Gazdag László
A TÖRTÉNELEM VÉGE (?)
„A történelem legfőbb tanulsága, hogy a népek és a kormányok soha semmit sem tanultak belőle!” Wilhelm Friedrich Hegel (1770-1831) „A népek és kormányok csak akkor lépnek a racionális cselekvés útjára, ha már minden más lehetőséget kimerítettek!” W. F. Hegel „Akik elfelejtik a múltat, arra ítéltetnek, hogy újra átéljék azt!” Georg Santayana
Az utolsó ember? Francis Fukuyama (1952-), a neves filozófus, közgazdász nagy vitákat kiváltott művének címe: A történelem vége, és az utolsó ember. (Magyarul: Európa Kiadó, 1994.) Ebben arról értekezik, hogy a Szovjetunió 1991. december 25-i összeomlásával véget ért a hidegháború, és valami roppant unalmas korszak kezdődik, mert véget ér a történelem. Az emberiség éli ezen túl a háborúk, konfliktusok nélküli szép új világát (Aldous Huxley nyomán – Gazdag L), a liberális demokrácia világméretű győzelme révén. Tulajdonképpen Fukuyama a nagy ultraliberális globalizációt vízionálta, talán Soros Györgyre is hatással lehetett, ki tudja...
Mintegy erre rezonálva, bár nem utalva rá, jelent meg 1996-ban Samuel P. Huntington műve A civilizációk összecsapása és az új világrend kialakulása. Ebben azt fejtegeti, hogy a kelet-nyugati szembenállást fölváltja a kultúrkörök közötti harc, főként az egyre agresszívebbé váló iszlám és a rajta kívülálló világ fokozódó konfliktusa, de utal Kína felemelkedésére is. Ami az iszlám agresszív terjeszkedésének súlyos veszélyeit illeti, Oriana Fallaci és Claude Cahen erre hívta föl a figyelmet már jóval 2001. szeptember 11 előtt!
Fallaci figyelmeztetett: „Nincs iszlám szélsőség! Maga az iszlám a szélsőség!” C. Cahen pedig Az iszlám c. művében (Gondolat Kiadó, 1989) azt fejtegeti, hogy az 1965-1985 közötti húsz évben kirobbant 20 háborús konfliktus közül 19-ben legalább az egyik fél muszlim volt.
Fukuyama könyvcímének vége, „az utolsó ember”, valami vátesz-szerű megérzése lett volna a könyvében egyébként megjósolt globális „szép új világnak”? Valami körvonalazódik eme sejtésből napjainkban, csak nem úgy, ahogy Fukuyama jósolta: az orosz-ukrán háború egészen másfajta véget jelenthet az emberiség számára!
A Nyugat elszalasztott lehetősége. Mihail Gorbacsov nyilatkozott egyszer arról, hogy ő a Szovjetunió szétesését szerette volna megakadályozni, mert az egész világnak az lett volna jó, ha a hatalmas eurázsiai birodalmat egy egészként sikerül volna demokratizálni. Csakhogy – tette hozzá – ehhez ő a Nyugattól semmilyen segítséget nem kapott! Nézzük meg mi lett a következmény! A volt Szovjetuniónak csak az európai területén kilenc új állam jött létre, amelyek között gyakran eleve kódolva voltak a súlyos etnikai-területi konfliktusok.
Gondoljunk csak az azeri-örmény-grúz hármas tűzfészekre a Kaukázusban! De említhetném Jugoszlávia tragikus szétesését is az 1990-es években: nem lett volna értelmesebb, humánusabb megoldás egyben tartva és demokratizálva ezt a balkáni államot? Csehszlovákia szétesése ugyan békés módon zajlott le, de mit nyert ezzel az a két nép? Semmi jót!
Ráadásul a posztszovjet térségben nagyon hamar visszataszító diktatúrák alakultak ki, afféle oligarchaállamok, gyakran a volt pártnómenklatúra hatalomátmentése révén. Valami ilyesmi történt a magállam Oroszországban is! Csakhogy a nyugati politikai elitet is óriási felelősség terheli mindezért!!! Amilyen rosszul, hibásan kezelték az arab világban végbemenő folyamatokat („arab tavasz” helyett „arab káosz”!), vagy az 1979 óta húzódó afganisztáni válságot, olyan tévesen reagáltak a Szovjetunió szétesésére is. Sajnos ennek meg volt már az ideológiai háttere, ami a tragikusan elhibázott forgatókönyvet készítette elő!
A Brzezinski-doktrína. Zbigniew Brzezinski (1928-2017), Jimmy Carter elnök (1977-1981) nemzetbiztonsági főtanácsadója 1994-ben tette közzé dolgozatát arról, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak a legfőbb érdeke az új világhelyzetben Oroszország és Európa (ezen belül is főként Németország) egymásra találásának megakadályozása, mert e két hatalmas gazdasági-politikai-katonai óriás szövetsége komoly konkurenciát jelentene Amerika számára, megtörve annak világpolitikai-stratégiai hegemóniáját. Napóleon mondta: „Az öreg tábornokok mindig a múlt háborúira készülnek föl!” És folytathatjuk az ő gondolatmenetét: a szellemileg öreg, fejlődésképtelen, dogmatikus politikusok, politológusok mindig a múlt politikai konfliktusaira akarnak fölkészülni!
Nos, a Brzezinski-doktrína megvalósult, ezt nyugodtan kijelenthetjük, és tragikus irányt vett ezzel az emberi történelem! A Nyugat, sőt, az egész emberiség érdeke éppen az lett volna, ha Európa, Oroszország, és az USA egymásra talál, szövetkezik a nagy világproblémák együttes megoldására!
E világprobléma közül két súlypontot emelnék itt ki:
1. Kína demokratizálása és ezzel integrálása,
2. Az iszlám terjeszkedésének megállítása, sőt erőteljes visszaszorítása.
Újra Leopárdok a T-harckocsik ellen? 1943 januárjában javában tartott Friedrich Paulus tábornok 6. német hadseregének agóniája a Sztálingrád körüli hómezőkön. (Csak közbe vetem: ennek tragikus mellékszála volt a 2. magyar hadsereg megsemmisülése, a magyar hadtörténelem legsúlyosabb katasztrófája!) Akkor ott Párducok (= Leopárdok) álltak szemben T-34-es szovjet harckocsikkal. Gondolta akkor valaki, hogy 80 év múlva megint német Leopárdok néznek majd szembe orosz T-harckocsikkal? Én azt hiszem, hogy ez a tény, mint cseppben a tenger, tükrözi-koncentrálja napjaink abszurditásának esszenciáját!
Amivel Fukuyama nem számolt: az emberi ostobaság! Ha Ráth-Végh István ma élne, megírhatná újra Az emberi butaság történetét, lenne hozzá muníciója bőven! Arnold Toynbee, a híres történész fogalmazta meg a kultúrkörök elméletét. Szerinte a történelemben eddig 22 nagy civilizációs kultúrkör alakult ki, ezek mindegyike végigment a születés-gyermekkor-érett felnőttkor-öregedés-pusztulás evolúciós fázisain.
Kérdés: akkor most A Nyugat alkonya következik, hogy egy Oswald Spengler mű címét használjam parafrázisként? Gondoljunk Kínára, Ázsia egyéb feltörekvő nemzeteire! (Közbe vetem, hogy sokan félreértik, mert nem ismerik Spengler 1919-ben megjelent könyvét! Ő a Nyugat alatt a Németországtól nyugatra létező civilizációt értette, főleg annak meghatározó angolszász vonulatát, amelyet majd fölvált hamarosan a feltörekvő keleti germán kultúrkör. A náciknak persze hogy tetszett az ő gondolatmenete, csakhogy ő iszonyodott a náciktól, ezért kegyvesztett lett, és elhagyatottan, számkivetve, szegényen halt meg 1936-ban.)
A nyugati civilizáció elképesztő ütemben halad az önpusztítás útján, szinte igazolva Toynbee-t! Három nagy területen látom ezt az önpusztítást ma:
1. Ultraliberális migrációs politika, és főként ezen belül a muzulmánok tömeges beözönlésének szabályos szervezése, előmozdítása. Történelmi tapasztalat, hogy muzulmánokat nem lehet tömegesen integrálni semmilyen más kultúrkörbe! Vagy átalakítják az adott társadalmat a saját képükre (ma a legnépesebb muszlim ország Indonézia!) akár erőszakkal is, vagy állandó konfliktusban élnek a befogadó társadalmon belül, zárványokat alkotva. Lásd Európa nagyvárosainak no-go zónáit!
2. Az LMBTQ kérdés jelentőségének irreális méretűvé nagyítása, abszurdításig való fokozása. Ennek most semmi köze sincs a kirekesztéshez, a homofóbiához és hasonlókhoz! Csupán a helyén kellene kezelni ezt az egyébként valóban létező és fontos kérdést: megadni az érintett embereknek a szabad, emberi élethez való jogot. De itt ma már nem erről van szó. A gyermekek tömeges nemváltó műtétje, a „szüljenek a férfiak is” jelszó hangoztatása, stb.
3. A harmadik terület ma a legveszélyesebb: a Nyugat rövidlátó ruszofób politikája. És itt most el kell tekintenünk Oroszország politikai berendezkedésétől, aktuális vezetője személyiségjegyeitől!
Ukrajna Oroszország lágy hasa! 1943-ban Churchill le akarta beszélni Rooseveltet arról, hogy a második frontot az Atlanti partvidéken valósítsák meg, félve a nagy veszteségtől. Ehelyett Olaszországot és a Balkánt javasolta a partraszállásra, azzal, hogy ez a térség „Európa lágy hasa”. Végül az olasz hadjárat megvalósult, de a balkáni invázió nem.
Ma Oroszország „lágy hasa” Ukrajna. Ezt kellene végre megérteni, belátni! Ugyanakkor a nyugati politikusok rendre elfeledkeznek arról, hogy Oroszország nukleáris szuperhatalom is!
Nem egy, az atomfegyvert birtokló kilenc ország (Oroszország, USA, Kína, Franciaország, Nagy-Britannia, Izrael, India, Pakisztán, Észak-Korea) közül, hanem egyike a két szuperhatalomnak! Ma az összes nukleáris rombolóerő 98%-a két országra koncentrálódik: Oroszországra és az USA-ra. Liz Truss, a mindössze 45 napot hivatalban töltött, majd csúfosan bukott brit miniszterelnök asszony nyilatkozta azt, hogy ha szükséges, ő bizony megnyomná azt a bizonyos gombot.
Liz asszony nyilván nincs tisztában az arányokkal: Nagy- Britannia atomromboló ereje ma 5 megatonna, Oroszországé 13 ezer megatonna. Márpedig egy nukleáris szuperhatalmat katonailag nem lehet legyőzni! Persze, távol, a perifériákon igen, hiszen említhetném Vietnamot, Afganisztánt (ez utóbbiban Oroszország és az USA is kudarcot vallott), de ez más eset. Csak azért fordulhatott elő, mert nem volt érdemes ezekért a térségekért ekkora kockázatot vállalni. Láthattuk, hogy a Kubába telepített SS-4-es orosz atomrakéták már felbőszítették az Egyesült Államokat, Hruscsovnak végül ezeket vissza kellett vonni. Persze cserében az amerikaiak viszont a 15 Jupiter rakétát vonták vissza Törökországból, csak erről akkor senki nem beszélt.
Hitler 1944. december 16-án azzal indította meg a nyugati hadjáratát az Ardennekben, hogy visszafoglalja Antwerpent, a hatalmas kikötőt. „Antwerpen Anglia szívének szegzett tőr!” – mondta tábornokainak. Nos, ma Kijev nem más, mint Oroszország szívének szegzett tőr! Az orosz medve – lehet, hogy megsebzett már – de nem fogja tűrni, hogy a hátsójába nukleáris rakétákat telepítsen a NATO!
Oroszország a Szovjetunió szétesése után újra átélte a bekerítettség, a nyugatról jövő újbóli fenyegetettség érzését, és ebben bizony a Nyugat felelőtlen ruszofób politikája volt a ludas.
Borisz Jelcin elnöksége idején (1991-1999) lett volna lehetőség Oroszországot demokratizálni, beintegrálni a NATO-ba, az Európai Unióba, egyébként Ukrajnával együtt. Képzeljünk el egy ilyen szövetséget! Merne ezzel bárki is szembeszállni, ilyen erővel ujjat húzni? Kína, Észak-Korea, és az egész iszlám világ összehúzná magát! Ehelyett jött a Brzezinski-doktrína, az Oroszország erőszakos elszigetelésére való törekvés. A NATO hitszegő módon az orosz határokig terjeszkedett, és 2013-ban a „Majdan téri puccs-csal” sikerült róla leválasztani az oroszok testvérnemzetét, Ukrajnát. Ez önmagában tökéletes casus belli! Másrészt mindez nyilvánvalóan szerepet játszott az orosz belpolitika alakulásában, Putyin diktatúrájának megszilárdulásában, hiszen fölerősítette az orosz tömegekben újra az „erős kéz” iránti vágyat!
De szögezzük végre le: semmilyen orosz vezetés, legyen az demokratikusan megválasztott elnök és kormány, vagy a mostani, a Putyin vezette diktatúra, nem engedheti meg azt, hogy Ukrajnában egy ellenséges erő, például a NATO megvesse a lábát. Vlagyimir Putyin erre határozottan figyelmeztetett, jelezve hogy ez a vörös vonal, eddig és ne tovább! Joe Biden elképesztően ostoba válasza erre: „Ukrajna szabad ország, oda lép be, ahova akar!”
Mi lett volna, ha 1956 őszén Eisenhower elnök ezt üzeni Nyikita Hruscsovnak? Már akkor kitört volna az atomháború! Elképesztő a nyugati politikusok rövidlátása!
Ha már nem törekedtek arra idejében, hogy Oroszországot integrálják a NATO-ba, az Európai Unióba, akkor legalább tekintettel kellett volna lenni Oroszország kétségtelen biztonsági érdekeire. Pl. Finnország, a posztszovjet Balti államok, Lengyelország, Magyarország, Románia, Bulgária alkothatott volna egy semleges ütköző övezetet! (Megjegyzem: erre már 1945-ben nyílt volna lehetőség, még a sztálini vezetésnek is voltak ilyen elképzelései! Csak hát Churchill fultoni beszéde 1946 márciusában „túl korán” jött! Erről ma senki nem beszél!)
Közben, az 1990-es években, Európa egésze gyümölcsöző gazdasági-technológiai-kulturális kapcsolatokat építhetett volna ki ezzel a hatalmas, két kontinensen elterülő, mérhetetlen erőforrásokkal rendelkező óriással.
Ehelyett ellenséggé tették, Kína, Irán, Észak-Korea karjaiba lökték!
Erre mondaná Joseph Fouché, Napóleon egykori rendőrminisztere: „Ez több mint bűn, ez hiba volt!”
A Nyugatot iszonyú felelősség terheli a mostani orosz-ukrán háborúért, az ukrán nép mérhetetlen szenvedéseiért! A Majdan téri puccs után, némi kísérletezgetés révén megtalálták a lehető legrosszabb megoldást egy közönséges bohóc, egy ripacs személyében! A Nyugat bűnös módon hallgatott az ukrán nacionalizmus-sovinizmus erősödése, a kisebbségek durva elnyomásának fokozódása közepette. Bizony, Putyin nem teljesen ok nélkül emleget fasizmust, pontosabban nácizmust Ukrajna esetében! Ennek az államnak ma semmi köze a demokráciához, a nyugati civilizáció hagyományos értékeihez! Ez az ország ma egy visszataszító, velejéig korrupt diktatúra, de még annak is inkább a silány bohózata! A hétmilliós orosz kisebbség végül megelégelte mindezt, kezébe vette sorsát!
A nyugati politikusoknak fogalmuk sincs ugyanakkor eme térség történelméről, például a Krím félsziget elmúlt legutóbbi kétszáz évéről! Mert ha lenne, akkor nem követelnék vissza Ukrajnának azt, ami sohasem volt Ukrajnáé, legföljebb papíron, Hruscsov különös „ajándékaként” 1954 februárjától! Ami a Donbasz két megyéjét illeti, emelt bárki is szót Nyugaton az ott kibontakozott oroszellenes atrocitások ellen, majd pedig az ottani népszavazás után a két megyében folyó tömeggyilkos háború ellen? Amelynek pedig nyolc év alatt 15 ezer civil halottja volt! Mondta valaki a nyugati politikusok közül, hogy az ukránok és az oroszok üljenek le tárgyalni és rendezzék ezeket a kérdéseket? Már a Krímben szervezett népszavazás előtt, 2014-ben le kellett volna ülnie az ukrán vezetésnek tárgyalnia az ott élő oroszokkal: mit kívántok, mit teljesítsünk, hogy maradjatok?
Ugyanez áll a Donbasz két megyéjére is. Ez a háború elkerülhető lett volna, el kellett volna kerülni! A Nyugat miért nem ehhez asszisztált, miért törekedett inkább a feszültség fokozására? Például mit keresett a Majdan téren, a tüntetők között John McCain, az idős, szenilis amerikai szenátor? Miért lett beültetve ukrajnai olajvállalat igazgató tanácsában Joe Biden, akkori amerikai alelnök züllött fia?
Közeledünk az atomháború felé! Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára kijelenti, hogy Ukrajna győzelméig folytatják az ország segítését katonailag. Borisz Johnson, volt brit miniszterelnök Kijevben bíztatta az ukránokat arra, hogy „verjék ki a területeikről az oroszokat”! Ursula von der Leyen arról elmélkedett, hogy ha Ukrajna veszít, akkor Ukrajna megszűnik létezni (ami egyszerűen nem igaz, nem ez a háború célja orosz részről!), ha viszont Oroszország veszít, akkor legföljebb területekről kell lemondania, de hát az neki van amúgy is elég. Iszonyú tévedés ez is, mégpedig nagyon veszélyes tévedés!
Ugyanis ha Oroszország veszít, akkor még a Föderáció szétesése is bekövetkezhet, ahogy ezt rövidlátó nyugati politikusok már vízionálják, kezüket dörzsölve. De könyörgöm: Oroszország termonukleáris szuperhatalom!!!!
Másrészt egy orosz vereség egyben Vlagyimir Putyin veresége is lenne, és persze holdudvarának a veresége, amit ők nem fognak ölbe tett kézzel végig nézni! Hát ezért állunk ma sokkal közelebb egy atomháborúhoz, mint 1962 októberében, a kubai rakétaválság idején! Akkor mindkét fél tudta, hogy ő is, a másik is blöfföl, és mindenki azt is tudta előre, hogy mi lesz a megoldás.
Ma nincs blöff, ma minden dolog véresen komoly! Ukrajna hadszínterein egy pszichopata diktátor áll szemben egy ripacs bohóccal, és ez utóbbit támogatja egy teljesen elbutult, ostoba nyugati politikai vezető garnitúra! Ez a lehető legrosszabb kombináció!
Attól tartok, hogy Vlagyimir Putyin nem fog már sokáig várni: fegyelmeztetésül beveti a taktikai nukleáris fegyvert. Az is megjósolható, hogy hol, hiszen már a szóvivője jelezte: „A német és amerikai tankokat lángba fogjuk borítani!” Mivel? Csakis nukleáris fegyverrel! Nyilvánvaló, hogy az Abramsok és Leopárdok nem szétszórva támadnak majd (ezek nem védelmi fegyverek!), hanem egységes alakzatban, mint a nácik a blitzkrieg idején egykor. És így lehet ezeket, egy tömbben megsemmisíteni egy taktikai atomfegyverrel. Mással nem igen!
Higgye el kedves olvasó: én reménykedem abban legjobban, hogy ez csak üres fantazmagória, csak rémeket látok, farkast kiáltok, mint az egyszeri pásztorgyerek!
De 2022. február 24-e előtt magam is nevettem azon, hogy az amerikaiak nap, mint nap bejelentették az orosz támadás időpontját, aztán az rendre nem következett be. Egy ideig legalábbis...
Dixi et salvavi animam meam!
(A szerző nyuállományú egyetemi docens)
A TÖRTÉNELEM VÉGE (?)
„A történelem legfőbb tanulsága, hogy a népek és a kormányok soha semmit sem tanultak belőle!” Wilhelm Friedrich Hegel (1770-1831) „A népek és kormányok csak akkor lépnek a racionális cselekvés útjára, ha már minden más lehetőséget kimerítettek!” W. F. Hegel „Akik elfelejtik a múltat, arra ítéltetnek, hogy újra átéljék azt!” Georg Santayana
Az utolsó ember? Francis Fukuyama (1952-), a neves filozófus, közgazdász nagy vitákat kiváltott művének címe: A történelem vége, és az utolsó ember. (Magyarul: Európa Kiadó, 1994.) Ebben arról értekezik, hogy a Szovjetunió 1991. december 25-i összeomlásával véget ért a hidegháború, és valami roppant unalmas korszak kezdődik, mert véget ér a történelem. Az emberiség éli ezen túl a háborúk, konfliktusok nélküli szép új világát (Aldous Huxley nyomán – Gazdag L), a liberális demokrácia világméretű győzelme révén. Tulajdonképpen Fukuyama a nagy ultraliberális globalizációt vízionálta, talán Soros Györgyre is hatással lehetett, ki tudja...
Mintegy erre rezonálva, bár nem utalva rá, jelent meg 1996-ban Samuel P. Huntington műve A civilizációk összecsapása és az új világrend kialakulása. Ebben azt fejtegeti, hogy a kelet-nyugati szembenállást fölváltja a kultúrkörök közötti harc, főként az egyre agresszívebbé váló iszlám és a rajta kívülálló világ fokozódó konfliktusa, de utal Kína felemelkedésére is. Ami az iszlám agresszív terjeszkedésének súlyos veszélyeit illeti, Oriana Fallaci és Claude Cahen erre hívta föl a figyelmet már jóval 2001. szeptember 11 előtt!
Fallaci figyelmeztetett: „Nincs iszlám szélsőség! Maga az iszlám a szélsőség!” C. Cahen pedig Az iszlám c. művében (Gondolat Kiadó, 1989) azt fejtegeti, hogy az 1965-1985 közötti húsz évben kirobbant 20 háborús konfliktus közül 19-ben legalább az egyik fél muszlim volt.
Fukuyama könyvcímének vége, „az utolsó ember”, valami vátesz-szerű megérzése lett volna a könyvében egyébként megjósolt globális „szép új világnak”? Valami körvonalazódik eme sejtésből napjainkban, csak nem úgy, ahogy Fukuyama jósolta: az orosz-ukrán háború egészen másfajta véget jelenthet az emberiség számára!
A Nyugat elszalasztott lehetősége. Mihail Gorbacsov nyilatkozott egyszer arról, hogy ő a Szovjetunió szétesését szerette volna megakadályozni, mert az egész világnak az lett volna jó, ha a hatalmas eurázsiai birodalmat egy egészként sikerül volna demokratizálni. Csakhogy – tette hozzá – ehhez ő a Nyugattól semmilyen segítséget nem kapott! Nézzük meg mi lett a következmény! A volt Szovjetuniónak csak az európai területén kilenc új állam jött létre, amelyek között gyakran eleve kódolva voltak a súlyos etnikai-területi konfliktusok.
Gondoljunk csak az azeri-örmény-grúz hármas tűzfészekre a Kaukázusban! De említhetném Jugoszlávia tragikus szétesését is az 1990-es években: nem lett volna értelmesebb, humánusabb megoldás egyben tartva és demokratizálva ezt a balkáni államot? Csehszlovákia szétesése ugyan békés módon zajlott le, de mit nyert ezzel az a két nép? Semmi jót!
Ráadásul a posztszovjet térségben nagyon hamar visszataszító diktatúrák alakultak ki, afféle oligarchaállamok, gyakran a volt pártnómenklatúra hatalomátmentése révén. Valami ilyesmi történt a magállam Oroszországban is! Csakhogy a nyugati politikai elitet is óriási felelősség terheli mindezért!!! Amilyen rosszul, hibásan kezelték az arab világban végbemenő folyamatokat („arab tavasz” helyett „arab káosz”!), vagy az 1979 óta húzódó afganisztáni válságot, olyan tévesen reagáltak a Szovjetunió szétesésére is. Sajnos ennek meg volt már az ideológiai háttere, ami a tragikusan elhibázott forgatókönyvet készítette elő!
A Brzezinski-doktrína. Zbigniew Brzezinski (1928-2017), Jimmy Carter elnök (1977-1981) nemzetbiztonsági főtanácsadója 1994-ben tette közzé dolgozatát arról, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak a legfőbb érdeke az új világhelyzetben Oroszország és Európa (ezen belül is főként Németország) egymásra találásának megakadályozása, mert e két hatalmas gazdasági-politikai-katonai óriás szövetsége komoly konkurenciát jelentene Amerika számára, megtörve annak világpolitikai-stratégiai hegemóniáját. Napóleon mondta: „Az öreg tábornokok mindig a múlt háborúira készülnek föl!” És folytathatjuk az ő gondolatmenetét: a szellemileg öreg, fejlődésképtelen, dogmatikus politikusok, politológusok mindig a múlt politikai konfliktusaira akarnak fölkészülni!
Nos, a Brzezinski-doktrína megvalósult, ezt nyugodtan kijelenthetjük, és tragikus irányt vett ezzel az emberi történelem! A Nyugat, sőt, az egész emberiség érdeke éppen az lett volna, ha Európa, Oroszország, és az USA egymásra talál, szövetkezik a nagy világproblémák együttes megoldására!
E világprobléma közül két súlypontot emelnék itt ki:
1. Kína demokratizálása és ezzel integrálása,
2. Az iszlám terjeszkedésének megállítása, sőt erőteljes visszaszorítása.
Újra Leopárdok a T-harckocsik ellen? 1943 januárjában javában tartott Friedrich Paulus tábornok 6. német hadseregének agóniája a Sztálingrád körüli hómezőkön. (Csak közbe vetem: ennek tragikus mellékszála volt a 2. magyar hadsereg megsemmisülése, a magyar hadtörténelem legsúlyosabb katasztrófája!) Akkor ott Párducok (= Leopárdok) álltak szemben T-34-es szovjet harckocsikkal. Gondolta akkor valaki, hogy 80 év múlva megint német Leopárdok néznek majd szembe orosz T-harckocsikkal? Én azt hiszem, hogy ez a tény, mint cseppben a tenger, tükrözi-koncentrálja napjaink abszurditásának esszenciáját!
Amivel Fukuyama nem számolt: az emberi ostobaság! Ha Ráth-Végh István ma élne, megírhatná újra Az emberi butaság történetét, lenne hozzá muníciója bőven! Arnold Toynbee, a híres történész fogalmazta meg a kultúrkörök elméletét. Szerinte a történelemben eddig 22 nagy civilizációs kultúrkör alakult ki, ezek mindegyike végigment a születés-gyermekkor-érett felnőttkor-öregedés-pusztulás evolúciós fázisain.
Kérdés: akkor most A Nyugat alkonya következik, hogy egy Oswald Spengler mű címét használjam parafrázisként? Gondoljunk Kínára, Ázsia egyéb feltörekvő nemzeteire! (Közbe vetem, hogy sokan félreértik, mert nem ismerik Spengler 1919-ben megjelent könyvét! Ő a Nyugat alatt a Németországtól nyugatra létező civilizációt értette, főleg annak meghatározó angolszász vonulatát, amelyet majd fölvált hamarosan a feltörekvő keleti germán kultúrkör. A náciknak persze hogy tetszett az ő gondolatmenete, csakhogy ő iszonyodott a náciktól, ezért kegyvesztett lett, és elhagyatottan, számkivetve, szegényen halt meg 1936-ban.)
A nyugati civilizáció elképesztő ütemben halad az önpusztítás útján, szinte igazolva Toynbee-t! Három nagy területen látom ezt az önpusztítást ma:
1. Ultraliberális migrációs politika, és főként ezen belül a muzulmánok tömeges beözönlésének szabályos szervezése, előmozdítása. Történelmi tapasztalat, hogy muzulmánokat nem lehet tömegesen integrálni semmilyen más kultúrkörbe! Vagy átalakítják az adott társadalmat a saját képükre (ma a legnépesebb muszlim ország Indonézia!) akár erőszakkal is, vagy állandó konfliktusban élnek a befogadó társadalmon belül, zárványokat alkotva. Lásd Európa nagyvárosainak no-go zónáit!
2. Az LMBTQ kérdés jelentőségének irreális méretűvé nagyítása, abszurdításig való fokozása. Ennek most semmi köze sincs a kirekesztéshez, a homofóbiához és hasonlókhoz! Csupán a helyén kellene kezelni ezt az egyébként valóban létező és fontos kérdést: megadni az érintett embereknek a szabad, emberi élethez való jogot. De itt ma már nem erről van szó. A gyermekek tömeges nemváltó műtétje, a „szüljenek a férfiak is” jelszó hangoztatása, stb.
3. A harmadik terület ma a legveszélyesebb: a Nyugat rövidlátó ruszofób politikája. És itt most el kell tekintenünk Oroszország politikai berendezkedésétől, aktuális vezetője személyiségjegyeitől!
Ukrajna Oroszország lágy hasa! 1943-ban Churchill le akarta beszélni Rooseveltet arról, hogy a második frontot az Atlanti partvidéken valósítsák meg, félve a nagy veszteségtől. Ehelyett Olaszországot és a Balkánt javasolta a partraszállásra, azzal, hogy ez a térség „Európa lágy hasa”. Végül az olasz hadjárat megvalósult, de a balkáni invázió nem.
Ma Oroszország „lágy hasa” Ukrajna. Ezt kellene végre megérteni, belátni! Ugyanakkor a nyugati politikusok rendre elfeledkeznek arról, hogy Oroszország nukleáris szuperhatalom is!
Nem egy, az atomfegyvert birtokló kilenc ország (Oroszország, USA, Kína, Franciaország, Nagy-Britannia, Izrael, India, Pakisztán, Észak-Korea) közül, hanem egyike a két szuperhatalomnak! Ma az összes nukleáris rombolóerő 98%-a két országra koncentrálódik: Oroszországra és az USA-ra. Liz Truss, a mindössze 45 napot hivatalban töltött, majd csúfosan bukott brit miniszterelnök asszony nyilatkozta azt, hogy ha szükséges, ő bizony megnyomná azt a bizonyos gombot.
Liz asszony nyilván nincs tisztában az arányokkal: Nagy- Britannia atomromboló ereje ma 5 megatonna, Oroszországé 13 ezer megatonna. Márpedig egy nukleáris szuperhatalmat katonailag nem lehet legyőzni! Persze, távol, a perifériákon igen, hiszen említhetném Vietnamot, Afganisztánt (ez utóbbiban Oroszország és az USA is kudarcot vallott), de ez más eset. Csak azért fordulhatott elő, mert nem volt érdemes ezekért a térségekért ekkora kockázatot vállalni. Láthattuk, hogy a Kubába telepített SS-4-es orosz atomrakéták már felbőszítették az Egyesült Államokat, Hruscsovnak végül ezeket vissza kellett vonni. Persze cserében az amerikaiak viszont a 15 Jupiter rakétát vonták vissza Törökországból, csak erről akkor senki nem beszélt.
Hitler 1944. december 16-án azzal indította meg a nyugati hadjáratát az Ardennekben, hogy visszafoglalja Antwerpent, a hatalmas kikötőt. „Antwerpen Anglia szívének szegzett tőr!” – mondta tábornokainak. Nos, ma Kijev nem más, mint Oroszország szívének szegzett tőr! Az orosz medve – lehet, hogy megsebzett már – de nem fogja tűrni, hogy a hátsójába nukleáris rakétákat telepítsen a NATO!
Oroszország a Szovjetunió szétesése után újra átélte a bekerítettség, a nyugatról jövő újbóli fenyegetettség érzését, és ebben bizony a Nyugat felelőtlen ruszofób politikája volt a ludas.
Borisz Jelcin elnöksége idején (1991-1999) lett volna lehetőség Oroszországot demokratizálni, beintegrálni a NATO-ba, az Európai Unióba, egyébként Ukrajnával együtt. Képzeljünk el egy ilyen szövetséget! Merne ezzel bárki is szembeszállni, ilyen erővel ujjat húzni? Kína, Észak-Korea, és az egész iszlám világ összehúzná magát! Ehelyett jött a Brzezinski-doktrína, az Oroszország erőszakos elszigetelésére való törekvés. A NATO hitszegő módon az orosz határokig terjeszkedett, és 2013-ban a „Majdan téri puccs-csal” sikerült róla leválasztani az oroszok testvérnemzetét, Ukrajnát. Ez önmagában tökéletes casus belli! Másrészt mindez nyilvánvalóan szerepet játszott az orosz belpolitika alakulásában, Putyin diktatúrájának megszilárdulásában, hiszen fölerősítette az orosz tömegekben újra az „erős kéz” iránti vágyat!
De szögezzük végre le: semmilyen orosz vezetés, legyen az demokratikusan megválasztott elnök és kormány, vagy a mostani, a Putyin vezette diktatúra, nem engedheti meg azt, hogy Ukrajnában egy ellenséges erő, például a NATO megvesse a lábát. Vlagyimir Putyin erre határozottan figyelmeztetett, jelezve hogy ez a vörös vonal, eddig és ne tovább! Joe Biden elképesztően ostoba válasza erre: „Ukrajna szabad ország, oda lép be, ahova akar!”
Mi lett volna, ha 1956 őszén Eisenhower elnök ezt üzeni Nyikita Hruscsovnak? Már akkor kitört volna az atomháború! Elképesztő a nyugati politikusok rövidlátása!
Ha már nem törekedtek arra idejében, hogy Oroszországot integrálják a NATO-ba, az Európai Unióba, akkor legalább tekintettel kellett volna lenni Oroszország kétségtelen biztonsági érdekeire. Pl. Finnország, a posztszovjet Balti államok, Lengyelország, Magyarország, Románia, Bulgária alkothatott volna egy semleges ütköző övezetet! (Megjegyzem: erre már 1945-ben nyílt volna lehetőség, még a sztálini vezetésnek is voltak ilyen elképzelései! Csak hát Churchill fultoni beszéde 1946 márciusában „túl korán” jött! Erről ma senki nem beszél!)
Közben, az 1990-es években, Európa egésze gyümölcsöző gazdasági-technológiai-kulturális kapcsolatokat építhetett volna ki ezzel a hatalmas, két kontinensen elterülő, mérhetetlen erőforrásokkal rendelkező óriással.
Ehelyett ellenséggé tették, Kína, Irán, Észak-Korea karjaiba lökték!
Erre mondaná Joseph Fouché, Napóleon egykori rendőrminisztere: „Ez több mint bűn, ez hiba volt!”
A Nyugatot iszonyú felelősség terheli a mostani orosz-ukrán háborúért, az ukrán nép mérhetetlen szenvedéseiért! A Majdan téri puccs után, némi kísérletezgetés révén megtalálták a lehető legrosszabb megoldást egy közönséges bohóc, egy ripacs személyében! A Nyugat bűnös módon hallgatott az ukrán nacionalizmus-sovinizmus erősödése, a kisebbségek durva elnyomásának fokozódása közepette. Bizony, Putyin nem teljesen ok nélkül emleget fasizmust, pontosabban nácizmust Ukrajna esetében! Ennek az államnak ma semmi köze a demokráciához, a nyugati civilizáció hagyományos értékeihez! Ez az ország ma egy visszataszító, velejéig korrupt diktatúra, de még annak is inkább a silány bohózata! A hétmilliós orosz kisebbség végül megelégelte mindezt, kezébe vette sorsát!
A nyugati politikusoknak fogalmuk sincs ugyanakkor eme térség történelméről, például a Krím félsziget elmúlt legutóbbi kétszáz évéről! Mert ha lenne, akkor nem követelnék vissza Ukrajnának azt, ami sohasem volt Ukrajnáé, legföljebb papíron, Hruscsov különös „ajándékaként” 1954 februárjától! Ami a Donbasz két megyéjét illeti, emelt bárki is szót Nyugaton az ott kibontakozott oroszellenes atrocitások ellen, majd pedig az ottani népszavazás után a két megyében folyó tömeggyilkos háború ellen? Amelynek pedig nyolc év alatt 15 ezer civil halottja volt! Mondta valaki a nyugati politikusok közül, hogy az ukránok és az oroszok üljenek le tárgyalni és rendezzék ezeket a kérdéseket? Már a Krímben szervezett népszavazás előtt, 2014-ben le kellett volna ülnie az ukrán vezetésnek tárgyalnia az ott élő oroszokkal: mit kívántok, mit teljesítsünk, hogy maradjatok?
Ugyanez áll a Donbasz két megyéjére is. Ez a háború elkerülhető lett volna, el kellett volna kerülni! A Nyugat miért nem ehhez asszisztált, miért törekedett inkább a feszültség fokozására? Például mit keresett a Majdan téren, a tüntetők között John McCain, az idős, szenilis amerikai szenátor? Miért lett beültetve ukrajnai olajvállalat igazgató tanácsában Joe Biden, akkori amerikai alelnök züllött fia?
Közeledünk az atomháború felé! Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára kijelenti, hogy Ukrajna győzelméig folytatják az ország segítését katonailag. Borisz Johnson, volt brit miniszterelnök Kijevben bíztatta az ukránokat arra, hogy „verjék ki a területeikről az oroszokat”! Ursula von der Leyen arról elmélkedett, hogy ha Ukrajna veszít, akkor Ukrajna megszűnik létezni (ami egyszerűen nem igaz, nem ez a háború célja orosz részről!), ha viszont Oroszország veszít, akkor legföljebb területekről kell lemondania, de hát az neki van amúgy is elég. Iszonyú tévedés ez is, mégpedig nagyon veszélyes tévedés!
Ugyanis ha Oroszország veszít, akkor még a Föderáció szétesése is bekövetkezhet, ahogy ezt rövidlátó nyugati politikusok már vízionálják, kezüket dörzsölve. De könyörgöm: Oroszország termonukleáris szuperhatalom!!!!
Másrészt egy orosz vereség egyben Vlagyimir Putyin veresége is lenne, és persze holdudvarának a veresége, amit ők nem fognak ölbe tett kézzel végig nézni! Hát ezért állunk ma sokkal közelebb egy atomháborúhoz, mint 1962 októberében, a kubai rakétaválság idején! Akkor mindkét fél tudta, hogy ő is, a másik is blöfföl, és mindenki azt is tudta előre, hogy mi lesz a megoldás.
Ma nincs blöff, ma minden dolog véresen komoly! Ukrajna hadszínterein egy pszichopata diktátor áll szemben egy ripacs bohóccal, és ez utóbbit támogatja egy teljesen elbutult, ostoba nyugati politikai vezető garnitúra! Ez a lehető legrosszabb kombináció!
Attól tartok, hogy Vlagyimir Putyin nem fog már sokáig várni: fegyelmeztetésül beveti a taktikai nukleáris fegyvert. Az is megjósolható, hogy hol, hiszen már a szóvivője jelezte: „A német és amerikai tankokat lángba fogjuk borítani!” Mivel? Csakis nukleáris fegyverrel! Nyilvánvaló, hogy az Abramsok és Leopárdok nem szétszórva támadnak majd (ezek nem védelmi fegyverek!), hanem egységes alakzatban, mint a nácik a blitzkrieg idején egykor. És így lehet ezeket, egy tömbben megsemmisíteni egy taktikai atomfegyverrel. Mással nem igen!
Higgye el kedves olvasó: én reménykedem abban legjobban, hogy ez csak üres fantazmagória, csak rémeket látok, farkast kiáltok, mint az egyszeri pásztorgyerek!
De 2022. február 24-e előtt magam is nevettem azon, hogy az amerikaiak nap, mint nap bejelentették az orosz támadás időpontját, aztán az rendre nem következett be. Egy ideig legalábbis...
Dixi et salvavi animam meam!
(A szerző nyuállományú egyetemi docens)
*****
Gazdag László
ÖSSZEOMLÓ OROSZORSZÁG? DE MAGÁVAL RÁNTJA A VILÁGOT!
"A háború a politika folytatása, csak más eszközökkel!" Carl von Clausewitz
Agyament eszmefuttatás a Foreign Policy Magazinban
Egy bizonyos Alexander J. Metyl, a Rutgers Egyetem politikatudományi tanszékének professzora vízionálja Oroszország közeljövőben várható összeomlását. A világ legnagyobb területű országa (17 millió km2), ez az eurázsiai birodalom, Putyin bukásával majd szétesik, káoszba süllyed. A. J. Metyl úr szinte kéjelegve ecseteli a várható fejleményeket. Csakhogy ez az új nyugati megmondó ember azt nem érti, a Nyugatot ma vezető, teljesen alkalmatlan politikai garnitúrával együtt, hogy ha ez bekövetkezik, akkor az összeomló óriás magával rántja, maga alá temeti az egész emberi civilizációt! De Európát mindenképpen!
Putyint, Oroszországot lehet szeretni, nem szeretni, de egy dolgot nem szabad elfelejtni: a világ ma legnagyobb nukleáris csapásmérő erejével rendelkező hatalomról van szó! Csak egy példa: Oroszországnak ma 2600 db rövid-és középtávú nukleáris rakétája van, míg az USA-nak csak 400 db. Oroszország rendelkezik hiperszónikus rakétákkal, az USA még nem! Oroszországot már annyian és annyiszor leírták a történelemben Napóleontól Hitlerig, volt "agyaglábakon álló óriás", stb. Lehet, hogy az orosz medve sebzett, de a sebzett medve a legveszélyesebb!
Henry Kissinger, a hidegháborúban edződött öreg róka nyomja a vészcsengőt, de ebben a nagy, agressziót kiáltozó, putyinozó kakofón hangzavarban senki nem figyel rá.
Félreértés ne essék: 2022. február 24-én Oroszország megtámadta Ukrajnát, és ez agresszió, akárhogy nézzük. Putyin pedig egy diktátor, az ilyen hatalmat kiépítő-működtető figurák pszichopata tulajdonságaival. De voltak előzmények!
Ukrajnában a 2013-as Majdan téri puccs révén ruszofób vezető garnitúrát juttattak hatalomra nyugati, főleg amerikai segítséggel, aztán némi kísérletezgetés után eljutottak egy közönséges bohócig, egy olcsó pojácáig, a Nyugat engedelmes bábjáig. Elkezdődött a kisebbségek durva elnyomása, ezen belül a 7 milliós orosz kisebbség megfélemlítése, üldözése. Putyin egyáltalán nem áll messze a valóságtól, amikor ukrán nácikról beszél! A Szovjetunió szétesése után semmi mást nem kellett volna tennie az ukrán vezetésnek, az ukrán népnek, mint baráti jobbot nyújtani orosz testvéreiknek, autonómiát adni az orosz, magyar, lengyel, stb.. többségű régióknak, biztosítani az anyanyelv szabad használatát, beleértve az anyanyelven való tanulást is az elemitől az egyetemig. És senki nem gondolkodott volna szecesszióról, vagyis elszakadásról!
Még a Krím túlnyomó oroszajkú lakossága sem! Végül elszakadt a cérna, igaz, az elnyomott, megalázott orosz kisebbség 2014-ig tűrt, várt! És ezt követte a Donbasz két megyéjének az elszakadása. Ekkor ahelyett, hogy az ukrán vezetés leült volna velük tárgyalni, nyolc éven keresztül lőtte, bombázta, rakétázta a Donbasz két megyéjének civil lakosságát, produkálva 15 ezer halottat. Ez mi, ha nem agresszió? A Nyugat mindeközben farizeus képmutatással hallgatott! Végül elszakadt a cérna, 2022. február 24-én bekövetkezett a katasztrófa.
Az amerikai titkosszolgálatok előre jelezték, ez ki is szivárgott, de rohant bármelyik nyugati politikus is megakadályozni a tragédiát? Dörzsölték a kezüket ostoba módon, és várták a kiprovokált orosz agressziót! Ennél felelőtlenebb, ostobább hozzáállást el se lehetne képzelni!
A Brzezinski doktrína
"Az öreg tábornokok mindig a múlt háborúira készülnek föl!" Napóleon
Zbigniew Kazimierz Brzezinski, Carter elnök nemzetbiztonsági tanácsadója (1977-1981) írt egy tanulmányt a Szovjetunió 1991. dec. 25-i összeomlása után arról, hogy az USA legfőbb érdeke megakadályozni Európa, ezen belül főként az újra egyesült Németország, és Oroszország egymásra találását, netán szövetségét.
Ebből látszik, hogy míg Henry Kissinger rengeteget tanult a hidegháborúból, annak logikájából, és túl tudott azon lépni, addig ezzel szemben Brzezinski úr szabályosan belehülyült a hidegháborúba, képtelen volt szabadulni annak idejétmúlt paradigmájától. Nem csak az öreg tábornokok, de a (szellemileg-intellektuálisan) vén politikusok is a múlt foglyai maradnak, ha nem képesek fejlődni. Ez utóbbira példa az említett Kissinger. A Nyugat, és főként Európa mai elbutult, alkalmatlan politikusi nemzedéke sajnos Brzezinski veszedelmes ostobaságaira vevő, és nem hallgat Kissingerre.
