Gazdag László ny. egyetemi docens
AZ ATOMHÁBORÚ MÁR ELKERÜLHETETLEN!
"Az Antikrisztus napjai ezek,
csillog a világ szörnyű aranyszennye,
röhögő senkik, balkörmű gazok
szállnak mennybe." Tóth Árpád: Álarcosan
Vastaps Zelenszkijnek a brit parlamentben
Ha ma élne Ráth-Végh István, ez a jelenet lenne az emberi butaság történetéről szólő könyvének illusztrációja. A brit honatyák és honanyák a háború legfőbb felelősét, korunk fő bohócát éljenezték. Nyugat-Európai körúton van ez a ripacs pojáca. Mindenki láthatta a videofelvételt, ahol letolva nadrágját, a nemi szervével verte a zongorabillentyűket, micsoda viccesnek gondolva magát! (Na, nem volt annyira naturális a jelenet, mint Gréczy Zsolt performansza, a fő látványt a zongora takarta, de így is gyomorforgató volt!) Zelenszkijt most hősként ünnepelik, megkap ő mindent amit kér: tankokat, repülőket, pénzt, posztót, paripát.
Folytatódhat országa lerombolása, népének tönkre tétele, és még meg is dicsőül. De ha csak ennyiről lenne szó...
A felelőtlen nyugati politikusok egymást túllicitálva hőscincérkednek, irgum-burgum fogadkoznak. Elhangzott az is többektől (köztük a már szánalmas Lech Walesától), hogy Oroszországot föl kellene darabolni. Vlagyimir Putyin gyorsan válaszolt: "Ha Oroszország megszűnik létezni, akkor nincs értelme az életünknek, de akkor a világ is velünk pusztul!" Tiszta világos beszéd, dekódolni sem kell!
Putyin egy pszichopata diktátor, ezt le kell szögezni. Aki képes Litvinyenkót az árulásáért (mert erről van szó!) Londonban poloniummal eltetetni láb alól, arra végül is illik ez a jelző. De Putyin ugyanakkor racionális politikus is, aki csak Oroszország természetes és jogos biztonsági érdekeit akarja érvényesíteni! Az ő személyét ettől a kérdéstől el kell választani! Egy demokratikusan megválasztott orosz vezető sem tehetne ma mást, mint ő!
Ebbe a helyzetbe a Nyugat felelőtlen, ostoba vezetői kényszerítették ugyanis! 2014-ben az Oroszországgal szemben baráti viszonyra törekvő Viktor Janukovics elnök leváltásával, tehát a Majdan-téri puccsal, és egy oroszellenes, nyugatbarát kurzus hatalomra segítésével! Így az Orosz Föderáció politikai vezetése kényszerhelyzetbe került. A medve nem szereti, ha a hátsó udvarába atomrakétákat akarnak telepíteni.
Ukrajna NATO-ba lépésének belebegtetésekor pedig erről volt már szó!
Olaf Scholz, német kancellár ostobaságokat fecseg, amikor Oroszországot a hódításaiban akarja megakadályozni azzal, hogy győzelemre segítik Ukrajnát. Ez a kijelentés bődületes szamárság: Oroszország nem akar hódítani sehol! A Krím orosz lakossága 2014-ben, megelégelve a nacionalista-soviniszta ukrán politika egyre durvuló oroszellenes megnyilvánulásait, egy népszavazáson döntött arról, hogy visszaállítja az 1954 előtti természetes állapotot, vagyis az Orosz Föderációhoz való tartozást.
Ez volt ugyanis a helyzet 1783-1954 között, amikor is Nyikita Hruscsov az SZKP főtitkára, a korábbi ukrajnai pártvezető, egy tollvonással Ukrajnának adta a stratégiailag fontos félszigetet. Így biztosítva magának az SZKP-n belüli hatalmi harcban az ukrán kommunisták támogatását.
A Krím orosz lakóit követte a Donbasz két megyéjének szintén orosz többségű lakossága ugyanabban az évben. Nem volt itt semmiféle megszállás, elfoglalás, annexió, évényesült a népek önrendelkezésének Wilsoni-i koncepciója. Az ukrán nacionalista vezetés válasza erre nem a tárgyalás volt, hanem nyolc éven keresztül lőtte, bombázta, rakétázta a lakott településeket. 15 ezer civil áldozata volt ennek az agressziónak, amit a Nyugat ölbe tett kézzel nézett. Ezt elégelte meg végül az orosz vezetés, és lépett a hétmilliós őshonos ukrajnai orosz kisebbség védelmében. Nyugodtan föl merem tenni a kérdést: ki is volt elsőként az agresszor? Biztos, hogy Oroszország?
Oroszország nukleáris szuperhatalom!
Először is tudomásul kellene végre venni, hogy Oroszország ma a kettő közül az egyik nukleáris szuperhatalom, kb. 13 ezer megatonna rombolóerővel. Csak összehasonlításul: a harmadik Kína, 80-100 megatonnával.
Egy nukleáris szuperhatalmat katonailag nem lehet legyőzni! Akkor sem, ha a NATO korszerű harkocsikat, vadászgépeket küld majd! Dmitrij Peszkov szóvivő már figyelmeztetett: ha jönnek a Leopárdok, Abramsok, tűzben fognak elhamvadni! Nyilván nem az 1943-as kurszki tankcsatára gondolt, vagyis nem harckocsik fognak megütközni harckocsikkal. Peszkov taktikai atomfegyverről beszélt, ha nem lenne érthető!
Még egy fontos gondolat: sejtette valaki 1943-ban, hogy nyolcvan év múlva megint német Leopárdok (Párducok) fognak szembenézni orosz T-harckocsikkal? Elnézést, de ez Németország történelmi szégyene!
Ha valakiknek, akkor a németeknek semmi erkölcsi alapja sincs arra, hogy újra hadat viseljenek Oroszországgal, az orosz néppel, még ha csak a hadieszközeikkel is!
Elbutult, korcs politikai nemzedék!
Ma nem a jobb-és baloldal között, nem is a liberálisok és a konzervatívok között húzódik a szellemi-ideológiai-politikai frontvonal, hanem a normalitás és az elmebaj között! Az egész nyugati civilizációt ma egy teljesen alkalmatlan, elbutult, erkölcstelen és felelőtlen "elit" vezeti.
Minden téren csak az elképesztő ostobaság: az integálhatatlan, agresszív muzulmánok tömeges beengedése, sőt, beinvitálása Európába, az LMBTQ téboly, most pedig az orosz-ukrán konfliktus globálissá szélesítése egy teljesen farizeus, hazug paradigma jegyében. (Hangsúlyozom itt, hogy amikor LMBTQ tébolyról beszélek, annak semmi köze a homofóbiához! Az eme közösséghez tartozó embereknek meg kell adni minden jogot a diszkriminációmentes élethez, sőt, a többségi társadalomnak segíteni kell őket ebben!
De ami itt folyik ennek ürügyén, az már abnormális, és éppen ennek a közösségnek árt a legtöbbet!)
Sikerült visszajuttatnia ennek a beteg nemzedéknek az emberiséget 1914-be, de most már atomfegyverrel felszerelkezve. Vagyis: a nyugati világ elhülyült urai az emberiség létét veszélyeztetik!
Ukrajna: vegytiszta fasizmus!
Ukrajna valójában nem a demokráciát, a szabadságot, az emberi jogokat védi, még csak nem is a szabad világot a hódító orosz birodalommal szemben. Ukrajna ma a fasizmus jegyeit hordozza magán! Betiltva az összes ellenzéki párt, médium, nincs sajtó- és szólásszabadság. Aki a háború ellen szót emel, azt hazaárulóként bebörtönzik azonnal! Az őshonos nemzeti kisebbségeket, közte a hétmilliós orosz lakosságot etnikai alapon korlátozzák, üldözik, megfélemlítik.
A gyermekek az első négy osztályban tanulhatnak csak anyanyelvükön, utána tilos! A hivatalokban, a postán, egyéb szolgáltatóknál, az üzletekben tilos anyanyelven megszólalni! Pontosabban: nem szabad a nem ukránul megszólalókat kiszolgálni! Ilyen nincs még egy a világon egyetlen országban sem! Szolzsenyicin már 1994-ben döbbenten írt arról, hogy Ukrajna szerte ott a feliratok mindenütt: "Ruszki haza!" Hova haza?- kérdezte a Nobel-díjas író: - Nekünk ez a hazánk!
Egyenruhába öltözött, náci jelvényeket viselő, náci karlendítéssel, orosz-ellenes (Kárpátalján magyarellenes) rigmusokat ordító félkatonai fasiszta hordák félemlítik meg a nemzetiségi területek lakosságát. Megdöbbentő ezeket a felvételeket látni. Ungváron a magyar kultúrális közösség székházában bomba robbant! Nem molotov koktél, hanem valódi bomba. Brenzovich László a magyar közösség vezetője hazánkban kért politikai menedékjogot a családjával a sok fenyegető üzenet, és eme bombarobbanás után. (Érdekes, de alig hallok én ezekről a dolgokról a magyar médiában is, vajon miért?) És mindehhez a Nyugat farizeus politikusainak nem volt és nincs egyetlen szava sem!
Kérdezem én: az ukrán nacionalistáknak tényleg az ma ott a legfontosabb, hogy az ősi magyar jelképet, a Turult eltávolítsák a helyéről (ezzel irritálva egyébként minden magyar, bárhol is éljen), hogy a tanítók, tanárok ukrán nyelvtudását fölmérjék? Mi ez, ha nem fasizmus?
Ugyanakkor Oroszországban ma nem diszkriminálnak etnikai alapon egyetlen népcsoportot, kisebbséget sem, származás alapján egyetlen személyt sem. Ez akkor is így van, ha Oroszország ma nem demokratikus állam, hanem egy perszonálfüggő diktatúra.
Már nem lehet megállítani!
Oroszország egyszerűen nem vállalhatja be Ukrajnában a katonai vereséget! Akkor sem, ha egy pszichopata diktátor irányítja, akkor sem ha demokratikusan választott a vezetője! Ezt kellene már végre megérteni! Amíg nem késő!
Képzeljük el, mi lenne, ha Oroszországban, vagy Kínában valami elmebeteg politikus az Egyesült Államok feldarabolásáról kezdene vízionálni? Márpedig itt erről van szó!
Hát nem beteg annak az elméje, aki azt hiszi, hogy egy nukleáris szuperhatalmat csak úgy fel lehet darabolni? És azért is elmebeteg az ilyen, mert az egész emberi civlizáció létével hazárdírozik!
Ezt az őrültséget már nem lehet megállítani: túljutott a holtponton. A téboly gépezete a saját tehetetlenségi nyomatéka által hajtva robog egyre gyorsulva! Olaf Scholz, Emannuel Macron, Joe Biden, Ursula von der Leyen egymást túllihegve biztosítják Ukrajna bohócát, hogy a végső győzelemig támogatják őt és országát. A már bukott, hülyegyerek frizurás Borisz Johnson is Kijevben bíztatja őket, hogy "verjék ki hazájukból az oroszokat"!
Az ő utóda, a tiszavirág életű kormányfő, Liz Struss valami gombnak a nyomkodásáról fecsegett, szerintem nincs tisztában azzal, hogy Nagy Britannia atomütőereje ma 5 megatonna, míg Oroszországé 13 ezer megatonna. Oroszország a brit szigeteket el tudná tüntetni a térképről, ami fordítva már messze nem igaz.
De nincsenek tisztában a félművelt nyugati politikusok például a Krím félsziget történetével sem, ha még mindig arra bíztatják Ukrajnát, hogy foglalja vissza a tőle elrabolt félszigetet. Mert hát nem rabolta el azt senki, legföljebb Hruscsov az orosz néptől 1954. február 18-án, a perejaszlavi szerződés háromszázadik évfordulóján. (1654. február 18-án az ukrán Rada elfogadta a Bogdan Hmelnyickij ukrán atamán és III. Alekszik orosz cár között megkötött egyesülési szerződést. Ukrajnát akkor délről az Oszmán Birodalom, nyugatról a Lengyel-Litván Unió veszélyeztette.)
Ma az Egyesült Államokat, a másik nukleáris szuperhatalmat, egy teljességgel alkalmatlan, szellemileg leépült szerencsétlen vénember vezeti! Mintegy szimbolizálva az egész hanyatló nyugati civilizáció siralmas állapotát. A katasztrófát már nem lehet megállítani!
Az orosz vezetés kénytelen lesz bevetni a taktikai nukleáris fegyvert, amint a korszerű nyugati tankok megérkeznek Ukrajna területére. Szerintem még a határ közelében semmisítik meg ezeket, amikor kirakodják őket egy vasúti állomáson. Ez a kirakodás elkerülhetetlen a keskeny nyomtávú és a széles nyomtávú vasúti pályák eltérése miatt!
Nem fogják az oroszok engedni, hogy a front közelébe érjenek. És ha az Egyesült Államok valóban szállítani kezdi a Lockheed-Martin cég F-16-os vadászbombázóját, akkor végképp elszabadul a pokol! És akkor már nem csak az ukrán nép fog szenvedni...
A nyugati világot ma elmebetegek vezetik, Ukrajnát pedig egy bohóc! Ez a legtragikusabb kombináció az egész emberiségre nézve!
Az atomháború, pontosabban az atomfegyver valamilyen szintű bevetése már elkerülhetetlen. Kérdés, hogy meddig fog mindez eszkalálódni? Egy utolsó reményem van még: amikor az oroszok bevetik az első taktikai atomrobbanó fejet, talán Európában és Amerikában a józanságukat még el nem vesztő emberek milliói vonulnak az utcákra, és lefogják saját őrült politikusaik kezét! Mert ha nem...
AZ ATOMHÁBORÚ MÁR ELKERÜLHETETLEN!
"Az Antikrisztus napjai ezek,
csillog a világ szörnyű aranyszennye,
röhögő senkik, balkörmű gazok
szállnak mennybe." Tóth Árpád: Álarcosan
Vastaps Zelenszkijnek a brit parlamentben
Ha ma élne Ráth-Végh István, ez a jelenet lenne az emberi butaság történetéről szólő könyvének illusztrációja. A brit honatyák és honanyák a háború legfőbb felelősét, korunk fő bohócát éljenezték. Nyugat-Európai körúton van ez a ripacs pojáca. Mindenki láthatta a videofelvételt, ahol letolva nadrágját, a nemi szervével verte a zongorabillentyűket, micsoda viccesnek gondolva magát! (Na, nem volt annyira naturális a jelenet, mint Gréczy Zsolt performansza, a fő látványt a zongora takarta, de így is gyomorforgató volt!) Zelenszkijt most hősként ünnepelik, megkap ő mindent amit kér: tankokat, repülőket, pénzt, posztót, paripát.
Folytatódhat országa lerombolása, népének tönkre tétele, és még meg is dicsőül. De ha csak ennyiről lenne szó...
A felelőtlen nyugati politikusok egymást túllicitálva hőscincérkednek, irgum-burgum fogadkoznak. Elhangzott az is többektől (köztük a már szánalmas Lech Walesától), hogy Oroszországot föl kellene darabolni. Vlagyimir Putyin gyorsan válaszolt: "Ha Oroszország megszűnik létezni, akkor nincs értelme az életünknek, de akkor a világ is velünk pusztul!" Tiszta világos beszéd, dekódolni sem kell!
Putyin egy pszichopata diktátor, ezt le kell szögezni. Aki képes Litvinyenkót az árulásáért (mert erről van szó!) Londonban poloniummal eltetetni láb alól, arra végül is illik ez a jelző. De Putyin ugyanakkor racionális politikus is, aki csak Oroszország természetes és jogos biztonsági érdekeit akarja érvényesíteni! Az ő személyét ettől a kérdéstől el kell választani! Egy demokratikusan megválasztott orosz vezető sem tehetne ma mást, mint ő!
Ebbe a helyzetbe a Nyugat felelőtlen, ostoba vezetői kényszerítették ugyanis! 2014-ben az Oroszországgal szemben baráti viszonyra törekvő Viktor Janukovics elnök leváltásával, tehát a Majdan-téri puccsal, és egy oroszellenes, nyugatbarát kurzus hatalomra segítésével! Így az Orosz Föderáció politikai vezetése kényszerhelyzetbe került. A medve nem szereti, ha a hátsó udvarába atomrakétákat akarnak telepíteni.
Ukrajna NATO-ba lépésének belebegtetésekor pedig erről volt már szó!
Olaf Scholz, német kancellár ostobaságokat fecseg, amikor Oroszországot a hódításaiban akarja megakadályozni azzal, hogy győzelemre segítik Ukrajnát. Ez a kijelentés bődületes szamárság: Oroszország nem akar hódítani sehol! A Krím orosz lakossága 2014-ben, megelégelve a nacionalista-soviniszta ukrán politika egyre durvuló oroszellenes megnyilvánulásait, egy népszavazáson döntött arról, hogy visszaállítja az 1954 előtti természetes állapotot, vagyis az Orosz Föderációhoz való tartozást.
Ez volt ugyanis a helyzet 1783-1954 között, amikor is Nyikita Hruscsov az SZKP főtitkára, a korábbi ukrajnai pártvezető, egy tollvonással Ukrajnának adta a stratégiailag fontos félszigetet. Így biztosítva magának az SZKP-n belüli hatalmi harcban az ukrán kommunisták támogatását.
A Krím orosz lakóit követte a Donbasz két megyéjének szintén orosz többségű lakossága ugyanabban az évben. Nem volt itt semmiféle megszállás, elfoglalás, annexió, évényesült a népek önrendelkezésének Wilsoni-i koncepciója. Az ukrán nacionalista vezetés válasza erre nem a tárgyalás volt, hanem nyolc éven keresztül lőtte, bombázta, rakétázta a lakott településeket. 15 ezer civil áldozata volt ennek az agressziónak, amit a Nyugat ölbe tett kézzel nézett. Ezt elégelte meg végül az orosz vezetés, és lépett a hétmilliós őshonos ukrajnai orosz kisebbség védelmében. Nyugodtan föl merem tenni a kérdést: ki is volt elsőként az agresszor? Biztos, hogy Oroszország?
Oroszország nukleáris szuperhatalom!
Először is tudomásul kellene végre venni, hogy Oroszország ma a kettő közül az egyik nukleáris szuperhatalom, kb. 13 ezer megatonna rombolóerővel. Csak összehasonlításul: a harmadik Kína, 80-100 megatonnával.
Egy nukleáris szuperhatalmat katonailag nem lehet legyőzni! Akkor sem, ha a NATO korszerű harkocsikat, vadászgépeket küld majd! Dmitrij Peszkov szóvivő már figyelmeztetett: ha jönnek a Leopárdok, Abramsok, tűzben fognak elhamvadni! Nyilván nem az 1943-as kurszki tankcsatára gondolt, vagyis nem harckocsik fognak megütközni harckocsikkal. Peszkov taktikai atomfegyverről beszélt, ha nem lenne érthető!
Még egy fontos gondolat: sejtette valaki 1943-ban, hogy nyolcvan év múlva megint német Leopárdok (Párducok) fognak szembenézni orosz T-harckocsikkal? Elnézést, de ez Németország történelmi szégyene!
Ha valakiknek, akkor a németeknek semmi erkölcsi alapja sincs arra, hogy újra hadat viseljenek Oroszországgal, az orosz néppel, még ha csak a hadieszközeikkel is!
Elbutult, korcs politikai nemzedék!
Ma nem a jobb-és baloldal között, nem is a liberálisok és a konzervatívok között húzódik a szellemi-ideológiai-politikai frontvonal, hanem a normalitás és az elmebaj között! Az egész nyugati civilizációt ma egy teljesen alkalmatlan, elbutult, erkölcstelen és felelőtlen "elit" vezeti.
Minden téren csak az elképesztő ostobaság: az integálhatatlan, agresszív muzulmánok tömeges beengedése, sőt, beinvitálása Európába, az LMBTQ téboly, most pedig az orosz-ukrán konfliktus globálissá szélesítése egy teljesen farizeus, hazug paradigma jegyében. (Hangsúlyozom itt, hogy amikor LMBTQ tébolyról beszélek, annak semmi köze a homofóbiához! Az eme közösséghez tartozó embereknek meg kell adni minden jogot a diszkriminációmentes élethez, sőt, a többségi társadalomnak segíteni kell őket ebben!
De ami itt folyik ennek ürügyén, az már abnormális, és éppen ennek a közösségnek árt a legtöbbet!)
Sikerült visszajuttatnia ennek a beteg nemzedéknek az emberiséget 1914-be, de most már atomfegyverrel felszerelkezve. Vagyis: a nyugati világ elhülyült urai az emberiség létét veszélyeztetik!
Ukrajna: vegytiszta fasizmus!
Ukrajna valójában nem a demokráciát, a szabadságot, az emberi jogokat védi, még csak nem is a szabad világot a hódító orosz birodalommal szemben. Ukrajna ma a fasizmus jegyeit hordozza magán! Betiltva az összes ellenzéki párt, médium, nincs sajtó- és szólásszabadság. Aki a háború ellen szót emel, azt hazaárulóként bebörtönzik azonnal! Az őshonos nemzeti kisebbségeket, közte a hétmilliós orosz lakosságot etnikai alapon korlátozzák, üldözik, megfélemlítik.
A gyermekek az első négy osztályban tanulhatnak csak anyanyelvükön, utána tilos! A hivatalokban, a postán, egyéb szolgáltatóknál, az üzletekben tilos anyanyelven megszólalni! Pontosabban: nem szabad a nem ukránul megszólalókat kiszolgálni! Ilyen nincs még egy a világon egyetlen országban sem! Szolzsenyicin már 1994-ben döbbenten írt arról, hogy Ukrajna szerte ott a feliratok mindenütt: "Ruszki haza!" Hova haza?- kérdezte a Nobel-díjas író: - Nekünk ez a hazánk!
Egyenruhába öltözött, náci jelvényeket viselő, náci karlendítéssel, orosz-ellenes (Kárpátalján magyarellenes) rigmusokat ordító félkatonai fasiszta hordák félemlítik meg a nemzetiségi területek lakosságát. Megdöbbentő ezeket a felvételeket látni. Ungváron a magyar kultúrális közösség székházában bomba robbant! Nem molotov koktél, hanem valódi bomba. Brenzovich László a magyar közösség vezetője hazánkban kért politikai menedékjogot a családjával a sok fenyegető üzenet, és eme bombarobbanás után. (Érdekes, de alig hallok én ezekről a dolgokról a magyar médiában is, vajon miért?) És mindehhez a Nyugat farizeus politikusainak nem volt és nincs egyetlen szava sem!
Kérdezem én: az ukrán nacionalistáknak tényleg az ma ott a legfontosabb, hogy az ősi magyar jelképet, a Turult eltávolítsák a helyéről (ezzel irritálva egyébként minden magyar, bárhol is éljen), hogy a tanítók, tanárok ukrán nyelvtudását fölmérjék? Mi ez, ha nem fasizmus?
Ugyanakkor Oroszországban ma nem diszkriminálnak etnikai alapon egyetlen népcsoportot, kisebbséget sem, származás alapján egyetlen személyt sem. Ez akkor is így van, ha Oroszország ma nem demokratikus állam, hanem egy perszonálfüggő diktatúra.
Már nem lehet megállítani!
Oroszország egyszerűen nem vállalhatja be Ukrajnában a katonai vereséget! Akkor sem, ha egy pszichopata diktátor irányítja, akkor sem ha demokratikusan választott a vezetője! Ezt kellene már végre megérteni! Amíg nem késő!
Képzeljük el, mi lenne, ha Oroszországban, vagy Kínában valami elmebeteg politikus az Egyesült Államok feldarabolásáról kezdene vízionálni? Márpedig itt erről van szó!
Hát nem beteg annak az elméje, aki azt hiszi, hogy egy nukleáris szuperhatalmat csak úgy fel lehet darabolni? És azért is elmebeteg az ilyen, mert az egész emberi civlizáció létével hazárdírozik!
Ezt az őrültséget már nem lehet megállítani: túljutott a holtponton. A téboly gépezete a saját tehetetlenségi nyomatéka által hajtva robog egyre gyorsulva! Olaf Scholz, Emannuel Macron, Joe Biden, Ursula von der Leyen egymást túllihegve biztosítják Ukrajna bohócát, hogy a végső győzelemig támogatják őt és országát. A már bukott, hülyegyerek frizurás Borisz Johnson is Kijevben bíztatja őket, hogy "verjék ki hazájukból az oroszokat"!
Az ő utóda, a tiszavirág életű kormányfő, Liz Struss valami gombnak a nyomkodásáról fecsegett, szerintem nincs tisztában azzal, hogy Nagy Britannia atomütőereje ma 5 megatonna, míg Oroszországé 13 ezer megatonna. Oroszország a brit szigeteket el tudná tüntetni a térképről, ami fordítva már messze nem igaz.
De nincsenek tisztában a félművelt nyugati politikusok például a Krím félsziget történetével sem, ha még mindig arra bíztatják Ukrajnát, hogy foglalja vissza a tőle elrabolt félszigetet. Mert hát nem rabolta el azt senki, legföljebb Hruscsov az orosz néptől 1954. február 18-án, a perejaszlavi szerződés háromszázadik évfordulóján. (1654. február 18-án az ukrán Rada elfogadta a Bogdan Hmelnyickij ukrán atamán és III. Alekszik orosz cár között megkötött egyesülési szerződést. Ukrajnát akkor délről az Oszmán Birodalom, nyugatról a Lengyel-Litván Unió veszélyeztette.)
Ma az Egyesült Államokat, a másik nukleáris szuperhatalmat, egy teljességgel alkalmatlan, szellemileg leépült szerencsétlen vénember vezeti! Mintegy szimbolizálva az egész hanyatló nyugati civilizáció siralmas állapotát. A katasztrófát már nem lehet megállítani!
Az orosz vezetés kénytelen lesz bevetni a taktikai nukleáris fegyvert, amint a korszerű nyugati tankok megérkeznek Ukrajna területére. Szerintem még a határ közelében semmisítik meg ezeket, amikor kirakodják őket egy vasúti állomáson. Ez a kirakodás elkerülhetetlen a keskeny nyomtávú és a széles nyomtávú vasúti pályák eltérése miatt!
Nem fogják az oroszok engedni, hogy a front közelébe érjenek. És ha az Egyesült Államok valóban szállítani kezdi a Lockheed-Martin cég F-16-os vadászbombázóját, akkor végképp elszabadul a pokol! És akkor már nem csak az ukrán nép fog szenvedni...
A nyugati világot ma elmebetegek vezetik, Ukrajnát pedig egy bohóc! Ez a legtragikusabb kombináció az egész emberiségre nézve!
Az atomháború, pontosabban az atomfegyver valamilyen szintű bevetése már elkerülhetetlen. Kérdés, hogy meddig fog mindez eszkalálódni? Egy utolsó reményem van még: amikor az oroszok bevetik az első taktikai atomrobbanó fejet, talán Európában és Amerikában a józanságukat még el nem vesztő emberek milliói vonulnak az utcákra, és lefogják saját őrült politikusaik kezét! Mert ha nem...
*****
Gazdag László
RÓMA VÉGNAPJAI
"Megy-é előbbre majdan fajzatom,
Nemesbedvén, hogy trónodhoz közelgjen,
Vagy, mint malomnak barma, holtra fárad,
S a körből, melyben jár, nem tud kitörni?"
Madách: Az ember tragédiája, 15. szín
Az orosz-ukrán háború igazi tétje. Az emberiség egész eddigi történelmének legkritikusabb órájához érkezett, a kérdés: túlél, vagy elpusztul? Itt most minden más szempont üres fecsegés! Meg kell érteni végre: egy nukleáris szuperhatalmat nem lehet legyőzni! Akkor se, ha egy pszichopata diktátor vezeti, akkor se ha demokratikusan választott elnöke, kormánya, parlamentje hozza a döntéseket. Hiába küldik oda a világ legkorszerűbb tankjait, egyéb fegyvereit, ha sikerülne is Oroszországot ezekkel sarokba szorítani, az orosz vezetés nem fog habozni a nukleáris fegyver bevetését illetően! Mert nem lesz más választása! Érthető?
Lehet itt síránkozni, krokodilkönnyeket hullatni a hős ukrán népért! Amely a nyugati narratíva szerint a csúnya orosz agresszorral, a gonosz Putyinnal szemben a szabadságáért, a demokráciáért, az európai értékekért harcol hősiesen! Most tekintsünk el attól, hogy ebből a hamis képből semmi sem igaz, maradjunk annál a megkerülhetetlen ténynél, hogy a nyugati hatalmak bűnös módon elhibázott ruszofób politikája vezetett ide, az apokalipszis küszöbére! Ukrajna itt csak egy sakktábla, a népe feláldozható "gyalogok" összessége csupán.
Színre lépett egy degenerált politikai nemzedék!
"El fogsz pusztulni korcsosult nemzedék,
E nagy világ most tisztuló színéről."
Madách: Az ember tragédiája, 6. szín. Róma.
Akik itt nap, mint nap ukrán győzelmet, orosz vereséget vízionálnak, nem veszik észre, hogy a tűzzel játszanak! Az egész emberi civilizációt elhamvasztó tűzzel! De először Európa fog elhamvadni!
1989. november 9-én ledőlt a berlini fal, hamarosan összeomlott a „létező szocializmus”, 1991. december 25-én Mihail Gorbacsov lemondásával megszűnt a Szovjetunió. Mindenki azt hitte, hogy jön a béke, a nyugalom, a népek testvériségének boldog korszaka. Nem így történt. Mert nem számoltunk azzal, hogy jöhet a nagy felfordulás után egy korcs, degenerált, elbutult, alkalmatlan nemzedék, amely majd tönkre tehet mindent.
Eljött a bohócok, pojácák kora!
„Az Antikrisztus napjai ezek,
csillog a világ szörnyű aranyszennye,
röhögő senkik, balkörmű gazok
szállnak mennybe.” Tóth Árpád: Álarcosan
Nyugaton győzött az elmebeteg, gyerekes Brzezinski-doktrína, Oroszország Európába, a nyugati civilizációba történő integrálása helyett a ruszofób őrület, ami az orosz belpolitika irányát is szinte determinálta. Demokratikus átalakulás helyett az „erős kéz”, a „karizmatikus vezető” iránti igény erősödött újra ebben a társadalomban. De ehhez a Nyugat bűnös, felelőtlen politikája asszisztált „eredményesen”!
A Nyugat ostoba politikusainak sikerült egymás ellen uszítania két testvérnépet, találtak ehhez egy ripacs pojácát, egy bohócot, akit most mennybe emelnek. Hihetetlen, érthetetlen ez az elképesztő rövidlátás, ostobaság, felelőtlenség!
Dmitrij Peszkov üzenete: „Az Ukrajnába érkező korszerű nyugati tankok tűzben fognak elhamvadni!” Korábban, még a háború előtt, Vlagyimir Putyin figyelmeztetett: Ukrajna NATO tagságának a belebegtetése a vörös fonal, önmagában is casus belli. Nem vették komolyan. Most Dmitrij Peszkov nagyon egyértelműen fogalmazott, csak érteni, dekódolni kellene: a nyugati tankokat taktikai atomfegyverrel fogják megsemmisíteni, mégpedig azonnal! Ezek el se fognak jutni a frontra!
Amikor ez bekövetkezik, észhez tér akkor a nyugati politikai elit? Félek hogy nem!
Majd folyik a licit, a kardcsörtetés, jön az „arányos” válasz, arra megint a válasz… Nem folytatom.
Már csak egy valamiben bízom: ha bekövetkezik a taktikai nukleáris fegyver bevetése, Európa, Amerika népei, milliók, tíz-és százmilliók az utcára vonulnak, hogy lefogják az őrült, gyengeelméjű nyugati vezető politikusok, döntéshozók kezét: eddig, és ne tovább!
Dixi et salvavi animam meam!
RÓMA VÉGNAPJAI
"Megy-é előbbre majdan fajzatom,
Nemesbedvén, hogy trónodhoz közelgjen,
Vagy, mint malomnak barma, holtra fárad,
S a körből, melyben jár, nem tud kitörni?"
Madách: Az ember tragédiája, 15. szín
Az orosz-ukrán háború igazi tétje. Az emberiség egész eddigi történelmének legkritikusabb órájához érkezett, a kérdés: túlél, vagy elpusztul? Itt most minden más szempont üres fecsegés! Meg kell érteni végre: egy nukleáris szuperhatalmat nem lehet legyőzni! Akkor se, ha egy pszichopata diktátor vezeti, akkor se ha demokratikusan választott elnöke, kormánya, parlamentje hozza a döntéseket. Hiába küldik oda a világ legkorszerűbb tankjait, egyéb fegyvereit, ha sikerülne is Oroszországot ezekkel sarokba szorítani, az orosz vezetés nem fog habozni a nukleáris fegyver bevetését illetően! Mert nem lesz más választása! Érthető?
Lehet itt síránkozni, krokodilkönnyeket hullatni a hős ukrán népért! Amely a nyugati narratíva szerint a csúnya orosz agresszorral, a gonosz Putyinnal szemben a szabadságáért, a demokráciáért, az európai értékekért harcol hősiesen! Most tekintsünk el attól, hogy ebből a hamis képből semmi sem igaz, maradjunk annál a megkerülhetetlen ténynél, hogy a nyugati hatalmak bűnös módon elhibázott ruszofób politikája vezetett ide, az apokalipszis küszöbére! Ukrajna itt csak egy sakktábla, a népe feláldozható "gyalogok" összessége csupán.
Színre lépett egy degenerált politikai nemzedék!
"El fogsz pusztulni korcsosult nemzedék,
E nagy világ most tisztuló színéről."
Madách: Az ember tragédiája, 6. szín. Róma.
Akik itt nap, mint nap ukrán győzelmet, orosz vereséget vízionálnak, nem veszik észre, hogy a tűzzel játszanak! Az egész emberi civilizációt elhamvasztó tűzzel! De először Európa fog elhamvadni!
1989. november 9-én ledőlt a berlini fal, hamarosan összeomlott a „létező szocializmus”, 1991. december 25-én Mihail Gorbacsov lemondásával megszűnt a Szovjetunió. Mindenki azt hitte, hogy jön a béke, a nyugalom, a népek testvériségének boldog korszaka. Nem így történt. Mert nem számoltunk azzal, hogy jöhet a nagy felfordulás után egy korcs, degenerált, elbutult, alkalmatlan nemzedék, amely majd tönkre tehet mindent.
Eljött a bohócok, pojácák kora!
„Az Antikrisztus napjai ezek,
csillog a világ szörnyű aranyszennye,
röhögő senkik, balkörmű gazok
szállnak mennybe.” Tóth Árpád: Álarcosan
Nyugaton győzött az elmebeteg, gyerekes Brzezinski-doktrína, Oroszország Európába, a nyugati civilizációba történő integrálása helyett a ruszofób őrület, ami az orosz belpolitika irányát is szinte determinálta. Demokratikus átalakulás helyett az „erős kéz”, a „karizmatikus vezető” iránti igény erősödött újra ebben a társadalomban. De ehhez a Nyugat bűnös, felelőtlen politikája asszisztált „eredményesen”!
A Nyugat ostoba politikusainak sikerült egymás ellen uszítania két testvérnépet, találtak ehhez egy ripacs pojácát, egy bohócot, akit most mennybe emelnek. Hihetetlen, érthetetlen ez az elképesztő rövidlátás, ostobaság, felelőtlenség!
Dmitrij Peszkov üzenete: „Az Ukrajnába érkező korszerű nyugati tankok tűzben fognak elhamvadni!” Korábban, még a háború előtt, Vlagyimir Putyin figyelmeztetett: Ukrajna NATO tagságának a belebegtetése a vörös fonal, önmagában is casus belli. Nem vették komolyan. Most Dmitrij Peszkov nagyon egyértelműen fogalmazott, csak érteni, dekódolni kellene: a nyugati tankokat taktikai atomfegyverrel fogják megsemmisíteni, mégpedig azonnal! Ezek el se fognak jutni a frontra!
Amikor ez bekövetkezik, észhez tér akkor a nyugati politikai elit? Félek hogy nem!
Majd folyik a licit, a kardcsörtetés, jön az „arányos” válasz, arra megint a válasz… Nem folytatom.
Már csak egy valamiben bízom: ha bekövetkezik a taktikai nukleáris fegyver bevetése, Európa, Amerika népei, milliók, tíz-és százmilliók az utcára vonulnak, hogy lefogják az őrült, gyengeelméjű nyugati vezető politikusok, döntéshozók kezét: eddig, és ne tovább!
Dixi et salvavi animam meam!
*****
Jáky Miklós
a KDNP Keresztényszociális Műhelyének elnöke
A LIBERÁLIS GAZDASÁG
Keresztény szemléletünknek megfelelően – a marxistákkal ellentétben – a társadalmi létet nem a termelésből valamint az általában vett gazdaságból vezetjük le, mégsem tagadhatjuk annak alapvető jelentőségét. A gazdaság az alap, amelyre a többi szféra épül, és amelynek gyenge vagy hibás működése szinte minden területre kihat. Ugyanakkor több annál, mint egyszerűen jólét vagy szegénység kérdése.
Elrontott „rendszerváltásunk” legfőbb hibája annak az igazságnak a szem elöl tévesztése volt, hogy aki birtokolja a gazdasági hatalmat, törvényszerűen, rövid időn belül annak a kezébe megy át minden más hatalom is, legyen az politikai, kulturális, vagy informális hatalom. Mindég ennek a ténynek a figyelembe vételével kell vizsgálnunk a gazdasági kérdéseket. Kormányunk az EU bürokratáinak és hazai csatlósaiknak állandó támadása alatt áll, mert kedvez a hazai vállalkozóknak, és stratégiai kérdésnek, országunk gazdasági, és ezáltal politikai függetlensége alapfeltételének tekinti egy erős magyar tőkésréteg kialakítását. Ezt nevezik ők folyamatosan korrupciónak. Pedig ez egészen más: ez jogos önvédelem.
Nézzük meg vázlatosan, hogy a rendszerváltozás óta mit művelt velünk a neoliberálisnak nevezett gazdasági berendezkedés, és milyen kiinduló helyzetet teremtett az Orbán-kormány számára. Tekintsük át, hogy honnan és milyen feltételrendszer mellett kell ismét felemelkednünk. Korunk uralkodó, liberális gazdasági doktrínája szerint „az állam a legrosszabb gazda,” „vonuljon ki a gazdaságból,” „hagyja érvényesülni a piacot,” vagy ahogy jelszavakként mondják: privatizáció, dereguláció, liberalizáció, amellyel összhangban gyakorlatilag teljes mértékben privatizálták termelő vagyonunkat, közműveinket, bankjainkat, és az áruházláncok révén külföldi kézben van kereskedelmünk túlnyomó része is. Ez teljes abszurditás, mert képtelenség még feltételezni is, hogy a multinacionális óriásvállalatoknak bevallottan csak a legnagyobb haszonra irányuló tevékenységéből („versenyéből”?) olyan helyzet alakuljon ki, amely a kisemberek tömegeinek a javát szolgálja?
Amikor azután beüt a válság, akkor természetesen kell az állam, hogy a magánbankoktól kölcsönt vegyen fel (mert az államoknak már nincs bankjuk), majd a pénzt bankkonszolidáció címén adja vissza ugyanazoknak a bankoknak, és a végén hajtsa be rajtunk a kamatokat, ami természetesen ismét a bankokat illeti. A privatizációt áterőltető liberális közgazdászaink azt azonban soha sem mondták, hogy a külföldi a felvásárolt gyárainkat meg fogja szüntetni, mert piacot akar venni, meghagyva nekünk a munkanélküliséget.
Soha nem említették, hogy a „befektetőt” nekünk kell „konszolidálni”, „visszanyerni a bizalmát”, adó és egyéb kedvezményekkel teletömni, hogy idecsalogassuk, és hogy azután itt is méltóztasson maradni, miközben a hasznot, a mi munkánk eredményét kiviszi az országból. Eltitkolták, hogy a végén még nekünk kell őt „versenyképessé” is tennünk, ami valójában azt jelenti, hogy növelnünk kell az extraprofitját, különben elmegy oda, ahol még több hasznot szimatol. Nem mondták azt sem, hogyha ezt vonakodunk megtenni, akkor holmi „hitelminősítők” úgy leértékelik a forintunkat, hogy, a „gatyánk is rámegy,” mert nem tudjuk fizetni a ránk erőltetett hitelek uzsorakamatait.
A folyamatosan hangoztatott cél, miszerint „fokozni kell a magyar ipar versenyképességét,” tulajdonképpen elkendőzése a tényleges valóságnak. Először is nincsen magyar ipar, csak külföldiek magyarországi ipara. Aki ebben kételkedik, az menjen el oda, ahol egykor egymás mellett álltak a gyárak, látogasson el Csepelre, Kőbányára, menjen végig a Váci úton vagy a Budafoki úton, álljon meg az egykori MOM helyén álló MOM-park előtt, és látni fogja, hogy az úgynevezett magyar ipar ma már csak manufakturális színvonalú bedolgozókból áll.
Másodszor, az olyan célkitűzés, hogy nekünk kellene multinacionális vállalatok versenyképességét növelni, egyenesen komolytalan. Tényleg, nekünk kellene versenyképessé tennünk a hazánk teljes GDP-jénél nagyobb bevételű multikat? Harmadszor pedig, illő lenne már egyszer alaposabban elgondolkozni azon, hogy kik és milyen célból versenyeztetnek minket, és nem csak minket, hanem az egész világot. Természetesen szükség van bizonyos mértékű és egyenlő feltételek mellett zajló versenyre, de ez a fajta „verseny” csak a kicsik és gyengébbek tönkretételét, vagy bedolgozóvá degradálását szolgálja.
Egyébként is kivétel nélkül minden ország „a versenyképesség javításában,” és „az exportképesség fokozásában” látja a kilábalás útját, beleértve Amerikát, Angliát, Németországot, vagy Franciaországot is. Mondja meg már valaki, hogy akkor nekünk milyen esélyünk lehet egy ilyen versengésben. Ugyan magyarázza meg már valaki, hogyan fogja legyőzni az itteni leányvállat a kinti anyavállalatát. Egyáltalán, meddig mehet a verseny, ha eladhatatlan áruk tömege fekszik raktáron. És tulajdonképpen ki az, aki versenyeztet minket?
Stratégiai célul tűzzük ki a „működő tőke” becsalogatását, pedig a tőke bejövetele még nem eredmény, mert az egykori gyarmatokra is áramlott a tőke, csak nem az éhbérért dolgozó bennszülött élvezte annak eredményeit. Ki kellene végre mondani, hogy gyarmattá, de legalábbis félgyarmattá tettek minket, mert a multiknál a magyar dolgozó ugyanazért a munkáért negyede annyit kap, mint pl. egy németországi, hogy feldolgozóiparunk és áruház láncaink elvételével egyszerű nyersanyag előállítóvá tették mezőgazdaságunkat.
Miért hallgatunk arról, hogy az egészségügy válságának alapvető oka, hogy a magyar dolgozó a nyugatihoz képest negyedannyi keresete miatt negyedannyi TB járulékot fizet, pedig a működési költségek azonosak a nyugatival, és arról, hogy a mezőgazdaság válságának igazi oka a teljesen kinyílt agrárolló? Mert óriási nyereség van az élelmiszerek előállításban, csak azt a külföldi kézben lévő feldolgozóipar, valamint áruház-láncok viszik el, és a termelőnek alig jut valami. Miért hallgatjuk el azt a tényt, hogy a múltban minden ország azáltal fejlődött, hogy a létrehozott nyereséget otthon fektették be, hogy minden ország, így Amerika és Anglia is vámokkal védte saját iparát és piacait, hogy a profitnak az országból való kivitele a gyarmati állapot jellemzője.
Azért, mert a liberális gazdaságpolitika kivett a kezünkből mindent, és akinek semmije sincs, az ne bíráljon, hanem kérjen, és ha kap, akkor szépen köszönje is meg. Vegyük észre, hogy gazdasági függetlenség nélkül csak függőség van, az olyan ország szabad, amelyik maga rendelkezik saját erőforrásai és megtermelt javai felett.
A helyzet hasonló az EU többi országában is, főként az eladósodott országokban. Egyáltalán, milyen alapon nevezik újabban demokráciának, amikor senki által nem választott, ellenőrizhetetlen és leválthatatlan bankvezérek, hitelminősítők és befektetőknek nevezett spekulánsok diktálnak a háttérből a nép által megválasztott, és az ellenzék által egyébként is állandóan ellenőrzött kormányoknak. Azt nevezik-e mostanság európaiságnak, amikor tervszerűen eladósítanak országokat, majd még valutaátszámítási trükkökkel külön a lakósságot is?
Az állam, a „legrosszabb gazda” pedig vonuljon ki mindenből, közvetlenül ne tehessen semmit azért, hogy mindenkinek legyen munkája, hogy a munkájáért tisztességes megélhetést biztosító bért kapjon, hogy ne akadályozhassa meg az ország megtermelt javainak kivitelét, hogy ne védhesse meg saját polgárainak vállalkozásait a tőkeerősebb multival szemben. A nemzetközi liberális nagytőkének a nemzetállamok állnak leginkább az útjában, ezért hatáskörük elvonása nyíltan folyik. Először kivettek a kezéből minden tulajdont, majd az 1992-ben életbe lépett és az Európai Unió eredeti alapelveit felrúgó Masztrich-i Szerződéssel lehetetlenné tették számára a gazdasági életbe való közvetlen beavatkozást is. A globalizációs tőke pedig szabadon garázdálkodhat, már nem áll útjában semmi, tönkre teheti a hazai vállalkozásokat, megveheti, megszüntetheti azokat, monopol helyzetet teremthet, diktálhat felvásárlási, bedolgozói, eladási árakat, munkabéreket, kikényszeríthet megszorításokat. És ráadásul még udvarolni is kell neki, mert különben kivonul oda, ahol még több hasznot szimatol, hátra hagyva munkanélküliséget és kiesést a költségvetés bevételeiben.
Becstelen világ, ahol nem a saját teljesítmény az igazi eredmény, hanem az, hogy sikerül-e odacsalogatni a „befektetőket”, és az a kudarc, ha máshol nagyobb profitra számíthat. Képtelen világ, ahol be akarják mesélni, hogy a korlátlan haszonlesés mindnyájunk számára jó gyümölcsöt hoz, és ezt minden állami beavatkozás csak elronthatja. Neves liberális közgazdászunk szájából hangzott el, hogy „a gazdaság nem erkölcsi kategória.” Akkor mit ér az erkölcs, ha már az alapokra sem vonatkozik? Ilyen hazug világban élünk, ilyen körülmények között kell keresztényszociális szellemben politizálnunk.
a KDNP Keresztényszociális Műhelyének elnöke
A LIBERÁLIS GAZDASÁG
Keresztény szemléletünknek megfelelően – a marxistákkal ellentétben – a társadalmi létet nem a termelésből valamint az általában vett gazdaságból vezetjük le, mégsem tagadhatjuk annak alapvető jelentőségét. A gazdaság az alap, amelyre a többi szféra épül, és amelynek gyenge vagy hibás működése szinte minden területre kihat. Ugyanakkor több annál, mint egyszerűen jólét vagy szegénység kérdése.
Elrontott „rendszerváltásunk” legfőbb hibája annak az igazságnak a szem elöl tévesztése volt, hogy aki birtokolja a gazdasági hatalmat, törvényszerűen, rövid időn belül annak a kezébe megy át minden más hatalom is, legyen az politikai, kulturális, vagy informális hatalom. Mindég ennek a ténynek a figyelembe vételével kell vizsgálnunk a gazdasági kérdéseket. Kormányunk az EU bürokratáinak és hazai csatlósaiknak állandó támadása alatt áll, mert kedvez a hazai vállalkozóknak, és stratégiai kérdésnek, országunk gazdasági, és ezáltal politikai függetlensége alapfeltételének tekinti egy erős magyar tőkésréteg kialakítását. Ezt nevezik ők folyamatosan korrupciónak. Pedig ez egészen más: ez jogos önvédelem.
Nézzük meg vázlatosan, hogy a rendszerváltozás óta mit művelt velünk a neoliberálisnak nevezett gazdasági berendezkedés, és milyen kiinduló helyzetet teremtett az Orbán-kormány számára. Tekintsük át, hogy honnan és milyen feltételrendszer mellett kell ismét felemelkednünk. Korunk uralkodó, liberális gazdasági doktrínája szerint „az állam a legrosszabb gazda,” „vonuljon ki a gazdaságból,” „hagyja érvényesülni a piacot,” vagy ahogy jelszavakként mondják: privatizáció, dereguláció, liberalizáció, amellyel összhangban gyakorlatilag teljes mértékben privatizálták termelő vagyonunkat, közműveinket, bankjainkat, és az áruházláncok révén külföldi kézben van kereskedelmünk túlnyomó része is. Ez teljes abszurditás, mert képtelenség még feltételezni is, hogy a multinacionális óriásvállalatoknak bevallottan csak a legnagyobb haszonra irányuló tevékenységéből („versenyéből”?) olyan helyzet alakuljon ki, amely a kisemberek tömegeinek a javát szolgálja?
Amikor azután beüt a válság, akkor természetesen kell az állam, hogy a magánbankoktól kölcsönt vegyen fel (mert az államoknak már nincs bankjuk), majd a pénzt bankkonszolidáció címén adja vissza ugyanazoknak a bankoknak, és a végén hajtsa be rajtunk a kamatokat, ami természetesen ismét a bankokat illeti. A privatizációt áterőltető liberális közgazdászaink azt azonban soha sem mondták, hogy a külföldi a felvásárolt gyárainkat meg fogja szüntetni, mert piacot akar venni, meghagyva nekünk a munkanélküliséget.
Soha nem említették, hogy a „befektetőt” nekünk kell „konszolidálni”, „visszanyerni a bizalmát”, adó és egyéb kedvezményekkel teletömni, hogy idecsalogassuk, és hogy azután itt is méltóztasson maradni, miközben a hasznot, a mi munkánk eredményét kiviszi az országból. Eltitkolták, hogy a végén még nekünk kell őt „versenyképessé” is tennünk, ami valójában azt jelenti, hogy növelnünk kell az extraprofitját, különben elmegy oda, ahol még több hasznot szimatol. Nem mondták azt sem, hogyha ezt vonakodunk megtenni, akkor holmi „hitelminősítők” úgy leértékelik a forintunkat, hogy, a „gatyánk is rámegy,” mert nem tudjuk fizetni a ránk erőltetett hitelek uzsorakamatait.
A folyamatosan hangoztatott cél, miszerint „fokozni kell a magyar ipar versenyképességét,” tulajdonképpen elkendőzése a tényleges valóságnak. Először is nincsen magyar ipar, csak külföldiek magyarországi ipara. Aki ebben kételkedik, az menjen el oda, ahol egykor egymás mellett álltak a gyárak, látogasson el Csepelre, Kőbányára, menjen végig a Váci úton vagy a Budafoki úton, álljon meg az egykori MOM helyén álló MOM-park előtt, és látni fogja, hogy az úgynevezett magyar ipar ma már csak manufakturális színvonalú bedolgozókból áll.
Másodszor, az olyan célkitűzés, hogy nekünk kellene multinacionális vállalatok versenyképességét növelni, egyenesen komolytalan. Tényleg, nekünk kellene versenyképessé tennünk a hazánk teljes GDP-jénél nagyobb bevételű multikat? Harmadszor pedig, illő lenne már egyszer alaposabban elgondolkozni azon, hogy kik és milyen célból versenyeztetnek minket, és nem csak minket, hanem az egész világot. Természetesen szükség van bizonyos mértékű és egyenlő feltételek mellett zajló versenyre, de ez a fajta „verseny” csak a kicsik és gyengébbek tönkretételét, vagy bedolgozóvá degradálását szolgálja.
Egyébként is kivétel nélkül minden ország „a versenyképesség javításában,” és „az exportképesség fokozásában” látja a kilábalás útját, beleértve Amerikát, Angliát, Németországot, vagy Franciaországot is. Mondja meg már valaki, hogy akkor nekünk milyen esélyünk lehet egy ilyen versengésben. Ugyan magyarázza meg már valaki, hogyan fogja legyőzni az itteni leányvállat a kinti anyavállalatát. Egyáltalán, meddig mehet a verseny, ha eladhatatlan áruk tömege fekszik raktáron. És tulajdonképpen ki az, aki versenyeztet minket?
Stratégiai célul tűzzük ki a „működő tőke” becsalogatását, pedig a tőke bejövetele még nem eredmény, mert az egykori gyarmatokra is áramlott a tőke, csak nem az éhbérért dolgozó bennszülött élvezte annak eredményeit. Ki kellene végre mondani, hogy gyarmattá, de legalábbis félgyarmattá tettek minket, mert a multiknál a magyar dolgozó ugyanazért a munkáért negyede annyit kap, mint pl. egy németországi, hogy feldolgozóiparunk és áruház láncaink elvételével egyszerű nyersanyag előállítóvá tették mezőgazdaságunkat.
Miért hallgatunk arról, hogy az egészségügy válságának alapvető oka, hogy a magyar dolgozó a nyugatihoz képest negyedannyi keresete miatt negyedannyi TB járulékot fizet, pedig a működési költségek azonosak a nyugatival, és arról, hogy a mezőgazdaság válságának igazi oka a teljesen kinyílt agrárolló? Mert óriási nyereség van az élelmiszerek előállításban, csak azt a külföldi kézben lévő feldolgozóipar, valamint áruház-láncok viszik el, és a termelőnek alig jut valami. Miért hallgatjuk el azt a tényt, hogy a múltban minden ország azáltal fejlődött, hogy a létrehozott nyereséget otthon fektették be, hogy minden ország, így Amerika és Anglia is vámokkal védte saját iparát és piacait, hogy a profitnak az országból való kivitele a gyarmati állapot jellemzője.
Azért, mert a liberális gazdaságpolitika kivett a kezünkből mindent, és akinek semmije sincs, az ne bíráljon, hanem kérjen, és ha kap, akkor szépen köszönje is meg. Vegyük észre, hogy gazdasági függetlenség nélkül csak függőség van, az olyan ország szabad, amelyik maga rendelkezik saját erőforrásai és megtermelt javai felett.
A helyzet hasonló az EU többi országában is, főként az eladósodott országokban. Egyáltalán, milyen alapon nevezik újabban demokráciának, amikor senki által nem választott, ellenőrizhetetlen és leválthatatlan bankvezérek, hitelminősítők és befektetőknek nevezett spekulánsok diktálnak a háttérből a nép által megválasztott, és az ellenzék által egyébként is állandóan ellenőrzött kormányoknak. Azt nevezik-e mostanság európaiságnak, amikor tervszerűen eladósítanak országokat, majd még valutaátszámítási trükkökkel külön a lakósságot is?
Az állam, a „legrosszabb gazda” pedig vonuljon ki mindenből, közvetlenül ne tehessen semmit azért, hogy mindenkinek legyen munkája, hogy a munkájáért tisztességes megélhetést biztosító bért kapjon, hogy ne akadályozhassa meg az ország megtermelt javainak kivitelét, hogy ne védhesse meg saját polgárainak vállalkozásait a tőkeerősebb multival szemben. A nemzetközi liberális nagytőkének a nemzetállamok állnak leginkább az útjában, ezért hatáskörük elvonása nyíltan folyik. Először kivettek a kezéből minden tulajdont, majd az 1992-ben életbe lépett és az Európai Unió eredeti alapelveit felrúgó Masztrich-i Szerződéssel lehetetlenné tették számára a gazdasági életbe való közvetlen beavatkozást is. A globalizációs tőke pedig szabadon garázdálkodhat, már nem áll útjában semmi, tönkre teheti a hazai vállalkozásokat, megveheti, megszüntetheti azokat, monopol helyzetet teremthet, diktálhat felvásárlási, bedolgozói, eladási árakat, munkabéreket, kikényszeríthet megszorításokat. És ráadásul még udvarolni is kell neki, mert különben kivonul oda, ahol még több hasznot szimatol, hátra hagyva munkanélküliséget és kiesést a költségvetés bevételeiben.
Becstelen világ, ahol nem a saját teljesítmény az igazi eredmény, hanem az, hogy sikerül-e odacsalogatni a „befektetőket”, és az a kudarc, ha máshol nagyobb profitra számíthat. Képtelen világ, ahol be akarják mesélni, hogy a korlátlan haszonlesés mindnyájunk számára jó gyümölcsöt hoz, és ezt minden állami beavatkozás csak elronthatja. Neves liberális közgazdászunk szájából hangzott el, hogy „a gazdaság nem erkölcsi kategória.” Akkor mit ér az erkölcs, ha már az alapokra sem vonatkozik? Ilyen hazug világban élünk, ilyen körülmények között kell keresztényszociális szellemben politizálnunk.
*****
Cs. Szabó Béla
Az orosz néplélekről
Ennek az írásnak a szükségességét az indokolja, hogy az ukrán – orosz háború kapcsán nem csak a közíróktól, hanem hivatásos, de fiatal szakemberektől, szakértőktől is érdekesnek mondható, de teljesen megalapozatlan vélemények látnak napvilágot.
A teljesség igénye nélkül például: az oroszországi háborúellenes vélemények túlértékelése, ami a Putyin menesztésében kulminálna! Vagy, a nyugati liberális politikai fősodor véleménye a mai gazdasági és pénzügyi megszorítások hatására adott társadalmi felháborodás teljes negligálása és a következményeknek a teljes figyelmen kívül hagyása.
A fenti véleményhalmazt tovább lehetne folytatni például olyan extrém baromságokkal, minthogy az Északi áramlatot az oroszok robbantották fel „csőgörénnyel”!!
Természetesen az ilyen és ehhez hasonló vélemények inkább a megfelelési kényszernek, valamint a szenzáció hajhász egónak tudható be.
E sorok írója, még aktív mérnök korában a (boldogságos kommunizmus idejében!?) sokat dolgozott/dolgoztam a „nagy” Szovjetunióban. Elmondhatom, hogy az évek alatt sikerült elfogadhatóan kiismerni az orosz mentalitást, gondolkodást és népléleket, természetesen a köznép vonatkozásában.
Egy kis történelmi előzetes
Oroszország a történelem során sohasem volt elkényeztetve a sorstól. Még pontosabban a cári orosz társadalom szinte beletespedt a nagy távolságokba az elritkuló települések fullasztó és unalmas közönyébe. Aki ránéz a térképre az pontosan tudja, hogy miről beszélek, hiszen az ország egyik végéből a másikba jutni még most is kihívásnak számít legalábbis vasúton.
A múltbéli tunyaságuk igazán manapság fizetődik ki, hiszen olyan volumenű nyersanyag és energia halmazon ülnek, ami európai szemmel nézve elképzelhetetlen.
De vissza a történelemhez!
Ebből az állapotukból a „nagy világkísérlet” a kommunizmus rángatta ki a társadalmukat, amely nem spórolt a terror és a gyilkolás széles eszköztárával. A kommunizmus kezdete természetesen „osztálytól” függően viselte meg a társadalmukat, mert akinek volt valamije az húzta a legrövidebbet.
A hadigazdálkodást művészi fokon alkalmazó kommunista vezetők kétségtelenül fejlődésbe lökték az orosz társadalmat. Egyedül a második világháború volt az, amely komoly követelmények elé állította az oroszokat gazdaságilag, de a szövetségesek segítsége áthidalta azt, sőt a későbbiekben komoly fejlesztési alapot teremtett részükre. A teherautóik alapját az amerikai segítségben szereplő gépjárművek lekoppintása adta, illetve egy sor eszköz/eszközök másolása teremtette meg az óriási hadseregük kezdetének alapját.
Mivel a néplélekről kezdtük a gondolkodásunkat így a győztes világháborús szereplés adta meg azt a társadalmi tartást, amely a mai napig is kihatással van a társadalom zömére. A háború előtti társadalmak nem jól viselték a „kommunista bikacsököt” ezért nem is igen szerették ezt a fajta politikai kurzust.
Sztálin akinek az ember pusztán egy statisztikai szám volt, a világháborúban nem kímélte a népét, így az első körben nem is akartak a katonák meghalni érte és a kommunista eszméért. A vezér ezek után a beszédeiben retorikát váltott és az „orosz anyácskára” hivatkozott -ami a HAZA szinonimája az oroszok lelkében-, és áldozatvállalást kért a társadalomtól, -és mint a közismert eredmény is mutatja- kapott! Ez a retorika vélhetően megérintette a nemzet lelkét, mert a hadiszerencse megfordult, igaz ebbe jelentősen besegített az NKDV is, amely a front mögött likvidálta a menekülni és megfutamodni akarókat.
Az orosz társadalom áldozatvállalása
Számtalan beszélgetés kapcsán szembesültem azzal a ténnyel, hogy az 1990 előtti szerény életszínvonal nem okozott mély társadalmi tragédiát és amikor rákérdeztünk ennek okára, akkor a legkomolyabban mondták azt, hogy azért kell szerényen élniük, mert a KGST (régi gazdasági szövetség a szerző!) tagállamokat támogatniuk kell, mert nem képesek gazdaságilag talpon maradni.
Ez a vélemény természetesen rámutat az akkori Párt gondolatokat átrendező voltára is. Elfogulatlanul büszkék voltak arra, hogy a Szovjetunió, a hazájuk egy világhatalom, amely egy jobb világért küzd, és ezért áldozatokat kell hozni. A régi Sztálini idők elmúltával a társadalmi kohézió is erősödött, és már nem kellett minden beszélgetés alkalmával rettegni a KGB-s meghurcolástól!
A kommunizmus összeomlásától a helyzet sokban megváltozott, hiszen akkor is jogállam Oroszország, ha ezt mások erősen vitatják akár politikai megfontolásokból kifolyólag. Mert demokrácia nem csak ott van ahol „szabadon” össze lehet firkálni a metró szerelvényeit mint például New Yorkban!
Ma az orosz társadalomban ugyan úgy megvan a nemzeti összetartozás érzése és akarata, mint minden egészséges nemzetben. Megvan az akarat a más országban élő orosz nyelvű nemzettársaik féltésére és védelmére. Csak a megértés kedvéért: az USA-ban is van egy olyan törvény, amely akár a hadsereg bevetését is engedélyezi a más országokban bajba került amerikai állampolgárok biztonsága és védelme miatt!
Az orosz társadalomban a szankciók, amelyek inkább az élelmiszereket és könnyűipari termékeket érintették, nem okoz mély társadalmi válságot, legalábbis olyat nem, mint amilyet tulajdonítanak neki. A nyugati társadalmak ilyen irányú tűrőképessége jóval alacsonyabb mint az orosz társadalomban.
Tudomásul kell venni, hogy az orosz nemzetben nagyon mély a társadalmi szolidaritás és összetartás.
Kétségtelen tény, hogy az európai energia import embargó hatásos lenne ha, NEM TUDNÁK MÁSHOL ELADNI! Ez komoly kihívások elé állítaná az orosz ipart és társadalmat. Azonban amíg sikerül a gázt és olajat eladni, addig minden technikai, ipari és könnyűipari terméket be tud szerezni más alternatívákból. A háborúból eredő hadigazdasághoz az orosz társadalom hozzászokott, még akkor is, ha nem örül neki. Az orosz ember jámbor és igazság kedvelő. Az utóbbi 30 évben megnyílt világról az emberek tájékozódó képessége nagyban megnőtt és ugyan úgy nehéz megvezetni a társadalmat, mint bárhol a világban az embereket.
Így tehát az USA és a nyugat megint jóval megnövelte ellenségei számát, de vajon miért is?
*****
Gazdag László
TRUMP: AZ ILLEGÁLIS MIGRÁNSOKAT MEGBÜNTETJÜK!
Az igazat, ne csak a valódit!
Nem tudom, hogy Orbán Viktor odafigyelt-e Donald Trump dallasi beszédének finom részleteire? A volt (és leendő) amerikai elnök az illegális migráció kérdéséről hosszasan beszélt, keményen bírálva Joe Biden ez ügyben tanúsított impotens politikáját. És megjegyezte: ha ők győznek, ennek gátat szabnak, és megbüntetik majd az Egyesült Államok területén engedély nélkül tartózkodó külföldi állampolgárokat. Tehát nem egyszerűen kitoloncolják, nem egyszerűen csak illedelmesen visszakísérik a határra, hanem meg is büntetik őket!
Orbán Viktor, a nyitó beszédében szintén beszélt az illegális migrációról, és nagy tapsot kapott ama kijelentése, miszerint mi, magyarok, nem engedünk be egyetlen illegális határsértőt sem. Nos, texasi hallgatósága nem igen lehet tájékozott a magyarországi helyzetről, aligha tudhatja, hogy Orbán Viktor e téren nem fogalmazott egészen pontosan, hogy én meg finoman foglamazzak. Szíjjártó Péter is szereti hangoztatni, hogy mi aztán megállítjuk az illegális határsértőket, itt ugyan át nem jutnak. Tényleg?
Elég csak nézni a tévéadásokban a videofelvételeket, hogy ebből ma már egy szó sem igaz! Úgy özönlenek át a magyar határon, mint kés a vajon. Egy-egy 15-20 fős csoport 30-40 másodperc alatt jut át mindkét kerítésen, vagy alatta, vagy fölötte. A nagy pénzen felhúzott kettős akadály alatt már egész alagúterdő funkcionál, olyan az egész mint az ementháli sajt, naponta fedeznek fel új föld alatti járatokat, tömedékelik el, de sziszifuszi munka ez, hiszen felfedezett létesítmény helyett öt épül máris a következő éjszaka. A magas létrákon pedig szinte felszaladnak ezek a fiatalemberek, akik egészen biztosan komoly katonai kiképzést kaptak korábban, vagy hazájuk valamelyik oldalon álló hadseregében, vagy valamelyik terrorszervezet kiképző központjában.
Özönlenek át a határon, szinte akaádlytalanul, ez az igazság! A mai hírekben hallom, hogy Ceglédtől Üllőig üldöztek rendőreink egy járművet, amely aztán fejreállt egy körforgalomban, és 20 illegális határsértő, valamint az embercsmepész sofőr sérült meg. Előtte is volt hasonló baleset, és azelőtt is. Egy ilyen jármű a napokban egy szabályosan haladó magyar Mercédesszel karambolozott. Halálos balesetek a magyar közutakon, amiket el lehetett volna, el lehetne kerülni! Vétlen magyar állampolgárok élete veszélyben! Mint ahogy ma már a határőreink élete, testi épsége is folyamatosan vezsélyben! Fölteszem a kérdést: ki a felelős ezért?
Ausztriába, az ottani határon felhúzott "szárnyas kapu" ellenére már kb. 30 ezer illegális migráns jutott át Magyarország felől, még lövöldözés is volt ott, ami után az embercsempész visszamenekült hozzánk, és itt kellett őt elfogni.
Nem igaz tehát az az állítás, hogy mi megállítjuk őket a határunkon, kormányunk megvédi tőlük az embereket! Most toborzzák a "határvadász" alakulat tagjait. Mert ugye jó magyar szokás szerint nem nevezik nevén a gyereket, jelen esetben a határőrt. Van ebben is valami nevetséges!
Trumpra kell hallgatni, ez a megoldás!
Egy módon lehet csak megállítani ezt az áradatot, ezáltal megvédeni a magyar lakosságot: meg kell büntetni minden illegális határsértőt, és úgy kell kezelni valamennyit, mint veszélyes bűnözőt! Aki egy állam szuverenítását, kijelölt határait megsérti, az igenis bűncselekményt követ el, és ennek szellemében kell eljárni vele szemben! Ez a megoldás, és minden más módszer csak vízgereblyézés, tutyi-mutyi semmittevés, pótcselekvés. Én első lépésként a pénzbüntetés bevezetését javaslom!
Minden elfogott illegális határsértőt 1000 euróra kell első esetben megbüntetni. Pénzük, laptopjuk, okostelefonjuk van, csak a személyazonosságukat igazoló papírjaikat hagyták el a nagy "menekülésben" furcsa módon. Ha nem tudja, vagy nem hajlandó kifizetni, akkor 30 nap elzárás. A rokonság, a pereputty egészen biztosan nagyon hamar kifizeti majd, hiszen érdekük fűződik hozzá. Nekik az a céljuk, hogy valaki, egy személy a népes családból bejusson az Európai Unió területére, aztán indulhat a nagy családegyesítési akció, az álhumánus NGO szervezetek dörzsölt ügyvédei segítségével.
Ismétlődés esetén a büntetés mindig duplázódjon! És akkor majd leszoknak arról, hogy itt próbálkozzanak huszadszor is!
A muszlimokat kell megállítani!
Érdekes volt Trump beszédének egy részlete, ezt is melegen ajánlom Orbán Viktor miniszterelnök figyelmébe! Trump arról beszélt, hogy egy tanácsadója le akarta beszélni őt az egyik részletről, javasolva, hogy ezt hagyja ki a beszédéből. A volt (és leendő) elnök elmondta, hogy nem fogadta meg ezt a tanácsot. Mit tartok én ebben a mozzanatban nagyon fontosnak? Azt, hogy az elnök konzultált előzőleg! Ez az, amit Orbán Viktor a tusványosi beszéd előtt sajnos elmulasztott szerintem. Mert ha egy értelmes, felelősségteljes tanácsadóval konzultált volna, akkor nem hangzottak volna el a mai világban igenis vállalhatatlan kitételek a "fajkeveredésről elkerüléséről", és hasonlókról! Adorno írta 1945-ben: "Auschwitz után nincs jogunk zenét szerezni, verset írni!" Nos, Auschwitz után szalonképtelen zsargon a "fajkeveredés" terminus technikus használata, akárhogy is értette ezt a miniszterelnök!
Remélem, hogy valóban csupán a kultúrák keveredésére, és nem a genetikai vonatkozásra gondolt, de mindenképpen szerencsétlen megfogalmazás volt! És nem csak azért, mert támadási felületet adott ellenfelei (ellenségei?) számára.
Én leszűkíteném, konkretizálnám a gondolatkört a kultúra fogalmán belül a világnézet, sőt azon belül is a vallás kérdésére: muzulmánokat nem kívánunk befogadni tömegesen! Jöhet ide bárki bárhonnan, bármilyen bőrszínnel, származási háttérrel, ha a legális utat választja, ha jó szándékkal jön, betartja törvényeinket, tiszteli szokásainkat! Sok görög, arab, vietnami, kubai, angolai, stb. fiatal tanult nálunk a szocializmus idején, akik közül nem kevesen ide nősültek, családot alapítottak, itt maradtak, és azóta mérnökként, orvosként, egyéb szakemberként beilleszkedtek társadalmunkban. Vagy gondolok most a kínai származású gyorskorcsolya olimpiai bajnokainkra!
Téli olimpián aranyérmet még sohasem tudott magyar sportoló nyerni, ők elhozták nekünk ezt a sikert végre! A kevésbé tehetős magyar állampolgárok szívesen vásárolják az olcsó kínai termékeket a kínai boltokban, erre a tevékenységre is szükség van országunkban.
És teljesen mindegy az is, hogy az illető külföldi a világnézetére, kultúrájára nézve éppen ateista, izraelita, keresztény, buddhista, hindu, stb. Egészen más a helyzet a muszlimokkal! Sajnos Európa urai, vezető elitje struccként a homokba dugja a fejét, nem érzékelve a valós veszélyt! Oriana Fallaci írja: "Nincs iszlám szélsőség! Maga az iszlám a szélsőség!" De elég csak Kertész Imre A végső kocsma c. utolsó regényét elolvasni: kétségbeesett jajkiáltás az édesded álmát alvó nyugati civilizáció elbutult entelektüeljeihez! Sajnos a nyugati értlemiség nem olvasta sohasem a Koránt! Pedig abból mindezt megértené! Az iszlám egy intoleráns vallás, és egyben politikai gyakorlat is! Mohamed volt az egyetlen olyan vallásalapító, aki államalapító politikus is lett egyben! E sorok írója 594 szörnyű átokformulát számolt össze a Koránban, amit minden "nem igazhitű" fejére szór! Ütköztessük ezt Krisztus bűnöket is megbocsájtó szellemiségével, a buddhizmus, a hinduizmus békés eszmeiségével, gondoljunk csak Mahatma Gandira!
Nem folytatom! Ami a más kultúrákkal való keveredés elkerülésének kérdését illeti, leszűkítendő az iszlámra! Ma Európa, a nyugati civilizáció ugyanolyan alattomos muszlim támadás alatt áll, mint egykor Buda, 1541-ben! Mi, magyarok tudnánk erről mesélni...
Meg kell állítani őket, de ehhez már nem elég a kerítés, nem elég a "határvadász" alakulat sem!
*****
Újabb NATO terjeszkedés – újabb ígéretszegés
„Vlagyimir Putyin jelenti a veszélyt, nem a NATO” – olvasom a Népszavában megjelenő cikket a NATO tervezett további bővítéséről.
Mint írja: „A NATO júniusban Madridban tartja következő csúcstalálkozóját, amelyen a résztvevők a bővítés mellett megvitatják a szövetség jövőjét Putyin ukrajnai agressziójának fényében. A szervezet az elmúlt hónapokban megerősítette keleti szárnyát, ahol jelenleg 40 ezer katona teljesít szolgálatot a parancsnoksága alatt. Szakértők azt várják a csúcstól, hogy dönteni fog állandó bázisok telepítéséről az Oroszországgal és Fehéroroszországgal határos országokba.”
A cím így is igaz lenne: „A NATO bővítése jelenti a veszélyt, nem Oroszország!” Hiszen az orosz-ukrán háború kitörésének alapvető oka a NATO keleti irányú terjeszkedése egészen az orosz határ közvetlen közelébe.
Ha a biztonság egyenlő és oszthatatlanság elvéből indulunk ki, akkor az veszélyezteti a másik fél biztonságát, aki a másik rovására akarja a biztonságát megerősíteni. Legyünk objektívek: ez nem Oroszország! Ha már arról ejtünk szót, hogy ki kit veszélyeztet, ne feledkezzünk meg az USA által elkövetett agressziókról sem.1
A NATO további keleti irányú terjeszkedése azt jelenti, hogy az USA és a Nyugat ismét megszegi azon ígéretét, mely szerint egy centiméterrel sem terjeszkedik az Elbán túli területre. Ezt az ígéretet senki nem vette komolyan Oroszországon kívül. Mindenki cinkosan elnézte. Albert Einstein szerint „A világot nem a gonosz fogja elpusztítani, hanem azok, akik végignézik a gonoszságokat, és nem csinálnak semmit!”
Az újabb ígéretszegést újabb veszélyforrásként értékeli Oroszország, amely a „vörös vonalon” is túl terjeszkedik, és amely komoly veszélyeket rejt a harmadik világháború kirobbanásához! Bertrand Russell Nobel-díjas angol matematikus, logikus, filozófus és szociológus (1872. május 18. — 1970. február 2) kinyilatkoztatásával csak egyetérteni lehet, amikor azt mondta: „A háború nem azt dönti el, hogy kinek van igaza, csak azt, hogy ki marad életben”.
Fel kell hívni az Amerikai Egyesült Államok és a Nyugat figyelmét arra, hogy az általuk jogosnak vélt, ámbár hitszegésen alapuló igazságuk – a béketeremtésre irányuló erőfeszítéseik helyett – nem más, mint az „oroszlán bajszának még intenzívebb húzogatása”, amely súlyos következményekkel, a III. világháború kiprovokálásával járhat.
Két dologra emlékeztetném a hosszútávú emlékezetkiesésben szenvedőket. Az egyik az az ígéret, hogy a NATO nem fog keleti irányban terjeszkedni. A NATO keleti irányú terjeszkedéséről és annak a jelenlegi helyzetet is előidéző következményeiről előző cikkemben már részletesen írtam. A másik, Einstein nyilatkozata az atomháború következményeiről. Amikor megkérdezték tőle, hogy milyen eszközökkel fogják megvívni a III. világháborút következetesen és egyértelműen úgy fogalmazott: „azt nem tudom, hogyan fog lezajlani a III. világháború, de azt tudom, hogyan zajlik le a negyedik: kőbaltával”. Majd hozzátette: „Soha többé nem lesz háború!”
A NATO és az amerikai, valamint nyugat-európai országok a szovjet fegyveres erők kelet-közép Európából való kivonulását követően Oroszország határközeli térségeibe katonai erőket vezényeltek. Ezek a valós tények, bármennyire is próbálják azokat cenzúrázni. A berlini fal leomlása óta az Egyesült Államok politikai és katonai befolyási övezetét kiterjesztette a volt szocialista országok területére: Lengyelországot, Csehországot és Magyarországot (1999); Észtországot, Lettországot, Litvániát, Szlovéniát, Szlovákiát, Bulgáriát és Romániát (2004), Albániát és Horvátországot (2009), Montenegrót (2017) és Észak-Macedóniát (2020) a NATO-hoz csatolta. Tette ezt annak ellenére, hogy 1991-ben a NATO ígéretet tett a Kremlnek, hogy egy centiméterrel sem terjeszkedik keleti irányba. Újabban pedig kivetette hálóját Ukrajnára, beavatkozott annak belpolitikai életébe, kiterjesztette politikai, katonai és gazdasági befolyását az országra, és az Észak-atlanti Szerződés Szervezete a bővítésre készül Ukrajna, Grúzia, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Svédország és Finnország bevonásával. Gyakorlatilag az Orosz Föderáció veszélyeztetve érezte és egyre nagyobb veszélyben érzi magát a körülötte kiépített és néhány kilométerre a határaitól tovább épülő amerikai támaszpontok, fegyver- és rakétabázisok telepítése miatt, miközben Oroszországnak az Egyesült Államokhoz közelségben nincs katonai bázisa. Mindez megelőzhető lett volna, ha a rendszerváltást követően, a Varsói Szerződés megszűnését követően a volt szocialista országok egységesen a katonai blokk-semlegességet választották volna. Ezzel megakadályozhatták volna az USA és a NATO erők Oroszország határaihoz való felzárkózását. A jelen háború ennek a téves biztonságpolitikai döntésnek a következménye.
Az 1997-ben megkötött NATO-Oroszország Alapító Okiratban rögzítették: állandó jelleggel nem állomásozhatnak NATO csapatok az Oroszországgal határos területeken. Ha nem akarják megsérteni az Oroszországgal huszonöt éve tető alá hozott megállapodást, akkor két lehetőség áll előttük: a csapattelepítést rotációs formában oldják meg, az újonnan érkezett kontingens két havonta vándorol az érintett országok között. A másik lehetőség, hogy folyamatosan, néhány havonta lecserélik csapataikat, ez a megoldás azonban annyira költséges lenne, hogy nagyjából kizártnak tekinthető.
2014-es Walesi Csúcsértekezleten az „orosz fenyegetés” elrettentésére (miközben az USA avatkozott be Ukrajna belügyeibe) egy új koncepciót fogadtak el, a Készenléti Akciótervet (Readiness Action Plan – RAP), amely a NATO keleti, valamint a déli határának (Middle East and North Africa – MENA) védelmét, a NATO kollektív védelmét és válságkezelő képességének fejlesztését szolgálja. Ez számos, a kollektív védelem garanciáit megerősítő intézkedést (harctechnikai eszközök és készletek előretelepítése, határ menti bázisok létrehozása, a katonai infrastruktúra fejlesztése) tartalmazott az Oroszországgal határos országokban. A NATO Response Force (NRF) részeként létrehozták a magas készenlétű őszhaderőnemi haderőcsoportot (Very High Readiness Joint Task Force – VJTF), amelynek feladata a Szövetség határain jelentkező váratlan és meglepetésszerű katonai fenyegetések kezelése. A lándzsahegynek is nevezett igen magas készenlétű katonai erő szárazföldi, tengeri, légi és különleges erőkből áll, amelyet rövid készenlétű gyakorlatokkal tesztelnek.
A keleti szárnyon megerősítették a parancsnoki vezetési rendet, megalakult Szczecinben az Északkeleti Többnemzeti Hadtestparancsnokság (Multinational Corps Northeast), a washingtoni szerződés 5. cikke szerinti kollektív védelem feladatainak helyi irányítása és koordinálása érdekében.
Létrehozták a Délkeleti Többnemzeti Hadosztályparancsnokságot (Multinational Division Southeast) Bukarestben.
A Varsói Csúcsértekezlet (2016) Zárónyilatkozatának 40. pontja tartalmazza az önkéntes, fenntartható, előretolt, rotációs alapon (6–9 hónap) szervezett négy zászlóalj-harccsoport (összesen 4000 katona) 2017 elején Lengyelországba és a három balti ország területére (Kanada, Németország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok révén) történő telepítését, ezzel erősítve meg a Szövetség keleti szárnyát. A Lengyelországba telepített, amerikai vezetésű zászlóalj-harccsoportban brit, kanadai és német erők is jelen vannak. A litván zászlóalj-harccsoportot Németország vezeti, abban a Benelux államok, Franciaország és Norvégia tagként működik közre. A lengyel, portugál és olasz részvétellel felállítandó lett egységet Kanada vezeti. Az észt zászlóalj-harccsoport brit parancsnokság alatt áll. A katonai jelenlétnek nincs időkorlátja.
A csapatok rotációs elven való tartózkodásának megsértésére készülnek a NATO júniusi Madridban tartandó következő csúcstalálkozóján, amelyen a NATO keleti szárnyának megerősítése után (ahol jelenleg 40 ezer katona teljesít szolgálatot) a résztvevők a döntenek majd az állandó bázisok telepítéséről az Oroszországgal és Fehéroroszországgal határos országokban, valamint a feszültség eszkalációját elősegítő további bővítésről (Svédország, Finnország). A közép- és kelet-európai régióba, köztük Magyarországra telepített NATO harccsoportok jelenlétét Madrid után állandósíthatják. Szovjet katonai erőket a NATO csapatok váltják fel.
Mindenki eldöntheti, hogy ki terjeszkedik túl a másik biztonságának rovására. Melyik fél sérti meg a kölcsönös biztonság garantálásának egyenlő és oszthatatlan elvét. Melyik fél az agresszív és melyik az agresszívabb.
2022. április 30
Dr. Mészáros Gyula, ny. rep. ezredes, egyetemi docens
„Vlagyimir Putyin jelenti a veszélyt, nem a NATO” – olvasom a Népszavában megjelenő cikket a NATO tervezett további bővítéséről.
Mint írja: „A NATO júniusban Madridban tartja következő csúcstalálkozóját, amelyen a résztvevők a bővítés mellett megvitatják a szövetség jövőjét Putyin ukrajnai agressziójának fényében. A szervezet az elmúlt hónapokban megerősítette keleti szárnyát, ahol jelenleg 40 ezer katona teljesít szolgálatot a parancsnoksága alatt. Szakértők azt várják a csúcstól, hogy dönteni fog állandó bázisok telepítéséről az Oroszországgal és Fehéroroszországgal határos országokba.”
A cím így is igaz lenne: „A NATO bővítése jelenti a veszélyt, nem Oroszország!” Hiszen az orosz-ukrán háború kitörésének alapvető oka a NATO keleti irányú terjeszkedése egészen az orosz határ közvetlen közelébe.
Ha a biztonság egyenlő és oszthatatlanság elvéből indulunk ki, akkor az veszélyezteti a másik fél biztonságát, aki a másik rovására akarja a biztonságát megerősíteni. Legyünk objektívek: ez nem Oroszország! Ha már arról ejtünk szót, hogy ki kit veszélyeztet, ne feledkezzünk meg az USA által elkövetett agressziókról sem.1
A NATO további keleti irányú terjeszkedése azt jelenti, hogy az USA és a Nyugat ismét megszegi azon ígéretét, mely szerint egy centiméterrel sem terjeszkedik az Elbán túli területre. Ezt az ígéretet senki nem vette komolyan Oroszországon kívül. Mindenki cinkosan elnézte. Albert Einstein szerint „A világot nem a gonosz fogja elpusztítani, hanem azok, akik végignézik a gonoszságokat, és nem csinálnak semmit!”
Az újabb ígéretszegést újabb veszélyforrásként értékeli Oroszország, amely a „vörös vonalon” is túl terjeszkedik, és amely komoly veszélyeket rejt a harmadik világháború kirobbanásához! Bertrand Russell Nobel-díjas angol matematikus, logikus, filozófus és szociológus (1872. május 18. — 1970. február 2) kinyilatkoztatásával csak egyetérteni lehet, amikor azt mondta: „A háború nem azt dönti el, hogy kinek van igaza, csak azt, hogy ki marad életben”.
Fel kell hívni az Amerikai Egyesült Államok és a Nyugat figyelmét arra, hogy az általuk jogosnak vélt, ámbár hitszegésen alapuló igazságuk – a béketeremtésre irányuló erőfeszítéseik helyett – nem más, mint az „oroszlán bajszának még intenzívebb húzogatása”, amely súlyos következményekkel, a III. világháború kiprovokálásával járhat.
Két dologra emlékeztetném a hosszútávú emlékezetkiesésben szenvedőket. Az egyik az az ígéret, hogy a NATO nem fog keleti irányban terjeszkedni. A NATO keleti irányú terjeszkedéséről és annak a jelenlegi helyzetet is előidéző következményeiről előző cikkemben már részletesen írtam. A másik, Einstein nyilatkozata az atomháború következményeiről. Amikor megkérdezték tőle, hogy milyen eszközökkel fogják megvívni a III. világháborút következetesen és egyértelműen úgy fogalmazott: „azt nem tudom, hogyan fog lezajlani a III. világháború, de azt tudom, hogyan zajlik le a negyedik: kőbaltával”. Majd hozzátette: „Soha többé nem lesz háború!”
A NATO és az amerikai, valamint nyugat-európai országok a szovjet fegyveres erők kelet-közép Európából való kivonulását követően Oroszország határközeli térségeibe katonai erőket vezényeltek. Ezek a valós tények, bármennyire is próbálják azokat cenzúrázni. A berlini fal leomlása óta az Egyesült Államok politikai és katonai befolyási övezetét kiterjesztette a volt szocialista országok területére: Lengyelországot, Csehországot és Magyarországot (1999); Észtországot, Lettországot, Litvániát, Szlovéniát, Szlovákiát, Bulgáriát és Romániát (2004), Albániát és Horvátországot (2009), Montenegrót (2017) és Észak-Macedóniát (2020) a NATO-hoz csatolta. Tette ezt annak ellenére, hogy 1991-ben a NATO ígéretet tett a Kremlnek, hogy egy centiméterrel sem terjeszkedik keleti irányba. Újabban pedig kivetette hálóját Ukrajnára, beavatkozott annak belpolitikai életébe, kiterjesztette politikai, katonai és gazdasági befolyását az országra, és az Észak-atlanti Szerződés Szervezete a bővítésre készül Ukrajna, Grúzia, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Svédország és Finnország bevonásával. Gyakorlatilag az Orosz Föderáció veszélyeztetve érezte és egyre nagyobb veszélyben érzi magát a körülötte kiépített és néhány kilométerre a határaitól tovább épülő amerikai támaszpontok, fegyver- és rakétabázisok telepítése miatt, miközben Oroszországnak az Egyesült Államokhoz közelségben nincs katonai bázisa. Mindez megelőzhető lett volna, ha a rendszerváltást követően, a Varsói Szerződés megszűnését követően a volt szocialista országok egységesen a katonai blokk-semlegességet választották volna. Ezzel megakadályozhatták volna az USA és a NATO erők Oroszország határaihoz való felzárkózását. A jelen háború ennek a téves biztonságpolitikai döntésnek a következménye.
Az 1997-ben megkötött NATO-Oroszország Alapító Okiratban rögzítették: állandó jelleggel nem állomásozhatnak NATO csapatok az Oroszországgal határos területeken. Ha nem akarják megsérteni az Oroszországgal huszonöt éve tető alá hozott megállapodást, akkor két lehetőség áll előttük: a csapattelepítést rotációs formában oldják meg, az újonnan érkezett kontingens két havonta vándorol az érintett országok között. A másik lehetőség, hogy folyamatosan, néhány havonta lecserélik csapataikat, ez a megoldás azonban annyira költséges lenne, hogy nagyjából kizártnak tekinthető.
2014-es Walesi Csúcsértekezleten az „orosz fenyegetés” elrettentésére (miközben az USA avatkozott be Ukrajna belügyeibe) egy új koncepciót fogadtak el, a Készenléti Akciótervet (Readiness Action Plan – RAP), amely a NATO keleti, valamint a déli határának (Middle East and North Africa – MENA) védelmét, a NATO kollektív védelmét és válságkezelő képességének fejlesztését szolgálja. Ez számos, a kollektív védelem garanciáit megerősítő intézkedést (harctechnikai eszközök és készletek előretelepítése, határ menti bázisok létrehozása, a katonai infrastruktúra fejlesztése) tartalmazott az Oroszországgal határos országokban. A NATO Response Force (NRF) részeként létrehozták a magas készenlétű őszhaderőnemi haderőcsoportot (Very High Readiness Joint Task Force – VJTF), amelynek feladata a Szövetség határain jelentkező váratlan és meglepetésszerű katonai fenyegetések kezelése. A lándzsahegynek is nevezett igen magas készenlétű katonai erő szárazföldi, tengeri, légi és különleges erőkből áll, amelyet rövid készenlétű gyakorlatokkal tesztelnek.
A keleti szárnyon megerősítették a parancsnoki vezetési rendet, megalakult Szczecinben az Északkeleti Többnemzeti Hadtestparancsnokság (Multinational Corps Northeast), a washingtoni szerződés 5. cikke szerinti kollektív védelem feladatainak helyi irányítása és koordinálása érdekében.
Létrehozták a Délkeleti Többnemzeti Hadosztályparancsnokságot (Multinational Division Southeast) Bukarestben.
A Varsói Csúcsértekezlet (2016) Zárónyilatkozatának 40. pontja tartalmazza az önkéntes, fenntartható, előretolt, rotációs alapon (6–9 hónap) szervezett négy zászlóalj-harccsoport (összesen 4000 katona) 2017 elején Lengyelországba és a három balti ország területére (Kanada, Németország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok révén) történő telepítését, ezzel erősítve meg a Szövetség keleti szárnyát. A Lengyelországba telepített, amerikai vezetésű zászlóalj-harccsoportban brit, kanadai és német erők is jelen vannak. A litván zászlóalj-harccsoportot Németország vezeti, abban a Benelux államok, Franciaország és Norvégia tagként működik közre. A lengyel, portugál és olasz részvétellel felállítandó lett egységet Kanada vezeti. Az észt zászlóalj-harccsoport brit parancsnokság alatt áll. A katonai jelenlétnek nincs időkorlátja.
A csapatok rotációs elven való tartózkodásának megsértésére készülnek a NATO júniusi Madridban tartandó következő csúcstalálkozóján, amelyen a NATO keleti szárnyának megerősítése után (ahol jelenleg 40 ezer katona teljesít szolgálatot) a résztvevők a döntenek majd az állandó bázisok telepítéséről az Oroszországgal és Fehéroroszországgal határos országokban, valamint a feszültség eszkalációját elősegítő további bővítésről (Svédország, Finnország). A közép- és kelet-európai régióba, köztük Magyarországra telepített NATO harccsoportok jelenlétét Madrid után állandósíthatják. Szovjet katonai erőket a NATO csapatok váltják fel.
Mindenki eldöntheti, hogy ki terjeszkedik túl a másik biztonságának rovására. Melyik fél sérti meg a kölcsönös biztonság garantálásának egyenlő és oszthatatlan elvét. Melyik fél az agresszív és melyik az agresszívabb.
2022. április 30
Dr. Mészáros Gyula, ny. rep. ezredes, egyetemi docens
*****
HollaiHehs Ottó
Kommentár nélkül
Egy múltkori írásomra jött egy „kedves” hozzászólás, mely figyelmeztet, hogy politikai írásokhoz, valamivel több kell – mármint az én fejemben –, minimum egy felsőoktatási diploma.
Válaszoltam, magyarázkodtam, de most talán igazat is adok neki, azokra kellene hallgatni, akik tényelegesen képzett, tanult, diplomás emberek, ezért volt is ambíciójuk, hogy vállalják egy ország vezetését, pl. az amerikai elnök, Joe Biden a német vezér, Olaf Scholz, a londoni első Boris Jonnson, vagy az ukrán hős, W. Zelenszkij és az agresszor V. Putin és sorolhatnánk.
Megbízható, okos vezetők, akik tudják mi a teendő, azért tanultak olyan sokat, hogy mindig a legjobbat tegyék.
Most kommentár nélkül, csak a tényekre szorítkozva írom meg jegyzetemet, tehát lássuk: Nagyhatalmak.
Mióta világunk szervezett államrendszerben él, kialakultak olyan közös identitású államok – pl. egy uralkodó alá tartozás, közös nyelv, közös vallás – amelyek gazdasági, katonai, politikai erőben a többiek fölé emelkedtek.
Ilyen volt az ókorban Kína (a Mennyei Birodalom), Egyiptom, az Asszír, a Perzsa, a Makedón vagy a Római Birodalom. Modern történelmünk egyik ilyen nagyhatalma a Brit világbirodalom volt, amelyik a világpolitikában és a nemzetközi kapcsolatokban szinte korlátlan vezető szerephez jutott. Az amerikai függetlenségi háború után megalakult Amerikai Egyesült Államok már a XIX. században fokozatosan gyengítette a brit hegemóniát, és az I. majd a II. világháború után véglegesen átvette a britek világhatalmi szerepkörét.
A Szovjetunió felemelkedésével már két „szuperhatalomról” beszéltünk, amelyek a hosszú ideig tartó hidegháborús időszakban osztoztak a világ gazdasági, politikai és katonai irányításában. A szovjetek 1991-ben bekövetkezett felbomlása után az ún. kétpólusú világrend helyébe az egypólusú lépett, és egyetlen szuperhatalom maradt, az Egyesült Államok. Kína időközben gazdaságilag és katonailag is megerősödött, és konkurens szuperhatalomként jelentkezett. A Szovjetunió utódjának számító, hatalmas kiterjedésű Oroszország hosszabb gyengélkedés után talpra állt, és természetesen ő is visszaszerezné szuperhatalmi státuszát.
A vetélkedés az utóbbi években a három nagyhatalom vetélkedése, új, nagyon veszélyes fegyverkezési versenyben és a régi és új geopolitikai elképzelések beteljesítésében kezd kibontakozni. Az Egyesült Államok, mint jelenleg egyedüli szuperhatalom, párhuzamosan igyekszik fékezni Ázsiában a kínai, Európában az orosz érdekek érvényesítését.
Proxy háború: Az erőviszonyok és a lehetőségek felmérése mindig proxy háborúk segítségével történt. Most is ezt látjuk Ukrajnában. Ukrajna Földrajzi fekvése és történelme Oroszországhoz kötik. Az ukrán nép viszolygása engesztelhetetlen ellenszenve az oroszokkal szemben a szomorú történelmi múlt eredménye, de nem igazolja a jelenlegi háborút a két nép között. Az igazi ok máshol keresendő.
Geopolitika: Csak két példa, két elemző nyilatkozata: Zbigniew K. Brzezinski, a legismertebb amerikai politológus, geostratéga, 1997-ben így nyilatkozott: „Az USA világhatalma Ukrajnán keresztül vezet. Ha Amerika Oroszország hatalmát meg akarja törni, akkor Ukrajnát le kell szakítsa az orosz befolyási szféráról, hogy megakadályozza az eurázsiai nagyhatalom létrejöttét.” Az a Brzezinski mondta ezt, aki az elsők között sürgette a kelet-európai, volt szocialista országok felvételét a NATO-ba, és természetesen Ukrajna NATO-tagságát is kulcsfontosságúnak tartotta.
Ilyen értelemben világos lehet az ukrán válság háttere, semmi nem történik véletlenül. Az amerikai Stratfor Intézet (elemző és hírszerző cég) vezetőjének, a Budapesten született, George Friedmannak, három véleménye, az első még 2007-ben A következő 100 év című könyvében olvasható: „A retorikai szempontoktól eltekintve, az Egyesült Államoknak nem fűződik túlnyomó érdeke az eurázsiai békéhez”.
Hosszabb távon pedig egyenesen azt valószínűsíti, hogy „az Egyesült Államok és Oroszország közötti ütközéseket egy nagyszabású háború követi majd, amelyet az Egyesült Államok és az eurázsiai nemzetek koalíciója főként a világűrben fog megvívni”.
A közelmúltban egy interjúban pedig ezt mondta: „Az első és a második világháborúk, majd a hidegháború idejében is az amerikai külpolitika számára a Németország és Oroszország közötti kapcsolatok alakulása volt igen fontos.
E két ország egymással szövetkezve az egyetlen olyan hatalmat képezheti, amely veszélyt jelenthet számunkra.
Éppen ezért elsőrendű érdekünk annak biztosítása, hogy ez a szövetség ne jöjjön létre”. A fentiek csak néhány kicsiny példa, annak igazolására, hogy ma mi történik. Kommentálásra nincs szükség, de megszegem szavamat, és mégis volna valami megjegyzésem.
Földi világunk harmonikus lehetne, hiszen körülöttünk minden szép: a csodálatos természet, a hegyek, a folyók, a gyönyörű növényzet, az állatvilág csodái, és a legnagyobb csoda, az ember, a bolygó, ahol kedves és szépséges asszonyok és erős férfiak titokzatos kapcsolata biztosítja a faj fennmaradását; az életet!
Ennek helyébe mi lépett? Önzés, kapzsiság, hatalomra vágyás, gonosz hatalmak fegyvert gyártanak, hogy egymást elpusztítsuk, piszkos politikai sakkjátszma, ahol játszanak az emberekkel, az egész emberiséggel, és erre a célra, buta és megvásárolható politikusokat használnak.
Ideje, hogy visszatérjünk a tiszta, okos paraszti gondolkodáshoz, mert sem az orosz, sem az ukrán, de az amerikai, román vagy magyar paraszt sem akar háborúzni, hanem csak megművelni a földet, hogy legyen kenyér, legyen élet! Viktor Hugó egy versében kérdezte: Hogy tudsz ölni ember, ha a pacsirta énekel?
Válaszoltam, magyarázkodtam, de most talán igazat is adok neki, azokra kellene hallgatni, akik tényelegesen képzett, tanult, diplomás emberek, ezért volt is ambíciójuk, hogy vállalják egy ország vezetését, pl. az amerikai elnök, Joe Biden a német vezér, Olaf Scholz, a londoni első Boris Jonnson, vagy az ukrán hős, W. Zelenszkij és az agresszor V. Putin és sorolhatnánk.
Megbízható, okos vezetők, akik tudják mi a teendő, azért tanultak olyan sokat, hogy mindig a legjobbat tegyék.
Most kommentár nélkül, csak a tényekre szorítkozva írom meg jegyzetemet, tehát lássuk: Nagyhatalmak.
Mióta világunk szervezett államrendszerben él, kialakultak olyan közös identitású államok – pl. egy uralkodó alá tartozás, közös nyelv, közös vallás – amelyek gazdasági, katonai, politikai erőben a többiek fölé emelkedtek.
Ilyen volt az ókorban Kína (a Mennyei Birodalom), Egyiptom, az Asszír, a Perzsa, a Makedón vagy a Római Birodalom. Modern történelmünk egyik ilyen nagyhatalma a Brit világbirodalom volt, amelyik a világpolitikában és a nemzetközi kapcsolatokban szinte korlátlan vezető szerephez jutott. Az amerikai függetlenségi háború után megalakult Amerikai Egyesült Államok már a XIX. században fokozatosan gyengítette a brit hegemóniát, és az I. majd a II. világháború után véglegesen átvette a britek világhatalmi szerepkörét.
A Szovjetunió felemelkedésével már két „szuperhatalomról” beszéltünk, amelyek a hosszú ideig tartó hidegháborús időszakban osztoztak a világ gazdasági, politikai és katonai irányításában. A szovjetek 1991-ben bekövetkezett felbomlása után az ún. kétpólusú világrend helyébe az egypólusú lépett, és egyetlen szuperhatalom maradt, az Egyesült Államok. Kína időközben gazdaságilag és katonailag is megerősödött, és konkurens szuperhatalomként jelentkezett. A Szovjetunió utódjának számító, hatalmas kiterjedésű Oroszország hosszabb gyengélkedés után talpra állt, és természetesen ő is visszaszerezné szuperhatalmi státuszát.
A vetélkedés az utóbbi években a három nagyhatalom vetélkedése, új, nagyon veszélyes fegyverkezési versenyben és a régi és új geopolitikai elképzelések beteljesítésében kezd kibontakozni. Az Egyesült Államok, mint jelenleg egyedüli szuperhatalom, párhuzamosan igyekszik fékezni Ázsiában a kínai, Európában az orosz érdekek érvényesítését.
Proxy háború: Az erőviszonyok és a lehetőségek felmérése mindig proxy háborúk segítségével történt. Most is ezt látjuk Ukrajnában. Ukrajna Földrajzi fekvése és történelme Oroszországhoz kötik. Az ukrán nép viszolygása engesztelhetetlen ellenszenve az oroszokkal szemben a szomorú történelmi múlt eredménye, de nem igazolja a jelenlegi háborút a két nép között. Az igazi ok máshol keresendő.
Geopolitika: Csak két példa, két elemző nyilatkozata: Zbigniew K. Brzezinski, a legismertebb amerikai politológus, geostratéga, 1997-ben így nyilatkozott: „Az USA világhatalma Ukrajnán keresztül vezet. Ha Amerika Oroszország hatalmát meg akarja törni, akkor Ukrajnát le kell szakítsa az orosz befolyási szféráról, hogy megakadályozza az eurázsiai nagyhatalom létrejöttét.” Az a Brzezinski mondta ezt, aki az elsők között sürgette a kelet-európai, volt szocialista országok felvételét a NATO-ba, és természetesen Ukrajna NATO-tagságát is kulcsfontosságúnak tartotta.
Ilyen értelemben világos lehet az ukrán válság háttere, semmi nem történik véletlenül. Az amerikai Stratfor Intézet (elemző és hírszerző cég) vezetőjének, a Budapesten született, George Friedmannak, három véleménye, az első még 2007-ben A következő 100 év című könyvében olvasható: „A retorikai szempontoktól eltekintve, az Egyesült Államoknak nem fűződik túlnyomó érdeke az eurázsiai békéhez”.
Hosszabb távon pedig egyenesen azt valószínűsíti, hogy „az Egyesült Államok és Oroszország közötti ütközéseket egy nagyszabású háború követi majd, amelyet az Egyesült Államok és az eurázsiai nemzetek koalíciója főként a világűrben fog megvívni”.
A közelmúltban egy interjúban pedig ezt mondta: „Az első és a második világháborúk, majd a hidegháború idejében is az amerikai külpolitika számára a Németország és Oroszország közötti kapcsolatok alakulása volt igen fontos.
E két ország egymással szövetkezve az egyetlen olyan hatalmat képezheti, amely veszélyt jelenthet számunkra.
Éppen ezért elsőrendű érdekünk annak biztosítása, hogy ez a szövetség ne jöjjön létre”. A fentiek csak néhány kicsiny példa, annak igazolására, hogy ma mi történik. Kommentálásra nincs szükség, de megszegem szavamat, és mégis volna valami megjegyzésem.
Földi világunk harmonikus lehetne, hiszen körülöttünk minden szép: a csodálatos természet, a hegyek, a folyók, a gyönyörű növényzet, az állatvilág csodái, és a legnagyobb csoda, az ember, a bolygó, ahol kedves és szépséges asszonyok és erős férfiak titokzatos kapcsolata biztosítja a faj fennmaradását; az életet!
Ennek helyébe mi lépett? Önzés, kapzsiság, hatalomra vágyás, gonosz hatalmak fegyvert gyártanak, hogy egymást elpusztítsuk, piszkos politikai sakkjátszma, ahol játszanak az emberekkel, az egész emberiséggel, és erre a célra, buta és megvásárolható politikusokat használnak.
Ideje, hogy visszatérjünk a tiszta, okos paraszti gondolkodáshoz, mert sem az orosz, sem az ukrán, de az amerikai, román vagy magyar paraszt sem akar háborúzni, hanem csak megművelni a földet, hogy legyen kenyér, legyen élet! Viktor Hugó egy versében kérdezte: Hogy tudsz ölni ember, ha a pacsirta énekel?
*****
Az első számú közellenség, avagy a háborús hisztéria
Bevezetés nélkül: ha holnap, valami csoda folytán, a világ elsőszámú közellensége, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin, már nem lenne Oroszország nagyhatalmi vezetője, akkor hirtelen csend lehetne világunkban?
Nos, egy pár napig biztos nyugalom lenne, a nyugati világ fellélegezne, nem lesz háború, az oroszok visszahúzódnak Ukrajna határaitól, és a gáz ömlene rendületlenül Európa felé. A békés hangulat azonban nem tartana sokáig, jönne egy új vezető, talán még erőszakosabb, mint elődje és a „balhé” elölről kezdődne.
Miért? Mert az alapprobléma nem szűnne meg, az sokkal régibb, mélyen fekvőbb, mint a mai, mesterségesen létrehozott ukrán–orosz konfliktus.
Pár évvel ezelőtt Trump elnök kezdetben az amerikai–orosz kétoldalú kapcsolatokban a közeledés szükségességét hangoztatta, de a későbbiekben felülkerekedtek a nagyon régi geopolitikai ellentétek, maradt a vetélkedés, a nézeteltérésék kihangsúlyozása. J. Biden ma, az elvárásoknak megfelelően, azt szajkózza, ami már régen az amerikai külpolitika alappillére: Oroszország meggyengítése, elszigetelése, nyersanyagkincseinek megszerzése, és főleg semlegesítése, és a nagy rémálom, a német–orosz összefogás megakadályozása.
A történet elég régi, az új kapitalista világrend már Napóleont elindította az oroszok ellen, de volt krími háború is, majd Szarajevó, és az első, végül Hitler a II. világháborúval. A szovjetekkel sok baj volt, aztán már minden elég jól kezdett alakulni, de most itt ez a konok KGB-s vezér, aki a Merkel kancellár vezette németekkel már-már barátságot is kötött. Az Északi Áramlat–2-gázvezeték egy óriási lépés lehetett (volna) a német–orosz kapcsolatok, de ugyanakkor az orosz–európai kapcsolatok rendezésében is. Most úgy látszik, hogy győz a régi geopolitikai elv, amit még a múlt század elején a skót H. J. Mackinder fogalmazott meg, aki az angolszász világbirodalom legnagyobb és legveszélyesebb ellenfelét egy német–orosz szövetségben vélte felismerni.
A németek ma már sokat nem számítanak, egy-két évtized és már nincs jelentőségük, ez sajnos tény, de az orosz ellenállásra még sokáig lehet számítani. Sajnos az orosz–amerikai konfrontációs politika fennmaradása egész Európára negatív kihatással lesz, arról nem is beszélve, hogy a két rivális szuperhatalom, a közös ellenség ellen szövetkezve, egymás keblére borulhat.
Kína szerint Oroszország jogos biztonsági aggályaira megoldást kell találni.
Tegnap megnéztem a rendszeres, Egy Bogár naplója adását. Dr. Bogár Lászlónak nincs szüksége reklámra, könyveit sok ezer példányban elkapkodták, műsorát sok tízezer magyar néző követi, de a tegnapit (kedd febr. 22.) jó volna, ha mindenki megnézné. Címe: Orosz–ukrán háború, avagy nincs, de igény volna rá.
Szóval olyasmi is kijön az egészből, hogy az egész világ ukrán–orosz háborút akar, kivéve Ukrajnát és Oroszországot. Persze az egész viccesen hangzik, de félő, hogy sok benne az igazság. Kinek is lehet érdeke ez a háborúzás Európa keleti végén? A két vitázó félnek a legkevésbé, őket csak „összeugratták”. Európának egy katasztrófát jelentene, energiaválságot, még több menekültet, bizonytalanságot s egy tönkretett Németország már nem vezetheti az Uniót, melynek jövője teljesen bizonytalanná válik.
Kérdés az is, hogy az amerikai politika számol-e azzal, hogy egy kínai–orosz-szövetség halálos döfést adhatna a dollárnak, és akkor vége az Egyesült Államok szuperhatalmi korszakának… Nem volna jobb, egy Oroszországot is elismerő keresztény Európával szövetkezve folytatni egy új, egészségesebb világend felépítését? Már hallom is a sokfelől érkező választ: naiv elképzelés, milyen bevételre számítson akkor a hadiipar, amely évtizedek óta, minden évben növeli bevételét? Egy Németország vezette, amerikai befolyás nélküli, Oroszország-barát Európát már nem is lehet elképzelni?
Ébredj Európa, amíg nem késő!
HollaiHehs Ottó
2022. február 24., 17.05
Bevezetés nélkül: ha holnap, valami csoda folytán, a világ elsőszámú közellensége, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin, már nem lenne Oroszország nagyhatalmi vezetője, akkor hirtelen csend lehetne világunkban?
Nos, egy pár napig biztos nyugalom lenne, a nyugati világ fellélegezne, nem lesz háború, az oroszok visszahúzódnak Ukrajna határaitól, és a gáz ömlene rendületlenül Európa felé. A békés hangulat azonban nem tartana sokáig, jönne egy új vezető, talán még erőszakosabb, mint elődje és a „balhé” elölről kezdődne.
Miért? Mert az alapprobléma nem szűnne meg, az sokkal régibb, mélyen fekvőbb, mint a mai, mesterségesen létrehozott ukrán–orosz konfliktus.
Pár évvel ezelőtt Trump elnök kezdetben az amerikai–orosz kétoldalú kapcsolatokban a közeledés szükségességét hangoztatta, de a későbbiekben felülkerekedtek a nagyon régi geopolitikai ellentétek, maradt a vetélkedés, a nézeteltérésék kihangsúlyozása. J. Biden ma, az elvárásoknak megfelelően, azt szajkózza, ami már régen az amerikai külpolitika alappillére: Oroszország meggyengítése, elszigetelése, nyersanyagkincseinek megszerzése, és főleg semlegesítése, és a nagy rémálom, a német–orosz összefogás megakadályozása.
A történet elég régi, az új kapitalista világrend már Napóleont elindította az oroszok ellen, de volt krími háború is, majd Szarajevó, és az első, végül Hitler a II. világháborúval. A szovjetekkel sok baj volt, aztán már minden elég jól kezdett alakulni, de most itt ez a konok KGB-s vezér, aki a Merkel kancellár vezette németekkel már-már barátságot is kötött. Az Északi Áramlat–2-gázvezeték egy óriási lépés lehetett (volna) a német–orosz kapcsolatok, de ugyanakkor az orosz–európai kapcsolatok rendezésében is. Most úgy látszik, hogy győz a régi geopolitikai elv, amit még a múlt század elején a skót H. J. Mackinder fogalmazott meg, aki az angolszász világbirodalom legnagyobb és legveszélyesebb ellenfelét egy német–orosz szövetségben vélte felismerni.
A németek ma már sokat nem számítanak, egy-két évtized és már nincs jelentőségük, ez sajnos tény, de az orosz ellenállásra még sokáig lehet számítani. Sajnos az orosz–amerikai konfrontációs politika fennmaradása egész Európára negatív kihatással lesz, arról nem is beszélve, hogy a két rivális szuperhatalom, a közös ellenség ellen szövetkezve, egymás keblére borulhat.
Kína szerint Oroszország jogos biztonsági aggályaira megoldást kell találni.
Tegnap megnéztem a rendszeres, Egy Bogár naplója adását. Dr. Bogár Lászlónak nincs szüksége reklámra, könyveit sok ezer példányban elkapkodták, műsorát sok tízezer magyar néző követi, de a tegnapit (kedd febr. 22.) jó volna, ha mindenki megnézné. Címe: Orosz–ukrán háború, avagy nincs, de igény volna rá.
Szóval olyasmi is kijön az egészből, hogy az egész világ ukrán–orosz háborút akar, kivéve Ukrajnát és Oroszországot. Persze az egész viccesen hangzik, de félő, hogy sok benne az igazság. Kinek is lehet érdeke ez a háborúzás Európa keleti végén? A két vitázó félnek a legkevésbé, őket csak „összeugratták”. Európának egy katasztrófát jelentene, energiaválságot, még több menekültet, bizonytalanságot s egy tönkretett Németország már nem vezetheti az Uniót, melynek jövője teljesen bizonytalanná válik.
Kérdés az is, hogy az amerikai politika számol-e azzal, hogy egy kínai–orosz-szövetség halálos döfést adhatna a dollárnak, és akkor vége az Egyesült Államok szuperhatalmi korszakának… Nem volna jobb, egy Oroszországot is elismerő keresztény Európával szövetkezve folytatni egy új, egészségesebb világend felépítését? Már hallom is a sokfelől érkező választ: naiv elképzelés, milyen bevételre számítson akkor a hadiipar, amely évtizedek óta, minden évben növeli bevételét? Egy Németország vezette, amerikai befolyás nélküli, Oroszország-barát Európát már nem is lehet elképzelni?
Ébredj Európa, amíg nem késő!
HollaiHehs Ottó
2022. február 24., 17.05
*****
Aki szelet vet, az vihart arat
Az orosz–ukrán viszály elvben USA és orosz viszály. Az oroszok a 90-es évek megtépázott nagyhatalmi státusa után úgy érzik, hogy sok érdeksérelem érte őket, amiben – bárhonnan is nézzük – igazuk van, hiszen sorra fel kellett adniuk egy sor tagállam föderációhoz való tartozásának lehetőségét.
Ráadásul az oroszok úgy érzik, hogy becsapták őket, hiszen a NATO egyre jobban arra törekedik, hogy bekerítse Oroszországot és katonai erővel presszionálja őket, vagyis befolyásolhassák a politikájukat belföldön és külföldön egyaránt. Hogy ez az állítás nem légből kapott azt bizonyítja az is, amikor Jelcin bukása után, egy olajipari oligarchát próbáltak mentegetni Sorosék és társai, (Tom Lantos) úgy hogy még tüntetést is szerveztek a moszkvai törvényhozás előtt. Tehát úgy tűnik, hogy Oroszország vissza akarja állítani nagyhatalmi, atomhatalmi státusát és ez az ügy pont kapóra jön, hogy bebizonyítsa – számolni kell velük a nagyhatalmak köreiben!
Az egypólusú világrendben az USA igencsak nevetséges víziója az, hogy egyeduralmukkal ők mondhassák meg azt, hogy mi jó és mi szerintük a demokratikus a világban. Lásd az arab államok elleni háborút, ahova megkísérelték a saját életfelfogásukat, valamint demokráciájukat exportálni!
És akkor itt álljunk meg egy pillanatra!
A fenti állítások igazsága mellett van egy harmadik, „jól elbújtatott” cél is, amelyet talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy: egy olyan helyzet előállítása, amely megosztja Európát és akár nem csak katonailag, de gazdaságilag is olyan helyzetet teremt, amelyben szemben áll Németország és Oroszország!
Mielőtt valaki azt találná mondani rám, hogy elmeháborodott vagyok, álljon itt egy 2015-ös konferencia sajtótájékoztatóján elhangzott értékelés nem mástól, mint George Friedmantól az USA valódi nemzeti érdekeiről!
https://www.youtube.com/watch?v=tMd71UIw1CE
A filmben van egy nagyon érdekes mondat, amely úgy szól, hogy az USA közel 100 éve azon dolgozik, hogy a német technika és tudás, valamint az orosz nyersanyag ne találjon egymásra.
Mert, -folytatja Friedman – ha ez bekövetkezik, akkor a világ vezető ereje lehet hosszú távon ez a két ország és Európa!!
Ha belegondolunk, akkor már érthetőek azok az amerikai titkosszolgálati botrányos lehallgatások, amelyek Merkel idejében felszínre törtek. Ennél talán csak az érdekesebb, hogy a németek zokszó nélkül „benyelték” ezt az ügyet és tudomásul vették a lehallgatást és még egy kérdőmondat sem hangzott el az ügyben a hivatalos külügyi plénumon!
Azonban George Friedman érvelésében van egy alapvető hiba! Friedman az USA-ra úgy tekint, mint egy stabil pénztermelő forrásra, amely a szerteágazó feladatokra számolatlanul szórhatja a pénz. Gondoljunk itt a világ tengereit ellenőrző hadi flotilla pénzelésére, (azért, hogy uralhassák a világ tengereit a hatalmuk fenntartásához!) aztán az egyéb katonai erők technikai és létszámbeli fenntartására és nem utolsósorban az adminisztrációs és hírszerzési költségekre, de akár mondhatjuk azokat a felhasznált forrásokat is, amelyeket egy-egy adott ország befolyásolására, illetve egy kormány megbuktatására költenek.
Az érvelésben, amikor az impériumokról szól, akkor azt elfelejtette mondani, hogy általában az impériumok végét mindig a pénz hiánya okozza, amelyet az uralkodó elit felél(!), illetve az impérium erejét képező adminisztratív, illetve katonai erő elvon. Ez egy idő után olyan belső eróziókat indít meg, amelynek a következménye a felbomlás, illetve a szétesés!
Ennek egyik tankönyvbe illő újkori esete a Szovjet impérium történelmi léptékben, percek alatti szétesése volt!
Nos, bárhonnan is nézzük az USA mint impérium nem néz ki túl jól az utóbbi években. Az államadósság az egekben, a társadalmi belső feszültségek szintén erőteljes kilengésnek indultak, hiszen a legutolsó választáson történtek szinte elképzelhetetlenek lettek volna az előző 40-50 évben.
A multikulturális társadalom az USA-ban erős erodálásnak indult, amely igencsak kiélezte a helyzetet a fehérek és a feketék között.
Az amerikai cégek a hatalmas adók miatt kiszervezik a gyártást olyan országokba, amelyekben a munkabérek lényegesen kedvezőbbek, és az adók is elviselhetőbbek.
Az sem túl jó jel, hogy a potenciális ellenfelei Kína, Oroszország komoly technológiai fejlődésen mentek át. Az éppen most kiszabott szokványos technológiai büntető szankciók, amelyek anno még megállták a helyüket, mára már talán egy életlen bicskának felelnek meg. Vagyis a világ óriásit lépet a globalizáció felé és az ilyen szankciók visszahatásai talán még nagyobbak mint az elérni kívánt cél.
Az ukránok sajnos térben és időben valahol eltévelyedtek, mert itt Európa közepén egy olyan politikai kurzusba kezdtek, amely sehova sem vezet. Pontosabban olyan kemény nacionalista homogén nemzetállamot akarnak felépíteni, amely felett eljárt a történelmi idő!
Az országuk egy soknemzetiségű ország, ahol ez a nemzetállami allűr hosszabb távon komoly problémákat sőt katasztrófákat okoz, vagy okozhatott volna!
Lásd az angol, ír szembenállást, amely polgárháborús helyzetet teremtett az elmúlt évszázadban Angliában, de ide sorolható Jugoszlávia is, ahol elegendő volt egy kicsiny szikra, hogy lángra lobbantsa a Nyugat-Balkánt. Az a büntetésszerű nemzeti politika, mint ami Ukrajnában élő nemzetiségekkel szemben volt, az a 21. században elfogadhatatlan!
Persze az olyan kis országokkal, mint Magyarország, Románia, vagy netán Lengyelország az ukránok keménykedhetnek, de ez a nacionalista keménykedés az orosz kisebbséggel már nem kifizetődő és egy egészen más külpolitikai dimenziót jelent. Azonban ez csak a kérdés egyik fele.
A másik az orosz védelmi stratégia, amely érthetően komoly fejtörést okozhatott az orosz katonai vezetésnek. Az ukrán NATO tagsággal olyan közel kerülnének a katonai eszközök Moszkvához, Oroszország központjához, amely már elfogadhatatlan volt mind a katonai és politikai vezetésnek.
Az oroszok talán még elnézték volna a románokhoz és a lengyelekhez telepített rakétaállásokat, hisz van valamennyi pufferzóna amely még a védekezéssel kivédhető, de az ukránokhoz való betelepülést azt már nem.
(lásd, előző írásunkat, amely párhuzamot von a Kubai válság és a mai válság között!)
Az amerikai kormány szerepe Ukrajnában a Biden családon keresztül teljesen világos! Súlyos pénzeket toltak be az előző kurzus leváltásához, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy ott megvessék a lábukat és egy nekik tetsző gazdasági irányzat létesüljön az országban.
Csak az érdekesség kedvéért ugyanez zajlott le a Jelcin utáni érában (amelyről fentebb már írtunk) az olaj biznisz környékén – aminek áldozata lett az az olaj oligarcha, akit úgy hívnak, hogy Mihail Boriszovics Hodorkovszkij.
Az amerikai kormányzat tehát félti a befektetéseit, és ezért megpróbálja menteni a menthetőt!
Miközben olyan biztatást és ösztönzést ad (Ukrajna megnyerheti ezt a háborút! stb,.) az ukránoknak, - mint amilyet mi kaptunk 56-ban a CIA által vezényelt Szabad Európa rádiótól - azt az érzést keltették, mintha Amerika dűlőre vinné Ukrajna sorsát, mint ahogy a magyarok a Szovjet birodalommal szemben.
Cserben hagytak minket és cserbe fogják hagyni Ukrajnát is! Ez persze jó a világnak, hiszen vélhetőleg egy harmadik világháborútól, egy atomháborútól menekülünk meg „remélhetőleg!
Azonban a történetnek van egy tanulsága is! A kétszínűség, amely eluralta a nagyhatalmakat és az európai politikai vezetőket, az mára a napnál is világosabban látszik. Lengyelország és Magyarország példája mutatja, hogy amíg Ukrajnában nyílt náci kurzusok grasszáltak horogkeresztes zászlókkal a világ félre nézett és nem szólt egy szót sem, addig a nevezett két országban csak egy-egy jobboldali kormány miatt az egész világ előtt mérhetetlen lejárató kampányt gründoltak össze aljas politikai gengszterek. Megvonással fenyegették a két kormányzatot, hogy a közös büdzséből azt az összeget sem kapják meg ami járt volna nekik. Most mindenféle gazdasági és katonai segéllyel támogatják azt az országot, amely a nácikéhoz mérhetetlenül hasonló politikát folytatott.
Most már csak az a kérdés, hogy a világ hogyan süllyedhetett idáig?
Cs. Szabó Béla
Az orosz–ukrán viszály elvben USA és orosz viszály. Az oroszok a 90-es évek megtépázott nagyhatalmi státusa után úgy érzik, hogy sok érdeksérelem érte őket, amiben – bárhonnan is nézzük – igazuk van, hiszen sorra fel kellett adniuk egy sor tagállam föderációhoz való tartozásának lehetőségét.
Ráadásul az oroszok úgy érzik, hogy becsapták őket, hiszen a NATO egyre jobban arra törekedik, hogy bekerítse Oroszországot és katonai erővel presszionálja őket, vagyis befolyásolhassák a politikájukat belföldön és külföldön egyaránt. Hogy ez az állítás nem légből kapott azt bizonyítja az is, amikor Jelcin bukása után, egy olajipari oligarchát próbáltak mentegetni Sorosék és társai, (Tom Lantos) úgy hogy még tüntetést is szerveztek a moszkvai törvényhozás előtt. Tehát úgy tűnik, hogy Oroszország vissza akarja állítani nagyhatalmi, atomhatalmi státusát és ez az ügy pont kapóra jön, hogy bebizonyítsa – számolni kell velük a nagyhatalmak köreiben!
Az egypólusú világrendben az USA igencsak nevetséges víziója az, hogy egyeduralmukkal ők mondhassák meg azt, hogy mi jó és mi szerintük a demokratikus a világban. Lásd az arab államok elleni háborút, ahova megkísérelték a saját életfelfogásukat, valamint demokráciájukat exportálni!
És akkor itt álljunk meg egy pillanatra!
A fenti állítások igazsága mellett van egy harmadik, „jól elbújtatott” cél is, amelyet talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy: egy olyan helyzet előállítása, amely megosztja Európát és akár nem csak katonailag, de gazdaságilag is olyan helyzetet teremt, amelyben szemben áll Németország és Oroszország!
Mielőtt valaki azt találná mondani rám, hogy elmeháborodott vagyok, álljon itt egy 2015-ös konferencia sajtótájékoztatóján elhangzott értékelés nem mástól, mint George Friedmantól az USA valódi nemzeti érdekeiről!
https://www.youtube.com/watch?v=tMd71UIw1CE
A filmben van egy nagyon érdekes mondat, amely úgy szól, hogy az USA közel 100 éve azon dolgozik, hogy a német technika és tudás, valamint az orosz nyersanyag ne találjon egymásra.
Mert, -folytatja Friedman – ha ez bekövetkezik, akkor a világ vezető ereje lehet hosszú távon ez a két ország és Európa!!
Ha belegondolunk, akkor már érthetőek azok az amerikai titkosszolgálati botrányos lehallgatások, amelyek Merkel idejében felszínre törtek. Ennél talán csak az érdekesebb, hogy a németek zokszó nélkül „benyelték” ezt az ügyet és tudomásul vették a lehallgatást és még egy kérdőmondat sem hangzott el az ügyben a hivatalos külügyi plénumon!
Azonban George Friedman érvelésében van egy alapvető hiba! Friedman az USA-ra úgy tekint, mint egy stabil pénztermelő forrásra, amely a szerteágazó feladatokra számolatlanul szórhatja a pénz. Gondoljunk itt a világ tengereit ellenőrző hadi flotilla pénzelésére, (azért, hogy uralhassák a világ tengereit a hatalmuk fenntartásához!) aztán az egyéb katonai erők technikai és létszámbeli fenntartására és nem utolsósorban az adminisztrációs és hírszerzési költségekre, de akár mondhatjuk azokat a felhasznált forrásokat is, amelyeket egy-egy adott ország befolyásolására, illetve egy kormány megbuktatására költenek.
Az érvelésben, amikor az impériumokról szól, akkor azt elfelejtette mondani, hogy általában az impériumok végét mindig a pénz hiánya okozza, amelyet az uralkodó elit felél(!), illetve az impérium erejét képező adminisztratív, illetve katonai erő elvon. Ez egy idő után olyan belső eróziókat indít meg, amelynek a következménye a felbomlás, illetve a szétesés!
Ennek egyik tankönyvbe illő újkori esete a Szovjet impérium történelmi léptékben, percek alatti szétesése volt!
Nos, bárhonnan is nézzük az USA mint impérium nem néz ki túl jól az utóbbi években. Az államadósság az egekben, a társadalmi belső feszültségek szintén erőteljes kilengésnek indultak, hiszen a legutolsó választáson történtek szinte elképzelhetetlenek lettek volna az előző 40-50 évben.
A multikulturális társadalom az USA-ban erős erodálásnak indult, amely igencsak kiélezte a helyzetet a fehérek és a feketék között.
Az amerikai cégek a hatalmas adók miatt kiszervezik a gyártást olyan országokba, amelyekben a munkabérek lényegesen kedvezőbbek, és az adók is elviselhetőbbek.
Az sem túl jó jel, hogy a potenciális ellenfelei Kína, Oroszország komoly technológiai fejlődésen mentek át. Az éppen most kiszabott szokványos technológiai büntető szankciók, amelyek anno még megállták a helyüket, mára már talán egy életlen bicskának felelnek meg. Vagyis a világ óriásit lépet a globalizáció felé és az ilyen szankciók visszahatásai talán még nagyobbak mint az elérni kívánt cél.
Az ukránok sajnos térben és időben valahol eltévelyedtek, mert itt Európa közepén egy olyan politikai kurzusba kezdtek, amely sehova sem vezet. Pontosabban olyan kemény nacionalista homogén nemzetállamot akarnak felépíteni, amely felett eljárt a történelmi idő!
Az országuk egy soknemzetiségű ország, ahol ez a nemzetállami allűr hosszabb távon komoly problémákat sőt katasztrófákat okoz, vagy okozhatott volna!
Lásd az angol, ír szembenállást, amely polgárháborús helyzetet teremtett az elmúlt évszázadban Angliában, de ide sorolható Jugoszlávia is, ahol elegendő volt egy kicsiny szikra, hogy lángra lobbantsa a Nyugat-Balkánt. Az a büntetésszerű nemzeti politika, mint ami Ukrajnában élő nemzetiségekkel szemben volt, az a 21. században elfogadhatatlan!
Persze az olyan kis országokkal, mint Magyarország, Románia, vagy netán Lengyelország az ukránok keménykedhetnek, de ez a nacionalista keménykedés az orosz kisebbséggel már nem kifizetődő és egy egészen más külpolitikai dimenziót jelent. Azonban ez csak a kérdés egyik fele.
A másik az orosz védelmi stratégia, amely érthetően komoly fejtörést okozhatott az orosz katonai vezetésnek. Az ukrán NATO tagsággal olyan közel kerülnének a katonai eszközök Moszkvához, Oroszország központjához, amely már elfogadhatatlan volt mind a katonai és politikai vezetésnek.
Az oroszok talán még elnézték volna a románokhoz és a lengyelekhez telepített rakétaállásokat, hisz van valamennyi pufferzóna amely még a védekezéssel kivédhető, de az ukránokhoz való betelepülést azt már nem.
(lásd, előző írásunkat, amely párhuzamot von a Kubai válság és a mai válság között!)
Az amerikai kormány szerepe Ukrajnában a Biden családon keresztül teljesen világos! Súlyos pénzeket toltak be az előző kurzus leváltásához, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy ott megvessék a lábukat és egy nekik tetsző gazdasági irányzat létesüljön az országban.
Csak az érdekesség kedvéért ugyanez zajlott le a Jelcin utáni érában (amelyről fentebb már írtunk) az olaj biznisz környékén – aminek áldozata lett az az olaj oligarcha, akit úgy hívnak, hogy Mihail Boriszovics Hodorkovszkij.
Az amerikai kormányzat tehát félti a befektetéseit, és ezért megpróbálja menteni a menthetőt!
Miközben olyan biztatást és ösztönzést ad (Ukrajna megnyerheti ezt a háborút! stb,.) az ukránoknak, - mint amilyet mi kaptunk 56-ban a CIA által vezényelt Szabad Európa rádiótól - azt az érzést keltették, mintha Amerika dűlőre vinné Ukrajna sorsát, mint ahogy a magyarok a Szovjet birodalommal szemben.
Cserben hagytak minket és cserbe fogják hagyni Ukrajnát is! Ez persze jó a világnak, hiszen vélhetőleg egy harmadik világháborútól, egy atomháborútól menekülünk meg „remélhetőleg!
Azonban a történetnek van egy tanulsága is! A kétszínűség, amely eluralta a nagyhatalmakat és az európai politikai vezetőket, az mára a napnál is világosabban látszik. Lengyelország és Magyarország példája mutatja, hogy amíg Ukrajnában nyílt náci kurzusok grasszáltak horogkeresztes zászlókkal a világ félre nézett és nem szólt egy szót sem, addig a nevezett két országban csak egy-egy jobboldali kormány miatt az egész világ előtt mérhetetlen lejárató kampányt gründoltak össze aljas politikai gengszterek. Megvonással fenyegették a két kormányzatot, hogy a közös büdzséből azt az összeget sem kapják meg ami járt volna nekik. Most mindenféle gazdasági és katonai segéllyel támogatják azt az országot, amely a nácikéhoz mérhetetlenül hasonló politikát folytatott.
Most már csak az a kérdés, hogy a világ hogyan süllyedhetett idáig?
Cs. Szabó Béla
*****
Cs. Szabó Béla
Választás 2021/22
(Bohózat két, vagy több részben)
A választás minden negyedik évben eljön, még akkor is, ha egyesek nagyon szeretnék ha diktatúra lenne! Persze senkit sem zavar, hogy miközben vadul diktatúráznak, aközben előválasztás címén egy bohózattal lepik meg a nagyérdeműt, de lássuk a szereplőket!
MSZP
A szépreményű kommunista utódpárt, komoly mélyrepülésbe kezdett az utóbbi tíz évben, de minden ellenkező híreszteléstől eltekintve csak magának köszönheti a balsorsát, mert amikor vezető szerephez engedték a „tébolyult Nérót”, akkor ráadásnak még a gyeplőt is a lovak közé dobták.
Így aztán lett, ami lett! Összeveszés, pártszakadás, majd két párt, kényszerű összeállás, de a kés a mai napig mindkét szereplő hátratett kezében ott lapul! A párt sorsa kiszámíthatatlan, hiszen valódi program hiányában marad a leegyszerűsített Orbán és Fidesz gyűlölet.
DK-Jobbik
Én csak gratulálni tudok Furcsán Nyerencnek, hiszen mesterien vágta ketté az MSZP-t, és mesterien vette palira a Jobbikot. Feri ez tényleg zseniális volt! A Jobbik, amely erősebb volt anno, mint a DK, mára árnyéka lett önmagának. Két legyet egy csapásra!
Lenegyedelte a Jobbik tagságát és az Orbán fóbiában szenvedőket a gyűlölködésre hajlamosakat DK mellé állította. Zseniális!!
Hogy a fenti állításaim nem légből kapottak azt, az is bizonyítja, hogy a nagy bohózat első felvonásában az előválasztásnak nevezet „valamiben” a Jobbik leszerepelt!!
Nem kicsit, hanem nagyon! Ez az fiúk, csak lefelé, irány a pince.
Ma sem tudom mi lehetett az oka és mennyi pénzbe kerülhetett, hogy egy jobboldali pártnak mondott párt tagsága eljut egy Gyurcsány Ferenc mellé!? Ahhoz a Gyurcsányhoz, aki laposra verete 2006-ban őket és porig alázta a begyűjtött embereket.
Itt a bizonyíték, mégis lehet a tüzet és a vizet összeházasítani!
Vajon Vona, ezt hogy gondolta? Vona, aki mára politikai tanácsadóvá nőtte ki magát, aki már-már megmondó embert játszik és osztja az észt (már akinek!). Elemzéseket ír és közben nem sül ki a szeme, nem ég le a pofájáról a bőr!
Az előválasztás
A „nagy rendező” észlelve azt az össztüzet, amelyet az „Apró klán” kapott szinte pillanatok alatt, úgy döntött, vagy döntöttek, hogy személycseréhez folyamodnak, mint azt teszik szinte minden labdajátékban, már évtizedek óta!
Ejtvén a „klán” hölgy tagját, elsőre Kari Gerire tették le a voksukat! Azonban a politikai „nagyvad” nem bírta kordában tartani a tülekedő éhes disznókat (Városháza eladási botrány!), így akkora rés támadt a pajzson, hogy az Orient expressz oda-vissza járata egyszerre átfért rajta!
Kari Geri tehát úgy tűnik lábon lőtte magát és így a „nagyvad” bujdokolni kénytelen a rekettyésben.
De, hogy kerül ide Márki-Zay? Tehetjük fel a kérdést? Valakinek, vagy valakiknek még itt keverni kell a kártyát, -adódik mindjárt a válasz is. Nem kis meglepetést okozott ez a hódmezővásárhelyi pali.
Tényleg ilyen ügyes és tehetséges, vagy áll/állnak valakik mögöttük.
De ki lehet ez az előkelő idegen, aki vezényli bennfentes módon a hazai ellenzéki közéletet?
Sajnos van erre sok aspiráns – gondoljuk végig! Lehet az ősellenség Soros, aki ezt vajmi kevésbé tagadja, sőt nagy kő esne le a szívéről, ha ez a kormány menne a lecsóba és végre ő is bevásárolhatna itt Magyar-honban, mert eddig minden kiszemelt portékától, amely felé nyújtotta a kezét, azt eltolták előle!
Aztán túl nagy a csend Amerika felől, szinte síri a csend, amolyan vihar előtti a csend! Ami azért is érdekes, mert az új adminisztrációnak nem szíve csücske az Orbán kormány, amelyet a Magyar kormány sem próbált forszírozni.
De ugyan ilyen érdekes az EU vezetésének a működése, hiszen kimondva, vagy kimondatlanul, de mélységes ellentétek feszülnek a V4-ek és a Bizottság között. Ők sem sírnák tele a zsebkendőjüket ennek a kormánynak a bukása miatt. Ha az EU vezetését, valamilyen manipulációs hiba miatt tetten érnék az egyik tag belpolitikai beavatkozása kapcsán, akkor ez a botrány az EU végét jelentené legalábbis a mai formájában.
Tehát úgy tűnik vannak szereplők kik nem érdekeltek egy tiszta választás megtartásában és a majdani események után ítélve, bármi elképzelhető, mert ismerve a mai kor puccsolási technikáját a beavatkozás kesztyűs kézzel is végrehajtható!
Így elérkeztünk a mai állapotokhoz, vagyis Márki-Zay-hoz, aki fáradhatatlanul jár-kel és hinti az igét! Ez az Peti „Beszélj Peti beszélj!” ne törődj semmivel, ne hagyd magad korlátok közé szorítani!
Törjön elő belőled a szó mint vulkánból a magma! Mondd és mondd!
Mi lesz velünk kormánypártiakkal, ha te nem beszélsz? Emlékszel még a „Fuss Forest fuss!” című filmre? Csak így tovább! Ne törődj semmivel csak MONDD! Minden szavad 1% -ot ér nekünk!!
Mit neked az a szőke csitri told odébb és mondd!
Ez a pár soros pamflet csak hab a tortán. Hisz, lesznek itt még érdekes események! Érdekes, hogy milyen egyszerűen lehet egyes embereket hülyére venni, hiszen MZP komolyan elhiszi, hogy ő lesz itt majd a nagy hallja-kend!
Pedig még bele is nyilatkozta a TV-be őfelsége Furcsán Nyerenc, hogy mi fog történni ha esetleg nyernének a választásokon. Márpedig a nagy „likvidátor” nem viccel! Tett el ő már nagyobb figurákat is az útból! Sőt vezető főügyészt fenyegetett meg, minden következmény nélkül. Mert ez egy következmények nélküli ország, ezt itt meg lehet tenni!
Kellene még pár szót ejteni a többi kisebb pártról, de kár ezért a szép tiszta papírért! Talán a zöldekről, akik tiszta pirosak, csak annyit, hogy vigyázó szemünket Berlinre vessük, hiszen az mint egy lakmuszpapír megmutatja, hogy hogyan fog működni egy ipar energia nélkül.
Aztán látni fogjuk, hogy milyen a nyugat-európai „multi-kulti” az, amelyik az USA-ban sem működik mint látjuk évtizedek óta!
Nos tehát választásra fel, de a komédiának még nincs vége! A nagyérdemű most még mosolyog és mulat a fordulatokon. De nehogy Isten adja, hogy ajkunkra fagyjon a mosolyunk!!
Az nem csak nekünk, hanem szerencsétlen drága Hazánknak lenne a legnagyobb tragédia.
Választás 2021/22
(Bohózat két, vagy több részben)
A választás minden negyedik évben eljön, még akkor is, ha egyesek nagyon szeretnék ha diktatúra lenne! Persze senkit sem zavar, hogy miközben vadul diktatúráznak, aközben előválasztás címén egy bohózattal lepik meg a nagyérdeműt, de lássuk a szereplőket!
MSZP
A szépreményű kommunista utódpárt, komoly mélyrepülésbe kezdett az utóbbi tíz évben, de minden ellenkező híreszteléstől eltekintve csak magának köszönheti a balsorsát, mert amikor vezető szerephez engedték a „tébolyult Nérót”, akkor ráadásnak még a gyeplőt is a lovak közé dobták.
Így aztán lett, ami lett! Összeveszés, pártszakadás, majd két párt, kényszerű összeállás, de a kés a mai napig mindkét szereplő hátratett kezében ott lapul! A párt sorsa kiszámíthatatlan, hiszen valódi program hiányában marad a leegyszerűsített Orbán és Fidesz gyűlölet.
DK-Jobbik
Én csak gratulálni tudok Furcsán Nyerencnek, hiszen mesterien vágta ketté az MSZP-t, és mesterien vette palira a Jobbikot. Feri ez tényleg zseniális volt! A Jobbik, amely erősebb volt anno, mint a DK, mára árnyéka lett önmagának. Két legyet egy csapásra!
Lenegyedelte a Jobbik tagságát és az Orbán fóbiában szenvedőket a gyűlölködésre hajlamosakat DK mellé állította. Zseniális!!
Hogy a fenti állításaim nem légből kapottak azt, az is bizonyítja, hogy a nagy bohózat első felvonásában az előválasztásnak nevezet „valamiben” a Jobbik leszerepelt!!
Nem kicsit, hanem nagyon! Ez az fiúk, csak lefelé, irány a pince.
Ma sem tudom mi lehetett az oka és mennyi pénzbe kerülhetett, hogy egy jobboldali pártnak mondott párt tagsága eljut egy Gyurcsány Ferenc mellé!? Ahhoz a Gyurcsányhoz, aki laposra verete 2006-ban őket és porig alázta a begyűjtött embereket.
Itt a bizonyíték, mégis lehet a tüzet és a vizet összeházasítani!
Vajon Vona, ezt hogy gondolta? Vona, aki mára politikai tanácsadóvá nőtte ki magát, aki már-már megmondó embert játszik és osztja az észt (már akinek!). Elemzéseket ír és közben nem sül ki a szeme, nem ég le a pofájáról a bőr!
Az előválasztás
A „nagy rendező” észlelve azt az össztüzet, amelyet az „Apró klán” kapott szinte pillanatok alatt, úgy döntött, vagy döntöttek, hogy személycseréhez folyamodnak, mint azt teszik szinte minden labdajátékban, már évtizedek óta!
Ejtvén a „klán” hölgy tagját, elsőre Kari Gerire tették le a voksukat! Azonban a politikai „nagyvad” nem bírta kordában tartani a tülekedő éhes disznókat (Városháza eladási botrány!), így akkora rés támadt a pajzson, hogy az Orient expressz oda-vissza járata egyszerre átfért rajta!
Kari Geri tehát úgy tűnik lábon lőtte magát és így a „nagyvad” bujdokolni kénytelen a rekettyésben.
De, hogy kerül ide Márki-Zay? Tehetjük fel a kérdést? Valakinek, vagy valakiknek még itt keverni kell a kártyát, -adódik mindjárt a válasz is. Nem kis meglepetést okozott ez a hódmezővásárhelyi pali.
Tényleg ilyen ügyes és tehetséges, vagy áll/állnak valakik mögöttük.
De ki lehet ez az előkelő idegen, aki vezényli bennfentes módon a hazai ellenzéki közéletet?
Sajnos van erre sok aspiráns – gondoljuk végig! Lehet az ősellenség Soros, aki ezt vajmi kevésbé tagadja, sőt nagy kő esne le a szívéről, ha ez a kormány menne a lecsóba és végre ő is bevásárolhatna itt Magyar-honban, mert eddig minden kiszemelt portékától, amely felé nyújtotta a kezét, azt eltolták előle!
Aztán túl nagy a csend Amerika felől, szinte síri a csend, amolyan vihar előtti a csend! Ami azért is érdekes, mert az új adminisztrációnak nem szíve csücske az Orbán kormány, amelyet a Magyar kormány sem próbált forszírozni.
De ugyan ilyen érdekes az EU vezetésének a működése, hiszen kimondva, vagy kimondatlanul, de mélységes ellentétek feszülnek a V4-ek és a Bizottság között. Ők sem sírnák tele a zsebkendőjüket ennek a kormánynak a bukása miatt. Ha az EU vezetését, valamilyen manipulációs hiba miatt tetten érnék az egyik tag belpolitikai beavatkozása kapcsán, akkor ez a botrány az EU végét jelentené legalábbis a mai formájában.
Tehát úgy tűnik vannak szereplők kik nem érdekeltek egy tiszta választás megtartásában és a majdani események után ítélve, bármi elképzelhető, mert ismerve a mai kor puccsolási technikáját a beavatkozás kesztyűs kézzel is végrehajtható!
Így elérkeztünk a mai állapotokhoz, vagyis Márki-Zay-hoz, aki fáradhatatlanul jár-kel és hinti az igét! Ez az Peti „Beszélj Peti beszélj!” ne törődj semmivel, ne hagyd magad korlátok közé szorítani!
Törjön elő belőled a szó mint vulkánból a magma! Mondd és mondd!
Mi lesz velünk kormánypártiakkal, ha te nem beszélsz? Emlékszel még a „Fuss Forest fuss!” című filmre? Csak így tovább! Ne törődj semmivel csak MONDD! Minden szavad 1% -ot ér nekünk!!
Mit neked az a szőke csitri told odébb és mondd!
Ez a pár soros pamflet csak hab a tortán. Hisz, lesznek itt még érdekes események! Érdekes, hogy milyen egyszerűen lehet egyes embereket hülyére venni, hiszen MZP komolyan elhiszi, hogy ő lesz itt majd a nagy hallja-kend!
Pedig még bele is nyilatkozta a TV-be őfelsége Furcsán Nyerenc, hogy mi fog történni ha esetleg nyernének a választásokon. Márpedig a nagy „likvidátor” nem viccel! Tett el ő már nagyobb figurákat is az útból! Sőt vezető főügyészt fenyegetett meg, minden következmény nélkül. Mert ez egy következmények nélküli ország, ezt itt meg lehet tenni!
Kellene még pár szót ejteni a többi kisebb pártról, de kár ezért a szép tiszta papírért! Talán a zöldekről, akik tiszta pirosak, csak annyit, hogy vigyázó szemünket Berlinre vessük, hiszen az mint egy lakmuszpapír megmutatja, hogy hogyan fog működni egy ipar energia nélkül.
Aztán látni fogjuk, hogy milyen a nyugat-európai „multi-kulti” az, amelyik az USA-ban sem működik mint látjuk évtizedek óta!
Nos tehát választásra fel, de a komédiának még nincs vége! A nagyérdemű most még mosolyog és mulat a fordulatokon. De nehogy Isten adja, hogy ajkunkra fagyjon a mosolyunk!!
Az nem csak nekünk, hanem szerencsétlen drága Hazánknak lenne a legnagyobb tragédia.
*****
Gazdag László
LMBTQ TÉBOLY
Mit jelent az LMBTQ betűszó? (Angolul: LGBTQ.)
L = Leszbikus, M = Meleg (angolban: Guy), B = Biszexualis, T = Transznemű, Q = Queer. A Queer többféle jelentéssel bír az angolban, bizonytalant, furcsát, de még aberráltat is jelent. Arra alkalmazzák, aki maga sem tudja eldönteni, hogy "fiú-e vagy lány"? Tehát erre még a magyarban is van afféle szólás. Mit jelent a gender? Nos, a társadalmi, vagy szocializációs nemet. A genderelmélet szélsőséges értelmezése szerint senki sem születik fiúnak vagy lánynak, hanem azzá neveli őket a család, a környezet.
A leszbikus kifejezés eredete
Rögtön a leszbikus kifejezés megint csak magyarázatot igényel, nem mindenki tudja az eredetét. Azt mindenki tudja, hogy azokat a nőket jelöli, akik saját nemükhöz vonzódnak. A szó eredete a görögországi Leszbosz sziget nevére vezethető vissza. A Krisztus előtti VI. században élt híres görög költőnő, Szapphó, a leszboszi Mütiléné városban hozott létre leánynevelő intézetet. Szapphó afféle ókori szüfrazsett volt, harcolt a nők jogaiért, elismertetésükért, szabad szellemben nevelte ezeket a lányokat. Ő maga férjhez ment egy Kerkülasz nevű férfihoz. Erotikával átszőtt költészetében nem jelenik meg a saját neméhez való vonzódás, viszont elterjedt, hogy eme leánynevelő otthonban a lányok, pedagógus hölgyek között dívott a nők közötti szexuális élet, amit ők nyíltan vállaltak is.
Biszexuális volt-e Nagy Sándor?
A hellének, majd később a latinok is nagyon megengedőek voltak a szexuális mássággal szemben, az azonban nem igaz, hogy e társadalmakban magasabb lett volna a lakosságon belül az ilyen szexuális irányultságúak aránya mint bármely korban. Ismert viszont egyes történelmi személyiségek ez irányú érintettsége. Például Tiberius császár (14-37) pedofil volt, és gyermekkori áldozatai között szerepelt Caligula, a későbbi őrült császár (37-41), akinek személyiségtorzulása talán éppen erre vezethető vissza. A Tiberius fürdőjébe rendelt gyermekeket "halacskáknak" becézték Róma lakói. De az nem igaz, hogy az ókorban minden nagy személyiség, így Caesar, Augustus, stb, homoszexuális, vagy biszexuális lett volna.