Éppen Európa, ezen belül Németország érdeke lett volna Oroszország integrálása a nyugati érdekszférába, leválasztva ezzel Kínáról, de említhetném még Iránt, Észak-Koreát is! Oroszország végtelen természeti erőforrásai, ezenkívül tudományos-technikai potenciálja (űrkutatás, haditechnika!), óriási piaca Európa számára létkérdés lehetne, lehetett volna kontinensünk számára! Egymásra kellett volna találniuk!
A végtelenül ostoba Bzezinski ezt akarta megakadályozni, és sikerült neki!
Hitszegő módon a NATO-t előretolták az orosz határokig, Ukrajnát leválasztották-leszakították róla, és rábízták egy közönséges bohócra! De ezzel csupán az ukrán népre hoztak szörnyű szenvedést, pusztulást, és Európára halálos veszélyt.
Ha bekövetkezik Putyin bukása, nem biztos, hogy jobb jön utána! Lehet hogy még rosszabb! Ha bekövetkezik az Orosz Föderáció összeomlása, akkor magával rántja Európát is, de lehet hogy az egész emberi civilizációt! Ez borítékolható! Amit sikerült elkerülni a hidegháború vészterhes évtizedeiben, azt most nem biztos, hogy sikerül...
Dixi et salvavi animam meam!
(a szerző nyugállományú egyetemi docens)
ÖSSZEOMLÓ OROSZORSZÁG? DE MAGÁVAL RÁNTJA A VILÁGOT!
"A háború a politika folytatása, csak más eszközökkel!" Carl von Clausewitz
Agyament eszmefuttatás a Foreign Policy Magazinban
Egy bizonyos Alexander J. Metyl, a Rutgers Egyetem politikatudományi tanszékének professzora vízionálja Oroszország közeljövőben várható összeomlását. A világ legnagyobb területű országa (17 millió km2), ez az eurázsiai birodalom, Putyin bukásával majd szétesik, káoszba süllyed. A. J. Metyl úr szinte kéjelegve ecseteli a várható fejleményeket. Csakhogy ez az új nyugati megmondó ember azt nem érti, a Nyugatot ma vezető, teljesen alkalmatlan politikai garnitúrával együtt, hogy ha ez bekövetkezik, akkor az összeomló óriás magával rántja, maga alá temeti az egész emberi civilizációt! De Európát mindenképpen!
Putyint, Oroszországot lehet szeretni, nem szeretni, de egy dolgot nem szabad elfelejtni: a világ ma legnagyobb nukleáris csapásmérő erejével rendelkező hatalomról van szó! Csak egy példa: Oroszországnak ma 2600 db rövid-és középtávú nukleáris rakétája van, míg az USA-nak csak 400 db. Oroszország rendelkezik hiperszónikus rakétákkal, az USA még nem! Oroszországot már annyian és annyiszor leírták a történelemben Napóleontól Hitlerig, volt "agyaglábakon álló óriás", stb. Lehet, hogy az orosz medve sebzett, de a sebzett medve a legveszélyesebb!
Henry Kissinger, a hidegháborúban edződött öreg róka nyomja a vészcsengőt, de ebben a nagy, agressziót kiáltozó, putyinozó kakofón hangzavarban senki nem figyel rá.
Félreértés ne essék: 2022. február 24-én Oroszország megtámadta Ukrajnát, és ez agresszió, akárhogy nézzük. Putyin pedig egy diktátor, az ilyen hatalmat kiépítő-működtető figurák pszichopata tulajdonságaival. De voltak előzmények!
Ukrajnában a 2013-as Majdan téri puccs révén ruszofób vezető garnitúrát juttattak hatalomra nyugati, főleg amerikai segítséggel, aztán némi kísérletezgetés után eljutottak egy közönséges bohócig, egy olcsó pojácáig, a Nyugat engedelmes bábjáig. Elkezdődött a kisebbségek durva elnyomása, ezen belül a 7 milliós orosz kisebbség megfélemlítése, üldözése. Putyin egyáltalán nem áll messze a valóságtól, amikor ukrán nácikról beszél! A Szovjetunió szétesése után semmi mást nem kellett volna tennie az ukrán vezetésnek, az ukrán népnek, mint baráti jobbot nyújtani orosz testvéreiknek, autonómiát adni az orosz, magyar, lengyel, stb.. többségű régióknak, biztosítani az anyanyelv szabad használatát, beleértve az anyanyelven való tanulást is az elemitől az egyetemig. És senki nem gondolkodott volna szecesszióról, vagyis elszakadásról!
Még a Krím túlnyomó oroszajkú lakossága sem! Végül elszakadt a cérna, igaz, az elnyomott, megalázott orosz kisebbség 2014-ig tűrt, várt! És ezt követte a Donbasz két megyéjének az elszakadása. Ekkor ahelyett, hogy az ukrán vezetés leült volna velük tárgyalni, nyolc éven keresztül lőtte, bombázta, rakétázta a Donbasz két megyéjének civil lakosságát, produkálva 15 ezer halottat. Ez mi, ha nem agresszió? A Nyugat mindeközben farizeus képmutatással hallgatott! Végül elszakadt a cérna, 2022. február 24-én bekövetkezett a katasztrófa.
Az amerikai titkosszolgálatok előre jelezték, ez ki is szivárgott, de rohant bármelyik nyugati politikus is megakadályozni a tragédiát? Dörzsölték a kezüket ostoba módon, és várták a kiprovokált orosz agressziót! Ennél felelőtlenebb, ostobább hozzáállást el se lehetne képzelni!
A Brzezinski doktrína
"Az öreg tábornokok mindig a múlt háborúira készülnek föl!" Napóleon
Zbigniew Kazimierz Brzezinski, Carter elnök nemzetbiztonsági tanácsadója (1977-1981) írt egy tanulmányt a Szovjetunió 1991. dec. 25-i összeomlása után arról, hogy az USA legfőbb érdeke megakadályozni Európa, ezen belül főként az újra egyesült Németország, és Oroszország egymásra találását, netán szövetségét.
Ebből látszik, hogy míg Henry Kissinger rengeteget tanult a hidegháborúból, annak logikájából, és túl tudott azon lépni, addig ezzel szemben Brzezinski úr szabályosan belehülyült a hidegháborúba, képtelen volt szabadulni annak idejétmúlt paradigmájától. Nem csak az öreg tábornokok, de a (szellemileg-intellektuálisan) vén politikusok is a múlt foglyai maradnak, ha nem képesek fejlődni. Ez utóbbira példa az említett Kissinger. A Nyugat, és főként Európa mai elbutult, alkalmatlan politikusi nemzedéke sajnos Brzezinski veszedelmes ostobaságaira vevő, és nem hallgat Kissingerre.
Éppen Európa, ezen belül Németország érdeke lett volna Oroszország integrálása a nyugati érdekszférába, leválasztva ezzel Kínáról, de említhetném még Iránt, Észak-Koreát is! Oroszország végtelen természeti erőforrásai, ezenkívül tudományos-technikai potenciálja (űrkutatás, haditechnika!), óriási piaca Európa számára létkérdés lehetne, lehetett volna kontinensünk számára! Egymásra kellett volna találniuk!
A végtelenül ostoba Bzezinski ezt akarta megakadályozni, és sikerült neki!
Hitszegő módon a NATO-t előretolták az orosz határokig, Ukrajnát leválasztották-leszakították róla, és rábízták egy közönséges bohócra! De ezzel csupán az ukrán népre hoztak szörnyű szenvedést, pusztulást, és Európára halálos veszélyt.
Ha bekövetkezik Putyin bukása, nem biztos, hogy jobb jön utána! Lehet hogy még rosszabb! Ha bekövetkezik az Orosz Föderáció összeomlása, akkor magával rántja Európát is, de lehet hogy az egész emberi civilizációt! Ez borítékolható! Amit sikerült elkerülni a hidegháború vészterhes évtizedeiben, azt most nem biztos, hogy sikerül...
Dixi et salvavi animam meam!
(a szerző nyugállományú egyetemi docens)
*****
Cs. Szabó Béla
Alacsonyan szállnak az oligarchák Moszkvában
Az orosz-ukrán háború meglehetősen nagy és váratlan meglepetéseket okozott a világnak. Talán az egyik legnagyobb meglepetés az, hogy Ukrajna még mindig talpon van a nagy orosz medvével szemben. Semmi sem úgy sikerül, ahogy az orosz katonai vezetők elképzelik.
Azonban ez csak az egyik dolog! A fegyverzettel és a haderővel is igen sok gondja akadt Putyinnak a háborúval kapcsolatban. Ez akkor derült ki, amikor az úgynevezett „M” készletet kellett volna az első vonalba küldeni a veszteségek pótlására. Vagy, amikor a tartalékok mozgósításakor be kellett öltöztetni, fel kellett szerelni a tartalékosokat! Mint a monda szerinti Patyomkin falu, vagyis papíron minden rendben van ugyan, csak akkor amikor kell, akkor kezdődnek a gondok!
Mint felelős vezetőt, úgy tájékoztatták, hogy a hadsereggel minden rendben van, a tábornokok és a tisztek jól képzettek és a fegyvereket/fegyverzet rendszereket megfelelőképen fejlesztik és bármikor bevethető állapotban vannak.
Ez azonban nem teljesen így alakult, hiszen a vártnál sokkal nagyobb eszköz veszteséget szenvedtek el és így hozzá kellett nyúlni az „M”, vagyis a mozgósítási készlethez, amely szintén nem volt a készültség teljes fokán.
A fejlesztések csúsztak, vagy félkész állapotban voltak úgy, hogy az arra járó költségvetési tételek már régen le lettek hívva, sőt már el is lettek költve!
Ha valaki nem ismerné az ilyen helyzetet annak csak jelzésszerűen említjük meg azt a világban folyó „hagyományos társasjátékot”, amelyet a nép csak egyszerűen korrupciónak hív!
Teljesen ismert ez a társasjáték Nyugat-Európában is csak, hogy neveket is említsünk példának okáért, anno a nagy port felvert Alstom-ügy, vagy a mostani keletű Pfizer-ügy, és a többiek!
A nyugat-európai elrendezés meglehetősen humánus, hiszen ha a kiszabott büntetést a cég befizeti, akkor ejtik a meggyanúsított személyek elleni vádakat és ezzel az ügy véglegesen le van ZÁRVA.
Azonban ennek az orosz megfelelője már nem ilyen egyszerű és még csak nem is ennyire humánus. A mai oligarchiákkal megtűzdelt orosz világban óriási profitot lehet összehozni csodálatos vagyonokat és mesés életet lehet élni egyeseknek. Csakhogy az ilyen mesés vagyonokkal arányos felelősség is jár, vagyis ha valaki keresztbe tesz az állami, vagyis a KÖZ akaratának annak számolnia kell azzal, hogy a kapcsolati tőkéből származó mesés vagyon köddé válik.
Mint ahogy ez előfordult Mihail Hodorkovszkijjal is.
Az eddigi orosz költségvetésből, amely az orosz energia bevételekből igencsak jól állt, könnyű volt különböző katonai fegyverzetre fejlesztési és gyártási célra állami tőkére pályázni.
Amit a különböző gyárak, szolgáltatók meg is kaptak/kaphattak. Így tehát elérkezett a tetemre hívás, ami Oroszországban már cári időktől fogva hagyományosan nem túl barátságos elintézési módja a történéseknek.
Emlékezve a szovjet időszakra egy-egy állami céget érintő „lenyúlás” nagyon gyorsan oda vezetett, hogy az illető a kicsempézett pincehelyiségben találta magát, ahonnan az út már csak a semmibe vezetett! (Az oroszoknál a kivégzést tarkólövéssel hajtják végre! A szerz.!)
Persze az idők változása Oroszországban is tetten érhető, mert már nem hajtanak végre halálos ítéletet „egyelőre”, de a háborús helyzet az azért más. Éppen elég ha meghurcolják az embert és a végén a Gulágon találja magát a delikvens.
A sok „komszomolnyik” tehát gyorsan meggazdagodhatott, de hibázni nekik sem tanácsos!!
Alacsonyan szállnak az oligarchák Moszkvában
Az orosz-ukrán háború meglehetősen nagy és váratlan meglepetéseket okozott a világnak. Talán az egyik legnagyobb meglepetés az, hogy Ukrajna még mindig talpon van a nagy orosz medvével szemben. Semmi sem úgy sikerül, ahogy az orosz katonai vezetők elképzelik.
Azonban ez csak az egyik dolog! A fegyverzettel és a haderővel is igen sok gondja akadt Putyinnak a háborúval kapcsolatban. Ez akkor derült ki, amikor az úgynevezett „M” készletet kellett volna az első vonalba küldeni a veszteségek pótlására. Vagy, amikor a tartalékok mozgósításakor be kellett öltöztetni, fel kellett szerelni a tartalékosokat! Mint a monda szerinti Patyomkin falu, vagyis papíron minden rendben van ugyan, csak akkor amikor kell, akkor kezdődnek a gondok!
Mint felelős vezetőt, úgy tájékoztatták, hogy a hadsereggel minden rendben van, a tábornokok és a tisztek jól képzettek és a fegyvereket/fegyverzet rendszereket megfelelőképen fejlesztik és bármikor bevethető állapotban vannak.
Ez azonban nem teljesen így alakult, hiszen a vártnál sokkal nagyobb eszköz veszteséget szenvedtek el és így hozzá kellett nyúlni az „M”, vagyis a mozgósítási készlethez, amely szintén nem volt a készültség teljes fokán.
A fejlesztések csúsztak, vagy félkész állapotban voltak úgy, hogy az arra járó költségvetési tételek már régen le lettek hívva, sőt már el is lettek költve!
Ha valaki nem ismerné az ilyen helyzetet annak csak jelzésszerűen említjük meg azt a világban folyó „hagyományos társasjátékot”, amelyet a nép csak egyszerűen korrupciónak hív!
Teljesen ismert ez a társasjáték Nyugat-Európában is csak, hogy neveket is említsünk példának okáért, anno a nagy port felvert Alstom-ügy, vagy a mostani keletű Pfizer-ügy, és a többiek!
A nyugat-európai elrendezés meglehetősen humánus, hiszen ha a kiszabott büntetést a cég befizeti, akkor ejtik a meggyanúsított személyek elleni vádakat és ezzel az ügy véglegesen le van ZÁRVA.
Azonban ennek az orosz megfelelője már nem ilyen egyszerű és még csak nem is ennyire humánus. A mai oligarchiákkal megtűzdelt orosz világban óriási profitot lehet összehozni csodálatos vagyonokat és mesés életet lehet élni egyeseknek. Csakhogy az ilyen mesés vagyonokkal arányos felelősség is jár, vagyis ha valaki keresztbe tesz az állami, vagyis a KÖZ akaratának annak számolnia kell azzal, hogy a kapcsolati tőkéből származó mesés vagyon köddé válik.
Mint ahogy ez előfordult Mihail Hodorkovszkijjal is.
Az eddigi orosz költségvetésből, amely az orosz energia bevételekből igencsak jól állt, könnyű volt különböző katonai fegyverzetre fejlesztési és gyártási célra állami tőkére pályázni.
Amit a különböző gyárak, szolgáltatók meg is kaptak/kaphattak. Így tehát elérkezett a tetemre hívás, ami Oroszországban már cári időktől fogva hagyományosan nem túl barátságos elintézési módja a történéseknek.
Emlékezve a szovjet időszakra egy-egy állami céget érintő „lenyúlás” nagyon gyorsan oda vezetett, hogy az illető a kicsempézett pincehelyiségben találta magát, ahonnan az út már csak a semmibe vezetett! (Az oroszoknál a kivégzést tarkólövéssel hajtják végre! A szerz.!)
Persze az idők változása Oroszországban is tetten érhető, mert már nem hajtanak végre halálos ítéletet „egyelőre”, de a háborús helyzet az azért más. Éppen elég ha meghurcolják az embert és a végén a Gulágon találja magát a delikvens.
A sok „komszomolnyik” tehát gyorsan meggazdagodhatott, de hibázni nekik sem tanácsos!!
*****
A világ és Európa az atomháború küszöbén?
Az utóbbi időben az egyébként is forrongó világunkban a feszültség egyre fokozódik. Az USA világhatalmi törekvései révén Európában háború dúl, a Közel-Kelet és Délkelet Ázsia pedig egy újabb háború veszélyét magában hordozó feszültség góc színtere lett. A nagyhatalmak vezetői
egymást fenyegetik, amit fegyveres konfliktusok és nagyszabású hadgyakorlatok kísérnek. A jelek arra utalnak, hogy egy újabb világégés, egy atomháború réme fenyegeti a világot.
Vlagyimir Putyin ukrajnai inváziója után Szergej Lavrov orosz külügyminiszter áprilisban arra figyelmeztetett, hogy „komoly” az atomháború veszélye. Oroszország teljes elszigetelésére irányuló amerikai és nyugati törekvések, a kétoldalú tárgyalások megrekedése nemcsak
Európában, hanem Dél-Kelet Ázsiában is az atomháború kitörésének rémével fenyeget. A feszültséget az USA nem csak Ukrajna és Oroszország között élezte ki, de Nancy Pelosi látogatása Tajvanon, az Észak és Dél-Korea közötti demilitarizált övezetébe való belépésével tovább fokozta
a térségben a feszültséget. Észak-Korea tiltakozott Nancy Pelosi amerikai házelnöknek a két Korea határán tett látogatása ellen, „a nemzetközi béke és biztonság legnagyobb romba döntőjének" nevezve a tisztségviselőt, látogatásával pedig – mint mondták – „az Egyesült Államok csak olajat önt a tűzre". Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter szerint az USA "a háború küszöbén” áll Oroszországgal és Kínával szemben, amelyért – véleménye szerint – a felelősség részben az amerikai kormányt terheli.
Bidennek az egypólusú világrend fenntartására irányuló konok külpolitikája egyre növeli a feszültséget az atomhatalmak között. Az utóbbi hetekben egyre többet hallunk az atomfegyverek bevetésének lehetőségéről. A tét: ki tudja türelmesebben elviselni az egyedüli világvezetőjének
szerepében tündöklő USA világ megregulázására irányuló erőfeszítéseit anélkül, hogy végzetes döntést hozna?
Kik vagy melyek azok a nagyhatalmak, amelyek elfogadják az Amerikai Egyesült Államok által a Wolfowitz Doktrina néven ismert 1992- ben kidolgozott első és legfontosabb globálstratégiai alapelvet, mi szerint:
„Nem szabad hagyni, hogy bármilyen rivális bárhol erősödjön. Minden ellenséges hatalmat abban kell akadályozni, hogy domináljon egy régióban”, továbbá az általuk gyakorolt külpolitikai alapelvet, mely szerint:„Az elnöknek nincs szándékában megengedni, hogy bármely nemzet behozza azt a nagy előnyt, amit az USA a Szovjetunió több, mint egy évtizeddel ezelőtti bukása óta elért. … Erőink elégségesek ahhoz, hogy elriasszák potenciális ellenségeinket attól, hogy olyan katonai erőt építsenek ki, mely az Egyesült Államokéhoz mérhető”.
Az Amerika ellenségeivel való szembenállással kapcsolatban pedig leszögezik:„Nem fogunk habozni, hogy egyedül cselekedjünk, és önvédelemhez való jogunkat megelőző csapás formájában is gyakorolni fogjuk, ha szükséges”.
A megelőző csapást illetően pedig az USA nem különbözteti meg a csapásmérés eszközeit. Ezek az elvek vezettek többek között az orosz-ukrán katonai konfliktushoz is, és fokozzák egyre inkább a feszültségeket a világ más térségeiben is.
Az orosz–ukrán háborúban továbbra is kérdés, hogy képesek lennének-e bevetni a pusztító fegyvert. Amikor az orosz elnök, Vladimir Putyin 2022. február 27.-én bejelentette, hogy riadókészültséget rendelt el az orosz nukleáris erők számára, azt – véleményem szerint – figyelmeztetésnek szánta az Egyesült Államok és a NATO felé, hogy ne merjenek katonailag beavatkozni az Ukrajna ellen indított „speciális hadműveletébe”. Oroszország a nukleáris erejét tekintve első a világon. A becslések szerint mintegy 5997 atomfejjel rendelkezik, amelyből 1588 azonnal bevethető stratégiai rendeltetésű. Ez „garantálná az USA és az összes többi NATO-ország megsemmisítését”, miközben a mintegy 5428 robbanófejjel rendelkező USA ezt nem nézné tétlenül. Amerikai politikusok egy része viszont aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy Putyin annak érdekében, hogy elkerülje a háború elvesztése miatti szégyent, esetleg az atomfegyvert is bevethetné. Moszkva ezt a mai napig tagadja. Sőt, nem egyszer nyilvánította ki azon véleményét, hogy az atomháborúnak nincsenek nyertesei, csak vesztesei, ezért azt mindenképpen el kell kerülnie az atomhatalmaknak.
Az is felmerült a közelmúltban, hogy Belarusz is kap nukleáris robbanófejek hordozására képes rakétarendszereket. Vlagyimir Putyin Alekszandr Lukasenka belorusz elnökkel folytatott beszélgetése után bejelentette, hogy Oroszország nukleáris robbanófejek hordozására is képes Iszkander–M típusú rakétarendszereket szállít a szövetségese területére.
Hasonló veszélyt jelentenek az ukrán területen működő, a katonai műveletek körzetében lévő atomerőművek is. Legnagyobb veszélyt jelenleg a zaporizzsjai atomerőmű jelenti, amelynek a területén több ezer tonna radioaktív hulladékot tárolnak. Az ukrán fegyveres erők dróncsapásokkal, nehéztüzérséggel és rakéta sorozatvetőkkel mérnek csapásokat Enerhodar városára és a zaporizzsjai nukleáris létesítményre, melynek működését egyébként továbbra is ukrán szakemberek felügyelik. A reaktor vagy a radioaktív hulladék tárolási helyének rombolása révén kiszabaduló sugárzás egy atomcsapással felérő néma halál szelét hordozza magában.
Emlékezzünk a csernobili katasztrófára!
Jurij Kot műsorvezető az orosz állami médiában elhangzott nyilatkozatában azt mondta: „Kijev és a Nyugat az atomkatasztrófa peremére sodorta az egész világot, ez pedig már határozott reakciókat követel. Amennyiben a zaporizzsjai erőmű megsérül, és katasztrófa következik be, két
atomrakéta azonnal útnak indul, hogy eltalálja a döntésközpontokat. Egy Washingtonra, egy Londonra” Az észak-koreai államfő, Kim Dzsongun a koreai háború befejezésének évfordulója alkalmából tartott beszédében kijelentette, hogy „Észak-Korea teljes mértékben felkészült az Egyesült
Államokkal való bármilyen katonai összecsapásra” és a nukleáris fegyverek bevetését is előre vetítette. Az USA és Dél-Koreai hivatalos körökben arról nyilatkoznak, hogy Észak-Korea nukleáris kísérleteket hajthat végre a koreai háború végének évfordulóján. Észak-Korea valószínűleg a hetedik nukleáris kísérletére készül. Kim Dzsongun szerint az Egyesült Államok nukleáris fenyegetései miatt Észak-Koreának meg kell valósítania azt a „sürgős történelmi feladatot”, hogy megerősítse önvédelmét. Az elnök hivatkozott a Dél-Korea által egy évtizeddel ezelőtt kidolgozott, komoly stratégia kockázatokat magában hordozó, fegyverkezési hajszát gerjesztő ún. „Kill Chain” stratégiára, melyek szerint Dél-Korea az észak-koreai nukleáris fenyegetés ellen megelőző csapásokat hajtana végre, ha Szöul úgy véli, hogy Phenjan részéről nukleáris támadás közvetlen veszélye fenyegeti. A Kill Chain” stratégia lehetővé tenné Dél-Korea számára, hogy megelőző csapásokat mérjen ballisztikus rakétákkal és légierővel az észak-koreai célpontokra, beleértve az észak-koreai parancsnoki és irányítási rendszer kiiktatását is. ÉszakKorea elnöke kijelentette, hogy „Észak-Korea hadserege ezért teljes mértékben felkészült arra, hogy bármilyen válsághelyzetre reagáljon, és nukleáris elrettentő ereje is pontosan és gyorsan demonstrálja erejét a küldetésének megfelelően”. Kiemelte, hogy ha megpróbálják megtámadni országát és Dél-Korea megelőző csapásokat hajtana végre, akkor megsemmisítenék Dél-Koreát. Az Észak-Koreai vezető „gengszter viselkedésnek” nevezte az Egyesült Államok nagyszabású közös gyakorlatait a térségben, amelyek „komolyan veszélyeztetik” a nemzetbiztonságukat. A koreai vezető szerint ez „Észak-Korea és az Egyesült Államok közötti kapcsolatokat a konfliktus felé tereli, méghozzá visszafordíthatatlanul”. Megjegyezte, hogy Washington részéről nincs elkötelezettség a kétoldalú tárgyalásra, mióta Biden az elnök. Ez a diplomáciai elszigetelés van jelen Oroszország és Kína viszonylatában is. Az Egyesült Királyság nemzetbiztonsági tanácsadója is nagy kockázatnak nevezte, hogy a Nyugat nem tárgyal „eleget” Oroszországgal és Kínával.
Kínát az Egyesült Államok elnöke, Biden a legfőbb ellenségének tekinti. A feszültség középpontjában sok más mellett Tajvan áll, amelyet az USA saját befolyása alatt szeretne tartani.
Emiatt a küszöbön áll egy újabb fegyveres konfliktus lehetősége. Kína saját területe részeként tekint Tajvanra. Arra törekszik, hogy ha kell, akár erővel is újra egyesíti a kontinentális Kínával. Az amerikai kongresszusi képviselő Nancy Pelosi házelnök váratlan látogatása diplomáciai
konfliktust okozott az Egyesült Államok és a Tajvant egyik saját tartományának tartó Kína között, amely komoly ellenkezést váltott ki Kínából. A kínai külügyminisztérium szerint az amerikai házelnök tajvani látogatása egyszerre három kínai-amerikai megállapodást sértett. Az előre be
nem jelentett amerikai látogatások azonban folytatódnak a „sziget Egyesült Államok támogatásának erősítése”, a „Tajvani-szorosban a stabilitás és a béke elősegítésének” jegyében.
Peking fenntartja magának a jogot a katonai és stratégiai válaszadásra. Kína kijelentette azt is, hogy nem vonakodna háborút indítani Tajvanért, ha a sziget kikiáltaná függetlenségét. Tajvan USA segítséggel történő felfegyverzése is csak olaj a tűzre! Az Egyesült Államok 108 millió
dollár (mintegy 43 milliárd forint) értékben ad el katonai felszerelést és technikai-logisztikai szolgáltatásokat Tajvannak annak érdekében, hogy „hozzájáruljon a sziget katonai képességeinek fenntartásához”. Az USA és az atom nagyhatalmak közötti feszültségek további fokozásával, a diplomáciai tárgyalások befagyasztásával küszöbön áll az újabb fegyveres összetűzés lehetősége.
Emlékezzünk az 1962-es kubai rakétaválságra. A világ akkor a harmadik világháború küszöbén táncolt. Az, hogy mégsem lett egy újabb világégés, Hruscsov és J. F. Kennedi között folytatott párbeszédnek, közvetlenül pedig annak a tengeralattjáró kapitányának köszönhető, aki huzakodva vette az atomrakéta kilövésére kapott parancsot és egy ideig hezitált, miközben Hruscsov visszavonta a kilövésre előzetesen adott parancsát. Így a kilövés elmaradt!
Az atomhatalmak mindegyike kinyilatkoztatja, hogy egy atomháborúban nincs nyertes vagy vesztes, csak teljes pusztulás! Azt is kinyilatkoztatják, hogy amennyiben a másik fél megelőző nukleáris csapást mérne ellenük, úgy a katasztrófa felé vezető úton a válaszcsapások sem maradnának el. A kérdés csupán az, hogy ki teszi meg az első lépést a teljes pusztulás felé. Ami talán reményt keltő lehet, hogy a felelősséget a felek arra szeretnék hárítani, aki elsőként él az atomfegyver alkalmazásával, így a válaszcsapást mérő atomhatalmak „mentesülhetnének” a felelősség alól. Ez azonban elfogadhatatlan logika. Bármely atomhatalom, amely él a pusztító fegyver bevetésével, legyen az megelőző vagy válaszcsapás, emberiséggel szembeni bűntettet követne el. A sors iróniája azonban az, hogy a teljes világégés esetén nem lesz, aki számon kérjeés a felelősöket megbüntesse.
Egy ilyen nukleáris fegyverekkel vívott háború kitörésének veszélye napjainkban rendkívül magas lenne abban az esetben, ha az Amerikai Egyesült Államok és a NATO beavatkozna az orosz-ukrán fegyveres konfliktusba az ukránok oldalán. Bekövetkezne az, amit Einstein oly bölcsen
fogalmazott meg: „azt nem tudom, hogyan fog lezajlani a III. világháború, de azt tudom, hogyan zajlik le a negyedik: kőbaltával”.
Mit jelentene az emberiség számára egy nukleáris háború? A teljes pusztulást!
A Louisianai Állami Egyetem kutatói számítógépes szimulációkat végeztek arra vonatkozóan, hogy milyen következményekkel járna az atomfegyver alkalmazása!
. Az egyik forgatókönyv egy olyan atomháborút modellezett, amelynek során az Egyesült Államok és Oroszország összesen 4400 darab, átlagosan 100 kilotonnás (a hirosimai nagyjából 16 kilotonnás volt) atombombát dob le városokra és ipari területekre. Egy másik (többféle változatban) pedig egy indiai-pakisztáni atomháború következményeit igyekezett felmérni, 500 darab, szintén 100 kilotonnás atomfegyver
bevetését feltételezve.
https://g7.hu/vilag/20220711/visszaterne-a-jegkorszak-ha-atomhaboruba-keverednenek-egymassal-anagyhatalmak/ https://index.hu/kulfold/2022/07/08/atomhaboru-jegkorszak-vlagyimir-putyin/
A közvetlen pusztításon túl a legsúlyosabb következményt a légkörbe jutó füst, hamu és korom okozná, amely visszaveri a napsugárzás jelentős részét. A legrosszabbnak tekintett orosz-amerikai forgatókönyv szerint 150 teragramm (150 millió tonna) anyag kerülne a légkörbe, ami az első
hónapban 13 Fahrenheit-fokkal (7,2 Celsius-fokkal) csökkentené a globális átlaghőmérsékletet. Az óceánok hőmérséklete csökkenne, aminek következtében a tengeri jég kiterjedése több mint hatmillió négyzetmérfölddel (15 millió négyzetkilométerrel) megnőne, ami elzárná a nagy kikötőket, köztük a kínai Tiencsint, Koppenhágát és Szentpétervárt. Mivel az északi-sarkvidéki tengeri jég változásai valószínűleg több ezer évig tartanak, az eseményt a kutatók „kis nukleáris jégkorszaknak” nevezték.
A tanulmány vezető szerzője, Cheryl Harrison azt mondta: „Nem számít, ki bombáz kit. Ez lehet India és Pakisztán vagy a NATO és Oroszország. Amint a füst a felső légkörbe kerül, világszerte elterjed, és mindenkit érint. Ha az Egyesült Államok és Oroszország 4400 darab 100 kilotonnás bombát dobna le városokra és ipari területekre, illetve, ha ötszáz ugyanekkora fegyvert robbantanának fel egy indiai–pakisztáni konfliktusban, az óceán regenerációja a felszínen valószínűleg évtizedekig, a mélységben pedig több száz évig tartana.”
Ami egy ilyen atomháború közvetlen pusztításának méreteit illeti, javaslom elolvasni Horváth Miklós - Kovács Vilmos „Magyarország az atomháború árnyékában” című remekbeszabott művét.
Dr. Mészáros Gyula
ny. rep. ezredes, egyetemi docens
Az utóbbi időben az egyébként is forrongó világunkban a feszültség egyre fokozódik. Az USA világhatalmi törekvései révén Európában háború dúl, a Közel-Kelet és Délkelet Ázsia pedig egy újabb háború veszélyét magában hordozó feszültség góc színtere lett. A nagyhatalmak vezetői
egymást fenyegetik, amit fegyveres konfliktusok és nagyszabású hadgyakorlatok kísérnek. A jelek arra utalnak, hogy egy újabb világégés, egy atomháború réme fenyegeti a világot.
Vlagyimir Putyin ukrajnai inváziója után Szergej Lavrov orosz külügyminiszter áprilisban arra figyelmeztetett, hogy „komoly” az atomháború veszélye. Oroszország teljes elszigetelésére irányuló amerikai és nyugati törekvések, a kétoldalú tárgyalások megrekedése nemcsak
Európában, hanem Dél-Kelet Ázsiában is az atomháború kitörésének rémével fenyeget. A feszültséget az USA nem csak Ukrajna és Oroszország között élezte ki, de Nancy Pelosi látogatása Tajvanon, az Észak és Dél-Korea közötti demilitarizált övezetébe való belépésével tovább fokozta
a térségben a feszültséget. Észak-Korea tiltakozott Nancy Pelosi amerikai házelnöknek a két Korea határán tett látogatása ellen, „a nemzetközi béke és biztonság legnagyobb romba döntőjének" nevezve a tisztségviselőt, látogatásával pedig – mint mondták – „az Egyesült Államok csak olajat önt a tűzre". Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter szerint az USA "a háború küszöbén” áll Oroszországgal és Kínával szemben, amelyért – véleménye szerint – a felelősség részben az amerikai kormányt terheli.
Bidennek az egypólusú világrend fenntartására irányuló konok külpolitikája egyre növeli a feszültséget az atomhatalmak között. Az utóbbi hetekben egyre többet hallunk az atomfegyverek bevetésének lehetőségéről. A tét: ki tudja türelmesebben elviselni az egyedüli világvezetőjének
szerepében tündöklő USA világ megregulázására irányuló erőfeszítéseit anélkül, hogy végzetes döntést hozna?
Kik vagy melyek azok a nagyhatalmak, amelyek elfogadják az Amerikai Egyesült Államok által a Wolfowitz Doktrina néven ismert 1992- ben kidolgozott első és legfontosabb globálstratégiai alapelvet, mi szerint:
„Nem szabad hagyni, hogy bármilyen rivális bárhol erősödjön. Minden ellenséges hatalmat abban kell akadályozni, hogy domináljon egy régióban”, továbbá az általuk gyakorolt külpolitikai alapelvet, mely szerint:„Az elnöknek nincs szándékában megengedni, hogy bármely nemzet behozza azt a nagy előnyt, amit az USA a Szovjetunió több, mint egy évtizeddel ezelőtti bukása óta elért. … Erőink elégségesek ahhoz, hogy elriasszák potenciális ellenségeinket attól, hogy olyan katonai erőt építsenek ki, mely az Egyesült Államokéhoz mérhető”.
Az Amerika ellenségeivel való szembenállással kapcsolatban pedig leszögezik:„Nem fogunk habozni, hogy egyedül cselekedjünk, és önvédelemhez való jogunkat megelőző csapás formájában is gyakorolni fogjuk, ha szükséges”.
A megelőző csapást illetően pedig az USA nem különbözteti meg a csapásmérés eszközeit. Ezek az elvek vezettek többek között az orosz-ukrán katonai konfliktushoz is, és fokozzák egyre inkább a feszültségeket a világ más térségeiben is.
Az orosz–ukrán háborúban továbbra is kérdés, hogy képesek lennének-e bevetni a pusztító fegyvert. Amikor az orosz elnök, Vladimir Putyin 2022. február 27.-én bejelentette, hogy riadókészültséget rendelt el az orosz nukleáris erők számára, azt – véleményem szerint – figyelmeztetésnek szánta az Egyesült Államok és a NATO felé, hogy ne merjenek katonailag beavatkozni az Ukrajna ellen indított „speciális hadműveletébe”. Oroszország a nukleáris erejét tekintve első a világon. A becslések szerint mintegy 5997 atomfejjel rendelkezik, amelyből 1588 azonnal bevethető stratégiai rendeltetésű. Ez „garantálná az USA és az összes többi NATO-ország megsemmisítését”, miközben a mintegy 5428 robbanófejjel rendelkező USA ezt nem nézné tétlenül. Amerikai politikusok egy része viszont aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy Putyin annak érdekében, hogy elkerülje a háború elvesztése miatti szégyent, esetleg az atomfegyvert is bevethetné. Moszkva ezt a mai napig tagadja. Sőt, nem egyszer nyilvánította ki azon véleményét, hogy az atomháborúnak nincsenek nyertesei, csak vesztesei, ezért azt mindenképpen el kell kerülnie az atomhatalmaknak.
Az is felmerült a közelmúltban, hogy Belarusz is kap nukleáris robbanófejek hordozására képes rakétarendszereket. Vlagyimir Putyin Alekszandr Lukasenka belorusz elnökkel folytatott beszélgetése után bejelentette, hogy Oroszország nukleáris robbanófejek hordozására is képes Iszkander–M típusú rakétarendszereket szállít a szövetségese területére.
Hasonló veszélyt jelentenek az ukrán területen működő, a katonai műveletek körzetében lévő atomerőművek is. Legnagyobb veszélyt jelenleg a zaporizzsjai atomerőmű jelenti, amelynek a területén több ezer tonna radioaktív hulladékot tárolnak. Az ukrán fegyveres erők dróncsapásokkal, nehéztüzérséggel és rakéta sorozatvetőkkel mérnek csapásokat Enerhodar városára és a zaporizzsjai nukleáris létesítményre, melynek működését egyébként továbbra is ukrán szakemberek felügyelik. A reaktor vagy a radioaktív hulladék tárolási helyének rombolása révén kiszabaduló sugárzás egy atomcsapással felérő néma halál szelét hordozza magában.
Emlékezzünk a csernobili katasztrófára!
Jurij Kot műsorvezető az orosz állami médiában elhangzott nyilatkozatában azt mondta: „Kijev és a Nyugat az atomkatasztrófa peremére sodorta az egész világot, ez pedig már határozott reakciókat követel. Amennyiben a zaporizzsjai erőmű megsérül, és katasztrófa következik be, két
atomrakéta azonnal útnak indul, hogy eltalálja a döntésközpontokat. Egy Washingtonra, egy Londonra” Az észak-koreai államfő, Kim Dzsongun a koreai háború befejezésének évfordulója alkalmából tartott beszédében kijelentette, hogy „Észak-Korea teljes mértékben felkészült az Egyesült
Államokkal való bármilyen katonai összecsapásra” és a nukleáris fegyverek bevetését is előre vetítette. Az USA és Dél-Koreai hivatalos körökben arról nyilatkoznak, hogy Észak-Korea nukleáris kísérleteket hajthat végre a koreai háború végének évfordulóján. Észak-Korea valószínűleg a hetedik nukleáris kísérletére készül. Kim Dzsongun szerint az Egyesült Államok nukleáris fenyegetései miatt Észak-Koreának meg kell valósítania azt a „sürgős történelmi feladatot”, hogy megerősítse önvédelmét. Az elnök hivatkozott a Dél-Korea által egy évtizeddel ezelőtt kidolgozott, komoly stratégia kockázatokat magában hordozó, fegyverkezési hajszát gerjesztő ún. „Kill Chain” stratégiára, melyek szerint Dél-Korea az észak-koreai nukleáris fenyegetés ellen megelőző csapásokat hajtana végre, ha Szöul úgy véli, hogy Phenjan részéről nukleáris támadás közvetlen veszélye fenyegeti. A Kill Chain” stratégia lehetővé tenné Dél-Korea számára, hogy megelőző csapásokat mérjen ballisztikus rakétákkal és légierővel az észak-koreai célpontokra, beleértve az észak-koreai parancsnoki és irányítási rendszer kiiktatását is. ÉszakKorea elnöke kijelentette, hogy „Észak-Korea hadserege ezért teljes mértékben felkészült arra, hogy bármilyen válsághelyzetre reagáljon, és nukleáris elrettentő ereje is pontosan és gyorsan demonstrálja erejét a küldetésének megfelelően”. Kiemelte, hogy ha megpróbálják megtámadni országát és Dél-Korea megelőző csapásokat hajtana végre, akkor megsemmisítenék Dél-Koreát. Az Észak-Koreai vezető „gengszter viselkedésnek” nevezte az Egyesült Államok nagyszabású közös gyakorlatait a térségben, amelyek „komolyan veszélyeztetik” a nemzetbiztonságukat. A koreai vezető szerint ez „Észak-Korea és az Egyesült Államok közötti kapcsolatokat a konfliktus felé tereli, méghozzá visszafordíthatatlanul”. Megjegyezte, hogy Washington részéről nincs elkötelezettség a kétoldalú tárgyalásra, mióta Biden az elnök. Ez a diplomáciai elszigetelés van jelen Oroszország és Kína viszonylatában is. Az Egyesült Királyság nemzetbiztonsági tanácsadója is nagy kockázatnak nevezte, hogy a Nyugat nem tárgyal „eleget” Oroszországgal és Kínával.
Kínát az Egyesült Államok elnöke, Biden a legfőbb ellenségének tekinti. A feszültség középpontjában sok más mellett Tajvan áll, amelyet az USA saját befolyása alatt szeretne tartani.
Emiatt a küszöbön áll egy újabb fegyveres konfliktus lehetősége. Kína saját területe részeként tekint Tajvanra. Arra törekszik, hogy ha kell, akár erővel is újra egyesíti a kontinentális Kínával. Az amerikai kongresszusi képviselő Nancy Pelosi házelnök váratlan látogatása diplomáciai
konfliktust okozott az Egyesült Államok és a Tajvant egyik saját tartományának tartó Kína között, amely komoly ellenkezést váltott ki Kínából. A kínai külügyminisztérium szerint az amerikai házelnök tajvani látogatása egyszerre három kínai-amerikai megállapodást sértett. Az előre be
nem jelentett amerikai látogatások azonban folytatódnak a „sziget Egyesült Államok támogatásának erősítése”, a „Tajvani-szorosban a stabilitás és a béke elősegítésének” jegyében.
Peking fenntartja magának a jogot a katonai és stratégiai válaszadásra. Kína kijelentette azt is, hogy nem vonakodna háborút indítani Tajvanért, ha a sziget kikiáltaná függetlenségét. Tajvan USA segítséggel történő felfegyverzése is csak olaj a tűzre! Az Egyesült Államok 108 millió
dollár (mintegy 43 milliárd forint) értékben ad el katonai felszerelést és technikai-logisztikai szolgáltatásokat Tajvannak annak érdekében, hogy „hozzájáruljon a sziget katonai képességeinek fenntartásához”. Az USA és az atom nagyhatalmak közötti feszültségek további fokozásával, a diplomáciai tárgyalások befagyasztásával küszöbön áll az újabb fegyveres összetűzés lehetősége.
Emlékezzünk az 1962-es kubai rakétaválságra. A világ akkor a harmadik világháború küszöbén táncolt. Az, hogy mégsem lett egy újabb világégés, Hruscsov és J. F. Kennedi között folytatott párbeszédnek, közvetlenül pedig annak a tengeralattjáró kapitányának köszönhető, aki huzakodva vette az atomrakéta kilövésére kapott parancsot és egy ideig hezitált, miközben Hruscsov visszavonta a kilövésre előzetesen adott parancsát. Így a kilövés elmaradt!
Az atomhatalmak mindegyike kinyilatkoztatja, hogy egy atomháborúban nincs nyertes vagy vesztes, csak teljes pusztulás! Azt is kinyilatkoztatják, hogy amennyiben a másik fél megelőző nukleáris csapást mérne ellenük, úgy a katasztrófa felé vezető úton a válaszcsapások sem maradnának el. A kérdés csupán az, hogy ki teszi meg az első lépést a teljes pusztulás felé. Ami talán reményt keltő lehet, hogy a felelősséget a felek arra szeretnék hárítani, aki elsőként él az atomfegyver alkalmazásával, így a válaszcsapást mérő atomhatalmak „mentesülhetnének” a felelősség alól. Ez azonban elfogadhatatlan logika. Bármely atomhatalom, amely él a pusztító fegyver bevetésével, legyen az megelőző vagy válaszcsapás, emberiséggel szembeni bűntettet követne el. A sors iróniája azonban az, hogy a teljes világégés esetén nem lesz, aki számon kérjeés a felelősöket megbüntesse.
Egy ilyen nukleáris fegyverekkel vívott háború kitörésének veszélye napjainkban rendkívül magas lenne abban az esetben, ha az Amerikai Egyesült Államok és a NATO beavatkozna az orosz-ukrán fegyveres konfliktusba az ukránok oldalán. Bekövetkezne az, amit Einstein oly bölcsen
fogalmazott meg: „azt nem tudom, hogyan fog lezajlani a III. világháború, de azt tudom, hogyan zajlik le a negyedik: kőbaltával”.
Mit jelentene az emberiség számára egy nukleáris háború? A teljes pusztulást!
A Louisianai Állami Egyetem kutatói számítógépes szimulációkat végeztek arra vonatkozóan, hogy milyen következményekkel járna az atomfegyver alkalmazása!
. Az egyik forgatókönyv egy olyan atomháborút modellezett, amelynek során az Egyesült Államok és Oroszország összesen 4400 darab, átlagosan 100 kilotonnás (a hirosimai nagyjából 16 kilotonnás volt) atombombát dob le városokra és ipari területekre. Egy másik (többféle változatban) pedig egy indiai-pakisztáni atomháború következményeit igyekezett felmérni, 500 darab, szintén 100 kilotonnás atomfegyver
bevetését feltételezve.
https://g7.hu/vilag/20220711/visszaterne-a-jegkorszak-ha-atomhaboruba-keverednenek-egymassal-anagyhatalmak/ https://index.hu/kulfold/2022/07/08/atomhaboru-jegkorszak-vlagyimir-putyin/
A közvetlen pusztításon túl a legsúlyosabb következményt a légkörbe jutó füst, hamu és korom okozná, amely visszaveri a napsugárzás jelentős részét. A legrosszabbnak tekintett orosz-amerikai forgatókönyv szerint 150 teragramm (150 millió tonna) anyag kerülne a légkörbe, ami az első
hónapban 13 Fahrenheit-fokkal (7,2 Celsius-fokkal) csökkentené a globális átlaghőmérsékletet. Az óceánok hőmérséklete csökkenne, aminek következtében a tengeri jég kiterjedése több mint hatmillió négyzetmérfölddel (15 millió négyzetkilométerrel) megnőne, ami elzárná a nagy kikötőket, köztük a kínai Tiencsint, Koppenhágát és Szentpétervárt. Mivel az északi-sarkvidéki tengeri jég változásai valószínűleg több ezer évig tartanak, az eseményt a kutatók „kis nukleáris jégkorszaknak” nevezték.
A tanulmány vezető szerzője, Cheryl Harrison azt mondta: „Nem számít, ki bombáz kit. Ez lehet India és Pakisztán vagy a NATO és Oroszország. Amint a füst a felső légkörbe kerül, világszerte elterjed, és mindenkit érint. Ha az Egyesült Államok és Oroszország 4400 darab 100 kilotonnás bombát dobna le városokra és ipari területekre, illetve, ha ötszáz ugyanekkora fegyvert robbantanának fel egy indiai–pakisztáni konfliktusban, az óceán regenerációja a felszínen valószínűleg évtizedekig, a mélységben pedig több száz évig tartana.”
Ami egy ilyen atomháború közvetlen pusztításának méreteit illeti, javaslom elolvasni Horváth Miklós - Kovács Vilmos „Magyarország az atomháború árnyékában” című remekbeszabott művét.
Dr. Mészáros Gyula
ny. rep. ezredes, egyetemi docens
*****
AZ UKRÁN NÉP TRAGÉDIÁJA ÉS A BŰNÖSÖK
"Az igazat mondd, ne csak a valódit!"
József Attila
József Attila
Ki ütött vissza először?
Amikor az agresszorról beszélünk, akkor a "ki ütött vissza először" kérdést kell rögtön is tisztázni! 1922. december 31-én megalakult a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége (CCCP), vagyis a Szovjetunió. Majdnem napra pontosan 69 év múlva, 1991. december 25-én szűnt meg, és ekkor nyerte el Ukrajna is a függetlenségét.
Az orosz - ukrán államszövetség 1654 óta állt fenn, vagyis 337 éven keresztül. 1654. február 18-án írta alá Bohdan Hmelnyickij, ukrán atamán, valamint I. Alexij (Mihajlovics) orosz cár Perejaszlavban az egyesülési szerződést. Ukrajnát akkoriban nyugat felől a Lengyel-Litván Unió, dél felől pedig az Oszmán Birodalom fenyegette.
Két rokon népről van szó, hiszen még az orosz államiság kezdete, a Kijevi Rusz is itt jött létre Nagy Vlagyimir vezetésével. Később az orosz népesség fokozatosan északabbra húzódott védelmi-stratégiai okokból, és Moszkva lett az új központ, míg a rokon ukrán nép maradt az eredeti területen. De még a nyelvük is nagyon hasonló, megértik egymást, egy évtizedekkel ezelőtti nyelvészeti összehasonlító vizsgálat szerint mindössze 30 százalékban tér el egymástól a szókincsük.
Éppen ezért rendkívül tragikusak a jelenlegi folyamatok: pusztító testvérháború tombol közöttük. A fehér - fekete, jók és rosszak látásmód, ami a mai nyugati politikai-szellemi-erkölcsi gondolkodást jellemzi, teljesen hamis.
Meg kell vizsgálni ugyanis az előzményeket!
Amint Ukrajna függetlenné vált, aggasztó folyamatok indultak be, éspedig az ott élő őshonos kisebbségek számára. 150 ezer kárpátaljai magyar, ezenkívül lengyel, román, ruszin kisebbség, és hétmilliónyi orosz, az akkori 51 milliós népességből. Mára ez a lakosságszám már 42 millióra apadt, és nem véletlenül. Ukrajnában elkezdődött egy kifejezetten szélsőjobboldali, kisebbségellenes politikai kurzus, eleinte burkoltan, majd egyre nyíltabban.
Alexander Szolzsenyicin, a Nobel díjas orosz író már 1994-ben döbbenten ír a "Ruszkik haza!" feliratokról, a fasiszta félkatonai szervezetek háborítatlan grasszálásáról. -Hova haza? - kérdezi az író. - Ez a mi hazánk, mi itt őshonos kisebbség vagyunk!
A magyar kisebbség is megkapta: -Magyarok takarodjatok haza! -Haza, Munkácsról, Ungvárról?
Végül az orosz kisebbségnél betelt a pohár, először népszavazást tartottak a Krímben 2014-ben, majd pedig a kelet-ukrajnai orosz többségű Donbasz régió két megyéjében, Luhanszkban és Donyeckben. Az ember azt gondolná, hogy már eme népszavazások előzetes meglebegtetése kijózanítólag hat a többségre, de főként az állam vezetőire, és tárgyalásokat kezdenek a kisebbségek képviselővel. De nem ezt történt. Amikor a Donbaszban a népszavazás a várható eredménnyel zárult, azonnal brutális erőszakhoz folyamodott a nacionalista-soviniszta, ruszofób ukrán hatalom: ágyúzni, rakétázni, bombázni kezdték az ottani településeket. Nyolc éven át tartott ez a terror a Donbasz lakosságával szemben, 15 ezer civil halottat követelve. Végül már lakhatatlanná vált ez a terület az állandó életveszély miatt. Különös, de a Nyugat bűnös módon hallgatott!
Vagyis tegyük csak föl a kérdést: ki volt az agresszor, ki kezdte? A másik kérdés: hogyan reagált, illetve nem reagált minderre a Nyugat? Nos, a Krím elszakadásakor azonnal orosz agressziót, annexiót kiáltottak (mint ahogy a mai napig a magyar média is!), ürügyül használva mindezt a szankciópolitika meghirdetéséhez.
Kié a Krím félsziget?
1783-ban II. (Nagy) Katalin hódította el a Krímet az Oszmán Birodalomtól, és rögtön megalapította Szevasztopol városát, mint a Fekete-tengeri orosz flotta haditengerészeti kikötőjét. Szevasztopol 250 napon át tartó védelme 1942. október 30. és 1942. július 4. között az orosz történelem igazi hőskölteménye, méltán lehetnek rá büszkék. A flotta hadihajói és matrózai is kivették belőle a részüket. Az Erich von Manstein vezette 11. német hadsereg és a 4. román hadsereg hatalmas veszteségeket szenvedett ez alatt az ostrom alatt, valamint lemaradtak így a sorsdöntő sztálingrádi ütközetről! Von Manstein katonái dühükben, tehetetlenségükben borzalmas bűnöket elkövetve álltak bosszút a fogságba esett orosz katonákon és a civil lakosságon. Von Manstein a háború után csak Churchill személyes közbenjárására kerülte el a halálbüntetés végrehajtását.
1953. március 5-én meghalt Sztálin, megindult a hatalmi harc az utódlásért. Az Ukrán KP KB korábbi első titkára, Nyikita Hruscsov került ki győztesen, ám ahhoz, hogy megszilárdítsa hatalmát, szüksége volt később is az ukrán kommunisták támogatására. Hogy ezt bebiztosítsa, 1954. február 18-án, az említett Perejaszlavi Egyezmény aláírásának 300. évfordulóján nagy kegyesen Ukrajnának adományozta a Krímet. Ennek a Szovjetunió fennállása idején nem volt különösebb jelentősége, de annál inkább fontos lett Ukrajna függetlenné válása után. Az orosz kisebbség sokáig tűrte az egyre súlyosbodó elnyomást, az erőszakos urkánosítást, és csak 2014-ben tették meg a már elkerülhetetlen lépést: nem kérnek tovább Hruscsov "ajándékozási gesztusának" következményeiből.
A nyugati politikusok, mint említettem, azonnal agresszóról kezdtek visítani! Nem ismerik a történelmet! Ezen nincs mit csodálkozni: Barack Obama vált nevetségessé évekkel ezelőtt, amikor azzal hencegett, hogy az ő apja részt vett Auschwitz felszabadításában 1945. január 27-én.
A Brzezinski doktrína
A Nyugat hozzáállása azonnal érthetőbbé válik, ha megvizsgáljuk, mi vezette az amerikai politikát a Szovjetunió szétesése, a hidegháború megszűnte után. Zbignew Brzezinski, Jimmy Carter elnök (1977-1981) lengyel származású nemzetbiztonsági tanácsadója 1994-ben publikálta addig titokban tartott doktrínáját, miszerint az Egyesült Államok legfőbb érdeke az új helyzetben Európa és Oroszország egymásra találásának megakadályozása. Mert hogy ez szerinte súlyosan fenyegetné az USA nemzetbiztonsági érdekeit. Napóleon írta: "Az öreg tábornokok a múlt háborúira készülnek föl!" Nos, a vén, szenilis politikusok pedig a múlt politikai-stratégiai paradigmarendszerének foglyai maradnak. Brzezinski ostoba, idejétmúlt doktrínája csak azt jelzi, hogy ez a politológus a hidegháború logikai rendszerének rabja maradt.
A legnagyobb baj azonban az, hogy Európa hidegháborút követő új politikai-szellemi vezető elitje sem volt képes felismerni saját jól felfogott érdekeit. Túl azon, hogy az Egyesült Államok valódi érdeke is az lett volna, ha maga mögött hagyja a hidegháború görcseit, és Oroszországgal konstruktív, sőt, akár baráti kapcsolatok kiépítésére törekszik. Nem ez történet, a ruszofóbia elmebaja kerekedett felül.
Oroszbarát, és/vagy Nyugatbarát irányvonal?
Ez lett az ukrán politika alapkérdése, és én a "vagy" szóra helyezném a hangsúlyt, mert ez lett volna a helyes opció. Ukrajna valódi érdeke lett volna, lenne ma is jó viszonyt ápolni az oroszokkal és a Nyugattal egyaránt.
Nem ebbe az irányba fejlődtek sajnos a dolgok. 2010. február 25. és 2014. február 22. között Viktor Janukovics volt az elnök, aki igyekezett Oroszország és a Nyugat között megfelelő mértéktartással lavírozni. Ez nagyon nem tetszett az Egyesült Államok vezető köreinek, akik a Brzezinski doktrína szellemében folytatták a hidegháborút Oroszországgal szemben, aminek már semmi értelme nem volt.
A NATO, megszegve a korábbi ígéreteket, előre nyomult az orosz határok felé, beléptetve még a posztszovjet Balti államokat is. Az orosz medve kezdte magát a barlangjába szorítva érezni. Holott éppen az lett volna a Nyugat valós érdeke, hogy Oroszországot leválassza Kínáról, netán Iránról, elősegítve belső demokratizálódását.
2013. novemberében Janukovics elnök nem írta alá az Európai Unióval való társulási szerződést, tekintettel az Oroszországhoz fűződő kapcsolatokra. Máig feltáratlan, zavaros hátterű tüntetési hullám robbant ki, amely aztán a hírhedt Majdan téri puccsba torkollott 2014. februárjában. Kérdés ma is, hogy mit keresett a Majdan téri tüntetők között az idős, szenilis demokrata párti amerikai szenátor, John McCain? Aki majd az "Orbán diktatúra" legelszántabb amerikai bírálójának bizonyul mellesleg. A septében összerángatott ukrán parlament, a Rada, nem teljes ülésén, Janukovics eltávolítására szavazott a többség.
Csakhogy nem volt meg ehhez az alkotmányban előírt kétharmad, valamint az Alkotmánybíróság ellenjegyzése sem. Puccs volt tehát a javából! 2014. február 23-án egy Alexandr Turcsikov nevű kétes figura lett elnökké választva, akinek pünkösdi királysága mindössze június hetedikéig tartott. Akkor, az előrehozott választást Petro Porosenko oligarcha nyerte, aki a Forbes Magazin listáján a hetedik leggazdagabb ukrán volt, 1,3 milliárd dollár vagyonnal.
Sajnos a rendszerváltás után Oroszországban, Fehéroroszországban, Ukrajnában, stb. a magyarországihoz hasonló oligarcharendszer jött létre, egy széles, sokmilliós kis-és középrészvényes középosztály osztály helyett, annak minden káros következményével együtt!
Porosenko már tett engedményeket az amerikaiaknak. Például Joe Biden akkori amerikai alelnök fiát, Hunter Bident bejuttatta egy ukrajnai magán energetikai cég igazgató tanácsába 83333 dollár havi fizetéssel. Ezt onnan tudjuk ilyen pontosan, hogy a Biden csemete, egy drogos, alkoholista aranyifjú egyszer bedrogozva, részegen elveszítette a laptopját egy szórakozó helyen. Amikor eme cég, a Burisma Holding zavaros ügyei iránt nyomozni kezdett az ukrán főügyész, Viktor Sokin, akkor Biden telefonon fenyegette meg Porosenkót, hogy leállítja egymilliárd dollárnyi hitel folyósítását a Burisma Holdingnak. És láss csodát: Viktor Sokint az ukrán elnök leváltotta. Mégis puhának találtatott Porosenko az amerikai érdekek kiszolgálását illetően, ezért egy újabb zavaros elnökváltás következett 2019 áprilisában: az addig szinte teljesen ismeretlen showműsor bohóc színészecske, Volodimir Zelenszkij nyerte a választások második fordulóját 73 százalékkal.
Ő már hajlandónak mutatkozott arra, hogy az USA parancsait végrehajtva totál ruszofób politikát folytasson.
A casus belli
Külön elemzés témája lehetne, hogy a Nyugat elhibázott, sőt, bűnös Oroszország politikája mennyiben játszott szerepet Vlagyimir Putyin diktatúrájának kialakulásában. Az orosz nép megint kezdte hazáját ostromlott erődként érzékelni, nőtt az igény ismét az "erős vezető" iránt. Putyin közölte: Ukrajna NATO csatlakozásának akár a belebegetetése is már vörös fonál, igazi casus belli!
Erre a szenilis Joe Biden fokegyről odaveti neki: -Ukrajna oda lép be ahova akar, szabad ország.
Ha 1956-ban Eisenhower így mert volna üzengetni Hruscsovnak Magyarországgal kapcsolatban! Rossz rá gondolni, mi történik akkor...
Valójában a nyugati vezetőknek kezdettől fogva, a magyar álláspontot, Orbán Viktor kormányának álláspontját kellett volna követnie: -Ez nem a mi háborúnk! Vagyis hagyni kellett volna, hogy a két posztszovjet állam rendezze le egymás között! Az amerikai hírszerzés tudott előre a készülő orosz támadásról. Ha látták előre, miért nem léptek közbe diplomáciai úton, hogy megakadályozzák ezt a tragédiát? Tárgyalni kellett volna, és tárgyalóasztalhoz kényszeríteni az ukrán felet is! Miért nem tették?
Amit most a Nyugat művel, csak olaj a tűzre! Az embargóval az Európai Unió saját magát lövi lábon, és nem veszi észre, hogy az amerikai vezetés röhög a markába - elnézést a kifejezésért! A legkorszerűbb, egyben legpusztítóbb fegyverek szállítása Ukrajnának csak elnyújtja a konfliktust, egyetlen "eredménye" lesz csak: romhalmazzá válnak az ukrán városok, a nép rengeteget szenved!
Kissé leegyszerűsítve ma a képlet a következő: egy bohóc küzd egy pszichopata diktátorral! A lehető legrosszabb kombináció! És közben nem csak az ukrán nép sínyli meg, de az egész világ is! Vágtató infláció, gazdasági világválság, és nem utolsó sorban hatalmas éhínség fenyegeti a harmadik világot, főként Afrikát. Indulhat Európa felé a következő, minden eddiginél nagyobb menekülthullám!
Akik ezt előidézték, mind bűnösök! Putyin csak egy közülük!
Gazdag László ny. közgazdász docens
*****
Amiről a nyugat és Európa nem akar tudomást venni!
A Háborúk nem csak "úgy" törnek ki! Mindig van OKA. Hogy az az ok mi az a kérdés! Hol gyarmatokért, hol "élettérrét", hol pedig a különböző nációk együttélésének problémai élezik ki a helyzetet annyira, hogy nincs más megoldás, mint a politika folytatása "más eszközökkel"!!
Ez a film megmutatja az egyik okot. Lehet, hogy van másik ok is, amelyet a másik fél képvisel, azonban mi csak annyit hallottunk, hogy az Ukrajnában élő nemzetiségeknek asszimilálódniuk kell és be kell olvadni az Ukrán nemzetbe.
Ime a film!
https://oroszhirek.hu/a-donbassz-teljes-film-magyar-felirattal/?fbclid=IwAR1tnYOpKlLZCddBf3lNrYTqiz26rzabhI-WY3lzuQ0KJUy_GHnluxz3LhE
(Katt a linkre!!)
*****
*****
Cs. Szabó Béla
Orosz – ukrán háború
Az 52. nap környékén készült ez az írás. Ez a borzasztó háború szenvedést és rombolást hoz mindenki, különösen az egyszerű emberek, s elsősorban azok számára, akik megfizetik annak árát!
Már most látható, hogy nagyon sok tanulságot lehet levonni a történésekből annak ellenére, hogy csak féligazságok és féltörténések jelennek meg az újságok lapjain és nagyon keveset tudunk a valóságról. Azonban ahhoz, hogy valamennyire is érthető legyen, hogy mi is történik Ukrajnában, ahhoz már elegendő az eddigi történések és féligazságok halmaza. Az újságok írnak homlokegyenest ellenkező dolgokat, ki–ki a politikai hovatartozása függvényében, azonban az események sorrendje és a majdan bekövetkező események megmutatják az ok-okozati összefüggést és a valós helyzetet! Szerencsére a Facebookra nem csak dezinformált filmek kerülnek, valós történéseket is közvetít, kivéve persze, ha a szokott módon nem cenzúrázzák!
Az orosz haditevékenység értékelése
Először is, hogy ez a háború miként fog továbbfejlődni, azt nem lehet tudni, de az nem mutat túl sok jót, ha egy világhatalmat, amely nagyon sok atomeszközzel rendelkezik, a sarokba szorítják, mert annak sohasem lehet jó vége. De bízzunk a józan észben és a békét szerető emberekben!
Ezt a háborút Putyin nem akarta. Csak és kizárólag védelmi célzattal, illetve nyomásgyakorlás céljára vonta össze az ukrán határ mellett azt a közel kétszázezer fős haderőt, jelezve, hogy komolyan gondolja mindazt, amit mond és követelt az USA-tól illetve a NATO-tól a luganszki és donbaszi területekkel kapcsolatban. Ezt a szándékot az is bizonyítja, hogy elkövették azt a „hibát(?)”, hogy a pénzügyi tartalékaik felét kinthagyták külföldi bankoknál, miközben jól tudták, hogy az eddigi szokásnak megfelelően a Nyugat büntetésül zárolja azt. Ha felkészült volna a háborúra, akkor biztosította volna pénzügyi helyzetét! Továbbá ha háborúzni akart volna, akkor a legmodernebb eszközöket vonta volna az ukrán határhoz, nem a még rendszerben lévő, de a kivonás előtti állapotban lévő második vonalbeli páncélosokat és egyéb eszközöket.
Putyinék azt hitték és gondolták, hogy a közel kétszázezres haderő felvonultatása elegendő lesz arra, hogy tárgyalóasztalhoz ültessék az ukrán felet és számítottak az USA részvételére is akár közvetítőként, vagy tárgyaló partnerként. E helyett azonban csak nyegle válaszokat kaptak, sőt fokozták a Donyeckre és Luganszkra nehezedő katonai nyomást és majdhogynem semmibe vették Putyin minden jelzését. Így az eredeti elképzelés dugába dőlt, sőt, a helyzet talán rosszabb is lett, mint volt. Ekkor hívta össze Putyin a Föderáció nemzetbiztonsági tanácsát, ahol némi vita után eldöntötték, hogy ezt a „vörös vonalat” már nem engedik a NATO-nak átlépni, vagyis nem engedik Oroszország határai mellé települni a NATO bázisait és annak rakétatechnikáját! Vagyis, az oroszok arra következtetésre jutottak, hogy háborúval kell kikényszeríteni az ukrán semlegességet, valamint a donbaszi és luganszki mészárlás megállítását.
Így tehát a háború elkezdődött!
Az első körben nem volt mozgósítás, csak és kizárólag a hivatásos és szerződéses állomány vett részt a harcokban. A későbbiekben azonban a külföldön szolgálatot teljesítő szerződéses katonák, valamint az Orosz Föderáció tagköztársaságainak kijelölt erői is részt vettek a harci tevékenységekben, nem is kis sikerrel, pl. a legnehezebb feladatot vállalva a Mariupol-i Azov ezred felszámolásában!
Az orosz katonai és politikai vezetés azonban sok hibát követett el. Az első talán az volt, hogy a háború elindításánál kihagyta a váratlanságból eredő előnyöket, hiszen a meglepetés mindig komoly előnyt jelent a támadó fél számára. (Lásd., II. Világháború németek megelőző támadása a Szovjetunióval szemben!) Ez vélhetőleg abból adódott, hogy a katonai vezetés elbizakodott volt és arra számított, hogy a háborútól való félelem nagyobb lesz az ukrán társadalomban, így egy könnyű menet lesz (csak!) végigvonulni Ukrajnán!
Ez alatt az idő alatt az ukrán hadvezetés szét tudta telepíteni, fedésbe helyezve az egyik legfontosabb haderőnemét, a légierejét, valamint az egyéb katonai és technikai eszközeit, lőszerraktárait stb.! Ez mutatja, hogy az első két-három hétben nem tudták átvenni a teljes légtér uralmát az oroszok, így ez sok bizonytalanságot okozott és a drónok által elvégzett csapások is fájdalmasak voltak az orosz haderő számára. Így ez egy súlyos politikai tévedés volt.
A fentiek vélhetőleg abból adódtak, hogy a katonai és polgári felderítés, enyhén fogalmazva is, nem állt a helyzet magaslatán. (Azóta megjelent a hír, mely szerint az illetékes hírszerző osztály vezetőjét felelősségre fogják vonni!) Ezért vállalkoztak egy olyan példátlanul merész lépésre, hogy egyszerre négy helyen is frontot nyitottak Ukrajnán belül! Ez az ellenfél nagy fokú lebecsülése volt, amelyért katonák százainak halála volt a kifizetendő számla. Ezt később korrigálták és Ukrajna északi részéről kivonták a csapatokat, azonban újabb hadtestekkel kellett feltölteni a megfogyatkozott csapatokat.
Komoly felderítési hiányosság volt az Ukrán haderő fegyverzetének hiányos ismerete, valamint a feltételezhető harcmodor megismerésének a hiánya, és megfelelő ellentaktika kidolgozása és begyakorlása.
Az ék alakzatban bevonuló orosz csapatoknak nagyon komoly veszteséget okozott a páncélelhárító fegyverzetek, valamint a csapásmérő drónok alkalmazása.
Ezek arra engednek következtetni, hogy kidolgozott, felkészült és kiképzett csapatokkal álltak szemben. Nem lehetett ennek a támadó taktikának más eredménye mint a kudarc, hiszen a mélyen benyomuló hadtest előtt szétnyíló ukrán erők később újra támadásba lendültek és mind az élőerőben, a technikában, valamint az utánpótlásban komoly károkat okoztak. A mélységben benyomuló orosz erőnél komoly lőszerutánpótlás hiány keletkezett, amely zavarokat okozott a távolabbi harcoló egységeknél.
A tanulmányok azt mondják, hogy a támadó fél mindig hátrányban van, ezért a veszteségeik nagyobbak mint a védőké. A támadók a jól álcázott védőket általában csak nehezen, vagy csak későn ismerik fel, nem rendelkeznek kellő helyismerettel és általában a helyi lakosság sem segíti őket. Ez a Donbasznál és Luganszknál nem így történt, hiszen a nemzetiségi konfliktusok éppen abból fakadtak, hogy az oroszajkú lakosságot az ukránok erőszakkal akarták ukránná formálni, így a támadók kedvezőbb környezetben – szinte élvezve a támogatásukat – tudtak harcolni! Ez komolyan meglátszott az északi és déli frontok esetében! Északon Kijev környékén ellenséges emberek között kellett megoldani ugyanazokat a feladatokat, mint délen, úgy, hogy a helyiek az ukrán erőket támogatták.
A háború 3. hetében az orosz haderőnél szervezési és utánpótlási hiányosságok alakultak ki, ami lassította, sőt, néha hosszabb megállásra kényszerítette a menetoszlopokat, ezzel még sebezhetőbbé téve a csapatokat.
A másodvonalbeli haditechnikák veszteségpótlása sem volt egyszerű, hiszen a mozgósítási zárolt készlet állapota sem volt megfelelő, hiszen évtizedek alatt alkatrészbányának használták őket, így súlyos minőségi problémák alakultak ki. Ezeknek a zöme nem volt hadrafogható, amely egy háborúban végzetes problémát is előidézhetett volna.
Ukrán haditevékenység értékelése
Az ukrán hadsereg az általa létrehozott politikai instabilitást látva (Donyeck, Luganszk) azonnal teljes mozgósítást rendelt el és az ipar is átállt a hadiipari termelésre. Ez közel kétszer annyi katonát jelentett, mint az orosz haderő. A haditechnikai eszközeik zöme orosz fejlesztés vagy kooperációban készült még a szovjet időszakban. A fegyverzetük másik része azonban a legkorszerűbb páncéltörő eszközökből, illetve légvédelmi rakétákból áll. Ez utóbbival sok fejtörést okoztak az orosz légierőnek és így arányaiban elég sok gépet és helikoptert vesztettek az oroszok!
Az ukrán politikai vezetés komoly hibát, ha nem bűnt követett el azzal, hogy civileknek, kiképzetlen polgároknak - átvételi igazolások nélkül - fegyvert osztott, ezzel célponttá téve őket a reguláris kiképzett haderőnek! A másik ilyen bűnnel felérő cselekmény az volt, amikor Molotov-koktélok gyártására szólítottak fel a hivatalos kormányzati szervek. A fiatalok - a kalandfilmek illúziójára hajazva - ezrével készítették a Molotov-koktélokat, amit vélhetőleg fel is használtak. Ennek hatására és okaként példátlanul sok lakóépület vált lakhatatlanná, illetve dőlt össze. Egy felfejlődő haderő ha fegyvertüzet kap, akkor azonnal minimum hasonló, de többnyire nagyobb tűzerővel válaszol, ami általában harckocsi tűz szokott lenni! Ezek az okok, amelyek azt okozzák, hogy példátlanul sok a civil áldozat és a tönkrement lakóépület a harcoló alakulatok után.
Az ukrán haderő helytállása példaértékű, ami azt mutatja, hogy a szélsőséges nacionalizmusuk miatt a végsőkig kitartanak, lásd. Mariupolt, amelyet több mint másfél hónapon keresztül nem tudtak az orosz erők bevenni.
Sok magyarországi szakértőnek mondott egyén két hét után fanyalogni kezdett, hogy oda van a villámháború!
Azonban szeretném jelezni, hogy egy 1200 km x közel 1100 km-es országot - a maga tagoltságával - villámháborúval elfoglalni szinte nevetséges elvárás!
A szakértelmük is kb. ezen a szinten van!
Megjegyzendő, hogy a nyugati fegyverek, fegyverrendszerek is besegítenek a pozitív összképbe, hiszen kiválóan alkalmazzák a vélhetőleg nyugati katonai szakértők által kidolgozott stratégiát, azonban a végső eredményt az anyagi javak fogják eldönteni, mint minden háborút! Itt az anyagi javak alatt természetesen nem a pénzt kell érteni, hanem a katonai fegyverzetet és személyi „eszközöket”, hadianyagot!
A fentieket igazolja, hogy Zelenszkij már végigkéregette a fél világot fegyverzetért, hadianyagért és nem utolsósorban önkéntesekért. Így a háború végkifejlete nem kérdéses, hiszen az orosz ipar negyedgőzzel is tudja táplálni a háborús igényeket, míg Ukrajnában a nagy hatótávolságú precíziós fegyverek minden gyárat és szállítmányt azonnal meg tudnak semmisíteni.
A háborúval kapcsolatosan már most sok probléma látszik, amit majd később fel kell vetni a vizsgálatok során, hiszen már most érezhető, hogy nagyon komoly hadijog sértések látnak napvilágot, amelyeket előbb vagy utóbb szükségeltetik az ENSZ-nek kivizsgálnia. Természetesen egy háborúban sok olyan megesik, amelyek sértik az emberiességi jogot, azonban ma, az elektronika világában nem marad/maradhat titokban semmi!
Az információkból az tűnik ki, hogy a jogsértésekben Ukrajna és az ukrán hadsereg az élen jár, még akkor is, ha azt ukrán egyenruhában grúzok követik el azt!
Orosz – ukrán háború
Az 52. nap környékén készült ez az írás. Ez a borzasztó háború szenvedést és rombolást hoz mindenki, különösen az egyszerű emberek, s elsősorban azok számára, akik megfizetik annak árát!
Már most látható, hogy nagyon sok tanulságot lehet levonni a történésekből annak ellenére, hogy csak féligazságok és féltörténések jelennek meg az újságok lapjain és nagyon keveset tudunk a valóságról. Azonban ahhoz, hogy valamennyire is érthető legyen, hogy mi is történik Ukrajnában, ahhoz már elegendő az eddigi történések és féligazságok halmaza. Az újságok írnak homlokegyenest ellenkező dolgokat, ki–ki a politikai hovatartozása függvényében, azonban az események sorrendje és a majdan bekövetkező események megmutatják az ok-okozati összefüggést és a valós helyzetet! Szerencsére a Facebookra nem csak dezinformált filmek kerülnek, valós történéseket is közvetít, kivéve persze, ha a szokott módon nem cenzúrázzák!
Az orosz haditevékenység értékelése
Először is, hogy ez a háború miként fog továbbfejlődni, azt nem lehet tudni, de az nem mutat túl sok jót, ha egy világhatalmat, amely nagyon sok atomeszközzel rendelkezik, a sarokba szorítják, mert annak sohasem lehet jó vége. De bízzunk a józan észben és a békét szerető emberekben!
Ezt a háborút Putyin nem akarta. Csak és kizárólag védelmi célzattal, illetve nyomásgyakorlás céljára vonta össze az ukrán határ mellett azt a közel kétszázezer fős haderőt, jelezve, hogy komolyan gondolja mindazt, amit mond és követelt az USA-tól illetve a NATO-tól a luganszki és donbaszi területekkel kapcsolatban. Ezt a szándékot az is bizonyítja, hogy elkövették azt a „hibát(?)”, hogy a pénzügyi tartalékaik felét kinthagyták külföldi bankoknál, miközben jól tudták, hogy az eddigi szokásnak megfelelően a Nyugat büntetésül zárolja azt. Ha felkészült volna a háborúra, akkor biztosította volna pénzügyi helyzetét! Továbbá ha háborúzni akart volna, akkor a legmodernebb eszközöket vonta volna az ukrán határhoz, nem a még rendszerben lévő, de a kivonás előtti állapotban lévő második vonalbeli páncélosokat és egyéb eszközöket.
Putyinék azt hitték és gondolták, hogy a közel kétszázezres haderő felvonultatása elegendő lesz arra, hogy tárgyalóasztalhoz ültessék az ukrán felet és számítottak az USA részvételére is akár közvetítőként, vagy tárgyaló partnerként. E helyett azonban csak nyegle válaszokat kaptak, sőt fokozták a Donyeckre és Luganszkra nehezedő katonai nyomást és majdhogynem semmibe vették Putyin minden jelzését. Így az eredeti elképzelés dugába dőlt, sőt, a helyzet talán rosszabb is lett, mint volt. Ekkor hívta össze Putyin a Föderáció nemzetbiztonsági tanácsát, ahol némi vita után eldöntötték, hogy ezt a „vörös vonalat” már nem engedik a NATO-nak átlépni, vagyis nem engedik Oroszország határai mellé települni a NATO bázisait és annak rakétatechnikáját! Vagyis, az oroszok arra következtetésre jutottak, hogy háborúval kell kikényszeríteni az ukrán semlegességet, valamint a donbaszi és luganszki mészárlás megállítását.
Így tehát a háború elkezdődött!
Az első körben nem volt mozgósítás, csak és kizárólag a hivatásos és szerződéses állomány vett részt a harcokban. A későbbiekben azonban a külföldön szolgálatot teljesítő szerződéses katonák, valamint az Orosz Föderáció tagköztársaságainak kijelölt erői is részt vettek a harci tevékenységekben, nem is kis sikerrel, pl. a legnehezebb feladatot vállalva a Mariupol-i Azov ezred felszámolásában!
Az orosz katonai és politikai vezetés azonban sok hibát követett el. Az első talán az volt, hogy a háború elindításánál kihagyta a váratlanságból eredő előnyöket, hiszen a meglepetés mindig komoly előnyt jelent a támadó fél számára. (Lásd., II. Világháború németek megelőző támadása a Szovjetunióval szemben!) Ez vélhetőleg abból adódott, hogy a katonai vezetés elbizakodott volt és arra számított, hogy a háborútól való félelem nagyobb lesz az ukrán társadalomban, így egy könnyű menet lesz (csak!) végigvonulni Ukrajnán!
Ez alatt az idő alatt az ukrán hadvezetés szét tudta telepíteni, fedésbe helyezve az egyik legfontosabb haderőnemét, a légierejét, valamint az egyéb katonai és technikai eszközeit, lőszerraktárait stb.! Ez mutatja, hogy az első két-három hétben nem tudták átvenni a teljes légtér uralmát az oroszok, így ez sok bizonytalanságot okozott és a drónok által elvégzett csapások is fájdalmasak voltak az orosz haderő számára. Így ez egy súlyos politikai tévedés volt.
A fentiek vélhetőleg abból adódtak, hogy a katonai és polgári felderítés, enyhén fogalmazva is, nem állt a helyzet magaslatán. (Azóta megjelent a hír, mely szerint az illetékes hírszerző osztály vezetőjét felelősségre fogják vonni!) Ezért vállalkoztak egy olyan példátlanul merész lépésre, hogy egyszerre négy helyen is frontot nyitottak Ukrajnán belül! Ez az ellenfél nagy fokú lebecsülése volt, amelyért katonák százainak halála volt a kifizetendő számla. Ezt később korrigálták és Ukrajna északi részéről kivonták a csapatokat, azonban újabb hadtestekkel kellett feltölteni a megfogyatkozott csapatokat.
Komoly felderítési hiányosság volt az Ukrán haderő fegyverzetének hiányos ismerete, valamint a feltételezhető harcmodor megismerésének a hiánya, és megfelelő ellentaktika kidolgozása és begyakorlása.
Az ék alakzatban bevonuló orosz csapatoknak nagyon komoly veszteséget okozott a páncélelhárító fegyverzetek, valamint a csapásmérő drónok alkalmazása.
Ezek arra engednek következtetni, hogy kidolgozott, felkészült és kiképzett csapatokkal álltak szemben. Nem lehetett ennek a támadó taktikának más eredménye mint a kudarc, hiszen a mélyen benyomuló hadtest előtt szétnyíló ukrán erők később újra támadásba lendültek és mind az élőerőben, a technikában, valamint az utánpótlásban komoly károkat okoztak. A mélységben benyomuló orosz erőnél komoly lőszerutánpótlás hiány keletkezett, amely zavarokat okozott a távolabbi harcoló egységeknél.
A tanulmányok azt mondják, hogy a támadó fél mindig hátrányban van, ezért a veszteségeik nagyobbak mint a védőké. A támadók a jól álcázott védőket általában csak nehezen, vagy csak későn ismerik fel, nem rendelkeznek kellő helyismerettel és általában a helyi lakosság sem segíti őket. Ez a Donbasznál és Luganszknál nem így történt, hiszen a nemzetiségi konfliktusok éppen abból fakadtak, hogy az oroszajkú lakosságot az ukránok erőszakkal akarták ukránná formálni, így a támadók kedvezőbb környezetben – szinte élvezve a támogatásukat – tudtak harcolni! Ez komolyan meglátszott az északi és déli frontok esetében! Északon Kijev környékén ellenséges emberek között kellett megoldani ugyanazokat a feladatokat, mint délen, úgy, hogy a helyiek az ukrán erőket támogatták.
A háború 3. hetében az orosz haderőnél szervezési és utánpótlási hiányosságok alakultak ki, ami lassította, sőt, néha hosszabb megállásra kényszerítette a menetoszlopokat, ezzel még sebezhetőbbé téve a csapatokat.
A másodvonalbeli haditechnikák veszteségpótlása sem volt egyszerű, hiszen a mozgósítási zárolt készlet állapota sem volt megfelelő, hiszen évtizedek alatt alkatrészbányának használták őket, így súlyos minőségi problémák alakultak ki. Ezeknek a zöme nem volt hadrafogható, amely egy háborúban végzetes problémát is előidézhetett volna.
Ukrán haditevékenység értékelése
Az ukrán hadsereg az általa létrehozott politikai instabilitást látva (Donyeck, Luganszk) azonnal teljes mozgósítást rendelt el és az ipar is átállt a hadiipari termelésre. Ez közel kétszer annyi katonát jelentett, mint az orosz haderő. A haditechnikai eszközeik zöme orosz fejlesztés vagy kooperációban készült még a szovjet időszakban. A fegyverzetük másik része azonban a legkorszerűbb páncéltörő eszközökből, illetve légvédelmi rakétákból áll. Ez utóbbival sok fejtörést okoztak az orosz légierőnek és így arányaiban elég sok gépet és helikoptert vesztettek az oroszok!
Az ukrán politikai vezetés komoly hibát, ha nem bűnt követett el azzal, hogy civileknek, kiképzetlen polgároknak - átvételi igazolások nélkül - fegyvert osztott, ezzel célponttá téve őket a reguláris kiképzett haderőnek! A másik ilyen bűnnel felérő cselekmény az volt, amikor Molotov-koktélok gyártására szólítottak fel a hivatalos kormányzati szervek. A fiatalok - a kalandfilmek illúziójára hajazva - ezrével készítették a Molotov-koktélokat, amit vélhetőleg fel is használtak. Ennek hatására és okaként példátlanul sok lakóépület vált lakhatatlanná, illetve dőlt össze. Egy felfejlődő haderő ha fegyvertüzet kap, akkor azonnal minimum hasonló, de többnyire nagyobb tűzerővel válaszol, ami általában harckocsi tűz szokott lenni! Ezek az okok, amelyek azt okozzák, hogy példátlanul sok a civil áldozat és a tönkrement lakóépület a harcoló alakulatok után.
Az ukrán haderő helytállása példaértékű, ami azt mutatja, hogy a szélsőséges nacionalizmusuk miatt a végsőkig kitartanak, lásd. Mariupolt, amelyet több mint másfél hónapon keresztül nem tudtak az orosz erők bevenni.
Sok magyarországi szakértőnek mondott egyén két hét után fanyalogni kezdett, hogy oda van a villámháború!
Azonban szeretném jelezni, hogy egy 1200 km x közel 1100 km-es országot - a maga tagoltságával - villámháborúval elfoglalni szinte nevetséges elvárás!
A szakértelmük is kb. ezen a szinten van!
Megjegyzendő, hogy a nyugati fegyverek, fegyverrendszerek is besegítenek a pozitív összképbe, hiszen kiválóan alkalmazzák a vélhetőleg nyugati katonai szakértők által kidolgozott stratégiát, azonban a végső eredményt az anyagi javak fogják eldönteni, mint minden háborút! Itt az anyagi javak alatt természetesen nem a pénzt kell érteni, hanem a katonai fegyverzetet és személyi „eszközöket”, hadianyagot!
A fentieket igazolja, hogy Zelenszkij már végigkéregette a fél világot fegyverzetért, hadianyagért és nem utolsósorban önkéntesekért. Így a háború végkifejlete nem kérdéses, hiszen az orosz ipar negyedgőzzel is tudja táplálni a háborús igényeket, míg Ukrajnában a nagy hatótávolságú precíziós fegyverek minden gyárat és szállítmányt azonnal meg tudnak semmisíteni.
A háborúval kapcsolatosan már most sok probléma látszik, amit majd később fel kell vetni a vizsgálatok során, hiszen már most érezhető, hogy nagyon komoly hadijog sértések látnak napvilágot, amelyeket előbb vagy utóbb szükségeltetik az ENSZ-nek kivizsgálnia. Természetesen egy háborúban sok olyan megesik, amelyek sértik az emberiességi jogot, azonban ma, az elektronika világában nem marad/maradhat titokban semmi!
Az információkból az tűnik ki, hogy a jogsértésekben Ukrajna és az ukrán hadsereg az élen jár, még akkor is, ha azt ukrán egyenruhában grúzok követik el azt!
*****
A gonosz diadala
A napokban kitört háború villámcsapásként hatott, Európában senki nem számolt igazán egy fegyveres konfliktussal, bár amerikai „szakemberek” már napokkal előtte bejelentették, hogy háború lesz. Sokan, most önkéntelenül az összeesküvés-elméletekre gondolnak, itt a járvány kétéves szenvedésének a vége, most jön egy hosszantartó háborús periódus, az emberiséget így lehet jobbra, balra ráncigálva kézben tartani. Vagy talán a Sátán nyomorgatja Isten népét, mert az emberek tagadják az igét? Mindenesetre a gonosz diadalát láthatjuk az eseményekben.
Bármit gondolhatunk, de azért maradjunk a tényeknél.
Írtam már az orosz elnökről, mint az „első számú közellenségről”, ő most alaposan rászolgált erre a jelzőre, az egész világ ellene van, még európai barátai is.
Persze vannak más hangok is, ezek nem annyira hangosak, és főleg a nyugati médiákban tabuként kezelik. Ma egész Európa oroszellenes, és az intézkedések is ilyen irányúak. Ilyenkor nehéz okosnak lenni, és megtalálni az igazságot.
Hosszú életem folyamán elég gyakran találkoztam az erőszakkal, és nagyon utálom. Nehéz megérteni, miért nem lehet érvekkel, vitákkal, párbeszéddel megoldani a problémákat. Ez az út, ha így folytatjuk, a pusztuláshoz vezethet. Szomorún nézem a síró ukrán gyermekek arcát, de le kell írjam az igazságot: Ukrajna népei sötét nagyhatalmi vetélkedés áldozatai, és az első számú vétkes az Egyesült Államok.
Megjegyeznem, ezt nem én találtam ki, és nem is az amerikai néppel van a baj, ők is áldozatok, hanem azzal a hatalommal, amely a világot a pénzével kézben tartja és irányítja. Távirati stílusban felsorolnék egy pár tényt, ami az orosz ukrán válság hátterében rejtőzik.
1. Az ukránok nemzeti identitását senki nem kérdőjelezi meg, de az tény, hogy a nagy orosz birodalom gyökereit a Kijevi Rusz (Kijevi Nagyfejedelemség) 9. század végén létrejött államrendszerében kereshetjük. A mai ukrán, fehérorosz, orosz kulturális és történelmi előzmények tehát közösek. Lényeg: az ukránok, oroszok testvérnépek, valami csekély közük van egymáshoz.
2. Kijevben 2014 febr. 18-án GLADIÓ- (a NATO titkos katonai alakulata) zsoldosok lőttek a tüntetők közé, és az ezután következő puccs után az orosz barát Janukovics elnök elmenekült, helyére a nyugat barát Porosenko került. (Az amerikai külügyi államtitkár, Viktória Nuland, személyesen jelen volt a tüntetésen, az ő bevallása szerint az USA ötmilliárd dollárt fordított Ukrajnában a neki megfelelő kormány megalakítására.) Erről az eseményről már számos beszámoló, vitairat, könyv született, a tény bizonyított.