Ki kell itt emelnem e téma szempontjából Oliver Stone gyalázatos filmjét Nagy Sándorról. Ebben a "történelmi filmben" alig esik szó Alexandrosz hódításairól, csatáiról, a hellén kultúra kiterjesztésében (a hellenizációban) játszott szerepéről, hanem szinte végig állítólagos homoszexuális kapcsolatait, vonzódását ábrázolja. Szó sem esik a granikoszi és az isszoszi csatáról, egyedül a gaugamelai ütközet szerepel benne, a szokásos hollywoodi túlzásokkal és külsőségekkel. Plutharkosz írja, hogy Nagy Sándor (Kr.e. 336-323) az isszoszi csata után (Kr.e. 333) bevonult Tarentumba, ahol egy előkelő kereskedő egy csinos rabszolgafiút ajánlott föl neki nyilvánvaló célzattal. Alexandrosz felháborodott ezen, és kérdezte környezetét, hogy talán őt valamikor efféle "elfajzáson" érték tetten, hogy ez az ember ezt gondolja róla? Azt is tudjuk, hogy a bort és a nőket imádta. Három felesége is volt: Roxána, a baktriai hercegnő, akitől fia született, és III. Dareiosz két leánya, akiket a híres szúzai mennyegzőn vett nőül. Görögországban ma működik egy civil társaság, amelynek célja a Nagy Sándor köré szőt hamis mítoszok lerombolása.
A gender fogalom elterjesztője
Simone de Beauvoir (1908-1986), a híres írónő, egzisztencialista filozófus, Jeanne-Paul Sartre élettársa, nyíltan bevallottan biszexuális volt, sőt, állt bíróság előtt pedofília vádja miatt is. Ő maga azért küzdött, hogy engedélyezzék a pedofíliát, ha a fiatalkorú maga is elfogadja a kapcsolatot. Beauvoir tette ismertté a gender kifejezést, a "társadalmi nem", vagy "szocializációs nem" értelmezés formájában. Ő elfogadta ugyan az örökölt testi-biológiai, kromoszomális meghatározottságát az embernek, de úgy vélte, nyilván saját példájából kiindulva, hogy valójában a szocializációs folyamat eredményeként alakul ki mindenkiben a végleges nemi identitás. A kislányoknak eleve babát adnak játékszerként, a fiúknak fakardot, csákót.
"A második nem" c. könyve taglalja ezeket a témákat, ez tette őt ismertté egyébként. Élete vége felé könyvet írt "Az öregség" címmel, ezt nagyon is ajánlom mindnekinek, zseniális mű. Végig veszi a különböző társadalmak viszonyulását az idősebb nemzedékhez, alaposan cáfolva a mai hiedelmeket, a "régiek" állítólagos tiszteletéről az öregek iránt. Ahány féle társadalom, annyiféle viszonyulás volt, és szorosan függött az adott társadalom anyagi életminőségétől! Ha viszonylagos jólét volt, megbecsülték az öregeket, funkciókat adtak nekik, például az indiánoknál a "vének tanácsa", de volt ilyen Athénban is. Ha viszont nehezek voltak a körülmények, a túlélés volt a közösség célja, ott bizony az öregek kenyérpusztító "fölösleges" koloncnak számítottak, akiktől igyekeztek minél előbb szabadulni.
Daniel Gajdusek megfigyelései Óceániában
Daniel C. Gajdusek, amerikai mikrobiológus (1923-2008), Pápua Új-Guineán tanulmányozta az ottani rettegett betegséget, a kurut, a "nevető halált". A súlyos idegrendszeri betegségben szenvedő áldozatok arcát valami groteszk nevetésre emlékeztető görcs torzította el haláluk előtt, innen a "nevető halál" elnevezés. Gajdusek kiderítette, hogy a kurut nem vírus okozza, ahogy feltételezték, hanem úgynevezett prionfehérjék, amelyeket a halottak agyából sikerült izolálnia. Kifejlesztette a kuru ellenszerét is, amiért orvosi Nobel-díjat kapott 1976-ban.
Azonban Gajduseket nem csak a kuru érdekelte, hanem Pápua Új-Guinea és Óceánia népeinek szexuális élete, különös tekintettel a "mássághoz" való viszonyukra. Nem véletlenül. Ugyanis Gajduseket majd 1996-ban pedofíliáért ítélik el, és 12 hónapot tölt börtönben, ahonnan csak úgy szabadult, ha kezelésnek vetette alá magát.
Érdekes megfigyelése volt, hogy az óceániai szigetvilágban nem hogy üldözték, megbélyegezték volna a homoszexualitást, transzneműséget, stb., de kifejezetten preferálták is: különleges képességekkel ruházták fel az ilyen személyeket, akik a transzcendentális világgal állnak kapcsolatban. Gajdusek megtalálta a jelenség magyarázatát. A szigetvilágban nagy gondot jelentett a beltenyészet, a genetikai leromlás veszélye, amit már ismertek. Viszont az ellenkező nemű, megfelelő korú partner megtalálása a nagy távolságok, közlekedési nehézségek miatt nem volt könnyű feladat a fiataloknak. Két-háromezer kilométeres körzetben is csak néhány ellenkező nemű partnert találhattak. Ezért tartották nagy becsben a szexuális"másságot", hiszen az érintettek nem jelentettek ilyen szempontból konkurenciát a párválasztás során.
A testi-kromoszomális adottság és a pszichés nemi identitás
Tudjuk, hogy az XX nemi kromoszómapár női testi adottságokat eredményez, az XY nemi kromoszómapár pedig férfivá tesz bennünket. Azonban ez még nem elég a pszichikai nemi identitáshoz, amit hormonális hatások alakítanak ki az anyaméhben. Amikor eljön az ideje, az agyfejlődés bizonyos fokán, akkor az XX nemi kromoszómapárral rendelkező magzat kap egy ösztrogén "fröccsöt", az XY nemi kromoszómapárral rendelkező pedig egy tesztoszteron fröccsöt. Ez az időzítés, illetve a "hormonfröccs" milyensége, mennyisége dönti el személyiségünk nemi identitását. Ha az XY kromoszómapárral rendelkező magzat sajnos ösztrogént kap, akkor homoszexuális hajlamai lesznek, ha az XX kromoszómapárral rendelkező tesztoszteront, akkor leszbikus lesz. de kaphat egyszerre ösztrogént és tesztoszteront, ami nyilván megint csak valamilyen zavart okoz, így születnek a transzneműek, a biszexuálisok, stb. A lényeg azonban az, hogy mindez az akaratunktól független folyamatok eredménye, nem tehetünk saját nemi identitásunkról! Ezért nem szabad ezeket az embereket megbélyegezni, büntetni! Természetesen léteznek a társadalom által jogilag is elfogadhatatlan esetek, mint amilyen a pedofília, a szexuális szadizmus, a nekrofília (hullák iránt érzett nemi vágy), stb.
Hermész és Aphrodité gyermeke, Hermaphroditosz
A mai pszichológia, ezen belül a szexuálpszichológia, sőt, a szexuál pszichopatológia terminus technikusa az egykori görög mitológia tárházából merít, szinte kivétel nélkül. Narkisszos, a szép ifjú, megpillantja magát egy patak vizében, és beleszeret önmagába, ott hal meg, és teste nárcisszá válik. A nárcisztikus önimádat kifejezés eredet. Ami ugye főként a politikusokat jellemzi manapság...
A csalafinta Hermésznek, az istenek hírvivőjének, valamint a szépség és szerelem istennőjének nászából olyan gyönyörű gyermek született, hogy a két szülő vitatkozni kezdett azon, melyikük nemét örökölje! Íme, a genderprobléma első megjelenése: mivé neveljük, fiúvá, vagy lánnyá? Végül Zeusz elé viszik az ügyet, aki salamoni döntést hoz: legyen a gyermek mindkettő, tehát fiú is, lány is. Innen tehát a hermafrodita kifejezés, azokra, akik a természet furcsa játéka révén férfi és női testi jegyeket is hordoznak magukon.
Márki-Zay Péter súlyos tévedése
Az ellenzék vezetője folyton valamiféle gyűlöletpropagandáról beszél a parlament által jóvá hagyott "pedofil törvénnyel" kapcsolatban, amelynek egyik része azzal foglalkozik, hogy ne engedje meg a jog a gyermekek körében végzett szexuális genderérzékenyítést. (Megjegyzésem: én a kettőt, vagyis a pedofília, és a túl korai genderérzékenyítés kérdését külön választottam volna két törvénycikkelyben!) Márki-Zay ostobaságnak nevezi azt, hogy szerinte bárki bemenne az iskolába, óvodába, bölcsödébe rábeszélni a gyermekeket nem-váltó műtétre. De a törvény nem is erről szól! Már látni a médiában az elborzasztó videókat a nyugati társadalmakban tapasztalható jelenségekről: szakállas "szörnyellák" tipegnek be az isibe, oviba, bölibe habos-babos ruciban, neccharisnyában, tűsarkú cipőben gendermeséket felolvasni a gyermekeknek. Hófehérkét már nem a királyfi menti meg, hanem a leszbikus királykisasszony. És boldogan élnek, amíg meg nem halnak... Na, ebből nem kérnek a még éplelkű, normális emberek nálunk!
A már említett hormonális folyamatok az anyaméhben eredményeznek olyan jelenségeket, hogy a megszületett csecsemőnél még egy darabig, a gyermekkor végéig, nem rögzül megfelelően a nemi identitás. A számukra nagyon fontos, hogy az első 4-5 évben az eredeti testi adottságaiknak megfelelő nemi identitást erősítő hatások érjék őket! Ezért kell a kisfiúkat fiúknak, a kislányokat lányoknak nevelni! Ezért nem szabad engedni, hogy túl korán érjék őket ellenkező pszichikai hatások.
A serdülőkor kezdetére már minden eldől. Ekkor, és csak ekkor szabad elkezdeni azt a fajta szexuális felvilágosítást, amibe már bele tartozik a szexuális másság ismertetése is.
Itt vannak nekem problémáim a vitatott magyar törvény szövegével: nem igaz az, hogy a gyermek, a fiatalkorú szexuális nevelése csak a családra tartozik. Ez teljesen életszerűtlen is. A serdülőkorban már nem a család az irányadó e téren, hanem bizony a kortárs közösség és ma már a média. Ezt tudomásul kell venni! Osztályfőnöki órán megfelelően képzett, de köztudottan heteroszexuális irányultságú (!) pedagógusnak kell a szexuális felvilágosító órát tartani, és ott ki kell térnie a szexuális másság tényére is. Részben azért, hogy az esetleg az adott közösségben érintett fiatal bűntudatát eloszlassuk, részben az ő heteroszexuális kortársainak a felvilágosítása céljából: ne bélyegezzék meg az ilyen irányultsággal rendelkező társukat, ellenkezőleg, segítség a normális beilleszkedését a közösségbe.
LMBTQ téboly: egy társadalom degenerálódásának egyik vetülete
Amit ma a "civilizált" nyugati világban látunk ma e téren, az egyértelműen e társadalmak szellemi-morális hanyatlásának, szabályos degenerálódásának jele. De csak az egyik része. Említhetném még az agresszív illegális migránsok, közte főként a muzulmán fiatalok tömeges befogadását, az Antifa-és BLM-mozgalmak térnyerését. Mindent föladni, lerombolni, amit a nyugati civilizáció a történelem során létrehozott! Öngyilkos magatartás ez! És aki "nem csatlakozik a hadhoz", aki kilóg a sorból, azt már megbélyegzik, egzisztenciálisan lehetetlenné teszik, üldözik. Lassan ma már minden politikus, közéleti személyiség kötelező penzumnak érzi azt, hogy ott vonuljon "szolidaritásból" a pride-on, hogy az illegális migránsok befogadásáért, az LMBTQ közösséghez tartozók különleges jogaiért, vagy éppen a keresztény jelképek eltávolításáért küzdjön. Klasszikus irodalmi alkotásokat bojkottálnak, helyeznek szabályos indexre, ideértve akár Shakespeare-t is.
Ferenc pápa már diktatúrát emleget! A pápa eddig csöndben maradt, az egyházak is megszeppenve hallgattak, de talán eme felszólalás végre azt jelenti, hogy a nyugati társadalmak is elérték már a tűréshatárt? Csak remélni tudom, hogy ez a helyzet.
Mert ez már tényleg diktatúra, éspedig éppen a liberális értékek, szabadságjogok teljes tagadása! Ez már egyfajta neofasizmus, neobolsevizmus!
"Meddig lesz hely, hol felolvashatol"? - kérdezte József Attila. Ma is föltehetjük már ezt a kérdést! Legalábbis az Elbától és a Lajtától nyugatra. Bocsánat, az Elba helyett ma inkább az Odera-Neisse a helyes határmegjelölés...
LMBTQ TÉBOLY
Mit jelent az LMBTQ betűszó? (Angolul: LGBTQ.)
L = Leszbikus, M = Meleg (angolban: Guy), B = Biszexualis, T = Transznemű, Q = Queer. A Queer többféle jelentéssel bír az angolban, bizonytalant, furcsát, de még aberráltat is jelent. Arra alkalmazzák, aki maga sem tudja eldönteni, hogy "fiú-e vagy lány"? Tehát erre még a magyarban is van afféle szólás. Mit jelent a gender? Nos, a társadalmi, vagy szocializációs nemet. A genderelmélet szélsőséges értelmezése szerint senki sem születik fiúnak vagy lánynak, hanem azzá neveli őket a család, a környezet.
A leszbikus kifejezés eredete
Rögtön a leszbikus kifejezés megint csak magyarázatot igényel, nem mindenki tudja az eredetét. Azt mindenki tudja, hogy azokat a nőket jelöli, akik saját nemükhöz vonzódnak. A szó eredete a görögországi Leszbosz sziget nevére vezethető vissza. A Krisztus előtti VI. században élt híres görög költőnő, Szapphó, a leszboszi Mütiléné városban hozott létre leánynevelő intézetet. Szapphó afféle ókori szüfrazsett volt, harcolt a nők jogaiért, elismertetésükért, szabad szellemben nevelte ezeket a lányokat. Ő maga férjhez ment egy Kerkülasz nevű férfihoz. Erotikával átszőtt költészetében nem jelenik meg a saját neméhez való vonzódás, viszont elterjedt, hogy eme leánynevelő otthonban a lányok, pedagógus hölgyek között dívott a nők közötti szexuális élet, amit ők nyíltan vállaltak is.
Biszexuális volt-e Nagy Sándor?
A hellének, majd később a latinok is nagyon megengedőek voltak a szexuális mássággal szemben, az azonban nem igaz, hogy e társadalmakban magasabb lett volna a lakosságon belül az ilyen szexuális irányultságúak aránya mint bármely korban. Ismert viszont egyes történelmi személyiségek ez irányú érintettsége. Például Tiberius császár (14-37) pedofil volt, és gyermekkori áldozatai között szerepelt Caligula, a későbbi őrült császár (37-41), akinek személyiségtorzulása talán éppen erre vezethető vissza. A Tiberius fürdőjébe rendelt gyermekeket "halacskáknak" becézték Róma lakói. De az nem igaz, hogy az ókorban minden nagy személyiség, így Caesar, Augustus, stb, homoszexuális, vagy biszexuális lett volna.
Ki kell itt emelnem e téma szempontjából Oliver Stone gyalázatos filmjét Nagy Sándorról. Ebben a "történelmi filmben" alig esik szó Alexandrosz hódításairól, csatáiról, a hellén kultúra kiterjesztésében (a hellenizációban) játszott szerepéről, hanem szinte végig állítólagos homoszexuális kapcsolatait, vonzódását ábrázolja. Szó sem esik a granikoszi és az isszoszi csatáról, egyedül a gaugamelai ütközet szerepel benne, a szokásos hollywoodi túlzásokkal és külsőségekkel. Plutharkosz írja, hogy Nagy Sándor (Kr.e. 336-323) az isszoszi csata után (Kr.e. 333) bevonult Tarentumba, ahol egy előkelő kereskedő egy csinos rabszolgafiút ajánlott föl neki nyilvánvaló célzattal. Alexandrosz felháborodott ezen, és kérdezte környezetét, hogy talán őt valamikor efféle "elfajzáson" érték tetten, hogy ez az ember ezt gondolja róla? Azt is tudjuk, hogy a bort és a nőket imádta. Három felesége is volt: Roxána, a baktriai hercegnő, akitől fia született, és III. Dareiosz két leánya, akiket a híres szúzai mennyegzőn vett nőül. Görögországban ma működik egy civil társaság, amelynek célja a Nagy Sándor köré szőt hamis mítoszok lerombolása.
A gender fogalom elterjesztője
Simone de Beauvoir (1908-1986), a híres írónő, egzisztencialista filozófus, Jeanne-Paul Sartre élettársa, nyíltan bevallottan biszexuális volt, sőt, állt bíróság előtt pedofília vádja miatt is. Ő maga azért küzdött, hogy engedélyezzék a pedofíliát, ha a fiatalkorú maga is elfogadja a kapcsolatot. Beauvoir tette ismertté a gender kifejezést, a "társadalmi nem", vagy "szocializációs nem" értelmezés formájában. Ő elfogadta ugyan az örökölt testi-biológiai, kromoszomális meghatározottságát az embernek, de úgy vélte, nyilván saját példájából kiindulva, hogy valójában a szocializációs folyamat eredményeként alakul ki mindenkiben a végleges nemi identitás. A kislányoknak eleve babát adnak játékszerként, a fiúknak fakardot, csákót.
"A második nem" c. könyve taglalja ezeket a témákat, ez tette őt ismertté egyébként. Élete vége felé könyvet írt "Az öregség" címmel, ezt nagyon is ajánlom mindnekinek, zseniális mű. Végig veszi a különböző társadalmak viszonyulását az idősebb nemzedékhez, alaposan cáfolva a mai hiedelmeket, a "régiek" állítólagos tiszteletéről az öregek iránt. Ahány féle társadalom, annyiféle viszonyulás volt, és szorosan függött az adott társadalom anyagi életminőségétől! Ha viszonylagos jólét volt, megbecsülték az öregeket, funkciókat adtak nekik, például az indiánoknál a "vének tanácsa", de volt ilyen Athénban is. Ha viszont nehezek voltak a körülmények, a túlélés volt a közösség célja, ott bizony az öregek kenyérpusztító "fölösleges" koloncnak számítottak, akiktől igyekeztek minél előbb szabadulni.
Daniel Gajdusek megfigyelései Óceániában
Daniel C. Gajdusek, amerikai mikrobiológus (1923-2008), Pápua Új-Guineán tanulmányozta az ottani rettegett betegséget, a kurut, a "nevető halált". A súlyos idegrendszeri betegségben szenvedő áldozatok arcát valami groteszk nevetésre emlékeztető görcs torzította el haláluk előtt, innen a "nevető halál" elnevezés. Gajdusek kiderítette, hogy a kurut nem vírus okozza, ahogy feltételezték, hanem úgynevezett prionfehérjék, amelyeket a halottak agyából sikerült izolálnia. Kifejlesztette a kuru ellenszerét is, amiért orvosi Nobel-díjat kapott 1976-ban.
Azonban Gajduseket nem csak a kuru érdekelte, hanem Pápua Új-Guinea és Óceánia népeinek szexuális élete, különös tekintettel a "mássághoz" való viszonyukra. Nem véletlenül. Ugyanis Gajduseket majd 1996-ban pedofíliáért ítélik el, és 12 hónapot tölt börtönben, ahonnan csak úgy szabadult, ha kezelésnek vetette alá magát.
Érdekes megfigyelése volt, hogy az óceániai szigetvilágban nem hogy üldözték, megbélyegezték volna a homoszexualitást, transzneműséget, stb., de kifejezetten preferálták is: különleges képességekkel ruházták fel az ilyen személyeket, akik a transzcendentális világgal állnak kapcsolatban. Gajdusek megtalálta a jelenség magyarázatát. A szigetvilágban nagy gondot jelentett a beltenyészet, a genetikai leromlás veszélye, amit már ismertek. Viszont az ellenkező nemű, megfelelő korú partner megtalálása a nagy távolságok, közlekedési nehézségek miatt nem volt könnyű feladat a fiataloknak. Két-háromezer kilométeres körzetben is csak néhány ellenkező nemű partnert találhattak. Ezért tartották nagy becsben a szexuális"másságot", hiszen az érintettek nem jelentettek ilyen szempontból konkurenciát a párválasztás során.
A testi-kromoszomális adottság és a pszichés nemi identitás
Tudjuk, hogy az XX nemi kromoszómapár női testi adottságokat eredményez, az XY nemi kromoszómapár pedig férfivá tesz bennünket. Azonban ez még nem elég a pszichikai nemi identitáshoz, amit hormonális hatások alakítanak ki az anyaméhben. Amikor eljön az ideje, az agyfejlődés bizonyos fokán, akkor az XX nemi kromoszómapárral rendelkező magzat kap egy ösztrogén "fröccsöt", az XY nemi kromoszómapárral rendelkező pedig egy tesztoszteron fröccsöt. Ez az időzítés, illetve a "hormonfröccs" milyensége, mennyisége dönti el személyiségünk nemi identitását. Ha az XY kromoszómapárral rendelkező magzat sajnos ösztrogént kap, akkor homoszexuális hajlamai lesznek, ha az XX kromoszómapárral rendelkező tesztoszteront, akkor leszbikus lesz. de kaphat egyszerre ösztrogént és tesztoszteront, ami nyilván megint csak valamilyen zavart okoz, így születnek a transzneműek, a biszexuálisok, stb. A lényeg azonban az, hogy mindez az akaratunktól független folyamatok eredménye, nem tehetünk saját nemi identitásunkról! Ezért nem szabad ezeket az embereket megbélyegezni, büntetni! Természetesen léteznek a társadalom által jogilag is elfogadhatatlan esetek, mint amilyen a pedofília, a szexuális szadizmus, a nekrofília (hullák iránt érzett nemi vágy), stb.
Hermész és Aphrodité gyermeke, Hermaphroditosz
A mai pszichológia, ezen belül a szexuálpszichológia, sőt, a szexuál pszichopatológia terminus technikusa az egykori görög mitológia tárházából merít, szinte kivétel nélkül. Narkisszos, a szép ifjú, megpillantja magát egy patak vizében, és beleszeret önmagába, ott hal meg, és teste nárcisszá válik. A nárcisztikus önimádat kifejezés eredet. Ami ugye főként a politikusokat jellemzi manapság...
A csalafinta Hermésznek, az istenek hírvivőjének, valamint a szépség és szerelem istennőjének nászából olyan gyönyörű gyermek született, hogy a két szülő vitatkozni kezdett azon, melyikük nemét örökölje! Íme, a genderprobléma első megjelenése: mivé neveljük, fiúvá, vagy lánnyá? Végül Zeusz elé viszik az ügyet, aki salamoni döntést hoz: legyen a gyermek mindkettő, tehát fiú is, lány is. Innen tehát a hermafrodita kifejezés, azokra, akik a természet furcsa játéka révén férfi és női testi jegyeket is hordoznak magukon.
Márki-Zay Péter súlyos tévedése
Az ellenzék vezetője folyton valamiféle gyűlöletpropagandáról beszél a parlament által jóvá hagyott "pedofil törvénnyel" kapcsolatban, amelynek egyik része azzal foglalkozik, hogy ne engedje meg a jog a gyermekek körében végzett szexuális genderérzékenyítést. (Megjegyzésem: én a kettőt, vagyis a pedofília, és a túl korai genderérzékenyítés kérdését külön választottam volna két törvénycikkelyben!) Márki-Zay ostobaságnak nevezi azt, hogy szerinte bárki bemenne az iskolába, óvodába, bölcsödébe rábeszélni a gyermekeket nem-váltó műtétre. De a törvény nem is erről szól! Már látni a médiában az elborzasztó videókat a nyugati társadalmakban tapasztalható jelenségekről: szakállas "szörnyellák" tipegnek be az isibe, oviba, bölibe habos-babos ruciban, neccharisnyában, tűsarkú cipőben gendermeséket felolvasni a gyermekeknek. Hófehérkét már nem a királyfi menti meg, hanem a leszbikus királykisasszony. És boldogan élnek, amíg meg nem halnak... Na, ebből nem kérnek a még éplelkű, normális emberek nálunk!
A már említett hormonális folyamatok az anyaméhben eredményeznek olyan jelenségeket, hogy a megszületett csecsemőnél még egy darabig, a gyermekkor végéig, nem rögzül megfelelően a nemi identitás. A számukra nagyon fontos, hogy az első 4-5 évben az eredeti testi adottságaiknak megfelelő nemi identitást erősítő hatások érjék őket! Ezért kell a kisfiúkat fiúknak, a kislányokat lányoknak nevelni! Ezért nem szabad engedni, hogy túl korán érjék őket ellenkező pszichikai hatások.
A serdülőkor kezdetére már minden eldől. Ekkor, és csak ekkor szabad elkezdeni azt a fajta szexuális felvilágosítást, amibe már bele tartozik a szexuális másság ismertetése is.
Itt vannak nekem problémáim a vitatott magyar törvény szövegével: nem igaz az, hogy a gyermek, a fiatalkorú szexuális nevelése csak a családra tartozik. Ez teljesen életszerűtlen is. A serdülőkorban már nem a család az irányadó e téren, hanem bizony a kortárs közösség és ma már a média. Ezt tudomásul kell venni! Osztályfőnöki órán megfelelően képzett, de köztudottan heteroszexuális irányultságú (!) pedagógusnak kell a szexuális felvilágosító órát tartani, és ott ki kell térnie a szexuális másság tényére is. Részben azért, hogy az esetleg az adott közösségben érintett fiatal bűntudatát eloszlassuk, részben az ő heteroszexuális kortársainak a felvilágosítása céljából: ne bélyegezzék meg az ilyen irányultsággal rendelkező társukat, ellenkezőleg, segítség a normális beilleszkedését a közösségbe.
LMBTQ téboly: egy társadalom degenerálódásának egyik vetülete
Amit ma a "civilizált" nyugati világban látunk ma e téren, az egyértelműen e társadalmak szellemi-morális hanyatlásának, szabályos degenerálódásának jele. De csak az egyik része. Említhetném még az agresszív illegális migránsok, közte főként a muzulmán fiatalok tömeges befogadását, az Antifa-és BLM-mozgalmak térnyerését. Mindent föladni, lerombolni, amit a nyugati civilizáció a történelem során létrehozott! Öngyilkos magatartás ez! És aki "nem csatlakozik a hadhoz", aki kilóg a sorból, azt már megbélyegzik, egzisztenciálisan lehetetlenné teszik, üldözik. Lassan ma már minden politikus, közéleti személyiség kötelező penzumnak érzi azt, hogy ott vonuljon "szolidaritásból" a pride-on, hogy az illegális migránsok befogadásáért, az LMBTQ közösséghez tartozók különleges jogaiért, vagy éppen a keresztény jelképek eltávolításáért küzdjön. Klasszikus irodalmi alkotásokat bojkottálnak, helyeznek szabályos indexre, ideértve akár Shakespeare-t is.
Ferenc pápa már diktatúrát emleget! A pápa eddig csöndben maradt, az egyházak is megszeppenve hallgattak, de talán eme felszólalás végre azt jelenti, hogy a nyugati társadalmak is elérték már a tűréshatárt? Csak remélni tudom, hogy ez a helyzet.
Mert ez már tényleg diktatúra, éspedig éppen a liberális értékek, szabadságjogok teljes tagadása! Ez már egyfajta neofasizmus, neobolsevizmus!
"Meddig lesz hely, hol felolvashatol"? - kérdezte József Attila. Ma is föltehetjük már ezt a kérdést! Legalábbis az Elbától és a Lajtától nyugatra. Bocsánat, az Elba helyett ma inkább az Odera-Neisse a helyes határmegjelölés...
*****
Gazdag László
KORUNK HŐSE: GRETA THUNBERG
Asperger szindrómás gyermek Greta Thunberg 2003. január 3-án született Stockholmban. 2021-ben tehát 18 éves, de legföljebb 13 évesnek néz ki. Születése után hamarosan Asperger szindrómát állapítottak meg nála, ami az autizmus egyik válfaja. E kórkép jellemzői többek közt a kényszeres cselekvés, a szocializáció zavara, például kerüli a szemkontaktust, nehezen értelmezi a nonverbális reakciókat, közte az arckifejezést.
Az ilyen egyének érdeklődési köre abnormálisan beszűkült, kifejezetten rögeszmés, amolyan "kezemben egy kalapács, tehát mindent egy szögnek látok" attitűd jellemzi, ami éppenséggel a klímaváltozás kérdéshez való hozzáállásában is tetten érhető.
Másról nem is tud beszélni, másra nem is tud gondolni, a rögeszméjévé vált, de mindenfajta tényleges tudományos ismeret elsajátítása nélkül, hiszen még az elemi iskoláját sem tudta befejezni.
Greta 2011-ben, tehát nyolc évesen, súlyos mentális zavarral is küszködött, elméje egy időre elborult, megszakított minden emberi kapcsolatot, még a szüleivel sem tudott kommunikálni, nem evett semmit, vészesen lefogyott, édesapja elmondása szerint már attól tartottak hogy éhen fog halni. Nagy nehezen kikerült ebből a mentális gödörből, majd 15 éves korában elhatározta, hogy péntekenként nem jár iskolába, hanem ehelyett a svéd parlament, a Riksdag épülete előtt tüntet a klímaváltozás megállításáért. Ekkor figyelt föl rá a média.
Édesapja, "jó érzékkel" felismerte az ebben rejlő lehetőséget, és ügyesen fölépítette a kis Greta médiakarrierjét, ami anyagilag is jól jövedelmező vállalkozásnak bizonyult.
2019 szeptember 23-án a már "világsztár" Greta az ENSZ klímacsúcs konferenciáján szólalt föl. De ő oda Londonból nem repülőgépen utazott, hiszen az környezetszennyező közlekedési eszköz, hanem vitorláshajón. Elmondta egyszer, hogy ez a vitorláshajó nyitott volt, nem lévén zárt tere, és amikor ő a "dolgát végezte" a hajó tatján, a legénység előre nézett addig.
2021 novemberében a Glasgow-i klímacsúcsra is vitorlással érkezett a viharos, barátságtalan tengeren, "természetesen" szinte minden percét rögzítették a BBC riporterei.
Greta a svéd széndioxid kivonó komplexumban a BBC riportfilmjében Greta bejárja a világot, eljut például Svédországban, hazájában egy különös létesítménybe is. Kívülről úgy néz ki, mint egy nagy villamoserőmű, kéménye van, hatalmas épületkomplexum. Kiderül, hogy egy széndioxid kivonó létesítmény, amely nem termel sem áramot, sem hőt. Hatalmas légszűrőkön keresztül szivattyúk szívják be a levegőt, kiszűrik a széndioxidot, majd 700 méter mélybe, a kőzetekbe pumpálják.
Greta le van természetesen nyűgözve, íme, itt a megoldás a klímaválságra! De azért annyi eszecskéje mégis csak van, hogy föltegye a nyilvánvaló kérdést: vajon mennyi ilyen létesítményre lenne szükség ahhoz, hogy mérhetően is csökkenteni lehessen a légkör széndioxid tartalmát? A projekt vezetőjének válasza: több millióra, szerte a Földgolyón. Amikor egy társadalom a nagy jólétben már nem tudja, hogy milyen értelmetlen dolgokra költse erőforrásait! Svédország, a muzulmán migránsok tömeges befogadásával, atomerőművek bezárásával, a börtönökben megvalósított luxussal, széndioxid kivonó létesítménnyel.
Az atomerőművek itteni bezárása azért is fontos kérdés, mert a svéd háztartások jelentős része kifejezetten villanyáram fűtésre van berendezkedve. És közben az "eredmény": hová tűnt az egykor csodált svéd jóléti modell?
Egyébként Merkel kancellár asszony is bezárt Németorszgában 15 atomerőművet, most az áramot amerikai import szénre, a korábbi kelet-német lignitbányák újranyitására alapozva fosszilis erőművekben termelik, nyilván a klímaválság elleni harc jegyében. És persze szélturbinák révén, csak hát kiderült, hogy annyira gazdaságtalan a magas beruházási, karbantartási, fenntartási költségek miatt, az alacsony kihasználtsági fok miatt, hogy ma már többet állítanak le, bontanak le, mint amennyi új épül.
Mostanában a német, osztrák, svéd tévéadók figyelmeztető filmecskékkel készítik föl az embereket arra, mit kell tenni tartós áramkimaradás, gázhiány, fűtéshiány esetén. De senki nem emlegeti a fő okot: az atomerőművek felelőtlen bezárását a sötétzöld atomerőműellenes hisztéria jegyében!
Greta Thunberg eljut a BBC dokumentumfilmjében a kanadai olaj-és gázmezőkre, ott szörnyűlködik, követeli ezek azonnali bezárását. 170 ezer embernek adnak munkát ezek a lelőhelyek, és persze a kőolaj, a földgáz ma még nem váltható ki másfajta energiahordozókkal.
Klímaválság, vagy klímahisztéria? Ki kell térnünk itt az alapkérdésre: mi ellen is harcol ilyen elszántan korunk hőse, a kis Greta Thunberg?
Nos, a globális hőmérséklet lassú emelkedése az elmúlt másfél évszázadban alapvetően természetes folyamat, döntően a vízpára a felelős az üvegházhatásért és nem a széndioxid. Másrészt az üvegház hatású gázok, mint a metán, a széndioxid kibocsátásáért napjainkban 95 százalékban természetes folyamatok felelősek, mint például a vulkáni tevékenység, az erdőtüzek, a mocsarak, sőt, az erdők bomló szerves hulladéka! Csak öt százalékban felelős az antropogén hatás! A széndioxid körforgása a természetben jól szabályozott folyamat, ha növekszik a koncentrációja a légkörben, a tengeri algák megkötik a 70 százalékát, a többi 30 százalékot pedig a szárazföldi növényzet.
Érdekes epizódja volt eme BBC filmnek, amikor Greta meglátogatott egy erdőtelepítő vállalkozást, ahol egy szakavatott erdőmérnök vezette be a tudomány rejtelmeibe. Elmondta, hogy az újonnan elültetett facsemeték 15 évig, amíg növekednek, még több széndioxidot termelnek, mint amennyit lekötnek. 15 év után, amikor a növekedésük már erősen lelassul, vagy meg is áll, akkor változik ez az arány, és válik a fa valódi nettó széndioxid fogyasztóvá, oxigén kibocsátóvá. A növényzet a zöld klorofill segítségével a napfény energiáját hasznosítva, széndioxid felhasználásával szerves anyagot állít elő, miközben oxigént bocsát ki, ezt nevezzük asszimilációnak. Éjszaka azonban ezzel ellentétes folyamat megy végbe, a disszimiláció, amikor a növény oxigént vesz föl és széndioxidot bocsájt ki. Amikor a fa eléri a 15 éves kort, akkor fordul pozitívba az asszimiláció : disszimiláció egyenleg. Másrészt, teszi hozzá az erdőmérnök biológus, az évente lehulló levél, az elkorhadó fatömeg megint csak rengeteg széndioxidot termel a lebomlása közben. Hát ezért nem igaz ama tévhit, hogy a Föld őserdői képezik a Föld tüdejét. A föld tüdejét a tengeri algák képezik!
A jelenlegi "klímaválság" probléma közönséges hisztéria. Természetesen mindenfajta szennyezőanyag kibocsátást csökkenteni kell, így a széndioxidét, a metánét is, de hisztéria nélkül. Ehhez a profi tudományt kell segítségül hívni, de ez már nem a Greta Thunbergek szintje!
Korok és hősök!
Minden kornak megvannak az emblematikus figurái, hősei. Milthiádész, Platón, Arisztotelész, Nagy Sándor, Julius Caesar, Cromwell, Napóleon, Churchill, Leonardo, Michelangelo, Picasso, Galilei, Newton, Einstein.
A mi korunk hőse Greta Thunberg. Ő az elbutuló, degenerálódó, hanyatló nyugati civilizáció korszakának emblematikus figurája. Az LMBTQ téboly, az Antifa és BLM őrület, a muzulmán illegális migránsok tömeges befogadása, az önfeladás kora ez, a nyugat igazi alkonya.
(a szerző nyugdíjas közgazdász egyetemi docens)
KORUNK HŐSE: GRETA THUNBERG
Asperger szindrómás gyermek Greta Thunberg 2003. január 3-án született Stockholmban. 2021-ben tehát 18 éves, de legföljebb 13 évesnek néz ki. Születése után hamarosan Asperger szindrómát állapítottak meg nála, ami az autizmus egyik válfaja. E kórkép jellemzői többek közt a kényszeres cselekvés, a szocializáció zavara, például kerüli a szemkontaktust, nehezen értelmezi a nonverbális reakciókat, közte az arckifejezést.
Az ilyen egyének érdeklődési köre abnormálisan beszűkült, kifejezetten rögeszmés, amolyan "kezemben egy kalapács, tehát mindent egy szögnek látok" attitűd jellemzi, ami éppenséggel a klímaváltozás kérdéshez való hozzáállásában is tetten érhető.
Másról nem is tud beszélni, másra nem is tud gondolni, a rögeszméjévé vált, de mindenfajta tényleges tudományos ismeret elsajátítása nélkül, hiszen még az elemi iskoláját sem tudta befejezni.
Greta 2011-ben, tehát nyolc évesen, súlyos mentális zavarral is küszködött, elméje egy időre elborult, megszakított minden emberi kapcsolatot, még a szüleivel sem tudott kommunikálni, nem evett semmit, vészesen lefogyott, édesapja elmondása szerint már attól tartottak hogy éhen fog halni. Nagy nehezen kikerült ebből a mentális gödörből, majd 15 éves korában elhatározta, hogy péntekenként nem jár iskolába, hanem ehelyett a svéd parlament, a Riksdag épülete előtt tüntet a klímaváltozás megállításáért. Ekkor figyelt föl rá a média.
Édesapja, "jó érzékkel" felismerte az ebben rejlő lehetőséget, és ügyesen fölépítette a kis Greta médiakarrierjét, ami anyagilag is jól jövedelmező vállalkozásnak bizonyult.
2019 szeptember 23-án a már "világsztár" Greta az ENSZ klímacsúcs konferenciáján szólalt föl. De ő oda Londonból nem repülőgépen utazott, hiszen az környezetszennyező közlekedési eszköz, hanem vitorláshajón. Elmondta egyszer, hogy ez a vitorláshajó nyitott volt, nem lévén zárt tere, és amikor ő a "dolgát végezte" a hajó tatján, a legénység előre nézett addig.
2021 novemberében a Glasgow-i klímacsúcsra is vitorlással érkezett a viharos, barátságtalan tengeren, "természetesen" szinte minden percét rögzítették a BBC riporterei.
Greta a svéd széndioxid kivonó komplexumban a BBC riportfilmjében Greta bejárja a világot, eljut például Svédországban, hazájában egy különös létesítménybe is. Kívülről úgy néz ki, mint egy nagy villamoserőmű, kéménye van, hatalmas épületkomplexum. Kiderül, hogy egy széndioxid kivonó létesítmény, amely nem termel sem áramot, sem hőt. Hatalmas légszűrőkön keresztül szivattyúk szívják be a levegőt, kiszűrik a széndioxidot, majd 700 méter mélybe, a kőzetekbe pumpálják.
Greta le van természetesen nyűgözve, íme, itt a megoldás a klímaválságra! De azért annyi eszecskéje mégis csak van, hogy föltegye a nyilvánvaló kérdést: vajon mennyi ilyen létesítményre lenne szükség ahhoz, hogy mérhetően is csökkenteni lehessen a légkör széndioxid tartalmát? A projekt vezetőjének válasza: több millióra, szerte a Földgolyón. Amikor egy társadalom a nagy jólétben már nem tudja, hogy milyen értelmetlen dolgokra költse erőforrásait! Svédország, a muzulmán migránsok tömeges befogadásával, atomerőművek bezárásával, a börtönökben megvalósított luxussal, széndioxid kivonó létesítménnyel.
Az atomerőművek itteni bezárása azért is fontos kérdés, mert a svéd háztartások jelentős része kifejezetten villanyáram fűtésre van berendezkedve. És közben az "eredmény": hová tűnt az egykor csodált svéd jóléti modell?
Egyébként Merkel kancellár asszony is bezárt Németorszgában 15 atomerőművet, most az áramot amerikai import szénre, a korábbi kelet-német lignitbányák újranyitására alapozva fosszilis erőművekben termelik, nyilván a klímaválság elleni harc jegyében. És persze szélturbinák révén, csak hát kiderült, hogy annyira gazdaságtalan a magas beruházási, karbantartási, fenntartási költségek miatt, az alacsony kihasználtsági fok miatt, hogy ma már többet állítanak le, bontanak le, mint amennyi új épül.
Mostanában a német, osztrák, svéd tévéadók figyelmeztető filmecskékkel készítik föl az embereket arra, mit kell tenni tartós áramkimaradás, gázhiány, fűtéshiány esetén. De senki nem emlegeti a fő okot: az atomerőművek felelőtlen bezárását a sötétzöld atomerőműellenes hisztéria jegyében!
Greta Thunberg eljut a BBC dokumentumfilmjében a kanadai olaj-és gázmezőkre, ott szörnyűlködik, követeli ezek azonnali bezárását. 170 ezer embernek adnak munkát ezek a lelőhelyek, és persze a kőolaj, a földgáz ma még nem váltható ki másfajta energiahordozókkal.
Klímaválság, vagy klímahisztéria? Ki kell térnünk itt az alapkérdésre: mi ellen is harcol ilyen elszántan korunk hőse, a kis Greta Thunberg?
Nos, a globális hőmérséklet lassú emelkedése az elmúlt másfél évszázadban alapvetően természetes folyamat, döntően a vízpára a felelős az üvegházhatásért és nem a széndioxid. Másrészt az üvegház hatású gázok, mint a metán, a széndioxid kibocsátásáért napjainkban 95 százalékban természetes folyamatok felelősek, mint például a vulkáni tevékenység, az erdőtüzek, a mocsarak, sőt, az erdők bomló szerves hulladéka! Csak öt százalékban felelős az antropogén hatás! A széndioxid körforgása a természetben jól szabályozott folyamat, ha növekszik a koncentrációja a légkörben, a tengeri algák megkötik a 70 százalékát, a többi 30 százalékot pedig a szárazföldi növényzet.
Érdekes epizódja volt eme BBC filmnek, amikor Greta meglátogatott egy erdőtelepítő vállalkozást, ahol egy szakavatott erdőmérnök vezette be a tudomány rejtelmeibe. Elmondta, hogy az újonnan elültetett facsemeték 15 évig, amíg növekednek, még több széndioxidot termelnek, mint amennyit lekötnek. 15 év után, amikor a növekedésük már erősen lelassul, vagy meg is áll, akkor változik ez az arány, és válik a fa valódi nettó széndioxid fogyasztóvá, oxigén kibocsátóvá. A növényzet a zöld klorofill segítségével a napfény energiáját hasznosítva, széndioxid felhasználásával szerves anyagot állít elő, miközben oxigént bocsát ki, ezt nevezzük asszimilációnak. Éjszaka azonban ezzel ellentétes folyamat megy végbe, a disszimiláció, amikor a növény oxigént vesz föl és széndioxidot bocsájt ki. Amikor a fa eléri a 15 éves kort, akkor fordul pozitívba az asszimiláció : disszimiláció egyenleg. Másrészt, teszi hozzá az erdőmérnök biológus, az évente lehulló levél, az elkorhadó fatömeg megint csak rengeteg széndioxidot termel a lebomlása közben. Hát ezért nem igaz ama tévhit, hogy a Föld őserdői képezik a Föld tüdejét. A föld tüdejét a tengeri algák képezik!
A jelenlegi "klímaválság" probléma közönséges hisztéria. Természetesen mindenfajta szennyezőanyag kibocsátást csökkenteni kell, így a széndioxidét, a metánét is, de hisztéria nélkül. Ehhez a profi tudományt kell segítségül hívni, de ez már nem a Greta Thunbergek szintje!
Korok és hősök!
Minden kornak megvannak az emblematikus figurái, hősei. Milthiádész, Platón, Arisztotelész, Nagy Sándor, Julius Caesar, Cromwell, Napóleon, Churchill, Leonardo, Michelangelo, Picasso, Galilei, Newton, Einstein.
A mi korunk hőse Greta Thunberg. Ő az elbutuló, degenerálódó, hanyatló nyugati civilizáció korszakának emblematikus figurája. Az LMBTQ téboly, az Antifa és BLM őrület, a muzulmán illegális migránsok tömeges befogadása, az önfeladás kora ez, a nyugat igazi alkonya.
(a szerző nyugdíjas közgazdász egyetemi docens)
*****
Az összesküvés-elmélet visszanyal!
Ha megnézik ezt a filmet, a nagy hümmögő kórus megint kitalálja azt, hogy ez hamisítvány, meg hogy hülyeség és a többi....! Azonban ez a felvétel 2015-ben készült, amikor még szó sem volt a vírusról, a migránsok betelepítése is csak akkor kezdődött el.
Nézzék meg és alkossanak véleményt róla!! Így készül az ÚJ VILÁGREND !!!
https://www.facebook.com/watch/?v=4564475356947812
(szerkesztőség)
*****
Dr. Polgárdy Géza:
Két szomorú erdélyi történet
(Mikó Imre író és Szilágyi Domokos költő, mint a Securitate besúgói)
Persze lehet a dolgok könnyebbik oldalát választani és mindig csak szépről és jóról, meg jókról írni. A közel múltban magam is Reményik Sándorról, Urmánczy Nándorról meg Gyárfás Elemérről cikkeztem, s kerültek fel ezen írásaim a blogomat követően a Nemzeti Internet Figyelőre. Mindhárman a jók, a nagyok és nemesek közül valók! Mert milyen igaz is, hogy csak a szépre, meg a jóra érdemes emlékezni! Ám vannak az életnek kevésbé szép, korántsem eszményi és nem is esztétikus történései is! Ezekkel mi legyen? Hallgassuk agyon e történéseket? Itt van például Mikó Imre (1911-l977) erdélyi író és jogász, meg Szilágyi Domokos (1938-1976) erdélyi költő esete, akik a Securitate besúgói voltak…
Mielőtt bármit is írnék róluk, ki kell jelentenem, hogy nem kívánok sem pálcát törni felettük, sem ítéletet mondani tetteikről, mert erre nem érzem magam felhatalmazottnak!Ugyan, milyen alapon is tenném ezt? Nem vagyok bíró, de még csak azt sem mondhatom el magamról, hogy életvitelszerűen éltem volna abban a Romániában, amelynek hírhedt állambiztonsági szerve volt a Securitate. Pár, egy-két hetes Erdély földjén tett turistaút alapján pedig senki ne tekintse magát erdélyi történések „szakértő”- jének. Mi hát a célom? A két, valaha kizárólag köztiszteletben állt erdélyi személyiség némely, feltétlenül BIZONYÍTOTT, kevéssé dicséretes, - mert spion- tevékenységének tárgyszerű sorra vétele…Rendkívül szerény, rövid keretek között!
Mikó Imre, - nem tévesztendő össze gróf Mikó Imrével, „Erdély Széchényi”- ével, jogász volt, nemzetpolitikus, író és műfordító, akinek munkásságáról korábban magam is nagy elismeréssel írtam „A nemzetiségi jog kiskátéja” címmel , a Theológiai Szemle 1986. évi 3. számában a 190-193. oldalakon. Úgy jogi, mint írói munkássága értékes és jelentős, mindez kétségbevonhatatlan. Ugyan ki vonná kétségbe, hogy megkerülhetetlen, kiváló művek (is) kerültek ki kezei alól? Mindet felsorolni nincsen hely, de a „Huszonkét év. Az erdélyi magyarság politikai története 1918. december 1-től 1940. augusztus 30-ig” (1941) vagy a ”Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika” (1944) korszakos művek. Aztán „A bércre esett fa” (1969) az „Akik előttem jártak” (1976) és „A csendes Petőfi utca” (1978) is jelentős alkotásai.
Az már más kérdés, hogy mindezek mellett a Securitate spionja is volt!
Domokos János dokumentum portréfilmet készített róla, a filmről pedig Szakolczay Lajos írt a „Magyar Idők” 2015. október 16-i, pénteki számában.Az egyszerűség kedvéért ebből az írásból választottam néhány idézetet.
„Ő, a kitaszított, a megfigyelt (a korábban beszervezett) tanácsokat adott a román államvezetésben nagy súllyal jelen lévő Fazekas Jánosnak.” (Tegyük hozzá mi: Fazekas János Ceausescu egyik „díszmagyarja” volt a román kommunista államvezetésben.)
„…a nem mindennapi szellem azt gondolta, hogy akkor válik igencsak hasznossá, ha az övéi köréből bizonyos dolgokat elárul az arra kíváncsiaknak. Gyönge volt? Félt? A családját akarta megóvni? Furcsa módon népszolgálatot látott a Securitatéval való együttmunkálkodásban...”
„…Akarom, nem akarom, Mikó Imre éppúgy a szívem közepe volt, - csak a Garabonciás költőjénél valamivel kevésbé, - mint a szintén „megtévedt” Szilágyi Domokos. Besúgói tevékenységével szembesülni, - noha a rendező el nem ítélte, de föl sem mentette nemtelen „munkálkodása” alól, - számomra annyi, mint szívbe a tőr!..”
Tehát még egyszer: Domokos János dokumentumfilmet készített Mikó Imréről, s ezt méltatva Szakolczay Lajos szívébe szúrt tőrként értékelte, hogy e filmből is kitűnően: Mikó Imre „hazafias meggyőződésből” a Securitate besúgója volt.
De térjünk át a Szakolczay által is említett másik „megtévedt”-re, a Garabonciás szerzőjére, Szilágyi Domokosra, becenevén „Szisz”-re. Szisz volt Erdély második világháborút követő magyar költészetének az egyik leginkább eszményített költője. Néhány verseskötetének címe: Álom a repülőtéren (1962), Szerelmek tánca (1965), A láz enciklopédiája (1967), Garabonciás (l967), Búcsú a trópusoktól (1969), Sajtóértekezlet (válogatott versek,1972), Felező idő (1974),Öregek könyve (1976), Tengerparti lakodalom (Hátrahagyott versek, 1978).
Szilágyi Domokos és családja sorsa számomra a görög tragédiákkal vetekedett. Szisz felesége Hervay Gizella, közös gyermekük a „Kobak”-nak becézett kisfiúk volt. Íme, a család. Aztán legelőbb a költőnek lett elege abból, amit számára az élet nyújtott. Harmincnyolc évig bírta, ám 1976. november 2-án önkezével véget vetett az egésznek. A következő évben, 1977-ben a bukaresti nagy földrengés Kobak életét követelte. A szintén költő anya Hervay Gizella egészen 1982-ig bírta a szenvedéseket. Aztán ebben az évben ő is öngyilkos lett…
A XXI. század elején különféle híresztelések kezdtek lábra kapni Szisz és az állambiztonsági szervek (Securitate) kapcsolatáról. E felröppent híresztelé- sekre kívántak reagálni hárman: Stefano Bottoni történész, Nagy Mária, a költő (válás utáni) élettársa és Szilágyi Kálmán, a költő testvére, 2006. szeptember 28-án keltezett közös közleményükben. Az alábbiakban erre támaszkodom.
Mint ők hárman írják, a fennmaradt iratok egyértelműen, minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy Szilágyi Domokos „Balogh Ferenc” fedőnéven együtt működött a Securitate- val. Ezt Stefan Blaga alezredes fedte fel egy 1964-es jelentésben. Kifejtik, hogy „Balogh Ferenc” e tevékenysége 1958 és 1965 között két, jól elkülöníthető szakaszban dokumentálható. 1958-ban 13 írásos, ebből két kézírásos jelentést adott az állambiztonsági szerveknek. „Balogh Ferenc” Securitatéval való együttműködése három megfigyelési dosszié alapján rekonstruálható.
1) Lakó Elemér és Varró János általa történt megfigyelése (Fond informatív,3010. számú dosszié)
2) Péterffy Irén megfigyelése, (Fond informatív, 3003. sz. dosszié)
3) Páskándi Géza megfigyelése (Fond informatív, 2534. sz. dosszié)
Szilágyi Domokos 1957 tavaszán került az állambiztonságiak látókörébe, mint a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem magyar szakos hallgatója. Ez év márciu- sában nyomozás indult az egyetem azon hallgatói és fiatal oktatói ellen, akik részt vettek a magyar forradalom melletti megmozdulásokban. Március 11-19 között Bartis Ferencet, Dávid Gyulát és Páskándi Gézát is letartóztatták, majd el is ítélték.
Papp Albert szekus hadnagy 1957. május 17-én leadott jelentésében szerepel a javaslat (persze románul) mely szerint „Szilágyi Domokos beszervezésére kerüljön sor a Veress Zoltán tevékenységét ellenőrző vizsgálatban.” Sor került rá. Egy szintén 1957-es irat szerint Sz.D. barátnője, a Bolyai egyetemen tanuló Váradi Emese is bekerült a nyomozás alatt álló csoportba. A közlemény három szerzője szerint „Balogh Ferenc” hálózati dossziéjának hiányában nem doku- mentálhatók a beszervezés körülményei és annak indoklása. Feltételezhető, hogy a költőt nem csupán saját szabadsága elvesztésével fenyegethették meg, hanem barátnőjével is zsarolhatták. Az első, „Balogh Ferenc” által leadott jelentés l958. április 9-ére datálható, s ezt tartó tisztje, Papp Albert rögzített. Ezt követően feladata Lakó Elemérrel, Varró Jánossal és Péterffy Irénnel való kapcsolattartás volt, megfigyelés céljából. Ennek alapján 1958 októberéig hat írásos jelentést készített.
Ekkor a megfigyelési akciót megszüntették, a három megfigyeltet pedig letartóztatták.”Balogh Ferenc” jelentéseiből kitűnik, hogy mindhárom esetben az általa szolgáltatott információk terhelő jellegűek voltak. (Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert közismert, hogy a később lebukott, ismertté vált spionok rendszeresen azzal szoktak védekezni, hogy őket ugyan beszervezték, de ők soha, senkiről, semmiféle terhelő adatot senkivel nem közöltek. Mint ha ez egyáltalán, akár csak egyszer is előfordulhatott volna…)
Ami tény, az un. „harmadik Bolyai perben” 1959 februárjában Varró Jánost 16, Lakó Elemért 15 évi kényszermunkára, Péterffy Irént 10 évi börtönre ítélték.
„Balogh Ferenc” ügynökkel l965-ben is találkozhattunk, aki ekkor már Bukarestben élt, s az 1963-ban szabadult Páskándi Géza megfigyelése volt a feladata, de Domokos Gézát, Szász Jánost és Majtényi Eriket is szemmel kellett tartania. 1965 márciusa és novembere között „Balogh” ügynök hét jelentést készített akkori tartó tisztjének Ion Gr. Popa őrnagynak.
Az ismertetett közlemény három szerzője nyitott kérdésnek tekinti a költő és a Securitate együttműködésének időkereteit.(Azaz volt-e együttműködés 1959 és 1964 között és 1965 után?) Aztán az is, hogy a hálózati dosszié mellett megfi-gyelési dossziéval is rendelkezett-e? Azaz egyidejűleg volt-e megfigyelő és megfigyelt is? Végül nyitott kérdés az együttműködés minősítése, azaz a beszervezés kényszerű, vagy önkéntes jellege.
A szerző nyugd. jogász, közgazdász, szociológus. De aktív közíró.
Forrás: Polgárdy Géza Blogja
Két szomorú erdélyi történet
(Mikó Imre író és Szilágyi Domokos költő, mint a Securitate besúgói)
Persze lehet a dolgok könnyebbik oldalát választani és mindig csak szépről és jóról, meg jókról írni. A közel múltban magam is Reményik Sándorról, Urmánczy Nándorról meg Gyárfás Elemérről cikkeztem, s kerültek fel ezen írásaim a blogomat követően a Nemzeti Internet Figyelőre. Mindhárman a jók, a nagyok és nemesek közül valók! Mert milyen igaz is, hogy csak a szépre, meg a jóra érdemes emlékezni! Ám vannak az életnek kevésbé szép, korántsem eszményi és nem is esztétikus történései is! Ezekkel mi legyen? Hallgassuk agyon e történéseket? Itt van például Mikó Imre (1911-l977) erdélyi író és jogász, meg Szilágyi Domokos (1938-1976) erdélyi költő esete, akik a Securitate besúgói voltak…
Mielőtt bármit is írnék róluk, ki kell jelentenem, hogy nem kívánok sem pálcát törni felettük, sem ítéletet mondani tetteikről, mert erre nem érzem magam felhatalmazottnak!Ugyan, milyen alapon is tenném ezt? Nem vagyok bíró, de még csak azt sem mondhatom el magamról, hogy életvitelszerűen éltem volna abban a Romániában, amelynek hírhedt állambiztonsági szerve volt a Securitate. Pár, egy-két hetes Erdély földjén tett turistaút alapján pedig senki ne tekintse magát erdélyi történések „szakértő”- jének. Mi hát a célom? A két, valaha kizárólag köztiszteletben állt erdélyi személyiség némely, feltétlenül BIZONYÍTOTT, kevéssé dicséretes, - mert spion- tevékenységének tárgyszerű sorra vétele…Rendkívül szerény, rövid keretek között!
Mikó Imre, - nem tévesztendő össze gróf Mikó Imrével, „Erdély Széchényi”- ével, jogász volt, nemzetpolitikus, író és műfordító, akinek munkásságáról korábban magam is nagy elismeréssel írtam „A nemzetiségi jog kiskátéja” címmel , a Theológiai Szemle 1986. évi 3. számában a 190-193. oldalakon. Úgy jogi, mint írói munkássága értékes és jelentős, mindez kétségbevonhatatlan. Ugyan ki vonná kétségbe, hogy megkerülhetetlen, kiváló művek (is) kerültek ki kezei alól? Mindet felsorolni nincsen hely, de a „Huszonkét év. Az erdélyi magyarság politikai története 1918. december 1-től 1940. augusztus 30-ig” (1941) vagy a ”Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika” (1944) korszakos művek. Aztán „A bércre esett fa” (1969) az „Akik előttem jártak” (1976) és „A csendes Petőfi utca” (1978) is jelentős alkotásai.
Az már más kérdés, hogy mindezek mellett a Securitate spionja is volt!
Domokos János dokumentum portréfilmet készített róla, a filmről pedig Szakolczay Lajos írt a „Magyar Idők” 2015. október 16-i, pénteki számában.Az egyszerűség kedvéért ebből az írásból választottam néhány idézetet.
„Ő, a kitaszított, a megfigyelt (a korábban beszervezett) tanácsokat adott a román államvezetésben nagy súllyal jelen lévő Fazekas Jánosnak.” (Tegyük hozzá mi: Fazekas János Ceausescu egyik „díszmagyarja” volt a román kommunista államvezetésben.)
„…a nem mindennapi szellem azt gondolta, hogy akkor válik igencsak hasznossá, ha az övéi köréből bizonyos dolgokat elárul az arra kíváncsiaknak. Gyönge volt? Félt? A családját akarta megóvni? Furcsa módon népszolgálatot látott a Securitatéval való együttmunkálkodásban...”
„…Akarom, nem akarom, Mikó Imre éppúgy a szívem közepe volt, - csak a Garabonciás költőjénél valamivel kevésbé, - mint a szintén „megtévedt” Szilágyi Domokos. Besúgói tevékenységével szembesülni, - noha a rendező el nem ítélte, de föl sem mentette nemtelen „munkálkodása” alól, - számomra annyi, mint szívbe a tőr!..”
Tehát még egyszer: Domokos János dokumentumfilmet készített Mikó Imréről, s ezt méltatva Szakolczay Lajos szívébe szúrt tőrként értékelte, hogy e filmből is kitűnően: Mikó Imre „hazafias meggyőződésből” a Securitate besúgója volt.
De térjünk át a Szakolczay által is említett másik „megtévedt”-re, a Garabonciás szerzőjére, Szilágyi Domokosra, becenevén „Szisz”-re. Szisz volt Erdély második világháborút követő magyar költészetének az egyik leginkább eszményített költője. Néhány verseskötetének címe: Álom a repülőtéren (1962), Szerelmek tánca (1965), A láz enciklopédiája (1967), Garabonciás (l967), Búcsú a trópusoktól (1969), Sajtóértekezlet (válogatott versek,1972), Felező idő (1974),Öregek könyve (1976), Tengerparti lakodalom (Hátrahagyott versek, 1978).
Szilágyi Domokos és családja sorsa számomra a görög tragédiákkal vetekedett. Szisz felesége Hervay Gizella, közös gyermekük a „Kobak”-nak becézett kisfiúk volt. Íme, a család. Aztán legelőbb a költőnek lett elege abból, amit számára az élet nyújtott. Harmincnyolc évig bírta, ám 1976. november 2-án önkezével véget vetett az egésznek. A következő évben, 1977-ben a bukaresti nagy földrengés Kobak életét követelte. A szintén költő anya Hervay Gizella egészen 1982-ig bírta a szenvedéseket. Aztán ebben az évben ő is öngyilkos lett…
A XXI. század elején különféle híresztelések kezdtek lábra kapni Szisz és az állambiztonsági szervek (Securitate) kapcsolatáról. E felröppent híresztelé- sekre kívántak reagálni hárman: Stefano Bottoni történész, Nagy Mária, a költő (válás utáni) élettársa és Szilágyi Kálmán, a költő testvére, 2006. szeptember 28-án keltezett közös közleményükben. Az alábbiakban erre támaszkodom.
Mint ők hárman írják, a fennmaradt iratok egyértelműen, minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy Szilágyi Domokos „Balogh Ferenc” fedőnéven együtt működött a Securitate- val. Ezt Stefan Blaga alezredes fedte fel egy 1964-es jelentésben. Kifejtik, hogy „Balogh Ferenc” e tevékenysége 1958 és 1965 között két, jól elkülöníthető szakaszban dokumentálható. 1958-ban 13 írásos, ebből két kézírásos jelentést adott az állambiztonsági szerveknek. „Balogh Ferenc” Securitatéval való együttműködése három megfigyelési dosszié alapján rekonstruálható.
1) Lakó Elemér és Varró János általa történt megfigyelése (Fond informatív,3010. számú dosszié)
2) Péterffy Irén megfigyelése, (Fond informatív, 3003. sz. dosszié)
3) Páskándi Géza megfigyelése (Fond informatív, 2534. sz. dosszié)
Szilágyi Domokos 1957 tavaszán került az állambiztonságiak látókörébe, mint a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem magyar szakos hallgatója. Ez év márciu- sában nyomozás indult az egyetem azon hallgatói és fiatal oktatói ellen, akik részt vettek a magyar forradalom melletti megmozdulásokban. Március 11-19 között Bartis Ferencet, Dávid Gyulát és Páskándi Gézát is letartóztatták, majd el is ítélték.
Papp Albert szekus hadnagy 1957. május 17-én leadott jelentésében szerepel a javaslat (persze románul) mely szerint „Szilágyi Domokos beszervezésére kerüljön sor a Veress Zoltán tevékenységét ellenőrző vizsgálatban.” Sor került rá. Egy szintén 1957-es irat szerint Sz.D. barátnője, a Bolyai egyetemen tanuló Váradi Emese is bekerült a nyomozás alatt álló csoportba. A közlemény három szerzője szerint „Balogh Ferenc” hálózati dossziéjának hiányában nem doku- mentálhatók a beszervezés körülményei és annak indoklása. Feltételezhető, hogy a költőt nem csupán saját szabadsága elvesztésével fenyegethették meg, hanem barátnőjével is zsarolhatták. Az első, „Balogh Ferenc” által leadott jelentés l958. április 9-ére datálható, s ezt tartó tisztje, Papp Albert rögzített. Ezt követően feladata Lakó Elemérrel, Varró Jánossal és Péterffy Irénnel való kapcsolattartás volt, megfigyelés céljából. Ennek alapján 1958 októberéig hat írásos jelentést készített.
Ekkor a megfigyelési akciót megszüntették, a három megfigyeltet pedig letartóztatták.”Balogh Ferenc” jelentéseiből kitűnik, hogy mindhárom esetben az általa szolgáltatott információk terhelő jellegűek voltak. (Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert közismert, hogy a később lebukott, ismertté vált spionok rendszeresen azzal szoktak védekezni, hogy őket ugyan beszervezték, de ők soha, senkiről, semmiféle terhelő adatot senkivel nem közöltek. Mint ha ez egyáltalán, akár csak egyszer is előfordulhatott volna…)
Ami tény, az un. „harmadik Bolyai perben” 1959 februárjában Varró Jánost 16, Lakó Elemért 15 évi kényszermunkára, Péterffy Irént 10 évi börtönre ítélték.
„Balogh Ferenc” ügynökkel l965-ben is találkozhattunk, aki ekkor már Bukarestben élt, s az 1963-ban szabadult Páskándi Géza megfigyelése volt a feladata, de Domokos Gézát, Szász Jánost és Majtényi Eriket is szemmel kellett tartania. 1965 márciusa és novembere között „Balogh” ügynök hét jelentést készített akkori tartó tisztjének Ion Gr. Popa őrnagynak.
Az ismertetett közlemény három szerzője nyitott kérdésnek tekinti a költő és a Securitate együttműködésének időkereteit.(Azaz volt-e együttműködés 1959 és 1964 között és 1965 után?) Aztán az is, hogy a hálózati dosszié mellett megfi-gyelési dossziéval is rendelkezett-e? Azaz egyidejűleg volt-e megfigyelő és megfigyelt is? Végül nyitott kérdés az együttműködés minősítése, azaz a beszervezés kényszerű, vagy önkéntes jellege.
A szerző nyugd. jogász, közgazdász, szociológus. De aktív közíró.
Forrás: Polgárdy Géza Blogja
*****
Játék a tűzzel!
Egyes magukat jogásznak mondó globalista emberek odáig mentek, hogy az alkotmányt megkerülve módosítanák a törvényeket, amellyel „lebonthatnák a NER-t” egy esetleges győzelem esetén. A kétharmad sem lenne akadály előttük, vélhetőleg megoldanák „okosban”.
Ez egy nagyon szomorú dolog, hiszen olyan neves ügyvédcsalád is van ezek között az üzengetők között, mint a Bárándy család. Régi ügyvéd dinasztia, de nem áll olyan messze a baloldaltól, hiszen az öreg Bárándy (aki már elhunyt), még dupla nullás ügyeket is tárgyalt, „tárgyalhatott”.
Azután nem is beszélve a különböző egyetemeken oktató tanárokról, akik nyilatkozataikkal igencsak meglepték a nyilvánosságot. Meglepték, mert mint ügyvédeket oktató tanárok úgy gondolná az emberfia, hogy a törvényességet próbálják belecsepegtetni a diákok fejébe.
De nem, mert ha már a tanár is „okosban” gondolkodik, akkor a diák, ha kijut a nagybetűs életbe, akkor vajon mire fogja őt ösztönözni?
Ezek a nyilatkozatok mindamellett, hogy rombolják a közbizalmat súlyos veszélyeket is rejtenek magukban. Legyinthetnénk rá, hogy bolond lyukból bolond szél fúj, és kész.
De megint csak a történelemhez kell visszakanyarodnunk, hogy megláthassuk azokat a buktatókat, amiket rejt egy ilyen kijelentés és cselekedet.
Az 1919-es Károlyi kormány hatalomra jutása és szereplése, valamint a kommunista Kun Bélának átjátszott hatalom a mintapéldája annak, ahogy a jogrendet lábbal tiporták. Mert lábbal lehet olykor tiporni, ha egyes felelőtlen gazemberek jutnak a hatalom környezetébe.
Az akkori történelmi helyzetben az emberek a maguk szintjén nem voltak kellően tájékozottak abban, hogy átlássanak egy rejtett csoport valódi szándékán. Nem voltak abban a helyzetben, hogy meglássák az ígérgetések mögötti „semmit”. Nem volt idejük, hogy felmérjék a kockázatokat a maguk és az ország sorsa iránt.
Akkor becsaphatták az embereket, az orruknál fogva vezethették, azonban a régi dokumentum filmeket nézve, már akkor voltak kétkedők és ellene szólók, persze ameddig tehették, amíg a vörös őrség el nem vitte őket egy kis „továbbképzésre”.
Ma viszont egészen mások a viszonyok! Ma az információs robbanás idejében már egészen másként működnek a dolgok. Ha valamelyik nagyhatalom vezetője tüsszent, akkor már két percen belül tudja az egész világ. A hír gyakorlatilag fény sebességgel terjed!
No és az emberek is tájékozottabbak és jóval nagyobb rálátással rendelkeznek a világ dolgairól, nagyobb a tudásuk és az érdeklődésük a saját sorsuk iránt is meghatározó, ha ilyen 30 évet kellett végig vergődniük. Megvezetni őket majdnemhogy reménytelen.
Csak az igazolás kedvéért lásd a 2006-os eseményeket, amikor is az elhíresült öszödi beszéd után pár órával már kint tüntettek az emberek az országház előtt. Az elhíresült szlogen sem jött be úgymint: -Lehet tüntetni, lehet, majd megunják és hazamennek!
De az az Isten adta nép nem ment haza! Sőt amikor már nemzetközi szinten is kényelmetlenné vált a helyzet, hiszen hónapokon keresztül zajlott a tüntetés. Akkor partvonalra került III.-as főcsoporthoz tartozó tiszteknek kellett megszervezni, hogy valamilyen módon lezáruljon a kormány elleni tüntetés és kiszorításra kerüljenek a tüntetők!
Mindamellett óvva inteném azokat, akik ilyen kijelentéseket tesznek, mert ez a polgárháborúhoz vezető út első lépése. Nem kell ecsetelnem, hogy egy ilyen rendkívüli helyzet mivel jár. Ebben az országban már sok kalandor megfordult, aki kiszolgált bárkit csakhogy a hatalom megmaradjon.
Nevek a történelem könyv lapjain, sírhelyük címei pedig a temetkezési regiszter lapjain!
Ez az ország már túl sokat szenvedett ahhoz, hogy újabb kalandorok visszavessék a középkorba az országot. Ez az ország népének nem lehet érdeke!
Cs. Szabó Béla
közíró
Egyes magukat jogásznak mondó globalista emberek odáig mentek, hogy az alkotmányt megkerülve módosítanák a törvényeket, amellyel „lebonthatnák a NER-t” egy esetleges győzelem esetén. A kétharmad sem lenne akadály előttük, vélhetőleg megoldanák „okosban”.
Ez egy nagyon szomorú dolog, hiszen olyan neves ügyvédcsalád is van ezek között az üzengetők között, mint a Bárándy család. Régi ügyvéd dinasztia, de nem áll olyan messze a baloldaltól, hiszen az öreg Bárándy (aki már elhunyt), még dupla nullás ügyeket is tárgyalt, „tárgyalhatott”.
Azután nem is beszélve a különböző egyetemeken oktató tanárokról, akik nyilatkozataikkal igencsak meglepték a nyilvánosságot. Meglepték, mert mint ügyvédeket oktató tanárok úgy gondolná az emberfia, hogy a törvényességet próbálják belecsepegtetni a diákok fejébe.
De nem, mert ha már a tanár is „okosban” gondolkodik, akkor a diák, ha kijut a nagybetűs életbe, akkor vajon mire fogja őt ösztönözni?
Ezek a nyilatkozatok mindamellett, hogy rombolják a közbizalmat súlyos veszélyeket is rejtenek magukban. Legyinthetnénk rá, hogy bolond lyukból bolond szél fúj, és kész.
De megint csak a történelemhez kell visszakanyarodnunk, hogy megláthassuk azokat a buktatókat, amiket rejt egy ilyen kijelentés és cselekedet.
Az 1919-es Károlyi kormány hatalomra jutása és szereplése, valamint a kommunista Kun Bélának átjátszott hatalom a mintapéldája annak, ahogy a jogrendet lábbal tiporták. Mert lábbal lehet olykor tiporni, ha egyes felelőtlen gazemberek jutnak a hatalom környezetébe.
Az akkori történelmi helyzetben az emberek a maguk szintjén nem voltak kellően tájékozottak abban, hogy átlássanak egy rejtett csoport valódi szándékán. Nem voltak abban a helyzetben, hogy meglássák az ígérgetések mögötti „semmit”. Nem volt idejük, hogy felmérjék a kockázatokat a maguk és az ország sorsa iránt.
Akkor becsaphatták az embereket, az orruknál fogva vezethették, azonban a régi dokumentum filmeket nézve, már akkor voltak kétkedők és ellene szólók, persze ameddig tehették, amíg a vörös őrség el nem vitte őket egy kis „továbbképzésre”.
Ma viszont egészen mások a viszonyok! Ma az információs robbanás idejében már egészen másként működnek a dolgok. Ha valamelyik nagyhatalom vezetője tüsszent, akkor már két percen belül tudja az egész világ. A hír gyakorlatilag fény sebességgel terjed!
No és az emberek is tájékozottabbak és jóval nagyobb rálátással rendelkeznek a világ dolgairól, nagyobb a tudásuk és az érdeklődésük a saját sorsuk iránt is meghatározó, ha ilyen 30 évet kellett végig vergődniük. Megvezetni őket majdnemhogy reménytelen.
Csak az igazolás kedvéért lásd a 2006-os eseményeket, amikor is az elhíresült öszödi beszéd után pár órával már kint tüntettek az emberek az országház előtt. Az elhíresült szlogen sem jött be úgymint: -Lehet tüntetni, lehet, majd megunják és hazamennek!
De az az Isten adta nép nem ment haza! Sőt amikor már nemzetközi szinten is kényelmetlenné vált a helyzet, hiszen hónapokon keresztül zajlott a tüntetés. Akkor partvonalra került III.-as főcsoporthoz tartozó tiszteknek kellett megszervezni, hogy valamilyen módon lezáruljon a kormány elleni tüntetés és kiszorításra kerüljenek a tüntetők!
Mindamellett óvva inteném azokat, akik ilyen kijelentéseket tesznek, mert ez a polgárháborúhoz vezető út első lépése. Nem kell ecsetelnem, hogy egy ilyen rendkívüli helyzet mivel jár. Ebben az országban már sok kalandor megfordult, aki kiszolgált bárkit csakhogy a hatalom megmaradjon.
Nevek a történelem könyv lapjain, sírhelyük címei pedig a temetkezési regiszter lapjain!
Ez az ország már túl sokat szenvedett ahhoz, hogy újabb kalandorok visszavessék a középkorba az országot. Ez az ország népének nem lehet érdeke!
Cs. Szabó Béla
közíró
*****
Sütő Gábor *
Te választottál engemet,
te bamba, arctalan tömeg,
elszívom lassan életed,
nem lesz házad, se gyermeked,
nem lesz hazád, nem lesz hited.
Szentmihályi Szabó Péter:
„Térdre, magyar!”
Tudatunk védelme
(SZELLEMI VILÁGHÁBORÚ A HÁTTÉRHATALOM ELLEN)
A tudatunk szó elé odakívánkozik a magyar, vagy a szellemi jelző, de a globálissá mesterkedett világválság körülményei között szűkítenék a tartalmát. Pontatlan értelmezése a háttérhatalmi összeesküvők kezére játszana, akik készakarva alakították ki, tartják fenn az emberiséget veszélybe sodró helyzetet. Teszik ezt azzal, hogy az általuk eluralt tudományos eredmények, tájékoztatási eszközök, szervezetek szellemi és biológiai befolyásolási lehetőségeivel aljasul visszaélve, megtévesztik, tévútra terelik az emberiség tudatát. Tudománnyal, tudósokkal átléptetik a társadalmi erkölcs és az orvosi „Non nocere” (Ne árts) határát.
A legmodernebb informatikai, bio-, nano- és kvantum technológiák képesek az emberiség elkorcsosítására, tudati ellenállásának semlegesítésére, a robottechnológiával kiiktató helyettesítésére, s biológiai kiirtására is. A háttérhatalmasoknak mindegy hogy csúcstechnológia, vagy esztelenség, csak irtsa a tudatot, s az embert. A koronavírus ürügyén, az embereket kísérletképpen sok országban nemcsak a polgári jogaiktól fosztatták meg, hanem emberi jogaiktól is. Álnokul arra hivatkoznak, meg kell védeni minden lény méltósághoz és élethez való jogát, legyen az emberi, mesterséges, poszthumán vagy állati.
Ezzel az embert tudattalan szintre alacsonyítják, a robotot pedig emberi szintre emelik. E transzhumanizmusnak (emberutániság), vagy újnormalitásnak nevezett mesterkedéssel ki akarják oltani a tudatot nemcsak szellemi-politikai értelemben, hanem biológiailag-fizikailag is, megrendezve, hogy az emberiség milliói kényszerből, vagy önként menjenek az általuk elvetemülten előkészített álcázott vágóhídra. A legkisebb hajlandóságot sem mutatva a javak valamivel igazságosabb elosztására, nyíltan meghirdették a „túl sokan vagyunk” jelszavukat, s a szemünk előtt neki is láttak az emberiség irtásának! Sokadszorra bizonyítják, de az összeesküvés elméleteket elítélgetők még mindig nem hiszik, hogy pénzért, hatalomért bármire képesek. Eddig külföldön irtották a lakosságot, most „újmodern” módszerekkel rátértek a saját országaikban is.
A legmodernebb informatikai, bio-, nano- és kvantum technológiák képesek az emberiség elkorcsosítására, tudati ellenállásának semlegesítésére, a robottechnológiával kiiktató helyettesítésére, s biológiai kiirtására is. A háttérhatalmasoknak mindegy hogy csúcstechnológia, vagy esztelenség, csak irtsa a tudatot, s az embert. A koronavírus ürügyén, az embereket kísérletképpen sok országban nemcsak a polgári jogaiktól fosztatták meg, hanem emberi jogaiktól is. Álnokul arra hivatkoznak, meg kell védeni minden lény méltósághoz és élethez való jogát, legyen az emberi, mesterséges, poszthumán vagy állati.
Ezzel az embert tudattalan szintre alacsonyítják, a robotot pedig emberi szintre emelik. E transzhumanizmusnak (emberutániság), vagy újnormalitásnak nevezett mesterkedéssel ki akarják oltani a tudatot nemcsak szellemi-politikai értelemben, hanem biológiailag-fizikailag is, megrendezve, hogy az emberiség milliói kényszerből, vagy önként menjenek az általuk elvetemülten előkészített álcázott vágóhídra. A legkisebb hajlandóságot sem mutatva a javak valamivel igazságosabb elosztására, nyíltan meghirdették a „túl sokan vagyunk” jelszavukat, s a szemünk előtt neki is láttak az emberiség irtásának! Sokadszorra bizonyítják, de az összeesküvés elméleteket elítélgetők még mindig nem hiszik, hogy pénzért, hatalomért bármire képesek. Eddig külföldön irtották a lakosságot, most „újmodern” módszerekkel rátértek a saját országaikban is.
A háttérhatalom globális manipulációinak következtében a tömegek jelentős részének tudata elmaradt a technikai-technológiai tudásszinttől. Ezért rávehették őket, hogy lemaradásuk behozása helyett hallgassanak a „közösségi oldalakra”, kövessék okostelefonjaik tanácsait, éljenek az informatikai eszközeik kényelmi lehetőségeivel, szakadjanak el a valóságtól, ellenkezés nélkül higgyék el mindazt, amivel a fősodrú tömegtájékoztatás bódítja őket. Vannak, akik már nem is akarnak tudni a világ dolgairól, mert mind kevésbé értenek hozzá, nem érzékelik, hogy a háttérhatalmi politikusok a vak ösztöneikre hatva terelik őket. Tudatuk megtévesztésével, korrupcióval, fenyegetéssel, agymosással, egészségük támadásával, 5G-s besugárzással, tucatnyi más módon törekednek rá, hogy soha ne is tudják meg az igazságot.
Nyílt, vagy közvetett, csábító és fenyegető eszközökkel, amelyekkel nehéz szembeszállni, képesek befolyásolni, zsarolni bárkit. Kormányokat, nemzetközi szervezeteket kényszerítenek rá, hogy a koronavírus világjárványban hallgatólagos bűnrészességet vállaljanak.
Nyílt, vagy közvetett, csábító és fenyegető eszközökkel, amelyekkel nehéz szembeszállni, képesek befolyásolni, zsarolni bárkit. Kormányokat, nemzetközi szervezeteket kényszerítenek rá, hogy a koronavírus világjárványban hallgatólagos bűnrészességet vállaljanak.
E drámai világhelyzet által a tudat elé megkövetelt jelző tehát nem lehet más, mint a legnemesebb, az emberi. Az emberiség, az emberség, világunk megvédése érdekében az emberi tudatról kell szólnunk. Ám az elmúlt időszakban megbizonyosodtunk róla, már kevés csak szólni érte, meg is kell védeni. Országok, nemzetek végzetesnek tűnő helyzetében ehhez a kormányzati bölcsesség mellett parancsoló az emberien bátran szóló hazafiakat meghallani, megérteni és közösen cselekedni. Emlékezni rá, hányszor bizonyosodott be a történelemben, és vonta is le az emberiség a tanulságot még közmondás formájában is, hogy a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve. Felismerni, hogy most mégis, részint a saját hibájából, ismét az odavezető útra kényszerült, mert az erkölcsi-politikai szigor megkövetelését, hazai és nemzetközi intézményesítését hanyagoló óvatlan jóhiszeműsége okán elszabadult erkölcsi-politikai szennyáradat miatt a világtörténelem tragikus fordulatot vett. A kisszámú összeesküvő háttérhatalmi klikk minderre tervszerűen felkészült. Komoly elemzések szerint egy tucatnyi szabadkőműves, pénzhatalmi, általában rasszista beállítottságú család által vezetett mintegy háromszáz családról van szó.
E klikk, nagyszámú lekorrumpált ügynökeire és szervezeteire támaszkodva, az emberi jóhiszeműséggel visszaélve, elfoglalta a nemzetközi és a nemzeti politikai és társadalmi fórumok jelentős részét. Felsőbbségi és uralmi mámorában elvesztette emberiességét, emberségét, felelős emberi tudatát. Összeesküvést szőtt biológiai háború folytatására az emberiség ellen, amit az emberiség nem vett észre időben, pedig sokan jelezték még az AIDS, ebola, madárvírusok elleni küzdelem során.
E klikk, nagyszámú lekorrumpált ügynökeire és szervezeteire támaszkodva, az emberi jóhiszeműséggel visszaélve, elfoglalta a nemzetközi és a nemzeti politikai és társadalmi fórumok jelentős részét. Felsőbbségi és uralmi mámorában elvesztette emberiességét, emberségét, felelős emberi tudatát. Összeesküvést szőtt biológiai háború folytatására az emberiség ellen, amit az emberiség nem vett észre időben, pedig sokan jelezték még az AIDS, ebola, madárvírusok elleni küzdelem során.
Mindezek okán az események élén a józan észt elvesztő kis csoport kapzsi gazembert látunk, mániákus másvallású őrülteket, akik levetkőzték emberi és nemzeti mivoltukat, akikkel nem lehet értelmes párbeszédet folytatni, s akiket ezért el kell szigetelni. A velük szembeforduló tisztességes politikusok, tudósok, közszereplők háttérbe szorultak a lepénzelt hangadókkal szemben.
Istent játszanak, amit faltörő kosuk, Soros György 1998-ban be is jelentett az amerikai CBS tévében: „... én egy Isten vagyok, aki Amerikát és az új világrendet irányítja”. Korlátlannak vélt hatalma téveszméjében e klikk önmagát nyilvánította illetékesnek az emberiség létkérdéseiben, kimondottan az élet-halál kérdésében is. Emberi mivoltát feladva, elvetemülten bizonygatja, hogy sok a nyolc milliárdnyi ember a Földön, s hozzá is látott a megtizedelésünkhöz. Ezért a lét kérdésében ma minden embertársunk érintetté, egyben illetékessé vált. Hallatnia kell hangját, főleg meg kell mutatnia erejét. A ma élő korosztályainkra megkerülhetetlen történelmi feladat hárul. A lehető legrövidebb idő alatt, rendkívüli erőfeszítések árán is fel kell frissíteniük, harcképessé kell tenniük a válságos helyzetbe került emberi tudatot.
Hatástalanítva a megtévesztő módszerekkel uralomra juttatott téveszmék, a politikai korrektség mérgét, a nemzeti érzést bénító zéró toleranciát, az önmegvalósítás kultuszát, útját állva az újrasszizmus és „újnormalitás” eszement diktatúrájának, helyükre téve a politikai előjogokra törő szexuális korcsosulásokat, újra érvényre juttatva a természetes emberi erkölcsöt és hagyományokat, útba igazítva a kisiklatott életeket. Sokrétűségében teljesíthetetlennek tűnő feladat, de életünkbe kerülhet, ha visszariadunk tőle. Választottaknak és választóknak tudatra kell ébredniük, tudatosítaniuk kell a veszélyt, az elodázhatatlan, a lehető legszélesebb társadalmi támogatással megvívandó, ám sajnos elkerülhetetlen áldozatokkal járó történelmi feladatot: megacélozva harcba küldeni és uralomra juttatni az emberi erkölcsöt és tudatot, elhárítani a veszélyt az ember, az emberiség feje fölül.
Istent játszanak, amit faltörő kosuk, Soros György 1998-ban be is jelentett az amerikai CBS tévében: „... én egy Isten vagyok, aki Amerikát és az új világrendet irányítja”. Korlátlannak vélt hatalma téveszméjében e klikk önmagát nyilvánította illetékesnek az emberiség létkérdéseiben, kimondottan az élet-halál kérdésében is. Emberi mivoltát feladva, elvetemülten bizonygatja, hogy sok a nyolc milliárdnyi ember a Földön, s hozzá is látott a megtizedelésünkhöz. Ezért a lét kérdésében ma minden embertársunk érintetté, egyben illetékessé vált. Hallatnia kell hangját, főleg meg kell mutatnia erejét. A ma élő korosztályainkra megkerülhetetlen történelmi feladat hárul. A lehető legrövidebb idő alatt, rendkívüli erőfeszítések árán is fel kell frissíteniük, harcképessé kell tenniük a válságos helyzetbe került emberi tudatot.
Hatástalanítva a megtévesztő módszerekkel uralomra juttatott téveszmék, a politikai korrektség mérgét, a nemzeti érzést bénító zéró toleranciát, az önmegvalósítás kultuszát, útját állva az újrasszizmus és „újnormalitás” eszement diktatúrájának, helyükre téve a politikai előjogokra törő szexuális korcsosulásokat, újra érvényre juttatva a természetes emberi erkölcsöt és hagyományokat, útba igazítva a kisiklatott életeket. Sokrétűségében teljesíthetetlennek tűnő feladat, de életünkbe kerülhet, ha visszariadunk tőle. Választottaknak és választóknak tudatra kell ébredniük, tudatosítaniuk kell a veszélyt, az elodázhatatlan, a lehető legszélesebb társadalmi támogatással megvívandó, ám sajnos elkerülhetetlen áldozatokkal járó történelmi feladatot: megacélozva harcba küldeni és uralomra juttatni az emberi erkölcsöt és tudatot, elhárítani a veszélyt az ember, az emberiség feje fölül.
Tájolás
A jelen írás adottnak veszi a koronavírus terjedésében megfigyelhetett feltűnő „politikai, geopolitikai tájékozottságot” elemző tanulmányok ismeretét, egyben újabb érveket ismertet arra, hogy a koronavírus mesterséges, és mint ilyen lehet, hogy eleve a háttérhatalom eszközeként jelent meg, de bizonyítottan azzá vált. Ennek okait, indokait, következményeit, a belőlük levonható következtetéseket összegezték előző írásaink is, amelyek kulcsfontosságú megállapításaira itt csak szükségszerűen térünk ki. (Ld. az interneten: Mi mindentől féltsük a kormányt? - A vészkiáltás ma már nem elég.
A koronavírusnak nem lenne oka, csak következményei? – Világjárvány, nem véletlen, hogy a fő kérdés említésre sem kerül! Ha természetes a koronavírus – vége lesz; ha mesterséges – végünk lesz?) Az említett írásokban, a jelenlegiben is elsősorban világproblémákról esik szó, szem előtt tartva, hogy országunk része a világnak, amely most, velünk együtt nem akármilyen bajba került.
A koronavírusnak nem lenne oka, csak következményei? – Világjárvány, nem véletlen, hogy a fő kérdés említésre sem kerül! Ha természetes a koronavírus – vége lesz; ha mesterséges – végünk lesz?) Az említett írásokban, a jelenlegiben is elsősorban világproblémákról esik szó, szem előtt tartva, hogy országunk része a világnak, amely most, velünk együtt nem akármilyen bajba került.
Szabadalmaztatott koronavírus gyilkol?
A józan emberi tudat uralmának visszaszerzéséért megvívandó tudati harccal egyidejűleg a nemzeti és nemzetközi szervezeteknek, ha késve is, de összehangoltan neki kellene látniuk a bűnösen elhanyagolt fő kérdés ellenőrzött és bizonyított megnyugtató tisztázásának. Bűnösen, mert még említésre is alig kerül, s a legilletékesebbeknek minősítendő kormányok is gyanúsan mellőzik.
Mintha nem is érdekelné őket a saját teendőiket alapvetően meghatározó kérdés, hogy a koronavírus természetes, vagy mesterséges, honnan eredt, honnan tűnnek elő a mutánsai, milyen kapcsolatban áll a háttérhatalmi klikkel, különösen annak leggyanúsíthatóbb részeként fellépő gyógyszeripari maffiával. Kik és milyen céllal gerjesztik a bebeszélésük szerint a vírus által előidézett, a létfenntartó emberi tevékenységet lebénító világválságot, holott azt az évtizedek óta bejelentett háttérhatalmi világuralmi szándék megvalósítása, azaz a javak újrafelosztása követelte meg.
Mintha nem is érdekelné őket a saját teendőiket alapvetően meghatározó kérdés, hogy a koronavírus természetes, vagy mesterséges, honnan eredt, honnan tűnnek elő a mutánsai, milyen kapcsolatban áll a háttérhatalmi klikkel, különösen annak leggyanúsíthatóbb részeként fellépő gyógyszeripari maffiával. Kik és milyen céllal gerjesztik a bebeszélésük szerint a vírus által előidézett, a létfenntartó emberi tevékenységet lebénító világválságot, holott azt az évtizedek óta bejelentett háttérhatalmi világuralmi szándék megvalósítása, azaz a javak újrafelosztása követelte meg.
A világsajtó szerint a wuhani virológiai laboratórium, a WHO szerint a wuhani denevérek, vagy tobzoskák a gyanúsítottak, ám egyik sincs bizonyítva. Ugyanakkor az egész világ gyanús következetességgel elfeledkezik arról, ami pedig kezdettől fogva a szeme előtt volt, minden fő elemében, ellenőrizhetően bizonyítva. A „Nature” tudományos folyóirat, az interneten is olvasható anyagaiban 2015-ben közölte, hogy az amerikai Fort Detric katonai laboratóriumnak sikerült a koronavírust úgy módosítania, hogy emberről emberre terjedjen. Hihetetlen, de e tudományos közlés nemcsak a WHO, hanem a járvánnyal foglalkozó valamennyi orvos és politikus figyelmét mind a mai napig elkerülte! Sőt valakik szorgosan gondoskodnak róla, hogy mindig Wuhan jusson az eszükbe.
Hallgatás övezi azt is, hogy a fort-detricki vírust szabadalmaztatták, s az egyik tulajdonosa Bill Gates és felesége Alapítványa. Az Alapítvány, az angol kormánnyal együtt pénzeli a Pirbright Intézetet, amely koronavírussal kapcsolatos kutatásokat folytat. Az intézet is szabadalmaztatta 2015-ben a vakcina gyártáshoz szükséges koronavírust. Az Európai Szabadalmi Hivatal 2018. november 20-án bejegyezte a szabadalmat. Gates, de Soros is, bevásárolta magát a wuhani virológiai intézetbe is. Mindezek ismeretében azt sem lehet kizárni, hogy a wuhani és a fort-detricki vírus egy és ugyanaz. Gates 2017 óta többször „megjósolta”, hogy fennáll súlyos világjárványok veszélye.
A szabadalom birtokában 2019 október 18-án, Event 201 elnevezéssel, New Yorkban hatvanöt millió áldozatot követelő, súlyos gazdasági válságot kiváltó világméretű koronavírus járvány szimulációs gyakorlatot tartott. A róla készített videót is feltették az internetre, mutatva, hogy a davosi találkozókról ismert háttérhatalmi személyiségek vettek részt rajta. Mi minden meg nem történik, de ugyaneznap kezdődött Wuhanban a Nemzetközi Katonai Sporttanács (CISM) 7. Hadi Világjátéka. S mit ki nem fundál Fortuna istenasszony, az USA 172 versenyzőjével ezúttal nem jutott be az első hatvanba. Nem nyert egyetlen aranyérmet sem, míg Kína 133, Oroszország 51 aranyérmet szerzett. A 25. helyezésével és 1 aranyérmével nemcsak Magyarország előzte meg az USA-t, hanem Albánia, Bahrein, Ruanda és egy egész sor más ország.
E számok láttán kiben nem merülne fel a gyanú: miféle versenyzők voltak azok? Mintha más feladatra koncentráltak volna. Kína meg is vádolta az USA-t, hogy a katonai sportolói hurcolták be a koronavírust, amit az is alátámasztott, hogy Wuhanban a járvány a verseny befejeződése után a vírus lappangási idejének a leteltét követően robbant ki.
Hallgatás övezi azt is, hogy a fort-detricki vírust szabadalmaztatták, s az egyik tulajdonosa Bill Gates és felesége Alapítványa. Az Alapítvány, az angol kormánnyal együtt pénzeli a Pirbright Intézetet, amely koronavírussal kapcsolatos kutatásokat folytat. Az intézet is szabadalmaztatta 2015-ben a vakcina gyártáshoz szükséges koronavírust. Az Európai Szabadalmi Hivatal 2018. november 20-án bejegyezte a szabadalmat. Gates, de Soros is, bevásárolta magát a wuhani virológiai intézetbe is. Mindezek ismeretében azt sem lehet kizárni, hogy a wuhani és a fort-detricki vírus egy és ugyanaz. Gates 2017 óta többször „megjósolta”, hogy fennáll súlyos világjárványok veszélye.
A szabadalom birtokában 2019 október 18-án, Event 201 elnevezéssel, New Yorkban hatvanöt millió áldozatot követelő, súlyos gazdasági válságot kiváltó világméretű koronavírus járvány szimulációs gyakorlatot tartott. A róla készített videót is feltették az internetre, mutatva, hogy a davosi találkozókról ismert háttérhatalmi személyiségek vettek részt rajta. Mi minden meg nem történik, de ugyaneznap kezdődött Wuhanban a Nemzetközi Katonai Sporttanács (CISM) 7. Hadi Világjátéka. S mit ki nem fundál Fortuna istenasszony, az USA 172 versenyzőjével ezúttal nem jutott be az első hatvanba. Nem nyert egyetlen aranyérmet sem, míg Kína 133, Oroszország 51 aranyérmet szerzett. A 25. helyezésével és 1 aranyérmével nemcsak Magyarország előzte meg az USA-t, hanem Albánia, Bahrein, Ruanda és egy egész sor más ország.
E számok láttán kiben nem merülne fel a gyanú: miféle versenyzők voltak azok? Mintha más feladatra koncentráltak volna. Kína meg is vádolta az USA-t, hogy a katonai sportolói hurcolták be a koronavírust, amit az is alátámasztott, hogy Wuhanban a járvány a verseny befejeződése után a vírus lappangási idejének a leteltét követően robbant ki.
Számos más kérdés is követel magyarázatot. A járvány miért mégis az USA-ban dühöng megfékezhetetlenül és szedi a legtöbb áldozatot kezdettől fogva egészen mostanáig? Ahogy a gyanút más irányba terelő fura jelenség is, amit bárki megfigyelhetett. A vírus által megtámadott valamennyi országban az első naptól kezdve mindenhol rendelkezésre állt a kék-keresztcsíkos fehér védőruházat. Arra számítva, hogy szükség lesz rájuk, valakiknek ezt korábban le kellett gyártaniuk, s valakiknek előzőleg meg kellett vásárolniuk.
A tolakodó kérdőjelek ugyancsak azt erősítik meg, hogy a vírus nem természetes, nem is gondatlanságból elszabadult vírus terjed, hanem valakik szabadalmaztatott, emberről emberre terjedő vírust terjesztenek. Szabadalmaztatni ugyanis csak ember által alkotott termékeket lehet! Természet alkotta képződmény nem szabadalmaztatható! Ez perdöntő jogi bizonyíték rá, hogy mesterségesen létrehozott vírusról van szó. Az pedig nem terjed önmagától. Akkor pedig az emberiség elleni bűncselekménnyel állunk szemben. Olyan tényállás, amelyet a közember idejekorán észrevetthirdetett. Nem úgy a nemzetközi szervezetek, a WHO, vagy a kormányok, a titkosszolgálatok, amelyeknek a vírus szabadon engedőit, vagy a terjesztőit ki kellett volna nyomozniuk. A tömegtájékoztatási eszközöknek is ezt kellett volna követelniük.
De senki nem tett semmi hasonlót, pedig ha legalább beindították volna a szigorú nyomozást, másképpen nézne ki a vírus elleni védekezés és a háttérhatalom elleni harc. Ágaskodik a másik nagy kérdés: miért nem tettek egyetlen komoly lépést sem ebbe az irányba?
Mindezek ismeretében a vírus eredetét az emberiség ellen globális háborút vívó, a nekik nem tetsző országokba hol demokráciát, hol szexuális korcsosulást, hol migránsokat, hol vírust exportáló nagyhatalmak fegyvertárában kell keresni. Június közepén még az amerikai CNN is elismerte, miután több nemzetközi tekintélyű lap feszegette és bizonyítottnak vélte, hogy a koronavírus Kína, a WHO, Antony Fauci (a CDC vezetője, az USA járványügyi illetékese), valamint Bill Gates alapítványa által egyeztetett elképzelés szerint jelenhetett meg Wuhanban. Nyugtalanító, cinkos, de kiderülhet bűnös eljárás, hogy mindezek ellenére sem a WHO, sem az ENSZ, sem a kormányok, sem az orvosok, sem a politikusok nagyobb része, sem mások nem még csak nem is feszegetik ezeket az alapvető kérdéseket.
Hihető-e, hogy fort-detricki vírus szabadalmazásának ténye, és a wuhanival esetleges azonosságának lehetősége el sem jutott el egyikükhöz sem? Úgy mennek el az erre utaló tények mellett, mintha nem is léteznének. A megtévesztésben, a célzatos tájolásban, a passzív védekezést jelentő oltás egyedüli üdvözítő voltának hangsúlyozásában viszont szuper aktívak. Ha mindezt ok-okozati vonalba állítjuk, törvényszerűen felmerül egy másik súlyos megválaszolandó kérdés: vajon mennyire széleskörű az a bizonyos „nem létező” összeesküvés? Az életünk forog kockán, ha valaha, most kötelező az egyenes beszéd az illetékesek részéről.
Hihető-e, hogy fort-detricki vírus szabadalmazásának ténye, és a wuhanival esetleges azonosságának lehetősége el sem jutott el egyikükhöz sem? Úgy mennek el az erre utaló tények mellett, mintha nem is léteznének. A megtévesztésben, a célzatos tájolásban, a passzív védekezést jelentő oltás egyedüli üdvözítő voltának hangsúlyozásában viszont szuper aktívak. Ha mindezt ok-okozati vonalba állítjuk, törvényszerűen felmerül egy másik súlyos megválaszolandó kérdés: vajon mennyire széleskörű az a bizonyos „nem létező” összeesküvés? Az életünk forog kockán, ha valaha, most kötelező az egyenes beszéd az illetékesek részéről.
E szempontból nagyon is figyelmet érdemel, hogy külföldi, de a hazai orvosok, illetve politikusok többször megerősítették: a beoltott személyek is lehetnek fertőzőek, s újra meg is betegedhetnek. Az illetékeseknek meg kell érteniük, a közemberek szemében ez nem jelent mást, mint hogy a vakcina nem védőoltás. További kétségeket keltenek bennük az elszórtan más betegségeket előidéző egyes vakcinák mellékhatásai is. Nálunk még naponta győzködik is őket, hogy ezekről „kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.” Ám ha erre merészkednek, oltásellenesnek kiáltják ki őket nálunk is, más országokban is. Pedig az emberek világszerte kíváncsiak rá, hogy van az, hogy halálos kór fenyegetése alatt önmaguk választhatnak a féltucatnyi vakcinából, nem pedig az orvos, kellő kivizsgálásuk után dönt róla. Mindezek okán sokan látnak logikát abban az álláspontban, hogy a zöld útlevelek minden egészségügyi értelmet nélkülöznek.
Az egészséges emberek hátrányos megkülönböztetése jogilag értelmetlen, törvény- és alkotmányellenes. Vannak helyek, ahol már tiltják is a vakcina-útlevelek használatát.
Ezért figyeljük is majd meg, a háttérhatalom hazai ügynökei az „oszd meg és uralkodj” stratégiáját követve a negyedik, vagy további hullámokért minden országban azokat a honfitársaikat fogják okolni, akik nem oltatták be magukat, de akik ugyanolyan egészségesek, mint a beoltottak.
Nem azért nem oltatták be magukat, mert nem hisznek a hitelt érdemlő politikai vezetéseiknek és orvosaiknak, hanem mert nem hisznek a háttérhatalom haszonéhes agresszív élcsapatának, a nemzetközi gyógyszer-maffiának, amely nyíltan nyomást gyakorol a nemzeti kormányokra. (Ld. Argentína, Brazília, Tanzánia, India, stb.) Jogosan járhatna el így a nyugat-európaiak zöme is, de ők, sajnos, hisznek a hitelt nem érdemlő kormányaiknak, még a nyíltan nemzetgyilkos politikát folytató vezetőiknek is.
Nem azért nem oltatták be magukat, mert nem hisznek a hitelt érdemlő politikai vezetéseiknek és orvosaiknak, hanem mert nem hisznek a háttérhatalom haszonéhes agresszív élcsapatának, a nemzetközi gyógyszer-maffiának, amely nyíltan nyomást gyakorol a nemzeti kormányokra. (Ld. Argentína, Brazília, Tanzánia, India, stb.) Jogosan járhatna el így a nyugat-európaiak zöme is, de ők, sajnos, hisznek a hitelt nem érdemlő kormányaiknak, még a nyíltan nemzetgyilkos politikát folytató vezetőiknek is.
Suszter maradjon a kaptafánál!
A háttérhatalom által kiváltott globális válsághelyzet történelempolitikai félreértelmezését és félremagyarázását szemlélteti az is, hogy világszerte politikusok tömkelege hiszékenyen és elővigyázatlanul próbálja rávenni az embereket szükséges, vagy szükségtelen egészségügyi eljárásokra, orvosok pedig nagy számban elővigyázatosan, de kitartóan a világpolitikai kérdések mélyebb, vagy eltérő elemzésére.
Félreértés ne essék, politikus is nyilváníthat véleményt egészségügyi kérdésben, orvos pedig politizálhat. De mostanában mindketten folyamatosan, kampányszerűen olyan állításokkal bombázzák országaik közvéleményét, amelyeknek nem szakértői. Vajon honnan és mit tudhatnak a vírusról és terjesztőiről azok a politikusok és orvosok, akik nem szűnnek meg fenyegetni, hogy a koronavírus itt marad közöttünk, csak tíz év múlva enyhül influenzává, mindenkit utolér, aki nem oltatja be magát, de a beoltottak is újra elkaphatják.
Harmadik és további oltások kellenek, új vakcinára lesz szükség a mutánsok ellen. A koronavírus gyorsan és feltűnően széles körben mutálódik, s lehetetlen nemcsak megelőző, hanem időben követő oltási protokollt is kidolgozni. Fenyegető éllel halljuk, hogy a járvány csak azok számára ért véget, akik beoltatták magukat.
Fájó, de ki kell mondani, még megnyugtató jóindulattal sem szabad félrevezetni az embereket: a járvány senki számára nem ért véget! Mindezzel a háttérhatalom kezére játszanak, a társadalmi megosztottságot mélyítik. Sokszor szereplő szakértőnk és egyik közismert politikusunk kijelenti, Magyarországon nem lesz negyedik hullám. Mások viszont esküsznek rá, hogy lesz és szeptemberre-októberre várható. Eközben azonban azt is közlik, hogy már nyakunkon a negyedik hullám. Sőt, több illetékes állítja, hogy az elkövetkező évek a járványok évtizede lesz! Milyen, honnan szerzett, vagy kapott információ alapján állítják?
Félreértés ne essék, politikus is nyilváníthat véleményt egészségügyi kérdésben, orvos pedig politizálhat. De mostanában mindketten folyamatosan, kampányszerűen olyan állításokkal bombázzák országaik közvéleményét, amelyeknek nem szakértői. Vajon honnan és mit tudhatnak a vírusról és terjesztőiről azok a politikusok és orvosok, akik nem szűnnek meg fenyegetni, hogy a koronavírus itt marad közöttünk, csak tíz év múlva enyhül influenzává, mindenkit utolér, aki nem oltatja be magát, de a beoltottak is újra elkaphatják.
Harmadik és további oltások kellenek, új vakcinára lesz szükség a mutánsok ellen. A koronavírus gyorsan és feltűnően széles körben mutálódik, s lehetetlen nemcsak megelőző, hanem időben követő oltási protokollt is kidolgozni. Fenyegető éllel halljuk, hogy a járvány csak azok számára ért véget, akik beoltatták magukat.
Fájó, de ki kell mondani, még megnyugtató jóindulattal sem szabad félrevezetni az embereket: a járvány senki számára nem ért véget! Mindezzel a háttérhatalom kezére játszanak, a társadalmi megosztottságot mélyítik. Sokszor szereplő szakértőnk és egyik közismert politikusunk kijelenti, Magyarországon nem lesz negyedik hullám. Mások viszont esküsznek rá, hogy lesz és szeptemberre-októberre várható. Eközben azonban azt is közlik, hogy már nyakunkon a negyedik hullám. Sőt, több illetékes állítja, hogy az elkövetkező évek a járványok évtizede lesz! Milyen, honnan szerzett, vagy kapott információ alapján állítják?
Hasonló kijelentésekkel nem az a fő baj, hogy fenyegetést is tartalmaznak a kételyek miatt az oltástól ódzkodókkal szemben, hanem hogy azt a látszatot keltik, mintha senki mással nem állnánk szemben, csak egy legyőzhető, már-már legyőzött vírussal. Naivitás, önbecsapás és megtévesztés úgy tenni, mintha a vírus a politikusok óhajára, vagy parancsszavára eltűnne. Rajtuk egyáltalán nem, de még magán a víruson sem múlik, hanem – sajnos – a háttérhatalmi senkiken, akik nem elégednek meg azzal, hogy valakik, hanem mindenek akarnak lenni. Addig nem múlik el a veszély, amíg őket nem ártalmatlanítjuk. Meg is jelent a negyedik hullámba sorolt még veszélyesebb delta, majd a delta plusz mutáns. Politikailag ez is tájékozott: elsősorban, de nem váratlanul Oroszországban dühöng, ám vesztegzárra kényszerítette már Lisszabont is, nem beszélve a hamisan a szülőhelyének beállított Indiát, majd Izraelben is felütötte a fejét, ahol megállapították, hogy a Pfizer nem elég hatékony ellene. Sajnos, nincs vége a világjárványnak. Elkerülhetetlenül lesznek újabbak mutánsok és újabb áldozatok mindaddig, amíg a világ gyökerénél fogva nem írtja ki a vírust, s terjesztőit nem ártalmatlanítja.
Tragédia, hogy az illetékesek közül ezt biztosan sokan értik ugyan, ám kimondani kevesen merik. Pedig már az is közismert, a kvantumfizika bizonyította, hogy a gének, vírusok elveszthetik anyagi mivoltukat, és elektromágneses hullámok alkotóelemeivé válhatnak. Majd újra megjelenhetnek anyagként, ahogy viselkednek a fotonok, elektronok és más elemi részecskék is. A koronavírus génjei is átmehetnek elektromágneses hullám állapotba, néha eltűnnek, majd újból megjelennek. Ez céltudatosan is előidézhető, azaz távirányíthatóak, ami magyarázatul szolgál a koronavírus megismert alkalmazkodó politikai-geopolitikai viselkedésére. Háttérhatalmi politikai szükségletek szerint terjed, figyelmen kívül hagyva éghajlati, természeti, évszaki körülményeket, amelyekre pedig a természetes vírusok mindeddig igencsak érzékenyek voltak.
Ezért a világ államhatalmi és a közegészségügyi hatóságainak be kell látniuk, a közembernek nehéz figyelmen kívül hagyni, amikor ugyanerre hivatkozva a génmódosításos vakcinákról komoly tudósok állítják, hogy ily módon átprogramozhatják a beoltottak, majd a leszármazottaik immunrendszerét. Ugyancsak orvosi vélemény, de megnyugtatóbb, hogy a hagyományos módszerrel készült orosz és kínai vakcina nem jelent ilyen veszélyt, mert már hosszú ideje alkalmazott, ismert kockázatú eljárásokon alapul. Az EU vezetése, a WHO, a háttérhatalom ügynökei, vagy részei, ezért ódzkodhatnak felvenni az alkalmazható vakcinák közé. A számos egyéb bizonyíték mellett e tény is mutatja a háttérhatalmi összeesküvés kiterjedtségét.
Mindezt érzékelve, a közemberek egyre több országban érzik, nem jó jel, ha politikusok fő tevékenységként orvosolnak, orvosok pedig politizálnak. A két szakma közötti átjárást nem tekintik tilosnak, de az tárgyilagos együttműködésben nyilvánuljon meg. Ám úgy látják, az előtérben szereplő politikusok és orvosok nagy részének álláspontjai inkább a háttérhatalmi szándékokkal kerülnek összhangba, hiszen a világpolitikai háttérről egy szót sem ejtenek a lakosságaik tájékoztatására, kizárólag a védekezésre, annak is csak egyetlen módozatára szorítkoznak. Teszik ezt midőn a hatalmi ágazattá vált, s globalista befolyás alá került tömegtájékoztatási eszközök félelemkeltő, terrorizáló, társadalmi tudatot és immunitást gyengítő gyanúsan szorgos tevékenységével kiegészülve, sajnos, egyikőjük sem eredménytelen.
A szakmáik által megkövetelttől eltérően cselekszenek, akarják, nem akarják, fokozzák a tisztázatlanságokat, s ezzel a pánikot. A legsúlyosabb tévedés, hogy számukra a fő kérdés szinte nem létező kérdés, hanem, igaz, elismerést érdemlően, a napi gyakorlati problémák operatív és áldozatkész megoldására törekednek. Holott érezniük kell, ezzel csak kezelik a problémát, de nem oldják meg.
Mindkét foglalkozás képviselői tudhatják pedig, az ilyesmi feltűnő és a közember sejt mögötte valamit. Teljes joggal, mert van is, esetenként nem is akármi. Jelzi, megerősíti ezt az a körülmény, hogy ugyanakkor az orvosoknak jelentős és növekvő része, valamint a politikusoknak egy kis része az uralkodóvá mesterkedett, a háttérhatalmi törekvésekhez igazodó állásponttal szöges ellentétben álló véleményen van. Álláspontjukat tudományosabban, illetve politikusabban, gazdagabb, szélesebb és kritikusabb szakmai-politikai érveléssel védelmezik. Ha ezek az ellentétes irányú fejlemények folyamatossá válnak, bizony továbbra is kételyeket szülnek.
A háttérhatalmi maffia nyomulása nyilvánosságra hozott kidolgozott rendszer szerint történik (A közismert Rockefeller-jelentés, a davosi WTE meghirdetett Nagy Újraindítási programja, stb.). Kidolgozói, eszközei, végrehajtói, cinkosai a háttérhatalom tagjai, vagy lefizetett, érzékenyített szervezetek és személyek hálózatai a nemzeti és a nemzetközi szervezetekben, a nyugat-európai és néhány más kormányban, s a tömegtájékoztató eszközökben.
Együtt szervezik az eltúlzott klímavédelmet, a génmanipulált termékek terjesztését, a betolakodó migránsokat, a társadalmi-gazdasági tevékenység mesterséges leállítását, akárcsak a világjárványt. Rendszer ellen pedig nem lehet sikeresen harcolni alkalmi és részleges intézkedésekkel, csak még alaposabban átgondolt és kidolgozott, mindenre és mindenkire való tekintet nélkül érvényesítendő embertudatos rendszerrel. Azaz kell új világrend, de nem háttérhatalmi, hanem emberi. Ehhez szükségesek, de nem elegendőek a vírus és állandóan megújuló mutánsai elleni oltási kampányok, amelyek szükségszerűen mindig le lesznek maradva a tervszerűen és meglepő geopolitikai irányultságú újabb mutánsoktól, vagy az újabb vírusoktól. Politikai elszántság kell az ellenrendszer kidolgozásához és bevetéséhez, ami egy kis országnak, vagy az országok kis csoportjának erőn felüli feladat. Ám muszáj próbálkozni mindenkinek, szövetségeseket keresve.
E célt is szolgálhatja a magyar kormányfő által az EU megreformálására tett javaslat. Lehetetlennek nem tűnik akár egy magyar módszer, vagy rendszer kidolgozása sem, amire utaló szándék mintha felfedezhető lenne. Döntő azonban egy nagyhatalom kezdeményezése, élre állása lenne. Erre azonban nem látszik szándék. Pedig amíg ez nem történik meg, háttérhatalomnak, a kormányoknak, nemzetközi és nemzeti szervezeteknek könnyű dolguk van: mindenért a személytelen vírust hibáztathatják. Orvosok, politikusok, újságírók szüntelenül és folyamatosan a vírus elleni összefogásra hívják fel az embereket, holott világossá vált, ha végezni akarunk a vírussal, a háttérhatalom ellen kell összefogni. Így vethetünk véget a világjárványnak, mert enélkül az csak akkor ér véget, amikor a vírus teljesíti a háttérhatalom aljas szándékait. A kormányok elkövették azt a talán jóvátehetetlen hibát, hogy cinikusan, sok nyugat-európai kormány cinkosan hallgat a járvány és a háttérhatalom összefüggéseiről, holott már maga a háttérhatalom sem titkolja, hiszen nyíltan végzi üzelmeit.
Együtt szervezik az eltúlzott klímavédelmet, a génmanipulált termékek terjesztését, a betolakodó migránsokat, a társadalmi-gazdasági tevékenység mesterséges leállítását, akárcsak a világjárványt. Rendszer ellen pedig nem lehet sikeresen harcolni alkalmi és részleges intézkedésekkel, csak még alaposabban átgondolt és kidolgozott, mindenre és mindenkire való tekintet nélkül érvényesítendő embertudatos rendszerrel. Azaz kell új világrend, de nem háttérhatalmi, hanem emberi. Ehhez szükségesek, de nem elegendőek a vírus és állandóan megújuló mutánsai elleni oltási kampányok, amelyek szükségszerűen mindig le lesznek maradva a tervszerűen és meglepő geopolitikai irányultságú újabb mutánsoktól, vagy az újabb vírusoktól. Politikai elszántság kell az ellenrendszer kidolgozásához és bevetéséhez, ami egy kis országnak, vagy az országok kis csoportjának erőn felüli feladat. Ám muszáj próbálkozni mindenkinek, szövetségeseket keresve.
E célt is szolgálhatja a magyar kormányfő által az EU megreformálására tett javaslat. Lehetetlennek nem tűnik akár egy magyar módszer, vagy rendszer kidolgozása sem, amire utaló szándék mintha felfedezhető lenne. Döntő azonban egy nagyhatalom kezdeményezése, élre állása lenne. Erre azonban nem látszik szándék. Pedig amíg ez nem történik meg, háttérhatalomnak, a kormányoknak, nemzetközi és nemzeti szervezeteknek könnyű dolguk van: mindenért a személytelen vírust hibáztathatják. Orvosok, politikusok, újságírók szüntelenül és folyamatosan a vírus elleni összefogásra hívják fel az embereket, holott világossá vált, ha végezni akarunk a vírussal, a háttérhatalom ellen kell összefogni. Így vethetünk véget a világjárványnak, mert enélkül az csak akkor ér véget, amikor a vírus teljesíti a háttérhatalom aljas szándékait. A kormányok elkövették azt a talán jóvátehetetlen hibát, hogy cinikusan, sok nyugat-európai kormány cinkosan hallgat a járvány és a háttérhatalom összefüggéseiről, holott már maga a háttérhatalom sem titkolja, hiszen nyíltan végzi üzelmeit.
A rendszerre utal más körülmény is. Virológiai szakértők nyíltan beszélnek róla, a mutánsok természetellenes módon olyan gyorsan jelennek meg, hogy a gyógyszeripar nem bírja őket követni. Nem biztos, hogy így van, sőt lehet, hogy a gyógyszeripari maffiának pontosan ez az érdeke. Ezért arra kell számítanunk, hogy az újraoltásokat évekre elhúzzák. Sőt eleinte lebegették, de ma már orvosok és politikusok egyaránt határozottan állítják az is lehet, hogy „együtt kell élnünk a vírussal”, kimondják „a vírus mostantól itt marad velünk, csak a nyájimmunitás kialakulása nem jelent majd akkora terhet az egészségügynek”.
Nem mulasztják el hozzátenni, aki nem oltatja be magát, az veszélyben van, és előbb-utóbb mindenkit utolér a vírus, aki nincs beoltva. Honnan tudják, hogy velünk marad? Sejtenek, sejtetnek valamit, de nem mondják ki. Egy bizonyíték nem sok, de annyit sem említenek, csak egyre fenyegetőbben hajtogatják a magukét. Pedig kielemezhetnék, Boris Johnson angol kormányfő miért kért kötelezettségvállalást a G7 tagországának vezetőitől annak elősegítésére, hogy 2022 végéig a világ teljes lakosságát be lehessen oltani a koronavírus elleni vakcinákkal? A WHO miért kontárkodik, mikor nem tud tisztán izolált vírust bemutatni? Ekkor pedig már nem az a kérdés merül fel, hogy mi ellen, hanem mi célból akarják a Bill Gateshez, Klaus Schwabhoz, György Soroshoz hasonló háttérhatalmi ügynökök és cinkosaik beoltani az egész világot, ráadásul olyan vakcinákkal, amelyeket az orvosi szakma jelentős része kísérletinek tart?
Tagadhatatlanul van ésszerűség abban, hogy egyre több országban kételyekkel fogadják a feltehetőleg jóindulatból túlhangsúlyozott tételt is, miszerint „a vírusra csak az oltás a megoldás!” Az okos politikának a jó stratégiáról is képesnek kell lennie áttérni a jobbra. Nem akármilyen ellenfelekkel állunk szemben, ezért szükséges lenne minden egyéb eszköz, módszer, főleg a sikereket felmutató lehetőségek számbavétele, alkalmazása. Például Mexikóban, Peruban az egészségügyi hatóságok és szakértők szerint az ivermectin alkalmazásával megszűnőben van a koronavírus miatti halálozás. Az ivermectin legyőzi a vírust is és a Covidnak nevezett betegséget is, bármelyik szakaszában, sőt a kialakulását is megelőzi. Más országokból, de magából az USA-ból is biztató hírek érkeznek e gyógyszerről. India (ahol Bill Gates ellen per folyik halált okozó más vakcinái miatt) hivatalosan meg is vádolta a WHO-t, hogy szándékosan elhallgatta és hiteltelenítette a közel 100 %-os hatékonyságú, ráadásul a vakcináknál sokkal olcsóbb ivermectint.
A közelmúltban a WHO "nem ajánlása" ellenére el is rendelte az ivermectinnel történő gyógyítást, aminek köszönhetően ott is esett a fertőzések és elhalálozások száma. Az amerikai és a német ügyvédi kamara vezetésével több mint ezer ügyvédből és tízezer szakorvosból álló csoport bírósági eljárást indított a CDC (Centers of Disease Control and Prevention, Betegségek elleni védekezés és megelőzés központjai az USA-ban és néhány más országban), a WHO és a Davosi Csoport ellen, emberiség elleni bűncselekmények miatt. Bíróság elé állíttatják Anthony Faucit, a nyilvánosságra jutott információk szerint hazaárulás, sőt az emberiség elleni bűncselekmények miatt, mert hamisan nyilatkozott a járványról és az oltási kampányról. Tizenegyezer szakember megkérdőjelezhetetlen alap és bizonyítékok nélkül nem tenne ilyen komoly lépést.
Nekünk sem kellene eleve lemondanunk a hatékonynak bizonyult ivermectinről, vagy a hasonlóan sikeres kubai abdaláról, sem egyéb gyógymódokról, de szóba sem kerülnek. Mintha megbabonázott volna bennünket is a gyógyszermaffia. A védőoltásnak szánt vakcinák hatásának és következményeinek körültekintő előzetes vizsgálata a gyártónak és a felhasználónak is megkerülhetetlen törvényi kötelezettsége, amit a szakemberek világszerte egyre inkább hiányosnak ítélnek. A megdolgozott, s a védekezésből csak az oltást ismerő sajtó pedig folyamatosan fenyeget: „Csak idő kérdése: aki nem oltatja be magát, megfertőződik”, vagy „Előbb-utóbb mindenkit utolér a vírus, aki nincs beoltva”.
Csakhogy éppen e körülmény erősíti meg a kormányok által is kimondandó tételt, hogy az emberiség háttérhatalmi összeesküvéssel áll szemben. Miért nem siettetik, miért nem siet, sőt feltűnően késlekedik az oltással a háttérhatalom egyik kedvence, az összetákolt elzsidósított ukrán vezetés? És – nyilván egészen más okokból – miért nyeri meg az oltási versenyt a NATO-nak (azaz a háttérhatalomnak) stratégiailag fontos Málta? Avagy Izrael, ahol a Pfizerrel és más génmódosító vakcinákkal rekordszintű volt az átoltottság, most viszont berobbantak más vírusfertőzések?
A két év alatt lezajlott említett események és jelenségek a semleges világpolgárnak, közembernek is inkább azt bizonyítják, hogy vírust és védőoltást egyaránt a háttérhatalom állítja elő, s addig húzza el a járványt, ameddig az emberiség meg nem békül az általa javasolt világkormánnyal, az ő rasszista világkormányával. A gyógyszermaffia nem érdekelt az elhunytak boncolásának tiltásában sem, nehogy megállapítható legyen a halál oka, ami megkönnyítené a védekezést, netán még pontot is tehetne a kételyek egy részének a végére. Ha ez csak látszat, de valójában nem így van, az illetékes orvosi és politikai hatóságok miért nem tisztázzák? Nem elfogult szóbeli esküdözéssel, hanem tárgyszerű, tudományos tényekkel, bizonyítékokkal. A világpolgár és a közember egyre inkább elcsodálkozik azon is, hogy megváltozott a védőoltás fogalmi tartalma is. Azelőtt megkapta a védőoltást a kolera, malária, vagy más betegségek ellen, és az meg is védte azoktól. Legfeljebb sok év eltelte után kellett ismételni. Most, anélkül, hogy szüksége lenne rá, nem is meghatározott betegség, hanem valami vírus ellen kell felvennie egy védőoltásnak nevezett vakcinát, amely azonban, ahogy az orvosi vélemények immár egyhangúan kimondják, nem védi a fertőzés ellen az egészségeseket, a beoltottak ismét elkaphatják a fertőzést, kell második, harmadik oltás is, sőt esetleg további „emlékeztető” oltások. Már be is jelentették, hogy a Pfizerből kell harmadik.
Mindez magyarázatot követel, amit azonban hiába várunk. Ezek után nem is várni kell, hanem cselekedni. Különösen annak a nyilvánosságra hozott ténynek a tükrében, hogy az angliai közegészségügyi ügynökség közzétett adatai szerint hatszor nagyobb a halálozási arány a beoltottak körében, mint a be nem oltottaknál. Közismert, hogy az adatokkal lehet manipulálni, de ez azért egy hivatalos szerv közlése, és lényegesen nem térhet el a valóságtól. E világszerte ismertté vált tényekből, orvosok szerint az is kiderült, hogy az oltás nem elég a Covid legyőzésére és nincs is ellene kidolgozott orvosilag jóváhagyott kezelési módszer sem. Egy magyar vegyész biokémikus azt is állítja, hogy az oltással (a kínai vakcina kivételével) bevitt szintetikus tüskefehérje nem bomlik le, hanem hullámgenetikailag aktivizálható marad.
A mindezek ellenére immár világméretűnek mondható oltási siker sem elég azonban a gyógyszer-maffiának; emeli a tétet. Az USA-ban, májusban a hírközlő szervek közölték, hogy az egészségügyi hatóságok teljes védettséget akarnak elérni az egyetemeken. Mivel azonban sok hallgató megtagadja az oltást, bejelentették, ha felveszi az amerikai vakcinát, egy évig tandíjmentességet kap. Oda-vissza ingyenesen utazhatnak az oltásra jelentkező állampolgárok is, még nyereményeket is ígérnek nekik. Ilyesmik már a szomszédságunkban is jelentkeznek. Ajándék, kedvezmény, vakcinalottó, stb., lám azzal sem törődnek, hogy az ilyesfajta, a háttérhatalomtól aztán nem várható ingyenesség még gyanúsabbá teszi a dolgot.
Ám nem feledkeznek meg továbbra sem a kényszerítő intézkedésekről: pénzbírság, mozgáskorlátozások, alanyi jogon járó kedvezmények megvonása, bizonyos foglakozási csoportok kötelező beoltása, stb. Tőkés világban, ahol a profit ural mindent, s ahogy a sokasodó jóslatokból kikövetkeztethető, lesz ebből félévenkénti, netán még havi „frissítő” oltás is.
A gyógyszermaffia azt is elérte, hogy az USA-ban június közepén hivatalosan kihirdették, nem kell többé jelenteni a védőoltás következményeként keletkezett egyéb megbetegedéseket és statisztikát sem kell vezetni róluk. Íme, az örök élet titka, egyszerűen nem kell nyilvántartani az elhunytakat. A világ látja mindezt, s egyre inkább rájön arra is, hogy ez nem amerikai, hanem Bill Gates, Schwab, George Soros féle háttérhatalmi rendszer módszere. David Swanson, amerikai háborúellenes aktivista összeállítása szerint az USA 1945 óta indított háborúiban hasonló célok érdekében 20 millió embert ölt meg, 36 kormányt döntött meg és 85 külföldi választásba avatkozott be, 50 külföldi államfő ellen szervezett merényletet (Fidel Castro ellen közel százat, de mind eredménytelenül). Ez nem az amerikai nép érdeke, nem is ő teszi! Egyre inkább választ követel az a kérdés is, hogy kiknek az ügynökei az amerikai kormányok?
Kövessük a világot, de hallgassunk e kérdésekben is az évezredes emberi tapasztalat alapján kialakult tudással párosult tudatunkra, amely azt mondatja velünk, hogy minden természetes vírusnak vége lesz; védőoltással, vagy anélkül. Ha a koronavírus mégis itt marad, az újabb, immár szükségtelen bizonyíték lesz rá, hogy mesterséges, háttérhatalmi, s az a célja, hogy nekünk legyen végünk!
Tudatformáló egyetemek felelőssége
Az emberi tudatot a társadalmi körülmények, intézmények alakítják. És maga az ember, akinek nemcsak oda kell figyelnie rá, hogy milyen irányba terelik, hanem önmagának is formálnia kell a tudatát. Jelenleg olyan nemzetközi helyzetbe kerültünk, hogy ezt nemcsak jogként, hanem létünk védelmében kötelességként kell kezelnünk. A választóknak is, de különösen az őket képviselő választottaknak.
Az emberek érzékenyek a tudatformáló fejleményekre, ahogy a kínai Fundan egyetem tervezett létesítése kapcsán kialakult váratlannak nem nevezhető ellentmondások is mutatják.
Az emberek érzékenyek a tudatformáló fejleményekre, ahogy a kínai Fundan egyetem tervezett létesítése kapcsán kialakult váratlannak nem nevezhető ellentmondások is mutatják.
Nemzetellenességéből és nemzetidegenségéből adódóan minden kormányintézkedést kontrázó neoliberális ellenzék színészkedő fogásokat sem nélkülöző tiltakozásait józan tudattal nem lehet még latolgatni sem. Ám a józan tudat azt is mondatja, az ellenzéktől elkülönülő ellenzők félelmét talán nem is annyira maga a Fundan, mint az hozta felszínre, hogy nagyon is negatív tapasztalat alakult ki két másik már létező nemzetidegen egyetemmel kapcsolatban. A közismert tények alapján kétség nem fér hozzá, hogy a háttérhatalom érdekeit szolgáló Soros-féle Közép-európai Egyetem (CEU) kifejezetten a nemzetellenes és nemzetidegen ellenzék újratermelődését, párhuzamos államának kialakulását segíti elő.
Ennek elnézése és eltűrése oly mértékben szembe megy a magyar nemzeti érdekkel, hogy messze meghaladja a puszta óvatlanságot. Az a feltételezés pedig megbocsáthatatlan politikai naivitás, hogy a kormányszervek által jogosulatlanul és jogtalanul egyházi rangra emelt EMIH zsidó vallási szervezetnek felháborítóan átjátszott Zsigmond király egyetem magyar hazafiakat nevel. Azonnal át is nevezték Milton Friedman Egyetemnek, s egyetemektől szokatlanul utcai hirdetésekkel keres hallgatókat városszerte. E tapasztalatok ismeretében, minden esetleges szerződéses kikötés ellenére is, ki képes megjósolni, hogy kiket nevel majd a Fundan?
A tudatnevelés pedig – hatalmi kérdés. Lehet, az ellenzők nem alaptalanul tartanak tőle, hogy bár az előző kettőtől eltérően a Fundan előnyökkel is járhat, az ugyancsak külföldi indíttatása, támogatottsága miatt az illetékes kormányszerveink őt sem tudják majd kordában tartani, ahogy a másik kettőt sem. Amire, sajnálatosan, különösebb törekvés nem is fedezhető fel.
Ennek elnézése és eltűrése oly mértékben szembe megy a magyar nemzeti érdekkel, hogy messze meghaladja a puszta óvatlanságot. Az a feltételezés pedig megbocsáthatatlan politikai naivitás, hogy a kormányszervek által jogosulatlanul és jogtalanul egyházi rangra emelt EMIH zsidó vallási szervezetnek felháborítóan átjátszott Zsigmond király egyetem magyar hazafiakat nevel. Azonnal át is nevezték Milton Friedman Egyetemnek, s egyetemektől szokatlanul utcai hirdetésekkel keres hallgatókat városszerte. E tapasztalatok ismeretében, minden esetleges szerződéses kikötés ellenére is, ki képes megjósolni, hogy kiket nevel majd a Fundan?
A tudatnevelés pedig – hatalmi kérdés. Lehet, az ellenzők nem alaptalanul tartanak tőle, hogy bár az előző kettőtől eltérően a Fundan előnyökkel is járhat, az ugyancsak külföldi indíttatása, támogatottsága miatt az illetékes kormányszerveink őt sem tudják majd kordában tartani, ahogy a másik kettőt sem. Amire, sajnálatosan, különösebb törekvés nem is fedezhető fel.
Közvéleményünk idegeit az is borzolja, hogy illetékeseink azt sem tudják/akarják megakadályozni, hogy nemzetidegenek, másvallásúak, vagy LMBTQ szóvivők „érzékenységi napokat” tartsanak oktatási intézményeinkben. Pedig tudják, hogy nem magyarságtudatra „érzékenyítenek”, s nem is arra buzdítanak, hogy 2022-ben szavazz a Fidesz-KDNP-re! Mindehhez hozzájön az oktatás nem átlátható kiszervezése alapítványokba, amelyek kuratóriumának és vezetésének politikai irányultságát nem lehet előrelátni.
Az anyagilag bőkezűen támogatott, de a rendszerváltás óta is alapvetően neoliberális és nemzetidegen kézben maradt tömegtájékoztatási, tudományos és művészeti vonal sem magyar hazafiakat nevel. Nos, ha mindebből a hazafiak levonják, és le is kell vonniuk a következtetést, csak azt állapíthatják meg, hogy a mai és a jövő korosztályok jelentős részének a tudati nevelése nem a magyar Magyarország fejlesztésének irányába mutat, s csak remélni merik, hogy még kijavítható átgondolatlanságról van szó.
Ez az ellenzéki mocskolódástól megkülönböztetendő figyelmeztetés elősegítheti a magyar nemzeti tudat követelményeit kielégítő egyezmény aláírását. Az ellenzék fröcsögésétől függetlenül (amely egyébként nem is bírálja magát az előbb ismertetett oktatáskezelési irányvonalat) a hazafiak annál inkább nem mehetnek el szó nélkül mindezek mellett, hogy hazánkban a nemzetidegenek és az új külföldiek érdemtelenül egyre nagyobb előnyökhöz jutnak. Mégis ők vádolnak bennünket etnikai diszkriminációval, és ami még érthetetlenebb, a vezetőink folyamatosan csak védekeznek, hátrálnak ebben az eszmei harcban.
A Fundannal kapcsolatos kételyekhez hozzájárul az a szembeszökő körülmény, hogy ma már talán nincs is olyan jelentős település az országban, ahol ne lenne legalább egy kínai étterem, vagy diszkont. Például Budapesten, a Flórián tér ötszáz méteres körzetében hat kínai diszkont és hat étterem van. Sok más helyen is hasonló a helyzet. Ezért kimondható, az a normális hazafi, aki mindezt nem tartja normálisnak, s az nem jár el normálisan, aki mindezt engedélyezi, elnézi, támogatja. Mire fel ez a kínai nyomulás? Nem vesszük észre, hogy sorvasztják a magyar kézműves ipart és a magyaros vendéglátást, s hogy mindennek tudati következményei is vannak? Akárki, akármit is állít, akármilyen nemes elveket hív segítségül, ebben a legnagyobb baj nem az, hogy kínaiak, hanem hogy nem magyarok és nem is lesznek azok, nem fogják a magyar nemzeti érdekeket szolgálni! S mert meg lehet nevezni más külföldieket és nemzetidegeneket is, a nyugtalanítónál is több, hogy a szemlátomást növekvő és nyomuló nem-magyarságok, akikhez nem-magyar tudat párosul, szintén nem a helyesen meghirdetett magyar Magyarország visszaállításának irányába húznak.
Ne gondolja hát senki, hogy alaptalanul, vagy elítélendő izmusból lázad a magyar tudat. Azért forrong, mert nem akar hozzászokni ahhoz, amihez láthatólag hozzá akarják szoktatni. Két egyetem tevékenységének ismeretében bizonyítottnak is látja, nem az oktatásról van szó, hanem a hatalomról! E szempontból helyes a kormány döntése, hogy ha a beruházás feltételei már ismertek lesznek, akkor a budapestiek 2023-ban népszavazáson dönthessenek, akarnak-e Fundan Egyetemet annak az ellentmondásos fejleménynek ellenére is, hogy a jogi és a gyakorlati előkészítése máris folyamatban van. Remélhetőleg a tudatos magyar hazafiakon fog múlni, s igenlő esetben is szigorúan a magyar nemzeti érdekek fognak érvényesülni.
Majd akkor is, de addig is, más kérdésekben is, hallgassunk arra, amivel mindenki rendelkezik, csak tudatosan mozgósítania kell. A józan eszünkre, magyar nemzeti tudatunkra, ne pedig néhány illetékes illetéktelen sokszor kérdéses tudatos, vagy tudattalan alkalmi buzgóságaira, ismeretlen eredetű indíttatásaira. Képeseknek kell lennünk újra uralni a magyar tudatunkat, mert a háttérhatalmi globalizmus csalóka kényelmi előnyeinek bűvöletében észre sem vesszük, hogy idegen szellemi pórázra kötnek bennünket. Ha felkészült edzett tudattal álltunk volna hozzá a rendszerváltáshoz, ahogy tették az azt titokban előkészítő és irányító nemzetidegen erők, majd a globalizációhoz is, nem könnyítettük volna meg a háttérhatalom dolgát, körültekintőbben alkalmaztuk volna a ravasz informatikai-technikai eszközöket és szolgáltatásokat. Félő, hogy ismét utólag, a járvány lejártával leszünk okosak. Csurka István a „Dr. Utólag visszaemlékezése” c. könyvében tanulságosan írja le, a nemzetidegenek miként teszik a magyarokat „eszköz-ember kellékké”, hogyan lett a magát istennek képzelő Soros György Magyarországon díszdoktor, a legnagyobb magyar drámaíró pedig betiltott és kizárt a saját pártjából.
Hogyan akarta Soros rákötni őt is e pórázra, és másokkal hogyan sikerült is neki. Hogyan jutottunk el oda, hogy „egyeduralmat gyakoroljon egy kisebbség egy történelmi nemzet fölött”. Olyan szemléltetően, tényszerűen és élvezetesen, hogy bármely ma politizáló, vagy a politikában eligazodni kívánó honfitársunknak ajánlott elolvasása.
A mindenhol és mindenhova befurakodott nemzetidegenek kezében lévő, az emberiséget tudatosan eltájoló tömegtájékoztatási eszközökkel visszaélve, a világgal ma is el akarják hitetni, hogy az egész „újnormális” katyvasz hívei marxisták és a szocializmust akarják visszahozni. Bár a háttérhatalom lázítja őket, igazság is van abban, amiért lázadnak. Ám mert e lázadás mégsem saját indíttatású, kezdettől fogva tévutakra terelődik, s jelenleg végső soron a háttérhatalmat szolgálja. Kisszámú kivételtől eltekintve, sem ők, sem akik rájuk fogják, azt sem tudják mi az a szocializmus, vagy marxizmus. Még súlyosabb hiba, s azt sem észlelik, hogy mások irányítják őket, ezért harcuk végső „eredményeként” ugyanabban a helyzetben, de inkább rosszabban találják magukat. Ezt látva, esetenként nehéz eldönteni, kit pártoljunk.
Majdnem biztos, hogy mindenképpen tévesen döntünk. Előbb nézzük is meg alaposan, kikkel vagyunk körülvéve. Ennek van itt az ideje. Nekünk is a létünkért kell küzdeni. Akárcsak jelenleg minden más népnek. Szerencsénk, hogy valamennyiünknek ugyanaz az ellensége: a háttérhatalom. Csak meg kellene tanulnunk összefogni. Mindenekelőtt visszaszerezni a háttérhatalom és ügynökei által elfoglalt nemzeti és nemzetközi fórumokat és megerősíteni a nemzettudatot.
Majdnem biztos, hogy mindenképpen tévesen döntünk. Előbb nézzük is meg alaposan, kikkel vagyunk körülvéve. Ennek van itt az ideje. Nekünk is a létünkért kell küzdeni. Akárcsak jelenleg minden más népnek. Szerencsénk, hogy valamennyiünknek ugyanaz az ellensége: a háttérhatalom. Csak meg kellene tanulnunk összefogni. Mindenekelőtt visszaszerezni a háttérhatalom és ügynökei által elfoglalt nemzeti és nemzetközi fórumokat és megerősíteni a nemzettudatot.
Mindenhez legalább két fél kell!
Nem büszkeség, hanem hányinger, ami fővárosunkban évek óta a tartalmilag és nyelvtanilag egyaránt értelmetlen „meleg büszkeség”, illetve valójában a ferdehajlamú egyszínűséget erőltető sokszínűség vezényszavai alatt zajlik. Szembe megy a magyar nemzeti, keresztény, családi és nemi tudattal. Mint minden történéshez, ehhez is legalább két fél kell: amelyik e „kultúrát” végzi, és amelyik eltűri. Ismertek is: a nemi korcsosulások törpe, de növekvő, s tetszése szerint randalírozó horda, és a velük szemben túl türelmes rendvédelmi hatóságaink. Szerencsénkre van harmadik fél, a normális elsöprő többség, amely forrong, nem hagyja, hogy kiforgassák a természetes különbözőségeket, amelyek évezredek óta az emberi társadalom éltető erejét képezik. Amíg elsöprő az ereje, addig kell elvégeznie végre a feladatát.
Különösen annak ismeretében, hogy mindez élvezi és a továbbiakban még fokozottabban számíthat a háttérhatalom, az EU jelenlegi vezetői, vezető szervei támogatására, azaz rosszabbodhatnak az erőviszonyok. Mutatja ezt, hogy az européereknek már fontosabb az állatok védelme a ketrecektől, mint az őslakos kisebbségek sanyarú sorsa. Tehetetlen, felelőtlen, feladataikat ellátni képtelen, Európa-ellenes és nemzetgyilkos maffiózók. Mint ilyenek, segítik elő minden erővel a genderizmus terjesztését is, támadják a magyar gyermekvédelmi törvényt, térdre akarnak bennünket kényszeríteni, miközben szemet hunynak afelett, hogy az általuk hívogatott, a készbe beültetett idegenek terrorizálják, ölik a saját népeiket. Pöffeszkedve követelik, hogy Oroszország, Belorusz, Magyarország, mindenki úgy táncoljon, ahogyan ők fütyülnek, s öncsonkító szankciót szankció után foganatosítanak bárki ellen, aki nem az ő nótájukat fújja. Az Európai Parlament június végén pedig istent játszva határozatot szült arról, hogy ezentúl a férfiak is szülhetnek. Mintha az ő hatáskörük lenne, közlik a férfiakkal, hogy nagylelkűen megszűntetik egyenlőtlenségüket a nőkkel szemben, immár ők is szülhetnek.
Ez már az abnormálist is meghaladó métely. A világban elburjánzott szexuális korcsosulásokat és betegségeket terjesztő „újnormalitást” követelő mozgalmak, útnak indítóikkal és támogatóikkal együtt, szavaik és tetteik alapján nemcsak haszontalan, hanem kártékony tagjai a társadalomnak, s mint ilyenek, a háttérhatalom eszközei.
Ki akarják kényszeríteni, hogy ne jó magatartásra, tanulásra, munkára neveljék a kisgyerekeket az iskolában, hanem szexuális elfajultságra. Nem az ő gyerekeiket, mert ők nem tudnak, vagy nem akarnak gyereket csinálni, és erre még büszkék is. Tehetséggel, teljesítménnyel sem képesek kitűnni, ezért elkorcsosult hajlamaikkal hivalkodnak, ez pedig undort és ellenszenvet vált ki. E kaszt, a hagyományos társadalmi életet kifejezetten akadályozva, gátlástalan, s erőfeszítéseket tesz arra is, hogy kiváltságosként elfogadtassa magát a társadalommal, mint valami haladó irányzatot, de még érthető elnevezést sem tudtak kitalálni maguknak, hanem a kimondhatatlan rövidítéshalmazok mögé bújnak. Így, többes számban, mert állítólag már hetvenkét nemi korcsosulás van, s ennyi betűs rövidítés már önmaga ellentétévé válik. Kisajátították a szivárványt, ami az emberiség évezredes hagyománya szerint a béke jelképe; ám a háttérhatalom szolgálatában ezt is az általa betervezett halál jelképévé teszik. Sokszínűség helyett valójában egyszínűséget, az ő egyszínűségüket követelik mindenkitől.
Súlyos, másokat fenyegető betegségekkel küszködnek, amivel nem büszkélkedniük kellene, hanem gyógyítani. A pedofilellenes törvény, azaz emberiségellenes törekvéseik elutasítása nagyon fontos ifjúságpolitikai, nemzetpolitikai lépés, amely közvéleményünkben támogatásra talált, így az ebbe az irányba mutató szükségesnél is szükségesebb további lépéseket is meg kell tenni. Nem pedig rendőrségi védelem alatt engedni, hogy Budapesten egy hónapig ízléstelenkedjenek, provokáljanak és építgessék hálózatukat a 2022-es választásokra, majd folytassák ugyanilyen körültekintő hatósági védelem mellett a vidéki nagyvárosokban, miközben a rendőrség az ellenük fellépő normális embereket vegzálja. Genderista érzékenyítésük helyenként már iskolai tananyag, sőt immár LMBTQ-egyenruhát is árusítanak. Ha továbbra is hagyják, hogy bővüljenek és javuljanak pozícióik, az ellenük fellépő társadalmi lázadást pedig elfojtják, eljön az idő, amikor már semmit nem lehet tenni ellenük.
Akiktől mindezek függenek, ismerjék már fel végre, hogy ilyen vérlázító esetek nem a magyar tudatot védelmezik, s adják át a helyüket olyanoknak, akik képesek nemet mondani és azt érvényre is juttatni a társadalmilag, élettanilag, erkölcsileg és politikailag káros, veszélyes és sokasodó ferdehajlamú törekvésekre. Parancsoló elérni, hogy megszűnjenek e kaszt alaptalan előjogai, s szigorúan ugyanolyan jogok és kötelezettségek illessék meg őket, mint bárki mást. Mindennek, természetesen, nem a gyógyítandó egyének, hanem a nemzet- és családellenes mozgalmuk ellen kell irányulnia, amely már túllépi az emberi megértés határát; nincs mit megérteni rajta!
Különösen annak ismeretében, hogy mindez élvezi és a továbbiakban még fokozottabban számíthat a háttérhatalom, az EU jelenlegi vezetői, vezető szervei támogatására, azaz rosszabbodhatnak az erőviszonyok. Mutatja ezt, hogy az européereknek már fontosabb az állatok védelme a ketrecektől, mint az őslakos kisebbségek sanyarú sorsa. Tehetetlen, felelőtlen, feladataikat ellátni képtelen, Európa-ellenes és nemzetgyilkos maffiózók. Mint ilyenek, segítik elő minden erővel a genderizmus terjesztését is, támadják a magyar gyermekvédelmi törvényt, térdre akarnak bennünket kényszeríteni, miközben szemet hunynak afelett, hogy az általuk hívogatott, a készbe beültetett idegenek terrorizálják, ölik a saját népeiket. Pöffeszkedve követelik, hogy Oroszország, Belorusz, Magyarország, mindenki úgy táncoljon, ahogyan ők fütyülnek, s öncsonkító szankciót szankció után foganatosítanak bárki ellen, aki nem az ő nótájukat fújja. Az Európai Parlament június végén pedig istent játszva határozatot szült arról, hogy ezentúl a férfiak is szülhetnek. Mintha az ő hatáskörük lenne, közlik a férfiakkal, hogy nagylelkűen megszűntetik egyenlőtlenségüket a nőkkel szemben, immár ők is szülhetnek.
Ez már az abnormálist is meghaladó métely. A világban elburjánzott szexuális korcsosulásokat és betegségeket terjesztő „újnormalitást” követelő mozgalmak, útnak indítóikkal és támogatóikkal együtt, szavaik és tetteik alapján nemcsak haszontalan, hanem kártékony tagjai a társadalomnak, s mint ilyenek, a háttérhatalom eszközei.
Ki akarják kényszeríteni, hogy ne jó magatartásra, tanulásra, munkára neveljék a kisgyerekeket az iskolában, hanem szexuális elfajultságra. Nem az ő gyerekeiket, mert ők nem tudnak, vagy nem akarnak gyereket csinálni, és erre még büszkék is. Tehetséggel, teljesítménnyel sem képesek kitűnni, ezért elkorcsosult hajlamaikkal hivalkodnak, ez pedig undort és ellenszenvet vált ki. E kaszt, a hagyományos társadalmi életet kifejezetten akadályozva, gátlástalan, s erőfeszítéseket tesz arra is, hogy kiváltságosként elfogadtassa magát a társadalommal, mint valami haladó irányzatot, de még érthető elnevezést sem tudtak kitalálni maguknak, hanem a kimondhatatlan rövidítéshalmazok mögé bújnak. Így, többes számban, mert állítólag már hetvenkét nemi korcsosulás van, s ennyi betűs rövidítés már önmaga ellentétévé válik. Kisajátították a szivárványt, ami az emberiség évezredes hagyománya szerint a béke jelképe; ám a háttérhatalom szolgálatában ezt is az általa betervezett halál jelképévé teszik. Sokszínűség helyett valójában egyszínűséget, az ő egyszínűségüket követelik mindenkitől.
Súlyos, másokat fenyegető betegségekkel küszködnek, amivel nem büszkélkedniük kellene, hanem gyógyítani. A pedofilellenes törvény, azaz emberiségellenes törekvéseik elutasítása nagyon fontos ifjúságpolitikai, nemzetpolitikai lépés, amely közvéleményünkben támogatásra talált, így az ebbe az irányba mutató szükségesnél is szükségesebb további lépéseket is meg kell tenni. Nem pedig rendőrségi védelem alatt engedni, hogy Budapesten egy hónapig ízléstelenkedjenek, provokáljanak és építgessék hálózatukat a 2022-es választásokra, majd folytassák ugyanilyen körültekintő hatósági védelem mellett a vidéki nagyvárosokban, miközben a rendőrség az ellenük fellépő normális embereket vegzálja. Genderista érzékenyítésük helyenként már iskolai tananyag, sőt immár LMBTQ-egyenruhát is árusítanak. Ha továbbra is hagyják, hogy bővüljenek és javuljanak pozícióik, az ellenük fellépő társadalmi lázadást pedig elfojtják, eljön az idő, amikor már semmit nem lehet tenni ellenük.
Akiktől mindezek függenek, ismerjék már fel végre, hogy ilyen vérlázító esetek nem a magyar tudatot védelmezik, s adják át a helyüket olyanoknak, akik képesek nemet mondani és azt érvényre is juttatni a társadalmilag, élettanilag, erkölcsileg és politikailag káros, veszélyes és sokasodó ferdehajlamú törekvésekre. Parancsoló elérni, hogy megszűnjenek e kaszt alaptalan előjogai, s szigorúan ugyanolyan jogok és kötelezettségek illessék meg őket, mint bárki mást. Mindennek, természetesen, nem a gyógyítandó egyének, hanem a nemzet- és családellenes mozgalmuk ellen kell irányulnia, amely már túllépi az emberi megértés határát; nincs mit megérteni rajta!
Akármilyen érzékeny téma is keveseknek, de nemzeti érdekünk hasonló eljárást követel a tudatra béklyót rakó, kiteljesedését folyamatosan akadályozó, törvényerőre emelt „zéró tolerancia az antiszemitizmus ellen” is. A belőle adódó, a magyar állampolgárokra vonatkozó tudati, szellemi, politikai és egyéb kötöttségek felsorolása tucatnyi kötet tenne ki, de a legutóbbiak közül említünk néhányat.
Nemrég értesültünk róla a Magyar Tudományos Akadémián, az Antiszemitizmus Magyarországon: látszat és valóság című konferencián, hogy Magyarországon a "zsidó-keresztény értékeken" alapul a kormányzás, „a zsidók állampolgári komfortérzete nem megfelelő”, illetve „egyetlen antiszemita megnyilvánulás is eggyel több az elfogadhatónál”. Pár hónappal előbb nem illetéktelentől azt is megtudtuk, hogy „vallásilag pedig keresztény-zsidó gyökerekkel rendelkezünk”, sőt Magyarországot nem is mi magyarok, hanem „zsidók és nem zsidók” lakják. Bizony mellbe vágta választóinkat, hogy nem felelőtlen szájból hallották, hogy Soros György a honfitársunk, akit megvédenénk, ha a származása miatt támadnák, vagy, hogy Magyarországon zsidóknak és nem zsidóknak együtt kell élni, tervezni és megvalósítani a jövőt.
A hasonló aggályt keltő meglátásokból nemcsak hiányzik a magyar nemzeti történelempolitikai tudat, hanem a tervezett új globalista világrend szelleme üt át rajtuk, hiszen már el sem hangzik, hogy magyarok vagyunk, hanem „nem zsidóknak” minősülünk. Így aztán nyilván elénk sorolnak a saját tartomány alakítására fellovalt cigányok (Érdemes most már nemcsak ismét utánanézni, hanem meg is nevezni, kik tüzelik fel időről-időre a cigányságot), a hazánkban érthetetlenül sokasodó kínaiak, hollandok, ukránok és mások. Főleg ha egyben még másságiak is. Ez az, amiből a hazafiak, választóink nem kérnek, s tényleg csak azt tudják megismételni, hogy visszautasítják az alaptalan antiszemitizmussal vádaskodást és a hasonló „bölcsességeket”. Akik ilyesmiket próbálnak bebeszélni, ismerkedjenek meg nemzeti tragédiáik okai mellett az antiszemitizmus okaival is, ne csak vakon, idegen indíttatásokat követve ismételgessék vádaskodásaikat. Történészeiknek pedig azt kellene kutatni, hogy számtalan nemzetnek miért épen a zsidókkal van baja évezredek óta, nem pedig más népekkel?
Erre miért nem terjed ki a politikusok figyelme sem évszázadok óta? Arról viszont széleskörűen és dicsekvőn tájékoztattak, hogy Magyarország az első EU-s tagállamként jelentette be távolmaradását az ENSZ-nek a dél-afrikai Durbanban rendezendő rasszizmus elleni konferenciájáról, arra hivatkozva, hogy "szinte kezdetektől antiszemita és Izrael-ellenes üzenetek fórumaként működik" a Neokohn elnevezésű izraeli lap szerint, amelyhez – eszerint – e kérdésben igazodik a magyar külpolitika. Sőt a magyar fél gondosan még külön levélben biztosította a Simon Wiesenthal Központ vezetőjét is a bojkottunkról, századszor leszögezve, hogy "a magyar kormány zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmussal szemben, és teljes mértékben elkötelezett abban, hogy garantálja a zsidó nép biztonságát – ezt a nemzetközi fórumokon is következetesen képviseljük." S így is van, a szavak egybeesnek a tettekkel. Nem írtuk alá az izraeli népirtó agressziókat és terrorizmust elitélő ENSZ és EU felhívásokat sem. Sőt számtalanszor hangoztatjuk, hogy Izrael mintaállam, csak nemzetközi színtéren "elfogult és igazságtalan módon kezelik". Ideje lenne észrevenni, hogy más kormányok részéről nem ismert ilyen feltétel nélküli egyoldalú és nem kölcsönös elkötelezettség Izrael és a zsidóság mellett.
Mi tagadás, a magyar tudat eddig arról sem tudott, hogy magyar kormány kötelezettséget vállalt volna rá, hogy „garantálja a zsidó nép biztonságát”, bár már előzőleg is hallotta többféle fogalmazásban, hogy megerősítjük elkötelezettségünket Izrael biztonsága mellett.
Az efféle hűségnyilatkozatok, fogadkozások elvileg önmagukban is tévesek, tartalmilag pedig nem a magyar nemzeti érdekeket szolgálják. A magyar hazafiak nem értik, mi az indoka, célja, és mi kényszerít egyes politikusokat ezek folyamatos ismétlésére, közvéleményünk kényszeres nemzetidegen irányzatú befolyásolására. A láthatólag elfelejtett, pedig nem felejtendő történelempolitikai előzmények ismeretében fájó szívvel állapítják meg, hogy szeretnék fenntartás nélkül támogatni az általában helyes és sikeres külpolitikánkat, de fenntartásaik elhallgatása súlyosbítaná a tragédia felé mutató irányzatot. Mivel a véletlen kizárt, tisztázni szeretnék, mik azok az okok, amelyek megindokolhatják az ilyen kitartó egyoldalúságot a viszonzás teljes hiánya ellenére is. De hallgatásba ütköznek.
Le kell már vonni a következtetéseket a magyar és a zsidó félnek egyaránt. Először is mindez és a megszámlálhatatlan hasonló tartalmú népbutító, félrevezető, önazonosságtudatot akadályozó, a magyar érzésvilágtól és lélektől idegen szólamok általában olyan szövegkörnyezetben, hangzanak el, amelyek hallgatólagosan a magyarokat marasztalják el. Másrészt, sem Izrael részéről, sem a Magyarországon sokasodó zsidó szervezetek részéről soha nem hallunk semmi olyat, ami kölcsönösségre utalna, ami egyébként nemcsak magyar, hanem világméretű tapasztalat. Harmadrészt, az elfogult és egyoldalú hűségnyilatkozatok nincsenek összhangban a sok pozitív eredményt és sikert elért, nemzetközileg is elismert külpolitikánkkal.
Negyedrészt, e kártékony tendenciának nincs semmiféle ismert jogi, sem más alapja, nem a mi ügyünk, s legyünk realisták, más népek biztonságának garantálása erőn felüli feladat. Erre még a NATO, sem az EU kért bennünket, de arról sem tájékoztatott bennünket senki sem, hogy maga Izrael igényelte-e mindezt tőlünk, vagy csak felelőtlen túlbuzgóság. Mindez mindenekelőtt és ténylegesen Izraelnek és a zsidóságnak is árt mind Magyarországon, mind nemzetközileg. Végül, az illetékeseknek fel kell ismerni, hogy a hazafiak által világosan érthető visszavonulót kell fújni, mert félő, hogy mindez a 2022-es választásokon oly mértékű szavazatvesztésben is megnyilvánulhat, ami nagy csapással járhatna a magyar tudatra.
A háttérhatalomnak és hazai ügynökszervezeteinek támadásai miatt, elsősorban emiatt, de a kisebbségek, másságok, nemzetidegenek körültekintő, előnyöket biztosító hatósági védelme következtében is megroggyant a társadalmi összhang. Az emberek egyre nehezebben tűrik, hogy mind az Országgyűlésben, mind a napi közéletben a kormányellenes, a nemzetidegen, a genderista, az álcivil, a hazug, a magyarellenes politikusoknak és más, a nyilvánosságot korlátlanul élvező személyeknek hasonlíthatatlanul nagyobb a szabadsága, szereplése, sőt céltudatos szerepeltetése, mint a hazafias erőknek. Az előbbieket nem korlátozza, fenyegeti jóformán semmi, a hazafiakat politika, jog, rendvédelem, a tömegtájékoztatás háttérbe szorítja, elszigeteli, bírálja, bünteti. Ugyanezt teszi a sajtó, a kulturális és tudományos intézmények nagy része. 2022-re, de távolabbra nézve is, az illetékeseknek érzékelni kell ennek veszélyeit.
A társadalmi összhang, szolidaritás újrateremtésében és fenntartásában, más szavakkal a jelenlegi nemcsak politikai, hanem más jellegű társadalmi megosztottságok elkerülésében, mindenekelőtt a kormányzati hatóságoknak, de a pártvezetéseknek is döntő szerepe van. Ám a közembernek is fel kell nőnie hozzá, annak tudatában és tudatosításában, hogy nem kisebb a szerepe. A céltalan, tárgytalan nagyhangú kocsmai kormányellenesség ugyannyira káros, mint az esetleges kormányzati elbizakodottság, nemtörődömség, vagy pártvezetők fennhéjázása. A nemzeti tudat, legyen magyar, vagy más nemzetiségű, nem ismer kompromisszumot, hajbókolásról, megalázkodásról nem is beszélve. Valamennyien akkor leszünk sikeresek, ezen belül mi magyarok akkor leszünk sikeresek, ha tudatosan összhangban és mindenekelőtt nemcsak szavakban, hanem tettekben is együtt, félreérthetetlenül megnyilvánuló magyar nemzeti szellemben és tudatban lépünk.
Világméretekben is csak együtt sikerül
Létkérdések elemzésének lezárásaként, s mert nem akarjuk, hogy a hatáskörünkön kívül essenek, rendjén való az alapvető következtetés rögzítése. Nem az történik, amit látunk, s amit el akar hitetni velünk a háttérhatalom, az általa uralt nemzeti és nemzetközi szervezetek, a fősodrú tömegtájékoztatási eszközök, sok kormány, álcivil szervezet, politikus és orvos. Még csak nem is az, ami a jelen írásban és előzményeiben kifejtésre került, pedig nemcsak ismertté vált, hanem elismert kijelentéseket, tényeket, adatokat sorolnak. Sokkal több és tragikusabb, s még több és még tragikusabb eseményekre kell számítanunk. Orbán Viktor joggal figyelmeztet bennünket, hogy "Zavaros idők jönnek, veszélyes idők jönnek!” A kormányintézkedésekből ki is érezhetjük, hogy – helyesen – hosszú távra szólnak. Nekünk is így kell berendezkednünk. Parancsoló a tudásra, a józan észre támaszkodnunk.
Éberebben, cselekvőbben, együttműködőbben, szolidárisabban, magyarabban, azaz magasabb tudati szinten kell részt vennünk a társadalompolitikai életben.
Éberebben, cselekvőbben, együttműködőbben, szolidárisabban, magyarabban, azaz magasabb tudati szinten kell részt vennünk a társadalompolitikai életben.
Az ellenőrizhető és ellenőrzendő tények, körülmények kellő figyelmet még most sem kapó összefüggéseinek kimutatását kártékony összeesküvés-elméletnek beállítani, hiszen az eredetileg valóban titkos összeesküvés immár régebben, pár éve pedig szembeszökően előttünk játszódik. Leleplezte önmagát. Mégis dívik a hihetetlen elhitetése, s vele összeforrott, rendszert alkotó eltörlés (cancel) és a genderizmus kulturálatlanságának magasztalása. A hagyományos rendszer, az események, jelenségek megértésére, erkölcsisségre törekvő tudatos tett sok országban nemcsak gyanús, hanem már tilos, sőt érzékeltetik, hogy büntetendő lesz. E nyíltan meghirdetett háttérhatalmi szándékok ismeretében az emberiségnek biztosnak, megingathatatlannak kell lennie abban, hogy e törpe kisebbséget lehetőleg humánusan, de mindenképpen ártalmatlanítani kell.
Ha nem akarja, hogy beteg elméjűvé gazdagodott milliárdosok játékszereként végezze, tennie kell, nem is akármit. Az létéről lévén szó, mindenre és mindenkire tekintet nélkül azt tennie, érvényre juttatnia akár erővel is, ami a létérdeke. Ha azonban továbbra is csak az oltásokra, azaz orvosilag a tüneti kezelésre, politikailag pedig a védekezésre hagyatkozik, őszinte felvilágosítás és harcra ösztönzés híján kevesen mozdulnak, s a többség hallgat, a tragédia világméretűvé válhat. Ha komoly erő nem lép fel a világ által eddig nem felismerten, de a koronavírusnál veszélyesebbnek bizonyuló, mert annak is helyt adó erkölcsi-politikai világjárvány ellen, mozgósítást, ellentámadást nem kezdeményez jelentős erő (valamelyik nagyhatalom, vagy a nemzeti erők egyszerre több országban), akkor az emberiség a kormányaival együtt kiszolgáltatottakká válik, önmagát kárhoztatja rabságra, vagy ítéli halálra.
Ha nem akarja, hogy beteg elméjűvé gazdagodott milliárdosok játékszereként végezze, tennie kell, nem is akármit. Az létéről lévén szó, mindenre és mindenkire tekintet nélkül azt tennie, érvényre juttatnia akár erővel is, ami a létérdeke. Ha azonban továbbra is csak az oltásokra, azaz orvosilag a tüneti kezelésre, politikailag pedig a védekezésre hagyatkozik, őszinte felvilágosítás és harcra ösztönzés híján kevesen mozdulnak, s a többség hallgat, a tragédia világméretűvé válhat. Ha komoly erő nem lép fel a világ által eddig nem felismerten, de a koronavírusnál veszélyesebbnek bizonyuló, mert annak is helyt adó erkölcsi-politikai világjárvány ellen, mozgósítást, ellentámadást nem kezdeményez jelentős erő (valamelyik nagyhatalom, vagy a nemzeti erők egyszerre több országban), akkor az emberiség a kormányaival együtt kiszolgáltatottakká válik, önmagát kárhoztatja rabságra, vagy ítéli halálra.
Az emberiségnek a háttérhatalom által kialakított kedvezőtlen helyzet ellenére bőven van elegendő ereje, acélozódó akarata és tisztuló tudata, hogy szembeforduljon – pillanatnyilag nem ezt éljük, de érlelődik – és helyükre tegye a több országban hatalomra került pszichopatákat, nemzetgyilkosokat, akik nélkülözik nemcsak az emberi tudatot, hanem a szent emberi tulajdonságokat is. Ezért nincs jövőjük, s ezt érezve egyre agresszívabbak. Életveszély ismét az alaptalan jóhiszeműség hibájába esni, el kell hinni végre, hogy tényleg azt akarják megvalósítani minden erkölcsi gátlás nélkül, amiről Davosban részleteiben kidolgozott programokat fogadnak el és tesznek közhírré. Az emberiség nem veszítheti el a szellemi-tudati világháborút. A nemzeti erőknek van döntési lehetőségük, a világméretű erőviszonyok nekik kedveznek, de ez nem marad így, ha nem képesek mozgósítani hatalmas erőiket, amihez támadó szellemű mozgósítás kell. Ennek keretében elsőrendű fontossággal bír az együttműködés az illetékes kormányzati szervekkel, kormányokkal, akkor is, ha a háttérhatalom nyomása alatt esetleg húzódzkodnak ettől. Abból kell kiindulni, hogy tudják, a világjárvány leglényegesebb kérdése a háttérhatalom benne játszott szerepe. Tudják, azaz igencsak nyomós okuk lehet rá, hogy mégis elhallgatják.
Rosszul teszik, mert egyre több kérdésben már nem képesek ésszerűen hivatkozni csak a vírusra, így mellébeszélésre kényszerülnek. Ezért csökken népszerűségük, elfogadottságuk, támogatásuk és a rájuk adott szavazatok száma. Eljárásuk megnehezíti a saját helyzetüket, de főleg országaik helyzetét. Az elhallgatáson alapuló számítás téves, mert egyszer színt kell vallaniuk, és ha ezt nem készítik elő a közvélemény számára fokozatosan, az elkerülhetetlenül bekövetkező kényszerű villámcsapásszerű beismerés, vagy leleplezés hatalomvesztéssel járhat. A mi szavunkra ma is hallgat a világ jelentős része, ezért ennek elkerüléséhez és a tudatos emberi rend visszaállításához a nem véletlenül keletkezett magyar belpolitikai jelszavakat akár irányelvnek lehet tekinteni, világméretűvé kiterjeszteni, nemes emberi tudattal megtölteni: „Minden élet számít” és „Együtt minden sikerül”. De ehhez szükséges a kialakult helyzet tudatosítása, az emberi tudat világméretű színrelépése, az emberiség összefogása önmagával.
Ami minket illet, a nemzetellenes, s nagyrészt nemzetidegen ellenzék érzékelhető és növekvő külföldi támogatással az Orbán-kormány leváltására tör. A hatalom megszerzése a célja, ami az ország biztonságát, létünket veszélyezteti. A felmérhetetlen globális nyomás ellenére is, az „Együtt minden sikerül” jelszó szellemében kialakulóban lévő magyar Magyarországtól tart, akárcsak a külföldi cinkosai.
A kormány előrelátó, az újonnan kialakuló hazai és nemzetközi viszonyokkal érezhetően számoló gazdasági és szociális intézkedései reményre jogosítóak. Tudatában kell lennünk, hogy 2022-ben, de hosszabb távon is, a magyar Magyarországunk elveszejtése, vagy megteremtése között kell választanunk. Ezért ne riadjunk vissza tőle, hogy a kellően kikovácsolt tudat mindig küzdést jelent valamiért, vagy valami ellen. Szellemileg-biológiailag ébren, készenlétben tart bennünket.
Nélküle bekövetkezhet az egyén szellemi elzüllése, lemondása mindenről, megbékélése a vegetálással. A háttérhatalomnak éppen ilyen emberek kellenek, ezért akarják elaltatni, tévutakra terelni a tudatunkat. Az általuk kigondolt és terjesztett hamis valóság ne vezessen félre bennünket, ne teremtsen hamis tudatot. Vissza kell épülnünk a jelenbe, hogy mi írhassuk a saját történelmünket, megmentve múltunkat is a jövőnknek. Tudással, tudattal, tisztességgel, rang és beosztás nélkül is lehet történelmet írni. A tömeg így írja a történelmet, s erre van ma lehetőségünk, de élnünk kell vele, mind az október 23-ra tervezett újabb Békemenet során, mind utána folyamatosan. Ezért hazai és külföldi ellenfeleink tömeget sem akarnak, hanem csak különálló önmegvalósító, tudattalan zombikat. Álljunk ellent. Szokjunk rá, s fegyelmezetten, elmélyülten, határtalanul bízva benne, s mindig figyeljünk a tudatunkra és gondozzuk.
Legyünk vele tisztában, hogy a tudatunk nemcsak a hordozójának, az embernek, hanem az egész anyagi és a szellemi világnak, de még önmagának a józan érzékelésére és értékelésére is képes. Benne mindig bízhatunk. Így tudunk magasabb szellemi szintre emelkedni, hatékonyan megvédeni önazonosságunkat, érdekeinket. Ami ma és holnap történni fog velünk, azért ne vegyük tehát le a felelősséget a választottak, de önmagunk, a választók válláról sem. A választóknak is felelősségtudatosoknak kell lenniük.
Nemcsak önmagukért, hanem a közért is, különben játékszerek lesznek a háttérhatalom, a az azt kiszolgáló hatalom kezében, vagy hasztalanul elvesznek. Fent és lent egyaránt leegyünk tudatában, a közember is szülhet eszmét, aminek eljött az ideje, s nélküle egyetlen célt sem lehet megvalósítani. Tényleg csak együtt sikerülhet. Ehhez nem kell védőoltás, de kell a mindenkiben meglévő józan ész tudatos bevetése. Írásos igazolást sem kapunk róla, de az országos-nemzeti mértékű tudatosság kialakulása jelezni fogja. E tudati folyamatot Müller Péter fogalmazta meg szemléletesen: „Mindenkinek magának kell ráébrednie arra, mi a saját útja, és ha ez megtörténik, abban a pillanatban remény van rá, hogy a kollektív lelkület is megváltozzon.” A világ most ezt a kort éli. A háttérhatalom és hazai ügynökeik ezt akarják megakadályozni nálunk is, s már nem is titkolják, hogy bármilyen eszközzel és bármilyen áron. Az ő világuralmi törekvéseik, esztelen terveik, erkölcsi-politikai bukásuk jelzi, hogy náluk a józan ész már hiánycikk. Élnünk kell előnyünkkel.
A tudathoz tudás is kell; elő kell segíteni, hogy ne csak érezzük, hanem biztosan tudjuk is, mi folyik, s mit kell tennünk, hogy a globális háttérhatalom ne uralhassa világunkat, az emberiséget, az életünket. Olyan országos egyetemre van igazán szükségünk, amely a betelepült és betelepülő hazai és a nemzetközi háttérhatalom elleni szellemi, politikai, gyakorlati harc módszereit a legmagasabb szinten oktatja, s megteremti a színvonalas szakmai tudást, megerősíti a törhetetlen tudatot bennünk.
A rendületlen magyar tudatot, amelyet nem korlátozhatnak ránk kényszerített, törvénytelenül törvényesített idegen elvárások, mint térdre borulás, elvtelen elfogultság idegenek és nemzetidegenek előtt, politikai korrektség, vagy tudatbénító zéró tolerancia bármivel szemben, ami történelmünk folyamán tragédiákhoz vezetett, sem veszélyes idegen figyelmesség, sem kéretlen segítőtárs. S önmagunk továbbra sem törekedjünk ilyesmire másokkal szemben. Orvul megsebesíthetik tudatunkat, de le nem győzhetik.
Ebben az értelemben a 2022-es választásnak a magyar nemzet számára történelmi tétje van, s szerencsére már tudatosult, hogy nem a meghaladott jobb- és baloldal ütközik, hanem a globalista és a nemzeti vonal. Mint minden választást, ezt is sok tényező és körülmény dönti el. Most és a következő időszakban a magyar tudatunk állapota, beállítottsága és akarata legyen a legfontosabb tényező. A magyar tudat pedig a lelkesítő szavaktól, a helyes jelszavaktól, a kézzelfogható tényektől is függ, s ezeket megtartva, tudatosan azon dolgozzunk közösen, hogy a hagyományos magyar értékek és nemzeti érdekeink szerint döntsön.
* A szerző közíró, nyugalmazott nagykövet
*****
Az élet folytonossága, tovább vitele és a túlzásba vitt homoszexuális propaganda
Azzal kell kezdenem, hagy valakit vagy valamit, valakiket vagy valamiket szeretni, vagy kedvelni, esetleg nem szeretni vagy nem kedvelni: ez mind-mind érzelmi kérdés! Legjobb ismereteim szerint pedig érzelmi kérdések nem tartoznak a büntetőjog hatálya alá! Helyes tehát, ha senki emberfia nem kiállt menten kötél, vagy börtön után, ha az alábbiakban érzelmi kérdéseket illetően a sajátjától eltérő nézeteket fog olvasni!
Hogy miért kellett ezt rögtön az írásom elején kizárni? Azért, mert az élet tovább vitele mellett, a hagyományos család védelmében és a túlzásba vitt homoszexuális propaganda ellen fogok az itt következőkben érvelni.
Márpedig az eszmék szabad áramlásáról, manapság szó sem lehet, ha ezek az eszmék nem liberálisak! Akár úgy is fogalmazhatok – és ezt meg is teszem, - hogy a náci időkben szabadon áramolhattak a náci eszmék, a kommunizmus tombolása idején szabadon áramolhattak a kommunista eszmék, ma pedig, a liberalizmus mindent ledöntő, mindent kiátkozó, mindent halálra üldöző tobzódása idején szabadon áramolhat mindenféle kitekert, nyakatekert libsi téveszme! De csak és kizárólag azok: liberálisok!
Ha valaki, - mint Orbán Viktor nagyon helyesen! – például illiberális megnyilatkozásra ragadtatja magát, nos, annak jobb lett volna meg sem születnie! Mert a mérhetetlenül toleráns libsik menten agyon köveznének, e libernyák fősodortól eltérően megnyilatkozót.
Tisztában vagyok vele, hogy e mérhetetlenül toleráns, az övéktől eltérő nézete-ket is könnyedén elviselő (mert hát liberális!) amúgy megveszekedett vademberek e tolerancia jegyében engem is menten megölnének, ha tudnának! Miért?
Tessék csak elolvasni fentebb a címet! Ah, minő meggondolatlanság, minő tudatlanság, minő barbár hozzáállás a dolgokhoz részemről! Mert miről is van szó? Arról, hogy az élet valaha, jó régen egyszer csak keletkezett a Földön, aztán kifejlődött az ember és hosszú, hosszú évezredeken keresztül férfiak és nők továbbadták ezt az emberi életet mindmáig! Igen, bármilyen furcsán hangzik is ez, ma 2021-ben: az életet férfiak és nők adták tovább! Nem nők nőkkel való kapcsolata és nem férfiak férfiakkal való kapcsolata biztosította a Földön az emberi élet fennmaradását, hanem férfiak és nők egymással való kapcsolata! Ezt pedig nagyon kell hangsúlyozni ebben a mai világban, mert ma úton útfélen homoszexuális propagandával találkozunk! Annak ellenére, hogy nincs az a nagyszerű, agyon dicsért, agyon ajnározott homoszexuális, Korunk Hőse, aki ne egy férfi és egy nő kapcsolata nyomán nyerte volna el az életét, amit persze esze ágában sincs immár tovább adni, mert, hogy ő homoszexuális, korunk sztárja, egy Földre szállt tünemény, egy csodálni való csoda! Kötelező őt minden emberfiának és emberlányának imádni és imáiba foglalni! Aki homoszexuális, az ma a topon van!
Az egy különleges, mert tökéletes ember, hitvány földi halandó által utol nem érhető csoda! A non plus ultra! Kritizálhatatlan! Na, még csak az kéne, hogy valaki egy rossz szót is ki merjen ejteni a száján egy buzeránssal, vagy egy leszbikussal kapcsolatban! Szót kiejteni? Hát már egy csúnya nézésért is minimum halál jár, ha az a csúnya nézés homokosra irányul!!!
Szóval, - komolyra fordítva a szót,- végtelenül beteg korunk immár ezt is elhozta! Azt, hogy túlzásba viszik, hogy kötelező túlzásba vinni a homoszexuális propagandát. Mert z, hogy ki a homoszexuális, az a kutyát nem érdekli! Mindenki az tesz, és azt nem tesz a saját budoárjában, amit csak akar! De az utca, a közterület, az már más! Ott már mi, normálisak is ott vagyunk, akik nem csak kaptuk, de tovább is adjuk az életet! (Bocsi! De ezért vagyunk mi, igen mi, az életet tovább is adók normálisak! Akik pedig csak kapták az életet apukától (aki férfi) és anyukától (aki nő) de továbbadni már nem akarják, mert a saját nemüket szeretik, azok, - tetszik, vagy nem tetszik, - de nem normálisak, hanem abnormálisak! Igen, igen! Mindig is voltak ilyenek, most is vannak és ezután is lesznek!
A gond nem ezzel van, hogy vannak! A gond a túlzásba vitt propagandájukkal van!A gond a túlzásba vitt homoszexuális propagandával van! A gond azzal van, hogyha a homoszexuálisok nem is tudnak gyermeket nemzeni, örökbe fogadni azért szeretnének! Tetszenek érteni? A normális férfi-nő kapcsolatot lenézik, ők gyermeket csinálni nem tudnak, de a mások által világra hozott gyermeket, azt bizony örökbe fogadnák!
Hadd legyen az a szegény, ártatlan kisgyerek ugyanolyan elfuserált, mint akik örökbe fogadták, hiszen azt látja maga körül, hogy neki két apukája van, anyukája meg egy sem, vagy két anyukája van, apukája meg egy sem! Az ilyen gyermekből TERMÉSZETESEN más sem lehet, csak elfajzott, csak nem normális, azaz homoszexuális!
De ha már ilyen szépen felvázoltuk a dolgokat, hely hiányában nem elmélyedve benne, akkor mi a normális, - szerintünk?
Kérem szépen az, hogy aki homoszexuális, az homoszexuális, és ezzel kész! Nem rendeznek nyilvánosan, közterületen felvonulásokat, „büszkeség napját” mert nincs mire büszkének lenniük! Nem csinálnak a homoszexualitásnak éjjel és nappal reklámot, nem favorizálják, nem reklámozzák, mert a téma ezt nem érdemli meg! Nem dörgölik a létüket naponta nekünk, normálisoknak az orrunk alá, mert mi viszolygunk, undorodunk az ő tevékenységüktől! Szabad, ugye? Elfogadjuk, hogy ők is vannak, de nem rajongunk értük! Mi őket elfajzottaknak, nem normálisoknak tartjuk! Ha a fejük tetejére állnak, akkor is!
És ezt nekik bizony tudomásul kell venniük! Kötelező! Ha ők elvárják tőlünk, hogy mi tudomásul vegyük az ő létezésüket, akkor nekik is tudomásul kell venniük, hogy mi is a világon vagyunk! Ha pedig azt tudomásul veszik, akkor nem hivalkodnak az elfajzottságukkal! Nem kell szégyellni, miért is?
De büszkének lenni rá: no, erre a világon semmi ok sincs!
Polgárdy Géza
*****
A fehér bőrű emberek gyűlöletére szólító, rasszista BLM mozgalom (és térdeplői)
Édes jó Istenem! De meseszép mellébeszélés: a fekete életek is számítanak! Hát persze, hogy számítanak! Merthogy minden emberi élet számít, a fehér, a fekete, a sárga, a barna és ezek variációi is!
Megismétlem! Minden emberi élet számít! Ez olyan mérhetetlenül és határtalanul igaz, hogy ezt kimondani sem kell! Nem kellene, mert ez a természetes!
Csak hát a BLM, a black live matter mozgalom nem erről szól! A BLM mozgalom éppen, hogy mélységesen rasszista, mert a fehér bőrű emberek elleni gyűlöletre szólít, arra buzdít, arra ösztökél, arra hív fel, csak hát a lehető legkörmönfontabb módon! Kiagyalói nagyon is jól tudják, hogy teljes nyíltsággal azt azért mégsem mondhatják, ami nyomja a lelküket, hogy gyűlöld az átkozott fehér bőrű embert! Mert tény és való, így, őszintén kimondva, így megfogalmazva, ahogyan gondolják, ez bizony N Y Í L T R A S Z I Z M U S! S az álnokok nagyon is jól tudják, hogy ez így, őszintén, mellből szembe: nem megy, nem mehet!
Ezért az álnok álnokul fogalmaz! Ezért van az is! Ezért van a fehér bőrű emberek elleni határtalan gyűlöletük szépen becsomagolva! A fekete életek IS! – számítanak! Kimondják a napnál világosabbat, a mindenki által tudottat, a nyilvánvalót, a természeteset, a megkérdőjelezhetetlent! Tetszenek érteni? Kimondják azt, hogy a fekete életek IS!- tehát még egyszer: IS! számítanak! Vajh miért? Megkérdőjelezte ezt valaha is valaki? Nem, soha és senki! Hát persze, hogy számítanak a fekete életek is! Napnál világosabb Mert ez a természetes!
De ők nem erre gondolnak! Ők arra gondolnak, hogy a fehér emberek élete nem számít! Mert ha valaki, akkor ők aztán velejéig rasszisták! De hát ezt így, - persze -nem mondhatják ki! Mert ez bizony tiltakozást váltana ki a fehér emberekből! Mi nem vált ki belőlük tiltakozást? Az, ha a BLM- mozgalom hangsúlyozza, hogy IS! A fekete életek IS számítanak! Ez olyan természetes, hogy csak az elmebeteg kérdőjelezi meg! Továbbá az, aki a BLM mozgalom velejéig álnok kiötlőinek szándéka mögé lát! Amely szándék így fogalmazható meg: A FEHÉR ÉLETEK NEM SZÁMÍTANAK IMMÁR SEMMIT SEM! A pokolba a fehér bőrű emberekkel, az ő idejük lejárt, következünk mi, feketék, de ezt nem mondhatjuk ki, mert az – érthető! – ellenállást váltana ki! Ezért mit hirdetünk? Azt, hogy „IS”! Azt, hogy mi „IS” számítunk! Mert ezt ugye nem lehet kifogásolni! Ha sztaniol papírba bujtatjuk, ha elrejtjük a mérhetetlen, a feneketlen, a határtalan gyűlöletünket a fehér bőrű emberek elől és azt hangoztatjuk, hogy „is,” hogy „mi is” számítunk, az nem kifogásolható! Aztán az, hogy mi nem azt gondoljuk, hogy is, hogy mi, feketék is számítunk valamit, hanem azt, hogy csakis és kizárólag mi, feketék számítunk, tehát gyűlöljük a fehér bőrű embert, sőt öljük is meg, aki fehér bőrű, mert ez van a hangzatos szólamunk mögött, az már egy másik kérdés! De a világ szeme elől a mélységes fehér gyűlöletünket ez által sikeresen elrejtettük!
Hűlye, fehér emberek! Lehet fél térdre ereszkedni, lehet kiállni mellettünk, feketék mellett, mert vagyunk olyan mélységesen rafináltak, hogy nem azt hirdetjük, amit gondolunk! Egy fenét! Nem estünk a fejünkre! Mi mélységesen, mi megszállottan rasszisták vagyunk, mi utálunk, gyűlölünk benneteket, valamennyi fehér embert meg tudnánk fojtani egy kanál vízben! De csak nem fogjuk ezt bármikor is kimondani? Kimondani azt mondjuk ki, ami támadhatatlan, azt, hogy a mi fekete életünk is számít! Na, ebbe kössetek bele nagyokosok! De szó sincs itt „is”-ről! Itt csakis és kizárólag rólunk, fekete bőrűekről van szó! Arról, hogy a ti időtök fehérek lejárt, ti nem számítotok, csak mi, fekete bőrűek számítunk!
Tehát fél térdre nyavalyások! Tiszteljétek a fekete bőrű embereket, mert csak azokat kell tisztelni, pusztán a bőrük színe miatt! Halljátok, - ti nullák? Fél térdre! Imádjatok minket, fekete bőrűeket, ti hitvány fehérek, mint magát az Istent! Mert számotokra, fehér bőrűek számára valóban, mi vagyunk az Isten! Nektek mi minden vagyunk, és ti semmik sem vagytok! Egy túlélt faj, a fehér bőrűek vagytok ti, senkik és semmik! Ezt nem mondjuk ki, ezt mi csak gondoljuk, ezt rejtettük el az „is” mögé! Ezt az „is” szót nektek szánjuk! Ízlelgessétek csak rohadék fehér bőrűek! Ízlelgessétek, és mormogjátok magatokban, hogy bizony mi, fekete bőrűek „is” számítunk! Nem ti számítotok, ahogyan azt tévesen gondoljátok, sőt, ti immár semmit sem számítotok, csak is és kizárólag mi, fekete bőrűek számítunk! Tudatosítsátok magatokban, az elbutított, a félre vezetett hűlye fejetekben és fél térdre fehér bőrűek! Imádjatok minket, fekete bőrűeket!
Csókoljátok meg a lábainkat! Hódoljatok előttünk! Hiszen nektek leáldozott, ti túléltétek önmagatokat, tehetetlenek vagytok, csak még nem jöttetek rá! Eljött a mi időnk! Mert az, hogy a fekete életek is számí- tanak, az így kimondva, valójában azt jelenti, hogy a fehér életek már nem számítanak, csak a fekete életek számítanak! Értitek, barmok? Nektek leáldozott! Még nem mondjuk ki nyíltan, mert még nem találjuk elérkezettnek az időt a nyílt és őszinte megfogalmazásra! A leszámolásra! Még csak annak jött el az ideje, hogy fél térdre bolond, kiélt fehér bőrűek! De majd letérdepeltetünk benneteket barmokat egészen is! Le fogtok térdelni előttünk teljesen, mind a két térdetekkel és úgy fogjátok csókolgatni a mi fekete lábainkat!
BLM! Black live matter! Ismételgessétek, ízlelgessétek, ti mocskos, utolsó, rohadék, fehér bőrűek, a mi istenítésünket! S térdre! Térdre! Térdre, utolsó fehér bőrűek!
Dr. Polgárdy Géza
Édes jó Istenem! De meseszép mellébeszélés: a fekete életek is számítanak! Hát persze, hogy számítanak! Merthogy minden emberi élet számít, a fehér, a fekete, a sárga, a barna és ezek variációi is!
Megismétlem! Minden emberi élet számít! Ez olyan mérhetetlenül és határtalanul igaz, hogy ezt kimondani sem kell! Nem kellene, mert ez a természetes!
Csak hát a BLM, a black live matter mozgalom nem erről szól! A BLM mozgalom éppen, hogy mélységesen rasszista, mert a fehér bőrű emberek elleni gyűlöletre szólít, arra buzdít, arra ösztökél, arra hív fel, csak hát a lehető legkörmönfontabb módon! Kiagyalói nagyon is jól tudják, hogy teljes nyíltsággal azt azért mégsem mondhatják, ami nyomja a lelküket, hogy gyűlöld az átkozott fehér bőrű embert! Mert tény és való, így, őszintén kimondva, így megfogalmazva, ahogyan gondolják, ez bizony N Y Í L T R A S Z I Z M U S! S az álnokok nagyon is jól tudják, hogy ez így, őszintén, mellből szembe: nem megy, nem mehet!
Ezért az álnok álnokul fogalmaz! Ezért van az is! Ezért van a fehér bőrű emberek elleni határtalan gyűlöletük szépen becsomagolva! A fekete életek IS! – számítanak! Kimondják a napnál világosabbat, a mindenki által tudottat, a nyilvánvalót, a természeteset, a megkérdőjelezhetetlent! Tetszenek érteni? Kimondják azt, hogy a fekete életek IS!- tehát még egyszer: IS! számítanak! Vajh miért? Megkérdőjelezte ezt valaha is valaki? Nem, soha és senki! Hát persze, hogy számítanak a fekete életek is! Napnál világosabb Mert ez a természetes!
De ők nem erre gondolnak! Ők arra gondolnak, hogy a fehér emberek élete nem számít! Mert ha valaki, akkor ők aztán velejéig rasszisták! De hát ezt így, - persze -nem mondhatják ki! Mert ez bizony tiltakozást váltana ki a fehér emberekből! Mi nem vált ki belőlük tiltakozást? Az, ha a BLM- mozgalom hangsúlyozza, hogy IS! A fekete életek IS számítanak! Ez olyan természetes, hogy csak az elmebeteg kérdőjelezi meg! Továbbá az, aki a BLM mozgalom velejéig álnok kiötlőinek szándéka mögé lát! Amely szándék így fogalmazható meg: A FEHÉR ÉLETEK NEM SZÁMÍTANAK IMMÁR SEMMIT SEM! A pokolba a fehér bőrű emberekkel, az ő idejük lejárt, következünk mi, feketék, de ezt nem mondhatjuk ki, mert az – érthető! – ellenállást váltana ki! Ezért mit hirdetünk? Azt, hogy „IS”! Azt, hogy mi „IS” számítunk! Mert ezt ugye nem lehet kifogásolni! Ha sztaniol papírba bujtatjuk, ha elrejtjük a mérhetetlen, a feneketlen, a határtalan gyűlöletünket a fehér bőrű emberek elől és azt hangoztatjuk, hogy „is,” hogy „mi is” számítunk, az nem kifogásolható! Aztán az, hogy mi nem azt gondoljuk, hogy is, hogy mi, feketék is számítunk valamit, hanem azt, hogy csakis és kizárólag mi, feketék számítunk, tehát gyűlöljük a fehér bőrű embert, sőt öljük is meg, aki fehér bőrű, mert ez van a hangzatos szólamunk mögött, az már egy másik kérdés! De a világ szeme elől a mélységes fehér gyűlöletünket ez által sikeresen elrejtettük!
Hűlye, fehér emberek! Lehet fél térdre ereszkedni, lehet kiállni mellettünk, feketék mellett, mert vagyunk olyan mélységesen rafináltak, hogy nem azt hirdetjük, amit gondolunk! Egy fenét! Nem estünk a fejünkre! Mi mélységesen, mi megszállottan rasszisták vagyunk, mi utálunk, gyűlölünk benneteket, valamennyi fehér embert meg tudnánk fojtani egy kanál vízben! De csak nem fogjuk ezt bármikor is kimondani? Kimondani azt mondjuk ki, ami támadhatatlan, azt, hogy a mi fekete életünk is számít! Na, ebbe kössetek bele nagyokosok! De szó sincs itt „is”-ről! Itt csakis és kizárólag rólunk, fekete bőrűekről van szó! Arról, hogy a ti időtök fehérek lejárt, ti nem számítotok, csak mi, fekete bőrűek számítunk!
Tehát fél térdre nyavalyások! Tiszteljétek a fekete bőrű embereket, mert csak azokat kell tisztelni, pusztán a bőrük színe miatt! Halljátok, - ti nullák? Fél térdre! Imádjatok minket, fekete bőrűeket, ti hitvány fehérek, mint magát az Istent! Mert számotokra, fehér bőrűek számára valóban, mi vagyunk az Isten! Nektek mi minden vagyunk, és ti semmik sem vagytok! Egy túlélt faj, a fehér bőrűek vagytok ti, senkik és semmik! Ezt nem mondjuk ki, ezt mi csak gondoljuk, ezt rejtettük el az „is” mögé! Ezt az „is” szót nektek szánjuk! Ízlelgessétek csak rohadék fehér bőrűek! Ízlelgessétek, és mormogjátok magatokban, hogy bizony mi, fekete bőrűek „is” számítunk! Nem ti számítotok, ahogyan azt tévesen gondoljátok, sőt, ti immár semmit sem számítotok, csak is és kizárólag mi, fekete bőrűek számítunk! Tudatosítsátok magatokban, az elbutított, a félre vezetett hűlye fejetekben és fél térdre fehér bőrűek! Imádjatok minket, fekete bőrűeket!
Csókoljátok meg a lábainkat! Hódoljatok előttünk! Hiszen nektek leáldozott, ti túléltétek önmagatokat, tehetetlenek vagytok, csak még nem jöttetek rá! Eljött a mi időnk! Mert az, hogy a fekete életek is számí- tanak, az így kimondva, valójában azt jelenti, hogy a fehér életek már nem számítanak, csak a fekete életek számítanak! Értitek, barmok? Nektek leáldozott! Még nem mondjuk ki nyíltan, mert még nem találjuk elérkezettnek az időt a nyílt és őszinte megfogalmazásra! A leszámolásra! Még csak annak jött el az ideje, hogy fél térdre bolond, kiélt fehér bőrűek! De majd letérdepeltetünk benneteket barmokat egészen is! Le fogtok térdelni előttünk teljesen, mind a két térdetekkel és úgy fogjátok csókolgatni a mi fekete lábainkat!
BLM! Black live matter! Ismételgessétek, ízlelgessétek, ti mocskos, utolsó, rohadék, fehér bőrűek, a mi istenítésünket! S térdre! Térdre! Térdre, utolsó fehér bőrűek!
Dr. Polgárdy Géza
*****
Victória és Viktor
(De főleg Victoria Nuland, akivel feltehetően ismét sok bajunk lesz)
A cím így blickfangos, hogy Victoria és Viktor, s az is kétségtelen, hogy kettejük csatározásai a jövőben nem fognak ritkaság számba menni. Ez pedig egy újabb érv arra, hogy indokolt e két szereplőt így, együtt emlegetni. Ezzel aztán ki is merültek az indokok, hogy miért emlegetem neveiket így együtt. Hiszen amit szükséges, azt Viktorról, a magyar Miniszterelnökről szinte mindent tudunk. S emellett sokan még hálát is adunk a magyarok Istenének, amiért
Őt adta nekünk. Így, - végre(!) - van vezetője a túlságosan is sokat szenvedett magyarságnak! Ami viszont Victoriát elleti, ő csak a vájt fülűek előtt ismert, tehát végül is róla szól e pár sor. Victoria Nulandról, az USA európai ügyekkel foglalkozó, új, külügyi államtitkáráról.
Miután Joe Biden csalások sorozatát követően az USA elnöke lett, teljesen egyértelművé vált, hogy az ország adminisztrációját illetően a Trump-érához képest személycserék lesznek.
Lettek is! Anthony Blinken lett - sajnos(!) - a külügyér, a miniszter, a külügy politikai államtitkári posztjára pedig a korábbi időkből már ismert Victoria Nuland került.
Sem Blinken, sem Nuland megjelenése nem meglepetés számunkra az említett pozíciókban, noha jó hírnek egyik sem tekinthető! Tény ugyanis, hogy míg Trump és Orbán sok tekintetben egy követ fújtak, addig Biden és Orbán viszonylatáról inkább az ellenkezője mondható!
Ezért az is várható volt, hogy az új amerikai adminisztrációban olyan személyek fognak feltűnni, akik az Orbán kormánnyal cseppet sem szimpatizálnak.Sőt! S ez be is következett!
Ami Victoria Nulandot illeti, valójában régi „ismerős”- ről van szó! Egy valóban rutinos, profi politikusról van szó, aki azonban velejéig liberális! Az igaz, hogy hölgyek esetében nem illik az életkorukat emlegetni, legfeljebb, ha húsz évesek…Ám az is igaz, hogy nem, mint nővel, hanem mint politikussal foglalkozik ez az írás, akkor pedig nem tapintatlanság elárulni, hogy 1961. október 25-én született, azaz hatvanadik évében jár.
Sherwin B. Nuland sebész orvos és Rhoda Mc Khann gyermeke. 1979-ben diplomázott a Choate Rosemary Hall-ban.1983-ban szerzett bölcsész diplomát a Brown Egyetemen, ahol orosz irodalmat, politológiát és történelmet tanult. 1993-96 között, Bill Clinton elnöksége (meg Strobe Talbott vezérkari főnöksége) idején Nuland helyettes államtitkár volt.
Később, 2003-2005 között Dick Cheney alelnök külpolitikai tanácsadója. Majd 2005-08 között, George Bush jr. második ciklusa alatt az USA NATO nagykövete volt Brüsszelben. 2011 nyarán Nuland az európai hagyományos fegyveres erők különleges megbízottja lett, majd a Külügyminisztérium szóvivője. Miután 2013 végén kinevezték az USA európai és eurázsiai ügyekért felelős helyettes államtitkárának, 2013. szeptember 18-án tett esküt.
Előéletének eme rövid, vázlatos ismertetése után idézzük fel a 2014-es évet. Ekkor történt az, amire mi magyarok emlékezünk. Mármint az, hogy Vida Ildikót, aki ekkor a Nemzeti Adó- és Vámhivatala elnöke volt, hetedmagával kitiltották az USA-ból. Nuland pedig ekkor telefonált rá Szijjártó Péter külügyminiszterre, hogy Orbán Viktor miért biztatja Vida Ildikót André Goodfriend, - a mi, magyarok szemében méltán hírhedt! - amerikai ügyvivő feljelentésére?
Bizonyára sokan emlékeznek még arra a Goodfriendre, aki, - eléggé el nem ítélhető módon, hazája magyarországi képviselete helyett, időről-időre bele kotnyeleskedett a magyar belpolitikába. Ellenzéki tüntetésekre járt, ellenzéki megnyilvánulásokkal értett egyet, azaz Orbán-kritikus volt!
Vajon hogy gondolta?Az USA, mint küldő állam nem azért küldte Magyarországra, hogy itt a magyarok helyett a magyar belpolitikába dugja az orrát! Vagy mégis azért? Olyan cselekedetekre ragadtatta magát ez a Goodfriend, amelyekre az USA külképviselete diplomatájának nincs, mert nem is lehet felhatalmazása…
Lényeg a lényeg: Vida Ildikó 2014. december 11-én a Központi Nyomozó Főügyészségen feljelentette e rosszemlékű Goodfriendet, Nuland pártfogoltját. Nuland így korábban Európáért felelős helyettes amerikai külügyi államtitkárként került konfliktusba a magyar államvezetéssel.
Most pedig, íme, itt van Victoria Nuland, mint az amerikai külügy új politikai államtitkára. Akinek Bob Menendez, a szenátus külügyi bizottságának demokrata párti elnöke azt mondta, hogy egy tizenöt éves demokratikus visszaesés közepén vagyunk, Nicaraguától Magyarországig.
A demokrácia pedig, így visszafelé halad. Nuland erre úgy reagált, hogy a NATO szövetségesek soraiban is olyan visszalépéseket lát, mint az illiberalizmus megerősödés! Szerinte a demokrácia nem magától terem, hanem meg kell harcolni érte…! Már pedig, ha Nuland szerint erősödik az illiberalizmus, ha Nuland szerint meg kell harcolni a demokráciáért, arra figyelnünk illik.
Mert különösen érdekes és fontos mindez, ha arra gondolunk, hogy jövőre, 2022-ben választások lesznek Magyarországon. Idáig érve a gondolatmenetben, érdemes megemlíteni, hogy John Fonte, a Hudson Intézet washingtoni konzervatív agytröszt program igazgatója nemrég egy nyilatkozatában nem zárta ki, hogy az USA külügye be akar majd avatkozni a magyarországi választásokba. Hogy pénzelni fogják a Fidesszel szemben álló civil szervezeteket, amelyek összedolgoznak a magyarországi ellenzékkel.
Nem kellett tehát különösebb jóstehetség ahhoz, hogy leírjuk a fenti alcím ama mondatát, amely szerint - feltehetően –Nulanddal ismét sok bajunk lesz!
Orbán Viktor éppen mostanában nyilatkozta egy szlovák lapnak, hogy -szerinte- a mai liberalizmus nem más, mint a demokrácia hiánya. Mivel Nuland ezt egészen másképpen látja, Victoria és Viktor csörtéit, penge váltásait, ugyan cseppet sem várjuk, de bizony valószínűsítjük.
Polgárdy Géza
*****
FIATALOKHOZ
Akár hiszitek, akár nem, én is voltam fiatal. Most 96(!!!) évesen, elmondhatom, megértem mindent, mindennek az ellenkezőjét, annak az ellenkezőjét is. Tovább is fokozható...
Valaha én is idealista voltam, mint ti, akartam megmenteni, megjavítani a világot. Csalódnom kellett. A hangzatos jelszavak mögött nem volt semmi. Csak és kizárólag a hazugság, hatalmi vágy és gyűlölet. Ma is ez a helyzet.
Régebben, a különböző nemzeteket, népeket ugrasztották egymásnak azok, akiket ma Amerikában „Deep State”
(https://en.wikipedia.org/wiki/Deep_state)
néven ismernek. Ugyanis ez az óriás tőke csak a háborúkkal töltheti meg a pénzes zsákjait. Kitalálták a túlzó, gyűlöletkeltő nacionalizmust. Ezzel óriási háborúkat, népirtásokat idéztek elő. E háborúk végén olyan „békeszerződéseket” kényszerítettek a vesztesekre, amelyek ellenségekké tették azokat a népeket, akiknek évszázadokon keresztül relatív békében éltek egymás mellett és egyetlen vágyuk a béke volt. 1919-ben mondta marsall Foch a francia haderők főparancsnoka: Ez nem béke, ez húsz éves fegyverszünet
(https://hu.wikiquote.org/wiki/Ferdinand_Foch)
A második világháborúhoz vezető évtizedek, majd a háború alatt legalább 200 millió személy pusztult el, a nagytőke érdekében. A „béke” ugyanaz. Ennek nyomán láthattuk a sok „kis” háborút, amelyek eddig három arab államot tettek tönkre, s elindították a „menekült” áradatot Európa felé (80% katona korú férfi, honnan veszik a nőket?). Az USA „demokrata” pártja minden áron el akarja pusztítani az elnököt, mert az nem akar háborút. ki akar békülni az oroszokkal. Itt álljunk meg egy pillanatra. Háborúkat a Demokrata párt indította (Lusitania elsüllyesztetése, kiprovokált Pearl Harbor)
(https://www.independent.org/news/article.asp?id=1930)
A Republikánusok a békéért dolgoztak. Ezért mondatták le Nixont, mert kihozta őket VietNamból. Most Trump elnököt akarják megsemmisíteni, mert békét akar.
Néhány szó a médiáról: Lényegében kevesebb, mint 10 vállalat irányítja a világ sajtót
(https://en.wikipedia.org/wiki/Concentration_of_media_ownership)
Ezt ugyan olvashattad volna a magyarul is megjelent könyvben: Udo Ulfkotte: Megvásárolt újságírók
(https://moly.hu/konyvek/udo-ulfkotte-megvasarolt-ujsagirok).
Ma, idealizmusotokat, segíteni akarásotokat használják ki a „Deep State” emberei. A mai, tisztességesen megválasztott kormányt ócsárolják, minden elképzelhető hazugsággal vádolják őket, akik eddig messze az elérhető jólétet biztosítják a magyarságnak.
Nagy baj van néhány középiskolában és egyetemen. Az idősebb tanárok a kommunista időkben szerezték diplomájukat. Professzoraik még ma is tanítanak s kedvük szerint adják át ballib. nézeteiket tanítványaiknak. A többi szovjet uralom alól szabadult népnek még a kommunistái is nacionalisták voltak. A mieink nemzetközi alapon álltak, s ma is ott vannak. Úgy is tanítanak...
Amikor „magyarkodással” vádolják, gúnyolják a hazaszerető embereket, eltitkolják előttetek a szomorú tényt, hogy a környező államok, melyek a magyarság millióit kapták ajándékba Trianonban, még a kommunista időkben is vad nacionalisták voltak s a kezükre adott magyarság kiirtásán dolgoztak teljes erővel. Látogass el Erdélybe, Felvidékre, Kárpátaljára, Bácskába. Ha tényleg idealista vagy, megrendülve és magyarként fogsz visszajönni.
Addig is gondosan tanulmányozd Saul D Alinsky könyvét: A CIVIL SZERVEZKEDÉS ÁBÉCÉJE. vagy ha tudsz angolul, az eredetit: RULES FOR RADICALS.
Ha figyelmesen olvasod, rá kell jönnöd, hogy a „deep state” által hatalmas pénzekkel életben tartott „civil szervezetek” csak kihasználnak a káosz és felfordulás rombolás érdekében.
Ezekre gondolj, mielőtt legközelebb kicsalnak tüntetni.
Magyaródy Szabolcs
2021, március 24.
*****
Miért nem lett elítélve Gyurcsány Ferenc 2016-ért!
Film
(Katt ide!!)
(Katt ide!!)
*****
A frízek neki mennek az EB-nek
Minority SafePack: bizalmatlansági indítványt fogadott el a frízföldi parlament az Európai Bizottság ellen!
A fríz regionális parlament bizalmatlansági indítvánnyal „büntette” az Európai Bizottságot, amiért az elutasította a kisebbségi jogok uniós szintű védelmét előirányzó Minority SafePacket.
Bizalmatlansági indítványt fogadott el szerdán a frízföldi regionális parlament az Európai Bizottsággal (EB) szemben az őshonos kisebbségek jogainak uniós rendezését, illetve a jogvédő intézkedések elmulasztásának számonkérését kérő Minority SafePack nevű polgári kezdeményezés elutasítása miatt. A Hollandia északi részén élő őshonos fríz közösség regionális törvényhozása egyhangúlag fogadta el az indítványt. Megbukott a Minority SafePack, cserbenhagyta az őshonos kisebbségeket az Európai Bizottság Nem indít jogalkotást a nemzeti kisebbségek védelmében az Európai Bizottság, számolt be pénteki közleményében az RMDSZ.
Eszerint az EB csütörtökön úgy döntött, „hogy semmibe veszi több mint egymillió európai polgár kérését, valamint az Európai Parlament állásfoglalását. Az erről szóló közlemény emlékeztet: a fríz parlament korábban felszólította az EB-t a kezdeményezés támogatására, hiszen azt 1,1 millió európai polgár aláírásával támogatta, és számos nemzeti és regionális parlament, illetve kormány is kiállt mellette. Ugyanígy az Európai Parlament is háromnegyedes többséggel szólította fel az EB-t, hogy fogadja el a kezdeményezésben javasoltakat. A brüsszeli testület ugyanakkor úgy gondolja: már eleget tett, ezért nem szükséges új jogszabályt alkotni a témában. Sijbe Knol, a Fríz Nemzeti Párt (FNP) frakcióvezetője bizarrnak nevezte, hogy az EB „egyszerűen kidobta a polgári kezdeményezést”. Emlékeztetett: Hollandiában a fríz regionális törvényhozás mellett a képviselőház is kiállt a projekt mellett, csakúgy, mint a német parlament alsóháza, a Bundestag és négy tartomány.
Az Európai Bizottság válasza arrogáns, és sérti az Európai Unió demokratikus legitimációját. Ezt nem engedhetjük csak úgy, szó nélkül” – szögezte le a frakcióvezető. A fríz regionális parlament az első törvényhozás, amely állást foglalt a polgári kezdeményezés visszautasítása kapcsán. Leszögezik: mindenkinek tudnia kell Európában, hogy a frízek nem fogadják el szó nélkül az EB döntését. A bizalmatlansági indítvány szövegét megküldik a regionális és az országos hatóságoknak is. Sijbe Kjol kijelentette: egész Európában terjeszteni fogják üzenetüket. Az Európai Unió nem önmagáért létezik, hanem elsősorban a polgáraiért.
Köztük azért az 50 millióért is, aki olyan régiókban él, ahol kisebbségi nyelvet is beszélnek, ebben pedig benne van a 650 000 fríz is. Nagyon rossz jelzés a demokrácia számára, hogy egy olyan kezdeményezést, mint a Minority SafePack, egyszerűen a "földbe állítanak” – szögezte le a fríz politikus.
Gál Kinga és Vincze Loránt egyaránt beolvasott Brüsszelnek a Minority Safepack elutasítása miatt Az Európai Bizottság sokadjára hagyja cserben a hagyományos nemzeti kisebbségeket, felháborító, hogy a testület nem hajlandó semmilyen nemzeti kisebbségvédelmi jogszabályt alkotni annak ellenére, hogy a Minority Safepack európai kezdeményezést közel másfél millió polgár támogatta. Mint arról beszámoltunk, az EB pénteken közölte, nem irányoz elő új jogi aktusokat a Minority SafePack nevű európai polgári kezdeményezéssel kapcsolatban, mivel a már hatályos jogszabályok és szakpolitikai intézkedések teljes körű végrehajtása komoly fegyvertárat fog biztosítani a kezdeményezés céljainak támogatásához.
A kezdeményezés célja, hogy a nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségvédelem bizonyos területei az európai uniós jog részei legyenek, és a brüsszeli bizottság szerint az eredeti, 2013-as előterjesztés óta eltelt években számos olyan intézkedés született, amely megoldást kínál a benne megfogalmazott javaslatokra. „Ez az ötödik sikeres európai polgári kezdeményezés, amely arról tanúskodik, hogy az európai polgárok hallatni kívánják hangjukat, és részt kívánnak venni az uniós politika alakításáról szóló nyilvános vitában. A kisebbségekhez tartozók jogainak tiszteletben tartása az EU egyik alapvető értéke, a bizottság pedig elkötelezett, hogy előmozdítsa az erre irányuló törekvéseket” – nyilatkozott Vera Jourová értékekért és átláthatóságért felelős uniós biztos a kezdeményezéssel kapcsolatban. A kezdeményezést az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) terjesztette elő.
Elfogadhatatlannak és felháborítónak tartják az EB elutasító döntését a magyar politikusok Az Európai Bizottság kimutatta a foga fehérjét a Minority SafePack polgári kezdeményezés ügyében – értékelte Szili Katalin miniszterelnöki megbízott a testület pénteki döntését az MTI-hez eljuttatott közleményében.
Őshonos közösség Hollandiában a frízek, eredetileg a Fríz-szigeteken élt germán nép, amely a németalföldi és a nyugati német területeket elfoglalva kiszorította onnan a keltákat. Jelenleg a frízek többsége a holland Friesland és Groningen tartományokban lakik, illetve Németországban Nordfriesland területén (Schleswig-Holstein tartományban) él.
forrás/https://kronikaonline.ro/.../minority-safepack...
A fríz regionális parlament bizalmatlansági indítvánnyal „büntette” az Európai Bizottságot, amiért az elutasította a kisebbségi jogok uniós szintű védelmét előirányzó Minority SafePacket.
Bizalmatlansági indítványt fogadott el szerdán a frízföldi regionális parlament az Európai Bizottsággal (EB) szemben az őshonos kisebbségek jogainak uniós rendezését, illetve a jogvédő intézkedések elmulasztásának számonkérését kérő Minority SafePack nevű polgári kezdeményezés elutasítása miatt. A Hollandia északi részén élő őshonos fríz közösség regionális törvényhozása egyhangúlag fogadta el az indítványt. Megbukott a Minority SafePack, cserbenhagyta az őshonos kisebbségeket az Európai Bizottság Nem indít jogalkotást a nemzeti kisebbségek védelmében az Európai Bizottság, számolt be pénteki közleményében az RMDSZ.
Eszerint az EB csütörtökön úgy döntött, „hogy semmibe veszi több mint egymillió európai polgár kérését, valamint az Európai Parlament állásfoglalását. Az erről szóló közlemény emlékeztet: a fríz parlament korábban felszólította az EB-t a kezdeményezés támogatására, hiszen azt 1,1 millió európai polgár aláírásával támogatta, és számos nemzeti és regionális parlament, illetve kormány is kiállt mellette. Ugyanígy az Európai Parlament is háromnegyedes többséggel szólította fel az EB-t, hogy fogadja el a kezdeményezésben javasoltakat. A brüsszeli testület ugyanakkor úgy gondolja: már eleget tett, ezért nem szükséges új jogszabályt alkotni a témában. Sijbe Knol, a Fríz Nemzeti Párt (FNP) frakcióvezetője bizarrnak nevezte, hogy az EB „egyszerűen kidobta a polgári kezdeményezést”. Emlékeztetett: Hollandiában a fríz regionális törvényhozás mellett a képviselőház is kiállt a projekt mellett, csakúgy, mint a német parlament alsóháza, a Bundestag és négy tartomány.
Az Európai Bizottság válasza arrogáns, és sérti az Európai Unió demokratikus legitimációját. Ezt nem engedhetjük csak úgy, szó nélkül” – szögezte le a frakcióvezető. A fríz regionális parlament az első törvényhozás, amely állást foglalt a polgári kezdeményezés visszautasítása kapcsán. Leszögezik: mindenkinek tudnia kell Európában, hogy a frízek nem fogadják el szó nélkül az EB döntését. A bizalmatlansági indítvány szövegét megküldik a regionális és az országos hatóságoknak is. Sijbe Kjol kijelentette: egész Európában terjeszteni fogják üzenetüket. Az Európai Unió nem önmagáért létezik, hanem elsősorban a polgáraiért.
Köztük azért az 50 millióért is, aki olyan régiókban él, ahol kisebbségi nyelvet is beszélnek, ebben pedig benne van a 650 000 fríz is. Nagyon rossz jelzés a demokrácia számára, hogy egy olyan kezdeményezést, mint a Minority SafePack, egyszerűen a "földbe állítanak” – szögezte le a fríz politikus.
Gál Kinga és Vincze Loránt egyaránt beolvasott Brüsszelnek a Minority Safepack elutasítása miatt Az Európai Bizottság sokadjára hagyja cserben a hagyományos nemzeti kisebbségeket, felháborító, hogy a testület nem hajlandó semmilyen nemzeti kisebbségvédelmi jogszabályt alkotni annak ellenére, hogy a Minority Safepack európai kezdeményezést közel másfél millió polgár támogatta. Mint arról beszámoltunk, az EB pénteken közölte, nem irányoz elő új jogi aktusokat a Minority SafePack nevű európai polgári kezdeményezéssel kapcsolatban, mivel a már hatályos jogszabályok és szakpolitikai intézkedések teljes körű végrehajtása komoly fegyvertárat fog biztosítani a kezdeményezés céljainak támogatásához.
A kezdeményezés célja, hogy a nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségvédelem bizonyos területei az európai uniós jog részei legyenek, és a brüsszeli bizottság szerint az eredeti, 2013-as előterjesztés óta eltelt években számos olyan intézkedés született, amely megoldást kínál a benne megfogalmazott javaslatokra. „Ez az ötödik sikeres európai polgári kezdeményezés, amely arról tanúskodik, hogy az európai polgárok hallatni kívánják hangjukat, és részt kívánnak venni az uniós politika alakításáról szóló nyilvános vitában. A kisebbségekhez tartozók jogainak tiszteletben tartása az EU egyik alapvető értéke, a bizottság pedig elkötelezett, hogy előmozdítsa az erre irányuló törekvéseket” – nyilatkozott Vera Jourová értékekért és átláthatóságért felelős uniós biztos a kezdeményezéssel kapcsolatban. A kezdeményezést az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) terjesztette elő.
Elfogadhatatlannak és felháborítónak tartják az EB elutasító döntését a magyar politikusok Az Európai Bizottság kimutatta a foga fehérjét a Minority SafePack polgári kezdeményezés ügyében – értékelte Szili Katalin miniszterelnöki megbízott a testület pénteki döntését az MTI-hez eljuttatott közleményében.
Őshonos közösség Hollandiában a frízek, eredetileg a Fríz-szigeteken élt germán nép, amely a németalföldi és a nyugati német területeket elfoglalva kiszorította onnan a keltákat. Jelenleg a frízek többsége a holland Friesland és Groningen tartományokban lakik, illetve Németországban Nordfriesland területén (Schleswig-Holstein tartományban) él.
forrás/https://kronikaonline.ro/.../minority-safepack...
(facebook)
*****
Az individummá válás
Válasszuk el egymástól az individuummá válás és az individualizálódás fogalmát!
Ha előveszem Marxot, akit én főként történetfilozófusként tartok nagyra, megfogalmazza a hármas leválás világtörténelmi folyamatát. Az ember szabaddá válása azáltal valósul meg, hogy leválik a természet, a föld és a közösség köldökzsinórjáról, önálló szabad individuummá válik, majd létrehozza az újtípusú közösséget, vagyis visszatér a közösség kebelébe, de most már mint szabad, önálló lény, a szabad, önálló lények önként vállalt közösségébe.
Vagyis NEM TAGADJA AZ EMBERNEK, MINT KÖZÖSSÉGI LÉNYNEK a fogalmát!
Ezzel szemben áll korunk tömeges individualizálódásának félelmetes folyamata, amely mindenfajta közösség széthullásához vezet, az atomizálódott, tehát közösség nélküli társadalomhoz. Ennek a folyamatnak a fő kifejeződése mindenfajta gyökér, kötődés elszakítása, a tömeges gyökértelenné válás, vagyis mindenfajta identitás megsemmisítése, beleértve a nemzeti-kulturális, de még a nemi identitást is!
Ez a fajta atomizált tömegember már azt se tudja, hogy ő személy szerint nő-e vagy férfi, sőt, ez tiltva is van a számára, nincs már (édes)anyja, (édes)apja, csak szülő I., szülő II.
Európa (az európai civilizáció!) elöregszik, apad? Nosza, "segítsünk rajta" Afrikából, Közel-Keletről, stb. behívott migránsokkal, lehetőleg muszlimokkal, és ne keresztényekkel, vagy a racionális világnézet (materializmus) híveivel.
Íme, ez a "nyílt társadalom" tébolyult eszméje.
Volt a XX. században két nagy történelmi kisiklás: a fasizmus és a kommunista diktatúra.
Mindkettő atavisztikus torzulás volt a modern társadalom testén, atavisztikus visszaütés prekapitalista hatalmi formákra. Visszalépés még a kapitalizmushoz képest is tehát, még Marx paradigmarendszerében maradva is! Lásd: Tőkei Ferenc, vagy Petschnig Mária Zita. Ez utóbbi műve: A pénz értékvesztése a szocializmusban. Marx Gazdasági -filozófiai kéziratok 1844-ből c. művéből idézve, azt elemezve zúzza ízzé-porrá a "létező szocializmust"!
A náci rendszert egy háborúban lehetett csak eltakarítani, annyira explicite emberellenes volt.
A kommunista diktatúra hordozott olyan elemeket, amelyek lehetővé tették, vagy inkább kikényszerítették a reformját, a humanizálódását bizonyos határig. Így lehetett vele társbérletben létezni évtizedekig a Földön.
Most, a XXI. század elején egy újtípusú diktatórikus forma erősödik: az önmaga ellentétébe fordult, véglekekig intoleránssá vált hiper-szuper liberalizmus, amely az individualizálódó, mindenfajta identitásától megfosztott tömegegyén megteremtésére törekszik világméretekben.
Körvonalazódik Orwell 1984-e, a mindenkit figyelő Nagy Testvér, aki már az Egyesült Államok törvényesen megválasztott elnökét is cenzúrázhatja, korlátozhatja.
Voltaire még azt írja: "Nem szeretem amit mondanak, de mindent megteszek azért, hogy mondhassák!" Ez volt eredetileg a liberalizmus. Innen jutottunk el ide!!!!
Körvonalazódik a "Szép új világ"!
Gazdag László
ny. egyetemi tanár
Válasszuk el egymástól az individuummá válás és az individualizálódás fogalmát!
Ha előveszem Marxot, akit én főként történetfilozófusként tartok nagyra, megfogalmazza a hármas leválás világtörténelmi folyamatát. Az ember szabaddá válása azáltal valósul meg, hogy leválik a természet, a föld és a közösség köldökzsinórjáról, önálló szabad individuummá válik, majd létrehozza az újtípusú közösséget, vagyis visszatér a közösség kebelébe, de most már mint szabad, önálló lény, a szabad, önálló lények önként vállalt közösségébe.
Vagyis NEM TAGADJA AZ EMBERNEK, MINT KÖZÖSSÉGI LÉNYNEK a fogalmát!
Ezzel szemben áll korunk tömeges individualizálódásának félelmetes folyamata, amely mindenfajta közösség széthullásához vezet, az atomizálódott, tehát közösség nélküli társadalomhoz. Ennek a folyamatnak a fő kifejeződése mindenfajta gyökér, kötődés elszakítása, a tömeges gyökértelenné válás, vagyis mindenfajta identitás megsemmisítése, beleértve a nemzeti-kulturális, de még a nemi identitást is!
Ez a fajta atomizált tömegember már azt se tudja, hogy ő személy szerint nő-e vagy férfi, sőt, ez tiltva is van a számára, nincs már (édes)anyja, (édes)apja, csak szülő I., szülő II.
Európa (az európai civilizáció!) elöregszik, apad? Nosza, "segítsünk rajta" Afrikából, Közel-Keletről, stb. behívott migránsokkal, lehetőleg muszlimokkal, és ne keresztényekkel, vagy a racionális világnézet (materializmus) híveivel.
Íme, ez a "nyílt társadalom" tébolyult eszméje.
Volt a XX. században két nagy történelmi kisiklás: a fasizmus és a kommunista diktatúra.
Mindkettő atavisztikus torzulás volt a modern társadalom testén, atavisztikus visszaütés prekapitalista hatalmi formákra. Visszalépés még a kapitalizmushoz képest is tehát, még Marx paradigmarendszerében maradva is! Lásd: Tőkei Ferenc, vagy Petschnig Mária Zita. Ez utóbbi műve: A pénz értékvesztése a szocializmusban. Marx Gazdasági -filozófiai kéziratok 1844-ből c. művéből idézve, azt elemezve zúzza ízzé-porrá a "létező szocializmust"!
A náci rendszert egy háborúban lehetett csak eltakarítani, annyira explicite emberellenes volt.
A kommunista diktatúra hordozott olyan elemeket, amelyek lehetővé tették, vagy inkább kikényszerítették a reformját, a humanizálódását bizonyos határig. Így lehetett vele társbérletben létezni évtizedekig a Földön.
Most, a XXI. század elején egy újtípusú diktatórikus forma erősödik: az önmaga ellentétébe fordult, véglekekig intoleránssá vált hiper-szuper liberalizmus, amely az individualizálódó, mindenfajta identitásától megfosztott tömegegyén megteremtésére törekszik világméretekben.
Körvonalazódik Orwell 1984-e, a mindenkit figyelő Nagy Testvér, aki már az Egyesült Államok törvényesen megválasztott elnökét is cenzúrázhatja, korlátozhatja.
Voltaire még azt írja: "Nem szeretem amit mondanak, de mindent megteszek azért, hogy mondhassák!" Ez volt eredetileg a liberalizmus. Innen jutottunk el ide!!!!
Körvonalazódik a "Szép új világ"!
Gazdag László
ny. egyetemi tanár
*****
Simonyi András búnak eresztette a fejét
Fent említett úr, - illetve inkább elvtárs(!) – búnak eresztette a fejét és kesereg!
Nem kevesebbért, mint a magyar demokráciáért, hiszen az EP meghátrált a magyarok elől, egész pontosan lefeküdt Orbán Viktornak az EU-s költségvetéssel kapcsolatban. „Németország valamennyire felelős azért, hogy Magyarországon az összeomlás szélén van a demokrácia, de facto pártállamot alakít ki Orbán Viktor miniszterelnök, s Közép-Európa egykoron legbiztatóbbnak tekintett demokratikus átmenete visszafelé halad”. A „rákos daganat” első apró jeleként értékeli az EU-ban, hogy Merkelék nem tették torkunkra a kést, vagyis inkább Orbánéra – írja a The Hill című amerikai napilapban Simonyi elvtárs.
Az autó gyártó gépsorként titulált Magyarországon „Németország nem hajlandó használni erejét és befolyását, hogy közbeavatkozzon”! Hogy mit is jelent ez a mondat azt mindenki fejtse meg maga.
Azonban ki is aggódik ennyire a magyar demokráciáért? Hát nézzük!
Apja Koppenhágában dolgozott 1961 és 1966 között ezért öt évig ott járt nemzetközi iskolába, ahol angolul és dánul is megtanult. Hazatérésük után a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem közlekedés szakán szerzett diplomát 1975-ben. Diplomamunkáját már Dánia 20. századi biztonságpolitikájáról írta. Az egyetem után a KISZ-ben és a Demokratikus Ifjúsági Világszövetségben tevékenykedett, különös tekintettel azok nemzetközi kapcsolataira. 1984-től az állampárt megszűnéséig az MSZMP KB külügyi osztályának politikai munkatársa volt.
Tippeljenek volt e párttag az MSZMP-ben? Továbbá vajon kivel szimpatizálhat, melyik politikai tömörüléshez húz igazából? Vajon a KISZ-ben és a DIVSZ-ben, netán az MSZMP-ben is így aggódott a demokráciáért?
A megfejtéseket kérem az e-mail címünkre beküldeni, a legjobb ötletet egy sport szelettel jutalmazzuk!!
Cs. Szabó Béla
közíró
Fent említett úr, - illetve inkább elvtárs(!) – búnak eresztette a fejét és kesereg!
Nem kevesebbért, mint a magyar demokráciáért, hiszen az EP meghátrált a magyarok elől, egész pontosan lefeküdt Orbán Viktornak az EU-s költségvetéssel kapcsolatban. „Németország valamennyire felelős azért, hogy Magyarországon az összeomlás szélén van a demokrácia, de facto pártállamot alakít ki Orbán Viktor miniszterelnök, s Közép-Európa egykoron legbiztatóbbnak tekintett demokratikus átmenete visszafelé halad”. A „rákos daganat” első apró jeleként értékeli az EU-ban, hogy Merkelék nem tették torkunkra a kést, vagyis inkább Orbánéra – írja a The Hill című amerikai napilapban Simonyi elvtárs.
Az autó gyártó gépsorként titulált Magyarországon „Németország nem hajlandó használni erejét és befolyását, hogy közbeavatkozzon”! Hogy mit is jelent ez a mondat azt mindenki fejtse meg maga.
Azonban ki is aggódik ennyire a magyar demokráciáért? Hát nézzük!
Apja Koppenhágában dolgozott 1961 és 1966 között ezért öt évig ott járt nemzetközi iskolába, ahol angolul és dánul is megtanult. Hazatérésük után a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem közlekedés szakán szerzett diplomát 1975-ben. Diplomamunkáját már Dánia 20. századi biztonságpolitikájáról írta. Az egyetem után a KISZ-ben és a Demokratikus Ifjúsági Világszövetségben tevékenykedett, különös tekintettel azok nemzetközi kapcsolataira. 1984-től az állampárt megszűnéséig az MSZMP KB külügyi osztályának politikai munkatársa volt.
Tippeljenek volt e párttag az MSZMP-ben? Továbbá vajon kivel szimpatizálhat, melyik politikai tömörüléshez húz igazából? Vajon a KISZ-ben és a DIVSZ-ben, netán az MSZMP-ben is így aggódott a demokráciáért?
A megfejtéseket kérem az e-mail címünkre beküldeni, a legjobb ötletet egy sport szelettel jutalmazzuk!!
Cs. Szabó Béla
közíró
*****
Ismét eltelt egy év
Nekem immáron a hetvenegyedik!
Visszagondolok arra az időre, amikor még fiatalon, 15-20 évesen, hogy vártuk a szilvesztert.
Már hetekkel előtte szerveztük a bulit, próbáltuk „befűzni” a csajokat:
- Ugye eljöttök? - kérdeztük őket, de halogatták a választ, nem is a szándék miatt, hanem a szülői beleegyezés telis-tele volt kérdőjelekkel! Ment a tapogatózás, vajon hol nem lesznek otthon az ősök?
Még akkor tűnt egyszerűbbnek a válasz, ha valamelyik lányos szülő megengedte, hogy náluk tartsuk meg a szilveszteri bulit, így is nagyobb biztonságban érezvén a szeme fényüket.
A BRG Calypso magnóra lázasan gyűjtöttük a legfrissebb számokat Elvistől, Paul Ankától, a Beatlestől, Rolling Stonestól és a 60-as évek zseni muzsikusaitól.
Minden évbe valahol mindig adódott szabad terep egy kis sörözésre, borozgatásra és az összesimulós táncok sem voltak semmik! Hol egy havernál, hol az egyik csajnál, de mindig meg lehetett tartani a nagy táncos zenei „dzsemborit”.
A szilveszteri esték, mint egy szempilla rezdülés úgy múltak el és máris hajnalodott.
A kulcsok csörgésére rebbentünk szét, mint a gerlék a közéjük dobott kavicstól. A félhomályban mint egy kardcsapás vágta képen az ott-tartózkodókat a felkattanó villany fénye. 12-14 pislákoló kissé gyűrött fiatal bámult a betoppanó szülők felé.
A pislogó gyermekszemekből kiolvasható volt: - Hogy már ennyi az idő?
- Na srácok mindjárt pirkad, itt az ideje indulni! - szólítottak fel mindnyájunkat a szedelőzködésre.
- Juli, holnap reggel te takarítasz! – szólt az anyai verdikt.
- Tuuudooomm!! - hallatszott a kissé fáradtnak tűnő válasz.
Pillanatokon belül, már a jéghideg lépcsőházban próbáltuk befedni a legkisebb rést is a kabátunkon és a maradék borral, no és persze az akkor nagy értéknek számító Calypsóval csúszkáltunk hazafelé az utcán. Az úton röhögcsélve tárgyaltuk ki az est legnagyobb poénjait, mert egy ilyen este másból sem állt mint egymás ugratásából és cukkolásából.
Még merengenék tovább, de felriadok, hiszen az eltelt évről akartam írni, döbbenek meg egy kissé és próbálom számba venni az eltelt évet! Mindjárt elém is tolakodik az év legnagyobb rákfenéje a koronavírus! Hát igen, ez az év nem éppen a legjobb volt, gondolom miközben szinte „házi őrizetben” gépelem e sorokat. A pandémia megkeserítette a mindennapjainkat, szétverte a gazdaságot és amikor már szinte minden rosszon átestünk, akkor jön egy ellenzéknek nevezett banda, amely a hazaárulást mint a reggeli sportot, úgy és olyan természetesnek tart!
Ugyan valami kis derengés van már az alagút végén, de hol vagyunk még a végétől? Mi nyugdíjasok nem szólhatunk egy szót sem, de egy csomó szakma és vállalkozás ott táncol a csőd szélén! Öt csillagos szállodák konganak az ürességtől hónapok óta nem láttak egy fia vendéget sem.
A nemzetközi politikára viszont nincs hatással a pandémia. A kormány megvédte az országnak járó felzárkóztatási alapokat és nem sikerült az ellenzéknek a gáncsoskodás sem. Ez jó hír, de örömre semmi ok, mert a gyalázatos acsarkodó emberek azok szorgalmasak és nem adják fel, éppen ezért lesz min idegeskednünk jövőre is.
Az USA azonban lecsúszott egy banánköztársaság szintjére, mert véglegessé vált Trump veresége.
A jog, az a mindenek feletti jog csődöt mondott! Mint egy rozsdás puska, csütörtököt mondott!
Soha nem gondoltam volna, hogy Amerika egyszer idáig jut, most már csak az a kérdés mi lesz ezután csőd, vagy polgárháború, merthogy ez még nincs lefocizva, az biztos.
Hiába a pénz az nagy úr! Számunkra és a lengyelek számára új frontot hozott a Mikulás, de addig, amíg nem vonulnak be az amerikai csapatok, addig semmi vész!
Jó tudom, hogy azért ennél komolyabb a helyzet, de okos külpolitikával minden kivédhető és megoldható. Én bízom Szijjártó miniszter úrban, szerintem ügyes és feladatra termett ember meg fogja oldani a kemény támadásokat is!
Persze a „hazaárulóék” nagyon bíznak az amerikai presszióban, azok unokái, akiknek az apjuk és nagyapjuk ádáz ellenséget láttak az amerikai világban, azok ma a cipőjükhöz dörgölőzve várják a segítséget, hogy hatalomba segítsék őket, mint egykoron Hitler a nyilasokat!
Örvendetes továbbá, hogy a haza védelme jó útra került, megbízható jó fegyvereket és fegyverzetet tudtunk beszerezni, és nem utolsósorban gyártani is. Az ország biztonsága öles lépéseket tett előre. A hírek szerint az ország pénzügyei is rendben vannak a helyzethez képest.
Az ellenzék szerint viszont szétlopták az országot!
Most az a kép villan be, hogy akkor mennyit lophattak Gyurcsányék, ha most ilyen jó helyzetben van az ország egy ilyen válság kellős közepén.
Ha belegondolunk, hogy ez az év lehetett volna még rosszabb is, úgy már viszont semmi okunk sincs panaszra! A kormány a helyén van, az ellenzéket pedig üsse meg a guta!
Uraim, hölgyeim, ezért tessenek imádkozni!
Cs. Szabó Béla
közíró
Nekem immáron a hetvenegyedik!
Visszagondolok arra az időre, amikor még fiatalon, 15-20 évesen, hogy vártuk a szilvesztert.
Már hetekkel előtte szerveztük a bulit, próbáltuk „befűzni” a csajokat:
- Ugye eljöttök? - kérdeztük őket, de halogatták a választ, nem is a szándék miatt, hanem a szülői beleegyezés telis-tele volt kérdőjelekkel! Ment a tapogatózás, vajon hol nem lesznek otthon az ősök?
Még akkor tűnt egyszerűbbnek a válasz, ha valamelyik lányos szülő megengedte, hogy náluk tartsuk meg a szilveszteri bulit, így is nagyobb biztonságban érezvén a szeme fényüket.
A BRG Calypso magnóra lázasan gyűjtöttük a legfrissebb számokat Elvistől, Paul Ankától, a Beatlestől, Rolling Stonestól és a 60-as évek zseni muzsikusaitól.
Minden évbe valahol mindig adódott szabad terep egy kis sörözésre, borozgatásra és az összesimulós táncok sem voltak semmik! Hol egy havernál, hol az egyik csajnál, de mindig meg lehetett tartani a nagy táncos zenei „dzsemborit”.
A szilveszteri esték, mint egy szempilla rezdülés úgy múltak el és máris hajnalodott.
A kulcsok csörgésére rebbentünk szét, mint a gerlék a közéjük dobott kavicstól. A félhomályban mint egy kardcsapás vágta képen az ott-tartózkodókat a felkattanó villany fénye. 12-14 pislákoló kissé gyűrött fiatal bámult a betoppanó szülők felé.
A pislogó gyermekszemekből kiolvasható volt: - Hogy már ennyi az idő?
- Na srácok mindjárt pirkad, itt az ideje indulni! - szólítottak fel mindnyájunkat a szedelőzködésre.
- Juli, holnap reggel te takarítasz! – szólt az anyai verdikt.
- Tuuudooomm!! - hallatszott a kissé fáradtnak tűnő válasz.
Pillanatokon belül, már a jéghideg lépcsőházban próbáltuk befedni a legkisebb rést is a kabátunkon és a maradék borral, no és persze az akkor nagy értéknek számító Calypsóval csúszkáltunk hazafelé az utcán. Az úton röhögcsélve tárgyaltuk ki az est legnagyobb poénjait, mert egy ilyen este másból sem állt mint egymás ugratásából és cukkolásából.
Még merengenék tovább, de felriadok, hiszen az eltelt évről akartam írni, döbbenek meg egy kissé és próbálom számba venni az eltelt évet! Mindjárt elém is tolakodik az év legnagyobb rákfenéje a koronavírus! Hát igen, ez az év nem éppen a legjobb volt, gondolom miközben szinte „házi őrizetben” gépelem e sorokat. A pandémia megkeserítette a mindennapjainkat, szétverte a gazdaságot és amikor már szinte minden rosszon átestünk, akkor jön egy ellenzéknek nevezett banda, amely a hazaárulást mint a reggeli sportot, úgy és olyan természetesnek tart!
Ugyan valami kis derengés van már az alagút végén, de hol vagyunk még a végétől? Mi nyugdíjasok nem szólhatunk egy szót sem, de egy csomó szakma és vállalkozás ott táncol a csőd szélén! Öt csillagos szállodák konganak az ürességtől hónapok óta nem láttak egy fia vendéget sem.
A nemzetközi politikára viszont nincs hatással a pandémia. A kormány megvédte az országnak járó felzárkóztatási alapokat és nem sikerült az ellenzéknek a gáncsoskodás sem. Ez jó hír, de örömre semmi ok, mert a gyalázatos acsarkodó emberek azok szorgalmasak és nem adják fel, éppen ezért lesz min idegeskednünk jövőre is.
Az USA azonban lecsúszott egy banánköztársaság szintjére, mert véglegessé vált Trump veresége.
A jog, az a mindenek feletti jog csődöt mondott! Mint egy rozsdás puska, csütörtököt mondott!
Soha nem gondoltam volna, hogy Amerika egyszer idáig jut, most már csak az a kérdés mi lesz ezután csőd, vagy polgárháború, merthogy ez még nincs lefocizva, az biztos.
Hiába a pénz az nagy úr! Számunkra és a lengyelek számára új frontot hozott a Mikulás, de addig, amíg nem vonulnak be az amerikai csapatok, addig semmi vész!
Jó tudom, hogy azért ennél komolyabb a helyzet, de okos külpolitikával minden kivédhető és megoldható. Én bízom Szijjártó miniszter úrban, szerintem ügyes és feladatra termett ember meg fogja oldani a kemény támadásokat is!
Persze a „hazaárulóék” nagyon bíznak az amerikai presszióban, azok unokái, akiknek az apjuk és nagyapjuk ádáz ellenséget láttak az amerikai világban, azok ma a cipőjükhöz dörgölőzve várják a segítséget, hogy hatalomba segítsék őket, mint egykoron Hitler a nyilasokat!
Örvendetes továbbá, hogy a haza védelme jó útra került, megbízható jó fegyvereket és fegyverzetet tudtunk beszerezni, és nem utolsósorban gyártani is. Az ország biztonsága öles lépéseket tett előre. A hírek szerint az ország pénzügyei is rendben vannak a helyzethez képest.
Az ellenzék szerint viszont szétlopták az országot!
Most az a kép villan be, hogy akkor mennyit lophattak Gyurcsányék, ha most ilyen jó helyzetben van az ország egy ilyen válság kellős közepén.
Ha belegondolunk, hogy ez az év lehetett volna még rosszabb is, úgy már viszont semmi okunk sincs panaszra! A kormány a helyén van, az ellenzéket pedig üsse meg a guta!
Uraim, hölgyeim, ezért tessenek imádkozni!
Cs. Szabó Béla
közíró
*****
Az EU nem normális válaszai, az élet kihívásaira!
Az élet nap mint nap új és még újabb kihívások elé állítja az emberiséget, az egyes országokat, embercsoportokat és egyéneket. Ez így egy közismert közhely, nincs benne a világon semmi új. Az is tény, hogy ezekre az új és még újabb kihívásokra reagálni, válaszolni kell! Valahogyan viszonyulni kelle kihívásokra!
S nagyon, de nagyon nem mindegy, hogy e válaszok milyenek!
Megítélésem szerint az Európai Unió jelenlegi 27 tag állama, - így együtt, - több, ma felmerülő kihívásra sem nem normálisan, sem nem ésszerűen, hanem pontosan az ellenkező módon, nagyon is ész nélkül abnormálisan reagál!
Mivel összefüggenek, most két ilyen kihívást emelek ki a sok közül, s meg is indoklom, hogy mi lenne ezekre az általam normálisnak vélt válasz. S mi, - ezzel ellentétben, - a valóság, mi a rájuk adott EU válasz, amit viszont helytelennek tartok, elítélek és abnormálisnak nevezek!
Az egyik ilyen kihívás az európai népesség elöregedése, a másik a migráció!
Kezdem az elöregedéssel, mert hiszen ez a régebbi történés a kettő közül! Az, ha egy kontinens, - jelen esetben Európa népei, s csaknem kivétel nélkül valamennyi megunta az életét,s nem kívánja a saját népességét reprodukálni az nagyon nagy baj! Az röviden azt jelenti, hogy e kontinens népei önmagukat KIHALÁSRA ÍTÉLTÉK!
Mert jól értsük meg egymást! Itt nem arról van szó, hogy nem akarnak szaporodni, nem azt nem akarják, hogy holnap többen legyenek, mint ma, holnapután pedig még annál is többen, mint holnap! Egy fenét!
Itt kifejezetten arról van szó, hogy holnap kevesebben legyenek, mint ma, jövőre kevesebben, mint idén, két év múlva pedig még kevesebben, mint jövőre! Ez az út kifejezetten a kipusztulás, az ön megsemmisítés útja!
Amely Európában évtizedek óta tart, s amely Magyarországot is jellemzi az 1980-as évek óta, immár négy évtizede! E népességfogyás ellen voltak, akik felszólaltak, - Fekete Gyula író, például a nyakló nélküli abortuszokat tette szóvá „Véreim, magyar kannibálok!” című könyvében. De Gyula bácsit is, másokat is azonnal lehurrogták az idióták, a korlátlan szabadságjogok esztelenjei!
A nők közül sokan annak a tetszetősnek tűnő, ám a lapvetően marha nézetüknek adtak hangot, hogy „Az én testemről én döntök!”
Remek!
A ma már a 10 milliót sem elérő Magyarországon (a környező országok magyarságának szünet nélkül az anyaországba áramló beköltözése mellett) h a t m i l l i ó a b o r t u s z r ó l beszélnek!
Mondom remek! S ez nem magyar, hanem európai jelenség!
Mármost e kihívásra illik valamilyen választ adni!
SZERINTEM ERRE A NORMÁLIS VÁLSZ AZ, HOGY AZ EMBEREKET FEL KELL RÁZNI ALÉLTSÁGUKBÓL ÉS ÖSZTÖNÖZNI KELL, KÖTELEZŐ, A GYERMEKÁLDÁS VÁLLALÁSÁRA!!!
Nem ez történt! Európa népei, - így, mi magyarok is! – évtizedekig tudomásul vettük, hogy fogyunk, fogyogatunk, s egyszer csak teljesen elfogyunk! Itt nálunk Magyarországon egészen a közelmúltig így volt, míg nem a FIDESZ vezetés végre feleszmélt, s az egész világon egyedülálló intézkedéseket foganatosított, a gyermekvállalás előmozdítására! Hogy mi minden intézkedés történt, arra itt és most hely hiányában nem térek ki, ellenben az intézkedéseket ismertnek feltételezem. Ezek az intézkedések itt Magyarországon, - igaz, hogy nem rögtön, nem azonnal, hanem évek során! – alapvetően megváltoztatják az önmagát kipusztulásra ítélt magyarság sorsát, jövőjét! Kipusztulásunk helyett a megmaradásunkat szolgáják!
Európa népe azonban nem ezt az utat választották! Hanem mit?
A migráns bevándorlás támogatását!
A kihívásra, hogy mit hozzon a jövő, Európai népei nem úgy döntöttek, hogy felhagynak az önmaguknak éléssel és családbarát, gyermekbarát politikát alakítanak ki, önmagukat leagalább reprodukálják, ha már nem szaporodnak! Nem! Afrikai és ázsiai nincstelen országokból fogadtak be migráns milliókat Más kultúrájú, más szokásokkal, más vallásokkal, más nyelvekkel, stb. rendelkező, beilleszkedni nem akaró népességgel árasztották el az öreg kontinenst!
Azaz kétszeresen is rosszul döntöttek!
Először azért, mert ezt az évezredes önálló, saját, sokszínű, de európai hagyományokkal rendelkező kontinenst népességét illetően cserben hagyták! Másodszor azért, mert idegenek nyakló nélküli, felső határok nélküli
betelepítéséről döntöttek, a hiányzó népesség pótlására!
Ezért, kifejezetten ezért hangzik úgy fentebb ezen írás címe, ahogy: az EU nem normális válaszai az élet kihívásaira!
Dr. Polgárdy Géza
ny. jogász, közgazdász, szociológus,
közíró
Az élet nap mint nap új és még újabb kihívások elé állítja az emberiséget, az egyes országokat, embercsoportokat és egyéneket. Ez így egy közismert közhely, nincs benne a világon semmi új. Az is tény, hogy ezekre az új és még újabb kihívásokra reagálni, válaszolni kell! Valahogyan viszonyulni kelle kihívásokra!
S nagyon, de nagyon nem mindegy, hogy e válaszok milyenek!
Megítélésem szerint az Európai Unió jelenlegi 27 tag állama, - így együtt, - több, ma felmerülő kihívásra sem nem normálisan, sem nem ésszerűen, hanem pontosan az ellenkező módon, nagyon is ész nélkül abnormálisan reagál!
Mivel összefüggenek, most két ilyen kihívást emelek ki a sok közül, s meg is indoklom, hogy mi lenne ezekre az általam normálisnak vélt válasz. S mi, - ezzel ellentétben, - a valóság, mi a rájuk adott EU válasz, amit viszont helytelennek tartok, elítélek és abnormálisnak nevezek!
Az egyik ilyen kihívás az európai népesség elöregedése, a másik a migráció!
Kezdem az elöregedéssel, mert hiszen ez a régebbi történés a kettő közül! Az, ha egy kontinens, - jelen esetben Európa népei, s csaknem kivétel nélkül valamennyi megunta az életét,s nem kívánja a saját népességét reprodukálni az nagyon nagy baj! Az röviden azt jelenti, hogy e kontinens népei önmagukat KIHALÁSRA ÍTÉLTÉK!
Mert jól értsük meg egymást! Itt nem arról van szó, hogy nem akarnak szaporodni, nem azt nem akarják, hogy holnap többen legyenek, mint ma, holnapután pedig még annál is többen, mint holnap! Egy fenét!
Itt kifejezetten arról van szó, hogy holnap kevesebben legyenek, mint ma, jövőre kevesebben, mint idén, két év múlva pedig még kevesebben, mint jövőre! Ez az út kifejezetten a kipusztulás, az ön megsemmisítés útja!
Amely Európában évtizedek óta tart, s amely Magyarországot is jellemzi az 1980-as évek óta, immár négy évtizede! E népességfogyás ellen voltak, akik felszólaltak, - Fekete Gyula író, például a nyakló nélküli abortuszokat tette szóvá „Véreim, magyar kannibálok!” című könyvében. De Gyula bácsit is, másokat is azonnal lehurrogták az idióták, a korlátlan szabadságjogok esztelenjei!
A nők közül sokan annak a tetszetősnek tűnő, ám a lapvetően marha nézetüknek adtak hangot, hogy „Az én testemről én döntök!”
Remek!
A ma már a 10 milliót sem elérő Magyarországon (a környező országok magyarságának szünet nélkül az anyaországba áramló beköltözése mellett) h a t m i l l i ó a b o r t u s z r ó l beszélnek!
Mondom remek! S ez nem magyar, hanem európai jelenség!
Mármost e kihívásra illik valamilyen választ adni!
SZERINTEM ERRE A NORMÁLIS VÁLSZ AZ, HOGY AZ EMBEREKET FEL KELL RÁZNI ALÉLTSÁGUKBÓL ÉS ÖSZTÖNÖZNI KELL, KÖTELEZŐ, A GYERMEKÁLDÁS VÁLLALÁSÁRA!!!
Nem ez történt! Európa népei, - így, mi magyarok is! – évtizedekig tudomásul vettük, hogy fogyunk, fogyogatunk, s egyszer csak teljesen elfogyunk! Itt nálunk Magyarországon egészen a közelmúltig így volt, míg nem a FIDESZ vezetés végre feleszmélt, s az egész világon egyedülálló intézkedéseket foganatosított, a gyermekvállalás előmozdítására! Hogy mi minden intézkedés történt, arra itt és most hely hiányában nem térek ki, ellenben az intézkedéseket ismertnek feltételezem. Ezek az intézkedések itt Magyarországon, - igaz, hogy nem rögtön, nem azonnal, hanem évek során! – alapvetően megváltoztatják az önmagát kipusztulásra ítélt magyarság sorsát, jövőjét! Kipusztulásunk helyett a megmaradásunkat szolgáják!
Európa népe azonban nem ezt az utat választották! Hanem mit?
A migráns bevándorlás támogatását!
A kihívásra, hogy mit hozzon a jövő, Európai népei nem úgy döntöttek, hogy felhagynak az önmaguknak éléssel és családbarát, gyermekbarát politikát alakítanak ki, önmagukat leagalább reprodukálják, ha már nem szaporodnak! Nem! Afrikai és ázsiai nincstelen országokból fogadtak be migráns milliókat Más kultúrájú, más szokásokkal, más vallásokkal, más nyelvekkel, stb. rendelkező, beilleszkedni nem akaró népességgel árasztották el az öreg kontinenst!
Azaz kétszeresen is rosszul döntöttek!
Először azért, mert ezt az évezredes önálló, saját, sokszínű, de európai hagyományokkal rendelkező kontinenst népességét illetően cserben hagyták! Másodszor azért, mert idegenek nyakló nélküli, felső határok nélküli
betelepítéséről döntöttek, a hiányzó népesség pótlására!
Ezért, kifejezetten ezért hangzik úgy fentebb ezen írás címe, ahogy: az EU nem normális válaszai az élet kihívásaira!
Dr. Polgárdy Géza
ny. jogász, közgazdász, szociológus,
közíró
*****
Sütő Gábor *
Mi mindentől féltsük a kormányt? II. rész
(A JELENBEN ÉLJÜNK, A JELENNEL MÉRJÜNK)
/Befejező rész/
A jelen írás az interneten megjelent „A kommunistázásról a mának és a holnapnak (A lényeget elfedő politikai fogalmak csapdája)”, „A világjárványról politikus szemmel (A háttérhatalom főpróbája a világszínpadon?)”, valamint ugyancsak a fenti címet viselő tanulmány befejező része.
Ismerjük ki magunkat a háttérhatalmi zavarkeltésében
A kontinensünket sújtó migráns kérdés kapcsán az EU nemzetellenes nemzetidegen vezetői tudatosan megsértették a Lisszaboni szerződést, amely nem teszi lehetővé a tagállamok lakossági összetételének megváltoztatását semmilyen módon. Megkerülték az EU legfőbb szervét, a kormányfők és államfők által alkotott Európai Tanácsot is, amely – tekintettel a vétó-jogra – feltételezhetően elutasítóan foglalt volna állást. Agressziót követtek el az európai népek, köztük saját népeik ellen. A tagállamok kormányait sem kérdezték meg e sorsdöntő kérdésben. Ehelyett a háttérhatalomnak a faltörő kos Soros által tolmácsolt utasításait követve, Juncker, Tusk és Merkel német kancellár jogtalanul, önkényesen hozzálátott a kivitelezéséhez. Megkezdték vízum, útlevél, személyigazolvány nélkül a háttérhatalom által feltüzelt, megszervezett és támogatott ismeretlen személyazonosságú és beállítottságú betolakodók nemcsak feltétel nélküli tömeges befogadását, hanem ingyenes letelepítését és azonnali teljes szociális ellátását. Beültettek a készbe alkalmazkodni és dolgozni egyáltalán nem szándékozó, ellenséges kultúrával, fensőbbségi tudattal rendelkező, megszállóként viselkedő tömeget. Tehát az alapkérdés megkerülésével a tagállamokat kész helyzet elé állították, s megtévesztésül részletkérdésekkel, köztük a kötelező befogadási kvótákkal kezdték bombázni őket, úgy téve, mintha az alapkérdésben bírnák az egyetértésüket. Sőt nemzetállamok elleni intézkedéseikhez kezdték követelni a szolidaritásunkat. A közép-európai államok, sajnos, belementek a részletkérdések vitájába, ahelyett, hogy figyelmen kívül hagyták volna, és követelték volna a fő kérdésnek az ET általi azonnali megtárgyalását, ahol megvétózhatták volna e végzetes és jóvátehetetlen akciót. A többi kormány pedig támogatta, vagy gyermetegen elfogadta a becstelen eljárást.
Félelmetes belegondolni; ennyire egyszerű átrázni még a kormányokat is? Kényszerhelyzetbe lehet hozni őket minden büntetés nélkül? A magyar kormány történelmi érdeme, hogy mindezzel a későbbiek során a leghatározottabban szembefordult, s a V4-ek közösen is elutasító álláspontra helyezkedtek. Ma a közép-európaiak védik Európát! Reménykedjünk, hogy nem bizonyul utóvédharcnak.
E gyalázatos alakoskodás az I. Gyula pápának tulajdonított mellbevágó, mérlegelésre most különösen alkalmas sziporkára emlékeztet: Hát nem tudod, fiam, mily kevés bölcsességgel kormányozzák a világot? Velünk meg azt mondatja, ha parányi bölcsesség szorult volna az EU vezetőibe és Németországot a németségétől megfosztó Merkelbe, nem lépték volna át a tragikus határt. Parttalan gátlástalanság kellett hozzá, azzal pedig rendelkeztek. A háttérhatalom ügynökeinek, a nyomuló nemzetellenes és nemzetidegen politikusoknak ez a fő fegyvere, ami ellen a nemzetállamok még nem kellően tanultak meg védekezni. Pedig egyre inkább körvonalazódik, hogy eltérő formában, de hasonlóan aljas világméretű háttérhatalmi mesterkedéssel kell szembenéznünk a koronavírus világjárvány kapcsán is. Ezúttal már közvetlen az életveszély, ha továbbra is hagyjuk magunkat belegabalyodni a részletekbe az alapkérdés tisztázása és megoldása nélkül. Erre törekedve pedig egy lépést se visszakozzunk, s egy másik pápa, II. János Pál szavai irányítsanak bennünket: „Ne féljetek!”
Miért feledkezik meg mindenki az alapkérdésről?
A jelen írás röviddel ezelőtt megjelent első részében említetteken túl a kormány féltését még indokoltabbá teszi, hogy a koronavírus járvány kapcsán felvetődött létfontosságú, ám érthetetlenül elhanyagolt politikai és egészségügyi kérdések jelentős része világszerte megválaszolatlan. Szaporodnak az ellentmondások, egyéneknek, szervezeteknek, kormányoknak egyaránt nehéz mihez tartaniuk magukat. Kezdetben a megszólalók kórusban a kínai Wuhanról prézsmitáltak. Figyelemre sem méltatták, hogy az amerikaiak a saját tudományos folyóiratuk, a Nature által közzétettek szerint már 2015-ben bejelentették, Fort Detricben kifejlesztették a koronavírus emberről emberre terjedő változatát, amelynek az enyhén szólva szereptévesztő WHO-val szoros és homályos kapcsolatokat ápoló Bill Gates megvásárolta a szabadalmát! Wuhan és Fort Detric kölcsönösen vádolták egymást a vírus elszabadulása miatt, de ezt gyanúsan gyorsan abbahagyták. Nem kimutatható, sőt – megmagyarázhatatlanul – fel sem merül, hogy a járvány terjed-e, vagy valakik terjesztik. Nincs rá bizonyíték, hogy természetes-e, avagy a világkormány megteremtésére irányuló háttérhatalmi akció lényegi eleme. Sőt, a háttérhatalmi összeesküvés célját ismerve, az utóbbi feltételezés nemcsak logikusnak tűnik, hanem közismert tények is szólnak mellette. Bizonyítja Trump hadakozása is a „mély állam”, az „érzékenyítő programok” ellen. Belebukott, mert viaskodása miatt még a látványos Izrael-barát lépései ellenére sem remélhetett elegendő politikai támogatást a zömében szemita háromszáz családdal, a háttérhatalom magvával szemben. A háromszázak képviselői pedig már rég nem is tartóztatták magukat. D. Rockefeller még 1994-ben meghirdette: „Csupán a megfelelő válságra van szükség, hogy a nemzetek elfogadják az Új Világrendet.” (A politikai irodalom ezért sokszor „Rockefeller-terv” néven is említi e háttérhatalmi összeesküvést. A „terv” már egy évtizede ismertté vált és szinte tartalmazza mindazt, amit ma átél az emberiség a világjárvány kapcsán). Kissinger pedig a közelmúltban írásban fejtette ki, hogy a koronavírus után világkormányt kell létrehozni. Közismert Bill Gates tüsténkedése, s egyéb ugyanezt a célt kitűző számos törekvés. Bejárta a világot a háttérhatalom szekerét toló Guterres ENSZ-főtitkár beismerő kijelentése is: „világunkat már csak egy új világkormány … mentheti meg”. A globális elit utóbbi bilderbergi és davosi találkozóiról készült hírek és elemzések, akárcsak a Trilaterális bizottság sugalmazásai ugyanezen irányba mutató gyakorlati lépések felgyorsításáról szólnak. Ezeknek az a furcsa tulajdonságuk, hogy rövid időn belül burkoltan ENSZ, WTO, IMF, vagy EU irányelv, nemegyszer kormányhatározat formáját öltik. Október elején pedig a katolikusok helyett ugyancsak a háttérhatalom oldalára állt Ferenc pápa – akinél méltatlanabb személy még nemigen került a pápai trónra – kiadta a harmadik enciklikáját („Fratelli Tutti” – Mindannyian testvérek), amelyben elítélte a "rövidlátó, szélsőséges és agresszív nacionalizmust", s a "globális problémákra globális megoldást", a "zárt világ" helyett "nyitott világ" megteremtését javasolta.
Ha tehát a vírus mesterséges, amire az előzményekben ismertetett, vírustól nem várható politikai viselkedése is vall, akkor az indokoltan gyanúba fogható Wuhan és Fort Detric, valamint Bill Gates és Melinda Alap, avagy az ismeretlen elkövető kilétét, érintettségét, vagy ártatlanságát haladéktalanul ki kellene vizsgálni, de senkinek még csak az eszébe sem jut akárcsak egyetlenegy lépést is tenni ebbe az irányba. Pedig nem elképzelhetetlen, hogy a vírust laboratóriumban hozták létre, s ahogy szakmai gyakorlat megköveteli, az ellenanyagát is előállították. (Figyelmet is érdemel a tény, hogy a 74-éves Trump két nap alatt kigyógyult a koronavírusból, mások pedig hetekig küszködnek vele). Gyanúsíthatóak tehát vannak, elkövető nincs, az viszont világos, hogy kik állnak a háttérben.
Mindezek ismeretében eljött az ideje, hogy a leghatározottabban utasítsuk vissza, ha kinevetnek, bírálnak, sőt fenyegetnek bennünket, ha globális, háttérhatalmi, vagy szabadkőműves összeesküvésről beszélünk. Nem mi gyártjuk az összeesküvés elméleteket, hanem tények hosszú sora bizonyítja, hogy a háttérhatalom és a szabadkőművesség szövi az összeesküvést. Nemzetközi szinten, és Magyarországon is.
A háttérhatalmi ügyködést sokatmondóan éppen az támasztja alá szemléltetően, hogy sem nemzetközi szinten, sem Magyarországon senki nem foglalkozik a járvány keletkezése okainak kiderítésével. Még említés formájában sem. Mindenki tökéletesen „elfeledkezett” róla, pedig az emberiség elsődleges érdeke fényt deríteni rá, mi/ki okozta a járványt! A tudományok mai fejlettsége mellett ez nem kideríthetetlen. Ám mintha valakik tudatosan elterelnék az emberiség figyelmét e létfontosságú kérdésről. Összeesküvés-gyanús, hogy politikusok, politológusok, orvosok, tömegtájékoztatási eszközök, még az egymással vitatkozó védekezéspártiak és védekezésellenesek is, egyszóval mindenki megfeledkezett e fő kérdésről. Márpedig amíg erre nem lesz válasz, sötétben botorkál az emberiség, s a megfeszített védekezés ellenére sem biztos, hogy kitalál a világjárvány útvesztőjéből. A kétely, s nyomában az ellenállás viszont nemcsak fennmarad, hanem logikusan növekedni fog, a kormányok pedig előbb-utóbb nem lesznek képesek megbirkózni velük. Ezért nem tekinthetik tragédiának, hogy ezt látva, az emberek gondolkodnak, sokan el is mondják meglátásaikat, kételyeiket. A véleményt nyilvánítókat nem lehet uszítóknak minősíteni, akiket „izolációs táborokba” kell zárni, ahogy ez Kanadában már komolyan felvetődött, az USA-ban pedig a hírhedt megsemmisítő FEMA-táborok várják őket.
Bőven vannak jelenségek, fejlemények, amelyeknek az okait, céljait, hátterét az emberek nem ismerik, de létkérdésekről lévén szó, jogosan szeretnének tudomást szerezni a lényegi vonatkozásaikról. Ha meglátásaikat, igényeiket okosan kezelik, még segít is a kormányzatoknak, hogy hatékonyabban terjesszék az igazságot. Ha van hozzá bátorságuk. A kétségeket hangoztatók jó része neves tudós és szakember. Néhány önámítót leszámítva, ők nem a levegőbe beszélnek, és nem is a védekezés ellen szólnak, hanem az ellen, amit a járvány mögött sejtenek, és egyre inkább látnak is: a háttérhatalom ellen!
A jogosan gyanút keltő eshetőségek latolgatása nem jelenti, hogy nem akarnák elfogadni a biztonsági rendelkezéseket, hiszen számukra éppen az világos, hogy a vírusnak volt egy ma is aktív kiinduló pontja, valamint hogy terjedése, és terjesztése, ahogy a hullámok bizonyítják, egyaránt lehetséges! A bizonyítatlanság és a bizonyíthatatlanság izgatja őket, tisztázni akarják a helyzetet.
Tudják, hogy a vírus nem az űrből érkezett, s a Hit Gyülekezetével szemben azt is, hogy nem Isten csapása. Hisztériát, pánikot, rémhíreket pedig a tömegtájékoztató eszközök fő sodrása (kulturálatlanul „mainstream”), valamint a nagy többségükben ellenzéki mellébeszélő politikusok, politológusok keltenek. Ezért az összeesküvés elméletek és a háttérhatalmi mesterkedések általános és elemzés nélküli elvetésére, elítélésére felszólító tekintélyelvű felhívások nem megnyugtatnak, hanem a gyanút és a veszélyérzetet erősítik. Különösen azt látva, hogy tudományos ellenérvek nem nagyon akadnak, pedig azoknak tudós, közember, de még a politikus és a politológus is hinne. A négyévesek maszturbálási jogának biztosításáról, a prostitúció szabadságáról gondoskodó, de a család védelme ellen hadakozó, a világjárvány kezelésében kétes szerepet játszott WHO felelősségének kivizsgálására létrejött nemzetközi bizottság is hosszú hónapok óta hallgat, pedig több országban nyíltan követelik a felelősségének kivizsgálását. Ugyanezért felelősségre kell vonni az EU vezető szerveit is, amelyek az európai népek érdekeinek védelmezése helyett a migrációt erőltetik, nemrég pedig dicsekvően kihirdették, vajúdtak és megszülték az LMBTQ stratégiájukat. Kiderült, azzal a céllal, hogy ezen a jogcímen még inkább megkönnyítsék a muszlim betolakodók letelepítését. Meddig fogunk még alkalmazkodni a ránk kényszerített háttérhatalmi és buzi hülyeségekkel közösülő embertelenségeikhez? Elkelne már egy kis büszkeség és méltóság, némi bátorsággal párosulva a normális milliók részéről is …
Senkinek nincs fogalma arról sem, honnan vette a vírus a politikai tájékozottságot (mely országokban és hol kell először gócokat kialakítani az első hullámban, a másodikban pedig az USA-ban a köztársaságpártiakat kell támadni, a demokratákat elkerülni), vagy a társadalmi jártasságot (meg tudja különböztetni az időseket a fiataloktól, máskor meg a középkorúkat veszi célba). A vírus önmagától olyan okos lenne, hogy különböző országokat, vagy korosztályokat érintő hullámokban képes támadni? Sőt a második hullámban már megváltozott (vagy inkább megváltoztatott) természettel támad, ahogy az illetékesek hivatalosan közölték. Ha megváltozott a természete, akkor – akár mesterséges, akár természetes – lehet egy újabb vírus, netán mutáció. Ez esetben pedig hiába lesz védőoltásunk az első hullámbeli vírus ellen. Ha nem jutunk el a keletkezési pontjáig, ahol csírájában elfojthatjuk, akkor ördögi körben kényszerülünk ténykedni; mire az egyik hullám ellen lesz védőoltás, már a nyakunkon lesz a következő. Mindez inkább annak a jele, hogy nem terjed, hanem terjesztik. Ezért hitelt érdemlő nemzetközi erőfeszítéssel haladéktalanul, mindenre/mindenkire tekintet nélkül hozzá kell látni a vírus eredetének, keletkezésének, valamint terjedésének a kivizsgálásához. Sajnos, egyelőre nem látszik olyan világerő, amely ezt képes kikényszeríteni.
Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a világ nem tudja az igazat a koronavírus járványról. Ez esetben pedig a védekezése nem is lehet megfelelő. Mégsem folyik semmilyen nyomozás az eredetének kiderítésére, ami annak egyértelmű bizonyítéka, hogy valakik ezt nem akarják. Nem nehéz kitalálni, kiknek nem áll érdekében az igazság kiderítése. Ugyanazoknak, akik a legnagyobb természetességet megjátszva, ránk engedték a második hullámot, már harmadik hullámhoz próbálnak szoktatni bennünket, s igyekeznek elfogadtatni, hogy jön a következő, sőt esetleg hosszú ideig együtt kell élnünk a vírussal. (Ezekkel kapcsolatban sem merül fel senkiben, hogy honnan erednek! Még Wuhant sem emlegetik már, nem is beszélve Fort Detricről. Hová tette az emberiség a józan ítélőképességét?) Már nyíltan hirdetik azt is, a járványnak csak akkor lesz vége, ha lesz védőoltás.
Mindenkinek hagynia kell majd beoltatnia magát, s beültetni a háttérhatalom képviselői által felmagasztalt azonosító chipet. Sem az oltást kapó közember, sem az oltást beadó orvos nem lesz képes ellenőrizni, hogy mi minden lesz abban a védőoltásban. Nem is csoda, hogy világszerte erősödik a védőoltások kötelezővé tétele elleni tiltakozás. A vakon elrendelendő kötelező oltás ellentétes a „Ne árts!” hippokratészi esküvel is.
Tőkés világban élve, az üzletet is keresnünk kell mindenben. Például a maszkok ára nálunk év elején 20 forint körül volt, jelenleg pedig 100 forint alatt már nem kapható. Ötszörös áremelkedés pár hét alatt bizony ritkaság. De ez még semmi, november közepén a viselőjét másoktól és másokat a viselőjétől egyaránt védő FPP3-as elnevezésű maszk már 4500 forintba kerül. Ne is számoljuk ki, hányszoros a növekedés, mert a papír nem bírja el a véleményünket. Valakik nagyon jól jártak vele. Az oltóanyag ennél sokkal drágább lesz. Valakiknek állni kell ennek a költségeit is; feltehetőleg a kormányoknak. Azt pedig tudjuk, hogy a kormányok honnan, kiktől, hogyan teremthetik elő a pénzt. Ismét a közembertől is, akiben joggal merül fel, ki/mi mindennek a célpontja, a vírus, az ember, avagy az üzlet, a vagyon és a piac újrafelosztása?
A kormányok általában többet tudnak, mint amennyit elmondanak a közvéleménynek, és másként tudják, mint ahogy elmondják. Ezzel mélyítik az ellentmondásokat. Rosszul teszik, amennyiben nem tárgyilagosak és nem egészen őszinték. Ha döntő pillanatokban nem bíznak a saját népükben, nem rá támaszkodnak, a háttérhatalom hálójába kerülnek, ahonnan nincs menekvés; ott ugyan egyre többet tudhatnak meg, de egyre kevesebbet mondhatnak el. Ezen tépelődve, ne kerülje el a figyelmünket az sem, hogy a második hullámot a WHO-tól neves virulógusokon át az ENSZ-ig, Trumptól Putyinig mindenki, kezdettől fogva, szinte azonos szövegezéssel harangozta be, s még azt is hallottuk, hogy a járvány „hosszabb lesz és bonyolultabb”. Honnan tudták? A háttérhatalmat szolgáló tömegtájékoztatás pedig mindezzel összhangban világszerte folytatta a félelemkeltést. Több országban ellenszer létrehozásán dolgoznak lázasan, naponta részletes statisztikát állítanak össze, egymást minősítgetik zölddé, sárgává, vagy pirossá, aszerint, hogy mennyire fertőzöttek egy adott pillanatban, de a fő kérdésről mindenki hallgat.
Mindez több, mint elég ok kételyekre, s arra, hogy az élete védelmében a „védekezésellenes, maszkellenes, oltásellenes” orvost, tudóst, politikust, közembert megszólalásra késztesse.
Nem vitatható, hogy a védekezés a legfontosabb, és ebben a magyar kormány, egészségügyi szervek, lakosság egyaránt jól teljesítenek. Ezt le kell leszögezni, s ne feledje senki sem. Ámde az a kórságos ellentmondás itt is feltűnik. A magyar hazafiaknak a legnagyobb jóindulat és megértési szándék mellett is van min tépelődniük, ha összevetik a hivatalos közléseket, amelyekben külön-külön semmi okuk kételkedni. Tűnődhetnek, hogy mindössze pontatlan közlésekről – „hivatalosék” szóhasználatában „kommunikációkról” – van-e szó? Idézzünk fel néhányat. Az már közhelynek számító megállapítás, hogy az elhalálozások száma kevesebb volt, mint a közönséges influenza időszakban szokott lenni. Az illetékes minisztériumi utasítás szerint „amennyiben az elhunyt kórtörténtében nincs olyan betegség, vagy állapot, amely a halálozást magyarázhatta volna, úgy kérjük a COVID-19 fertőzés tényét alapbetegségként feltüntetni.” Nemrég pedig a tisztifőorvos ismertette, hogy Magyarország minden olyan, akár halálos betegségben szenvedő elhunytat is a koronavírus áldozataként tart számon, akinél valaha diagnosztizálták a fertőzöttséget. Később közölte, a járvány kezdete óta a halálesetek 7 százalékánál nem találtak semmilyen egyéb krónikus állapotot.
Mindebből leszűrhető, hogy kevesebb a koronavírus áldozat, mint a naponta mégis e tétel alatt közölt elhalálozottak száma. Az elhalálozottak száma viszont a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2020 első kilenc hónapjában 3,3 százalékkal kevesebb, mint az előző év azonos időszakában, amikor csak egyszerű influenzával küszködtünk. Ezt megerősítik a 24 európai ország halálozási adatait összegző EuroMomo, European Mortalitiy Monitoring Project, adatai is. Vagyis a vírus csökkentené az elhalálozást? Azaz ismét háttérhatalmi összeesküvést eszünkbe juttató ellentmondásos jelenségbe ütközünk, amely azt látszik sugallni, mintha nem lett volna indokolt maszk, karantén, utazási tilalom, gazdaság leállítása világszerte a vírusveszélyre hivatkozva. (Az eddigi tapasztalatok szerint a második hullám esetében másképpen alakul a helyzet, amiben közrejátszhat a vírus megváltozott/megváltoztatott természete). Mintha az ilyen ellentmondások mögött kényszerintézkedések bújnának meg. A józanész kérdezgeti is, az egészség védelmében nem a hosszú ideje, rendszeresen és összehasonlíthatatlanul sokkal több áldozatot követelő rák, valamint a szív- és érrendszeri betegségek ellenszerét kellett volna kutatni még nagyobb erőfeszítéssel? Ehelyett országok tucatjai dolgoznak lázasan az influenzánál egyelőre kevesebb áldozatot szedő koronavírus elleni védőoltáson.
Mindebből leszűrhető, hogy kevesebb a koronavírus áldozat, mint a naponta mégis e tétel alatt közölt elhalálozottak száma. Az elhalálozottak száma viszont a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2020 első kilenc hónapjában 3,3 százalékkal kevesebb, mint az előző év azonos időszakában, amikor csak egyszerű influenzával küszködtünk. Ezt megerősítik a 24 európai ország halálozási adatait összegző EuroMomo, European Mortalitiy Monitoring Project, adatai is. Vagyis a vírus csökkentené az elhalálozást? Azaz ismét háttérhatalmi összeesküvést eszünkbe juttató ellentmondásos jelenségbe ütközünk, amely azt látszik sugallni, mintha nem lett volna indokolt maszk, karantén, utazási tilalom, gazdaság leállítása világszerte a vírusveszélyre hivatkozva. (Az eddigi tapasztalatok szerint a második hullám esetében másképpen alakul a helyzet, amiben közrejátszhat a vírus megváltozott/megváltoztatott természete). Mintha az ilyen ellentmondások mögött kényszerintézkedések bújnának meg. A józanész kérdezgeti is, az egészség védelmében nem a hosszú ideje, rendszeresen és összehasonlíthatatlanul sokkal több áldozatot követelő rák, valamint a szív- és érrendszeri betegségek ellenszerét kellett volna kutatni még nagyobb erőfeszítéssel? Ehelyett országok tucatjai dolgoznak lázasan az influenzánál egyelőre kevesebb áldozatot szedő koronavírus elleni védőoltáson.
Mindent egybevetve, nem közönséges, még az is kiderülhet – ha megérjük –, hogy történelmi napokat élünk. Létünkben vagyunk fenyegetettek, ezért kötelező szembenéznünk a tényekkel, különösen, ha ellentmondásosak. Törekednünk kell az eligazodásra/eligazításra. Bizonyosság teremtésére a bizonytalanságok helyett. Nem a magyarázkodások ideje jött el, hanem a kölcsönös bátorításé, hogy álljunk ki önmagunkért.
Nyugtalanító ellentmondás látszik abban is, hogy a vírus eredete, illetve a tettesek utáni nyomozás helyett a maszk viselése vált mindenki által tárgyalt központi kérdéssé. Hiányát, a rosszul passzoló maszkot is, a karantén megsértését, egyre fenyegetőbben bírálják és keményebben bírságolják. Már érvényben van a 150.000 forint bírság akár naponta többször is, de nyugtatnak bennünket, hogy „csak” 600.000 forint lehet a napi összbüntetés. Akik így határoztak, a saját pénztárcájukból indultak ki, s elfeledték, hány embernek nincs nem napi, hanem havi 150.000 forint nyugdíja, vagy jövedelme sem! A maszkgyártás önálló kézműves iparággá válóban van; egyre változatosabban kivitelezetteket kínál, amivel még magáról a maszkról is továbbtereli a figyelmet a divatra.
Nem lenne azonban célszerű mindezt félreérteni sem. Bízunk a kormányban, orvosainkban, de tele vagyunk efféle ellentmondásokkal. Elismerjük, fontos hogy ne keressünk a kákán is csomót, ne véljünk összeesküvést minden nyugtalanító és kínos részletben. Ámde még parancsolóbb, hogy veszélyes körülmények között is nyugodtan, józanul, tárgyilagosan szemléljük a jelenségeket, rendelkezéseket, vizsgáljuk az okaikat, okozataikat egyaránt, s merjük felvetni és tisztázni az ellentmondásokat. Fogadjuk el, hogy a maszkviselés megmenthet bennünket a koronavírustól, bár biztosan nem véd meg bennünket valamennyi nano méretű kártevőtől (a tisztifőorvos szerint önmagában 80 százalékkal csökkentheti a fertőzés továbbadását, ami tényleg jó hatásfok egy kis szövetdarabtól), ráadásul természetellenes, elidegenítő. Ám itt ne tegyünk pontot a gondolkodásunkra. Idézzük fel középiskolai tanulmányainkat: oxigén-dús levegőt lélegzünk be, de az egészségünkre kártékony szén-dioxidot és bomlástermékeket lélegzünk ki, amiktől a szervezetünknek meg kell szabadulnia.
E kilélegzett használt levegő visszalélegzése azonban huzamosabb időn át orvosi vélemények szerint súlyos rendellenességeket válthat ki. Legkárosabban az agyra hat (Ezért főleg a fejlődésben lévő fiatal szervezetekre a legveszélyesebb) legyengítheti a tüdőt, vagy más betegségeket idézhet elő, illetve a mindenkiben meglévő koronavírusok valamelyike könnyebben „új típusú koronavírussá” válhat és felül kerekedhet a szervezeten. Ha kitartunk a feltevésünk mellett, hogy a koronavírus a háttérhatalom eszköze, s ezt a maszk-uralmat is a háttérhatalom fundálta ki, azt kell mondanunk, ördögien zseniális; minél jobban védekezünk az egyik betegség ellen (minél jobban passzol a maszk az archoz), annál biztosabban elkapunk egy másikat. A háttérhatalomnak pedig teljesen mindegy, hogy mitől halunk meg, számára a lényeg, hogy meghaljunk. Képviselői ki is mondják, hogy túl sokan vagyunk, csökkenteni kell az emberiséget. Van, aki azt is kimondja, hogy legalább a felére. Ezért egy dologban illetékes illetéktelen egyaránt legyen biztos: a háttérhatalomnak még az is mindegy, hogy a vírus természetes-e, vagy mesterséges. A vírus, s maga a világjárvány is csak eszköz a kezében, amit aljas céljai szolgálatába állít. Tehát a felelősségtől még akkor sem mentesíthető, ha a vírus természetes lenne.
Nem hihető, hogy egészségügyi szerveknek, politikusoknak, közéleti szereplőknek ezek ne jutnának eszükbe, vagy ne tudnák, hogy felhívják a figyelmet, ha másra nem is, de legalább a maszk körültekintő alkalmazására. Valami kényszeríti őket a hallgatásra? Ez a valami lehet egyrészt a védekezés szükségességének elsőbbsége, ami tényleg mindent felülír, és amit el kell fogadnunk, de mellette lehet valami más is. Bizonyulhat a háttérhatalom jól álcázott eszközének is. Mivel azonban a járvány jelen van – legalábbis valami nyavalya tizedel bennünket – s kötelező is a maszk, a fentiek tudatában fontos és helyes a rugalmas alkalmazása. Arra mindenképpen és különösen vigyázzunk, közember és kormány egyaránt, nehogy a szájkosár szerepébe engedjük avanzsálni, s háttérhatalmi szellemi világjárványnak is eszközévé válhasson.
Ám még itt sem álljunk le az elemzésben. Menjünk tovább, mert most jön a csattanó. Mégpedig az, hogy mindez nem mellékes ugyan, de nyolcadlagos a felelősök kiderítéséhez viszonyítva, s ráadásul úgy alattomban a lakosságra hárítja át a járvánnyal kapcsolatos felelősséget: mert nem visel, vagy rosszul viseli a maszkot, nem tartja be a „szociális távolságot” (pontosabban az antiszociális távolságot) embertársaival, nem végez kellő fertőtlenítést, húzódozik az oltástól, nem hisz a naponta közölt hivatalos statisztikáknak, felül az összeesküvés elméleteknek. Ez az eljárás, ami együtt jár az ellentmondásos információözönnel, ismét csak eltereli a figyelmet a fő kérdésről, a vírus eredetének kiderítéséről, vagy, hogy kik voltak azok a gyilkosok, akik az „új koronavírust” rászabadították az emberiségre. Nem ez nem lenne pedig a feladata az ENSZ-nek, WHO-nak, EU-nak, a kormányoknak is? Ha ennek kiderítését sikerül véglegesen elszabotálni, aztán majd sorban jönnek a hullámok és velük együtt újabb korlátozó kötelezettségek. Senki nem mond egy árva szót sem, még egy feltételezés sem hangzik el arról, hogy a második hullám honnan, hogyan, milyen útvonalon indult, s hogy ezt ki kellene deríteni! Az erőfeszítések a maszkra és a védőoltásra összpontosulnak. De ha az ötödik hullám ellen majd ellen egyik maszk, vagy védőoltás sem véd? Ezért minden más kérdést meghaladó fontosságú a vírus eredetének kiderítése, hogy a keletkezésénél fojthassuk el a világjárványt.
Megrendítő és elkeserítő, hogy ezt egyetlen orvos, kórház, miniszter, kormány fel sem veti, nemhogy szorgalmazná. Ezt tudva-látva, nem véletlen, hogy lazul a maszkviselési fegyelem, a korlátozó intézkedések elleni tüntetések egyre erőteljesebbek, mind több országra terjednek ki, mert az utca embere érzi, hogy valami nincs rendjén. Ha mindez így fog folytatódni, – nem is szólva arról, ha súlyosbodik a helyzet, ami a valószínű változat – a megtévesztett, elbizonytalanított, megfélemlített és legyengített emberek viszonylag rövidebb időszak után tényleg azt mondhatják, hogy jöjjön az a világkormány, vessen véget mindennek, teremtsen egyértelműséget. S az eddigiekből pedig teljesen egyértelmű az is, hogy kikből áll majd az a világkormány, és milyen jövőt szán nekünk.
Summázva, ahogy kis odafigyeléssel bárki megállapíthatja, e fejlemények túlzottan hasonlítanak a háttérhatalom világuralmi tervében szereplő módszerekre, célokra, összességükben a háttérhatalmi összeesküvésre, ezért indokoltan szülnek kételyeket a nemzetközi intézményekkel, de a nemzeti kormányokkal szemben is. Ha a feltételezésünk valós, az igazi felelősök pedig nevethetnek a markukba, minden a tervük szerint halad.
Mindettől féltsük a kormányunkat. Nehogy az intézkedések körültekintő, rugalmas, a hazai feltételeinkhez igazodó alkalmazását feladja. Féltsük, mert vele együtt a háttérhatalom globális bűncselekményének tárgyai lehetünk. Jogunkban áll minden intézkedést megtenni, az idevonatkozó információknak a birtokába jutni, és állást foglalni is; nehogy a mind nyilvánvalóbb háttérhatalmi összeesküvés áldozataivá váljunk. November közepén megnyugtató volt látni-hallani, hogy az eddigieket összegezve, Kásler Miklós miniszter világosan, érthetően, tárgyilagosan jellemezte a helyzetet: „jelenleg sincs százszázalékos diagnosztika és célzott terápia, ami csak erre a vírusra hat és eredményes … és védőoltás sincs”. Biztosan módot talál majd arra is, hogy a fenyegetően nyitott alapkérdésben is eligazítson bennünket. A kormánnyal együtt magunk is tegyünk érte, hogy a koronavírus maradjon koronázatlan, akárcsak azok is, akik útjára engedték és egyengetik is az útját.
Magyar gondolati erőtérben és érzésvilágban éljünk
A magyar hazafi a tudatosan megélt történelempolitikai ismereteire támaszkodva, szívesen mondaná, majdnem abban élünk, ámde a számára elfogadhatatlan tényekre gondolva, kissé bizonytalanabbul úgy fogalmaz, remélhetőleg afelé tartunk. Bölcs hozzáállása és a belőle következő feladatok képezik a magyar megmaradás titkát. E történelmi bölcsesség ellensúlyozza, hogy a háttérhatalmi pénzügyi-szabadkőműves globális „elit” a politikában, gazdaságban, pénzügyekben, oktatásban, nevelésben, de még a szexben is, az általa irányított gondolati-cselekvési erőtérbe kényszeríthessen mindenkit, kiforgathassa önazonosságából, talajvesztetté tehesse. Némi megelégedettséggel mondhatja, minket most különösképpen zaklat, sanyargat, köszönhetően a kormány intézkedéseinek, amelyek számolnak a hazai körülményekkel, nem illeszkednek szolgaian a háttérhatalom terveihez. E terv pedig az, hogy népvándoroltatással, fajiság felkorbácsolásával, járvány és környezetszennyezési pánik keltésével világszerte káoszt akar előidézni, vért ontani, hogy ürügyet teremtsen a „rendteremtésre”, a beavatkozásra.
Ezt hatékonyan segítik elő az elhibázottan médiának nevezett hagyományos tömegtájékoztatási eszközei, valamint újszerű kémkedő, eltájoló „ingyenes” internetes gépezetei, mint a Twitter, Facebook és más „közösségi oldalak”. A hazafiak otromba politikai hibának tartják, hogy világszerte, de nálunk is nem egy politikus gyanútlanul él az általuk kínált lehetőségekkel, rajtuk keresztül politizál. Néhány évtizeddel ezelőtt ezt úgy minősítettük volna, hogy imperialista fórumokhoz folyamodnak. Ebben az rázós, hogy ha e megejtően hiszékeny eljárásuk lényegét világosan és érthetően meg akarjuk fogalmazni a közvélemény számára, akkor ma sem mondhatjuk másként. Ha mégsem akarunk elavult fogalommal élni mi magunk sem, nehogy marxista-leninistáknak tűnjünk, de a lényeget ki akarjuk mondani, akkor viszont megint a háttérhatalomra kell utalnunk, s rájövünk, hogy imperializmus és háttérhatalom egy tőről fakadnak.
Bármennyire is élvezik hát egyes politikusok ezt a mindenki előtti nyilvános szerepelgetést, s abban tetszelegnek, hogy a legfejlettebb technika vívmányaival élnek, rá kellene jönniük, az nem más, mint a kapitalizmus bűvészkedő önvédelmi reakciója az elkerülhetetlenül bekövetkező válságainak leküzdésére, a vírussal párhuzamos szellemi világjárvány, amihez a mit sem sejtők önkéntes segédkezését örömmel fogadja. Fizetni pedig hálátlansággal fog. Az emberiség érdeke a rend, a nagytőkés háttérhatalomé a káosz. Törekvései szembe mennek a magyar kormány helyes irányba tartó család- és népességpolitikájával. Nyilvánvaló, hogy a „közösségi oldalak” mellett újabb „érzékenyített” civil szervezetek és személyek, kifinomult módszerek csatasorba állításával is akadályozza e politika érvényesülését. A hazafiak a történelmi előzmények ismeretében az efféle „fősodorhoz” idomulás láttán esetenként féltik a kormányt önmagától is, mert el nem tudják képzelni, hogy e szellemi járványt irányító, benne élősködő élelmes nemzetidegenek döntő pillanatokban a nemzeti kormányt támogassák a nagyrészt filoszemita neoliberális ellenzékkel, vagy külföldi beavatkozási kísérletekkel szemben.
Az áttekinthetetlennek tűnő helyzetben a stratégiai távlatok és a taktikai ütemezés helyes felméréséhez állampolgárnak, kormánynak az elmúlt évtizedekben átélt helyzetek tárgyilagosan átgondolt alapképletéből levonandó következtetésekből kell kiindulniuk. Éspedig: lehet a társadalmi rendszer szocialista, vagy kapitalista, a nemzetektől idegen háttérhatalmi hálózatnak az élet valamennyi területére betolakodott ügynökei antiszociális érdekeik szerint deformálják, korrumpálják, természetéből kiforgatják mindegyiket. Eközben erkölcsöt prédikálnak, kioktatnak mindenkit, a visszaszólókat izmusokkal vádolják, bírságolják, büntetik, sőt már likvidálással is fenyegetik. Azonos célokat követő, legálisnak beállított, illetve illegális betolakodókkal terrorizáltatják a nemzeteket. Aljas szándékok, baljós következmények vannak jelen a közéletben, de az ellenállás alig bontakozik. Kritikus döntések elé kerülhetünk. Ezért egyet ne tegyünk; ne vegyük félvállról a történteket, a teendőinket, a sorsunkat. Ne elforduljunk a politikától, hanem vessük bele magunkat. Ne sajnáljuk rá az időt, se a szellemi, politikai, gyakorlati erőfeszítést, mert ha nem tesszük, nem sok idő kell hozzá, s már önsajnálatra sem marad erőnk.
E körülmények között – amelyek, súlyosbodhatnak, mintsem javuljanak – a hagyományos magyar világunkkal azonosulás, énünk, önazonosságunk megvédése és érvényesítése nemzetileg, világnézetileg, emberileg, nemileg és minden tekintetben nem egyszerűen alapvető fontosságú, hanem parancsoló. Tudatosodjon, hogy most még beleszólhatunk a saját sorsunkba. Nincs ennél bonyolultabb, de parancsoló feladat az egyén, a kormány, mindenki számára, de ez a magyar megmaradás megkövetelt kötelező gondolati erőtere. Jó lenne, ha a NER keretében történhetne. Ragaszkodva ahhoz a szellemhez, amit Váci Mihály átszellemülten megfogalmazott: „osztani magad: - hogy így sokasodjál;/kicsikhez hajolni - hogy magasodjál;/hallgatni őket, hogy tudd a világot,/róluk beszélni, ha szólsz a világhoz.”
Ebben az erőtérben néhány jelentős kérdésben a magyar hazafiak nem mindig értik a kormány álláspontját. Figyelemmel kísérik és értelmezik a körülöttük és a világban zajló eseményeket. Próbálják megérteni a logikájukat, felfedetni esetleges ellentmondásaikat. Nincs ebben semmi akadékoskodás, rosszakarat, vagy törvényellenes, kifejezetten segítő szándékkal teszik! Bíráló szavaik támogatóak, nem érthetőek félre, mégis külön is le kell szögezni, hogy semmi közük nincs az ellenséggé vált neoliberális hazaáruló ellenzék őrjöngő kormányellenes kirohanásaihoz. Ettől az ellenzéktől, de egymástól is élesen elkülönülő Munkáspárt és Mi Hazánk állásfoglalásaihoz sem, de megkülönböztetik őket a neoliberálisoktól, látják, hogy esetenként támogatják a kormány nemzet-, ország- és családvédő intézkedéseit, amit az okos politikának figyelembe kell/kellene venni.
A hazafiak bírálandó példaként tartják számon, hogy az 1938 óta a magyarság összefogásában komoly szerepet játszó Magyarok Világszövetségétől a kormány megvont minden anyagi és politikai támogatást, a jelek szerint még modus vivendi kialakítására sem hajlandó. Ez még visszatetszőbb annak a fényében, hogy a nemzetidegen Mazsihisz, EMIH, TEV, és más zsidó szervezeteknek, a Hit Gyülekezetének luxus szintű politikai-anyagi támogatást nyújt. Az EMIH-t különös bőkezűséggel kezeli. Pénzügyileg támogatja még a tisztán zsidó érdekű nemzetközi tevékenységét is, egyetemet játszott át neki, hagyományellenesen és jogosultság nélkül, egyházi rangra emelte.
A magyar hazafiak nem értik, hogy az átlagnál magasabb életszínvonalat élvező zsidó szervezetek, amelyek közül nem egy magyarellenes „monitorozást” végez, mivel érdemelik ki a nem szerénytelenül megfogalmazott igényeiket talán még meg is haladó pozitív megkülönböztetést, a történelmi MVSZ pedig a semmibevételt. Feltételezik, van aktuálpolitikai magyarázat rá, bár nemzeti szempontból elfogadhatót nehéz elképzelni, lévén, hogy a magyar-magyar szembenállás rákfenéjét egyszer s mindenkorra el kell kerülnünk. Ezért nem értenek egyet azzal, hogy nemzetidegen célokra bőkezűen elköltött jelentős összegeket és a feltűnően körültekintő sokoldalú figyelmességet olyanok kapják, akik lépten-nyomon leantiszemitázzák népüket, a velük oly bőkezű kormányt is, amelynek, ahogy a történelempolitikai tapasztalatok mutatják, a sírásói is lehetnek, ha úgy fordul a kocka. A kormány és az MVSZ szembenállása gyengíti a magyarságot, magát a kormányt és az MVSZ-t is. Ez is a múlttal folytatott harc a jelen-jövő követelményeinek felismerése és érvényesítése helyett. A romló világhelyzet parancsolóan megköveteli, hogy a nemzet érdekében mindkét félnek legyen felelős tudata, vezetőiknek személyes lelkiereje a szembenállás megszüntetésére, együttműködés kialakítására.
A hazafiak értetlenül állnak szemben azzal is, hogy némelyek bántóan gondoskodnak róla, hogy politikai ellenfeleink fórumot kapjanak ellenséges nézeteik terjesztésére a lehető legtöbb politikai műsorban. Az SZDSZ lelkületét képviselő Horn Gábor, a közismerten hasonló beállítottságú, minket (fehér, keresztény, heteroszexuális férfiakat) „rémisztő képződménynek” nevező Niedermüller Péter veje, szinte le sem kerül a képernyőről. Már a Hír TV is foglalkoztatja. Vajon mi e jelenséghez hasonló tucatnyi torzulás magyarázata? A koronavírussal szembeni korlátozások be nem tartása, a cigánygyilkosságok elleni tüntetés, a szivárványos zászló középületekről eltávolítása miatt bírságolnak-büntetnek, ám a szexuális elferdülés érthetetlenül sokasodó, politikailag is egyre nyíltabban ellenzéki-ellenséges szervezetei azt teszik, amit csak akarnak; szégyenszemre az augusztus 20-i nemzeti ünnepet is magába foglaló tíz napig immár sokadszorra randalíroztak a fővárosban. Az illetékes szervek magyarázhatják, de az effajta kivételezésekre sincs elfogadható érvelés.
A nemzetidegenek követelik, olyan emlékműveket emeljünk, amelyek magyarságtól, kereszténységtől, társadalmi-politikai hovatartozástól függetlenek, ám utaljanak a mindig, minden tekintetben pozitívnek feltüntetendő zsidó vonatkozásokra. Hihetetlen, de ennek szellemében a rendszerváltás óta folyamatosan emlékmű-emlékhely vita folyik. A turulellenes, azaz a lényegét tekintve magyarellenes mozgolódás a rendszerváltás óta szerveződik. Élharcosai között találjuk egy budai kerület fideszes polgármesterét, aki abból is kérdést csinál, hogy vérszerinti elődjeitől politikailag nyilvánosan, ismétlődően és látványosan elhatárolódjon. Neves újságírónk e magatartását követendő példának állítja elénk. Lehet, ez csak megbicsaklás részéről, mert egyéb írásai mentesek az efféle magamutogató önmarcangolás méltatásától. Veszélyes szó nélkül eltűrni a nem lanyhuló kényszerítést, hogy feltétel nélkül felmagasztaljuk a nemzetidegen érdemteleneket, de elmarasztaljuk érdemleges véreinket.
A hazafiak meggyőződése szerint tanulságos nyomós oka és célja van mindannak is, ami mostanában zajlik az USA-ban és Nyugat-Európában. Amit az izmusok között botorkáló politikusok, politológusok, újságírók, művészek, tudósok, közéleti személyiségek, „hívatásos civilek”, vagy tömegével megtévesztett közemberek szolgalelkű lelkesedéssel kulturális forradalomnak is neveznek. Háttérhatalmi kigondolói, irányítói, akárcsak hamis tudatú, vagy tudattalan végrehajtói soha nem voltak és nem is lesznek kulturális forradalmárok. Még csak nem is sejtik, hogy bonyolult világpolitikai hatalmi harc vak janicsárjai, észre sem veszik, hogy nem a saját uraik. Összetételük annyira különböző, hogy közösnek csak a pártpolitikai indíttatásuk (a Demokrata Párt, a pénzhatalom irányítja, ösztönzi, pénzeli őket Trump ellen) és saját rasszista beállítottságuk tekinthető. Csőcselékben bátrak, vadak, fehérellenesek, emberi mivoltukból kivetkőzöttek, lincselő-gyilkos szándékú rasszisták, egyénileg gyávák és önpusztítóak. Egyetlen fogalommal meg sem jelölhetőek. Haladónak és forradalminak nevezik önmagukat, de a rombolásban, gyilkolásban semmi haladó nincs. Nem is forradalmiak, hiszen nem fordulnak a tőkés társadalmi rend ellen, sokan közülük tudatában sincsenek, hogy ilyen társadalomban élnek, azaz nehéz súlyosabb politikai tévedést elkövetni, mint lekommunistázni őket.
Sokan nem is gyanítják, milyen durva és kifinomult módszerek párhuzamos alkalmazásával manipulálják a társadalmi folyamatokat a háttérhatalmi embermérnökök, a szabadkőművesek, akik új embert akartak faragni már a náci Németországban, a szocialista Szovjetunióban, most pedig az EU-ban kísérleteznek „a nyílt társadalom új embere” kialakításával, akit már el is neveztek a homo sorosensusnak. A migránssimogató EU-vezetők tudják, az európaiak képtelenek arabbá, afrikaivá, ázsiaivá válni, de a saját állampolgárjaikkal el akarják hitetni, hogy az arabok, ázsiaiak és afrikaiak viszont képesek európaivá, akár homo sorosensussá válni. Ez kifejezett faji politika. Elfogadásához fenyegetik, terrorizálják azokat a tagállamokat, amelyek nem akarnak betolakodókat befogadni. Minden hasonló kísérlet csúfos kudarcot vallott, s e kísérletüknek sem lehet más a kimenetele. Nem új emberre van szüksége világunknak, hanem emberségre, ami minden embernek sajátja nézeteitől, vallásától, bőrszínétől függetlenül. Ehelyett több mint félévszázada kísérleteznek tudatbefolyásoló pulzáló energiasugárzással is. Brzezinkski, Carter elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, és a háttérhatalom más szolgálói, nyíltan beismerték, szükség esetén alkalmazni fogják e technológiát a lakosságon, hogy úgy viselkedjen, ahogy a globális elit elvárja.