3. A Szovjetunió utolsó vezetője, Mihail Gorbacsov a szovjet összeomlás előtt, Németország egyesítésről tárgyalva G. H. W. Bush elnökkel és J. Baker külügyminiszterrel, az egyesítés feltételeként azt kérte, hogy ne legyen keleti NATO-terjeszkedés. Baker válasza a következő volt: „Nemcsak a Szovjetunió számára, hanem más európai országok számára is fontos, hogy garantált legyen: ha az Egyesült Államok továbbra is jelen lesz Németországban, a NATO keretein belül, akkor a NATO jelenlegi katonai fennhatósága egyetlen centimétert sem fog keleti irányba terjeszkedni.” Gorbacsov különben egy katonai tömbök nélküli eurázsiai védelmi rendszert javasolt Lisszabontól Vlagyivosztokig.
Ezt persze visszautasították, a Varsói Szerződés megszűnt, a NATO maradt, és jelen van egész Kelet-Európában, és az orosz határ közelében, az ország területét fenyegetni képes fegyverek telepítése azóta is állandó.
4. Sokan kérdezték: mi lehetne Washington reakciója, ha mondjuk, Mexikó szeretne csatlakozni egy Moszkva vezette katonai szövetséghez?
Itt be is fejezhetném. A fentieket nem én találtam ki, tények, akták, interjúk és könyvek tucatjai születtek azóta, de ezekről a nyugati média nem sokat beszél. Magyar neveket nem is említek, hiszen ezek a személyek, a liberális oldal szerint, fasiszták, rasszisták, összeesküvés mániákusok stb. Két külföldi nevet kiemelnék a sok közül, akiknek a véleményét, bármikor meglehet találni a világhálón.
Az egyik Noam Chomsky amerikai tudós, politológus, filozófus, óriás tekintélyű ember, ismert Amerika-bíráló. A másik egy svájci történész, békaktivísta, DanieleGanser, aki még 2015-ben Berlinben, sok ezer ember előtt tartott előadásában, részletezte a 2014-es kijevi puccs eseményeit.
Már napok óta háború van Ukrajnában, Európa hangulata a lehető legrosszabb, mindenki békét szeretne. Mit is lehet ilyenkor mondani? A három nagyhatalom, Kína, Oroszország és az Egyesült Államok le kell mondjon szuperhatalmi törekvéseiről, különösen, ha ez a másik kettő ellen irányul. A világnak együttműködésre és nem háborúzásra van szüksége. Ha ez nem történik meg, bejön a jóslás, elpusztul a világ. Legalább a kis népek, nemzetek, gazdasági, kulturális összefogása valósulna meg, ez már javítana a helyzeten.
Most hallom a hírt, a németek mégis szállítanak fegyvert Ukrajnának, és nagyszabású fegyverkezési programot terveznek. A gonosz mindenütt eléri célját! Ha az oroszok végleg lezárják a gázcsapokat, a német gazdaság súlyos válságba kerülhet.
HollaiHehs Ottó 2022. február 28. (Nyugati Jelen)
A napokban kitört háború villámcsapásként hatott, Európában senki nem számolt igazán egy fegyveres konfliktussal, bár amerikai „szakemberek” már napokkal előtte bejelentették, hogy háború lesz. Sokan, most önkéntelenül az összeesküvés-elméletekre gondolnak, itt a járvány kétéves szenvedésének a vége, most jön egy hosszantartó háborús periódus, az emberiséget így lehet jobbra, balra ráncigálva kézben tartani. Vagy talán a Sátán nyomorgatja Isten népét, mert az emberek tagadják az igét? Mindenesetre a gonosz diadalát láthatjuk az eseményekben.
Bármit gondolhatunk, de azért maradjunk a tényeknél.
Írtam már az orosz elnökről, mint az „első számú közellenségről”, ő most alaposan rászolgált erre a jelzőre, az egész világ ellene van, még európai barátai is.
Persze vannak más hangok is, ezek nem annyira hangosak, és főleg a nyugati médiákban tabuként kezelik. Ma egész Európa oroszellenes, és az intézkedések is ilyen irányúak. Ilyenkor nehéz okosnak lenni, és megtalálni az igazságot.
Hosszú életem folyamán elég gyakran találkoztam az erőszakkal, és nagyon utálom. Nehéz megérteni, miért nem lehet érvekkel, vitákkal, párbeszéddel megoldani a problémákat. Ez az út, ha így folytatjuk, a pusztuláshoz vezethet. Szomorún nézem a síró ukrán gyermekek arcát, de le kell írjam az igazságot: Ukrajna népei sötét nagyhatalmi vetélkedés áldozatai, és az első számú vétkes az Egyesült Államok.
Megjegyeznem, ezt nem én találtam ki, és nem is az amerikai néppel van a baj, ők is áldozatok, hanem azzal a hatalommal, amely a világot a pénzével kézben tartja és irányítja. Távirati stílusban felsorolnék egy pár tényt, ami az orosz ukrán válság hátterében rejtőzik.
1. Az ukránok nemzeti identitását senki nem kérdőjelezi meg, de az tény, hogy a nagy orosz birodalom gyökereit a Kijevi Rusz (Kijevi Nagyfejedelemség) 9. század végén létrejött államrendszerében kereshetjük. A mai ukrán, fehérorosz, orosz kulturális és történelmi előzmények tehát közösek. Lényeg: az ukránok, oroszok testvérnépek, valami csekély közük van egymáshoz.
2. Kijevben 2014 febr. 18-án GLADIÓ- (a NATO titkos katonai alakulata) zsoldosok lőttek a tüntetők közé, és az ezután következő puccs után az orosz barát Janukovics elnök elmenekült, helyére a nyugat barát Porosenko került. (Az amerikai külügyi államtitkár, Viktória Nuland, személyesen jelen volt a tüntetésen, az ő bevallása szerint az USA ötmilliárd dollárt fordított Ukrajnában a neki megfelelő kormány megalakítására.) Erről az eseményről már számos beszámoló, vitairat, könyv született, a tény bizonyított.
3. A Szovjetunió utolsó vezetője, Mihail Gorbacsov a szovjet összeomlás előtt, Németország egyesítésről tárgyalva G. H. W. Bush elnökkel és J. Baker külügyminiszterrel, az egyesítés feltételeként azt kérte, hogy ne legyen keleti NATO-terjeszkedés. Baker válasza a következő volt: „Nemcsak a Szovjetunió számára, hanem más európai országok számára is fontos, hogy garantált legyen: ha az Egyesült Államok továbbra is jelen lesz Németországban, a NATO keretein belül, akkor a NATO jelenlegi katonai fennhatósága egyetlen centimétert sem fog keleti irányba terjeszkedni.” Gorbacsov különben egy katonai tömbök nélküli eurázsiai védelmi rendszert javasolt Lisszabontól Vlagyivosztokig.
Ezt persze visszautasították, a Varsói Szerződés megszűnt, a NATO maradt, és jelen van egész Kelet-Európában, és az orosz határ közelében, az ország területét fenyegetni képes fegyverek telepítése azóta is állandó.
4. Sokan kérdezték: mi lehetne Washington reakciója, ha mondjuk, Mexikó szeretne csatlakozni egy Moszkva vezette katonai szövetséghez?
Itt be is fejezhetném. A fentieket nem én találtam ki, tények, akták, interjúk és könyvek tucatjai születtek azóta, de ezekről a nyugati média nem sokat beszél. Magyar neveket nem is említek, hiszen ezek a személyek, a liberális oldal szerint, fasiszták, rasszisták, összeesküvés mániákusok stb. Két külföldi nevet kiemelnék a sok közül, akiknek a véleményét, bármikor meglehet találni a világhálón.
Az egyik Noam Chomsky amerikai tudós, politológus, filozófus, óriás tekintélyű ember, ismert Amerika-bíráló. A másik egy svájci történész, békaktivísta, DanieleGanser, aki még 2015-ben Berlinben, sok ezer ember előtt tartott előadásában, részletezte a 2014-es kijevi puccs eseményeit.
Már napok óta háború van Ukrajnában, Európa hangulata a lehető legrosszabb, mindenki békét szeretne. Mit is lehet ilyenkor mondani? A három nagyhatalom, Kína, Oroszország és az Egyesült Államok le kell mondjon szuperhatalmi törekvéseiről, különösen, ha ez a másik kettő ellen irányul. A világnak együttműködésre és nem háborúzásra van szüksége. Ha ez nem történik meg, bejön a jóslás, elpusztul a világ. Legalább a kis népek, nemzetek, gazdasági, kulturális összefogása valósulna meg, ez már javítana a helyzeten.
Most hallom a hírt, a németek mégis szállítanak fegyvert Ukrajnának, és nagyszabású fegyverkezési programot terveznek. A gonosz mindenütt eléri célját! Ha az oroszok végleg lezárják a gázcsapokat, a német gazdaság súlyos válságba kerülhet.
HollaiHehs Ottó 2022. február 28. (Nyugati Jelen)
*****
Gazdag László
A FALKLANDI HÁBORÚ
Április 2-án volt a Falklandi háború kitörésének 40. évfordulója. 1982. április 2-án a Galtieri tábornok által vezetett argentin katonai junta megtámadta a brit kézen levő Falkland-Malvin szigetcsoportot. A fasiszta rezsimek szokásos receptje volt ez a súlyos gazdasági-társadalmi válságra: külpolitikai kalanddal levezetni a belső feszültségeket, felkorbácsolni a nagy "nemzeti" indulatot. Az argentin tábornokok erősen elszámították magukat, azt hitték, hogy a szintén súlyos problémákkal, például az általános bányászsztrájkkal küszködő Thatcher kormány bénultan tudomásul veszi majd a kész tényeket, a de facto helyzetet. Nem így történt. A Vaslady leküldte a brit flottát, egy Exocet torpedóval a hullámsírba küldték az argentin flotta zászlóshajóját, a Belgramot, visszafoglalták a szigeteket. A fasiszta junta belebukott a katonai kalandba, a tábornokok távoztak, és hamarosan demokratikus választásokat tartottak Argentinában. Akkor még egész Latin-Amerika diktatúrák elnyomása alatt szenvedett. Amikor Ronald Reagan amerikai elnök (1981-1989) lelépett a színről 1989 januárjában, Latin-Amerika összes országában demokrácia volt már, Kuba kivételével! Mint ahogy a Fülöp-szigeteken, Dél-Koreában, Tajvanon is végbement közben a demokratikus fordulat Reagan elnöksége idején. Érdekes, de ezek a tények valahogy elsikkadnak ma már, amikor az egykori hollywoodi színész politikai eredményeit taglalják a politológusok. És hogy közben megállapodott Gorbacsovval a hidegháború befejezéséről? Erről is kevés szó esik ma.
Visszatérve a kiinduló ponthoz, a falklandi háborúhoz! Volt egy komikus mozzanata is! 1981-ben egy angol család úgy döntött, hogy nem várják meg a küszöbön álló apokalipszist, a III. világháborút itt Európában, ahol majd minden elpusztul, és a falkland szigetekre költöztek, a várható kataklizma elől jó messzire. Nos, az ő birkafarmjukon zajlottak a háború legsúlyosabb csatái egy évvel később.
Érdekes késői magyar vonatkozású reagálás volt a falklandi háborúra egy hazai "közgazdász", Pogátsa Zoltán könyve, A rendszerváltás politikai gazdaságtana (Osiris Kiadó, 2016). Pogátsa nekimegy Ronald Reagan és Margareth Thatcher nagyon is eredményes neoliberális gazdaságpolitikájának, összekeverve a neoliberális gazdaságpolitikát a neoliberális társadalompolitikával. Ez persze szinte standard hibája a felkészületlen, elméleti szempontból alulképzett magyar közgazdászoknak, tisztelet a kivételnek. A neoliberális gazdaságpolitika, a szigorú monetarista normatív szabályozás vezette ki a nyugati világot az 1970-es évek súlyos struktúrális válságából, végrehajtva viharos gyorsasággal a világgazdasági korszakváltást, a makroszintű szerkezetváltást. Leépült a konzervatív energia-és nyersanyagfaló nehézipar, felépült romjain a brainigényes, fehérpöpenyes, kreativitásvezérelte új gazdaság. Ezt a váltást nem volt képes végrehajtani a szovjet tömb, a politikai rendszerének merevsége következtében, és ez vezetett a bukásához.
Pogátsa Zoltán, említett könyvében Thatcher falklandi háborúját értelmetlennek titulálja, azokért a távoli juhlegelőkért. Nem a juhlegelőkről szólt a Vaslady döntése, hanem elvekről! És, mint láttuk, eldőlt a dominó, hamarosan bukott Latin-Amerika összes szélsőjobboldali katonai diktatúrája.
Róna Péter, a másik sztár közgazdász szerint Reagan és Thatcher neoliberális gazdaságpolitikája a tőke javára csoportosította át a jövedelmeket a munka rovására. Ugyanakkor szerinte ezzel szemben a korábbi keynesiánusi költségvetési politika ellenkezőleg tette: a munka javára csoportosította át a jövedelmeket a tőke oldaláról. Nos, Thatcher 1979-ben a font-sterling árfolyamának megerősítésével, az infláció letörésével kezdte, aminek következtében gyorsan emelkeni kezdett az 1970-es évtizeben még végig stagnáló reálbér-és nyugdíjszínvonal. Éppen a piaci kereslet, a fogyasztás fellendülése húzta magával a brit gazdaságot! Nem véletlen, hogy három választást is megnyert a Vaslady, és ha a toryk egy elmebeteg pillanatukban nem váltják le 1990 novemberében, a következőt is megnyerte volna. Egyébként egy adóemelési törvényjavaslat erőltetésébe bukott bele!
Ronald Reagan a dollár megerősítésével, az infláció letörésével kezdte szintén, nyolc év alatt 40 millió új munkahelyet teremtett, és a nyolcvanas évek lett a "fogyasztói társadalom", tehát a nagy életszínvonal javulás évtizede Amerikában is.
Az már szinte komikus, hogy Pogátsa Zoltán említett könyve szerint a Thatcher, Reagan, Mitterrand, stb. által követett neoliberális, monetarista gazdaságpolitika afféle kisiklás volt, majd megbukott, és a nyugati világ visszatért a neokeynesiánusi szociáldemokrata (?) politikához. Ekkora szamárságot a magyar közgazdaságtan diszciplínában az elmúlt 40-50 évben nem írt le még senki! Ma már az egész nyugati világban a neoliberális gazdaságpolitika, a normatív, mindenkire érvényes monetáris szabályozás érvényesül, vagyis a gazdasági törvényeket visszahelyzeték mindenütt a jogaiba. Ez oldalfüggetlen dolog, mind a baloldali, mind a jobboldali kormányok ezt követik. Svédországban Olof Palme szociáldemokrata kormánya vette át a Vaslady receptjeit: leépítették a veszteséges nehézipar dotációit, hagyták érvényesülni a piac szelekciós törvényeit a gazdaságban. De csak ott! Palme alapelve: "Kapitalista motor a termelésben, szocializmus az elosztásban"! Például a Volvo autóipari óriást sem voltak hajlandók megmenteni az adófizetők pénzén, ma már kínai tulajdonban van, de ez a svédeket nem zavarja.
Teljesen más kérdés a neolibeális társadlaompolitika, amely az USA-t jellemzi, ahol a gazdasági törvényeket, a piac szelekciós szerepét kiterjesztik a gazdaságon kívüli szférákra is: "öngondoskodás" elve. De ez már egy más történet.
A FALKLANDI HÁBORÚ
Április 2-án volt a Falklandi háború kitörésének 40. évfordulója. 1982. április 2-án a Galtieri tábornok által vezetett argentin katonai junta megtámadta a brit kézen levő Falkland-Malvin szigetcsoportot. A fasiszta rezsimek szokásos receptje volt ez a súlyos gazdasági-társadalmi válságra: külpolitikai kalanddal levezetni a belső feszültségeket, felkorbácsolni a nagy "nemzeti" indulatot. Az argentin tábornokok erősen elszámították magukat, azt hitték, hogy a szintén súlyos problémákkal, például az általános bányászsztrájkkal küszködő Thatcher kormány bénultan tudomásul veszi majd a kész tényeket, a de facto helyzetet. Nem így történt. A Vaslady leküldte a brit flottát, egy Exocet torpedóval a hullámsírba küldték az argentin flotta zászlóshajóját, a Belgramot, visszafoglalták a szigeteket. A fasiszta junta belebukott a katonai kalandba, a tábornokok távoztak, és hamarosan demokratikus választásokat tartottak Argentinában. Akkor még egész Latin-Amerika diktatúrák elnyomása alatt szenvedett. Amikor Ronald Reagan amerikai elnök (1981-1989) lelépett a színről 1989 januárjában, Latin-Amerika összes országában demokrácia volt már, Kuba kivételével! Mint ahogy a Fülöp-szigeteken, Dél-Koreában, Tajvanon is végbement közben a demokratikus fordulat Reagan elnöksége idején. Érdekes, de ezek a tények valahogy elsikkadnak ma már, amikor az egykori hollywoodi színész politikai eredményeit taglalják a politológusok. És hogy közben megállapodott Gorbacsovval a hidegháború befejezéséről? Erről is kevés szó esik ma.
Visszatérve a kiinduló ponthoz, a falklandi háborúhoz! Volt egy komikus mozzanata is! 1981-ben egy angol család úgy döntött, hogy nem várják meg a küszöbön álló apokalipszist, a III. világháborút itt Európában, ahol majd minden elpusztul, és a falkland szigetekre költöztek, a várható kataklizma elől jó messzire. Nos, az ő birkafarmjukon zajlottak a háború legsúlyosabb csatái egy évvel később.
Érdekes késői magyar vonatkozású reagálás volt a falklandi háborúra egy hazai "közgazdász", Pogátsa Zoltán könyve, A rendszerváltás politikai gazdaságtana (Osiris Kiadó, 2016). Pogátsa nekimegy Ronald Reagan és Margareth Thatcher nagyon is eredményes neoliberális gazdaságpolitikájának, összekeverve a neoliberális gazdaságpolitikát a neoliberális társadalompolitikával. Ez persze szinte standard hibája a felkészületlen, elméleti szempontból alulképzett magyar közgazdászoknak, tisztelet a kivételnek. A neoliberális gazdaságpolitika, a szigorú monetarista normatív szabályozás vezette ki a nyugati világot az 1970-es évek súlyos struktúrális válságából, végrehajtva viharos gyorsasággal a világgazdasági korszakváltást, a makroszintű szerkezetváltást. Leépült a konzervatív energia-és nyersanyagfaló nehézipar, felépült romjain a brainigényes, fehérpöpenyes, kreativitásvezérelte új gazdaság. Ezt a váltást nem volt képes végrehajtani a szovjet tömb, a politikai rendszerének merevsége következtében, és ez vezetett a bukásához.
Pogátsa Zoltán, említett könyvében Thatcher falklandi háborúját értelmetlennek titulálja, azokért a távoli juhlegelőkért. Nem a juhlegelőkről szólt a Vaslady döntése, hanem elvekről! És, mint láttuk, eldőlt a dominó, hamarosan bukott Latin-Amerika összes szélsőjobboldali katonai diktatúrája.
Róna Péter, a másik sztár közgazdász szerint Reagan és Thatcher neoliberális gazdaságpolitikája a tőke javára csoportosította át a jövedelmeket a munka rovására. Ugyanakkor szerinte ezzel szemben a korábbi keynesiánusi költségvetési politika ellenkezőleg tette: a munka javára csoportosította át a jövedelmeket a tőke oldaláról. Nos, Thatcher 1979-ben a font-sterling árfolyamának megerősítésével, az infláció letörésével kezdte, aminek következtében gyorsan emelkeni kezdett az 1970-es évtizeben még végig stagnáló reálbér-és nyugdíjszínvonal. Éppen a piaci kereslet, a fogyasztás fellendülése húzta magával a brit gazdaságot! Nem véletlen, hogy három választást is megnyert a Vaslady, és ha a toryk egy elmebeteg pillanatukban nem váltják le 1990 novemberében, a következőt is megnyerte volna. Egyébként egy adóemelési törvényjavaslat erőltetésébe bukott bele!
Ronald Reagan a dollár megerősítésével, az infláció letörésével kezdte szintén, nyolc év alatt 40 millió új munkahelyet teremtett, és a nyolcvanas évek lett a "fogyasztói társadalom", tehát a nagy életszínvonal javulás évtizede Amerikában is.
Az már szinte komikus, hogy Pogátsa Zoltán említett könyve szerint a Thatcher, Reagan, Mitterrand, stb. által követett neoliberális, monetarista gazdaságpolitika afféle kisiklás volt, majd megbukott, és a nyugati világ visszatért a neokeynesiánusi szociáldemokrata (?) politikához. Ekkora szamárságot a magyar közgazdaságtan diszciplínában az elmúlt 40-50 évben nem írt le még senki! Ma már az egész nyugati világban a neoliberális gazdaságpolitika, a normatív, mindenkire érvényes monetáris szabályozás érvényesül, vagyis a gazdasági törvényeket visszahelyzeték mindenütt a jogaiba. Ez oldalfüggetlen dolog, mind a baloldali, mind a jobboldali kormányok ezt követik. Svédországban Olof Palme szociáldemokrata kormánya vette át a Vaslady receptjeit: leépítették a veszteséges nehézipar dotációit, hagyták érvényesülni a piac szelekciós törvényeit a gazdaságban. De csak ott! Palme alapelve: "Kapitalista motor a termelésben, szocializmus az elosztásban"! Például a Volvo autóipari óriást sem voltak hajlandók megmenteni az adófizetők pénzén, ma már kínai tulajdonban van, de ez a svédeket nem zavarja.
Teljesen más kérdés a neolibeális társadlaompolitika, amely az USA-t jellemzi, ahol a gazdasági törvényeket, a piac szelekciós szerepét kiterjesztik a gazdaságon kívüli szférákra is: "öngondoskodás" elve. De ez már egy más történet.
*****
Az ukrán háború kitörésének bűnösei
Az elmúlt években egyre gyakrabban hallunk arról, hogy „Oroszország veszélyezteti a globális biztonságot”, „fejleszti fegyveres erőit, növeli csapásmérő képességét”, „fegyveres erőit az ukrán határ közelébe telepíti át”, „meg akarja támadni Ukrajnát”, és lehetne sorolni … Az elmúlt hetekben ezek a hangok felerősödtek. Ugyanakkor az USA és az egész nyugati világ hallgatott, egy könnycseppet sem ejtettek, amikor donyecki és luganszki elszakadt körzeteket az ukránok 8 éven keresztül lőtték és 15 000 ember és 200 gyermek halálát okozták.
Az amerikai és a nyugati megrendelésre készített tudósítások az Európában kialakult helyzetet egyoldalúan a saját szemüvegükön keresztül vizsgálva tálalják a közvélemény elé. A nyugati média és az amerikai véleménycunami elnyomja az Oroszország és szövetségesei által közvélemény elé tárt információit.
„Az igazság, ha tudni akarjuk, lehetővé teszi számunkra, hogy másképp lássuk a dolgokat, és a tényeket annak alapján ítéljük meg, amik, és nem annak alapján, ahogyan azokat elénk tálalják.” – írta Viganó érsek az ukrajnai helyzet elemzése kapcsán.
A háborúhoz vezető okok között az igen széles skálán mozgó okok mellett leinkább a rendszerváltást követő globálstratégiai változások és a volt szocialista országok téves stratégiai elképzelései említhetők. Ezek alapján vonhatunk le következtetéseket arról is, hogy ki vagy kik a bűnösei az orosz-ukrán háború kitörésének.
1990-es éveket követően az USA-ban stratégiaváltás következett be. Az új stratégia a Bush által 2002 szeptember 21.-én kiadott 33 oldalas Nemzetbiztonsági Stratégia részévé vált. „Célja az új világrend megvalósítása és védelme”, melynek lényege: „Nem fogunk habozni, hogy egyedül cselekedjünk, és önvédelemhez való jogunkat megelőző csapás formájában is gyakorolni fogjuk, ha szükséges”. Ha valamely nemzet az USA-hoz fogható hatalomra tenne szert, az az USA-val való háborút kockáztatja.
„Az elnöknek nincs szándékában megengedni, hogy bármely nemzet behozza azt a nagy előnyt, amit az USA a Szovjetunió több, mint egy évtizeddel ezelőtti bukása óta elért. … Erőink elégségesek ahhoz, hogy elriasszák potenciális ellenségeinket attól, hogy olyan katonai erőt építsenek ki, mely az Egyesült Államokéhoz mérhető”.
Vagyis: Amerikának nem érdekszférája van, hanem – mint azt Georg Friedman stratégiai elemző is elmondta – érdekei vannak, és érdekeit ott védi meg, ahol azt veszélyeztetve érzi. Napjainkban az USA érdekeit Kína mellett Oroszország veszélyezteti. Megfékezésére a terület kínálja magát Ukrajna révén, melyet – birodalmi törekvéseinek megfékezése érdekében – el kell szakítani Oroszországtól, és melyet az USA stratégiai hídfőnek szán egy esetleges Oroszországgal szembeni megmérettetéshez. Semleges státuszának fenntartása ezért nem érdeke!
Az amerikai politológus, kormányzati tanácsadó és publicista Zbigniew Brzezinski a Nagy sakktábla (The Grand Chessboard) című 2017-ben megjelent híres könyvében azt írja, hogy új világrend van kialakulóban, amelyet az Egyesült Államoknak kell vezetnie, Oroszországgal szemben. Véleménye szerint Ukrajna az eurázsiai sakktáblán egy fontos szerepet tölt be, mint geopolitikai középpont. Oroszországnak szüksége van Ukrajnára, mert Oroszország Ukrajnával birodalom, nélküle csak egy nagy ország. Mert Ukrajna nélkül Oroszország nem világhatalom, hanem csak regionális hatalom – amit Obama mindig is hangsúlyozni szokott.
Ebbe a globálstratégiai elképzelésbe illeszkedik szervesen az USA azon törekvése, hogy Ukrajnát kivonja Oroszország hatalmi erőteréből.
Ebbe az elképzelésbe illik bele Georg Friedman által közölt narratíva is, mely szerint „az USA legfontosabb érdeke az elmúlt 100 évben, az első és a második világháborúban, valamint a hidegháborúban abban állt, hogy Németország és Oroszország viszonya miként alakul. Mert ha ezek az érdekek összefonódnak, akkor ez lenne az egyedüli hatalom a világon, ami ránk (az USA számára – kiemelés tőlem) nézve veszélyt jelentene. A mi legfontosabb érdekünk, hogy ez az eset ne következzen be.”
Németország és általában a Nyugat politikája gyökeresen megváltozott az Oroszországot és Kínát megcélzó Wolfowitz-doktrína 1992-es elfogadása miatt, amely tartós USA katonai jelenlétet követelt hat kontinensen, hogy „elriasszon minden lehetséges versenytársat, még attól is, hogy nagyobb regionális vagy globális szerepre aspiráljon”.
Itt kívánom megjegyezni azt a kevesek által ismert, az USA katonai akadémiáin ma is tanított a Wolfowitz Doktrina néven ismert 1992- ben kidolgozott első és legfontosabb globálstratégiai alapelvet, mi szerint:
Ez lényegében a régi Heartland (szívország) elmélet, amelyet az angol geográfus Halford Mackinder írt 1904-ben („The Geographical Pivot of History“), és amelyet a mai napig tanulniuk kell az amerikai tiszteknek. Ennek lényege:
Aki uralkodik Kelet-Európán, uralkodik a szívországon. Aki uralkodik a szívországon, uralkodik a világszigeten (ez Eurázsia). Aki uralkodik Eurázsián, uralkodik az egész világon.
Az USA stratégiai célja, hogy egy Eurázsiában domináló hatalom létrejöttét megakadályozza. Emiatt akarja az Egyesült Államok visszaszorítani Oroszországot, meg akar akadályozni egy eurázsiai gazdasági együttműködést, amelyet már De Gaulle akart és amelyről most Putyin álmodik: szabadkereskedelem Lisszabontól Vlagyivosztokig.
Ugyanúgy George Friedmann, a Stratfor politológusa egy élő adásban mondta, hogy ez „már 100 éve az Egyesült Államok célja, megakadályozni egy eurázsiai kontinentális hatalom létrejöttét, mert ez komoly veszélyt jelentene Amerikának. Eurázsiát talán nem lehet meghódítani, de akkor legalább a nemzeteket egymás ellen kellene felheccelni és az egyensúlyból kiütni. És ez az amerikai külpolitikának a második alapelve:
Hogy ne legyenek erős államok, hanem gyenge, összeveszett társadalmak, amelyeken uralkodni lehet, ahhoz kell a káosz megteremtése.”
„Az USA nem képes egész Eurázsiát elfoglalni. Katonailag nem tudunk mindenütt ott lenni, de a harcoló feleket tudjuk támogatni politikailag, katonailag, anyagilag és tanácsadókkal. … Mint impérium megtehetjük, hogy bárhol beavatkozunk.” – mondja Friedman. A beavatkozás egyik módszere az USA-nak tehát az, hogy egymás ellen uszítja a szemben álló feleket.
Joe Biden még alelnökként úgy utalt Ukrajnára egy Németországban tartott biztonsági konferencián, mint amely "Lviv-től Harkovig" tart. Ez annak előrejelzése volt, hogy Ukrajna keleti része, mely összeköti Oroszországot a Krímmel, Oroszország része lesz.
Az új világ kulcsa Ukrajna. Az oroszoknak már régen az asztalon voltak a kártyái, de az Egyesült Államok sem tétováztak. Amit az oroszok minimálisan követelnek, az egy semleges és nem egy nyugatpárti, katonai blokkon kívüli Ukrajna. (Friedman 2015. február)
Ez nem véletlen, hiszen 2015 januárjában Ben Hodges tábornok, az USA európai katonai parancsnoka Ukrajnába látogatott. Georg Friedman stratégiai elemző szerint Hodges megbízatása volt, hogy Romániában, Bulgáriában, Lengyelországban és a balti államokban csapatokat állítson fel (a NATO keretein kívül!), hogy a Fekete tenger és a Keleti tenger között a területet biztosítsa a tervezett „anti-orosz biztonsági öv” létrehozása céljából.
Egyértelműen megállapítható, hogy a főbűnös az Amerikai Egyesült államok mindenkori vezetői, de különösen a barátságtalan külpolitikát hirdető Joe Biden elnök, aki a regnálásának kezdetén nyíltan megnevezte ellenségeit, köztük, mint legfőbb ellenséget, Oroszországot. Biden keményen folytatta az USA külpolitikai alapelveinek megvalósítását: hogy ne legyenek erős államok, hanem gyenge, összeveszett társadalmak, amelyeken uralkodni lehet, ahhoz kell a káosz megteremtése. (Lásd: Majdan és egy sor ország belügyeibe való beavatkozását). Uralkodni Európán, megakadályozni egy eurázsiai kontinentális hatalom létrejöttét, a nemzeteket egymás ellen felheccelni és az egyensúlyból kiütni, a harcoló feleket politikailag, katonailag, anyagilag és tanácsadókkal támogatni. Ez folyik most Ukrajnában és a szankciók révén Európa gazdasági meggyengítése.
Bűnös az Amerikai Egyesült Államok vezetése alatt lévő NATO is. A híradások kevésbé szóltak arról, hogy az Egyesült Államok és a NATO a Varsói Szerződés fegyveres erőinek keleti kivonását követően egy folyamatosan és viszonylag rejtve egy „lopakodó stratégiai előrevonást” hajtottak és hajtanak végre az Oroszország határaihoz közeli térségekbe, fegyverrendszereket telepítenek, haditechnikai eszközökkel, katonai oktatókkal, tanácsadókkal és pénzzel segíti a NATO-ba újonnan belépő országokat, valamint a NATO és az Európai Unión kívüli nyugatbarát Ukrajnát, és építik ki a stratégiai vezetés rendszerét a volt szocialista országok területén.
Emiatt a szovjet csapatok Közép- kelet Európából való kivonását követően megszűnt a szovjetek hatalmi dominanciája a régióban, a térség stratégiai egyensúlya fokozatosan Amerika és Európa javára tolódott el, megsértve ezzel a biztonság egyenlő és oszthatatlanság elvét. Katonai szemmel értelmezve, a stratégiai egyensúly megbomlása mellett, a térségben a szovjetek hadászati csoportosításainak „biztonsági zónáját” a csapatkivonást követően a NATO tudhatta magáénak. A két nagyhatalom közötti „érintkezés vonala” nyugatról, Oroszország nyugati és dél-nyugati határainak közvetlen közelébe tevődött át, ami Oroszország veszélyérzetét – sok más fontos tényező mellett – növelte.
NATO-bővítés elutasítása először az 1993 októberében elfogadott új oroszországi katonai doktrínában öltött testet. Ez a dokumentum az Oroszországi Föderációt kívülről érintő katonai veszélyek létező és potenciális forrásai közé sorolja a „katonai tömböknek és szövetségeknek az Oroszországi Föderáció katonai érdekei kárára megvalósuló kiszélesítését”.
Az oroszországi külpolitika félhivatalosan először 1995-ben próbált meg egy kompromisszumos megoldás irányában tájékozódni a NATO tervezett kibővítésével kapcsolatban. Moszkva és Washington konzultált bizonyos feltételek kialkudásának céljából a bővítés elfogadásáért cserébe. A feltételek között volt a nukleáris fegyverek és külföldi csapatok telepítésének tilalma az újonnan felveendő országok területén (amelyek azóta egyoldalú – bár csak ideiglenes – NATO kötelezettség-vállalásként nyertek megfogalmazást).
Ma is vita tárgyát képezi, hogy a szovjet fegyveres erők Kelet-Európából való kivonásának feltételeként az USA és a NATO akkori tagállamai elfogadták-e, lemondtak-e a keleti terjeszkedésről? A válasz pedig egyértelműen igen! 1991-ben a NATO ígéretet tett a Kremlnek, hogy egy centiméterrel sem terjeszkedik keleti irányba.
Jens Stoltenberg jelenlegi NATO-főtitkár szerint ilyen ígéret "soha nem hangzott el". Ennek ellenkezőjére ma már bizonyítékokkal is rendelkezünk!1
A németországi Münchenben tartott biztonsági tanácskozáson megismételték, hogy Oroszország a felelős az ukrajnai válságért, és ha a Kreml úgy dönt, hogy megszállja a közép-európai országot, akkor példátlan szankciókkal kell szembenéznie.
A tanácskozás idején 2022. február 18.-án hozza nyilvánosságra a Der Spiegel című német magazin azt a bizalmas dokumentumot, amely ellentmond annak a nyugati narratívának, amely szerint a NATO soha nem ígérte meg Oroszországnak, hogy nem terjeszkedik kelet felé. A magazin által közzé tett bizalmas dokumentum megerősíti, hogy a NATO megszegte ígéretét, miszerint nem terjeszkedik kelet felé.
A Der Spiegel szerint a szóban forgó dokumentumot Joshua Shifrinson amerikai politológus találta meg a brit nemzeti levéltárban. A szöveg részletezi az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország külügyminisztériumainak vezetői között 1991. március 6-án a németországi Bonnban tartott találkozót a lengyelországi és más kelet-európai országok helyzetével kapcsolatos biztonsági kérdésekről. A dokumentumból kiderül, hogy a britek, az USA, a németek és a franciák egyetértettek abban, hogy a kelet-európai országok NATO-tagsága "elfogadhatatlan", ami ellentmond az Atlanti Szövetség főtitkárának közelmúltbeli nyilatkozatainak.
A feloldott titkosítású dokumentum szerint 1990-ben a kettő plusz négy formátumban tartott, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság, valamint Franciaország, a Szovjetunió, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok között a Németország jövőjéről szóló végleges megállapodásban, amelyet az év végén Moszkvában írtak alá, a résztvevők kifejezték azon elhatározásukat, hogy a koalíció bővítését korlátozni kell. „…világossá tettük, hogy a NATO-t nem terjesztjük ki az Elbán túlra. Ezért nem tudjuk felajánlani Lengyelországnak és más kelet-európai országoknak a NATO-tagság lehetőségét" - mondta akkor Jürgen Chrobog, a Német Szövetségi Köztársaság képviselője.
A dokumentum idézi Raymond Seitz amerikai képviselő szavait is, aki szerint : "A Kettő plusz négyes tárgyalásokon és más tárgyalásokon világossá tettük a Szovjetunió számára, hogy nem kívánjuk kihasználni a szovjet csapatok Kelet-Európából való kivonását. [...] a NATO sem hivatalosan, sem informálisan nem fog kiterjedni keletre".
1990. május 17-én Brüsszelben a NATO akkori főtitkára, Manfred Hermann Wörner a következő szavakat mondta: "Maga az a tény, hogy nem vagyunk hajlandóak NATO-csapatokat a Német Szövetségi Köztársaságon kívülre telepíteni, szilárd biztonsági garanciákat nyújt a Szovjetuniónak". Ezért fel kell tennünk a kérdést, hogy hol vannak most ezek a garanciák.
Vlagyimir Putyin orosz elnök többször is megkérdezte, hogy hol vannak ezek a biztonsági garanciák? 2021 júniusában Putyin nyomatékosította, hogy a NATO nem tartotta be ígéretét, miszerint nem terjeszkedik Oroszország határai felé. "A Szovjetunió idején a Szovjetunió akkori vezetőjének, Mihail Gorbacsovnak szóban megígérték, hogy a NATO nem fog kelet felé terjeszkedni. És hol vannak ezek az ígéretek?"
Majd decemberben Putyin ismét hangsúlyozta, hogy a NATO megígérte, hogy egy centimétert sem fog kelet felé terjeszkedni. "Egy centit sem keletre, mondták nekünk az 1990-es években. És akkor mi van? Becsaptak minket. Alapvetően szégyentelenül becsaptak bennünket" - mondta az orosz elnök, és megjegyezve, hogy a NATO bővítésének már öt hulláma volt.
A dokumentum szerint az akkori amerikai külügyminiszter, James Baker "határozott biztosítékokat" adott szovjet kollégájának, Eduard Sevardnadzének, hogy "a NATO joghatósága vagy erői nem mozdulnak kelet felé". Másrészt azt is közölte a szovjet kancellárral Moszkvában, hogy a szövetség "egy centit sem mozdul kelet felé". Másnap, 1990. február 10-én Helmut Kohl, az egyesült Németország későbbi kancellárja megismételte ugyanezt az ígéretet Gorbacsovnak.
"Úgy véljük, hogy a NATO-nak nem kellene kiterjesztenie tevékenységének körét. Meg kell találnunk egy ésszerű megoldást. Jól értem a Szovjetunió biztonsági érdekeit" - mondta akkor Kohl. (RT)
A Der Spiegel által közzétett dokumentumról Willy Wimmer, a német védelmi minisztérium volt államtitkára (1985-92) az RT-nek adott nyilatkozataiban azt mondja, hogy "a NATO kelet-európai terjeszkedése jogos fenyegetettségérzetet kelt Oroszországban, mert ellentétes a szövetség saját ígéreteivel". "Akkoriban nagyon jól megértettük a mai problémákat, ezért Németország akkoriban úgy döntött, hogy nem fogadja el a NATO-csapatokat az egykori Német Demokratikus Köztársaság területén, és a NATO terjeszkedését az Odera folyóra korlátozza" - mondta Wimmer, aki 1994 és 2000 között az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) alelnöke volt.
Röviden, a NATO által a Szovjetunió felbomlása és a Varsói Szerződés megszűnése előtt tett ígéretek egyértelműen olyan alku tárgyai voltak, amelyek csak arra szolgáltak, hogy megpecsételjék a Nyugat győzelmét a Szovjetunió felett.
Valószínűleg a Szovjetunió akkori elnöke, Mihail] Gorbacsov túlbecsülte az Egyesült Államok és a NATO őszinteségét, noha Wimmer nyilatkozatai szerint Németország és az európai közösség központi célja akkoriban "a nagyon óvatos közeledés Kelet-Európához és a mindenkivel való együttműködés" volt.
A fentiek alapján nevetséges és cinikus Scholznak a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) 03.17.-i esti rendezvényén nyilvánosan kifejtett véleménye az ukrajnai háborúról. A Nyugat és Moszkva közötti hidegháborús viszony normalizálását szolgáló hetvenes évekbeli úgynevezett német keleti politika egyik kidolgozójaként számontartott SPD-s politikus, Egon Bahr születésének századik évfordulójának alkalmából tartott fórumon kijelentette, hogy Vlagyimir Putyin vissza akarja forgatni az idő kerekét.
„Az orosz elnök vissza akar térni abba a letűnt korba, amelyben a nagyhatalmak felosztották egymás között a világot, és Putyin a közép- és kelet-európai térség országait csupán ütközőzónának és befolyási övezetnek tekinti.” – idézték német hírportálok a kancellárt. Az USA és a Nyugat is nem ennek tekintik? Ők terjesztették ki erre a területre az érdekszférájukat!
Amikor Hans-Dietrich Genschernek le kellett mondania a Német Szövetségi Köztársaság külügyminiszteri tisztségéről, megkezdődött a NATO keleti irányú terjeszkedése.
A jelenlegi helyzet kialakulásáért a volt szocialista országoknak is vállalniuk kell a felelősséget.
A volt szocialista országok volt és új vezetői a katonai blokk-semlegesség és a nyugati és keleti hadászati csoportosítások közötti közvetlen érintkezési vonal felszámolása helyett, a NATO-csatlakozásukkal átadták a területüket az amerikai (NATO) érdekszféra várható keleti irányú kiterjesztéséhez.
1991. július 1-jén a Vaclav Havel által elnökölt, a Varsói Szerződés feloszlatását kimondó prágai ülésen Genagyij Janajev szovjet alelnök felszólította a NATO-t, hogy „kövesse a példát és oszlassa fel magát. A tanácskozásról kiadott zárókommüniké azonban egyszerűen >az összeurópai struktúrák felé való haladás< szükségességéről beszélt. A közép- és kelet-európaiak nem voltak hajlandók semmi olyat kiejteni a szájukon, amiből azt lehetett volna kiolvasni, hogy a NATO oszlassa fel magát”.2
A volt szocialista államok vezetőinek egyike sem lépett fel olyan biztonságpolitikai gondolattal, hogy a katonai elkötelezettség helyett a katonai blokk-semlegességet válasszuk. Ismert tény, hogy Für Lajos, valószínű amerikai nyomásra, 1990. június 13-14-én Berlinben, a Honvédelmi Miniszteri Bizottság 25. ülésén javasolta, hogy a tagországok kezdjenek hozzá egy összeurópai biztonsági rendszer megteremtéséhez. Így sem a NATO feloszlatására, sem pedig a katonai blokkon kívüliségre esély sem volt.
Ezzel kódolva volt egy új hidegháború felé vezető út, hiszen a NATO léte, a katonai erőegyensúly megbomlása és a volt szocialista országok NATO-ba való integrálása, majd Ukrajna USA érdekszférájába helyezésének kísérlete az ún. „vörös vonal” átlépését jelentette és továbbra is veszélyeztette Oroszország és szövetségeseinek biztonságát.
E helyzet létrejöttét megakadályozhattuk volna azzal, hogy a rendszerváltást követően a volt szocialista országok a NATO helyett a katonai blokk-semlegességet választották volna. Ezzel létrejött volna a Keleti tengertől a Fekete tengerig húzódó többszáz kilométer széles biztonsági sáv, amely elválasztotta volna a nyugati (NATO) és a keleti haderőcsoportosításokat egymástól, s egyszer s mind megakadályozták volna a NATO erők kelti irányú terjeszkedését Oroszország határainak közvetlen közelébe.
A jelen helyzet kialakulásáért az Európai Uniónak is vállalnia kell a felelősséget.
Az Európai Unió diszkriminatív és a kettős mércén alapuló politikája is hozzájárult az orosz-ukrán feszültségek fokozódásához. A kisebbségek jogfosztottságának (orosz, magyar) hallgatólagos elfogadásával, az ukrán vezetés Minszki megállapodásokat felrúgó (végre nem hajtó) magatartásának szó nélkül hagyásával és annak az oroszokon való egyoldalú követelésével, végül az elszakadt Donyecki és Luganszki terület lakói ellen elkövetett, nyolc éve tartó népírtásnak stb. hallgatólagos elfogadásával jelentős mértékben hozzájárult a két ország közötti feszültség eszkalációjához.
A Haló Noviny cseh portál egy rovatban azzal vádolta a Nyugatot, hogy elárulta Ukrajnát. A portál szerint "Az USA és más nyugati országok manipulálták és megtévesztették Ukrajnát, hogy csatlakozzon az EU-hoz és a NATO-hoz, és ezzel Oroszország ellenségévé tették. És amikor a válság eszkalálódott, elárulták. Cinikusan kijelentették, hogy katonailag nem segítenek neki, de erkölcsileg támogatják, és legfeljebb fegyvereket küldenek. Átadták Oroszországnak".