Konkrét kísérleti esetek tucatjai váltak ismertté, különösen a hadseregeken belül. Magunk is tapasztaljuk, a homo sorosense sem teljesen légből kapott elképzelés. Egyrészt Budapest központi helyén a Soros-féle Közép-európai Egyetemen (CEU) óvatlanul éppen ilyen ügynököket hagyunk kiképezni sajátmagunk ellen, s a kiképzők és a kiképzendők eközben képmutatóan ajvékolnak a világnak, hogy a magyarok kitiltották őket. Másrészt akár észrevétlenül végrehajthatnak a DNS-ünkben olyan módosításokat, amelyek megfosztanak bennünket a természetes emberi tulajdonságoktól. Már az alkalmazott szóhasználatuk is (eugenika, transzhumanizmus, vagy poszthumanizmus) az emberi mivoltunk elvesztését követő időszakra utal. Ez kezdettől fogva célja a szabadkőművességnek is, ezért működik titkosan. Mindezt megtévesztően önmegvalósításnak nevezik. Ezen belül olyan elképesztőekkel kecsegtetnek, hogy hol férfiak, hol nők lehetünk, vagy valami egészen más, ahogy akarjuk, csak gondolkodó öntudatos emberek ne legyünk. Legelőször az intellektuálisan fejlettebb, esetleg szellemi-politikai ellenállást tanúsítható országokban akarják mindezt elvégezni. Ezért esett a választásuk Európára.
Szemünk előtt az „eredmény”. A küzdőképességéről híres német, a nemzeti nagyságról és büszkeségéről nevezetes francia nép, a nyugat-európai népekkel együtt engedelmesen hajtják a fejüket a nyaktiló alá. Közömbösen, semlegesen fogadják a velük történteket, mintha nem is az ő életüket keserítenék meg, nem az ő kultúrájukat, hagyományaikat vernék szét, s mintha a terroristák nem is őket gyilkolnák. Hihetetlen, de a saját történelmi meggyalázásukat még igyekeznek is megmagyarázni önmaguknak, és a világnak is. Ezt látva, a tömegtájékoztató eszközök lelkiismeretlen félelemgerjesztő kampánya, a politikai vezetők nemzetárulása és a Vatikán hitszegése mellett okszerűen felmerül a tudatmódosító pszichológiai ráhatás titkos bevetésének (HAARP, 5G) a gyanúja is. Ép elmében, józanészben nem lehet ugyanis hamis tudatot (ez esetben bűntudatot) kelteni oly tömeges méretekben, s a társadalom szinte minden szegletében, intézményében, ahogy ez megfigyelhető. Még a pénzen, a felajzott faji ösztönön, az „érzékenyítési tréningeken” túl is titkos tudatmanipulációs módszer is szükséges ahhoz, hogy egy nép történelmileg nagyon rövid időn belül önmaga ellentétévé, sőt ellenségévé váljon. A mesterséges ráhatásra utal, hogy nemcsak a randalírozók, hanem a fehér célpontjaik közül is számosan oktalanul és megmagyarázhatatlanul magukévá tették ugyanazon „fekete” téveszméket. Bocsánatkérés azért, hogy fehérnek, vagy európainak születtek, alaptalan önostorozás és bűntudat, közemberek, értelmiségiek, művészek, hivatalnokok tömeges átállása e téveszmékre, lemondás önazonosságukról.
Évezredes emberi tapasztalatok bizonyítják, hogy a lélek és az elme, éljen fehér, fekete, vagy bármilyen színű testben, befolyásolatlan állapotban megtagad minden hasonló ésszerűtlenséget, s másokat is óv tőle. Önként nem lép át természetes és évszázados szociális berögződöttségeket. Az emberi társadalmat szétverő, polgárháborút szülő téveszmék, az országok történelmét őrző emlékművek lerombolása, a fehér ember megalázkodó bocsánatkérése azért, hogy fehér, illetve, hogy ő nem is férfi, nem is nő, hanem az, akinek mások akarják, a közember agyában véletlenül sem születik. És sorolhatnánk a kifinomult manipulációtól elborult agyak vadabbnál vadabb szüleményeit, amelyek az emberiességgel, az emberi léttel, az élet szentségével ellentétesek. Senkivé teszik az embereket, akik elhitetik velük, hogy bárkivé válhatnak. Mivel természetellenesek, manipuláltak, e mozgalmak nem is tettek le az emberiség asztalára semmit. A bosszún kívül nem is ígérnek semmit! Maguktól nem is fognak leállni, mert a háttérhatalom nem mond le a céljáról, tovább uszítja őket. A józanésznek viszont tilos tovább hátrálnia; ezekkel nemcsak szembe kell szállni, hanem társadalmilag el kell lehetetleníteni őket, és – sajnos ki kell mondani – minden emberi életet tisztelni kell, de az elfajult helyzetben az eszközökben nem lehet túlságosan válogatósnak lenni. Így követeli az emberiség léte, beleértve magukat a randalírozókat is.
Tanulságként kell kezelnünk mindazt is, amit ebből ma az USA-ban látunk. A történelem bosszúja, beépített következménye a gyarmatosításnak, a rabszolga-kereskedelemnek, a faji megkülönböztetésnek, a Ku-Klux-Klan lincseléseinek, a más országok ellen elkövetett több száz fegyveres intervenciónak, a rasszista és terrorista Izrael feltétlen támogatásának, a hétszáznyi katonai támaszpontnak Oroszország és Kína körül, a világcsendőri szerepnek, amit a demokrácia exportjának neveznek. Az interneten található számítások szerint az USA a második világháború óta három magyarországnyi embert gyilkolt le, vagy áldozott fel több tucatnyi országban „magasabb célok” érdekében. A magasabb cél az amerikai katonai-ipari komplexum és "mély állam", Izrael, valamint a világot irányító szabadkőműves-zsidó finánctőke érdekvédelme. S mindez az amerikai nép akaratának semmibevétele, aljas manipulálása mellett.
S ahogy a bűnlajstromuknak ezzel messze nincs vége, a történelem büntetésének sincs még vége. Az amerikai vezetőknek rá kell ébredniük végre, hogy mindezeknek a világ előtti jóvátételére kell tenniük valami történelmit. Fel kell ismerniük, hogy két évszázados létük alatt nem Amerika érdekei szerint gondolkodtak és alakították politikájukat. Az amerikai elnökök a színfalak mögött összejátszottak az egyre nemzetidegenebbé és emberellenessé váló háttérhatalommal. Kennedy elindult a változtatások útján, de a háttérhatalom meggyilkoltatta. Trump más úton és más módszerekkel, de valamit változtatni akart, nehéz meghatározni, hogy milyen, de talán helyesebb, igazságosabb irányban, ha a tőkés kereteken belül lehet ilyenről beszélni. Ámde tettei alapján nem lehet mondani, hogy a háttérhatalmat szolgáló USA-Izrael szimbiózisnak és csatlósainak a világtól óriási áldozatokat követelő és szenvedéseket okozó ámokfutásának ideje lejárt. Főleg, ha a párját ritkító választási csalás ellenére mégis Biden kerül az elnöki székbe. Az eszeveszett fogyasztás, fegyverkezés, világhódítás, a népek-nemzetek érdekeinek és jogainak lábbal tiprása, önmegvalósítás és politikai korrektség, a genderizmus kötelező kultusszá emelése váratlan, ellenszenves, s ugyancsak világméretű veszélyekkel járó formában megszülte önmagával szemben az ellenállást, amivel Trumpnak kellett birkóznia.
Ami ma Amerikában és az EU-nak nevezett gyarmatán történik, annak társadalompolitikai lényege a háromszáz család háttérhatalma uralta globális kapitalizmus feloldhatatlan válsága. Mi csak nézői lehettünk annak, amit műveltek a világban, ezért csak nézői lehetünk annak is, ami ma zajlik. Mindehhez semmi közünk nem volt, most sincs, de érezhetően kihat ránk. Ezért a történelempolitikai (emlékezetpolitikai) tanulságokat nekünk is le kell vonnunk. Szövetségi kötelékkel, vagy anélkül önmagunk és igazi barátaink biztonságáért továbbra is mindent meg kell tennünk. E helyzetben se feledjük a múltat, s ne veszítsük szem elől a jövőt, de abból induljunk ki, hogy a jelenben élünk, s a mai érdekekhez, értékekhez, fogalmakhoz ésszerűen igazodva kell érvényesítenünk a nemzeti megmaradásunk örök parancsait.
Akárhogy is alakul a vírusjárvány kapitalizmus általi gyanúsan ügyefogyott kezelése, ne hagyjuk becsapni sem önmagunkat. A tőkés rendszer lélektelenségének, embertelenségének, beépített bajainak semmi közük a szocialista múlthoz, akkor sem, ha az messze nem volt hibátlan, sem bűntelen. Aki mégis erre hivatkozik, téved és megtéveszt.
A hazafiaknak minden országban a globalista kapitalizmus átalakítására kell felkészülniük nemzetállami és emberközpontú irányban. Ez persze, nem megy máról holnapra, és áldozatok nélkül sem. Nekünk teljesen megújított, vagy új szövetségi rendszerre van szükségünk, amely lehet intézményesen lazább, de politikailag erősebb, mert emberközpontúnak és nemzetállaminak kell lennie. Lassan-lassan, de körvonalazódnak olyan államok, amelyek szövetségeseink lehetnek, s mi is szövetségeseik lehetünk; nagyobb bizalommal, mint a jelenlegi Európai Unióval. Az EU nemcsak nemzetállamokat nem akar, hanem nemzeteket, családokat, Istent sem, sőt egyre jobban érződik, hogy Magyarországot sem. Ezt tudtunkra is adja naponta; a nyugat-európaiak évszázadok óta parázsló magyarellenessége mindenen átüt, amit bizonyít, hogy többéves ingadozás után a Fideszt még a saját pártcsaládja is felfüggesztette. Az is egyre világosabb, az EU nemcsak azért jött létre, hogy az USA-Izrael kettős a brüsszeli központon keresztül operatívabban tudja uralni Európát, hanem hogy a nyugat-európai országok továbbra is könnyebben tudják irányítani és kizsákmányolni a kelet-európaiakat. A pénz- és más eszközök csalárd megszerzésével, azok birtokában a saját elképzeléseik szerint próbálnak alakítani sokmindent, tudatosan szembemennek a népek akaratával, százféle módon manipulálnak. A hatalom mámorában abban bíznak, hogy ép bőrrel megússzák, pedig ha valamit bizonyít az emberi történelem, éppen az, hogy ez nem sikerülhet. Bizonyító példákért nekik sem kell messzire menni; elég, ha néhány évtizedre visszatekintenek.
A hazafiaknak minden országban a globalista kapitalizmus átalakítására kell felkészülniük nemzetállami és emberközpontú irányban. Ez persze, nem megy máról holnapra, és áldozatok nélkül sem. Nekünk teljesen megújított, vagy új szövetségi rendszerre van szükségünk, amely lehet intézményesen lazább, de politikailag erősebb, mert emberközpontúnak és nemzetállaminak kell lennie. Lassan-lassan, de körvonalazódnak olyan államok, amelyek szövetségeseink lehetnek, s mi is szövetségeseik lehetünk; nagyobb bizalommal, mint a jelenlegi Európai Unióval. Az EU nemcsak nemzetállamokat nem akar, hanem nemzeteket, családokat, Istent sem, sőt egyre jobban érződik, hogy Magyarországot sem. Ezt tudtunkra is adja naponta; a nyugat-európaiak évszázadok óta parázsló magyarellenessége mindenen átüt, amit bizonyít, hogy többéves ingadozás után a Fideszt még a saját pártcsaládja is felfüggesztette. Az is egyre világosabb, az EU nemcsak azért jött létre, hogy az USA-Izrael kettős a brüsszeli központon keresztül operatívabban tudja uralni Európát, hanem hogy a nyugat-európai országok továbbra is könnyebben tudják irányítani és kizsákmányolni a kelet-európaiakat. A pénz- és más eszközök csalárd megszerzésével, azok birtokában a saját elképzeléseik szerint próbálnak alakítani sokmindent, tudatosan szembemennek a népek akaratával, százféle módon manipulálnak. A hatalom mámorában abban bíznak, hogy ép bőrrel megússzák, pedig ha valamit bizonyít az emberi történelem, éppen az, hogy ez nem sikerülhet. Bizonyító példákért nekik sem kell messzire menni; elég, ha néhány évtizedre visszatekintenek.
Mindezt figyelmen kívül hagyva, a jelen eseményeinek tárgyilagos megismerése és bátor minősítése helyett, talán a jövőt féltve, jó néhányan mégis túl sokszor fordulnak a múltnak a bejáratottsága okán biztonságosabbnak tűnő fogalmaihoz. Elvileg ez nem kifogásolható, hiszen a történelempolitikai szemlélet éppen azt követeli meg, hogy a jelennel egységben elemezzük és értelmezzük a múltat, s a jövőt. Ám megélnünk a jelent kell, s ezt akkor végezzük helyesen, ha szívvel-lélekkel jelen vagyunk benne, érzelmileg, gondolatilag átéljük, rá összpontosítunk, s mai szemmel friss értékelést alakítunk ki róla, akár az átmeneti tévedés kockázatát is vállalva. Úgy vagyunk képesek a dolgok, személyek, események teljességét észlelni, jelen természetüket megítélni, ha a mostani állapotukat elemezzük, azaz együtt élünk a jelennel, nem pedig elavult címkéket próbálunk hozzájuk illeszteni és itt megállni. Időnket, energiánkat vesztegetjük, ha nem ezzel a tudatossággal éljük meg a jelent, hanem begyökeresedetten, gépiesen gondolkodunk, ítélünk róla, vagy cselekszünk benne.
Vizsgáljuk meg a múltból táplálkozó, önmagukat piedesztálra emelőket, mindent tagadókat, mindenkit lenézőket, hogy jártak-e bármilyen haszonnal az emberiség javára. Adott-e valami értékeset az emberiségnek az LMBTQ, a BLM, Soros, az NGO-k, az őket ajnározó EU-vezetők, vagy az őket uszító, szervező és pénzelő szabadkőműves globális háttérhatalom? A tárgyszerű válasz érdekében tegyünk fel a kisegítő kérdést is: mit ígérnek? Mindkét kérdésre azonos a válasz: semmit. Semmi jövőképet, előrevivőt, pozitívan értékelhetőt. Annál több megtévesztést, töménytelen emberiségellenes szellemi, kulturális, anyagi, sőt biológiai kárt. Máris mérhetetlen szenvedést okoztak, lincseltek, öltek, romboltak, áldozatokat, térdre rogyást követeltek. Az antifák, rasszisták, őrjöngők, migránssimogatók és maguk a migránsok lehet, hogy egy idő után, viszonylag és átmenetileg megnyugodhatnak, de az őket uszítók és pénzelők nem. Egyetlen szóval ki sem lehet fejezni, de ha mégis össze kell foglalnunk, csak azt mondhatjuk, hogy fenyegetően növekvő elembertelenedést hoztak a világra. A háttérhatalommal együtt minden emberi civilizációs sikert tagadnak, sőt feljogosítva érzik magukat, hogy a sorsunkról döntsenek. A történelem során ezzel a szándékkal indítottak útnak már más mozgalmakat is. Az emberiségnek nagy áldozatokat kellett hozni, hogy útjukat állja. Ezeknek is útjukat kell állni, kivárás nélkül, határozottan, amennyire lehet, humánusan, ám nem feledve, ahogy a koronavírus esetében, itt is az életünkről van szó.
A külső és belső ellenzék és ellenség országunk elleni hamis vádaskodásai, támadásai a kormányszervek nemzeti jellegű intézkedései ellen, a kedvükre való filoszemita intézkedések ellenére is folytatódnak. És a politikánktól függetlenül folytatódni is fognak, mert ez egyaránt elhanyagolhatatlan része a háttérhatalmi, a szabadkőműves, és a cionista stratégiának, amelyek történelmileg mindig szemben álltak, most is szemben állnak a magyar hazafisággal. Ne segítsük ezt elő azzal, hogy hagyjuk magunkat a múltba, a Rákosi-rendszer feljelentéseire emlékeztető, a népet sértő kommunistázás és a holokausztozás tőlünk idegen múltjába visszatuszkolni. Szívleljük meg a kommunizmussal szemben állt Csurka István szavait: „Akármilyen szégyenteljes volt is ez a negyven esztendő, akármennyire nem a saját történelmünk, hanem ránk erőszakolt rendszer volt, nem fordulhatunk szembe vele mindenestül, mert itt voltunk, benne voltunk, részesei voltunk – és mert nem is lehet kiiktatni. Ugyanaz az emberanyag van jelen a Magyar Köztársaságban, mint a Népköztársaságban. Áldozatokkal és haszonélvezőkkel együtt. Aki az egész tegnapot tagadja, az nagyon szerencsétlenül nem ért valamit a magyar történelem keservéből és zsákutcás voltából. Az egy kicsit kívülről nézi történelmünk soha teljesen meg nem tagadható szégyenét, és főként nem érzi egymásrautaltságunkat. Ennyi tragédia és sikertelenség után nagyon veszélyes ma a kunbélák és a leninfiúk teljes magyarmúlt-megtagadását felújítani, és ennek a teljes tagadásnak a kéjérzetével beoltani az érzelmileg könnyen felfűthető tömegeket.”
Ne feledjük hát a múltat, de a jelennel és a jövővel törődjünk. A honfoglaló nemzetidegenek sem más, mint a saját jövőjük érdekében vádaskodnak, foglalnak el kulcspozíciókat, dicsérnek, vagy alakoskodnak, ahogy az érdekeik megkívánják. Miközben kényszerítik a magyar hazafiakat azzal együtt élni, ami Ady életét is megkeserítette: „Seregesen senkik jönnek”. „Álmagyarok s jöttment népség/ S címeres, ronda cselédség/ S nagyúri nagyok:/ Ez időben, itt, valaki: Én vagyok”! Támogatják a miniszterelnök ezzel rímelő meglátását: „Értsük meg az elmúlt tíz év változásának mélységeit. Ne ijedjünk meg attól, amit látunk: mi vagyunk azok, akikre vártunk. Igen, mi vagyunk azok, akik megfordítják Magyarország sorsát”.
Ennek szellemében, legyünk büszkék rá, vagy bíráljuk, de ne éljünk a múltban, mert jövőnket kockáztatjuk. A múlt megváltoztathatatlanul elmúlt, tanulságait ne feledjük, de haladjuk meg. Éljünk, és úgy éljünk a mában, mérjünk, és úgy mérjünk a mával, hogy már holnap az is múlt lesz. Nőjjünk fel korunkhoz abban az értelemben, hogy haladjuk meg vészesen lefokozott szellemi-értelmi és érzelmi színvonalát, tegyünk keresztbe a háttérhatalom párhuzamosan folytatott szellempusztító világjárványának. Tájékozódjunk a sajtójából és a tv-iből, de saját kútfőből ítéljünk, és bízzunk is a saját ítéletünkben. Ne csak védekezzünk, hanem legfőbb ideje támadnunk, mert ez a szellemi járvány nem kevésbé veszélyes, ha nem veszélyesebb, mint maga a vírusjárvány. Jogunkban áll felvetni bármilyen kérdést és kételyt és választ igényelni. Létkérdés eligazodni és eligazítani. S ez is csak „együtt fog sikerülni”. Értékeljük, becsüljük meg és használjuk ki, hogy ma nálunk mindezt le lehet írni, el lehet mondani. A neoliberális ellenzék ezzel rútul visszaél. Mi tisztességesen élünk vele, s az illetékesek tettekben kifejeződő támogatható válaszát igényeljük. Tudatosuljon bennünk, s cselekedjünk annak megfelelően, hogy olyan pillanathoz érkeztünk, amikor öntudatunk, én-tudatunk, önazonosságunk uralomra juttatása mellett parancsoló kitekinteni a világba is. Ki kell alakítanunk, el kell fogadtatnunk és működtetnünk kell az emberiség-tudatot is, mert a lényegi jellemzőinek életellenes megváltoztatása, vagy megsemmisítése irányába tuszkolják a világot. Vagy engedelmeskednünk „nyugat-európai módra”, és velük együtt eltűnünk a Föld felszínéről, vagy tudatosan kitartunk a választott utunk mellett, s szövetségeseinkkel a hazát és az emberiséget szolgáljuk legjobb képességeink és meglátásaink szerint.
Sokminden más mellett ezektől és a hasonló ellentmondásoktól kell féltenünk a kormányt. Támogatólag félteni! Az „Együtt újra sikerülni fog” népszerűvé vált politikai jelszó szellemében, a NER keretében, és minden más módon. Féltsük, hogy akárcsak az EU téveszméi, úgy a háttérhatalom-vírus és a szellemi vírus világjárványával szemben is legyen ne csak bátorsága, hanem támogatottsága is vétót emelni. Féltsük a Nyugat-Európában zajosan és a hódítási-megszállási szándékot nyíltan megnevezve, nálunk pedig csendben folyó, de azonos célú és sajnálatosan eredményes nemzetidegen nyomulástól, a háttérhatalom felhalmozódó gyúanyagától. Nyilvánuljon meg e féltés abban is, hogy a „Nekünk Magyarország az első” lelkesítő jelszó tudatos, cselekvő, magyar érzésvilágú érvényesítését minden hazafi ne csak jogának, hanem kötelességének érezze. A nap minden órájában, minden helyzetben védje hagyományainkat, értékeinket, érdekeinket, életformánkat, nyelvünket, kultúránkat, egészségünket, életünket. A súlyosbodó hazai és nemzetközi helyzetben, a saját posztján és lehetőségei szerint tudatosan, kezdeményezően, kitartóan, szívósan, és tántoríthatatlanul, s hozzá kell tennünk, hogy egyben éberen is, mindent, de mindent megtegyen önmaga és a nemzet védelmében, hogy együtt történelmi magyar sikereknek örülhessünk.
* A szerző nyugalmazott nagykövet, közíró
*****
Sütő Gábor *
Mi mindentől féltsük a kormányt?
(A JELENBEN ÉLJÜNK, A JELENNEL MÉRJÜNK)
Útbaigazítás
Az alábbiakban elemzett, a jelenünket meghatározó, aggodalmat keltő világméretű társadalmi jelenségek értelmezéséhez tudni kell, hogy a jelen írás az interneten megjelent „A kommunistázásról a mának és a holnapnak (A lényeget elfedő politikai fogalmak csapdája)”, valamint „A világjárványról politikus szemmel (A háttérhatalom főpróbája a világszínpadon?)” c. tanulmányoknak a folytatása, és előkészülőben van a befejező része is. A négy anyag együtt képez eligazodási-eligazítási szándékú elemzést a világunkat fenyegető emberiségellenes eseményzuhatagban, s a tőle elválaszthatatlan hazai közéleti fejleményekben. A tények boncolgatásához, az ellentmondások taglalásához ragaszkodó, a történelempolitikai tapasztalatainkra támaszkodó elemzésnek van szánva. A hatalmi ágazattá vált egyre lelkiismeretlenebb tömegtájékoztatási eszközök és művelőik bebeszéléseinek ismeretében, velük szemben önállóan ítéli meg a fejleményeket. Nem egyszerű feladat, mert már be vagyunk dresszírozva, jobban, mint gondolnánk. E kártékony folyamat azonban megállítható, visszafordítható, ha megfontoltan vágunk bele. Öntudatunk, én-tudatunk helyes önazonossági útra terel, s nem hagy bennünket uniformizálni, megőrzi személyiségünket, hasznosabbak leszünk a társadalomnak. A feladat természetes is, mert abban áll, hogy szívvel-lélekkel öntudatosan éljük az életet, ne pedig csak „üzemeljünk” biológiai robot, vagy fiziológiai klón módjára, amit a háttérhatalmi elitnek nevezett háromszáz család el akar érni. Akikre éppen az elit szó illik a legkevésbé. Ne is gondoljuk, hogy e háttérhatalmi másoknak és másságoknak jobb, pláne hogy erkölcsösebb az ítélőképessége, mint a miénk, csakhogy kizsákmányolással, gátlástalansággal több eszközt szereztek téveszméik terjesztéséhez, emberellenes szándékaik megvalósításához.
Mindezek okán mellébeszélésnek tűnhetne, ha tézisszerűen, vagy vezércikkre emlékeztető dagályossággal pár oldalra szorítkoznánk. Az elemzések aktuálpolitikai fontosságát káros lenne függővé tenni a terjedelmüktől. Létfontosságú tényeket, érveket kell felsorakoztatni, összefüggéseket elemezni, s ebben nem lehet spórolni az írással. De az olvasással sem. Csak így sikerülhet a megértése, elfogadása, végrehajtása mindannak, ami napirendre került, főleg amit nekünk kell napirendre tűznünk. Törhetetlen szellemi, politikai, cselekvési elkötelezettséget követel egyéni, kormány-, társadalmi szinten egyaránt. S csak akkor sikerül, ha egységben kitartunk mellette. „Együtt újra sikerülni fog”, ahogy a miniszterelnök kifejtette e címet viselő gondolatébresztő szeptemberi tanulmányában. Sikerül-e, vagy nem, akár a közeljövőben kiderülhet, abban viszont legyünk biztosak, rajtunk sok múlik. Sőt még úgy is fordulhat a kocka, hogy sorsunk döntő mértékben függhet önmagunktól. Ezért annak tudatában gondolkodjunk, olvassunk, elemezzünk, cselekedjünk, hogy mi magunk vagyunk az elsőszámú felelősek önmagunkért, országunkért, nemzetünkért.
A magyarság az első
Az említett előzmények központi témaköre a történelempolitikailag elhibázott, aktuálpolitikailag káros, s magyarázatot követelő oknál fogva megállíthatatlanul terjedő hazai és globális kommunistázás volt. A jelenség indítékairól és következményeiről bizonyára sokan szívesen olvastak volna mások tollából is. Ám nem születtek ilyen írások. Okait sejtvén, megalkuvás lenne szó nélkül hagyni e szótlanságot. A magyar hazafiakat elkeserítő okait lehetetlen felsorolni, de közéjük tartozik, hogy mintegy védernyő alatt növekvő mértékben zajlik politikai kérdések bírósági fórumon tárgyalása, azaz a bíróságok kötelezése arra, hogy az egyik, vagy a másik politikai álláspont, ne pedig az igazság mellett döntsenek, amire egyes bírák láthatólag egyébként is hajlanak. E tekintélyuralmi természetű jogrend az „egyenlőbb”, élősködő és élelmes méltatlan állampolgáraink előnyére szolgál. Ezért a törvénytisztelő hazafiaknak nemcsak a megütközését váltja ki, hanem ideig-óráig a velük született szókimondásuknak is szárnyát szegi. Mivel azt is tapasztalják, hogy e nemzetidegen és nemzetellenes tartalmú és célú nyomulás érvényre jutását más módokon is elősegítő hatósági-kormányzati gondoskodás sokoldalú, folyamatos és látványos. Aggodalommal fogadják és visszautasítják a hatalmaskodó, a kultúrától a jogig mindenhova betolakodó filoszemita elemeket, a külpolitika kihívóan dicsekvő pro-Izrael vonulatát, az erősödő, ám ellenállásba nem ütköző cigány szeparatizmust és agresszivitást, a nyugtalanítóan növekvő kínai, valamint ukrán, török, holland és más idegen behatolást, továbbá a közéletbe betolakodó erkölcsi és nemi elkorcsosulást. Mindettől féltik a kormányt. Mert nincs kétségük, fenyegető gyúanyag halmozódik. Nem kommunista összeesküvést, hanem ennek az újszerű szociális gyúanyagnak, az erőszakkal tervszerűen vegyessé formált lakosságnak, a betelepült/betelepülő nemzetidegen hatalmi nyomulásnak a globális háttérhatalom általi berobbantását és végzetesnek szánt távlati következményeit látják az USA-ban és Nyugat-Európában, s előszelét érzik hazánkban. Az egyre inkább ellenséggé váló hazai és külföldi ellenzékiek Magyarországon, a V4-ekben ugyanerre irányuló lépéseket tesznek, s alig ütköznek akadályba. Akcióik mindenhol félreérthetetlenül a nemzetállamok, a kereszténység és a fehérek ellen irányulnak. Mi pedig, ahogy ezt kormányunk is hangsúlyozza, azok vagyunk, azok is akarunk maradni, ezért féltjük magunkat, s a kormányt e fenyegető globális mesterkedésektől és a hátrálásnak tűnő lépésektől. Igazat adunk Orbán Viktornak, aki a komáromi híd átadásánál figyelmeztetett: ha nem mi tervezzük meg a térségünket, akkor idegenek fogják megtenni.
A folyamatok gyorsan követik egymást, az ellentétek gyűlnek, s valamelyik irányban gyökeres fordulatnak kell beállnia. A járvány által kiváltott világszemléleti fordulat látványosan megerősítette nemcsak a nemzetállamoknak már előtte is megkerülhetetlen tényként érvényesülő létjogosultságát, hanem a válságok kezelésének a nemzetközi szervezeteknél sokkal megfelelőbb képességét is. Ám az összeesküvő szabadkőműves pénzügyi háttérhatalom ellensúlyozza ezt népvándoroltatás kiprovokálásával, nemzetközi normákat semmibe vevő világméretű beavatkozásokkal szuverén államok belügyeibe, ügynökeik mozgósításával, kulturális forradalomnak beállított emberiségellenes faji színezetű világméretű zavarkeltéssel. Eszközökben nem válogat, így nekünk is tökéletesítenünk kell az eszközeinket, aminek egyébként is állandóan napirenden kell lenni, ha a történelmünket önmagunk akarjuk írni.
A NER nemzetiesítése
A nemzetállamok javára végbemenő fordulat, amelynek kormányunk aktív és harcos részese, a belpolitikára is kedvezően hathat ki. Lendületet adhat a még rendszertelenül működő Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER), benne a nemzeti konzultációk rendszeresítésének, célirányosabbá, hatékonyabbá tételének. A NER politikai frissítése, nemzetiesítése parancsoló. A miniszterelnök korábban, a nemzeti konzultációk jelentőségéről szólva, bejelentette, mi, magyarok 2010-ben úgy határoztunk, hogy minden fontos kérdést megbeszélünk egymással, mielőtt döntéseket hozunk. A nemzet érdekeinek tökéletesen megfelelő, a történelempolitikai követelményeknek teljes mértékben eleget tevő álláspont, amelyet a hazafiak lelkesen üdvözöltek, és támogatják. Ám nem mulasztják el hozzátenni, hogy a nemzetállamunkat fenyegető nemzetide-genek nyomulása és annak utat nyitás igazán fontos kérdés, ha nem a legfontosabb, de ebben nemhogy semmiféle konzultáció nem történt, holott a nagyhorderejű fejlemények szinte már-már követhetetlenek, hanem leantiszemitázzák, leintik, bírságolják, büntetik a hazafiakat, ha e témakört akárcsak felvetik. Pedig politikai ábécé, hogy amíg a hatóságaink nem állítják le a nemzetidegen nyomulást, a magyarság esélyei rosszabbodni fognak a pozitív és sikeres család- és népességpolitika ellenére is, többek között azért, mert a nemzetidegen pozíciók máris túl erősek. A NER ebben az értelemben is értendő nemzetiesítésének elvártságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy e kifogásolt kérdéskört valamelyest érintő 2017-es, a Soros-tervről szóló nemzeti konzultáción szavazott eddig a legtöbb magyar, félmillióval több, mint a koronavírus járvánnyal kapcsolatos ugyancsak sikeres konzultáción.
Áttételesen ez azt is jelzi, a magyar hazafiak nem értenek egyet azzal sem, hogy a kormány kulturális-művészeti téren milliárdokkal támogatja a saját ellenfeleit, akik többségükben nemzetidegenek, s akik nyíltan kigúnyolják, ellene politizálnak, ám a pénzt továbbra is kapják, sőt többet és többet követelnek, miközben népi, nemzeti, jobboldali társaik nehezen boldogulnak, megszűnnek. Nemrég a koronavírus miatti kényszerintézkedésnek feltüntetve, a szórakoztató iparban dolgozó, vagy a nem létező szegregációra hivatkozó sok méltatlan állampolgár kapott újabb milliókat. Mivel mindez a rendszerváltás ellenére változatlan, valakik ezért felelősek. Lehetetlen, hogy az illetékesek ne látnák mindennek a veszélyét! Fokozatosan tudatosodik a társadalmi igény, derüljön ki, hogy a jogi intézményekben, a kormányban, a Fidesz-KDNP-ben kik döntenek rendre így, s kik hagyják jóvá e döntéseket. Ha az efféle eljárásnak köszönhetően a nagyrészt nemzetidegen ellenzék szervezetei és tagjai azt mondhatnak és tehetnek, amit akarnak, a hazafiaknak ennél is több jogot kell biztosítani. Kicentizhetetlen, de jelenleg talán még ennyi sincs, mert a hatóságok nem az előbbieken, hanem rajtuk kérnek számon minden szabályt, sőt őket bírságolják-büntetik. Ezért az állampolgári, hazafias felelősség megnyilvánulásainak szabad utat kell biztosítani minden értelemben és mindenhol. Az illetékeseknek tudniuk kell, hogy az efféle ellenpolitika oda vezet, hogy Budapest és a nagyvárosok után az országot is elveszíthetik, s elveszejthetik a meghirdetett magyar Magyarország újrateremtésének a lehetőségét.
Ennek elkerülésére szükséges, hogy a kormányzásra választottak a továbbiakban az alaptalanul kényesnek tekintett kérdésekben is állásfoglalást, útmutatást igényeljenek a választóktól. Azaz, a NER nemzeti konzultációira bocsátott kérdéseinek összeállításában a választók is részt vegyenek, ne csak a választottak. Más szavakkal, ne csak a napirendre kerülő közvetlen kormányzati kérdésekről, hanem a közembert, a közéletünket egyre kihívóbban torzító, veszélyeztető nem kevésbé fontos jelenségekről is rendezzünk nemzeti konzultációkat. Szükség van rá, hogy a NER minél több politikai árnyalatot nyerjen meg, de anélkül, hogy egyetlen hazafit is elveszítene. Ennek természetes fejlődési útja, hogy a NER szerves érzékelhető tartalmi és cselekvési igényévé váljon a kormány által politikai jelszóvá emelt és céllá nyilvánított magyar Magyarország megteremtése. Ehhez minél szélesebb, a jelenleginél átfogóbb nemzeti egység szükséges, mert a hazai és a külföldi ellenzék szorosabbá vált együttműködésével szemben így biztosítható a magyar jövőhöz szükséges kétharmad, mint kiindulási és jogi alap. Ebben az értelemben lehetséges szövetségesnek tekinthető a tévesen szélsőségesnek tartott Munkáspárt és a Mi Hazánk. Az emberek az akaratukat, kívánságaikat kifejező jelszavakat, kérdéseket magukévá teszik, de számukra legszebben, legérthetőbben és leghatékonyabban a tettek beszélnek. Arra vágynak, hogy a politika ne a milliomosok, a multinacionális külföldi vállalatok, a nemzetidegenek, hanem egyértelműebben az ő javukat szolgálja, hogy a szavazatukkal hatalomra juttatottak maradjanak méltóak a bizalmukra, a legkisebb kérdésben sem éljenek vissza vele. A megválasztottak ne az egyéni beállítottságuk szerint, hanem az ígéreteik és a választók megtudakolt akarata szerint politizáljanak. A döntésekben az őslakos többség, a magyar dolgozók érdekei minősüljenek nemzeti érdeknek. Az emberek ne vesszenek el a társadalomban, a nagypolitikai kérdésekbe ne négyévenként egyszer szólhassanak bele, hanem rendszeresen. Nem egyszerű, talán szokatlan is, de a NER-nek a nemzetünk boldogulásához fokozatosan felül kell írnia a tőke érdekeit, a nemzetidegenek nyomulását és haszonlesését. Talán az lehetne az első lépés, amely politikai és jogi alapot biztosíthatna a továbbiaknak, hogy nemzeti konzultáció legyen arról, a közeljövőben mely kérdésekről kíván a nép szavazni a rendszeressé teendő nemzeti konzultációkon.
A hazafiak persze tudatában vannak, könnyű felvetni nehéz kérdéseket, ám a kivitelezés nehéz, vigyázni kell, nehogy az ellenkezőjébe forduljon. Könnyen megtörténhet, lehetetlen is úgy megvalósítani, ahogy itt leírásra került. A felvetésnek nem is ez a célja, hanem hogy a NER mélyebb nemzetiesítésének a gondolatát elültesse „fent” és „lent” egyaránt. A választókat és hazafias szervezeteket is e céllal kell hatékonyabban bevonni a NER-be, szem előtt tartva, hogy a hazafiságnak jelenleg nem a kommunizmus szűnni nem akaró tüntető elítélése a feltétlen, még csak nem is a megkövetelhető ismérve, hanem a jelen szükségleteinek felismerése és közérthető, támogatható valósághű megfogalmazása. Hogy nemzet, ország, kormány, állampolgár még céltudatosabban éljük együtt a jelent.
Summázva, a NER, az eddigi szellemét és gyakorlatát folytatva, legyen nemzetiesebb, széleskörűen együttműködő és intézményesített, a politika kialakításában szavát hallató és érvényesítő rendszer. Megerősítheti a Fidesz-KDNP nemzetpolitikai szellemi-kulturális hátterét, amelynek szükségességét önmaga is érzi, amit hasonló célok létrehozott Megafon is jelez. E nemes cél érdekében pedig lendületesen, erőt kölcsönzően, a mindig szükséges megújulást biztosítóan sercegnének is a tollak, ha kapnának egy kis buzdítást. Szolgálva mindenekelőtt a kétharmad biztosítását, feltétlenül beleértve Budapest visszaszerzését, hiszen vállalhatatlan károkat okoz a fővárosi polgármesternek és intézményeknek a kormány által angyali türelemmel viselt szembefordulása az országgal. Sercegnének kormányunk nemzeti irányzatú nagyhorderejű helyes és népszerű intézkedéseinek támogatására, szellemi hátterének nélkülözhetetlen frissítésére, kiszélesítésére, s az „érted haragszom, nem ellened” szellemében az említett filoszemita és egyéb megbicsaklások jóvátételének elvégzésére, s annak érdekében, és attól félve, hogy az enélkül bekövetkezhető tragikus következmények elleni tettekre ne kényszerüljön az ország.
Ne a múlt legyen a mércénk
A téma elemzéséhez két problémakör kínálkozik oksági kiindulópontul. Az első, amit a rendszerváltás kapcsán úgy szoktak fogalmazni, hogy a tőkés nyugat, az addigi politikai ellenfél, háttértámogatása mellett kommunista hatalomátmentés történt, és ez ellen folyik a harc a mai napig. Azzal a ritka helyzettel állunk szemben, hogy ez a lényegét tekintve igaz is és nem is. Az igaz az benne, hogy nagyrészt a nyugati összeesküvő társaik segítségével a legharcosabb állítólagos kommunistákból lettek a legelszántabb, legkegyetlenebb, legsikeresebb kapitalisták. A hamisság, a csúsztatás, a félrevezetés pedig az, amit nem mondanak ki, hogy jó részük, ha nem a többségük, nem magyar hazafi, hanem nemzetidegen, avagy nemzetellenes beállítottságú volt – és ma is az – amire mind a politikusok, mind a történetírók „elfelejtenek” rámutatni. Megnevezés nélkül vádolnak valakiket, hogy kisiklatták a rendszerváltást.
A másik problémakör, hogy a Fidesz a létrejöttekor antikommunista szervezetként határozta meg önmagát, s emellett ma is kitart. Senki nem kifogásolhatja. Más kérdés, hogy idő haladtával, a körülményeknek és magának a Fidesznek a változásával lehet boncolgatni e beállítottságot, ám aktuálpolitikailag ez időszerűtlen. Ténykérdésként kell kezelni, értékelni azt kell, amit a Fidesz jelenleg mond és tesz. Abból pedig nyilvánvaló, hogy a hangsúly ma nem az antikommunizmusára esik, hanem a nemzeti érdekekre. Szerencsére nem ragadt le az antikommunizmusnál, hanem a tömegtámogatást élvező NER-ben dolgozta ki és hajtja végre a napirendre került, tömegeket érintő feladatok egy részét. Ezért különösen érthetetlen, hogy a tömegtájékoztató és kormányzati propagandát végzők megnyilvánulásaiban viszont egyre szemet szúróbban mégis inkább az antikommunizmus uralkodik. Pedig láthatják, akik nem érdekből, vagy taktikából voltak kommunisták, hanem meggyőződésből, azok megmaradtak kommunistáknak, s a Magyar Munkáspártban tömörülnek. E párt pedig, a tőkésrendszer ellenfeleként is határozottan támogatja a nemzeti érdek védelmére irányuló kormányintézkedéseket. Tudatában van, meg kell akadályozni a globális háttérhatalom hazai ügynökeinek a hatalom közelébe, vagy hatalomra kerülését. Ezért is sokkal óvatosabban, körültekintőbben kell a kommunistázással élni. Még a volt MSZMP tagjainak egy része sem volt hithű kommunista, bolsevik meg pláne nem. (A bolsevik jelzőt egy idő után még a szovjet kommunisták is mindössze a pártjuk neve után zárójelben odabiggyesztett "b" betűre korlátozták, de rövidesen azt is elhagyták). De nem voltak ostobák, bűnösök sem. Még azok nagy többsége sem, akik hithű kommunisták voltak, és őszintén hittek az eszmében. A megélt történelmi előzmények, a kedvező változásokkal kecsegtető történelmi helyzet, az emberi jóhiszeműség, talán a megélhetési kényszerhelyzet is nagyrészt magyarázatul szolgál rá, hogy miért léptek be a pártba. A pártot nem célnak tekintették, hanem eszköznek, azaz nem a régi kizsákmányoló társadalomban akartak boldogulni, hanem a forradalmi változást ajánló eszme vonzotta őket. Kétség sem férhet hozzá, hogy ez így történt. És ez ma is így van! A Magyar Munkáspárt ezt képviseli, kritikusan feldolgozta a múltat, védelmezi a nemzeti érdekeinket. A kommunistázóknak nincs miért tartani e párttól. Azoktól az idegen elemektől viszont, akiket meggondolatlanul, alaptalanul lekommunistáznak, valóban félniük kell, harcolni kell ellenük, de ehhez a szájhősködő kommunistázás kevés.
Ha mindazok, akiket mostanság kommunistáknak neveznek, valóban kommunisták lettek volna (nem pedig a globális háttérhatalommal titkokban összejátszó, sőt azt alkotó nemzetidegenek, szabadkőművesek, rasszisták), még a világpolitikailag kikényszerített rendszerváltás is másképpen mehetett volna végbe. A volt szocialista országokban a nemzet-idegenek tudatosan és következetesen kirekesztették a rendszerváltásból a hazafiakat, köztük az igazi kommunistákat. Ma tehát, bárki részéről kétszeres történelmi tévedés a négyzetre emelt idejétmúlt kommunistázás.
A lekommunistázás, mint az ellenfél lejáratására irányuló módszer, az EU vezetőinek eljárását juttatja eszünkbe, akik a magyar kormány minden tettében jogsértést, nacionalizmust, diktatúrát akarnak láttatni a világgal. Az izmusok tehát nagy gondot okoztak és okoznak a magyarságnak, súlyos áldozatokat követelnek. Persze nem maguk az izmusok, hanem akik minden izmusnak az élére állnak, s nemcsak saját hasznukra fordítják, hanem rasszista harci eszközükké teszik kinézett ellenfeleik politikai, erkölcsi, sőt fizikai eltávolítására. Aztán változnak az idők, s máris új izmus élén látjuk őket. A háttérben pedig személyileg ismertetlen, de célját illetően, s nagyjából fajilag is ismert összetételű szabadkőműves hálózattal közösen döntenek országok, népek, nemzetek sorsáról. Merné-e valaki állítani, hogy mindaz az emberellenesség, ami most folyik a világban, nem egyezik az ő akarataikkal, érdekeikkel? A pénz- és más eszközök csalárd megszerzésével, azok birtokában a saját elképzeléseik szerint próbálnak alakítani mindent, tudatosan szembemennek a népek akaratával, százféle módon manipulálják a közéletet. A hatalom mámorában abban bíznak, hogy ép bőrrel megússzák, pedig ha valamit bizonyít a történelem, éppen az, hogy ez nem sikerülhet. Bizonyító példákért senkinek nem kell messzire menni; elég, ha néhány évtizedre visszatekint. Ellenpolitikai eljárás hát ez lényegében mindegyik részről, akkor is, ha a történelmi helyzet, s az okaik, indítékaik nem azonosak. Akik minden ellenzékit lekommunistáznak, nem azt mondják ki róluk, kik is ők valójában. Annak ugyanis utána kellene járni, tájékozódni, elemezni és politikai bátorsággal minősíteni, s nevükön nevezni, ami komoly szellemi erőfeszítést és bátorságot igényelne. Ez lenne az igazi, az elvárt, a társadalom tárgyilagos tájékoztatásához szükséges újságírói, politológiai, politikusi munka. Ehelyett könnyebb ráfogni az ellenfélre a bejáratott módit, hogy ők kommunisták, bolsevikok, szélsőbaloldaliak, stb. Csakhogy ezzel nemcsak a társadalmat tájolják el felelőtlenül, ami majd visszaüt rájuk, mivel önmagukat is eltájolják. Komoly elemzők (néha még a Hír TV értékes politikai műsorainak neves szereplői is) nemegyszer bárkire automatikusan, bizonyító érvelés nélkül rámondják, hogy kommunista, vagy bolsevik, s azt hiszik, ezzel megadtak minden magyarázatot. Helyes elemzéseket hallunk tőlük, de mikor a minősítéshez érnek, automatizmusra váltanak, gépiesen a bejáratott sablont követik. Érveiket gyengítő durva szavakat (kretén, hülye) használnak, nevetgélnek, de önmagukat nevettetik ki, amikor, például, még azt is el akarják hitetni a nézőkkel-hallgatókkal, hogy az USA-ban a Trump elnök ellen fellépő vandálok, felforgatók, rasszisták, ügynökök, garázdálkodók, genderisták, antifák ugyancsak szélsőbalosok, vagy álcázott bolsevikok. Holott egy tőkés ország manipulált tömege, ösztönös, nem kikristályosodott tudattal. Nagy részüket bosszúállás vezérli a múlt miatt, amit a végletekig fokoz a valamennyiüket fenyegető jövőtlenség. Mai elkeseredettség és félelem a háttérhatalom által uralható holnaptól.
Ne kerüljük meg annak a fontos ténynek a leszögezését sem, hogy az antiizmusok eredendően nem építkező jellegű képződmények, hanem reagálások valamely társadalmi jelenségre, akárcsak az antifa (antifasiszta) erőszak a nemzeti mozgalmak erősödésére, vagy az antiszemitizmus a zsidó nyomulásra. Ennek helyes kezelése a súlyos nemzetközi fejlemények, a kényszerű tennivalókkal terhes hazai körülmények között hangsúlyos össztársadalmi érdek lenne. Mintha erre nem is gondolna a politikusok, politológusok, újságírók, közéleti személyiségek jelentős része, akik az ideológiailag-politikailag különböző ellenzéki, ellenséges, vagy más okból szembenálló hazai és nemzetközi erőket és nézeteiket nemcsak kommunista, bolsevik, baloldali, vagy ezekkel rokonítható elítélő jelzőkkel minősítve marasztalják el, hanem mint jelenleg is ilyennek minősített erők ellen harcolnak és hívnak harcra. A múlt elleni harc kialakult kultusza szembeszökő politikai hiba, amely a társadalomnak, magának a Fidesznek is kárt okoz, bár ezt láthatólag senki nem akarja észrevenni, elemezni. Pedig az ideológiai automatizmus, a múlt fogalmainak minősítő mérceként alkalmazása a jelenlegi hazai és a nemzetközi tényezőkre, eseményekre, nézetekre eltájolja a pártot, közvéleményünket. Másrészt a közvélemény előtt úgy tűnhet, hogy a múlt szüntelen kiátkozása vagy félelmet takar, vagy azt, hogy nincs válasz a jövő kérdéseire. Megkönnyíti a bíráltak helyzetét is, mert nem azt mondja ki róluk, amik jelenleg ők valóban.
A múlt eseményeit az akkori körülmények és tények alapján logikus értelmezni, hiszen, ha eltekintünk azoktól, nehéz helyes értékelésre jutni, főleg évek, évtizedek távlatából. A történelmietlen kiinduló pont pedig tévútra vezet. Biztonságot a nemzeti érdekek szempontjának elsődlegességét szigorúan figyelembe vevő történelempolitikai (emlékezetpolitikai) elemzés nyújthat. Csak ez vezethet sikerre, adhatja meg jelenünk pontos értelmezését, megkönnyítve a helyes alakítását. Az sem felejtendő, hogy sokan vannak még olyanok, akik tették a dolgukat a szocializmusban is, a maguk módján építették az országot, ahogy most is teszik, és meg tudják különböztetni a politikai áramlatokat. A közvéleményünkkel együtt ők is sokkal jobban mozgósíthatóak lennének, ha a közszolgálati illetékesek a mai igazat mondanák ki a politikai ellenfeleinkről. Az ő múltba révülő lekommunistázásától, a címkézés szellemiségétől nem lesz igazabb és hatékonyabb az állampolgár nemzeti elkötelezettsége, attól azonban igen, ha azt hallja, amit önmaga is tapasztal.
A témakör fontosságát aláhúzva, leszögezzük, a jelen írásnak nem a bíráltak megnevezése a célja, hanem az a velük közös érdek, hogy a közvéleményt eltájoló, fogalmi és tartalmi politikai hibákra felhívja a figyelmet, remélve, hogy – ha eljutnak hozzájuk e sorok – korunk követelményeinek megfelelő irányba fordulnak. Ám a levegőbe sem kíván beszélni, ezért annyit kimond, hogy sok fontos politikus megszólalásaiban, jobboldalinak elkönyvelt tv-csatornák színvonalas politikai műsoraiban, közismert tekintélyes újságírók és politológusok szemében mindenki kommunista, vagy bolsevik, aki nem ért egyet az ő néha meghatározatlan, másszor megkérdőjelezhető izmusukkal. Ennél nincs is jobb módszer a lehetséges szövetségesek elriasztására. Pedig a hazafias tábor szélesítésére van szükség. Itthon is, nemzetközileg is. Ők azonban a hazai ellenzéket, az USA-ban, Nyugat-Európában randalírozó, fosztogató, kulturális emlékeket megsemmisítő, fehérgyűlölő, lincselő, gyilkoló csőcseléket, megkülönböztetés nélkül és rendszeresen a múlt kategóriáival minősítik. „Kommunisták, bolsevikok, újkommunisták, újbolsevikok, posztkommunisták, neomarxisták, ultrabaloldaliak, jakobinusok, lenini bolsevikok, bolsevik globalisták, neobolsevik ellenforradalom, a kommunista kísérlet második fázisa, kommunista tempó, kommunizmus újracsomagolva, a bolsevikok már a spájzban vannak, kristálytiszta hibátlan bolsevik eljárás, virtuális kommunista fondorlat, a kommunisták agyilag szédültek, meg akarják valósítani a kommunista Internacionálé célkitűzéseit, szocializmusok, ha találkoznak (Molotov-Ribbentrop paktum), „moszkovitákból brüsszeliták lettek, osztályharcos biciklibolsevizmus (Karácsony Gergely biciklisávjai), Szanyi elthürmeresedése, Minden út Rómába vezet, a szocializmus minden útja viszont Gyurcsány nagy fenekébe”, stb. Az Internacionálé „a múltat végképp eltörölni” fogalmazásán szűnni nem akaró hevenyészett éleselméjűsködést az említett előzményben elemeztük részletesen, mert butácska melléfogásai nemcsak szórakoztatóak, hanem tanulságosak is. Azért kell ismét megemlíteni, mert ismert és tisztelt neves politológusunk külön mélyenszántó elemzésnek vetette alá minden sorát, és mások is, még vezető politikusok is ellenállhatatlanul vonzódnak e félmondat ismételgetéséhez, mintha ezzel egyszer s mindenkorra le is számolnának a lekommunistázottakkal. A lelkesítőnek szánt induló azonban nem az a forrásmunka, amelynek alapján egy izmust meg lehetne tárgyilagosan ítélni. Tegyék ezt Marx „Tőkéje”, vagy a „Kommunista kiáltvány” elemzése és értelmezése alapján. De hogy lehetetlent ne kívánjunk, legalább Sztálinnak „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban” című művével. Arra már odafigyelne a világ, de senkit nem lelkesít a nehezebb út, pedig azon alkothatnának érdemlegeset.
Könnyű, de nem célravezető kifigurázni a nem mérvadó forrásokból vett idézeteket, amikor pedig lenne hasonlíthatatlanul fontosabb, amire összpontosítaniuk kellene. Például, a hazai és a nemzetközi fórumok előtti ismétlődő nyilvános hűségeskük külföldi nagyhatalmaknak és főleg egy kis kedvencnek; felmérhetetlen erkölcsi és anyagi kárt okozó jogi pontatlanságok; tömegessé váló ellenzéki hazaárulás; kulcspozíciók elfoglalása a magukat szövetségesnek beállító nyomuló nemzetidegenek által; az állam szerződéskötése és indokolatlanul bőkezű anyagi támogatása az egyházaknak, köztük az általa jogtalanul egyházzá kinevezett szektákkal, amelyeket „az állami és önkormányzati intézményekkel teljesen azonos támogatás illeti meg”. Pedig mind-mind ellenséges harcállásponttá válhat a nemzetállam ellen készülő rohamban. Az indulóban énekelt „végső harcot” kifigurázzák, de nem látják az ellenük készülő végső harc előkészítését. Ha mindez ugyanígy folytatódik, rövid időn belül meglepetésben lehet részük az ily módon hangoskodóknak. Tudatosan, vagy tudatlanul, de a múlt kategóriáinak használata, a múlt elleni harc a jelen negatívumainak tárgyilagos megnevezését és az azok elleni következetes politikai, kulturális, ideológiai, jogi, pénzügyi és gazdasági harcot akadályozza. Eközben annak elhitetése, hogy országunk a legbiztonságosabb hely, és számos más vonatkozásban a meglévő, de még nem kellő horderejű „legek” hangoztatása, aminek tagadhatatlanul van jó alapja, és ez a kormány érdeme, de sűrű hangoztatásuk nem kedvező nemzetközi visszhangot és reakciót vált ki. Az eredményeket tegyük közé, de ne mi mondogassuk, hogy a nyertesek és a győztesek közé sorolunk, hanem várjuk meg, míg mások mondják ki. Ezt mondatják tapasztalataink, s nehogy váratlanul bebizonyosodjon, hogy politikai, biztonsági és egyéb értelemben nemzetünk jelenére és jövőjére, sajnos, nálunk sokkal jelentősebb országok, szervezetek, titkos erők képesek befolyást gyakorolni.
Rengeteg oknyomozó, leleplező írás, történeti visszatekintés születik a jobboldalinak minősíthető tömegtájékoztatási eszközökben. Tanulságosak, hasznosak, érdekesebbnél érdekesebbek még azoknak is, akik átélték azokat az időket. De nekünk most nem a múlt ízekre szedésére, hanem a mai gazemberek, ügynökök, hazaárulók ugyanilyen elkötelezett és részletezett leleplezésére van nagy szükségünk. Sántító hasonlattal azt lehetne mondani, nem történelemre, hanem napi politikára. Égetően! A nemzeti erőknek vissza kell foglalniuk a Budapestet és más pozíciókat bitorló és azokat tönkretevő elidegenültektől, nemzetellenesektől, nemzetidegenektől. Ellenük kell hadakozni a szó legnemesebb értelmében. Ez egyben harc a múlt ellen is, amit ugyanezek az erők szintén nagymértékben uraltak.
Egyik jobboldali napilapban olvashattuk: „A brüsszeli baloldal méltó örököse a szovjeteknek”. Először is történelempolitikai értelemben nem baloldal. Másodszor a történelmi körülmények teljesen másak, eltérő társadalmi berendezkedésről, teljesen más szervezeti képződményről van szó. Néhány hasonlónak látszó módszer miatt nem lehet a szovjetek politikai örökösének minősíteni, mert ezzel ismét eltájolják önmagukat, a közvéleményt, magukat a bíráltakat pedig megnyugtatják, nem is kell küzdeniük a vád ellen, hiszen hisz olyannal vádolják őket, ami lepereg róluk, és nevetséges is. Sokkal hatásosabb, a közvéleményt mozgósítóbb lenne, ha a nevén neveznék, s ennek megfelelő minősítést alkalmaznák. Jó volt látni, hogy a koronavírussal kapcsolatos jobboldali, nemzeti beállítottságú írások nagyobb része az ellenzéki okvetetlenkedő, uszító és kifejezetten ellenséges megnyilvánulásokra nagyon helyesen a jelenlegi tetteikre, nyilatkozataikra összpontosítottak, nem kötötték össze a vélt kommunista múlttal. Ez a követendő út.
Ám többségében kificamodott minősítéseket hallunk, ahelyett, hogy közismert tetteik alapján a szabadkőműves háttérhatalom megtévesztettjeinek, janicsárjainak, bérenceinek, nemzetellenesnek és nemzetidegen-nek, valamint maguknak a rejtőzködő uszítóknak a tényleges mivoltát neveznék meg. Itt is történelempolitikai (emlékezetpolitikai) szemlélet hiányából fakadó tévedéssel állunk szemben. Különösen zavaró tény, hogy teszik ezt komoly tudással, tájékozottsággal, tapasztalattal, elismertséggel és népszerűséggel rendelkező közszereplők. Ezért a kisördög egyre kérdezgeti, miért nem akarnak időszerűek, korszerűek lenni? Nem hihető, hogy ne tudnának az áramlatok és az árnyalatok között eligazodni. Akkor pedig átgondolatlanul felülnek a túlhaladott, de túlélő ellenségkereső kommunistázás kultuszának, amely mai mércével méri a múltat, s a múlt mércéjével a mát. A belefeledkezés a múlt elleni harcba nagy árat követelő kibicsaklásnak bizonyulhat. Már csak azért is hibásak a hasonló vélekedések, mert a harci eszközöknek és módszereknek önmagukban nincs sem osztály-, politikai, vagy ideológiai tartalma. Más szavakkal, ezeket az eszközöket és módszereket bármilyen politikai, ideológiai, faji, vagy akár szexuális beállítottságú szervezet alkalmazhatja.
De nemcsak az említettek teszik; a kommunistázás divatba jött alkalmatlanságát bizonyítja, hogy azoknak is kedvük kerekedett hozzá, akik nem vádolhatók, vagy éppenséggel vádolhatók vele. Mintha országon belül és nemzetközileg is valami központi utasításnak tennének eleget, észre sem véve, hogy ezzel a szavahihetőségük forog kockán. A jobboldalinak tartott amerikai Breitbart hírportál úgy látja az utcai zavargások a Trump elnök eltávolítására játszó Demokrata Párt „szocialista forradalomra” készülésének jele, „Biden a szocializmust hozná el”; amely elbontaná az akadályokat a zöld New Deal és az illegális bevándorlók előtt. Vagy nézzük csak, kik ítélik el a múlt rendszert folyamatosan és a legvehemensebben? Nagyrészt azoknak a kunbélai, jászioszkári, rákosista és aczélista nemzetidegeneknek politikai és még fontosabb tekintetekben is utódai, akik uralták a szocializmust, most pedig szemfényvesztő módon névtelenekre hárítva, elítélgetik a saját akkori tetteiket. Félő, sokan talán észre sem veszik, milyen történelmi képtelenség szemtanúi, sőt megtévesztett szenvedő alanyai vagyunk. Nemzetidegenek vívják az általuk uralt múlt elleni harcot, hogy uralhassák a jelent, s övék legyen a jövő is. Porhintésként minket is a múlt elleni harcra buzdítanak, kényszerítenek, nehogy észrevegyük, mi történik velünk jelenleg, a jövőnk meg eszünkbe se jusson. Az eluralkodott, történelmietlen, következmények nélküli, sőt egyre bensőségesebb komcsimiglan-komcsidiglan megtévesztő taktika uralta múlthoz fordulás a jelen és a jövő veszélyeiről tereli el a figyelmünket. A bírált kommunistázók akaratlanul is e törekvésüknek játszanak alá. Akárcsak az, hogy neves szerző „a szocializmusok találkozásáról” elmélkedik, de írásából az derül ki, hogy a két szocializmus alatt a DK hazaáruló és a Jobbik nemzetáruló politikáját érti. Másik színvonalas tisztelt szerző könnyelműen kijelenti: „eltöprengünk a szocializmus állásáról, vagyis az ellenzék állapotáról, ami ugyanaz”. Ha a kettőt ugyannak látják, és ennek megfelelően politizálnak, számíthatnak Budapest elvesztésénél is súlyosabb vereségre. A Pesti Srácok jó irányvonalú elemzését is lerontja az efféle érvelés: „Ahogy telik az idő, a balliberális fővárosi vezetés egyre több ígéretéről derül ki, hogy csupán a szokásos, régimódi bolsevik mézesmadzag és olcsó retorikai fogás, amelyek valódi rendeltetését később a marxista gumibot hivatott elmagyarázni a kétkedőknek.” Tagadhatatlanul jól hangzó újságírói teljesítmény, de ismerjük fel, a mai körülmények között az efféle állításoknak nemcsak a történetírásban nincs helye, hanem az aktuálpolitikában sem állják meg a helyüket. Ugyanis a bírált Karácsony, Gyurcsány és a Vona-utódok esetében szó sem lehet „bolsevik mézesmadzagról”, vagy „marxista gumibotról”. Beszédes példa, hogy a Pesti Srácok rovatát törlő Facebook elleni tömegtüntetésen felszólalók egyike-másika sem állt a helyzet magaslatán. A Facebook eljárásának helytelenítése mellett elítélte a liberálisokat, de a kommunistákkal egy kalap alá véve őket, holott az utóbbiaknak az említett ügyhöz semmi közük nem volt, egyenlőségjelet tett a Rákosi-rendszer és a Kádár-rendszer közé, stb. Az efféle történelempolitikailag átgondolatlan vak hadakozás, semmi kárt nem tesz a neoliberális eszmében, sőt kiválóan alkalmas rá, hogy segítséget nyújtson neki a fiatalok fejének összezavarásában. Tucatnyi más esetet lehetne még idézni, amikor a jobboldalinak tartott tömegtájékoztatási eszközöknek valamely jelentéktelen esemény „a legsötétebb pártállami és kommunista időket juttatja eszébe”. Ma már a TV-híradók sem híradók, hanem ideológiai fórumok.
Sokféle káros következménnyel járó politikai tévedés tehát beidegzetten bolseviknak, marxistának beállítani a nemzetellenes hazaárulókat, a „baloldali” ellenzéket, de a zavaros terrorizáló mozgalmakat és szervezeteket, amelyek esetleg önmagukat kommunistának, vagy bolseviknak mondják, vagy amelyeket a háttérhatalom tömegtájékoztató eszközei, valamint a tévedésben lévő politikusok ilyennek minősítenek. A kommunista pártok nem is vállalnak semmiféle közösséget velük. E politikai tévedés elősegítheti nemcsak maguknak az időszerűtlen kommunistázással visszaélőknek az önbecsapását, hiszen feltételezhetően hiszik, amit mondanak, hanem a közvélemény félrevezetését, figyelmének elterelését a ma és a holnap létfontosságú kérdéseinek időszerű megkövetelt tárgyszerű minősítéséről. Ez pedig társadalmi szintű veszélyeket rejt magában. Nem bolsevikokra, marxistákra kell utalgatni, hanem konkréten rámutatni az illetők csalásaira, hazugságaira, szemfényvesztéseire, árulásaira, nemzetellenességére. Más oldalról megközelítve, nem a múlt kommunizmusáról kialakított elvi véleményüket kell feladni, hanem az ellenzék mai tetteinek aktuálpolitikai megítélését kell a jelenlegi nemzeti érdekeink szempontjából hatékonyan pontosan, árnyaltan minősíteni. Rámutatva arra, hogy az ellenzék mind a felmerülő országos ügyeket, mind az általa mesterségen összehozott ügyecskékben csak arra törekszik, hogy a saját szűk és elkülönülő érdekeit védelmezze; nincs nemzeti víziója, vagy ha van, nem magyar. Nem a dolgozók millióinak életét akarják jobbá tenni, hanem az államkasszához akarnak közelebb kerülni. Ennek leleplezése nem valami elvont követelmény, hanem a szavazók, a közvélemény tényekkel történő megnyerésének előfeltétele. Mert tegyük csak fel és válaszoljuk meg az igazságot kíméletlenül és tévedhetetlenül kimutató „kinek használ” kérdést. Az ellenzék lekommunistázása legalább kettős hátránnyal jár. Egyrészt elvonja a figyelmet jelenlegi nemzetellenes tetteikről. Másrészt a kapitalizmus rémtettei miatt, tetszik, nem tetszik, de növeli a nosztalgiát egy igazságosabb társadalmi rendszer iránt, akkor is, ha az ellenzék valójában nem azt képviseli, ezért meg sem nevezi. Egy szóval sem mondják, hogy a szocializmust akarják visszaállítani, de még azt sem, hogy szociális piacgazdaságot akarnának. Egyértelműen kapitalista ellenzék, kifejezetten tőkés álláspontról támadja a tőkés kormányt. Annak is rossz, mert nemzetellenességben, hazaárulásban oly messze ment, hogy onnan talán már nincs is visszaút.
Bizony, ki is kívánkozik a kérdés: kinek kedvez a rendszer, amely tiltja a szövetségesnek megnyerendő Magyar Gárdát, előszeretettel bírságolja a Mi Hazánk pártot, eközben elnézi, hogy az Országos Roma Önkormányzat aláírásgyűjtést szervezzen a betiltásukra. Szavakon kívül semmit nem volt képes tenni az ellen, hogy Újhelyi István, Szanyi Tibor, Niedermüller Péter, Jávor Benedek, Dobrev Klára, Donáth Anna és megszédült amazon társai Soros-misszionáriusként éveken át busás fizetésért árulják a hazát Brüsszelben, máskor pedig, itthon büntetlenül, beálljanak a háttérhatalmi társadalomrombolók sorába. Niedermüller Péter, mintegy az amerikai BLM (A Fekete Életek Számítanak) mozgalom téveszméinek előfutáraként, egyben az LMBTQ szószólójaként "rémisztő képződménynek" nevezte "a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiakat”, Gyurcsány és hívei kifejezetten leszámolással fenyegetnek, amit szálláscsinálójuk, Karácsony már gyakorolgat is. Róla minden minősítés lepereg, ám ő maga mindenkit minősítget. Wass Albertet nácinak nevezte, ahogyan a cigányok által a Deák téren meggyilkolt két magyar fiatal rokonaival szolidaritást nyilvánító magyar hazafiakat is. Ezzel miért nem foglalkozik senki sem? Nem is lenne nehéz megtalálni rá a megfelelő izmust. Ez közvetett ösztönzés további magyarellenességre. Tenni kellene már róla, hogy a magyarellenes ellenzékieknek nem a főpolgármesteri székben, hanem a politikai életben sem legyen helye. Annál inkább, mivel más példák tucatjai is bizonyítják, minőségi fordulat megy végbe: feladták az ellenzéki szerepet; ellenzékből ellenséggé váltak, amit önmaguk is egyre kihívóbban és fenyegetőbben hangsúlyoznak. Az ellenzéki politikusok és fröcsögő amazonjaik már csak egyetlen esetben lehetnének még hasznosak az országnak, ha megszüntetnék közéleti szerepüket, mielőtt újabb torz átalakulásokon esnének át, vagy polgárháborúba taszítanák az országot. Ha politikailag nem a globális háttérhatalom ügynökeiként, ellenségként kezeli őket a hatalom, azaz megmarad a szavaknál, még az is lehet, hogy a saját bukását készíti elő. Kibékíthetetlen politikai-ideológiai harc folyik a globális háttérhatalom és a nemzetállamok között a nemzetállamokon belül is. A holokauszt ideológia nálunk – hatalomhoz juttatott elődeink bárgyúsága és félénksége miatt, akik nem értették meg, hogy veszélyes társadalmi következményei lesznek – eredményesnek bizonyult, de megfeneklőben van. Ezért kísérleteznek a PC-vel (politikai korrektség) az LMBTQ-val (szexuális elferdülések diktatúrája), a nyílt társadalom jelszavával, a jogállamisággal (ideológiai nézetek ránk erőszakolása az államhatalom szétverésének céljával), a BLM (A fekete életek számítanak ellen-rasszizmusa) mozgalommal, az antiszemitizmus rasszista vádjával, stb. Nem árt tudni, hogy a politikai korrektség kifejezés szerzője H. Truman volt amerikai elnök, aki az atombomba bevetéséről és nyersességéről híres, ennek a tartalmát is meghatározta, így a legilletékesebbtől tudhatjuk meg, hogy mi is az: „Politikai korrektség egy tan, melyet újabban egy tévhitben élő, ésszerűtlen kisebbség és a beteg fősodratú sajtó terjeszt, amely úgy tartja, hogy föl lehet venni egy rakás szart is, ha a tiszta végét fogjuk meg.” Az önfeledt mosoly ellenére ne felejtsük el a mindettől nem idegenkedő szabadkőműveseket sem. Nem véletlenül hördültek fel, hogy mostanában néhány gondolkodó hazafink rájuk irányítja a figyelmet.
Látnunk kell, milliméteres haladással is el lehet foglalni kilométereket, amelyek visszafoglalása ugyan nem lehetetlen, de rendkívüli elszántságot, s feltehetőleg áldozatokat követel, mert azonnal világméretűvé élénkítik az antiszemitizmus, cigányellenesség, LMBTQ-ellenesség, jogállamiság hiánya, vagy bármilyen más álürüggyel ellenünk állandóan folyó kampányaikat. Ne vegyük hát félvállról a millimétereket, mert kilométereket veszítünk. Közvéleményünk ezt látja, s észre kellene már venni a hatalomnak is, hiszen ezek az erők olyan lendületre kaptak, hogy már diktatúrára törekednek. Ezért első lépésként az állandósult tudatos nemzetidegen nyomulásnak kell egyszer s mindenkorra gátat vetni, akkor is, ha lesznek, akiknek fájni fog. Nem lehetünk rá tekintettel, mert a magyar nemzetnek évszázadok óta fáj. A magyar nemzetnek, és nem „néhány antiszemita gazembernek”, ahogy fogalmazott egyik tisztelt és közismert újságírónk, közéleti személyiségünk. A nemzet nemegyszer véres tapasztalatai, Szamuely Tibor, Jászi Oszkár, Rákosi Mátyás, Aczél György és mai utódaik történelmileg többször is bizonyított zsigeri magyarellenessége félreérthetetlenül bizonyítják, elődeink kegyetlenül ráfizettek a globális háttérhatalomtól elválaszthatatlan, a kétszínűség veled és ellened (pro és kontra) taktikáját velük szemben folyamatosan sikeresen alkalmazó nemzetidegenek iránti elfogult, vagy vak bizalomra. A magyar megmaradás, a kormány által kiadott Magyar Magyarország jelszó szellemét védve ma tőlük féltjük, mert tőlük kell féltenünk a kormányt és a nemzetünket. A veszélyt fel kell ismerni, és amíg nem késő, meg kell tenni az egyébként magától értetődő, s egyben történelempolitikailag parancsoló lépéseket, amelyeket nemzeti konzultáció keretében a nemzetnek és a kormánynak együttműködve haladéktalanul meg kell határozniuk, s bátran meg kell valósítaniuk. Ellenkező esetben Sajó Sándor költőnk által kimondott igazságra ébredünk, későn! „Gyáva népnek nincs hazája –/Világ népe mind megveti,/Még az ég is kineveti –.” Meg kell húzni a vészharangot annak tudatában, hogy a nemzetidegen nyomulás már annyira előrehaladt, hogy ez nem lesz egyszerű, de senki nem kérdőjelezheti meg, hogy ha nem lépünk átbillen egy történelmi ponton, ami elkerülhetetlenül tragédiához, de egy szerencsétlen nemzetközi helyzettel párosulva a Magyar Magyarország ellehetetlenítéséhez vezethet.
Izrael mindenekelőtt?
Közvéleményünk rég tudja, s az illetékesek is higgyék el végre, hogy a negatív jelenségek egyik fő oka a belpolitikai filoszemitizmus és a külpolitikai pro-Izrael vonal. Keletkezésük nem írható az Orbán-kormány számlájára, hanem elődei átgondolatlan, vagy kényszerű eljárásai miatt örökölt, mára kritikussá dagadt nemzetidegen nyomulásának, vegyes lakosság erőszakos kialakításának és ennek nálunk is elkerülhetetlen drámai következményeinek az elnézéséről van szó. A rendszerváltás súlyosbította a helyzetet, mivel a háttérből titkos nemzetközi támogatással ugyanezek az erők készítették elő és irányították, megtervezett aljassággal megkerülték a rendszerváltásért őszintén lelkesedő, bennük bízó magyar hazafiakat. Ilyen előzmények után és körülmények között az izmusok közül egyedül az antiszemitizmus ellen önkényesen bevezetett zéró tolerancia, s a zagyva nemzetközi antiszemitizmus-definíció szólásszabadságot korlátozó, az oktatásban kötelezővé tett, magyarellenes lépéseknek helyt adó törvénybe iktatása viszont már az Orbán-kormányok alatt történt. Ezzel a rendszerváltás által egyébként is előnyösebb helyzetbe került nemzetidegeneket még előnyösebb helyzetbe hozta.
A magyar hazafiak látják, az amerikai-izraeli viszonynál szorosabb szövetséget nehéz elképzelni, ám az amerikai alkotmánynak a véleménynyilvánítás szabadságát biztosító első kiegészítése elvben törvényesnek ismeri el az antiszemita megnyilvánulásokat is. Azt meg értik, hogy Izraelben rendben van, ha az antiszemitizmus elleni harc törvénybe van iktatva, de a magyarellenesség elleni harc nem. Ámde ugyanez Magyarországon rendellenes, nem szolgálja a magyar érdekeket, sőt az egyébként is szabad utat kapó nemzetidegen nyomulás körülményei között nem magyar érdekeket szolgál. Jövőnk politikai tartalma, talán sorsunk függ attól, felismeri-e ezt végre minden illetékes, beleértve magukat a javadalmazott érintetteket. Hiszen e védernyő alatt a cigány, zsidó, s a Soros által pénzelt és „érzékenyített” szervezetek bírói segítséggel készült feljelentései, állam elleni sikeres perei, átfogó szellemi terrorja alapján magyar hazafiak leintése, bírságolása és elítélése, a nemzetünkért aggódók gondolatait, szándékait ugyan nem, de tollaikat ideig-óráig bénítja. Munkakerülők, élősködők, bűnözők által indított tizenkétezer per a magyar állam ellen nem keletkezik tudatos jogi közreműködés nélkül. A felfoghatatlan módon elburjánzani hagyott börtönbizneszt olyan balfogások segítették elő, mint hogy az olaszliszkai cigányok által meglincselt Szögi Lajos tanár családja nem kapta meg a megítélt kártérítést, hanem immár 14 év óta szégyenletes egyezkedés folyik róla, miközben az elkövetők a jog megcsúfolására, mondvacsinált ürügyekkel, igazolhatatlan enyhítést és anyagi juttatást is bőven kaptak. Ugyanilyen jellegű „megértéssel” kezelték Marian Kozma kézilabdás gyilkosait, vagy a Munka Világa Közhasznú Egyesületnek és más cigányszervezeteknek juttatott milliárdokat minden következmény nélkül elherdáló cigány vezetőket. Mindez szellemileg, erkölcsileg fellazító, politikailag, társadalmilag pedig fellázító. És senki ne legyen tévedésben, ha nem is annak szánják, de kihatásában nem más, mint az arra kapható elemek ösztönzése további jogsértésre és erőszakra. Remélhetőleg mindenekelőtt az illetékes bírósági elöljáróknak, s a kormányszerveknek lesz bátorsága végre levonni a következtetéseket, mindenekelőtt önmaguk számára, elismerve, hogy a negatív fejleményeket jórészt a kellő rendeletek és intézkedések hiánya is elősegítette. Hasonló a helyzet más nemzetidegen kisebbségekkel, és a másságokkal is. Senkinek ne legyen a legkisebb kételye sem afelől, hogy az engedékenység, az elnézés, a ki nem mondott, de gyakorolt politikai korrektség tekintetében is gyűlnek-gyűlnek a legnegatívabb és egyre nyíltabb magyarellenes fejlemények, amelyek törvényszerűen vezetnek tragikus fejleményekre.
Itt a példa előttünk. Az USA a világ csendőrének szerepére törekszik, de immár nem áltathatja magát abban, hogy következmények nélkül megteheti. Hónapokig nem képes megbirkózni a természeti csapásokkal, a koronavírus minden országnál tartósabban sújtja, a BLM mozgalommal szemben képtelen fenntartani a társadalmi rendet. Sok helyen útjelző táblán figyelmeztet, hogy nincs rendőrség, mindenki a saját felelősségére térhet be ide, vagy oda. Széthullóban van szövetségi és társadalmi rendszere, sok városban fosztogató, lincselő bandák uralják a közéletet. Erkölcsi-politikai nemzeti katasztrófa bontakozik ki. Az amerikai nemzeti érdekekkel szembemenő, Izrael érdekeit szolgáló megszámlálhatatlan gyilkos katonai beavatkozásai miatt a nemzetközi tekintélye is mindinkább megkérdőjeleződik. Nem is véletlen, hogy BLM mozgalmat antiszemita megnyilvánulások is jellemzik, hiszen lelepleződött a világ előtt, hogy az amerikai kül- és belpolitikát voltaképpen izraeli-zsidó érdekek mozgatják. A jelenségre azért kell odafigyelni, mert ez a BLM talán egyedülien önálló tapasztalati állásfoglalása, amire nem a háttérhatalomtól kapták az „érzékenyítést”. Ennek okán a sajtó ezt feltűnően igyekszik is elhallgatni. Mindennek ellenére az amerikai kormány e súlyos válsághelyzetben is a beképzelt világcsendőr önteltségével nagy hangon, önkényesen osztályozza az országokat aszerint, hogyan teljesítik a végeláthatatlan kárpótlást a "holokauszt áldozatait és a közösségeiket vagy vagyonuk második világháború idején történt elrablásáért, vagy az azt követő időszakban végrehajtott államosításáért", ahogy ezt Pompeo külügyminiszterük 46 országról világgá kürtölte. Ezzel párhuzamosan Trump bejelentette, amerikai közvetítéssel az USA "nagyszerű barátai" között "történelmi béke-megállapodás" jött létre: Izrael valamint az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein diplomáciai kapcsolatot létesített. (Emiatt, azaz ismét nem amerikai nemzeti érdekek, hanem izraeli érdekek védelmezése miatt, még Nobel Békedíjra is jelölik Trumpot). Ezt követő izraeli látogatásán Pompeo még azt is kifejtette, hogy Izrael katonai fölényének megőrzése amerikai kötelesség. Ilyen értelemben beszélt az „iráni ősellenséghez” való viszonyról is. Holott Irán nem avatkozik be más államok belügyeibe, nem is követ el agressziót ellenük, ahogy az USA, Izrael, Franciaország és szövetségeseik teszik. Akkor miért „ősellenség”? Csakis azért, mert Izraelnek nem tetszik, ha erős szomszédja is van. Ezért volt szükség a sokmilliós áldozattal járó „arab tavaszra”, s kellett Irakot és Szíriát tönkretenni. Az USA e világcsendőr szerepe és az említett kiéleződött belső problémái miatt ma szinte-szinte a létében van fenyegetve, ám vezetői Izrael érdekeivel törődnek. Mintha nem értenék, jelenleg éppen azért fizetnek drága árat, hogy nekik mind otthon, mind a világban mindig a zsidó számított, a fekete, sőt a fehér is alig. Nincs még egy állam, amely – talán nem annyira a saját akaratából, mint a szabadkőműves-izraeli kötődésű pénzügyi háttérhatalom nyomása alatt – nyílt filoszemita és pro-Izrael politikát folytatna, mint az USA.
Magyarország egy évtizede a tőkés kerteteken belül elérhetően, komoly harc árán, de sok tekintetben érvényesítette a nemzeti érdekeinket, ám filoszemita vonatkozásban, sajnos, felzárkózott az USA mögé. Az interneten számos forrás hírül adta, hogy az elmúlt évtizedben számtalan mecsetet és keresztény templomot és kolostort gyújtottak föl vagy szentségtelenítettek meg Izraelben és a megszállt arab területeken. Aki látja és helyesli a keresztényeknek nyújtott támogatásunkat, de odafigyel erre is, nem tartja véletlennek, mert ismeri az okát, sőt annak az okát is, hogy ezekről meg se mukkannak a baloldali tömegtájékoztatási eszközök, politológusok és politikusok, de a jobboldaliak is csak szőrmentén. Sőt egyes kormányzati szerveink az elhallgatás mellett kihívón és világraszólón „tisztességes elbánást” követelnek azzal az Izraellel szemben, amelyet beszűkült faji érdekei érvényesítésében soha nem érdekelte a tisztesség. Más nép által lakott területen 72 éve mesterségesen létrehozott történelmi múlt nélküli állam folyamatosan megsért minden nemzetközi normát és emberi jogot, gyilkolja a palesztinokat, saját szemita fajtársait, meg akarja semmisíteni az ősi múlttal és kultúrával rendelkező szomszédjait. A világon tudatosan szétszórt, ötödik hadoszlopként működtetett diaszpórái segítségével ugyanezt akarja elérni a tőle távoli országokban is. Ezért mindössze két arab ország ismerte el. Ugyanúgy amerikai nyomás alatt, mint az említett másik kettő. Az arab országok nagy többsége és a világ legtöbb országa tisztességet a palesztinok számára követel, és Izraelt erre szeretné kényszeríteni, nem pedig érdemtelenül, saját érdekeikkel szembefordulva favorizálni és „történelminek” kikiáltani a két kis arab ország mostani lépését. Sajnos, mi is ezt tettük, sőt majdhogynem saját győzelemnek tekintjük. Azzal áltatva magunkat, hogy Izrael helyzetének javulása csökkenti a migráció veszélyét, s elfeledkezve arról, hogy a migráció éppen a talán még össze is játszó hivatalos kormánypolitika és a háttérhatalmi amerikai-izraeli fortély terméke. A gondolkodó magyar hazafiak véletlennek szeretnék ezt tekinteni, de a folyamatosan sorjázó tények mást bizonyítanak. A diplomáciában szokatlan egyéb eljárások is ebbe az irányba mutatnak. A kormányok köszöntik egymás a nemzeti ünnepeik alkalmából, de ezekben az üzenetekben logikusan a kétoldalú kapcsolatokról esik szó, harmadik országot nem szokás szerepeltetni. A Július 4-i amerikai nemzeti ünnep alkalmából küldött magyar üdvözletben azonban mégis ezt olvashatták: „A keresztény örökség megőrzésének szándéka, a családok folyamatos erősítése és az Izraelnek nyújtott közös támogatásunk továbbra is meghatározza politikánk irányvonalát.” Az EU külügyminisztereinek augusztusi találkozóján pedig a magyar külügyminiszter a nem is EU-tag Izrael érdekeit védte vehemensen és nem először, s részletekbe menően utasítani próbálta az EU-t, hogy kedvezőbben viszonyuljon Izraelhez. Ugyanezt más fórumokon is megismételte, legutóbb a távol-keleti látogatásán Bangkokban is azt hangsúlyozta, hogy Magyarország továbbra is kiáll Izrael mellett, és nemmel szavaz az ENSZ-ben az Izraelt kritizáló határozati javaslatokra. Az igazságügy-miniszterünk kezdeményezésére pedig az EU Tanácsa november 10-én vitát folytat az "antiszemitizmus elleni küzdelemről". Nem érzik, mennyire idegenszerű, hogy nemzetközi fórumokon és harmadik országokban folyamatosan egy idegen ország érdekeinek a védelmére kelnek, ahogy annak idején Martonyi János külügyminiszter is Izrael-párti rendezvényekkel házalt harmadik országokban? Az efféle antidiplomácia mindenképpen visszatetsző az érintett harmadik országok számára is, pláne, ha nem Izrael-pártiak, s a nagy többségük, természetesen, nem az.
A magyar hazafiak ettől a vonulattól különösen féltik a kormányt, s a féltésükhöz itt már nehezebben megfogalmazható nyomasztó érzések is társulnak. S bizony igencsak kíváncsiak rá, mi lehet az oka és a célja e megkérdezésük nélkül folytatott mértéktelen, önkényes, tekintélyveszteséggel járó kártékony pro-izraeli vonulatnak? Félő, hogy nem kapnak rá magyarázatot, s minden folytatódni fog, amíg csak tragédiába nem torkollik. Van Magyarországnak elég baja, ne vegyük magunkra Izrael, de Fehéroroszország és semmilyen harmadik ország képviseletét. A magyar hazafiak azt a helyes jelszót hallják, hogy nekünk Magyarország az első, itthon is, Brüsszelben is, de azt látják, hogy az USA-n és Magyarországon kívül nincs más ország, amely megragadja az alkalmakat, hogy egyoldalúan, a nemzetközi kapcsolatok alapelvét képező kölcsönösség megkövetelése nélkül hajbókoljon Izrael előtt. Ráadásul annak ellenére, hogy a nemzetközi zsidó lobby és háttérhatalom, maga Izrael Állam és a Magyarországon sokasodó zsidó szervezetek folyamatosan antiszemitizmussal vádolják mindkettőjüket. Izrael soha ki nem állt Magyarország mellett ilyen odaadón, és nem is fog. Az ellentmondás a történelempolitikai tudattal vizsgálódók számára napnál is világosabb. Ahogy az is, hogy nem más országokat kell arra késztetni, hogy tisztességesek legyenek Izraellel szemben, hanem Izraelt, hogy végre tisztességes legyen más országokkal szemben. Világpolitikai ábécé.
A belpolitikára téve, nem lehet eléggé felháborodni azon, hogy Budapest szívében, a XII. kerületben lévő a turulszobrot már nem először akarják lebontani, áthelyezni, átnevezni, átminősíteni. Csak ne az legyen, ami, azaz magyar nemzeti emlékhely. Holott már nemzetidegen emlékhelyekkel és elnevezésekkel van tele mindkét Duna-part, a városközpont, a leglátogatottabb helyszínek, de már a külterületeken és vidéken is sorjáznak indokolatlanul és akadálytalanul. Mindez nagyrészt Demszky „érdeme”, de Tarlós idejében is folytatódott és Karácsony alatt is folyik. Most a Göncz Árpád kultusz kialakítását erőltetik, szokásuk szerint egyszerre több helyen is emlékeztetni akarnak bennünket rá. Az Árpád-híd pesti hídfőjét nagyzolva még „városközpontnak” is kinevezték, ami elképesztő urbanisztikai ostobaság, hiszen az nem városközpont. Az is nevetséges, elszomorító, ahogy a politikusok-politológusok hada és a tévék „politikailag korrekten” heteken át óránként nácizták az ellenzék képviselő-jelöltjét a borsodi időközi választáson, mert „Judapestről” is szót ejtett. Mintha világtörténelmi tragédia történt volna. Ezzel nem más, mint a kormánypropaganda csinált belőle ügyet, amivel hozzájárult ahhoz, hogy az ellenzéki képviselő-jelölt 46%-ot szerezzen szemben az 51%-al. A 46% nagyon komoly eredmény. Nem kinevetnivaló, ahogy egyes kommentátorok tették, hanem félnivaló. Hab a tortán, hogy az Origó felkérte Köves Slomót, az EMIH vezető rabbiját az eset kommentálására. Ő élt is a lehetőséggel és közölte: a jelöltet „támogató pártok akaratlanul is legitimálják az antiszemitizmust. Ennek éppen az ellenkezőjét várjuk el a közélet minden szereplőjétől”. Ámde milyen alapon vár el akármit is a magyar közélet minden szereplőjétől? Ugyanazon, azaz a másság kikiáltott elsőbbsége alapján, mint az iszlámok teszik Nyugat-Európában? Ha e hazafiakat riasztó, sőt a Fideszt romboló filoszemita vonal folytatódik, 2022-ben meg is fordulhat az arány, ahogy a Tarlós-Karácsony versengésben történt az illetékes fideszesek könnyedén elfeledett felelőtlensége miatt. A filoszemi-tizmus ugyanis nem a magyar nemzet akaratát fejezi ki. Ezt mindenkinek tudomásul kell vennie. Mintha nem érzékelnék a veszélyt, s elfogultságuk előbúvik, amikor úgy képzelik, hogy valaminek a kimondása kellemetlen a velük szemben folyamatosan kellemetlenkedő zsidó vezetők számára. Sem az előbbieknek, sem az utóbbiaknak eszükbe sem jut, hogy mindez viszont a magyar hazafiak számára kellemetlen. Emlékezzenek arra is, hogy a tényeket észlelő közvéleményünkben a Judapest kifejezés már évek, ha nem évtizedek óta meghonosodott; kár úgy tenni, mintha most hallották volna először, s a bolhából elefántot csinálni. Aki így jár el, lejáratja magát a közvélemény előtt, ahogy a 46% és az is bizonyítja, hogy a nagyrészt filoszemita ellenzék is félt emiatt kihátrálni a judapestező jelölt mögül, s még a szuperérzékeny EU sem mert állást foglalni, hiába noszogatták a brüsszeli fideszes képviselőink. Ilyen átgondolatlan engedékenységből kerülhet sor olyan felháborító folyamatra, amit „A Német megszállás áldozatainak emlékműve” ellen a rasszista zsidók hosszú ideje folytatnak. Pedig maguk is e megszállás áldozatai voltak, mert addig Horthy védelmét élvezhették. Bizonyíték rá, hogy a zsinagógákban rendszeresen hálaadó megemlékezéseket tartottak Horthy születésnapján, de más alkalmakkor is! Ismert az is, hogy a nemzetközi zsidó lobby befolyásolta a nagyhatalmakat, ne engedjék kilépni Magyarországot a háborúból, mert akkor Németország megszállja, és ez megpecsételi a zsidók sorsát. Azaz, szenvedjen és hozzon véráldozatokat értük és miattuk a magyar nép, ahogy történt is. Most meg azzal vádolják a magyarokat, hogy a megszállás körülményei között nem áldozták életüket az ő megmentésükért. És senki meg nem kérdezi őket, hogy és ti magatok, miért nem álltatok ellent? Ehelyett ahhoz tartják magukat, amit Yehezkel Dror, a jeruzsálemi Hebrew University politikai tudományok tanára a new-yorki Forward c. zsidó lapban kifejtett: „Ha a zsidóság megmaradása forog kockán, akkor az erkölcsnek semmi helye nincs.”
Mindennek fényében a magyar hazafiak joggal vonhatják le a következtetést, hogy ha bárkik Judapestnek nézhetik a várost, az nem antiszemitizmus, hanem magyarellenes zsidó nyomulás tényszerű megállapítása. Ezzel kell a gyanús szorgalommal antiszemitázóknak foglalkozniuk, s arról tenniük, hogy senkinek semmi oka ne legyen rá, hogy Judapestnek nevezhesse Budapestet! Nem fogják megtenni. Hát ettől féltjük a kormányt, különösen látva, hogy fővárosunk elzsidósítását senki nem veszi észre azok közül, akik tehetnének ellene, sőt a hatóságok egyetértése és segítőkészsége mellett ma is zavartalanul és ijesztő ütemben folyik. Logikus következményeinek előszele már érződik, késő lesz akkor észbe kapni, mikor az amerikai BLM mintájára a kialakulható hasonló szervezet, vagy a magyarokat feljelentgető TEV, Mazsihisz, avagy a kis kedvenc EMIH, amelyek nagy nemzetközi támogatást képesek teremteni, bejelenti igényét a hatalomra. Pedig naponta halljuk, hogy a magyar élet számít, amit hiszünk is, mert annak is vannak jelei, de a nemzetidegen vonulat nyomul előre, az egészséges magyar nemzeti életérzés pedig leintendő „magyarkodásnak” számít. Ez az ellentmondás tükröződött abban, hogy a tömegtájékoztatás a judapestezést heteken át túlrészletezve óránként adta elő, ami takarhatott idegen politikai célokat. Nem hagyhatjuk, hogy az általuk teremtett mesterséges valóság idegen gondolati erőtérbe csatornázzon bennünket. Láthatjuk, a napjaink amerikai és nyugat-európai „kulturális forradalmárainak” emlékezetellenes, múlteltörlő megnyilvánulásaival rokonítható eljárások azonban a következményeiket tekintve a legkárosabb szellemi-politikai megnyilvánulások közé tartoznak.
A hazáját, nemzetét féltő, a történelmét ismerő magyar hazafiak rosszat sejtenek abban, hogy a nemzeti érdekeket sértő idegenpárti tévelygéseknek és szervezkedéseknek még a megzabolázására sem látnak kísérletet. Szembenállásukat ezért indokoltnak tartják, látva, hogy a vegyessé tett lakosságot fegyverként használhatják a nemzetek ellen, ahogy ez történik jelenleg az USA-ban és Nyugat-Európában. Ukrajna példája is figyelmeztető; a „majdani forradalom” utáni ukrán kormányokban alig volt születés szerinti ukrán. A fő vezető posztra zsidókat ültettek, akik közül sokat külföldről „importáltak”. Nem véletlen, hogy a magyar-ukrán kapcsolatokban konfliktust konfliktus követ. A nemzetidegen nyomulás minden országban hasonló veszéllyel jár. Önkényes, tekintélyuralmi rendelkezésekkel, szellemi terrorral, ha kell erőszakkal, faji politikai kettőshatalmat, párhuzamos társadalmat mesterkednek össze, amelyet globális háttérhatalmi támogatással nemzetidegen hatalommá alakítanak át. Ennek megakadályozása nem holnapi, hanem halaszthatatlan feladat. Elkeseredetten látják, a magyarokhoz történelmileg közelálló német nép mintha megadással fogadná a részére nemzetellenes vezetői által rá erőltetett hasonló tragédiát. Semmire nem mennek vele, ha majd tíz-húsz év múlva állapítják meg, hogy Merkel és társai nemzetgyilkosok voltak. A jövőjük követeli, hogy ezt most mondják ki, s tudatosítsák, mert talán még további jelentős áldozatok nélkül véget vethetnek az őrületnek, s tiszta lappal vághatnak a német jövő építésébe. Nincs más út, illetve van, de az a jelenlegi folytatása, azaz a nemzeti önfeladás. Október közepén meg is tették rajta az újabb lépést: a német állam rendkívüli támogatást nyújt a holokauszt túlélőinek „a koronavírus-világjárvány miatt”! A muszlimok megszállták és gyilkolják őket, a koronavírus arat közöttük, de nemzetgyilkos vezetőik még ezt is ürügyül használják, hogy hetedíziglen is megalázkodjanak a háttérhatalmi háromszázak előtt. Félő, hogy példát teremtenek, mivel sajnos, az efféle szolgalelkűség jellemző a nemzetellenes álláspontra helyezkedett nyugat-európai, amerikai politikusokra, a Soros-ügynök közép-európai ellenzékiekre is.
Ezért a magyar politikusoknak, politológusoknak és újságíróknak sem azon kell keseregniük, hogy mennyi muszlim terroristák által elkövetett gyilkosság kell még ahhoz, hogy a nyugat-európai politikusok megértsék, téves útra léptek. Nem fogják megérteni; ők tudatosan léptek erre az útra. Azt sem kell bizonygatni – még az Országgyűlésben is – hogy az illegális bevándorlás együtt jár a terrorizmussal, amit már az utca embere rég észrevett. Szinte utolsó megoldásként a lakosság önvédelmi szerveződését kell ösztönözni, elősegíteni, amelynek minden betolakodót, terroristát és nemzetgyilkos politikust egyaránt el kell sepernie.
Végül, a történelempolitikai melléfogást még egy cáfolhatatlanul bizonyító érv. Az ellenzék ellenséggé vadult, az országnak felbecsülhetetlen károkat és nehézségeket okozó folyamatos frontális támadást intéz a kormány valamennyi intézkedése ellen, anélkül, hogy egyáltalán mérlegelné azokat. A filoszemita jellegű belpolitikai lépéseket és a pro-izraeli külpolitikai akciókat azonban egyetlen szóval sem bírálja. Hallgat, mert ő is ilyen politikát folytatna! (Ahogy az LMBTQ szervezetek is abbahagyták a Jobbik nácizását, miután a jelenlegi elnöke szivárványos húrokat kezdett pengetni). A filoszemitázó-antiszemitázó és kommunistázó politikusaink, politológusaink, újságíróink, szégyen ide, szégyen oda, az ellenzékre igazán odafigyelhetnének.
A nemzeti érdekeinket és értékeinket, s az általános emberi jogokat sikeresen védő külpolitikánk kapcsán kényelmetlen bíráló szavakat ejteni még akkor is, ha ez is az érted haragszom, nem ellened szellemében történik. De az elmondottak okán, s ismételten aláhúzva, hogy az egyéb viszonylatokban alapvetően helyes, sikeres és támogatandó általános külpolitikai irányvonalunk mellett, a magyar hazafiak az efféle ízléstelen és súlyos következményekkel fenyegető széltében-hosszában hajbókolást nehezményezik. Tudvalevő történelempolitikai tapasztalatok ismeretében féltik a kormányt a parázsló belpolitikai és kockázatos nemzetközi bonyodalmakkal járó, látványosan hangoztatott, de a választási programjában egyáltalán nem szerepeltetett, mégis, ismeretlen oknál fogva előtérbe állítottan és a nemzetközi kapcsolatokban szokatlanul, minden kölcsönösséget mellőzve, egyoldalúan vállat elkötelezettségétől. Az effajta törekvések kártékonyan hatnak ki a nemzetközi kapcsolatokra is.
A magyar nemzet már sokszor megmutatta a világnak, hogy nem akar más nép uralma alatt élni, sem együtt élni, de a kölcsönösség alapján mindenkivel kész együttműködni. A népek békés együttélésének, kölcsönösen előnyös együttműködésének ez az egyetlen biztos alapja. Ezért soha nem is adta jelét, hogy megbékélne a filoszemita és a pro-Izrael vonallal, a szemita tolakodással. Ellenkezőleg, szembeáll minden nemzetidegen honfoglaló nyomulásával, amit már sokszor és sokféle módon, véráldozattal és barátilag, de világosan és félreérthetetlenül kifejezett. A nemzet akaratát pedig mindenkinek kötelező tiszteletben tartania. Önkényesen, a NER-t mellőzve kialakított gyökeresen ellentétes gyakorlatnak nincs helye.
/Folytatása következik/
* A szerző nyugalmazott nagykövet, közíró
*****
Franka Tibor
Fekete-Győr, a városi paraszt
A vaníliás croissant-on és narancsdzsúzon cseperedett budapesti pártelnök a borsodi Mezőzomborban már kora reggel kénytelen volt megrökönyödni. Történt ugyanis, hogy Fekete-Győr András leruccant vidékre ellenőrizni a sáros rögvalóságot meg a borsodi időközi választást.
Éppen csak megkezdte önzetlen működését Fegyőr a választás tisztasága felett, amihez először öklével kitörölte ártatlan szeméből a látótávolságot nehezítő sárga csipákat, már kénytelen is volt megrökönyödni azon, ami elé tárult. Munkásruhás, sőt gumicsizmás emberek tódultak a szavazóhelyiségbe voksolni.
Momentumos igazságérzettel legott gyanút fogott, a rozzant kisbuszok meg a belőlük kiugrálók láttán, és rögvest választási csalást kiáltott: Mezőzombor népét szervezetten szállítják Koncz Zsófiára meg a Fideszre szavazni.
– Észnél van maga, jóember? Nem szervezett, nem toborzott bennünket senki, csak az ilyenkor szokásos szüreti munkák – mondták vallató kérdéseire, de Fegyőr ettől nem lágyult meg, és továbbra sem hitt a falusiaknak, akik pedig még az idegennek sem szoktak hazudozni, mert kis faluban nem létezhetnek nagy titkok.
Azt meg gondolni sem merték volna, hogy egy olyan ember játssza el a bizalmukat, aki a tehenet, lehet, csak Milka-lilának ismeri, és akinek fogalma sincs arról, hogy a szőlőfürt, a kukoricacső, a krumpli nem masírozik be magától a sotulóba, a góréba vagy a verembe. Az ilyennek aztán tényleg felesleges elmagyarázni a vidéki munkák ütemezését meg hasznos gyönyörűségét. Ilyenkor nem a politikai tisztekre, a kortesfütyköst suhogtatókra figyelnek a népek, helyettük az égi áldás közeledtét kémlelik, mert kocsi- és traktorkereket hamar fog a sár.
De Fegyőrt nem tudták – persze nem is akarták – minderről meggyőzni, így aztán a Momentum fekete lámpavaselnöke mint a választás tisztaságán őrködő azonnal papírt, tollat ragadott, és feljegyzést készített az általa „szabálytalannak” vélt esetekről. Rettegjetek, parasztok!
Ha szánalmas és sértő butaságán, illetve a politikai botránykeltés szándékán csak pillanatra is képes lett volna felülemelkedni, akkor az aljas és nemtelen vádaskodás helyett autóba ül, és követi a leszavazott napszámosokat szállító kisbuszokat a szőlőkig vagy a krumpliföldekig. Nincsenek azok olyan messze a magyar falutól, mint Fekete-Győr András.
És akkor, ha már maga sohasem dolgozott, legalább megláthatta volna, milyen is az igazi munka: puttonyt cipelni, krumplit ásni, kukoricát törni, ráadásul kalákában, mert úgy szapora. Talán ha bűnbánóan be is állt volna közéjük munkával feledtetni a városi gőgöt, akkor a nap végén megbocsátva azt mondták volna rá a sértett falusiak: „Azért lehet még belőle ember!”
A történtek után viszont úgy emlékeznek Fekete-Győr Andrásra: ja, az a bunkó városi paraszt.
(Forrás: Magyar Nemzet)
*****
Újabb Vác-vicc
Száműzik a fia, lánya megnevezéseket Vác hivatali szóhasználatból, mostantól a nemsemleges „gyermeke” kifejezést kell alkalmazni az önkormányzati újság anyakönyvi híreiben. Hogy miért rendelkezett így a városvezetés, nem tudni, mindenesetre a baloldali Matkovich Ilona polgármester eddigi munkásságát átfutva nincs okunk különösebben meglepődni. Esztendeje, amikor a liberális asszonyka átvette hivatalát, legelőször is emelésekbe fogott. Elsőre a saját fizetését emelte meg, majd a közterheket: ötven százalékkal a kereskedők építményadóját, harminccal az ipari vállalatokét. Emellett tervbe vette a reklámadó bevezetését, miközben a járványra hivatkozva több városi alkalmazott bérét egyszerűen „lenullázta”. Részleteket nem tudunk, Ilona asszony ugyanis az önkormányzat munkavállalóinak városvezetői engedélyhez kötötte a nyilvános véleménynyilvánítást – még közösségi posztjukat is láttamoztatniuk kell, ha váci ügyekről írnak…
Az egész attól igazán érdekes, merthogy hősnőnk hajdan újságíróként kereste kenyerét – a Magyar Narancs és a Népszabadság hasábjain addig ostorozta a hatalmi önkényt, míg maga is beleszeretett. Hírlapírói munkássága során elkötelezett támogatójává lett a genderideológiának, volt, hogy cikkével egy melegregényt népszerűsített. (Nem véletlen, hogy polgármesterré választásakor az elsők között a DebrecenPride LMBTQ-szervezet gratulált neki.) Innen nézve egyáltalán nem meglepő, hogy a provokatív asszonyka hivatala most ezzel a nemsemleges ökörséggel állt elő – majd megszokja az új rendet a nemzeti hagyományaira büszke, ezeréves püspöki székhely közönsége, ha belegenderedik is.
Pilhál György
(Forrás: Magyar Nemzet)
*****
Elhallgatott történelem - Kik irányítják a háttérből a koronavírust?
(Drábik János műsora)
(Katt ide!!)
*****
Így árusították ki Gyurcsányék a Balatont – Hazugságok és a valóság
“Nekem a Balaton a riviéra, napozni ott szeretek a homokon” – csendül fel a retro dal Kálmán Olga műsorvezetőből lett gyurcsányista kirakatbaba videójában, amit egy nap alatt 16 ezren osztottak meg a legnagyobb közösségi oldalon. A hatásvadász felvételen csak ez a néhány dallam idézi valósághűen a nem is túl régmúlt időket és maga Kálmán Olga is emlékezetkiesésben szenved. Segítünk neki. A felsorolt magántulajdonban lévő kempingek, kikötők, szállodák régóta nem mindenkié. És a helyzet az, hogy a Balaton-partot nem az Orbán-kormány árusította ki. A tó körüli állami és önkormányzati érdekeltségeket a 2000-es évek elején vásárolták fel zavaros tulajdonosi hátterű, részben külföldi érdekeltségű cégek, cégcsoportok, amelyek aztán a beígért fejlesztésekből szinte semmit sem valósítottak meg és csak az adósság maradt utánuk. A Mészáros Csoport nem a köz vagyonát, nem a Balatont vásárolta fel, hanem a bedőlt balatoni portfóliót, visszahozva ezzel a nagy Balaton-fejlesztési programot a teljes reménytelenségből. Van még egy rossz hírünk a hazudozó baloldalnak: a Balaton-part beépítését lehetővé tevő törvénymódosítás sem az Orbán-kormány idején történt – erre is rosszul emlékeznek-, hanem 2006-ban a Gyurcsány-kormány idején, amellyel az SCD Group által tulajdonolt nem a fél, hanem az egész Balaton beruházásait akarták lehetővé tenni. Nagy különbség a mostani és a 2010 előtti idők Balatonja között, hogy akkoriban a nagyvállalkozók balatoni érdekeltségeiket csődbe juttatták: üres ígéretek, elolvadó tervek nyomában a régi idők retro kempingjei, dudvával benőtt szellem üdülőtelepek és rég felújításra szoruló szállodák maradtak. Most a Balaton épül, a szálláshelyek egymás után újulnak meg és fogadják a rekord mennyiségű magyar turistát, akik után a szállodákat, kempingeket üzemeltető cégek a magyar államkasszába fizetik be a súlyos adóforintokat. Ezért irigykednek, lázítanak, terjesztik a hazug híreket, felszámolt szabadstarndokról, 3000 forintos lángosról, mert a magyar turizmus motorja, Európa legbiztonságosabb üdülőhelye többé nem a Kádár-kor itt maradt látlelete és 2010 óta nem is politikai örököseinek játszótere.
Ahogy elindult a szezon, elindult vele a fake news áradat is
A közösségi médiában, ismert és kevésbé ismert tipikus fake news oldalakon, ahogy azt a korábbi években nemcsak megszoktuk, de meg is untuk már, gyakorlatilag a szezon indulásával kezdtek terjedni a teljesen abszurd rémtörténetek, a több ezer forintos strandbüfé számláról, ezer forintos sörről, ötezer forintos balatoni hekkről és 3000 forintos lángosról. Amikor aztán a miniszterelnök a koronavírus járvány elleni óvintézkedések jegyében azt tanácsolta, az idei nyár jelszava legyen “több Balaton, kevesebb Adria” csak jobban rákapcsoltak. Szinte minden napra jutott egy-egy fake news, például a Balaton-parti vendéglőben megalázott idős házaspárról, akik 7000 forintot fizettek két rántott szeletért. Ehhez speciel még a fotót is úgy lopták egy ismert recept oldalról. Aztán jött az újabb mantra a megfizethetetlen strand belépőkről, szabadstrandok felszámolásáról – miközben a déli parton továbbra is egymást érik a szabadstrandok, az északin a fizetős strandokon is alig emelkedtek a jegyárak, a legtöbb helyen 1000 forint alatt marad az egész napra szóló jegy. Mellesleg ezen a partrészen is válogathat kedvére, aki ingyen fürdene. A nemrég bezárt, balliberálisok és most Kálmán Olga által is elsiratott, állítólag utolsó keszthelyi szabadstrandra is azért került lakat, mert kutyás családi fürdőhelyet alakít itt ki egy vállalkozó, ahová jelképes 200 forintos áron bárki bemehet majd és igénybe veheti azokat a szolgáltatásokat a rendbe tett parton, amiről a gazzal, náddal benőtt iszapos szabadstrandon nem is álmodhattak volna.
Ezen a hétvégén lendült csak be igazán a nagy NER-ezés. A Momentum például helyszíni kampányt tartott és felfestette, felmatricázta azokat a kempingeket, amelyek, mint mondják Mészáros kezében vannak, ezért már lassan le sem lehet menni a vízpartra. A politika ifjú liberális titánjainak éppen azokat a helyeket sikerült megjelölnie, amelyek nem is olyan régen még a milliárdos adósságot hátrahagyó, becsődölt SCD cégcsoport vagy a baloldalhoz köthető milliárdos, Leisztinger Tamás-féle Hungest Hotels tulajdonában voltak.
És, hogy mi is az az SCD Group, kik azok a Jászai Gellért vagy Leisztinger Tamás, azt a balatoni emberek nem fogják olyan könnyen elfelejteni, mint Kálmán Olga.
Potom 8 milliárdért lett az SCD Groupé az összes Balaton-parti kemping és tucatnyi szálláshely.
A 18 leányvállalatot magába tömörítő, ismeretlen valós tulajdonosi hátterű, cégbírósági bejegyzések szerint brit hátterű SCD Group a 2000-es évek elején kezdett nagybevásárlásba a Balatonnál. 2003 és 2005 között egymást követően vásárolta fel a három legnagyobb balatoni szállásadó céget: a Siotour Rt.-t, a Balatontourist Rt.-t és Zalatour Kft.-t a magyar államtól, illetve a megyei önkormányzatoktól. A szinte valamennyi Balaton körüli kempinget és több szállodát is magába foglaló csomag még 10 milliárd forintjukba sem került. Viszont vállaltak összességében 100 milliárd forint értékű fejlesztést, beruházást, több milliárd forint kötbérfizetés terhe mellett. Jöttek a gigatervek és az ígérgetések, hogy néhány év alatt teljesen átépítik, modernizálják az egész Balatont.
A két fő privatizáló, Medgyessy és Gyurcsány, az ő miniszterelnökségük idején került magántulajdonba, sőt külföldi kézbe a Balaton-part. MTI Fotó: Illyés Tibor
A cégcsoport külföldön bejegyzett anyacégének valós tulajdonosaira sosem derült fény. Az SCD Holding Zrt. magyar többségi tulajdonosa viszont a baloldali kormányokkal és politikusokkal kiváló kapcsolatokat ápoló Jászai Gellért volt. Az üzletemberről a Magyar Narancs közölt egy portrét évekkel ezelőtt. A cikk felidézi, hogy az SCD Groupot 3 millió forintos alaptőkével alapította Jászai két üzlettársával, Szatmári Gáborral és Bajka Zoltánnal. A társaság arca és ügyvezetője Jászai volt. Nem sokkal az alapítás után egy rejtélyes londoni postafiókcég, az SCD (UK) Ltd. lett a tulajdonos, amely cég mögött Jászaiék saját bevallása szerint angol pénzügyi befektető állt. Ennek a külföldi befektetőnek a nevében tárgyalt Jászai az önkormányzatokkal, állami szereplőkkel, amikor a Balaton valaha volt legnagyobb fejlesztését lengette be, az önkormányzatoknak nemcsak a helyi turizmus fellendítését, hanem 10 milliárdos extra adóbevételt is ígért.
Gyenesei, Medgyessy és Ujhelyi is bábáskodott a nagy Balaton-projekt felett, amiből semmi sem lett
Ahhoz, hogy a nagy bulit megcsinálják, kellettek a jó kormányzati kapcsolatok. A Magyar Narancs cikke szerint Jászai Gellért kulcsembere Gyenesei István, a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke, a Gyurcsány-kabinet későbbi önkormányzati minisztere volt. De a vállalkozó magánál a volt miniszterelnöknél, Medgyessy Péternél is bebiztosította magát és terveit, akinek kormányzása idején a három Balaton körüli turisztikai céget megvehették.
A Heti Válasz derítette ki, hogy 2005 nyarán, vagyis közvetlenül a Siotours, a Balatontourist és a Zalatours kiárusítása után Medgyessy kacifántos úton az SCD-től jutott hozzá a Balaton déli partján egy körülbelül 300 millió forintot érő vízparti villához, a mai napig nem tudni pontosan mennyiért, ráadásul az új vagyont nem tüntette fel a vagyonnyilatkozatában sem. A Zamárdi határában fekvő, egy Tihanyra néző vízparti 1550 négyzetméteres teleket kempingnyúlványként tartottak számon. A terület háromszor is gazdát cserélt az SCD Csoporton belül, míg végül a Medgyessy család nevén kötött ki.
A FÖLDHIVATAL AZ ÉRINTETT TELEK ESETÉBEN HÁROM EGYMÁST KÖVETŐ ADÁSVÉTELT JEGYZETT BE EGYAZON NAPRA, 2005. AUGUSZTUS 19-ÉRE. A SIOTUOR RT.-RŐL ELŐSZÖR AZ IDEGENFORGALMI TÁRSASÁG ANYACÉGÉRE (PONTOSABBAN: AZ ANYACÉG ANYACÉGÉRE), AZ SCD GROUP MANAGEMENT KFT.-RE SZÁLLT A TULAJDONJOG. MAJD AZ SCD JOGI KÉPVISELŐJE, TOMCSÁNYI TAMÁS ÜGYVÉDI IRODÁJA KÖVETKEZETT, HOGY VÉGÜL MEDGYESSYÉKHEZ KERÜLHESSEN A FRISSEN PARCELLÁZOTT VÍZPART – ÍRTA A LAP.
A Heti Válasz kérdésére akkor egy helyi ingatlaniroda szakértője legkevesebb 70 millióra becsülte csak a telek értékét. Ráadásul az nem üresen cserélt gazdát, hanem úgynevezett projekt-formában a kétemeletes villát is felépítette az eladó.
Visszatérve a Magyar Narancs riportjára, Jászai Gellértet kapcsolatba hozták az akkori szocialista belügyminiszterrel, Lamperth Mónikával és Ujhelyi Istvánnal is, aki akkor államtitkárként személyesen is részt vett az SCD fejlesztéseit bemutató fórumon.
Mindezek fényében nem meglepő, hogy az országgyűlésen csont nélkül átment az SCD beruházásokat bebiztosító Balaton-törvény módosítás. Balról, akik jobban ismerhették Jászai hátterét már minden fontos szereplőt megnyert magának, a Fidesz képviselői pedig ellenzékben nem akartak keresztbe feküdni a Balaton nagy lehetőségének.
És jött a Lex SCD – Akik kilobbizták, hogy beépíthető legyen a védett Balaton-part
Korábban a Balaton összképét, természeti értékeit óvó Balaton-törvény kempingek területének beépíthetőségét és más tóparti beruházásokat lehetővé tevő módosítást 2006-ban fogadta el az országgyűlés. Ezzel a módosítással növelték a tóparti területek beépíthetőségét a korábbi 8 százalékról 25 százalékra. Egy évre rá, 2007-ben jelentették be egy tapolcai sajtótájékoztatón a cégcsoport képviselői az egész balatoni régió fejlesztését magába foglaló Balaton-programot. Akkora gigaberuházások terveit tették le az asztalra 100 milliárd forint értékben, amely elhozza a következő század üdülőparadicsomát. A felvásárolt 23 kemping területére luxusszállót, konferencia-, wellness-, családi- és gyermekbarát hoteleket, szórakoztató-központot, jachtkikötőt, süllőfalut és élményparkokat ígértek, amelyeket részben uniós pályázati forrásokból akartak felépíteni. A fejlesztésekhez négy banktól közel 17 milliárd forint kölcsönt vettek fel.
Eközben a baloldalhoz köthető milliárdossal, Leisztinger Tamással is üzletetek. Az ingatlanfejlesztéssel is foglalkozó SCD Holding több szállodát is épített a Leisztinger tulajdonában álló Hungest Hotelsnek. 2010-ben, túl egy gazdasági válságon és túl egy kormányváltáson,- elsöprő Fidesz győzelem után-, az MSZP-hez kötödő vállalkozó talán nem látta biztosítottnak a jövőjét, ezért úgy döntött, hogy eladja azt. Vevőként az SCD Holding jelentkezett, de az adásvételt ebben a formában már nem bonyolították le.
Leisztingert talán senkinek sem kell bemutatni, a baloldal egyik legismertebb oligarchája, még ma is az ország 14. leggazdagabb embere. Vagyona jelentős részét a privatizációkor szerezte. Az első milliárdokat a 90-es évek második felében, amit 2002-2010 között 50 milliárd forinttal növelt.
A nagy összeomlás
Ahogy a kormányváltás bekövetkezett és a baloldali patrónusok a háttérbe kényszerültek gyakorlatilag befellegzett az SCD Csoportnak. 2011 augusztusában Jászai bejelentette, hogy a Balatontourist Zrt. kivételével eladja az összes turisztikai érdekeltséget, tehát valamennyi balatoni ingatlant, a sármelléki Fly Balaton repülőteret, pontosabban annak üzemeltetési jogát, illetve a Hunguest Hotelsre vonatkozó vételi opciós jogot is úgy, hogy az éveken át csillogtatott, szerződésekben vállat nagy tervekből, 100 milliárdos beruházásból szinte semmi sem valósult meg. Ezt a gazdasági válsággal magyarázták, ami azért különös, mert 2008-ban, a válság közepén, amikor a hitelezés leállt és az egész ingatlanpiac befagyott még masszívan kitartottak amellett, hogy a projekt pár éven belül meg fog valósulni, sőt további fejlesztésekben is gondolkodnak.
Végül a cégcsoport mindösszesen 3 milliárd forint értékben hajtott végre felújításokat a kempingekben, továbbá állítólag előkészítette a nagyberuházásokat. 2011-re a holding szétesett, a fejlesztésekre létrehozott 26 projektcég jelentős része bedőlt, felszámolás alá került. 2012-ben az SCD budapesti ingatlanait birtokló társaság is. A bankok követelésén túl a magyar állam is pert indított a privatizációs szerződésekben rögzített kötbérekért. Két és fél milliárd forintról plusz kamatairól szólt a követelés, amit a kaposvári bíróság tárgyalt.
Jászai néhány évre eltűnt a nyilvánosság elől, majd ügyesen “átigazolt”. Napjainkban, amikor Mészáros Lőrinc jobbkezeként, NER-lovagként, Fideszes strómanként emlegetik, jótékonyan megfeledkeznek arról, kiknek a jóvoltából és miként szerezte meg a Balatont, azokat az ingatlanokat, szálláshelyeket, amelyek valós érdemi fejlesztését már nem az SCD valósította meg.
Izraeli kalandorok tették rá a kezüket és építettek volna zárt luxus üdülőt a Klub Aligából
Az SCD-sztorihoz képest smafu, de ha már az ellenzék szóba hozta, elevenítsük fel az állítólag NER által kisajátított Club Aliga történetét is. A néhai MSZMP pártüdülő úgy jött létre, hogy Rákosi Mátyás mintegy másfél kilométer hosszan elkerítette a Balaton-partot az elvtársak zavartalan üdültetése érdekében, így Balatonaliga település annak lakóival kvázi Balaton-part nélkül maradt. Az üdülőben, amit a köztől elorozva évtizedeken át élvezett a szocialista elit, Kádárnak, Aczél Györgynek, sőt Fidel Castronak is volt villája. A rendszerváltás után a terület kiürült, kezdte visszahódítani azt a természet. A helyiek ’92 után több kísérletet is tettek, hogy visszaszerezzék a kommunista rezsim által elrabolt Balaton-partjukat. Több fórumot, blogbejegyzést is találtunk, amely még őrzi az akkori egyik fontos tárgyalás leiratának részleteit.
A balatonaligaiak és a szocialista vezetők egyik megbeszélésén dr. Kajdi József, Antall József miniszterelnök hivatalának vezetője és Szilvásy György, a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkára képviselte az állam és pártérdeket és magyarázta meg, miért nem visszaadják, hanem hasznosítják a MSZMP vagyonát, amiről törvényt is alkottak.
SZILVÁSY ÁTADOTT AZ ALIGAI POLGÁROKNAK EGY NÉVJEGYET, AMELYEN GYURCSÁNY FERENC ELNÖK-IGAZGATÓ NEVE VOLT. „Ő A SEGÍTSÉG!” – MONDTA A MINISZTERELNÖK URAT HELYETTESÍTŐ DR. KAJDIT HELYETTESÍTŐ DR. SZILVÁSY. SZAVAIT MEG IS INDOKOLTA: „GYURCSÁNY FERENC ÚR SZAKÉRTŐ AZ ILYEN ÜGYEKBEN, TANÁCSADÓ. OLYAN BIZALOMMAL FORDULJANAK HOZZÁ, MINTHA ÉN MAGAM VOLNÉK… – ÁLL A VISSZAEMLÉKEZÉSEKBEN.
A privatizáció 2006-ra lett sikeres, akkor amikor azon a régi névjegykártyán szereplő Gyurcsány már miniszterelnök volt. A Medgyessy-Gyurcsány-kormányok éveken át dolgoztak azon, hogy eladják az üdülőtelepet. Az ötödik pályázat lett sikeres és hamarosan az egész 55 épületből álló 47 hektáros üdülőterületet külföldi kezekbe került.
2006-ban érkezett meg a vevő – naná, hogy a Balaton-törvény módosításának évében. A legjobb ajánlattevő az izraeli Solel Boneh International (SBI) csoport érdekeltségébe tartozó mindösszesen 3 millió forint tőkével bejegyzett Pro-Mot Kft. lett, amely 5,5 milliárd forintot fizetett ki a magyar államnak. Ezért az összegért tíz ingatlan nagyobb részének tulajdonjogát megszerezte, a csaknem másfél kilométeres Balaton-parti sávra pedig a kikötővel együtt, vagyonkezelői jogot kapott.
A vevő céget, a 2002-ben magyar magánszemélyek által alapított Pro-Mot Kft.-t még abban az évben megvásárolta egy ingatlanforgalmazó cég, amely azonnal tovább is adta két anyacégének, a Hollandiában bejegyzett SBI Real Estate Development B.V.-nek és a ciprusi, de izraeli hátterű Landano Ltd.-nek. Vagyis a magyar nemzeti vagyon szinte észrevétlenül idegenek markába csusszant. Ha eddig tudták követni a szövevényes adásvételeket és a tulajdonosi háttér alakulását, majd most elveszíthetik a szálat. Az izraeli cég tulajdonrésze ugyanis néhány hónapon belül újra gazdát cserélt. A vevő az a szintén izraeli érdekeltségű ingatlanfejlesztő cég lett, amely korábban Európa hét országában hajtott végre jelentős ingatlanfejlesztéseket, Németországtól Bulgáriáig.
Aligán is jöttek a megalomán tervek, amik üres ígéretek maradtak
A két külföldi ingatlanfejlesztő gigászi tervekkel állt elő, közte egy hatalmas 20 emeletes épülettel, ami ellen komoly tiltakozást szerveztek a helyiek. Az elképzelések egy új városrészről szóltak, lakó- és nyaraló ingatlanokkal, bevásárlóközponttal, exkluzív stranddal, sétánnyal.
A Balatonaliga Üdülőközössége Egyesület mindvégig, míg a fejlesztés lehetősége a fejük felett lengett attól tartott, annyira felduzzasztja a miniváros a telelülés lakosságát, hogy végül ők, az eredeti aligai lakosok és nyaraló tulajdonosok fognak majd kiszorulni a magántulajdonba került Balaton-partról, azt is felvetették, hogyha ez így lesz, tüntetni és perelni is készek a szabad bejárás érdekében – írta annak idején a helyi sajtó.
A nagyberuházás 2010-ben indult volna, csakhogy a Club Aligát birtokló magyar cég, a Pro-Mot Kft. egyik anyavállalata csődközeli helyzetbe került. Évekig húzódott az ügy, a helyiek ingatlanspekulációt sejtettek a háttérben és aggodalmaiknak rendre hangot is adtak. Úgy teltek, múltak az évek, hogy a területhez hozzá sem nyúltak. Bár egy ideig tagadni próbálták, hogy az Africa-Israel Group gondjai befolyásolják a fejlesztést, abból végül semmi sem lett. Évekig csend volt az aligai üdülő és a szuper beruházás ügyében, majd 2018-ban kiderült, hogy Pro-Mot Kft. annyi adósságot halmozott fel, hogy az 5,5 milliárd forintért megvásárolt komplexumtól, amelyre 75 milliárd forint értékű fejlesztést vállalat, eladni kényszerült.
A vevő az Appeninn Vagyonkezelő Holding Nyrt. 100 százalékos leányvállalata, az Appeninn BLT Kft. a vételárral és a követelésekkel együtt 4,5 milliárd forintot fizetett ki a 74,99 százalékos üzletrészért. Az Appeninn Holding kétség kívül Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó cégcsoport, amely azonban több évi hányattatás után rendezi a Club Aliga sorsát és állapotát. Az évtizedek óta elhanyagolt, sok esetben balesetveszélyes épületek elbontása és a zöldterület rekultivációja, a kikötő és a strand felújítása ez év februárjában végre valóban megkezdődött. Az Appeninn Nyrt. tervei között szerepel az is, hogy a Club Aliga területén található, erősen leromlott állapotú szálláshely kínálatot megújítsa. Az elképzelések szerint 150-200 szobás, 3-4 csillagos, egész évben működő szálloda épülne. A szálloda mellett sportpályák, játszóterek, boltok és kávézók is létesülnének. A tervek szerint 2023 végére készülhet el a több milliárd forintos beruházás. A fejlesztéshez valóban 999 millió forint támogatást nyertek el a Kisfaludy Turisztikai Fejlesztési Program keretében, csakhogy ehhez még egyszer annyit tesznek hozzá.
Balatonalmádi – Wossala csődbe vitte, a Mészáros Csoport felújította a Hotel Ramadát
Bár tovább is lehetne még sorolni a balatoni vagyonelemek balliberális oldal által elfeledett vagy feledtetni próbált történetét, utolsóként az elmúlt napok támadásaiban néven nevezett balatonalmádi Hotel Ramada hányattatott múltját idézzük vissza. A Ramada Balatonalmádi egyetlen nagy szállodája, néhány percnyi sétára a Balaton-parttól, amely annak ellenére, hogy a település egyetlen nagyobb szálláshelye 2009-re csődbe ment. 2005-ben egy teljes rekonstrukcióhoz 2,9 milliárd forint értékű svájcifrank-alapú hitelt vett fel a tulajdonos, a világbajnok vitorlázó Wossala György által alapított Wossala Hotels Kft. 4 évre rá derült ki, hogy a fejlesztések mellett szállítókat nem fizettek ki és óriási adósságállományt is felhalmoztak. 2009 szeptemberében négymillió forint tartozás miatt az egyik szállítója felszámolási eljárást kezdeményezett a Wossala Kft.-ből korábban kivált Prémium Consult Kft. ellen. A másodfokú jogerős ítélet után, amely megállapította a Wossala Hotels felelősségét, 2011-ben indult el a felszámolási eljárás. A Wossala Hotels Kft. az ekkori összesítések szerint több, mint 5 milliárd forinttal tartozott hitelezőinek. A kialakult helyzetet Wossala a gazdasági válsággal és svájci hitelcsapdával magyarázta.
A szállodát a felszámoló 3,85 milliárd forintért hirdette meg, amely nem sokkal később a legnagyobb hitelező érdekeltségi körébe tartozó Erste Leasing Zrt. birtokába került. A bank 2010-ben érvényesítette jelzálogjogát és vette birtokba a Ramadát. Wossala György és üzleti partnerei 2015-ben előbb lízingszerződéssel, majd adásvételi szerződéssel váltak ismét a szálloda tulajaivá. A 210 szobás, 12 emeletes, saját stranddal is rendelkező hotel működtetésére létrehozták az Aurora Hotels Kft.-t, amelynek kezdetben a W-TEK Consulting Kft. volt a tulajdonosa, majd néhány hónappal később ahhoz a frissen alapított Attika Kft.-hez került, amelynek többségi tulajdonrésze a Marshall-szigeteken bejegyzett Decanter Corporation birtokában van.
A tulajdonosváltás előtt rendre fellángoltak az újabb és újabb botrányok a szálloda és annak tulajdonosa körül.
2016-ban kínai cégektől kellett visszaszerezni a balatonalmádi hotelt és üzemeltetési jogát
2016-ban azt követően vette meg Mészáros Lőrinc cége a Ramada Aurora Hotel and Resort épületét, hogy Wossalát már nemcsak a hitelek miatti nehézségek nyomasztották, hanem személyesen is pénzügyi botrányba keveredett. Az EON egy 12 millió forintos túlfizetés helyett egy adminisztrációs hiba folytán 120 millió forintot utalt a sportoló vállalkozó cégének. A vádirat, azóta megszületett jogerős ítélet szerint Wossala arra utasította a cég gazdasági igazgatóját, hogy több megadott helyre utaljon. Összesen 108 millió forintot tulajdonítottak el jogtalanul, amelyből egy nagyobb összeg a cég zárolt projektszámlájára, 49 millió pedig Wossala magánszámlájára került. Társtettesként elkövetett jogtalan elsajátítás vétségében első- és másodfokon is bűnösnek mondták ki a vádlottakat. Az üzletembert 2017-ben a Győri Ítélőtábla jogerős ítéletében két év próbaidőre felfüggesztett tíz hónap fogházbüntetésre és 49 millió forint vagyonelkobzásra ítélte, társát pedig 400 ezer forint pénzbüntetésre.
És, ami egyáltalán nem elhanyagolható részlet, hogy a tulajdonrészt mégcsak nem is Wossaléáktól, hanem sajtóhírek szerint a Wossala család két kínai partnerétől, Xu Ruitől és Xu Zhenquingtől sikerült megvásárolni, tehát külföldi tulajdonból magyar kézbe visszamenteni.
Több tízmilliárdos fejújítási program, rekordokat döntő forgalom és vendégéjszaka szám
Az egykori csődbe vitt Ramada most a Hungest Hotels láncban működik, Bál Resort néven. Az idei évben a teljes felújítása is megkezdődött. De nem csak a balatonalmádi hotel újul meg. Az immár Mészáros érdekeltségbe tartozó szállodalánc áprilisban jelentette be, hogy nagyszabású felújítási programba kezd, több tízmilliárd forint értékben. Első körben hét hotel rekonstrukciója kezdődött meg: ezek a Hotel Répce, Bükfürdő, Hotel Helios, Hévíz, Hotel Panoráma, Hévíz, Hotel Bál Resort, Balatonalmádi, Grandhotel Galya, Mátraszentimre, Hotel Flóra, Eger és a Hotel Béke, Hajdúszoboszló.
Mi jó a Balatonnak?
Összegzésül tehát: a Mészáros Csoport érdekeltségébe tartozik a Balaton? Igen. Bár elég elrugaszkodott így ez a kifejezés, hiszen arról az ingatlanvagyonról, szállodákról, kempingekről és vendéglátó helyekről beszélünk, amelyek régóta nem a közé. Ezt megelőzően is egy-két milliárdos zsebében voltak, hála az elvtársak 2000-től levezényelt privatizációs programjának. A valóban lényeges kérdés az, hogy jó gazda-e az új tulajdonos, jó-e a váltás a Balatonnak, az itt élőknek és nyaralóknak, a Balatont valóban szeretőknek? A válasz a csupasz tényeket figyelembe véve egyelőre az, hogy igen. Mindazt a fejlesztést, amire elvtársi érdekeltségi körnek is lehetősége lett volna, a Mészáros Csoporthoz tartozó cégek fejezték be vagy valósították meg. Körbe a tó körül azt látjuk, az egész turisztikai térség épül, fejlődik és ez a vendégforgalomban is megmutatkozik. A Hungest Hotels szállodalánc által értékesített vendégéjszakák száma az adásvételt követően már 2017-ben 90 ezerrel emelkedett, ami 1,5 milliárd forint árbevétel növekedést jelentett. Egy év alatt csak a Hungest szállodák vendégeinek száma 17 ezerrel nőtt. 2019-re a szállodalánc piacvezető lett. Szobakihasználtsága 70 százalékra nőtt. A Hungest Hotels Zrt. 2017-hez képest 86 százalékkal növelni tudta adózott eredményét. A forgalom és a vendégéjszaka szám az elmúlt években rendre rekordot döntött.
A Mészáros Csoport az érdekeltségi körébe tartozó szállás- és vendéglátóhelyeken több ezer embernek ad munkát, emellett a jótékonyságra is komoly hangsúlyt fektetnek. A balatoni szállodáikban ezen a nyáron például 200 millió forint értékben üdülhetnek ingyen a rászoruló családok – amihez hasonló gesztust valljuk be a 2010 előtt Balatont uraló vállalkozóknál nem volt példa.
A Balaton tehát köszöni szépen jól van, sőt nagyon jól van. Miközben az ellenzék szerint ugye elérhetetlen a magyarok számára – évek óta a magyar turisták kedvenc üdülőhelye. A legfrissebb KSH által közölt statisztikai adatok szerint az elmúlt 10 évben 30 százalékkal nőtt a magyar vendégek száma a tónál, akik 800 ezerrel több vendégéjszakát töltenek a turisztikai régióban, mint 2010 előtt. 2018-ban és 2019-ben történelmi rekordokat döntött a balatoni turizmus, a vendégek több, mint 70 százaléka magyar.
Forrás: https://adatfolyam.hu/…/igy-arusitottak-ki-a-balatont-hazu…/
Forrás: facebook.hu
*****
ADÓSOK BÖRTÖNE, HAJLÉKTALANSÁG
Charles Dickens regényeiben szerepel gyakran az adósok börtöne intézménye a XIX. századi Anglia társadalmának szégyeneként. A fizetésképtelenné vált adós egy bírósági ítélet nyomán meghatározott időre bevonul egy cellába, de nem a köztörvényes bűnözők közé, hanem egy ettől elkülönült létesítménybe. Ott azért fűtött helyiségben van télen, kap enni-inni, ha beteg lesz, orvosi ellátásra jogosult, és ha leülte a büntetést, szabadon távozhat, kezdheti újra az életét.
Hasonlítsuk ezt össze a XXI. századi, tehát 150 évvel későbbi magyar valósággal. A devizahiteles adós nem az adósok börtönébe kerül, hanem az utcára! De, miután jelzáloghitelét nem tudta törleszteni, utána még mindig vonja tőle a bank a kamatokat és a részleteket. A nevében benne van: jelzáloghitel! Az ingatlan a hitel fedezete! Ha a bank nem tudja értékesíteni a megfelelő áron, akkor ez normális jogállamban a bank kockázata! Csak hát Magyarország éppenséggel nem normális jogállam ebből a szempontból! A hajléktalan nem kap enni-inni naponta, nincs melegben télen. Ja, van a hajléktalan szálló, ahol be vannak zsúfolva, egymást meglopják, napirenden a mentálisan leépült társakkal a konfliktusok, nem csodálom, ha sokan inkább a kinti életet választják.
Szóval fölteszem a kérdést, melyik a humánusabb megoldás: a XIX. századi adósok börtöne, vagy a XXI. századi hajléktalanság? A köztörvényes bűnöző fedett helyre, börtönbe kerül, ahol még perelheti is milliókra az államot, ha nincs meg az előírt cm2. Nos, a hajléktalannak megvan az „előírt” cm2, nem igaz: a végtelen tér a szabad ég alatt. 1990 óta szabad világban, jogállamban élünk. Anatole France jut eszembe: „Mindenkinek joga van a híd alatt aludni!” Ment előbbre a világ a XIX. század óta, legalábbis a mai Magyarország állapotait nézve?
A HÍRTV minapi műsorában láttam egy riportot egy hajléktalan párról, az asszony nyolchónapos terhes, az élettársa éppen munkanélküli, és egy budapesti parkban a bokrok között felhúzott sátorban élnek. Bárhova fordulnak, a teljes közöny fogadja őket. 1989-90-ben, a rendszerváltás kezdetén gondolta valaki, hogy harminc év múlva itt tartunk majd? És közben megy a pénzszórás: 14 milliárd forint szerbiai magyar futballcsapatnak, Eszéken stadion, onkológiai intézet Vietnamban, templomok helyreállítása Mexikóban, Fehéroroszországban, Olaszországban, „Felcsút-Krahács” stadionja, kisvasút, új stadionok mindenhol (mibe kerül majd a fenntartásuk?), hadd ne soroljam. Azért hadd tegyek itt egy megjegyzést: mindez nem csak az utolsó évtized „sara”, hanem a rendszerváltás óta eltelt három évtizedé együtt! Siralmas az eredmény…
Gazdag László
*****
Vörös festékkel öntötték le Horthy Miklós mellszobrát
Az anarcho liberál-fasiszták már Magyarországon is szobrokat gyaláznak meg.
Vélhetőleg ugyan azok, akik a szobor avatáson is gyalázkodva fütyültek.
(videó kattints ide!)
*****
Szent László lovagrend felhívása!
Dr. Áder János úr
Magyarország Köztársasági T. Elnöke
Dr.Kövér László úr
Magyar Országgyűlés T.Elnöke
Dr.Orbán Viktor úr
Magyarország T.Miniszterelnöke
Budapest
Igen Tisztelt Urak!
Tömegesen érkeznek megkeresések vezető értelmiségiek részéről Rendünkhöz azzal a kéréssel, hogy a Magyar Szent Koronára Fogadalmi Esküt tett Lovagrendünk határozottan lépjen fel Önök előtt az ellen a galád terv ellen, amellyel egy marginális csoport politikai manipulátorai a budapesti homoszexuális felvonulás központi és egyben a szivárványuknak alárendelt jelképévé tették hazánk nemzeti jelképét a Magyar Szent Koronát, amelyet a művelt világ is a magyar, sőt a világtörténelem szent és sérthetetlen jelképének tekint.
Ezt a történelmi és nemzeti ereklyét és jelképet az országgyűlés épületében katonai tiszteletadás övezi és védelmezi. Nincs olyan érv, amely ennek a csoport érdekek felett álló nemzeti jelképnek a lejáratását a 100 évvel ezelőtt csonkává tett maradék ország - a hírhedt bécsi botrány után is - elviselni lenne köteles. Soha!!!
Kérjük Magyarország közjogi méltóságait, hogy a kormány utasítsa Pintér Sándor belügyminiszter urat, közölje a felvonulás felelős szervezőivel, miszerint a belügyminisztérium azonnal feloszlatja- a készenléti rendőri erők határozott bevetésével - a homoszexuálisok tüntetését, ha a magyar nemzet szent és sérthetetlen jelképét a Magyar Szent Koronát bármilyen formában a felvonulásuk során felhasználnák.
A felvonuló magyar és külföldi személyek magán hálószobákba tartozó nemi orientáltságának a kifejezése nem hozható semmilyen összefüggésbe a magyar nemzet , társadalmi rétegek felett álló, szent és sérthetetlen keresztény-nemzeti jelképével a Magyar Szent Koronával.Pont!
Ez az aljas szándékból kialakított új homoszexuális felvonulási jelkép válasz arra a közelmúltban megelőlegezett miniszterelnöki nyilatkozatra ,amellyel Magyarország miniszterelnöke - akaratától függetlenül - felbátorította a társadalmi felfordulás kiprovokálására törekvő bel-és külföldi bandákat. Ez a szervezők részéről arcátlan válasznak szánt politikai provokáció bizonyíték arra is , hogy mindent megelőz a szervezők oldaláról a társadalmi felfordulás kiprovokálása, ahogy ez már Amerikában és Németországban is napirenddé vált. Hamarosan Közép-Európa következik. Most kell a sarkára állnia az etalonként számon tartott Magyarországnak! !
Ha Önök, magyar közjogi méltóságok nem lépnek fel közösen és szikla szilárdan e provokáció ellen, akkor Magyarország elveszíti a nagyvilág előtt azt a pozitív arculatát is, amelyet országunk a migráns özön megállítása során kiérdemelt a világ társadalmi békére törekvő keresztény-nemzeti erői előtt is. Az Önök hallgatása vagy mulasztása beláthatatlan indulatoknak lehet a forrása belpolitikailag is.
Mielőtt döntenének hallgasság meg a YouTube csatornánkról a Magyar Szent Koronára tett Fogadalmi Eskünket , ami meghatározza minden helyzetben a mi cselekedeteinket is e sárba taposni szándékolt magyar hazánk támadóival szemben is!!! Mégpedig bármi áron!
Katt. ide: https://www.youtube.com/watch?v=LpDndWyXrRs
Bizalommal fogadjuk és el is várjuk a köztisztségükből eredő bölcs és nemzet érdekű döntésüket.
Kereszt a hűségünk – Kard a becsületünk.
Crux est fidelitas nostra- Gladius est integritás nostra.
Kelt Budapesten 2020.június 23-án,
Szent László apostoli magyar lovagkirályunkra is emlékezve,
a magyar-lengyel barátság jegyében.
Ezt a történelmi és nemzeti ereklyét és jelképet az országgyűlés épületében katonai tiszteletadás övezi és védelmezi. Nincs olyan érv, amely ennek a csoport érdekek felett álló nemzeti jelképnek a lejáratását a 100 évvel ezelőtt csonkává tett maradék ország - a hírhedt bécsi botrány után is - elviselni lenne köteles. Soha!!!
Kérjük Magyarország közjogi méltóságait, hogy a kormány utasítsa Pintér Sándor belügyminiszter urat, közölje a felvonulás felelős szervezőivel, miszerint a belügyminisztérium azonnal feloszlatja- a készenléti rendőri erők határozott bevetésével - a homoszexuálisok tüntetését, ha a magyar nemzet szent és sérthetetlen jelképét a Magyar Szent Koronát bármilyen formában a felvonulásuk során felhasználnák.
A felvonuló magyar és külföldi személyek magán hálószobákba tartozó nemi orientáltságának a kifejezése nem hozható semmilyen összefüggésbe a magyar nemzet , társadalmi rétegek felett álló, szent és sérthetetlen keresztény-nemzeti jelképével a Magyar Szent Koronával.Pont!
Ez az aljas szándékból kialakított új homoszexuális felvonulási jelkép válasz arra a közelmúltban megelőlegezett miniszterelnöki nyilatkozatra ,amellyel Magyarország miniszterelnöke - akaratától függetlenül - felbátorította a társadalmi felfordulás kiprovokálására törekvő bel-és külföldi bandákat. Ez a szervezők részéről arcátlan válasznak szánt politikai provokáció bizonyíték arra is , hogy mindent megelőz a szervezők oldaláról a társadalmi felfordulás kiprovokálása, ahogy ez már Amerikában és Németországban is napirenddé vált. Hamarosan Közép-Európa következik. Most kell a sarkára állnia az etalonként számon tartott Magyarországnak! !
Ha Önök, magyar közjogi méltóságok nem lépnek fel közösen és szikla szilárdan e provokáció ellen, akkor Magyarország elveszíti a nagyvilág előtt azt a pozitív arculatát is, amelyet országunk a migráns özön megállítása során kiérdemelt a világ társadalmi békére törekvő keresztény-nemzeti erői előtt is. Az Önök hallgatása vagy mulasztása beláthatatlan indulatoknak lehet a forrása belpolitikailag is.
Mielőtt döntenének hallgasság meg a YouTube csatornánkról a Magyar Szent Koronára tett Fogadalmi Eskünket , ami meghatározza minden helyzetben a mi cselekedeteinket is e sárba taposni szándékolt magyar hazánk támadóival szemben is!!! Mégpedig bármi áron!
Katt. ide: https://www.youtube.com/watch?v=LpDndWyXrRs
Bizalommal fogadjuk és el is várjuk a köztisztségükből eredő bölcs és nemzet érdekű döntésüket.
Kereszt a hűségünk – Kard a becsületünk.
Crux est fidelitas nostra- Gladius est integritás nostra.
Kelt Budapesten 2020.június 23-án,
Szent László apostoli magyar lovagkirályunkra is emlékezve,
a magyar-lengyel barátság jegyében.
Lovagi tisztelettel és nagyrabecsüléssel:
Dr. Nagy László sk.
Rendi kormányzó
H-1029 Budapest- Adyliget ,
Feketerigó u. 52.
Dr. Nagy László sk.
Rendi kormányzó
H-1029 Budapest- Adyliget ,
Feketerigó u. 52.
*****
*****
100 éves Trianon
100 éves angol és amerikai Geopolitika Európában
100 éve megoldatlan problémák Európában
100 éves angol és amerikai Geopolitika Európában
100 éve megoldatlan problémák Európában
Az I. Világháború és az azt követő békediktátumok alapvetően megváltoztatták Európát. Európa központi államait háborús bűnösség indoka alapján büntették meg, politikai és gazdasági struktúrákat semmisítettek meg ,önkényesen megváltoztatták a határokat és milliókat, köztük 4 millió magyart idegen uralom alá helyeztek és egy elnyomott kisebbség sorsának tették ki őket .
Az I. Világháború még nem ért véget
Európa az I. Világháború után egy állandó háborúba lett helyezve, ami nemcsak a II. Világháborúba vezetett, hanem az európai újraegyesítés után is napjainkig folytatódik, mivel a problémák azonosak és nem lettek megoldva. A békediktátumok után Lansing amerikai külügyminiszter helyesen mondta: „Vannak békeszerződéseink, de nem fognak békét hozni, mert az önérdek futóhomokára vannak alapozva”.
Mik voltak ennek az önérdeknek az okai, mik voltak a győztes hatalmak céljai?
A Bécsi Kongresszus és a Szent Szövetség
Ha meg akarjuk érteni az első Világháború céljait, elemezni kell az előtte lévő 100 évet. Trianon alapjait már 100 évvel korábban fektették le.
Egy jelentős fordulópont Európa történelmében a Bécsi Kongresszus 1814/1815 és a közvetlenül utána alapított Szent Szövetség volt, mégpedig több szempontból is.
- A napóleoni háborúk befejezése után először létesült egy szupranationális szövetség az akkori európai hatalmak között azzal a céllal, hogy Európa újjárendezését szervezzék a jövőbeli háborúk elkerülése érdekében. Először a népek és polgárok feje felett - az önrendelkezési jog megsértésével - ami még nem volt írott jog, de mindig érvényben volt mint természetes jog – megváltoztották a határokat, új államokat alapítottak meg és alapvető politikai döntéseket hoztak, amelyek messzemenő következményekkel jártak.
- A Bécsi Kongresszust követően megalakult a Szent Szövetség, egy szövetség Ausztria, Poroszország és Oroszország között. Ennek a kezdeményezője az osztrák Metternich miniszter, későbbi kancellár volt. Ő előzőleg kancellár volt, aki bevezette a Metternich abszolutizmus rendszerét és minden nemzeti, liberális és demokratikus kezdeményezést lenyomott. Magyarországon az 1848-as forradalmat az orosz hadsereg segítségével brutálisan leverték, leverték Magyarország szuverenitásra és szabadságra törekvését, sértve ezzel a Vestfáliai békében - úgyszintén III. Ferdinánd Habsburg uralkodó által - elfogadott nemzetközi koncepciót, ami a szuverén nemzetállamok számára teremtett alapot.
Nagy - Britannia geopolitikai szerepe
Lényeges volt Nagy-Britannia álláspontja a Bécsi Kongresszuson. Ez volt Nagy- Britannia európaellenes politikájának kezdete, amely azóta is meghatározza Európa sorsát. Nagy-Britannia elutasította a Bécsi Kongresszus béketerveit és kilépett a Szent Szövetségből. A gyarmattartó hatalom Nagy- Britannia azóta kiterjesztette a British Empire imperialista ideológiáját Európára. Egy erős kontinentális Európa konkurrenciája veszélyt jelent Angliának. Riasztó jel volt 1867 ben az Osztrák-Magyar Monarchia megalapítása és 1871-ben a Bismarck által létrehozott Német Birodalom. E két birodalom gazdasági hatalmában Nagy- Britannia túl nagy fenyegető veszélyt látott. Ahogy ma már tudjuk, és amint az elmúlt tíz év Angliában és Amerikában megjelent publikációiból kitűnik, Nagy-Britannia már a 19. század második felében megkezdte az Első Világháború előkészítését. Abban az időben Nagy- Britannia már aktív volt a Balkánon, és később csapatokat küldött a Balkánra, mert az Ottomán Birodalom, amely ott teret nyert, szintén az ellenségképbe tartozott.
Közép-Európa megsemmisítése a cél
Tehát az I.Világháborút Nagy -Britannia, akihez Franciaország és később az Egyesült Államok is csatlakozott, tudatosan erőltette. Európa Közepének megsemmisítése a cél, konkrétan Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia megsemmisítése és ezen államok mint politikai hatalom, de különösen gazdasági tényező kikapcsolása volt. Ahogy azt számos publikáció Nagy- Britanniában és Amerikában megerősíti,
a Németországra és az Osztrák-Magyar Monarchiára ráhárított kizárólagos felelősség az Első Világháborúért egy történelmi hazugság!
Az Egyesült Államok belépése az I. Világháborúba
Wilson elnök 14 pontja
Alapvető jelentőséggel bírt az Egyesült Államok csatlakozása az Első Világháborúba és Wilson elnök 14 pontjának kihirdetése az Amerikai Kongresszusban 1918. január 6-án tartott beszédében, amelyben a 10. pontban először mint politikai posztulátum szerepel az önrendelkezési jog. Ez volt egyidejűleg a háború célja és a fegyverszünet oka, amely véget vetett a háborúnak.
„Béketárgyalások” – az önrendelkezési jog megtagadása
A béketárgyalások példaképe kétségtelen a Bécsi Kongresszus volt. Azzal a különbséggel, hogy Bécsben a legyőzött Franciaország képviselője is a tárgyalóasztalnál ült, mivel Trianonban - de Versaillesban és St. Germainban is – a legyőzött országokat kizárták a tárgyalásokból. A forgatókönyv már előre meg volt írva, az előbbi cél megvalósítás céljából. A győztes hatalmak – a leghangosabb Franciaország volt Magyarország ellen – megtagadták az önrendelkezési jogot, a megígért önrendelkezés helyett önkényesen megváltoztatták a határokat, Magyarországot sokkal jobban megbüntették, mint Németországot (Magyarország elvesztette területének 70% - át, miközben Németország csak 15% -át). A győztesek nemcsak katonai győzelmet és területi megsemmisítést akartak, hanem az intézkedéseknek béke időben is folytatódniuk kellett, korlátozniuk kellett a gazdasági jólétet és a politikai befolyást.
Közép- Európát mint politikai és gazdasági tényezőt véglegesen meg akarták semmisíteni. Egy irányzat, ami még a mai napig mint vörös fonal húzódik végig és ami a rendszeres módon ismétlődő Európa megosztására irányuló próbálkozásokban is látszik.
Később az Egyesült Államok vette át a süllyedő Brit Világbirodalom szerepét. A transzatlanti közösség célja marad továbbra is Európa gazdasági és politikai gyengítése, valamint a transzatlanti befolyás biztosítása. Ehhez tartozik az Európai Unió Oroszországgal szembeni fellépése, amelyet mint konkurens világhatalmat ki kell kapcsolni.
Az ideológiai alap: Halford Mackinder Szívország elmélete
Az Európa Közepe ellen irányuló ellenséges politikai ideológia alapja a Halford Mackinder által 1904-ben Londonban közzétett „The Geographical Pivot of History” (A földrajz a történelem kulcsa) tanulmány és az ebben fogalmazott a Heartland – Szívország elmélet.
Mackinder ebben fogalmazza meg a kontinentális hatalom politikai, gazdasági és stratégiai fölényeit a tengeri hatalmakkal szemben. A Heartland elmélet így szól: Azok, akik Kelet- Közép-Európát uralják, a Heartland-et – Szívországot- uralják. Azok, akik a Szívországot uralják, a világszigetet, azaz Eurázsiát uralják.
Azok, akik a világszigetet (Eurázsiát) uralják, az egész világ felett uralkodnak. Mackider ezzel mutatja be, hogy Nagy -Britannia globális hatalmi helyzetét az Európában kialakuló kontinentális hatalom veszélyezteti, mivel csak egy szárazföldi hatalom vezethet globális uralomhoz. Mackinder hangsúlyozza Közép és Kelet- Európa fontosságát mint veszélyforrást, amelyet meg kell szüntetni vagy amelyen uralkodni kell.
George Friedmann politológus, egy 2015 márciusában tartott előadásában beismerte, hogy ez a Mackinder elmélet - amelyet az Egyesült Államok katonai akadémiáján még a mai napig is tanítanak – már 100 éve az amerikai külpolitika alapját képezi, mégpedig egy eurázsiai kontinentális hatalom kialakulásának megakadályozását. Konkrétan: minden eszközzel meg kell akadályozni, hogy Németország és Oroszország együtt működjön. Ennek értelmében látható Közép- és Kelet-Európa jelentősége, ami pufferzónaként működve az Oroszországgal illetve
Eurázsiával való kapcsolatot kellene megakadályoznia.
II. Világháború után
A II. Világháború utáni béketárgyalásokon Párizsban meg lett volna a lehetőség, Trianon újra tárgyalására. De a magyar kormány és a magyar delegáció nem élt ezzel mint az osztrákok és a Dél-tiroliak, akik a tilalom ellenére ott voltak, minden delegációval tárgyaltak és nagy elismerést kaptak. Az eredmény egy autonómia- szerződés volt, de majdnem sikerült elérni a visszacsatolást Ausztriához. A magyarok mellett is sok szimpatizáns volt , főleg az orosz külügyminiszter Molotov, de a magyarok egy szót sem emeltek. Bűn volt, hogy hagyták magukat
megnyugtatni azzal a ígérettel , hogy az ENSZ keretében mindenkinek járnak majd az emberi jogok.
A II. Világháború után is folytatódott Közép-Európa gyengítése. Európa felosztása Közép- és Kelet Európa kiszolgáltatása a kommunista szovjet uralomnak a Nyugat kivánsága volt (Churchill papírszalvétán ajánlotta fel Sztálinnak, Magyarországot szó szerint ráírta).
Az 1920-ban megtagadott önrendelkezési jogot még jobban megsértették a II. Világháború után, az egész keleti blokk szovjet uralom alá került. Az első nagy önrendelkezési harcot a II. Világháború után – az 1956 magyar forradalmat – vérbe fojtották, de ez a forradalom hozzájárult ahhoz, hogy az önrendelkezési jog 10 évvel később a két ENSZ Emberi Jogi paktum 1. cikkélyében írásos és kötelező jog lett.
Európa 1989 óta
Önrendelkezési hullám a Baltikumtól Jugoszláviáig
A Nyugatnak nem volt kívánatos véget vetni Európa felosztásának. Az idegen uralom és a kommunizmus alól való felszabadulást a népek egyedül és saját erejükkel intézték el - Magyarország példamutató kezdeményezésével.
Ezért érthetetlen, hogy az önrendelkezés hulláma, ami Európa nyitása után a Baltikumtól Jugoszláviáig söpört és számos népnek hozta el a függetlenséget és a szabadságot, a magyar nép mellett elhaladt. A magyarok nem ragadták meg az alkalmat az önrendelkezés követelésével, mint más népek. Ez volt már a második mulasztás 1947 után. Közismert európai nemzetközi jogászok - Felix Ermacora, Guy Heraud, Otto Kimminich, Theo Veiter - észrevételeit és tanácsait nem hallgatták meg. Inkább elfogadták Trianont .
Az Egyesült Államok befolyása 1989 óta
Az Egyesült Államok az I. Világháború geopolitikai céljait – Mackinder elmélet alapján –újjáélesztette – sőt mi több: kibővítette és fokozta. A Szovjetunió összeomlása és hideg háború befejezése után Amerika maradt az egyetlen világhatalom és az egypólusú világhatalom fenntartása lett a célja. Amerika az önrendelkezési jogot – mint nemzetközi jogot – nem tartja tiszteletben – csak ott, ahol geopoitikai okokból szükséges, mint pl.Koszovóban. De másutt elleneztek minden önrendelkezési törekvést (Bush elnök Kijevben, Warren Zimmermann nagykövet Belgrádban). Egy egységes, szabad, önrendelkezett, demokratikus, gazdaságilag és politikailag erős Európa nem áll az USA érdekében.
A befolyásolási terület biztosítása érdekében 2000- ben összehívták a Pozsonyi konferenciát , ahol a Baltikumtól - Törökországig húzták a vonalat és kijelölték a „területüket” - mindent a vonaltól balra. Az amerikaiak azt a javaslatot ist tették, hogy ezen a vonalon egy falat kell felhúzni. Ez mutatja, hogy a Vasfüggönyt is nyugaton találták ki.
Belépés a NATO- ba és Európai Unióba
A magyarok nagy reményeket fűztek a nyugati szervezetekbe való belépéshez,főleg az elcsatolt területeken élő magyarok vártak erre.
A remények nem teljesültek! Az Európai Unióhoz való csatlakozásnak feltétele volt a belépés a NATO-ba. Abba a NATO- ba, amely Tony Blair Egyesült Államokban tartott beszéde óta már nem védelmi szövetség, hanem támadó szövetség, amely megengedi – humanitárius beavatkozás indokolással - szuverén államok megtámadását és a rendszerükbe történő beavatkozást.
Ezzel súlyosan megsérti a nemzetközi jogot, nem tartja be az erőszak tilalmát, ami háborús bűncselekmény. Az első példa a Jugoszlávia elleni agresszív háború a "patkó hazugságának" ürügyével, amit Afganisztán, Irak, Líbia, Szíria követett.
Tehát a NATO sem tiszteli a népek önrendelkezését és az államok szuverenitását. A magyarság számára fájdalmas, hogy a NATO minden revízió és határmódosítás követelését betiltotta és a szomszédos országokkal kötött alapszerződéseket követelete, amelyek Trianont erősítették.
Európai Unió
Az EU- ba történő belépés sem teljesítette az elvárt reményeket. Az EU a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségként definiálja magát, ennek ellenére egyetlen EU intézmény sem demokratikusan legitimált, az EU Bírósága sem. Az Európai Unió az EUs szerződések ellenére az államok szuverenitását nem tiszteli. A Maastrichti Szerződés a nemzetállamok végét jelenti.
Az önrendelkezési jogot az EU sem ismeri el, hanem szintén az amerikai határozatokat követeli. Mivel Horvátország függetlenségét csak 1 év után ismerték el – Helmut Kohl kancellár és az osztrák külügyminiszter Alois Mock nyomására - Koszovót 24 óra alatt ismerték el, mivel Koszovó geostratégiai fontosságú Amerikának. Viszont a Krím félszigetet, ahol tiszta önrendelkezési jog és népszavazás alapján történt ennek megvalósítása. Ukrajnától a mai napig nem ismerik el és jogtalanul annexiónak nevezik!
Aggasztó, hogy a törvények és rendeletek 80%-a Brüsszelből származnak . Egy olyan Brüsszelből, ami képmása az Egyesült Államoknak és ami nem az európai népek érdekeit képviseli, hanem az amerikai parancsokat hajtja végre.
Európa veszélyben
Háború Oroszország ellen
Ma egész Európa veszélyben van. Vannak, akik azt mondják hogy végveszélyben. A veszély ma nem keletről, hanem nyugatról jön. Mert onnan irányítják a háborút. Nemcsak egyet, hanem két háborút. Az egyik háború Oroszország ellen folyik. Soros György már évekkel ezelőtt mondta Brüsszelben , hogy Európa háborúban van, de az európaiak nem veszik észre. Igaza van. Azért nem veszik észre, mert a központosított média vagy eltitkolja vagy hazudik, hogy Oroszország veszélyt jelent Európának. A helyzet megegyezik az Első Világáború előtti helyzettel. Minden háború – főleg a forró háború – hazugságokkal kezdődik.
Nem Oroszország akar háborút, hanem a NATO céltudatosan fenyegeti és provokálja Oroszországot a határai előtt. Csodának kell tekinteni és az oroszoknak hálát kell adni, hogy nem hagyták provokálni magukat és nem tört ki ez a háború, amelyet az Egyesült Államok ki akar provokálni. A nagy veszély fennáll. A katasztrófa áldozata Európa lenne. Magyarország mint NATO tag célpont lenne.
Meg kellene gondolni a kilépést a NATO- ból.
Háború az európai népek és nemzetek ellen
A második háború az európai népek és nemzetek ellen folyik. Ez az Európa elleni háború viszont már régóta tart, más, de még veszélyesebb eszközökkel. Ez egy háború az államok szuverenitása és az európai népek és nemzetek önrendelkezése ellen. A háború vezetői és irányítói az Európai Unió a transzatlanti hatalommal együtt, a támogatóik pedig a pénzvilág és civilszervezetek hálózata.
A kitűzött célt Thomas Barnett, az amerikai védelmiminiszter Rumsfeld tanácsadója által írt könyvekben („Blueprint for Action” „The Pentagon ́s New Map”) lehet olvasni. Eszerint a globalizáció és a globalizált világ Amerika vezetésével a cél, mivel Amerika a globalizácó világító toronya. Ehhez az kell, hogy ne legyenek se népek se nemzetek, hanem egy egységes populáció, amelynek az IQ 90 legyen, ami nem elég a gondolkodáshoz, de elég a munkához.
Thomas Barnett azt is elárulja, hogyan lehet egy ilyen egységes társadalmat létrehozni: Évente 1,5 millió bevándorlót kell betelepíteni Európába, éspedig Ázsiából és Afrikából.
És ha egy politikus nem fogadja el ezt a célt, akkor őt el kell tüntetni, de nagyon gyorsan. De ha egy politikus komolyan ellenáll, akkor Barnett írja: „ I say, kill them”
Én mondom: őt meg kell ölni.” Az Európai Unió hűséges az Egyesült Államokhoz, képviseli a globalizáció eszméjét. A nemzetállamokat az EU koncepciója szerint szintén fel kell oldani (Frans Timmermans, az EU Bizottság alelnöke: „A föld utolsó sarkáig is meg kell tisztítani a nemzetállamoktól és el kell érni, hogy sehol se legyenek homogén társadalmak”.
A nemzetállam és a nemzet fogalma nem kivánatos szavak az EU- ban. Aki ezt használja veszélyes nacionalista. De a nép fogalma is a múlthoz tartozik. Sőt a német külügyminiszter is azt mondta nem régen, hogy német nép nem létezik. Aki a nép érdekeit képviseli, az populista.
A régi elv vox populi - vox dei már nem érvényes. Az EU fél a néptől és a népszavazástól. Frans Timmermans: „népszavazások csak az ókori Görögországban voltak és ma már csak a svájci tehénfalvakban.” Azért ellenzi az EU minden önrendelkezési törekvést.
A megoldatlan problémák Európában
Az I. Világháború óta Európa azokkal a problémákkal kűzd, amelyek a békediktátumok a Központi Hatalmak szétverése után váltottak ki. Ezek a problémák a II. Világháborúba vezettek, de Európa utána sem találta meg a helyét.
Demokrácia helyett nyugati totalitárius liberalizmus
Nyugaton már régóta megszűnt a demokrácia olyan értelemben, hogy a nép a jog alkotója. A post-demokratikus rendszerben a polgároknak nincs lehetőségük impulzust adni a politikai folyamatoknak vagy befolyásolni döntéseket. Az akaratképzés kivülálló gazdasági és pénzügyi fórumokban zajlik, a civil szervezetek működő hálózatán keresztül. A politikai döntések háttérben jönnek létre , láthatlanul és titokban . Az új totalitarizmus liberális öltönyben mutatja meg magát és eltitkolja a hátterét. Ebben a hálózatban a pártok is szerepelnek, de a legfontosabb szerep a médiára esik. A független média hiánya jellemzője a mostani totalitárius rendszernek, amely hamis liberális maszkkal félrevezeti az embereket.
Válság Európában
Európa nagy válságban van. Politikailag és gazdaságilag. Az EU egyre nagyobb nyomást gyakorol az államokra, kialakult egy diktatúra, amely puha mert láthatatlan, de emiatt sokkal veszélyesebb, a társadalom marginalizált és közömbös. Az Európai Unió megsérti az államok szuverenitását, megtagadja a népek önrendelkezését. Az EU nem találja a megfelelő válaszokat a problémákra, ami a coronavírus válságban drasztikusan látható. Nem kell prófétának lenni ahhoz, ha azt mondjuk, hogy az EU-nak ilyen körülmények között már nem lesz
hosszú élete, szét fog esni.
Végső következtetés és kiút
Ma nemcsak Trianon a magyarság elleni fegyver, hanem a globalizáció és a bevándorlás, amelyek még veszélyesebbek, mert visszafordíthatatlanok. Magyarország jó úton halad és sikeresen ellenáll a nyugati liberális folyamatnak, megvédi a szuverenitását és a magyarság kultúráját, nemzeti identitását.
Magyarország a történelem folyamán az alapvető jogokkal mindig 100 évvel előbbre járt mint a német terület (lásd: Alkotmány 1222, autonómia 1224, vallásszabadság 1568): Magyarország ismét nagy kihívás előtt áll. Az impulzus és új erő most is csak Magyarországról és Európa Közepéről jöhet.
Egy új önálló és független Európát kell létrehozni, el kell hagyni az atlanti hidat visza kell szorítani az amerikai befolyást. Vissza kell szerezni az államok szuverenitását és a népek önrendelkezését. Létre kell hozni egy új európai együttműködést szabad és szuverén államok között.
Ehhez szükséges, hogy vissza kell térni az európai értékekhez és vissza kell állítani a három oszlopot, amelyek Európa alapjait jelentik: a kereszténységet, a görög filozófiát és demokráciát valamint a római jogot.
Az első követelés kell hogy legyen: vissza a joghoz!
Követelni kell az önrendelkezési jog korlátlan betartását és elismerését. Itt az idő, ideje befejezni az I. világháborút és teljesíteni a 100 évvel ezelőtt megígért önrendelkezést. Követelni kell a visszatérést a demokratikus alapjogokhoz és a média- és vélemény nyilvánítás szabadsághoz nyugaton. Követelni kell, hogy a nyugat fejezze be a post-demokratikus időszakot és térjen vissza az eredeti demokráciához.
Vissza kell térni a nemzetközi joghoz, amelynek az alapja az önrendelkezési jog, amely 1966 ́óta kötelező jog. Ennek a jognak a végrehajtási mechanizmusát kellene kidolgozni és követelni. Mert a világon minden regionális konfliktusnál a megtagadott önrendelkezés az oka. Végre be kellene tartani a számos ENSZ rezoluciót és számos nemzetközi határozatot.
Önrendelkezés a magyarságnak
Ami a Trianon által szenvedő magyarokat illeti: Az önrendelkezés alapja az akarat kinyilvánítása. Elszigetelt autonómia követelések nem vezethetnek célra, mert az autonómia kiegyenlítődés eszköze. Autonómiát mindig csak a függetlenség helyett adnak. (Lásd a mostani plakátokat Dél-Tirolban). A nép akaratát szavazófülkében kell kinyilvánítani vagy aláírás gyűjtéssel.
Az önrendelkezési jogot csak az érintett területen élő magyar nép – tehát Erdélyben, Délvidéken, Felvidéken, Kárpátalján – követelheti. Senki más, a magyar kormány sem követelheti ezt a jogot, amely az érintett népnek jár és amelyet csak az érintett nép követelhet. Azt a népszavazást meg kell tartani, amit az I. Világháború után megtagadtak.
Fontos arra is rámutatni, hogy a nemzetközi jog alapján csak egy nép követelheti az önrendelkezést (lásd dél-tiroli nép, koszovói nép, krími nép stb.), nem jár egy kisebbségnek, amelyet csak diszkriminációtól kell védeni, nem jár egy népcsoportnak, amelynek csak kulturális jogai vannak és egyáltalán nem jár egy közösségnek – egy közösségnek zéró joga van!
Tehát ameddig a magyarság az elcsatolt területeken nem definiálja magát mint nép – erdélyi nép, székely nép, felvidéki nép, kárpátaljai nép délvidéki nép – addig egy önrendelkezési követeléssel nem is lehet foglalkozni.
A magyar kormány is csak akkor hívhat fel egy nemzetközi fórumot, ha egy meghatalmazást kap az érintett terület népétől. És csak akkor, ha a tárgyalások az érintett szomszédos kormánnyal nem vezetnek eredményhez, tehát csak akkor, ha nemzetközi konfliktus alakul ki két állam között.
Tehát kezdményezni kell a népszavazást vagy konzultációt minden érintett területen, amelyen minden magyar vegyen részt, akinek a családja több mint 3 generáción keresztül ott él. Tudni kell, hogy mit akar a nép, ez eddig még nem derült ki. Bátorítani kell a magyarságot, ezt az utat kezdeményezni és követelni kell, ennek az eredménynek alapján cselekedni és a szükséges lépéseket indítani.
Az önrendelkezés nem évül el. Mindig és mindenhol jár, minden népnek. A magyaroknak is. Az önrendelkezési jog természetes jog is, ezt a jogot nem kell kérni és nem lehet kapni, minden ember ezzel a joggal születik.
A hazugság nem örökké érvényes, az igazságot nem lehet végig hamisítani, nem lehet örökké eltitkolni.
A természetes jog erősebb, mint minden kényszer. Végre az igazság és a jog győzni fog. Ehhez csak igazi akarat és bátorság kell
Dr. Eva Maria Barki
Bécs. 2020 június 4.
Lényeges volt Nagy-Britannia álláspontja a Bécsi Kongresszuson. Ez volt Nagy- Britannia európaellenes politikájának kezdete, amely azóta is meghatározza Európa sorsát. Nagy-Britannia elutasította a Bécsi Kongresszus béketerveit és kilépett a Szent Szövetségből. A gyarmattartó hatalom Nagy- Britannia azóta kiterjesztette a British Empire imperialista ideológiáját Európára. Egy erős kontinentális Európa konkurrenciája veszélyt jelent Angliának. Riasztó jel volt 1867 ben az Osztrák-Magyar Monarchia megalapítása és 1871-ben a Bismarck által létrehozott Német Birodalom. E két birodalom gazdasági hatalmában Nagy- Britannia túl nagy fenyegető veszélyt látott. Ahogy ma már tudjuk, és amint az elmúlt tíz év Angliában és Amerikában megjelent publikációiból kitűnik, Nagy-Britannia már a 19. század második felében megkezdte az Első Világháború előkészítését. Abban az időben Nagy- Britannia már aktív volt a Balkánon, és később csapatokat küldött a Balkánra, mert az Ottomán Birodalom, amely ott teret nyert, szintén az ellenségképbe tartozott.
Közép-Európa megsemmisítése a cél
Tehát az I.Világháborút Nagy -Britannia, akihez Franciaország és később az Egyesült Államok is csatlakozott, tudatosan erőltette. Európa Közepének megsemmisítése a cél, konkrétan Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia megsemmisítése és ezen államok mint politikai hatalom, de különösen gazdasági tényező kikapcsolása volt. Ahogy azt számos publikáció Nagy- Britanniában és Amerikában megerősíti,
a Németországra és az Osztrák-Magyar Monarchiára ráhárított kizárólagos felelősség az Első Világháborúért egy történelmi hazugság!
Az Egyesült Államok belépése az I. Világháborúba
Wilson elnök 14 pontja
Alapvető jelentőséggel bírt az Egyesült Államok csatlakozása az Első Világháborúba és Wilson elnök 14 pontjának kihirdetése az Amerikai Kongresszusban 1918. január 6-án tartott beszédében, amelyben a 10. pontban először mint politikai posztulátum szerepel az önrendelkezési jog. Ez volt egyidejűleg a háború célja és a fegyverszünet oka, amely véget vetett a háborúnak.
„Béketárgyalások” – az önrendelkezési jog megtagadása
A béketárgyalások példaképe kétségtelen a Bécsi Kongresszus volt. Azzal a különbséggel, hogy Bécsben a legyőzött Franciaország képviselője is a tárgyalóasztalnál ült, mivel Trianonban - de Versaillesban és St. Germainban is – a legyőzött országokat kizárták a tárgyalásokból. A forgatókönyv már előre meg volt írva, az előbbi cél megvalósítás céljából. A győztes hatalmak – a leghangosabb Franciaország volt Magyarország ellen – megtagadták az önrendelkezési jogot, a megígért önrendelkezés helyett önkényesen megváltoztatták a határokat, Magyarországot sokkal jobban megbüntették, mint Németországot (Magyarország elvesztette területének 70% - át, miközben Németország csak 15% -át). A győztesek nemcsak katonai győzelmet és területi megsemmisítést akartak, hanem az intézkedéseknek béke időben is folytatódniuk kellett, korlátozniuk kellett a gazdasági jólétet és a politikai befolyást.
Közép- Európát mint politikai és gazdasági tényezőt véglegesen meg akarták semmisíteni. Egy irányzat, ami még a mai napig mint vörös fonal húzódik végig és ami a rendszeres módon ismétlődő Európa megosztására irányuló próbálkozásokban is látszik.
Később az Egyesült Államok vette át a süllyedő Brit Világbirodalom szerepét. A transzatlanti közösség célja marad továbbra is Európa gazdasági és politikai gyengítése, valamint a transzatlanti befolyás biztosítása. Ehhez tartozik az Európai Unió Oroszországgal szembeni fellépése, amelyet mint konkurens világhatalmat ki kell kapcsolni.
Az ideológiai alap: Halford Mackinder Szívország elmélete
Az Európa Közepe ellen irányuló ellenséges politikai ideológia alapja a Halford Mackinder által 1904-ben Londonban közzétett „The Geographical Pivot of History” (A földrajz a történelem kulcsa) tanulmány és az ebben fogalmazott a Heartland – Szívország elmélet.
Mackinder ebben fogalmazza meg a kontinentális hatalom politikai, gazdasági és stratégiai fölényeit a tengeri hatalmakkal szemben. A Heartland elmélet így szól: Azok, akik Kelet- Közép-Európát uralják, a Heartland-et – Szívországot- uralják. Azok, akik a Szívországot uralják, a világszigetet, azaz Eurázsiát uralják.
Azok, akik a világszigetet (Eurázsiát) uralják, az egész világ felett uralkodnak. Mackider ezzel mutatja be, hogy Nagy -Britannia globális hatalmi helyzetét az Európában kialakuló kontinentális hatalom veszélyezteti, mivel csak egy szárazföldi hatalom vezethet globális uralomhoz. Mackinder hangsúlyozza Közép és Kelet- Európa fontosságát mint veszélyforrást, amelyet meg kell szüntetni vagy amelyen uralkodni kell.
George Friedmann politológus, egy 2015 márciusában tartott előadásában beismerte, hogy ez a Mackinder elmélet - amelyet az Egyesült Államok katonai akadémiáján még a mai napig is tanítanak – már 100 éve az amerikai külpolitika alapját képezi, mégpedig egy eurázsiai kontinentális hatalom kialakulásának megakadályozását. Konkrétan: minden eszközzel meg kell akadályozni, hogy Németország és Oroszország együtt működjön. Ennek értelmében látható Közép- és Kelet-Európa jelentősége, ami pufferzónaként működve az Oroszországgal illetve
Eurázsiával való kapcsolatot kellene megakadályoznia.
II. Világháború után
A II. Világháború utáni béketárgyalásokon Párizsban meg lett volna a lehetőség, Trianon újra tárgyalására. De a magyar kormány és a magyar delegáció nem élt ezzel mint az osztrákok és a Dél-tiroliak, akik a tilalom ellenére ott voltak, minden delegációval tárgyaltak és nagy elismerést kaptak. Az eredmény egy autonómia- szerződés volt, de majdnem sikerült elérni a visszacsatolást Ausztriához. A magyarok mellett is sok szimpatizáns volt , főleg az orosz külügyminiszter Molotov, de a magyarok egy szót sem emeltek. Bűn volt, hogy hagyták magukat
megnyugtatni azzal a ígérettel , hogy az ENSZ keretében mindenkinek járnak majd az emberi jogok.
A II. Világháború után is folytatódott Közép-Európa gyengítése. Európa felosztása Közép- és Kelet Európa kiszolgáltatása a kommunista szovjet uralomnak a Nyugat kivánsága volt (Churchill papírszalvétán ajánlotta fel Sztálinnak, Magyarországot szó szerint ráírta).
Az 1920-ban megtagadott önrendelkezési jogot még jobban megsértették a II. Világháború után, az egész keleti blokk szovjet uralom alá került. Az első nagy önrendelkezési harcot a II. Világháború után – az 1956 magyar forradalmat – vérbe fojtották, de ez a forradalom hozzájárult ahhoz, hogy az önrendelkezési jog 10 évvel később a két ENSZ Emberi Jogi paktum 1. cikkélyében írásos és kötelező jog lett.
Európa 1989 óta
Önrendelkezési hullám a Baltikumtól Jugoszláviáig
A Nyugatnak nem volt kívánatos véget vetni Európa felosztásának. Az idegen uralom és a kommunizmus alól való felszabadulást a népek egyedül és saját erejükkel intézték el - Magyarország példamutató kezdeményezésével.
Ezért érthetetlen, hogy az önrendelkezés hulláma, ami Európa nyitása után a Baltikumtól Jugoszláviáig söpört és számos népnek hozta el a függetlenséget és a szabadságot, a magyar nép mellett elhaladt. A magyarok nem ragadták meg az alkalmat az önrendelkezés követelésével, mint más népek. Ez volt már a második mulasztás 1947 után. Közismert európai nemzetközi jogászok - Felix Ermacora, Guy Heraud, Otto Kimminich, Theo Veiter - észrevételeit és tanácsait nem hallgatták meg. Inkább elfogadták Trianont .
Az Egyesült Államok befolyása 1989 óta
Az Egyesült Államok az I. Világháború geopolitikai céljait – Mackinder elmélet alapján –újjáélesztette – sőt mi több: kibővítette és fokozta. A Szovjetunió összeomlása és hideg háború befejezése után Amerika maradt az egyetlen világhatalom és az egypólusú világhatalom fenntartása lett a célja. Amerika az önrendelkezési jogot – mint nemzetközi jogot – nem tartja tiszteletben – csak ott, ahol geopoitikai okokból szükséges, mint pl.Koszovóban. De másutt elleneztek minden önrendelkezési törekvést (Bush elnök Kijevben, Warren Zimmermann nagykövet Belgrádban). Egy egységes, szabad, önrendelkezett, demokratikus, gazdaságilag és politikailag erős Európa nem áll az USA érdekében.
A befolyásolási terület biztosítása érdekében 2000- ben összehívták a Pozsonyi konferenciát , ahol a Baltikumtól - Törökországig húzták a vonalat és kijelölték a „területüket” - mindent a vonaltól balra. Az amerikaiak azt a javaslatot ist tették, hogy ezen a vonalon egy falat kell felhúzni. Ez mutatja, hogy a Vasfüggönyt is nyugaton találták ki.
Belépés a NATO- ba és Európai Unióba
A magyarok nagy reményeket fűztek a nyugati szervezetekbe való belépéshez,főleg az elcsatolt területeken élő magyarok vártak erre.
A remények nem teljesültek! Az Európai Unióhoz való csatlakozásnak feltétele volt a belépés a NATO-ba. Abba a NATO- ba, amely Tony Blair Egyesült Államokban tartott beszéde óta már nem védelmi szövetség, hanem támadó szövetség, amely megengedi – humanitárius beavatkozás indokolással - szuverén államok megtámadását és a rendszerükbe történő beavatkozást.
Ezzel súlyosan megsérti a nemzetközi jogot, nem tartja be az erőszak tilalmát, ami háborús bűncselekmény. Az első példa a Jugoszlávia elleni agresszív háború a "patkó hazugságának" ürügyével, amit Afganisztán, Irak, Líbia, Szíria követett.
Tehát a NATO sem tiszteli a népek önrendelkezését és az államok szuverenitását. A magyarság számára fájdalmas, hogy a NATO minden revízió és határmódosítás követelését betiltotta és a szomszédos országokkal kötött alapszerződéseket követelete, amelyek Trianont erősítették.
Európai Unió
Az EU- ba történő belépés sem teljesítette az elvárt reményeket. Az EU a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségként definiálja magát, ennek ellenére egyetlen EU intézmény sem demokratikusan legitimált, az EU Bírósága sem. Az Európai Unió az EUs szerződések ellenére az államok szuverenitását nem tiszteli. A Maastrichti Szerződés a nemzetállamok végét jelenti.
Az önrendelkezési jogot az EU sem ismeri el, hanem szintén az amerikai határozatokat követeli. Mivel Horvátország függetlenségét csak 1 év után ismerték el – Helmut Kohl kancellár és az osztrák külügyminiszter Alois Mock nyomására - Koszovót 24 óra alatt ismerték el, mivel Koszovó geostratégiai fontosságú Amerikának. Viszont a Krím félszigetet, ahol tiszta önrendelkezési jog és népszavazás alapján történt ennek megvalósítása. Ukrajnától a mai napig nem ismerik el és jogtalanul annexiónak nevezik!
Aggasztó, hogy a törvények és rendeletek 80%-a Brüsszelből származnak . Egy olyan Brüsszelből, ami képmása az Egyesült Államoknak és ami nem az európai népek érdekeit képviseli, hanem az amerikai parancsokat hajtja végre.
Európa veszélyben
Háború Oroszország ellen
Ma egész Európa veszélyben van. Vannak, akik azt mondják hogy végveszélyben. A veszély ma nem keletről, hanem nyugatról jön. Mert onnan irányítják a háborút. Nemcsak egyet, hanem két háborút. Az egyik háború Oroszország ellen folyik. Soros György már évekkel ezelőtt mondta Brüsszelben , hogy Európa háborúban van, de az európaiak nem veszik észre. Igaza van. Azért nem veszik észre, mert a központosított média vagy eltitkolja vagy hazudik, hogy Oroszország veszélyt jelent Európának. A helyzet megegyezik az Első Világáború előtti helyzettel. Minden háború – főleg a forró háború – hazugságokkal kezdődik.
Nem Oroszország akar háborút, hanem a NATO céltudatosan fenyegeti és provokálja Oroszországot a határai előtt. Csodának kell tekinteni és az oroszoknak hálát kell adni, hogy nem hagyták provokálni magukat és nem tört ki ez a háború, amelyet az Egyesült Államok ki akar provokálni. A nagy veszély fennáll. A katasztrófa áldozata Európa lenne. Magyarország mint NATO tag célpont lenne.
Meg kellene gondolni a kilépést a NATO- ból.
Háború az európai népek és nemzetek ellen
A második háború az európai népek és nemzetek ellen folyik. Ez az Európa elleni háború viszont már régóta tart, más, de még veszélyesebb eszközökkel. Ez egy háború az államok szuverenitása és az európai népek és nemzetek önrendelkezése ellen. A háború vezetői és irányítói az Európai Unió a transzatlanti hatalommal együtt, a támogatóik pedig a pénzvilág és civilszervezetek hálózata.
A kitűzött célt Thomas Barnett, az amerikai védelmiminiszter Rumsfeld tanácsadója által írt könyvekben („Blueprint for Action” „The Pentagon ́s New Map”) lehet olvasni. Eszerint a globalizáció és a globalizált világ Amerika vezetésével a cél, mivel Amerika a globalizácó világító toronya. Ehhez az kell, hogy ne legyenek se népek se nemzetek, hanem egy egységes populáció, amelynek az IQ 90 legyen, ami nem elég a gondolkodáshoz, de elég a munkához.
Thomas Barnett azt is elárulja, hogyan lehet egy ilyen egységes társadalmat létrehozni: Évente 1,5 millió bevándorlót kell betelepíteni Európába, éspedig Ázsiából és Afrikából.
És ha egy politikus nem fogadja el ezt a célt, akkor őt el kell tüntetni, de nagyon gyorsan. De ha egy politikus komolyan ellenáll, akkor Barnett írja: „ I say, kill them”
Én mondom: őt meg kell ölni.” Az Európai Unió hűséges az Egyesült Államokhoz, képviseli a globalizáció eszméjét. A nemzetállamokat az EU koncepciója szerint szintén fel kell oldani (Frans Timmermans, az EU Bizottság alelnöke: „A föld utolsó sarkáig is meg kell tisztítani a nemzetállamoktól és el kell érni, hogy sehol se legyenek homogén társadalmak”.
A nemzetállam és a nemzet fogalma nem kivánatos szavak az EU- ban. Aki ezt használja veszélyes nacionalista. De a nép fogalma is a múlthoz tartozik. Sőt a német külügyminiszter is azt mondta nem régen, hogy német nép nem létezik. Aki a nép érdekeit képviseli, az populista.
A régi elv vox populi - vox dei már nem érvényes. Az EU fél a néptől és a népszavazástól. Frans Timmermans: „népszavazások csak az ókori Görögországban voltak és ma már csak a svájci tehénfalvakban.” Azért ellenzi az EU minden önrendelkezési törekvést.
A megoldatlan problémák Európában
Az I. Világháború óta Európa azokkal a problémákkal kűzd, amelyek a békediktátumok a Központi Hatalmak szétverése után váltottak ki. Ezek a problémák a II. Világháborúba vezettek, de Európa utána sem találta meg a helyét.
Demokrácia helyett nyugati totalitárius liberalizmus
Nyugaton már régóta megszűnt a demokrácia olyan értelemben, hogy a nép a jog alkotója. A post-demokratikus rendszerben a polgároknak nincs lehetőségük impulzust adni a politikai folyamatoknak vagy befolyásolni döntéseket. Az akaratképzés kivülálló gazdasági és pénzügyi fórumokban zajlik, a civil szervezetek működő hálózatán keresztül. A politikai döntések háttérben jönnek létre , láthatlanul és titokban . Az új totalitarizmus liberális öltönyben mutatja meg magát és eltitkolja a hátterét. Ebben a hálózatban a pártok is szerepelnek, de a legfontosabb szerep a médiára esik. A független média hiánya jellemzője a mostani totalitárius rendszernek, amely hamis liberális maszkkal félrevezeti az embereket.
Válság Európában
Európa nagy válságban van. Politikailag és gazdaságilag. Az EU egyre nagyobb nyomást gyakorol az államokra, kialakult egy diktatúra, amely puha mert láthatatlan, de emiatt sokkal veszélyesebb, a társadalom marginalizált és közömbös. Az Európai Unió megsérti az államok szuverenitását, megtagadja a népek önrendelkezését. Az EU nem találja a megfelelő válaszokat a problémákra, ami a coronavírus válságban drasztikusan látható. Nem kell prófétának lenni ahhoz, ha azt mondjuk, hogy az EU-nak ilyen körülmények között már nem lesz
hosszú élete, szét fog esni.
Végső következtetés és kiút
Ma nemcsak Trianon a magyarság elleni fegyver, hanem a globalizáció és a bevándorlás, amelyek még veszélyesebbek, mert visszafordíthatatlanok. Magyarország jó úton halad és sikeresen ellenáll a nyugati liberális folyamatnak, megvédi a szuverenitását és a magyarság kultúráját, nemzeti identitását.
Magyarország a történelem folyamán az alapvető jogokkal mindig 100 évvel előbbre járt mint a német terület (lásd: Alkotmány 1222, autonómia 1224, vallásszabadság 1568): Magyarország ismét nagy kihívás előtt áll. Az impulzus és új erő most is csak Magyarországról és Európa Közepéről jöhet.
Egy új önálló és független Európát kell létrehozni, el kell hagyni az atlanti hidat visza kell szorítani az amerikai befolyást. Vissza kell szerezni az államok szuverenitását és a népek önrendelkezését. Létre kell hozni egy új európai együttműködést szabad és szuverén államok között.
Ehhez szükséges, hogy vissza kell térni az európai értékekhez és vissza kell állítani a három oszlopot, amelyek Európa alapjait jelentik: a kereszténységet, a görög filozófiát és demokráciát valamint a római jogot.
Az első követelés kell hogy legyen: vissza a joghoz!
Követelni kell az önrendelkezési jog korlátlan betartását és elismerését. Itt az idő, ideje befejezni az I. világháborút és teljesíteni a 100 évvel ezelőtt megígért önrendelkezést. Követelni kell a visszatérést a demokratikus alapjogokhoz és a média- és vélemény nyilvánítás szabadsághoz nyugaton. Követelni kell, hogy a nyugat fejezze be a post-demokratikus időszakot és térjen vissza az eredeti demokráciához.
Vissza kell térni a nemzetközi joghoz, amelynek az alapja az önrendelkezési jog, amely 1966 ́óta kötelező jog. Ennek a jognak a végrehajtási mechanizmusát kellene kidolgozni és követelni. Mert a világon minden regionális konfliktusnál a megtagadott önrendelkezés az oka. Végre be kellene tartani a számos ENSZ rezoluciót és számos nemzetközi határozatot.
Önrendelkezés a magyarságnak
Ami a Trianon által szenvedő magyarokat illeti: Az önrendelkezés alapja az akarat kinyilvánítása. Elszigetelt autonómia követelések nem vezethetnek célra, mert az autonómia kiegyenlítődés eszköze. Autonómiát mindig csak a függetlenség helyett adnak. (Lásd a mostani plakátokat Dél-Tirolban). A nép akaratát szavazófülkében kell kinyilvánítani vagy aláírás gyűjtéssel.
Az önrendelkezési jogot csak az érintett területen élő magyar nép – tehát Erdélyben, Délvidéken, Felvidéken, Kárpátalján – követelheti. Senki más, a magyar kormány sem követelheti ezt a jogot, amely az érintett népnek jár és amelyet csak az érintett nép követelhet. Azt a népszavazást meg kell tartani, amit az I. Világháború után megtagadtak.
Fontos arra is rámutatni, hogy a nemzetközi jog alapján csak egy nép követelheti az önrendelkezést (lásd dél-tiroli nép, koszovói nép, krími nép stb.), nem jár egy kisebbségnek, amelyet csak diszkriminációtól kell védeni, nem jár egy népcsoportnak, amelynek csak kulturális jogai vannak és egyáltalán nem jár egy közösségnek – egy közösségnek zéró joga van!
Tehát ameddig a magyarság az elcsatolt területeken nem definiálja magát mint nép – erdélyi nép, székely nép, felvidéki nép, kárpátaljai nép délvidéki nép – addig egy önrendelkezési követeléssel nem is lehet foglalkozni.
A magyar kormány is csak akkor hívhat fel egy nemzetközi fórumot, ha egy meghatalmazást kap az érintett terület népétől. És csak akkor, ha a tárgyalások az érintett szomszédos kormánnyal nem vezetnek eredményhez, tehát csak akkor, ha nemzetközi konfliktus alakul ki két állam között.
Tehát kezdményezni kell a népszavazást vagy konzultációt minden érintett területen, amelyen minden magyar vegyen részt, akinek a családja több mint 3 generáción keresztül ott él. Tudni kell, hogy mit akar a nép, ez eddig még nem derült ki. Bátorítani kell a magyarságot, ezt az utat kezdeményezni és követelni kell, ennek az eredménynek alapján cselekedni és a szükséges lépéseket indítani.
Az önrendelkezés nem évül el. Mindig és mindenhol jár, minden népnek. A magyaroknak is. Az önrendelkezési jog természetes jog is, ezt a jogot nem kell kérni és nem lehet kapni, minden ember ezzel a joggal születik.
A hazugság nem örökké érvényes, az igazságot nem lehet végig hamisítani, nem lehet örökké eltitkolni.
A természetes jog erősebb, mint minden kényszer. Végre az igazság és a jog győzni fog. Ehhez csak igazi akarat és bátorság kell
Dr. Eva Maria Barki
Bécs. 2020 június 4.
*****
*****
Mikor és hogyan kezdődött a „rendszerváltás”?
Sztálin halála után a Szovjetunió első számú vezetője 1953-tól 1964-ig Hruscsov volt. Nevéhez fűződik az 1953-ban megkezdett desztalinizáció, azaz szembenézés a sztálinizmussal az SZKP XX. kongresszusán, kibékülés Títóval, Jugoszlávia teljhatalmú urával, a magyarországi 1956-os forradalom és szabadságharc leverése, a szovjet űrprogram elindítása és résnyitás nyugat felé.
1959-ben a főtitkár az USA-ba látogatott, ezt követi a Kennedy-Hruscsov találkozó Bécsben 1961-ben. Nevéhez fűződik továbbá a kubai rakétaválság és a meghátrálás is. Mikor 1959-ben USA- beli kőrútjáról visszatér kijelenti, hogy a kommunizmus 1981-re az anyagi javak ugyan olyan bőségét fogja majd nyújtani mint a kapitalizmus. Bizonyos reform folyamatok a szovjet gazdaságban meg is indulnak, azonban 1964 októberében Kádár jótevőjét és atyai barátját pártbeli elvtársai leváltják az SZKP főtitkári posztjáról, házi őrizetbe helyezik és helyére Brezsnyev kerül.
A hír Kádárt Lengyelországban éri utol, ahonnan hazajövet a Nyugati pályaudvari beszédében a moszkvai változásokkal kapcsolatban többek között a következőket mondja: „ Mi múlt vasárnap utaztunk el Magyarországról és most, nyolc nap múlva megérkeztünk. Lényeges és döntő az, hogy a Magyar Szocialista és Munkáspártnak, a Magyar Népköztársaság kormányának politikai álláspontja az összes ismert kérdésben, a béke kérdésében, a békés egymás mellett élés kérdésében, a szocialista országok egységére való törekvésben, a nemzetközi munkásmozgalom ismert kérdésében egy hajszálnyit sem változott és nem fog változni ezután sem”.
E karakánság látszatára, a másság mozzanataira figyeltek fel ekkor a nyugati világlapok. A nemzeti kommunista, a nyugatra nyitó Kádár legendája e folyamatban született és vált a későbbiekben az álcázás és a manipuláció eszközévé.
Hruscsov nyugatra is kacsintó politikájával szemben Brezsnyev a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 1965. januári ülésén szorgalmazza a sorok összezárásának szükségességét, az önállóság felmagasztalását és az azt honoráló gazdasági támogatást nyugat ígérvényeivel szemben. Ezzel a hidegháború szabványai léptek újra előtérbe, amit 1968-ban a Brezsnyevi- doktrína szentesített. 1968. nov. 13-án Brezsnyev kijelenti: „Ha a szocializmussal szemben ellenséges erők egyes szocialista országokat a kapitalista fejlődés irányába kényszerítenék az nem csak az adott szocialista ország problémája, hanem az egész szocialista táboré,” azaz a doktrína szerint a Szovjetuniónak - mint a legerősebb szocialista országnak - joga megvédeni a szocializmust, egyúttal saját befolyási övezetének nyilvánította a baráti szocialista országokat. Ebből következik, hogy a szocialista országokon belüli katonai beavatkozás nem agresszió, hanem önvédelem. Csehszlovákia megszállása 1968-ban tehát önvédelem. A doktrína 1989-ig volt érvényes.
Ilyen légkörben vezették be Magyarországon az „I. új Gazdasági Mechanizmust” 1968. január 1-én, amely a gazdaság irányításának és tervezésének átfogó reformja kívánt lenni.
Az előkészítő munkákat Nyers Rezső koordinálta, aki 1960-ban pénzügyminiszter, 1962-ben az MSZMP KB titkára, 1966-ban a PB póttagja volt. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem mellett a Kossuth Akadémiát is elvégezte. A bevezetés elkötelezett híve, Nyers mellett Fock Jenő, a Minisztertanács akkori elnöke (legmagasabb iskolai végzettsége Gazdasági és Műszaki Akadémia) tehát mindketten szakembereknek tekinthetők. A reformpártiakhoz tartozott még Fehér Lajos és Acél György is.
A reform három területen hozott lényeges változást:
1. Csökkent a központi tervezés szerepe és nőtt a vállalati önállóság a termelés és a beruházás terén.
2. Liberalizálódtak az árak, vagyis a hatóságilag rögzített árak mellett az egyes termékek árai a piaci keresletnek megfelelően alakulhattak.
3. A központilag meghatározott bérrendszert egy flexibilisebb, bizonyos korlátok között a vállalatok által meghatározott szabályozás váltotta fel.
Tehát az új gazdasági mechanizmus a központi tervezést és a piaci önszabályozást egyesítette a tulajdonviszonyok megváltoztatása nélkül.
A rendszer a piacgazdaság hatékonyságát nem érte el, de az addigi és a szomszédos szocialista országokban továbbra is normának tekintett tervutasításos rendszert felülmúlta. Következménynek tekinthető az is, hogy a jövedelmek közötti különbségek nőttek.
Kádárnak az új gazdaságirányítási rendszerrel kapcsolatban kételyei voltak. A legmarkánsabban megfogalmazott vitakérdések:
• a reform bevezetésének történeti indoklása;
• a szocialista rendszer fejlődésébe való beágyazódásának, a szervességének kérdése;
• a tervgazdaság keretként való megőrzése, vagyis a fejlődés folytonosságának és megszakítottságának a vagylagossága;
• a szocializmus versenyképessége;
• a növekedés felgyorsításának esélye.
Kádár hozzászólásainak visszatérő motívumai, hogy milyen mértékben vállalható a kockázat a világpiac felé való nyitás, a munkanélküliség, az infláció, az üzemi csődök és az esélyegyenlőségek megbontása tekintetében.
A legkínzóbb dilemmája azonban, hogy hogyan őrizhető meg a párt (a politikai döntéshozók) hegemón szerepe, ha a döntések meghozatalában és kivitelezésében a gazdasági racionalitás és szakszerűség érvényesül, azaz a hatalom hogyan és kiknek a kezébe kerül? Tehát a hatalom birtoklása volt számára a leglényegesebb kérdés, ami egyben tudathasadásba is torkollott.
Ugyanis az új gazdasági mechanizmus bevezetésével az ország gazdasági csődjét akarták megakadályozni a kezdeményezők remegve attól, hogy a következmény nehogy egy második 1956 legyen. Kádár egyik énje ezzel az indokkal tökéletesen egyetértett. Ugyanakkor másik énje tiltakozott az új mechanizmussal a rendszerbe beépülő kapitalista elemektől, hiszen ezek gyakorlattá válása 1956 jogosságát is igazolják. Első énje győzött, 1956 megismétlődésétől való állandó félelme mindennél erősebb volt!
Tehát Kádár szerepe a mechanizmus előkészítésében jelentéktelen, döntése az elfogadtatásra viszont meghatározó volt hatalmi pozíciójánál fogva.
Nem sejtette, hogy a rendszerváltás magja ekkor lett elültetve!
A liberalizálódó Magyarország kihívást jelentett Brezsnyevéknek és a magyar „balosok” számára. Moszkva megálljt parancsolt a folytatásra és előállt az a helyzet, hogy Kádár - akinek a támogatásával 1966-68-ban felülkerekedtek Magyarországon a reformerők - 1972 tavaszán szovjet szolgaként az ellenreform meghatározó személyiségévé vált. Ajándékként a 60 éves nyugdíjazási szándékát Brezsnyevnek bejelentő, egy színjátékot eljátszó Kádár első titkári pozícióját Moszkvában megerősítették, így a magyar KB sem fogadta el a főtitkár nyugdíjba vonulási kérelmét.
A reform folyamatának lelassítását Kádár azzal bizonyította a szovjetek felé, hogy Nyers Rezsőt és társaságát mind a párt, mind a kormány apparátusában egy szinttel alacsonyabb pozícióba helyezte. Rejtélyes balesetek és halálesetek kezdték ritkítani a reformnak elkötelezett kommunista vezetők köreit: Péter Györgyöt a KSH elnökét homályos éremcsempészési ügybe keverték, a kórházban öngyilkos lett. Vályi Péter pénzügyminiszter, majd miniszterelnök helyettes üzemi baleset áldozata lett, véletlenül beleesett egy acélolvasztó tégelybe. Dégen Imrét az Országos Vízügyi Hivatal elnökét lemondásra kényszerítették, majd autóbalesetben meghalt. Mindezek azonban a meghirdetett és megkezdett folyamatokat sem megakadályozni, sem lényegesen hátráltatni már nem voltak képesek.
A reform első célkitűzését - hogy csökkenjen a központi tervezés szerepe és növekedjen a vállalati önállóság a termelés és beruházás terén - a legkönnyebben teljesíthető feladatként kezelték a vállalatok vezetői és a gyakorlatban egzisztenciális és presztízskérdésnek tekintették!
A folyamatra a legeklatánsabb példa a Mezőgéptröszt létrehozása 1971-ben és tényleges működtetése volt 1986 ig.
A TSZ-ek eddigi gépi technikájának kiszolgálását és részbeni biztosítását végző gépállomások megyei vállalatokká alakultak, melynek központi- vagy anya vállalata általában a megyeszékhelyen, míg gyáregységei a megye területén elszórva, de inkább nagyobb községekben helyezkedtek el a volt gépállomási bázisokra épülve. Mind az anyavállalat, mind a gyáregységek igazgatói, főmérnökei döntő többségben egyetemi végzettséggel rendelkeztek. Nem pártkatonának tekintették magukat - bár kivétel nélkül párttagok voltak - hanem szakembernek, teljhatalmú gazdasági vezetőnek tulajdonosi magatartást tanúsítva. Ezeknek a vállalatoknak az összessége, a 27 mezőgazdasági gépgyár alkotta a Mezőgéptrösztöt. Feladata a magyar mezőgazdaság technikai háttrének biztosítása volt, így az ország legnagyobb konglomerátumává vált szinte teljesen önálló működéssel, lényegtelen beszámolási kötelezettséggel a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium felé. A magyar mezőgazdaság akkori gépigényének a 60%-át ezek a vállalatok produkálták. Az állam szerepe a fő gazdasági irányvonalak, ezen belül célprogramok meghatározásában és az ehhez kapcsolódó anyagi források biztosításában merült ki. A végrehajtás teljes fázisa vállalaton belül zajlott a fejlesztéstől az értékesítésig. A kereskedelmi folyamatok - mind a külkereskedelmi, mind a belkereskedelmi - kierőszakolták a KGST-én kívüli vállalati együttműködések szoros kapcsolatát. A 70-es évek közepétől fejlesztési-, gyártási- és közös értékesítési folyamatok indultak főleg német, olasz, francia és magyar vállalatok között.
A világszínvonalba ekkor berobbanó nagyüzemi mezőgazdasági termelésünk a legmodernebb gépi technikát és technológiát követelte meg, amelyre a magyar ipar akkor még nem volt felkészülve, ezért ennek biztosítása nyugati import útján volt lehetséges és szükséges. Ugyanezek természetesen a nemzetgazdaság más területeire is érvényesek, de legélesebben ez a mezőgazdaságban jelentkezett.
Ekkor jöttek létre az úgynevezett „termelési rendszerek”, amelyek szinte kizárólag nyugati technikákra és technológiára specializálódtak (Nádudvar, Bábolna, Szekszárd) és látták el eszközökkel a rendszerekhez kapcsolódó TSZ-eket és állami gazdaságokat. Ehhez azonban iszonyú sok pénz kellett, amihez csak kölcsönök útján lehetett hozzájutni. Kölcsönöket elsősorban azoknak az országoknak a bankjai folyósították, ahonnan a technikai eszközöket vásároltunk.
A kölcsön szerzési lehetőség kibővült azzal, hogy 1982-től tagja lettünk a IMF-nek - a Nemzetközi Valutaalapnak - ami azt jelentette, hogy megfelelő kvóta befizetésének fejében kölcsönöket vehettünk fel az ágazat működtetéséhez és az adósságaink törlesztéséhez. Az ország eladósodásának nem szabott semmi gátat. Azaz jórészt gátat szabhatott volna, ha azoknak a hazai műszaki fejlesztéseknek az eredményeit, amelyeknek a célja a nyugati import kiváltás volt, a nyugatnak elkötelezett „termelési rendszerek”, TSZ-ek, állami gazdaságok fogadták volna, mely eszközök műszaki paraméterei és árfekvései megegyeztek, sőt sok esetben jobbak voltak a nyugati import gépeknél, amit ők maguk is elismertek. Itt elsősorban a legnagyobb értéket képviselő önjáró- és vontatott betakarító és célgépek domináltak.
A fejlesztések a legpéldásabb összefogással történtek mind a tervezők, mind a gyártók között. Nemzeti feladatnak tekintettük a bizonyítást - aminek nagyon sokunk tevékeny részese volt - ha feltételeink mások is, de mindent tudunk, amit nyugaton tudtak és a versenyre készen állunk! Itt szeretném kihangsúlyozni, hogy a fejlesztő, a tervező mérnök mindig versenyben áll önmagával és a világgal, hiszen ez szakmája eredetéből adódó alapvető követelmény. Tehát a gondolkodása csak pozitív lehet.
A hazai fejlesztésű és gyártású mezőgazdasági gépeink összehasonlító vizsgálatai az import gépekkel párhuzamosan azonos táblán, valamelyik rendszer (IKR, Bábolna ) vagy Tsz földjén történt. A minősítő a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium Műszaki Intézete, de a leendő felhasználó vagy a feldolgozó képviselője - előttünk akkor még érthetetlen módon - nem a magyar termékért drukkolt, holott az eredmények az előírás szerinti agrotechnikai és műszaki követelményeket maradék nélkül teljesítették.
Egy példa a sok közül: sok ezer hektáron termeltünk akkor cukorrépát az országban, ehhez igazodott a cukorgyári kapacitás is. Tudvalevő, hogy a hozam minőségét és mennyiségét döntően a betakarítás időbelisége és vesztesége határozza meg. Az optimumra való törekvés érdekében elengedhetetlen volt a legkorszerűbb betakarító gépek használatba vétele. A termelési rendszerek a technikailag és árban is világszínvonalon álló francia Herriau típus mellett döntöttek. Az import gépek ára azonban elviselhetetlen terhet jelentett a cukorrépa ágazatnak, ezért a Mezőgéptröszt a MÉM-el egyeztetve ezek kiváltására hazai fejlesztésű és gyártású gépek előállítását kezdeményezte. A kezdeményezés sikerrel járt, a Mezőgépfejlesztő Intézet tervezésében a szekszárdi Mezőgép Vállalat gyártásában a Danuvia közreműködésével a legkorszerűbb agrotechnikai és műszaki paraméterekkel rendelkező – egymenetes --(a répafejet levágó, a szárat kiemelő és pótkocsiba továbbító) RTA 602. típusjelű (répatermesztési alapgép) betakarítógép a mezőgazdaság számára 20 db-os 0 szériával 1982-őszére rendelkezésre állt. Ugyanilyen eredményesek voltak az önjáró paradicsom-, zöldborsó-, zöldbab-, vagy a szőlő- és bogyósgyümölcs betakarító gépeink fejlesztése is.
A választás lehetősége tehát a felhasználók kezében volt, hogy vagy hazai gyártású gépek, vagy export gépek biztosítsák a magyar mezőgazdaság meghatározó szegmenseinek igényeit. Alapvetően két momentum határozta meg a döntést:
1. A konkurencia, (példánkban a francia fél, de az eset általánosnak tekinthető) a magyar fejlesztés eredményét látva az eladási árait hirtelen irreálisan alacsonyra csökkentette, amivel a magyar árak nem voltak versenyképesek, így a gyártásba vétel nem volt vállalható, vagy ha már megkezdődött le kellett állítani. Az természetes volt, hogy a felhasználó, a vevő az olcsóbb berendezést választotta, ezzel a hazai, tehát a magyar kínálatra nemet mondott. Ettől a pillanattól kezdve azonban az import árak két-háromszorosára növekedtek. Erre a mezőgazdaság fizetőképes kereslete csak úgy tudott megjelenni, ha a különbséget az állami támogatás fedezte. Ezzel a magyar állam nem a magyar nemzeti ipart és közvetve a mezőgazdaságot, hanem a konkurens tőkét támogatta az ország további eladósodásának terhére.
2. A nyugati konkurencia egyszerűen lefizette, korrumpálta a felhasználókat, melynek formái:
• bankbetét az illető ország pénznemében és bankjában,
• kereskedelmi és műszaki képviselet biztosítása,
• ajándékozások különböző formái,
• ösztöndíjak, utaztatás, ami tanulmányi utak nevét viselte és tartott a Húsvét szigetektől az alaszkai vadászatokig.
Külkereskedelmünk is a tőkés piac totális befolyása alá került. Az egy-egy iparágra szakosodott külkereskedelmi vállalatokon belül nyugati- és keleti reláció tevékenykedett. A tőkés ügyletek döntő többsége nem a magyar fél számára volt előnyös, a kenőpénz már akkor is, ott is eredményesen működött.
Az ismertetett folyamatok a magyar nemzetgazdaság minden területén a párt és az állami vezetés tudtával és beleegyezésével zajlottak.
Kádári megfogalmazás szerint „a szocializmus építése töretlenül halad elvtársak, biztos lépésekkel menetelünk a szocializmus teljes kiteljesedése felé”. Ennek a menetelésnek az eredménye Fekete János gátlástalan vezényletével az ország teljes eladósodása mellett a szociál – kapitalista rendszer tudatos és folyamatos kiépítése volt, melynek keretét az életminőség fokozatos javulása jelenített meg. Lakásépítési programok, TSZ melléküzemágak, termelőszövetkezeti csoportok, háztáji művelés, a termelő és szolgáltató magánszektor folyamatos tágítása stb. A tulajdonszerzési lehetőségek biztosítása: hétvégi telkek, nyaralók, tartós háztartási cikkek kínálata stb. Külföldi utazási lehetőségek bővülése. Mindebben mélyen beleágyazva folyt az emberek tudati és lelki rombolása: a magyarság és a nemzettudat, a szolidaritás, a hit és az erkölcs pusztítása, melynek eredményei napjainkban kulminálnak. Ez a „legvidámabb barakk” ugyanakkor egy nemzetellenes diktatúra karmaiban élt, átszőve a legaljasabb spicli rendszer, a korrupció és a hazugság minden szálával, a párt oligarchák korlátlan politikai és gazdasági hatalmával.
A rendszerváltás magja tehát elkezdett csírázni!
Mi volt ennek a közvetlen háttere?
Az 1980. január 1-én bevezetésre került „II. új gazdasági mechanizmus”. Ennek alapvető célja az 1972-ben folyamatában lefékezett, de mégis élő piaci elemek visszacsempészése, legalizálása a gazdaságirányítási rendszerbe.
1980 elején a KB Gazdaságpolitikai Osztályán szigorúan titkos minősítéssel tanulmány készült az 1965 márciusában létrejött Európai Közösség (EK) rendtartásáról és Magyarország külgazdasági kapcsolatairól. A tanulmány célja az volt, hogy ráirányítsa a figyelmet az 1968-óta egységes vámhatárok között élő EK országaival kialakítandó kapcsolatok szükségességére.
A tanulmány kimondta: érdekeink megkívánják, hogy az EK fokozatos bővülésével párhuzamosan, pozícióink romlásának megakadályozása érdekében Magyarország is átfogó megállapodással rendezze gazdasági, kereskedelmi és politikai kapcsolatait a szervezettel. Számolni kell azzal, hogy a szocialista országokban ilyen lépés gyanakvást kelt és az is előfordulhat, hogy nagyobb politikai nyomás nehezedik ránk. A szocialista országok számára hangsúlyozni kell, hogy a megállapodás a békés együttélés politikáját erősíti, amely a Helsinki Záróokmány alapelve. Figyelembe kell venni azt is, hogy Nyugat-Európa legtöbb országában a szociáldemokrácia van hatalmon, melynek politikai filozófiájától nem áll távol az ilyen irányú rendezés politikai elfogadtatása.
A tanulmány kihangsúlyozta - és ez nagyon fontos - hogy az egyezménnyel a magyar vállalatok nem kerülnek idillikus helyzetbe az EK piacán, sőt a verseny következtében nyomás nehezedne rájuk, ám ez hosszabb távon gyümölcsöző lehet!.
Ez a helyzetelemzés tökéletesen helytálló volt, de akkor miért nem tettünk meg mindent annak érdekében, hogy védjük magunkat, miért nem készültünk fel a versenyre? Pedig minden esélyünk megvolt - úgy a politikai, mind a gazdasági - - hogy kikényszerítsük nyugattól a partneri viszony elismerését.
Mi volt a politikai esélyünk? Hát az, hogy a vasfüggöny mögé legálisan a tőke és vonzatai Magyarországra léphettek be először!
És mi volt a gazdasági esélyünk? Hát az, hogy a hetvenes évek közepétől a magyar kutatás-fejlesztés kimagasló eredményeket ért el. Versenyképes ágazatok jöttek létre, ennek következtében versenyképes árualapokkal rendelkeztünk. Mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk, a közúti járműgyártásunk, az optikai-, elektrotechnikai-, finommechanikai- és az alumíniumipari termékeink, valamint haditechnikai eszközeink elérték az európai színvonalat, sőt sok esetben meg is haladták azt. Kézműipari termékeink pedig a világszínvonalat jelentették. Mérnök-, technikus-, ipari tanuló képzésünk és szakmakultúránk a világ minden táján elismerést aratott. A kutató és fejlesztő intézetek célirányosan, célprogramok mentén dolgoztak és kiváló eredményeket értek el. Bejelentett szabadalmainkkal a világ élmezőnyébe kerültünk. Tehát minden alapunk megvolt ahhoz, hogy versenyképesek legyünk. Ezt a kiváló szellemi-, fizikai- és manuális kapacitást kellett volna az optimumon járatni!
A magyar mérnök társadalom ezzel tisztában volt, pontosan tudta a helyét és szerepét, erejét megfeszítve dolgozott. Munkáját az egészséges sikerélmény mellett nemzeti elkötelezettsége és versenyszelleme is inspirálta. Sajnos nem ez volt a jellemző a közgazdászok köreire.
Nem értették és nagy részük ma sem érti, hogy nincsen gazdasági verseny fizetőképes kereslettel bíró árualap nélkül.
A kereslet kielégítésének feltétele kettős:
1. Azt termelem, amit a piac egzakt módon meghatároz, ami legkevésbé sem szellemi, mint manuális kapacitás kérdése (magyarul bérmunka), ami durván huszonöt év óta a magyar gazdaságra jellemző és ami a rendszerváltást követően is egyeduralkodóvá vált.
2. Saját szellemi tulajdonra épülő termékgyártás, amit nekünk kell a piac felé kínálni és elfogadtatni, ami azonban állami szerepvállalás és hazai referencia nélkül szinte lehetetlen. Ez nem csak ránk, hanem a világgazdaság minden fejlett és fejlődő országára érvényesülő feltétel volt és lesz! E nélkül versenyképes gazdasági fejlődés, húzó ágazatok megjelenése nem lehetséges.
Nem ezt tettük. Pedig a ma is és az akkor is meghatározó pozícióban lévő, politikailag stabil közgazdászok (tervhivatal, egyetemek, pénzintézetek stb.) befolyásukkal élhettek volna, de nem éltek. Akkor is - ugyan úgy, mint ma - a kölcsönök fejében elfogadták nyugat diktátumát, a „pénzért piacot”! Ennek egyenes velejárója volt az ipari termelés válogatás nélküli drasztikus csökkentése, az ezzel járó piaci pozíciónk fokozatos feladása. 1986-ban a központi alapból a kutatás-fejlesztésre fordítható költségek a félére csökkentek. A kutató-fejlesztő intézetek programjaikat kénytelenek voltak befejezetlenül abbahagyni, sőt tevékenységüket végleg befejezni, így pótolhatatlan szellemi értékek vesztek kárba.
Tisztelt közgazdász hölgyek/ urak! Tudják Önök, hogy ez a lehető legnagyobb pazarlás? Mikor a magyar mérnök társadalom ez ellen a legerélyesebben tiltakozott az Önök válasza az volt, hogy „minek olyannal foglalkozni, amit már máshol kitaláltak vagy kitalálnak, majd megvesszük tőlük”. Önök sem akkor nem voltak tisztában, sem most nincsenek tisztában a „saját szellemi tulajdon” fogalmával és erejével. Produktív nemzeti ipar és mezőgazdaság e nélkül nem létezhet! Tudják Önök, hogy iparágaink épültek a magyar szabadalmakra, a magyar szellemi eredményekre? Tudják Önök, hogy a világon mindenhol elismert szakmakultúránk ebből fakadt, hogy a magyar mérnök és szakmunkás külföldi keresettsége erre épült? Tudják Önök, hogy a társadalom gazdasági és erkölcsi létalapja a szellemi és a fizikai munka és hogy ezek szét nem választható kategóriák? Sokak szerint a közgazdaságtan követő tudomány, de hogy ennyire az legyen, az már bűn! Napjainkra sem változott szinte semmit ez a gondolkodásmód. Fennhangon harsogják, hogy a válságból való kilábalás meghatározó lehetősége a munkahelyteremtés. Felkapott szó úgy a hatalmon lévők, mind az ellenzék szájából, csakhogy ezt tartalommal kellene feltölteni. Apropó válság! A modernkori válságok nem termelési, hanem aljasul manipulált pénzügyi spekulációk halmaza. A neoliberális gazdaságpolitika eredménye, ami születése pillanatában már megbukott, hiszen kibékíthetetlen uralkodó és kiszolgáló szektorokra osztotta a világot, a piac és a pénz korlátlan hatalmának bűvöletében, a globalizmus jegyében.
Magyarországon a nyolc évig regnáló posztkommunista – balliberális kormány a neoliberalizmus minden jegyét magán viselve nemzetromboló tevékenységével a mélypontra taszította az országot.
Ahhoz, hogy az értékek ismét a helyére kerüljenek tudatos nemzeti gazdaságpolitikára van szükség, ami csakis a legteljesebb társadalmi összefogással lehetséges. A társadalmi összefogás alapvető feltétele pedig a cél meghatározása. Olyan célé, aminek a megvalósításához lehetőségeink, adottságaink és képességeink tudatában és birtokában kell tevékenykednünk.
Visszatérve az 1980. év elején készült tanulmányhoz, ami azt javasolja, hogy belső politikai csatornákon kapcsolatot kell keresni a hatalmon lévő, Magyarországhoz érzelmileg is legközelebb álló Németországi Szociáldemokrata Párthoz (SPD), és segítségükkel kell megvizsgálni, hogy a magyar közeledés esetén az EK kész lenne-e a kereskedelmi kapcsolatok kölcsönösen előnyös és átfogó rendezéséhez.
Havasi Ferenc a PB tagja azonnal támogatta az elképzeléseket, amihez Kádár beleegyezését is megszerezte. Kádár most először adott szabad jelzést a nyugati nyitáshoz.
Az EK-val történő szerződéssel Magyarország jogilag és diplomáciailag egyaránt elismerné az Európai Közösséget és Nyugat-Berlin EK-hoz tartozását, feladná azt a KGST álláspontot, mely szerint a tagállamok mindaddig nem cselekedhetnek, amíg a KGST és a Közös piac nem állapodik meg a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének elveiről.
Magyar részről abban reménykedtek, hogy az elképzeléseket Schmidt kancellár támogatni fogja. A KB Külügyi Osztályán dolgozó Horn Gyula közreműködésével 1982 áprilisában Kádár látogatást tett Bonnban, Havasi is vele tartott. Nagy meglepetésükre a kancellár nem bátorította, hanem óvatosságra intette Kádárt Moszkvával szemben. Később kiderült, hogy nem a magyarokat akarta Moszkva haragjától óvni, hanem a magyarokért nem akarta a jó kapcsolatát kockáztatni Moszkvával.
Egyébként Schmidt politikájára jellemző, hogy neki a legfontosabb az Egyesült Államok és a Szovjetunióhoz való viszony volt, az NDK is csak jóval ezek után következett.
Kádárt megingatta a kancellár állásfoglalása, ennek ellenére továbbra is támogatta a reformcsoport kezdeményezéseit. Csak egyetlen volt fontos számára, hogy ne érkezzen panasz a szovjetektől.
A rendszerváltás csírája elkezdett szárba szökkenni!
1984 nyarán nevezték ki Horváth Istvánt Bonnba nagykövetnek. Kádár útravalója: az NSZK segítségével tartsuk az EK témát melegen. A nagykövet nemrég megjelent könyvének címe: „Az elszalasztott lehetőség”
kordokumentum, írásom egyes részeinek forrásanyagául is szolgál.
Horváth Istvánt kiutazása előtt Horn, aki akkor a KB Külpolitikai Osztályának vezetője hosszabb beszélgetésre invitálta, ahol a következők hangzottak el: „ a helyzet egyre inkább megérett arra, hogy Magyarország a politikai realitások figyelembe vételével olyan pályára álljon, ahonnan bizonyos idő elteltével a tehetetlenségi erők hatására már nincs visszaút. Így fel lehetne lazítani a meglévő közép- és kelet európai politikai kötelékeket, s egyidejűleg ki lehetne szélesíteni a gazdasági és politikai együttműködést Nyugattal. E cél érdekében mindenekelőtt személyi változásokra lenne szükség. Ehhez Havasi Ferenc mellé kell állítani KB és a kormány reformgondolkodású személyeit, akik képesek radikális fordulat végrehajtására és eléggé elszántak is rá. Havasai Ferencet pedig a kül- és a belpolitika eszközeivel olyan helyzetbe szükséges hozni, amely lehetővé tenné a Kádárral szembeni fellépést.
Számba vette azokat a személyeket, akikre helyzetüknél és meggyőződésüknél fogva támaszkodni lehet”.
A Gazdaságpolitikai Osztályon a következőkre számítottak: Németh Miklós, Horváth Ferenc, Szikszay Béla, Mohai László. A külügyi vonalon: Szűrös Mátyás, Kovács László, Györke József és Őszi István.
„A cél, hogy Magyarországon fokozatosan olyan személyi és gazdasági változásokat lehessen kikényszeríteni, amelyek lehetővé tehetik a politikai intézményrendszer megváltoztatását is. A nyugati kapcsolatok erősítésével meg kell kísérelni „kibujtatni” az országot a szovjet szövetségi rendszer szorításából.”
Ha ez tényleg így hangzott el, akkor ki is volt ez a Horn? A kommunista, a pufajkás, aki a tüntetők közé lőtt 1956-ban? Vagy a reform kommunista, aki megvilágosodva látja a jövő útját? Vagy a jövendő posztkommunista, aki magát most éppen szocialistának nevezi? Egyik sem lehetett, mert akkor a tudathasadásban szenvedő ember kóros tünetei jelentkeztek volna nála. Hát akkor ki volt? A minden izmust csak érdekei szerint felhasználó hatalomra, karrierre vágyó túlélő? Vagy igaz „hazafi”, a „nemzeti hős” akinek érdemei nyertek elismerést? Nyugat és elsősorban a németek őt tekintették a rendszerváltás magyar kulcsfigurájának. Horn azon kevesek egyike, aki a legmagasabb német érdemrend tulajdonosa lett.
Havasi NSZK-beli útjára 1986 májusában került sor. Találkozott Kohl kancellárral és Strauss bajor miniszterelnökkel. Mindkettő előtt megerősítette a vezetés eltökéltségét, hogy Magyarország a helsinki együttműködés szellemével összhangban hajlandó szorosabb kapcsolatok kiépítésére a nyugat európai országokkal, ezen belül elsősorban az NSZK-val.
A találkozásokon résztvevő nagykövet szerint Havasi kimondta, hogy a szocialista államberendezkedés életképtelen. A látogatás legfőbb célja azonban egy névre szóló hitel kieszközölése Magyarországnak, amellyel az NSZK jelezné, hogy közvetlenül érdekelt a magyar reformok támogatásában, ezáltal a kölcsön Havasi személyéhez is kötődne. Itt a másik „túlélő jelölt”, neki azonban nem egészen úgy sikerült, mint Hornnak.
A kommunisták által kikiáltott, a radikális, a szélső jobboldali, a nacionalista és a revizionista Strauss, a Bajor tartomány hadügyminisztere majd miniszterelnöke 1986. december 5-én és 6-án nem hivatalos látogatáson tartózkodott Magyarországon. A saját maga által vezetett repülőgépén érkezett Ferihegyre, ahol a nagy köd ellenére toronyi navigálás nélkül ér földet. Strauss szereti, tiszteli és hálás a magyaroknak. Ő a magyar-német kapcsolatok alakításának egyik motorja. A háború alatt ugyanis a keleti fronton megsebesült, életét annak köszönhette, hogy a magyar katonák sok tíz kilométeren keresztül biztosították életét, amíg kórházba nem került.
Kádár csak akkor fogadta, amikor megtudta, hogy táskájában ott van az „országmentő” kamatmentes milliárdos hitelajánlat. Hát így van ez, a „pénz beszél, a kutya meg ugat”. Straus kétmilliárdot szánt, Havasi csak egymilliárdot kért, pedig égető szükség lett volna a másik egymilliárdra is. Kihasználatlan lehetőség. Az elutasított 1 milliárd kölcsönt nem kis nehézség árán, 1989 őszén NSZK kormánygaranciával mégis felvenni kényszerültünk.
Kihasználatlan lehetőség volt az is, amikor Kohl hálából az NDK menekültek ellátásáért és a határzáron történő átengedéséért 1millió márkás hálapénzt kívánt adni Magyarországnak. Németh Miklós azzal utasította vissza, hogy „mi nem vagyunk emberkereskedők”, és utalt a romániai fejpénzekre. Ugye, hogy a magyar nagyvonalúság és blődség milyen határtalan?!
A hiteltárgyalások kezdetéről a legfelső politikai körökben a nagykövet szerint csak Kádár János, Havasi Ferenc, Németh Miklós és Horn Gyula tudott. Hogy miért maradt ki Fekete, ez számomra talány. Ámbár lehet, hogy az ő más irányban kitaposott útjai zavarták volna az egyezséget.
1987. tavaszán személyi változtatásokra készült Kádár. Híre ment Havasi PB-ből való felállításának. Ez zavart keltett az NSZK-ban, hiszen a hiteladás feltétele Havasihoz is kötődött, benne látták a gazdasági és politikai változások garanciáját. Fennállt tehát a veszélye annak, hogy a hitelt Magyarország nem kapja meg. Mivel Kádár makacs ember volt arról szó sem lehetett, hogy rávegyék szándéka megváltoztatására Havasival szemben. Ezért olyan személynek kellett elfoglalnia Havasi helyét a KB-ben, aki élvezte az NSZK bizalmát. Ez az ember Németh Miklós volt, akit az akkor miniszterelnöknek kinevezett Grósz Károly is kénytelen volt támogatni, mivel a hitel visszavonás utáni átütemezési kényszer azonnali kudarcot jelentett volna számára.
Grósz 1987. októberi NSZK-beli látogatása alkalmából írták alá az 1milliárd márkás hitel megállapodást.
Mit jelentett ez az NSZK számára? Szépen fogalmazva a politika nyelvén azt, hogy az NSZK kormánya bízik a magyar reformfolyamatok hosszan tartó sikerében. A tőke nyelvén meg azt, hogy megszereztük, benn vagyunk kelet Európa KGST piacán nemcsak áruval, hanem működő tőkével is, azaz a piacgazdaság - bár még csak a szocialista rendszer viszonyai között - teret kapott. Ennek azonban minél előbb meg kell teremteni a jogilag védett, intézményes formáit. A tőkének tudni illik ez az egyik legfontosabb elvárása „a kihelyezés biztonsága”!
És mit jelentett a hitel Magyarország számára? A túlélést! Azt a kommunista nómenklatúra is tudta, sőt nagyon is tudta, hogy az államcsőd fenyegetettségéből, a szovjetek még szorítóbb markából csak nyugat felé lehetett menekülni. Hogyan? Biztosítsunk a jogilag védett piacot Nyugatnak és ezért kapjunk kölcsönt, azaz működő tőkét! Vagyis pénzért piacot! Nem árut, piacot! Ez a neoliberális gazdaságszemlélet teljes győzelmét jelentette már akkor is.
A magyar piaci jogvédelmet, a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény garantálta.
A törvény célja:
1. Korszerű jogi keretek megteremtésével segítse a népgazdaság jövedelemtermelő képességének javítását, a piaci jellegű termelési-értékesítési együttműködés fejlődését, a tőkeáramlást, valamint a külföldi működő tőke gazdaságunkba való közvetlen megjelenését
2. A törvény mozdítsa elő a társadalmi tulajdon, különösen pedig állami tulajdon hatékonyabb hasznosítását
3. A gazdálkodó szervezetek és az állampolgárok közötti együttműködés akadályainak megszüntetésével váljon lehetővé az egyéni megtakarítások közösségi hasznosítása, / vagyis a lopott pénzek legalizálása/
4. Nyíljanak nagyobb és biztonságosabb lehetőségek az állampolgárok társadalmi érdekkel összhangban álló vállalkozásai számára
5. A gazdasági társaságok működése ne korlátozza a versenyt, ne teremtsen monopóliumokat, ne sértse a hitelezők érdekeit és a közérdeket.
A rendszerváltás 1968-ban elvetett magja tehát 2o év múlva az 1988. évi VI. törvénnyel meghozta a gyümölcsét!
A törvény alapvetően a német társasági törvény sémájára készült Sárközy Tamás és szerzőtársai szerkesztésében.
Parlamenti elfogadása a szocialista gazdaság végét jelentette, irreverzibilis folyamatokat indított el a piacgazdaság, a kapitalizmus irányába. Ezzel a jogilag deklarált gazdasági rendszerváltás két évvel megelőzte a politikai rendszerváltást, ami pont 30 évvel ezelőtt április 8-i parlamenti szavazással kezdődött.
Az Ipari- és Kereskedelmi Minisztérium már a törvény elfogadása előtt összeállított egy listát, amelyen 50 súlyos likviditással küzdő vállalatot tüntetett fel azzal a céllal, hogy német vállalatok vagy pénzintézetek tőketöbbséggel vagy 100% tulajdonhányaddal társuljanak ezek valamelyikéhez. Az NSZK érdeklődése nagy volt, a magyar vállalati vezetők azonban kiárusítással vádolták a kormányt, meg féltették saját egzisztenciájukat is - teljes joggal- ezért a kormány akkor kénytelen volt meghátrálni.
Természetesen ez a nézet abban a pillanatban megváltozott, amikor a társasági törvény és a vállalati önállóságot biztosító 1984-es vállalati törvény - amivel az állam tulajdonosi jogainak túlnyomó többsége a vállalatokhoz került - lehetőségeit kihasználva a vállalatvezetők, a párt és a KISZ funkcionáriusok megkezdték az önprivatizációt.
1988-ban az állam vállalkozási vagyona kb. 2200 milliárd Ft-ban volt megállapítható, a privatizálás szempontjából számba jöhető vállalatok száma pedig 2000 feletti volt. A privatizáció kezdetén tehát 1989-ben megközelítően a nemzeti vagyon 90%-át tette ki az állami tulajdon. Adósságunk, ami 1970 és 1989 között felhalmozódott nettó 14milliárd dollár volt, amiből a nettó forrásbevonás 1milliárd dollár, a többi a kamat és árfolyamveszteség.
Sárközy büszke volt arra, hogy 1998-ra a gazdag németek után másodikként fejeztük be a privatizációt és hogy a jobb- és baloldali politikusok „az én társasági törvényem alapján szereztek nagy vagyont.”
Kevesek előtt ismert, hogy a vállalati privatizáció elleni támadást 1989-ben az MNB, a PM és az OT vezette, holott korábban teljes súlyukkal támogatták az önállóság növelését. Az ok az volt, hogy a külső eladósodás és a költségvetési hiány elérte a kritikus szintet, így a bevételeket valahogy növelni kellett. A megnevezett állami szervek ugyanis a privatizáció elsődleges céljaként a belső államadóság csökkentését tűzték ki. A MNB vezetői léptek fel a vállalatok átalakulási törvénye ellen is, mivel a törvény a keletkezett bevételek többségét a vállalatoknál hagyta és a költségvetést csak 20%-ban részesítette. Ehhez az akcióhoz csatlakoztak a leendő önkormányzati tulajdon reményében a tanácsok is. Mindezek jelentős külföldi támogatásban részesültek, mivel a külföldi befektetők jó része számára a munkás önigazgatás vagy a vállalati tanács rendszere rendkívül idegen és kellemetlen volt, hiszen saját létérdekeiket védő partnerekkel is egyezkedniük kellett volna, ezért szívesebben tárgyaltak közvetlenül a kormánnyal, vagy az óriási állami kedvezményekkel a zöldmezős beruházások mellett döntöttek (lásd pl. Suzuki, Opel stb.. ). Az elsődleges támogató természetesen a Világbank illetve a Nemzetközi Valutaalap volt, amely az állami vezérlésű privatizációt általános restrikciós gazdaságpolitikai stratégiája alapján a költségvetési pozíciók védelmében állandósultan ösztönözte ugyan úgy, mint ma azokban az országokban, ahol ennek teret engednek. Vagyis „lenyúzni minden lehetséges bőrt az adósról”!
A privatizáció jogi értelemben az állami tulajdon megszűnését jelenti a nem állami tulajdonosok javára, azaz tulajdonos csere, ami alapvetően más hatalmi viszonyokat a hoz létre.
Amit Magyarországon rendszerváltásnak nevezünk tehát nem volt más, mint a hatalomváltásnak azt a formáját, amikor a hatalmon lévők új hatalmukat saját maguktól megváltva, más politikai színezetbe burkolva újra gyakorolják. Más szóval a lopott vagyont legalizálták. A magukat akkor „reform kommunistáknak” nevező hatalomgyakorlók, akik 1989-re megosztva szocialistává és balliberálissá vedlettek át. A 80-as évektől tudatosan készültek arra a hatalomváltásra, amit az Orbán kormány négy éves megszakításával már 12 éven keresztül gyakorolhattak úgy, hogy bitorolták a hatalmat és birtokolták Magyarországot a kormányukat gátlástalanul kiszolgáló parlamenti diktatúra totális bevezetésével.
Elveszett húsz évünk, ezért mindent elölről kellett kezdenünk.
Fel kell épülnie egy új Magyarországnak és ha ez sikerrel jár, akkor - de csak is akkor - mondhatjuk ki, hogy a rendszerváltás befejeződött.
Dr. László Jenő
nyugdíjas gépészmérnök
Budapest, 2020.április 8.
Sztálin halála után a Szovjetunió első számú vezetője 1953-tól 1964-ig Hruscsov volt. Nevéhez fűződik az 1953-ban megkezdett desztalinizáció, azaz szembenézés a sztálinizmussal az SZKP XX. kongresszusán, kibékülés Títóval, Jugoszlávia teljhatalmú urával, a magyarországi 1956-os forradalom és szabadságharc leverése, a szovjet űrprogram elindítása és résnyitás nyugat felé.
1959-ben a főtitkár az USA-ba látogatott, ezt követi a Kennedy-Hruscsov találkozó Bécsben 1961-ben. Nevéhez fűződik továbbá a kubai rakétaválság és a meghátrálás is. Mikor 1959-ben USA- beli kőrútjáról visszatér kijelenti, hogy a kommunizmus 1981-re az anyagi javak ugyan olyan bőségét fogja majd nyújtani mint a kapitalizmus. Bizonyos reform folyamatok a szovjet gazdaságban meg is indulnak, azonban 1964 októberében Kádár jótevőjét és atyai barátját pártbeli elvtársai leváltják az SZKP főtitkári posztjáról, házi őrizetbe helyezik és helyére Brezsnyev kerül.
A hír Kádárt Lengyelországban éri utol, ahonnan hazajövet a Nyugati pályaudvari beszédében a moszkvai változásokkal kapcsolatban többek között a következőket mondja: „ Mi múlt vasárnap utaztunk el Magyarországról és most, nyolc nap múlva megérkeztünk. Lényeges és döntő az, hogy a Magyar Szocialista és Munkáspártnak, a Magyar Népköztársaság kormányának politikai álláspontja az összes ismert kérdésben, a béke kérdésében, a békés egymás mellett élés kérdésében, a szocialista országok egységére való törekvésben, a nemzetközi munkásmozgalom ismert kérdésében egy hajszálnyit sem változott és nem fog változni ezután sem”.
E karakánság látszatára, a másság mozzanataira figyeltek fel ekkor a nyugati világlapok. A nemzeti kommunista, a nyugatra nyitó Kádár legendája e folyamatban született és vált a későbbiekben az álcázás és a manipuláció eszközévé.
Hruscsov nyugatra is kacsintó politikájával szemben Brezsnyev a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 1965. januári ülésén szorgalmazza a sorok összezárásának szükségességét, az önállóság felmagasztalását és az azt honoráló gazdasági támogatást nyugat ígérvényeivel szemben. Ezzel a hidegháború szabványai léptek újra előtérbe, amit 1968-ban a Brezsnyevi- doktrína szentesített. 1968. nov. 13-án Brezsnyev kijelenti: „Ha a szocializmussal szemben ellenséges erők egyes szocialista országokat a kapitalista fejlődés irányába kényszerítenék az nem csak az adott szocialista ország problémája, hanem az egész szocialista táboré,” azaz a doktrína szerint a Szovjetuniónak - mint a legerősebb szocialista országnak - joga megvédeni a szocializmust, egyúttal saját befolyási övezetének nyilvánította a baráti szocialista országokat. Ebből következik, hogy a szocialista országokon belüli katonai beavatkozás nem agresszió, hanem önvédelem. Csehszlovákia megszállása 1968-ban tehát önvédelem. A doktrína 1989-ig volt érvényes.
Ilyen légkörben vezették be Magyarországon az „I. új Gazdasági Mechanizmust” 1968. január 1-én, amely a gazdaság irányításának és tervezésének átfogó reformja kívánt lenni.
Az előkészítő munkákat Nyers Rezső koordinálta, aki 1960-ban pénzügyminiszter, 1962-ben az MSZMP KB titkára, 1966-ban a PB póttagja volt. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem mellett a Kossuth Akadémiát is elvégezte. A bevezetés elkötelezett híve, Nyers mellett Fock Jenő, a Minisztertanács akkori elnöke (legmagasabb iskolai végzettsége Gazdasági és Műszaki Akadémia) tehát mindketten szakembereknek tekinthetők. A reformpártiakhoz tartozott még Fehér Lajos és Acél György is.
A reform három területen hozott lényeges változást:
1. Csökkent a központi tervezés szerepe és nőtt a vállalati önállóság a termelés és a beruházás terén.
2. Liberalizálódtak az árak, vagyis a hatóságilag rögzített árak mellett az egyes termékek árai a piaci keresletnek megfelelően alakulhattak.
3. A központilag meghatározott bérrendszert egy flexibilisebb, bizonyos korlátok között a vállalatok által meghatározott szabályozás váltotta fel.
Tehát az új gazdasági mechanizmus a központi tervezést és a piaci önszabályozást egyesítette a tulajdonviszonyok megváltoztatása nélkül.
A rendszer a piacgazdaság hatékonyságát nem érte el, de az addigi és a szomszédos szocialista országokban továbbra is normának tekintett tervutasításos rendszert felülmúlta. Következménynek tekinthető az is, hogy a jövedelmek közötti különbségek nőttek.
Kádárnak az új gazdaságirányítási rendszerrel kapcsolatban kételyei voltak. A legmarkánsabban megfogalmazott vitakérdések:
• a reform bevezetésének történeti indoklása;
• a szocialista rendszer fejlődésébe való beágyazódásának, a szervességének kérdése;
• a tervgazdaság keretként való megőrzése, vagyis a fejlődés folytonosságának és megszakítottságának a vagylagossága;
• a szocializmus versenyképessége;
• a növekedés felgyorsításának esélye.
Kádár hozzászólásainak visszatérő motívumai, hogy milyen mértékben vállalható a kockázat a világpiac felé való nyitás, a munkanélküliség, az infláció, az üzemi csődök és az esélyegyenlőségek megbontása tekintetében.
A legkínzóbb dilemmája azonban, hogy hogyan őrizhető meg a párt (a politikai döntéshozók) hegemón szerepe, ha a döntések meghozatalában és kivitelezésében a gazdasági racionalitás és szakszerűség érvényesül, azaz a hatalom hogyan és kiknek a kezébe kerül? Tehát a hatalom birtoklása volt számára a leglényegesebb kérdés, ami egyben tudathasadásba is torkollott.
Ugyanis az új gazdasági mechanizmus bevezetésével az ország gazdasági csődjét akarták megakadályozni a kezdeményezők remegve attól, hogy a következmény nehogy egy második 1956 legyen. Kádár egyik énje ezzel az indokkal tökéletesen egyetértett. Ugyanakkor másik énje tiltakozott az új mechanizmussal a rendszerbe beépülő kapitalista elemektől, hiszen ezek gyakorlattá válása 1956 jogosságát is igazolják. Első énje győzött, 1956 megismétlődésétől való állandó félelme mindennél erősebb volt!
Tehát Kádár szerepe a mechanizmus előkészítésében jelentéktelen, döntése az elfogadtatásra viszont meghatározó volt hatalmi pozíciójánál fogva.
Nem sejtette, hogy a rendszerváltás magja ekkor lett elültetve!
A liberalizálódó Magyarország kihívást jelentett Brezsnyevéknek és a magyar „balosok” számára. Moszkva megálljt parancsolt a folytatásra és előállt az a helyzet, hogy Kádár - akinek a támogatásával 1966-68-ban felülkerekedtek Magyarországon a reformerők - 1972 tavaszán szovjet szolgaként az ellenreform meghatározó személyiségévé vált. Ajándékként a 60 éves nyugdíjazási szándékát Brezsnyevnek bejelentő, egy színjátékot eljátszó Kádár első titkári pozícióját Moszkvában megerősítették, így a magyar KB sem fogadta el a főtitkár nyugdíjba vonulási kérelmét.
A reform folyamatának lelassítását Kádár azzal bizonyította a szovjetek felé, hogy Nyers Rezsőt és társaságát mind a párt, mind a kormány apparátusában egy szinttel alacsonyabb pozícióba helyezte. Rejtélyes balesetek és halálesetek kezdték ritkítani a reformnak elkötelezett kommunista vezetők köreit: Péter Györgyöt a KSH elnökét homályos éremcsempészési ügybe keverték, a kórházban öngyilkos lett. Vályi Péter pénzügyminiszter, majd miniszterelnök helyettes üzemi baleset áldozata lett, véletlenül beleesett egy acélolvasztó tégelybe. Dégen Imrét az Országos Vízügyi Hivatal elnökét lemondásra kényszerítették, majd autóbalesetben meghalt. Mindezek azonban a meghirdetett és megkezdett folyamatokat sem megakadályozni, sem lényegesen hátráltatni már nem voltak képesek.
A reform első célkitűzését - hogy csökkenjen a központi tervezés szerepe és növekedjen a vállalati önállóság a termelés és beruházás terén - a legkönnyebben teljesíthető feladatként kezelték a vállalatok vezetői és a gyakorlatban egzisztenciális és presztízskérdésnek tekintették!
A folyamatra a legeklatánsabb példa a Mezőgéptröszt létrehozása 1971-ben és tényleges működtetése volt 1986 ig.
A TSZ-ek eddigi gépi technikájának kiszolgálását és részbeni biztosítását végző gépállomások megyei vállalatokká alakultak, melynek központi- vagy anya vállalata általában a megyeszékhelyen, míg gyáregységei a megye területén elszórva, de inkább nagyobb községekben helyezkedtek el a volt gépállomási bázisokra épülve. Mind az anyavállalat, mind a gyáregységek igazgatói, főmérnökei döntő többségben egyetemi végzettséggel rendelkeztek. Nem pártkatonának tekintették magukat - bár kivétel nélkül párttagok voltak - hanem szakembernek, teljhatalmú gazdasági vezetőnek tulajdonosi magatartást tanúsítva. Ezeknek a vállalatoknak az összessége, a 27 mezőgazdasági gépgyár alkotta a Mezőgéptrösztöt. Feladata a magyar mezőgazdaság technikai háttrének biztosítása volt, így az ország legnagyobb konglomerátumává vált szinte teljesen önálló működéssel, lényegtelen beszámolási kötelezettséggel a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium felé. A magyar mezőgazdaság akkori gépigényének a 60%-át ezek a vállalatok produkálták. Az állam szerepe a fő gazdasági irányvonalak, ezen belül célprogramok meghatározásában és az ehhez kapcsolódó anyagi források biztosításában merült ki. A végrehajtás teljes fázisa vállalaton belül zajlott a fejlesztéstől az értékesítésig. A kereskedelmi folyamatok - mind a külkereskedelmi, mind a belkereskedelmi - kierőszakolták a KGST-én kívüli vállalati együttműködések szoros kapcsolatát. A 70-es évek közepétől fejlesztési-, gyártási- és közös értékesítési folyamatok indultak főleg német, olasz, francia és magyar vállalatok között.
A világszínvonalba ekkor berobbanó nagyüzemi mezőgazdasági termelésünk a legmodernebb gépi technikát és technológiát követelte meg, amelyre a magyar ipar akkor még nem volt felkészülve, ezért ennek biztosítása nyugati import útján volt lehetséges és szükséges. Ugyanezek természetesen a nemzetgazdaság más területeire is érvényesek, de legélesebben ez a mezőgazdaságban jelentkezett.
Ekkor jöttek létre az úgynevezett „termelési rendszerek”, amelyek szinte kizárólag nyugati technikákra és technológiára specializálódtak (Nádudvar, Bábolna, Szekszárd) és látták el eszközökkel a rendszerekhez kapcsolódó TSZ-eket és állami gazdaságokat. Ehhez azonban iszonyú sok pénz kellett, amihez csak kölcsönök útján lehetett hozzájutni. Kölcsönöket elsősorban azoknak az országoknak a bankjai folyósították, ahonnan a technikai eszközöket vásároltunk.
A kölcsön szerzési lehetőség kibővült azzal, hogy 1982-től tagja lettünk a IMF-nek - a Nemzetközi Valutaalapnak - ami azt jelentette, hogy megfelelő kvóta befizetésének fejében kölcsönöket vehettünk fel az ágazat működtetéséhez és az adósságaink törlesztéséhez. Az ország eladósodásának nem szabott semmi gátat. Azaz jórészt gátat szabhatott volna, ha azoknak a hazai műszaki fejlesztéseknek az eredményeit, amelyeknek a célja a nyugati import kiváltás volt, a nyugatnak elkötelezett „termelési rendszerek”, TSZ-ek, állami gazdaságok fogadták volna, mely eszközök műszaki paraméterei és árfekvései megegyeztek, sőt sok esetben jobbak voltak a nyugati import gépeknél, amit ők maguk is elismertek. Itt elsősorban a legnagyobb értéket képviselő önjáró- és vontatott betakarító és célgépek domináltak.
A fejlesztések a legpéldásabb összefogással történtek mind a tervezők, mind a gyártók között. Nemzeti feladatnak tekintettük a bizonyítást - aminek nagyon sokunk tevékeny részese volt - ha feltételeink mások is, de mindent tudunk, amit nyugaton tudtak és a versenyre készen állunk! Itt szeretném kihangsúlyozni, hogy a fejlesztő, a tervező mérnök mindig versenyben áll önmagával és a világgal, hiszen ez szakmája eredetéből adódó alapvető követelmény. Tehát a gondolkodása csak pozitív lehet.
A hazai fejlesztésű és gyártású mezőgazdasági gépeink összehasonlító vizsgálatai az import gépekkel párhuzamosan azonos táblán, valamelyik rendszer (IKR, Bábolna ) vagy Tsz földjén történt. A minősítő a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium Műszaki Intézete, de a leendő felhasználó vagy a feldolgozó képviselője - előttünk akkor még érthetetlen módon - nem a magyar termékért drukkolt, holott az eredmények az előírás szerinti agrotechnikai és műszaki követelményeket maradék nélkül teljesítették.
Egy példa a sok közül: sok ezer hektáron termeltünk akkor cukorrépát az országban, ehhez igazodott a cukorgyári kapacitás is. Tudvalevő, hogy a hozam minőségét és mennyiségét döntően a betakarítás időbelisége és vesztesége határozza meg. Az optimumra való törekvés érdekében elengedhetetlen volt a legkorszerűbb betakarító gépek használatba vétele. A termelési rendszerek a technikailag és árban is világszínvonalon álló francia Herriau típus mellett döntöttek. Az import gépek ára azonban elviselhetetlen terhet jelentett a cukorrépa ágazatnak, ezért a Mezőgéptröszt a MÉM-el egyeztetve ezek kiváltására hazai fejlesztésű és gyártású gépek előállítását kezdeményezte. A kezdeményezés sikerrel járt, a Mezőgépfejlesztő Intézet tervezésében a szekszárdi Mezőgép Vállalat gyártásában a Danuvia közreműködésével a legkorszerűbb agrotechnikai és műszaki paraméterekkel rendelkező – egymenetes --(a répafejet levágó, a szárat kiemelő és pótkocsiba továbbító) RTA 602. típusjelű (répatermesztési alapgép) betakarítógép a mezőgazdaság számára 20 db-os 0 szériával 1982-őszére rendelkezésre állt. Ugyanilyen eredményesek voltak az önjáró paradicsom-, zöldborsó-, zöldbab-, vagy a szőlő- és bogyósgyümölcs betakarító gépeink fejlesztése is.
A választás lehetősége tehát a felhasználók kezében volt, hogy vagy hazai gyártású gépek, vagy export gépek biztosítsák a magyar mezőgazdaság meghatározó szegmenseinek igényeit. Alapvetően két momentum határozta meg a döntést:
1. A konkurencia, (példánkban a francia fél, de az eset általánosnak tekinthető) a magyar fejlesztés eredményét látva az eladási árait hirtelen irreálisan alacsonyra csökkentette, amivel a magyar árak nem voltak versenyképesek, így a gyártásba vétel nem volt vállalható, vagy ha már megkezdődött le kellett állítani. Az természetes volt, hogy a felhasználó, a vevő az olcsóbb berendezést választotta, ezzel a hazai, tehát a magyar kínálatra nemet mondott. Ettől a pillanattól kezdve azonban az import árak két-háromszorosára növekedtek. Erre a mezőgazdaság fizetőképes kereslete csak úgy tudott megjelenni, ha a különbséget az állami támogatás fedezte. Ezzel a magyar állam nem a magyar nemzeti ipart és közvetve a mezőgazdaságot, hanem a konkurens tőkét támogatta az ország további eladósodásának terhére.
2. A nyugati konkurencia egyszerűen lefizette, korrumpálta a felhasználókat, melynek formái:
• bankbetét az illető ország pénznemében és bankjában,
• kereskedelmi és műszaki képviselet biztosítása,
• ajándékozások különböző formái,
• ösztöndíjak, utaztatás, ami tanulmányi utak nevét viselte és tartott a Húsvét szigetektől az alaszkai vadászatokig.
Külkereskedelmünk is a tőkés piac totális befolyása alá került. Az egy-egy iparágra szakosodott külkereskedelmi vállalatokon belül nyugati- és keleti reláció tevékenykedett. A tőkés ügyletek döntő többsége nem a magyar fél számára volt előnyös, a kenőpénz már akkor is, ott is eredményesen működött.
Az ismertetett folyamatok a magyar nemzetgazdaság minden területén a párt és az állami vezetés tudtával és beleegyezésével zajlottak.
Kádári megfogalmazás szerint „a szocializmus építése töretlenül halad elvtársak, biztos lépésekkel menetelünk a szocializmus teljes kiteljesedése felé”. Ennek a menetelésnek az eredménye Fekete János gátlástalan vezényletével az ország teljes eladósodása mellett a szociál – kapitalista rendszer tudatos és folyamatos kiépítése volt, melynek keretét az életminőség fokozatos javulása jelenített meg. Lakásépítési programok, TSZ melléküzemágak, termelőszövetkezeti csoportok, háztáji művelés, a termelő és szolgáltató magánszektor folyamatos tágítása stb. A tulajdonszerzési lehetőségek biztosítása: hétvégi telkek, nyaralók, tartós háztartási cikkek kínálata stb. Külföldi utazási lehetőségek bővülése. Mindebben mélyen beleágyazva folyt az emberek tudati és lelki rombolása: a magyarság és a nemzettudat, a szolidaritás, a hit és az erkölcs pusztítása, melynek eredményei napjainkban kulminálnak. Ez a „legvidámabb barakk” ugyanakkor egy nemzetellenes diktatúra karmaiban élt, átszőve a legaljasabb spicli rendszer, a korrupció és a hazugság minden szálával, a párt oligarchák korlátlan politikai és gazdasági hatalmával.
A rendszerváltás magja tehát elkezdett csírázni!
Mi volt ennek a közvetlen háttere?
Az 1980. január 1-én bevezetésre került „II. új gazdasági mechanizmus”. Ennek alapvető célja az 1972-ben folyamatában lefékezett, de mégis élő piaci elemek visszacsempészése, legalizálása a gazdaságirányítási rendszerbe.
1980 elején a KB Gazdaságpolitikai Osztályán szigorúan titkos minősítéssel tanulmány készült az 1965 márciusában létrejött Európai Közösség (EK) rendtartásáról és Magyarország külgazdasági kapcsolatairól. A tanulmány célja az volt, hogy ráirányítsa a figyelmet az 1968-óta egységes vámhatárok között élő EK országaival kialakítandó kapcsolatok szükségességére.
A tanulmány kimondta: érdekeink megkívánják, hogy az EK fokozatos bővülésével párhuzamosan, pozícióink romlásának megakadályozása érdekében Magyarország is átfogó megállapodással rendezze gazdasági, kereskedelmi és politikai kapcsolatait a szervezettel. Számolni kell azzal, hogy a szocialista országokban ilyen lépés gyanakvást kelt és az is előfordulhat, hogy nagyobb politikai nyomás nehezedik ránk. A szocialista országok számára hangsúlyozni kell, hogy a megállapodás a békés együttélés politikáját erősíti, amely a Helsinki Záróokmány alapelve. Figyelembe kell venni azt is, hogy Nyugat-Európa legtöbb országában a szociáldemokrácia van hatalmon, melynek politikai filozófiájától nem áll távol az ilyen irányú rendezés politikai elfogadtatása.
A tanulmány kihangsúlyozta - és ez nagyon fontos - hogy az egyezménnyel a magyar vállalatok nem kerülnek idillikus helyzetbe az EK piacán, sőt a verseny következtében nyomás nehezedne rájuk, ám ez hosszabb távon gyümölcsöző lehet!.
Ez a helyzetelemzés tökéletesen helytálló volt, de akkor miért nem tettünk meg mindent annak érdekében, hogy védjük magunkat, miért nem készültünk fel a versenyre? Pedig minden esélyünk megvolt - úgy a politikai, mind a gazdasági - - hogy kikényszerítsük nyugattól a partneri viszony elismerését.
Mi volt a politikai esélyünk? Hát az, hogy a vasfüggöny mögé legálisan a tőke és vonzatai Magyarországra léphettek be először!
És mi volt a gazdasági esélyünk? Hát az, hogy a hetvenes évek közepétől a magyar kutatás-fejlesztés kimagasló eredményeket ért el. Versenyképes ágazatok jöttek létre, ennek következtében versenyképes árualapokkal rendelkeztünk. Mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk, a közúti járműgyártásunk, az optikai-, elektrotechnikai-, finommechanikai- és az alumíniumipari termékeink, valamint haditechnikai eszközeink elérték az európai színvonalat, sőt sok esetben meg is haladták azt. Kézműipari termékeink pedig a világszínvonalat jelentették. Mérnök-, technikus-, ipari tanuló képzésünk és szakmakultúránk a világ minden táján elismerést aratott. A kutató és fejlesztő intézetek célirányosan, célprogramok mentén dolgoztak és kiváló eredményeket értek el. Bejelentett szabadalmainkkal a világ élmezőnyébe kerültünk. Tehát minden alapunk megvolt ahhoz, hogy versenyképesek legyünk. Ezt a kiváló szellemi-, fizikai- és manuális kapacitást kellett volna az optimumon járatni!
A magyar mérnök társadalom ezzel tisztában volt, pontosan tudta a helyét és szerepét, erejét megfeszítve dolgozott. Munkáját az egészséges sikerélmény mellett nemzeti elkötelezettsége és versenyszelleme is inspirálta. Sajnos nem ez volt a jellemző a közgazdászok köreire.
Nem értették és nagy részük ma sem érti, hogy nincsen gazdasági verseny fizetőképes kereslettel bíró árualap nélkül.
A kereslet kielégítésének feltétele kettős:
1. Azt termelem, amit a piac egzakt módon meghatároz, ami legkevésbé sem szellemi, mint manuális kapacitás kérdése (magyarul bérmunka), ami durván huszonöt év óta a magyar gazdaságra jellemző és ami a rendszerváltást követően is egyeduralkodóvá vált.
2. Saját szellemi tulajdonra épülő termékgyártás, amit nekünk kell a piac felé kínálni és elfogadtatni, ami azonban állami szerepvállalás és hazai referencia nélkül szinte lehetetlen. Ez nem csak ránk, hanem a világgazdaság minden fejlett és fejlődő országára érvényesülő feltétel volt és lesz! E nélkül versenyképes gazdasági fejlődés, húzó ágazatok megjelenése nem lehetséges.
Nem ezt tettük. Pedig a ma is és az akkor is meghatározó pozícióban lévő, politikailag stabil közgazdászok (tervhivatal, egyetemek, pénzintézetek stb.) befolyásukkal élhettek volna, de nem éltek. Akkor is - ugyan úgy, mint ma - a kölcsönök fejében elfogadták nyugat diktátumát, a „pénzért piacot”! Ennek egyenes velejárója volt az ipari termelés válogatás nélküli drasztikus csökkentése, az ezzel járó piaci pozíciónk fokozatos feladása. 1986-ban a központi alapból a kutatás-fejlesztésre fordítható költségek a félére csökkentek. A kutató-fejlesztő intézetek programjaikat kénytelenek voltak befejezetlenül abbahagyni, sőt tevékenységüket végleg befejezni, így pótolhatatlan szellemi értékek vesztek kárba.
Tisztelt közgazdász hölgyek/ urak! Tudják Önök, hogy ez a lehető legnagyobb pazarlás? Mikor a magyar mérnök társadalom ez ellen a legerélyesebben tiltakozott az Önök válasza az volt, hogy „minek olyannal foglalkozni, amit már máshol kitaláltak vagy kitalálnak, majd megvesszük tőlük”. Önök sem akkor nem voltak tisztában, sem most nincsenek tisztában a „saját szellemi tulajdon” fogalmával és erejével. Produktív nemzeti ipar és mezőgazdaság e nélkül nem létezhet! Tudják Önök, hogy iparágaink épültek a magyar szabadalmakra, a magyar szellemi eredményekre? Tudják Önök, hogy a világon mindenhol elismert szakmakultúránk ebből fakadt, hogy a magyar mérnök és szakmunkás külföldi keresettsége erre épült? Tudják Önök, hogy a társadalom gazdasági és erkölcsi létalapja a szellemi és a fizikai munka és hogy ezek szét nem választható kategóriák? Sokak szerint a közgazdaságtan követő tudomány, de hogy ennyire az legyen, az már bűn! Napjainkra sem változott szinte semmit ez a gondolkodásmód. Fennhangon harsogják, hogy a válságból való kilábalás meghatározó lehetősége a munkahelyteremtés. Felkapott szó úgy a hatalmon lévők, mind az ellenzék szájából, csakhogy ezt tartalommal kellene feltölteni. Apropó válság! A modernkori válságok nem termelési, hanem aljasul manipulált pénzügyi spekulációk halmaza. A neoliberális gazdaságpolitika eredménye, ami születése pillanatában már megbukott, hiszen kibékíthetetlen uralkodó és kiszolgáló szektorokra osztotta a világot, a piac és a pénz korlátlan hatalmának bűvöletében, a globalizmus jegyében.
Magyarországon a nyolc évig regnáló posztkommunista – balliberális kormány a neoliberalizmus minden jegyét magán viselve nemzetromboló tevékenységével a mélypontra taszította az országot.
Ahhoz, hogy az értékek ismét a helyére kerüljenek tudatos nemzeti gazdaságpolitikára van szükség, ami csakis a legteljesebb társadalmi összefogással lehetséges. A társadalmi összefogás alapvető feltétele pedig a cél meghatározása. Olyan célé, aminek a megvalósításához lehetőségeink, adottságaink és képességeink tudatában és birtokában kell tevékenykednünk.
Visszatérve az 1980. év elején készült tanulmányhoz, ami azt javasolja, hogy belső politikai csatornákon kapcsolatot kell keresni a hatalmon lévő, Magyarországhoz érzelmileg is legközelebb álló Németországi Szociáldemokrata Párthoz (SPD), és segítségükkel kell megvizsgálni, hogy a magyar közeledés esetén az EK kész lenne-e a kereskedelmi kapcsolatok kölcsönösen előnyös és átfogó rendezéséhez.
Havasi Ferenc a PB tagja azonnal támogatta az elképzeléseket, amihez Kádár beleegyezését is megszerezte. Kádár most először adott szabad jelzést a nyugati nyitáshoz.
Az EK-val történő szerződéssel Magyarország jogilag és diplomáciailag egyaránt elismerné az Európai Közösséget és Nyugat-Berlin EK-hoz tartozását, feladná azt a KGST álláspontot, mely szerint a tagállamok mindaddig nem cselekedhetnek, amíg a KGST és a Közös piac nem állapodik meg a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének elveiről.
Magyar részről abban reménykedtek, hogy az elképzeléseket Schmidt kancellár támogatni fogja. A KB Külügyi Osztályán dolgozó Horn Gyula közreműködésével 1982 áprilisában Kádár látogatást tett Bonnban, Havasi is vele tartott. Nagy meglepetésükre a kancellár nem bátorította, hanem óvatosságra intette Kádárt Moszkvával szemben. Később kiderült, hogy nem a magyarokat akarta Moszkva haragjától óvni, hanem a magyarokért nem akarta a jó kapcsolatát kockáztatni Moszkvával.
Egyébként Schmidt politikájára jellemző, hogy neki a legfontosabb az Egyesült Államok és a Szovjetunióhoz való viszony volt, az NDK is csak jóval ezek után következett.
Kádárt megingatta a kancellár állásfoglalása, ennek ellenére továbbra is támogatta a reformcsoport kezdeményezéseit. Csak egyetlen volt fontos számára, hogy ne érkezzen panasz a szovjetektől.
A rendszerváltás csírája elkezdett szárba szökkenni!
1984 nyarán nevezték ki Horváth Istvánt Bonnba nagykövetnek. Kádár útravalója: az NSZK segítségével tartsuk az EK témát melegen. A nagykövet nemrég megjelent könyvének címe: „Az elszalasztott lehetőség”
kordokumentum, írásom egyes részeinek forrásanyagául is szolgál.
Horváth Istvánt kiutazása előtt Horn, aki akkor a KB Külpolitikai Osztályának vezetője hosszabb beszélgetésre invitálta, ahol a következők hangzottak el: „ a helyzet egyre inkább megérett arra, hogy Magyarország a politikai realitások figyelembe vételével olyan pályára álljon, ahonnan bizonyos idő elteltével a tehetetlenségi erők hatására már nincs visszaút. Így fel lehetne lazítani a meglévő közép- és kelet európai politikai kötelékeket, s egyidejűleg ki lehetne szélesíteni a gazdasági és politikai együttműködést Nyugattal. E cél érdekében mindenekelőtt személyi változásokra lenne szükség. Ehhez Havasi Ferenc mellé kell állítani KB és a kormány reformgondolkodású személyeit, akik képesek radikális fordulat végrehajtására és eléggé elszántak is rá. Havasai Ferencet pedig a kül- és a belpolitika eszközeivel olyan helyzetbe szükséges hozni, amely lehetővé tenné a Kádárral szembeni fellépést.
Számba vette azokat a személyeket, akikre helyzetüknél és meggyőződésüknél fogva támaszkodni lehet”.
A Gazdaságpolitikai Osztályon a következőkre számítottak: Németh Miklós, Horváth Ferenc, Szikszay Béla, Mohai László. A külügyi vonalon: Szűrös Mátyás, Kovács László, Györke József és Őszi István.
„A cél, hogy Magyarországon fokozatosan olyan személyi és gazdasági változásokat lehessen kikényszeríteni, amelyek lehetővé tehetik a politikai intézményrendszer megváltoztatását is. A nyugati kapcsolatok erősítésével meg kell kísérelni „kibujtatni” az országot a szovjet szövetségi rendszer szorításából.”
Ha ez tényleg így hangzott el, akkor ki is volt ez a Horn? A kommunista, a pufajkás, aki a tüntetők közé lőtt 1956-ban? Vagy a reform kommunista, aki megvilágosodva látja a jövő útját? Vagy a jövendő posztkommunista, aki magát most éppen szocialistának nevezi? Egyik sem lehetett, mert akkor a tudathasadásban szenvedő ember kóros tünetei jelentkeztek volna nála. Hát akkor ki volt? A minden izmust csak érdekei szerint felhasználó hatalomra, karrierre vágyó túlélő? Vagy igaz „hazafi”, a „nemzeti hős” akinek érdemei nyertek elismerést? Nyugat és elsősorban a németek őt tekintették a rendszerváltás magyar kulcsfigurájának. Horn azon kevesek egyike, aki a legmagasabb német érdemrend tulajdonosa lett.
Havasi NSZK-beli útjára 1986 májusában került sor. Találkozott Kohl kancellárral és Strauss bajor miniszterelnökkel. Mindkettő előtt megerősítette a vezetés eltökéltségét, hogy Magyarország a helsinki együttműködés szellemével összhangban hajlandó szorosabb kapcsolatok kiépítésére a nyugat európai országokkal, ezen belül elsősorban az NSZK-val.
A találkozásokon résztvevő nagykövet szerint Havasi kimondta, hogy a szocialista államberendezkedés életképtelen. A látogatás legfőbb célja azonban egy névre szóló hitel kieszközölése Magyarországnak, amellyel az NSZK jelezné, hogy közvetlenül érdekelt a magyar reformok támogatásában, ezáltal a kölcsön Havasi személyéhez is kötődne. Itt a másik „túlélő jelölt”, neki azonban nem egészen úgy sikerült, mint Hornnak.
A kommunisták által kikiáltott, a radikális, a szélső jobboldali, a nacionalista és a revizionista Strauss, a Bajor tartomány hadügyminisztere majd miniszterelnöke 1986. december 5-én és 6-án nem hivatalos látogatáson tartózkodott Magyarországon. A saját maga által vezetett repülőgépén érkezett Ferihegyre, ahol a nagy köd ellenére toronyi navigálás nélkül ér földet. Strauss szereti, tiszteli és hálás a magyaroknak. Ő a magyar-német kapcsolatok alakításának egyik motorja. A háború alatt ugyanis a keleti fronton megsebesült, életét annak köszönhette, hogy a magyar katonák sok tíz kilométeren keresztül biztosították életét, amíg kórházba nem került.
Kádár csak akkor fogadta, amikor megtudta, hogy táskájában ott van az „országmentő” kamatmentes milliárdos hitelajánlat. Hát így van ez, a „pénz beszél, a kutya meg ugat”. Straus kétmilliárdot szánt, Havasi csak egymilliárdot kért, pedig égető szükség lett volna a másik egymilliárdra is. Kihasználatlan lehetőség. Az elutasított 1 milliárd kölcsönt nem kis nehézség árán, 1989 őszén NSZK kormánygaranciával mégis felvenni kényszerültünk.
Kihasználatlan lehetőség volt az is, amikor Kohl hálából az NDK menekültek ellátásáért és a határzáron történő átengedéséért 1millió márkás hálapénzt kívánt adni Magyarországnak. Németh Miklós azzal utasította vissza, hogy „mi nem vagyunk emberkereskedők”, és utalt a romániai fejpénzekre. Ugye, hogy a magyar nagyvonalúság és blődség milyen határtalan?!
A hiteltárgyalások kezdetéről a legfelső politikai körökben a nagykövet szerint csak Kádár János, Havasi Ferenc, Németh Miklós és Horn Gyula tudott. Hogy miért maradt ki Fekete, ez számomra talány. Ámbár lehet, hogy az ő más irányban kitaposott útjai zavarták volna az egyezséget.
1987. tavaszán személyi változtatásokra készült Kádár. Híre ment Havasi PB-ből való felállításának. Ez zavart keltett az NSZK-ban, hiszen a hiteladás feltétele Havasihoz is kötődött, benne látták a gazdasági és politikai változások garanciáját. Fennállt tehát a veszélye annak, hogy a hitelt Magyarország nem kapja meg. Mivel Kádár makacs ember volt arról szó sem lehetett, hogy rávegyék szándéka megváltoztatására Havasival szemben. Ezért olyan személynek kellett elfoglalnia Havasi helyét a KB-ben, aki élvezte az NSZK bizalmát. Ez az ember Németh Miklós volt, akit az akkor miniszterelnöknek kinevezett Grósz Károly is kénytelen volt támogatni, mivel a hitel visszavonás utáni átütemezési kényszer azonnali kudarcot jelentett volna számára.
Grósz 1987. októberi NSZK-beli látogatása alkalmából írták alá az 1milliárd márkás hitel megállapodást.
Mit jelentett ez az NSZK számára? Szépen fogalmazva a politika nyelvén azt, hogy az NSZK kormánya bízik a magyar reformfolyamatok hosszan tartó sikerében. A tőke nyelvén meg azt, hogy megszereztük, benn vagyunk kelet Európa KGST piacán nemcsak áruval, hanem működő tőkével is, azaz a piacgazdaság - bár még csak a szocialista rendszer viszonyai között - teret kapott. Ennek azonban minél előbb meg kell teremteni a jogilag védett, intézményes formáit. A tőkének tudni illik ez az egyik legfontosabb elvárása „a kihelyezés biztonsága”!
És mit jelentett a hitel Magyarország számára? A túlélést! Azt a kommunista nómenklatúra is tudta, sőt nagyon is tudta, hogy az államcsőd fenyegetettségéből, a szovjetek még szorítóbb markából csak nyugat felé lehetett menekülni. Hogyan? Biztosítsunk a jogilag védett piacot Nyugatnak és ezért kapjunk kölcsönt, azaz működő tőkét! Vagyis pénzért piacot! Nem árut, piacot! Ez a neoliberális gazdaságszemlélet teljes győzelmét jelentette már akkor is.
A magyar piaci jogvédelmet, a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény garantálta.
A törvény célja:
1. Korszerű jogi keretek megteremtésével segítse a népgazdaság jövedelemtermelő képességének javítását, a piaci jellegű termelési-értékesítési együttműködés fejlődését, a tőkeáramlást, valamint a külföldi működő tőke gazdaságunkba való közvetlen megjelenését
2. A törvény mozdítsa elő a társadalmi tulajdon, különösen pedig állami tulajdon hatékonyabb hasznosítását
3. A gazdálkodó szervezetek és az állampolgárok közötti együttműködés akadályainak megszüntetésével váljon lehetővé az egyéni megtakarítások közösségi hasznosítása, / vagyis a lopott pénzek legalizálása/
4. Nyíljanak nagyobb és biztonságosabb lehetőségek az állampolgárok társadalmi érdekkel összhangban álló vállalkozásai számára
5. A gazdasági társaságok működése ne korlátozza a versenyt, ne teremtsen monopóliumokat, ne sértse a hitelezők érdekeit és a közérdeket.
A rendszerváltás 1968-ban elvetett magja tehát 2o év múlva az 1988. évi VI. törvénnyel meghozta a gyümölcsét!
A törvény alapvetően a német társasági törvény sémájára készült Sárközy Tamás és szerzőtársai szerkesztésében.
Parlamenti elfogadása a szocialista gazdaság végét jelentette, irreverzibilis folyamatokat indított el a piacgazdaság, a kapitalizmus irányába. Ezzel a jogilag deklarált gazdasági rendszerváltás két évvel megelőzte a politikai rendszerváltást, ami pont 30 évvel ezelőtt április 8-i parlamenti szavazással kezdődött.
Az Ipari- és Kereskedelmi Minisztérium már a törvény elfogadása előtt összeállított egy listát, amelyen 50 súlyos likviditással küzdő vállalatot tüntetett fel azzal a céllal, hogy német vállalatok vagy pénzintézetek tőketöbbséggel vagy 100% tulajdonhányaddal társuljanak ezek valamelyikéhez. Az NSZK érdeklődése nagy volt, a magyar vállalati vezetők azonban kiárusítással vádolták a kormányt, meg féltették saját egzisztenciájukat is - teljes joggal- ezért a kormány akkor kénytelen volt meghátrálni.
Természetesen ez a nézet abban a pillanatban megváltozott, amikor a társasági törvény és a vállalati önállóságot biztosító 1984-es vállalati törvény - amivel az állam tulajdonosi jogainak túlnyomó többsége a vállalatokhoz került - lehetőségeit kihasználva a vállalatvezetők, a párt és a KISZ funkcionáriusok megkezdték az önprivatizációt.
1988-ban az állam vállalkozási vagyona kb. 2200 milliárd Ft-ban volt megállapítható, a privatizálás szempontjából számba jöhető vállalatok száma pedig 2000 feletti volt. A privatizáció kezdetén tehát 1989-ben megközelítően a nemzeti vagyon 90%-át tette ki az állami tulajdon. Adósságunk, ami 1970 és 1989 között felhalmozódott nettó 14milliárd dollár volt, amiből a nettó forrásbevonás 1milliárd dollár, a többi a kamat és árfolyamveszteség.
Sárközy büszke volt arra, hogy 1998-ra a gazdag németek után másodikként fejeztük be a privatizációt és hogy a jobb- és baloldali politikusok „az én társasági törvényem alapján szereztek nagy vagyont.”
Kevesek előtt ismert, hogy a vállalati privatizáció elleni támadást 1989-ben az MNB, a PM és az OT vezette, holott korábban teljes súlyukkal támogatták az önállóság növelését. Az ok az volt, hogy a külső eladósodás és a költségvetési hiány elérte a kritikus szintet, így a bevételeket valahogy növelni kellett. A megnevezett állami szervek ugyanis a privatizáció elsődleges céljaként a belső államadóság csökkentését tűzték ki. A MNB vezetői léptek fel a vállalatok átalakulási törvénye ellen is, mivel a törvény a keletkezett bevételek többségét a vállalatoknál hagyta és a költségvetést csak 20%-ban részesítette. Ehhez az akcióhoz csatlakoztak a leendő önkormányzati tulajdon reményében a tanácsok is. Mindezek jelentős külföldi támogatásban részesültek, mivel a külföldi befektetők jó része számára a munkás önigazgatás vagy a vállalati tanács rendszere rendkívül idegen és kellemetlen volt, hiszen saját létérdekeiket védő partnerekkel is egyezkedniük kellett volna, ezért szívesebben tárgyaltak közvetlenül a kormánnyal, vagy az óriási állami kedvezményekkel a zöldmezős beruházások mellett döntöttek (lásd pl. Suzuki, Opel stb.. ). Az elsődleges támogató természetesen a Világbank illetve a Nemzetközi Valutaalap volt, amely az állami vezérlésű privatizációt általános restrikciós gazdaságpolitikai stratégiája alapján a költségvetési pozíciók védelmében állandósultan ösztönözte ugyan úgy, mint ma azokban az országokban, ahol ennek teret engednek. Vagyis „lenyúzni minden lehetséges bőrt az adósról”!
A privatizáció jogi értelemben az állami tulajdon megszűnését jelenti a nem állami tulajdonosok javára, azaz tulajdonos csere, ami alapvetően más hatalmi viszonyokat a hoz létre.
Amit Magyarországon rendszerváltásnak nevezünk tehát nem volt más, mint a hatalomváltásnak azt a formáját, amikor a hatalmon lévők új hatalmukat saját maguktól megváltva, más politikai színezetbe burkolva újra gyakorolják. Más szóval a lopott vagyont legalizálták. A magukat akkor „reform kommunistáknak” nevező hatalomgyakorlók, akik 1989-re megosztva szocialistává és balliberálissá vedlettek át. A 80-as évektől tudatosan készültek arra a hatalomváltásra, amit az Orbán kormány négy éves megszakításával már 12 éven keresztül gyakorolhattak úgy, hogy bitorolták a hatalmat és birtokolták Magyarországot a kormányukat gátlástalanul kiszolgáló parlamenti diktatúra totális bevezetésével.
Elveszett húsz évünk, ezért mindent elölről kellett kezdenünk.
Fel kell épülnie egy új Magyarországnak és ha ez sikerrel jár, akkor - de csak is akkor - mondhatjuk ki, hogy a rendszerváltás befejeződött.
Dr. László Jenő
nyugdíjas gépészmérnök
Budapest, 2020.április 8.
*****
Sütő Gábor *
A kommunistázásról a mának és a holnapnak
(A LÉNYEGET ELFEDŐ POLITIKAI FOGALMAK CSAPDÁJA)
Szembeszökő, mégsem kap kellő figyelmet, hogy a politikai harcban a kommunistázás hétköznapi jelenséggé vált. Politológusok, újságírók, közéleti személyiségek, beállítottságuktól függetlenül könnyedén dobálódznak e minősítéssel, kormánypártiak, ellenzékiek lekommunistázzák egymást az Országgyűlésben, mintha azt hinnék, a ráolvasással el is intézték ellenfelüket.
Az első pillanatban mulattató, amikor nyilvánvalóan nem kommunisták lekommunistázzák egymást, tudva-tudván, hogy vádjaik nem igazak. A másodikban észbe ötlik, ebben még diszkrét báj sincs, annál inkább szellemi restség. Ám a harmadikban óhatatlanul felmerül, nincs-e mögötte összjáték, alku-féleség, nem takargatnak-e valamit az összehangzó, semmi következménnyel nem járó, néha már-már családias, kommunistázással?
A közéletünkbe furcsán berobbant meghitt kommunistázás indokolja az eligazodási szándékot, ám szókimondó boncolgatása meredek feladat, hiszen számos társadalmi réteget, csoportot, személyt, politikai és történelmi kérdést érint.
Nem lehet hát hálás téma elemzésre, de éppen ennek okán hiba lenne kényes kérdésnek tekinteni. Sőt, az összekuszált helyzetben az eligazodás nem pusztán szükséges, hanem parancsoló. Homályos célzásokkal semmire sem megyünk, tisztázásához egyedüli helyes módszer a történelempolitikai (emlékezetpolitikai) elemzés, amely szigorúan tények, tapasztalatok alapján hozandó döntést, érzelmek uralását, külső befolyásolás kiiktatását, egyenes és hiteles beszédet követel.
Az első pillanatban mulattató, amikor nyilvánvalóan nem kommunisták lekommunistázzák egymást, tudva-tudván, hogy vádjaik nem igazak. A másodikban észbe ötlik, ebben még diszkrét báj sincs, annál inkább szellemi restség. Ám a harmadikban óhatatlanul felmerül, nincs-e mögötte összjáték, alku-féleség, nem takargatnak-e valamit az összehangzó, semmi következménnyel nem járó, néha már-már családias, kommunistázással?
A közéletünkbe furcsán berobbant meghitt kommunistázás indokolja az eligazodási szándékot, ám szókimondó boncolgatása meredek feladat, hiszen számos társadalmi réteget, csoportot, személyt, politikai és történelmi kérdést érint.
Nem lehet hát hálás téma elemzésre, de éppen ennek okán hiba lenne kényes kérdésnek tekinteni. Sőt, az összekuszált helyzetben az eligazodás nem pusztán szükséges, hanem parancsoló. Homályos célzásokkal semmire sem megyünk, tisztázásához egyedüli helyes módszer a történelempolitikai (emlékezetpolitikai) elemzés, amely szigorúan tények, tapasztalatok alapján hozandó döntést, érzelmek uralását, külső befolyásolás kiiktatását, egyenes és hiteles beszédet követel.
Úgy írjuk történelmünket, ahogy megtörtént
Ciceró szerint „A történetírás valóban az idők tanúja, az igazság fénye, az emlékezet élete, az élet tanítómestere, a múlt idők hírnöke”. Enciklopédikus megfogalmazásából csak azt szokták idézni, hogy „a történelem az élet tanítómestere”. Napóleon viszont állította, hogy "A történelem az elfogadott hazugságok összessége." Churchill szerint „a történelmet a győztesek írják”.
Einstein pedig úgy vélte „A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből”. Bár a nagykoponyák állításai feleselnek egymással, igazságokat mondanak ki.
Elmés megállapításaikat ötvözve, meg is fogalmazhatjuk álláspontunkat: a történelem az élet tanítómestere, ha úgy írják és tanítják, ahogy történt. Ha pedig megtörtént, megváltoztatni nem tudjuk, ne is akarjuk, de pontosan derítsük fel és fogalmazzuk meg világosan, mi és hogyan történt.
Akár tetszik az a mának, akár nem, hiszen minél teljesebben ismerjük a történelmünket, annál könnyebb kezelni a mát és felkészülni a holnapra. Semmiféle indokkal nem megengedhető szépíteni, mentegetni, hamisan beállítani, megmásítani, alaptalanul felmagasztalni, könnyelműen becsmérelni, elhallgatni, törölni történelmünk egyetlen szereplőjét, eseményét, időszakát sem.
Akárhogy szólnak róla külföldiek, nemzetidegenek, illetve elfogult, vagy tévelygő sajátjaink. Sőt akár szólnak, akár nem, az volt, marad és lesz a mi történelmünk. Olyan, amilyen! Lehetünk rá büszkék, vagy sajnálkozhatunk rajta, de vegyük tudomásul és ne csak béküljünk meg vele, hogy nem törölhető, nem módosítható, hanem ehhez ragaszkodjunk is. Még abból se engedjünk, hogy az sem törölhető, kik és mit akartak törölni belőle, meghamisítani, tiltani.
Rögzítendő végletek, hogy az ország kiárusításában gyalázatos szerepet játszó Horn-kormány SZDSZ-es művelődési és közoktatási minisztere, név szerint ugyan Magyar Bálint, de a magyar nyelv és irodalom, valamint a történelem érettségi eltörlésén szorgoskodott.
A rákosisták „Sztálin legjobb tanítványává” magasztalták Rákosit. Fukuyama amerikai történész pedig meg akart győzni bennünket, hogy a történelem véget ért, és sorolhatnánk. Ám a történelem vereséget mért mindannyijukra.
Einstein pedig úgy vélte „A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből”. Bár a nagykoponyák állításai feleselnek egymással, igazságokat mondanak ki.
Elmés megállapításaikat ötvözve, meg is fogalmazhatjuk álláspontunkat: a történelem az élet tanítómestere, ha úgy írják és tanítják, ahogy történt. Ha pedig megtörtént, megváltoztatni nem tudjuk, ne is akarjuk, de pontosan derítsük fel és fogalmazzuk meg világosan, mi és hogyan történt.
Akár tetszik az a mának, akár nem, hiszen minél teljesebben ismerjük a történelmünket, annál könnyebb kezelni a mát és felkészülni a holnapra. Semmiféle indokkal nem megengedhető szépíteni, mentegetni, hamisan beállítani, megmásítani, alaptalanul felmagasztalni, könnyelműen becsmérelni, elhallgatni, törölni történelmünk egyetlen szereplőjét, eseményét, időszakát sem.
Akárhogy szólnak róla külföldiek, nemzetidegenek, illetve elfogult, vagy tévelygő sajátjaink. Sőt akár szólnak, akár nem, az volt, marad és lesz a mi történelmünk. Olyan, amilyen! Lehetünk rá büszkék, vagy sajnálkozhatunk rajta, de vegyük tudomásul és ne csak béküljünk meg vele, hogy nem törölhető, nem módosítható, hanem ehhez ragaszkodjunk is. Még abból se engedjünk, hogy az sem törölhető, kik és mit akartak törölni belőle, meghamisítani, tiltani.
Rögzítendő végletek, hogy az ország kiárusításában gyalázatos szerepet játszó Horn-kormány SZDSZ-es művelődési és közoktatási minisztere, név szerint ugyan Magyar Bálint, de a magyar nyelv és irodalom, valamint a történelem érettségi eltörlésén szorgoskodott.
A rákosisták „Sztálin legjobb tanítványává” magasztalták Rákosit. Fukuyama amerikai történész pedig meg akart győzni bennünket, hogy a történelem véget ért, és sorolhatnánk. Ám a történelem vereséget mért mindannyijukra.
Ne essünk egyik hibába sem, és ne legyen helye lényegtakaró politikai fogalmaknak sem, mint politikailag korrekt, vagy inkorrekt indítékok, előítéletek, dogmák, napi politikai meggondolások, érdekek, elvárások, kompromisszumok, sem nemzetidegen elhallgatási, avagy dicsőítési követelések, amit a magyartalan zéró tolerancia takar. Történész, politikus, közéleti személy, méltóság történelemelemzése, de művészeti megjelenítése is csak akkor hasznos, ha tárgyszerű, tényszerű, elfogulatlan, nem az arany középutat keresi, nem kíván mindenkinek megfelelni, nem is igazodik senkihez, s nem ismer kényes kérdést.
Ámde nem pártatlan, hanem megfellebbezhetetlen következetességgel a nemzeti érdekeink szempontjából vizsgálódik, értékel, ítél meg mindent, mindenkit.
Ámde nem pártatlan, hanem megfellebbezhetetlen következetességgel a nemzeti érdekeink szempontjából vizsgálódik, értékel, ítél meg mindent, mindenkit.
A múltat a történetírástól kezdve megemlékezéseken, oktatáson át a napi politikáig úgy kell kezelnünk, ahogy megtörtént. Mennyi mindentől mentesültünk volna a múltban, s mennyivel sikeresebben haladhatnánk ma, ha e hozzáállást folyamatosan és következetesen érvényesíthetnénk, kizárva a mindinkább parancs- és tekintélyuralmi jelleget öltő nemzetidegen beleszólást.
Holott nekünk a magyar sikerek, kudarcok, örömök, bánatok fontosak; a másokéi, a betolakodott nemzetidegenekéi, másodlagosak sem lehetnének. Ám sokan politikai korrektségre törekednek, mondandóikat függővé teszik politikai köntösbe burkolt elvárásaiktól. Cselekedeteikben, meglátásaikban – zseniket és államférfiakat kivéve – legtöbbször az aktuálpolitika kerekedik a történelempolitika fölé.
Alapvető oka, hogy politikánkba, lépten-nyomon nemzetidegenek avatkoztak bele, sőt írták/átírták a történelmünket. Sajnos, erre ma is sikeres kísérleteket tehetnek, mert bölcsészetet, tudományt, művészeteket a rendszerváltás után is azok kezében hagytuk, akiket kommunistáknak neveznek ugyan, de nem azok; lényegük a nemzetidegenség, magyarellenesség.
Eleinknek az ő elődeikkel szembeni megalkuvásai és ballépései miatt vesződünk ma is azzal, hogy a múltunkat helyre rakjuk. E küzdelem irányultságára jellemző példa, hogy öntelt zsidó vezetők akarják eldönteni, hogy a pesti Szent István téren állíthatunk-e szobrot államalapító királyunknak. Miközben az ő emlékhelyeik és köztéri elnevezéseik érthetetlenül, igazolhatatlanul, minden akadály nélkül, elözönlötték immár mindkét Duna-partot. Még a Clark Ádám térről is mesterségesen leválasztottak egy részt, csak hogy Jeruzsálem térnek nevezhessék el. Budapest szívében, ahol a 0-kilométerkő áll, ahonnan minden út kiindul.
Bűn, hogy közigazgatási és politikai illetékeseink az ennél is súlyosabb félreérthetetlen honfoglalási törekvéseiket is elnézik, sőt elősegítik. Nem ajánlatos pedig feledniük, hogy történelmet mi írjuk: a nemzeti kétharmad.
A felmagasztalt, de mára elfeledett „fülke-forradalmunk” tette a Fidesz-KDNP-t kormánypárttá. A 2010 óta közösen elért eredményeinket a magyarságunkkal együtt köteles megvédeni.
Mégis a megunt, szinten aluli vitatkozását leszámítva, a nemzetellenes és nemzetidegen ellenzék tevékenysége itthon, Brüsszelben, mindenhol zavartalan.
Nemcsak a tömegtájékoztatási és kulturális eszközöket hagyták a kezükben, hanem a félreértelmezett demokrácia nevében minden fórumon teret biztosítanak nekik megtévesztő álláspontjuk kifejtésére. Elfeledkeznek a népfelség elvéről is, helyette sűrűn halljuk a vészterhes megfogalmazást, hogy a magyaroknak joguk van eldönteni, kikkel akarnak együtt élni. Ám a népfelség elve megköveteli, hogy a magyarokat kérdezzék meg, egyáltalán akarják-e még e csonka hazát is másokkal megosztani.
Erre nemcsak nem kerül sor, hanem a fejük felett valakik eldöntik, kikkel kell együtt élnünk.
Az illetékeseknek viselniük a felelősséget a nemzet akaratának figyelmen kívül hagyásáért. Ha ebben nem lesz gyökeres változás, nem lesz több kétharmad, kis idő múlva ötven százalék sem, akkor pedig nem lesz magyar megmaradás sem. Tudatosodjon, hogy iránytűnk e nemkívánatos irányba leng ki. A szabadossá vált légkör méginkább megköveteli, hogy együtt rendet rakjunk a múlt, s jelen eseményeiben. Magyar történelmet írjunk. Senkit ne hagyjunk beleszólni múltunk értékelésébe, jelenünk formálásába. Zárjuk ki végre az arcátlan külső és belső nemzetidegen beavatkozást, a történtek nemzetidegen értelmezését. Magyar jövőt írjunk, ahogy ez minden népnek felségjoga.
A történelmietlen kommunistázás
Minden új rendszer elmarasztalja az előzőt. Ez ellen nemigen tehetünk, de mégsem a tétlenség a helyes válasz. Közelmúltunk értékelésében sem törekedhetünk rá, hogy közkedveltek legyünk, pláne hogy téveszmékhez igazodjunk.
Ahhoz a rendszerváltás utáni közéletünket bevetten jellemző beszűkült politikai gyakorlathoz sem, mint a problémákat a múltra hárító „kommunistázás”, „bolsizás” gúnyosan „komcsizás”.
Három évtizedes hatalmuk után ez nem indokolt a rendszerváltással hatalomra jutott berendezkedés képviselői, hívei részéről sem. Az pedig visszatetsző, ha ugyanezt halljuk a kommunistáktól, akik szemünk előtt vedlettek át antikommunistákká.
Ahhoz a rendszerváltás utáni közéletünket bevetten jellemző beszűkült politikai gyakorlathoz sem, mint a problémákat a múltra hárító „kommunistázás”, „bolsizás” gúnyosan „komcsizás”.
Három évtizedes hatalmuk után ez nem indokolt a rendszerváltással hatalomra jutott berendezkedés képviselői, hívei részéről sem. Az pedig visszatetsző, ha ugyanezt halljuk a kommunistáktól, akik szemünk előtt vedlettek át antikommunistákká.
A rendszerváltás óta a szocialista korszak úgy, ahogy volt, megélőivel együtt és minden tekintetben lekicsinylő, kifigurázó, vádló, bosszúálló megjegyzések céltáblája. Elismerendő, hogy nem ok nélkül.
Ám az általánosítás, illetve a harcra hívás ellene öntévesztő, időszerűtlen, tárgyszerűtlen.
Ám az általánosítás, illetve a harcra hívás ellene öntévesztő, időszerűtlen, tárgyszerűtlen.
Mindenekelőtt azért, mert a mai bajokról, a jelenlegi bűnösökről, hazaárulókról vonja el a figyelmet, akik közismerten nem kommunisták.
Másodszor, mert a kommunizmus ma nem áll egyetlen komoly világpolitikai erő szándékában sem. Bár a tőkés rendszer kínálja rá a lehetőséget, mivel nincs szociális érzékenysége, ezért erősödik is a törekvés igazságosabb társadalmi rendszerre, ami a szocializmus iránti nosztalgia formáját is öltheti.
Harmadszor, mert a háttérhatalmi elit sem a kommunizmusnak akarja megnyerni az embert, hanem a gátlástalan, mások iránti szolidaritástól mentes önmegvalósító szabadosságnak; rá akarja venni, hagyja átalakítani önmagát engedelmes tömegemberré tudatilag, szellemileg, közéletileg.
Sőt biológiailag is szó szerint mássá, vegetáló zombivá akarja tenni. A Nyugat-Európában dúló társadalommérnöki áltevékenység, a „homo sorosensus”-nak elnevezett új ember megteremtésére irányuló erőfeszítések már hozzák első eredményeiket nálunk is; főleg a mindenhez értő rikácsoló, férfigyűlölő amazonok képében, akiknek valahogy sikerül beügyeskedniük magukat a parlamentbe.
Negyedszer amiatt, hogy a kommunistázó megnyilvánulások szerzői sokszor sem életkorban (ez feltűnő), sem tapasztalatban (ez még feltűnőbb) sem hitelességben (ez a legfeltűnőbb) nem hívatottak.
Értékeléseik a legtöbbször vagdalkozóak, színvonaltalanok, elfogultak, nemegyszer egyszavas „komcsizásban” merülnek ki. A „posztkommunistázás” és „neokommunistázás” időben próbálja elhelyezni az eseményeket, de ugyanúgy zavaró, hiszen a posztkommunistáknak és neokommunistáknak nevezetteknek sem a kommunistaság a fő jellemzőjük.
Mindez elfedi az akkori és mai bűnösöket, s hazánk négy és fél évtizedét mindenestől elítéli.
A szándék nem mindig ez, inkább az aktuálpolitika támogatása, mégis rossz szolgálatot tesz. Természetesen nem a múlt rendszer dicséretét várja el senki sem, hiszen az akkori vezetők elkövettek megbocsáthatatlan főbenjáró bűnöket is, hanem tárgyilagos értékelést.
Az elmúlt három évtizedünket mégis effajta vélt politikai szükséglet uralta. Pedig a szocialista korszak történelempolitikai elemzésének nemcsak helye van, hanem nagyon is szükséges. Biztosítékot képezne, hogy ne vezessük félre önmagunkat.
Egy emberöltőnyi idő talán nem elég a keserves szemléletváltáshoz, a damaszkuszi úthoz, de egyre kevesebben vannak, akikből még a személyes tapasztalat értékelendő hitelessége szólhat. Ám jövőnk sürgeti az átgondolt visszatekintést.
Segítene a vagdalkozó bírálatra bátorkodóknak is megérteni, hogy a szocialista korszakunkat milyen hazai és nemzetközi körülmények között éltük. Megdöbbentő azonosságokat fedezhetnek fel.
Kezdettől fogva állandósult külső imperialista fenyegetés (ami a rendszeren belül még veszélyesebbnek tűnik), valamint a barátinak beállított diktátum (ma is, megkeseríti mindennapjainkat), nem kevésbé a velük párosuló, a társadalmi rendszer természetét a Rákosi-Aczél klánba tömörült zsidók, kazárok, vagy magukat annak tartók sajátos érdekei szerint kiforgató hatalmaskodás okán (ami ma felerősödött, mivel kifejezett kormányzati támogatásra lelt).
E kényszerítő körülmények nyomása alatt került sor súlyos melléfogásokra, torzítások, hibák, bűnök elkövetésére, amit történelemhamisítás is kísért. A szövetségi rendszer védelmében hallgatni kellett nemzeti hőseinkről, művészeinkről, Trianonról, s dicsérni kellett a Tanácsköztársaságot, s az érdemtelen nemzetidegen személyiségeket (ez utóbbi kísért ma is).
Mesterségesen fenntartott politikai félelem akadályozza annak kimondását, hogy ez az ok nemcsak nem lényegtelenebb az első kettőnél, hanem konkrét esetekben döntő. Kigondolói, végrehajtói, kiszolgálói elhallgatják bűneiket, izmusokkal vádolják meg azokat, akik csak utalni is merészkednek a tagadhatatlan tényekre. Mindenekelőtt a zsidó érdekek által leginkább uralt Rákosi-korszakban volt így, de ugyanezen érdekek akadályozták, hogy az önmagukban helyes jelszavakat a Kádár-korszakban is következetlenül sikerült átültetni a valóságba.
A nemzetidegenek az általuk eltorzított szocializmus megreformálhatatlanságának terjesztésével védték önmagukat, miközben külső erőkkel szövetkezve, előkészítették a saját igényeik szerinti rendszerváltást.
Ezért hiába volt rá közösnek látszó, a nemzeti oldalról akként is kezelt politikai akarat, hogy a rendszerváltás magyar érdekek szerint menjen végbe, gyakorlatilag kívülről irányították, s Aczél György, Fekete János gárdájával egyeztetve hajtották végre.