Az Európai Unió átvette az USA globálstratégiai módszerét: mindenütt katonailag nem lehetnek ott – mint ahogyan azt az USA vallja – de a harcoló feleket tudja támogatni politikailag (nyomásgyakorlás az ellenfélre, média túlsúly révén hamis tájékoztatás), katonailag (fegyverek, fegyverrendszerek küldése és logisztikai támogatás, kiképzés), anyagilag (pénzügyi támogatás, az ellenfél pénzügyi-gazdasági megfojtása) és katonai tanácsadókkal. Ezt „távolból irányított és támogatott háborúként” is nevezhetnénk.
És akkor még nem beszéltünk az ukrán elnökről, aki 8 év alatt nem hajtotta végre a Minszki megállapodásokat és folyamatosan lövette a két elszakadt régió békés lakosságát. Feladta Ukrajna semleges státuszát, atomfegyvert követelt Ukrajna számára, hozzájárult amerikai rakétarendszer telepítéséhez és megtiltotta a kisebbségek nyelvhasználatát. Tevékenységével azt a látszatot keltette, mintha a szakadár területek nem is tartoznának Ukrajnához, mintha lemondott volna róluk, a mindennapi szükségleteket és szolgáltatásokat sem biztosította számukra.
Az orosz-ukrán háború – az USA külpolitikai alapelveinek és stratégiai elképzeléseinek komplex gyakorlati megoldása.
A Global Times rámutatott az USA óriási szerepére az ukrán válságban. A portál szerint a konfliktus megoldásának kulcsa az államok által vezetett NATO volt.
Tulsi Gabbard volt amerikai kongresszusi képviselőnő egy interjúban elmondta: „Biden nagyon könnyen megakadályozhatna egy háborút Oroszországgal, ha garanciát adna arra, hogy Ukrajna nem lesz NATO-tag". Amit mondott, az a teljes igazság, de a mainstream amerikai média sajnos nemcsak szelektíven figyelmen kívül hagyta ezt az igazságot, hanem szándékosan kihasználta és elősegítette az ukrán nép szenvedését" - áll a cikkben.
Összegezve Ukrajna kapcsán az orosz-amerikai feszültség rohamos eszkalálódását és a háborúhoz vezető okokat, az alábbiakat állapíthatjuk meg:
Ha az Egyesült Államok fentiekben taglalt külpolitikai alapelveit és stratégiai elképzeléseit górcső alá vetjük, és felvázoljuk mellé Oroszország biztonságpolitikai elképzeléseit és aggályait, akkor egyértelművé válik, hogy az orosz-ukrán háború kódolva volt, kitűnik, hogy milyen érdekek fűzik az Egyesült Államokat az orosz-ukrán háborúhoz és annak minél további elhúzódásához.
Fülünkbe csengenek az USA fentebb leírt külpolitikai alapelvei és stratégiai elképzelései:
„Az elnöknek nincs szándékában megengedni, hogy bármely nemzet behozza azt a nagy előnyt, amit az USA a Szovjetunió több, mint egy évtizeddel ezelőtti bukása óta elért. … Erőink elégségesek ahhoz, hogy elriasszák potenciális ellenségeinket attól, hogy olyan katonai erőt építsenek ki, mely az Egyesült Államokéhoz mérhető Ez Oroszországról és az orosz-európai viszonyról is szól.” – Joe Biden ébresztőt fújt!
„Nem szabad hagyni, hogy bármilyen rivális bárhol erősödjön. Minden ellenséges hatalmat abban kell akadályozni, hogy domináljon egy régióban.“ El kell riassztani minden lehetséges versenytársat, még attól is, hogy nagyobb regionális vagy globális szerepre aspiráljon – a fő ellenség Kína és Oroszország.
„Új világrend van kialakulóban, amelyet az Egyesült Államoknak kell vezetnie, Oroszországgal szemben.”
„Oroszország Ukrajnával birodalom, nélküle nem világhatalom, hanem csak regionális hatalom” – ki kell vonni Oroszország érdekszférájából. Oroszország birodalmi ambícióit meg kell törni!
Ha „Németország és Oroszország érdekei összefonódnak, akkor ez lenne az egyedüli hatalom a világon, ami ránk (az USA számára – kiemelés tőlem M. Gy) nézve veszélyt jelentene. A mi legfontosabb érdekünk, hogy ez az eset ne következzen be.” – cél az orosz-német kapcsolatok rombolása.
„Az Egyesült Államok célja, Uralkodni Európán, megakadályozni egy eurázsiai kontinentális hatalom létrejöttét, mert ez komoly veszélyt jelentene Amerikának.” – az EU gyengítése (szankciók hatása), Oroszország erre irányú tevékenységének fékezése vagy megakadályozása.
Eurázsiát talán nem lehet meghódítani, de akkor legalább a nemzeteket egymás ellen kellene felheccelni és az egyensúlyból kiütni – ez történik ma az orosz-ukrán háborúban: politikai, gazdasági, katonai segítség.
Oroszország 1993 óta nehezményezi a NATO keleti irányú bővítését és potenciális forrásai közé sorolja a „katonai tömböknek és szövetségeknek az Oroszországi Föderáció katonai érdekei kárára megvalósuló kiszélesítését”. Amit minimálisan követelnek, az egy semleges és nem egy nyugatpárti, katonai blokkon kívüli Ukrajna.
Az USA 2004 óta nem volt hajlandó Putyinnal szóba állni, többször is figyelmeztető jelzést adott az Egyesült Államok és a NATO felé, hogy eddig és ne tovább!
Az egypólusú világrendszer megváltoztatása érdekében megalakult a Sanghaji Együttműködés Szervezete, amely egy későbbi ázsiai biztonsági struktúra magvát képezhetné. Ezt nem jó szemmel nézte az USA.
A 2004-ben elfogadott új katonai doktrínájában bevezeti a hagyományos fegyverekkel mérendő megelőző csapás fogalmát (bizonyos értelemben lemásolva a 2002. évi amerikai nemzetbiztonsági stratégai vonatkozó elemeit, mely szerint „az önvédelemhez való jogukat megelőző csapás formájában is gyakorolni fogják, ha szükséges”.
2018. március elsején kemény figyelmeztetést küldött az USA-nak és szövetségeseinek: „Oroszországot nem sikerült visszafogni! Oroszország a legerősebb atomhatalom volt és maradt, nincs más ország, amely jelenleg olyan fegyverekkel rendelkezne, mint Oroszország” – mondta az orosz elnök. Senki se kételkedjen abban, hogy Oroszország meg fogja védeni magát. Putyin elnök kijelentette, hogy a fegyverek erejét arra kívánja felhasználni, hogy tárgyaló asztalhoz hívja az USA-t a béke további megerősítése céljából, ami eredménytelen maradt.
2021 januárjában a Világgazdasági Fórumon újabb figyelmeztetést küldött a világnak: „Minden okunk megvan, hogy azt gondoljuk, tovább nő majd a feszültség.
A világ mostani helyzete sok szempontból hasonló a második világháború előtti, 1920-as, 1930-as évekhez” – mondta Putyin a fórumon.
2021. november 18.-án Putyin ismét felvetette, hogy „A Nyugat nem veszi komolyan az orosz figyelmeztetéseket”. Az orosz elnök szerint a NATO Oroszországgal szemben hangsúlyozottan konfrontatív magatartást tanúsít. Rámutatott, hogy a Fekete-tengeren megtartott nyugati hadgyakorlat „túllépi a kereteket” és hogy az orosz államhatártól 20 kilométerre szállnak hadászati bombázók. Megjegyezte:
„Folyamatosan hangot adunk aggodalmainknak ezzel kapcsolatban, szólunk a »vörös vonalakról«, de természetesen értjük, hogy partnereink – hogy' is mondjam, finoman? – nagyon sajátosan, nagyon felületesen viszonyulnak minden figyelmeztetésünkhöz és a »vörös vonalakról« szóló szavainkhoz” – fogalmazott az államfő.
Az amerikai beavatkozás Ukrajna belügyeibe (Majdan), politikai és katonai befolyás alá helyezése, a Harkov térségébe amerikai rakétarendszer telepítésének terve, Zelenszkij részéről a Minszki megállapodás végre nem hajtása és felrúgása, Ukrajna semleges státuszának feladására irányuló elképzelései és az atomfegyver követelése is csak olaj volt a tűzre.
2021 decemberében Putyin elnök javaslatot tett a régió biztonsági helyzetének az egyenlő és oszthatatlan elvnek megfelelő visszaállítására, amelynek tárgyalását az amerikai fél egyértelműen elutasította! Ezzel bezárult a kör a feszültségek politikai és diplomáciai rendezése elől. Amikor pedig a politikai eszközök és a diplomácia csődöt mond – Clausevitz szerint – az erőszak veszi át a főszerepet, amely végső soron az orosz-ukrán háborúban öltött testet.
Az eddigi fejleményekből jól érzékelhető, hogy a háborúnak mindenki a vesztese. Az Egyesült Államok minimális veszteség mellett a „szívország” elméletében megfogalmazott globálstratégiai céljainak komplex megvalósításán munkálkodik. Arrogáns hatalmi törekvései elérésének eszköze és egyben nagy vesztesei Oroszország és az Európai Unió, áldozata pedig Ukrajna!
2020.03.28
Dr. Mészáros Gyula, ny. ezredes, egyetemi docens
Az elmúlt években egyre gyakrabban hallunk arról, hogy „Oroszország veszélyezteti a globális biztonságot”, „fejleszti fegyveres erőit, növeli csapásmérő képességét”, „fegyveres erőit az ukrán határ közelébe telepíti át”, „meg akarja támadni Ukrajnát”, és lehetne sorolni … Az elmúlt hetekben ezek a hangok felerősödtek. Ugyanakkor az USA és az egész nyugati világ hallgatott, egy könnycseppet sem ejtettek, amikor donyecki és luganszki elszakadt körzeteket az ukránok 8 éven keresztül lőtték és 15 000 ember és 200 gyermek halálát okozták.
Az amerikai és a nyugati megrendelésre készített tudósítások az Európában kialakult helyzetet egyoldalúan a saját szemüvegükön keresztül vizsgálva tálalják a közvélemény elé. A nyugati média és az amerikai véleménycunami elnyomja az Oroszország és szövetségesei által közvélemény elé tárt információit.
„Az igazság, ha tudni akarjuk, lehetővé teszi számunkra, hogy másképp lássuk a dolgokat, és a tényeket annak alapján ítéljük meg, amik, és nem annak alapján, ahogyan azokat elénk tálalják.” – írta Viganó érsek az ukrajnai helyzet elemzése kapcsán.
A háborúhoz vezető okok között az igen széles skálán mozgó okok mellett leinkább a rendszerváltást követő globálstratégiai változások és a volt szocialista országok téves stratégiai elképzelései említhetők. Ezek alapján vonhatunk le következtetéseket arról is, hogy ki vagy kik a bűnösei az orosz-ukrán háború kitörésének.
1990-es éveket követően az USA-ban stratégiaváltás következett be. Az új stratégia a Bush által 2002 szeptember 21.-én kiadott 33 oldalas Nemzetbiztonsági Stratégia részévé vált. „Célja az új világrend megvalósítása és védelme”, melynek lényege: „Nem fogunk habozni, hogy egyedül cselekedjünk, és önvédelemhez való jogunkat megelőző csapás formájában is gyakorolni fogjuk, ha szükséges”. Ha valamely nemzet az USA-hoz fogható hatalomra tenne szert, az az USA-val való háborút kockáztatja.
„Az elnöknek nincs szándékában megengedni, hogy bármely nemzet behozza azt a nagy előnyt, amit az USA a Szovjetunió több, mint egy évtizeddel ezelőtti bukása óta elért. … Erőink elégségesek ahhoz, hogy elriasszák potenciális ellenségeinket attól, hogy olyan katonai erőt építsenek ki, mely az Egyesült Államokéhoz mérhető”.
Vagyis: Amerikának nem érdekszférája van, hanem – mint azt Georg Friedman stratégiai elemző is elmondta – érdekei vannak, és érdekeit ott védi meg, ahol azt veszélyeztetve érzi. Napjainkban az USA érdekeit Kína mellett Oroszország veszélyezteti. Megfékezésére a terület kínálja magát Ukrajna révén, melyet – birodalmi törekvéseinek megfékezése érdekében – el kell szakítani Oroszországtól, és melyet az USA stratégiai hídfőnek szán egy esetleges Oroszországgal szembeni megmérettetéshez. Semleges státuszának fenntartása ezért nem érdeke!
Az amerikai politológus, kormányzati tanácsadó és publicista Zbigniew Brzezinski a Nagy sakktábla (The Grand Chessboard) című 2017-ben megjelent híres könyvében azt írja, hogy új világrend van kialakulóban, amelyet az Egyesült Államoknak kell vezetnie, Oroszországgal szemben. Véleménye szerint Ukrajna az eurázsiai sakktáblán egy fontos szerepet tölt be, mint geopolitikai középpont. Oroszországnak szüksége van Ukrajnára, mert Oroszország Ukrajnával birodalom, nélküle csak egy nagy ország. Mert Ukrajna nélkül Oroszország nem világhatalom, hanem csak regionális hatalom – amit Obama mindig is hangsúlyozni szokott.
Ebbe a globálstratégiai elképzelésbe illeszkedik szervesen az USA azon törekvése, hogy Ukrajnát kivonja Oroszország hatalmi erőteréből.
Ebbe az elképzelésbe illik bele Georg Friedman által közölt narratíva is, mely szerint „az USA legfontosabb érdeke az elmúlt 100 évben, az első és a második világháborúban, valamint a hidegháborúban abban állt, hogy Németország és Oroszország viszonya miként alakul. Mert ha ezek az érdekek összefonódnak, akkor ez lenne az egyedüli hatalom a világon, ami ránk (az USA számára – kiemelés tőlem) nézve veszélyt jelentene. A mi legfontosabb érdekünk, hogy ez az eset ne következzen be.”
Németország és általában a Nyugat politikája gyökeresen megváltozott az Oroszországot és Kínát megcélzó Wolfowitz-doktrína 1992-es elfogadása miatt, amely tartós USA katonai jelenlétet követelt hat kontinensen, hogy „elriasszon minden lehetséges versenytársat, még attól is, hogy nagyobb regionális vagy globális szerepre aspiráljon”.
Itt kívánom megjegyezni azt a kevesek által ismert, az USA katonai akadémiáin ma is tanított a Wolfowitz Doktrina néven ismert 1992- ben kidolgozott első és legfontosabb globálstratégiai alapelvet, mi szerint:
Ez lényegében a régi Heartland (szívország) elmélet, amelyet az angol geográfus Halford Mackinder írt 1904-ben („The Geographical Pivot of History“), és amelyet a mai napig tanulniuk kell az amerikai tiszteknek. Ennek lényege:
Aki uralkodik Kelet-Európán, uralkodik a szívországon. Aki uralkodik a szívországon, uralkodik a világszigeten (ez Eurázsia). Aki uralkodik Eurázsián, uralkodik az egész világon.
Az USA stratégiai célja, hogy egy Eurázsiában domináló hatalom létrejöttét megakadályozza. Emiatt akarja az Egyesült Államok visszaszorítani Oroszországot, meg akar akadályozni egy eurázsiai gazdasági együttműködést, amelyet már De Gaulle akart és amelyről most Putyin álmodik: szabadkereskedelem Lisszabontól Vlagyivosztokig.
Ugyanúgy George Friedmann, a Stratfor politológusa egy élő adásban mondta, hogy ez „már 100 éve az Egyesült Államok célja, megakadályozni egy eurázsiai kontinentális hatalom létrejöttét, mert ez komoly veszélyt jelentene Amerikának. Eurázsiát talán nem lehet meghódítani, de akkor legalább a nemzeteket egymás ellen kellene felheccelni és az egyensúlyból kiütni. És ez az amerikai külpolitikának a második alapelve:
Hogy ne legyenek erős államok, hanem gyenge, összeveszett társadalmak, amelyeken uralkodni lehet, ahhoz kell a káosz megteremtése.”
„Az USA nem képes egész Eurázsiát elfoglalni. Katonailag nem tudunk mindenütt ott lenni, de a harcoló feleket tudjuk támogatni politikailag, katonailag, anyagilag és tanácsadókkal. … Mint impérium megtehetjük, hogy bárhol beavatkozunk.” – mondja Friedman. A beavatkozás egyik módszere az USA-nak tehát az, hogy egymás ellen uszítja a szemben álló feleket.
Joe Biden még alelnökként úgy utalt Ukrajnára egy Németországban tartott biztonsági konferencián, mint amely "Lviv-től Harkovig" tart. Ez annak előrejelzése volt, hogy Ukrajna keleti része, mely összeköti Oroszországot a Krímmel, Oroszország része lesz.
Az új világ kulcsa Ukrajna. Az oroszoknak már régen az asztalon voltak a kártyái, de az Egyesült Államok sem tétováztak. Amit az oroszok minimálisan követelnek, az egy semleges és nem egy nyugatpárti, katonai blokkon kívüli Ukrajna. (Friedman 2015. február)
Ez nem véletlen, hiszen 2015 januárjában Ben Hodges tábornok, az USA európai katonai parancsnoka Ukrajnába látogatott. Georg Friedman stratégiai elemző szerint Hodges megbízatása volt, hogy Romániában, Bulgáriában, Lengyelországban és a balti államokban csapatokat állítson fel (a NATO keretein kívül!), hogy a Fekete tenger és a Keleti tenger között a területet biztosítsa a tervezett „anti-orosz biztonsági öv” létrehozása céljából.
Egyértelműen megállapítható, hogy a főbűnös az Amerikai Egyesült államok mindenkori vezetői, de különösen a barátságtalan külpolitikát hirdető Joe Biden elnök, aki a regnálásának kezdetén nyíltan megnevezte ellenségeit, köztük, mint legfőbb ellenséget, Oroszországot. Biden keményen folytatta az USA külpolitikai alapelveinek megvalósítását: hogy ne legyenek erős államok, hanem gyenge, összeveszett társadalmak, amelyeken uralkodni lehet, ahhoz kell a káosz megteremtése. (Lásd: Majdan és egy sor ország belügyeibe való beavatkozását). Uralkodni Európán, megakadályozni egy eurázsiai kontinentális hatalom létrejöttét, a nemzeteket egymás ellen felheccelni és az egyensúlyból kiütni, a harcoló feleket politikailag, katonailag, anyagilag és tanácsadókkal támogatni. Ez folyik most Ukrajnában és a szankciók révén Európa gazdasági meggyengítése.
Bűnös az Amerikai Egyesült Államok vezetése alatt lévő NATO is. A híradások kevésbé szóltak arról, hogy az Egyesült Államok és a NATO a Varsói Szerződés fegyveres erőinek keleti kivonását követően egy folyamatosan és viszonylag rejtve egy „lopakodó stratégiai előrevonást” hajtottak és hajtanak végre az Oroszország határaihoz közeli térségekbe, fegyverrendszereket telepítenek, haditechnikai eszközökkel, katonai oktatókkal, tanácsadókkal és pénzzel segíti a NATO-ba újonnan belépő országokat, valamint a NATO és az Európai Unión kívüli nyugatbarát Ukrajnát, és építik ki a stratégiai vezetés rendszerét a volt szocialista országok területén.
Emiatt a szovjet csapatok Közép- kelet Európából való kivonását követően megszűnt a szovjetek hatalmi dominanciája a régióban, a térség stratégiai egyensúlya fokozatosan Amerika és Európa javára tolódott el, megsértve ezzel a biztonság egyenlő és oszthatatlanság elvét. Katonai szemmel értelmezve, a stratégiai egyensúly megbomlása mellett, a térségben a szovjetek hadászati csoportosításainak „biztonsági zónáját” a csapatkivonást követően a NATO tudhatta magáénak. A két nagyhatalom közötti „érintkezés vonala” nyugatról, Oroszország nyugati és dél-nyugati határainak közvetlen közelébe tevődött át, ami Oroszország veszélyérzetét – sok más fontos tényező mellett – növelte.
NATO-bővítés elutasítása először az 1993 októberében elfogadott új oroszországi katonai doktrínában öltött testet. Ez a dokumentum az Oroszországi Föderációt kívülről érintő katonai veszélyek létező és potenciális forrásai közé sorolja a „katonai tömböknek és szövetségeknek az Oroszországi Föderáció katonai érdekei kárára megvalósuló kiszélesítését”.
Az oroszországi külpolitika félhivatalosan először 1995-ben próbált meg egy kompromisszumos megoldás irányában tájékozódni a NATO tervezett kibővítésével kapcsolatban. Moszkva és Washington konzultált bizonyos feltételek kialkudásának céljából a bővítés elfogadásáért cserébe. A feltételek között volt a nukleáris fegyverek és külföldi csapatok telepítésének tilalma az újonnan felveendő országok területén (amelyek azóta egyoldalú – bár csak ideiglenes – NATO kötelezettség-vállalásként nyertek megfogalmazást).
Ma is vita tárgyát képezi, hogy a szovjet fegyveres erők Kelet-Európából való kivonásának feltételeként az USA és a NATO akkori tagállamai elfogadták-e, lemondtak-e a keleti terjeszkedésről? A válasz pedig egyértelműen igen! 1991-ben a NATO ígéretet tett a Kremlnek, hogy egy centiméterrel sem terjeszkedik keleti irányba.
Jens Stoltenberg jelenlegi NATO-főtitkár szerint ilyen ígéret "soha nem hangzott el". Ennek ellenkezőjére ma már bizonyítékokkal is rendelkezünk!1
A németországi Münchenben tartott biztonsági tanácskozáson megismételték, hogy Oroszország a felelős az ukrajnai válságért, és ha a Kreml úgy dönt, hogy megszállja a közép-európai országot, akkor példátlan szankciókkal kell szembenéznie.
A tanácskozás idején 2022. február 18.-án hozza nyilvánosságra a Der Spiegel című német magazin azt a bizalmas dokumentumot, amely ellentmond annak a nyugati narratívának, amely szerint a NATO soha nem ígérte meg Oroszországnak, hogy nem terjeszkedik kelet felé. A magazin által közzé tett bizalmas dokumentum megerősíti, hogy a NATO megszegte ígéretét, miszerint nem terjeszkedik kelet felé.
A Der Spiegel szerint a szóban forgó dokumentumot Joshua Shifrinson amerikai politológus találta meg a brit nemzeti levéltárban. A szöveg részletezi az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország külügyminisztériumainak vezetői között 1991. március 6-án a németországi Bonnban tartott találkozót a lengyelországi és más kelet-európai országok helyzetével kapcsolatos biztonsági kérdésekről. A dokumentumból kiderül, hogy a britek, az USA, a németek és a franciák egyetértettek abban, hogy a kelet-európai országok NATO-tagsága "elfogadhatatlan", ami ellentmond az Atlanti Szövetség főtitkárának közelmúltbeli nyilatkozatainak.
A feloldott titkosítású dokumentum szerint 1990-ben a kettő plusz négy formátumban tartott, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság, valamint Franciaország, a Szovjetunió, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok között a Németország jövőjéről szóló végleges megállapodásban, amelyet az év végén Moszkvában írtak alá, a résztvevők kifejezték azon elhatározásukat, hogy a koalíció bővítését korlátozni kell. „…világossá tettük, hogy a NATO-t nem terjesztjük ki az Elbán túlra. Ezért nem tudjuk felajánlani Lengyelországnak és más kelet-európai országoknak a NATO-tagság lehetőségét" - mondta akkor Jürgen Chrobog, a Német Szövetségi Köztársaság képviselője.
A dokumentum idézi Raymond Seitz amerikai képviselő szavait is, aki szerint : "A Kettő plusz négyes tárgyalásokon és más tárgyalásokon világossá tettük a Szovjetunió számára, hogy nem kívánjuk kihasználni a szovjet csapatok Kelet-Európából való kivonását. [...] a NATO sem hivatalosan, sem informálisan nem fog kiterjedni keletre".
1990. május 17-én Brüsszelben a NATO akkori főtitkára, Manfred Hermann Wörner a következő szavakat mondta: "Maga az a tény, hogy nem vagyunk hajlandóak NATO-csapatokat a Német Szövetségi Köztársaságon kívülre telepíteni, szilárd biztonsági garanciákat nyújt a Szovjetuniónak". Ezért fel kell tennünk a kérdést, hogy hol vannak most ezek a garanciák.
Vlagyimir Putyin orosz elnök többször is megkérdezte, hogy hol vannak ezek a biztonsági garanciák? 2021 júniusában Putyin nyomatékosította, hogy a NATO nem tartotta be ígéretét, miszerint nem terjeszkedik Oroszország határai felé. "A Szovjetunió idején a Szovjetunió akkori vezetőjének, Mihail Gorbacsovnak szóban megígérték, hogy a NATO nem fog kelet felé terjeszkedni. És hol vannak ezek az ígéretek?"
Majd decemberben Putyin ismét hangsúlyozta, hogy a NATO megígérte, hogy egy centimétert sem fog kelet felé terjeszkedni. "Egy centit sem keletre, mondták nekünk az 1990-es években. És akkor mi van? Becsaptak minket. Alapvetően szégyentelenül becsaptak bennünket" - mondta az orosz elnök, és megjegyezve, hogy a NATO bővítésének már öt hulláma volt.
A dokumentum szerint az akkori amerikai külügyminiszter, James Baker "határozott biztosítékokat" adott szovjet kollégájának, Eduard Sevardnadzének, hogy "a NATO joghatósága vagy erői nem mozdulnak kelet felé". Másrészt azt is közölte a szovjet kancellárral Moszkvában, hogy a szövetség "egy centit sem mozdul kelet felé". Másnap, 1990. február 10-én Helmut Kohl, az egyesült Németország későbbi kancellárja megismételte ugyanezt az ígéretet Gorbacsovnak.
"Úgy véljük, hogy a NATO-nak nem kellene kiterjesztenie tevékenységének körét. Meg kell találnunk egy ésszerű megoldást. Jól értem a Szovjetunió biztonsági érdekeit" - mondta akkor Kohl. (RT)
A Der Spiegel által közzétett dokumentumról Willy Wimmer, a német védelmi minisztérium volt államtitkára (1985-92) az RT-nek adott nyilatkozataiban azt mondja, hogy "a NATO kelet-európai terjeszkedése jogos fenyegetettségérzetet kelt Oroszországban, mert ellentétes a szövetség saját ígéreteivel". "Akkoriban nagyon jól megértettük a mai problémákat, ezért Németország akkoriban úgy döntött, hogy nem fogadja el a NATO-csapatokat az egykori Német Demokratikus Köztársaság területén, és a NATO terjeszkedését az Odera folyóra korlátozza" - mondta Wimmer, aki 1994 és 2000 között az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) alelnöke volt.
Röviden, a NATO által a Szovjetunió felbomlása és a Varsói Szerződés megszűnése előtt tett ígéretek egyértelműen olyan alku tárgyai voltak, amelyek csak arra szolgáltak, hogy megpecsételjék a Nyugat győzelmét a Szovjetunió felett.
Valószínűleg a Szovjetunió akkori elnöke, Mihail] Gorbacsov túlbecsülte az Egyesült Államok és a NATO őszinteségét, noha Wimmer nyilatkozatai szerint Németország és az európai közösség központi célja akkoriban "a nagyon óvatos közeledés Kelet-Európához és a mindenkivel való együttműködés" volt.
A fentiek alapján nevetséges és cinikus Scholznak a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) 03.17.-i esti rendezvényén nyilvánosan kifejtett véleménye az ukrajnai háborúról. A Nyugat és Moszkva közötti hidegháborús viszony normalizálását szolgáló hetvenes évekbeli úgynevezett német keleti politika egyik kidolgozójaként számontartott SPD-s politikus, Egon Bahr születésének századik évfordulójának alkalmából tartott fórumon kijelentette, hogy Vlagyimir Putyin vissza akarja forgatni az idő kerekét.
„Az orosz elnök vissza akar térni abba a letűnt korba, amelyben a nagyhatalmak felosztották egymás között a világot, és Putyin a közép- és kelet-európai térség országait csupán ütközőzónának és befolyási övezetnek tekinti.” – idézték német hírportálok a kancellárt. Az USA és a Nyugat is nem ennek tekintik? Ők terjesztették ki erre a területre az érdekszférájukat!
Amikor Hans-Dietrich Genschernek le kellett mondania a Német Szövetségi Köztársaság külügyminiszteri tisztségéről, megkezdődött a NATO keleti irányú terjeszkedése.
A jelenlegi helyzet kialakulásáért a volt szocialista országoknak is vállalniuk kell a felelősséget.
A volt szocialista országok volt és új vezetői a katonai blokk-semlegesség és a nyugati és keleti hadászati csoportosítások közötti közvetlen érintkezési vonal felszámolása helyett, a NATO-csatlakozásukkal átadták a területüket az amerikai (NATO) érdekszféra várható keleti irányú kiterjesztéséhez.
1991. július 1-jén a Vaclav Havel által elnökölt, a Varsói Szerződés feloszlatását kimondó prágai ülésen Genagyij Janajev szovjet alelnök felszólította a NATO-t, hogy „kövesse a példát és oszlassa fel magát. A tanácskozásról kiadott zárókommüniké azonban egyszerűen >az összeurópai struktúrák felé való haladás< szükségességéről beszélt. A közép- és kelet-európaiak nem voltak hajlandók semmi olyat kiejteni a szájukon, amiből azt lehetett volna kiolvasni, hogy a NATO oszlassa fel magát”.2
A volt szocialista államok vezetőinek egyike sem lépett fel olyan biztonságpolitikai gondolattal, hogy a katonai elkötelezettség helyett a katonai blokk-semlegességet válasszuk. Ismert tény, hogy Für Lajos, valószínű amerikai nyomásra, 1990. június 13-14-én Berlinben, a Honvédelmi Miniszteri Bizottság 25. ülésén javasolta, hogy a tagországok kezdjenek hozzá egy összeurópai biztonsági rendszer megteremtéséhez. Így sem a NATO feloszlatására, sem pedig a katonai blokkon kívüliségre esély sem volt.
Ezzel kódolva volt egy új hidegháború felé vezető út, hiszen a NATO léte, a katonai erőegyensúly megbomlása és a volt szocialista országok NATO-ba való integrálása, majd Ukrajna USA érdekszférájába helyezésének kísérlete az ún. „vörös vonal” átlépését jelentette és továbbra is veszélyeztette Oroszország és szövetségeseinek biztonságát.
E helyzet létrejöttét megakadályozhattuk volna azzal, hogy a rendszerváltást követően a volt szocialista országok a NATO helyett a katonai blokk-semlegességet választották volna. Ezzel létrejött volna a Keleti tengertől a Fekete tengerig húzódó többszáz kilométer széles biztonsági sáv, amely elválasztotta volna a nyugati (NATO) és a keleti haderőcsoportosításokat egymástól, s egyszer s mind megakadályozták volna a NATO erők kelti irányú terjeszkedését Oroszország határainak közvetlen közelébe.
A jelen helyzet kialakulásáért az Európai Uniónak is vállalnia kell a felelősséget.
Az Európai Unió diszkriminatív és a kettős mércén alapuló politikája is hozzájárult az orosz-ukrán feszültségek fokozódásához. A kisebbségek jogfosztottságának (orosz, magyar) hallgatólagos elfogadásával, az ukrán vezetés Minszki megállapodásokat felrúgó (végre nem hajtó) magatartásának szó nélkül hagyásával és annak az oroszokon való egyoldalú követelésével, végül az elszakadt Donyecki és Luganszki terület lakói ellen elkövetett, nyolc éve tartó népírtásnak stb. hallgatólagos elfogadásával jelentős mértékben hozzájárult a két ország közötti feszültség eszkalációjához.
A Haló Noviny cseh portál egy rovatban azzal vádolta a Nyugatot, hogy elárulta Ukrajnát. A portál szerint "Az USA és más nyugati országok manipulálták és megtévesztették Ukrajnát, hogy csatlakozzon az EU-hoz és a NATO-hoz, és ezzel Oroszország ellenségévé tették. És amikor a válság eszkalálódott, elárulták. Cinikusan kijelentették, hogy katonailag nem segítenek neki, de erkölcsileg támogatják, és legfeljebb fegyvereket küldenek. Átadták Oroszországnak".
Az Európai Unió átvette az USA globálstratégiai módszerét: mindenütt katonailag nem lehetnek ott – mint ahogyan azt az USA vallja – de a harcoló feleket tudja támogatni politikailag (nyomásgyakorlás az ellenfélre, média túlsúly révén hamis tájékoztatás), katonailag (fegyverek, fegyverrendszerek küldése és logisztikai támogatás, kiképzés), anyagilag (pénzügyi támogatás, az ellenfél pénzügyi-gazdasági megfojtása) és katonai tanácsadókkal. Ezt „távolból irányított és támogatott háborúként” is nevezhetnénk.
És akkor még nem beszéltünk az ukrán elnökről, aki 8 év alatt nem hajtotta végre a Minszki megállapodásokat és folyamatosan lövette a két elszakadt régió békés lakosságát. Feladta Ukrajna semleges státuszát, atomfegyvert követelt Ukrajna számára, hozzájárult amerikai rakétarendszer telepítéséhez és megtiltotta a kisebbségek nyelvhasználatát. Tevékenységével azt a látszatot keltette, mintha a szakadár területek nem is tartoznának Ukrajnához, mintha lemondott volna róluk, a mindennapi szükségleteket és szolgáltatásokat sem biztosította számukra.
Az orosz-ukrán háború – az USA külpolitikai alapelveinek és stratégiai elképzeléseinek komplex gyakorlati megoldása.
A Global Times rámutatott az USA óriási szerepére az ukrán válságban. A portál szerint a konfliktus megoldásának kulcsa az államok által vezetett NATO volt.
Tulsi Gabbard volt amerikai kongresszusi képviselőnő egy interjúban elmondta: „Biden nagyon könnyen megakadályozhatna egy háborút Oroszországgal, ha garanciát adna arra, hogy Ukrajna nem lesz NATO-tag". Amit mondott, az a teljes igazság, de a mainstream amerikai média sajnos nemcsak szelektíven figyelmen kívül hagyta ezt az igazságot, hanem szándékosan kihasználta és elősegítette az ukrán nép szenvedését" - áll a cikkben.
Összegezve Ukrajna kapcsán az orosz-amerikai feszültség rohamos eszkalálódását és a háborúhoz vezető okokat, az alábbiakat állapíthatjuk meg:
Ha az Egyesült Államok fentiekben taglalt külpolitikai alapelveit és stratégiai elképzeléseit górcső alá vetjük, és felvázoljuk mellé Oroszország biztonságpolitikai elképzeléseit és aggályait, akkor egyértelművé válik, hogy az orosz-ukrán háború kódolva volt, kitűnik, hogy milyen érdekek fűzik az Egyesült Államokat az orosz-ukrán háborúhoz és annak minél további elhúzódásához.
Fülünkbe csengenek az USA fentebb leírt külpolitikai alapelvei és stratégiai elképzelései:
„Az elnöknek nincs szándékában megengedni, hogy bármely nemzet behozza azt a nagy előnyt, amit az USA a Szovjetunió több, mint egy évtizeddel ezelőtti bukása óta elért. … Erőink elégségesek ahhoz, hogy elriasszák potenciális ellenségeinket attól, hogy olyan katonai erőt építsenek ki, mely az Egyesült Államokéhoz mérhető Ez Oroszországról és az orosz-európai viszonyról is szól.” – Joe Biden ébresztőt fújt!
„Nem szabad hagyni, hogy bármilyen rivális bárhol erősödjön. Minden ellenséges hatalmat abban kell akadályozni, hogy domináljon egy régióban.“ El kell riassztani minden lehetséges versenytársat, még attól is, hogy nagyobb regionális vagy globális szerepre aspiráljon – a fő ellenség Kína és Oroszország.
„Új világrend van kialakulóban, amelyet az Egyesült Államoknak kell vezetnie, Oroszországgal szemben.”
„Oroszország Ukrajnával birodalom, nélküle nem világhatalom, hanem csak regionális hatalom” – ki kell vonni Oroszország érdekszférájából. Oroszország birodalmi ambícióit meg kell törni!
Ha „Németország és Oroszország érdekei összefonódnak, akkor ez lenne az egyedüli hatalom a világon, ami ránk (az USA számára – kiemelés tőlem M. Gy) nézve veszélyt jelentene. A mi legfontosabb érdekünk, hogy ez az eset ne következzen be.” – cél az orosz-német kapcsolatok rombolása.
„Az Egyesült Államok célja, Uralkodni Európán, megakadályozni egy eurázsiai kontinentális hatalom létrejöttét, mert ez komoly veszélyt jelentene Amerikának.” – az EU gyengítése (szankciók hatása), Oroszország erre irányú tevékenységének fékezése vagy megakadályozása.
Eurázsiát talán nem lehet meghódítani, de akkor legalább a nemzeteket egymás ellen kellene felheccelni és az egyensúlyból kiütni – ez történik ma az orosz-ukrán háborúban: politikai, gazdasági, katonai segítség.
Oroszország 1993 óta nehezményezi a NATO keleti irányú bővítését és potenciális forrásai közé sorolja a „katonai tömböknek és szövetségeknek az Oroszországi Föderáció katonai érdekei kárára megvalósuló kiszélesítését”. Amit minimálisan követelnek, az egy semleges és nem egy nyugatpárti, katonai blokkon kívüli Ukrajna.
Az USA 2004 óta nem volt hajlandó Putyinnal szóba állni, többször is figyelmeztető jelzést adott az Egyesült Államok és a NATO felé, hogy eddig és ne tovább!
Az egypólusú világrendszer megváltoztatása érdekében megalakult a Sanghaji Együttműködés Szervezete, amely egy későbbi ázsiai biztonsági struktúra magvát képezhetné. Ezt nem jó szemmel nézte az USA.
A 2004-ben elfogadott új katonai doktrínájában bevezeti a hagyományos fegyverekkel mérendő megelőző csapás fogalmát (bizonyos értelemben lemásolva a 2002. évi amerikai nemzetbiztonsági stratégai vonatkozó elemeit, mely szerint „az önvédelemhez való jogukat megelőző csapás formájában is gyakorolni fogják, ha szükséges”.
2018. március elsején kemény figyelmeztetést küldött az USA-nak és szövetségeseinek: „Oroszországot nem sikerült visszafogni! Oroszország a legerősebb atomhatalom volt és maradt, nincs más ország, amely jelenleg olyan fegyverekkel rendelkezne, mint Oroszország” – mondta az orosz elnök. Senki se kételkedjen abban, hogy Oroszország meg fogja védeni magát. Putyin elnök kijelentette, hogy a fegyverek erejét arra kívánja felhasználni, hogy tárgyaló asztalhoz hívja az USA-t a béke további megerősítése céljából, ami eredménytelen maradt.
2021 januárjában a Világgazdasági Fórumon újabb figyelmeztetést küldött a világnak: „Minden okunk megvan, hogy azt gondoljuk, tovább nő majd a feszültség.
A világ mostani helyzete sok szempontból hasonló a második világháború előtti, 1920-as, 1930-as évekhez” – mondta Putyin a fórumon.
2021. november 18.-án Putyin ismét felvetette, hogy „A Nyugat nem veszi komolyan az orosz figyelmeztetéseket”. Az orosz elnök szerint a NATO Oroszországgal szemben hangsúlyozottan konfrontatív magatartást tanúsít. Rámutatott, hogy a Fekete-tengeren megtartott nyugati hadgyakorlat „túllépi a kereteket” és hogy az orosz államhatártól 20 kilométerre szállnak hadászati bombázók. Megjegyezte:
„Folyamatosan hangot adunk aggodalmainknak ezzel kapcsolatban, szólunk a »vörös vonalakról«, de természetesen értjük, hogy partnereink – hogy' is mondjam, finoman? – nagyon sajátosan, nagyon felületesen viszonyulnak minden figyelmeztetésünkhöz és a »vörös vonalakról« szóló szavainkhoz” – fogalmazott az államfő.
Az amerikai beavatkozás Ukrajna belügyeibe (Majdan), politikai és katonai befolyás alá helyezése, a Harkov térségébe amerikai rakétarendszer telepítésének terve, Zelenszkij részéről a Minszki megállapodás végre nem hajtása és felrúgása, Ukrajna semleges státuszának feladására irányuló elképzelései és az atomfegyver követelése is csak olaj volt a tűzre.
2021 decemberében Putyin elnök javaslatot tett a régió biztonsági helyzetének az egyenlő és oszthatatlan elvnek megfelelő visszaállítására, amelynek tárgyalását az amerikai fél egyértelműen elutasította! Ezzel bezárult a kör a feszültségek politikai és diplomáciai rendezése elől. Amikor pedig a politikai eszközök és a diplomácia csődöt mond – Clausevitz szerint – az erőszak veszi át a főszerepet, amely végső soron az orosz-ukrán háborúban öltött testet.
Az eddigi fejleményekből jól érzékelhető, hogy a háborúnak mindenki a vesztese. Az Egyesült Államok minimális veszteség mellett a „szívország” elméletében megfogalmazott globálstratégiai céljainak komplex megvalósításán munkálkodik. Arrogáns hatalmi törekvései elérésének eszköze és egyben nagy vesztesei Oroszország és az Európai Unió, áldozata pedig Ukrajna!
2020.03.28
Dr. Mészáros Gyula, ny. ezredes, egyetemi docens
*****
Dr. Mészáros Gyula ny. ezredes, egyetemi docens
Ki az agresszor?
Az elmúlt években egyre gyakrabban hallunk arról, hogy „Oroszország veszélyezteti a globális biztonságot”, „fejleszti fegyveres erőit, növeli csapásmérő képességét”, „fegyveres erőit az ukrán határ közelébe telepíti át”, „meg akarja támadni Ukrajnát”, és lehetne sorolni … Az elmúlt hetekben ezek a hangok felerősödtek.
Az amerikai és a nyugati megrendelésre készített tudósítások az Európában kialakult helyzetet egyoldalúan a saját szemüvegükön keresztül vizsgálva tálalják a közvélemény elé. A nyugati média és az amerikai véleménycunami elnyomja az Oroszország és szövetségesei által közvélemény elé tárt információit. Hallgattassék meg a másik fél is – szoktuk gyakorta mondani. Vizsgáljuk meg a Oroszország és szövetségesei oldaláról miképpen érzékelik a rendszerváltás óta a Kelet-közép Európai térségben kezdődött és máig tartó folyamatokat.
A híradások kevésbé szóltak arról, hogy az Egyesült Államok és a NATO a Varsói Szerződés fegyveres erőinek keleti kivonását követően egy folyamatosan és viszonylag rejtve egy „lopakodó stratégiai előrevonást” hajtottak és hajtanak végre az Oroszország határaihoz közeli térségekbe, fegyverrendszereket telepítenek, haditechnikai eszközökkel, katonai oktatókkal, tanácsadókkal és pénzzel segíti a NATO-ba újonnan belépő országokat, valamint a NATO és az Európai Unión kívüli nyugatbarát Ukrajnát, és építik ki a stratégiai vezetés rendszerét a volt szocialista országok területén.
Vizsgáljuk meg a kialakult hadászati helyzetet (a teljesség igénye nélkül) a másik oldal szemszögéből is, hogy mi is történt a Varsói Szerződés fegyveres erőinek a volt szocialista országok területéről történő kivonását követő, máig terjedő időszakban.
Az Amerikai Egyesült Államok terjeszkedik az egész világon, rendre beleavatkozott más országok belpolitikájába, a „számolatlan mennyiségű dollárkötegek” birtokában (és az állampolgárok súlyos adókkal történő megsarcolásával) háborúkat és fegyveres konfliktusokat robbantott ki a világ különböző térségeibe és beavatkoztak oda, – ahogyan mondani szokták – „ahol a rend és a demokrácia megbomlott”. Hogy mi a rend és mi a demokrácia, azt is az USA határozta meg (mint ahogyan azt napjainkban az Európai Unió is teszi). A demokrácia exportálása pedig eddig csak kudarcot kudarcra halmozott. Kísérletei nemcsak sikertelenek, hanem kontraproduktívak is voltak. Arra azonban elegendő volt, hogy megbontsa az egyes régiók addigi biztonságának viszonylagos stabilitását (lásd arab tavasz), amivel ránk szabadította az igen súlyos következményekkel járó népvándorlást.
Most Oroszország a pillanatnyi fő ellenség az USA szemében. Hogy jutottunk el idáig?
Gorbacsov a VSZ Politikai Tanácskozó Testületének Bukarestben megtartott ülésén, 1989. július 7.-én értékelte a világban kialakult helyzetet. Mint mondta, „az utóbbi két–három évben a háborús veszély távolabbra került, a légkör a világban lényegesen tisztult. Megtettük az első tényleges lépéseket a nukleáris leszerelés útján. Kezdetét vette a regionális konfliktusok feloldása. Kialakult a bizalom tőkéje a Kelet és Nyugati közötti kapcsolatokban”. Egy „olyan időszak végéről van szó, amely negyvennél is több évig tartott, továbbá egy új nemzetközi rendre történő áttérés kezdetéről”. (1)
1989 novemberében leomlott a berlini fal, s a Kelet-Közép-Európa volt szocialista országaiban szabad választások révén demokratikus jogállamok jöttek létre. Gorbacsov-Bush 1989. december 2-3-ai máltai találkozóján a két vezető egyetértett abban, hogy enyhíteni kell a hidegháborús időszakra jellemző feszültségeket. A sajtó világgá kürtölte: "A hidegháború december 3-án délután 12 óra 45 perckor véget ért." "Bush és Gorbacsov a két nagyhatalom képviseletében fogadalmat tesznek a világnak: partnerek a békében." (Tényleg partnerek?). Megegyeztek, hogy 1990 júniusáig aláírják a stratégiai fegyverek korlátozásáról szóló szerződést (START), 1990 végéig pedig a hagyományos fegyverekről szóló megállapodást, és lépéseket tesznek a vegyi fegyverek globális betiltása érdekében.
A szuperhatalmak közötti atomháború veszélye és a bipoláris világrendszer ezzel megszűnt. (Tényleg megszűnt?)
1990-ben a világ egy új biztonságpolitikai korszakba lépett. A szovjet megszálló csapatok Kelet-Európából történő kivonásával, a Varsói Szerződés megszűnésével (1991. július 1) és a Szovjetunió felbomlásával (1991. december 31) megszűnt a Szovjetunió közép-európai dominanciája. A bipoláris világrendszer „egyoldalúvá” vált. Ezzel együtt a volt szocialista országok egy semleges hatalmi erőtérbe, egy biztonságpolitikai vákuumba kerültek. 1991 áprilisa és 1992 márciusa között felbomlott a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság. 1993. január 1.-én megszűnt a csehszlovák állam, létrejött a Cseh Köztársaság és az önálló Szlovák Köztársaság. Európában létrejött az egyesült Németország, amely a NATO tagjaként megváltoztatta az európai erőviszonyokat. A nemzetközi színtéren egyetlen globális szuperhatalom, az Egyesült Államok maradt, amely gazdasági és katonai ereje folytán képes a világ bármely pontján fellépni saját „nemzeti érdekeinek” érvényesítésére. A bipoláris világrendszert az egypólusú világrendszer, az „egyvilágrend” váltotta fel, amely véget vetett ugyan a hidegháborúnak, de a gazdasági, politikai és katonai hatalmi erőcentrum az Egyesült Államokra helyeződött át. Mintegy 10 éves átmeneti időszak következett, melynek során új korszak kezdődött.
Az amerikai Egyesült Államok vezető szerepének dominanciája több évtizedre meghatározta a geopolitikai kapcsolatokat.
Jelcin Oroszországa a kiutat kereste a hidegháborúban meggyengült gazdasági helyzetéből való kilábalásból. Nem csak azt látta be, hogy nem képes akkora haderőt fenntartani, ami az uralma alá hajtott Közép-Kelet Európai országok megszállásának fenntartására szükséges, de saját fegyveres erőinek fenntartására sem volt képes olyan színvonalon, mint azt a hidegháború idején tette. Fegyveres erői meggyengültek, egyre korszerűtlenebbé váltak. A NATO ellensúlyozására létrejött Varsói Szerződés Katonai szervezete1991 február 25-én feloszlott. A mintegy tíz éves átmeneti időszakot a fegyverkezés ütemének kölcsönös csökkenése jellemezte.
A Varsói Szerződés fegyveres kontingenseinek Kelet-Közép Európából történő kivonásakor a Szovjetunió az Egyesült Államokkal és a NATO-val, abban egyezett meg, hogy csapataikat nem közelítik kelet felé. Az USA ezt máig tagadja. A Varsói Szerződés 1991 februárjában megtartott budapesti ülésen Besszmertnih szovjet külügyminiszter közölte, hogy „jóllehet Moszkva beleegyezett a Varsói Szerződés feloszlatásába, nem tűri el, hogy ezek az országok akár az Európai Közösséghez (EK), akár a NATO-hoz csatlakozzanak”.(2) A Szovjetunióban már ekkor világossá váltak az USA szándékai, az, hogy mire készül. Oroszország előre jelezte, hogy ez képezi számukra a „vörös vonalat”. Amerika azonban a hatalmi befolyásának kiterjesztését tűzte zászlajára.
1991. július 1-jén a Vaclav Havel által elnökölt, a Varsói Szerződés feloszlatását kimondó prágai ülésen Genagyij Janajev szovjet alelnök felszólította a NATO-t, hogy „kövesse a példát és oszlassa fel magát. A tanácskozásról kiadott zárókommüniké azonban egyszerűen >az összeurópai struktúrák felé való haladás< szükségességéről beszélt. A közép- és kelet-európaiak nem voltak hajlandók semmi olyat kiejteni a szájukon, amiből azt lehetett volna kiolvasni, hogy a NATO oszlassa fel magát”.(3)
A volt szocialista államok vezetőinek egyike sem lépett fel olyan biztonságpolitikai gondolattal, hogy a katonai elkötelezettség helyett a katonai blokk-semleg1ességet válasszuk. Ismert tény, hogy Für Lajos, valószínű amerikai nyomásra, 1990. június 13-14-én Berlinben, a Honvédelmi Miniszteri Bizottság 25. ülésén javasolta, hogy a tagországok kezdjenek hozzá egy összeurópai biztonsági rendszer megteremtéséhez. Így sem a NATO feloszlatására, sem pedig a katonai blokkon kívüliségre esély sem volt. Ezzel kódolva volt egy új hidegháború felé vezető út, hiszen a NATO léte, a katonai erőegyensúly megbomlása révén továbbra is veszélyeztette Oroszország és szövetségesei biztonságát.
A szovjet megszálló csapatok Kelet-Európából történő kivonásával, a Varsói Szerződés megszűnésével és a Szovjetunió felbomlásával megszűnt a Szovjetunió közép-európai hatalmi dominanciája. A nemzetközi színtéren egyetlen globális nagyhatalom, az Egyesült Államok maradt. A bipoláris világrendszer „egyoldalúvá” vált.
A Varsói Szerződés feloszlatását kimondó prágai ülésen Genagyij Janajev szovjet alelnök felszólította a NATO-t, hogy „kövesse a példát és oszlassa fel magát.(4)” A tanácskozásról kiadott zárókommüniké azonban egyszerűen az az összeurópai struktúrák felé való haladás A Varsó Szerződés megszűnésével az Amerikai Egyesült Államok – Genagyij Janajev szovjet alelnök felszólítását semmibe véve – történelmi vérszemet kapva, a Szovjetunió ellen létrehozott szövetségi rendszerét, a NATO-t, nem szüntette meg, hanem kereste túlélésének lehetőségeit és újszerű feladatait. Ez lehetőséget adott az Egyesült Államoknak és a NATO-nak arra, hogy a haderőfejlesztést egy időre visszafogja, ugyanakkor lehetőséget látott a haderői számára az „előretolt védelmi stratégia” megvalósítására, mely „védelem” adott esetben egy támadásra alkalmas helyzetet is jelent. Ezt a katonai terjeszkedést az USA ismét a már ismert „felszabadítás” doktrínájának elméletébe csomagolta.
Ezzel a két nagyhatalom közötti „harcérintkezés vonala” nem távolodott el egymástól, hanem napjainkra egyre közelebb került egymáshoz. Ez, valamit Ukrajna belügyeibe való nyugati beavatkozás (Majdan) okozza ma az európai térségben az új hidegháború felé való elmozdulást.
A katonai blokkon kívüliség, a „blokk-semlegesség”, magánvéleményem szerint, geostratégiai jelentőségű gondolat lehetett volna abban az időben és hosszabb távon mérsékelte volna a feszültségeket az USA és Oroszország között, növelte volna Európa biztonságát. Geostratégiai jelentősége akkor érvényesülhetett volna igazán, ha az ún. „Köztes Európa”, másként szólva, a volt szocialista országok területét egyesítő Közép-Kelet-Európa államai mindnyájan a katonai blokk-semlegességet választottuk volna. Ez lehetőséget adott volna egy több száz kilométer szélességű, észak-dél irányú, az Északi tengertől Jugoszlávia határáig, továbbá Románián és Bulgárián át a Fekete tengerig terjedő, a „Köztes-Európa” területén húzódó „katonailag blokk- semleges” (katonai blokkon kívüli) zóna létrehozására, amely a két katonailag jelentős haderőt képviselő nagyhatalmat, – a Szovjetuniót (később az Orosz Föderációt) illetve a Nyugat-Európai államokat és az ott állomásozó NATO katonai erőket – egymástól elválasztotta volna, s ez által növelve a „zóna országainak” biztonságát. Ezzel a közép-kelet-európai államok területei kikerülhettek volna a „közvetlen ütközési zónából” és nem képeznék ma sem a szemben álló fegyveres erők „lopakodó” stratégiai előrevonásának és szétbontakozásának földrajzi területét.
Ezzel sem Gorbacsov, sem pedig az USA nem értett egyet. Gorbacsov a Varsói Szerződésben való további részvételünket tartotta a helyes külpolitikai döntésnek, míg az Amerikai Egyesült Államok és a nyugati hatalmak a Kelet-Közép Európai térségben keletkezett hatalmi vákuumot kihasználva – a „felszabadítás” katona-politikai doktrínájának előtérbe helyezésével – egyértelműen ellenezték a katonai blokk-semlegességnek még a gondolatát is.
A „felszabadítás” katona-politikai doktrínájának megfelelően, a Varsói Szerződés megszűnését követően a NATO nem szűnt meg, hanem „történelmi vérszemet” kapott a túlélésére. A „NATO egyik legfőbb feladata még mindig a maradék szovjet fenyegetés elrettentése volt”.(5) Fennmaradásának (túlélésének) érdekében kereste helyét, szerepét és feladatait az új történelmi helyzetben. Ezt – többek között – a NATO érdekszférájának a volt szocialista országok területére, a szovjet határok közelébe való kiterjesztésének majdani lehetőségében vélte megtalálni.(6) Ezzel nem sokat késlekedett. Napjainkban a NATO és az amerikai, valamint nyugat-európai országok Oroszország határközeli térségeibe katonai erőket vezényeltek. Ezzel a lépéssel megfordították a stratégiai helyzetet. Nevezetesen, a VSZ fennállásának idején a két katonai tömb harcérintkezésének vonala a szocialista országok nyugati határvidékein húzódott, s ahogy onnan kivonultak a szovjet katonai erők, az űrt a NATO és szövetségei töltötték be azzal, hogy katonai erőiket e térségbe vonták előre. Ezzel Oroszország és a nyugati katonai erők közötti harcérintkezési vonal a volt szocialista országok keleti határainak mentére tevődött át. A volt szocialista országok és köztük Magyarország továbbra is felvonulási terület maradt. A rendszerváltás előtt szovjet csapatok uralták Magyarország földjét, azt követően pedig NATO és szövetségeseinek katonai kontingensei léptek a hatalmi vákuumba került terület földjére. Az egyik katonai tömbből a másikba csöppentünk. A voltszocialista országok területe továbbra is egy ütköző zónát képvisel. Ami változott: eddig nyugatról vártuk az ellenséget, most keletről, a szovjet erők kivonása előtt a nagyhatalmak által képviselt két hadászati csoportosítás közötti érintkezés vonala nyugaton volt, most pedig a keleti határvonalakra tevődött át.
A 2000-es éveket követően nőttek az amerikai – orosz ellentétek. Oroszország világhatalmi törekvéseit felélesztő Vlagyimir Putyin hatalom átvétele (2000-2008 és 2012), amerikai részről pedig a WTC ikertornyok – valós körülményeinek máig sem tisztázódott – lerombolása (2011.09.11) átértékelte a haderők jelentőségéről alkotott elképzeléseket. A fegyverkezési láz ismét utat tört magának.
Az amerikai adminisztráció, mint egyedüli szuperhatalom meghirdette a terrorizmus elleni világméretű harc doktrínáját, és ismételt haderőfejlesztésbe kezdett. Új fegyverkezési hajsza indult, amelyet részben a fegyverrendszerek korszerűtlenné válása, de leginkább a Nyugat és Kelet, az USA és Oroszország, USA és Kína között kialakult feszültség generált. A fegyverkezés fő jellemzője a világ haladó tudományos-technikai színvonalán megvalósított, nagy anyagi ráfordításokat igénylő korszerűsítés lett.
Barack Obama a G20 csúcson a brisbane-i Queensland Egyetemen (2014. nov. 14) mondott beszédében kijelentette, hogy „az orosz agresszió fenyegetés a világnak, ahogy azt a maláj utasszállító repülőgép megdöbbentő lelövése is jelzi". Majd hozzátette: „A világ egyetlen szuperhatalmaként Amerika vezetni fogja a nemzetközi közösséget Oroszország Ukrajna elleni agressziójával és más veszélyekkel szemben is." Már nem a terrorizmus, hanem Oroszország (persze vele párhuzamosan Kína) lett a fő veszélyforrás a világ biztonságára!
Trump, elnöki regnálása alatt szakított az USA elhibázott külpolitikájával, az egyes régiók és országok instabilitását és súlyos konfliktusokat eredményező demokrácia exportálásának gyakorlatával, és egyetlen háborút sem indított! A hidegháborús retorika helyét az amerikai emberek jólétét biztosító, a republikánusokra jellemző gazdasági kérdésekre való koncentrálás foglalta el. Mára azonban megváltozott a helyzet.
A demokraták választási győzelmével Joe Bident ültették az elnöki székbe, aki Obamánál is keményebb külpolitikát hirdetett. Joe Biden amerikai elnök nyíltan megnevezte ellenségeit. Ebben nagy szerepet játszott a nyugat által is támogatott „demokrácia kísérlet” Kijevben. Joe Biden már akkor kiásta a csatabárdot, amikor a hivatalos választási eredmények kihirdetése előtt kinyilatkoztatta, hogy a világ vezető nagyhatalmának elnökeként, ő a világ elsőszámú vezetője, és kész az elnöki feladatainak a végrehajtására.
Majd beiktatása után rögtön nyíltan is megnevezte ellenségeit. Ez a hidegháború befejezése óta igen meglepő volt, mivel az ellenségkép tagadása a hidegháború befejezésének és az enyhülési folyamat kezdetének fontos kinyilatkoztatása volt. Új hidegháború körvonalai rajzolódtak ki, amely mára egyre jobban érzékelhető.
Joe Biden a háborúskodásban érdekeltek csoportjai hathatós támogatásával ülhetett be az elnöki székbe. A támogatókat azonban ki kell szolgálni. Az Amerikai Egyesült Államok ellenségképében nyíltan kimondva is megjelent Oroszország, Kína, Irán, Észak-Korea. Mondhatnám: van egy jó hírem és egy rossz hírem. A jó hír az, hogy megszűnt a hidegháború, a rossz hír, hogy ami következik az még annál is rosszabb lehet.
Az Amerikai Egyesült Államok hivatalba lépő új elnöke nyomatékosan felhívta az Európai Unió (benne a magyar kormány) figyelmét az új amerikai adminisztráció azon elvárásaira, hogy ne folytassák a többi nagyhatalommal – Oroszországgal és Kínával – a gazdasági és politikai együttműködésüket, mert sérti az amerikai érdekeket, és a Fehér Ház ezt nem nézi jó szemmel. Ez természetesen egybevág Amerika azon törekvésével, hogy az EU-t is gyengítse, hiszen annak gazdasági érdekeit is sérti az amerikai felhívás.
Biden színrelépésével a világ biztonságára vonatkozó reményeink elhalványulóban vannak. Akinek ellenségképe van, az előbb-utóbb az ellensége ellen fordul, ami az erőszak eszközeinek a bevetésével is járhat. A háborúskodás nem olcsó. A háborúhoz rengeteg pénz és napjainkban öt dolog szükséges: casus belli, a pénzvilág mohósága (pénz, pénz és pénz a hitelek által), piacok hiányának pótlási igénye (túltermelés), új beruházási térségek létrehozása (vállalkozások megmentése), katonai erőfölény. Nem véletlen, hogy Biden és a demokraták hatalmas adóemeléseket helyeztek kilátásba. Az amerikai gazdaság túlélését pedig a történelem folyamán nem egyszer a háborús igények kiszolgálása biztosította. Casus belli pedig az USA számára mindig adódik: ez nem más, mint a „rend és demokrácia megbomlása”. Ehhez a háborús feszültség és fenyegetettség életben tartása elengedhetetlen. Az Ukrajna körül kialakult feszültség ezt a célt szolgálhatja.
A demokraták belsőjéből fakad a „demokrácia exportálásának”, vagyis az egyes országok belügyeibe való durva beavatkozásnak a kényszere. A demokrata vezetésű Egyesült Államok az elmúlt évtizedekben folyamatosan háborúzott. „Bush és Obama öt bukott állam megszületését segítette elő, megdöntve a keményvonalas vezetőket, méghozzá úgy, hogy nem volt tervük arra vonatkozólag, hogy mi történik azután. Bush katonákat vitt Irakba és Afganisztánba, Barack Obama „Asszadnak mennie kell” politikája pedig lángra lobbantotta a szíriai polgárháborút.” – nyilatkozta Brenda Shaffer (Bertha László: Totális csődöt mondott Amerika eddigi külpolitikája. 2017. január 5).
Itt kívánom megjegyezni azt a kevesek által ismert, az USA katonai akadémiáin állítólag ma is tanított a Wolfowitz Doktrina néven ismert 1992- ben kidolgozott első és legfontosabb globálstratégiai alapelvet, mi szerint:
„Nem szabad hagyni, hogy bármilyen rivális bárhol erősödjön. Minden ellenséges hatalmat abban kell akadályozni, hogy domináljon egy régióban.“ Ez Oroszországról és az orosz-európai viszonyról szól. Ez lényegében a régi Heartland (szívország) elmélet, amelyet az angol geográfus Halford Mackinder írt 1904-ben („The Geographical Pivot of History“), és amelyet a mai napig tanulniuk kell az amerikai tiszteknek. Ennek lényege:
Aki uralkodik Kelet-Európán, uralkodik a szívországon. Aki uralkodik a szívországon, uralkodik a világszigeten (ez Eurázsia). Aki uralkodik Eurázsián, uralkodik az egész világon.
Emiatt akarja az Egyesült Államok visszaszorítani Oroszországot, meg akar akadályozni egy eurázsiai gazdasági együttműködést, amelyet már De Gaulle akart és amelyről most Putyin álmodik; egy szabadkereskedelem Lisszabontól Vlagyivosztokig.
Zbigniew Brzezinski a „The Grand Chessboard könyvében is arra építi hitvallását, hogy Ukrajna az eurázsiai sakktáblán egy fontos szerepet tölt be, mint geopolitikai középpont. Oroszországnak szüksége van Ukrajnára. Mert Ukrajna nélkül Oroszország nem világhatalom, hanem csak regionális hatalom – amit Obama mindig is hangsúlyozni szokott.
Ugyanúgy George Friedmann, a Stratfor politológusa egy élő adásban mondta, hogy ez már 100 éve az Egyesült Államok célja, megakadályozni egy eurázsiai kontinentális hatalom létrejöttét, mert ez komoly veszélyt jelentene Amerikának. Eurázsiát talán nem lehet meghódítani, de akkor legalább a nemzeteket egymás ellen kellene felheccelni és az egyensúlyból kiütni. És ez az amerikai külpolitikának a második alapelve:
Hogy ne legyenek erős államok, hanem gyenge, összeveszett társadalmak, amelyeken uralkodni lehet, ahhoz kell a káosz megteremtése.”(7)
Ebbe a globálstratégiai elképzelésbe illeszkedik szervesen az USA azon törekvése, hogy Ukrajnát kivonja Oroszország hatalmi erőteréből.
Aki békét akar, készüljön a háborúra! – mondta anno Kennedy elnök. Mondhatnám azt is, hogy aki békét akar, az szerelje le a hadseregét. Ettől azonban még nagyon távol állunk, sőt, illúzió!
Fel kell tenni a kérdést: ki az agresszor? Az, aki a saját honi területén belül „felkészül a békére”, vagy aki a honi területétől több mint tízezer kilométerre lévő térségekbe a nagyhatalmak és más országok országhatárának közvetlen közelébe küld katonai erőket? Azt gondolom, hogy a kérdés eldöntése nem túl nehéz és stratégiai ismereteket sem igényel. Oroszország a saját országhatárain belül nyilván abba a térségbe csoportosítja át katonai erejét, ahonnan veszély fenyegeti, ahol fegyveres konfliktus folyik, melynek eszkalációja veszélyt jelenhet (jelen esetben Oroszország számára). A demokrácia úttörői a demokratikus és „védelmi jellegű” fegyveres erőinek részeit a honi határain kívüli, több száz és több ezer kilométer távolságra lévő több mint száz támaszpontjára telepítette/telepíti, vagy más országok határainak közvetlen közelébe vonja előre. Márpedig, Oroszországot nem csak a NATO és szövetségeseinek keleti irányú „lopakodó stratégiai előrevonása” veszélyezteti, de az ukrán elnök is Oroszország megtámadásáról álmodozott, aminek hangot is adott. Aki veszélyben érzi magát, az korszerűsítésekbe kezd és fegyverkezik. Csak emlékeztetném a tisztelt olvasókat: a szerb háború idején Magyarország is a déli határai mentén végzett csapaterősítéseket, mert abból az irányból volt veszélyeztetve a biztonságunk! Mégsem harsogta a nyugati, de a keleti média sem, hogy Magyarország be akar avatkozni a háborúba.
Az ukrán helyzet
Oroszország és az USA közötti feszültség forrása immáron Ukrajna lett, amely az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország közötti hatalmi játszma áldozata csupán.
Az Európai Unió társulási szerződéstől visszalépő, és az akkori ukrán elnök, Viktor Janukovics lemondását is eredményező, a kijevi Majdan téren 2013. november 21-én kezdődő, az egész országra kiterjedő elégedetlenség a kelet ukrajnai konfliktus kialakulásához vezetett. Ezt kihasználva az USA beavatkozott Ukrajna belügyeibe,és hatalmi szférájába történő bevonására tesz lépéseket. Az amerikai és NATO csapatok a kialakult helyzetre hivatkozva, megkezdték erőinek Oroszország határai közelébe történő előrevonását.
Az elmúlt évtizedekben, ahová az USA az erőszakos demokrácia exportjának céljából betette a lábát, az adott régió stabilitását megbontotta, a biztonsági kockázatokat jelentősen megnövelte. Így van ez nem csak a közel-keleti országok belügyeibe való beavatkozása miatt kialakult migrációs krízis esetében, de Ukrajna esetében is. Azóta az orosz agresszió lehetősége lebeg az USA és a nyugati hatalmak szeme előtt. Ez további okot szolgáltat az Egyesült Államok és a NATO számára, hogy a fegyveres erőinek egy részét saját határaikon kívüli területekre, egyre közelebb vonja előre Oroszország határaihoz közeli térségekbe. Eközben nehezményezi, ha Oroszország a fegyveres erőit a saját területén belül, az általa veszélyeztetettnek vélt irányokba mozgatja.
Lengyelország és Románia NATO-hoz való csatlakozását követően, az amerikaiak "könnyen beleegyeztek", és igyekeztek rakétavédelmi rendszereket telepíteni a területükre, majd fokozatosan hajóikkal átlépték a Boszporusz és a Dardanellák vizeit és bejutottak a Fekete tengerre. Ezekről a szárazföldi és tengeri telepítésű indítóállásokból olyan csapásmérő rendszereket is lehet alkalmazni, amelyek 15 perc alatt képesek csapásokat mérni Oroszország központi területein lévő célpontokra.
Emlékeztetőül, amikor a Szovjetunió 1962-ben rakétákat telepített Kubába, akkor azt az USA a „vörös vonal” átlépésének tekintette, és rakétarendszereket telepített a Kubához közelebbi térségekbe annak érdekében, hogy rakétáik 7-10 perc alatt elérjék Kuba területét. Amennyiben Ukrajna NATO-taggá válna, akkor lehetősége lenne rakétái kilövőállásait olyan térségekbe telepíteni, ahonnan 7-10 perc alatt elérhetnék Oroszország központi térségeit, vagy akár a fővárost, Moszkvát. Ez, csakúgy, mint az USÁ-nak a kubai válság idején, szintén egy „vörös vonalat” jelentene Oroszország számára, ezért a NATO keleti terjeszkedésének megállítása, sőt, katonai erőinek visszább szorítása megkérdőjelezhetetlen biztonsági kérdés!
Oroszország a Varsói Szerződés és a Szovjetunió felbomlását követően folyamatos szemtanúja a NATO keleti terjeszkedésének. Ezt megelégelve, Vlagyimir Putyin elnök az orosz védelmi minisztérium 2021. december 21.-ei kibővített kollégiumának tanácskozásán kijelentette: Oroszország kész megtenni a megfelelő haditechnikai lépéseket, ha a NATO tovább közeledik a határai felé. Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter is arra figyelmeztetett tavaly decemberben, hogy amerikai katonai magáncégek provokációkat készítenek elő Donbasszban. Ennek valós alapja volt.
2021. március végén 350 tonna hadianyagot, köztük 35 Humvee katonai terepjárót rakodott ki az odesszai kikötőben az Ocean Glory amerikai csatahajó a Newsweeek beszámolója szerint.
2021. április: Az ukrán parlament olyan törvényt fogadott el, amelynek értelmében mozgósítás kihirdetése nélkül is lehet ezentúl tartalékosokat behívni a hadseregbe. Az orosz Insider is arról számol be, hogy 2015 óta nem tapasztalt koncentrációjú hadianyag-szállítás zajlik Ukrajnában.
„Telepítették a harctéri légi fölény megteremtéséhez, valamint a szárazföldi csapatok közvetlen támogatásához szükséges különböző elemeket” – mondta Philip Breedlove tábornok, az Európában állomásozó amerikai haderő korábbi parancsnoka.Burns a szenátus hírszerzési bizottságának meghallgatásán úgy nyilatkozott, hogy: „A haderő összevonása már elérte azt a szintet, amely egy korlátozott katonai behatolás alapját is képezheti. Emiatt ezt nemcsak az Egyesült Államok, hanem a szövetségeseink is nagyon komolyan veszik” – mondta
A nyugati média szerint az „orosz hadsereg a korábban közöltnél jóval több harci repülőgépet és más katonai eszközt telepített az ukrán határ közelébe” – írja a The Wall Street Journal.
Szu-24, Szu-25, Szu-27, Szu-30 és Szu-34 típusú vadászbombázó repülőgépek sorakoznak a térségbeli támaszpontokon, és vannak képek különböző páncélozott harcjárművekről, helikopterekről, drónokról és egyéb eszközökről, ahogyan például egy katonai kórházról is.
Az Európai Unió becslései szerint Ukrajna keleti határain és a 2014-ben megszállt Krím-félszigeten több mint 100 ezer (egyes adatok szerint 130 000) orosz katona sorakozhatott fel.
Az ukrán fenyegetések sem késlekedtek. Ukrán hadügyminiszter Olekszij Reznikov kijelentette: Véres mészárlás lesz Ukrajnában, ha Putyin támadást indít. „Koporsóban fognak hazatérni az orosz fiúk”. Reznikov a CNN-nek elmondta, hogy Ukrajna becslése szerint Oroszország jelenleg 95 ezer katonát állomásoztat támadásra készen Ukrajna mellett. Az amerikai becslések szerint Oroszország 175 ezer katonát tudna mozgósítani Ukrajna megszállására. Reznikov hangsúlyozta, hogy 250 ezer hivatásos katona mellett 400 ezer veterán és 200 ezer tartalékos áll készen Ukrajna ellen szerinte 175 ezer orosz katona nem elégséges. Kijelentette, hogy „Nincs szükségünk amerikai katonákra”, de az ukrán hadsereg további haditechnikai segítséget kért a szövetségeseitől, beleértve a légierő és a haditengerészet anyagi támogatását és kiképzését.
Reznikov 2021. december 7.-én felhívta a figyelmet, hogy egy orosz invázió – ha megtörténik – „katasztrófális” következményekkel járna az egész európai kontinensre, és a becslések szerint 4-5 millió ukránnak kellene menedéket keresnie Európában. Ezzel az Európai Uniónak üzent a hadügyminiszter, és nyilvánvaló, hogy támogatást kér az EU-tól.
Hal Brands külügyekkel foglalkozó amerikai politológus professzor szerint Vlagyimir Putyin orosz államfő világossá tette, hogy véget kíván vetni a Szovjetunió összeomlása után kialakult nemzetközi viszonyoknak. (Bloomberg).
Elérkezett az idő, hogy Oroszország a világpolitikai jelentőségét erővel is alátámassza. Ezt Putyin-doktrínaként emlegetik, melynek lényege: Oroszország akkor lenne hajlandó lemondani Ukrajnában történő katonai beavatkozásról, ha a Nyugat elismeri az orosz érdekszférát, amely magába foglalná a volt Szovjetunió területét és Kelet-Európa jelentős részét. Érdekes a felvetés, hiszen éppen az USA igyekszik az orosz érdekszféra megbontására! Ez élezte ki az USA-orosz feszültséget. Ismeretes, hogy a NATO már a volt Szovjetunió belső területein is kopogtat, amit Oroszország nem néz jó szemmel. Ezért a NATO-nak szavatolnia kéne, hogy a továbbiakban nem terjeszkedik kelet felé, nem ad el fegyvereket és nem tart hadgyakorlatokat olyan területen, amelyeket Moszkva érzékenynek minősít.
Emily Horn, az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács szóvivője kifejtette, hogy az amerikai fél továbbra is megfigyeli az orosz katonai eszközök jelenlétét az ukrán határok közelében. Érdekes felfogás. Az nem zavarja, – és az orosz félt sem zavarhatja – hogy az USA és a NATO haditechnikája és csapatrészei a honi területüktől több ezer kilométeres távolságra történő „lopakodó stratégiai előrevonást” végez Oroszország határaihoz közeli térségekbe, és készít elő lehetőséget csapatainak szétbontakozására. (Egy repülő raj „baráti látogatása” mögött komoly előkészületek, megállapodások lapulhatnak).
Az USA számára elfogadhatatlan, ha Oroszország a saját területén belül mozgatja fegyveres erőit a veszélyeztetett irányokba, az pedig teljesen elfogadható, hogy egy nagyhatalom, mint az USA az országhatáraitól, és a nyilvánvalóan Oroszország elleni erőfölény megtartása érdekében fennmaradt NATO politikai és katonai szövetség diszlokációját sokezer kilométerre elhagyva közelítsen más ország határaihoz és az erőfölényt megváltoztatva, veszélyeztesse azt.
Putyin orosz elnök ezért az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel való találkozásai során olyan konkrét megállapodások kidolgozását és kölcsönös elfogadását szeretné elérni, amely jogi garanciákkal alátámasztott „megbízható és hosszú távú, biztonsági garanciákat” nyújtva, kizárná a NATO további keleti előrenyomulását és csapásmérő fegyverrendszerek telepítését az Oroszországi Föderáció területének közvetlen közelébe.
Az európai biztonságról az USA ugyanis csak akkor hajlandók tárgyalni, ha Putyin megszünteti az ukrán határ közelében az eszkalációt, ha csapatait az ország mélységébe helyezi át az ukrán határtól, miközben Amerika, aki folyamatosan építi ki támaszpontjait Oroszország köré, nem teszi párhuzamosan ugyan ezt, sőt katonákat és haditechnikát küld a térségbe.
Az USA azon – zsarolásnak is felfogható – követelése, hogy először Oroszország vonja vissza katonai erőit az Ukrajna közeli területekről a hátország felé, utána a NATO csapatok is megteszik a szükséges lépéseket, stratégiai védelmi szempontból nonszensz! Mondhatnám azt is, hogy amerikai részről ez a hadászati megtévesztés kitűnő példája lehetne. Ezt egy ország katonai védelméért felelős és stratégiailag képzett vezetője soha nem fogja teljesíteni. Arról nem is beszélve, hogy azok szólítják fel egy ország, jelen esetben Oroszország vezetőit a csapatainak országhatáraikon belül történő visszavonására, akik folytatják a csapataik előrevonását és hadállásainak megerősítését, veszélyeztetve azt az országot, amelyet felszólítanak arra, hogy gyengítsék védelmi lehetőségeiket.
Az USA célja mindenképpen az egyoldalú erőfölény növelése és megtartása az európai térségben és leginkább Oroszország közvetlen határai mentén.
Mindez az USA és a NATO részéről zsarolásnak minősíthető annak fényében, hogy Putyin elnök átfogó biztonsági megállapodásra és annak megtárgyalására tett javaslatot, amely a kialakult feszültségek csökkentését és a térség biztonságának stabilitását hivatott biztosítani a haderők és fegyverrendszerek alacsonyabb szintje mellett és az atomfegyverek saját országhatárok közé való visszavonásával.
A NATO cinizmusát mutatja, hogy Putyinnak a biztonság növelésére tett javaslatait követően a NATO főtitkára, Jens Stoltenber szólítja fel arra Oroszországot, hogy a feszültség csökkentése érdekében válassza a diplomácia útjait.
Rendkívül érdekes, hogy a média által keltett orosz támadás előkészültét vizionáló riogatás (háborús helyzet, menekülnek a diplomaták, stb) az után került napirendre, miután Oroszország javaslatot tett Európa biztonságának megerősítésére. Ezt az USA nem akceptálta, ami az európai térség biztonságát és a fegyverkezési szintnek egy alacsonyabb fokát jelentette volna, hanem a konfrontáció mezejére lépett. Sőt, egy háborús hisztéria hadjáratba kezdett, amihez a nyugat-európai országok némelyike is csatlakozott.
Egy németországi külföldieknek szóló közszolgálati médium, a Deutsche Welle arról tudósított, hogy Oroszország a lengyel határ közelébe vonta össze repülőerőit, miközben a képanyagok éppen az amerikai légierő Lengyelország keleti határai mentére történő áttelepítését támasztják alá, ahol jól láthatók az amerikai felségjelek.
A feszültség eszkalálása érdekében a még ki sem tört háborúról is tájékoztatott „véletlenül” a Bloomberg február 4.-én, péntek délután 4-kor: „Élőben: Oroszország megszállta Ukrajnát” – címmel tette közzé, hergelve ezzel a közvéleményt és befolyásolva a tőzsdei árfolyamokat.
Véleményem szerint az USA által megkezdett diplomatamentés célja is a feszültség kiélezésének mesterséges fokozását szolgálja, amely ugyan azt az érzés táplálja a közvéleménybe, mint amit az iraki háború szükségességének amerikai állampolgárok által történő elismertetését szolgáló, előre megírt forgatókönyv szerint működő média tette: veszélyhelyzetet teremteni és megnyerni az állampolgárok és a szövetségesek bizalmát a háború jogosságát illetően. A diplomatamentő riogatásra több ország is reagált, de voltak, akik higgadtabban és hideg fejjel gondolkodtak.
Még Ukrajna is elhamarkodottnak tartja Joe Biden diplomatamentő ötletét. Mint ahogyan azt Oleg Nyikolenko külügyi szóvivő az ukrán sajtónak kifejtette:
„Tiszteletben tartva a külföldi államok azon jogát, hogy szavatolják diplomáciai képviseleteik biztonságát, az amerikai félnek ezt a lépését korainak és a túlzott elővigyázatosság megnyilvánulásának tartjuk. Valójában az utóbbi időben nem történtek kardinális változások a biztonsági helyzetben: az újabb és újabb orosz agressziós hullámok veszélye 2014 óta állandó, az orosz csapatok Ukrajna határaihoz vonása pedig már tavaly áprilisban elkezdődött.” (Megjegyzem, a NATO erők terjeszkedése, közelítése az Orosz határok közvetlen közelébe jóval előbb, legalább két évtizede kezdődött!).
Az Európai Unió és az Európai Bizottság nyugalommal próbálja kezelni a helyzetet. Joseph Borell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai képviselője szerint „nincs miért evakuálni, amíg folynak a tárgyalások Oroszországgal”. Spiegel című tekintélyes német lap neves újságírói keményebb álláspontot képviselnek, és úgy vélik, hogy a német kormánynak végre nem partnerként, hanem potenciális ellenfélként kellene kezelnie Putyint. Véleményük szerint "A NATO-nak végre tovább kell lépnie a halálos fegyverek Ukrajnának történő szállítása felé. Németország volt az egyik fő ellenfél, amely ennek útjában állt. Németországnak végre el kell fogadnia Putyint olyannak, amilyen: ellenfélnek, nem pedig partnernek".
Megállapíthatjuk, hogy a jelen helyzet kialakulása kódolva volt a rendszerváltáskor, amikor a VSZ megszűnésekor a NATO nem oszlatta fel önmagát, amellyel azt üzente Oroszországnak, hogy az USA és a Nyugat továbbra is ellenségként tekint rájuk.
A NATO fegyveres erők Oroszországhoz való közelítését az USA és szövetségesei már a rendszerváltás idején előre kitervelték, amikor kifejezetten ellenezték a volt szocialista országok katonai blokk-semlegességnek még a gondolatát is (amellyel Gorbacsov is egyetértett), de a keleti és nyugati katonai csoportosításoknak egy semleges zónával történő szétválasztását a honatyák sem tekintették a közép-európai térség biztonságát erősítő megoldásnak.
Az USA a hatalmi vákuumba került volt szocialista országok területére való behatolás gondolatát azonnal a zászlójukra tűzték, semmibe véve Besszmertnih szovjet külügyminiszter ezirányú figyelmeztető felhívását. A „felszabadítás” katona-politikai doktrínájának újraélesztésével, megkezdte politikai és katonai hatalmának kiterjesztését a Közép-Kelet Európa térségére, melyet hamarosan követett és napjainkban is folyamatosan zajlik a katonai erők „lopakodó stratégiai előrevonása”, és ezzel együtt folyamatosan nőtt a feszültség a térségben, amit a fegyverkezési verseny és – véleményem szerint – egy új hidegháború kiújulását eredményezte, ami növeli a háború veszélyét.
Az egyértelműen kimondható, hogy 1990 után nem a Szovjetunió, nem Oroszország terjesztette ki uralmát a nyugati térségek felé, nem Oroszország fegyveres erőit vonták előre határain kívülre nyugat felé. A hatalmi és katonai terjeszkedést az Amerikai Egyesült Államok, a volt szocialista országok aktív részvétele mellett kezdte el. A NATO és a nyugati országok katonai erői folyamatosan települtek és települnek át, vagy készítik elő azok fogadását Oroszország határainak közelében a Balti tengertől a Fekete tengerig, Oroszország számára elfogadhatatlan hadgyakorlatokat tartanak, várható küldetésük logisztikai, valamint az Oroszországgal szembenálló felek hathatós anyagi támogatásával biztosítják erőfölényüket a kelet európai térségben.
Ezen túlmenően a demokráciaexport hamis jelszava mögé bújva az egyes országok nyugati orientációjának elősegítésével igyekeznek a nyugatnak megnyerni olyan országokat, melyek területéről közelebb kerülhetnek Oroszország szívéhez. Ennek ékes példája Ukrajna és immáron a haditengerészeti erőivel a Fekete tengerre is betették lábukat. Ha ugyanez fordított helyzetben történne, akkor a kubai rakétaválságból ismert reakcióval találnánk szemben magunkat az USA részéről, amikor szerintük a szovjetek „átlépték a vörös vonalat”. Az orosz stratégák szerint most lépte át a „vörös vonalat” az USA és a NATO.
Oroszország veszélyeztetve érzi magát. A veszélyhelyzetre pedig erővel reagál. A veszélyben lévő, vagy veszélyt érző államoknak pedig joguk van a védekezésre. Katonai erőiket az országhatárain belül oda összpontosítják, ahonnan ezt a veszélyt észlelik. Ezt Oroszország is megteheti különösen akkor, amikor a veszélyeztetők már az ország (diszlokációik) határán kívül, felzárkóztak az orosz határok közelében. Neves biztonságpolitikai szakértőnk (az elvárásoknak mindig megfelelően) cinikusan megjegyezte, hogy „valószínű a nyugati média rakta oda azt a 150 ezer fős orosz támadó csapatot” az ukrán határ közelébe, nem azért vannak ott, hogy ott legyenek, hanem hogy csináljanak is valamit”. Igen! Tételezzük fel jóhiszeműen, hogy az ország védelmét akarják az oroszok biztosítani, rosszhiszemű elképzelések szerint támadást akarnak indítani Ukrajna ellen. A biztonságpolitikus ugyanakkor az USA és a NATO keleti terjeszkedését nem minősítette hasonlóképpen.
A NATO csapatokat sem a keleti „média rakta oda”, mert azok a különböző támaszpontokon ott vannak, egyre közelebbre kerültek Oroszország közvetlen határaihoz. És ha már ott vannak, vagyis elhagyták államhatáraikat, akkor valószínű „nem azért vannak ott, hogy ott legyenek, hanem hogy csináljanak is valamit”. Vajon mit? Ugye senki sem gondolja, hogy az USA és a NATO saját államhatáraik megvédésére érkeztek Kelet-közép Európába, attól több ezer kilométer távolságról! Amerikai szemszögből nevezhetnénk ezt „előretolt stratégiai védelemnek” is. Felvetődik ugyanakkor a kérdés: kitől kell megvédeni, mely országot és hol? Az „előretolt” haderő szolgálja-e a védelmet, vagy azok a csapatok, amelyeket egy ország a saját területén belül mozgat az általa veszélyesnek tartott körzetekbe?
Felvetődik tehát a kérdés: ki az agresszor? Az, aki a saját határain belül mozgatja haderejét, vagy az, aki a határain kívüli területre vonja előre csapatait és ott készíti fel egy lehetséges fegyveres összecsapásra? A döntést az olvasóra bízom. Döntse el mindenki saját belátása szerint!
Találós kérdésként még idekívánkozik egy február 4.-ei hír egy Magyarország légterében végrehajtott gyakorlatról: „A „Neptune Strike 2022” elnevezésű többnemzeti gyakorlat (január 31. - február 3.) fő célja a NATO-tagállamok haderejei közti együttműködés erősítése volt.
A kiképzési eseményt támogató F/A-18 Super Hornet vadászbombázók a Földközi-tengeren szolgálatot teljesítő, az Amerikai Haditengerészet (US Navy) állományába tartozó USS Harry S. Truman repülőgép-hordozó (CVN 75) fedélzetéről szálltak fel és onnan érkeztek hazánk légterébe.” Ki-ki döntse el, hogy vajon a Földközi tengeren állomásozó repülőgép-hordozó fedélzetén szolgálatot teljesítő vadászbombázó repülőgépek miért éppen a magyar légtérben gyakorlatoztak, amikor az eredeti missziójuk szerint – feltehetően – a Fekete tengeri irányba behajózva, az Oroszország elleni tevékenységre lehettek felkészítve. Amennyiben előre tervezett gyakorlat lett volna, az ukrán helyzetre való tekintettel nem inkább elhalasztani kellett volna?
A jelen helyzetben Ukrajna és Európa egy világpolitikai hatalmi játszma részesévé vált. A háborús hisztéria ilyen szintre való fokozása jól jöhet az Egyesült Államok elnökének. Ha nem lesz háború (márpedig Oroszország a józan ész ellenében nem akar háborút), akkor Joe Biden diadalmasan kijelentheti, hogy az amerikai diplomácia kemény fellépése meghátrálásra kényszerítette az „agresszív” Oroszországot. Ez javíthat az elnök megtépázott tekintélyén, amire nagy szüksége van!
Háború márpedig nem lesz!
A véleménycikk írója hadászati végzettséggel rendelkező nyá. tanszékvezető
Irodalom:
1. A VSZ Politikai Tanácskozó Testületének 22. ülése. 1989. július 7-8. Bukarest. Melléklet a 001367/22/89 számhoz. MN 1980-89 231. d. 409. ő. e.
2. Ronald D. Asmus: A NATO kapunyitása. Zrínyi Kiadó. Budapest, 2013. 40-41. o.
3. Ronald D. Asmus: A NATO kapunyitása. Zrínyi Kiadó. Budapest, 2013. 41. o.
4. Ronald D. Asmus: A NATO kapunyitása. Zrínyi Kiadó. Budapest, 2013. 41. o.
5. Ronald D. Asmus: A NATO kapunyitása. Zrínyi Kiadó. Budapest, 2013. 49. o.
6. A NATO ezen törekvéseinek gyakorlati magvalósítása napjainkban egyértelműen nyomon követhető.
7. Idézet Dr. Eva Maria Barki nemzetközi jogász 2015. december 5-i menekültjogi és a migráció
kérdéseiről tartott konferencián elhangzott beszédéből.
Ki az agresszor?