(Ez is szülhette a keserű véleményt, hogy nekünk kommunistákból is a legalja jutott. Csakhogy az említetteknek sem a kommunistaság volt a fő jellemzője, törekvéseiket a zsidó-izraeli szempontok határozták meg).
A rendszerváltás magyarság terhére történt végrehajtását sem lehet tehát „a kommunisták” számlájára írni. Nem is a kommunisták, hanem a magyarok védelmében kell megnevezni a nemzetidegeneket, akik a világpolitikai fordulatot kihasználva ellenünk hajtották végre a rendszerváltást, s ma is magyarellenes vonalon állnak.
Sajnos, sorainkból is akadnak filoszemita beállítottságú segítőik. A magyar nemzeti erők kegyetlenül ráfizettek őszinteségükre. Nem először! Elsődleges nemzeti feladat elkerülni megismétlését, ami pedig érezhetően előkészületben van.
A kisiklatott rendszerváltás jele, hogy jobb- és baloldalon egyaránt kisajátítják. Elhallgatják a körülményt, hogy puskalövés nélkül zajlott le, a leköszönő rendszer nemzeti érzésű vezetőinek érdeme, biztosítása az ő kezükben volt.
Ez nem csökkenti a rendszerváltó erők szerepét, de a kerekasztal melletti rendszerváltásnak főleg a világpolitikai váltás okán (nem pedig a rendszerváltók ereje miatt) s azzal összhangban kellett bekövetkeznie.
Társadalmunk csak a rendszerváltást követően vette észre, hogy e folyamat természetét is kiforgatva, a nemzetidegenek saját javukra fordították.
Módszerük volt a spontán privatizáció, a taxis-blokád, főleg pedig az MDF háta mögött, a ki tudja hogyan, de a miniszterelnöki, illetve a köztársasági elnöki székbe juttatott jóformán ismeretlen Antall József valamint Göncz Árpád (és Tölgyessy Péter) között megkötött MDF-SZDSZ paktum, amely nemzetellenes erőknek jogtalan, érdemtelen hatalomba emelését jelentette, benne Budapest elvesztését már akkor is.
Ezt folytatták a privatizáló, hazaáruló, kiárusító, az országot szakadékba taszító Horn- Gyurcsány- és Bajnai kormányok. Mivel a nemzetidegen érdek jutott uralomra a népi-nemzeti törekvések helyett, olyan vélemény is tartja magát, hogy nem volt rendszerváltás, csak gengszter-váltás.
Rendszerváltás vitathatatlanul volt, csak ugyanazok a nemzetidegen erők uralták a helyzetet, írták a történelmünket, akik a legkegyetlenebb kommunisták voltak a szocializmusban, s a leghangosabb antikommunisták lettek a kapitalizmusban. Azaz gengszter-váltás nem volt.
Ez nem csökkenti a rendszerváltó erők szerepét, de a kerekasztal melletti rendszerváltásnak főleg a világpolitikai váltás okán (nem pedig a rendszerváltók ereje miatt) s azzal összhangban kellett bekövetkeznie.
Társadalmunk csak a rendszerváltást követően vette észre, hogy e folyamat természetét is kiforgatva, a nemzetidegenek saját javukra fordították.
Módszerük volt a spontán privatizáció, a taxis-blokád, főleg pedig az MDF háta mögött, a ki tudja hogyan, de a miniszterelnöki, illetve a köztársasági elnöki székbe juttatott jóformán ismeretlen Antall József valamint Göncz Árpád (és Tölgyessy Péter) között megkötött MDF-SZDSZ paktum, amely nemzetellenes erőknek jogtalan, érdemtelen hatalomba emelését jelentette, benne Budapest elvesztését már akkor is.
Ezt folytatták a privatizáló, hazaáruló, kiárusító, az országot szakadékba taszító Horn- Gyurcsány- és Bajnai kormányok. Mivel a nemzetidegen érdek jutott uralomra a népi-nemzeti törekvések helyett, olyan vélemény is tartja magát, hogy nem volt rendszerváltás, csak gengszter-váltás.
Rendszerváltás vitathatatlanul volt, csak ugyanazok a nemzetidegen erők uralták a helyzetet, írták a történelmünket, akik a legkegyetlenebb kommunisták voltak a szocializmusban, s a leghangosabb antikommunisták lettek a kapitalizmusban. Azaz gengszter-váltás nem volt.
Az időszerűtlen és alkalmatlan kommunistázásukat kiválthatja olyan általánosító, a múlt összefüggéseit figyelmetlenül kezelő megfogalmazás is, hogy „A Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelődei, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bűnöző szervezetek voltak, amelyek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak”.
Márpedig e sommás aktuálpolitizáló minősítés az alkotmány szerepét betöltő 2011-es Alaptörvényünkben szerepel. Nem odaillő és történelmietlen.
Bár említ jogelődöket, csak a Kádár-rendszert nevezi meg, igazolhatatlanul elfeledkezik a zsarnoki népellenes előd Rákosi-rendszerről, s ugyancsak utódjáról, a rendszerváltásban a nemzeti erőket külföldi támogatással háttérbe szorító, hatalomba befurakodott nemzetidegen SZDSZ-ről.
Tagadhatatlan, voltak büntetést érdemlő bűnösök, akiknek kezeihez vér tapadt. A Zétényi-Takács törvénytervezet az ő felelősségre vonásukra irányult, ám a nemzetidegenek élükön Göncz Árpáddal (de a Fidesz ekkor – és később a Lisszaboni szerződés Gyurcsány által kikényszerített elolvasás nélküli megszavazásánál sem volt a helyzet magaslatán) megtorpedózták az elfogadását, hiszen alapvetően őket, vagy a hozzájuk közel állókat érintette volna.
Helyette előhozakodtak az ügynök-kérdéssel, ami kibogozhatatlan ellentmondásos volta miatt a mai napig megoldatlan. Az Országgyűlés nemrég utasította el húszadszorra az ügynöklisták nyilvánosságra hozását.
Nem vitás, mindkét eljárás a múlt eltörlésének a kategóriájába esik.
De ügynökök mindig voltak, s mindig lesznek; ma sincsenek kevesebben, mint a szocializmusban. Két évtized múlva majd őket nyilvánítják bűnösöknek az akkori igazi bűnösök helyett?
Ha Alaptörvényben minősítik „bűnöző szervezetnek” az MSZMP-t és a hozzá kapcsolódó politikai szervezeteket, akkor bűnösnek tekintik az MSZMP nyolcszázezer tagját az egyéb politikai szervezetek többszázezernyi tagjaival egyetemben.
Vészterhes politikai hiba azonban magyarokat és nemzetidegenekkel, s az egyszerű párttagokat „a kommunistákkal” összemosni. Még újságcikkben is, nemhogy az alkotmányban. Versben elmegy fennkölten írni, hogy a zsarnokságban „mindenki szem a láncban”, kimondani könnyű, jól is hangzik, de komoly politikai elemzést nem bír ki. A rendszerváltás azért is lett sima, mert messze nem mindenki volt szem a láncban, mint az MSZMP-vezetők és tagok, akik a nemzetrontó SZDSZ-ben naivan szövetségest vélve, kulcsszerepet vállaltak a békés rendszerváltás biztosításában.
S ha már az alkotmányozók „bűnöző szervezeteket” kerestek a múltban, miért nem a véreskezű zsidó Szamuely, a Rákosi-klikk, az AVH vezetői jutottak az eszükbe? Ők sem kommunistaként gyilkoltak magyarokat.
A történészek kutatásainak hála, tudjuk, hogy Tanácsköztársaság alatti vörösterrort is helytelenül, vagy megtévesztésül nevezik csak vörösnek, és varrják „a kommunisták” nyakába. E kizárólagosság elfedi, hogy zsidóterror is volt magyarok ellen.
A jövőnk érdekében ezt és a hasonló eseteket a történetírásban és oktatásban tudatosítani kell, mert világosság teremtése valamennyi érintett érdeke.
A Tanácsköztársaság százéves évfordulóján Köves Slomó, a kormány által érdemtelenül és mesés bőkezűséggel futtatott EMIH vezető rabbija felszólalását zsidó részről is bírálták. Elfogadhatatlan a véreskezű zsidó vezetőknek olyan beállítása, hogy „az ideológia volt rossz”, nem ők. Mindkettő rossz volt, de a rossz ideológiai sem a másoké, hanem az övéké volt. Köves rabbi a holokauszt nemzetközi napján is hamisított, állítván, hogy az auschwitzi koncentrációs táborban „a legtöbb magyar ember életét oltották ki”. Figyeljünk az ilyesféle történelemhamisításokra is. Ezeket sem kommunisták követik el.
De vegyük a népi-urbánus kifejezéspárt. Hasonlóképpen a lényeget fedi el. Értelmetlen nem kimondani, hogy itt is magyar-zsidó viszonyról (ezen belül a vidék-főváros, nemzeti-neoliberális, és más kapcsolódó, de nem magyar-magyar viszonyról) van szó. Csak éppenséggel az állandósult, egyre agresszívebb és – hála az elfogadhatatlanul öröklődő kormányzati filoszemitizmusnak – egyre eredményesebb zsidó nyomulás hatása alatt nem annak nevezik, ami volt és ma is az.
Minden elmismásolás és tiltás ellenére nem szabad feledni, hogy főleg a Rákosi-korszakban a vezető kommunisták nem magyarok voltak, akiket nem is a magyar nemzet érdekelt. Mindent a saját nemzetidegen szempontjukból értékeltek.
Hírhedt Rákosi panasza, hogy tízmillió fasisztával kellett a szocializmust építenie. A Kádár-időszakban pedig az Aczél-gárda „kommunistái” kulcspozíciók elfoglalásával és gátlástalan tolakodással szorították háttérbe a népi-nemzeti vonulatot.
A rendszerváltással még erősödött is e vonal. Ma, örököseiket okítva, immár nem kommunista cégér alatt, hanem más színekben továbbra is „bűnös népnek” tartanak bennünket. Véssük is emlékezetünkbe, nem annyira „a kommunisták” általában, hanem a magukat kommunistának, vagy mindig az éppen kelendő izmus követőinek feltüntető zsidó politikusok és közéleti személyek minősítették bűnösnek a magyarokat, s eközben az ő háttérhatalmuk torzította el úgy a szocializmus, mint a kapitalizmus természetét.
A választási ígéretként sokszor bejelentett elszámoltatásokra, s a 2006-os szemkilövetés szigorú kivizsgálására ezért, azaz nem magyar, hanem nemzetidegen érintettség miatt nem kerülhetett sor. Pedig a hatalom, amely az elszámoltatást többször beígérte, s meg is tehetné, most nem kommunisták kezében van.
Hírhedt Rákosi panasza, hogy tízmillió fasisztával kellett a szocializmust építenie. A Kádár-időszakban pedig az Aczél-gárda „kommunistái” kulcspozíciók elfoglalásával és gátlástalan tolakodással szorították háttérbe a népi-nemzeti vonulatot.
A rendszerváltással még erősödött is e vonal. Ma, örököseiket okítva, immár nem kommunista cégér alatt, hanem más színekben továbbra is „bűnös népnek” tartanak bennünket. Véssük is emlékezetünkbe, nem annyira „a kommunisták” általában, hanem a magukat kommunistának, vagy mindig az éppen kelendő izmus követőinek feltüntető zsidó politikusok és közéleti személyek minősítették bűnösnek a magyarokat, s eközben az ő háttérhatalmuk torzította el úgy a szocializmus, mint a kapitalizmus természetét.
A választási ígéretként sokszor bejelentett elszámoltatásokra, s a 2006-os szemkilövetés szigorú kivizsgálására ezért, azaz nem magyar, hanem nemzetidegen érintettség miatt nem kerülhetett sor. Pedig a hatalom, amely az elszámoltatást többször beígérte, s meg is tehetné, most nem kommunisták kezében van.
A történelempolitikai hozzáállás megköveteli annak a kimondását is, hogy a szocializmusban nem „a kommunistáknak” dolgoztak azok a kommunisták sem, akiket honpolgári tudatuk és magyarságuk vezérelt, hanem az országnak, népünknek, önmaguknak.
Mindenki volt valaki – akárcsak ma – s a maga posztján és a maga módján tette a dolgát. S bizony-bizony ez több évtizeden át sokszor nemzet- és családfenntartó hétköznapi hősiességet követelt. Ezt akkor valamelyest számon tartották, ma meg szájhősök gúnyolják ki, holott enélkül nemcsak ők nem lennének ott, ahol vannak, hanem az ország is elveszhetett volna.
Ám ez nemcsak nem történt meg, hanem a kommunistázó nemzetidegen rendszerváltók komoly iparral és mezőgazdasággal rendelkező gazdag országot kaptak, amelyet vezéralakjaik, feketejánosok, surányi-györgyök vitték tervszerűen pénzügyi csődbe, majd fillérekért megkaparintották javait és kiárusították.
Nem akárki, hanem az országot nyomorító spontán privatizációban jeleskedő, a rendszerváltás első miniszterelnöke, Németh Miklós a „Magyar Hangnak” adott közelmúltbeli interjújában ki is mondta, ő papnak készült ugyan, ám „ideális választásnak látszott a párton belül boldogulni.” Ugyanez az alkalmazkodó megközelítés jellemezte az önmagukat akkor kommunistának mondó nemzetidegeneket.
Az egyszerű emberekből pedig sokszor a politikai erőviszonyok csináltak párttagokat, vagy kommunistákat, ahogy ma kozmopolitákat, globalistákat.
A címkéző vádaskodás, ezen belül az elődök leleplezése állandósult gyakorlattá vált, olyannyira, hogy még azt is leleplezik, ami nem úgy, vagy meg sem történt. Sőt közismertek kormánypárti és ellenzéki politikusok, akik abból csináltak kérdést, hogy nyilvánosan elhatárolódjanak halott édesapjuktól, rokonaiktól.
Mindegyikőjük le akarja bontatni a háborús áldozat elődökre emlékeztető Nagyenyed utcai Turul szobrot is. Mennyivel jobb az efféle korosztályharc, vagy a lelkiismeretlenül világpolitikai szereplővé előléptetett egzaltált csitri Gréta Thünberg zöldszínű osztályharca, az ellenzék által szervezett cigány faji harc, mint a kommunisták osztályharca?
Ha ezen az úton haladunk, sohasem lesz még többségi nemzeti egység sem, nemhogy teljes. Ki ne látna át a szitán; az efféle harcokat világszerte a háttérhatalom ügynökei szervezik.
Mindegyikőjük le akarja bontatni a háborús áldozat elődökre emlékeztető Nagyenyed utcai Turul szobrot is. Mennyivel jobb az efféle korosztályharc, vagy a lelkiismeretlenül világpolitikai szereplővé előléptetett egzaltált csitri Gréta Thünberg zöldszínű osztályharca, az ellenzék által szervezett cigány faji harc, mint a kommunisták osztályharca?
Ha ezen az úton haladunk, sohasem lesz még többségi nemzeti egység sem, nemhogy teljes. Ki ne látna át a szitán; az efféle harcokat világszerte a háttérhatalom ügynökei szervezik.
A nehéz nemzetközi és belső körülményei ellenére igaza van azoknak, akik az önmagát igazságos társadalmi rendszernek nevező szocializmus szemére vetik a százmillió áldozatot. Ez nem lehet vita tárgya. Az sem igazolhatja, hogy az emberiség történelme során folyamatosan a saját ártatlanjainak millióit gyilkolta meg, és gyilkolja jelenleg is, akikért nem szól a harang.
Pedig az emberiség létérdeke tudatára ébredni, hogy a kapitalizmus ennél hányszor több százmilliós áldozatot követelt és követel ma is. Senki ne mentse fel a szocializmust a százmillióért, de itt ne tegyen pontot a gondolkodására, hanem számolja össze ezt is. El fog szörnyülködni. Különösen annak tudatában, hogy az a százmillió a múlt, de az emberiségnek a háttérhatalom által nyíltan tervezett többmilliárdos csökkentésbe ő is besorolódhat.
Tennie kell valamit, hogy ne jusson az ártatlan áldozatok sorsára. A nemzetektől idegen globális háttérhatalom mindezt emberi jognak állítja be, amelybe az általa kikényszerített, akár polgárháborúval járó népvándoroltatás is belefér.
E folyamatot sem kommunisták, hanem óriási eszközökkel rendelkező háttérhatalmi erők mozgatják, s ma ez az emberiséget fenyegető legnagyobb veszély. (Ld. „Mi az a háttérhatalom és milyen jövőt szán nekünk?” a http://www.kapuonline.hu/ portálon).
Pedig az emberiség létérdeke tudatára ébredni, hogy a kapitalizmus ennél hányszor több százmilliós áldozatot követelt és követel ma is. Senki ne mentse fel a szocializmust a százmillióért, de itt ne tegyen pontot a gondolkodására, hanem számolja össze ezt is. El fog szörnyülködni. Különösen annak tudatában, hogy az a százmillió a múlt, de az emberiségnek a háttérhatalom által nyíltan tervezett többmilliárdos csökkentésbe ő is besorolódhat.
Tennie kell valamit, hogy ne jusson az ártatlan áldozatok sorsára. A nemzetektől idegen globális háttérhatalom mindezt emberi jognak állítja be, amelybe az általa kikényszerített, akár polgárháborúval járó népvándoroltatás is belefér.
E folyamatot sem kommunisták, hanem óriási eszközökkel rendelkező háttérhatalmi erők mozgatják, s ma ez az emberiséget fenyegető legnagyobb veszély. (Ld. „Mi az a háttérhatalom és milyen jövőt szán nekünk?” a http://www.kapuonline.hu/ portálon).
Az áldozatokról is szükséges a megemlékezés. De legyen méltóságteljes, tárgyszerű, alkalomszerű, amit a neve takar, ne pedig kötelezővé mesterkedett nemzetidegen haszoncélú propaganda, ahogy az állandósított, s szinte vallási rangra emelt holokauszttal teszik, hiszen ez törvényszerűen ellenkező eredményre vezet.
Ne elégedjünk meg a napi propaganda-igényeknek megfelelő alkalmatlanul odavágott félmondatokkal. Ugyanakkor legyen követelmény az aktualitás, essen a hangsúly a mai bűnökre és bűnözőkre.
Nos, ez utóbbiból hiányban szenvedünk. Gyurcsány, Bajnai, bankárok, kisebbségiek, másságiak egész sora, Brüsszelben hazát áruló nemzetidegenek, országárulók (magyarellenes zászlóvivő Jávor Benedek, Újhelyi István, vagy ezt immár a VII. kerületben folytató „rémisztő képződmény” Niedermüller Péter és társaik) élik világukat, virulnak, hangoskodnak, s válnak dúsgazdagokká.
A szemünk előtt, évek-évtizedek óta. Több mint elgondolkodtató, hogy a régóta, kihívóan és eredményesen folytatott magyarellenes tetteikért soha nem feleltek. Ahogy – szégyenszemre – történelmi elődeik sem.
Közvéleményünkben kételyt ébreszt, hogy az illetékesek, a kortévesztő komcsizás helyett miért nem azon ügyeskednek, hogy megtalálják a felelősségre vonásuk módját? Ha akarnák, meg tudnák tenni. Ám nem akarják, vagy képtelenek még korlátozni is, nemhogy megbüntetni őket. Ehelyett a múltra mutogatnak, nem érzékelik, nem annak van itt az ideje, hogy a kommunizmus ideológiai leleplezésével foglalkozzanak.
Most nem azt kell sulykolni, hogy a kommunizmus hazug volt, hanem hogy az ellenzék hazug és hazaáruló, sőt végre tenni is kellene ellene valamit, mivel a legnagyobb szabadsággal, minden korlát és következmény nélkül harcolhat Magyarország ellen.
Mivel így csak veszíteni lehet, a választók elvárják, hogy ő ellenük küzdjenek, ne a tehetetlen, s immár ártalmatlan múlt ellen vitézkedjenek. S nem is azt értékelik, amit hallanak, hanem amit látnak.
A tartalmilag hamis kommunista minősítés átgondolatlan és kollektív elítélésre használata tehát igazságtalan, félrevezető, történelmietlen. A politikai munkában, harcban, ki lehet használni múltunk példáit, de történelempolitikai körültekintéssel. Figyelembe véve, hogy ma már más úton, más feltételek között fut a történelem, mi sem azon az úton járunk, mint valamikori politikusaink, akiket ott és akkor a történelem állított a helyükre, s ennek megfelelő minősítést érdemelnek.
Mai indíttatású és fogantatású érvelések ne a múlttal példálózzanak, a múlt nem lehet a jelenlegi fejlemények mércéje. Ha a történelmi menettől lemaradva régebbi fogalmakat, minősítéseket sulykolunk, a mai valóságot rejtjük el önmagunk és a közvélemény előtt, iránytűnk rossz irányba leng ki.
A kollektív elítélés ellehetetleníti a tegnap helyes értékelését, ennek okán az eligazodást a mában, minek folytán téves irányt szab a holnapnak.
Kik és kiknek a múltját akarják eltörölni?
Mostanság a Kádár-rendszerre vonatkoztatva elítélően idézgetik az Internacionálé „a múltat végkép eltörölni” sorát. Történelmi áttekintést nélkülöző okoskodás. A szövegét E. Pottier 1871-ben írta, zenéjét P. Degeyter szerezte 1888-ban. Magyarra Bresztovszky Ernő fordította 1904-ben.
Az eredeti franciából (Du passé faisons table rase) „a múltat végképp eltörölni” lett és más nyelvekben hozzá közeli, bár nem ennyire találó fordítást kapott. Így e fordítás sem róható fel a kommunistáknak. Lelkesítő induló szövegét felületesség és megtévesztő előléptetni politikává-ideológiává, bebeszélt érzelmi indulatból vádlón ismételgetni.
Érvelés nélkül az ellentétévé is fordul; hiszen éppen ők törlik el a múltat, mivel csak e félmondatot ismerik belőle. Ezt is történelmileg félreértelmezve, ugyanis a tőkés rendszernek igazságosabb társadalmi rendszerrel felváltásáról énekel. Ez pedig már akkor is történelmi szükségszerűség volt, s tagadható, de ma is az, sőt mindinkább azzá válik.
Az eredeti franciából (Du passé faisons table rase) „a múltat végképp eltörölni” lett és más nyelvekben hozzá közeli, bár nem ennyire találó fordítást kapott. Így e fordítás sem róható fel a kommunistáknak. Lelkesítő induló szövegét felületesség és megtévesztő előléptetni politikává-ideológiává, bebeszélt érzelmi indulatból vádlón ismételgetni.
Érvelés nélkül az ellentétévé is fordul; hiszen éppen ők törlik el a múltat, mivel csak e félmondatot ismerik belőle. Ezt is történelmileg félreértelmezve, ugyanis a tőkés rendszernek igazságosabb társadalmi rendszerrel felváltásáról énekel. Ez pedig már akkor is történelmi szükségszerűség volt, s tagadható, de ma is az, sőt mindinkább azzá válik.
A hangzatos „érvelések” elfeledtetik, hogy a szocialista rendszerben szűk volt ugyan a szövetségi mundér, amennyire lehetett "küllőfelezgettünk" is, de országunk nem volt kitéve tőkés kizsákmányolásnak, agyelszívásnak, gyarmatosító törekvéseknek, nemzetidegen honfoglaló megszállásnak.
Figyelmeztető, hogy az egypártrendszerben zavartalanabb volt a közélet, erősebb a társadalmi fegyelem, a nemzeti egység is, még ha az irányultsága másféle volt is. A remélhetőleg kinövőben lévő államférfijainknak talán fel is tűnik, minél sokszínűbbek vagyunk, annál gyengébbek leszünk, ami ideális terep a nemzetidegen nyomuláshoz. Tájékoztató tanulság ez azoknak, akik már csak hallomásból ismerik közelmúltunkat, azaz félreismerik és a demagóg kommunistázás tovább tuszkolja őket e tévúton.
A hangoskodó ellenzékiek számára pedig szükséges eligazítás, hogy tőkés rendszerben élünk, senkivel szemben nem támaszthatóak olyan igények, amelyeket szocializmusbeli élményeik alapján jogosnak tarthatnak. Igaz, ők eleve más céllal is kérik számon a kormányon.
Ahogy a horni „törvényes, de nem erkölcsös”, a kunczei „megélhetési bűnözés” után szabadjára engedett közveszélyes bírák, s az EU elidegenült szervei által mondvacsinált indokokkal megítélt, jogosulatlan „jogigény” és vele járóként kiügyeskedett tetemes kártérítés, büntetés elengedése polgárjogot nyert.
De nem ám a tengődő kisnyugdíjasok élvezik ezt sem, hanem a származás szerinti kisebbségiek, másságiak, természetellenes hajlamúak, bűnözők, de még gyilkosok is. Egyetlen ilyen eset sem történhetne, de tizenkétezer ingyenélő indított ilyen pert az állam ellen. Az aljas szerepet vállaló ügyvédjeik viszonylagossá teszik a jogot, hiszen az csak akkor jog, ha mindenkire egyformán vonatkozik.
Nemegyszer akkora összegről van szó, amennyit tisztességesen dolgozó magyar ember egy évtized alatt keres meg. Ez sokadszorra bizonyítja, hogy zsidó és cigány szervezetek hosszú ideje folyó pénzelése, ajnározása immár mindenki szemében azzá vált, ami mindig is volt: remélhetőleg nem tudatos, de voltaképpen rasszista politika a magyarokkal szemben.
A zsidó-kazár, filoszemita politikai, szellemi, kulturális, illetve a cigány fizikai, szegregációs, kulturálatlan terror egyre gátlástalanabb. A kormányzati támogatást maguk mögött érezve, a többségük vérszemet kapott, magyarellenességük „öntudatosabbá” vált, a magyarellenes ellenzék és a globalista ügynökök uszítására hallgatnak.
Ezért az őket ajnározó politika senki számára nem hozhat eredményt, ellenkezőleg, valamennyi érintett helyzetét rontja, sőt kritikus helyzethez vezethet. Sajnos, ezt az érintetteknek csak egy kisebbsége látja be. Ez sem a kommunisták műve.
Figyelmeztető, hogy az egypártrendszerben zavartalanabb volt a közélet, erősebb a társadalmi fegyelem, a nemzeti egység is, még ha az irányultsága másféle volt is. A remélhetőleg kinövőben lévő államférfijainknak talán fel is tűnik, minél sokszínűbbek vagyunk, annál gyengébbek leszünk, ami ideális terep a nemzetidegen nyomuláshoz. Tájékoztató tanulság ez azoknak, akik már csak hallomásból ismerik közelmúltunkat, azaz félreismerik és a demagóg kommunistázás tovább tuszkolja őket e tévúton.
A hangoskodó ellenzékiek számára pedig szükséges eligazítás, hogy tőkés rendszerben élünk, senkivel szemben nem támaszthatóak olyan igények, amelyeket szocializmusbeli élményeik alapján jogosnak tarthatnak. Igaz, ők eleve más céllal is kérik számon a kormányon.
Ahogy a horni „törvényes, de nem erkölcsös”, a kunczei „megélhetési bűnözés” után szabadjára engedett közveszélyes bírák, s az EU elidegenült szervei által mondvacsinált indokokkal megítélt, jogosulatlan „jogigény” és vele járóként kiügyeskedett tetemes kártérítés, büntetés elengedése polgárjogot nyert.
De nem ám a tengődő kisnyugdíjasok élvezik ezt sem, hanem a származás szerinti kisebbségiek, másságiak, természetellenes hajlamúak, bűnözők, de még gyilkosok is. Egyetlen ilyen eset sem történhetne, de tizenkétezer ingyenélő indított ilyen pert az állam ellen. Az aljas szerepet vállaló ügyvédjeik viszonylagossá teszik a jogot, hiszen az csak akkor jog, ha mindenkire egyformán vonatkozik.
Nemegyszer akkora összegről van szó, amennyit tisztességesen dolgozó magyar ember egy évtized alatt keres meg. Ez sokadszorra bizonyítja, hogy zsidó és cigány szervezetek hosszú ideje folyó pénzelése, ajnározása immár mindenki szemében azzá vált, ami mindig is volt: remélhetőleg nem tudatos, de voltaképpen rasszista politika a magyarokkal szemben.
A zsidó-kazár, filoszemita politikai, szellemi, kulturális, illetve a cigány fizikai, szegregációs, kulturálatlan terror egyre gátlástalanabb. A kormányzati támogatást maguk mögött érezve, a többségük vérszemet kapott, magyarellenességük „öntudatosabbá” vált, a magyarellenes ellenzék és a globalista ügynökök uszítására hallgatnak.
Ezért az őket ajnározó politika senki számára nem hozhat eredményt, ellenkezőleg, valamennyi érintett helyzetét rontja, sőt kritikus helyzethez vezethet. Sajnos, ezt az érintetteknek csak egy kisebbsége látja be. Ez sem a kommunisták műve.
A legkülönbözőbb idegenek törvényesnek beállított beözönlése is fenyegetően növekszik. Együtt háttérhatalmi erővé váltak, minek szociális-politikai következményei nem csak az októberi választásokon, hanem a közéletben is nyomasztóan érezhetőek. Nem vagyunk nemzetidegenek által kevésbé megszállt ország, mint a nyugat-európai országok, s a háttérhatalom által tervezett lakosságcserében sem vagyunk lemaradva. Ismét mások kezdik írni történelmünket.
Nem demagógia, ha feltesszük a kérdést: mit törölnénk szívesebben a múltunkból: a másik rendszerbeli közelmúltat, avagy a vadkapitalizmus nemzetidegenek által uralt évtizedeit. Költői kérdés, hiszen egyik múlt sem törölhető. Ha megtennénk, nemcsak a múltat, a jövőnket is eltörölnénk. A bizonyíték a szemünk előtt. Nyugat-Európa, a háttérhatalom parancsára, öngyilkosként önmarcangolóan eltörli a múltját. Még zokon is veszi, hogy nem értünk egyet eljárásával. Nem érti, hogy a múlt eltörlésével a jövőjét törli.
Nem demagógia, ha feltesszük a kérdést: mit törölnénk szívesebben a múltunkból: a másik rendszerbeli közelmúltat, avagy a vadkapitalizmus nemzetidegenek által uralt évtizedeit. Költői kérdés, hiszen egyik múlt sem törölhető. Ha megtennénk, nemcsak a múltat, a jövőnket is eltörölnénk. A bizonyíték a szemünk előtt. Nyugat-Európa, a háttérhatalom parancsára, öngyilkosként önmarcangolóan eltörli a múltját. Még zokon is veszi, hogy nem értünk egyet eljárásával. Nem érti, hogy a múlt eltörlésével a jövőjét törli.
A könnyelmű, a történelempolitikai tudatosságot nélkülöző kommunistázás (de a neonácizás, kisnyilasozás, antiszemitázás, prolizás, vidékizés és más címkézés is) nemcsak történelmietlen zavart keltő szélsőség, hanem a nemzeti létünket fenyegető elzsidósítást, elkínaisítást is eltakarja.
Nem egészséges jelenség az sem, hogy a pártok önmagukról szólva, túlhangsúlyozzák jobboldaliságukat, illetve baloldaliságukat. A magyar nép azonban ma nem jobboldali, ahogy nem volt baloldali a szocializmusban sem, hanem alapvetően nemzeti. A Fidesz-KDNP is nemzetinek tartja magát, ezért kár erőltetetten jobboldalaznia.
Az ellenzék fő jellemzője sem baloldali, neoliberális, globalista, hanem hogy nemzetellenes. Nevetséges is, hogy a mesterségesen kirobbantott sorozatos szexuális zaklatási botrányok kapcsán kormánypárti és ellenzéki politikusok nevezték egymást „elvtelen kommunistáknak”, „bolsevikoknak.
Neves újságíróktól, közéleti szereplőkről hallhatunk olyasmit, hogy „Igazi bolsi trükk, elterelni a figyelmet a valódi problémákról, bajokról,” vagy „Nemi erőszak komcsi módra”. Tömegtájékoztató eszközeink századrangú kérdéseket hetekig szenzációként ragoznak (szippantott-e valaki kokaint, zaklatott-e nőket, vagy férfiakat, stb.) Nem arról van szó, hogy egyszerűen átesnek a ló másik oldalára, hanem művészien élnek a megtévesztéssel, s védekezésül állítják be úgy, hogy az a kommunisták sajátja. Tudatosan elvonják a közvélemény, a társadalom figyelmét létünk-életünk legfontosabb kérdéseiről. Ezt teszi mindenki, ha ráharap az efféle csalétekre.
Egyébként korántsem bonyolult eligazodnunk. Az igazi kommunisták, a magyar Munkáspárt, az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja, vagy más országok kommunista pártjai, ma is az imperialisták, a háttérhatalom ellenfelei. A szocializmusban maguk is érzékelték a változtatás szükségességét, s megjelent a törekvés az emberarcú szocializmus kialakítására, talán éppen nálunk kezdeti eredménye volt is. Akik ma e kísérleteken nevetgélnek, próbáljanak előállni az emberarcú kapitalizmus jelszavával. Megnézhetik magukat, mit kapnak a fejükre a tőke, a háttérhatalom részéről. Bárki láthatja, a Munkáspárt nyíltan politizál: támogatja a kormánynak a nemzeti érdekeink védelmére irányuló lépéseit, de bírálja a vele ellentéteseket.
A párt elnöke a „Szabadság” újévi számában írja: „Sok mindenben kellene változtatni 2020-ban. Én például abbahagynám a kommunistázást, a múlt becsmérlését. Ne higgye bárki is, hogy ez bárkinek is hoz új szavazókat. Senkinek sem hoz! A szocializmus is része a magyar történelemnek.
Az emberek nem polgárháborúra vágynak, hanem nyugalomra és biztonságra.” Ebből is kiérződik, az igazi kommunisták szerint is a vízválasztó ma nem a kommunistaság és a kommunistaellenesség között húzódik; a törésvonalat az jelenti, hogy a nemzetéért vagy ellene politizál valaki.
Az egyébként jogosan bírált álkommunistaság idegen volt a sokat ostorozott Kádár Jánostól is, az pedig követendő, hogy szolgálatként fogta fel a politikát, alázattal viszonyult a tisztségéhez, példás szerénységgel élt. Hatalomra jutása mikéntjével, nézeteivel, tetteivel a karosszékből lehet nem egyetérteni, de a két világrendszer éles szembenállásának kritikus pillanatában történelmi feladatot kellett vállalnia, vagy visszautasítania. A történelemben nincsen „ha”, mégis emlékezni kell rá, s ma már tudjuk, ha nem vállalja, a szovjetek a szomszéd irodában várakoztatott Rákosit ültetik vissza a nyakunkba! Kell-e részletezni, milyen megtorlás következett volna? Ezért jogos kételyek merülnek fel a szélsőséges megközelítések tekintetében, amelyek elemzés nélkül ítélgetik el történelmünk négy és fél évtizedét.
Más szempontból nézve, tévedés nélkül megállapítható, hogy akiket ma jobboldaliak lekommunistáznak, azok nem a kommunista pártokra, hanem az imperialistákra, a globális háttérhatalomra, Sorosra és főnökeire támaszkodnak.
S itt jön a csavarintás, ami miatt mégsem egyszerű eligazodni, hiszen az is nyilvánvaló, hogy a jobboldali politikusoknak, ha nem is ugyanazok, de szintúgy imperialisták az igazodási pontjai. Némi cinizmussal mondhatnánk, most sokkal többen vannak az „imperialista ügynökök”, s e kifejezés ezért is kophatott ki a szóhasználatból, sőt hallgatólagosan mintha érdemnek minősülne.
A legaktívabbak (tenyérbe mászóan pimaszok, magyarellenesek) a kis nemzetidegen pártocskák amazonjai, akikről ki-kiderül, hogy külföldön kijárták az efféle ügynökséghez szükséges tanfolyamokat, sőt egyik-másikuk előadója, szervezője is volt ilyeneknek. Még olyan kihívó amazon is akad, aki az USA Kongresszusa és a NATO beavatkozását sürgeti. Mások is nyíltan és folyamatosan szervezkedhetnek itthon és külföldön Magyarország ellen, felhívhatnak a kormány megdöntésére, beszervezhetnek másokat.
Már a közvélemény is felháborodik rajta, hogy nálunk csak olyan idegen ügynökség nem működik, amelyik nem akar. Törvényen felül helyezzük a törvényen kívül helyezendőket; jelenségeket, személyeket, szervezeteket. S a jelek szerint illetéktelennek bizonyuló illetékesek úgy tartják, hogy ez rendben van. Nos, közülük sem kommunista egy sem.
Némi szenvtelenséggel mondhatnánk, hogy ma valamennyijüknek az imperialisták a gazdái, parancsolói. A NATO több jogkörrel rendelkezik a tagállamiban, mint a Varsói Szerződés. A KGST és a Varsói Szerződés nem volt jogosult büntetni a tagállamokat. Nem akarta lecserélni a lakosságát sem. A vezetők kaptak észrevételeket, érzékeltek gyakorlati nyomást, de az intézményes büntetés idegen volt a szövetségi rendszertől.
Mégis történt beavatkozás, ami törvénytelen volt, akkor is, ha később legalább elnézést kértek érte. Viszont a jelenlegi szövetségi rendszerünkben a beavatkozás tartós „törvényes” gyakorlat. Tagadhatatlan, hogy a KGST nem kizsákmányoláson alapult, nem üzleti alapon hozta döntéseit, hanem ha következetlenül is, de igyekezett figyelembe venni a nemzeti érdekeket, a sajátosságokat, az előzőleg kialakult szakosodásokat.
Az EU, amikor a határkerítésért nem támadja, vagy bünteti Magyarországot, vagy kényszeríti jóvátétel fizetésére a magukat a börtönben rosszul érző bűnözőknek, azzal foglalkozik, hogy a tagállamokban milyen színű WC-ülőkéket lehet gyártani, mekkora legyen az uborka görbülete, vagy, hogy a négyéves gyermekeknek biztosítani kell a maszturbálás jogát.
Nem kommunista gondolat tehát, hogy az EU-nak lenne mit tanulni a KGST-től. Nem teszi. Sőt a tagállamok hagyták, hogy az Európai Bizottság az Európai Tanács jogköreit kisajátítva, nekilásson a nemzetállamok szétverésének és főváros-államok kiépítésének. Azzal gyengítik a V4-eket, hogy a négy fővárosban neoliberálisokat juttattak hatalomra, akik immár városállamnak képzelik magukat, s önálló képviseletet nyitnak Brüsszelben, jogot reklamálnak pénzösszegek külön lehívására. Félő, az EU meg is fogja adni részükre.
Budapest, Pozsony, Prága és Varsó balliberális főpolgármesterei megállapodást írtak alá, hogy közösen fognak fellépni uniós ügyekben, azaz elkülönülnek országaiktól. Mintha ez nem izgatná a V4-ek kormányait.
Pedig „helyzet van”, ha a főváros feltételeket akar szabni a kormánynak, az országnak.
Mégis történt beavatkozás, ami törvénytelen volt, akkor is, ha később legalább elnézést kértek érte. Viszont a jelenlegi szövetségi rendszerünkben a beavatkozás tartós „törvényes” gyakorlat. Tagadhatatlan, hogy a KGST nem kizsákmányoláson alapult, nem üzleti alapon hozta döntéseit, hanem ha következetlenül is, de igyekezett figyelembe venni a nemzeti érdekeket, a sajátosságokat, az előzőleg kialakult szakosodásokat.
Az EU, amikor a határkerítésért nem támadja, vagy bünteti Magyarországot, vagy kényszeríti jóvátétel fizetésére a magukat a börtönben rosszul érző bűnözőknek, azzal foglalkozik, hogy a tagállamokban milyen színű WC-ülőkéket lehet gyártani, mekkora legyen az uborka görbülete, vagy, hogy a négyéves gyermekeknek biztosítani kell a maszturbálás jogát.
Nem kommunista gondolat tehát, hogy az EU-nak lenne mit tanulni a KGST-től. Nem teszi. Sőt a tagállamok hagyták, hogy az Európai Bizottság az Európai Tanács jogköreit kisajátítva, nekilásson a nemzetállamok szétverésének és főváros-államok kiépítésének. Azzal gyengítik a V4-eket, hogy a négy fővárosban neoliberálisokat juttattak hatalomra, akik immár városállamnak képzelik magukat, s önálló képviseletet nyitnak Brüsszelben, jogot reklamálnak pénzösszegek külön lehívására. Félő, az EU meg is fogja adni részükre.
Budapest, Pozsony, Prága és Varsó balliberális főpolgármesterei megállapodást írtak alá, hogy közösen fognak fellépni uniós ügyekben, azaz elkülönülnek országaiktól. Mintha ez nem izgatná a V4-ek kormányait.
Pedig „helyzet van”, ha a főváros feltételeket akar szabni a kormánynak, az országnak.
Leszögezhető, hogy egyetemlegesen lekommunistázni a múlt politikusait, vagy a jelenlegiek némelyikét, ugyanolyan tévedés, mintha kollektíven imperialista ügynököknek neveznénk a jelen politikusait, kormánypártiakat és ellenzékieket egyaránt. Mégis azt halljuk, hogy „Jönnek vissza a kommunisták!” De nem látjuk őket, mert ugyan a nemzetidegenek, a filoszemiták tényleg jönnek vissza csapatostul, főleg a fővárosban, de miért nevezik őket kommunistáknak?
Karácsonnyal azok jöttek vissza, akik a tőkés közelmúlt emberei, ellenzékiek, de nem kommunisták, ám jelenünket, jövőnket el akarják törölni. A magyarellenesség, a gátlástalanság és a hazugság (Egy nevesnek tartott történésznő szerint ebből is van már „hagyományos és modern”) nem ritka vendég náluk, hanem bennük lakozik.
A magyar- és természetellenes jelenségek elburjánzása láttán a tudatos közösségi embereknek eszükbe nem jut, hogy kommunistáknak nevezzék valamelyiküket is. Arra sem csodálkoznak rá, milyen kitartóan harcolnak a magyar nép és Magyarország ellen az EU-ban, itthon, de még az elszakított magyar kisebbségek ellen is.
S mert a természetes történelempolitikai tudattal elemzik a világot, tudják az okát is: azok nem tekintik saját népüknek a magyart, vagy nem a magyar a saját népük, Magyarországot csak lakóhelyüknek tartják. Azaz nemzetidegen ellenzék, de nem kommunisták. Lehet, hogy érdekből némelyikük tagja volt kommunista pártnak, de ha a jelenlegi helyzetben a volt, vagy vélt kommunista mivoltukat vetik a szemükre, nem azzal vádolják őket, amit ma művelnek, hanem ettől elvonatkoztatva valami olyannal, ami a múlt, s ezért lepereg róluk, de a közvéleményünkről is.
Egyszóval a kommunistázók az ellenzék politikai lényegéről terelik el a figyelmet, félrevezetve önmagukat és másokat. Az EU-ban, itthon és bárhol, ahol erre lehetőség adódik, a hazát áruló, s legtöbbször nemzetidegen, vagy hozzájuk csatlakozó ellenzékiek sem kommunistaként hazaárulók, de nem is magyarként, hanem indíttatásuknál, beállítottságuknál, vagy származásuknál fogva, ezért szavaznak Magyarország ellen.
Az önkormányzati választásokon sem kommunista alapon fogtak össze. Lekommunistázásuk számukra oltalom, majdhogynem dicséret. Nem is tiltakoztak ellene egyetlen szóval sem. Itt az ideje, hogy ez feltűnjön végre a kommunistázóknak, hiszen ellenfeleik örülnek, hogy nem azt hirdetik róluk, amit ma tesznek és képviselnek.
De az emberek elkönyvelték: mélyre süllyedtek a hazaárulásban (elhűlve látják, már megkülönböztetnek nettó és bruttó hazaárulást is), hogy a kommunista minősítés megtisztelő számukra.
A kormánypártoknak, kormányszerveknek a rájuk erőszakolt hangulatban sem kellene az általuk „kommunistáknak” kinevezettek elleni harcra vesztegetni erejüket. A nagyon is valós nevesítendő és minősítendő neoliberális, álbaloldali hazaáruló ellenzék ellen kell hadakozniuk, amely nemzetközi támogatással (az sem kommunista, hanem mássági, vagy kisebbségi) erősödőben van. Attól, hogy nem nevén nevezik őket, csak erősödnek, a kormányszervek pedig gyengülnek politikailag, szellemileg, helyzetileg, miközben mindezzel a közvéleményt sem a helyes irányba hangolják.
A hazaárulásról beszélve, emlékezzünk a Jobbikra, amely magyar nemzeti pártnak tüntette fel magát. Csurka István 2009-ben figyelmeztetett: aki a Jobbikra akar szavazni, tudjon róla, ezzel az MSZP-t és az SZDSZ-t támogatja, ugyanis a Jobbik e két párt fantomszervezete. S valóban, nemzetinek hirdetve magát, az SZDSZ-hez hasonlóan nemzetárulóvá lett.
Ma már az elnöke is zsidó. Írjuk úgy azonban a történelmet, ahogy történt. Annak idején (csak taktikából, hiszen nem győznek mentegetődzni miatta) nem a zsidókat akarta listázni, ahogy nemtörődöm politikusok, politológusok, újságírók szorgosan ismételgetik, hanem a kettős állampolgárságú országgyűlési képviselőket, mert nemzetbiztonsági kockázatnak nevezte őket. Az eset így tényszerű, s ez Jobbiktól, minden mástól függetlenül egyre sürgetőbb és még szélesebb körre kiterjesztendő nemzetbiztonsági feladat ma is, de félő, hogy az illetékesek ezt is a nemzeti tragédiához vezető végletekig hanyagolni fogják.
Pedig aki az Országgyűlésben, a legfelsőbb politikai, jogi, kulturális, közigazgatási szervezetekben, valamint a nemzetközi szervezetekben külföldi érdekeket képvisel, szembeszáll az ország, a kormány törekvéseivel és más országokat ellenük hangol, az a törvény szerint hazaáruló akkor is, ha képmutatóan világgá kiabálja, hogy „Ne legyen hazaárulózás!” Kívánságával még egyet is érthetünk, de feltétellel: Ne legyen hazaárulás, és akkor nem lesz hazaárulózás!
Zéró tolerancia a filoszemitizmus ellen
Célpontjai vagyunk, ezért lássunk át a zsidó-filoszemita stratégián. Szembesítsük élharcosaikat az 1882-től 1919-en, 1945-48-on, 1956-on 1990-en át a mai napig elkövetett közismert és kellően dokumentált magyarellenes tetteikkel. Ne engedjük, hogy másképpen láttassák velünk a történelmet, mint ahogy megtörtént. 1919-ben 36 kormánybiztos közül 28, zsidó volt, akik a magyar nemzettől elkülönülő érdekeik szerint politizáltak.
Az 1945-56 közötti időszakot az jellemezte, amit Gyilasz naplójából tudunk. Sztálinnál kifogásolta, hogy a magyaroknál többpárti demokrácia van, nem a szocializmus felé haladnak, mire Sztálin megnyugtatta, hogy hazaküldi a magyar zsidókat Rákosi vezetésével, ők majd rendet tesznek. Így került hatalomra a zsidó hatosfogat: Rákosi (Rosenfeld) Mátyás, Gerő (Singer) Ernő, Farkas Mihály (Lőwy Hermann), Révai (Lederer) József, Vas (Weinberger) Zoltán és Péter Gábor (Eisenberger Benjámin).
A magyar politikusokat ellehetetlenítették; a munkás-paraszt fiatalok lelkes ígéretes „fényes szellők” népi kollégista mozgalmát (NÉKOSZ), amely nemzeti színt vitt a kialakuló társadalmi rendszerbe, kerékbe törték; az AVH zsidó vezetői gyilkos bosszúálló terrort intézményesítettek. „Rendteremtésük” egy idő után a szovjeteknek is sok volt: 1953-ban Moszkvába hívták Rákosit, és Berija megfedte, hogy ne akarjon „zsidó király” lenni Magyarországon. Nem volt foganatja, jött, aminek jönnie kellett.
Az 1956-ról szóló egyik tanulmányban olvasható, hogy „szinte teljesen mentes volt” az antiszemitizmustól. A hasonló lakonikus, de történeti hátteret nélkülöző fogalmazások is lényeges körülményt kendőznek el. Merthogy a nemzeti felkelést alapvetően a Rákosi-féle zsidó túlhatalom súlyos hibái, embertelen eljárásai, az AVH véres bűntettei váltották ki. Minősíthetik a fegyveres eseményeket és a szereplőket forradalminak, ellenforradalminak, de azt meg kell állapítani, mert a történelemírásban a mai napig elsikkadt, hogy nemzetidegeneknek magyarok ellen az előző évtizedben elkövetett hibái és bűnei miatt 1956-ban is minden oldalon magyar vér folyt!
Ám a sunyító elkövetők, ahelyett, hogy szembenéznének tetteikkel, azok takargatásának céljából folyamatosan minket szólítgatnak fel, hogy nézzünk szembe a múltunkkal. Kiáltó, hogy a tények efféle takargatása nemcsak a múlt eltörlése, hanem egyben nem létezett múlt teremtése. Ugyanis, ha jogosan elítéljük azokat, akiknek vér tapadt a kezeihez, akkor nemcsak az 1956-os felkelőket kivégeztető kommunistákat, hanem előzőleg a kommunistákat, vagy azoknak tartottakat lincselő és gyilkoló személyeket is el kell ítélni.
Nem a megszállókkal szembeszálló pesti srácokról van szó, hanem azokról, akik önbíráskodtak, s akár bűnösök, akár ártatlanok vére tapadt a kezükhöz. Éppen a Pesti Srácok portálon olvashattuk a napokban egy kiváló elemzésben: „A mai napig nincs pártok felett álló egyetértés abban, hogy kik voltak a bűnösök és kik az áldozatok. Nem létezik továbbá olyan nemzeti minimum sem, miszerint nem árulom el a hazámat bizonyos politikai előnyökért sem Brüsszelben, sem valamely más országban.
Mondhatni, két Magyarország létezik, amelyek között jelenleg nincs átjárás, és ha ez így marad, akkor béke helyett csak egyre élesebb konfliktusokra számíthatunk.” Ennek vagyunk a szemtanúi.
Mindennek ellenére tényleg nem antiszemitizmus jellemezte 1956-ot. Elindítóinak jó része a „fényes szelek” nemzedékéhez tartozott, s azt akarták folytatni, amit a rákosista hatosfogat beléjük fojtott. A nemzetidegenek azonban telekiabálták a világ fülét, hogy ölik a zsidókat Budapesten, be kell avatkozni; az amerikaiak ezért adtak szabad kezet a szovjeteknek. Nemzetidegen érdeknek tehát alapvető okként van helye 1956 elemzésében is, hiszen a döntő pillanatban a szovjet beavatkozást elősegítő hangsúlyos tényezővé lépett elő. 1956-nak az MSZMP által megjelölt négy oka mindegyike mögött is ott állt a nemzetidegen vezetés elleni lázadás, amit ez a párt sem merészkedett nevén nevezni, kimondani, hogy a nemzetidegen politikát alapvetően zsidó politikusok folytatták. Megalkuvása lehetővé tette kulcspozícióik átmentését, a Szirmai-Aczél vonal megerősödését. S mert nemzetellenes nyomulásuk évszázadra visszamenőleg e képlet szerint zajolhatott, háttérhatalommá váltak, államot képeznek az államban. Tanulságként a mának ki kell mondani, és elfogadtatni minden féllel, hogy a nemzetidegen nyomulás, ha közösen nem teszünk ellene, ismét tragikus eseményekhez vezet.
Úgy kell hát írnunk a ma történelmét is, ahogy történik. A mai politikai életünk hivatalosan egyetlen témát tekint érinthetetlennek: a kormány kizárólag az antiszemitizmus ellen hirdet zéró toleranciát, sőt törvényileg tiltja és bünteti, de még kérdést is csinál belőle, hogy ezt nemzetközileg is a lehető legtöbbször hangsúlyosan és dicsekvően kinyilvánítsa. Nyomatékosan le kell szögezni: a kormány nehéz feltételek mellett méltányolandó, támogatandó nemzeti politikát folytat. Ez olyan érdem, amit minden bírálat mellett is az első helyre kell tennünk.
A külpolitikában meghirdetett, következetesen megvalósított pro-Izrael és a belpolitikában tekintélyelvűen folytatott filoszemita politika azonban a magyarokat jogaikban korlátozza, ellenszenvet szül, a közéletben és nemzetközileg kezelhetetlen helyzeteket teremt, visszaüt a kormányra. A leglényegesebb szempontok nagy többségében helyes külpolitikánk rögvest megbicsaklik, ha izraeli-zsidó kérdés kerül napirendjére. Nemrég illetékestől hallottuk, hogy az USA sokadik „legújabb” közel-keleti béketerve „egybevág a magyar álláspont három alapvetésével.” Bántó szándék nélkül mondva, indoklásából azonban az derül ki, hogy a három alapvetés a következő kettő: „tisztességes, kiegyensúlyozott megközelítést kell alkalmazni Izraellel szemben”. – A világ előtt közismert tény, hogy Izrael a létezése óta egyetlen állammal szemben sem tisztességes, beleértve az őt fenntartó USA-t.
Mégis akad, aki azt hiszi, hogy az Izrael által irányított EMIH, avagy a Mazsihisz, a TEV zsidó gárda és a sokasodó zsidó szervezetek a magyar nemzeti öntudat fejlesztésére, törekednek, holott ezt nemcsak nem mondták sohasem, hanem a nyilvánvalónál is nyilvánvalóbb, hogy ellenkező a céljuk.
Megállás nélkül leantiszemitázzák az őket segítő kormányszerveket is, követelik, hogy kérjenek folyamatosan bocsánatot és vég nélkül fizessenek különféle jogosulatlan kártérítést. Miközben méltóságaink hivatalos megnyilatkozásaikban kitartóan a nemzet részének nyilvánítják őket, ők naponta éppen abból csinálnak kérdést, hogy nem részei a nemzetnek. Bár mi sem természetesebb, mint hogy másnak tartják magukat, szent könyveik parancsolóan utasítják őket, ne csak másnak, hanem kiválasztottnak, előjogokra elrendelteknek tekintsék magukat, akiket a gójoknak ki kell szolgálniuk.
Sőt egyedül ők emberek, a gójok, azaz minden más faj csak szolgák, vagy állatok, akiket be lehet csapni, sőt meg is ölhetők. A Király tanítása – A zsidók és a népek közti főbenjáró bűnök törvényei címen Izraelben most jelent meg két rabbi egyből Nobel-díjra méltónak minősített könyve, amelyben sokadszorra útmutatást ad, hogy mikor, miért lehet, sőt kötelesség megölni a gójokat, beleértve a csecsemőket is.
Kifejezetten ösztönzi erre a zsidókat! Figyeljünk csak, a muszlimoknak hasonló vallási előírásaik vannak, s Nyugat-Európában máris láthatjuk, hogy be is tartják.
Stratégiai céljával összhangban a betelepedett zsidóság nem tekinti magát se nemzetnek, se népnek, se vallásnak, vagy kisebbségnek, sőt zokon veszi még azt is, ha a szent könyveik által zsidónak nevezetteket mi is zsidónak hívjuk. Akár megkülönböztetjük őket másoktól, vagy magunktól, akár nem, az ő szemükben mindenképpen rasszisták voltunk, vagyunk és maradunk, mert honfoglalási stratégiájuk így követeli meg.
Ez a kezelhetetlenségük egyik oka. Így alakult ki a fura helyzet, hogy magyar honban büntetlenül lehetsz németellenes, oroszellenes, USA-ellenes, Fidesz-ellenes, akár magyarellenes is, egyesegyedül Izrael-ellenes és zsidóellenes nem lehetsz, akármit is tesznek ők ellened. Tagadhatod az Istent is, de a holokausztot nem! Honnan ered, mi a célja a nemzetünk jövőjét megkérdőjelező idegenimádó pozitív megkülönböztetésnek? Soha nem volt, ma sincs rá hivatalos indokolt magyarázat.
Nem is lehet, mert az egyébként is kulcspozíciókat elfoglaló és jobb módú zsidóságnak hihetetlen helyzeti előnyét is felülbiztosítja, és erre nem létezik elfogadható magyarázat. Csurka István rámutatott az ellentmondásos helyzetre: „Elfogadhatjuk-e azt, amit elitünk, az Aczél-korszakból örökölt elitünk állít, hogy megmaradásunkkal törődnünk irredentizmus, nacionalizmus, sovinizmus és antiszemitizmus, maradiság? Ha nem fogadhatjuk el, mégis miért fogadjuk el?” A kormány helyes lépéseit látva, fáj kimondani, de mindez az a magyarellenesnek minősíthető eljárás, amely a szocializmusban is érvényesült, akkor inkább hallgatólagosan, most pedig meghirdetve. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az Orbán-kormány büszkén mondja nemzetinek magát és lényeges kérdésekben valóban védelmezi nemzeti érdekeinket. A harcosnak minősíthető filoszemita vonala azonban kontrázza ezt. Mi a kérdés nyitja? Merthogy a jelenség nem rendszerspecifikus, nem sajátja sem a szocializmusnak, sem a kapitalizmusnak, mégis mindkettőt uralja. A zsidó szervezetek önmaguk beszélnek nyíltan, dicsekvően a reneszánszukról, nekünk pedig tiltják, hogy szóljunk nyomulásukról? Nehogy a magyarság megtudja, mi történik vele, s kik írják a jövőjét?
Van valami mindenen átívelő háttérhatalmi magyarellenes alku, amit társadalmi rendszerektől, kormányoktól függetlenül a zsidó szervezetek és a filoszemiták mindig, minden áron érvényesítenek.
A szocializmusban a szellemi életet csonkító szilenciumok, fegyelmik, közéleti meghurcolások, kizárások sem a társadalmi rendszer sajátosságai voltak, hanem a szabad kezet kapott Aczél György és nemzetidegen gárdájának rasszista akciói. Ma más társadalmi rendszernek korlátlan szabadosságával visszaélő utódaik, ugyanezt a vonalat követik: gúnyolni, lenézni, ellehetetleníteni, tiltani, irtani próbálnak mindent, ami természetes és nemzeti. S a kormányszervek, a demokráciát félreértelmezve, nemcsak engedik mindezt, hanem istápolják, pénzelik. Tipikus példáinak sokaságát sorolja fel Szakács Árpád „Kinek a kulturális diktatúrája?” című tanulmánya. Rámutat, változatlanul folyik a neoliberális, kormány-, sőt nemzetellenes propagandát folytató lapok, folyóiratok, értelmetlen művészi alkotások bőkezű pénzelése, akárcsak a szocializmusban. A nemzeti irányultságú kiadványokat pedig lelkiismeretlenül hagyják kínlódni, haldokolni, megszűnni.
Bőven hangzott el figyelmeztetés mások részéről is, akik kifogásolják, hogy a harckész, vagy harcoló sajátjaikat elhanyagolják, sőt leintik. Döbbenetes, de semmi jele annak, hogy a rendszerváltás óta egyáltalán lenne ebben változás. Így az aktív ellenzék, valamint a passzív kormányerők (akarják, nem akarják) együtt segítik elő a szellemi népirtást, az ország elmagyartalanítását, párhuzamos elzsidósítását és kiürítését. Pedig a nyilvánvalóbbnál is nyilvánvalóbb, rég tenni kellett volna valamit, s ezt az illetékesek is tudják. A kultúra, tömegtájékoztatás, tudományok, oktatás (tudati nevelés) jó része az ellenzék kezében van, amely, alapvetően nemzetidegen, s egyre inkább kinyilvánítja, hogy nemzetellenes is. Tanúsítja ezt, hogy a magyar múltat eltörölni akaró nemzetidegen törekvéseket figyelhetünk meg a rég esedékes korszerű Nemzeti Alaptantervvel szemben. A Történelemtanárok Egyletének Miklós László nevű zászlóvivője követeli, hogy bízzuk az iskolásokra annak eldöntését, ki volt hős és ki áruló a történelemben, holott ezt nem rábízni kell a tanulókra, hanem megtanítani nekik. A téveszméit elutasító nagyszámú szakképzett bíráló is elköveti azt a politikai pontatlanságot, hogy neobolseviknek minősíti, pedig ő sem az, hiszen Izraelben kapott továbbképzést, ahol pedig közismerten nem így tanítják a saját történelmüket. Nevükön kell nevezni az efféle „történelemtanárokat”.
A határokat itt is meg kell védenünk; a szólásszabadságot ne korlátozzuk, de tiszta lelkiismerettel emeljünk kerítést a nemzetellenes, nemzetrontó kísérletek előtt is. Wass Albert írja, hogy az USA-ban egy zsidó újságíró így fenyegette meg: „Ha nem fogadja el a javaslatunkat, egyetlen könyve se jelenik meg Amerikában! Mert akár hiszi, akár nem: itt vannak a kezünkben a kiadóvállalatok, a sajtó, a televízió! Amerika azt lát, amit mi akarunk, hogy lásson, azt hall, amit mi akarunk, hogy halljon, és azt olvas, amit mi akarunk, hogy olvasson!" Jelenlegi helyzetünk ijesztően hasonlít erre. Illetékeseink emlegetik a kultúrharcot, a nemzetidegenek pedig vívják. Nem kérdésként merül fel, hogy mindez véletlen-e, merthogy a melléfogás oly nyilvánvaló, s olyan horderejű, hogy nem lehet véletlen. Ez is a történelem eltörlése. És ezért sem kommunisták hibáztathatók.
Bőven hangzott el figyelmeztetés mások részéről is, akik kifogásolják, hogy a harckész, vagy harcoló sajátjaikat elhanyagolják, sőt leintik. Döbbenetes, de semmi jele annak, hogy a rendszerváltás óta egyáltalán lenne ebben változás. Így az aktív ellenzék, valamint a passzív kormányerők (akarják, nem akarják) együtt segítik elő a szellemi népirtást, az ország elmagyartalanítását, párhuzamos elzsidósítását és kiürítését. Pedig a nyilvánvalóbbnál is nyilvánvalóbb, rég tenni kellett volna valamit, s ezt az illetékesek is tudják. A kultúra, tömegtájékoztatás, tudományok, oktatás (tudati nevelés) jó része az ellenzék kezében van, amely, alapvetően nemzetidegen, s egyre inkább kinyilvánítja, hogy nemzetellenes is. Tanúsítja ezt, hogy a magyar múltat eltörölni akaró nemzetidegen törekvéseket figyelhetünk meg a rég esedékes korszerű Nemzeti Alaptantervvel szemben. A Történelemtanárok Egyletének Miklós László nevű zászlóvivője követeli, hogy bízzuk az iskolásokra annak eldöntését, ki volt hős és ki áruló a történelemben, holott ezt nem rábízni kell a tanulókra, hanem megtanítani nekik. A téveszméit elutasító nagyszámú szakképzett bíráló is elköveti azt a politikai pontatlanságot, hogy neobolseviknek minősíti, pedig ő sem az, hiszen Izraelben kapott továbbképzést, ahol pedig közismerten nem így tanítják a saját történelmüket. Nevükön kell nevezni az efféle „történelemtanárokat”.
A határokat itt is meg kell védenünk; a szólásszabadságot ne korlátozzuk, de tiszta lelkiismerettel emeljünk kerítést a nemzetellenes, nemzetrontó kísérletek előtt is. Wass Albert írja, hogy az USA-ban egy zsidó újságíró így fenyegette meg: „Ha nem fogadja el a javaslatunkat, egyetlen könyve se jelenik meg Amerikában! Mert akár hiszi, akár nem: itt vannak a kezünkben a kiadóvállalatok, a sajtó, a televízió! Amerika azt lát, amit mi akarunk, hogy lásson, azt hall, amit mi akarunk, hogy halljon, és azt olvas, amit mi akarunk, hogy olvasson!" Jelenlegi helyzetünk ijesztően hasonlít erre. Illetékeseink emlegetik a kultúrharcot, a nemzetidegenek pedig vívják. Nem kérdésként merül fel, hogy mindez véletlen-e, merthogy a melléfogás oly nyilvánvaló, s olyan horderejű, hogy nem lehet véletlen. Ez is a történelem eltörlése. És ezért sem kommunisták hibáztathatók.
A választási félsiker-félkudarc is arra szólít, a kormányzással megbízottjaink ne a múlton élezzék a nyelvüket, hanem a szemük előtt és a hátuk mögött zajló eseményeket rakják össze, s minden tettük a magyar nemzeti érdekeket szolgálja. De mert nem ezt tették, Budapest 2019 Karácsonyára Karácsonnyal tényleg a közszájon forgó „Judapestté” vált.
Ki sem kell mondani, a hosszú ideje folyó filoszemita politika eredményeként a hanukázó menóra győzelemittasan néz le a keresztre és nemcsak a Nyugati téren, hanem immár a budai Várból is. E történelmi üzenet – hadüzenet.
Ki sem kell mondani, a hosszú ideje folyó filoszemita politika eredményeként a hanukázó menóra győzelemittasan néz le a keresztre és nemcsak a Nyugati téren, hanem immár a budai Várból is. E történelmi üzenet – hadüzenet.
Ennyi történelmi tapasztalat birtokában nincs és nem is lehet bizalom a nemzetidegen erők iránt. Nem felejtendő és nem szabad antiszemitizmusnak tekinteni annak leszögezését, hogy a zsidóság hatalomhoz jutott képviselői folyamatosan súlyos hibákat, véres tetteket követtek el a magyarság ellen. Soha nem kértek érte még bocsánatot sem. Napjaink eseményeit követve, ki merné állítani, hogy eltorzító törekvéseik jelenleg, hol kifinomultabb, hol durvább formában nem érvényesülnek? Ezzel kell szembenéznünk. A történelempolitikai szemlélet ellenzi a törvényesített zéró tolerancia szellemi terrorizmusát, mert a tüneteket kezeli, nem az okokat. A nemzeti konzultáció nélkül, feltehetőleg idegen követelésre bevezetett rendelkezések nem arra ösztönzik a magyarokat, hogy nemzetünk sorsáról gondolkodjanak, segítsék elő a történelempolitikailag helyes döntéseket, hanem hogy engedelmesen fogadják el nemzetidege-nek felsőbbségét és elsőbbségét, vigyázzanak rá, nehogy másokat kényelmetlen helyzetbe hozzanak. Nemcsak a hazáját, nemzetét féltő, hanem tartózkodó, konszenzust igénylő, békéltető, de még politikailag korrekt sem lehetsz, csak türelmes. Nyugat-Európa szemünk előtt zajló önfeladását, behódolását várják el tőlünk, csak nem a muszlimoknak, hanem a zsidóknak.
Tehát nem az egyébként is mondvacsinált antiszemitizmus, hanem a nyomuló valós filoszemitizmus ellen parancsoló türelmetleneknek lennünk. Már csak azért is, mert kártékony a védelmezettjei számára is, lévén, hogy megerősíti őket a téveszméikben. Nem egyedül a zsidók a bűnbakok; ha nem lenne filoszemitizmus, erőtlen lenne a honfoglaló zsidó nyomulás. A ránk erőszakolt zéró tolerancia miatt valakiket úgy kell eltűrnünk, legyenek akárkik, tegyenek akármit ellenünk, hogy nem is szólhatunk ellenük. Szentek, érinthetetlenek, megnevezhetetlenek akkor is, ha uralomra, hazánk csendes elfoglalására törnek. Eltérő értelmezést a rendelkezéseket hozók sem adtak, sőt ezt az értelmezést erősítették meg törvényileg is. Összetákolt, nemzetközinek feltüntetett „antiszemitizmus definíció” törvényesítésével is gondoskodtak érvényesítéséről a tömegtájékoztatás, oktatás, művészet, igazságszolgáltatás, honvédelem stratégiai területein. Holott a szembenállás mindezzel nemhogy büntetendő, hanem hazafias kötelesség. Mindenkié, de mindenekelőtt a kormányé!
Történelmi tapasztalataink vezéreljenek bennünket
A fentiek ijesztően figyelmeztetnek, ma is megkerülhetetlen nemzeti feladatunk megmaradásunk mindentől és mindenkitől független biztosítása. Ha nem védjük meg a múltunkat, s nem úgy írjuk szavakkal, betűkkel, tettekkel történelmünket, ahogy az érdekeinek megkövetelik, már a jelenben senkik leszünk, jövőnk pedig nem is lesz. Szövetségi rendszerünk ahelyett, hogy védelmezne, támad bennünket, az ellenzék ellenséggé nyilvánította magát, és hagytunk a fejünkre nőni egy nemzetidegen ötödik hadoszlopot.
A nemzeti érzelmű magyarok a kormányt féltve ellenzik a filoszemita részrehajlását, mert beláthatatlan kockázatokat vállal: nem érti, vagy nem érdekli, de a saját sírásóit babusgatja. Nem egyszerű eldönteniük, melyik eset forog fent, de tudják, mindegyiknek ugyanaz a következménye: életünk és a történelmünk mások kezében lesz, s hatalmuk ma már akkora, hogy egykettőre pontot tehetnek mindkettő után.
A magyar megmaradás függ tehát attól, megértjük-e végre, nem szolgálhatnak rá a kormány bizalmára, pozitív megkülönböztetésére azok, akik, vagy akik elődei a mai napig büntetlen magyarellenes bűnök sorozatát követték el, s ezért nem bírják, nem bírhatják a magyar nemzet bizalmát.
E veszély tudatában, a kormányt és helyes intézkedéseit támogatva, őrizzük meg nemzeti érzelmeinket, létfenntartó ösztöneinket, szellemi képességeinket. A kormány lépéseiből kiérződik az akarat, hogy ne a történelem nyomában botorkáljunk, hanem megélt történelmi tapasztalataink vezéreljenek bennünket. Ennek szellemében a jelen írás sem a kommunistázók, kommunisták, vagy antikommunisták ellen, avagy védelmében íródott, nem vezérli sem a megbékélés, sem a bosszú szándéka, hanem a közös megoldást keresi, sürgeti. Ezért szorítkozik a kommunistázó kijelentések ismertetésére, kerülve szerzőik névszerinti megnevezését, kivéve, ha a névtelenség zavaró lenne, vagy az érintettek kérdést csináltak belőle, hogy álláspontjukat a nyilvánosság előtt hangsúlyozzák.
A nemzeti érzelmű magyarok a kormányt féltve ellenzik a filoszemita részrehajlását, mert beláthatatlan kockázatokat vállal: nem érti, vagy nem érdekli, de a saját sírásóit babusgatja. Nem egyszerű eldönteniük, melyik eset forog fent, de tudják, mindegyiknek ugyanaz a következménye: életünk és a történelmünk mások kezében lesz, s hatalmuk ma már akkora, hogy egykettőre pontot tehetnek mindkettő után.
A magyar megmaradás függ tehát attól, megértjük-e végre, nem szolgálhatnak rá a kormány bizalmára, pozitív megkülönböztetésére azok, akik, vagy akik elődei a mai napig büntetlen magyarellenes bűnök sorozatát követték el, s ezért nem bírják, nem bírhatják a magyar nemzet bizalmát.
E veszély tudatában, a kormányt és helyes intézkedéseit támogatva, őrizzük meg nemzeti érzelmeinket, létfenntartó ösztöneinket, szellemi képességeinket. A kormány lépéseiből kiérződik az akarat, hogy ne a történelem nyomában botorkáljunk, hanem megélt történelmi tapasztalataink vezéreljenek bennünket. Ennek szellemében a jelen írás sem a kommunistázók, kommunisták, vagy antikommunisták ellen, avagy védelmében íródott, nem vezérli sem a megbékélés, sem a bosszú szándéka, hanem a közös megoldást keresi, sürgeti. Ezért szorítkozik a kommunistázó kijelentések ismertetésére, kerülve szerzőik névszerinti megnevezését, kivéve, ha a névtelenség zavaró lenne, vagy az érintettek kérdést csináltak belőle, hogy álláspontjukat a nyilvánosság előtt hangsúlyozzák.
Ha a kommunistázással és a nemzetellenes ellenzék lagymatag kezelésével továbbra is hagyjuk elterelni a figyelmünket a sorsunkról, az eluralkodó szemita-filoszemita vonulat nyomulása már a közeljövőben végzetes következményekkel járhat a kormányra nézve, s ezzel számunkra. Tekintsük feladatunknak, hogy együtt, de történelempolitikai tudatossággal kezeljük jelenünk, jövőnk mindazon kérdéseit, amelyek valamennyi-ünket mindennapjainkban, létünkben érintenek. Ez ne jelentsen megbékélést a visszahúzó jelenségekkel, se megnyugtatást. Felhívás legyen a valóság és az igazság kimondására, hirdetésére és védelmére, a történelmi feladatok magyar érdekek szerinti kikényszerítésére, elvégzésére. Kiáltvány, hogy nemzetünk ne feledje a múltját, értse az idők szavát és önmaga alakítsa a jövőjét.
Kemény következetes, megingathatatlan átfogó munkával nemzeti szinten kell tudatosítani, hogy a kormány jelszavai között is szereplő magyar Magyarország helyreállítása, újjáépítése megmaradásunk kulcskérdése. Tragikus történelmi tévedés hallgatni, hallgatásra kényszeríteni, korlátozni a megvalósítására irányuló társadalmi törekvéseket. Annak történelempolitikai, emlékezetpolitikai, tapasztalati tudatában kell eljárnunk, hogy a kérdés nem önmagunk miatt vált baljós sorskérdéssé, hanem a nemzetidegen nyomulás több évszázados, senki előtt titkot nem képező, vészjóslóan felerősödött gátlástalan mesterkedései nyomán. Nem feledhető tanulság, hogy a vele szembeforduló népi-nemzeti irányzatnak mindvégig igaza volt, de igaza tudatában is hol nagyvonalúan, hol kishitűen hagyta magát elnyomni, mert e kérdésben a kormányaink nem álltak a helyzet magaslatán. Következésképpen kormányunknak azokat kell képviselnie, akiknek történelempolitikailag ma is igazuk van, akik nem eleve mások ellenében, de nemzetünk felségjoga alapján rendíthetetlenül a magyar Magyarországért szállnak síkra.
*A szerző nyugalmazott nagykövet, közíró.
*****
Gazdag László közgazdász
EURÓPA ELRABLÁSA
Kontinensünk névadója, Európé, Agénór türoszi király és Télepassza lánya volt. Bátyja, Kadmosz alapítja majd Thébait. Zeusz bika képében elrabolja őt és Krétára viszi, ahol gyermekeket nemz az istennek. Egyikük Mínosz, Kréta államának alapító királya, a másik Rhadamanthüsz, pedig Egyiptomé.
Európa tudatos iszlamizációja
„Nincs iszlám szélsőség! Maga az iszlám a szélsőség!” Oriana Fallaci
„Ha találkoztok a hitetlenekkel, vágjátok el a torkukat!” Korán, 47. szúra (Mohamed), 4. vers.
Ma Európa tudatos iszlamizációja zajlik a teljesen elbutult szellemi és politikai elit asszisztálásával. Nem hiszem, hogy így indult volna. Az „arab tavasznak” nevezett arab katyvasz, káosz, és főleg Szíria bűnös polgárháborúba taszítása beindította a muszlim arab világból a menekültáradatot, amely furcsa módon nem a gazdag arab olajállamok felé indult meg, hanem a távoli, világi, esetleg keresztény Európa felé 2015-ben. Ekkor elhangzott Merkel kancellár nagyon szerencsétlen meghívója, a szellem kiszabadult a palackból. Ezt a folyamatot látva az muszlim arab világban egyre többen felismerték a nagy lehetőséget: a migránshullámot meglovagolva destabilizálni lehet Európa társadalmait, amelynek a vége Európa meghódítása, „elrablása”, azaz: iszlamizációja. Ami nem sikerült Kara Musztafa nagyvezírnek 150 ezres hadsereggel 1683 őszén, az most sikerül „békés” eszközökkel, ráadásul maguknak az európaiaknak tevőleges támogatásával. Kérdésem, hogy az NGO szervezetek filantróp aktivistái végiggondolták ezt valaha is?
Tamás Gáspár Miklós „szerencsétlen menekülő embertársainkról” beszél, akiktől a fasiszta Salvini és Orbán megtagadja a segítséget. Az a tragikomikus az egészben, hogy a „szerencsétlen menekülő embertársaink” meghatározás, részben legalábbis, igaz! Ha leszámítjuk azokat akik eleve rosszindulattal, bajt keverni érkeznek Európába, és hiszem, hogy tényleg ők csak egy kisebbség (de ne higgyük, hogy kicsi, veszélytelen csoport!), akkor a többség valóban szerencsétlen becsapott ember. Ők tényleg azt hiszik, mert elhitetik velük, hogy Európa tárt karokkal várja őket, azonnal lakást, segítséget (értsd: segélyt!) kapnak. Érdekesek ezek az interjúk velük, a „szerencsétlenekkel”. Amikor a „menekült” elmondja, hogy azért akar Németországba menni, mert ott azonnal lakást, segélyt kap, akkor sohasem említi, hogy munkát is. A több millió bevándorlónak eddig csak a töredéke állt munkába valahol. Mintha kifejezetten ösztönöznék is őket arra, hogy nem érdemes munkát vállalni, ugyanis a bőkezű szociális ellátórendszeren akadálytalanul lehet élősködni! Azok, akik szerencsésen bejutottak Németországba, ezt meg is tapasztalják, és nyilván kommunikálnak az otthon maradottakkal.
Eddig húszezer ember fulladt a Földközi tengerbe. Az halálukért egyrészt a lelketlen embercsempészek, másrészt az őket bátorító európai politikusok, valamint az NGO szervezetek aktivistái a felelősek. Azok akik túlélik, bejutnak Európába, hamarosan súlyosan csalódnak, és frusztráltakká válnak!
Azt is fontos végre megértenünk, kimondanunk, hogy muszlimokat nagy tömegben nem lehet integrálni, mert nem is akarnak beilleszkedni. Ők ugyanúgy felsőbbrendű embernek, übermenschnek tartják magukat vallási alapon, mint ahogy a náci németek annak idején „faji” alapon. Aki igazhitű, az teljes értékű ember, aki hitetlen, az bűnös ember, másodrendű ember. A Korán is ezt tanítja! Nyugodtan megkockáztatom azt a kijelentést, hogy a Korán a vallások Mein Kampfja, és az iszlám a vallások nácizmusa! Európa elköveti azt a hibát, hogy védekezés helyett önfelszámoló módon csúszik-mászik a beözönlő muszlimok előtt, a pápával az élen. A muszlimok érzékenységére való tekintettel felszámoljuk saját kultúránk mindennapi attribútumait, eltávolítjuk a korpuszokat a tantermek, intézmények falairól, az utcáról, átkereszteljük szolgai módon ünnepeinket. Ha vendég érkezik a házamba, ő mondja meg, hogy mi legyen nálam a falon, miként viselkedjem, stb.? Amit ma Európa tesz, bocsánat, amit Európa szellemi-politikai elitje tesz, az abnormális!
Vegyük tudomásul, hogy ez már HÁBORÚ! Az európai civilizáció léte, vagy pusztulása a tét!
A „genderforradalom”
Látszólag semmi kapcsolat nincs az előző téma és e között. Látni fogjuk azonban, hogy nagyon is szoros a kapcsolat. Ha egy társadalom súlyos identitásválságba kerül, akkor az a társadalom beteggé, védtelenné válik, és elindul saját megsemmisítése útján. Tipikus történelmi példa Róma bukása.
Az Európában előretörő genderidiotizmus is e társadalom súlyos identitásválságának a része, tünete! Megkérdőjelezzük a hagyományos társadalmi modellt, amely sokkal mélyebb gyökerű, mint gondolnánk: a természetből örököltük. Egy család egy férfiből (az édesapából), egy nőből (az édesanyából) és a gyerekekből áll. Ez a normális, egészséges minta, ez képes egészséges lelkületű, normális embereket folyamatosan nevelni a társadalom számára. Aki ezt nem érti, nem fogadja el, tagadja, az a természet rendje ellen vét, az abnormitást preferálja a normális helyett. Tudatosan természet rendjét írtam isteni rend helyett. Nem tartom szerencsésnek, például kormányfőnk részéről, azt az egyoldalúságot, ahogy túlságosan kiemeli Európa, az európai civilizáció négy egyenrangú fundamentuma közül az egyiket, a kereszténységet. „Európa”, mármint ennek a kultúrkörnek a szellemi felépítménye nem csak a kereszténységből áll! Ugyanúgy része a racionális gondolkodás, mint ahogy a hellén-latin kultúra, és az állampolgár autonómiáját elismerő római jog.
Amikor egy társadalom normává emeli az abnormálist, az már a vég kezdete. Az egyén szexuális irányultsága, nemi identitása bonyolult méhen belüli folyamatok eredménye, amit nem részletezek, és ez olyan adottság, amit nem lehet akaratilag megváltoztatni. A természetes, normális állapot a heteroszexualitás, hiszen a szexualitás célja egyértelműen az utódnemzés, már az állatvilágban is. Az ettől eltérő irányultság természetellenes, ezt kár tagadni. Az más kérdés, hogy ezeket az embereket elfogadjuk, nem diszkrimináljuk, mint ahogy elfogadjuk a fogyatékkal élőket is. De ahogy a fogyatékkal élőket sem tekintjük, és nem nevezzük épeknek, úgy a nem heteroszexuális irányultságot sem kell normává emelni. A szexualitás két felnőtt ember legbensőbb magánügy, és amíg így kezeljük, semmi gond a „mássággal”. Akkor válik társadalmi problémává, amikor kilép az otthon falai közül, és pride-ként előtérbe tolakodva megbotránkoztatja a többséget.
Eljutottunk oda, hogy 5-6 éves kisgyermek már „eldöntheti” a saját nemét. Tényleg eldöntheti? Ahelyett hogy a társadalom, a család egészen a serdülőkor végéig a természetes, normális nemi identitást, tehát a biológiai nemmel azonosuló pszichikai nem kialakulását erősítené, beindultak azok az abnormális mechanizmusok, melyek éppen a gyermekek nemi identitásának aláásására irányulnak. És ezt elnevezik „szabadságnak”. Ahol ez az attitűd uralkodóvá válik, ott az is természetes, hogy a kulturális identitás is fellazul, vagy egyenesen megsemmisül: a társadalom, az egyén gyökértelenné válik. Márpedig a gyökértelen közösség és egyén védtelen és kiszolgáltatott is egyben az idegen szellemi-kulturális hatásoknak, nevezetesen napjainkban az iszlámnak.
Összefoglalásul
Európa önfelszámolása két szálon is fut, egyre erősödve: az iszlámmal szembeni kapituláció és a genderideológia együttes hatásaként. Ebben a helyzetben egy átlag magyar polgárnak súlyoznia kell! A középszer legfőbb ismérve, hogy nem tud különbséget tenni a lényeges és a lényegtelen között. Churchill annak idején súlyozott! Összefogott az ördöggel, Sztálinnal is, hogy Hitlert legyőzze, mert tudta, hogy a nácizmus a nagyobb veszély abban a történelmi pillanatban.
Ma Európában, így hazánkban is, súlypontot kell képezni: minden más szempontot felülír a „kerítéshez” való hozzáállás kérdése, függetlenül attól, hogy kit szeretünk és kit nem. Aki a kerítést megépítette, aki garantálja a kerítés fenntartását, tehát az illegális határsértés megállítását, arra kell szavazni! Akkor is ha sok minden nem tetszik abban, amit csinál! És meg kell akadályozni azokat, akik vagy kifejezetten a „kerítést” szeretnék bontani, vagy akik ezt a kérdést bagatellizálják, nem kezelik a jelentőségének megfelelő szinten, hogy a hatalom közelébe jussanak valaha is!
Dixi et salvavi animam meam!
EURÓPA ELRABLÁSA
Kontinensünk névadója, Európé, Agénór türoszi király és Télepassza lánya volt. Bátyja, Kadmosz alapítja majd Thébait. Zeusz bika képében elrabolja őt és Krétára viszi, ahol gyermekeket nemz az istennek. Egyikük Mínosz, Kréta államának alapító királya, a másik Rhadamanthüsz, pedig Egyiptomé.
Európa tudatos iszlamizációja
„Nincs iszlám szélsőség! Maga az iszlám a szélsőség!” Oriana Fallaci
„Ha találkoztok a hitetlenekkel, vágjátok el a torkukat!” Korán, 47. szúra (Mohamed), 4. vers.
Ma Európa tudatos iszlamizációja zajlik a teljesen elbutult szellemi és politikai elit asszisztálásával. Nem hiszem, hogy így indult volna. Az „arab tavasznak” nevezett arab katyvasz, káosz, és főleg Szíria bűnös polgárháborúba taszítása beindította a muszlim arab világból a menekültáradatot, amely furcsa módon nem a gazdag arab olajállamok felé indult meg, hanem a távoli, világi, esetleg keresztény Európa felé 2015-ben. Ekkor elhangzott Merkel kancellár nagyon szerencsétlen meghívója, a szellem kiszabadult a palackból. Ezt a folyamatot látva az muszlim arab világban egyre többen felismerték a nagy lehetőséget: a migránshullámot meglovagolva destabilizálni lehet Európa társadalmait, amelynek a vége Európa meghódítása, „elrablása”, azaz: iszlamizációja. Ami nem sikerült Kara Musztafa nagyvezírnek 150 ezres hadsereggel 1683 őszén, az most sikerül „békés” eszközökkel, ráadásul maguknak az európaiaknak tevőleges támogatásával. Kérdésem, hogy az NGO szervezetek filantróp aktivistái végiggondolták ezt valaha is?
Tamás Gáspár Miklós „szerencsétlen menekülő embertársainkról” beszél, akiktől a fasiszta Salvini és Orbán megtagadja a segítséget. Az a tragikomikus az egészben, hogy a „szerencsétlen menekülő embertársaink” meghatározás, részben legalábbis, igaz! Ha leszámítjuk azokat akik eleve rosszindulattal, bajt keverni érkeznek Európába, és hiszem, hogy tényleg ők csak egy kisebbség (de ne higgyük, hogy kicsi, veszélytelen csoport!), akkor a többség valóban szerencsétlen becsapott ember. Ők tényleg azt hiszik, mert elhitetik velük, hogy Európa tárt karokkal várja őket, azonnal lakást, segítséget (értsd: segélyt!) kapnak. Érdekesek ezek az interjúk velük, a „szerencsétlenekkel”. Amikor a „menekült” elmondja, hogy azért akar Németországba menni, mert ott azonnal lakást, segélyt kap, akkor sohasem említi, hogy munkát is. A több millió bevándorlónak eddig csak a töredéke állt munkába valahol. Mintha kifejezetten ösztönöznék is őket arra, hogy nem érdemes munkát vállalni, ugyanis a bőkezű szociális ellátórendszeren akadálytalanul lehet élősködni! Azok, akik szerencsésen bejutottak Németországba, ezt meg is tapasztalják, és nyilván kommunikálnak az otthon maradottakkal.
Eddig húszezer ember fulladt a Földközi tengerbe. Az halálukért egyrészt a lelketlen embercsempészek, másrészt az őket bátorító európai politikusok, valamint az NGO szervezetek aktivistái a felelősek. Azok akik túlélik, bejutnak Európába, hamarosan súlyosan csalódnak, és frusztráltakká válnak!
Azt is fontos végre megértenünk, kimondanunk, hogy muszlimokat nagy tömegben nem lehet integrálni, mert nem is akarnak beilleszkedni. Ők ugyanúgy felsőbbrendű embernek, übermenschnek tartják magukat vallási alapon, mint ahogy a náci németek annak idején „faji” alapon. Aki igazhitű, az teljes értékű ember, aki hitetlen, az bűnös ember, másodrendű ember. A Korán is ezt tanítja! Nyugodtan megkockáztatom azt a kijelentést, hogy a Korán a vallások Mein Kampfja, és az iszlám a vallások nácizmusa! Európa elköveti azt a hibát, hogy védekezés helyett önfelszámoló módon csúszik-mászik a beözönlő muszlimok előtt, a pápával az élen. A muszlimok érzékenységére való tekintettel felszámoljuk saját kultúránk mindennapi attribútumait, eltávolítjuk a korpuszokat a tantermek, intézmények falairól, az utcáról, átkereszteljük szolgai módon ünnepeinket. Ha vendég érkezik a házamba, ő mondja meg, hogy mi legyen nálam a falon, miként viselkedjem, stb.? Amit ma Európa tesz, bocsánat, amit Európa szellemi-politikai elitje tesz, az abnormális!
Vegyük tudomásul, hogy ez már HÁBORÚ! Az európai civilizáció léte, vagy pusztulása a tét!
A „genderforradalom”
Látszólag semmi kapcsolat nincs az előző téma és e között. Látni fogjuk azonban, hogy nagyon is szoros a kapcsolat. Ha egy társadalom súlyos identitásválságba kerül, akkor az a társadalom beteggé, védtelenné válik, és elindul saját megsemmisítése útján. Tipikus történelmi példa Róma bukása.
Az Európában előretörő genderidiotizmus is e társadalom súlyos identitásválságának a része, tünete! Megkérdőjelezzük a hagyományos társadalmi modellt, amely sokkal mélyebb gyökerű, mint gondolnánk: a természetből örököltük. Egy család egy férfiből (az édesapából), egy nőből (az édesanyából) és a gyerekekből áll. Ez a normális, egészséges minta, ez képes egészséges lelkületű, normális embereket folyamatosan nevelni a társadalom számára. Aki ezt nem érti, nem fogadja el, tagadja, az a természet rendje ellen vét, az abnormitást preferálja a normális helyett. Tudatosan természet rendjét írtam isteni rend helyett. Nem tartom szerencsésnek, például kormányfőnk részéről, azt az egyoldalúságot, ahogy túlságosan kiemeli Európa, az európai civilizáció négy egyenrangú fundamentuma közül az egyiket, a kereszténységet. „Európa”, mármint ennek a kultúrkörnek a szellemi felépítménye nem csak a kereszténységből áll! Ugyanúgy része a racionális gondolkodás, mint ahogy a hellén-latin kultúra, és az állampolgár autonómiáját elismerő római jog.
Amikor egy társadalom normává emeli az abnormálist, az már a vég kezdete. Az egyén szexuális irányultsága, nemi identitása bonyolult méhen belüli folyamatok eredménye, amit nem részletezek, és ez olyan adottság, amit nem lehet akaratilag megváltoztatni. A természetes, normális állapot a heteroszexualitás, hiszen a szexualitás célja egyértelműen az utódnemzés, már az állatvilágban is. Az ettől eltérő irányultság természetellenes, ezt kár tagadni. Az más kérdés, hogy ezeket az embereket elfogadjuk, nem diszkrimináljuk, mint ahogy elfogadjuk a fogyatékkal élőket is. De ahogy a fogyatékkal élőket sem tekintjük, és nem nevezzük épeknek, úgy a nem heteroszexuális irányultságot sem kell normává emelni. A szexualitás két felnőtt ember legbensőbb magánügy, és amíg így kezeljük, semmi gond a „mássággal”. Akkor válik társadalmi problémává, amikor kilép az otthon falai közül, és pride-ként előtérbe tolakodva megbotránkoztatja a többséget.
Eljutottunk oda, hogy 5-6 éves kisgyermek már „eldöntheti” a saját nemét. Tényleg eldöntheti? Ahelyett hogy a társadalom, a család egészen a serdülőkor végéig a természetes, normális nemi identitást, tehát a biológiai nemmel azonosuló pszichikai nem kialakulását erősítené, beindultak azok az abnormális mechanizmusok, melyek éppen a gyermekek nemi identitásának aláásására irányulnak. És ezt elnevezik „szabadságnak”. Ahol ez az attitűd uralkodóvá válik, ott az is természetes, hogy a kulturális identitás is fellazul, vagy egyenesen megsemmisül: a társadalom, az egyén gyökértelenné válik. Márpedig a gyökértelen közösség és egyén védtelen és kiszolgáltatott is egyben az idegen szellemi-kulturális hatásoknak, nevezetesen napjainkban az iszlámnak.
Összefoglalásul
Európa önfelszámolása két szálon is fut, egyre erősödve: az iszlámmal szembeni kapituláció és a genderideológia együttes hatásaként. Ebben a helyzetben egy átlag magyar polgárnak súlyoznia kell! A középszer legfőbb ismérve, hogy nem tud különbséget tenni a lényeges és a lényegtelen között. Churchill annak idején súlyozott! Összefogott az ördöggel, Sztálinnal is, hogy Hitlert legyőzze, mert tudta, hogy a nácizmus a nagyobb veszély abban a történelmi pillanatban.
Ma Európában, így hazánkban is, súlypontot kell képezni: minden más szempontot felülír a „kerítéshez” való hozzáállás kérdése, függetlenül attól, hogy kit szeretünk és kit nem. Aki a kerítést megépítette, aki garantálja a kerítés fenntartását, tehát az illegális határsértés megállítását, arra kell szavazni! Akkor is ha sok minden nem tetszik abban, amit csinál! És meg kell akadályozni azokat, akik vagy kifejezetten a „kerítést” szeretnék bontani, vagy akik ezt a kérdést bagatellizálják, nem kezelik a jelentőségének megfelelő szinten, hogy a hatalom közelébe jussanak valaha is!
Dixi et salvavi animam meam!
*****
Gazdag László közgazdász
A FÁK NEM NŐNEK AZ ÉGIG, VAGY MÉGIS?
„A történelem legfőbb tanulsága, hogy a népek és a kormányok soha semmit sem tanultak belőle!” Wilhelm Friedrich Hegel (1770-1831)
Protest szavazások népe
Hegel meglátása a konkrét politikusokra is gyakran igaz. Pl. Orbán Viktorra. Nem tanul, nem akar tanulni! Végre látom, hogy ott, a „jobboldalon”, vagy inkább a kormányoldalon megjelennek az egyelőre óvatos, tétova kritikus hangok. Lesz-e foganatjuk?
Örkény szerint mi a lágerek népe vagyunk. Hála Istennek, már csak voltunk… Viszont a „rendszerváltás” óta a magyar nép átment a „protest szavazók népe” állapotba. 1990, 1994, 1998, 2002, 2010. Öt választás, ahol nem valamire, valakire, hanem valami, valaki ellen szavazott a többség, ha úgy tetszik dühből. A „rendszerváltás” kifejezést nem véletlenül tettem (sajnos) idézőjelbe. Sokak szerint ez nem rendszerváltás volt, hanem gengszterváltás.
Ugyanakkor teszek még egy meglepő kiegészítést: 2014 és 2018 is protest szavazás volt! Az emberek többsége nem Orbán Viktorra szavazott ekkor sem, hanem a selejt katyvasz bohóc ellenzék ellen. A lumpen álbaloldal ellen, és a velük összefogó szélsőjobbal szemben. Miközben már gyűlt, gyülemlett az elégedetlenség, a harag: egyre többen maradoztak el a szavazóurnáktól. A távolmaradás is protest szavazás.
Tényleg „természetes”, nincs benne semmi kivetni való?
A 3x2/3 nagyon is megtévesztő. A miniszterelnök elbizakodottan nyilatkozgat, puffognak az orbániádák: „egy a tábor, egy a zászló”, „ha nem tetszik a felcsúti kisvasút két utassal, majd meghosszabbítjuk Bicskéig”, stb. A miniszterelnök nem veszi észre, hogy rendszeresen protest szavazásokkal nyer, választói nagy többsége kényszerszavazó, akik még nem jutottak el a távolmaradásig, de már befogott orral, bosszankodva mennek el a szavazóurnákig. Volt egyetemi professzorom, később munkatársam fogalmazta ezt meg nekem: „Nézd, tudom, hogy lopnak, lenyúlják az EU-s pénzeket, a saját oligarcháikat hizlalják, folyik a rongyrázó pénzszórás külföldön, építik a hülye stadionokat (sic!), akkor is rájuk szavazok a kerítés miatt!”
Nem Mari néni, Józsi bácsi, vagy Gipsz Jakab Szabolcsból, aki még „migráncsot” életében nem látott, de felül az Orbán propagandának, meg nem néz mást, mint a királyi tévét. Nem! Művelt, intelligens nyugalmazott egyetemi professzor! Mert látja, hogy mi van Nyugat-Európa nagyvárosaiban, a Földközi tengeren, déli határaink közvetlen közelében. És nem kér belőle. Én sem!
És hadd kérdezzem meg Orbán Viktor rajongóinak (nem is olyan nagy!) táborát: tényleg „természetes”, magától értetődő dolog az, hogy a miniszterelnök felcsúti szomszédja, a kis gázszerelő hipp-hopp, pillanatok alatt, egy-két év alatt az ország leggazdagabb embere lesz? A vej úgyszintén? Nincs a világon olyan ország, ahol ez ne verné ki a biztosítékot! Magyarország sem kivétel!
Aztán a rongyrázó jótékonykodás külföldön, miközben idehaza égető problémák megoldására nincs (elég) pénz. Vietnamban mi építünk onkológiai intézetet? Mire föl? Nem az amerikai hadsereg szórta évekig Indokína erdeire a rákkeltő dioxint tartalmazó narancsszínű „Orange” port ezer tonna számra évekig? Nem a franciák vívtak ott kilenc éven át véres gyarmati háborút? Mi hozunk helyre Mexikóban és Olaszországban megsérült templomokat milliárdokért? Mik vagyunk mi magyarok, a Krőzus? Közben naponta láttam Tatabányán, ahol laktam, a kukázókat, folynak a kilakoltatások, több ezer ember lett már öngyilkos emiatt, és ők mind a felelőtlen banki és monetáris politika áldozatai! Manapság egyértelműen Matolcsy György áldozatai. A százmilliárdnyi nagyságrendű éves árfolyamnyereség, amelyből Matolcsy alapítványokra, ingatlanokra, műkincsekre szórja a pénzt, a devizahitelesektől elrabolt pénz ugyanis!
Tombol közben a stadionépítési mánia, ilyen sincs még egy a világon, hogy a miniszterelnök focihóbortja meghatározza egy ország beruházási politikáját, legalábbis részben! Az egészségügyben sem szuperkórházakra lenne most szükség, hanem erőteljes béremelésekre, ami a humán tőke vagyonba való befektetést jelentené, ha a magyar közgazdászok értenék, hogy miről beszélek…
A nyugdíjasoknak év végén szórnak egy kis alamizsnát (még mindig jobb, mint amikor Bajnai Gordon megvonta tőlük a 13. havit 2009-ben, aminek semmi, de semmi értelme nem volt!) ahelyett, hogy tisztességesen emelnék főként a tűrhetetlenül alacsony nyugdíjakat. Pedig a nyugdíjasok egyszer már megbuktatták az Orbán kormányt, mégpedig 2002-ben. Hadd ne részletezzem, hogy miért!
2019. október 13
A fák mégse nőnek az égig? Október 13-án 15 nagyvárosban, közte a fővárosban nem várt eredmény született. Schiffer András mutatott rá a lényegre: ez a szavazás nem Tarlósról, nem Karácsonyról szólt, hanem egy Orbán Viktornak adott jókora pofonként kell értelmezni! Így igaz! Meggyőződésem, hogy pl. Budapesten sok olyan ember is Karácsonyra szavazott, aki pedig nem sokra tartja ezt a politikus. „Mindegy hogy kire, csak nem a Fideszre!” - mondta sok olyan ember, aki talán még 2018 áprilisában is a Fideszre szavazott. Igaz, már akkor is befogott orral, dühöngve-bosszankodva azon, hogy nincs normális alternatíva. Hirtelen felcsillant a remény: Orbán Viktor kormánya mégis csak leváltható. Október 13-án kőkemény protest szavazás volt megint, legalábbis a nagyvárosokban. Csakhogy… Egy hónap telt el, és a közvélemény-kutatások szerint máris helyreállt a korábbi stabil arány: a Fidesz vezet újra kétharmaddal! Ne legyintsen senki! A magyarázat nagyon egyszerű! Amint az ellenzéki katyvasz-koalíciók átvették pár nagyváros, így a főváros irányítását, azonnal azzal kezdték, hogy megszavazták saját maguknak a hatalmas béremelést. Pedig itt lett volna a lehetőség: 2022-ig fölépíteni egy valódi ellenzéki alternatívát! Erre nem volt képes ez a selejt, katyvasz, bohóc ellenzék! Nekik fontosabb volt személy szerint a saját zsebeik tömögetése, mégpedig azonnal! Vágó István is elmondhatja a DK politikusaként: „Legyek én is milliomos!” Vajon el tud számolni az egykor népszerű kvízmester a lelkiismeretével? Kérdezem a többi hasonszőrű „ellenzéki” politikust is! Így aztán van esély arra, hogy a közmondással ellentétben a fák mégis az égig nőjenek, és Orbán Viktor maradjon akár 2030-ig a miniszterelnök. Bár, nem lesz ő még olyan idős, hogy akkor majd a visszavonuláson gondolkodjon...
*****
A NEEM eszköz és lehetőség.
Kedves Nemzettársam!
Egyre inkább tapasztalom, hogy nemcsak Papp Lajos professzor 2O12-es gondolatait nem értik az emberek, de azt sem, amit én próbálok elmondani a reklámdemokrácia megszüntetése, a Nemzet felemelése kapcsán. Ezért itt a bankárkaszt főfészkében ismét megpróbáltam megfogalmazni a magyar jövő felé vezető szűk ösvényt.
A belénkívódott dogmákat levetve olvasd el kérlek és tedd hozzá építő javaslataidat, s úgy küld vissza nekem!
A cél, hogy röviden, közérhetően megfogalmazzuk miért az a jelmondatom, hogy MINDEN PÁRT CSAK ÁRT!
Honféltő szeretettel: dr. BeneGábor
A Nemzetegyesítő Mozgalom eszköz és lehetőség, de nem magától beérő gyümölcs!
Állítólag retteg az ország a migránsoktól. A mai Magyarországon azonban akiktől most félni – ill. rettegni – kell, azok a politikai pártok, melyek csak megosztják, kihasználják a társadalmat! Vona Gábor ezt már régen felismerte, azonban nem mondja ki. Vajon miért nem? Pedig a pártok helyett meg kellene keresni neki is az alkalmas formát arra, hogy miként lehet az országot felvirágoztatni a pártok önző, veszekedő, közvagyont lenyúló rendszere helyett! Először is vegyük számba milyen lehetőségünk van a jó irányú változás elérésére úgy, hogy közben ne a már sokszor lejáratódott politikai pártok sárdobálói közé kelljen beállnunk?
Ehhez a társadalompolitika, sőt a pártpolitika helyett is használjuk legalább mi a nemzetpolitika szót, mert láthatóan használja és valójában ki is üresíti ezt a szót, egy-egy arra teljesen érdemtelen PÁRT! /Már Gyurcsány is a szájára meri venni, sőt használva járatja le a nemzet kifejezést!/
Fel kellene ismernünk, hogy nem kell hazánkban új gyűlölet-faktort keresni, mert az bizony maga az összes politikai PÁRT! A pártok megosztó szerepe annyira egyértelmű, hogy azt nem is nagyon kell bizonygatni, hiszen a gondolkodó magyarok pontosan érzik azt, csak éppen annyira dogmákban élünk, hogy az ebből kivezető utat nem ismeri fel a reklámdemokráciából már valóban kiábrándult, s a közélettől elidegenedett többség. Talán azért, mert nem olvasta el figyelmesen 2012-ben Papp Lajos professzor úr írását, amely "Volt egy álmom" - címel jelent meg?
Nekünk a nemzeti identitást kell tehát megerősíteni – s nem várni a jelenlegi politikai elitre –, mert nem a hamis pártoskodás, hanem a magyar nemzeti értékrend felélesztése, a Nemzet ujjászervezése hozza el a várva várt közjót!
Grespik Laci szerint "A magyar jólét szellemi szinten épithető fel leghamarabb, ha tömegesen, társadalmi szinten tisztába leszünk igazi múltunkkal, ha az iránt nem lesznek magyarok milliói közönbösek, az magától megteremti a jövőépitő erőnket."
Néha felmerül a kérdés, hogy az öntudatos, anyagi és szellemi függetlenséggel bíró nép már NEMZET-e?
Szerintem csak akkor, ha részt vesz a nemzetpolitikában, ami nem valami "úri huncutság", hanem a valódi közélet, s amely a tényleges érdekképviseletnek és NEM a korrupciónak a melegágya!
A Nemzetegyesítő Mozgalom bizony ezért, vagyis a nemzetpolitikában való népi részvétel megteremtése miatt jött létre!
Hidat szeretne építeni a magyarság minden rétege közé azért, mert a történeti alkotmányunk nem megosztó, hanem beváltan igazságos alapelveivel ma is jól tudna működni az állam, és képes lenne megakadályozni a nyomort és a diktatúrát is! Ezért a Mozgalmunk célja a helyi követállítás segítése, vagyis mi igazi népképviselőket akarunk a törvényhozásba a jelenlegi pártképviselők helyett. Ehhez azonban szükséges a pártok tűrése vagy támogatása helyett a Nemzetnek - helyi közösségek által való - újjászervezése.
Szerintünk nincs bal- és nincs jobboldal, hanem csak becsapott pártszimpatizánsok, becsapó pártvezetők és kiábrándult, sőt elidegenedett magyarok vannak, akik eddig nem mentek el szavazni! Pedig sajnos nincs más esélye a kiábrándultak millióinak, mint a választásokra való, visszahívható, követi érdekképviselet létrehozása a bankárkaszt által ránk erőltetett hamis, reklámdemokrácia keretein belül.
(Nem bonyolult ez, csak egyszer kell megérteni és megcselekedni amit megkövetel a közzösség és az önérdek!)
Nem Orbánt kell tehát leváltani, hanem az egész pártos politikai rendszer hamisságát!
Mahopac, 2019-11- 11 A NEEM egyik önkéntes szóvivője
Egyre inkább tapasztalom, hogy nemcsak Papp Lajos professzor 2O12-es gondolatait nem értik az emberek, de azt sem, amit én próbálok elmondani a reklámdemokrácia megszüntetése, a Nemzet felemelése kapcsán. Ezért itt a bankárkaszt főfészkében ismét megpróbáltam megfogalmazni a magyar jövő felé vezető szűk ösvényt.
A belénkívódott dogmákat levetve olvasd el kérlek és tedd hozzá építő javaslataidat, s úgy küld vissza nekem!
A cél, hogy röviden, közérhetően megfogalmazzuk miért az a jelmondatom, hogy MINDEN PÁRT CSAK ÁRT!
Honféltő szeretettel: dr. BeneGábor
A Nemzetegyesítő Mozgalom eszköz és lehetőség, de nem magától beérő gyümölcs!
Állítólag retteg az ország a migránsoktól. A mai Magyarországon azonban akiktől most félni – ill. rettegni – kell, azok a politikai pártok, melyek csak megosztják, kihasználják a társadalmat! Vona Gábor ezt már régen felismerte, azonban nem mondja ki. Vajon miért nem? Pedig a pártok helyett meg kellene keresni neki is az alkalmas formát arra, hogy miként lehet az országot felvirágoztatni a pártok önző, veszekedő, közvagyont lenyúló rendszere helyett! Először is vegyük számba milyen lehetőségünk van a jó irányú változás elérésére úgy, hogy közben ne a már sokszor lejáratódott politikai pártok sárdobálói közé kelljen beállnunk?
Ehhez a társadalompolitika, sőt a pártpolitika helyett is használjuk legalább mi a nemzetpolitika szót, mert láthatóan használja és valójában ki is üresíti ezt a szót, egy-egy arra teljesen érdemtelen PÁRT! /Már Gyurcsány is a szájára meri venni, sőt használva járatja le a nemzet kifejezést!/
Fel kellene ismernünk, hogy nem kell hazánkban új gyűlölet-faktort keresni, mert az bizony maga az összes politikai PÁRT! A pártok megosztó szerepe annyira egyértelmű, hogy azt nem is nagyon kell bizonygatni, hiszen a gondolkodó magyarok pontosan érzik azt, csak éppen annyira dogmákban élünk, hogy az ebből kivezető utat nem ismeri fel a reklámdemokráciából már valóban kiábrándult, s a közélettől elidegenedett többség. Talán azért, mert nem olvasta el figyelmesen 2012-ben Papp Lajos professzor úr írását, amely "Volt egy álmom" - címel jelent meg?
Nekünk a nemzeti identitást kell tehát megerősíteni – s nem várni a jelenlegi politikai elitre –, mert nem a hamis pártoskodás, hanem a magyar nemzeti értékrend felélesztése, a Nemzet ujjászervezése hozza el a várva várt közjót!
Grespik Laci szerint "A magyar jólét szellemi szinten épithető fel leghamarabb, ha tömegesen, társadalmi szinten tisztába leszünk igazi múltunkkal, ha az iránt nem lesznek magyarok milliói közönbösek, az magától megteremti a jövőépitő erőnket."
Néha felmerül a kérdés, hogy az öntudatos, anyagi és szellemi függetlenséggel bíró nép már NEMZET-e?
Szerintem csak akkor, ha részt vesz a nemzetpolitikában, ami nem valami "úri huncutság", hanem a valódi közélet, s amely a tényleges érdekképviseletnek és NEM a korrupciónak a melegágya!
A Nemzetegyesítő Mozgalom bizony ezért, vagyis a nemzetpolitikában való népi részvétel megteremtése miatt jött létre!
Hidat szeretne építeni a magyarság minden rétege közé azért, mert a történeti alkotmányunk nem megosztó, hanem beváltan igazságos alapelveivel ma is jól tudna működni az állam, és képes lenne megakadályozni a nyomort és a diktatúrát is! Ezért a Mozgalmunk célja a helyi követállítás segítése, vagyis mi igazi népképviselőket akarunk a törvényhozásba a jelenlegi pártképviselők helyett. Ehhez azonban szükséges a pártok tűrése vagy támogatása helyett a Nemzetnek - helyi közösségek által való - újjászervezése.
Szerintünk nincs bal- és nincs jobboldal, hanem csak becsapott pártszimpatizánsok, becsapó pártvezetők és kiábrándult, sőt elidegenedett magyarok vannak, akik eddig nem mentek el szavazni! Pedig sajnos nincs más esélye a kiábrándultak millióinak, mint a választásokra való, visszahívható, követi érdekképviselet létrehozása a bankárkaszt által ránk erőltetett hamis, reklámdemokrácia keretein belül.
(Nem bonyolult ez, csak egyszer kell megérteni és megcselekedni amit megkövetel a közzösség és az önérdek!)
Nem Orbánt kell tehát leváltani, hanem az egész pártos politikai rendszer hamisságát!
Mahopac, 2019-11- 11 A NEEM egyik önkéntes szóvivője
*****
Sürgősen orvost kell hívni a parlamentbe!
MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG köleménye !
Hazánkban kevésbé ismert betegség terjedt el a parlamenti ellenzék soraiban. Ennek kezelésére vagy visszaszorítására a parlament elnökének haladéktalanul intézkednie kell, hogy orvosi vizsgálat alá vonják a parlamenti ellenzék képviselőit!
A betegség neve: „bipoláris depresszió (mániás depresszió, vagy bipoláris hangulatzavar)”, amely időbeni kezelése nem csupán a beteg, hanem a környezetében élők életvitelét is súlyosan befolyásolhatja.
A nyugati államokban is rohamosan terjed ez a betegség, ma már minden századik embert érint. A betegség legfőbb tüneteihez tartozik, hogy az érintett nem tudja, hogy hol van, a cselekvése kiszámíthatatlan és veszélybe sorolhat egyes embereket vagy országokat is.
Igazolásként megemlítjük az alábbi eseteket:
1/ Gyurcsány Ferenc OGY.-i képviselő például azt képzeli magáról, hogy (reggel, délben és este végzett) hazugságait, gazdasági bűneit, békés felvonulók elleni rendőrattak alkalmazását, bel-és külpolitikai negatív cselekményeit már mindenki elfelejtette és a makulátlan politikusként recsegtetheti a hangját a parlamentben.
2/ Hadházy Ákos azt képzelte magáról, hogy egy külteleki harmadosztályú kiskocsmában van és azt kürtölhet világgá táblájára írt szöveggel, ami az agyában vagy a szájában fészkel és egy ló testrészéhez tartozik.
3/ Kunhalmi Ágnes arra pártra büszke, amely elődpártjai és/vagy külföldi testvérpártjai emberek millióit végezték ki, tették tönkre és buktak meg itthon, valamint bolygónk számos államában.
4/ Jakab Péter jobbikos frakcióvezető (tipikus bipoláris beteg), azt képzelte magáról, miniszterelnökké avanzsált és a miniszterelnök székében kell helyet foglalnia.
5/ Dobrev Klára azt képzeli magáról, hogy neki kell Európa államaiból egy új képződést létrehozni, ő lenne a vezetőjük, hiszen nagy gyakorlata van a szervezés és vezetés területén.
Nem untatva a Tisztelt Olvasókat, befejezzük a bizonyításokat, megjegyezve, hogy szükség esetén készek vagyunk további bipoláris depresszióban szenvedők bemutatására.
Prof. Dr. Bokor Imre
MJB elnök
MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG köleménye !
Hazánkban kevésbé ismert betegség terjedt el a parlamenti ellenzék soraiban. Ennek kezelésére vagy visszaszorítására a parlament elnökének haladéktalanul intézkednie kell, hogy orvosi vizsgálat alá vonják a parlamenti ellenzék képviselőit!
A betegség neve: „bipoláris depresszió (mániás depresszió, vagy bipoláris hangulatzavar)”, amely időbeni kezelése nem csupán a beteg, hanem a környezetében élők életvitelét is súlyosan befolyásolhatja.
A nyugati államokban is rohamosan terjed ez a betegség, ma már minden századik embert érint. A betegség legfőbb tüneteihez tartozik, hogy az érintett nem tudja, hogy hol van, a cselekvése kiszámíthatatlan és veszélybe sorolhat egyes embereket vagy országokat is.
Igazolásként megemlítjük az alábbi eseteket:
1/ Gyurcsány Ferenc OGY.-i képviselő például azt képzeli magáról, hogy (reggel, délben és este végzett) hazugságait, gazdasági bűneit, békés felvonulók elleni rendőrattak alkalmazását, bel-és külpolitikai negatív cselekményeit már mindenki elfelejtette és a makulátlan politikusként recsegtetheti a hangját a parlamentben.
2/ Hadházy Ákos azt képzelte magáról, hogy egy külteleki harmadosztályú kiskocsmában van és azt kürtölhet világgá táblájára írt szöveggel, ami az agyában vagy a szájában fészkel és egy ló testrészéhez tartozik.
3/ Kunhalmi Ágnes arra pártra büszke, amely elődpártjai és/vagy külföldi testvérpártjai emberek millióit végezték ki, tették tönkre és buktak meg itthon, valamint bolygónk számos államában.
4/ Jakab Péter jobbikos frakcióvezető (tipikus bipoláris beteg), azt képzelte magáról, miniszterelnökké avanzsált és a miniszterelnök székében kell helyet foglalnia.
5/ Dobrev Klára azt képzeli magáról, hogy neki kell Európa államaiból egy új képződést létrehozni, ő lenne a vezetőjük, hiszen nagy gyakorlata van a szervezés és vezetés területén.
Nem untatva a Tisztelt Olvasókat, befejezzük a bizonyításokat, megjegyezve, hogy szükség esetén készek vagyunk további bipoláris depresszióban szenvedők bemutatására.
Prof. Dr. Bokor Imre
MJB elnök
*****
Sütő Gábor A szerző nyugalmazott nagykövet, közíró
Mi az a háttérhatalom és milyen jövőt szán nekünk?
(IRÁNYTŰ A HAZAI ÉS A GLOBÁLIS HÁTTÉRHATALOM BETÁJOLÁSÁHOZ)
Sokan nem látják át a saját létét is rejtegető háttérhatalom fondorlatos mesterkedéseit. Még a jól tájékozottak is nehezen igazodnak el bennük. Ám épp a globalizációnak hála, e folyamat felélénkülőben van. Mind többen képesek az összefüggések meglátásra, s merszük is van feltárására. Annak ellenére, hogy a háttérhatalom szorgos fizetett ügynökei, futtatott megmondóemberei, természetellenes hajlamú fullajtárjai a bőrükből bújnak ki, hogy elhitessék a világgal, az igyekezet kilátástalan; senki ne is törekedjen rá; éljen a mának, törődjön az egyéni önmegvalósításával, a világ meg hadd haladjon a maga útján. A szakmáját megszégyenítve ezt fújja a lakájsajtó is.
Annak idején Deák Ferenc lényeglátón fogalmazott: „Ha tőlem függene, a sajtótörvénynek csak egy paragrafusa volna: hazudni nem szabad.”
E képzeletbeli paragrafus manapság azonban így hangzik: Vigyázz, nehogy igazat írj! A tömegtájékoztatás vezérei és munkásai – tisztelet a szerencsére nem kevés kivételnek – ki téveszméi védelmében, ki kényszerből, de ehhez tartja magát. Még sajnálatosabb, hogy a cselédpolitikusokra is ugyanez vonatkozik. Nem tévedünk, ha azonos késztetést feltételezünk e lehangoló összhang mögött; nevezetesen az emberiséget, s az emberiességet dölyfösen semmibe vevő háttérhatalmi mesterkedést.
Annak idején Deák Ferenc lényeglátón fogalmazott: „Ha tőlem függene, a sajtótörvénynek csak egy paragrafusa volna: hazudni nem szabad.”
E képzeletbeli paragrafus manapság azonban így hangzik: Vigyázz, nehogy igazat írj! A tömegtájékoztatás vezérei és munkásai – tisztelet a szerencsére nem kevés kivételnek – ki téveszméi védelmében, ki kényszerből, de ehhez tartja magát. Még sajnálatosabb, hogy a cselédpolitikusokra is ugyanez vonatkozik. Nem tévedünk, ha azonos késztetést feltételezünk e lehangoló összhang mögött; nevezetesen az emberiséget, s az emberiességet dölyfösen semmibe vevő háttérhatalmi mesterkedést.
Mindezt érzékelve, a közélet, a politika után érdeklődők közül is sokan inkább vonakodnak a tájékozódástól. Rosszul teszik, mert sorsszerűen parancsoló, hogy egyének, szervezetek, pártok, államok ne csak aktuálpolitikai, hanem távlati történelempolitikai tudatossággal viszonyuljanak a háttérhatalom témaköréhez, hiszen az emberiség életminősége, de lehet, hogy a léte függ tőle. A történelempolitikai tudat éppen azt követeli meg, hogy a múlt tapasztalatait, a jelen fejleményeit és a jövő céljait mindig az emberiség érdekei – esetünkben a magyar megmaradás történelmi parancsa – szempontjából értékeljük, elemezzük és döntsük el. Erre az is kényszerít bennünket, hogy a tárgyszerű elemzések, s a hazánkban szemünk előtt zajló tények cáfolhatatlanul bizonyítják, a háttérhatalom céltudatosan világuralomra törekszik a demokratikusan hatalomra került nemzeti kormányok meggyengítése, eltávolítása, vagy akár megdöntése árán is. Célja a világkormány létrehozása, az emberiség létszámának drasztikus csökkentése bármilyen eszközzel, így a társadalom-mérnökségnek nevezett új „tudomány” segítségével az engedelmes, nemzetileg elkötelezetlen, szellemileg igénytelen tömegember kinevelése. E tényekből levonandó következtetésünk – hacsak nem akarunk rabszolgasorsra jutni, élőhalottakként tengődni, avagy megsemmisítő táborban végezni – csak az lehet, hogy a háttérhatalom kezelésének problémakörét a világ sorsának, nemzeti létünknek, egyéni életünknek tudatosan a legégetőbb megoldandó napirenden tartandó kérdésévé tegyük.
Merthogy a háttérhatalom már azzá tette.
E kényszerhelyzetben parancsoló kialakítanunk a háttérhatalomra vonatkozó egyéni, nemzeti, nemzetközi álláspontunkat és eljárásunkat. A sarkalló feladat történelempolitikai értelmezéséhez, az elérhető információk alapján, vázlatosan tekintsük át a háttérhatalom legalapvetőbb fogalmait, szereplőit, törekvéseit.
E kényszerhelyzetben parancsoló kialakítanunk a háttérhatalomra vonatkozó egyéni, nemzeti, nemzetközi álláspontunkat és eljárásunkat. A sarkalló feladat történelempolitikai értelmezéséhez, az elérhető információk alapján, vázlatosan tekintsük át a háttérhatalom legalapvetőbb fogalmait, szereplőit, törekvéseit.
A mély állam
A mély állam (deep state) viszonylag új kifejezés az amerikai politikai irodalomban a háttérhatalom azon megjelenési formájára, amelyet különböző államokban más-más elnevezéssel illettek. Az ismertebbek: katonai-ipari komplexum, párhuzamos állam, állam az államban, árnyékkormány, árnyékhatalom, háttérkormány, adminisztratív állam, hatalmi, vagy globális elit. Bár egyik sem fedi pontosan a nehezen meghatározható képződmény tartalmát. A mély állam fő ereje az államigazgatásba tartósan beágyazódott nem választott, hanem kinevezett minisztériumi, intézményi, pénzintézeti, hírszerzési, katonai, tömegtájékoztatási köztisztviselői kar és a pénzmágnások általában szabadkőműves kötődésű elitje.
A népakarattól, kormánytól függetlenül, sőt általában velük szemben, a sajátos politikai, gazdasági, szakmai érdekei, hatalmi elképzelései szerint igyekszik befolyásolni az ország nemzetközi tevékenységét és társadalmi folyamatait. Csendben, esetenként nyíltan szabotálja a politikai vezetés működését, korlátozza mozgásterét.
Történhet ez politikai és törvényhozói szervezetekben, pártokban, intézményekben, szembetűnőbben pedig a tömegtájékoztatási eszközökben. Alakzatát tekintve közigazgatási-állami természetű képződmény, tevékenysége általában az adott országra korlátozódik, de nem nemzeti, hanem, összetételére, kapcsolataira és törekvéseire nézve kozmopolita, sőt esetenként nemzetidegen jellegű. Hatalmát úgy érvényesíti, hogy sajátos érdekei védelmében szembefordul a néhány évenként cserélődő legfőbb politikai vezetés által végrehajtani kívánt változtatásokkal.
Kivonja magát az állami felügyelet alól. Sem a társadalom, sem a pártok nem képesek ellenőrzést gyakorolni felette, befolyásolni sem tudják, ellenkezőleg, általában a mély állam manipulálja őket. A szabadkőműves kapcsolódása ellenére többnyire nem ölti kifejezett összeesküvés formáját, de feltérképezhetetlen, s az érdekei érvényesítésében nem kevésbé összetartó. E jelenség úgy is leírható, hogy elválik egymástól a törvényes politikai vezetés és a gyakorlatilag illegálissá szerveződött elmozdíthatatlan közigazgatási államapparátus.
A népakarattól, kormánytól függetlenül, sőt általában velük szemben, a sajátos politikai, gazdasági, szakmai érdekei, hatalmi elképzelései szerint igyekszik befolyásolni az ország nemzetközi tevékenységét és társadalmi folyamatait. Csendben, esetenként nyíltan szabotálja a politikai vezetés működését, korlátozza mozgásterét.
Történhet ez politikai és törvényhozói szervezetekben, pártokban, intézményekben, szembetűnőbben pedig a tömegtájékoztatási eszközökben. Alakzatát tekintve közigazgatási-állami természetű képződmény, tevékenysége általában az adott országra korlátozódik, de nem nemzeti, hanem, összetételére, kapcsolataira és törekvéseire nézve kozmopolita, sőt esetenként nemzetidegen jellegű. Hatalmát úgy érvényesíti, hogy sajátos érdekei védelmében szembefordul a néhány évenként cserélődő legfőbb politikai vezetés által végrehajtani kívánt változtatásokkal.
Kivonja magát az állami felügyelet alól. Sem a társadalom, sem a pártok nem képesek ellenőrzést gyakorolni felette, befolyásolni sem tudják, ellenkezőleg, általában a mély állam manipulálja őket. A szabadkőműves kapcsolódása ellenére többnyire nem ölti kifejezett összeesküvés formáját, de feltérképezhetetlen, s az érdekei érvényesítésében nem kevésbé összetartó. E jelenség úgy is leírható, hogy elválik egymástól a törvényes politikai vezetés és a gyakorlatilag illegálissá szerveződött elmozdíthatatlan közigazgatási államapparátus.
A mély állam eljárása látványosan és folyamatosan megfigyelhető az USA-ban. Leköszönő beszédében már Eisenhower elnök is panaszkodott a kormányba beszüremlő láthatatlan hatalomra, amely akadályozta őt elnöki jogkörében. Több elnök is beszélt belső hatalmi csoportosulásról, amely igyekezett megkötni a kezét. Kennedy nemegyszer élesen szembe is fordult vele. Emiatt e hatalmi alakulat (egyeztetve a még inkább háttérben maradó belföldi és külföldi szövetségeseivel) meggyilkoltatta őt, s elérte, hogy az összeesküvők védelmében mintegy három emberöltőre titkosítsák a nyomozati anyagokat. A Kennedy-klán több tagja azóta is rendszeresen nem természetes halállal és idejekorán fejezi be életét. A Világkereskedelmi Központ 2001. szeptember 11-i lerombolása sem arab terroristák műve, hanem a mély államnak az Izrael-párti Chaney alelnök vezényletével, s Bush elnök tudtával elkövetett gyalázatos önprovokációja volt a közel-keleti olaj megszerzése, Izrael védelme és az általuk értelmezett demokrácia világméretű exportjának érdekében.
Most pedig láthatjuk, hogy az Obama elnökségének időszakában pozíciókba került, érdekszövetségi (leginkább szabadkőműves) kötelékek alapján összetartó kimozdíthatatlan állami tisztviselők nyíltan szembehelyezkednek Trump intézkedéseivel. Steve Bannon, Trump kampányfőnöke be is jelentette, hogy Trump elnökségének egyik legfontosabb célja „az adminisztratív állam” lebontása. Addig támadták, akadályozták emiatt, hogy le kellett mondania. Legutóbb Trump és Zelinszkij ukrán elnök államtitoknak minősülő telefonbeszélgetését is a mély állam szivárogtatta ki. Nevezetesen éppen egy titkos ügynök, akinek pedig a titokvédelem alapvető feladata. Trump azonban kijelentette, ő az első amerikai elnök, akit a háttérhatalmi érdekszövetség nem képes dróton rángatni. S valóban, sok főtisztviselőt eltávolított, akik hátráltatták intézkedéseit.
A harc azonban folytatódik. Hasonló akadályba ütközhet Boris Johnson angol miniszterelnök, hiszen több elődjének le kellett tennie a fegyvert az angliai mély állam előtt.
A mély állam tehát klikkesedés, érdekszövetség, maffiózó árnyékállamszerű alakulat; afféle kettőshatalom jele. Ahogy az amerikai példa is mutatja, formálisan nem lépi át nemzeti kereteket, de néha kifejezetten burkolt faji jellegű alakulat, leválthatatlan és kiváltságos. Párhuzamos hatalmi központtá növi ki magát, amit a politikai nyelvezetben a fékek és ellensúlyok olyan rendszerének nevezhetnénk, amelyet azonban – mivel, mint mély állam hivatalosan sehol nem jelenik meg, akkor sem, ha mindenhol ott van – senki nem képes módosítani, ellenőrizni.
Azaz a saját ellentétévé torzul, hiszen az apparátus hivatalos rendeltetése éppen e negatív jelenségek megelőzése lenne. Erejét, tevékenységét és szereptévesztését szemlélteti, hogy az USA-ban a kongresszusi Müller-bizottság vizsgálatát összegező jelentés megállapította, nem volt orosz beavatkozás Trump elnökké választásában, ám képviselői vitatják, sőt, a közvéleményt előkészítendő, máris terjesztik, hogy az oroszok a következő elnökválasztási kampányba is be fognak avatkozni.
Sok államban van hasonló képződmény, de Izraelben gyakorlatilag nincs. Izrael diaszpórái viszont, akkor is, ha megtévesztésül időnként egymástól eltérően beszélnek, képezik más országok (különösen az USA, és – sajnos – Magyarország és néhány más állam) mély államát, háttérhatalmát, vagy szervesen kötődnek hozzá. Világosan ez is főleg az USA-ban figyelhető meg. Olyannyira, hogy komoly elemzések felvetik, hogy az USA-t amerikaiak irányítják, vagy zsidók. Avagy kimondani sem merik a félelmetes valóságot. Csurka István kimondta helyettük: „a pénz és az anyag zöme Izrael érdekében vívott értelmetlen háborúkra pazarlódik el. Az amerikai politikát a maroknyi állam lobbija tartja a markában és ebben a nagy előbb-utóbb felemésztődik.”
De néhány más országban is ez már a helyzet; nekünk sem kell sehova sem mennünk, hogy példát találjunk rá.
De néhány más országban is ez már a helyzet; nekünk sem kell sehova sem mennünk, hogy példát találjunk rá.
Mivel nyilvánvalóan nem függetlenek egymástól néhány elemzés a mély államot a nemzetközi jellegű háttérhatalom belső leképződésének, vagy államokon belüli végrehajtó szervének minősíti. (Megjelenési, működési formája országonként eltérő, nincs rá szabály. Előfordul, hogy a gazdasági hatalom független marad a politikaitól, máshol erőteljesen hatnak egymásra, egymás holdudvarai, ismét máshol akár összefonódnak, avagy a gazdasági hatalom és a változó politikai hatalom olyan helyzetbe kerül, hogy egymásra utaltságuk miatt hallgatólagos kompromisszumot kötnek). A végcéljaikat ismerve, nem lehet eleve tévesnek tartani e minősítést, akkor sem, ha tevékenységi színhelyük, összetételük és más jellemzőik alapján elkülöníthetőek. Bár kétfajtának tűnnek, összekapcsolódnak, s kétségtelenül összefüggő célokat követnek. Néha a mély államot is háttérhatalomként emlegetik. A társadalompolitikai zavar fogalmi zavarral párosul.
A háttérhatalom
A háttérhatalom, vagy globális elit (melynek országonkénti civil leképződéseit soft power, azaz a puha hatalom, a tömegtájékoztatásban pedig mainstream, azaz fősodor elnevezéssel illetik), ugyancsak illegális hatalmi alakzat, amelynek ügynökei a nemzetközi porondon ténykednek. Juncker EB-elnök, például, a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseivel ellentétben a háttérhatalom beépített embereként, s faltörő kosának, Soros Györgynek a támogatásával bitorolhatta éveken át a kormányfőkből álló Európai Tanács politikaformáló jogkörét, s fordulhatott szembe a nemzetállami kormányokkal. A háttérhatalom lényeges megkülönböztető eleme tehát, hogy nem egyetlen államon belüli, hanem globális jellegű képződmény, a pénzügyi magánszféra, s az általa létrehozott és pénzelt álcivil szervezetek, tömegtájékoztatási eszközök nemzetközi összeesküvése.
Mindazonáltal nem hiányzik mögüle az állami szervek közvetett titkolt támogatása. A háttérhatalmat alkotó bankároknak, óriásvállalatoknak, pénzhatalomnak, kereskedelmi bankoknak, multinacionális vállalatoknak, álcivil szervezeteknek, megvásárolt politikusoknak, azaz a globalizmusnak a pénz és az információ a fő fegyvere.
A pénz, amivel szinte mindent, mindenkit, akár országokat képesek megvenni, valamint az információ, amellyel uralják az érdekeiket szolgáló tömegtájékoztatást. Szűk csoport, amelynek kezében összpontosul tőke, erőforrás, ingatlan, termelés, szolgáltatás, tömegtájékoztatás. Ijesztő becslések szerint az emberiség csupán 1%-át teszik ki, de a világvagyon 90%-át birtokolják.
Ez megállapíthatatlan, de elképzelhetetlen vagyonuknak köszönhetően döntési jogokkal bírnak a nemzetközi intézményekben, sőt alapvető helyi pénzügyi, politikai, kulturális, oktatási, szociális kérdésekben.
Mindazonáltal nem hiányzik mögüle az állami szervek közvetett titkolt támogatása. A háttérhatalmat alkotó bankároknak, óriásvállalatoknak, pénzhatalomnak, kereskedelmi bankoknak, multinacionális vállalatoknak, álcivil szervezeteknek, megvásárolt politikusoknak, azaz a globalizmusnak a pénz és az információ a fő fegyvere.
A pénz, amivel szinte mindent, mindenkit, akár országokat képesek megvenni, valamint az információ, amellyel uralják az érdekeiket szolgáló tömegtájékoztatást. Szűk csoport, amelynek kezében összpontosul tőke, erőforrás, ingatlan, termelés, szolgáltatás, tömegtájékoztatás. Ijesztő becslések szerint az emberiség csupán 1%-át teszik ki, de a világvagyon 90%-át birtokolják.
Ez megállapíthatatlan, de elképzelhetetlen vagyonuknak köszönhetően döntési jogokkal bírnak a nemzetközi intézményekben, sőt alapvető helyi pénzügyi, politikai, kulturális, oktatási, szociális kérdésekben.
Pusztán megközelítően körvonalazható, hogy a háttérhatalom mikor és hogyan formálódott. Az elemzések szerint a mai globális elit elődei az illuminátusok formájában már az 1700-as évektől kezdve szervezik a világkormány létrehozását. Mivel e törekvésük nem változott, a hosszú és véres történetet mellőzve, kezdjük a titkosítás alól feloldott amerikai okmányokkal, amelyek bizonyítják, hogy a titkosszolgálatuk folyamatosan tervezte a nehezen befolyásolható nemzetállamok helyett könnyebben ellenőrzés alatt tartható egyesült Európa kialakítását. Már 1949-ben megalakult a beszédes elnevezésű "Amerikai Bizottság az Egyesült Európáért" (American Committee for United Europe - ACUE) főleg bankárok, magas rangú kormánytisztviselők, jogászok részvételével, de a háttérben az irányítója W. J. Donovan (a CIA elődjének vezetője), később maga Allen Dulles, a CIA igazgatója, majd utódjai voltak.
Donavan 1950. július 26-i emlékeztetője az egyik nyilvánosságra került legkorábbi okmány, amely a nemzetállamok ellen irányuló amerikai geopolitikai stratégia módozatait fejtegeti. Folyamatos nyomást gyakoroltak az európai politikusokra a föderális törekvések érdekében. Ez az ösztönző-finanszírozó CIA-háttér máig megmaradt. Ennek tudatában átgondoltabban, átértékelésre hajlamosan kell értelmeznünk a francia Robert Schuman sokszor helybenhagyóan idézett történelminek minősített kijelentését, miszerint „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz”. Az említett okmány értelmében ugyanis úgy ő, mint az EU ugyancsak alapító atyáinak tartott belga Paul-Henri Spaak a CIA-n keresztül Rockefeller,
Ford és egyéb amerikai alapítványok pénzügyi támogatásában részesültek, hogy dolgozzanak a föderatív Európa létrehozásán. Ez magyarázza, hogy a többi alapító atyával együtt – a német Konrád Adenauer, a francia Léon Blum, az olasz De Gasperi – soha nem európai nemzetállamokról, hanem „Európáról” beszéltek, azzal enyhítve (félrevezetve), hogy ők még kereszténynek nevezték.
Mivel az őket pénzelő és irányító amerikai elit célja a nemzetek feletti egységesítés volt, semmilyen társadalmi, állampolgári konföderatív kezdeményezést nem karoltak fel. Utódaik, a Lisszaboni Szerződés kidolgozását vezető francia Giscard d'Estaingtől Jean-Claude Junckerig, valamint a nyugat-európai államok vezetői már elvetették a kereszténységet.
Még a saját népeikkel szemben is engedelmesen végrehajtják a globalista háttérhatalom, minden nemzettől idegen, nagyrészt faji alapon összetartó pénzügyi elit előtérbe tolt képviselőjének, Soros Györgynek az utasításait, akinek pedig jogilag semmi köze az EU-hoz, de még csak érdekelt kívülállónak sem tekinthető. (Félrevezető a beállítás, hogy Soros magánszemélyként politizál.
A Rothschildokkal és a Goldschmidtekkel áll a legszorosabb kapcsolatban. Nyíltan hirdeti, pénzt csinálni erkölcsi alapon nem lehet: egy személyben zsidóként és pénzemberként játssza a háttérhatalom által rábízott szerepet.) Mivel pénzhatalmuknak köszönhetően elérték, hogy mindentől és mindenkitől függetlenek, a legkisebb lelkiismeret furdalás nélkül okoznak kárt, akár tragédiát bárkinek. Bár a politikai elemzések többsége meg sem említi, vagy csak félénken céloz rá, nem lehet kétely afelől, hogy az EU és a nyugat-európai országok többségének mai vezetői a CIA-val összefonódott pénzügyi elit kezében vannak, engedelmesen végrehajtják az időközben amerikai-izraelivé kerekedett háttérhatalmi tervet. E tervről soha meg nem kérdezték a saját népeiket, attól tartva, ami Angliával történt; népszavazáson a nép a kilépés mellett (brexit) szavazott.
Ford és egyéb amerikai alapítványok pénzügyi támogatásában részesültek, hogy dolgozzanak a föderatív Európa létrehozásán. Ez magyarázza, hogy a többi alapító atyával együtt – a német Konrád Adenauer, a francia Léon Blum, az olasz De Gasperi – soha nem európai nemzetállamokról, hanem „Európáról” beszéltek, azzal enyhítve (félrevezetve), hogy ők még kereszténynek nevezték.
Mivel az őket pénzelő és irányító amerikai elit célja a nemzetek feletti egységesítés volt, semmilyen társadalmi, állampolgári konföderatív kezdeményezést nem karoltak fel. Utódaik, a Lisszaboni Szerződés kidolgozását vezető francia Giscard d'Estaingtől Jean-Claude Junckerig, valamint a nyugat-európai államok vezetői már elvetették a kereszténységet.
Még a saját népeikkel szemben is engedelmesen végrehajtják a globalista háttérhatalom, minden nemzettől idegen, nagyrészt faji alapon összetartó pénzügyi elit előtérbe tolt képviselőjének, Soros Györgynek az utasításait, akinek pedig jogilag semmi köze az EU-hoz, de még csak érdekelt kívülállónak sem tekinthető. (Félrevezető a beállítás, hogy Soros magánszemélyként politizál.
A Rothschildokkal és a Goldschmidtekkel áll a legszorosabb kapcsolatban. Nyíltan hirdeti, pénzt csinálni erkölcsi alapon nem lehet: egy személyben zsidóként és pénzemberként játssza a háttérhatalom által rábízott szerepet.) Mivel pénzhatalmuknak köszönhetően elérték, hogy mindentől és mindenkitől függetlenek, a legkisebb lelkiismeret furdalás nélkül okoznak kárt, akár tragédiát bárkinek. Bár a politikai elemzések többsége meg sem említi, vagy csak félénken céloz rá, nem lehet kétely afelől, hogy az EU és a nyugat-európai országok többségének mai vezetői a CIA-val összefonódott pénzügyi elit kezében vannak, engedelmesen végrehajtják az időközben amerikai-izraelivé kerekedett háttérhatalmi tervet. E tervről soha meg nem kérdezték a saját népeiket, attól tartva, ami Angliával történt; népszavazáson a nép a kilépés mellett (brexit) szavazott.
Történelempolitikai álláspontunk kialakításakor nem veszíthetünk hát szem elől két fontos körülményt.
1. Az Európai Egyesült Államok létrehozása eredetileg az amerikaiak (azaz euroidegen érdekek) álma, geopolitikai célja volt, s ma is az, függetlenül attól, hogy a nyugat-európai országokban érzékelhetőek voltak, ha nem is rokonítható, de hasonló irányú saját törekvések. Ma is azért találjuk furcsának a német, francia és más politikusok megnyilvánulásait, mert nem német, vagy francia színezetet viselnek, hanem amerikai-izraelit.
2. Izrael minden NATO tagállamnál fontosabb, mi több egyenrangú szövetségese az USA-nak, s a CIA és a Moszad a legszorosabban együttműködik, ahogy tették azt a Világkereskedelmi Központ toronyház-együttese elleni 2001. szeptember 11-i gyalázatos önprovokációjukkal, amelyet a sorozatos amerikai leleplezések ellenére, Európában, sajnos nálunk is, a politikusok szégyenletes módon még mindig arab terrortámadásnak neveznek. Ismerik, tudják, de nem merik kimondani az igazságot.
A világkormány megalakítására irányuló háttérhatalmi összeesküvés részét képezi az ellenfélnek kinevezettek korrumpálása, vagy célzott likvidálása. Ez utóbbi mindenekelőtt Izrael politikájának hivatalosan bejelentett, s az oly érzékeny nyugati politikusok által képmutatóan eltűrt módszere. Az amerikaiak, illetve a franciák már elismerik, hogy a segítségükkel meggyilkolt iraki Szaddam Huszein és a líbiai Moammer Kadhafi sem azért volt útban, amivel hamisan vádolták őket, hanem mert országaik érdekében merészeltek nem dollár alapon kereskedni az olajukkal, ami gyengítette a dollárt.
Ugyanerre az útra lépett a venezuelai Nicolas Maduro, akivel szemben az USA és Nyugat-Európa (Úgy tűnik, sajnos a magyar külpolitika is) a párját ritkító módon önmagát elnökké nyilvánító Juan Guaidot támogatja, akit a CIA szemelt ki e szerepre, akárcsak Porosenkót Ukrajnában, vagy Macront Franciaországban.
Több mint gyanús, hogy Latin-Amerikában az elmúlt két évtized alatt sorozatban több olyan elnök halt meg, vagy betegedett meg rákban, akik kisebb-nagyobb mértékben, ideológiai beállítottságuktól függetlenül, a saját nemzeti érdekeiket próbálták követni az USA érdekeinek vak kiszolgálása helyett. 2006-ban Nestor Kirchner argentin elnök vastagbélrákot kapott, ugyanebben az évben mintegy száz elismert, de a kubai elhárítás által kivédett CIA-kísérletet követően Fidel Castrónál is gyomorrákot állapítottak meg.
2009-ben Dilma Rouseff brazil elnök, 2010-ben Fernando Lugo paraguayi elnök kapott limfómát, 2011-ben pedig Lula brazil elnök torokrákban betegedett meg. 2013-ban Hugo Chavez venezuelai elnököt rákos sejteket célba juttató fegyverrel fertőzték meg halálosan. Rafael Correa ecuadori elnöknél, Daniel Ortega nicaraguai elnöknél és Evo Morales bolív elnöknél is diagnosztizáltak rákot, akik azonban túlélték a betegséget.
Nem véletlen, s az említett, sőt más országok sajtója írt is róla, hogy az akadékoskodó latin-amerikai elnökök elleni merényletekben a CIA keze volt benne.
A nemzetközileg terjeszkedő háttérhatalom elleni harcot egyéb körülmények is nehezítik. Politikus kiszolgálóival, szolgasajtójával gúnyosan összeesküvés-gyártóknak, szélsőjobboldalinak, antiszemitának, fajgyűlölőnek, populistának neveztet és ekként elítéltet mindenkit, aki akár említeni, pláne bírálni meri.
Igyekszik tiltani az összeesküvés elméleteket, az USA-ban komoly törekvés van a törvényi betiltásukra. Bár ez is mindinkább hiábavaló, mert a folyamatosan kiderülő, leleplezett világméretű és helyi összeesküvései rendre igaznak bizonyulnak, napról-napra egyre többeket győznek meg nemcsak a létezéséről, hanem az emberiség számára kártékony és veszélyes mivoltáról is. Mégis e körülmények, valamint megtévesztő és álcázott akciói miatt nehéz, ám elkerülhetetlen kiinduló feladvány legalább körülíróan szavakba önteni, hogy ki-mi az a háttérhatalom.
Legáltalánosabban fogalmazva, annyit bizonyossággal leszögezhetünk, hogy leginkább szabadkőműves, és/vagy rokoni-faji alapon szövetkező milliárdosok, bankárok, pénzemberek, politikusok, közéleti személyek viszonylag kis, de a világot behálózó csoportja, amely a világhatalom megszerzésére, új világrend kialakítására tör válogatás nélküli eszközökkel. Szűk csoportérdekei bármi áron történő érvényesítése érdekében rejtőzködés, álcázás, titkolódzás és áttekinthetetlenség, gátlástalanság, kíméletlenség jellemzi.
Amit látunk a háttérhatalomból, az tehát igaz, de csak a felszín; éppen azért nevezzük háttérhatalomnak, mert a háttere áttekinthetetlen. A legtöbb elemzés háromszáz családot tekint a háttérhatalom magjának, aláhúzva, hogy bár különböző állampolgárságúak, a nagy többségük zsidó származású.
A legbefolyásosabb a Rothschild család, amelynek 1913 óta magántulajdonként kezében van a FED, az amerikai jegybank. A háromszázak többségének zsidó származása tudvalévően ténykérdés, de ők és a filoszemiták a bírálatok kivédésére antiszemitizmusnak minősítik ennek említését is. Ezzel álcázva, hogy az emberiségellenességen túl, tevékenységük szerves része a rasszizmus. Csurka István találóan nevezte mesterkedésük lényegét „pánjudaista világhódításnak”. Sok országban ugyanilyen jellemzőkkel bíró nemzetidegen alcsoportjai működnek, leginkább busásan pénzelt diaszpórák és álcivil szervezetek formájában. Térnyerésüket mutatja a jobb- és baloldali, migránssimogató, gender és más szélsőségek egyidejű nyomulása főleg Nyugat-Európában. Fellazító, lázító, bomlasztó tetteik egyrészt viszonylagossá teszik a demokratikus értékrendet, másrészt pusztító szabadosságot teremtenek.
Az illegális háttérhatalom létrehozta a nem-hivatalos, de legális háttérszervezeteit, amelyek viszonylagos nyilvánosság mellett rendszeresen üléseznek. A csak amerikaiakból álló (Rothscildék, majd Rockfellerék irányítják) Külkapcsolatok Tanácsa (1921), valamint a nemzetközi Bilderberg csoport (1954) és a Trilaterális Bizottság (1973), amelyben haláláig David Rockefeller játszott főszerepet. A Bilderberg csoportba időnként meghívnak „megbízhatónak” tekintett magyar személyeket is, nevezetesen Bokros Lajost, Bajnai Gordont, Martonyi Jánost (egy-egy alkalommal), valamint Surányi Györgyöt (három alkalommal). Létezik a Háromszázak Bizottsága (Commite of 300) és egy sor más szervezetük, s jelentős befolyással bírnak olyan nemzetközi szervezetekben, mint a Kereskedelmi Világszervezet (WTO), a Valutaalap és a Világbank, a Nemzetközi Fizetések Bankja, az Európai Központi Bank, a nemzetközi hitelminősítő szervezetek, a G20 és a G7.
A háttérhatalom látványosan befurakodott a vallási életbe is, mert az új emberfajta kialakításához fontos, hogy lejárassa, ha lehet, fel is számolja az erkölcsi tartást nyújtó vallásokat.
Látnivalón jelzi ezt, hogy az elmúlt időszakban, a Vatikánban túl sok szokatlan, a keresztényeket megbotránkoztató esemény történt. Valamennyit mégis két szóban össze lehet foglalni: Ferenc pápa. Ez az argentin jezsuita – egyes források szerint zsidó származású, de mindenképpen filoszemita – olyan személy, aki homályos módon került a Vatikánba. A kereszténység mindeddig tudott alkalmazkodni a nemzeti keretekhez; a nemzet- és vallásellenesség azonban, amelyet a jelenlegi pápa is képvisel ugyanolyan őszinteséget mímelő ájtatossággal, mint a háttérhatalom által lefizetett, vagy kényszerített nyugat-európai politikusok, mindent elárul.
Kontinensünk ma egyrészt szenvedő alanya a háttérhatalom emberellenes garázdálkodásának, másrészt harcban áll velük, ezért célszerű külön is áttekinteni a helyzetét.
Mit művel Nyugat-Európával?
Máig hitetlenkedünk, noha évek óta szemtanúi vagyunk, hogy a történelem alakulásának logikájával ellentétben Nyugat-Európa nem egy nála fejlettebb civilizációval szembekerülve indult hanyatlásnak, s került válságba. A háttérhatalom kiképzett ügynökeinek hosszú idő óta folytatott átfogó fellazító-felforgató munkája, emberellenes téveszméi, szivárvány-barbársága önkéntes, eszement, sőt üdvözölt elfogadásával önnönmagát veszejti el. Közömbösen hagyja, hogy az EU és a saját nemzetáruló vezetői – a háttérhatalom ügynökei – összeesküvő merényletének áldozatává váljon.
Kísérteties, hogy a valamikor kegyetlen gyarmattartó nyugat-európaiak utódai hirtelen – tőlük is elidegenült globális erő nyomására – álhumanistákká váltak. No, azért nem mindenkivel, főleg nem a kelet-európaiakkal, hanem csak a volt gyarmatosítottjaikkal szemben. Méghozzá annak ellenére, hogy azok viszont kendőzetlenül Európa- és keresztényellenesek.
Szociális, vallási, származási, politikai és minden más vonatkozásban nyíltan ellenségnek tekintik az őket befogadókat, szintúgy azokat az európaiakat, akik ezt megtagadják, azaz minden európait.
Valamennyi tettük, de e körülmény kiváltképpen tükrözi a történelmi fenyegetettségünket, hiszen félreérthetetlenül bizonyítja, hogy a betolakodók és betelepülők ezúttal sem asszimilálódni, hanem hódítani özönlenek, s a háttérhatalom eleve e céllal szervezi inváziójukat. Nem ösztönszerű, hanem a háttérhatalom uszítása nyomán a betolakodókban is céltudatossá vált folyamatról van szó.
Az említett körülmények és a megdolgozott nyugat-európai társadalmak felfoghatatlan önpusztító beállítottsága miatt az államok nemcsak nem védekeznek a betolakodók ellen, hanem szellemi és anyagi javaikat, sőt állampolgáraikat szó szerint feláldozzák az elvonatkoztatott humanizmus oltárán. A józanésszel, s a nemzetközi jog, valamint saját jogrendszerük alapvető rendelkezéseivel ellentétben a betolakodó azonosítatlan muszlimok azonnal ingyenes teljes ellátásban részesülnek, s ugyanolyan jogokat kapnak, mint amikért az európai népek évszázadokon át küzdöttek, s még előjogokat is élveznek.
Kötelezettségeikről viszont szó sincs. Mi több, az általuk elkövetett szaporodó társadalomellenes köztörvényes bűnöket, az egyre nyíltabban faji, vagy vallási jelleget viselő gyilkosságokat tétlenül nézik, sőt takargatják.
Kísérteties, hogy a valamikor kegyetlen gyarmattartó nyugat-európaiak utódai hirtelen – tőlük is elidegenült globális erő nyomására – álhumanistákká váltak. No, azért nem mindenkivel, főleg nem a kelet-európaiakkal, hanem csak a volt gyarmatosítottjaikkal szemben. Méghozzá annak ellenére, hogy azok viszont kendőzetlenül Európa- és keresztényellenesek.
Szociális, vallási, származási, politikai és minden más vonatkozásban nyíltan ellenségnek tekintik az őket befogadókat, szintúgy azokat az európaiakat, akik ezt megtagadják, azaz minden európait.
Valamennyi tettük, de e körülmény kiváltképpen tükrözi a történelmi fenyegetettségünket, hiszen félreérthetetlenül bizonyítja, hogy a betolakodók és betelepülők ezúttal sem asszimilálódni, hanem hódítani özönlenek, s a háttérhatalom eleve e céllal szervezi inváziójukat. Nem ösztönszerű, hanem a háttérhatalom uszítása nyomán a betolakodókban is céltudatossá vált folyamatról van szó.
Az említett körülmények és a megdolgozott nyugat-európai társadalmak felfoghatatlan önpusztító beállítottsága miatt az államok nemcsak nem védekeznek a betolakodók ellen, hanem szellemi és anyagi javaikat, sőt állampolgáraikat szó szerint feláldozzák az elvonatkoztatott humanizmus oltárán. A józanésszel, s a nemzetközi jog, valamint saját jogrendszerük alapvető rendelkezéseivel ellentétben a betolakodó azonosítatlan muszlimok azonnal ingyenes teljes ellátásban részesülnek, s ugyanolyan jogokat kapnak, mint amikért az európai népek évszázadokon át küzdöttek, s még előjogokat is élveznek.
Kötelezettségeikről viszont szó sincs. Mi több, az általuk elkövetett szaporodó társadalomellenes köztörvényes bűnöket, az egyre nyíltabban faji, vagy vallási jelleget viselő gyilkosságokat tétlenül nézik, sőt takargatják.
Ám súlyosabb veszedelem is felsejlik. Úgy tetszik, a háttérhatalom által elvakított értelmiségiek, s a köznép egy része is készségesen elébe megy mindennek. Ellenállás alig tapasztalható.
Az amerikai-izraeli háttérhatalom elérte, hogy az egykor harcos németek, a forradalmár franciák ma elszánt öngyilkosként elfogadják, hogy a betolakodók (és, természetesen, a háttérhatalom által ugyancsak ajnározott filoszemiták, szexuálisan elferdültek és mindenki, aki szembefordul a nemzetállamokkal) létjogai fontosabbak, mint a honfitársaik, vagy akár a saját életük. Hihetetlen, de majdhogynem nemzeti egységben tagadják meg a saját történelmüket: kidobják, elítélik, lerombolják az antik bölcseletet, a római jogrendet, a keresztény világfelfogást, az európai kultúrát. Vagyis megtagadják, elvetik történelmi fejlődésük forrásait, tartópilléreit, lemondanak a jövőjükről, akár a saját nemzeti létükről.
Még azt sem sikertelenül próbálják bebeszélni nekik, hogy a terrorizmussal együtt kell élni. Szembenállásuk abban merül ki, hogy gyertyát gyújtanak a meggyilkoltjaik emlékére. Mintegy megbabonázva, vezetőik ennél is lejjebb süllyednek: nagy hangon hadakoznak a betolakodókat elutasító országok állítólagos kettős mércéje, s jogállamiság hiánya ellen. Sőt szankciókkal büntetik azokat, akik az ő védelmükre kelnek (a V4-ek), vagy egészséges és humánus világszemlélet, s kölcsönös előnyök alapján kialakítandó együttműködést szorgalmaznak. Mi több, provokálják is e nemzetállamokat, mint Oroszország, Kína, Olaszország, Magyarország és más államok.
Meglepetésre, de nem ok nélkül a harcos filoszemitából még harcosabb filomuzulmánná kerekedett EU-vezetők, s a hasonló átváltozással szavakban kacérkodó, de a filoszemitizmus mellett kitartó belső ellenzékünkkel együtt, rajtunk sem győzik számon kérni a jogállamiságot. A jogállamiságnak nincs elfogadott nemzetközi meghatározása, így a számonkérés eleve önkényes. Ezen felül minden tagállam jogrendszere eltérő, és a vádaskodók szerint mind a huszonhétféle megfelel az európaiságnak, csak a huszonnyolcadik, a magyar nem, amely pedig közismerten azok tételeivel összhangban alakult. Teszik ezt olyanok, akik habozás nélkül megsértik a saját rendelkezéseiket, sőt látványosan semmibe veszik az EU legalapvetőbb szabályait. E körülmények között e vád rendszeres felvetése kifejezetten alaptalan, ellenséges politikai szándékokat takar, amit különösebben nem is titkolnak.
A politikusok tartózkodnak tőle, de a nyugat-európai hazafiak egyre inkább úgy tekintenek az amerikai-izraeli háttérhatalom, az EU és országaik egyes vezetőire, mint nemzetgyilkosokra. A háromszázakként emlegetett pénzmágnások, a bankárkaszt, cinkosai, ügynökei Juncker, Merkel, Macron, Soros és híveik, akikről ma még halkan mondják ki, hogy nemzetgyilkosok, a történelembe sem kerülhetnek be más minősítéssel. Akkor sem, ha például Merkel, miután elvégezte a rábízott piszkos munkát, Németország sorsának megpecsételését, egyre inkább azt kezdi óvatosan ismételgetni, amit Orbán Viktortól hall. Az EU-ban vezető szerepet szerzett Németország kiiktatása „történelminek” beállított izraeli-amerikai bosszúállási szándék, amihez Merkelben megtalálták a gátlástalan végrehajtót. Az erősödő, az EU-ban kulcsszerepet játszó, Oroszországgal és Kínával együttműködni szándékozó Németországot túl veszélyesnek ítélték. A másik ügynök, a nagy rendíthetetlen francia hazafit játszó Macron is ezért mikron, amikor a nemzetállamokról esik szó.
Az említett és más nyugat-európai vezetők arra is hajlandóak, hogy Európa szétverésében segédkezzenek, ami ugyancsak amerikai-izraeli érdek. A világhálón keringő több elemzés szerint folyik a Nagy Izrael tervről, amely az Eufrátesztől a Nílusig terjedne, magába foglalva Szíriát, Egyiptomot és Irak egy részét. Nem is véletlen, hogy éppen ezekből az országokból érkezik a legtöbb migráns Európába, holott ezek az országok elég stabil gazdasággal, bőséges természeti erőforrásokkal (olajjal, vízzel) rendelkeznek. Izrael ezekből szükséget szenved, ezért fáj rá a foga. Tanulmányok, könyvek tucatjai tárják elénk, hogy az USA azért itt robbantott ki háborúkat, lehetetlenítette el az életet, kivándorlásra kényszerítette a lakosságot, hogy legyen hely a zsidóknak.
A zsidó stratégiában mindig egyidejűleg jelen van a pro és a kontra: a Nagy Izrael a pro, a kontra pedig a három tenger lázálom, Nyugat-Európa iszlámoknak, Közép-Európa zsidóknak szánása, amit ugyancsak beindítottak. Kissinger jóslata szerint ugyanis Izraelt 10-15 éven belül a jelenlegi helyén eltapossák, ezért új hazát kell keresni. Németországban kering az interneten Három-tenger Izrael Impérium, kialakításáról szóló video, amit 2030-ig akarnak megvalósítani. Határait a Balti-, Fekete-, és az Adriai-tenger alkotja. Izraelből 9 millió zsidó települ át Magyarország, Szlovákia, Románia, Nyugat Ukrajna, Lengyelország, Szlovénia, Horvátország területére. Központja Magyarországon lenne. Mindkét változat lázálom, de a zsidó lázálmok tragikus következményekkel szoktak járni, s a szemünk előtt folyik is mindkét változat előkészítése.
A zsidó stratégiában mindig egyidejűleg jelen van a pro és a kontra: a Nagy Izrael a pro, a kontra pedig a három tenger lázálom, Nyugat-Európa iszlámoknak, Közép-Európa zsidóknak szánása, amit ugyancsak beindítottak. Kissinger jóslata szerint ugyanis Izraelt 10-15 éven belül a jelenlegi helyén eltapossák, ezért új hazát kell keresni. Németországban kering az interneten Három-tenger Izrael Impérium, kialakításáról szóló video, amit 2030-ig akarnak megvalósítani. Határait a Balti-, Fekete-, és az Adriai-tenger alkotja. Izraelből 9 millió zsidó települ át Magyarország, Szlovákia, Románia, Nyugat Ukrajna, Lengyelország, Szlovénia, Horvátország területére. Központja Magyarországon lenne. Mindkét változat lázálom, de a zsidó lázálmok tragikus következményekkel szoktak járni, s a szemünk előtt folyik is mindkét változat előkészítése.
Az idegenek hazájukból elűzésében és Európába betolakodásában szerepet játszó valamennyi háttérhatalmi fél jól tudja, nem lesz Európában semmiféle beilleszkedés, sem asszimiláció, hanem faji-vallási ellentét és harc. Egyáltalán nem kizárt, hogy sajátos polgárháború formáját ölti. Erre készítik a betolakodókat, akik erre maguk is hajlanak.
A történelempolitikai tudat megköveteli, hogy ismerjük a szereplőket vezérlő elveket. Látjuk, hogy a zsidó étvágy és nyomulás egyre nő.
Már olyasmiket is terjesztenek, hogy a római Colosseumot zsidó mérnökök és zsidó rabszolgák építették; zsidó származású volt Shakespeare, Kolumbusz, Leonardo da Vinci, és persze Árpád vezérünk is. Lassan már a zsidó nagytőke tevékeny közreműködésével kirobbantott második világháború sem lesz egyéb, mint holokauszt. Heisler András, a Mazsihisz elnöke Netanjahu közelmúltbeli budapesti látogatásakor, a két miniszterelnökhöz fordulva, hangsúlyosan megfogalmazta: a magyarországi zsidóságra leselkedő legnagyobb veszély az asszimiláció. A muszlim betolakodástól sem asszimilációra lehet számítani. Mindkettőjük szent könyvei parancsolják, hogy eltávolítandó, elnyomandó, asszimilálandó, vagy megsemmisítendő ellenfélnek tekintsék a hitetleneket, gójokat.
Nyíltan ezt is teszik Európa szerte, ártó szándékuk kétségtelen. Ne legyen kétely, ez a sors vár ránk, ha nem teszünk határozott intézkedéseket. Mégpedig haladéktalanul, mert minél tovább várunk, annál több kölcsönös áldozattal jár majd országaink szuverenitásának, népeink önazonosságának megvédése, megőrzése. Lépjünk bátran, hiszen az európai embertől maguknak a zsidóknak és a muszlimoknak a valódi érdekei is ezt követelik meg.
A háttérhatalom akciói, a céljai ismeretében, érthetőek. De a megdöbbentő nyugat-európai hozzáállás a saját sorshoz érthetetlen. Annál inkább, mert az utóbbi évtizedekben a nemzetközi helyzet alakulása, a drámai fordulatok ellenére szemléltetően bizonyítja, hogy a fegyverkezés, az államközi kapcsolatok, vagy a környezetvédelem és a szexualizmussá kinövesztett ferde hajlamúság igencsak bonyolult, az emberiség sorsa szempontjából döntő kérdéseiben az emberek, szervezetek, államok kiismerhetik magukat. Egyes kérdésekben az ellenérdekeik, ellentéteik dacára, küzdelmes utakon, de közös jövőnket óvó kompromisszumos megállapodásokra juthatnak. Igaz, az egyre égetőbb szociális-népjóléti problémákról ugyanez nem mondható el.
Azt azonban ma még sokan nem látják át, hogy a problémáik valódi okozói a minden szereplőre nézve embertelen népvándorlás kiprovokálásával éppen az ő kárukra akarják azokat megoldani. Félrevezetettségük miatt annyira nincsenek tudatában tetteiknek, hogy talán sokan meg sem tudnák nevezni még a saját problémáikat sem, nem is beszélve a háttérhatalmi okozóikról.
Pedig az európai társadalmi-kulturális szerkezet szétveréséről, őshonos lakosság háttérbe szorításáról van szó. Sőt, lehet, hogy a kiirtásáról, de mindenképpen engedelmes, csak önmegvalósító, azaz apolitikus tömegember biológiai úton történő „társadalommérnöki” megteremtéséről, aki nem kérdez, nem gondolkodik, s főleg nem lázad, mert már eszébe sem jut, hogy másképpen is élhetne, hiszen elhitették vele, hogy ő áll mindenek felett.
Pedig már ugyanolyan személytelen, mint amilyennek a háttérhatalom akar tűnni. Nils Muiznieks, az Európa Tanács emberi jogi főbiztosa, korábban a Soros-alapítvány litván programirodájának volt a vezetője, még 2009-ben az Open Society News című nemzetközi Soros-hírlevélben megírta, hogy hamarosan új embertípus fog megszületni, a nyílt társadalom embere, amelyet mindjárt el is nevezett főnökéről. „A nyílt társadalom emberének születése” című eszmefuttatásában így fogalmaz: „Sokan közülünk azt feltételezték, hogy két évtizeden belül létre tudjuk hozni az új nyílt társadalom emberét. Ez az új ember – a homo sorosensus – hivatott felváltani a homo sovieticust, amely lassan elbomlik a történelem szemétdombján”. Hozzáteszi „a nyílt társadalom új embere nem tapasztalja meg a merev ideológiákat és a kritikus gondolkodás elnyomását. Ehelyett a Közép-Európai Egyetemen tanul, vagy még nyugatabbra (lehetőleg az Egyesült Királyságban, vagy az USA-ban) … Nem szabad feladnunk azon ideált, hogy megalkossuk a homo sorosensust” – hangsúlyozza. Nevetünk rajta, pedig komolyan kell vennünk, hiszen a brüsszeli embertípus már ki is nevelődött a szemünk előtt, élén a magyarországi ellenzékiekkel, s fő jellemzőjük a nemzetellenesség.
Pedig már ugyanolyan személytelen, mint amilyennek a háttérhatalom akar tűnni. Nils Muiznieks, az Európa Tanács emberi jogi főbiztosa, korábban a Soros-alapítvány litván programirodájának volt a vezetője, még 2009-ben az Open Society News című nemzetközi Soros-hírlevélben megírta, hogy hamarosan új embertípus fog megszületni, a nyílt társadalom embere, amelyet mindjárt el is nevezett főnökéről. „A nyílt társadalom emberének születése” című eszmefuttatásában így fogalmaz: „Sokan közülünk azt feltételezték, hogy két évtizeden belül létre tudjuk hozni az új nyílt társadalom emberét. Ez az új ember – a homo sorosensus – hivatott felváltani a homo sovieticust, amely lassan elbomlik a történelem szemétdombján”. Hozzáteszi „a nyílt társadalom új embere nem tapasztalja meg a merev ideológiákat és a kritikus gondolkodás elnyomását. Ehelyett a Közép-Európai Egyetemen tanul, vagy még nyugatabbra (lehetőleg az Egyesült Királyságban, vagy az USA-ban) … Nem szabad feladnunk azon ideált, hogy megalkossuk a homo sorosensust” – hangsúlyozza. Nevetünk rajta, pedig komolyan kell vennünk, hiszen a brüsszeli embertípus már ki is nevelődött a szemünk előtt, élén a magyarországi ellenzékiekkel, s fő jellemzőjük a nemzetellenesség.
Mindemellett valamennyi létező európai életvitelt, kultúrát, vallást, szexet, minden mást össze akarnak keverni, de főleg a különböző fajok teljes keveredését akarják kikényszeríteni, hogy létrehozzák az új gazdasági világrend megkövetelte engedelmes, csak robotoló és fogyasztó, önmegvalósító homo sorosensust, aki euro-ázsiai-negroid lesz, majd a műanyagra cserélt gyomrába génmódosított szójából készült, vörös festéket szivárogtató műhúst fog fogyasztani, 3D-s nyomtatóval előállított salátával. Hol tartunk már attól, amit az egykori slágerünk találóan kifigurázott: Nylon már a harisnya, nylon a kabát, nylon gólya hoz ma már nylon kisbabát. Az európai társadalom ma még vissza tudja terelni a józan útra a megtévedt embert, de a fentiek által okozott nyilvánvaló szervi és elmebeli károkat sok esetben talán még enyhíteni sem tudja már.
E ponton a háttérhatalom által tudatosan terjesztett genderizmus szorosan kapcsolódik e „mérnökséghez”. Feltűnő és nagyon is magyarázatot igényel a jelenség, hogy egyre többen vannak, egyre szervezettebbek.
Nálunk is nagyobb ellenzést érdemelne a körülmény, hogy a nemi torzulások és betegségek rendőrségi védelem alatt hetekig tartó „büszkeségi ünnepe” egyre inkább kihívó, felbujtó az egészséges többséggel szemben, mindinkább kormányellenes, sőt magyarellenes.
Az EU-ra vonatkozó történelempolitikai elemzésünknek abból kell tehát kiindulni, hogy a föderális európai egység és önazonosság – többséginek feltüntetett aktuálpolitikai jelszó; a szuverén egyediség és önazonosság – valós geopolitikai gyakorlat.
Az EU tagjai ma ugyan még nem szövetségi államok, de szuverenitásuk már nem teljes, az EU vezetői és szervei folyamatosan beavatkoznak a tagállamok belügyeibe. Az egyediség és az egység összhangba hozása alapján szükséges együttműködésre nincs nyugat-európai törekvés, holott soha nagyobb szükség nem volt rá. A nemzetállamok egyenjogúságának tiszteletben tartása, a kölcsönösség, a mindenkire azonosan érvényes jogok és kötelességek elismerésének és érvényesítésének alapján lenne rá lehetőség.
A lehetetlennek nem tűnő önként vállalt politikai együttműködés és a természetes kulturális sokféleség együttélésére lenne szükség. Ám pontosan ettől tart és ezt akadályozza a háttérhatalom, s azért teheti sikeresen, mert amerikai-izraeli fő erők mellett európai segédcsapatokkal is rendelkezik.
A különbségek megszüntetésének erőszakolásával viszont – ahogy a történelem bizonyítja – sohasem lehetett egységet teremteni.
Az EU tagjai ma ugyan még nem szövetségi államok, de szuverenitásuk már nem teljes, az EU vezetői és szervei folyamatosan beavatkoznak a tagállamok belügyeibe. Az egyediség és az egység összhangba hozása alapján szükséges együttműködésre nincs nyugat-európai törekvés, holott soha nagyobb szükség nem volt rá. A nemzetállamok egyenjogúságának tiszteletben tartása, a kölcsönösség, a mindenkire azonosan érvényes jogok és kötelességek elismerésének és érvényesítésének alapján lenne rá lehetőség.
A lehetetlennek nem tűnő önként vállalt politikai együttműködés és a természetes kulturális sokféleség együttélésére lenne szükség. Ám pontosan ettől tart és ezt akadályozza a háttérhatalom, s azért teheti sikeresen, mert amerikai-izraeli fő erők mellett európai segédcsapatokkal is rendelkezik.
A különbségek megszüntetésének erőszakolásával viszont – ahogy a történelem bizonyítja – sohasem lehetett egységet teremteni.
Európaiak, nyugatiak és keletiek egyaránt, ne hagyjuk, hogy a háttérhatalmi erők biológiai tárgyként, vagy legfeljebb szavazóként kezeljenek bennünket. Megismételjük: egy pillanatra ne feledjük, sőt tudatosítsuk, hogy a muszlimok és a zsidók szent könyvei nem vesznek bennünket emberszámba, kiszorításukra, sőt meggyilkolásunkra szólítják fel őket.
Vezetőik – szemita, vagy más alapú titkos szövetségesként, megtévesztésünkre önmagukat egymással szembenállóknak színlelve – mintegy munkamegosztásban meg akarják hódítani kontinensüket, a muszlimok a nyugati, a zsidók a keleti részét. Sok helyen felfedezhetjük ennek félreérthetetlen jeleit.
Ma már harcolni kell azért, hogy a jövő az egész Európában európai legyen, ne muszlim és zsidó. E harcban a betolakodó muszlimok és betelepült/betelepülésre váró zsidók bűnösek Európa megalázó elpusztításában.
Világosan lássuk azonban, hogy a fő bűnös a háttérhatalom, benne a saját népeiket eláruló nemzetgyilkos vezetők, akik hagyják, sőt elősegítik a nemzetidegenek, keresztényellenesek betolakodását, vagy „szabályos” betelepülését, azaz honfoglalását Európa országaiban; a nyugatiakban a muszlimokét, a keletiekben a zsidókét. A jelek cáfolhatatlanul erre mutatnak. Mégis megnyugtató lenne az illetékesek tényeken alapuló cáfolatát látni.
Mit követ el ellenünk?
A háttérhatalom ravaszul összehangolt módszereivel rávette az európaiakat, hogy ne szaporodjanak, hanem éljenek a mának, s ehhez naponta adagolja nekik az életellenes szellemi-tárgyi ösztönzőket és eszközöket. Minket is minden eszközzel, külföld és a nemzetidegenek, ugyanebbe az irányba próbálnak tuszkolni.
Tegyük fel a kérdést, miért nem a muszlimokat, vagy a zsidókat akarják rászedni ugyanerre? Miért nem a szupergazdag és rokon népek lakta Szaúd-Arábiába, vagy Izraelbe telepítik a menekülteket?
Hiszen ez sokkal helyénvalóbb és hatékonyabb, könnyebben, olcsóbban megvalósítható megoldás lenne, mint a migránsok betolakodásának szervezése a távoli Európába!
Ne reménykedjünk, nem kapunk rá választ. Európai szellemi és a gyakorlati honfoglalásuk láttán viszont nyilvánvaló, hogy a betolakodók sajátjukká tették a háttérhatalom által betervezett célt. Az egykor hangoztatott, de gyanúsan gyorsan elfelejtett szubszidiaritás hívei nem a helyi megoldásokat szorgalmazzák, hanem a problémákat telepítik a mások számára új hazának kinézett Európába, mert arra szakosodtak, hogy a zavarosban halásszanak.
Tegyük fel a kérdést, miért nem a muszlimokat, vagy a zsidókat akarják rászedni ugyanerre? Miért nem a szupergazdag és rokon népek lakta Szaúd-Arábiába, vagy Izraelbe telepítik a menekülteket?
Hiszen ez sokkal helyénvalóbb és hatékonyabb, könnyebben, olcsóbban megvalósítható megoldás lenne, mint a migránsok betolakodásának szervezése a távoli Európába!
Ne reménykedjünk, nem kapunk rá választ. Európai szellemi és a gyakorlati honfoglalásuk láttán viszont nyilvánvaló, hogy a betolakodók sajátjukká tették a háttérhatalom által betervezett célt. Az egykor hangoztatott, de gyanúsan gyorsan elfelejtett szubszidiaritás hívei nem a helyi megoldásokat szorgalmazzák, hanem a problémákat telepítik a mások számára új hazának kinézett Európába, mert arra szakosodtak, hogy a zavarosban halásszanak.
Nálunk a nemzetidegenek honfoglaló szándéka a nyilvánvalónál is nyilvánvalóbb, hiszen akadály nélkül, megdöbbentő módon kormányzati szervek segítségével, felgyorsult ütemben, szemérmetlen igazoló propagandával párosítva folyik. Együtt szülik a mondvacsinált antiszemitizmust, miközben törvénnyé feltornázott zéró toleranciát intézményesítenek ellene, hogy megfélemlítsék a hazafiakat, elnémítsák az igazságot kimondókat. Hihetetlen, de a legkisebb zavar nélkül zajlik.
Nem akad egyetlen országgyűlési képviselő, politikus, vagy politológus, aki legalább rákérdezne, hogy a kormányzati szervek miért babusgatják a saját sírásóikat. Jóllehet volt nekünk látnokunk, aki figyelmeztetett e vészes fordulatra és következményeire.
A MIÉP elnöke, Csurka István írta a sokszor, de nem elégszer idézett intő szavait:
”A végső cél a Magyarság kipusztítása. Nem fegyverrel, nem mérges gázzal, hanem pénzügyi politikával, életlehetőségeink elvonásával, mert kell a hely a másoknak. Ez a kor, amelyben élünk különösen az, ami ránk következik a jövendő században a Népvándorlás kora. A színes bőrű, mérhetetlen szegénységben élő, de viharosan szaporodó népek keletről nyugatra, délről északra vándorolnak. A nemzetközi nagytőke és a bankok elősegítik ezt a népvándorlást, mert ez az érdekük. Az USA a NATO-n keresztül már beérkezett Európa közepébe, és most a saját igényeinek megfelelően néplerakatot akarnak csinálni Európa és Oroszország között. Erre pillanatnyilag sajnos Magyarország a legalkalmasabb, mert kasztja – kormányai régen elárulták. A trianoni határok között Magyarországon húszmillió ember is elfér, de belátható időn belül ebből csak hétmillió lesz a magyar és négymillió cigány, a többi kilenc pedig mindenféle vegyes, akkor Magyarország nemzetközi néplerakat lesz itt a Kárpát-medence közepén, nagyjából ugyanannak a nemzetközi kozmopolita rétegnek a vezetése alatt, mint ma. Nagyon keserű lesz akkor Magyarnak születni. Megbélyegzettség, üldözés, megszégyenítés és a teljes magyar történelem eltagadása lesz az osztályrészünk. Nyelvünk helyén vartyogást hallhatunk.”
Hasonló felismerése alakult ki a nemegyszer magyarellenes késztetésű Kertész Imre Nobel-díjas írónak is, bár őt nem meglepően csak a nyugat-európai vonatkozás izgatta:
"Arról volna szó, ahogyan a muzulmánok elárasztják, s majd birtokukba veszik, magyarán elpusztítják Európát; ahogyan Európa mindezt kezeli, az öngyilkos liberalizmusról és az ostoba demokráciáról; demokráciát és szavazási jogot a csimpánzoknak. Mindig ez a vége: a civilizáció eléri azt a túltenyésztett állapotot, amikor többé már nemcsak hogy képtelen rá, de már nem is akarja megvédeni magát; amikor látszólag értelmetlen módon , a saját ellenségeit imádja. Ráadásul mindez nem mondható el nyilvánosan."
Vitathatatlan, a magyar helyzet nem azonos az európaival, de lefegyverző felelőtlenség lenne azzal áltatni önmagunkat, hogy akár jelenleg, akár távlatilag jobb. Hazánkban kiépült és egyre több hatalmi eszközre teszi rá a kezét a nyugat-európai országokban alakuló nemzetidegen párhuzamos társadalom. Agresszívan, céltudatosan, s gyanús módon akadálytalanul nyomul a hatalomba, veszélyeztetve nemzetünk jövőjét. Az előtérbe tolt és előnyben részesülő nemzetidegen képződmény célja a befogadó magyarság háttérbe szorítása, távlatilag a kiszorítása.
Nyomulásában támaszkodhat a globális háttérhatalomra, de az állami szervekre is. Tragédia, hogy vezető politikusok sem akarják ezt meglátni, s álságos jelszavakat hangoztatva inkább segítik a nemzetidegen hatalmat célja elérésében, mintsem akadályoznák, ami pedig egyértelműen a kötelességük; ezért választottuk meg őket. Pedig láthatják is, kik osztják immár nyíltan zsidókra és nem zsidókra az ország lakosságát, a magyarokat meg sem említve. A mindenhova befurakodó, s egyre szaporodó hazai és nemzetközi zsidó szervezetek vezetői teszik ezt világszerte, egyre nyíltabban és agresszívabban, nálunk mindinkább magyarellenes felhanggal.
A magyar hazafiak távolabb látnak, tudatában vannak, hogy a kialakult helyzetben tévút az antiszemitizmus elleni harcra összpontosítani, ami csak arra szolgál, hogy ne legyen lehetőségük a magyar megmaradásért küzdeni.
A lépten-nyomon megnyilvánuló, szabad utat kapó nemzetidegenek magyarellenessége ellen kell harcolni, ami a filoszemitává kerekedett kiszolgálóik gondolkodásának, politikájának szervetlen, de intézményesített részévé vált.
A hazafiak a magyarellenes nyomulókban, magyarellenesekben, telhetetlenekben, élősködőkben, bajkeverőkben mégsem a zsidót, cigányt, muszlimot, kínait, ukránt, vagy mást látják, hanem a honfoglaló nemzetidegent. Kifogásolják, hogy egyes kormányzati szerveket nyilván nem tévedésből, de tévesen az antiszemitizmus ellen hivatalosan elrendelt és rámenősen végrehajtott zéró tolerancia elvakítja, ellehetetleníti. Az állami oktatástól a bíróságokon, ügyészségeken és az ezt már rég gyakorló sajtón át intézményesített zéró tolerancia, valamint a törvényerőre emelt zagyva nemzetközi antiszemitizmus definíció, azaz a filoszemitizmus, a lényeget takarja el a magyar nemzet elől. Ezért sem az antiszemitizmus ellen kikiáltott hivatalos zéró tolerancia, sem az antiszemitizmus definíció nem demokratikus, hiszen szellemi korlátot emel, félelmet kelt, sérti az állampolgárok ideológiai-politikai önállóságát, diszkrimináció a kialakult nemzetidegen uralom ellen fellépő magyar hazafiakkal szemben, illetve pozitív diszkrimináció nemzetidegenek javára.
Hatása akkor is ez, ha nem kifejezetten e céllal teszik, és nem akarják ilyennek elismerni. Ám tegyék tudatosan, öntudatlanul, kényszerből, vagy saját kútfőből – a külső szemlélő számára ez egyelőre kérdés – de az intézményesítését még a kormány számtalan helyes intézkedéseinek támogatása mellett sem lehet elhallgatni, elfogadni. Nemcsak elismernünk, méltatnunk kell, hogy 2010 óta a gazdasági-pénzügyi helyzetünk vitathatatlanul javul. Mindezt tudva, s a tendenciát látva, jogosan merül fel, hogy erősödő országunkat ki fogja örökölni; magyarok, vagy az EU-parlamenti és az önkormányzati választásokon a háttérhatalom által előtérbe tolt, a filoszemita részrehajlás által patronált nemzetidegenek?
Magyarok, akiket kitelepítenek lakásaikból a bankok pénzügyi cselszövései miatt, vagy a betelepülő nemzetidegenek, akik számára épülnek a luxus kivitelezésű lakóparkok? Próbálnának a bankok, vagy a kormányszervek olyan érzéktelen semlegességet tanúsítani a szaporodó holokauszt túlélőkkel szemben, mint a kitelepítésre ítélt magyarokkal. Vagy a végtisztesség megadásában olyan szégyenteljesen eljárni, mint ahogy Petőfivel teszik: a hivatalos politikai, tudományos, művészeti hatalom jó szót sem szentelt Petőfinek.
Bár az ország, főleg a főváros elzsidósítása szembetűnően kihívó, az illetékesek által tanúsított további készség naponta növeli a bajt. A Duna-part mindkét oldala már tele van zsidó emlékhelyekkel és utcanevekkel. Legutóbb Budapest szívében, a Nulla kilométernél,
Tarlós István főpolgármester vezényletével még a Clark Ádám tér egyik részét is átkeresztelték Jeruzsálem térre. A főpolgármester közölte: a "baráti közeledés gesztusa az is", hogy a magyar főváros vezetése éppen Izrael fennállásának 70. évfordulóján határozta el, hogy közteret nevez el "a zsidó állam ősi fővárosáról". Az októberi önkormányzati választáson a Tarlós István elleni háttérhatalmi szavazási puccs sikerét egyebek mellett a következő két ok megkönnyítette. Jobboldalról politikai hiba volt – és a jövőben is az lesz – azt gondolni, hogy a filoszemitizmus nem jár szavazatveszteséggel.
Baloldalról pedig, a szokásos módon hálátlan nemzetidegenek a még szolgálatkészebbnek mutatkozó Karácsony Gergelyre szavaztak. Holott igencsak szaporodó emlékműveik, botlatóköveik, agresszívan terjeszkedő utca- tér és közterület átnevezéseik már elborítják a fővárost, s egyre inkább vidéki városokat is, amelyek – mikor eljön a vészesen közelgő ideje – „bizonyítékul” szolgálnak rá, hogy ez nem a magyarok, hanem a nemzetidegenek országa. Mi több a nyomulásuk védelmében formálódik a gondolatbűnözés üldözése, ami elkerülhetetlenül megszüli a gondolatrendőrséget, majd a gondolatbíróságot.
A hazafiak ezért fogadják elutasítással, hogy a Magyar Közlöny 23. számában kormányrendelet a Nemzetközi Holokauszt Megemlékezési Szövetség által kidolgozott említett ködös antiszemitizmus definíció „kiemelt feladatként” kezelendő érvényesítését írja elő nem máshol, mint a nemzetstratégiai területeken (oktatás, jog, fegyveres testületek).
Külön rendőrségi protokoll is született a gyűlölet-bűncselekménynek minősített botrányok kiemelt kezelésére. Adatgyűjtést kell végezni a gyanús személynek az általa támadott közösséghez fűződő viszonyával kapcsolatban, le kell foglalni a birtokában lévő bizonyítékot, amely az esetleges előítéletét alátámaszthatja.
Jogsértően létrejött az izraeli Likud párt (Hivatalosan a Fidesz testvérpártja) magyarországi tagozata. (Ilyen pökhendi hagymáz még a Szovjetunió Kommunista Pártja részéről sem merült fel, amely pedig az MSZMP testvérpártja volt).
A magyarokat feljelentő, szellemi terrort gyakorló, „önszerveződő” biztonsági szolgálattal rendelkező Tett és Védelem (TEV) zsidó gárda vezetője került az élére. Azé a TEV–é, amelynek hazai, sőt nemzetközi tevékenységét is megkérdőjelezendően pénzeli a kormány! Legutóbb pedig átfogó megállapodást kötött a kormány és az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH), amelynek értelmében ez utóbbi a legmagasabb kategóriában elismert egyházzá válik – jelentették be két újabb Duna-menti zsinagóga avatási ünnepségén.
A Chabad szekta, az EMIH, a bőkezűséget messze meghaladóan kapja a kormánytól az adományokat és előjogokat: óriási fővárosi ingatlanok, tv-csatorna, iskolák, egyetem, zsinagógák, kóser boltok, saját személyvédelmi cég, a Neokohn elnevezésű zsidó hírportál, felsorolni is lehetetlen.
A hab a tortán ez a „legmagasabb kategóriában elismert egyházzá” kinevezés, amivel alanyi jogon jár az állami, önkormányzati intézményrendszerrel azonos finanszírozás! A megállapodás alapján a fegyveres testületeknél felállhat az EMIH tábori lelkészi szolgálata! Vajon lesz-e akinek a lelkét gondoznia kell? Ez alkalommal is elhangzott, amit az utóbbi időben feltűnően sokszor és ingerlően hallunk, azaz, hogy „hazánkban ma reneszánszát éli a zsidó kultúra, a kormány pedig értékként tekint erre a közel hatezer éves szellemi és lelki örökségre.”
Hiszen mi meg csak ezervalahány éve tolakodtunk be ide a Kárpát-medencébe, ugye? Az efféle hízelgő gesztusok a hazát féltők szemében már nem együttműködés, hanem kiszolgálás, megalázkodás, amire a kormány senkitől nem kapott felhatalmazást. Tehát megkérdőjelezhető. Törvénybe ütközőnek is tekinthető, hiszen alkotmányjogilag az állam és az egyház el van választva. Túl ezen a magyar kormánynak semmiféle felhatalmazása nincs (sem magyar, sem nemzetközi, sem jogi, sem vallási természetű) nemzetidegen szekta egyházzá emelésére.
Még hozzá „a legmagasabb kategóriában”; azaz a történelmi egyházaink csak utána sorolnak?
Mindez növeli a kételyt a magyar hazafiban, látván, ha zsidókról van szó, át lehet, sőt kell hágni mindenféle elvet, törvényi akadályt, szabályt. Az illetéktelen döntéseket hozó illetékesekben fel sem merül, hogy lehet-e az efféle lépéseket (amelyeket még hosszan lehetne sorolni) másként értékelni, mint országunk máris veszélyes mértékű elzsidósításának további illegitim intézményesítését az őslakos magyarság akaratának teljes figyelmen kívül hagyásával? Ez már az önkormányzati választáson még kitartó „vidéki Magyarországban” is egyre erőteljesebben merül fel.
Mindezek láttán, logikus ellenreakcióként, a másik oldalon, a zsidó vezetők, akárcsak a cigányok és a szexuálisan elferdültek szószólói, már jó ideje nem alaptalanul élnek abban a hitben, hogy megtehetnek mindent. S mert következmény egy szál sem – sőt hatóságaink inkább a „nemzetieskedőket” intik le – ismét és ismét újabb pozíciókat foglalnak el, amit visszavonhatatlan szerzett jogként kezelnek, s ami egyszerre csak kritikus arányt ér el.
Bizony van min elgondolkodnia a természetes hajlamú nemzeti érzésű magyarnak, aki látja mindennek az elkerülhetetlen tragikus végkövetkezményeit. Magyar hazafi nem is vét ilyen, a nyugat-európaiak önfeláldozásával vetélkedő elemien önpusztító hibákat. A haza javát akarja és védelmezi azokkal szemben, akiknek csak a lakhelyük az ország, ám – ahogy maga a Mazsihisz megfogalmazta – „Izraellel álmodnak”. Félő, ha a zsidó honfoglaló nyomulás az elszenvedett számtalan tragikus történelmi figyelmeztetés ellenére sem tér jó belátásra, az események elkerülhetetlenül kölcsönös tragédiába torkollnak.
Bizony van min elgondolkodnia a természetes hajlamú nemzeti érzésű magyarnak, aki látja mindennek az elkerülhetetlen tragikus végkövetkezményeit. Magyar hazafi nem is vét ilyen, a nyugat-európaiak önfeláldozásával vetélkedő elemien önpusztító hibákat. A haza javát akarja és védelmezi azokkal szemben, akiknek csak a lakhelyük az ország, ám – ahogy maga a Mazsihisz megfogalmazta – „Izraellel álmodnak”. Félő, ha a zsidó honfoglaló nyomulás az elszenvedett számtalan tragikus történelmi figyelmeztetés ellenére sem tér jó belátásra, az események elkerülhetetlenül kölcsönös tragédiába torkollnak.
Mindenki, főleg a döntéshozó posztokon lévők, értsék meg végre, országos, nemzeti szinten tudatosítani kell, a felvázolt nemzetidegen nyomulás haladéktalan, átgondolt és tántoríthatatlan nemzetmentő tetteket követel meg mindenkitől, aki nem csak szavakban híve a magyar megmaradásnak. E tudatot ki kell terjeszteni a Kárpát-medencében kisebbségben élő magyarokra, s a világban szétszórtan élő magyarságra.
E szempontból érthetetlen, hogy miközben az EMIH és a sokasodó zsidó érdekeltségű szervezetek (Habsburg Alapítvány, Tom Lantos Alapítvány, Kertész Imre Alapítvány, stb.) mindent megkapnak, amit csak kérnek, sőt azon felül is. Ugyanakkor létfontosságú országos közszolgálatok kellő finanszírozás hiányára panaszkodnak.
A magyarság egyik legfontosabb történelmi szervezetétől, a Magyarok Világszövetségétől pedig évek óta minden anyagi-politikai segítséget megvonnak, amivel az anyaország és az összmagyarság érdekei sérülnek, ami ugyancsak kihat a szavazási urnákra. A közvélemény előtt az okok ismeretlenek, de akármi is az, helyzetünk fényében, s a meghirdetett helyes politikai jelszavak értelmében a kapcsolatok rendezése, az együttműködés megteremtése elsődleges nemzeti parancs mindkét fél számára.
Összefoglalva, az alapvetően helyes irányban működő belpolitikánkban erősödőben van a történelempolitikailag és aktuálpolitikailag egyaránt téves, magyarellenes felhangoktól sem mentes filoszemita elhajlás. Helyes és sikeres külpolitikai vonalunkban is gyökeret vert egy sajnálatos, akár végzetesnek bizonyulható megbicsaklás. Kifejezett, nyílt, sőt az EU-ban és más nemzetközi fórumokon dicsekvően hirdetett „következetes pro-Izrael külpolitikát folytatunk”. A világ által hosszú idő óta agresszívnek, terroristának, rasszistának bélyegzett izraeli politika támogatása azonban téves, s ha még következetes is, akkor kétszeresen téves.
Példázza ezt, hogy az EU-ban és más fórumokon rendszeresen megvétózzuk az Izraelt és Törökországot a szíriai folyamatos véres katonai beavatkozásaik miatt figyelmeztető nyilatkozatokat. Ilyen horderejű elhajlásnak komoly, de félő, hogy csak történelmileg elkésve kiderülő okai lehetnek, s nemzetünkre nézve elkerülhetetlenül jóvátehetetlen tragikus következményekkel járhat.
Kínzó, de ki kell mondani, jövőnk szempontjából elfogadhatatlan, hogy kormányunk, amely nemcsak szavakban nemzeti, hanem tevékenységében is, határozott és sikeres nemzetpolitikát folytat országon belül és kívül egyaránt, e létkérdésben kemény, s szinte fenyegető határozottsággal szembemegy a történelempolitikai tanulságainkkal, a magyar megmaradás követelményeivel.
Feltételeznünk kell, hogy tudatosan, de hogy milyen meggondolásból, azt csak találgatni lehet. Nem kizárt, hogy a kormány az antiszemitázó vádaskodásokkal szemben egyfajta megelőző védekezésként tartja magát e megkérdőjelezendő vonalhoz, de akkor sem szabad szem elől téveszteni, hogy ezzel a nemzetidegenek pozícióit erősíti, miközben mindennek ellenére változatlanul leantiszemitáznak bennünket.
Avagy talán úgy ítéli meg, hogy az iszlám veszély nagyobb. De az ellenszer akkor sem az, hogy elébe megyünk a kisebbnek vélt zsidó veszélynek. Ám az egyáltalán nem kisebb, sőt számunkra nemcsak nagyobb, hanem fenyegetőbb. Az ismétléstől sem visszariadva, emlékeztetünk, jelek mutatnak rá, szemita, vagy más alapon a háttérhatalom felosztotta Európát: nyugat a muszlimoké, kelet a zsidóké; a jövendő Három-tenger Izrael Impérium területére nem telepedhetnek be muszlimok. Reméljük, Kelet-Európa mindent megtesz, hogy a háttérhatalom által támogatott izraeli lázálom az is maradjon, Nyugat-Európa pedig szertefoszlatja az iszlám lázálmot.
Önmagunkra visszatérve, ki ne látná be, hogy a filoszemita agymosás és politika folytatása mellett minden tekintetben exponenciálisan fog növekedni a nemzetidegenek egyébként is gátlástalan nyomulása, honfoglaló mesterkedése a magyarság hátrányára.
Akármennyire is fáj, a magyarság érdekei megkövetelik kimondani, hogy e stratégiai tekintetben a kormányálláspont alig, vagy nem különbözik az Antal-, Horn-, Gyurcsány-, Bajnai kormányokétól. Nem is véletlen, hogy az őt egyébként véresszájúan támadó nagyrészt filoszemita nemzetáruló ellenzék e stratégiai tekintetben egyetlen bíráló szóval sem illeti.
A nemzeti érzelmű magyarok ezért féltik a Fidesz-KDNP kormányt. Vigyázni kell rá, hogy e stratégiai tekintetben még csak ne is tűnjenek azonosak a távlati céljaik. A Momentum és a DK feltörése az EU-parlamenti válasz-tásokon, majd a kormánypárti jelöltek által az önkormányzati választásokon elszenvedett látványos bukások e tekintetben is megszívlelendő figyelmeztetésnek minősülnek.
Az eligazodás érdekében azonban csak maga a kormány tudna áttekinthetőséget teremteni számunkra, ha fontosnak tartja. De a két választás és egyéb említett jelek mellett más egyoldalúságok is mondatják velünk, nehogy majd csak a történelem adja meg az eligazítást, amit már sem a kormány, sem mi nem érünk meg.
Következésképpen parancsoló, hogy késedelem nélkül és helyesen betájoljuk magunkat.
Történelempolitikai iránytűnk
A világtörténelem arra a pontra jutott, hogy a háttérhatalom ki akarja venni az emberiség kezéből a választás jogát az életét-jövőjét érintő alapvető kérdésekben. E céllal alaposan előkészített, ezért ármenetileg kivédhetetlen világméretű szellemi, politikai, gazdasági, jogi, faji, szexuális, azaz össztársadalmi zűrzavart idézett elő. A nemzetállamok kormányai, civil társadalmai nem voltak erre felkészülve. Nem védtelenek, de nagy részük zavarba került, érdekeit, értékeit ésszerűtlenül kezeli. Nem tudja, mit akar valójában elérni a látszólag uralmi helyzetbe jutott pénzvilági háttérhatalom a népvándoroltatással?
Miért kell a muszlim népeket eltávolítani a hazájukból, ahelyett, hogy morzsányit áldozva a profitból, segítenék őket ott helyben?
Miért nem fogja fel a tapasztalt európai diplomácia és politika, hogy a mesterségesen okozott migránsválság természete miatt a betolakodók erőszakolt szétosztásával e válság nem megoldódik, hanem a békés megoldhatatlanság irányába mélyül el?
Miért kell a muszlim népeket eltávolítani a hazájukból, ahelyett, hogy morzsányit áldozva a profitból, segítenék őket ott helyben?
Miért nem fogja fel a tapasztalt európai diplomácia és politika, hogy a mesterségesen okozott migránsválság természete miatt a betolakodók erőszakolt szétosztásával e válság nem megoldódik, hanem a békés megoldhatatlanság irányába mélyül el?
Mi a pénzvilág célja Európa tönkretételével, ahol nyereséges bankjai, gyárai működnek? Kik és miért zsidósították el, most meg miért muszlimosítják el Göthe, Wagner Németországát? Miért nem engedik, hogy Shakespeare, Cromwell Angliája a saját útját járja? Miért vált Magyarország a céltáblájukká? Mindezt miért kíséri faji terrorizmus, keresztényellenesség, szexuális ellenforradalom?
Miért nem szent többé az emberért, nemzetért, országért érzett felelősség? S miért folyhat mindez felfoghatatlan erővel, megmagyarázhatatlan sikerrel, s lépi át a józan ész határát?
Miért forgatják ki eredeti jelentéséből a legköznapibb fogalmakat is, adnak neki más tartalmat, vagy fordítják a visszájára, amivel szellemi zavart keltenek? Mindeközben elvesznek az örök emberi értékek és érdekek.
Hiszen Nyugat-Európában ma már nemcsak elvárás az álhumanizmus, a migránssimogató bugyutaság, a szivárványszínű téboly, hanem büntetik is, ha valaki nőnek nevezi a nőt, aki minden tekintetben nő, de úgy elámították, hogy nem tartja magát annak, ezért feljelentést tesz, ha valaki nőnek nevezi, s a bíróságok engedelmesen elítélik az illetőt. Láthatatlan hálózat igyekszik megakadályozni Ausztriától Macedónián és Szírián át Brazíliáig, hogy a népek a saját uraik maradjanak.
De a természetes és a nemzeti vívja világraszóló harcát a természetellenessel és a nemzetidegennel.
Miért nem szent többé az emberért, nemzetért, országért érzett felelősség? S miért folyhat mindez felfoghatatlan erővel, megmagyarázhatatlan sikerrel, s lépi át a józan ész határát?
Miért forgatják ki eredeti jelentéséből a legköznapibb fogalmakat is, adnak neki más tartalmat, vagy fordítják a visszájára, amivel szellemi zavart keltenek? Mindeközben elvesznek az örök emberi értékek és érdekek.
Hiszen Nyugat-Európában ma már nemcsak elvárás az álhumanizmus, a migránssimogató bugyutaság, a szivárványszínű téboly, hanem büntetik is, ha valaki nőnek nevezi a nőt, aki minden tekintetben nő, de úgy elámították, hogy nem tartja magát annak, ezért feljelentést tesz, ha valaki nőnek nevezi, s a bíróságok engedelmesen elítélik az illetőt. Láthatatlan hálózat igyekszik megakadályozni Ausztriától Macedónián és Szírián át Brazíliáig, hogy a népek a saját uraik maradjanak.
De a természetes és a nemzeti vívja világraszóló harcát a természetellenessel és a nemzetidegennel.
A politikai irodalom, a tárgyilagosságra törekvő tv-vitaműsorok nem tudnak mélyreható magyarázatot nyújtani, ezért mindezt őrültségnek minősítik, vagy kifigurázzák. Ebben igazuk is van, de a közembert az érdekli, mi mindennek az oka, indítéka, célja. Betájolódásunkhoz mélyebbre kell ásni, mert nemcsak több a kérdés, mint a válasz, hanem nincs is válasz. Habár egyvalamit logikus feltételezni: nagy-nagy eltitkolt érdekek, tervek húzódnak meg mindezek mögött.
Nézzük, az elemzők mégis milyen okokat szoktak emlegetni.
- A háttérhatalom társadalommérnöki istenjátszó elképzelése a neki engedelmes euro-ázsiai-negroid faj, az új ember (homo sorosensus), vagy zombik kinevelésére. Nem meggyőző érv. A keveredéshez nem kellene embertelen, költséges népvándoroltatás, hiszen ha alacsony ütemben is, de folyik. Viszont a népvándorlás szintű keveredés véres tragédiákba torkolló faji, vallási, társadalmi ellentéteket szül, amivel éppen a keveredést akadályozza.
- A háttérhatalom ügynökei álnokul állítják azt is, a népvándoroltatás azért szükséges hogy megelőzzék a háborúkat, amelyeket a nacionalizmus okoz (nem a kielégíthetetlenül profitéhes tőke), ezért a nemzetállamok megszüntetendők.
- Cél a szavazatnyerés (hihetetlen, de a betolakodók tényleg szavazati jogot kapnak), de pénzével, hatalmi pozícióival, a tömegtájékoztatási eszközök uralásával el tudná érni választási céljait is.
- Munkaerőhiány pótlása. Nevetséges, hiszen elenyésző részük alkalmazható. Ugyanakkor Nyugat-Európa egyes országaiban (Spanyolország, Portugália, de más országokban is, nem is beszélve a kelet-európaiakról) kvalifikált, közel azonos kultúrájú, sokkal könnyebben beilleszkedő és termelőképes munkanélkülit fogadhatna.
- Mesterkedésének a túlnépesedéshez sincs köze, hiszen, egyrészt, az európai lakosság önmagától csökken, másrészt éppen a legszaporodóbb fajtát importálják, amivel éppen a túlnépesedést növelik.
- A túljátszott klímaválság sem magyarázat, hiszen nem ilyen probléma által sújtott országokból érkeznek. A háttérhatalom csak úgy tesz, mintha az emberiség érdekében a globális ökológia érdekelné, holott csak a nyereségelvű világgazdaságot menti. Globálisan inkább környezetrombolást folytat, és készül a háborúkra az egyre fogyatkozó természeti forrásokért, az olajért, a vízért.
- Azt állítják, globálisan gondolkodnak, s globálisan is kell cselekedniük. Olyannyira, hogy tervek készülnek a világelit másik bolygóra települése érdekében, ha itt veszélybe kerülne.
Nem állítható, hogy a hasonló felvetésben ne lenne valós elem, ám a miértjeinkre együtt sem adnak választ. Abban azonban nincs kétely, hogy a mély állam, és a háttérhatalom ténykedésének teljes tartalma jog- és alkotmányellenes, egyben emberiségellenes. A világ már látja, korlátlan pénzük birtokában korlátlan az erkölcstelenségük.
Gátlástalan, fondorlatos összehangolt globális módszerekkel képesek elérni, hogy napról napra egyre kevésbé tudjunk beleszólni a politikába, de még a saját életünkbe is. Ezek az erők régebben is megvoltak; titokban szervezkedtek, időnként kísérletként bedobtak bizonyos gondolatokat, de most színre léptek, globális támadással akarják megvalósítani téveszméiket.
Céljuk érdekében a végletekig felpörgetik a bürokráciát, gépesítést, on-line ügyintézést, elszemélytelenítenek mindent, hogy gyengítsék, kiforgassák sarkaiból a hagyományos éltető közösségi emberi kapcsolatokat.
Akaratlanul is megkönnyítjük a dolgukat, mivel általában ösztönszerűen, meggondolatlanul hajlamosak vagyunk a csalogató kényelmesebb eljárásra, így burkoltan nevelhetnek bennünket konzumidiotizmusra. Fel sem figyelünk rá, de az ellenkezőjébe átcsapó kényelmi szolgáltatásaikkal egyre kiszolgáltatottabbakká tesznek bennünket, megingatják hosszú idő óta bevett eljárásainkat, alattomosan átírják életrendünket. Még azt is elhitethetik, hogy önként alakítjuk át az emberi szervezet által megszokott normális ütemű életvitelünket a villámgyors, s egyre idegesítőbb elidegenítő és eltájoló okostelefonos on-line virtuális életre.
Az általuk lefizetett ugyanerre ösztönző tömegtájékoztatás mára a világ majdnem valamennyi országában szellembénító álhíreket és hazugságokat tálaló hatalmi ágazattá nőtte ki magát. S a politika, ahelyett, hogy tényszerű tájékoztatást követelne tőle, célzott, manipulált híreket, szenzációhajhászó szórakoztatást ír elő neki; el kell hallgatnia fontos híreket, fel kell nagyítania lényegteleneket, ha nincs, ki kell ötlenie bulvár híreket, ködösítenie kell.
Ez már a valóságtól tudatosan elszakított virtuális tömegfélrevezetés. Jeleit nálunk is bőven láthatjuk, s érthetetlenül szemléljük, hogy akárcsak a múlt rendszerben, továbbra is a legvirtuálisabban teljesítő szereplőik (azaz a nemzetidegen és elferdült érdekeket hirdetők) kapják az anyagi, politikai, sőt rendőrségi támogatást, s a mindez ellen tiltakozókat hallgattatják el. Holott a kormányzati szerveknek nem az ellenfeleik, a nemzetidegenek hírközlő eszközeit kellene pénzelni, folytatva a múlt rendszer „aczélos” gyakorlatát (amire pedig Szakács Árpád „Kinek a kulturális diktatúrája?” című elhallgatott cikksorozata tényszerűen rámutatott), hanem a hazafias és az érted haragszom szellemében bíráló hírforrásokat; de mintha mégis inkább ez utóbbiaktól tartanának. Pedig az ésszerű, de nem pártatlan megkülönböztetés, a hatalom megtartásának alapvető követelménye.
A felnövekvő nemzedékekkel még könnyebb dolguk lesz, mivel az ő agymosásukat már az óvodában elkezdik, s a társadalmi beágyazottság, amitől már ekkor megfosztják őket, az életükben talán már soha nem lesz pótolható. Ők már a kizsákmányoló, egyre inkább szakbarbárságot követelő munkán kívül a másoktól függő önmegvalósításban élnek, pótcselekvésre valók lesznek, amíg a robotok innen is ki nem szorítják őket. Botrányos, de ma már a mesék is homoszexualitásra nevelnek, az iskola pedig, a valóságtól elrugaszkodott digitális világban élésre, erőszakra, kabalisz-tikus idegen bálványok imádására.
Ezek szemfényvesztő terjesztésével elszigetelik a fiatalokat a természetes emberi érzésektől, elkorcsosítják idegrendszerüket, testüket-lelküket. Arra késztetik őket, hogy ne férfi-nő kapcsolatra törekedjenek, hanem a genderizmus szellemében a szaporodás megelőzésére azonos neműekkel létesítsenek szexuális kapcsolatot. Ne szüljenek gyerekeket, mert környezetszennyező gázt termelnek. Sőt Magnus Söderlund, svéd „tudós”, egyelőre csak a halottainkkal kapcsolatban, de javasolja a kannibalizmus bevezetését, mint a túlnépesedés és a klímakatasztrófa elkerülésének kihasználatlanul hagyott módszerét.
A háttérhatalom ügynökei tehát szexuális elferdülést, kannibalizmust ajánlanak. A közéletben pedig, ami nem holokauszt, vagy esetleg gulág és terrorizmus, illetve nem kapcsolódik ezekhez, az ma ellenjavallt, legyen szó politikáról, történelemről, erkölcsről, bármiről.
A második világháborúról szólva, kockázatos is hangoztatni, hogy más népeknek, németeknek, oroszoknak nagyobb áldozatokat kellett hozniuk, nagyobb szenvedéseknek voltak kitéve, mint a zsidók. Ám ők legalább harcoltak, vagy ellenálltak, míg a zsidók nem védekeztek, de utólag hetedíziglen igyekeznek bosszút állni azokon, akiknek elődjei nem áldozták életüket a megmentésükre.
S ha nem hamisítod meg a történelmet úgy, ahogy elvárják, azonnal antiszemita leszel. Aki nem így gondolkodik, az fasiszta, nacionalista, populista, vagy antiszemita, ezért elszigetelendő. Egyelőre! Később a lázadók, a hazafiak átnevelő, vagy megsemmisítő táborokba kerülnek.
Az amerikai FEMA több mint 900 megsemmisítőnek nevezett táborral rendelkezik; kialakulóban van az emberirtási ipar. Senki nem cáfolja. Közszájon forog, a sajtó is kommentálta, hogy Rákospalotán is épült már ilyen. Megállni sem szabad előtte, s még csak nem is magyar, hanem az In-Kal izraeli biztonsági cég védi, amely Gyurcsány idejében lelepleződött, s azóta „illegalitásba vonult”. A szemünk előtt készül a jövőnk?
E történelmi szakaszban lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy az emberiség vívmányainak terjesztésével kezdetben pozitív szerepet játszó globalizáció gyakorlatilag egyre inkább amerikanizálódást jelent. Mivel azonban az USA elválaszthatatlan Izraeltől, itt is az amerikai-izraeli háttérhatalomba ütközünk, annak ellenére, hogy jelenleg hivatalosan mindketten nemzetállamnak tartják magukat.
Tagadhatatlanul vannak ilyen törekvéseik, ezért nem azonosíthatóak teljes mértékben a háttérhatalommal, de ugyancsak tagadhatatlan, hogy a bázisát képezik. Óriási pénzügyi eszközökkel, kiképzett ügynökökkel, álcivil szervezetek titkon létrehozott világhálózatának segítségével kimódolt ellenkultúrát (kulturálatlanságot) terjesztenek. Harcolnak az emberi eszményeket magáévá tevő civilizáció, jogrendszer, demokrácia ellen.
Kiüresítik, üldözendővé teszik a hagyományos családot, házasságot, eltorzítják a nő és a férfi társadalmi-biológiai szerepét.
A hagyományos társadalmi rend megbontása egyre több országban sikeresnek tűnik, legalábbis átmenetileg, hiszen logikus feltételezni, hogy az elsöprő többségben lévő egészséges társadalmi erők lerázzák magukról e természetellenes torzulásokat. Befejezésül mondjunk ki a nagy igazságot. A háttérhatalmiak nekünk az itt körvonalazott jövőt szánják, de önmaguknak egészen más, még fényesebb, kényelmesebb jövőt képzelnek el, ismeretlen céljaik vannak, s rajtunk átgázolva, ha kell bennünket eltiporva, ezeket akarják megvalósítani. S ha hagyjuk, meg is teszik.
A világesemények és a hazai fejleményeinek elemzéséből megdöbbentő következtetést kell levonnunk: a történelem sajátos szakaszában élünk, amikor az emberiség sorsát nem nevesített rejtőzködő világpolitikai szereplők dönthetik el, akiket senki nem választott meg semmilyen posztra, senkitől semmilyen megbízást nem kaptak arra, amit hatalmaskodóan tesznek a világgal.
A fenyegető jövő ellenére sem vagyunk esélytelenek; egyénileg sem kilátástalan a sorsa senkinek sem. Mindenekelőtt a civil társadalomnak kell a szó legszorosabb értelmében észnél lennie, mert végzetesnek bizonyulható csábításokkal, fenyegetésekkel, álcivil ellenmozgalmakkal kell szembenéznie.
A végtelen információ és tudásáradatban célirányos kereséssel fellelhetők értelmes meglátások, iránymutató elemzések, ajánlások. Tudnunk kell válogatni, főleg a dolgok mögé látni, az összefüggéseket felfedezni, hogy ne essünk csapdába. Ne üljünk fel a tetszetős, önmagát kellető politikai korrektségnek és egyéb hamis jelszavaknak, az önmagukat húsevő virágként kellető, tőlünk idegen ételt és szellemet terjesztő gonosz szándékú gépezeteiknek, mint Hollywood, Facebook, You Tube, Twitter, Coca-Cola, MacDonald. E szűrést kevés országban segítik elő hivatalosan, ezért mindenkinek magának kell elvégeznie.
A végtelen információ és tudásáradatban célirányos kereséssel fellelhetők értelmes meglátások, iránymutató elemzések, ajánlások. Tudnunk kell válogatni, főleg a dolgok mögé látni, az összefüggéseket felfedezni, hogy ne essünk csapdába. Ne üljünk fel a tetszetős, önmagát kellető politikai korrektségnek és egyéb hamis jelszavaknak, az önmagukat húsevő virágként kellető, tőlünk idegen ételt és szellemet terjesztő gonosz szándékú gépezeteiknek, mint Hollywood, Facebook, You Tube, Twitter, Coca-Cola, MacDonald. E szűrést kevés országban segítik elő hivatalosan, ezért mindenkinek magának kell elvégeznie.
Számunkra a magyar megmaradás, a kárpát-medencei magyar anyaország magyarnak, a lehető legtisztábban magyarnak megtartása a történelmi feladat; mindent ennek kell alárendelni. Ezek tudatában a kormány által folytatott erősödni, szaporodni, felkészülni mindenre irányvonal helyes és támogatandó. Ám a történelmileg rég esedékes, az előző kormányok hasonló hibáiból fenyegetővé felgyülemlett magyarellenes visszahúzó nemzetidegen fejlemények felszámolása nélkül kétes a végső sikere.
Az aktuálpolitikai döntések elkerülhetetlenek és sokszor sürgetők; a pillanat kényszere alatt néhány embernek kell akár kellő megalapozottság nélkül döntéseket hozni, amelyek így esetleg nem a legmegfelelőbbre sikerednek. Az utólagos módosítás pedig igencsak körülményes, mert már több tényezőtől függ.
Ezért ki kell alakítanunk állandó intézményesített szervezeti keretet, amelyben sorsunkat történelempolitikai tudattal kezelhetjük. Legyen ez a nemzet tudatosan vállalat feladata, s a kormány, a választott szervek, a valódi civil szervezetek, az állampolgárok, s a külhoni magyarok összehangoltan végezzék.
Ezzel érhetjük el, hogy ne úgy éljük napjainkat, ahogy az ajnározott nemzetidegenek, hazaáruló ellenzékiek és illetéktelen külföldi erők kényszerítenének bennünket, hanem ahogy nekünk jólesik. Ennek megvalósítására az egyik megfelelő induló keretnek ígérkezik a NER, amihez azonban sort kell keríteni a napi politikai harchoz szükséges nemzeti intézményesítésére, amit alulról és felülről egyidejűleg, összehangoltan, sürgősen el kell végezni.
A III. Budapesti Demográfiai Fórumon a miniszterelnök szem elől nem tévesztendő megállapítást tett: „ha Európát nem az európaiak fogják benépesíteni a jövőben, és mi ezt a tényt elfogadjuk, természetesnek vesszük, akkor tulajdonképpen hozzájárulunk egy lakosságcseréhez, hozzájárulunk ahhoz a folyamathoz, hogy az európai lakosságot kicserélik.”
Mi pedig cseréljük csak ki a szövegben Európát Magyarországra, az európait magyarra és rettenjünk meg; ne titkoljuk egymás előtt, hogy e helyes meglátás sajnálatos módon érvényes a jelenlegi helyzetünkre is. Nem kevésbé, mint Európára! Nem vagyunk nemzetidegenek által kevésbé megszállt ország, mint bármelyik nyugat-európai ország, s a lakosságcserében sem vagyunk lemaradva. Ennek okán nem lehet túlértékelni annak jelentőségét, hogy e folyamat következménye kimondásra is került.
Ám csak akkor válik történelmi jelentőségűvé, ha valamennyien cselekvően teszünk érte, nem csak írott malaszt marad. A lehető legkomolyabban tegyük tiltakozás tárgyává valamennyien és minél szélesebb körben, hogy ijesztő mértékűvé vált és szabadon folyik a nemzetidegenek betelepülése, hatalomhoz, javakhoz, szavazati jogokhoz juttatása. Folytatódik az immár mély államot alkotó zsidóság nyomulása, s igazságtalan, érdemtelen, törvényellenes, arcátlan, magyarokat sértő pozitív diszkriminációjuk, ami végső soron nekik is kárt okoz.
Rohamosan nő a kínaiak száma, s ma már a települések nagy többségében van szükségtelen és homályos szerepet játszó kínai áruház, étterem. Szemet szúró a nyugat-európaiak, ukránok, törökök, más ázsiaiak élénkülő betelepülése. Érthetetlen, mert egyikükre sincs szükségünk, sőt mindez nem magyar, ellenkezőleg, a számarányuk növekedésével egyre inkább követelésszerűen megfogalmazódó magyarellenes érdekeket szolgál. Ez okból még érthetetlenebb miért engedélyezik az illetékesek mindezt nemcsak a megkérdezésünk (nemzeti konzultáció) nélkül, hanem kifejezett nemtetszésünk ellenére. Ha nem ismerjük fel, s nem mondjuk ki világosan és időben az itt jellemzett helyzetből parancsolóan adódó legégetőbb nemzeti feladatainkat nemcsak történelempolitikailag, aktuálpolitikailag sem állunk a helyzet magaslatán.
Országos, nemzeti szinten meg kell találnunk a gyakorlati megvalósítási módját, s halaszthatatlan nemzeti feladatként kell mindenkinek – kormánynak, országgyűlésnek, pártoknak, civil szervezeteknek, állampolgároknak – kezelni e nemzetünkre veszélyes folyamat leállítását és visszafordítását. A vádoló izmusok, a szépen hangzó nemzetidegen erkölcsi intelmek ellenére nem haladhatunk azon az úton tovább, amely lenullázza a ma még meglévő történelmi lehetőségeinket. A létben maradásunk követelményeinek felül kell írniuk a legszebb szavakat és a legvadabb rágalmazásokat. Senki ne értse félre, nem a rasszizmus felé kell kimozdulnunk, hanem az ellenünk alkalmazott rasszizmussal szemben önvédelmünkért, nemzetünk létben maradásáért kell megtennünk mindent, amit e nemes feladat megkövetel.
Mi pedig cseréljük csak ki a szövegben Európát Magyarországra, az európait magyarra és rettenjünk meg; ne titkoljuk egymás előtt, hogy e helyes meglátás sajnálatos módon érvényes a jelenlegi helyzetünkre is. Nem kevésbé, mint Európára! Nem vagyunk nemzetidegenek által kevésbé megszállt ország, mint bármelyik nyugat-európai ország, s a lakosságcserében sem vagyunk lemaradva. Ennek okán nem lehet túlértékelni annak jelentőségét, hogy e folyamat következménye kimondásra is került.
Ám csak akkor válik történelmi jelentőségűvé, ha valamennyien cselekvően teszünk érte, nem csak írott malaszt marad. A lehető legkomolyabban tegyük tiltakozás tárgyává valamennyien és minél szélesebb körben, hogy ijesztő mértékűvé vált és szabadon folyik a nemzetidegenek betelepülése, hatalomhoz, javakhoz, szavazati jogokhoz juttatása. Folytatódik az immár mély államot alkotó zsidóság nyomulása, s igazságtalan, érdemtelen, törvényellenes, arcátlan, magyarokat sértő pozitív diszkriminációjuk, ami végső soron nekik is kárt okoz.
Rohamosan nő a kínaiak száma, s ma már a települések nagy többségében van szükségtelen és homályos szerepet játszó kínai áruház, étterem. Szemet szúró a nyugat-európaiak, ukránok, törökök, más ázsiaiak élénkülő betelepülése. Érthetetlen, mert egyikükre sincs szükségünk, sőt mindez nem magyar, ellenkezőleg, a számarányuk növekedésével egyre inkább követelésszerűen megfogalmazódó magyarellenes érdekeket szolgál. Ez okból még érthetetlenebb miért engedélyezik az illetékesek mindezt nemcsak a megkérdezésünk (nemzeti konzultáció) nélkül, hanem kifejezett nemtetszésünk ellenére. Ha nem ismerjük fel, s nem mondjuk ki világosan és időben az itt jellemzett helyzetből parancsolóan adódó legégetőbb nemzeti feladatainkat nemcsak történelempolitikailag, aktuálpolitikailag sem állunk a helyzet magaslatán.
Országos, nemzeti szinten meg kell találnunk a gyakorlati megvalósítási módját, s halaszthatatlan nemzeti feladatként kell mindenkinek – kormánynak, országgyűlésnek, pártoknak, civil szervezeteknek, állampolgároknak – kezelni e nemzetünkre veszélyes folyamat leállítását és visszafordítását. A vádoló izmusok, a szépen hangzó nemzetidegen erkölcsi intelmek ellenére nem haladhatunk azon az úton tovább, amely lenullázza a ma még meglévő történelmi lehetőségeinket. A létben maradásunk követelményeinek felül kell írniuk a legszebb szavakat és a legvadabb rágalmazásokat. Senki ne értse félre, nem a rasszizmus felé kell kimozdulnunk, hanem az ellenünk alkalmazott rasszizmussal szemben önvédelmünkért, nemzetünk létben maradásáért kell megtennünk mindent, amit e nemes feladat megkövetel.
Nem lehet eleget, sem eléggé hangsúlyozni, s minden nemzeti érzelmű állampolgárunk legyen is tudatában, hogy óriási állandósult külföldi ellenséges és hazai nemzetidegen ellenzéki nyomás nehezedik a kormányra; felelőtlenség lenne mondvacsinált problémával nehezíteni a helyzetét.
Ám ma már kényszerűen mindenkinek számolni kell azzal, hogy a kiépült nemzetidegen háttérhatalom történelempolitikai elemzés szerint távlatilag nem kisebb, még csak nem is nagyobb, hanem végzetes veszélyt jelent kormányunkra, s ezzel a magyar megmaradásra. Ez nemcsak igazolja az érted haragszom, nem ellened szellemű bírálatot, hanem lelkiismeretileg, hazaféltésből, nemzetvédelemből parancsolóvá is teszi.
Szerencsénkre ki lehet mindezt mondani, s ez a kormánynak másik vitathatatlan érdeme. Oda is figyelünk a szavaira, de a tetteiből ítélünk, ahogy maga a kormányfő ajánlotta. Ennek szellemében a következtetésünk, irányelvünk csak ez lehet: halaszthatatlan közös nemzetmentő feladatunk, hogy a miniszterelnök által szavakba öntött helyes elvért ne csak lelkesedjünk és ismételgessük, hanem valóra váltsuk, mert, kimondani is nyomasztó, de megeshet, hogy a magyar megmaradásra az utolsó esélyünket vesztegetjük el, ha nem tesszük meg. A magyar hazafiak nem a személyes sorsunk miatt aggódnak – bár senki nem veheti zokon, ha törődnek vele – hanem, Európa drámai sorsát látva, országunk, nemzetünk jövőjét féltik.
Senki nem várhatja el tőlük, hogy a napirendre került sorskérdéseinkre vonatkozó történelempolitikai tapasztalataik ismeretében szó nélkül menjenek el a fenyegető veszélyek mellett. Ennek okán nem is puszta fejtegetésnek szánják a tényszerű helyzet elemzését, hanem cselekvésre felhívásnak.
*****
Cs. Szabó Béla közíró
Az idő elérkezett…..!
Gróf Apponyi Albert:
“Önök most megásták Magyarország sírját, de Magyarország ott lesz a temetésén mindazon országoknak, amelyek most itt megásták Magyarország sírját.”
Alig kellett száz év és a kínok között született jóslat beteljesedni látszik. Ezt a kijelentést Apponyi gróf mondta, midőn kihirdették a döntést a Trianon kastélyban Magyarország tragikus csonkolásáról. Mint köztudott az ország kétharmadát idegen érdekszférába sorolták, a legfőbb érvek az etnikai okok, a szövetségesek jutalmazásán túl a magyarok megbüntetése, valamint a magyarok eltüntetése a föld színéről! A döntéshozókat nem zavarta az a tény, hogy közel 3,5-4 millió magyar került idegen fennhatóság alá.
A tragédiát kínkeservesen, de túléltük az utána következő sorstragédiákkal együtt. Ugyan a külhoni magyarjaink, még mindig hordozzák a rájuk mért súlyos terheket, de azért LÉTEZNEK !
A történelem fura egy szerzemény, mert számtalanszor produkál olyan fordulatokat, amely az ártatlan szemlélőt is ámulatba ejti. Gondol egyet és a visszájára fordul.
Pestiesen szólva olykor a fagyi úgy látszik visszanyal, hiszen ma egy újabb katarzis látszik kibontakozni, aminek a vége megjósolhatatlan, mivel a „nagy, demokratikus és fejlett nyugat(?!)” egy olyan zsákutcába hajtott be amelyből már nem lehet kifarolni, és a történések eleve elrendeltetettek.
Az utóbbi évek migrációs hulláma megállíthatatlanul temeti be az európai kultúra fellegvárait, úgy mint az Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Belgium, Svédország, Spanyolország, és Németország stb,. Miközben a magyarokon anno azért verték el a port Trianonban, -de alaposan-, mert nagy számú kisebbség élt az ország területén. Most a nyugat egy új „Bábelt” épít önmagának.
A multikulturális forradalom, amelyet a világot behálózó szabadkőműves mozgalom talált ki és szorgalmazza annak végrehajtását, ma már úgy tűnik „multikultiba” utazik, míg az 1920 -as években a színtiszta nemzetekben gondolkodott ?!
Érdekes, de mi magyarok mindig a dolog rosszabbik felén vagyunk, mintha beteljesedni látszana az az átok és kívánság, amit már egyszer a történelem produkált számunkra: (német király rendelete szerint azzal a céllal, hogy "... decretum..Ugros eliminandos esse.." azaz " elrendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak".)
Ma egyes körök más módit választottak a magyarok kiirtására, de ma már nem csak a magyarok, hanem egész Európa és az európai népesség, vagyis a fehér rassz útban van, és ezért le kell cserélni! Az európai népesség a termelésben, ma már túl drága, igényei vannak, folyton szül és szabadságra megy, „szakszervezetesdit” játszik, ahol folyton egyeztetni kell és nem átallanak követelődzni, ami természetesen csökkenti a profitot ! Ezt a „világtőke” nem fogadhatja el, ezért a fehér rassznak mennie kell ! A fehér ember ne szüljön, ne terhelje a környezetét a babák ökológiai lábnyomával, inkább importáljunk feketéket Afrikából, azokat a gyermekeket kisebb ökológiai lábnyommal tudják felnevelni nem kell cumi, babakocsi, pelenka, nem kell figyelmes orvosi ellátás és fizetést is csak a tizedét kell adni nekik !!
Afrika és Ázsia végtelen „emberanyag” utánpótlási lehetőséget jelent a tőke számára. Afrikában és Ázsia egyes részein olyan mély szegénység van, amely az európai ember számára szinte elképzelhetetlen. Afrikában mélyszegénység van annak ellenére, hogy példátlan természeti és ásványi kincsek tárháza van (még mindig) a föld mélyén, azonban ez a kincs nem az afrikaiak számára hoz hasznot hanem Észak-Amerika és az európai volt gyarmattartók zsebeit gyarapítja évente akár 1000 milliárd dollárral is.
A „tőke” mára elszabadult és azt tesz amit akar, a politikusok vagy nem akarják, vagy nem tudják megfékezni. A mammon kiszabadult a ketrecéből !
Miközben a volt afrikai gyarmatok ma is szinte kvázi-gyarmati sorban élnek álljon itt egy infó:
Jelenleg 14 afrikai országot kötelez a gyarmati szerződésük arra, hogy devizatartalékuk 85 százalékát a francia központi bankba, és ezzel a francia pénzügyminiszter ellenőrzése alá helyezzék.
2014-es adatok szerint Togónak és még 13 másik afrikai államnak kell gyarmati adót fizetnie Franciaország számára. Az ellenálló vezetőket vagy meggyilkolták, vagy eltávolították a pozíciójukból. Akik engedelmeskedtek, most a franciák pazar életmódját támogatják, mialatt a saját népük mélyszegénységtől szenved. Franciaország csak papíron ismerte el gyarmatai függetlenségét. "Együttműködési megállapodást" íratott alá velük, melyben részletezte kapcsolatuk természetét, biztosította a frank, és a francia oktatási rendszer pozícióját az országokban, és meghatározta a katonai és a kereskedelmi preferenciáikat.
Ez az 1950-es évek óta érvényben lévő gyarmati paktum 11 főbb összetevőből áll.
1. Gyarmati adó fizetése Franciaország számára Az újdonsült "független" államoknak fizetniük kell a francia infrastruktúráért, melyhez a gyarmatosítás ideje alatt juthattak hozzá.
2. A nemzeti tartalékok elkobzása Az afrikai országok csakis a francia központi bankba helyezhetik letétbe monetáris tartalékaikat. Franciaország már 14 állam nemzeti tartalékával gazdálkodik 1961 óta. Kezeli Benin, Burkina Faso, Bissau-Guinea, Elefántcsontpart, Mali, Niger, Szenegál, Togo, Kamerun, Közép-Afrikai Köztársaság, Csád, Kongó-Brazzaville, Egyenlítői-Guinea és Gabon pénzét. Évről évre mintegy 500 milliárd dollár gazdagítja ily módon a francia kincstárat. Az afrikai országok évente a pénzük 15 százalékához férhetnek hozzá. Ezen felül jogosultak kölcsön felvételére a kereskedelmi átlagkamatlábon alapuló kamattal. A kölcsön maximális értéke azonban nem lehet magasabb, mint az előző évi állami bevételük 20 százaléka. Ha az ország ennél több kölcsönt szeretne felvenni - a saját pénzéből - Franciaország megvétózhatja.
Őszintén el kellene ismernünk, hogy a bankjainkban lévő pénz nagy része pontosan az afrikai kontinens kizsákmányolásából származik… - nyilatkozta nemrég Jacques Chirac, volt francia államfő.
*
Jó lenne azt hinni, hogy ezek csak eltúlzott vélemények, de sajnos nem azok. Ma az európai befogadó országokban beiskolázott tanulók statisztikáin pontosan lemérhető, hogy egy emberöltőn belül mi várható, azaz 25 éven belül 45-47 százalékos lesz a muszlimok aránya.
Erről a pontról már csak egy csepp kell, ahhoz, hogy átbillenjen a mérleg nyelve, és a demokrácia játékszabálya szerint a „vendég” kerül olyan helyzetbe, amikor a döntés a kezébe kerül és akár választhatja azt is, hogy akár kikiáltsa az iszlám államot !!
Az viszont biztos, hogy a nagy tömegű muszlimok már ma is a saját értékrendjük szerint rendezkednek be. Vagyis minden jogalappal rendelkezvén átszervezhetik az adott ország jogrendszerét, szokásait, betilthatnak nekik nem tetsző eseményeket, és azt nevezhetnek ki vezetőiknek akik nekik leginkább megfelelnek.
Érdekes világ következik! Van azonban még egy aspektus, amit számításba kell venni !
Az USA bajban van gazdasági téren, a hadiipart leszámítva ! Vajon lehet e az amerikai pénzügyi körök keze és érdeke Európa meggyengítése? Fűződhet e érdek ahhoz, hogy Európa országai mély társadalmi, politikai és gazdasági válságba csússzanak?
A válasz vélhetőleg -Igen! Hiszen az USA kereskedelmi háborút indított Európa ellen, Kína ellen és más komoly exporttal rendelkező országokkal szemben. Az USA régi nagy hagyományokkal rendelkező autóipara lemaradt a globális versenyben.
Éppen ezért a Soros-féle akciózás szinte kapóra jön az amerikai világhatalomnak és még a „corpus delicti” is rejtve marad !! Az európaiak tanácstalanul állnak a Soros jelenség előtt, mert nem értik, hogy milyen jogon avatkozik egy amerikai állampolgár, Soros György az európai ügyekbe?!
A fenti érdekösszefonódást nehéz bizonyítani. Azonban akkor még mindig kérdés a kérdés „qui prodest”?
Vagyis kinek az érdeke, hogy a bevándoroltatás legyen a legfőbb megoldás az ázsiai és az afrikai születés szabályzás helyett?
Mert ha végig gondoljuk, akkor a mai 7,5 milliárd ember két évtized múlva 10-11 milliárdra szaporodik, amelynél a föld eltartó képessége lehetetlenné válik.
Vajon mi lehet az oka annak, hogy azok, akik szorgalmazzák a milliók bevándoroltatását, éppen a leglehetetlenebb megoldást választották ki, a Sorosék és érdekkörei !
Nincs okozat ok nélkül tartja a Voltaire-i axióma ! Tehát okának kell lennie a bevándoroltatásnak, csak ez az ok még csak körvonalazódik.
Azonban immár a kocka el van vetve ! Apponyi gróf látnoki szavai beteljesedni látszanak, amiből nekünk magyaroknak jó lenne kimaradni. Nem csak a kultúránk védelme okán, hanem a tatár és török időkben erőteljesen megfogyatkozott magyarság roppant sérülékenységének okán is, hiszen évszázadokon keresztül csak fogyatkozott a magyar. Ez az új kor sem igazán kedvez nekünk, hiszen hosszú idő kell ahhoz, hogy a kormányzat által elindított családfejlesztési program beérjen és meghozza a gyümölcsét.
Mert mindenki beláthatja, hogy a tengerbe öntött üveg tinta szinte semmit nem számít az állagát tekintve, de ha a levesünkbe öntjük ugyanezt az üveg tintát bizony az ehetetlenné válik !!
2019. 10. 21.
Erről a pontról már csak egy csepp kell, ahhoz, hogy átbillenjen a mérleg nyelve, és a demokrácia játékszabálya szerint a „vendég” kerül olyan helyzetbe, amikor a döntés a kezébe kerül és akár választhatja azt is, hogy akár kikiáltsa az iszlám államot !!
Az viszont biztos, hogy a nagy tömegű muszlimok már ma is a saját értékrendjük szerint rendezkednek be. Vagyis minden jogalappal rendelkezvén átszervezhetik az adott ország jogrendszerét, szokásait, betilthatnak nekik nem tetsző eseményeket, és azt nevezhetnek ki vezetőiknek akik nekik leginkább megfelelnek.
Érdekes világ következik! Van azonban még egy aspektus, amit számításba kell venni !
Az USA bajban van gazdasági téren, a hadiipart leszámítva ! Vajon lehet e az amerikai pénzügyi körök keze és érdeke Európa meggyengítése? Fűződhet e érdek ahhoz, hogy Európa országai mély társadalmi, politikai és gazdasági válságba csússzanak?
A válasz vélhetőleg -Igen! Hiszen az USA kereskedelmi háborút indított Európa ellen, Kína ellen és más komoly exporttal rendelkező országokkal szemben. Az USA régi nagy hagyományokkal rendelkező autóipara lemaradt a globális versenyben.
Éppen ezért a Soros-féle akciózás szinte kapóra jön az amerikai világhatalomnak és még a „corpus delicti” is rejtve marad !! Az európaiak tanácstalanul állnak a Soros jelenség előtt, mert nem értik, hogy milyen jogon avatkozik egy amerikai állampolgár, Soros György az európai ügyekbe?!
A fenti érdekösszefonódást nehéz bizonyítani. Azonban akkor még mindig kérdés a kérdés „qui prodest”?
Vagyis kinek az érdeke, hogy a bevándoroltatás legyen a legfőbb megoldás az ázsiai és az afrikai születés szabályzás helyett?
Mert ha végig gondoljuk, akkor a mai 7,5 milliárd ember két évtized múlva 10-11 milliárdra szaporodik, amelynél a föld eltartó képessége lehetetlenné válik.
Vajon mi lehet az oka annak, hogy azok, akik szorgalmazzák a milliók bevándoroltatását, éppen a leglehetetlenebb megoldást választották ki, a Sorosék és érdekkörei !
Nincs okozat ok nélkül tartja a Voltaire-i axióma ! Tehát okának kell lennie a bevándoroltatásnak, csak ez az ok még csak körvonalazódik.
Azonban immár a kocka el van vetve ! Apponyi gróf látnoki szavai beteljesedni látszanak, amiből nekünk magyaroknak jó lenne kimaradni. Nem csak a kultúránk védelme okán, hanem a tatár és török időkben erőteljesen megfogyatkozott magyarság roppant sérülékenységének okán is, hiszen évszázadokon keresztül csak fogyatkozott a magyar. Ez az új kor sem igazán kedvez nekünk, hiszen hosszú idő kell ahhoz, hogy a kormányzat által elindított családfejlesztési program beérjen és meghozza a gyümölcsét.
Mert mindenki beláthatja, hogy a tengerbe öntött üveg tinta szinte semmit nem számít az állagát tekintve, de ha a levesünkbe öntjük ugyanezt az üveg tintát bizony az ehetetlenné válik !!
2019. 10. 21.
*****
Vádak és tények
Előre bocsájtom, hogy nem vagyok senkinek a védőügyvédje, de még csak a fogadott prókátora sem !! Még a kormányé sem!
De az igaztalan vádak mélységesen felháborítanak, még akkor is ha kritikus „tudósok”, vagy ismert „közszereplők” mondják, vagy írják azt le. A hamis szólamok úgy hangzanak, hogy folyamatosan megy a korrupciózás, a lopásozás, a mészárosozás(!), pár ciklussal visszább, pedig ment a gyurcsányozás(!).
Végre tisztába kellene tenni a kérdést erre próbálok kísérletet tenni, ha sikerül.
Mivel ez a jelenség közel 30 éve folyik, ezért vissza kell menni a kezdetekig, vagyis a „gengszterváltás” és a privatizációnak nevezett „szabadrablásig”, amely alfája és omegája ennek az ügynek.
Talán mindenki egyetért abban, hogy nem csak erkölcsileg, de politikailag is a legtisztességesebb az lett volna, ha az 1948-ban törvénytelenül államilag elrabolt vagyon elemeket visszaszolgáltatták volna az eredeti tulajdonosainak, de az már az ismert okokból részben lehetetlen volt, másrészt az első kormány impotenciája miatt, valamint az SZDSZ nyílt hazaárulása miatt, a valódi tulajdonosok kisemmizésre kerültek!
Ezen már természetesen változtatni nem lehet, hisz nincs az az, ország amely a gazdasági átrendeződések
sorozatát kibírná, tehát tekinthetjük ezt a privatizációs folyamatot akár törvényesnek is de erkölcsösnek, becsületesnek soha !!
Így tehát a startpisztoly lövésére, elindult az a nagy amerikai álomként ismert „fogd amit tudsz és fuss”(!), amely meghatározta a kilenc és félmillió magyar sorsát az elkövetkező évtizedekre. Hatalmas bűnözési projektek indultak gyilkosságokkal, robbantásokkal, mint az amerikai alvilágban a kezdet kezdetén, és még Al Capone is megirigyelte volna a dolgot anno. Az emberi pofátlanság és kapzsiság az egeket verdeste, míg az „állam” szép csendesen haldoklott.
A lelépő kommunista vezetőkből demokratákká átvedlett politikusokat csak a zsebük vezérelte és a kapcsolataik révén az állami törvényhozás kizárólag az ő érdekeiket szolgálta.
Így alakultak ki hatalmas vagyonok, amelyeket működtetnek egyes szerencsés emberek, mint például Gyurcsány és Mészáros, hogy a többiről ne is beszéljek. Azonban közelebbről megvizsgálva a gazdasági folyamatokat következik egy igazán érdekes felvetés, vajon mi késztette a Horn, Medgyesi, Gyurcsány kormányt arra, hogy a legnagyobb autópálya építő a Strabag legyen, amikor magyar vállalkozások tömkelege várt megrendelésre, a munkások pedig munkára?
De hát mi is a baj ezzel!?
A Strabag magyar alvállalkozókkal, magyar munkaerővel dolgoztatott ugyan, de a nyereség az már külföldön landolt, vagy egy része ki tudja kiknek a kasszájában! Most persze jönnek a megmondó emberek és azt mondják, hogy ez van ma is. Fogadjuk el a feltételezést, hogy így van.
Akkor tisztelt kritikus tudós urak, vajon melyik jobb üzlet, ha minden projekten több száz millió, vagy esetleg száz milliárd forint külföldön landol, vagy a magyar gazdaságot, bankrendszert erősíti, netán jut fejlesztésre, kutatásra stb,. Ha már van vállalkozói kör, amely „megszedte magát” egy kiszorított polgári rétegen, akkor nem evidens, hogy ők kapják meg a hazai munkák dandárját? Nem célszerű, hogy azokon keresztül a magyar gazdaság erősödjön?
De fogalmazzuk meg ezt a foglalkoztatás szemszögéből. Ma már minden „kisovodás” is tudja, hogy nem azért kell megfizetni az embereket, hogy a vállalkozásnak minél többe kerüljön az adott projekt, hanem azért, hogy a munkás is fogyasztóvá váljon, és ezzel bővítse a piac forgalmát, azaz, a termék amit a gyártó, gyárt minél több példányban keljen el.
Néhány neves közgazdász sajnálattal, de nem látja át ezt az igen egyszerű gazdasági folyamatot, persze számukra az alábbi idézet a legmegfelelőbb: (A gondolkodás a lehető legkeményebb munka, valószínűleg ezért gyakorolják oly kevesen.) (idézet: Henry Ford)
Ugyanezek és még sokan mások szidalmazzák azért ezt a polgári réteget, -amely gyakorlatilag ennek az egész „gengszterváltásnak” a legnagyobb vesztese volt- mert a Fideszre voksolt!
Nézzük miért is szavaznak a Fideszre ezek az emberek ?
Szerintem azért, mert pontosan látják azt, hogy a jelenlegi kormány nem a külföldi lobbisták lerakata, hanem markánsan érvényesíti az ország érdekeit, mind a vállalkozási, mind a nemzetközi színtéren.
Ennek az érdekérvényesítésnek az eredményi pedig minden szinten láthatóak, tapasztalhatóak.
Gyurcsány a legutolsó választások után elszólva magát kijelentette, hogy:
-Nem értem, hogy mi az Orbán sikerének a titka!!
Azt kell hogy mondjam, - mint miniszterelnöki aspiránsnak –, ez roppantul szomorú !
A baloldallal nem az a baj, hogy baloldali, hanem az, hogy nem az ország érdekeit védi, sőt fennen hangoztatta, hogy „merjünk kicsik lenni”.
A 40-es évek végén eltiport középosztály, vagyis a polgárság ma már abban érdekelt (ha már nem kapta vissza a vagyonát, vagy annak egy részét), hogy azok, akik megszerezték, úgy működtessék, hogy az az ország fejlődését, és az Ő, vagyis az emberek javát szolgálják.
Gyurcsánnyal sem az a baj, hogy „hangyákkal összehordatott” magának milliárdokat, hanem az, hogy csapni való vezető, és EU-s példák mutatják, hogy egy ország vezetőjeként pénzügyi szélhámos, mivel hamis mérleget mutatott be auditálásra !!
Ez nem méltó egy ország vezetőjéhez.
Medgyesi aki mindenáron „ócsítani” akart a nemzetközi befektetőknek, olyan munkanélküliségi hullámot indított el, amellyel 13%-ra növelte a munkanélküliségi rátát.
Tovább tetézve a bajt kitiltotta az MNB-s államadósság finanszírozására szóló kötvényekből a magyar magán befektetőket, ezzel újra zsarolhatóvá téve az ország pénzügyi rendszerét, amely aztán 2008-ban be is következett !!
Horn Gyulát se hagyjuk ki a sorból, hiszen neki köszönhető az a privatizációs folyamat – amelynek bevételeiből szociális kampányelemeket finanszírozott „MALÉV” kedvezmények nyugdíjasoknak(!?) – ahol a mezőgazdaság összeomlásáért felelős eladások történtek, vagyis a mezőgazdasági feldolgozó ipar külföldi kézbeadása történt. Ezzel megpecsételődött hosszú időre a mezőgazdaság sorsa!
Hát ezért gondolja azt a polgárok zöme, hogy elég volt a handabandázásból és 2010-től pusztán a tények beszéljenek.
Persze folytathatnánk még számtalan adalékkal az elmúlt 30 év történetét, hiszen téma van bőven, újságíró legyen a talpán aki ezt mind fel tudja dolgozni.
Cs. Szabó Béla
közíró
*****
Gazdag László
HÁROM SZERZŐ AZ ISZLÁMRÓL ÉS A MIGRÁNSVÁLSÁGRÓL(1)
„Az iszlám véres határai” (Samuel P. Huntington)
Samuel P. Huntington 1996-ban megjelent könyve A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása.
A 10/3. alfejezet címe: Az iszlám véres határai. (2) Huntington elemzi kora konfliktusait, és megállapítja, hogy a muzulmánok és az összes más felekezethez (katolikus, protestáns, buddhista, hindu, zsidó, stb.) tartozók között a kapcsolat „általában ellenséges”, és gyakran fajul véres összecsapássá. „...a kilencvenes évek elején újra az erőszak lett az úr. Az iszlám határvonalai mentén mindenhol azt tapasztalni, hogy a muzulmánok képtelenek békében élni szomszédaikkal.” (437.o.) Érdekes a folytatás is, amikor Huntington azt vizsgálja, hogy más felekezetek esetében, ha egyik fél sem muzulmán, jellemző-e ugyanez a konfliktusokkal, erőszakkal terhelt kapcsolat? A válasza határozott „nem”! Ted Robert Gurr elemzését közli mindössze két évre, 1993-94-re vonatkozóan, és eszerint a húsz akkori nagyobb etnikai-vallási konfliktusból tizenötben az egyik fél muszlim volt.
„Az iszlámon belüli konfliktusok száma is lényegesen nagyobb, mint a más civilizáción belülieké...” (438.o.)
Ted R. Gurr hat olyan nagy konfliktust elemez külön is, amelyben legalább 200 ezer fő volt a halálos áldozatok száma, és megállapítja, hogy ezek közül háromban az egyik fél muzulmán volt (Szudán, Bosznia, Kelet-Timor), kettőben mindkét fél muszlim volt (Szomália, Irak), és csak egyetlen háború olyan dúlt, amelyben nem mutatható ki muszlim résztvevő csoport: Angola.
A New York Times elemzése szerint 1993-ban 59 etnikai-vallási konfliktus szedte áldozatait a világon, ezek felében legalább az egyik fél muzulmán volt. Egy másik vizsgálatban, amelyet Ruth Leger Sivard végzett, 1992-ben 12 ilyen összecsapásban kilencben volt legalább az egyik fél muszlim.
„Három különböző elemzés adatai ugyanarra a konklúzióra jutottak: a kilencvenes évek elején a muzulmánok sokkal több csoportok közötti konfliktusban vettek részt, mint a nem muzulmánok, és a civilizációközi háborúk háromnegyede muzulmánok és nem muzulmánok között tört ki. Vagyis az iszlám határai éppoly véresek, akár maguk az iszlám országok. A muzulmánok erőszakos konfliktusok iránti vonzalmáról árulkodik a muzulmán társadalmak militarista jellege.” (440.o.) Itt csak emlékeztetnék arra, hogy 2015-ben a mindössze harmincegymillió lakosú Szaúd-Arábia a hadi kiadások terén a harmadik volt a világon, az USA és Kína mögött, de megelőzve Oroszországot! A muzulmán országok magas katonai kiadásait értékelve James Payne megállapítja, hogy „az iszlám és a militarizmus összefügg egymással.” (440.o.)
Huntington konklúziója: „A muzulmán harciasság és erőszak olyan tény a 20. század végének világában, melyeket senki sem tagadhat, lett légyen az muzulmán,vagy bárki más.” (441.o.) Ne feledjük el: mindezt 2011. szeptember 11. előtt írta! A 448. oldalon fölteszi a kérdést: „… miért van az, hogy a 20. század végén a muzulmánok sokkal gyakrabban keverednek csoportközi konfliktusokba, mint más civilizációk népei?”
„Először is: ...az iszlám – kialakulásától kezdve - mindig is a kard vallása volt, amely mindig is a kard erényeit dicsőítette. … Magát Mohamedet is kemény harcosnak és erőskezű hadvezérnek tartották. (Krisztusról, vagy Buddháról senki sem állítana ilyesmit.” Itt közbevetőleg megjegyzem, hogy Mohamed volt az egyetlen a nagy vallásalapítók közül, aki egyben államalapító is lett.
„Az iszlám tanok a hitetlenek elleni szent háború szükségességét hirdetik...” (449.o.)
„Az iszlám abszolutista jellege még a kereszténységen is túltesz. Vallás és politika összeolvad benne...” (451.o.) Huntington szerint az iszlámot a militarizmus, a nehéz kezelhetőség, a szomszédokkal, más vallásúakkal való örökös konfliktusos viszony jellemzi. Abból vezeti le, hogy egykor az egymással állandóan háborúskodó beduin közösségekben született, és onnan hozta magával ezt az agresszív mentalitást. Véleményem szerint (Huntington műve ismerete alapján) a szerző nem olvasta a Koránt. Az agresszivitás magából a Koránból ered. Abban persze Huntingtonnak igaza lehet még, hogy viszont a Koránt átható gyűlölet és agresszivitás következhetett abból a társadalmi közegből, amelyben kialakult.
Még egy fontos körülményre hívja föl a figyelmet: „Az iszlám pontosan azért lehet az instabilitás forrása a világ számára, mert nem rendelkezik domináns központtal.” (452.o.) Az iszlámnak nincs például pápája, nincs Rómája. Ez igaz, de a buddhizmusnak, hinduizmusnak és a keresztény református, evangélikus, keleti ortodox felekezeteknek sincs, mégsem váltak az instabilitás forrásaivá! Éspedig azért, mert ezeknek a vallásoknak nincs agresszivitást és intoleranciát hirdető Koránja!
Persze vannak máshol is felekezetek közötti véres konfliktusok, erre példa Sri Lanka, ahol a buddhista szingaléz kormány vív véres polgárháborút a hindu tamilokkal évtizedek óta. Láthattuk Észak-Írországban is az esztelen vallási-etnikai gyökerű terrort, pedig ott mindkét fél a könyörületességet és békességet hirdető Krisztushoz imádkozik. A kereszténység történelme is bővelkedik véres tragédiákban. 1099-ben, amikor Bouillon Gottfried lovagjai bevették Jeruzsálemet, a lovak szügyig gázoltak a vérben, mindenkit lemészároltak, a nőket, gyerekeket, öregeket, zsidókat, örményeket is. Láthattuk az Inkvizíció szörnyűségeit évszázadokon át, vagy a XVI. századot, a vallásháborúk korát. De a kereszténység mégis csak le tudta vetkőzni ezeket a szörnyű negatív vonásokat, és az is nagyon fontos, hogy mindez az agresszió éppenséggel tagadta a vallási alapmű, az Újszövetség szellemiségét. Ezzel szemben az iszlám agresszivitása, intoleranciája magából a vallási alapműből, a Koránból következik! Huntington ezt nem domborította ki, valószínűleg azért, mert sohasem olvasta a Koránt.
Oriana Fallaci jajkiáltásaOriana Fallaci, a világhírű olasz író, újságíró három művet is szentelt az iszlám veszélynek, a migrációnak. Jellemző, hogy őt ezért, és az interjúiért Tamás Gáspár Miklós, az agyonsztárolt liberális „filozófus” nemes egyszerűséggel csak lefasisztázta. TGM szereti a jelzőket dobálni, bárki aki eltér az ő kánonjától, hamar megkapja a fasiszta, rasszista jelzőt. Íme, álljon itt egy kis szemelvénygyűjtemény Fallaci három művéből!
A harag és büszkeség. Művelt Nép Könyvkiadó, 2003. A 18-19. oldalon Fallaci e könyv születéséről ír. Eredetileg egy lap számára készített cikket, de az túl hosszúra sikerült. Elkezdte rövidíteni „… az írott szó éppúgy képes gyógyítani, ahogy ölni is. … Kivágtam belőle a két Bamidzsánban készült Buddháról szóló részt.(3)” A cikkbe végül bekerült utólagos kiegészítésekkel kapcsolatban egy döbbenetes mondat (19.o.): „A kiegészítés… szinte minden esetben azzal a náci fasizmussal kapcsolatos, amit az iszlám fundamentalisták testesítenek meg a viselkedésükkel mindenütt, ahol csak megvetik a lábukat.” Fallaci bizony minden teketória nélkül hasonlítja az iszlám fundamentalizmust a nácizmushoz! Majd folytatja. „Egy vérlázító és primitív nyelvtani szinten megírt kiadványukban például, amely „Az iszlám megbünteti Fallacit” címet viseli, és amit Olaszország minden muszlim közösségében osztogatnak, az úgynevezett Olasz Iszlám Pártjának elnöke (aki egyébként jól ismert Olaszország antiterrorista rendőrsége előtt) felháborító módon sértegeti halott apámat, és felszólítja a vele egy vallásúakat, hogy Allah nevében öljenek meg engem.”
Fallaci párhuzamot von az 1930-as évek demokráciáinak bűnös tehetetlensége, közömbössége, és korunk hasonló attitűdje között, amikor idéz egy emigráns olasz politikus, Salvernini Amerikában 1933. május 7-én elmondott beszédéből (20.o.): „Ha közömbösek maradtok, ha nem siettek a segítségünkre, akkor előbb-utóbb titeket is megtámadnak!”. Fallaci szerint akkor még az amerikaiak semmit sem tudtak Hitlerről és Mussoliniről. „Ezzel szemben az iszlám fundamentalistákról mi európaiak mindent tudunk. Alig két hónappal a New York-i apokalipszis után, emlékezzenek csak vissza, maga Bin Laden bizonyította, hogy igazam van, amikor azt kiáltom: „Hát nem értitek, nem akarjátok megérteni, hogy egy fordított keresztesháború zajlik. Vallásháború, amit ők Szent Háborúnak, dzsihádnak hívnak. Hát nem értitek, nem akarjátok megérteni, hogy azok a fordított kereszteslovagok a Nyugatot meghódítandó világnak tekintik, amelyet alá kell vetni az iszlámnak!” Emlékeztetem az olvasót, hogy ezt Fallaci nem 2015-ben, hanem 2001-ben írta! Bin Laden egyik videofelvételen közzétett beszédét egyenesen Hitler beszédeihez hasonlítja. Az iszlámról kimondja „a király meztelen” jellegű igazságot, amit a Nyugat nem hajlandó tudomásul venni, a „megértési kreténizmus” jegyében. 23.o.: „Az a Hegy (az Iszlám! Gazdag L.) amely ezernégyszáz éve … nem emelkedett ki vakságának mélységéből, nem nyitotta meg ajtaját a civilizáció vívmányai előtt, sohanem akart hallani szabadságról, demokráciáról, fejlődésről. … Az a Hegy, amely fulladozik az analfabétizmustól...”.
104.o.: „Vajon az iszlám zsarnokság nem ugyanolyan elfogadhatatlan és megengedhetetlen, mint a fasiszta és a kommunista rezsimek?” Döbbenetes az a kép is a 106. oldalon, amely mint cseppben a tenger, mutatja esszenciaként a nyugati civilizáció impotenciáját: miként szentségtelenítették meg Allah fiai a firenzei Dóm teret. Az ateista Fallaci szörnyülködik! „… az a sárga vizeletcsík, amely megszentségtelenítette a keresztelőkápolna évezredes márványát, valamint az arany ajtókat is. (Te jó ég, ! Micsoda ívekre képesek ezek az Allah fiai!Hogy tudták ők megcélozni azt a helyet… majdnem két méter távolságra az ő vizelőeszközüktől?). A sárga vizeletcsíkokkal és ürülékszaggal, ami eltorlaszolta a San Salvatore al Vescovo főbejáratát: a remekbe szabott román korabeli templomét (kilencedik század), ami a tér közelében áll, és amit Allah fiai latrinává tettek, akárcsak a bejrúti templomokat 1982-ben.”
A 81-82. oldalon Fallaci leírja, hogy 1975-ben hogyan végeztek ki Daccában, Balngladesh fővárosában, egy stadionban húszezer ember előtt 12 „tisztátalan” férfit muzulmán szélsőségesek. Bajonettel döfték le őket, miközben a húszezer fanatikus Allah akbárt (Allah a legnagyobb) kiáltott. Egy 10 éves kisfiú berohant a kivégzés kezdete előtt, a bátyját akarta megmenteni, és a kivégzőosztag elé vetette magát. „Nehéz csizmák sarkával zúzták össze a fejét.”
Az értelem ereje. Művelt Nép Könyvkiadó, 2016. 51.o. Fallaci a firenzei Santa Margherita templom(4) plébánosától, don Roberto Tassi atyától idéz gondolatokat. „Az Iszlám teokrácia. A teokrácia tagadja a demokráciát. Tehát az iszlám demokráciaellenes.” „Drága fiaim! Az ateizmus nagy szolgálatot tett az Egyháznak. Mert megvonta tőle az e világi hatalmat, és rászorította, hogy kizárólag Istennel foglalkozzon., semmi mással!” „Milyen angyalok és arkangyalok repkednek az égben, akik könyveket adnak bárkinek is, beleértve a tevehajcsárt!” „Elnéző és irgalmas iszlám? Drága fiacskáim, valaki vagy muzulmán, vagy nem az. Ha az, akkor engedelmeskednie kell a Koránnak. És nekem a Korán nem tűnik egy békeszerető könyvnek. Olvassátok csak, olvassátok!” Én is ezt tudnám javasolni Európa elhülyült entellektüeljeinek: olvasni a Koránt! Ha az 1930-as években nem tartották volna rangon alulinak ezek az entellektüelek, hogy a „bohémiai káplár, a mázoló” Mein Kampfját elolvassák, másként alakult volna a történelem! Mert az 1923-24-ben írt Mein Kampfban minden benne van, ami később bekövetkezett!
Egyedül Churchill vette a fáradtságot, ő meg is értette, csak 1940. május 10-éig nem volt döntési helyzetben. Nos, a Koránban is minden benne van: az Iszlám Állam, a torokelvágás, az öngyilkos merényletek, Európa iszlamizációja, stb.
Egyedül Churchill vette a fáradtságot, ő meg is értette, csak 1940. május 10-éig nem volt döntési helyzetben. Nos, a Koránban is minden benne van: az Iszlám Állam, a torokelvágás, az öngyilkos merényletek, Európa iszlamizációja, stb.
Végezetül: Az utolsó interjú. Az apokalipszis. Művelt Nép Könyvkiadó, 2016.
43-144.o. Fallaci idéz Jean Raspail francia írótól, aki már 1973-ban (!) megjósolta egy könyvében (Szentek Tábora) a mi nyugati civilizációnk pusztulását. „Meg vagyok győződve arról, hogy Franciaország sorsa már megpecsételődött. … már otthon érzik magukat az én otthonomban. Ez a helyzet immár visszafordíthatatlan.2050-re az eredeti franciák a lakosságnak mindössze a felét fogják kitenni. És már mind öregek lesznek. A másik fele maghrebi, afrikai ázsiai lesz… És egész Európa, az egész menetel a saját halála felé.”
Fallaci megrázó eseteket sorol föl az iszlám „erkölcs” bemutatására. 174.o. „...hogy megértsük, hogyan bánnak a nőkkel abban a Törökországban, amely ismét átadta magát a Koránnak...”. „A harmincöt éves Cemse Allak esetét, akit egy brutális alak megerőszakolt és teherbe ejtett, a családja pedig halálra kövezte őt ezért. (A sógornője a következő választ adta az angol újságírónőnek, aki interjút készített vele: Mi mást tehettünk volna? Vénkisasszony volt, és elveszítette a becsületét. Megerőszakolták, vagy sem foltot ejtett a mi becsületünkön.)”
A Korán szigorúan tiltja, hogy egy idegen férfi hozzáérjen egy nőhöz! Ezért Európa kórházaiban férfi orvos, pl. nőgyógyász nem vizsgálhat meg nőt, még életveszély esetén sem! Agyrém a XXI. században? Az. De Fallaci példái még hátborzongatóbbak! 175.o. A törökországi tengerparti Szmirnában egy lányosztály diákjai csadorban osztálykiránduláson vettek részt férfitanárokkal és egy vallásoktatóval. A szigorú tiltás ellenére öt úszni nem tudó lány beszökött csadorban a tengerbe, ám elmerültek. A tanárok utánuk akartak ugrani, de a a vallásoktató elállta útjukat azzal, hogy a Korán tiltja. Az öt lány megfulladt. Szaúd Arábiában egy 36 nőt hagytak elégni egy tűzben, mert ők nem hozhatták ki őket az égő épületből! Ugyancsak Szaúd-Arábiában csak 2018-ban engedélyezték először azt, hogy nők jogosítványt válthassanak ki és autót vezethessenek!
Látszólag most eltérek a témától, de ez tényleg csak a látszat, ugyanis a nyugati kultúrkör elhülyülésének része a genderprobléma, ugyanúgy, ahogy viszonyul az iszlámhoz! 186.o. ...a homoszexualitás önmagában egyáltalán nem zavar engem. … Ellenben bosszant, amikor a feminizmushoz hasonlóan átalakul ideológiává.” 189.o.. „Milyen jogon akar egy homoszexuális (hímnemű, vagy nőnemű) pár örökbe fogadni egy gyermeket? Milyen jogon várja el, hogy gyermeket nevelhessen ebben az Életről alkotott torz szemléletben? 190.o.: „És az a kép, amelyen két férfi, vagy két nő pózol egy újszülöttel Mária és József paródiájaként...”. „...az Állam törvényei nem hagyhatják figyelmen kívül a Természet törvényeit. Nem hamisíthatják meg az Élet törvényeit...”. Megjegyzem itt, hogy ma Nagy-Britanniában 30 ezer gyermek vár nem átalakító műtétre! Ez 30 ezer tönkretett élet, az emberi ostobaság esszenciája! A 193. oldalon „a Nyugat önfelszámolásra irányuló vágyáról” ír, és ez az, ami a genderkérdést és az iszlámmal szembeni attitűdöt összeköti: a nyugati civilizáció elindult az önfelszámolás útján. Róma végnapjai...
Nos, ezt az Oriana Fallacit fasisztázta le nemes egyszerűséggel Tamás Gáspár Miklós, az ultraliberális „filozófus”! No comment...
Kertész Imre az iszlámról, a migrációról
Az egyetlen irodalmi Nobel-díjas magyar író (2002), Kertész Imre (1929-2016), A végső kocsma c. önéletrajzi regényében (Magvető Kiadó, 2017) megsemmisítő bírálatot mond az önmagát védtelenné tevő, a muzulmán invázió előtt birkaként kapituláló európai társadalmakról, de legfőképpen a minden téren teljességgel csődöt mondott politikai és szellemi elitről. 95.o.: „A nagy európai csőd. A liberális korszakban beengedett idegenek mára teherré váltak… Teljes zavar és bizonytalanság; a terror megfélemlítette Európát, s Európa lefekszik a terrornak, akár egy rossz kurva a verekedő stricijének.”
221-222.o.: „Az esti repülőjárat tele nyomorúságos arabokkal… Különös fajta nyomorult családok, asszonyok nagyfejű, agresszíven üvöltő gyerekekkel; ahelyett, hogy megesne rajtuk a szívem, bombákra és terrorra asszociálok. Európa hamarosan belepusztul egykori liberalizmusába, amely gyermetegnek és öngyilkosnak bizonyult. Európa létrehozta Hitlert, és Hitler után nem maradtak érvei: az iszlám előtt szélesre tárultak a kapuk, nem mertek többé fajról, vallásról beszélni, , miközben az iszlám mintha más nyelvet nem ismerne már, mint a tőle idegen fajok és vallások iránti gyűlölet nyelvét.” Pedig Kertész nem olvasta a Koránt, így nem tudhatja, hogy annak minden oldaláról árad az összes nem muszlimmal szembeni mérhetetlen gyűlölet. De a Nyugat entellektüeljei a homokba dugják a fejüket, akár a strucc, a nagy „megértési és elfogadási kreténizmus” jegyében. Mint amikor a harmincas években megpróbálták „megérteni” Hitlert: persze, agresszív a stílusa, de csak a népén esett sérelmeket akarja orvosolni. Hát, így is felfoghatjuk...
225-226.o.: „Arról van szó, ahogyan a muzulmánok elárasztják, s majd birtokukba veszik, magyarán elpusztítják Európát; ahogyan Európa mindezt kezeli; az öngyilkos liberalizmusról és az ostoba demokráciáról; demokráciát és szavazási jogot a csimpánzoknak. Mindig ez a vége: a civilizáció eléri a túltenyésztett állapotot, amikor már nem csak hogy képtelen rá, de nem is akarja megvédeni magát, amikor, látszólag értelmetlen módon, a saját ellenségeit imádja. Ráadásul mindez nem mondható el nyilvánosan. Miért nem? A kérdés nyugtalanítana, ha időközben nem vált volna belőlem „közéleti ember”. Jaj, csak nehogy ezért a csimpánz hasonlatért Kertészt valaki rasszizmussal vádolja! Ettől a nagy humanistától mi sem állt távolabb! Egyszerűen arra utal, hogy többségében analfabéta, fél-analfabéta, de legalábbis alulképzett fiatalok özönlenek Európába, akiket a modern gazdaság képtelen már ma is felszívni. Majd menekültstátuszt, letelepedési engedélyt, végül törvényszerűen állampolgárságot, tehát szavazati jogot kapnak!
248.o.: „Weimar. A Goethe díj átvétele. … A Goethe nyári lakját övező gyönyörű parkban minden tárgy, minden mellszobor graffitik áldozata lett. A parkban egy fellah-nép tagjai ődöngenek...”
260.o.: „...nem az arab terroristák, hanem mi magunk vagyunk a veszedelmesek.”
289.o.: „Lemondtam a Neue Zürchernek írandó cikkemet, holott szívesen kifejteném a véleményemet az előttünk álló várható változásokról. Gyilkos világ kezdődik, nacionalizmus, rasszizmus; Európa kezdi felismerni, hová juttatta liberális bevándorláspolitikája. Hirtelen ráébrednek, hogy olyan állatfajta, amelyet multikulturális társadalomnak hívna, nem létezik. … Az a baj, hogy nem differenciálnak: külön törvények illetnék meg a szabad polgárt, és más törvényeknek kellene vonatkozniuk a muzulmánokra. … megnyílt a lehetőség az új diktatúrák előtt,amelyek a veszélyhelyzet ürügyén elsősorban saját polgáraikra hoznak veszedelmet.” Döbbenetes, hogy Kertész milyen jól látja az összefüggést Európa meggondolatlan ultraliberális bevándorláspolitikája és a szélsőjobboldal előretörése között!
312.o.: „Európa pusztulásának nyomorúságos hétköznapjai. Európa kegyelemért könyörög az iszlámnak, csuklik és vonaglik az alázattól… Undorító ez a színjáték. Európát a gyávaság és az erkölcsi debilitás pusztítja el, a védekezésre való képtelensége és a nyilvánvaló erkölcsi kátyú… A keleti zsarnokság elleni felkeléssel kezdődött (a perzsa háború) és a legméltatlanabb keleti hatalomnak való megadással végződik… Requiem aeternam.”
335.o.: „Európa megint az egyik legszégyenteljesebb korszakát éli. A Deutsche Oper levette a műsoráról Mozart Idomeneoját, mert a cselekmény úgymond sérti az iszlámot.”
Nem folytatom, tökéletes a diagnózis: Európa elhülyülése, a végletekig fokozott ultraliberalizmus jegyében. Európa értelmiségének, politikai osztályának falrengető problémája ma nem a migránskérdés, az iszlám jelentette veszély, hanem a gender! Ez már tényleg „A Nyugat alkonya”, de nem úgy, ahogy Oswald Spengler értette...(5).,
1. A Szerző Iszlám apokalipszis c. készülő könyvének egyik fejezete cikké átdolgozva.
2. Európa Kiadó, 2006. 434-441.o.
3. Afganisztánban, Bamidzsánban állt a világ két legnagyobb Buddha szobra egy sziklába faragva, amit a tálibok szétlőttek, mint förtelmes bálványokat. Az Iszlám Állam is iszonyatos károkat okozott Ninivében, az emberi civilizáció hajnalának pótolhatatlan műkincseiben. Mert a „civilizált” nyugati világ hagyta!
4. Ebben a templomban pillantotta meg először Alighieri Dante 1274-ben Beatricét!
5. Spengler, e művében, a Nyugat alatt az angolszász kultúrkört értette, beleértve a franciákat is, a Kelethez pedig a germán kultúrkört, amely szerinte akkor (a húszas években) jött fölfelé. A náciknak is tetszett ez a gondolat, de Spengler elutasította őket, így kegyvesztetten, elfeledve halt meg 1936-ban.
*****
Cs. Szabó Béla közíró
Liberalizmus, fasizmus, avagy „liberálfasizmus” ?
"Az ördög meggyőzte az emberiséget, hogy nem létezik.
És ami nem létezik, az ellen az emberiség nem is védekezik!"
A XX. és a XXI. századi politikai ideológiák folyamatosan változna, no meg torzulnak.
Ez történt például az ún: munkásérdekeket védő szocialistáknál, amikor is két torz részre szakadtak, a nemzeti és az internacionalista, kommunista -féle torzult képződményekre.
Ilyen torzulás zajlik ma is, nem is kis léptékben, hanem hatalmas öles lépésekben. Ma már írások százai fogalmazzák meg azokat az ismérveket, amelyek szinte szóról-szóra megegyeznek az ún: „szociálfasizmusokra” jellemző működési, illetve ideológiai ténykedésével.
A nagyközönség, és az egyszerű halandó számára is csak mostanság lett ez nyilvánvaló. Azonban a nevesebb és a politikára érzékenyebb személyek, mint például Ronald Reagan (elnöksége 1981-1989) az USA elnökének már akkor kezdett derengeni, amikor is kijelentette: „Ha a fasizmus valaha is megérkezik Amerikába, akkor az a liberalizmus képében fog eljönni” !
(Fotó: vilaghelyzete.com)
A fenti tételt úgy gondolom, hogy senki sem tudja megcáfolni, mert mára már annyira nyilvánvalóvá vált ez a megérzés, hogy az nem szorul különösebb magyarázatra.
A mai politikai viszonyokon kitapintható az a hisztéria, amelyet a magyar társadalom idősebb korosztálya bőségesen megtapasztalt, akár a Rákosi, vagy a Kádár-féle nyílt diktatúrában. Emlékezzünk, amikor a kegyenceknek pirosra kellett tapsolni a tenyerüket csak azért, hogy a mindennapi kegydíj meglegyen!
Vagy szemünket vessük a demokrácia őshazájának kikiáltott USA-ra, ahol látható volt Tramp választási győzelme után a napokig tartó zavargások kitörése, majd az évekig tartó rágalomhadjárat, amellyel porba akarták sújtani az elnöki tekintélyét.
Az elvadult tobzódásban ma már ott tartunk, hogy országok ellen kreálnak láthatatlan és valótlan bizonyítékokat elvadult liberális, szocialista és zöld(!?) párti aktivisták, csak azért, hogy erkölcsi karanténba szorítva őket elveik feladására kényszerítsék bizonyos országok vezetőit.
Szemünk előtt árasztják el hazánkat rágalmak tömkelegei, a kormányzó pártot egyre szélesedő hisztériával tolják jobb szélre, több kegyenc nyilvánítja fasisztának.
De vizsgáljuk meg közelebbről, hogy mik is azok az ismérvek, amellyel sokak szerint fasizálódik a liberalizmus. A liberalizmus talán legelső ismérve a gyökereinek kvintesszenciája a „szabadság, egyenlőség, testvériség”, amelyet az évszázadok alatt többszörösen is kiforgattak, és ki, ki a saját értelmezése szerint használt és alkalmazott. Már a francia forradalom idején is nyilvánvalóvá vált, hogy például a szabadság is csak azokra volt értelmezhető, akik velük egyetértettek, a másik félre nem, miközben a forradalom szép lassan „felfalta gyermekeit”.
Mint elv természetesen ez nagyon szimpatikus, hisz kinek ne tetszene a szabadság, egyenlőség, netán testvériség!
A mi egyenlőségünk, a mi szabadságunk és a mi testvériségünk, de vajon az ellenfeleinké is?
Mint a közmondásból köztudott, „a pokolhoz vezető út is jó szándékkal(!?) van kikövezve” !
És ezt a „jó szándékot” mindig pénzügyi liberális agytrösztök találják ki.
Ezek az agytrösztök, akik már két világháborút is megnyertek, és ezzel olyan sok jót tettek, hogy azóta közép-kelet Európa kisebbségi, nemzetiségi politikája is mély válságban van, már körülbelül 100 éve!
Manapság is ezen agytrösztök és utódai is „demokratikusan(!?)” próbálják rákényszeríteni akaratukat fenyegetéssel, pénzelvonással, politikai és sajtó nyomással az európai keresztény kultúrát, a rituális öngyilkosság elfogadására!
Ennek a liberális agytrösztnek semmi sem szent, csak a pénz!
Ma már ott tartunk, hogy a „liberálfasiszták” szó nélkül megkérdőjeleznek szabályos választási eredményeket Magyarországon, vagy akár az USA-ban. Abban az USA-ban, ahol évszázadok óta példaértékű demokratikus politikai menetrend volt tapasztalható.
Ha valahol érdeksérelem történt, akkor az csak és kizárólag liberális érdeksérelem lehetett.
Mércében csak a kettős mércét ismerik, lásd a náci bűnök és a kommunizmus bűneit, amelyet a törvények ellenére a magánbeszélgetésben gyakran és sokszor ma is relativizálnak!
Ezek az agytrösztök mindenkit a MAMMON szolgálatába állítanak! Megvesznek kilóra bárkit, akit az érdekeik érdekében felhasználhatónak tartanak!
Árulásra kényszerítették a hagyományosan munkásérdekeket védő régi hagyományokkal rendelkező szocialista és munkáspártokat.
Mostanra jött el az idő, hogy a keresztény értékek szószólóit is meg lehessen vásárolni, mert Merkel és barátai számára már össze van készítve a 30 ezüst pénzes zacskó!
Merkel már a kereszteket szereli le Európában, Weber és társai pedig segítenek neki.
De lássuk, hogy vélekedik erről Aeron Russo volt szenátorjelölt:
Aeron Russo Katt a képre:
*****
MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG Közleménye
TÁRGY: AZ MJB TANÁCSAI ÉS ÉSZREVÉTELEI
1. TANÁCSADÁS BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ SZÁMÁRA
Az MJB elfogadja Bangóné nyilatkozatát, miszerint sok a patkány hazánkban. Tekintettel arra, hogy pontos információink nincsenek a patkányok száma tekintetében, ezért tisztelettel felhívjuk Bangóné figyelmét arra, hogy komolyan „kezelje” ezt a kérdést, nehogy nemkívánatos - váratlan - helyzetbe sodródjon.
Javasoljuk, hogy ne fogyasztjon patkányok által készített (sütött) kenyeret! Ne utazzon patkányok által vezetett tömegközlekedési járműveken! Ne fogadja el fizetését a patkányok adójából eredő pénzből! Tartózkodjon a patkányok révén szolgáltatott csapvíztől, a villanyáram használatától, és főként az egészségügyben dolgozó személyektől, mert patkányok ott is lehetnek és fertőzést okozhatnak.
Ne tegye az ülepét a parlamentben lévő székekre, mert azok is fertőzöttek lehetnek és nehezen gyógyítható bajt okozhatnak a háta alatti testrészén.
Kerülje a postással és minden pénztárossal való érintkezést, mert ők nagy valószínűséggel, akarva – akaratlanul, érintkezhetnek fertőzött patkányokkal!
Összegezve: legjobb, ha külföldre távozik, ott még (tudomásunk szerint), nem akadt olyan patkányokat figyelő személy vagy barom, aki sok patkány létezését emlegette volna.
2. TANÁCSADÁS DOBREV KLÁRA SZÁMÁRA
Véleményünk szerint, legjobban tenné Dobrev Klára, ha Indonéziával foglalkozna Európa vagy hazánk helyett, mivel férjével együtt, oda fektettek be sok, sok pénzt, kár lenne, ha veszni hagynák.
Maximális jóindulatunkat mutatva, feltételezzük, hogy nem volt tudomása férje kimagasló hazugságairól, terrorjáról és vádaskodásairól, de nem ártana, ha ezekkel is foglalkozna, mert vagy egyetért vele, vagy megkísérli észhez téríteni, hiszen ha az egész ország, sőt Európa gondjaival, problémájával és jövőjével képes foglalkozni, akkor egy kisstílű, hazug, senkiházit játszi könnyedséggel megreguláztathat.
Ami viszont a saját magasröptű terveit illeti, az akkor sem valósulhatna meg, ha a családi szénája rendeződne, mert olyan fába vágta a fejszéjét, amely a képzettségét, eddigi eredményeit, ismeretségét (elismertségét) és közéleti szereplését toronymagasan meghaladó személy sem vállalkozna. Még jelentős anyagi biztosítás mellellett sem.
Egy Gyurcsányból elegünk volt, egy Gyurcsánynéra nincsen szükségünk!!!
Budapest, 2019.május 21.
Prof. Dr. Bokor Imre
MJB elnök
Javasoljuk, hogy ne fogyasztjon patkányok által készített (sütött) kenyeret! Ne utazzon patkányok által vezetett tömegközlekedési járműveken! Ne fogadja el fizetését a patkányok adójából eredő pénzből! Tartózkodjon a patkányok révén szolgáltatott csapvíztől, a villanyáram használatától, és főként az egészségügyben dolgozó személyektől, mert patkányok ott is lehetnek és fertőzést okozhatnak.
Ne tegye az ülepét a parlamentben lévő székekre, mert azok is fertőzöttek lehetnek és nehezen gyógyítható bajt okozhatnak a háta alatti testrészén.
Kerülje a postással és minden pénztárossal való érintkezést, mert ők nagy valószínűséggel, akarva – akaratlanul, érintkezhetnek fertőzött patkányokkal!
Összegezve: legjobb, ha külföldre távozik, ott még (tudomásunk szerint), nem akadt olyan patkányokat figyelő személy vagy barom, aki sok patkány létezését emlegette volna.
2. TANÁCSADÁS DOBREV KLÁRA SZÁMÁRA
Véleményünk szerint, legjobban tenné Dobrev Klára, ha Indonéziával foglalkozna Európa vagy hazánk helyett, mivel férjével együtt, oda fektettek be sok, sok pénzt, kár lenne, ha veszni hagynák.
Maximális jóindulatunkat mutatva, feltételezzük, hogy nem volt tudomása férje kimagasló hazugságairól, terrorjáról és vádaskodásairól, de nem ártana, ha ezekkel is foglalkozna, mert vagy egyetért vele, vagy megkísérli észhez téríteni, hiszen ha az egész ország, sőt Európa gondjaival, problémájával és jövőjével képes foglalkozni, akkor egy kisstílű, hazug, senkiházit játszi könnyedséggel megreguláztathat.
Ami viszont a saját magasröptű terveit illeti, az akkor sem valósulhatna meg, ha a családi szénája rendeződne, mert olyan fába vágta a fejszéjét, amely a képzettségét, eddigi eredményeit, ismeretségét (elismertségét) és közéleti szereplését toronymagasan meghaladó személy sem vállalkozna. Még jelentős anyagi biztosítás mellellett sem.
Egy Gyurcsányból elegünk volt, egy Gyurcsánynéra nincsen szükségünk!!!
Budapest, 2019.május 21.
Prof. Dr. Bokor Imre
MJB elnök
*****
Gazdag László
SZABADSÁG SZKÜLLÁJA, EGYENLŐSÉG KHARÜBDISZE
„Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet!” József Attila
(Tocqueville víziója) Alexis de Tocqueville (1805-1858), a nagy francia liberális gondolkodó, akinek szüleit a jakobinusok guillotine-jától csak a thermidor 9-ki fordulat (1794. július 27.) mentette meg, elmélkedik kissé pesszimistán a demokrácia esélyeiről.
A demokrácia hajójának a szabadság Szküllája és az egyenlőség Kharübdisze közötti nagyon szűk mezsgyén kell hajóznia. Ha a Szkülla felé tér ki, akkor sérül az egyenlőség, ez viszont maga után vonja a vesztesek lázadását előbb-utóbb (forradalom), és ezzel vége a szabadságnak (is). Ha viszont a Kharübdisz felé tér ki, akkor az egyenlőség megteremtése újraelosztást követel, ami viszont csakis erőszakosan valósítható meg, és az eredmény: megint vége a szabadságnak.
Azt is fejtegeti még, hogy a szabadság Szküllája tulajdonképpen a szabadosság, az anarchia maga, ami önmagában megint csak önnön megsemmisítésének lehetőségét hordozza magában. Gondoljuk csak a „weimari köztársaságra” az 1920-as évek Németországában: a fasiszta és a sztálinista-kommunista csőcselék randalírozott az utcákon akadálytalanul. Vagy elmélkedjünk el azon, hogy miért volt jobb a rómaiaknak a demokratikus köztársaság helyett az excentrikus császárok rémuralma? A franciáknak miért volt jobb Napóleon diktatúrája (mert ez az volt, nem holmi feudális császárság, ő a franciák Cromwellje lett), a demokratikus köztársaság helyett?
(Orbán fasizálódik?) Tamás Gáspár Miklós, az önjelölt filozófus fejtegette az ATV Egyenes beszéd c. műsorában (2019. V. 7.): Orbán Viktor azzal, hogy Matteo Salvinivel, majd Heintz Christian Strachéval tárgyalt, a fasizálódás útjára tévedt. (Közbevetőleg: azért tekintem őt önjelölt filozófusnak, mert számomra ez a kategória ama szintnek van fenntartva, ahol olyan óriásokat találunk, mint Platón, Arisztotelész, Aquinói Tamás, Kant, Hegel, Marx.)
Ilyen „bölcs” embertől ekkora szamárságot rég hallottam, és mindez egy jelenségre irányítja a figyelmet, afféle „cseppben megcsillanó tengerként”. Ez a jelenség nem más, mint a (jogos) Orbán kritika, bírálat helyét átvevő Orbán-fóbia, Orbán-gyűlölet. Azért veszélyes, mert csőlátást eredményez. Nézzük például a „fasizálódás” vízióját! Orbán Strachéval, Salvinivel tárgyal, tehát a szélsőjobbal kokettál. Ugyanakkor Heller Ágnes, a másik önjelölt filozófus arra biztatja a balliberális ellenzéket, hogy fogjanak össze a neonácikkal. Igen, én ezt a formációt annak tartom, mindig is annak tartottam. Az már csak hab a tortán, hogy a Gyurcsány-Bajnai kormányok idején grasszálhatott szabadon a Magyar Gárdának nevezett csoport, míg az Orbán kormány betiltotta őket.
Fölteszem a kérdést: Salvini és Strache pártja miért is „szélsőjobboldali”?
Sajtótájékoztatójukon mindkettő elhatárolódott az antiszemitizmustól, az idegengyűlölettől, leszögezték, hogy ők az illegális, ellenőrizetlen migrációt szeretnék megfékezni, és főként a muszlimok tömeges beáramlását, mert ez fenyegeti az európai keresztény kultúrát.
(Keresztény hit és kultúra) Az európai civilizáció négy alappillére a következő:
1. Hellén-latin műveltség.
2. Zsidó-keresztény vallási, etikai és kulturális rendszer.
3. A római jog, amely először a történelemben elismerte az állampolgár jogait akár saját államával szemben is.
4. A racionális (természettudományos) gondolkodás.
Ne higgye azt valaki, hogy a 2. és 4. pont ellentmond egymásnak! A 2. pont alatt megfogalmazott kritérium nélkül nincs a társadalmat vezérlő szellemi-etikai iránytű, míg a 4. pontban megjelölt nélkül sohasem juthattunk volna el a Holdra! Ez a négy fundamentum egymást kiegészíti, nem távolítható el egyik sem anélkül, hogy az európai civilizáció össze ne omlana!
Oriana Fallaci írja, hogy ő ugyan ateista, de ezer szállal kapcsolódik a zsidó-keresztény kultúrához, tehát kulturális értelemben igenis kereszténynek tartja magát. A kereszténység nem csupán vallás, de filozófiai és etikai rendszer is egyben, valamint a mindennapi kultúra szerves része. Fallaci utolsó művei egyetlen kétségbeesett jajkiáltás az európai értékek védelmében, az iszlám veszéllyel szemben.
"Nincs iszlám szélsőség, maga az iszlám a szélsőség!” -írja. Ugyanezt a jajkiáltást hallatja Kertész Imre utolsó művében, A végső kocsmában.
A mai önpusztító (ál)baloldali, (ál)liberális európai szellemi-politikai-etikai vonulat szemében minden olyan törekvés szélsőjobboldali, sőt, fasiszta, amely szembe megy ezzel a main-stream-mel, és gátat akar szabni az illegális, ellenőrizetlen, tömeges beáramlásnak, éspedig főként a muzulmánok befogadásának.
(Közbevetőleg megjegyzem, hogy ennek a baloldalnak és liberális oldalnak már semmi köze az egykori progresszív XIX. századi baloldali és liberális eszmékhez, ugyanolyan kirekesztővé vált, mint az összes szélsőséges politikai-és szellemi irányzat.)
Ma Japánban a muszlim vallás az ottani letelepedést meggátló ok. Ezt ők nyíltan hirdetik is, vállalják. Ausztrália is erre az útra lépett. Nem különös, hogy az öböl-menti gazdag arab olajmonarchiák zárva tartják határaikat saját arab testvéreik és hitbéli társaik előtt?
(Ki a szélsőjobb?) A jelzők önhatalmú és öncélú osztogatásában jeleskedő, „mértékadó” liberális értelmiségi csoportnak a szélsőjobboldali jelző egyetlen kritériuma az illegális migráció megállítására való törekvés. Azonnal röpködnek a jelzők: xenofób, homofób, rasszista, nacionalista, stb. Itt most vázoljuk két forgatókönyvet:
1. Az álliberális, álbaloldali vonulat hibájából valóban a szélsőjobboldal kezébe csúszott a migránsválság ésszerű kezelésének, vagyis a megállításnak a kulcsa, és ebből kifolyólag ők jönnek fölfelé. Én ebben nem hiszek. Lehetnek ilyenek is, de nem ez a meghatározó.
2. Azok a migrációellenes csoportok, irányzatok, akiket az álbaloldal és álliberális oldal előszeretettel fasisztáz le, valójában nem szélsőjobboldaliak. Én ezt vallom! A kettőt el kell választani, és nem szabad engedni, hogy a valódi szélsőjobb kisajátítsa magának ezt a kérdést!
SZABADSÁG SZKÜLLÁJA, EGYENLŐSÉG KHARÜBDISZE
„Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet!” József Attila
(Tocqueville víziója) Alexis de Tocqueville (1805-1858), a nagy francia liberális gondolkodó, akinek szüleit a jakobinusok guillotine-jától csak a thermidor 9-ki fordulat (1794. július 27.) mentette meg, elmélkedik kissé pesszimistán a demokrácia esélyeiről.
A demokrácia hajójának a szabadság Szküllája és az egyenlőség Kharübdisze közötti nagyon szűk mezsgyén kell hajóznia. Ha a Szkülla felé tér ki, akkor sérül az egyenlőség, ez viszont maga után vonja a vesztesek lázadását előbb-utóbb (forradalom), és ezzel vége a szabadságnak (is). Ha viszont a Kharübdisz felé tér ki, akkor az egyenlőség megteremtése újraelosztást követel, ami viszont csakis erőszakosan valósítható meg, és az eredmény: megint vége a szabadságnak.
Azt is fejtegeti még, hogy a szabadság Szküllája tulajdonképpen a szabadosság, az anarchia maga, ami önmagában megint csak önnön megsemmisítésének lehetőségét hordozza magában. Gondoljuk csak a „weimari köztársaságra” az 1920-as évek Németországában: a fasiszta és a sztálinista-kommunista csőcselék randalírozott az utcákon akadálytalanul. Vagy elmélkedjünk el azon, hogy miért volt jobb a rómaiaknak a demokratikus köztársaság helyett az excentrikus császárok rémuralma? A franciáknak miért volt jobb Napóleon diktatúrája (mert ez az volt, nem holmi feudális császárság, ő a franciák Cromwellje lett), a demokratikus köztársaság helyett?
(Orbán fasizálódik?) Tamás Gáspár Miklós, az önjelölt filozófus fejtegette az ATV Egyenes beszéd c. műsorában (2019. V. 7.): Orbán Viktor azzal, hogy Matteo Salvinivel, majd Heintz Christian Strachéval tárgyalt, a fasizálódás útjára tévedt. (Közbevetőleg: azért tekintem őt önjelölt filozófusnak, mert számomra ez a kategória ama szintnek van fenntartva, ahol olyan óriásokat találunk, mint Platón, Arisztotelész, Aquinói Tamás, Kant, Hegel, Marx.)
Ilyen „bölcs” embertől ekkora szamárságot rég hallottam, és mindez egy jelenségre irányítja a figyelmet, afféle „cseppben megcsillanó tengerként”. Ez a jelenség nem más, mint a (jogos) Orbán kritika, bírálat helyét átvevő Orbán-fóbia, Orbán-gyűlölet. Azért veszélyes, mert csőlátást eredményez. Nézzük például a „fasizálódás” vízióját! Orbán Strachéval, Salvinivel tárgyal, tehát a szélsőjobbal kokettál. Ugyanakkor Heller Ágnes, a másik önjelölt filozófus arra biztatja a balliberális ellenzéket, hogy fogjanak össze a neonácikkal. Igen, én ezt a formációt annak tartom, mindig is annak tartottam. Az már csak hab a tortán, hogy a Gyurcsány-Bajnai kormányok idején grasszálhatott szabadon a Magyar Gárdának nevezett csoport, míg az Orbán kormány betiltotta őket.
Fölteszem a kérdést: Salvini és Strache pártja miért is „szélsőjobboldali”?
Sajtótájékoztatójukon mindkettő elhatárolódott az antiszemitizmustól, az idegengyűlölettől, leszögezték, hogy ők az illegális, ellenőrizetlen migrációt szeretnék megfékezni, és főként a muszlimok tömeges beáramlását, mert ez fenyegeti az európai keresztény kultúrát.
(Keresztény hit és kultúra) Az európai civilizáció négy alappillére a következő:
1. Hellén-latin műveltség.
2. Zsidó-keresztény vallási, etikai és kulturális rendszer.
3. A római jog, amely először a történelemben elismerte az állampolgár jogait akár saját államával szemben is.
4. A racionális (természettudományos) gondolkodás.
Ne higgye azt valaki, hogy a 2. és 4. pont ellentmond egymásnak! A 2. pont alatt megfogalmazott kritérium nélkül nincs a társadalmat vezérlő szellemi-etikai iránytű, míg a 4. pontban megjelölt nélkül sohasem juthattunk volna el a Holdra! Ez a négy fundamentum egymást kiegészíti, nem távolítható el egyik sem anélkül, hogy az európai civilizáció össze ne omlana!
Oriana Fallaci írja, hogy ő ugyan ateista, de ezer szállal kapcsolódik a zsidó-keresztény kultúrához, tehát kulturális értelemben igenis kereszténynek tartja magát. A kereszténység nem csupán vallás, de filozófiai és etikai rendszer is egyben, valamint a mindennapi kultúra szerves része. Fallaci utolsó művei egyetlen kétségbeesett jajkiáltás az európai értékek védelmében, az iszlám veszéllyel szemben.
"Nincs iszlám szélsőség, maga az iszlám a szélsőség!” -írja. Ugyanezt a jajkiáltást hallatja Kertész Imre utolsó művében, A végső kocsmában.
A mai önpusztító (ál)baloldali, (ál)liberális európai szellemi-politikai-etikai vonulat szemében minden olyan törekvés szélsőjobboldali, sőt, fasiszta, amely szembe megy ezzel a main-stream-mel, és gátat akar szabni az illegális, ellenőrizetlen, tömeges beáramlásnak, éspedig főként a muzulmánok befogadásának.
(Közbevetőleg megjegyzem, hogy ennek a baloldalnak és liberális oldalnak már semmi köze az egykori progresszív XIX. századi baloldali és liberális eszmékhez, ugyanolyan kirekesztővé vált, mint az összes szélsőséges politikai-és szellemi irányzat.)
Ma Japánban a muszlim vallás az ottani letelepedést meggátló ok. Ezt ők nyíltan hirdetik is, vállalják. Ausztrália is erre az útra lépett. Nem különös, hogy az öböl-menti gazdag arab olajmonarchiák zárva tartják határaikat saját arab testvéreik és hitbéli társaik előtt?
(Ki a szélsőjobb?) A jelzők önhatalmú és öncélú osztogatásában jeleskedő, „mértékadó” liberális értelmiségi csoportnak a szélsőjobboldali jelző egyetlen kritériuma az illegális migráció megállítására való törekvés. Azonnal röpködnek a jelzők: xenofób, homofób, rasszista, nacionalista, stb. Itt most vázoljuk két forgatókönyvet:
1. Az álliberális, álbaloldali vonulat hibájából valóban a szélsőjobboldal kezébe csúszott a migránsválság ésszerű kezelésének, vagyis a megállításnak a kulcsa, és ebből kifolyólag ők jönnek fölfelé. Én ebben nem hiszek. Lehetnek ilyenek is, de nem ez a meghatározó.
2. Azok a migrációellenes csoportok, irányzatok, akiket az álbaloldal és álliberális oldal előszeretettel fasisztáz le, valójában nem szélsőjobboldaliak. Én ezt vallom! A kettőt el kell választani, és nem szabad engedni, hogy a valódi szélsőjobb kisajátítsa magának ezt a kérdést!
*****
Nemzeti Minimum
Magyarországon a rendszerváltást követő társadalmi változások legjellemzőbb vonása az volt:
hogy a kommunizmus egyetlen pártideológiai uralmával szemben létrejött az ideológiai pluralizmus, a politikai, a gazdasági eszmék és nézetek szabad versengése, amely magában foglalta a neoliberális társadalomszervezés érvényesülésének teljes skáláját. A szocializmus romjain és annak tagadásán épülő új társadalmi berendezkedés kialakulásában a késő-kádári humán- és reálmenedzser értelmiségi elit vitte a főszerepet.
Az alapvető nemzeti érdekek figyelembe vétele nélkül hajtották végre a globális pénzügyi és politikai rendszerek által diktált követelmények teljesítését mondván, hogy a rendszerváltással a kapitalista világ részévé váltunk, életterünk függvénye az alkalmazkodás! Ezzel a felfogással a nemzeti érdek fogalma és szerepe relativizálódott, az ideológiai hovatartozás ismérvévé vált, a pártpolitikai törésvonalak kategóriájává silányult.
A politikai törésvonalak mögött mindig érdek- és értékkonfliktusok, pozitív vagy negatív érzelmi viszonyok húzódnak meg, amelyek gyakran rendkívül élesek, így az egyén és a csoport tagjainak viselkedését elemi erővel meghatározzák.
A magyar társadalompolitika tagoltságát létrehozó legjellemzőbb törésvonalak a következők:
1. Magyarország történelmi múltjához való viszony, melynek legélesebb szemléleti különbségei:
A háromezer éves történelmi múlt,
Az I. világháború, Trianon és a II. világháborúban való részvétel,
A szocializmus és a Kádár-rendszer történelmi megítélése,
2. A rendszerváltás kapcsán a társadalmi berendezkedéshez való viszony:
Megtörtént-e a rendszerváltás vagy alapvetően nem volt rendszerváltás?
A rendszerváltás nyerteseinek és veszteseinek megítélése,
A kapitalista berendezkedéshez való viszony: a globalizált neoliberális-, a szociális piacgazdaság-, a nemzeti kapitalizmus- és az antiglobalizációs radikalizmus ideológiáinak ellentéte
3. A demokráciához való viszony a felmerülő demokrácia igények alapján:
Résztvevő – participatórikus – demokrácia
Gondoskodó – paternalista – demokrácia
Elitdemokrácia
Az erős vezéregyéniség által irányított, akár korlátozott, de rendteremtő és rendet tartó, tekintélyelvű demokrácia iránti igény
4. A vallásossághoz való viszony
5. A nagy ideológiákhoz és az úgynevezett baloldali- vagy jobboldali elkötelezettséghez való viszony
6. A pártválasztás és a politikai ideológiákhoz való viszony
7. A magyarsághoz és a zsidósághoz fűződő értékelő viszony, amely a szélsőségesen zsidóellenes és a szélsőségesen magyarellenes beállítódások között húzódik
8. A hazai nemzeti és etnikai kisebbségekhez való viszony, illetve a kisebbség viszonya a többséghez, melynek legélesebb törésvonala a cigánykérdés
9. A határokon túl élő magyarokhoz, a nemzeti meggyőződéshez és a nemzettudathoz kapcsolódó, azt alapvetően meghatározó viszony
A törésvonalak mára a szemben-álló felek háborús futóárkaivá váltak. Nem csak a külső ellenség, -- az csak kihasználja -- hanem a belső széthúzás és acsarkodás forgácsolja szét a nemzet erejét! A rendszerváltást követő Magyarországon a társadalmi és gazdasági folyamatok nem a politikai ellenfelek tisztességes küzdelme, hanem a politikai ellenségek kíméletlen harca közepette zajlanak. Az egy hazában élő nemzettársak a törésvonalak, a futóárkok mentén egymást minden eszközzel és minden áron legyőzni akaró ellenséggé váltak. Ezért minden magyar állampolgárnak létérdeke, egyben szent kötelessége e belső nemzetromboló háborúnak az azonnali megszüntetése. Ennek feltétele megtalálni azokat a fogalmilag tisztázott sarokpontokat, amelyek formailag és tartalmilag is elfogadható közös nevezőt jelentenek az eltérő ideológiát képviselő politikai pártok, civil szervezetek és képviseletek számára egyaránt. Ha ez megtörténne, akkor ezt nevezhetnénk a „Nemzeti Minimumnak” vagy „Nemzeti Egyetértésnek”, melynek keretét a nemzet fogalma, tudata és értéke kell, hogy meghatározza.