Az elmúlt években egyre gyakrabban hallunk arról, hogy „Oroszország veszélyezteti a globális biztonságot”, „fejleszti fegyveres erőit, növeli csapásmérő képességét”, „fegyveres erőit az ukrán határ közelébe telepíti át”, „meg akarja támadni Ukrajnát”, és lehetne sorolni … Az elmúlt hetekben ezek a hangok felerősödtek.
Az amerikai és a nyugati megrendelésre készített tudósítások az Európában kialakult helyzetet egyoldalúan a saját szemüvegükön keresztül vizsgálva tálalják a közvélemény elé. A nyugati média és az amerikai véleménycunami elnyomja az Oroszország és szövetségesei által közvélemény elé tárt információit. Hallgattassék meg a másik fél is – szoktuk gyakorta mondani. Vizsgáljuk meg a Oroszország és szövetségesei oldaláról miképpen érzékelik a rendszerváltás óta a Kelet-közép Európai térségben kezdődött és máig tartó folyamatokat.
A híradások kevésbé szóltak arról, hogy az Egyesült Államok és a NATO a Varsói Szerződés fegyveres erőinek keleti kivonását követően egy folyamatosan és viszonylag rejtve egy „lopakodó stratégiai előrevonást” hajtottak és hajtanak végre az Oroszország határaihoz közeli térségekbe, fegyverrendszereket telepítenek, haditechnikai eszközökkel, katonai oktatókkal, tanácsadókkal és pénzzel segíti a NATO-ba újonnan belépő országokat, valamint a NATO és az Európai Unión kívüli nyugatbarát Ukrajnát, és építik ki a stratégiai vezetés rendszerét a volt szocialista országok területén.
Vizsgáljuk meg a kialakult hadászati helyzetet (a teljesség igénye nélkül) a másik oldal szemszögéből is, hogy mi is történt a Varsói Szerződés fegyveres erőinek a volt szocialista országok területéről történő kivonását követő, máig terjedő időszakban.
Az Amerikai Egyesült Államok terjeszkedik az egész világon, rendre beleavatkozott más országok belpolitikájába, a „számolatlan mennyiségű dollárkötegek” birtokában (és az állampolgárok súlyos adókkal történő megsarcolásával) háborúkat és fegyveres konfliktusokat robbantott ki a világ különböző térségeibe és beavatkoztak oda, – ahogyan mondani szokták – „ahol a rend és a demokrácia megbomlott”. Hogy mi a rend és mi a demokrácia, azt is az USA határozta meg (mint ahogyan azt napjainkban az Európai Unió is teszi). A demokrácia exportálása pedig eddig csak kudarcot kudarcra halmozott. Kísérletei nemcsak sikertelenek, hanem kontraproduktívak is voltak. Arra azonban elegendő volt, hogy megbontsa az egyes régiók addigi biztonságának viszonylagos stabilitását (lásd arab tavasz), amivel ránk szabadította az igen súlyos következményekkel járó népvándorlást.
Most Oroszország a pillanatnyi fő ellenség az USA szemében. Hogy jutottunk el idáig?
Gorbacsov a VSZ Politikai Tanácskozó Testületének Bukarestben megtartott ülésén, 1989. július 7.-én értékelte a világban kialakult helyzetet. Mint mondta, „az utóbbi két–három évben a háborús veszély távolabbra került, a légkör a világban lényegesen tisztult. Megtettük az első tényleges lépéseket a nukleáris leszerelés útján. Kezdetét vette a regionális konfliktusok feloldása. Kialakult a bizalom tőkéje a Kelet és Nyugati közötti kapcsolatokban”. Egy „olyan időszak végéről van szó, amely negyvennél is több évig tartott, továbbá egy új nemzetközi rendre történő áttérés kezdetéről”. (1)
1989 novemberében leomlott a berlini fal, s a Kelet-Közép-Európa volt szocialista országaiban szabad választások révén demokratikus jogállamok jöttek létre. Gorbacsov-Bush 1989. december 2-3-ai máltai találkozóján a két vezető egyetértett abban, hogy enyhíteni kell a hidegháborús időszakra jellemző feszültségeket. A sajtó világgá kürtölte: "A hidegháború december 3-án délután 12 óra 45 perckor véget ért." "Bush és Gorbacsov a két nagyhatalom képviseletében fogadalmat tesznek a világnak: partnerek a békében." (Tényleg partnerek?). Megegyeztek, hogy 1990 júniusáig aláírják a stratégiai fegyverek korlátozásáról szóló szerződést (START), 1990 végéig pedig a hagyományos fegyverekről szóló megállapodást, és lépéseket tesznek a vegyi fegyverek globális betiltása érdekében.
A szuperhatalmak közötti atomháború veszélye és a bipoláris világrendszer ezzel megszűnt. (Tényleg megszűnt?)
1990-ben a világ egy új biztonságpolitikai korszakba lépett. A szovjet megszálló csapatok Kelet-Európából történő kivonásával, a Varsói Szerződés megszűnésével (1991. július 1) és a Szovjetunió felbomlásával (1991. december 31) megszűnt a Szovjetunió közép-európai dominanciája. A bipoláris világrendszer „egyoldalúvá” vált. Ezzel együtt a volt szocialista országok egy semleges hatalmi erőtérbe, egy biztonságpolitikai vákuumba kerültek. 1991 áprilisa és 1992 márciusa között felbomlott a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság. 1993. január 1.-én megszűnt a csehszlovák állam, létrejött a Cseh Köztársaság és az önálló Szlovák Köztársaság. Európában létrejött az egyesült Németország, amely a NATO tagjaként megváltoztatta az európai erőviszonyokat. A nemzetközi színtéren egyetlen globális szuperhatalom, az Egyesült Államok maradt, amely gazdasági és katonai ereje folytán képes a világ bármely pontján fellépni saját „nemzeti érdekeinek” érvényesítésére. A bipoláris világrendszert az egypólusú világrendszer, az „egyvilágrend” váltotta fel, amely véget vetett ugyan a hidegháborúnak, de a gazdasági, politikai és katonai hatalmi erőcentrum az Egyesült Államokra helyeződött át. Mintegy 10 éves átmeneti időszak következett, melynek során új korszak kezdődött.
Az amerikai Egyesült Államok vezető szerepének dominanciája több évtizedre meghatározta a geopolitikai kapcsolatokat.
Jelcin Oroszországa a kiutat kereste a hidegháborúban meggyengült gazdasági helyzetéből való kilábalásból. Nem csak azt látta be, hogy nem képes akkora haderőt fenntartani, ami az uralma alá hajtott Közép-Kelet Európai országok megszállásának fenntartására szükséges, de saját fegyveres erőinek fenntartására sem volt képes olyan színvonalon, mint azt a hidegháború idején tette. Fegyveres erői meggyengültek, egyre korszerűtlenebbé váltak. A NATO ellensúlyozására létrejött Varsói Szerződés Katonai szervezete1991 február 25-én feloszlott. A mintegy tíz éves átmeneti időszakot a fegyverkezés ütemének kölcsönös csökkenése jellemezte.
A Varsói Szerződés fegyveres kontingenseinek Kelet-Közép Európából történő kivonásakor a Szovjetunió az Egyesült Államokkal és a NATO-val, abban egyezett meg, hogy csapataikat nem közelítik kelet felé. Az USA ezt máig tagadja. A Varsói Szerződés 1991 februárjában megtartott budapesti ülésen Besszmertnih szovjet külügyminiszter közölte, hogy „jóllehet Moszkva beleegyezett a Varsói Szerződés feloszlatásába, nem tűri el, hogy ezek az országok akár az Európai Közösséghez (EK), akár a NATO-hoz csatlakozzanak”.(2) A Szovjetunióban már ekkor világossá váltak az USA szándékai, az, hogy mire készül. Oroszország előre jelezte, hogy ez képezi számukra a „vörös vonalat”. Amerika azonban a hatalmi befolyásának kiterjesztését tűzte zászlajára.
1991. július 1-jén a Vaclav Havel által elnökölt, a Varsói Szerződés feloszlatását kimondó prágai ülésen Genagyij Janajev szovjet alelnök felszólította a NATO-t, hogy „kövesse a példát és oszlassa fel magát. A tanácskozásról kiadott zárókommüniké azonban egyszerűen >az összeurópai struktúrák felé való haladás< szükségességéről beszélt. A közép- és kelet-európaiak nem voltak hajlandók semmi olyat kiejteni a szájukon, amiből azt lehetett volna kiolvasni, hogy a NATO oszlassa fel magát”.(3)
A volt szocialista államok vezetőinek egyike sem lépett fel olyan biztonságpolitikai gondolattal, hogy a katonai elkötelezettség helyett a katonai blokk-semleg1ességet válasszuk. Ismert tény, hogy Für Lajos, valószínű amerikai nyomásra, 1990. június 13-14-én Berlinben, a Honvédelmi Miniszteri Bizottság 25. ülésén javasolta, hogy a tagországok kezdjenek hozzá egy összeurópai biztonsági rendszer megteremtéséhez. Így sem a NATO feloszlatására, sem pedig a katonai blokkon kívüliségre esély sem volt. Ezzel kódolva volt egy új hidegháború felé vezető út, hiszen a NATO léte, a katonai erőegyensúly megbomlása révén továbbra is veszélyeztette Oroszország és szövetségesei biztonságát.
A szovjet megszálló csapatok Kelet-Európából történő kivonásával, a Varsói Szerződés megszűnésével és a Szovjetunió felbomlásával megszűnt a Szovjetunió közép-európai hatalmi dominanciája. A nemzetközi színtéren egyetlen globális nagyhatalom, az Egyesült Államok maradt. A bipoláris világrendszer „egyoldalúvá” vált.
A Varsói Szerződés feloszlatását kimondó prágai ülésen Genagyij Janajev szovjet alelnök felszólította a NATO-t, hogy „kövesse a példát és oszlassa fel magát.(4)” A tanácskozásról kiadott zárókommüniké azonban egyszerűen az az összeurópai struktúrák felé való haladás
Ezzel a két nagyhatalom közötti „harcérintkezés vonala” nem távolodott el egymástól, hanem napjainkra egyre közelebb került egymáshoz. Ez, valamit Ukrajna belügyeibe való nyugati beavatkozás (Majdan) okozza ma az európai térségben az új hidegháború felé való elmozdulást.
A katonai blokkon kívüliség, a „blokk-semlegesség”, magánvéleményem szerint, geostratégiai jelentőségű gondolat lehetett volna abban az időben és hosszabb távon mérsékelte volna a feszültségeket az USA és Oroszország között, növelte volna Európa biztonságát. Geostratégiai jelentősége akkor érvényesülhetett volna igazán, ha az ún. „Köztes Európa”, másként szólva, a volt szocialista országok területét egyesítő Közép-Kelet-Európa államai mindnyájan a katonai blokk-semlegességet választottuk volna. Ez lehetőséget adott volna egy több száz kilométer szélességű, észak-dél irányú, az Északi tengertől Jugoszlávia határáig, továbbá Románián és Bulgárián át a Fekete tengerig terjedő, a „Köztes-Európa” területén húzódó „katonailag blokk- semleges” (katonai blokkon kívüli) zóna létrehozására, amely a két katonailag jelentős haderőt képviselő nagyhatalmat, – a Szovjetuniót (később az Orosz Föderációt) illetve a Nyugat-Európai államokat és az ott állomásozó NATO katonai erőket – egymástól elválasztotta volna, s ez által növelve a „zóna országainak” biztonságát. Ezzel a közép-kelet-európai államok területei kikerülhettek volna a „közvetlen ütközési zónából” és nem képeznék ma sem a szemben álló fegyveres erők „lopakodó” stratégiai előrevonásának és szétbontakozásának földrajzi területét.
Ezzel sem Gorbacsov, sem pedig az USA nem értett egyet. Gorbacsov a Varsói Szerződésben való további részvételünket tartotta a helyes külpolitikai döntésnek, míg az Amerikai Egyesült Államok és a nyugati hatalmak a Kelet-Közép Európai térségben keletkezett hatalmi vákuumot kihasználva – a „felszabadítás” katona-politikai doktrínájának előtérbe helyezésével – egyértelműen ellenezték a katonai blokk-semlegességnek még a gondolatát is.
A „felszabadítás” katona-politikai doktrínájának megfelelően, a Varsói Szerződés megszűnését követően a NATO nem szűnt meg, hanem „történelmi vérszemet” kapott a túlélésére. A „NATO egyik legfőbb feladata még mindig a maradék szovjet fenyegetés elrettentése volt”.(5) Fennmaradásának (túlélésének) érdekében kereste helyét, szerepét és feladatait az új történelmi helyzetben. Ezt – többek között – a NATO érdekszférájának a volt szocialista országok területére, a szovjet határok közelébe való kiterjesztésének majdani lehetőségében vélte megtalálni.(6) Ezzel nem sokat késlekedett. Napjainkban a NATO és az amerikai, valamint nyugat-európai országok Oroszország határközeli térségeibe katonai erőket vezényeltek. Ezzel a lépéssel megfordították a stratégiai helyzetet. Nevezetesen, a VSZ fennállásának idején a két katonai tömb harcérintkezésének vonala a szocialista országok nyugati határvidékein húzódott, s ahogy onnan kivonultak a szovjet katonai erők, az űrt a NATO és szövetségei töltötték be azzal, hogy katonai erőiket e térségbe vonták előre. Ezzel Oroszország és a nyugati katonai erők közötti harcérintkezési vonal a volt szocialista országok keleti határainak mentére tevődött át. A volt szocialista országok és köztük Magyarország továbbra is felvonulási terület maradt. A rendszerváltás előtt szovjet csapatok uralták Magyarország földjét, azt követően pedig NATO és szövetségeseinek katonai kontingensei léptek a hatalmi vákuumba került terület földjére. Az egyik katonai tömbből a másikba csöppentünk. A voltszocialista országok területe továbbra is egy ütköző zónát képvisel. Ami változott: eddig nyugatról vártuk az ellenséget, most keletről, a szovjet erők kivonása előtt a nagyhatalmak által képviselt két hadászati csoportosítás közötti érintkezés vonala nyugaton volt, most pedig a keleti határvonalakra tevődött át.
A 2000-es éveket követően nőttek az amerikai – orosz ellentétek. Oroszország világhatalmi törekvéseit felélesztő Vlagyimir Putyin hatalom átvétele (2000-2008 és 2012), amerikai részről pedig a WTC ikertornyok – valós körülményeinek máig sem tisztázódott – lerombolása (2011.09.11) átértékelte a haderők jelentőségéről alkotott elképzeléseket. A fegyverkezési láz ismét utat tört magának.
Az amerikai adminisztráció, mint egyedüli szuperhatalom meghirdette a terrorizmus elleni világméretű harc doktrínáját, és ismételt haderőfejlesztésbe kezdett. Új fegyverkezési hajsza indult, amelyet részben a fegyverrendszerek korszerűtlenné válása, de leginkább a Nyugat és Kelet, az USA és Oroszország, USA és Kína között kialakult feszültség generált. A fegyverkezés fő jellemzője a világ haladó tudományos-technikai színvonalán megvalósított, nagy anyagi ráfordításokat igénylő korszerűsítés lett.
Barack Obama a G20 csúcson a brisbane-i Queensland Egyetemen (2014. nov. 14) mondott beszédében kijelentette, hogy „az orosz agresszió fenyegetés a világnak, ahogy azt a maláj utasszállító repülőgép megdöbbentő lelövése is jelzi". Majd hozzátette: „A világ egyetlen szuperhatalmaként Amerika vezetni fogja a nemzetközi közösséget Oroszország Ukrajna elleni agressziójával és más veszélyekkel szemben is." Már nem a terrorizmus, hanem Oroszország (persze vele párhuzamosan Kína) lett a fő veszélyforrás a világ biztonságára!
Trump, elnöki regnálása alatt szakított az USA elhibázott külpolitikájával, az egyes régiók és országok instabilitását és súlyos konfliktusokat eredményező demokrácia exportálásának gyakorlatával, és egyetlen háborút sem indított! A hidegháborús retorika helyét az amerikai emberek jólétét biztosító, a republikánusokra jellemző gazdasági kérdésekre való koncentrálás foglalta el. Mára azonban megváltozott a helyzet.
A demokraták választási győzelmével Joe Bident ültették az elnöki székbe, aki Obamánál is keményebb külpolitikát hirdetett. Joe Biden amerikai elnök nyíltan megnevezte ellenségeit. Ebben nagy szerepet játszott a nyugat által is támogatott „demokrácia kísérlet” Kijevben. Joe Biden már akkor kiásta a csatabárdot, amikor a hivatalos választási eredmények kihirdetése előtt kinyilatkoztatta, hogy a világ vezető nagyhatalmának elnökeként, ő a világ elsőszámú vezetője, és kész az elnöki feladatainak a végrehajtására.
Majd beiktatása után rögtön nyíltan is megnevezte ellenségeit. Ez a hidegháború befejezése óta igen meglepő volt, mivel az ellenségkép tagadása a hidegháború befejezésének és az enyhülési folyamat kezdetének fontos kinyilatkoztatása volt. Új hidegháború körvonalai rajzolódtak ki, amely mára egyre jobban érzékelhető.
Joe Biden a háborúskodásban érdekeltek csoportjai hathatós támogatásával ülhetett be az elnöki székbe. A támogatókat azonban ki kell szolgálni. Az Amerikai Egyesült Államok ellenségképében nyíltan kimondva is megjelent Oroszország, Kína, Irán, Észak-Korea. Mondhatnám: van egy jó hírem és egy rossz hírem. A jó hír az, hogy megszűnt a hidegháború, a rossz hír, hogy ami következik az még annál is rosszabb lehet.
Az Amerikai Egyesült Államok hivatalba lépő új elnöke nyomatékosan felhívta az Európai Unió (benne a magyar kormány) figyelmét az új amerikai adminisztráció azon elvárásaira, hogy ne folytassák a többi nagyhatalommal – Oroszországgal és Kínával – a gazdasági és politikai együttműködésüket, mert sérti az amerikai érdekeket, és a Fehér Ház ezt nem nézi jó szemmel. Ez természetesen egybevág Amerika azon törekvésével, hogy az EU-t is gyengítse, hiszen annak gazdasági érdekeit is sérti az amerikai felhívás.
Biden színrelépésével a világ biztonságára vonatkozó reményeink elhalványulóban vannak. Akinek ellenségképe van, az előbb-utóbb az ellensége ellen fordul, ami az erőszak eszközeinek a bevetésével is járhat. A háborúskodás nem olcsó. A háborúhoz rengeteg pénz és napjainkban öt dolog szükséges: casus belli, a pénzvilág mohósága (pénz, pénz és pénz a hitelek által), piacok hiányának pótlási igénye (túltermelés), új beruházási térségek létrehozása (vállalkozások megmentése), katonai erőfölény. Nem véletlen, hogy Biden és a demokraták hatalmas adóemeléseket helyeztek kilátásba. Az amerikai gazdaság túlélését pedig a történelem folyamán nem egyszer a háborús igények kiszolgálása biztosította. Casus belli pedig az USA számára mindig adódik: ez nem más, mint a „rend és demokrácia megbomlása”. Ehhez a háborús feszültség és fenyegetettség életben tartása elengedhetetlen. Az Ukrajna körül kialakult feszültség ezt a célt szolgálhatja.
A demokraták belsőjéből fakad a „demokrácia exportálásának”, vagyis az egyes országok belügyeibe való durva beavatkozásnak a kényszere. A demokrata vezetésű Egyesült Államok az elmúlt évtizedekben folyamatosan háborúzott. „Bush és Obama öt bukott állam megszületését segítette elő, megdöntve a keményvonalas vezetőket, méghozzá úgy, hogy nem volt tervük arra vonatkozólag, hogy mi történik azután. Bush katonákat vitt Irakba és Afganisztánba, Barack Obama „Asszadnak mennie kell” politikája pedig lángra lobbantotta a szíriai polgárháborút.” – nyilatkozta Brenda Shaffer (Bertha László: Totális csődöt mondott Amerika eddigi külpolitikája. 2017. január 5).
Itt kívánom megjegyezni azt a kevesek által ismert, az USA katonai akadémiáin állítólag ma is tanított a Wolfowitz Doktrina néven ismert 1992- ben kidolgozott első és legfontosabb globálstratégiai alapelvet, mi szerint:
„Nem szabad hagyni, hogy bármilyen rivális bárhol erősödjön. Minden ellenséges hatalmat abban kell akadályozni, hogy domináljon egy régióban.“ Ez Oroszországról és az orosz-európai viszonyról szól. Ez lényegében a régi Heartland (szívország) elmélet, amelyet az angol geográfus Halford Mackinder írt 1904-ben („The Geographical Pivot of History“), és amelyet a mai napig tanulniuk kell az amerikai tiszteknek. Ennek lényege:
Aki uralkodik Kelet-Európán, uralkodik a szívországon. Aki uralkodik a szívországon, uralkodik a világszigeten (ez Eurázsia). Aki uralkodik Eurázsián, uralkodik az egész világon.
Emiatt akarja az Egyesült Államok visszaszorítani Oroszországot, meg akar akadályozni egy eurázsiai gazdasági együttműködést, amelyet már De Gaulle akart és amelyről most Putyin álmodik; egy szabadkereskedelem Lisszabontól Vlagyivosztokig.
Zbigniew Brzezinski a „The Grand Chessboard könyvében is arra építi hitvallását, hogy Ukrajna az eurázsiai sakktáblán egy fontos szerepet tölt be, mint geopolitikai középpont. Oroszországnak szüksége van Ukrajnára. Mert Ukrajna nélkül Oroszország nem világhatalom, hanem csak regionális hatalom – amit Obama mindig is hangsúlyozni szokott.
Ugyanúgy George Friedmann, a Stratfor politológusa egy élő adásban mondta, hogy ez már 100 éve az Egyesült Államok célja, megakadályozni egy eurázsiai kontinentális hatalom létrejöttét, mert ez komoly veszélyt jelentene Amerikának. Eurázsiát talán nem lehet meghódítani, de akkor legalább a nemzeteket egymás ellen kellene felheccelni és az egyensúlyból kiütni. És ez az amerikai külpolitikának a második alapelve:
Hogy ne legyenek erős államok, hanem gyenge, összeveszett társadalmak, amelyeken uralkodni lehet, ahhoz kell a káosz megteremtése.”(7)
Ebbe a globálstratégiai elképzelésbe illeszkedik szervesen az USA azon törekvése, hogy Ukrajnát kivonja Oroszország hatalmi erőteréből.
Aki békét akar, készüljön a háborúra! – mondta anno Kennedy elnök. Mondhatnám azt is, hogy aki békét akar, az szerelje le a hadseregét. Ettől azonban még nagyon távol állunk, sőt, illúzió!
Fel kell tenni a kérdést: ki az agresszor? Az, aki a saját honi területén belül „felkészül a békére”, vagy aki a honi területétől több mint tízezer kilométerre lévő térségekbe a nagyhatalmak és más országok országhatárának közvetlen közelébe küld katonai erőket? Azt gondolom, hogy a kérdés eldöntése nem túl nehéz és stratégiai ismereteket sem igényel. Oroszország a saját országhatárain belül nyilván abba a térségbe csoportosítja át katonai erejét, ahonnan veszély fenyegeti, ahol fegyveres konfliktus folyik, melynek eszkalációja veszélyt jelenhet (jelen esetben Oroszország számára). A demokrácia úttörői a demokratikus és „védelmi jellegű” fegyveres erőinek részeit a honi határain kívüli, több száz és több ezer kilométer távolságra lévő több mint száz támaszpontjára telepítette/telepíti, vagy más országok határainak közvetlen közelébe vonja előre. Márpedig, Oroszországot nem csak a NATO és szövetségeseinek keleti irányú „lopakodó stratégiai előrevonása” veszélyezteti, de az ukrán elnök is Oroszország megtámadásáról álmodozott, aminek hangot is adott. Aki veszélyben érzi magát, az korszerűsítésekbe kezd és fegyverkezik. Csak emlékeztetném a tisztelt olvasókat: a szerb háború idején Magyarország is a déli határai mentén végzett csapaterősítéseket, mert abból az irányból volt veszélyeztetve a biztonságunk! Mégsem harsogta a nyugati, de a keleti média sem, hogy Magyarország be akar avatkozni a háborúba.
Az ukrán helyzet
Oroszország és az USA közötti feszültség forrása immáron Ukrajna lett, amely az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország közötti hatalmi játszma áldozata csupán.
Az Európai Unió társulási szerződéstől visszalépő, és az akkori ukrán elnök, Viktor Janukovics lemondását is eredményező, a kijevi Majdan téren 2013. november 21-én kezdődő, az egész országra kiterjedő elégedetlenség a kelet ukrajnai konfliktus kialakulásához vezetett. Ezt kihasználva az USA beavatkozott Ukrajna belügyeibe,és hatalmi szférájába történő bevonására tesz lépéseket. Az amerikai és NATO csapatok a kialakult helyzetre hivatkozva, megkezdték erőinek Oroszország határai közelébe történő előrevonását.
Az elmúlt évtizedekben, ahová az USA az erőszakos demokrácia exportjának céljából betette a lábát, az adott régió stabilitását megbontotta, a biztonsági kockázatokat jelentősen megnövelte. Így van ez nem csak a közel-keleti országok belügyeibe való beavatkozása miatt kialakult migrációs krízis esetében, de Ukrajna esetében is. Azóta az orosz agresszió lehetősége lebeg az USA és a nyugati hatalmak szeme előtt. Ez további okot szolgáltat az Egyesült Államok és a NATO számára, hogy a fegyveres erőinek egy részét saját határaikon kívüli területekre, egyre közelebb vonja előre Oroszország határaihoz közeli térségekbe. Eközben nehezményezi, ha Oroszország a fegyveres erőit a saját területén belül, az általa veszélyeztetettnek vélt irányokba mozgatja.
Lengyelország és Románia NATO-hoz való csatlakozását követően, az amerikaiak "könnyen beleegyeztek", és igyekeztek rakétavédelmi rendszereket telepíteni a területükre, majd fokozatosan hajóikkal átlépték a Boszporusz és a Dardanellák vizeit és bejutottak a Fekete tengerre. Ezekről a szárazföldi és tengeri telepítésű indítóállásokból olyan csapásmérő rendszereket is lehet alkalmazni, amelyek 15 perc alatt képesek csapásokat mérni Oroszország központi területein lévő célpontokra.
Emlékeztetőül, amikor a Szovjetunió 1962-ben rakétákat telepített Kubába, akkor azt az USA a „vörös vonal” átlépésének tekintette, és rakétarendszereket telepített a Kubához közelebbi térségekbe annak érdekében, hogy rakétáik 7-10 perc alatt elérjék Kuba területét. Amennyiben Ukrajna NATO-taggá válna, akkor lehetősége lenne rakétái kilövőállásait olyan térségekbe telepíteni, ahonnan 7-10 perc alatt elérhetnék Oroszország központi térségeit, vagy akár a fővárost, Moszkvát. Ez, csakúgy, mint az USÁ-nak a kubai válság idején, szintén egy „vörös vonalat” jelentene Oroszország számára, ezért a NATO keleti terjeszkedésének megállítása, sőt, katonai erőinek visszább szorítása megkérdőjelezhetetlen biztonsági kérdés!
Oroszország a Varsói Szerződés és a Szovjetunió felbomlását követően folyamatos szemtanúja a NATO keleti terjeszkedésének. Ezt megelégelve, Vlagyimir Putyin elnök az orosz védelmi minisztérium 2021. december 21.-ei kibővített kollégiumának tanácskozásán kijelentette: Oroszország kész megtenni a megfelelő haditechnikai lépéseket, ha a NATO tovább közeledik a határai felé. Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter is arra figyelmeztetett tavaly decemberben, hogy amerikai katonai magáncégek provokációkat készítenek elő Donbasszban. Ennek valós alapja volt.
2021. március végén 350 tonna hadianyagot, köztük 35 Humvee katonai terepjárót rakodott ki az odesszai kikötőben az Ocean Glory amerikai csatahajó a Newsweeek beszámolója szerint.
2021. április: Az ukrán parlament olyan törvényt fogadott el, amelynek értelmében mozgósítás kihirdetése nélkül is lehet ezentúl tartalékosokat behívni a hadseregbe. Az orosz Insider is arról számol be, hogy 2015 óta nem tapasztalt koncentrációjú hadianyag-szállítás zajlik Ukrajnában.
„Telepítették a harctéri légi fölény megteremtéséhez, valamint a szárazföldi csapatok közvetlen támogatásához szükséges különböző elemeket” – mondta Philip Breedlove tábornok, az Európában állomásozó amerikai haderő korábbi parancsnoka.Burns a szenátus hírszerzési bizottságának meghallgatásán úgy nyilatkozott, hogy: „A haderő összevonása már elérte azt a szintet, amely egy korlátozott katonai behatolás alapját is képezheti. Emiatt ezt nemcsak az Egyesült Államok, hanem a szövetségeseink is nagyon komolyan veszik” – mondta
A nyugati média szerint az „orosz hadsereg a korábban közöltnél jóval több harci repülőgépet és más katonai eszközt telepített az ukrán határ közelébe” – írja a The Wall Street Journal.
Szu-24, Szu-25, Szu-27, Szu-30 és Szu-34 típusú vadászbombázó repülőgépek sorakoznak a térségbeli támaszpontokon, és vannak képek különböző páncélozott harcjárművekről, helikopterekről, drónokról és egyéb eszközökről, ahogyan például egy katonai kórházról is.
Az Európai Unió becslései szerint Ukrajna keleti határain és a 2014-ben megszállt Krím-félszigeten több mint 100 ezer (egyes adatok szerint 130 000) orosz katona sorakozhatott fel.
Az ukrán fenyegetések sem késlekedtek. Ukrán hadügyminiszter Olekszij Reznikov kijelentette: Véres mészárlás lesz Ukrajnában, ha Putyin támadást indít. „Koporsóban fognak hazatérni az orosz fiúk”. Reznikov a CNN-nek elmondta, hogy Ukrajna becslése szerint Oroszország jelenleg 95 ezer katonát állomásoztat támadásra készen Ukrajna mellett. Az amerikai becslések szerint Oroszország 175 ezer katonát tudna mozgósítani Ukrajna megszállására. Reznikov hangsúlyozta, hogy 250 ezer hivatásos katona mellett 400 ezer veterán és 200 ezer tartalékos áll készen Ukrajna ellen szerinte 175 ezer orosz katona nem elégséges. Kijelentette, hogy „Nincs szükségünk amerikai katonákra”, de az ukrán hadsereg további haditechnikai segítséget kért a szövetségeseitől, beleértve a légierő és a haditengerészet anyagi támogatását és kiképzését.
Reznikov 2021. december 7.-én felhívta a figyelmet, hogy egy orosz invázió – ha megtörténik – „katasztrófális” következményekkel járna az egész európai kontinensre, és a becslések szerint 4-5 millió ukránnak kellene menedéket keresnie Európában. Ezzel az Európai Uniónak üzent a hadügyminiszter, és nyilvánvaló, hogy támogatást kér az EU-tól.
Hal Brands külügyekkel foglalkozó amerikai politológus professzor szerint Vlagyimir Putyin orosz államfő világossá tette, hogy véget kíván vetni a Szovjetunió összeomlása után kialakult nemzetközi viszonyoknak. (Bloomberg).
Elérkezett az idő, hogy Oroszország a világpolitikai jelentőségét erővel is alátámassza. Ezt Putyin-doktrínaként emlegetik, melynek lényege: Oroszország akkor lenne hajlandó lemondani Ukrajnában történő katonai beavatkozásról, ha a Nyugat elismeri az orosz érdekszférát, amely magába foglalná a volt Szovjetunió területét és Kelet-Európa jelentős részét. Érdekes a felvetés, hiszen éppen az USA igyekszik az orosz érdekszféra megbontására! Ez élezte ki az USA-orosz feszültséget. Ismeretes, hogy a NATO már a volt Szovjetunió belső területein is kopogtat, amit Oroszország nem néz jó szemmel. Ezért a NATO-nak szavatolnia kéne, hogy a továbbiakban nem terjeszkedik kelet felé, nem ad el fegyvereket és nem tart hadgyakorlatokat olyan területen, amelyeket Moszkva érzékenynek minősít.
Emily Horn, az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács szóvivője kifejtette, hogy az amerikai fél továbbra is megfigyeli az orosz katonai eszközök jelenlétét az ukrán határok közelében. Érdekes felfogás. Az nem zavarja, – és az orosz félt sem zavarhatja – hogy az USA és a NATO haditechnikája és csapatrészei a honi területüktől több ezer kilométeres távolságra történő „lopakodó stratégiai előrevonást” végez Oroszország határaihoz közeli térségekbe, és készít elő lehetőséget csapatainak szétbontakozására. (Egy repülő raj „baráti látogatása” mögött komoly előkészületek, megállapodások lapulhatnak).
Az USA számára elfogadhatatlan, ha Oroszország a saját területén belül mozgatja fegyveres erőit a veszélyeztetett irányokba, az pedig teljesen elfogadható, hogy egy nagyhatalom, mint az USA az országhatáraitól, és a nyilvánvalóan Oroszország elleni erőfölény megtartása érdekében fennmaradt NATO politikai és katonai szövetség diszlokációját sokezer kilométerre elhagyva közelítsen más ország határaihoz és az erőfölényt megváltoztatva, veszélyeztesse azt.
Putyin orosz elnök ezért az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel való találkozásai során olyan konkrét megállapodások kidolgozását és kölcsönös elfogadását szeretné elérni, amely jogi garanciákkal alátámasztott „megbízható és hosszú távú, biztonsági garanciákat” nyújtva, kizárná a NATO további keleti előrenyomulását és csapásmérő fegyverrendszerek telepítését az Oroszországi Föderáció területének közvetlen közelébe.
Az európai biztonságról az USA ugyanis csak akkor hajlandók tárgyalni, ha Putyin megszünteti az ukrán határ közelében az eszkalációt, ha csapatait az ország mélységébe helyezi át az ukrán határtól, miközben Amerika, aki folyamatosan építi ki támaszpontjait Oroszország köré, nem teszi párhuzamosan ugyan ezt, sőt katonákat és haditechnikát küld a térségbe.
Az USA azon – zsarolásnak is felfogható – követelése, hogy először Oroszország vonja vissza katonai erőit az Ukrajna közeli területekről a hátország felé, utána a NATO csapatok is megteszik a szükséges lépéseket, stratégiai védelmi szempontból nonszensz! Mondhatnám azt is, hogy amerikai részről ez a hadászati megtévesztés kitűnő példája lehetne. Ezt egy ország katonai védelméért felelős és stratégiailag képzett vezetője soha nem fogja teljesíteni. Arról nem is beszélve, hogy azok szólítják fel egy ország, jelen esetben Oroszország vezetőit a csapatainak országhatáraikon belül történő visszavonására, akik folytatják a csapataik előrevonását és hadállásainak megerősítését, veszélyeztetve azt az országot, amelyet felszólítanak arra, hogy gyengítsék védelmi lehetőségeiket.
Az USA célja mindenképpen az egyoldalú erőfölény növelése és megtartása az európai térségben és leginkább Oroszország közvetlen határai mentén.
Mindez az USA és a NATO részéről zsarolásnak minősíthető annak fényében, hogy Putyin elnök átfogó biztonsági megállapodásra és annak megtárgyalására tett javaslatot, amely a kialakult feszültségek csökkentését és a térség biztonságának stabilitását hivatott biztosítani a haderők és fegyverrendszerek alacsonyabb szintje mellett és az atomfegyverek saját országhatárok közé való visszavonásával.
A NATO cinizmusát mutatja, hogy Putyinnak a biztonság növelésére tett javaslatait követően a NATO főtitkára, Jens Stoltenber szólítja fel arra Oroszországot, hogy a feszültség csökkentése érdekében válassza a diplomácia útjait.
Rendkívül érdekes, hogy a média által keltett orosz támadás előkészültét vizionáló riogatás (háborús helyzet, menekülnek a diplomaták, stb) az után került napirendre, miután Oroszország javaslatot tett Európa biztonságának megerősítésére. Ezt az USA nem akceptálta, ami az európai térség biztonságát és a fegyverkezési szintnek egy alacsonyabb fokát jelentette volna, hanem a konfrontáció mezejére lépett. Sőt, egy háborús hisztéria hadjáratba kezdett, amihez a nyugat-európai országok némelyike is csatlakozott.
Egy németországi külföldieknek szóló közszolgálati médium, a Deutsche Welle arról tudósított, hogy Oroszország a lengyel határ közelébe vonta össze repülőerőit, miközben a képanyagok éppen az amerikai légierő Lengyelország keleti határai mentére történő áttelepítését támasztják alá, ahol jól láthatók az amerikai felségjelek.
A feszültség eszkalálása érdekében a még ki sem tört háborúról is tájékoztatott „véletlenül” a Bloomberg február 4.-én, péntek délután 4-kor: „Élőben: Oroszország megszállta Ukrajnát” – címmel tette közzé, hergelve ezzel a közvéleményt és befolyásolva a tőzsdei árfolyamokat.
Véleményem szerint az USA által megkezdett diplomatamentés célja is a feszültség kiélezésének mesterséges fokozását szolgálja, amely ugyan azt az érzés táplálja a közvéleménybe, mint amit az iraki háború szükségességének amerikai állampolgárok által történő elismertetését szolgáló, előre megírt forgatókönyv szerint működő média tette: veszélyhelyzetet teremteni és megnyerni az állampolgárok és a szövetségesek bizalmát a háború jogosságát illetően. A diplomatamentő riogatásra több ország is reagált, de voltak, akik higgadtabban és hideg fejjel gondolkodtak.
Még Ukrajna is elhamarkodottnak tartja Joe Biden diplomatamentő ötletét. Mint ahogyan azt Oleg Nyikolenko külügyi szóvivő az ukrán sajtónak kifejtette:
„Tiszteletben tartva a külföldi államok azon jogát, hogy szavatolják diplomáciai képviseleteik biztonságát, az amerikai félnek ezt a lépését korainak és a túlzott elővigyázatosság megnyilvánulásának tartjuk. Valójában az utóbbi időben nem történtek kardinális változások a biztonsági helyzetben: az újabb és újabb orosz agressziós hullámok veszélye 2014 óta állandó, az orosz csapatok Ukrajna határaihoz vonása pedig már tavaly áprilisban elkezdődött.” (Megjegyzem, a NATO erők terjeszkedése, közelítése az Orosz határok közvetlen közelébe jóval előbb, legalább két évtizede kezdődött!).
Az Európai Unió és az Európai Bizottság nyugalommal próbálja kezelni a helyzetet. Joseph Borell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai képviselője szerint „nincs miért evakuálni, amíg folynak a tárgyalások Oroszországgal”. Spiegel című tekintélyes német lap neves újságírói keményebb álláspontot képviselnek, és úgy vélik, hogy a német kormánynak végre nem partnerként, hanem potenciális ellenfélként kellene kezelnie Putyint. Véleményük szerint "A NATO-nak végre tovább kell lépnie a halálos fegyverek Ukrajnának történő szállítása felé. Németország volt az egyik fő ellenfél, amely ennek útjában állt. Németországnak végre el kell fogadnia Putyint olyannak, amilyen: ellenfélnek, nem pedig partnernek".
Megállapíthatjuk, hogy a jelen helyzet kialakulása kódolva volt a rendszerváltáskor, amikor a VSZ megszűnésekor a NATO nem oszlatta fel önmagát, amellyel azt üzente Oroszországnak, hogy az USA és a Nyugat továbbra is ellenségként tekint rájuk.
A NATO fegyveres erők Oroszországhoz való közelítését az USA és szövetségesei már a rendszerváltás idején előre kitervelték, amikor kifejezetten ellenezték a volt szocialista országok katonai blokk-semlegességnek még a gondolatát is (amellyel Gorbacsov is egyetértett), de a keleti és nyugati katonai csoportosításoknak egy semleges zónával történő szétválasztását a honatyák sem tekintették a közép-európai térség biztonságát erősítő megoldásnak.
Az USA a hatalmi vákuumba került volt szocialista országok területére való behatolás gondolatát azonnal a zászlójukra tűzték, semmibe véve Besszmertnih szovjet külügyminiszter ezirányú figyelmeztető felhívását. A „felszabadítás” katona-politikai doktrínájának újraélesztésével, megkezdte politikai és katonai hatalmának kiterjesztését a Közép-Kelet Európa térségére, melyet hamarosan követett és napjainkban is folyamatosan zajlik a katonai erők „lopakodó stratégiai előrevonása”, és ezzel együtt folyamatosan nőtt a feszültség a térségben, amit a fegyverkezési verseny és – véleményem szerint – egy új hidegháború kiújulását eredményezte, ami növeli a háború veszélyét.
Az egyértelműen kimondható, hogy 1990 után nem a Szovjetunió, nem Oroszország terjesztette ki uralmát a nyugati térségek felé, nem Oroszország fegyveres erőit vonták előre határain kívülre nyugat felé. A hatalmi és katonai terjeszkedést az Amerikai Egyesült Államok, a volt szocialista országok aktív részvétele mellett kezdte el. A NATO és a nyugati országok katonai erői folyamatosan települtek és települnek át, vagy készítik elő azok fogadását Oroszország határainak közelében a Balti tengertől a Fekete tengerig, Oroszország számára elfogadhatatlan hadgyakorlatokat tartanak, várható küldetésük logisztikai, valamint az Oroszországgal szembenálló felek hathatós anyagi támogatásával biztosítják erőfölényüket a kelet európai térségben.
Ezen túlmenően a demokráciaexport hamis jelszava mögé bújva az egyes országok nyugati orientációjának elősegítésével igyekeznek a nyugatnak megnyerni olyan országokat, melyek területéről közelebb kerülhetnek Oroszország szívéhez. Ennek ékes példája Ukrajna és immáron a haditengerészeti erőivel a Fekete tengerre is betették lábukat. Ha ugyanez fordított helyzetben történne, akkor a kubai rakétaválságból ismert reakcióval találnánk szemben magunkat az USA részéről, amikor szerintük a szovjetek „átlépték a vörös vonalat”. Az orosz stratégák szerint most lépte át a „vörös vonalat” az USA és a NATO.
Oroszország veszélyeztetve érzi magát. A veszélyhelyzetre pedig erővel reagál. A veszélyben lévő, vagy veszélyt érző államoknak pedig joguk van a védekezésre. Katonai erőiket az országhatárain belül oda összpontosítják, ahonnan ezt a veszélyt észlelik. Ezt Oroszország is megteheti különösen akkor, amikor a veszélyeztetők már az ország (diszlokációik) határán kívül, felzárkóztak az orosz határok közelében. Neves biztonságpolitikai szakértőnk (az elvárásoknak mindig megfelelően) cinikusan megjegyezte, hogy „valószínű a nyugati média rakta oda azt a 150 ezer fős orosz támadó csapatot” az ukrán határ közelébe, nem azért vannak ott, hogy ott legyenek, hanem hogy csináljanak is valamit”. Igen! Tételezzük fel jóhiszeműen, hogy az ország védelmét akarják az oroszok biztosítani, rosszhiszemű elképzelések szerint támadást akarnak indítani Ukrajna ellen. A biztonságpolitikus ugyanakkor az USA és a NATO keleti terjeszkedését nem minősítette hasonlóképpen.
A NATO csapatokat sem a keleti „média rakta oda”, mert azok a különböző támaszpontokon ott vannak, egyre közelebbre kerültek Oroszország közvetlen határaihoz. És ha már ott vannak, vagyis elhagyták államhatáraikat, akkor valószínű „nem azért vannak ott, hogy ott legyenek, hanem hogy csináljanak is valamit”. Vajon mit? Ugye senki sem gondolja, hogy az USA és a NATO saját államhatáraik megvédésére érkeztek Kelet-közép Európába, attól több ezer kilométer távolságról! Amerikai szemszögből nevezhetnénk ezt „előretolt stratégiai védelemnek” is. Felvetődik ugyanakkor a kérdés: kitől kell megvédeni, mely országot és hol? Az „előretolt” haderő szolgálja-e a védelmet, vagy azok a csapatok, amelyeket egy ország a saját területén belül mozgat az általa veszélyesnek tartott körzetekbe?
Felvetődik tehát a kérdés: ki az agresszor? Az, aki a saját határain belül mozgatja haderejét, vagy az, aki a határain kívüli területre vonja előre csapatait és ott készíti fel egy lehetséges fegyveres összecsapásra? A döntést az olvasóra bízom. Döntse el mindenki saját belátása szerint!
Találós kérdésként még idekívánkozik egy február 4.-ei hír egy Magyarország légterében végrehajtott gyakorlatról: „A „Neptune Strike 2022” elnevezésű többnemzeti gyakorlat (január 31. - február 3.) fő célja a NATO-tagállamok haderejei közti együttműködés erősítése volt.