A nemzet az emberi közösség történelmileg kialakult formája. A közösséggé vált nép nem külön valóság, hanem az egyének egysége. Ahogyan az egyén, ahogyan a család alakul, fejlődik, úgy változik folytonosan a nemzet is. Ahogyan az ember fejlődését az egyetemes élettörvények a természeti és ezen belül az erkölcsi törvények befolyásolják, úgy a nemzet fejlődését is ugyanezek a törvények szabályozzák.
A népek nemzetiségüket a nyelvükkel, a kultúrájukkal és politikájukkal sűrítik valóságos nemzetté. Ezt a felfogást a magyarokra vetítve elmondhatjuk, hogy amióta a fejlett törzsi szövetségben élő a magyar nép a Kárpát medence földrajzi területeit elfoglalta, és politikai működésük által valóságos nemzetté egyesítette, azóta, --- a nemzeti szocialista és a kommunista diktatúrát leszámítva --- a magyar nemzet adott tartalmat és formát a magyar államnak. Aki ezt érzelmi vagy bármiféle előítéletei következtében tagadja, aki a nemzeti hovatartozás, a nemzeti öntudat fontosságát megkérdőjelezi, az fél vagy nem akar a valósággal szembenézni és ezáltal saját népe és ezen keresztül önmaga ellen is vét.
Magyarország független demokratikus jogállam, államformája köztársaság, a közhatalom forrása a nép.
A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja.
A 2011. április 25-én életbe lépett Alkotmányunk, jogrendünk alaptörvénye: „ szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között. Élő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk”.
„Mi Magyarország állampolgárai készen állunk arra, hogy országunk rendjét a nemzeti együttműködésére alapítsuk.”(Magyarország Alaptörvénye, Nemzeti Hitvallás).
Magyarország Alaptörvénye, Alapvetés: E) cikk:
„(1) Magyarország az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljesedésének érdekében közreműködik az európai egység megteremtésében.
(2) Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján -- az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig --- az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja.
(3) Az Európai Unió joga, --- a (2) bekezdés keretei között --- megállapíthat általánosan kötelező magatartási szabályt”.
Tehát Magyarországon, a négy évenkénti parlamenti választások eredménye által felhatalmazott kormány a Magyar Alkotmány, a magyar jogrend, illetve az EU tagságunkból adódó kötelezettségek figyelembevételével gyakorolja a közhatalmat a népakarati többség birtokában. Ez azt jelenti, hogy a parlament a kormánypárti többség és az ellenzéki kisebbség pártszíneiben jeleníti meg a népképviseletet, jellemzően a pártpolitikai érdekek mentém. Így az érdekérvényesítést a mindenkori parlamenti szavazatok arány határozza meg.
A pártpolitikai érdekeket azonban felülírják az össznemzeti érdekek, melyeknek felismerését, elismerését, végrehajtásának feltételeit, legyenek azok történeti, etnikai, honvédelmi, politikai, gazdasági, kulturális, szellemi vagy erkölcsi kategóriák hordozói, a „Nemzeti Minimum” fogalomkörébe kell, hogy tartozzanak! Ami egyben azt is jelenti, hogy Magyarország szellemi és gazdasági erejének kiteljesedését meghatározó célok, elvek és eszközök megfogalmazása és azok megvalósulása is az össznemzeti érdekek és értékek mentén legyen lehetséges, amelyek kiemelten a következők:
1. Magyarország történeti múltjának megítélése, különös tekintettel a 19. 20. 21. század sorsdöntő eseményeire
2. A rendszerváltást követő társadalmi viszonyok, a demokrácia értékelése
3. Az elszakított területeken élő magyar nemzetrészek életfeltételeinek biztosítása
4. A magyarság és a magyar zsidóság együttélésének elemzése
5. Az etnikai kisebbség és a többség hatása a népesedés következményeire
6. Bevándorlás és a terror fenyegetettség
7. A magyar fegyveres erők szervezettsége és ütőképessége
8. Politikai fogalmak és értékrendek meghatározása
9. Hosszú távú humán- és reálgazdasági programok kidolgozása és az ehhez igazodó oktatási rendszer kiépítése
10. A magyar szellemi termékek védelme
11. A kulturális javak feltárása, megőrzése
12. A szakma kultúrák védelme és továbbfejlesztése
13. A szólás- és a kommunikációs szabadság határai
14. A magyar politikai kultúra és viselkedésforma
15. Magyarország és politikai vezetőinek tekintély védelme.
Magyarország elmúlt 25 évének társadalmi arculatát a népképviseletet ellátni hivatott parlament képezi le, ahol az ellentétek ütköztetésének alapvető motiváló tényezői a pártpolitikák hatalmi ambícióinak megjelenítése a közös nemzeti érdekek teljes háttérbe szorítása mellett. Ennek az Ország Házán belüli és innen az utcára kivitt magatartásnak és viselkedésformának a 20. századi történelmünk által többször is bizonyított beláthatatlan következményei lehetnek. Megengedhetetlen, hogy a politikai törésvonalak szakadékká mélyüljenek, hogy az ellentétek kezelhetetlen folyamattá váljanak, hogy 1848, 1956 és 1989 eszményei a sárba fulladjanak.
Meggyőződésünk, hogy a „Nemzeti Minimum” vagy a „Nemzeti Egyetértés” gondolatának elfogadtatása, -- elfogadása -- olyan rendező elvet jelentene, amely a politika hatalmi érdekeinek harcában, az össznemzeti érdekek megvalósítását tekintené elsőrendű céljának!
Ehhez kérjük a társadalmi intézmények, civil szervezetek, az értelmiségi körök és egyének együttműködő munkáját és támogatását, melynek legfontosabb tevékenysége a pontokban sorolt szempontok tartalmi kifejtése.
Összeállította:
Budapest, 2019.04.14. Dr. László Jenő
nyugalmazott gépészmérnök
*****
A Magyar Justitia Bizottság közleménye
A Magyar Justitia Bizottság (MJB) ismételten felhívja a magyarokat, a kormányunkat és a miniszterelnökünket beteges gyakorisággal. valamint alaptalan vádakkal emlegető Judith Sargentini figyelmét arra, hogy a migrációval és a belpolitikai helyzetünkkel kapcsolatos eszmefuttatása helyett, foglalkozzon a hazáját érintő kérdésekkel, többek között a növekvő antiszemitizmusukkal, vagy emlékeztesse a EP parlament elnökségét és a képviselőket arra, hogy nem lenne migráció, ha anno dacumál, a gyarmatbirodalmakkal rendelkezők (köztük Hollandia is) nem öldösték volna le ezerszámra a bekebelezett területek őslakosait, nem szipolyozták volna ki az ottani emberek vérét és nem harcoltak volna egymás ellen a gyarmataik növeléséért vagy megtartásáért.
Vesse össze az évszázadok alatt összeharácsolt gazdaságukból fakadó 23 ezer dollár feletti GDP-jüket az egykori gyarmataik mai 2-4 száz dolláros GDP-jükkel. Ha lenne némi alapfokú történelmi ismerete, akkor azt is szóvá tehetné, hogy a magyarság nem gyarmatokért harcolt, hanem a hazáját és Európát védelmezte a tatárok, a törökök és az oroszok ellen.
1956-ban mintegy 8 ezer magyar áldozta az életét azért, leszámoljon a kommunista terrorral és alapjaiban rendítse meg Európát (vagy a világot) fenyegető Szovjetunió létét!
Az sem ártana, ha tisztában lenne azzal, hogy a migrációt Sztalin indította el a Balti Államok ellen és az lett az eredménye, hogy ma már ezen államok nemzetiségi összetételében az oroszok 35%-ot tesznek ki. Többszázezer észt, lett és litván csontjai pedig ott porladnak a Távol-Kelet földjeiben. Hasonló sors várhat Európa egyes népeire is, mert ALLAH van olyan erős (Soros támogatásával), mint Sztalin volt, csupán a módszerek és a megoldások változnak.
Közreadta az MJB elnöksége.
A Magyar Justitia Bizottság (MJB) ismételten felhívja a magyarokat, a kormányunkat és a miniszterelnökünket beteges gyakorisággal. valamint alaptalan vádakkal emlegető Judith Sargentini figyelmét arra, hogy a migrációval és a belpolitikai helyzetünkkel kapcsolatos eszmefuttatása helyett, foglalkozzon a hazáját érintő kérdésekkel, többek között a növekvő antiszemitizmusukkal, vagy emlékeztesse a EP parlament elnökségét és a képviselőket arra, hogy nem lenne migráció, ha anno dacumál, a gyarmatbirodalmakkal rendelkezők (köztük Hollandia is) nem öldösték volna le ezerszámra a bekebelezett területek őslakosait, nem szipolyozták volna ki az ottani emberek vérét és nem harcoltak volna egymás ellen a gyarmataik növeléséért vagy megtartásáért.
Vesse össze az évszázadok alatt összeharácsolt gazdaságukból fakadó 23 ezer dollár feletti GDP-jüket az egykori gyarmataik mai 2-4 száz dolláros GDP-jükkel. Ha lenne némi alapfokú történelmi ismerete, akkor azt is szóvá tehetné, hogy a magyarság nem gyarmatokért harcolt, hanem a hazáját és Európát védelmezte a tatárok, a törökök és az oroszok ellen.
1956-ban mintegy 8 ezer magyar áldozta az életét azért, leszámoljon a kommunista terrorral és alapjaiban rendítse meg Európát (vagy a világot) fenyegető Szovjetunió létét!
Az sem ártana, ha tisztában lenne azzal, hogy a migrációt Sztalin indította el a Balti Államok ellen és az lett az eredménye, hogy ma már ezen államok nemzetiségi összetételében az oroszok 35%-ot tesznek ki. Többszázezer észt, lett és litván csontjai pedig ott porladnak a Távol-Kelet földjeiben. Hasonló sors várhat Európa egyes népeire is, mert ALLAH van olyan erős (Soros támogatásával), mint Sztalin volt, csupán a módszerek és a megoldások változnak.
Közreadta az MJB elnöksége.
*****
Gazdag László
AZ ÉN SZÉP ÚJ VILÁGOM
Mi a baj a kommunistákkal?
Kétezer évvel ezelőtt Krisztus egyenlőséget hirdetett Isten előtt, na nem itt a Földön, hanem a mennyben. Marx Károly azt mondta, hogy miért nem itt a Földön? És miért csak Isten előtt, miért nem rögtön egymás előtt? Lenin, Sztálin, Mao Ce-tung elkezdte megvalósítani.
De ők ezt igen korlátozott módon értelmezték, mert csak az anyagi egyenlőségre gondoltak. De különböző a bőrszínünk, a rasszjellegünk, a hajszínünk, a szemünk színe, aztán a testmagasságunk, a lábunk cipőmérete, sőt, még a nemünk is Ádám, Éva óta. Mennyivel előrébb tart e téren a nyugati civilizáció, mint a korlátolt kommunisták egykor? Soros Gyuri bácsi meghirdette a totális keveredést: nyitott határok, az emberek szabadon mozogjanak, telepedjenek le ahol csak akarnak.
És ha így elkeveredünk, akkor pár nemzedék múlva már kész a genetikailag homogén, rasszjellegektől nem megosztott egységes emberiség. Kultúrák különbsége? Ugyan, ez is eltűnik majd, megvalósul a világbéke. Már Nagy Sándor is erről álmodott, ezért indította hódító háborúit, egy államban akarta egyesíteni az egész emberiséget. A nagy ókori genetikai egyesítés nyitányának szánta a híres szúzai mennyegzőt, amikor a szúzai síkon húszezer görög-makedón harcos vett feleségül húszezer persza nőt. Maga, Nagy Sándor a felesége, Roxána, a baktriai hercegnő mellé elvette a legyőzött III. Dareiosz két lányát is. A krónkikák szerint a húszezer frigy mindgyike felbomlott Sándor halála után egy kivételével.
A nemek egyenlőtlensége
A modern nyugati civilizáció, a tudomány segítségével most oldja meg az emberiség legégetőbb dilemmáját: a nemek egyenlőtlenségének örök kérdését: itt a gender!
Láttuk már a szakállas nőt Eurovíziós Dalfesztivált nyerni, a szakállas férfit (?) gyermeket szoptatni, nincs itt már probléma: a gyerekek eldönthetik, hogy milyen neműek akarnak lenni. Hol vannak ettől az egyenlőségtől a kommunisták? Ők az egyenlőség eszméjének kőkorszakát képviselik csupán. A francia Nemzetgyűlés bölcs honatyái és honanyái megszavazták,, hogy az iskolákban ne legyen szabad kiejteni az (édes)anya, (édes)apa szavakat, helyette a szülő I, szülő II dukál. Bocsánat, innentől kezdve a törvényhozók sem honatyák, vagy honanyák, hanem honszülők. De ha valaki átoperálja magát, attól még továbbra is létezik a két nem: férfi és nő, legföljebb a kettő között lehet ingázni, ha valakinek úgy tetszik. Ezt a problémát megoldhatja a természettel összefogó tudomány, ismerjük a hermafroditizmus jelenségét! A görög mitológiában Hermésznek és Aphroditének gyermeke született, aki olyan szép volt, hogy vita alakult ki a szülők között: fiú legyen-e vagy lány. Végül Zeusz vágta át a gordiuszi csomót: legyen mindkettő. A modern tudomány, a genetika már meg tudja oldani a kérdést: egy nemzedék alatt akár egyesíteni lehetne a két nemet.
Egységes vallást!
Azt látjuk a tapasztalatból, hogy egyetlen vallás létezik csupán, amelyiknek hívei, legalábbis nagy tömegben más világnézetű kultúrákba nem integrálhatók: az iszlám. Megoldás: mindenki térjen át az iszlámra! A zsinagógákat, keresztény katedrálisokat, bazilikákat, a hindu templomokat, buddhista szentélyeket, stb. alakítsuk át mecsetekké, és garantált a világbéke az egész Földön. IV. Henrik is azt mondta egyszer: Párizs megér egy misét! A világbéke is megér egy müezzint a szomszédban, vagy nem?
Teljes homogenizáció = klónozás!
Ha megvalósul az anyagi, a faji, a világnézeti, a nemek közti egyenlőség, akkor is maradnak még különbségek, amelyek megosztják az emberiséget! Hiszen az egyik ilyen magas, a másik meg olyan, az egyiknek a cipőmérete 40-es, a másiké 42-es, az egyik vékony, a másik telt, az egyik kékszemű, a másik meg barna, stb.
Elő kellene írni a testi paramétereket! Például legyen minden ember szeme olyan, mint a kedves állaté, a lámáé: sötétkék! És ha mindezt a különbséget sikerül is eltüntetni, kiküszöbölni, a fizimiskánk különböző marad! Az egyik egy Marlon Brando, a másik egy Quasimodo. Na, ezt a problémát oldaná meg a klónozás! Egyetlen mezedék kihalását kell csak kivárnunk, és persze meg kellene tiltani ezalatt az állatias jellegű szaporodást, ehelyett ki kell jelölni egy, és csakis egy embert, akit ezután klónozunk örökkön örökké, amíg az emberiség létezik. Mindenki minden téren teljesen azonos: anyagi lehetőségei és genetikai adottságai terén is! Lenin, Sztálin, Mao Ce-tung almodni sem álmodhatott volna szebb jövőt, de még Orwell sem.
Már hallom is az olvasóban megmozduló fránya kisördögöt, aki ugye a részletekben lakik mindig: na és ki az a személy a mai hét-és félmilliárd emberből, akit klónozzunk a jövőben kötelező jelleggel?
Nos ezt el lehetne dönteni demokratikusan, népszavazás útján. Csakhogy az nagyon macerás, sokba kerül kampány, stb. Találtam egy egyszerűbb megoldást! Bementem a fürdőszobába, és nézegetni kezdtem a fizimiskámat. Először elölről, majd jobbról, balról profilból…
Meg különben is: hát nem én találtam meg az emberiség örök egyenlőségének, és így örök boldogságának kulcsát?
AZ ÉN SZÉP ÚJ VILÁGOM
Mi a baj a kommunistákkal?
Kétezer évvel ezelőtt Krisztus egyenlőséget hirdetett Isten előtt, na nem itt a Földön, hanem a mennyben. Marx Károly azt mondta, hogy miért nem itt a Földön? És miért csak Isten előtt, miért nem rögtön egymás előtt? Lenin, Sztálin, Mao Ce-tung elkezdte megvalósítani.
De ők ezt igen korlátozott módon értelmezték, mert csak az anyagi egyenlőségre gondoltak. De különböző a bőrszínünk, a rasszjellegünk, a hajszínünk, a szemünk színe, aztán a testmagasságunk, a lábunk cipőmérete, sőt, még a nemünk is Ádám, Éva óta. Mennyivel előrébb tart e téren a nyugati civilizáció, mint a korlátolt kommunisták egykor? Soros Gyuri bácsi meghirdette a totális keveredést: nyitott határok, az emberek szabadon mozogjanak, telepedjenek le ahol csak akarnak.
És ha így elkeveredünk, akkor pár nemzedék múlva már kész a genetikailag homogén, rasszjellegektől nem megosztott egységes emberiség. Kultúrák különbsége? Ugyan, ez is eltűnik majd, megvalósul a világbéke. Már Nagy Sándor is erről álmodott, ezért indította hódító háborúit, egy államban akarta egyesíteni az egész emberiséget. A nagy ókori genetikai egyesítés nyitányának szánta a híres szúzai mennyegzőt, amikor a szúzai síkon húszezer görög-makedón harcos vett feleségül húszezer persza nőt. Maga, Nagy Sándor a felesége, Roxána, a baktriai hercegnő mellé elvette a legyőzött III. Dareiosz két lányát is. A krónkikák szerint a húszezer frigy mindgyike felbomlott Sándor halála után egy kivételével.
A nemek egyenlőtlensége
A modern nyugati civilizáció, a tudomány segítségével most oldja meg az emberiség legégetőbb dilemmáját: a nemek egyenlőtlenségének örök kérdését: itt a gender!
Láttuk már a szakállas nőt Eurovíziós Dalfesztivált nyerni, a szakállas férfit (?) gyermeket szoptatni, nincs itt már probléma: a gyerekek eldönthetik, hogy milyen neműek akarnak lenni. Hol vannak ettől az egyenlőségtől a kommunisták? Ők az egyenlőség eszméjének kőkorszakát képviselik csupán. A francia Nemzetgyűlés bölcs honatyái és honanyái megszavazták,, hogy az iskolákban ne legyen szabad kiejteni az (édes)anya, (édes)apa szavakat, helyette a szülő I, szülő II dukál. Bocsánat, innentől kezdve a törvényhozók sem honatyák, vagy honanyák, hanem honszülők. De ha valaki átoperálja magát, attól még továbbra is létezik a két nem: férfi és nő, legföljebb a kettő között lehet ingázni, ha valakinek úgy tetszik. Ezt a problémát megoldhatja a természettel összefogó tudomány, ismerjük a hermafroditizmus jelenségét! A görög mitológiában Hermésznek és Aphroditének gyermeke született, aki olyan szép volt, hogy vita alakult ki a szülők között: fiú legyen-e vagy lány. Végül Zeusz vágta át a gordiuszi csomót: legyen mindkettő. A modern tudomány, a genetika már meg tudja oldani a kérdést: egy nemzedék alatt akár egyesíteni lehetne a két nemet.
Egységes vallást!
Azt látjuk a tapasztalatból, hogy egyetlen vallás létezik csupán, amelyiknek hívei, legalábbis nagy tömegben más világnézetű kultúrákba nem integrálhatók: az iszlám. Megoldás: mindenki térjen át az iszlámra! A zsinagógákat, keresztény katedrálisokat, bazilikákat, a hindu templomokat, buddhista szentélyeket, stb. alakítsuk át mecsetekké, és garantált a világbéke az egész Földön. IV. Henrik is azt mondta egyszer: Párizs megér egy misét! A világbéke is megér egy müezzint a szomszédban, vagy nem?
Teljes homogenizáció = klónozás!
Ha megvalósul az anyagi, a faji, a világnézeti, a nemek közti egyenlőség, akkor is maradnak még különbségek, amelyek megosztják az emberiséget! Hiszen az egyik ilyen magas, a másik meg olyan, az egyiknek a cipőmérete 40-es, a másiké 42-es, az egyik vékony, a másik telt, az egyik kékszemű, a másik meg barna, stb.
Elő kellene írni a testi paramétereket! Például legyen minden ember szeme olyan, mint a kedves állaté, a lámáé: sötétkék! És ha mindezt a különbséget sikerül is eltüntetni, kiküszöbölni, a fizimiskánk különböző marad! Az egyik egy Marlon Brando, a másik egy Quasimodo. Na, ezt a problémát oldaná meg a klónozás! Egyetlen mezedék kihalását kell csak kivárnunk, és persze meg kellene tiltani ezalatt az állatias jellegű szaporodást, ehelyett ki kell jelölni egy, és csakis egy embert, akit ezután klónozunk örökkön örökké, amíg az emberiség létezik. Mindenki minden téren teljesen azonos: anyagi lehetőségei és genetikai adottságai terén is! Lenin, Sztálin, Mao Ce-tung almodni sem álmodhatott volna szebb jövőt, de még Orwell sem.
Már hallom is az olvasóban megmozduló fránya kisördögöt, aki ugye a részletekben lakik mindig: na és ki az a személy a mai hét-és félmilliárd emberből, akit klónozzunk a jövőben kötelező jelleggel?
Nos ezt el lehetne dönteni demokratikusan, népszavazás útján. Csakhogy az nagyon macerás, sokba kerül kampány, stb. Találtam egy egyszerűbb megoldást! Bementem a fürdőszobába, és nézegetni kezdtem a fizimiskámat. Először elölről, majd jobbról, balról profilból…
Meg különben is: hát nem én találtam meg az emberiség örök egyenlőségének, és így örök boldogságának kulcsát?
*****
Gazdag László
A „PRIDE” ANAKRONIZMUSA
Mottó: Csajkovszkijt a művészetéért szeretjük!
(Kinek, mit szabad?) Fölteszek egy kérdést: ha 10-20 heteroszexuális pár felvonulna az utcán alsóneműben, obszcén mozdulatokat téve, egymást fogdosva, csókolózva, vajon mi történne?
Nos, kivonulna a rendőrség, betiltaná, és megbüntetnék a résztvevőket köz-szeméremsértés vétsége miatt.
Márpedig a meleg pride felvonulásokon ugyanezt teszik eme „büszke” emberek. És adódik a másik kézenfekvő kérdés: a mai világban, amikor már a szexuális másság jogilag is, a többségi társadalom nagyobbik részének erkölcsi megítélése szerint is elfogadott jelenség, mi szükség van az ilyen demonstrációkra?
Ezek egyetlen eredménye csakis az lehet, hogy a többségi társadalom egy erkölcsi téren visszamaradott intoleráns kisebbségének indulatait felkorbácsolják. Kérdezem én: kinek jó ez? De ma már az is kijelenthető, hogy ezek a demonstrációk anakronisztikusak, mert idejétmúltak.
Ha 40 évvel ezelőtt a nyugati nagyvárosok utcáin normális utcai öltözetben, nem kirívó módon, csendben, méltóságteljesen felvonultak volna a szexuális kisebbségek képviselői, hogy jogokat és elfogadást követeljenek, annak lett volna értelme, pozitív célja.
(Párhuzamok) 1963-ban Martin Luther King Washingtonba hívta a feketéket tüntetni a faji megkülönböztetés ellen. Egymillió ember előtt hangzottak el legendás szavai: „Van egy álmom!” Tudjuk, hogy koránt sem oldódott meg minden ezen a téren az Egyesült Államokban, de mégis Barack Obama elnöksége után ma aligha lenne értelme egy hasonló nagy akciónak.
Az 1960-as évek volt a „dühöngő ifjúság” kora. John Osborne drámájának ikonikus címe lett eme „nagy generáció” jelzője. Sokakkal ellentétben én ma ennek a nemzedéknek a pozitív oldalait emelem ki.
Szükség volt erre a lázadásra, 1968-ra, Woodstockra, a hippimozgalomra, a „szeress, ne háborúzz” erkölcsi üzenetére, ami kifejezetten a vietnami háború ellen szólt! Először a történelemben egy generáció levált az apák járomszalagjáról, kivívta önállóságát, megteremtette a maga szubkultúráját, sőt, ellenkultúráját, ami aztán majd az általános „nagy” kultúra elfogadott része lett.
Ma már eme 68-as nemzedék tagjai beilleszkedett részei lettek az establishmentnek. Kivéve az olyan „gyakorló idiótákat”, mint Daniel Cohn-Bendit. De lenne-e ma értelme egy hasonló nemzedéki lázadásnak? A kérdés azért nem költői, mert volt ilyen: a punk! Kiüresedett, tartalom nélküli polgárpukkasztás volt a hippikorszak után, senkit nem tudott már pukkasztani.
(Amikor még büntették) A szexuális másság, vagyis a klasszikus biológiai fajfenntartási ösztönhöz kapcsolódó heteroszexuális irányultságtól való eltérés végigvonul az emberi történelmen. A hellén-latin korban elfogadott volt, amit ma előszeretettel túlhangsúlyoznak. Nyilvánvalóan nem volt az összes római császár „más”, mint ahogy Nagy Sándor sem volt az, ellentétben a róla szóló Oliver Stone film sugalmazásával.
Három felesége volt, Roxana, a baktriai hercegnő, és a legyőzött III. Dareiosz két lánya. Amikor egy perzsa előkelő, nyilvánvaló célzattal, egy fiatal fiúrabszolgát ajánlott fel neki, akkor felháborodva utasította vissza. Platón viszont valóban homoszexuális volt, tőle származott az a mondás, miszerint igaz szerelem csak férfi és férfi közt lehetséges. De Platónt nem ezért szeretjük, hanem a szellemi teljesítményéért.!
A középkorban Európában már üldözött jelenség volt az „eltérés”, és ez csak a XX. század második felében változott meg. Oscar Wilde még börtönben ült homoszexualitása miatt, Alan Turing, a valódi számítógép megalkotója, a Bachley-park híres kódfeltörő csapatának agytrösztje az 1950-es években öngyilkos lett, amikor meg akarták hurcolni ugyanezért. Pedig az ő vezetésével sikerült feltörni a németek ENIGMA kódját, amivel óriási szolgálatokat tett az egész emberiségnek!
Michelangelo a csodás szonettjeit egy férfihez írta, csak ez nem derül ki a szövegből. Ha ő heteroszexuális lett volna, vajon elkészíti a Dávidot 1500-1504 között?
Aligha. Nyilván egy Aphroditét csodálnánk ma eme ikonikus férfiszobor helyett. Csajkovszkijt is a zenéjéért szeretjük, és tudomásul vesszük, hogy homoszexuális volt. Pilinszky János mélyen vallásos volt, küzdött homoszexuális hajlamai ellen, mert bűnösnek tartotta azokat. Megnősült, de fennmaradt levelezésükből tudjuk, hogy a nászéjszaka súlyos kudarc volt, később el is váltak, felesége vigasztalta őt. Végül Pilinszky belátta, hogy nem küzdhet a „természet” ellen, és akkor ő a teljes önmegtartóztatásba menekült, amit be is tartott élete végéig.
Viszont egészen döbbenetes jelenség számomra a pedofil papok, sőt, püspökök tömeges bűncselekménye, amit folytathattak évtizedeken át. Most Ferenc pápa hirdetett végre nulla toleranciát. A katolikus egyháznak ugyanakkor talán át kellene gondolnia a papi nőtlenség kérdését, hiszen ez még a Bibliában sem szerepel. Pál apostol válaszol az egyik újszövetségi levélben arra a kérdésre, hogy a közösség kit válasszon valahol diakónusnak. Azt javasolja, hogy házas embert, akinek már gyermekei is vannak, és aki ezzel bizonyította szeretetét.
Végezetül hadd hívjam fel arra a figyelmet, hogy a mai ultraliberális felfogással szemben (lásd: gender!) a szexualitás két felnőtt ember egyenrangú kapcsolatának legintimebb szférája, amely kizárólag kettőjükre, és a hálószobájukra tartozik, de semmi esetre sem az utcára, a széles nyilvánosságra! A gender, a pride ma már idejétmúlt anakroniumus, sőt, eme „látványos” formája egyenesen kontraproduktív, mert éppen a kívánt hatás ellenkezőjét váltja ki, tolerancia helyett intoleranciát.
Ami pedig a nyugati társadalmakban eluralkodott genderőrületet illeti, az édesanya, édesapa kifejezések használata helyébe kötelező jelleggel a szülő I, szülő II. előírását a francia iskolákban, már kifejezetten romboló hatású a társadalom általános morális állapotára nézve. Ez már tulajdonképpen pszichiátriai probléma, társadalompatológiás eset: az ilyen társadalom súlyosan beteg!
Nos, kivonulna a rendőrség, betiltaná, és megbüntetnék a résztvevőket köz-szeméremsértés vétsége miatt.
Márpedig a meleg pride felvonulásokon ugyanezt teszik eme „büszke” emberek. És adódik a másik kézenfekvő kérdés: a mai világban, amikor már a szexuális másság jogilag is, a többségi társadalom nagyobbik részének erkölcsi megítélése szerint is elfogadott jelenség, mi szükség van az ilyen demonstrációkra?
Ezek egyetlen eredménye csakis az lehet, hogy a többségi társadalom egy erkölcsi téren visszamaradott intoleráns kisebbségének indulatait felkorbácsolják. Kérdezem én: kinek jó ez? De ma már az is kijelenthető, hogy ezek a demonstrációk anakronisztikusak, mert idejétmúltak.
Ha 40 évvel ezelőtt a nyugati nagyvárosok utcáin normális utcai öltözetben, nem kirívó módon, csendben, méltóságteljesen felvonultak volna a szexuális kisebbségek képviselői, hogy jogokat és elfogadást követeljenek, annak lett volna értelme, pozitív célja.
(Párhuzamok) 1963-ban Martin Luther King Washingtonba hívta a feketéket tüntetni a faji megkülönböztetés ellen. Egymillió ember előtt hangzottak el legendás szavai: „Van egy álmom!” Tudjuk, hogy koránt sem oldódott meg minden ezen a téren az Egyesült Államokban, de mégis Barack Obama elnöksége után ma aligha lenne értelme egy hasonló nagy akciónak.
Az 1960-as évek volt a „dühöngő ifjúság” kora. John Osborne drámájának ikonikus címe lett eme „nagy generáció” jelzője. Sokakkal ellentétben én ma ennek a nemzedéknek a pozitív oldalait emelem ki.
Szükség volt erre a lázadásra, 1968-ra, Woodstockra, a hippimozgalomra, a „szeress, ne háborúzz” erkölcsi üzenetére, ami kifejezetten a vietnami háború ellen szólt! Először a történelemben egy generáció levált az apák járomszalagjáról, kivívta önállóságát, megteremtette a maga szubkultúráját, sőt, ellenkultúráját, ami aztán majd az általános „nagy” kultúra elfogadott része lett.
Ma már eme 68-as nemzedék tagjai beilleszkedett részei lettek az establishmentnek. Kivéve az olyan „gyakorló idiótákat”, mint Daniel Cohn-Bendit. De lenne-e ma értelme egy hasonló nemzedéki lázadásnak? A kérdés azért nem költői, mert volt ilyen: a punk! Kiüresedett, tartalom nélküli polgárpukkasztás volt a hippikorszak után, senkit nem tudott már pukkasztani.
(Amikor még büntették) A szexuális másság, vagyis a klasszikus biológiai fajfenntartási ösztönhöz kapcsolódó heteroszexuális irányultságtól való eltérés végigvonul az emberi történelmen. A hellén-latin korban elfogadott volt, amit ma előszeretettel túlhangsúlyoznak. Nyilvánvalóan nem volt az összes római császár „más”, mint ahogy Nagy Sándor sem volt az, ellentétben a róla szóló Oliver Stone film sugalmazásával.
Három felesége volt, Roxana, a baktriai hercegnő, és a legyőzött III. Dareiosz két lánya. Amikor egy perzsa előkelő, nyilvánvaló célzattal, egy fiatal fiúrabszolgát ajánlott fel neki, akkor felháborodva utasította vissza. Platón viszont valóban homoszexuális volt, tőle származott az a mondás, miszerint igaz szerelem csak férfi és férfi közt lehetséges. De Platónt nem ezért szeretjük, hanem a szellemi teljesítményéért.!
A középkorban Európában már üldözött jelenség volt az „eltérés”, és ez csak a XX. század második felében változott meg. Oscar Wilde még börtönben ült homoszexualitása miatt, Alan Turing, a valódi számítógép megalkotója, a Bachley-park híres kódfeltörő csapatának agytrösztje az 1950-es években öngyilkos lett, amikor meg akarták hurcolni ugyanezért. Pedig az ő vezetésével sikerült feltörni a németek ENIGMA kódját, amivel óriási szolgálatokat tett az egész emberiségnek!
Michelangelo a csodás szonettjeit egy férfihez írta, csak ez nem derül ki a szövegből. Ha ő heteroszexuális lett volna, vajon elkészíti a Dávidot 1500-1504 között?
Aligha. Nyilván egy Aphroditét csodálnánk ma eme ikonikus férfiszobor helyett. Csajkovszkijt is a zenéjéért szeretjük, és tudomásul vesszük, hogy homoszexuális volt. Pilinszky János mélyen vallásos volt, küzdött homoszexuális hajlamai ellen, mert bűnösnek tartotta azokat. Megnősült, de fennmaradt levelezésükből tudjuk, hogy a nászéjszaka súlyos kudarc volt, később el is váltak, felesége vigasztalta őt. Végül Pilinszky belátta, hogy nem küzdhet a „természet” ellen, és akkor ő a teljes önmegtartóztatásba menekült, amit be is tartott élete végéig.
Viszont egészen döbbenetes jelenség számomra a pedofil papok, sőt, püspökök tömeges bűncselekménye, amit folytathattak évtizedeken át. Most Ferenc pápa hirdetett végre nulla toleranciát. A katolikus egyháznak ugyanakkor talán át kellene gondolnia a papi nőtlenség kérdését, hiszen ez még a Bibliában sem szerepel. Pál apostol válaszol az egyik újszövetségi levélben arra a kérdésre, hogy a közösség kit válasszon valahol diakónusnak. Azt javasolja, hogy házas embert, akinek már gyermekei is vannak, és aki ezzel bizonyította szeretetét.
Végezetül hadd hívjam fel arra a figyelmet, hogy a mai ultraliberális felfogással szemben (lásd: gender!) a szexualitás két felnőtt ember egyenrangú kapcsolatának legintimebb szférája, amely kizárólag kettőjükre, és a hálószobájukra tartozik, de semmi esetre sem az utcára, a széles nyilvánosságra! A gender, a pride ma már idejétmúlt anakroniumus, sőt, eme „látványos” formája egyenesen kontraproduktív, mert éppen a kívánt hatás ellenkezőjét váltja ki, tolerancia helyett intoleranciát.
Ami pedig a nyugati társadalmakban eluralkodott genderőrületet illeti, az édesanya, édesapa kifejezések használata helyébe kötelező jelleggel a szülő I, szülő II. előírását a francia iskolákban, már kifejezetten romboló hatású a társadalom általános morális állapotára nézve. Ez már tulajdonképpen pszichiátriai probléma, társadalompatológiás eset: az ilyen társadalom súlyosan beteg!
*****
Gazdag László
ORBÁN ELSZALASZTOTT LEHETŐSÉGE
(Európa végveszélyben)
Európában ma nem a hagyományos jobboldal – baloldal, vagy a liberális – konzervatív ellentétpárok érvényesek, hanem a „migránssimogató”, illetve a tömeges, ellenőrizetlen migrációt elutasító álláspontok között feszülő ellentét.
Az Orbán kormány azzal, hogy 2015 őszén döntött a kerítés megépítéséről, a tömeges, illegális migráció megállításáról, ma még föl sem mérhető jelentőségű történelmi tettet hajtott végre. Azóta bebizonyosodott, hogy az európai civilizáció létét alapjaiban veszélyezteti ez a folyamat, éspedig főként az iszlám új keletű térhódítása kontinensünkön. Ahogy egykor Buda városát 1541-ben a török sereg csellel elfoglalta. Mint ismert, Izabella, a hirtelen elhalálozott Szapolyai János király özvegye kért segítséget „Nagy” Szulejmántól Habsburg Ferdinánd csapataival szemben, ő meg is védte az ostromlóktól a várost és az országot, ám utána a török sereg békésen „városnézésre” indult, és mire a magyarok észbe kaptak, már országuk török szandzsék volt.
Bécsben ma már hatvan mecset működik! 1683-ban erővel nem sikerült Kara Musztafának, az most a „Buda elfoglalása” forgatókönyvvel igen?
Az Orbán kormány azzal, hogy 2015 őszén döntött a kerítés megépítéséről, a tömeges, illegális migráció megállításáról, ma még föl sem mérhető jelentőségű történelmi tettet hajtott végre. Azóta bebizonyosodott, hogy az európai civilizáció létét alapjaiban veszélyezteti ez a folyamat, éspedig főként az iszlám új keletű térhódítása kontinensünkön. Ahogy egykor Buda városát 1541-ben a török sereg csellel elfoglalta. Mint ismert, Izabella, a hirtelen elhalálozott Szapolyai János király özvegye kért segítséget „Nagy” Szulejmántól Habsburg Ferdinánd csapataival szemben, ő meg is védte az ostromlóktól a várost és az országot, ám utána a török sereg békésen „városnézésre” indult, és mire a magyarok észbe kaptak, már országuk török szandzsék volt.
Bécsben ma már hatvan mecset működik! 1683-ban erővel nem sikerült Kara Musztafának, az most a „Buda elfoglalása” forgatókönyvvel igen?
Először is le kell szögeznünk, hogy az iszlám minden más vallástól, ideológiától különbözik abban, hogy nem csupán szellemi konstrukció, de sokkal inkább politikai-társadalmi alaprendszer is, amely meghatározza a társadalom mindennapi életét. Ezért a muszlimok tömeges integrációja bármely más kultúrában objektíve lehetetlen. Európában ma sokan kizárólag a zsidó – keresztény kultúrkört akarják védelmezni (és ezt joggal teszik!), de ne feledjük el, hogy ennek a civilizációnak másik fontos fundamentuma a görögöktől örökölt racionális gondolkodás is! A kettő nem egymás ellentéte, hanem fontos kiegészítője! Az utóbbi nélkül például nincs modern tudomány és modern technika sem!
Egy neves jezsuita mondta, hogy az ateisták nagy szolgálatot tettek az egyháznak azzal, hogy elválasztották az egyházat az államtól, mert ezáltal Isten szolgái végre azzal foglalkozhattak kizárólag, ami a Teremtőtől kapott feladatuk: a hittel, az ember és az Isten kapcsolatával. Az ateista Oriana Fallaci kifejti, hogy ő, ateista létére ezer szállal kötődik a zsidó – keresztény kultúrához. És kulturális értelemben kereszténynek tartja magát.
Orbán Viktor kormánya helyesen cselekedett, úttörő módon járt el, amikor lezárta a határt. Mégis kezdetben ezért csak igaztalan vádakban volt része, mint rasszista, iszlamofób, xenofób, ám ma már egyre többen követik, tanulva a közelmúlt három év kijózanító tapasztalataiból.
(Európai vezéregyéniség lehetne) Amit nem értek kezdettől fogva, az a „puha”, migránssimogató magatartás a magyar határon. Miért nem lehet komoly pénzbüntetéssel súlytani az illegális határátlépőt, ha törvényeink szerint ez a cselekedet bűncselekmény? Azonnal leállna a folyamat, még akkor is, ha tudjuk, hogy anyagilag Brüsszel finanszírozza az európai adófizetők pénzén. Legalább ennek egy része befolyna a magyar kincstárba. Ha már Brüsszel nem hajlandó hozzájárulni a schengeni határok védelmi költségeihez.
Közelednek az EP választások, én vártam, hogy Orbán Viktor meghirdeti: mi csak olyan erőhöz, pártszövetséghez csatlakozunk, amelyik kifejezetten migrációellenes álláspontot vall. És főként nem támogatunk olyan személyt, aki rendszeresen kioktat minket, afféle tanítóbácsis stílusban. Orbán Viktornak most lépnie kellett volna, megalázó bocsánatkérés, „canossa-járás” helyett: kilépünk, és létrehozzuk a migrációt elutasító erők koalícióját, EP frakcióját.
Sok párt a néppárti frakcióból követné őt, vagyis Martin Weber úr búcsút mondhatna bizottsági elnöki ambícióinak. Még azt is megkockáztatom, hogy akár a legnagyobb EP frakciót lehetne ilyen módon kialakítani. A Néppárti frakció erodálódik, egyre inkább elveszti hitelességét a választók előtt, éppen azért, mert tagjai között jelentős számban találunk „migránssimogató” pártokat, amelyeknek a helye már régen nem itt lenne, hanem a balliberálisok között.
Orbán Viktor most nagy lehetőséget szalasztott el, de még mindig nem lenne késő!
(Hamis párhuzam)
Végezetül egy gondolat: sokan a 2010-es „osztrák megoldást” emlegetik mintaként. Súlyos tévedés, vissza is kellene utasítani! Akkor az Osztrák Néppárt elvtelen koalícióra lépett a kifejezetten szélsőjobboldali eszméket valló Jörg Haider által vezetett Szabadságpárttal. Akkor a problémát Haider, azóta sem tisztázott különös autó-balesete „oldotta meg”, elkezdődhetett a Szabadságpárt „cukisodása”. Ismert történet? Csak hát a Fidesz sosem volt „vevő” a „cukisodó”Jobbikra.
Összefoglalásul: lehet hogy a plakátkampány, a fizetett médiakampány nem volt szerencsés, meg lehetett volna várni diplomatikus módon Juncker úr rövidesen esedékes lelépését. Mégsem látom be, hogy Orbán Viktornak és kormányának kitől és miért kellene bocsánatot kérni? Inkább dicséretet érdemelne a határkerítés felállításáért, eme schengeni határszakasz eredményes megvédéséért. Ami pedig a demokrácia-kérdést illeti: a fékek és ellensúlyok rendszerét csakis egy hiteles, erős ellenzék tudja működtetni. Ezt nem érti például Sargentini asszony, mert ehhez már némi minimális intelligencia kellene.....
*****
Nyílt levél Koncz Zsuzsához!
Tisztelt Művésznő!
Hosszasan viaskodtam magammal, hogy reagáljak e az elhíresült kijelentésére, amiben is „elfajzott népnek és elfajzott nyelvnek” titulálta azt a nyelvet és nemzetet, amelyet szüleitől örökölt. Ezt azért is teszem nehezen, mert én is kiváló énekesnek tartom, sőt igen élveztem lemezeit, dalait.
Nos, arra az elhatározásra jutottam, hogy vannak dolgok, ami mellett már nem lehet elmenni, még akkor sem, ha a világ és természetesen a sajtó tele van sületlenségekkel és marhaságokkal.
Hogy pontosabban megértse, például miniszterelnökök jönnek és mennek, mondanak mindenfélét, olykor elcsettintenek egy-két marhaságot, de mindenki tudja ez náluk egy normális üzemmenet, de az már nem, hogyha például azt mondják a hazájukra, hogy „k….ország” !!
Azt sem ildomos mondani, hogy „hazudtunk reggel, délben este..”, mert ezt már az, az Isten verte nép is zokon veszi.
Az Ön elszólása is a fenti a helyzetekhez tartozik!
Oda tartozik, mert Ön egy olyan felsőbbrendű helyzetből fogalmazta meg álláspontját, mintha nem is tartozna közénk, vagyis a magyarok közé.
Le szeretném szögezni, hogy a felszólalásomnak semmi köze sincs a politikához, és ahhoz a tényhez sem, hogy Ön egy liberális elkötelezettségű személy!
Tovább erősít a véleményemben az, hogy Ön a hírek szerint külföldön él, miközben hazajár az „elfajzottakhoz” egy kis gázsi gyűjtésre. Tetézi a bajt az is, hogy amit állít az bizonyíthatóan nem igaz !
Idézünk fel néhány ide vonatkozó dokumentálható kijelentést:
„Ove Berglund svéd orvos és műfordító: „Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem, hogy: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke.” (Magyar Nemzet 2003. XII. 2, 5. old.)”
„Jakob Grimm: „A magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet.”
„George Bernard Show: „Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: Ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.”
Lehetne még több száz idézetet is ide citálni, de nem teszem. Azonban azt mindenképpen meg kell említenem, hogy egy liberális ember, az toleráns mással és másokkal szemben is. Ön nem az !
Tehát nem is lehet liberális, hanem egész egyszerűen egy magyargyűlölő ember.
Sajnos Ön nincs egyedül a magyar-gyűlöletével és az elmúlt történelmi időkben sem volt egyedül. Ez a valamikori nagy, szép és gazdagodó ország a XX. század végére a tönk szélére került az ilyen és ehhez hasonló gyűlölködők miatt.
Én úgy hiszem, hogy Ön nem érdemli meg ezt a hazát és ezt a nyelvet!
Budapest, 2019. 03. 02.
Cs. Szabó Béla
közíró
*****
Gazdag László közgazdász
SOROS GYÖRGY: PARAFENOMÉNA SKIZOFRÉNIA
„A hibás logikájú emberek több bajt okoztak a történelemben akaratukon kívül, mint a rosszindulatúak tudatosan.” Milton Friedman
Az ATV 2019. I. 29-i műsorában a műsorvezető vitába szállt egy betelefonálóval Soros György céljait illetően: „Ugyan már, miért akarna Soros György migránsokat betelepíteni Európába, mi haszna lenne belőle?”
Soros pszichológiai mozgatórugói
Van a pszichiátriában egy elég gyakori kórkép, a parafenoména skizofrénia, vagyis a téveszméken alapuló logikus érvelés. „Őrült beszéd, de van benne rendszer” - mondja a Hamletben Polonius, kihallgatva a főhőst.
A rögeszmés gondolkodás tipikus példája volt Hitler, vagy Sztálin is. Az ilyen ember sajnos tömegeket tud megtéveszteni, és saját őrült gondolatvilágának bűvkörébe vonni.
Véleményem szerint Soros György esetében is erről van szó! Vizsgáljuk meg ezt a kérdést kicsit konkrétabban: valójában mik is ennek a 87 éves üzletembernek a valós céljai, pszichológiai mozgatórugói?
Soros György 1930. augusztus 12-én született Schwarz Györgyként Budapesten. Élete meghatározó élménye a holokauszt volt, egy tisztviselő családja rejtegette őt, így élte túl. A történet abszurd vonása ugyanakkor, hogy ez a tisztviselő aktív szerepet játszott 1944-ben a zsidók deportálásában, egészen addig, hogy gyakran személyesen is közreműködött az embereknek a vagonokba történt fölterelésében.
És ott „segédkezett” ilyenkor a mindössze 14 éves Schwarz Gyurika is. Erről ő maga nyilatkozott nemrég, elképesztő cinizmussal. Családja a háború után elhagyta Magyarországot, először Nagy-Britanniába, majd onnan az Egyesült Államokba távozott. Ügyes valutaspekulációk révén hatalmas vagyont sikerült szereznie, amelynek egy tetemes részét aztán valós, vagy vélt filantróp célok megvalósítására fordította.
Szinte rögeszméjévé vált, nyilván gyermekkori élményei alapján, hogy mindenfajta etnikai megosztottság rossz, ezért elő kell mozdítani a nagy, homegén EMBERISÉG létrehozását, mert ha megszűnnek a nemzeti, rasszbeli, nyelvi, kulturális különbségek, ha létrejön az egységes emberiség, akkor lesz vége mindenfajta háborúnak, konfliktusnak, elnyomásnak.
Nem új rögeszme ez, hiszen már Nagy Sándor (Kr.e. 356-323) is e célból indult hódítani, ezért rendezte meg a híres-hírhedt szúzai menyegzőt húszezer görög-makedón harcos és perzsa nő közreműködésével. Ha hihetünk a krónikáknak, e húszezer házasság mindegyike, egy kivételével, válással végződött. A népek erőszakos egyesítésének eme balul végződő ábrándját Sütő András dolgozta föl drámájában. A XIX. században Victor Hugo és Guiseppe Garibaldi állt elő az Európai Egyesült Államok ideájával, az Amerikai Egyesült Államok példája alapján. Csak azt nem értették meg, hogy az USA a territoriális elv alapján szerveződött, míg Európa az etnikai elv alapján. Az USA működhet „nagy olvasztótégelyként”, Európa nem!
Most csak emlékeztetnék a mottóul választott Friedman idézetre, és ennek kapcsán arra, hogy az önmagukat a társadalom boldogítójává kinevező fantaszták mennyi bajt, zúdítottak eddig az emberiségre! Soros György is egy fantaszta, aki nem veszi észre, hogy az általa meghirdetett „nyílt társadalom” egyben védtelen társadalmat is jelent, hiszen a nemzeti identitásától megfosztott közösség kiszolgáltatottá válik a kultúrájától idegen tömeg szeszélyeinek.
Kérdés például az, hogy felkészült-e a nyugati civilizáció a muszlim vallásúak tömeges befogadására, integrálására? És fordítva: alkalmas-e az iszlám arra, hogy hívei tömegesen integrálódjanak, asszimilálódjanak itt?
A saria például abszolút inkompatabilis a nyugati jogrendszerrel szemben, elég csak a nők jogi helyzetének kérdését nézni a Korán alapján. Szaúd-Arábiában a Korán az alkotmány, ott csak 1962-ben törölték el a rabszolgaságot!
Monolit-Európa ábrándja.
1814-ben négy nagyhatalom osztozott Kelet-Európán, 1924-ben már 11, 2004-ben pedig 25 állam. Victor Hugo és Guiseppe Garibaldi álmával szemben végig a centrifugális erők domináltak Európa modern kori történelmében, és nem a kohéziós erők. Most ne menjünk bele itt abba, hogy ez jó, vagy rossz, csupán állapítsuk meg, hogy történelmi tény! Innentől kezdve, egészen az Európai Unióig azt látjuk, hogy ezek a centrifugális erők sohasem gyengültek, sőt, időnként erősödnek napjainkban is. Erről szól például a Brexit, vagy Skócia és Katalónia önállósodási törekvése! Azok, akik ezt nem értik, úgy mozognak az európai politikai lét porondján, mint az elefánt a porcelánboltban!
A legjobb példa a Brüsszeli Bizottság! A II. világháború után érzékelhető átmeneti látszatkohézió (lásd: Jugoszlávia, Csehszlovákia, Szovjetunió!) csak az itt uralkodóvá vált erőszakos ideológiai-politikai struktúra megtévesztő terméke volt, és ez vált nyilvánvalóvá a kommunista diktatúrák összeomlása után.
A törvényszerű szétbomlás a Balkánon egészen tragikus módon, másutt, így Csehszlovákiában békés formában ment végbe. Egyelőre Európa még mindig nem érett meg arra, hogy akár békés úton, akár gyengéd vagy határozottabb erőszakkal, de egyesítsék egy államszövetségben. Most megint nem az az érdekes, hogy ez jó-e, vagy rossz, hanem az, hogy tény. Ezt kellene például az Európai Unió vezető szerveinek és politikusainak megértenie, de erre képtelenek.
Marad a monolit-Európa ábrándjával szembefordulók megbélyegzése, kiközösítése.
A Soros György-féle társadalomboldogítók általában a korszellemet nem értik meg, szembehaladnak azzal, és miután a korszellem egy elementáris, minden akadályon át utat törő erő, a vele való konfrontáció egész társadalmak tragédiáját eredményezi. Soros motivációi világosak, ő egy tipikusan rögeszmés gondolkodó, ugyanakkor az ilyen egyének gyakran meg tudják téveszteni a közvéleményt, vagy annak egy részét, beleértve a „felelős” döntéshozókat is. A milliárdos valutaspekulánsnak ráadásul pénze is van abszurd terveinek megvalósítására,
Az ATV egyik műsorában az ifjú hölgy »egy idős bácsinak nevezte. Nos, ő nem egy „idős bácsi”, hanem korától (és származásától) függetlenül egy hallatlanul veszélyes ember!
SOROS GYÖRGY: PARAFENOMÉNA SKIZOFRÉNIA
„A hibás logikájú emberek több bajt okoztak a történelemben akaratukon kívül, mint a rosszindulatúak tudatosan.” Milton Friedman
Az ATV 2019. I. 29-i műsorában a műsorvezető vitába szállt egy betelefonálóval Soros György céljait illetően: „Ugyan már, miért akarna Soros György migránsokat betelepíteni Európába, mi haszna lenne belőle?”
Soros pszichológiai mozgatórugói
Van a pszichiátriában egy elég gyakori kórkép, a parafenoména skizofrénia, vagyis a téveszméken alapuló logikus érvelés. „Őrült beszéd, de van benne rendszer” - mondja a Hamletben Polonius, kihallgatva a főhőst.
A rögeszmés gondolkodás tipikus példája volt Hitler, vagy Sztálin is. Az ilyen ember sajnos tömegeket tud megtéveszteni, és saját őrült gondolatvilágának bűvkörébe vonni.
Véleményem szerint Soros György esetében is erről van szó! Vizsgáljuk meg ezt a kérdést kicsit konkrétabban: valójában mik is ennek a 87 éves üzletembernek a valós céljai, pszichológiai mozgatórugói?
Soros György 1930. augusztus 12-én született Schwarz Györgyként Budapesten. Élete meghatározó élménye a holokauszt volt, egy tisztviselő családja rejtegette őt, így élte túl. A történet abszurd vonása ugyanakkor, hogy ez a tisztviselő aktív szerepet játszott 1944-ben a zsidók deportálásában, egészen addig, hogy gyakran személyesen is közreműködött az embereknek a vagonokba történt fölterelésében.
És ott „segédkezett” ilyenkor a mindössze 14 éves Schwarz Gyurika is. Erről ő maga nyilatkozott nemrég, elképesztő cinizmussal. Családja a háború után elhagyta Magyarországot, először Nagy-Britanniába, majd onnan az Egyesült Államokba távozott. Ügyes valutaspekulációk révén hatalmas vagyont sikerült szereznie, amelynek egy tetemes részét aztán valós, vagy vélt filantróp célok megvalósítására fordította.
Szinte rögeszméjévé vált, nyilván gyermekkori élményei alapján, hogy mindenfajta etnikai megosztottság rossz, ezért elő kell mozdítani a nagy, homegén EMBERISÉG létrehozását, mert ha megszűnnek a nemzeti, rasszbeli, nyelvi, kulturális különbségek, ha létrejön az egységes emberiség, akkor lesz vége mindenfajta háborúnak, konfliktusnak, elnyomásnak.
Nem új rögeszme ez, hiszen már Nagy Sándor (Kr.e. 356-323) is e célból indult hódítani, ezért rendezte meg a híres-hírhedt szúzai menyegzőt húszezer görög-makedón harcos és perzsa nő közreműködésével. Ha hihetünk a krónikáknak, e húszezer házasság mindegyike, egy kivételével, válással végződött. A népek erőszakos egyesítésének eme balul végződő ábrándját Sütő András dolgozta föl drámájában. A XIX. században Victor Hugo és Guiseppe Garibaldi állt elő az Európai Egyesült Államok ideájával, az Amerikai Egyesült Államok példája alapján. Csak azt nem értették meg, hogy az USA a territoriális elv alapján szerveződött, míg Európa az etnikai elv alapján. Az USA működhet „nagy olvasztótégelyként”, Európa nem!
Most csak emlékeztetnék a mottóul választott Friedman idézetre, és ennek kapcsán arra, hogy az önmagukat a társadalom boldogítójává kinevező fantaszták mennyi bajt, zúdítottak eddig az emberiségre! Soros György is egy fantaszta, aki nem veszi észre, hogy az általa meghirdetett „nyílt társadalom” egyben védtelen társadalmat is jelent, hiszen a nemzeti identitásától megfosztott közösség kiszolgáltatottá válik a kultúrájától idegen tömeg szeszélyeinek.
Kérdés például az, hogy felkészült-e a nyugati civilizáció a muszlim vallásúak tömeges befogadására, integrálására? És fordítva: alkalmas-e az iszlám arra, hogy hívei tömegesen integrálódjanak, asszimilálódjanak itt?
A saria például abszolút inkompatabilis a nyugati jogrendszerrel szemben, elég csak a nők jogi helyzetének kérdését nézni a Korán alapján. Szaúd-Arábiában a Korán az alkotmány, ott csak 1962-ben törölték el a rabszolgaságot!
Monolit-Európa ábrándja.
1814-ben négy nagyhatalom osztozott Kelet-Európán, 1924-ben már 11, 2004-ben pedig 25 állam. Victor Hugo és Guiseppe Garibaldi álmával szemben végig a centrifugális erők domináltak Európa modern kori történelmében, és nem a kohéziós erők. Most ne menjünk bele itt abba, hogy ez jó, vagy rossz, csupán állapítsuk meg, hogy történelmi tény! Innentől kezdve, egészen az Európai Unióig azt látjuk, hogy ezek a centrifugális erők sohasem gyengültek, sőt, időnként erősödnek napjainkban is. Erről szól például a Brexit, vagy Skócia és Katalónia önállósodási törekvése! Azok, akik ezt nem értik, úgy mozognak az európai politikai lét porondján, mint az elefánt a porcelánboltban!
A legjobb példa a Brüsszeli Bizottság! A II. világháború után érzékelhető átmeneti látszatkohézió (lásd: Jugoszlávia, Csehszlovákia, Szovjetunió!) csak az itt uralkodóvá vált erőszakos ideológiai-politikai struktúra megtévesztő terméke volt, és ez vált nyilvánvalóvá a kommunista diktatúrák összeomlása után.
A törvényszerű szétbomlás a Balkánon egészen tragikus módon, másutt, így Csehszlovákiában békés formában ment végbe. Egyelőre Európa még mindig nem érett meg arra, hogy akár békés úton, akár gyengéd vagy határozottabb erőszakkal, de egyesítsék egy államszövetségben. Most megint nem az az érdekes, hogy ez jó-e, vagy rossz, hanem az, hogy tény. Ezt kellene például az Európai Unió vezető szerveinek és politikusainak megértenie, de erre képtelenek.
Marad a monolit-Európa ábrándjával szembefordulók megbélyegzése, kiközösítése.
A Soros György-féle társadalomboldogítók általában a korszellemet nem értik meg, szembehaladnak azzal, és miután a korszellem egy elementáris, minden akadályon át utat törő erő, a vele való konfrontáció egész társadalmak tragédiáját eredményezi. Soros motivációi világosak, ő egy tipikusan rögeszmés gondolkodó, ugyanakkor az ilyen egyének gyakran meg tudják téveszteni a közvéleményt, vagy annak egy részét, beleértve a „felelős” döntéshozókat is. A milliárdos valutaspekulánsnak ráadásul pénze is van abszurd terveinek megvalósítására,
Az ATV egyik műsorában az ifjú hölgy »egy idős bácsinak nevezte. Nos, ő nem egy „idős bácsi”, hanem korától (és származásától) függetlenül egy hallatlanul veszélyes ember!
*****
2009-es MSZP-s szórólapról !
2009. november
"TESSZÜK, AMIT TENNI KELL"...
E címmel jelent meg az MSZP népszerűsítő szóróanyaga!
Az egérszürke kiadvány három A4-es lap félbehajtva. A postás nyomta a kezembe.
Ezek szerint a Magyar Posta is terjeszti. Előlapján fehér betűkkel:” Enyhítjük a válságot, enyhítjük a terheket” kijelentés, mellette diszkrét keskeny, piros, kb.7 cm-es, függőleges díszítő csík. Az előlapon nincs semmilyen jelzés, hogy pontosan kitől is kaphattuk az ígéreteket. Végül is bárki küldhette. Fontos ez?
De maradjuk még mindig az előlapon: öt szimbólumnak kiválasztott tárgy képe látható, felirattal.
1. mentőőv „Védelem a bankhiteleseknek”
2. Dávid csillag vagy seriff csillag „Növekvő közbiztonság”
3. hőszabályozó „Olcsóbb távfűtés”
4. festőecset „Segély helyett munka”
5. pénzérme „Másfél havi pénzzel több a borítékban”
Az olvasók ismert szokása szerint, megfordítom a kiadványt, nézzük a sport oldalt, a hátlapot! Ott piroslik, a lap bal alsó sarkában a szegfű. Felelős kiadó: MSZP Országos Központ. Minden világos.
Majd kinyitva az első oldalon Lendvai Ildikó látható, felfelé néző ábrándos szemekkel, mosolytalanul. Elmondja nekünk, hogy az MSZP felvette a harcot a válsággal, ezek fájdalmas, de szükséges lépések voltak. De megálltunk sőt visszafordultunk a lejtőn! Magyarország helytállt az erőpróbán meg én is. Ezt
meg is köszönte nekem, meg hogy bízhatok bennük és most is számíthatok a baloldalra! Ezért ismerjem meg a tényeket, meg az ígéreteket. A tényeket már hét éve ismerem, sajnos az ígéreteket is, de azokban már rég nem hiszek!
Második oldalon Bajnai Gordon látható lefelé néző,” nyílt” tekintettel, ő is mosolytalanul, pedig még soha nem írta a bulvár-sajtó, hogy botoxozott volna! Arról beszél nekünk, hogy idén tavasszal a gazdasági összeomlás fenyegette Magyarországot, pénzügyi katasztrófa és más bajok is jelentkeztek. Az MSZP felkérésére ezért vállalta a kormány irányítását. Mint írja, volt egy szlogenje: 1 év, 1 kormány, 1 forint. Erre próbál emlékeztetni. Nem emlékszem, meg nem is értem. Amire emlékszem, hogy beiktatása jelentős tüntető tömeg tiltakozása ellenére történt. Akik követelték a kormány lemondását is. A jelenlegi miniszterelnök immáron arról biztosít, hogy az én érdekemben dolgozik és az én problémámra keresi a megoldást, mert szerinte a katasztrófát elkerültük.
Hát nézzük tovább! Védelem a bankhiteleseknek. Szegény bankhitelesek fuldokolnak, remélem nem hiszik, hogy azok fogják megmenteni, akik belökték őket a vízbe? Bár a kormány egy segélyalapot is létre hozott, 20-25 ezer, de kivételes esetben 100 ezer forint vissza nem térítendő támogatásra, tudjuk meg a kiadvány hátoldalán. Itt nagy baj lehet az arányokkal, mert a fizetni nem tudó hitelesektől elvett lakás helyett ez a támogatás kb. egy havi albérletre ha elegendő! De állításuk szerint a Kormány által létrehozott egymilliárd tőkével rendelkező krízisalap, adományok nyomán hatmilliárdra gyarapodott, melyből segítik a legrászorultabbakat. Ezt ígérik, ugyancsak az utolsó oldalon! Adományokat várnak ehhez a Kríziskezelő program számlájára! De kitől ebben a helyzetben és kiket segélyeznek ebből? Jelentkezzen, aki tud olyanról, aki ebből már valóban kapott.
Az MSZP a banki szektorban is rendet tesz, a banki ügyfelek érdekében, az árverezésre 90 nap haladék, lehetőség a saját értékesítésre és 2 milliárd forintos büntetést is kiszabhat a tisztességtelenül eljáró pénzintézetekkel szemben. Hogy ezt már megtették, vagy csak szándékoznak megtenni, nem derül ki világosan.
Növekvő közbiztonságot,- seriff rendszer. Ez mi? Nem a magyar közbiztonságról van szó? Van nekünk például két értelmes kifejezésünk is erre: rend őr = rendőr vagy csend őr = csendőr! A seriff csillag nekem nem garancia, sőt! Meg sem nyugtat!
De az sem, hogy piaci kiszolgáltatottságunk oly nagymértékű már, hogy alig hihetünk az energiaárak, vagy az ÁFA csökkenésében. Az újabb ígéret: Olcsóbb távfűtés. A jelenlegi energia-fogyasztási számlák bonyolultak, ezáltal áttekinthetetlenek, ellenőrizhetetlenek az átlagember számára, lett volna idejük ezen is változtatni, nem tették.
Festőecset. Segély helyett munka? Vagy munka segélyért? Csak nem a monori példára gondolnak? Vagy az elmaradt munkahely-teremtésre? Vagy nem bírják már a tömegesen utcára került munkanélküliek segélyezését? Itt már nagyon nagy a baj! Ezen már az ecset sem segít, tovább már nem lehet színezni a dolgokat! Mérjék fel végre reálisan a problémát, nézzék és lássák már feketén-fehéren az ország helyzetét! Önámítás helyett tisztánlátást!
Ebből a helyzetből adódik a következő ígéret tarthatatlansága is. Pénzérme: Másfél havi pénzzel több a borítékban. Csökkentjük a jövedelemadót. Adócsökkentés? Ezt már hallottuk négy éve is. De mindig csak a választások előtt. Lassan már adózó sem marad. Elszalasztott lehetőség! Amikor még voltak munkahelyek nem tették, az adóterhek csökkenésétől úgy féltek, mint ördög a tömjénfüsttől! A szépen megrajzolt grafikon szerint, az előirányzott havi nettó átlagbér növekedés mértéke 2010-ben, piros betűkkel: 13 875 Ft. Látványos! Gratulálok. Mellesleg ebben a helyzetükben egy teljes évre, 2010-re prognosztizálni nagyon komolytalan dolog, hiszen aligha várható a kormányon maradásuk. Ez megint csak ígéret, a számonkérés lehetősége nélkül.
Érdeklik a részletek?” Küldje el az „igen” szót vagy saját e-mail címét sms-ben a 36 20 9000-679 számra!
Ezzel hozzájárul ahhoz, hogy az MSZP további információt küldjön Önnek és lehetőséget kínáljon élő, körkapcsolásos telefonbeszélgetésekre is. Adatait az adatvédelmi törvényt betartva az MSZP bizalmasan kezeli.” Ez a mozgósítás már, kampányszerűen!
Végül a minden oldalon olvasható legújabb szlogenhez „MSZP: Tesszük, amit tenni kell”- néhány gondolat. Valahogy ez a megfogalmazás azt sugallja nekem, azt tesszük, amit elvárnak tőlünk a kívülállók, azt kell tenni, amit mondanak nekünk, azt kell végrehajtani, amit előírnak nekünk, mert elkötelezettek vagyunk. Mennyivel jobban hangzana: Tesszük, amit tennünk kell saját országunkért, nemzetünkért belső, lelkiismereti parancsunk szerint a közjóért, a boldogulásunkért, a jövőnkért!
Utóirat: Aki a leírtakat nem hiszi, járjon utána!
Barna Beatrix
újságíró
2009. november
"TESSZÜK, AMIT TENNI KELL"...
E címmel jelent meg az MSZP népszerűsítő szóróanyaga!
Az egérszürke kiadvány három A4-es lap félbehajtva. A postás nyomta a kezembe.
Ezek szerint a Magyar Posta is terjeszti. Előlapján fehér betűkkel:” Enyhítjük a válságot, enyhítjük a terheket” kijelentés, mellette diszkrét keskeny, piros, kb.7 cm-es, függőleges díszítő csík. Az előlapon nincs semmilyen jelzés, hogy pontosan kitől is kaphattuk az ígéreteket. Végül is bárki küldhette. Fontos ez?
De maradjuk még mindig az előlapon: öt szimbólumnak kiválasztott tárgy képe látható, felirattal.
1. mentőőv „Védelem a bankhiteleseknek”
2. Dávid csillag vagy seriff csillag „Növekvő közbiztonság”
3. hőszabályozó „Olcsóbb távfűtés”
4. festőecset „Segély helyett munka”
5. pénzérme „Másfél havi pénzzel több a borítékban”
Az olvasók ismert szokása szerint, megfordítom a kiadványt, nézzük a sport oldalt, a hátlapot! Ott piroslik, a lap bal alsó sarkában a szegfű. Felelős kiadó: MSZP Országos Központ. Minden világos.
Majd kinyitva az első oldalon Lendvai Ildikó látható, felfelé néző ábrándos szemekkel, mosolytalanul. Elmondja nekünk, hogy az MSZP felvette a harcot a válsággal, ezek fájdalmas, de szükséges lépések voltak. De megálltunk sőt visszafordultunk a lejtőn! Magyarország helytállt az erőpróbán meg én is. Ezt
meg is köszönte nekem, meg hogy bízhatok bennük és most is számíthatok a baloldalra! Ezért ismerjem meg a tényeket, meg az ígéreteket. A tényeket már hét éve ismerem, sajnos az ígéreteket is, de azokban már rég nem hiszek!
Második oldalon Bajnai Gordon látható lefelé néző,” nyílt” tekintettel, ő is mosolytalanul, pedig még soha nem írta a bulvár-sajtó, hogy botoxozott volna! Arról beszél nekünk, hogy idén tavasszal a gazdasági összeomlás fenyegette Magyarországot, pénzügyi katasztrófa és más bajok is jelentkeztek. Az MSZP felkérésére ezért vállalta a kormány irányítását. Mint írja, volt egy szlogenje: 1 év, 1 kormány, 1 forint. Erre próbál emlékeztetni. Nem emlékszem, meg nem is értem. Amire emlékszem, hogy beiktatása jelentős tüntető tömeg tiltakozása ellenére történt. Akik követelték a kormány lemondását is. A jelenlegi miniszterelnök immáron arról biztosít, hogy az én érdekemben dolgozik és az én problémámra keresi a megoldást, mert szerinte a katasztrófát elkerültük.
Hát nézzük tovább! Védelem a bankhiteleseknek. Szegény bankhitelesek fuldokolnak, remélem nem hiszik, hogy azok fogják megmenteni, akik belökték őket a vízbe? Bár a kormány egy segélyalapot is létre hozott, 20-25 ezer, de kivételes esetben 100 ezer forint vissza nem térítendő támogatásra, tudjuk meg a kiadvány hátoldalán. Itt nagy baj lehet az arányokkal, mert a fizetni nem tudó hitelesektől elvett lakás helyett ez a támogatás kb. egy havi albérletre ha elegendő! De állításuk szerint a Kormány által létrehozott egymilliárd tőkével rendelkező krízisalap, adományok nyomán hatmilliárdra gyarapodott, melyből segítik a legrászorultabbakat. Ezt ígérik, ugyancsak az utolsó oldalon! Adományokat várnak ehhez a Kríziskezelő program számlájára! De kitől ebben a helyzetben és kiket segélyeznek ebből? Jelentkezzen, aki tud olyanról, aki ebből már valóban kapott.
Az MSZP a banki szektorban is rendet tesz, a banki ügyfelek érdekében, az árverezésre 90 nap haladék, lehetőség a saját értékesítésre és 2 milliárd forintos büntetést is kiszabhat a tisztességtelenül eljáró pénzintézetekkel szemben. Hogy ezt már megtették, vagy csak szándékoznak megtenni, nem derül ki világosan.
Növekvő közbiztonságot,- seriff rendszer. Ez mi? Nem a magyar közbiztonságról van szó? Van nekünk például két értelmes kifejezésünk is erre: rend őr = rendőr vagy csend őr = csendőr! A seriff csillag nekem nem garancia, sőt! Meg sem nyugtat!
De az sem, hogy piaci kiszolgáltatottságunk oly nagymértékű már, hogy alig hihetünk az energiaárak, vagy az ÁFA csökkenésében. Az újabb ígéret: Olcsóbb távfűtés. A jelenlegi energia-fogyasztási számlák bonyolultak, ezáltal áttekinthetetlenek, ellenőrizhetetlenek az átlagember számára, lett volna idejük ezen is változtatni, nem tették.
Festőecset. Segély helyett munka? Vagy munka segélyért? Csak nem a monori példára gondolnak? Vagy az elmaradt munkahely-teremtésre? Vagy nem bírják már a tömegesen utcára került munkanélküliek segélyezését? Itt már nagyon nagy a baj! Ezen már az ecset sem segít, tovább már nem lehet színezni a dolgokat! Mérjék fel végre reálisan a problémát, nézzék és lássák már feketén-fehéren az ország helyzetét! Önámítás helyett tisztánlátást!
Ebből a helyzetből adódik a következő ígéret tarthatatlansága is. Pénzérme: Másfél havi pénzzel több a borítékban. Csökkentjük a jövedelemadót. Adócsökkentés? Ezt már hallottuk négy éve is. De mindig csak a választások előtt. Lassan már adózó sem marad. Elszalasztott lehetőség! Amikor még voltak munkahelyek nem tették, az adóterhek csökkenésétől úgy féltek, mint ördög a tömjénfüsttől! A szépen megrajzolt grafikon szerint, az előirányzott havi nettó átlagbér növekedés mértéke 2010-ben, piros betűkkel: 13 875 Ft. Látványos! Gratulálok. Mellesleg ebben a helyzetükben egy teljes évre, 2010-re prognosztizálni nagyon komolytalan dolog, hiszen aligha várható a kormányon maradásuk. Ez megint csak ígéret, a számonkérés lehetősége nélkül.
Érdeklik a részletek?” Küldje el az „igen” szót vagy saját e-mail címét sms-ben a 36 20 9000-679 számra!
Ezzel hozzájárul ahhoz, hogy az MSZP további információt küldjön Önnek és lehetőséget kínáljon élő, körkapcsolásos telefonbeszélgetésekre is. Adatait az adatvédelmi törvényt betartva az MSZP bizalmasan kezeli.” Ez a mozgósítás már, kampányszerűen!
Végül a minden oldalon olvasható legújabb szlogenhez „MSZP: Tesszük, amit tenni kell”- néhány gondolat. Valahogy ez a megfogalmazás azt sugallja nekem, azt tesszük, amit elvárnak tőlünk a kívülállók, azt kell tenni, amit mondanak nekünk, azt kell végrehajtani, amit előírnak nekünk, mert elkötelezettek vagyunk. Mennyivel jobban hangzana: Tesszük, amit tennünk kell saját országunkért, nemzetünkért belső, lelkiismereti parancsunk szerint a közjóért, a boldogulásunkért, a jövőnkért!
Utóirat: Aki a leírtakat nem hiszi, járjon utána!
Barna Beatrix
újságíró
*****
NYÍLT LEVÉL AZ EMBERI ERŐFORRÁSOK MINISZTÉRIUM MINISZTERÉHEZ
Prof. Dr. Kásler Miklós Miniszter Úrhoz
TISZTELT MINISZTER ÚR!
Az elmúlt hónapokban (a Magyar Justitia Bizottság/MJB állásfoglalását tolmácsolva) többször próbálkoztunk az egészségügyi államtitkársághoz (és államtitkárhoz), valamint az Emberi Erőforrások Minisztériumához (és miniszteréhez) fordulni, hogy feltárjuk és segítséget nyújtsunk az embereket érintő egészségügyi problémákat.
Primitív és semmitmondó válaszokat kaptunk, holott olyan kérdéseket vetettünk fel, amelyek százezreket érintenek, sokak gyógyulását befolyásolja, és anyagi vonzata sincsen, csupán egy illetékes állásfoglalásával (szóbeli vagy írásos intézkedésével) megoldható lenne.
Ebbe a probléma körbe tartozik a gyógyszerek területén tapasztalható sokrétű rendezetlenség (káosz), az orvosi vizsgálati, elérhetőségi, tartalmi és érdemi helyzetének szervezeti átalakítása, valamint a kórházakban lévő fekvőbetegek ellátásának javítása.
Végezetül megemlítjük a gyógyvizek igénybevételének bürokratikus állapotát, kiemelve a Dagály Gyógyfürdőt érintő áldatlan helyzetet, ahol a gyógyvíz irdatlan mennyiségben melegíti a Duna vizét, a betegek pedig szenvednek fájdalomtól!
Megítélésünk szerint az egészségügyért felelős államtitkár és helyettesei semmit sem érő (érzékelhető) munkával töltik az idejüket, de a felügyeletük elhanyagolása sem érdemel dicséretet.
Kérjük a Miniszter Urat, hogy szüntesse meg ezt az áldatlan állapotot, és szíveskedjen segíteni a rászoruló betegek tömegét.
Köszönettel és tisztelettel:
Prof. Dr. Bokor Imre és Péteri Attila Árpád
egy emberi erőforrás egy emberi erőforrás
*****
Furcsán Nyerenc és a pofonfa
(Népmese politikusoknak)
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy pofonfa, amelyet olykor-olykor, vagyis gyermekkorában az ember gyakrabban megrázott és akkor, óriási pofonok és nyakasok potyogtak le róla.
Mint a gyermekek általában játék közben, én is ön és közveszélyes voltam, így ha a szép szó nem használt, vagy ha harminckettedik alkalommal is megcsináltam azt amit nem kellett volna, akkor drága édesanyám (Isten áldja meg a kezeit holtában is) nyomatékosította mondanivalóját egy taslival.
Emlékszem egyszer a srácokkal, apám bicikliével tanultam a kifarolást, csak úgy a váz alatt átlépve, amikor is törekedvén a minél nagyobb kipörgésre a bicikli balra el, én pedig egyenesen a térdemen és a két karomon szántottam végig a vörös salakos utcát.
A végeredményt nem hiszem, hogy ecsetelni kell, mert mind a négy végtagomból ömlött a vér.
Éreztem, hogy otthon nem leszek megdicsérve, de nem volt mit tenni, haza kellett bandukolni és várni, azt aminek jönnie kell !
Mondanom sem kell, hogy haza érve anyám színe fehérre váltott és miközben könnybe lábadt a szeme, a szája elé kapva kezét kérdezte, -Mi történt?
Én, természetesen a legoptimálisabb verziót adtam elő, vagyis:
- Elcsúsztam ezzel a vacak biciklivel!
Persze anyámat nem abból a fából faragták, aki nem lát át a szitán és miközben már kapta is le a kötényét, mondta:
- No majd számolunk!
Miközben rángatott a csepeli OTI-ba vérző lábbal, alaposan leszedte rólam a szentelt vizet, de hogy nyomatékosítsa mondandóját azért két-három nyaklevest lekent nekem, csak úgy fájdalom csillapító gyanánt.
A tetanusz oltás amit ráadásként kaptam már nem is volt akkora cucc.
A visszafele úton már megenyhülve kérdezte:
- Nagyon fáj?
- Igen – mondtam.
- Nagyon helyes. - mondta, majd halványan elmosolyodott, miközben homlokomra nyomott egy puszit.
Hát így tanulnak gyermekkorban a fiatalok és így válnak EMBER-ré!
No persze már aki! Mert ez nem mindenkire igaz. Vannak akik még felnőtt korban sem tanulnak soha semmiből! Nagyon úgy vélem, hogy a „miferencünk” is megkaphatta a maga adagját „anno”, de láthatóan semmit sem tanult az addig megélt tapasztalásokból!
Így történhetett meg felnőttkorában, hogy a 2004-es külhoni magyarok ellen intézett kirohanásaira kapott mérhetetlen sok és kemény kritikák ellenére, újból napirendre tűzte a külhoni magyar állampolgárság kérdését, egészen pontosan, annak megvonását! Hogy tovább feszítse a húrt, megígérte azt is hogy, csak adófizető honi lakósok szavazhatnak majd, ha a DK hatalomra kerül…?!
Vissza az állampolgársággal, vissza az anyagi támogatásokkal, hogy ne tudjanak sokasodni a pusztító diaszpórában, hogy ne magyarhoz méltó kulturális életet tudjanak élni és kelljen „merni kicsinek maradni”!
De álljon itt egy nem éppen konzervatív vélemény a TGM-tól!
A választójog tartalmát és terjedelmét a politikai (alkotmányos) közösség szabadon határozza meg. A magyarországi történelem köztársasági pillanataiban (1918, 1946, 1956, 1989-90) egyetértés volt benne, hogy a szavazati jog – jelentéktelen kivételekkel – minden nagykorú magyar állampolgárt megillet (hacsak bírói ítélet mellékbüntetésként időlegesen meg nem foszt valakit politikai jogaitól). Azt viszont, hogy ki magyar állampolgár, az alkotmányozó dönti el, esetünkben nagyjából úgy, hogy ez kiterjeszthető mindenkire, aki tartósan és törvényesen Magyarországon él, elvi különbségek – vagyoniak, felekezetiek, etnikaiak, nemiek és kulturálisak – nincsenek a jogcímek között.
Azt viszont senki nem tilthatja meg az alkotmányozó és törvényhozó hatalomnak, hogy az állampolgári közösséget ”kiterjessze” (korlátoznia alkotmányjogi okokból – és a magyar állam nemzetközi kötelezettségvállalásai, a nemzetközi jog miatt – nem nagyon lehet, különösen nem diszkriminatívan). Az, hogy „a politikai nemzet” terjedelmét kibővítik „a kulturális nemzet” fogalmi-képzetes határáig, nem hiba, ha az állampolgárok és képviselőik úgy érzik, hogy elég szoros szálak fűzik őket azokhoz, akikre a jogot kiterjesztik, és akik – tág morális és történeti értelemben – „kiérdemelték” ezt a jogot. (*)
Persze egy igaz hitű baloldalinak nem számít az ellenszél, hóvihar sőt, akkor válik igazán edzetté, ha minél többen utálják.
"Miferencünknek" tehát nem elég az, hogyha a külhoni székely magyar legények és férfiak meghallják a nevét, akkor hallani a kattanást, ahogy a férfi zsebekben kinyílik a bicska !!
Mert lehet, hogy a tanácsadóik nem tájékoztatták, de egy olyan országban, ahol a lakosság 80 %-a, vagy maga is külhoni, vagy rokonai vannak, vagy komoly baráti szálak fűzik a külhonban élőkhöz, eleve bukott politikus az, aki arra vetemedik, hogy elárulja és hátba szúrja a nemzettestvéreit.
Legjobb lesz „miferink”, ha felkészülsz arra, hogy ebben az országban soha(!), de soha nem lehetsz miniszterelnök, mert egy nemzetnek a „vezetője” soha nem lehet testvérgyilkos !
* (HVG, TGM: Gyurcsány és a kettős állampolgárok szavazati joga)
2019. 01. 07.
Cs. Szabó Béla közíró
A Magyar Justitia Bizottság elnökségi tagja
(Népmese politikusoknak)
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy pofonfa, amelyet olykor-olykor, vagyis gyermekkorában az ember gyakrabban megrázott és akkor, óriási pofonok és nyakasok potyogtak le róla.
Mint a gyermekek általában játék közben, én is ön és közveszélyes voltam, így ha a szép szó nem használt, vagy ha harminckettedik alkalommal is megcsináltam azt amit nem kellett volna, akkor drága édesanyám (Isten áldja meg a kezeit holtában is) nyomatékosította mondanivalóját egy taslival.
Emlékszem egyszer a srácokkal, apám bicikliével tanultam a kifarolást, csak úgy a váz alatt átlépve, amikor is törekedvén a minél nagyobb kipörgésre a bicikli balra el, én pedig egyenesen a térdemen és a két karomon szántottam végig a vörös salakos utcát.
A végeredményt nem hiszem, hogy ecsetelni kell, mert mind a négy végtagomból ömlött a vér.
Éreztem, hogy otthon nem leszek megdicsérve, de nem volt mit tenni, haza kellett bandukolni és várni, azt aminek jönnie kell !
Mondanom sem kell, hogy haza érve anyám színe fehérre váltott és miközben könnybe lábadt a szeme, a szája elé kapva kezét kérdezte, -Mi történt?
Én, természetesen a legoptimálisabb verziót adtam elő, vagyis:
- Elcsúsztam ezzel a vacak biciklivel!
Persze anyámat nem abból a fából faragták, aki nem lát át a szitán és miközben már kapta is le a kötényét, mondta:
- No majd számolunk!
Miközben rángatott a csepeli OTI-ba vérző lábbal, alaposan leszedte rólam a szentelt vizet, de hogy nyomatékosítsa mondandóját azért két-három nyaklevest lekent nekem, csak úgy fájdalom csillapító gyanánt.
A tetanusz oltás amit ráadásként kaptam már nem is volt akkora cucc.
A visszafele úton már megenyhülve kérdezte:
- Nagyon fáj?
- Igen – mondtam.
- Nagyon helyes. - mondta, majd halványan elmosolyodott, miközben homlokomra nyomott egy puszit.
Hát így tanulnak gyermekkorban a fiatalok és így válnak EMBER-ré!
No persze már aki! Mert ez nem mindenkire igaz. Vannak akik még felnőtt korban sem tanulnak soha semmiből! Nagyon úgy vélem, hogy a „miferencünk” is megkaphatta a maga adagját „anno”, de láthatóan semmit sem tanult az addig megélt tapasztalásokból!
Így történhetett meg felnőttkorában, hogy a 2004-es külhoni magyarok ellen intézett kirohanásaira kapott mérhetetlen sok és kemény kritikák ellenére, újból napirendre tűzte a külhoni magyar állampolgárság kérdését, egészen pontosan, annak megvonását! Hogy tovább feszítse a húrt, megígérte azt is hogy, csak adófizető honi lakósok szavazhatnak majd, ha a DK hatalomra kerül…?!
Vissza az állampolgársággal, vissza az anyagi támogatásokkal, hogy ne tudjanak sokasodni a pusztító diaszpórában, hogy ne magyarhoz méltó kulturális életet tudjanak élni és kelljen „merni kicsinek maradni”!
De álljon itt egy nem éppen konzervatív vélemény a TGM-tól!
A választójog tartalmát és terjedelmét a politikai (alkotmányos) közösség szabadon határozza meg. A magyarországi történelem köztársasági pillanataiban (1918, 1946, 1956, 1989-90) egyetértés volt benne, hogy a szavazati jog – jelentéktelen kivételekkel – minden nagykorú magyar állampolgárt megillet (hacsak bírói ítélet mellékbüntetésként időlegesen meg nem foszt valakit politikai jogaitól). Azt viszont, hogy ki magyar állampolgár, az alkotmányozó dönti el, esetünkben nagyjából úgy, hogy ez kiterjeszthető mindenkire, aki tartósan és törvényesen Magyarországon él, elvi különbségek – vagyoniak, felekezetiek, etnikaiak, nemiek és kulturálisak – nincsenek a jogcímek között.
Azt viszont senki nem tilthatja meg az alkotmányozó és törvényhozó hatalomnak, hogy az állampolgári közösséget ”kiterjessze” (korlátoznia alkotmányjogi okokból – és a magyar állam nemzetközi kötelezettségvállalásai, a nemzetközi jog miatt – nem nagyon lehet, különösen nem diszkriminatívan). Az, hogy „a politikai nemzet” terjedelmét kibővítik „a kulturális nemzet” fogalmi-képzetes határáig, nem hiba, ha az állampolgárok és képviselőik úgy érzik, hogy elég szoros szálak fűzik őket azokhoz, akikre a jogot kiterjesztik, és akik – tág morális és történeti értelemben – „kiérdemelték” ezt a jogot. (*)
Persze egy igaz hitű baloldalinak nem számít az ellenszél, hóvihar sőt, akkor válik igazán edzetté, ha minél többen utálják.
"Miferencünknek" tehát nem elég az, hogyha a külhoni székely magyar legények és férfiak meghallják a nevét, akkor hallani a kattanást, ahogy a férfi zsebekben kinyílik a bicska !!
Mert lehet, hogy a tanácsadóik nem tájékoztatták, de egy olyan országban, ahol a lakosság 80 %-a, vagy maga is külhoni, vagy rokonai vannak, vagy komoly baráti szálak fűzik a külhonban élőkhöz, eleve bukott politikus az, aki arra vetemedik, hogy elárulja és hátba szúrja a nemzettestvéreit.
Legjobb lesz „miferink”, ha felkészülsz arra, hogy ebben az országban soha(!), de soha nem lehetsz miniszterelnök, mert egy nemzetnek a „vezetője” soha nem lehet testvérgyilkos !
* (HVG, TGM: Gyurcsány és a kettős állampolgárok szavazati joga)
2019. 01. 07.
Cs. Szabó Béla közíró
A Magyar Justitia Bizottság elnökségi tagja
*****
Gazdag László közgazdász, egyetemi docens
A VARJÚ – FŐNIX JELENSÉG
Így kell vájárni…
Varjú László nemrég azzal hencegett az ATV adásában, hogy ő tíz évig vájárként kereste kenyerét, tehát jó erőben van. Hofi jut az eszembe: „Így kell vájárni, úgy kell vájárni, író, költő tudja hogy kell vájárni!”
Ennek parafrázisaként: Így kell politizálni, úgy kell politizálni! A vájár tudja, hogy kell politizálni!”
Nos, emlékeztetnék arra, hogy Venezuela elnöke, Nicolas Maduro valamikor sofőr volt, Feynman, a bukott osztrák kancellár szintén, azután Martin Schulz, az alkoholista SPD vezér nem tudott leérettségizni. Azért ez a jó erőben levő egykori vájár csak eljátszotta azt az undorító színjátékot, hogy megvárta a rohammentőt, hagyta, hogy a mentősök őt hordágyra tegyék és kivigyék a tv-székházból és a mentőbe betegyék, holott tudta nagyon jól, hogy kutyabaja.
Bayer Zsolt Arany Jánost idézte Vihorászó Ágika visszapattanó performansza és a Hadházy-Varjú duó fetrengése kapcsán: „Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak...”, illetve „… lomha földi békák szanaszét görögnek...”.
A Varjú halála, és főnixként való feltámadása bohózat után most ez a ripacs ételhordóval indult a Gundel-ebédért, ez újabban a gumicsont ellenzéki oldalon. Aztán itt volt Bangóné Borbély Ildikó fetrengős műsora, de annyi eszük sem volt, hogy kikapcsolják azt a mobiltelefon készüléket. Bohózat a köbön az egész ellenzék.
Heller mama álma
Viszont mostanra megvalósult Heller mama álma, a nagy összellenzéki összefogás, a neonácii csürhétől a Böszme-féle lumpen álbal söpredékig. Brávó! Orbán 4/5-e biztosítva az EP választásokon és az önkormányzati választásokon. De ha így fejlődik az ellenzék, akkor ez lesz az arány 2030-ig minden választáskor.
És most készül az újabb összellenzéki bohózat, az „előválasztás” két fordulóban. Ma hallottam a Kossuth adón Karácsony Gergőt, ez az egy százalékon álló, PM-nek nevezett egykori Bajnai-párt vezetője magabiztosan nyilatkozott esélyeiről. Ha legyőzte Molnár Csabát (nem lesz nehéz dolga), akkor megmérkőzhet Puzsér Róberttel. Bohózat a köbön!
Most Brüsszelben együtt tüntettek Újhelyi István szervezésében a bevándorláspárti hazai figurák Judit Sargentini asszonnyal. Megint egy öngól, de még mekkora! Ugyanakkor Orbán Viktor legutóbbi higgadt, elemző beszéde a lényegre fókuszált: a migrámssválságra! Ez az, mit a mai kontraszelektált, tehetségtelen ellenzék nem hajlandó megérteni! Ezért veszítenek folyton. Bevallom, tartottam tőle, hogy jönnek majd az „orbániádák”, a „Sorosozás”, de ez elmaradt szerencsére. Kifejezetten intelligens elemző beszéd volt. Remélem, hogy a nagy évértékelő is ilyen lesz!
Nincs ma baloldal
Orbán Viktor kormányával kapcsolatban, sőt, a miniszterelnökkel személy szerint rengeteg a fenntartásom. Stadionok, Felcsút-Krahács, kisvasút, Mészáros Kisgömböc (tudjuk, a nemzet gázszerelője, aki mindent bekebelez), stb. Csakhogy…
Ez a kormány megoldott két olyan dolgot, amely találkozik a magyar választók többségének akaratával:
1. Kerítés. Vagyis a migránsválság egyedüli helyes kezelése.
2. 2013 óta dinamikusan nőnek a reálbérek, és a belső piac bővülése húzza magával a gazdaságot, mégpedig az egyensúlyi növekedési pályán.
A választó polgár egy valamit tud: amíg ez a kormány marad, addig marad a kerítés, illetve addig nem kell félni a szoci kormányok eszement megszorító csomagjaitól.
Az Orbán fóbia tévútja
Az ellenzék az Orbán fóbiára, Orbán utálatra, sőt, Orbán-gyűlöletre épít, és mindent erre a lapra tesz föl. Édeskevés az „Orbán-rendszer” leváltásához! Először is ez nem Orbán-rendszer, ugyanis a jelenleg működő oligarchisztikus berendezkedés még az Antall-és Horn kormányok idején alakult ki, mégpedig a rabló privatizáció eredményeként. Persze nagy hiba, hogy a Fidesz-KDNP kormány nem tesz kísérletet ennek a megváltoztatására, és nem próbál meg egy széles, kis-és középrészvényes középosztályt kialakítani. Hiába, sajnos érvényesült Sárközy Tamás jogászprofesszor és társai téveszméje: létre kell hozni a nemzeti burzsoáziát, ha kapitalizmust akarunk. Kis-és középrészvényes középosztályt kellett volna teremtenünk, illetve a másik pillérként egy erős kkv-szektort.
A késő-Kádár korban kialakult kvázi-középosztályt éppen a szocialista kormányok két eszement, dilettáns megszorító csomagja erodálta, küldte a padlóra végképp. De ők még mindig Horn Gyula állítólagos „baloldaliságáról” locsognak. Bokros-Surányi csomag, mint „baloldali” politika! Nevetséges! Aztán ezt ismételte a Gyurcsány-Bajnai csomag. Katasztrófa volt mindkettő. Gajdics Ottóval értek egyet: „Ezekre a tyúkólat sem szabad rábízni!”
Távol álljon tőlem az Orbán-imádat, de egyet le kell szögezni: a Fidesz-KDNP koalíciónak ma nincs életképes alternatívája!
Ennek parafrázisaként: Így kell politizálni, úgy kell politizálni! A vájár tudja, hogy kell politizálni!”
Nos, emlékeztetnék arra, hogy Venezuela elnöke, Nicolas Maduro valamikor sofőr volt, Feynman, a bukott osztrák kancellár szintén, azután Martin Schulz, az alkoholista SPD vezér nem tudott leérettségizni. Azért ez a jó erőben levő egykori vájár csak eljátszotta azt az undorító színjátékot, hogy megvárta a rohammentőt, hagyta, hogy a mentősök őt hordágyra tegyék és kivigyék a tv-székházból és a mentőbe betegyék, holott tudta nagyon jól, hogy kutyabaja.
Bayer Zsolt Arany Jánost idézte Vihorászó Ágika visszapattanó performansza és a Hadházy-Varjú duó fetrengése kapcsán: „Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak...”, illetve „… lomha földi békák szanaszét görögnek...”.
A Varjú halála, és főnixként való feltámadása bohózat után most ez a ripacs ételhordóval indult a Gundel-ebédért, ez újabban a gumicsont ellenzéki oldalon. Aztán itt volt Bangóné Borbély Ildikó fetrengős műsora, de annyi eszük sem volt, hogy kikapcsolják azt a mobiltelefon készüléket. Bohózat a köbön az egész ellenzék.
Heller mama álma
Viszont mostanra megvalósult Heller mama álma, a nagy összellenzéki összefogás, a neonácii csürhétől a Böszme-féle lumpen álbal söpredékig. Brávó! Orbán 4/5-e biztosítva az EP választásokon és az önkormányzati választásokon. De ha így fejlődik az ellenzék, akkor ez lesz az arány 2030-ig minden választáskor.
És most készül az újabb összellenzéki bohózat, az „előválasztás” két fordulóban. Ma hallottam a Kossuth adón Karácsony Gergőt, ez az egy százalékon álló, PM-nek nevezett egykori Bajnai-párt vezetője magabiztosan nyilatkozott esélyeiről. Ha legyőzte Molnár Csabát (nem lesz nehéz dolga), akkor megmérkőzhet Puzsér Róberttel. Bohózat a köbön!
Most Brüsszelben együtt tüntettek Újhelyi István szervezésében a bevándorláspárti hazai figurák Judit Sargentini asszonnyal. Megint egy öngól, de még mekkora! Ugyanakkor Orbán Viktor legutóbbi higgadt, elemző beszéde a lényegre fókuszált: a migrámssválságra! Ez az, mit a mai kontraszelektált, tehetségtelen ellenzék nem hajlandó megérteni! Ezért veszítenek folyton. Bevallom, tartottam tőle, hogy jönnek majd az „orbániádák”, a „Sorosozás”, de ez elmaradt szerencsére. Kifejezetten intelligens elemző beszéd volt. Remélem, hogy a nagy évértékelő is ilyen lesz!
Nincs ma baloldal
Orbán Viktor kormányával kapcsolatban, sőt, a miniszterelnökkel személy szerint rengeteg a fenntartásom. Stadionok, Felcsút-Krahács, kisvasút, Mészáros Kisgömböc (tudjuk, a nemzet gázszerelője, aki mindent bekebelez), stb. Csakhogy…
Ez a kormány megoldott két olyan dolgot, amely találkozik a magyar választók többségének akaratával:
1. Kerítés. Vagyis a migránsválság egyedüli helyes kezelése.
2. 2013 óta dinamikusan nőnek a reálbérek, és a belső piac bővülése húzza magával a gazdaságot, mégpedig az egyensúlyi növekedési pályán.
A választó polgár egy valamit tud: amíg ez a kormány marad, addig marad a kerítés, illetve addig nem kell félni a szoci kormányok eszement megszorító csomagjaitól.
Az Orbán fóbia tévútja
Az ellenzék az Orbán fóbiára, Orbán utálatra, sőt, Orbán-gyűlöletre épít, és mindent erre a lapra tesz föl. Édeskevés az „Orbán-rendszer” leváltásához! Először is ez nem Orbán-rendszer, ugyanis a jelenleg működő oligarchisztikus berendezkedés még az Antall-és Horn kormányok idején alakult ki, mégpedig a rabló privatizáció eredményeként. Persze nagy hiba, hogy a Fidesz-KDNP kormány nem tesz kísérletet ennek a megváltoztatására, és nem próbál meg egy széles, kis-és középrészvényes középosztályt kialakítani. Hiába, sajnos érvényesült Sárközy Tamás jogászprofesszor és társai téveszméje: létre kell hozni a nemzeti burzsoáziát, ha kapitalizmust akarunk. Kis-és középrészvényes középosztályt kellett volna teremtenünk, illetve a másik pillérként egy erős kkv-szektort.
A késő-Kádár korban kialakult kvázi-középosztályt éppen a szocialista kormányok két eszement, dilettáns megszorító csomagja erodálta, küldte a padlóra végképp. De ők még mindig Horn Gyula állítólagos „baloldaliságáról” locsognak. Bokros-Surányi csomag, mint „baloldali” politika! Nevetséges! Aztán ezt ismételte a Gyurcsány-Bajnai csomag. Katasztrófa volt mindkettő. Gajdics Ottóval értek egyet: „Ezekre a tyúkólat sem szabad rábízni!”
Távol álljon tőlem az Orbán-imádat, de egyet le kell szögezni: a Fidesz-KDNP koalíciónak ma nincs életképes alternatívája!
*****
A „rabszolga törvény” és a tüntetők
Bizottságunk elemezte a tüntetők által „rabszolga törvény” keresztnevet kapott parlamenti többséggel meghozott törvényt és arra a következtetésre jutott, hogy mind a tüntetők, mind pedig a (hordó) szószólóik fatális tévedésben vannak, halvány fogalmuk sincsen a rabszolgákról és az egykori társadalmi állapotokról.
Ab ovo: rabszolga törvény sohasem volt (! Magyarországon: Szerk.) ,- és ezzel be is lehetne fejezni a fejtegetésünket, de a tüntetők többségéről sugárzó intelligencia hányados alacsony értékére való tekintettel, szükségesnek tartjuk a kérdéskör részletesebb kifejtését.
Vita tárgyát nem képezheti, hogy a rabszolgák munkáját és munkaidejét csak a rabszolgatartó szabta meg és törvény nem szabályozta.
Rákosi és Kádár korszakában létezett ugyan egy törvény a munkaidőt, a túlórát (túlmunkát) érintve, de soha senki nem tartotta be, és soha senki nem szólt vagy sztrájkolt miatta! Talán azok a szélsőbalos személyek hallgattak legjobban, akikből most úgy zuhognak a követelést, izgatást, sztrájkolást és fenyegetést tartalmazó szavak, mint a Niagara vízesése! A hangadók közt található (többek között) korunk legnagyobb hazudozója és tömegveretője, leszerepelt politikusok serege és az MSZP illuminált állapotban vihogó üdvöskéje is, aki még azzal sincsen tisztában, hogy a falnak rohanni nem érdemes, mert az keményebb, mint a feje.
Az is általánossá vált minden rezsimben, hogy a munkavállalók egy jelentős része,- a munkaidejének lejárta után elment „maszekolni” más munkaadóhoz, ha volt ideje, energiája vagy szüksége a keresetének bővítésére. Már önmagában ez is pozitív hatással van a többletmunkát végzőkre és az eredményességre.
Nem esik szó ugyanakkor olyan (kiváltságosok számára) kreált, munkaidő utáni (vagy munkaidőn belüli) túlmunka lehetőségről, amikor tanácsadói vagy együttműködési címen zsebeltek be egyesek jelentős összegeket. Senki nem tette szóvá például azt, hogy Medgyessy miniszterelnök hogyan kaphatott a Paksi Atomenergiai Műveknek adott SZÓBELI (!) TANÁCSÁÉRT húsz millió forintot?! Ki lépett akkor sztrájkba Medgyessy rabszolgasága miatt?
Erről bölcsen hallgatnak azok a hangadók, akik most hangosan óbégatnak, mert törvény szabályozza a túlóra lehetőségét, külön kihangsúlyozva a munkavállaló döntési jogát, amelyet a munkaadó nem sérthet meg törvényes következmények nélkül!
Nagy szerencse, hogy az állampolgárok elsöprő többsége nem partnere a tüntetőknek, a randalírozóknak, a hazudozóknak, a hisztériás zavartkeltőknek és azt az utat követi, amely az elmúlt években egyértelműen bizonyította a haladást, a gyarapodást, az emberi jogok védelmét, a családok támogatását, a munkabérek növelését és (különös tekintettel) hazánk szuverenitásának megőrzését.
Budapest, 2019. január10.
Prof. Dr. Bokor Imre
MJB elnök
Péteri Attila Árpád
MJB elnökségi tag
koordinátor
*****
Cs. Szabó Béla közíró
Magyar Justitia Bizottság elnökségi tagja
"Hol vannak a zsenik..." 2018. 07. 30.
Ezt a kérdést szegezte Bayer Zsolt a vendégeinek, az (ECHO TV 2018. 07. 26-i) Háttérkép című adásában. Ez az adás az elmúlt évszázad kulturális viszonyait boncolgatta, részletesen kitérve a népi-urbánus kulturális ellentét kialakulására és az azt követő társadalmi viszonyokra.
Hosszasan elemzik a kádári kor aczéli kultúrpolitikáját, amelyben -kétségtelen tényként- szenzációs alkotások, olyan meghatározó filmek készültek, amelyek akár több évtizedeken keresztül is az ifjúság nevelésének alapja lehet.
Ezen a ponton jutnak a kérdésfeltevéshez, vagyis a rendszerváltás(!?) után, hol vannak a fiókokban elfekvő remekművek, vagyis hol vannak az újkori zsenik?
Jelentem kedves Zsolt, hogy a „zsenik” a gödör mélyén ülnek és várják a zivatar utáni felfénylő napsugarat!!
Mert nehogy azt hidd, hogy írni csak a nemzetárulók tudnak.
Tudnak mások is, de mit tegyenek, akkor, ha azt látják, hogy olyanokat is kinyírnak két toll vonással mint Csurka István, vagy a pálya szélére szorítanak mint Csoóri Sándor, vagy ordenáré módon viselkednek egy Nemekürty Istvánnal és még sorolhatnám, miközben a „láthatatlan zseninek” akár négy, vagy öt éhes szájat kell etetnie.
Nekik meg kell ragadniuk minden pénzforrást, hogy a felszínen maradjanak, de nem ők személy szerint hanem a családjaik!
Vajon milyen (anyagi) gondjai lehettek Adynak, József Attilának stb.,?
Nos igen, akkor a kiadók érdekeltek voltak a bevételben, ezért a napi betevőre ezeknek a zseniknek még futotta.
Ma a kiadók az állami pénzek elérésében és nem a tehetségek felkutatásában van érdekeltségük!
Sőt egy ilyen gazdasági és társadalmi kataklizma után, mint egy kommunizmus, a kultúrában még a fizetőképes kereslet is megkérdőjelezhető, természetesen nem azoknál akik az ország vagyonát széthordták, illetve elherdálták!
„Tetszettek volna forradalmat csinálni”, ma is itt cseng a fülemben !!
Hát nem tetszettünk! Máig itt van az eredménye.
Ma is látható az MTA-ban, a kultúrpolitikában, a honvédségben, a Bíróságokon és még sok más az élet szinte valamennyi területén ! Nap mint nap visszaköszön, mert például a rendszerváltás után megalakult „Polgárőrségnél” az első időben annyi szürke (munkásőr) nadrágot, vagy zubbonyt még soha életemben nem láttam mint akkor.
Talán csoda az, hogy a Gyurcsány laposra merte veretni a nemzeti polgári réteget?
Nem csoda, hanem merte, merte mert tudta, hogy megteheti. A világban viszont nem lesz olyan politikus, aki kérdőre fogja őt vonni!
Felfoghatjuk egy sima visszarendeződési kísérletnek, amit csak nagy nehézség árán tudtunk megakadályozni, és persze szükség volt a jobb érzésű baloldaliak szimpátiájára is.
Miért?!
Mert nem tetszettünk forradalmat csinálni, vagy ha úgy tetszik az első miniszterelnökünk egy opportunista volt!
Hogy ezt én csak most merem, így kijelenteni?
Akkor álljon itt az a cikk, amit még a Napi Magyarország egyik száma közölt le, az általam nagyra becsült Alexa Károly főszerkesztőségének idejében. Akkor még optimista hangvételű volt az írás a '94-es és a '96-os esztendőkhöz képest.
A lényeg tehát, hogy a hiba nem a „láthatatlan zsenikben” van, hanem az elfuserált rendszerváltásnak nevezett valamiben!!
"Hol vannak a zsenik..." 2018. 07. 30.
Ezt a kérdést szegezte Bayer Zsolt a vendégeinek, az (ECHO TV 2018. 07. 26-i) Háttérkép című adásában. Ez az adás az elmúlt évszázad kulturális viszonyait boncolgatta, részletesen kitérve a népi-urbánus kulturális ellentét kialakulására és az azt követő társadalmi viszonyokra.
Hosszasan elemzik a kádári kor aczéli kultúrpolitikáját, amelyben -kétségtelen tényként- szenzációs alkotások, olyan meghatározó filmek készültek, amelyek akár több évtizedeken keresztül is az ifjúság nevelésének alapja lehet.
Ezen a ponton jutnak a kérdésfeltevéshez, vagyis a rendszerváltás(!?) után, hol vannak a fiókokban elfekvő remekművek, vagyis hol vannak az újkori zsenik?
Jelentem kedves Zsolt, hogy a „zsenik” a gödör mélyén ülnek és várják a zivatar utáni felfénylő napsugarat!!
Mert nehogy azt hidd, hogy írni csak a nemzetárulók tudnak.
Tudnak mások is, de mit tegyenek, akkor, ha azt látják, hogy olyanokat is kinyírnak két toll vonással mint Csurka István, vagy a pálya szélére szorítanak mint Csoóri Sándor, vagy ordenáré módon viselkednek egy Nemekürty Istvánnal és még sorolhatnám, miközben a „láthatatlan zseninek” akár négy, vagy öt éhes szájat kell etetnie.
Nekik meg kell ragadniuk minden pénzforrást, hogy a felszínen maradjanak, de nem ők személy szerint hanem a családjaik!
Vajon milyen (anyagi) gondjai lehettek Adynak, József Attilának stb.,?
Nos igen, akkor a kiadók érdekeltek voltak a bevételben, ezért a napi betevőre ezeknek a zseniknek még futotta.
Ma a kiadók az állami pénzek elérésében és nem a tehetségek felkutatásában van érdekeltségük!
Sőt egy ilyen gazdasági és társadalmi kataklizma után, mint egy kommunizmus, a kultúrában még a fizetőképes kereslet is megkérdőjelezhető, természetesen nem azoknál akik az ország vagyonát széthordták, illetve elherdálták!
„Tetszettek volna forradalmat csinálni”, ma is itt cseng a fülemben !!
Hát nem tetszettünk! Máig itt van az eredménye.
Ma is látható az MTA-ban, a kultúrpolitikában, a honvédségben, a Bíróságokon és még sok más az élet szinte valamennyi területén ! Nap mint nap visszaköszön, mert például a rendszerváltás után megalakult „Polgárőrségnél” az első időben annyi szürke (munkásőr) nadrágot, vagy zubbonyt még soha életemben nem láttam mint akkor.
Talán csoda az, hogy a Gyurcsány laposra merte veretni a nemzeti polgári réteget?
Nem csoda, hanem merte, merte mert tudta, hogy megteheti. A világban viszont nem lesz olyan politikus, aki kérdőre fogja őt vonni!
Felfoghatjuk egy sima visszarendeződési kísérletnek, amit csak nagy nehézség árán tudtunk megakadályozni, és persze szükség volt a jobb érzésű baloldaliak szimpátiájára is.
Miért?!
Mert nem tetszettünk forradalmat csinálni, vagy ha úgy tetszik az első miniszterelnökünk egy opportunista volt!
Hogy ezt én csak most merem, így kijelenteni?
Akkor álljon itt az a cikk, amit még a Napi Magyarország egyik száma közölt le, az általam nagyra becsült Alexa Károly főszerkesztőségének idejében. Akkor még optimista hangvételű volt az írás a '94-es és a '96-os esztendőkhöz képest.
A lényeg tehát, hogy a hiba nem a „láthatatlan zsenikben” van, hanem az elfuserált rendszerváltásnak nevezett valamiben!!
*****
Íme az írás:
Napi Magyarország 1997. december 24.,
Vita a kormányfő politikai hagyatékáról
Antall József, a demokrata.....
(aki nem fojtotta meg az áspiskígyót)
Egy történelmi korszak torzításmentes megítéléséhez 100-120 évre van szükség, mondják némely történészek. Mégis egyet kell érteni Gergely András törekvésével, amikor az antalli politikáról kezdeményez diskurzust (Napi Magyarország, 1997. december 20., december 27.) Szükség van erre. Körbejárva Antall József személyét, és az elmúlt hét esztendő történéseit elemezve, a közös cselekvéshez vezető tanulságokra bukkanhatunk.
Izgalmas, ám gigászi feladat volt, amire az előző kormány és annak kormányfője, Antall József vállalkozott. Egy romhalmazból lakható teret építeni nem akármilyen vállalkozás. A történelemben ritkán fordul elő, hogy nem forradalom vagy békealku révén változik meg a fennálló rendszer, hanem egy hatalmi elit – belátván tehetetlenségét s számtalan gazdaságpolitikai kudarcát – önmaga mond le a hatalomról és politikai dogmáiról.
De valójában ez történt-e? Amilyen hirtelen jött, olyan könnyű is volt maga a politikai rendszerváltás. Ám a társadalmi, gazdasági szerkezetváltozás már lényegesen nehezebb, amint ezt naponta tapasztaljuk. Mindenki tudta és érezte, hogy ha a hatalom megmakacsolná magát, képes lenne megakadályozni az átmenetet, hisz itt voltak az oroszok....
De nem tette, mert érdeke volt a váltás. Valójában ez már eldöntött tény volt.
Antall miniszterelnök is tudta ezt.
A baloldal nagyon egyszerűen fel tudott készülni, és fel is készült a rendszerváltásra. Módja volt olyan személyeket menedzselni – a sajtón keresztül is –, akik a számára kedvező, fontos pozíciókat elfoglalták. Arra is lehetőségük volt, hogy kézben tartsák Őket: szinte kínálta magát a III/III-as iratanyag.
Ennek tragikomédiába illő eredménye, hogy míg különböző zsarolásokkal az ügynökök közé kényszerített kisebb halak fennakadtak a hálón, s kénytelenek lemondani tisztségükről, addig a dobtáras géppisztolyt szorongatók a helyükön maradtak.
Tehát az átvilágítási törvény nem érte el a célját, sőt egyenesen kidobott pénz volt minden reá fordított forint.
Tiszteletet érdemel Antall József bátorsága, hogy a minden eresztékében recsegő-ropogó hajó kormányrúdját meg merte markolni, és megpróbálta helyes irányba fordítani. Volt társadalomképe, tudta, merre kellene menni, s hogy melyik az a réteg, melyet szélesíteni, erősíteni kellene, hogy majdan elbírja a nemzet terheit, mint a hidat a tartópillérek.
Valószínűleg sokan csak most döbbennek rá, hogy a jelenlegi kormánynak nemcsak szakértői nincsenek, hanem társadalomképe sem.
Azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom: a rendszerváltás nem úgy sikerült, ahogy azt a nemzet többsége elvárta volna. Ezt nagyon sok közíró és politikus még az MDF kormányzásának idejében jelezte is. A realisták jól tudták, hogy a rendszerváltás nemcsak törvények sorozatán múlik, hanem hosszú és keserves folyamat lesz, amíg a kommunizmus 50 éve alatt kirabolt gazdaság újra visszanyerheti termelőképességét, a társadalom pedig a javait. Azokat a károkat már ők sem kalkulálhatták be, amelyek a fejekben és a lelkekben keletkeztek.
S nem utolsósorban ott voltak a baloldali realisták, akik jól tudták, hogy az ő pozíciójukból és kapcsolataikból milyen előnyöket és – nem utolsósorban – vagyonokat lehet összekovácsolni.
G.A. írásában megemlíti a paktum létrejöttét, és azt a tényt, hogy a választás elé állítva a saját pártját, valamint a koalíciós pártokat, miniszterelnöksége feltételéül szabta a megállapodás elfogadását. A paktum tényével önmagában nem lett volna probléma, ha ez a megállapodás arányos.
Ha az államfői posztért, valamint a baloldali liberális média változatlan pozíciójáért cserébe, a másik oldalon valamint konkrét, számon kérhető engedményt tudott volna felmutatni. Ez sajnálatos módon nem így volt. Tehát semmilyen eszköz nem volt Antall miniszterelnök kezében, amellyel akár csak korrigálni tudta volna a paktum megszegését. Hogy miért vállalt ekkora kockázatot, és miért nem tett valamit a problémák keletkezése láttán, ez az igazi kérdés valójában.
Nem vette volna észre a negatív tendenciákat? Ezt kizártnak tarthatjuk, mivel több politikai és társadalmi szervezet is jelezte, hogy a médiában példátlan egyeduralom alakult ki. De a válasz csak egy kézmozdulat és egy mondat volt: Őt nem érdekli a média.
Ugyanakkor a tisztesség kedvéért meg kell jegyezni azt a tényt is, hogy Göncz Árpád köztársasági elnökké választásában akkor még egyetlen politikai tényező sem látott semmilyen kivetnivalót. Ezt az élet nem igazolta vissza.
A médiával kapcsolatos paktum a rendszerváltás egyik leghatékonyabban működő csapdájának bizonyult. A média eszközei olyan szerteágazóak és az akkori ellenzék számára olyan jól kezelhetőek voltak, hogy a legképtelenebb mesékkel is fel tudták ültetni az ország népét. (Horthy-rendszer visszaállítása, a szélsőjobboldal előretörése, antiszemitizmusra utaló hecckampányok, a jugoszláv válság kirobbantásának vádja, a 3,60-as kenyér és a 6 forintos sör víziója, a leszámolás szándékos összekeverése az elszámoltatással...) Ezt a hazugsággyárat azóta is professzionálisan működtetik, és a liberálbaloldal komoly politikai tőkét kovácsol belőle.
Ez volt az a bizonyos áspiskígyó, amit legelőször kellett volna megfojtani, mint a rendszerváltás legfőbb akadályát.
Privatizáció
Antall József helytelenül mérte fel, hogy mi lett volna társadalmilag leghasznosabb az állami tulajdon privatizálásakor. Tudnia kellett, hogy az esetleges helytelen döntése komoly erőpróbának veti alá mind a koalíciót, mind a saját pártját. Ez végül is bekövetkezett, bár a felelősséget Torgyán Józsefre testálta. (Az MDF sem úszta meg olcsóbban: azóta is komoly válságban van a párt.) Nem sejtette, vagy nem akarta sejteni, hogy a nomenklatúra általános rohamot indít a privatizálandó vagyonért, nem kímélve senkit és semmit, bevetve a sajtót vagy bármilyen más eszközt a lejáratástól a törvénytelen eszközökig. Ezáltal olyan szellem szabadult ki a palackból, amelyet szelíd eszközökkel már nem lehetett korlátozni: a Tőke. Ami háttérbe szorított minden egyéb (szociális, társadalmi, vagy akár biztonsági) megfontolást egy törékeny, rendszerváltó országban!
Azok a politikai csoportosulások, melyek valamilyen formában ígéretet tettek a választóknak a még fellelhető, államilag elkobzott vagyonok visszaadására, látva a nomenklatúra térnyerését, fokozták politikai nyomásukat céljaik elérése érdekben. Ezek a politikai csoportok igen jól körbehatárolhatók: az akkori MDF jelentős része, valamint a KDNP és az FKGP – az ő programjukban szerepelt a fent vázolt probléma.
Antall József így két tűz közé került és nem tudott megfelelni maradéktalanul egyik fél elvárásának sem. Ha a nomenklatúra javára dönt, akkor borul a koalíció (mind ahogy az a későbbiekben részben be is következett). Ha a reprivatizátorok javára dönt, akkor viszont elveszti a nomenklatúra lojalitását, és ez akár a kormány bukásához is vezethetett volna. Antall miniszterelnök megpróbált olyan megoldást találni, amely ha kis részben is, de kielégíti mindkét fél igényeit. Így születhetett meg a „kárpótlási jegy” mint egyszerre kárpótlás és privatizáció. Ez óriási viharokat kavart, és sérelmeket okozott. Senki nem bízott a papírokban, mert a társadalom történelmi tapasztalata a különböző békekölcsönök, hadikötvények tekintetében nagyon is negatív volt. És az idő a társadalmat igazolta!
Innen datálható a kisgazdák kormányon belüli háborúja, amely csak annyit tudott elérni, hogy legalább a földárverések külön aktusként legyenek kezelve. Ezzel valójában Antall került csapdába, mivel a nomenklatúra felismerte bizonytalanságát, s így merészebben ment bele bizonyos homályosabb ügyletekbe. Erre az időre tehető a bűnözés és az államapparátus részleges egymásra találása (tisztelet a kivételnek!) Ezek után a kormánypártok radikális szárnya részéről megszűnt a támogatottság és a lojalitás, mely a taxis blokád idején bizonyíthatóan még megvolt.
Külpolitika és nomenklatúra
Ma sem lehet még pontosan felmérni, hogy a 90-es váltás idején Antall József miniszterelnök mennyire volt szuverén kormányfője az országnak. Teljes egészében nem lehetett szuverén, hiszen fél évig „az ideiglenesen hazánkban állomásozók” még itt voltak. Sokan úgy gondoltuk, hogy az akkori kormánypolitika a kormányfő intenciójára nem akar fölösleges kockázatokat vállalni, és ezért nem újítja meg az apparátus személyi állományát. Ezt az álláspontot 1991 végén már azok sem tudták védeni, akik pedig nagyon szerették volna. Történtek bizonyos erőtlen próbálkozások arra, hogy saját csapatukból is próbáljanak fontos pozíciókban szakembereket alkalmazni, de a média teli torokból tisztogatást, „bélistázást” és a szakértelem hiányát üvöltötte reggeltől estig.
Utólag visszatekintve Antall kormánya messze felülmúlta a jelenlegit, természetesen szakértelemben.
Az antalli külpolitika hordoz magában ellentmondásokat is. Kétségbe vonhatatlanok a sikerei abban, hogy a közép-európai országokat megpróbálta felzárkóztatni egymás mellé, közösen képviselendő érdekeinket az Európához való csatlakozás folyamatában. Szintén helyesen értékelte a balkáni, jugoszláviai helyzetet, ami – sajnos – igazolta a miniszterelnököt. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a hivatalos külpolitikával párhuzamosan létezett egy másodlagos külpolitikai csatorna is, amely ellen (az ország és a kormány szuverenitása érdekében) akár a legkeményebb eszközökkel is fel kellett volna lépnie. Ez a külpolitikai kettősség mérhetetlen károkat okozott és okoz ma is az országnak. A visegrádi elképzelés önmagában kiváló gondolat volt, de az évtizedekig elfojtott nemzetiségi problémák miatt bizalmatlanság övezte.
Érthetetlen továbbá, hogy miért próbált külpolitikailag annullálni egy egész társadalmi csoportot. A kisgazdákra gondolok. Nem szorul bizonyításra az, hogy a kisgazdapárt hermetikus elzárása a világtól Antall József nevéhez fűződik. És ha a kisgazdák sikeresek lesznek a választásokon, akkor ez komolyan visszaüthet az országra. Máig megfejthetetlen, hogy amit a Fidesz-nek úri eleganciával elnézett, annak felét sem nézte el Torgyánnak, holott az végső soron a kisgazda tömegek politikai akarata volt. Így az egész kisgazdapárt tagságát dehonesztálta.
A nomenklatúra és a média fokozatos frissítését és felváltását azzal kerülte meg, hogy „nincs elég szakembere”. Ez természetesen nem volt igaz, a média világában száz számra kallódtak a lojális szakemberek, mégsem történt meg a kívánt tisztulás. A Horn-kormánynak nem voltak averziói, az első héten kirúgott mindenkit, akiről feltételezte, hogy a kritikusa lesz.
Éppen ezért lehet, hogy az áspiskígyó, amit meg kellett volna fojtani, mégsem áspiskígyó, hanem valódi vipera. Aminek a marása halálos, akár egy nemzetre is.
Cs. Szabó Béla
*****
Gazdag László egyetemi docens
A NYUGAT RÓKA FOGTA CSUKÁJA
Róma bukása ismétlődik?
„Alantas munka nincs!” Montesquieu (1689-1755)
Joseph Heller ikonikus regényének lényege, hogy a haditörvényszéki jogban létezik a 22-es paragrafus, amelynek értelmében az a katona, aki meg tudja játszani hitelesen, hogy ő elmebeteg, mert le akar szerelni, nyilvánvalóan nagyon is okos, tehát pszichésen egészséges, ezért nem szabad leszerelni. Ez egyben amolyan róka fogta csuka, illetve a magyarban a „törököt fogtam, de nem ereszt” esete. A II. világháború utáni nagy fellendülés évtizedeiben állt elő az a probléma, hogy kialakult a foglalkozásoknak azon csoportja, amelyet „európai fehér ember” már nem volt hajlandó betölteni, inkább élt munkanélküli segélyből, semhogy ilyesfajta munkából. Egy nyugatnémet szakmunkás, de még segédmunkás sem tudott azonosulni Montesquieu 200 évvel korábban megfogalmazott gondolatával, és nem volt hajlandó kukásautó rámpájára állni, szállodában, étteremben mosogatni, utcát söpörni. E munkák elvégzésére hívták be a törököket. Jöttek is családostul, mégpedig nagycsaládostul.
Mellesleg ez a Montesquieu volt az, aki meglátva egy tetőn az ebéd időben újságot olvasó tetőfedőt így kiáltott: Franciaország akkor lesz boldog, ha minden tetőfedő munkás újságot olvas a tetőn ebédidőben! Pedig Montesquieu márki volt! Az „alantas munka nincs” elv szépen hangzik, csakhogy az emberi közösség értékrendje nem így alakul ki, szép elvek mentén. A társadalom bizony alantasnak tarthat munkafajtákat, ez a hinduknál az érinthetetlen páriák kasztcsoportja (egészen pontosan már kasztokon kívüli csoportja) volt, ide tartoztak például a hullaeltakarítók, vagyis a kor temetkezési „vállalkozói”.
Nos, az ilyen pária-munkák végzésére kezdte el a fejlett nyugat-európai civilizáció importálni nagy tömegben a más vallású, bőrszínű, nyelvű embereket. Mindezzel párhuzamosan haladt előre annak az ultraliberális szemléletnek a rohamos, és nagyon is agresszív térnyerése, amely éppen a vészcsengőket megszólaltatókat igyekezett elnyomni a klasszikus diktatórikus, kirekesztő módszerekkel. Aki csak felemelte a szavát az ellenőrizetlen migránsáradat korlátlan beengedése ellen, a muszlim veszély tudatosítása érdekében, azonnal megkapta a rasszista, szélsőjobboldali jelzőt.
Róma bukását nem külső hódító okozta, hanem saját belső rothadása. Az egyre nagyobb jólétben élő, elpuhult, szibarita római polgárok, akiket az állam is eltartott, ha kellett a panem et circenses jegyében, már nem voltak hajlandók katonáskodni, háborúba menni. A hadseregben egyre több felszabadított rabszolga szolgált, de rengeteg volt már az idegen zsoldos is, a határokat kizárólag germán, vizigót, stb. zsoldoscsapatok védték. A végén már a császár testőrségét is germánok alkották, vezetőjük Odoaker is germán volt, aki aztán 476-ban egyszerűen letette a trónról az utolsó római császárt, a 12 éves gyermek Romulus Augustulust. (Mellesleg Róma alapítója, első királya is Romulus Augustulus volt Kr.e. 753-ban…)
De ki is volt Romulus Augustulus apja? Oresztész, Attila hun király egykori személyi titkára!
Ugyanígy járnak majd az arabok is egy évezreddel később, amikor maguk helyett már a mutazilitit, a rabszolgakatonát küldik harcolni, aki többnyire török eredetű, és hamarosan a szeldzsuk törökök uralkodnak az arabokon, az 1040-ben lezajlott dandakáni csata után. De a szeldzsuk törökök sem tanulnak a történelemből, az ő rabszolgakatonáik a mamlukok (innen a mameluk szó), akik majd önálló szultanátust hoznak létre Egyiptomban.
Ezt a szeldzsuk török mamluk szultanátust dönti meg az oszmán török uralkodó, I. Szelim 1517-ben. Az oszmánok rabszolga katonája a jani-cseri: a meghódított népek családjai kötelesek felajánlani egy fiúgyereküket a janicsárság részére, ők lesznek a szultán testőrei egyben. A jani-cseri lényege nem az, hogy elrabolják a keresztény kisfiúkat, ezek elszigetelt esetek.
Gyakran a családok szívesen adták janicsárnak gyermeküket, mert ez jelentős emelkedést jelentett a társadalmi státuszukban. De a jani-cseri jelenség is jelez valamit: a török szultán őket választja testőröknek, mint egykor a germánokat a római császárok, mert már nem bíznak saját népükben. De ezzel elkezdődött az Oszmán Török Birodalom hanyatlása is!
A Nyugat alkonya
Régen a katonáskodást bízták szolgákra, idegenekre, manapság bizonyos munkafajtákat, foglalkozásokat. A nyugatnémetek az 1960-as években már a gyorsan növekvő gazdaság munkaerő-éhségének csillapítására hozták be a már magasabban kvalifikált munkaerőt is, például Jugoszláviából. Most pedig a demográfiai gondok enyhítésére, a megint feszítő munkaerőhiány feloldására szorgalmazzák európai politikusok és entellektüelek a migránsok tömeges befogadását.
Íme, a 22-es csapdája: ha távol tartjuk a migránsokat, ki söpri az utcát, ki mosogat, ki kezeli a kukásautót, vagy újabban ki áll oda a futószalag mellé? De ha idejönnek, rajtunk ragadnak, mint szamáron a fül, ráadásul gyorsabban szaporodnak, integrálódni nem akarnak, szép lassan a fejünkre nőnek, megint csak, mint a szamár kobakjára a fül. Ezt éppen Németország lakossága érzékelhetné, de itt a történelmi közelmúlt miatt nem feszegetik az ilyesfajta kérdéseket, inkább struccként a homokba dugják a fejüket. Merthogy ez valami „rasszkérdés” lenne, holott valójában nem az! Jól látható, hogy a „törökjeiket” sem voltak képesek integrálni évtizedek alatt, éspedig nem azért, mert ők, a németek rasszisták maradtak volna, hanem azért, mert a jövevények nem óhajtottak integrálódni.
Például az európai civilizáció sohasem értette az iszlám vallási-ideológiai-politikai rendszerének lényegét, működését. Elkönyvelték az egyik nagy világvallásként, mint a kereszténység, a judaizmus, a buddhizmus, a hinduizmus. A Nyugat entellektüeljei ugyanúgy nem olvasták a Koránt, mint ahogy az 1920-as, 30-as években a Mein Kampfot. Neville Chamberlain elhitte, hogy Hitlerrel lehet és érdemes tárgyalni, érdemes feláldozni a béke érdekében a cseheket, szlovákokat például. Ma a pápa, a nyugati politikusok naivan elhiszik, hogy lehet békében élni a muszlimokkal, holott már Oriana Fallaci és Samuel P. Huntington is nyomta a vészcsengőt, ma pedig nyomja például Boulard atya. Hallgat itt rájuk valaki? Boruljunk egymás nyakába, éljen a nagy ökumené!
Egy valódi muszlim hívő, aki tényleg azonosult a Korán szellemiségével, persze röhög magában. Ahogy Hitler is röhögött a nyugati demokráciák elhülyült liberális entellektüel politikusait látva, amikor Chamberlain aláírta vele együtt a szégyenletes Müncheni Egyezményt. „Egy újabb nemzedéknek hoztam el a békét!” - kiáltotta a lökött brit miniszterelnök, amikor meglobogtatta ezt a papírrongyot a Heathrow-i repülőtéren, kilépve a gépből. Egy év sem telt el, és kitört a II. világháború!
Mennyivel értelmesebb ma Angela Merkel, vagy Jean-Claude Juncker?
Miért nincs az USA-nak 22-es csapdája?
Bár Donald Trump már védekezni szeretne a migránsok tömeges beáramlása ellen, szemben elődjével, Obamával, de azt mindenki érzékeli, hogy az Egyesült Államokban koránt sem olyan súlyos ez a probléma, mint Európában.
Az USA eleve a territoriális elv alapján született, és nem az etnikai elv alapján, mint Európa államai. Ezen kívül nekik ott vannak a saját törökjeik, gondolok én az afroamerikai örökségre. Persze ez a közösség már szépen integrálódott, megvívta a maga emberjogi harcát, mégpedig eredménnyel: már elnököt is tudtak adni.
Az más kérdés, hogy ennek az elnöknek egyetlen „érdeme”, hogy afroamerikai, mert a teljesítménye alapján a II. világháború utáni leggyatrább elnöknek tekinthető. Az is érzékelhető, hogy az Egyesült Államokban hatékonyan működik az „olvasztó tégely”: a bevándorlók két évszázada már eredményesen integrálódnak, azonosulnak az amerikai szellemiséggel.
A japán bevándorlókat ugyan megalázták a háború idején, mégis hősiesen harcoltak Amerikáért, akár saját egykori hazájuk ellen is. Az USA védve van az óceán által a muszlimok tömeges beáramlása ellen, ezért egyes amerikai politikusoknak könnyű kioktatni bennünket „emberi jogokból” és hasonlókból.
Védekezünk, vagy elbukunk?
Rögtön az elején visszautasítok minden olyasfajta vádat, miszerint valamiféle xenofóbia, rasszista ideológia jegyében gondolkodom, amikor azt állítom, hogy a nyugati civilizációnak védekeznie kell a tömeges migráció ellen, az iszlámmal szemben! A Beethoven által megénekelt nagy, egységes, boldog emberiség ábrándja nagyon szép idea, és őszintén remélem, hogy egyszer majd, évszázadok múlva meg is valósul, természetesen a népek, kultúrák továbbélése, együttes fejlődése mellett.
Kultúrák, mint egy virágos mező virágai. De erre az emberi civilizáció még nem érett meg! „Én mondom, még nem nagy az ember, képzeli hát szertelen” - írja József Attila. Bizony, még nem nagy az ember, nincs itt az ideje a Soros György által megálmodott „nyílt társadalomnak”, mert az ma még az egyik kultúra bukását, pusztulását eredményezheti csak, mégpedig a másik által. A mecset föl fogja váltani a keresztény templomot, a zsinagógát, ha hagyjuk!
Már alakulnak ki a párhuzamos társadalmak, a nagyvárosokban a gettók, no go zónák akárhogy tagadja a lumpen álbal, álliberális média.
Mert ez már rég nem valódi baloldal, nem valódi szociáldemokrácia, mint Willy Brandt, Helmuth Schmidt, vagy akár Fransois Mitterrand idején volt, ez már csak önmaga karikatúrája. És hol vannak ma már a liberalizmusnak olyan ragyogó koponyái, mint egykor Walter Scheel volt?
A migránsok számára is embertelen megoldás a merkeli „befogadás” politikája, mert nem lesznek „befogadva”, vagyis integrálva, hiszen nem is akarnak integrálódni, nincs igényük arra, hogy átvegyék a mi értékrendünket, civilizációs normáinkat, például a nőkkel kapcsolatos etikai elveinket. Lehet a homokba dugni a fejünket, de annak csakis az európai, nyugati, észak-atlanti civilizáció bukása lesz az eredménye!
A NYUGAT RÓKA FOGTA CSUKÁJA
Róma bukása ismétlődik?
„Alantas munka nincs!” Montesquieu (1689-1755)
Joseph Heller ikonikus regényének lényege, hogy a haditörvényszéki jogban létezik a 22-es paragrafus, amelynek értelmében az a katona, aki meg tudja játszani hitelesen, hogy ő elmebeteg, mert le akar szerelni, nyilvánvalóan nagyon is okos, tehát pszichésen egészséges, ezért nem szabad leszerelni. Ez egyben amolyan róka fogta csuka, illetve a magyarban a „törököt fogtam, de nem ereszt” esete. A II. világháború utáni nagy fellendülés évtizedeiben állt elő az a probléma, hogy kialakult a foglalkozásoknak azon csoportja, amelyet „európai fehér ember” már nem volt hajlandó betölteni, inkább élt munkanélküli segélyből, semhogy ilyesfajta munkából. Egy nyugatnémet szakmunkás, de még segédmunkás sem tudott azonosulni Montesquieu 200 évvel korábban megfogalmazott gondolatával, és nem volt hajlandó kukásautó rámpájára állni, szállodában, étteremben mosogatni, utcát söpörni. E munkák elvégzésére hívták be a törököket. Jöttek is családostul, mégpedig nagycsaládostul.
Mellesleg ez a Montesquieu volt az, aki meglátva egy tetőn az ebéd időben újságot olvasó tetőfedőt így kiáltott: Franciaország akkor lesz boldog, ha minden tetőfedő munkás újságot olvas a tetőn ebédidőben! Pedig Montesquieu márki volt! Az „alantas munka nincs” elv szépen hangzik, csakhogy az emberi közösség értékrendje nem így alakul ki, szép elvek mentén. A társadalom bizony alantasnak tarthat munkafajtákat, ez a hinduknál az érinthetetlen páriák kasztcsoportja (egészen pontosan már kasztokon kívüli csoportja) volt, ide tartoztak például a hullaeltakarítók, vagyis a kor temetkezési „vállalkozói”.
Nos, az ilyen pária-munkák végzésére kezdte el a fejlett nyugat-európai civilizáció importálni nagy tömegben a más vallású, bőrszínű, nyelvű embereket. Mindezzel párhuzamosan haladt előre annak az ultraliberális szemléletnek a rohamos, és nagyon is agresszív térnyerése, amely éppen a vészcsengőket megszólaltatókat igyekezett elnyomni a klasszikus diktatórikus, kirekesztő módszerekkel. Aki csak felemelte a szavát az ellenőrizetlen migránsáradat korlátlan beengedése ellen, a muszlim veszély tudatosítása érdekében, azonnal megkapta a rasszista, szélsőjobboldali jelzőt.
Róma bukását nem külső hódító okozta, hanem saját belső rothadása. Az egyre nagyobb jólétben élő, elpuhult, szibarita római polgárok, akiket az állam is eltartott, ha kellett a panem et circenses jegyében, már nem voltak hajlandók katonáskodni, háborúba menni. A hadseregben egyre több felszabadított rabszolga szolgált, de rengeteg volt már az idegen zsoldos is, a határokat kizárólag germán, vizigót, stb. zsoldoscsapatok védték. A végén már a császár testőrségét is germánok alkották, vezetőjük Odoaker is germán volt, aki aztán 476-ban egyszerűen letette a trónról az utolsó római császárt, a 12 éves gyermek Romulus Augustulust. (Mellesleg Róma alapítója, első királya is Romulus Augustulus volt Kr.e. 753-ban…)
De ki is volt Romulus Augustulus apja? Oresztész, Attila hun király egykori személyi titkára!
Ugyanígy járnak majd az arabok is egy évezreddel később, amikor maguk helyett már a mutazilitit, a rabszolgakatonát küldik harcolni, aki többnyire török eredetű, és hamarosan a szeldzsuk törökök uralkodnak az arabokon, az 1040-ben lezajlott dandakáni csata után. De a szeldzsuk törökök sem tanulnak a történelemből, az ő rabszolgakatonáik a mamlukok (innen a mameluk szó), akik majd önálló szultanátust hoznak létre Egyiptomban.
Ezt a szeldzsuk török mamluk szultanátust dönti meg az oszmán török uralkodó, I. Szelim 1517-ben. Az oszmánok rabszolga katonája a jani-cseri: a meghódított népek családjai kötelesek felajánlani egy fiúgyereküket a janicsárság részére, ők lesznek a szultán testőrei egyben. A jani-cseri lényege nem az, hogy elrabolják a keresztény kisfiúkat, ezek elszigetelt esetek.
Gyakran a családok szívesen adták janicsárnak gyermeküket, mert ez jelentős emelkedést jelentett a társadalmi státuszukban. De a jani-cseri jelenség is jelez valamit: a török szultán őket választja testőröknek, mint egykor a germánokat a római császárok, mert már nem bíznak saját népükben. De ezzel elkezdődött az Oszmán Török Birodalom hanyatlása is!
A Nyugat alkonya
Régen a katonáskodást bízták szolgákra, idegenekre, manapság bizonyos munkafajtákat, foglalkozásokat. A nyugatnémetek az 1960-as években már a gyorsan növekvő gazdaság munkaerő-éhségének csillapítására hozták be a már magasabban kvalifikált munkaerőt is, például Jugoszláviából. Most pedig a demográfiai gondok enyhítésére, a megint feszítő munkaerőhiány feloldására szorgalmazzák európai politikusok és entellektüelek a migránsok tömeges befogadását.
Íme, a 22-es csapdája: ha távol tartjuk a migránsokat, ki söpri az utcát, ki mosogat, ki kezeli a kukásautót, vagy újabban ki áll oda a futószalag mellé? De ha idejönnek, rajtunk ragadnak, mint szamáron a fül, ráadásul gyorsabban szaporodnak, integrálódni nem akarnak, szép lassan a fejünkre nőnek, megint csak, mint a szamár kobakjára a fül. Ezt éppen Németország lakossága érzékelhetné, de itt a történelmi közelmúlt miatt nem feszegetik az ilyesfajta kérdéseket, inkább struccként a homokba dugják a fejüket. Merthogy ez valami „rasszkérdés” lenne, holott valójában nem az! Jól látható, hogy a „törökjeiket” sem voltak képesek integrálni évtizedek alatt, éspedig nem azért, mert ők, a németek rasszisták maradtak volna, hanem azért, mert a jövevények nem óhajtottak integrálódni.
Például az európai civilizáció sohasem értette az iszlám vallási-ideológiai-politikai rendszerének lényegét, működését. Elkönyvelték az egyik nagy világvallásként, mint a kereszténység, a judaizmus, a buddhizmus, a hinduizmus. A Nyugat entellektüeljei ugyanúgy nem olvasták a Koránt, mint ahogy az 1920-as, 30-as években a Mein Kampfot. Neville Chamberlain elhitte, hogy Hitlerrel lehet és érdemes tárgyalni, érdemes feláldozni a béke érdekében a cseheket, szlovákokat például. Ma a pápa, a nyugati politikusok naivan elhiszik, hogy lehet békében élni a muszlimokkal, holott már Oriana Fallaci és Samuel P. Huntington is nyomta a vészcsengőt, ma pedig nyomja például Boulard atya. Hallgat itt rájuk valaki? Boruljunk egymás nyakába, éljen a nagy ökumené!
Egy valódi muszlim hívő, aki tényleg azonosult a Korán szellemiségével, persze röhög magában. Ahogy Hitler is röhögött a nyugati demokráciák elhülyült liberális entellektüel politikusait látva, amikor Chamberlain aláírta vele együtt a szégyenletes Müncheni Egyezményt. „Egy újabb nemzedéknek hoztam el a békét!” - kiáltotta a lökött brit miniszterelnök, amikor meglobogtatta ezt a papírrongyot a Heathrow-i repülőtéren, kilépve a gépből. Egy év sem telt el, és kitört a II. világháború!
Mennyivel értelmesebb ma Angela Merkel, vagy Jean-Claude Juncker?
Miért nincs az USA-nak 22-es csapdája?
Bár Donald Trump már védekezni szeretne a migránsok tömeges beáramlása ellen, szemben elődjével, Obamával, de azt mindenki érzékeli, hogy az Egyesült Államokban koránt sem olyan súlyos ez a probléma, mint Európában.
Az USA eleve a territoriális elv alapján született, és nem az etnikai elv alapján, mint Európa államai. Ezen kívül nekik ott vannak a saját törökjeik, gondolok én az afroamerikai örökségre. Persze ez a közösség már szépen integrálódott, megvívta a maga emberjogi harcát, mégpedig eredménnyel: már elnököt is tudtak adni.
Az más kérdés, hogy ennek az elnöknek egyetlen „érdeme”, hogy afroamerikai, mert a teljesítménye alapján a II. világháború utáni leggyatrább elnöknek tekinthető. Az is érzékelhető, hogy az Egyesült Államokban hatékonyan működik az „olvasztó tégely”: a bevándorlók két évszázada már eredményesen integrálódnak, azonosulnak az amerikai szellemiséggel.
A japán bevándorlókat ugyan megalázták a háború idején, mégis hősiesen harcoltak Amerikáért, akár saját egykori hazájuk ellen is. Az USA védve van az óceán által a muszlimok tömeges beáramlása ellen, ezért egyes amerikai politikusoknak könnyű kioktatni bennünket „emberi jogokból” és hasonlókból.
Védekezünk, vagy elbukunk?
Rögtön az elején visszautasítok minden olyasfajta vádat, miszerint valamiféle xenofóbia, rasszista ideológia jegyében gondolkodom, amikor azt állítom, hogy a nyugati civilizációnak védekeznie kell a tömeges migráció ellen, az iszlámmal szemben! A Beethoven által megénekelt nagy, egységes, boldog emberiség ábrándja nagyon szép idea, és őszintén remélem, hogy egyszer majd, évszázadok múlva meg is valósul, természetesen a népek, kultúrák továbbélése, együttes fejlődése mellett.
Kultúrák, mint egy virágos mező virágai. De erre az emberi civilizáció még nem érett meg! „Én mondom, még nem nagy az ember, képzeli hát szertelen” - írja József Attila. Bizony, még nem nagy az ember, nincs itt az ideje a Soros György által megálmodott „nyílt társadalomnak”, mert az ma még az egyik kultúra bukását, pusztulását eredményezheti csak, mégpedig a másik által. A mecset föl fogja váltani a keresztény templomot, a zsinagógát, ha hagyjuk!
Már alakulnak ki a párhuzamos társadalmak, a nagyvárosokban a gettók, no go zónák akárhogy tagadja a lumpen álbal, álliberális média.
Mert ez már rég nem valódi baloldal, nem valódi szociáldemokrácia, mint Willy Brandt, Helmuth Schmidt, vagy akár Fransois Mitterrand idején volt, ez már csak önmaga karikatúrája. És hol vannak ma már a liberalizmusnak olyan ragyogó koponyái, mint egykor Walter Scheel volt?
A migránsok számára is embertelen megoldás a merkeli „befogadás” politikája, mert nem lesznek „befogadva”, vagyis integrálva, hiszen nem is akarnak integrálódni, nincs igényük arra, hogy átvegyék a mi értékrendünket, civilizációs normáinkat, például a nőkkel kapcsolatos etikai elveinket. Lehet a homokba dugni a fejünket, de annak csakis az európai, nyugati, észak-atlanti civilizáció bukása lesz az eredménye!
*****
Média és felelősség
Sokan sokféleképpen viszonyulnak a médiához, ki szidja, ki olyan elvárásokat fogalmaz meg amelynek megfelelni sohasem lesz képes. Mindjárt szögezzük is le független média nincs és nem is lehet, kivéve talán a reáltudományok szakfolyóiratait, vagy tudományos kiadványait.
Mivel a bölcsek köve senkinek sincs a zsebében, ezért abszolút igazság sincs, legfeljebb törekedni próbálnak az igazságra, viszont ha az érdekek rendszerét, valamint a hatalomért folyó versengést is beleszámítjuk, akkor láthatjuk, hogy esély sincs egy független média meglétére és kialakulására.
Talán ezért is mondják a negyedik hatalmi ágnak a médiumok összességét, hiszen kormányokat buktatnak meg vele, háborús szikrákat tudtak/tudnak csiholni vele, embereket, szervezeteket, cégeket, birodalmakat lehet lejáratni és ezáltal tönkre tenni vele.
A magyarok nem véletlen tanulták meg és alkalmazzák azt a fogalmat, hogy a „sorok között olvasni” vagyis a fél és egész információkat összegezve határozzák meg a történéseket és a politikai folyamatokat!
A közelmúlt tele van az ilyen történetekkel, a rendszerváltás tárháza volt a kaméleon médiumok működésének.
A rendszerváltás délelőttjén még a kommunista elvárásoknak megfelelve szidták az ellenség „képeket” így magát Izraelt is, -ennek egyik legfőbb képviselője a külpolitikai TV szerkesztő Avar János- míg délután már hithű zsidóként ostorozta a palesztinokat és természetesen előre tolt nyelvvel, derékszögbe hajlított derékkal közelített az Egyesült Államokhoz.
Természetesen nem csak Ő, hanem jó sokan viselkedtek így, vagyis elmondhatjuk, hogy „benépesült a damaszkuszi út” hirtelen nagy lett a forgalom rajta oly annyira, hogy néha már közlekedési rendőröket is kellett állítani a folyamatos forgalomhoz.
Az egyívású kommunista médiát mára felváltotta a töke és a pénz által vezérelt médiumok kora, ahol az igazság szintén könnyen relativizálható és néha még a sorok közé sem kell nézni az érdekek felismeréséhez. Azonban ez az úgynevezett rendszerváltás (!?) utáni kor, új kihívásokat, sőt veszélyeket hordoz magában.
Ezek a veszélyek olyan nagyok is lehetnek, amelyek aláássák/alááshatják akár egy ország szuverenitását, vagy destabilizálhatják a társadalmat, hiszen nem sok minden kell hozzá csupán pénz. Ez viszont bizonyos körök számára nem jelent különösebb problémát.
Ezzel a pénzzel meglehet teremteni egy olyan komprádor réteget, aki az idegen érdekeket –jó pénzért- kiszolgálva, akár a „hazája” érdekei ellen is cselekszik.
Ez egy mai valós veszély!!
A mi jövőnk, csak és kizárólag a Nemzeti Média lehet, ha túl akarjuk élni ezt az évszázadot!
2018. 07. 28.
Cs. Szabó Béla