A kiképzési eseményt támogató F/A-18 Super Hornet vadászbombázók a Földközi-tengeren szolgálatot teljesítő, az Amerikai Haditengerészet (US Navy) állományába tartozó USS Harry S. Truman repülőgép-hordozó (CVN 75) fedélzetéről szálltak fel és onnan érkeztek hazánk légterébe.” Ki-ki döntse el, hogy vajon a Földközi tengeren állomásozó repülőgép-hordozó fedélzetén szolgálatot teljesítő vadászbombázó repülőgépek miért éppen a magyar légtérben gyakorlatoztak, amikor az eredeti missziójuk szerint – feltehetően – a Fekete tengeri irányba behajózva, az Oroszország elleni tevékenységre lehettek felkészítve. Amennyiben előre tervezett gyakorlat lett volna, az ukrán helyzetre való tekintettel nem inkább elhalasztani kellett volna?
A jelen helyzetben Ukrajna és Európa egy világpolitikai hatalmi játszma részesévé vált. A háborús hisztéria ilyen szintre való fokozása jól jöhet az Egyesült Államok elnökének. Ha nem lesz háború (márpedig Oroszország a józan ész ellenében nem akar háborút), akkor Joe Biden diadalmasan kijelentheti, hogy az amerikai diplomácia kemény fellépése meghátrálásra kényszerítette az „agresszív” Oroszországot. Ez javíthat az elnök megtépázott tekintélyén, amire nagy szüksége van!
Háború márpedig nem lesz!
A véleménycikk írója hadászati végzettséggel rendelkező nyá. tanszékvezető
Irodalom:
1. A VSZ Politikai Tanácskozó Testületének 22. ülése. 1989. július 7-8. Bukarest. Melléklet a 001367/22/89 számhoz. MN 1980-89 231. d. 409. ő. e.
2. Ronald D. Asmus: A NATO kapunyitása. Zrínyi Kiadó. Budapest, 2013. 40-41. o.
3. Ronald D. Asmus: A NATO kapunyitása. Zrínyi Kiadó. Budapest, 2013. 41. o.
4. Ronald D. Asmus: A NATO kapunyitása. Zrínyi Kiadó. Budapest, 2013. 41. o.
5. Ronald D. Asmus: A NATO kapunyitása. Zrínyi Kiadó. Budapest, 2013. 49. o.
6. A NATO ezen törekvéseinek gyakorlati magvalósítása napjainkban egyértelműen nyomon követhető.
7. Idézet Dr. Eva Maria Barki nemzetközi jogász 2015. december 5-i menekültjogi és a migráció
kérdéseiről tartott konferencián elhangzott beszédéből.
*****
Hruscsov, Biden és a közös nevező
Vagy akár írhatnám úgy is, hogy Kennedy és Putyin. Mind a két páros egy cipőben jár, vagyis olyan helyzetet teremtettek – vagy inkább a történelem –, amelynek ellenmondásai a világháború, de nem egy akármilyen, hanem atommal vívott háborúhoz vezethet.
Mint ahogy az idősebb korosztály pontosan emlékszik, a „kubai válság” címen a történelem lapjaira bevonult esemény, szinte pontról-pontra ugyanaz játszódik le csak immár Európában és ellenkező előjellel!
Az 1962-es kubai válság, mert erről van szó, akkor ha nehezen is, de „hepiend”-el végződött. Kevesen tudják, (ma már) de akkor tényleg az atomháború szélén táncolt a világ. A világ szinte lélegzet-visszafojtva figyelte a hetekig tartó eseményeket. Minden híradást gyomorszorító izgalommal hallgattunk, hiszen csak pár évtizeddel azelőtt fejeződött be a II. Világháború.
Az akkori feltörekvő Szovjetunió, amely a csatlósállamok eredményeiből gazdasági és katonai erejének teljében volt, úgy határozott, hogy rakétabázist létesít a kubai csatlósának területén az USA közvetlen szomszédságában, mintegy az USA virágoskertjében. Ezt az amerikai hírszerzés bravúrosan felderítette és a világ elé tárta. Ezt az amerikai nemzetbiztonsági szakemberek elfogadhatatlannak tartották és követelték a katonai erő bevetését Kuba ellen.
Az amerikai vezetés, amelynek elnöke Kennedy volt és aki meglehetősen liberális hírében állott, de ennek ellenére kenyértörésre kellett vinnie a dolgot, amelynek akkor az oroszok igencsak nem örültek. Hosszú külpolitikai egyezkedés történt és egyik fél sem kívánt engedni a saját álláspontjából. Kemény üzengetés és az atom bevetéssel való zsarolás oda-vissza napirenden volt. Egyik fél sem akart hátrálni, kivált az oroszok, akik csak a tekintélyük csorbulásával tudtak kilépni az ügyből. Végül is győzött a józan ész!
A mostani a másik ilyen gócpont, mint mindenki sejtheti az Ukrajna. A hírek szerint az USA nagyon sokat költött erre az országra, hogy szárnyai alá vegye és gondoskodhasson róla. Ha valakinek az a kényszer képzete támadna, hogy ezt emberbaráti szeretetből tenné, azt gyorsan kiábrándítom, mert a történelmi ismereteim szerint a nagyhatalmak ilyet nem igen, vagy csak nagyon ritkán szoktak tenni! Most sem erről van szó!
A oroszok elkövettek egy hatalmas hibát az 1990-es összeomláskor, vagyis a Gorbacsov – Bush találkozó kapcsán szóban elhangzott megállapodások nem lettek papíron rögzítve. Történetesen az, hogy a NATO nem vonhatja szorosabbra a katonai gyűrűt a Szovjetunió, illetve a mai orosz birodalom körül. Amolyan úri megállapodásként kezelték a kérdést! De mint tudjuk a politikusok nem úri emberek, természetesen kivéve azt pár példányt akit majd a történelem az aranylapokra felrak. Így tehát maradt a egyre szorosabb gyűrű délről, nyugatról és észak-nyugatról. Persze az oroszoknak a legkisebb gondjuk volt akkor az írásos megállapodás mindaddig, amíg a fenti „szorongató” helyzetre fel nem figyeltek.
A nagy peresztrojka már-már odáig fajult, hogy amerikai nagytőke kezdte rátenni a kezét az orosz olajra, és ha nincs az a fiatal KGB-s tiszt, aki megakadályozza azt, akkor ez meg is történik.
Ez a régi érdekellentét, hogy az orosz föld még mindig komoly energia forrással rendelkezik, valamint az amerikai kontinens már az utolsó tartalékainál tart, igen komoly ellenérdekeltséget teremt, amely arra sarkalja Amerikát, hogy megszerezze azt.
Két három évtizedig úgy tűnt, hogy Putyin bent tudja tartani a Föderációban Ukrajnát, de az ismert okok miatt, - amely okokban az USA vastagon benne volt - ez nem sikerült.
Az már csak vörös posztó volt az oroszok számára, hogy Ukrajna kérte felvételét a NATO-ba.
Szinte szükségszerű lépés volt az oroszok szemszögéből, hogy Krím megszállásával biztosítsák maguknak a meleg tengeri kijárót, amelyért a történelmükben igen sokat áldoztak, még a cári időkben is.
Mind ezeket azért vázoltam fel, hogy a két helyzet az kísértetiesen hasonlít egymásra (Kuba és Ukrajna). Ha az oroszok úgy érzik, hogy nincs hova hátrálni, akkor nincs más lehetőségük mint a háború. A nagyon komoly bizonytalanságot az is okozza, hogy a Kubai válság idején egy fiatal energikus, de megfontolt vezetője volt Amerikának, ami ma nem mondható el.
Az oroszok semmiképpen nem fogják eltűrni, mint ahogy Amerika sem tűrte el, hogy atomrakétákat tegyenek a saját kertjükbe. Ez egy olyan biztonsági kérdés, amely felett egyetlen ország sem hunyhatna szemet. Nem tehetné meg, hiszen az atomrakéták pár perc alatt elérhetik az oroszok európai területének bármely pontját. Csak reménykedhetünk, hogy nem az Alzheimer fog győzni a világ felett, hanem a józan ész.
Cs. Szabó Béla
a KDNP HNSZB tagja
Vagy akár írhatnám úgy is, hogy Kennedy és Putyin. Mind a két páros egy cipőben jár, vagyis olyan helyzetet teremtettek – vagy inkább a történelem –, amelynek ellenmondásai a világháború, de nem egy akármilyen, hanem atommal vívott háborúhoz vezethet.
Mint ahogy az idősebb korosztály pontosan emlékszik, a „kubai válság” címen a történelem lapjaira bevonult esemény, szinte pontról-pontra ugyanaz játszódik le csak immár Európában és ellenkező előjellel!
Az 1962-es kubai válság, mert erről van szó, akkor ha nehezen is, de „hepiend”-el végződött. Kevesen tudják, (ma már) de akkor tényleg az atomháború szélén táncolt a világ. A világ szinte lélegzet-visszafojtva figyelte a hetekig tartó eseményeket. Minden híradást gyomorszorító izgalommal hallgattunk, hiszen csak pár évtizeddel azelőtt fejeződött be a II. Világháború.
Az akkori feltörekvő Szovjetunió, amely a csatlósállamok eredményeiből gazdasági és katonai erejének teljében volt, úgy határozott, hogy rakétabázist létesít a kubai csatlósának területén az USA közvetlen szomszédságában, mintegy az USA virágoskertjében. Ezt az amerikai hírszerzés bravúrosan felderítette és a világ elé tárta. Ezt az amerikai nemzetbiztonsági szakemberek elfogadhatatlannak tartották és követelték a katonai erő bevetését Kuba ellen.
Az amerikai vezetés, amelynek elnöke Kennedy volt és aki meglehetősen liberális hírében állott, de ennek ellenére kenyértörésre kellett vinnie a dolgot, amelynek akkor az oroszok igencsak nem örültek. Hosszú külpolitikai egyezkedés történt és egyik fél sem kívánt engedni a saját álláspontjából. Kemény üzengetés és az atom bevetéssel való zsarolás oda-vissza napirenden volt. Egyik fél sem akart hátrálni, kivált az oroszok, akik csak a tekintélyük csorbulásával tudtak kilépni az ügyből. Végül is győzött a józan ész!
A mostani a másik ilyen gócpont, mint mindenki sejtheti az Ukrajna. A hírek szerint az USA nagyon sokat költött erre az országra, hogy szárnyai alá vegye és gondoskodhasson róla. Ha valakinek az a kényszer képzete támadna, hogy ezt emberbaráti szeretetből tenné, azt gyorsan kiábrándítom, mert a történelmi ismereteim szerint a nagyhatalmak ilyet nem igen, vagy csak nagyon ritkán szoktak tenni! Most sem erről van szó!
A oroszok elkövettek egy hatalmas hibát az 1990-es összeomláskor, vagyis a Gorbacsov – Bush találkozó kapcsán szóban elhangzott megállapodások nem lettek papíron rögzítve. Történetesen az, hogy a NATO nem vonhatja szorosabbra a katonai gyűrűt a Szovjetunió, illetve a mai orosz birodalom körül. Amolyan úri megállapodásként kezelték a kérdést! De mint tudjuk a politikusok nem úri emberek, természetesen kivéve azt pár példányt akit majd a történelem az aranylapokra felrak. Így tehát maradt a egyre szorosabb gyűrű délről, nyugatról és észak-nyugatról. Persze az oroszoknak a legkisebb gondjuk volt akkor az írásos megállapodás mindaddig, amíg a fenti „szorongató” helyzetre fel nem figyeltek.
A nagy peresztrojka már-már odáig fajult, hogy amerikai nagytőke kezdte rátenni a kezét az orosz olajra, és ha nincs az a fiatal KGB-s tiszt, aki megakadályozza azt, akkor ez meg is történik.
Ez a régi érdekellentét, hogy az orosz föld még mindig komoly energia forrással rendelkezik, valamint az amerikai kontinens már az utolsó tartalékainál tart, igen komoly ellenérdekeltséget teremt, amely arra sarkalja Amerikát, hogy megszerezze azt.
Két három évtizedig úgy tűnt, hogy Putyin bent tudja tartani a Föderációban Ukrajnát, de az ismert okok miatt, - amely okokban az USA vastagon benne volt - ez nem sikerült.
Az már csak vörös posztó volt az oroszok számára, hogy Ukrajna kérte felvételét a NATO-ba.
Szinte szükségszerű lépés volt az oroszok szemszögéből, hogy Krím megszállásával biztosítsák maguknak a meleg tengeri kijárót, amelyért a történelmükben igen sokat áldoztak, még a cári időkben is.
Mind ezeket azért vázoltam fel, hogy a két helyzet az kísértetiesen hasonlít egymásra (Kuba és Ukrajna). Ha az oroszok úgy érzik, hogy nincs hova hátrálni, akkor nincs más lehetőségük mint a háború. A nagyon komoly bizonytalanságot az is okozza, hogy a Kubai válság idején egy fiatal energikus, de megfontolt vezetője volt Amerikának, ami ma nem mondható el.
Az oroszok semmiképpen nem fogják eltűrni, mint ahogy Amerika sem tűrte el, hogy atomrakétákat tegyenek a saját kertjükbe. Ez egy olyan biztonsági kérdés, amely felett egyetlen ország sem hunyhatna szemet. Nem tehetné meg, hiszen az atomrakéták pár perc alatt elérhetik az oroszok európai területének bármely pontját. Csak reménykedhetünk, hogy nem az Alzheimer fog győzni a világ felett, hanem a józan ész.
Cs. Szabó Béla
a KDNP HNSZB tagja
*****
Partizánok vs. USA 2:0
A vietnámi háború volt az 1:0. A mostani afganisztáni a 2:0.
A címben szereplő partizánok szó helyett lehetne akár terroristákat is írni, hiszen a kettő jelentése ugyanaz. A partizánok jelzővel pusztán a II. világháború alatt azokat jelölték, akik a jó terroristák voltak és így már felelősségre lehetett vonni azokat a katonai parancsnokokat, akik a háborús hadijog keretében halálra ítélték a fegyverrel a kézben elfogott partizánokat.
Vélhetően sokan nem értik, hogy miért ugyanaz a két fogalom, azoknak javaslom átolvasni az ide vonatkozó Genfi egyezményt, amelyben a mai napi álláspont szerint sem tisztázott, hogy mi a kém, mi a gerilla harcos és mi a terrorista.
Ez vélhetőleg azért van így, mert minden nagyhatalom a jelzők váltogatásával próbálja menteni a saját embereit, amelyet pénzzel és támogat. Ha egyszerűen kellene leírni a fennálló jogi helyzetet, akkor az jönne ki, hogy „az én diktátorom jó diktátor, míg a te diktátorod az a rossz diktátor”!
Vagyis az engem támogató fegyveres harcos az jó partizán, míg a téged támogató fegyveres az egy rossz és átkos terrorista. Ezt a dilemmát azonban soha nem lehet feloldani.
Nos, ez csak egy előzetes volt! Amiről írni akartam az tulajdonképpen az afgán helyzet, illetve az a fejvesztett menekülés, amellyel az USA „távozott” Afganisztánból. Látni kell, hogy 20 év alatt óriási összegeket fordítottak ezekre a missziókra minden eredmény nélkül. Azonban, hogy az USA mit csinál a saját pénzével az az ő dolga. Azonban a NATO-t mint az „USA magánhadseregét” ilyen kényelmetlen, „drága” és kínos helyzetbe hozni az már megint egy más dolog és vélhetőleg a szövetségesekre is tartozik!
Történt ugyanis, hogy az amerikai haderő főparancsnoka Biden, látva a költségvetésük tragikus helyzetét, gondolt egyet és háttér tárgyalásokat kezdett a tálibokkal. Ez még nem is lett volna különösebb probléma, hiszen minden olyan megoldás, amely katonák életét menti meg, azt csak üdvözölni lehetne. A baj csak az volt, hogy erről „elfelejtett” szólni a szövetségeseinek, majd amikor megállapodás megtörtént, akkor bejelentette, hogy igen rövid idő alatt távoznak Afganisztánból, vagyis: aki bujt, aki nem, ők itt hagynak csapot, papot és távoznak!
Mondanom sem kell, hogy a szövetségesként (amerikai kérésre) ott tevékenykedő országok vezetőinek még az írószerszám is kiesett a kezükből a hír hallatán! Az évtizedek alatt amúgy is megkopott szövetségesi bizalom rögtön a béka segge alá csusszant ezzel a húzással.
Hogy ki profitált ezzel az elképzelhetetlenül dilettáns megoldással, azt az utána következő híráramlásból tudhatjuk, meg. Vagyis a tálibok olyan mesterien kalkuláltak az idővel, hogy egy sor drága hadieszköz maradt Afganisztánban, de nem csak az amerikai féltől, hanem a többi szövetséges is kénytelen volt fejvesztettnek tűnő meneküléssel elhagyni az országot.
Azonban ez mind semmi. Lássuk be ezek csak anyagi javak, ami bármikor pótolható, beszerezhető.
Van a dolognak egy másik mélyebb aspektusa is, amely végül is az emberi tisztességről szól és úgy szokták mondani, hogy az adott szó! Vagyis egy idegen országban tevékenykedő haderőnek szüksége van a helyi viszonyokat értő és ismerő kollaboránsokra. Ezek az emberek azok akik megpróbálnak közvetíteni a helyi lakosok és az őket „védeni” próbáló hadsereg egységei között.
Mivel ezek a kollaboránsok egy polgárháború kellős közepén vannak és elkötelezték magukat az egyik irányba, így egy fordulat esetén az életük egy fabatkát sem ér!
Csak a megértés kedvéért említem meg a magyar történelem tele és tele van hasonló helyzetekkel.
Itt meg kell említeni azt a tényt, hogy kollaboránsok ezreit (tolmácsok, segítők, stb.) hagyták hátra úgy, hogy néhol egész listákat „felejtettek” a kivonulási körletben az adott parancsnokok! Ezzel szinte megágyazva az iszlám amúgy sem kegyelmes büntetéseinek.
Komoly következtetéseket kell és lehet levonni ezekből a fejleményekből. Az első és talán a legfontosabb a „demokrácia exportjának” a leghatározottabb beszüntetése! Tudomásul kell venni azt, hogy vannak olyan kultúrák, amelyek erősen eltérnek az európai és az amerikai társadalomtól és kultúrától! Ezek a kultúrák nem hajlandóak feladni addigi életvitelüket csak azért, mert egy hatalom úgy gondolja. Észak-Amerika és Európa abban a tévhitben él, hogy csak úgy lehet élni, ahogy ők gondolják. És lám vannak nemzetek, akik nem tűrik ezt el!
A második a NATO-nak egy olyan határozott tisztségviselő garnitúrát kell választani, akik fel tudják mérni, hogy mi az ami a világban valós veszélyt jelent és mi az, ami meghatározható időn belül sikerrel hárítja el az esetleges még nagyobb katasztrófát. A NATO-nak önállónak egy szabad akarattal rendelkező szervezetté kell válnia. Vagyis a NATO-t nem amerikai magánhadsereg céljaira hozták létre és nem is az amerikai nagytőke meghosszabbított keze! Nem amerikai érdekek védelmére, hanem az önálló szabad nemzetek védelmére alapították. A NATO vezetőit ne lehessen presszionálni, hatást gyakorolni egy-egy akció elindítása érdekében.
Úgy gondolom, hogy néha-néha újra kell gombolni azt a bizonyos kabátot! Itt az idő rá!
Cs. Szabó Béla
közíró
A vietnámi háború volt az 1:0. A mostani afganisztáni a 2:0.
A címben szereplő partizánok szó helyett lehetne akár terroristákat is írni, hiszen a kettő jelentése ugyanaz. A partizánok jelzővel pusztán a II. világháború alatt azokat jelölték, akik a jó terroristák voltak és így már felelősségre lehetett vonni azokat a katonai parancsnokokat, akik a háborús hadijog keretében halálra ítélték a fegyverrel a kézben elfogott partizánokat.
Vélhetően sokan nem értik, hogy miért ugyanaz a két fogalom, azoknak javaslom átolvasni az ide vonatkozó Genfi egyezményt, amelyben a mai napi álláspont szerint sem tisztázott, hogy mi a kém, mi a gerilla harcos és mi a terrorista.
Ez vélhetőleg azért van így, mert minden nagyhatalom a jelzők váltogatásával próbálja menteni a saját embereit, amelyet pénzzel és támogat. Ha egyszerűen kellene leírni a fennálló jogi helyzetet, akkor az jönne ki, hogy „az én diktátorom jó diktátor, míg a te diktátorod az a rossz diktátor”!
Vagyis az engem támogató fegyveres harcos az jó partizán, míg a téged támogató fegyveres az egy rossz és átkos terrorista. Ezt a dilemmát azonban soha nem lehet feloldani.
Nos, ez csak egy előzetes volt! Amiről írni akartam az tulajdonképpen az afgán helyzet, illetve az a fejvesztett menekülés, amellyel az USA „távozott” Afganisztánból. Látni kell, hogy 20 év alatt óriási összegeket fordítottak ezekre a missziókra minden eredmény nélkül. Azonban, hogy az USA mit csinál a saját pénzével az az ő dolga. Azonban a NATO-t mint az „USA magánhadseregét” ilyen kényelmetlen, „drága” és kínos helyzetbe hozni az már megint egy más dolog és vélhetőleg a szövetségesekre is tartozik!
Történt ugyanis, hogy az amerikai haderő főparancsnoka Biden, látva a költségvetésük tragikus helyzetét, gondolt egyet és háttér tárgyalásokat kezdett a tálibokkal. Ez még nem is lett volna különösebb probléma, hiszen minden olyan megoldás, amely katonák életét menti meg, azt csak üdvözölni lehetne. A baj csak az volt, hogy erről „elfelejtett” szólni a szövetségeseinek, majd amikor megállapodás megtörtént, akkor bejelentette, hogy igen rövid idő alatt távoznak Afganisztánból, vagyis: aki bujt, aki nem, ők itt hagynak csapot, papot és távoznak!
Mondanom sem kell, hogy a szövetségesként (amerikai kérésre) ott tevékenykedő országok vezetőinek még az írószerszám is kiesett a kezükből a hír hallatán! Az évtizedek alatt amúgy is megkopott szövetségesi bizalom rögtön a béka segge alá csusszant ezzel a húzással.
Hogy ki profitált ezzel az elképzelhetetlenül dilettáns megoldással, azt az utána következő híráramlásból tudhatjuk, meg. Vagyis a tálibok olyan mesterien kalkuláltak az idővel, hogy egy sor drága hadieszköz maradt Afganisztánban, de nem csak az amerikai féltől, hanem a többi szövetséges is kénytelen volt fejvesztettnek tűnő meneküléssel elhagyni az országot.
Azonban ez mind semmi. Lássuk be ezek csak anyagi javak, ami bármikor pótolható, beszerezhető.
Van a dolognak egy másik mélyebb aspektusa is, amely végül is az emberi tisztességről szól és úgy szokták mondani, hogy az adott szó! Vagyis egy idegen országban tevékenykedő haderőnek szüksége van a helyi viszonyokat értő és ismerő kollaboránsokra. Ezek az emberek azok akik megpróbálnak közvetíteni a helyi lakosok és az őket „védeni” próbáló hadsereg egységei között.
Mivel ezek a kollaboránsok egy polgárháború kellős közepén vannak és elkötelezték magukat az egyik irányba, így egy fordulat esetén az életük egy fabatkát sem ér!
Csak a megértés kedvéért említem meg a magyar történelem tele és tele van hasonló helyzetekkel.
Itt meg kell említeni azt a tényt, hogy kollaboránsok ezreit (tolmácsok, segítők, stb.) hagyták hátra úgy, hogy néhol egész listákat „felejtettek” a kivonulási körletben az adott parancsnokok! Ezzel szinte megágyazva az iszlám amúgy sem kegyelmes büntetéseinek.
Komoly következtetéseket kell és lehet levonni ezekből a fejleményekből. Az első és talán a legfontosabb a „demokrácia exportjának” a leghatározottabb beszüntetése! Tudomásul kell venni azt, hogy vannak olyan kultúrák, amelyek erősen eltérnek az európai és az amerikai társadalomtól és kultúrától! Ezek a kultúrák nem hajlandóak feladni addigi életvitelüket csak azért, mert egy hatalom úgy gondolja. Észak-Amerika és Európa abban a tévhitben él, hogy csak úgy lehet élni, ahogy ők gondolják. És lám vannak nemzetek, akik nem tűrik ezt el!
A második a NATO-nak egy olyan határozott tisztségviselő garnitúrát kell választani, akik fel tudják mérni, hogy mi az ami a világban valós veszélyt jelent és mi az, ami meghatározható időn belül sikerrel hárítja el az esetleges még nagyobb katasztrófát. A NATO-nak önállónak egy szabad akarattal rendelkező szervezetté kell válnia. Vagyis a NATO-t nem amerikai magánhadsereg céljaira hozták létre és nem is az amerikai nagytőke meghosszabbított keze! Nem amerikai érdekek védelmére, hanem az önálló szabad nemzetek védelmére alapították. A NATO vezetőit ne lehessen presszionálni, hatást gyakorolni egy-egy akció elindítása érdekében.
Úgy gondolom, hogy néha-néha újra kell gombolni azt a bizonyos kabátot! Itt az idő rá!
Cs. Szabó Béla
közíró
*****
Dr. Polgárdy Géza
Franciaországi tragédia, - két felvonásban
(Első felvonás: Emmanuel Abayisenga ruandai migráns 2020.július 18-án felgyújtotta Nantes katedrálisát. Második felvonás: ugyanez a ruandai migráns most, 2021. augusztus 9-én meggyilkolta a neki hónapok óta szállást adó Olivier Maire atyát, katolikus papot.)
Mindannyian emlékezhetünk:2019. április 15-én lángba borult Párizs egyik jelképe, a Notre Dame tetőszerkezete. Az már ekkor tudható volt, hogy e franciaországi templomgyújtogatásnak lesz folytatása és nem is kellett sokáig várni. Mert 2020.július 18-án, szombaton reggel nyolc óra körül kigyulladt a nantes-i katedrális is.
Hogy gyújtogatás történt, az nem lehetett vitás, hiszen mint Pierre Sennes nantes-i ügyész elmondta, a tűz egyszerre három helyen lobbant fel: az orgonánál és a templomhajó jobb és baloldalán.
Ilyen véletlenek pedig nincsenek! Egyszerre három helyen is tűzet „keletkeztetni” csakis és kizárólag előre megfontoltan, azaz szándékosan lehet. A nantes-i Szent Péter és Szent Pál székesegyház végül nem vált teljesen a tűz martalékául, mert a tűzoltók órákon át tartó megfeszített munkával ettől megmentették. Az épület szerkezete szerencsére nem sérült, de a székesegyház orgonája a tűzben elpusztult, és megsemmisültek a XV. századi üvegmozaik ablakok is.
A francia hercegek városának székesegyháza meglehetősen hosszú időn át épült. Az építkezés 1434-ben kezdődött és 457 éven keresztül tartott, mígnem 1891-ben végre kimondható volt, hogy elkészült. Aztán 1944 nyarán egy bombatámadás következtében súlyos sérüléseket szenvedett.
De rendbe hozták. 1972-ben éppen felújításokat végeztek volna rajta, de tűz ütött ki, melyben megsemmisült a tetőzet. A restaurálás 13 évig tartott, következő átadása 1985-ben volt. Aztán telt-múlt az idő és 2015-ben ismét kigyulladt a katedrális! Hogy kitől, mitől, azt máig sem tudni. Ám szerencsére a lángokat megfékezték, majd az épületet rendbe hozták. Így érkezett el a tavaly nyári, júliusi szombat reggel, a mikor Nantes katedrálisa ismét lángba borult. A rendőrség gyanúsítottként kihallgatta azt az akkor 39 éves ruandai beván- dorlót, Emmanuel Abayisengát, aki önkéntesként dolgozott az egyház- megyénél, és akinek a feladata az volt, péntekenként este bezárja az épületet.
(Közbevetőleg említsük itt meg, hogy Francois Xavier Bellamy, a francia Republikánusok európai parlamenti delegációjának vezetője, a lángoló nantes-i székesegyházról készült képeket látva, azt szívszorítónak nevezte. A tűzoltókhoz fordulva pedig kijelentette, hogy „ A kezükben Franciaország lelkének egy darabja, ez a tűz emlékeztet arra, hogy az örökségünk mindenhol törékeny és veszélyeztetett.”)
A kihallgatás (meg a nyomozás, ha az is volt) nem járhatott sok eredménnyel, mert jószerivel nem történt semmi. Az ugyanis, hogy Abayisengát úgynevezett „igazságügyi megfigyelés” alá helyeztek, ha csak valamivel is, de bizony kevesebb a semminél. Fogalmazhatunk úgy is, hogy ez egy porhintés!
A hatóságok úgy csinálnak mintha, pedig dehogy. Az ég egy adta világon nem csinálnak semmit. Pusztába kiáltott szavaik egyes egyedül a közvélemény megnyugtatására szolgálnak, s csak arra jó, hogy az esetleges aggodalmaskodók vitorlájából kifogja a szelet. Erre mondja a magyar azt, hogy „nesze semmi, fogd meg jól!”Ha kendőzetlenül őszinte szeretnék lenni, - és miért ne szeretnék?- akkor azt mondanám, hogy a franciák „igazságügyi megfigyelés” alá helyezés nevű intézményének egyetlen célja az, hogy a bűnözőknek biztosítsa a szabad mozgást a következő bűncselekmény elkövetéséig! Cinikusan hangzik? Sajnálom, de így igaz!
S hogy nem a levegőbe beszélek, hogy nem vaktában vagdalkozom, azt sajnos a tények beigazolták. Mert a fent, a cím alatt megfogalmazott első felvonást bizony követte a második felvonás!
Mert Gerald Darmanin francia belügyér most, 2021.augusztus 9-én kénytelen volt bejelenteni, hogy Franciaország nyugati részén, Vedée megyében meggyil -koltak egy római katolikus papot. A hatvanéves Olivier Maire atya holttestére Saint-Laurent-sur-Sevre-ben, egy missziós házban találtak rá.
S ha a nantes-i gyújtogatás a szokásos aktatologatás, kaki paszírozás, „nem csinálunk semmit, úgy is minek” jegyében nem is hozhatott semmi eredményt, most nem várt esemény történt! Emmanuel Abayisenga ugyanis elballagott a mortagne-sur-sevre-i csendőrségre, s mint a katolikus pap, mint az atya gyilkosa, feladta magát. Megölte a jótevőjét, aki hónapok óta szállást adott neki…
Most pedig kérem a tisztelt Olvasót, hogy kapaszkodjon meg, mert falrengető megfogalmazás következik. A hatóságok úgy nyilatkoztak, hogy gyanítják, miszerint ez a személy a gótikus katedrális gyújtogatója!
Szóval gyanítják! Most, több mint egy évvel az esemény után, immár gyanítják!
És ez kérem nem vicc!
De hát édes jó Istenem! Miért nem kérdezik meg? Mármint a gyilkosság kapcsán önmagát feladó Abayísengát? Vagy lehet, hogy feltételezik: a sokkal súlyosabb emberölést önkéntesen beismerő Abayisenga körömszakadtáig tiltakozna a gyújtogatás vádja ellen?
• „Az atyát megöltem, azért is adtam fel magam! De az ehhez képest piti ügynek számító gyújtogatáshoz semmi közöm!”
A franciaországi állapotokról szóló többrészes, „Vigyázó szemetek Párizsra vessétek” című sorozatomat természetesen folytatom. E mostani, „Franciaországi tragédia - két felvonásban”című írásom műsoron kívüli, csupán a most történt tragikus eseményre történő reagálás. Ki tudja miért, de írásom végére érve, valósággal ki akar belőlem törni egy kiáltás: -Vive la France!
A szerző nyugd. jogász, közgazdász, szociológus, közíró
Forrás: Polgárdy Géza Blogja
Franciaországi tragédia, - két felvonásban
(Első felvonás: Emmanuel Abayisenga ruandai migráns 2020.július 18-án felgyújtotta Nantes katedrálisát. Második felvonás: ugyanez a ruandai migráns most, 2021. augusztus 9-én meggyilkolta a neki hónapok óta szállást adó Olivier Maire atyát, katolikus papot.)
Mindannyian emlékezhetünk:2019. április 15-én lángba borult Párizs egyik jelképe, a Notre Dame tetőszerkezete. Az már ekkor tudható volt, hogy e franciaországi templomgyújtogatásnak lesz folytatása és nem is kellett sokáig várni. Mert 2020.július 18-án, szombaton reggel nyolc óra körül kigyulladt a nantes-i katedrális is.
Hogy gyújtogatás történt, az nem lehetett vitás, hiszen mint Pierre Sennes nantes-i ügyész elmondta, a tűz egyszerre három helyen lobbant fel: az orgonánál és a templomhajó jobb és baloldalán.
Ilyen véletlenek pedig nincsenek! Egyszerre három helyen is tűzet „keletkeztetni” csakis és kizárólag előre megfontoltan, azaz szándékosan lehet. A nantes-i Szent Péter és Szent Pál székesegyház végül nem vált teljesen a tűz martalékául, mert a tűzoltók órákon át tartó megfeszített munkával ettől megmentették. Az épület szerkezete szerencsére nem sérült, de a székesegyház orgonája a tűzben elpusztult, és megsemmisültek a XV. századi üvegmozaik ablakok is.
A francia hercegek városának székesegyháza meglehetősen hosszú időn át épült. Az építkezés 1434-ben kezdődött és 457 éven keresztül tartott, mígnem 1891-ben végre kimondható volt, hogy elkészült. Aztán 1944 nyarán egy bombatámadás következtében súlyos sérüléseket szenvedett.
De rendbe hozták. 1972-ben éppen felújításokat végeztek volna rajta, de tűz ütött ki, melyben megsemmisült a tetőzet. A restaurálás 13 évig tartott, következő átadása 1985-ben volt. Aztán telt-múlt az idő és 2015-ben ismét kigyulladt a katedrális! Hogy kitől, mitől, azt máig sem tudni. Ám szerencsére a lángokat megfékezték, majd az épületet rendbe hozták. Így érkezett el a tavaly nyári, júliusi szombat reggel, a mikor Nantes katedrálisa ismét lángba borult. A rendőrség gyanúsítottként kihallgatta azt az akkor 39 éves ruandai beván- dorlót, Emmanuel Abayisengát, aki önkéntesként dolgozott az egyház- megyénél, és akinek a feladata az volt, péntekenként este bezárja az épületet.
(Közbevetőleg említsük itt meg, hogy Francois Xavier Bellamy, a francia Republikánusok európai parlamenti delegációjának vezetője, a lángoló nantes-i székesegyházról készült képeket látva, azt szívszorítónak nevezte. A tűzoltókhoz fordulva pedig kijelentette, hogy „ A kezükben Franciaország lelkének egy darabja, ez a tűz emlékeztet arra, hogy az örökségünk mindenhol törékeny és veszélyeztetett.”)
A kihallgatás (meg a nyomozás, ha az is volt) nem járhatott sok eredménnyel, mert jószerivel nem történt semmi. Az ugyanis, hogy Abayisengát úgynevezett „igazságügyi megfigyelés” alá helyeztek, ha csak valamivel is, de bizony kevesebb a semminél. Fogalmazhatunk úgy is, hogy ez egy porhintés!
A hatóságok úgy csinálnak mintha, pedig dehogy. Az ég egy adta világon nem csinálnak semmit. Pusztába kiáltott szavaik egyes egyedül a közvélemény megnyugtatására szolgálnak, s csak arra jó, hogy az esetleges aggodalmaskodók vitorlájából kifogja a szelet. Erre mondja a magyar azt, hogy „nesze semmi, fogd meg jól!”Ha kendőzetlenül őszinte szeretnék lenni, - és miért ne szeretnék?- akkor azt mondanám, hogy a franciák „igazságügyi megfigyelés” alá helyezés nevű intézményének egyetlen célja az, hogy a bűnözőknek biztosítsa a szabad mozgást a következő bűncselekmény elkövetéséig! Cinikusan hangzik? Sajnálom, de így igaz!
S hogy nem a levegőbe beszélek, hogy nem vaktában vagdalkozom, azt sajnos a tények beigazolták. Mert a fent, a cím alatt megfogalmazott első felvonást bizony követte a második felvonás!
Mert Gerald Darmanin francia belügyér most, 2021.augusztus 9-én kénytelen volt bejelenteni, hogy Franciaország nyugati részén, Vedée megyében meggyil -koltak egy római katolikus papot. A hatvanéves Olivier Maire atya holttestére Saint-Laurent-sur-Sevre-ben, egy missziós házban találtak rá.
S ha a nantes-i gyújtogatás a szokásos aktatologatás, kaki paszírozás, „nem csinálunk semmit, úgy is minek” jegyében nem is hozhatott semmi eredményt, most nem várt esemény történt! Emmanuel Abayisenga ugyanis elballagott a mortagne-sur-sevre-i csendőrségre, s mint a katolikus pap, mint az atya gyilkosa, feladta magát. Megölte a jótevőjét, aki hónapok óta szállást adott neki…
Most pedig kérem a tisztelt Olvasót, hogy kapaszkodjon meg, mert falrengető megfogalmazás következik. A hatóságok úgy nyilatkoztak, hogy gyanítják, miszerint ez a személy a gótikus katedrális gyújtogatója!
Szóval gyanítják! Most, több mint egy évvel az esemény után, immár gyanítják!
És ez kérem nem vicc!
De hát édes jó Istenem! Miért nem kérdezik meg? Mármint a gyilkosság kapcsán önmagát feladó Abayísengát? Vagy lehet, hogy feltételezik: a sokkal súlyosabb emberölést önkéntesen beismerő Abayisenga körömszakadtáig tiltakozna a gyújtogatás vádja ellen?
• „Az atyát megöltem, azért is adtam fel magam! De az ehhez képest piti ügynek számító gyújtogatáshoz semmi közöm!”
A franciaországi állapotokról szóló többrészes, „Vigyázó szemetek Párizsra vessétek” című sorozatomat természetesen folytatom. E mostani, „Franciaországi tragédia - két felvonásban”című írásom műsoron kívüli, csupán a most történt tragikus eseményre történő reagálás. Ki tudja miért, de írásom végére érve, valósággal ki akar belőlem törni egy kiáltás: -Vive la France!
A szerző nyugd. jogász, közgazdász, szociológus, közíró
Forrás: Polgárdy Géza Blogja
*****
Egyre agresszívabb álhírekkel és dezinformációkkal támadják Magyarországot
A hamis tényeken nyugvó jogellenes támadások a július elején meghozott gyermekvédelmi törvény kapcsán Magyarországgal szemben most még agresszívabb formában folytatódnak.
A 2017-ben Párizsban alapított „Forbidden Stories” nevű szervezet két nappal ezelőtt feltételezte, hogy világszerte újságírókat, politikusokat, és emberjogi aktivistákat hallgatnak le az izraeli Pegasus kémszoftverrel. Hivatkoztak továbbá egy listára, mely szerint több, mint 50.000 telefonszámokhoz tartozó célszemélyek után kémkedhettek. Ezt az alkalmat kihasználva ismét Magyarországot támadják, újságírók és politikusok lehallgatásával és megfigyelésével.
A vádak, a mainstream média csatornáin érkeznek - ahogy már megszokhattuk - a tények és állítások valóságtartalmának, hitelességének ellenőrzése nélkül. Valószínű tény, hogy – a már évek óta ismert – izraeli NSO GROUP TECHNOLOGIES szoftverét az államok rendelkezésére bocsátották a bűn- és terrorcselekmények ellenőrzésére a törvények alapján ellenőrzött és előírt módon. Magyarországot konkrét indoklás és bizonyíték teljes hiányában vádolják, miszerint nemcsak, hogy használták a „Pegasus”-t, hanem vissza is éltek vele, mely szerint 4 újságíró és további 4 személy után kémkedtek, sőt az ellenzék állítása szerint további 300 potenciális telefonszámról is szó lehet.
Nem járnak utána, hogy hogyan és - ami még fontosabb - kitől szerezhette meg a „Forbidden Stories” az 50.000 telefonszámot. Az izraeli NSO kizártnak tartja, hogy egy ilyen lista ténylegesen létezne. Az izraeli cég tagadja, hogy „Forbidden Stories” és a nemzetközi újságírókból álló nyomozócsoport által megállapított telefonszámok a Pegasussal bármilyen összefüggésbe hozhatók, valójában a nyílvánosan hozzáférhető HLR-adatbankból is megszerezhették. Az NSO továbbá kifejti, hogy a „Forbidden Stories” jelentése „tele van hamis feltételezésekkel, megalapozatlan teóriákkal, melyek megjelölt forrásainak megbízhatósága komoly kétségeket ébreszt”.
A jelentésekben két magyar újságírót a „Direkt36” portáltól megneveztek mint a kémkedés áldozatai, akiknek mobiltelefonjain az Amnesty International technikai laboratóriumában megtalálták a Pegasus szoftvert, melyet aztán a torontói Citizen Lab is megerősített. Hogy lehetséges 50.000 telefonszám közül – még ha Magyarországon csak 300-ról is beszélünk – ezt a két telefonszámot megtalálni és azonosítani?
A „Die Presse” osztrák újságnak adott interjúban, az egyik állítólagos „áldozat”, Panyi Szabolcs újságíró kielégítő választ ad. Panyi Szabolcs a „Direkt36” internetes platform újságírója, mely platform együtt dolgozik a Süddeutsche Zeitung, Wochenzetiung Zeit, NDR és WDR-rel közösen alakult nemzetközi konzorciumban a Pegasus-botrány kapcsán.
Panyi Szabolcs így adja elő a történteket az interjúban:
„Az egész azzal kezdődött, hogy Frederik Obermaier a Süddeutsche Zeitungtól a főnökömnél érdeklődött a telefonszámom után.” Panyi Szabolcs ezért várt egy fontos hívást, ám ez sohasem történt meg. „Ehelyett még több telefonszám után érdeklődött a főnökömnél.” Ezt követően Frederik Obermaier egy személyes beszélgetést kezdeményezett, de kérte, hogy mindenekelőtt alakítsanak ki „egy megbízható kommunikációs csatornát”. Panyi Szabolcs ekkor már sejtette, hogy itt egy „lehallgatási történetről” lesz szó. A titkos megbeszélés után, Frederik Obermaier felkérte, hogy Panyi Szabolcs adja át az okostelefonját az Amnesty International-nek vizsgálat céljából. Panyi így folytatja:
„Megállapításra került, hogy a vizsgálatot megelőző hét hónappal telefonomat meghackelték.”
Figyelemre méltó, hogy ugyan ez a Frederik Obermaier kulcsszerepet játsztott az osztrák IBIZA-botrányban, ami az osztrák kormány lemondását eredményezte. Ez az interjú bizonyítja, hogy Panyi Szabolcs telefonszáma semmi esetre sem az 50.000 főt számláló listáról került elő. Ha így lett volna, egy telefonhívással megállapítható lett volna, ki a telefon tulajdonosa. A valóságban ez fordítva történt: a „Direkt36” platform vezetőjén keresztül lettek az újságírók telefonszámai megkérdezve, akik aztán egy titkos megbeszélést követően áldozatként lettek bemutatva.
Nem véletlen, hogy az ügyben érintett összes szervezetet az Open Society szervezeten keresztül Soros György finanszírozza, ami a szervezetek honlapján nyomon követhető. Nemcsak a Direkt36 platformot, hanem a Párizsban tevékenykedő „Forbidden Stories”-t, amely az ügyet kirobbantotta, és a torontói Citizen Lab-et (aki az Amnesty International vizsgálatát megerősítette) is Soros György pénzeli.
Ha belegondolunk, hogy az említett 50.000 célszemélyből 10.000 Franciaországban található (akikről senki nem beszél), míg ezzel szemben Magyarországon 16 esetet külön kiemelnek, akik közül ketten Soros György által pénzelt internetes platform újságírói, valamint 14 további személy, akikről csak feltételezhető, hogy áldozatok lettek, jelentős kétségek merülnek fel.
Úgy látszik, hogy nyílvánvalóan egy nagyon jól előkészített és szervezett, célzott támadásról van szó a magyar kormánnyal, illetve Orbán Viktor miniszterelnökkel szemben, akiről most már azt is állítják, hogy személyesen hallgatta le a telefonbeszélgetéseket.
A cél teljesen egyértelmű: támogatást nyújtani a magyar ellenzéknek és a jövő évi választásokkor egy kormányváltást elérni. Ez a támadás nem az utolsó. A támadók fantáziája nyilvánvalóan nem ismer semmilyen határt, ezért fel kell készülnünk további meglepetésekre.
Bécs, 2021.07.20.
Dr. Eva Maria Barki
Dr. Eva Maria Barki
*****
Mi lesz veled Amerika?
Halmozódnak a történések az USA-ban az új elnök hatalomra kerülése óta. Hol orra esik a repülőgép feljáróján, hol elalszik interjú közben, vagy más „mondjuk” elszólás röppen szét a világban. Ma nincs az a politikai elemző, aki meg tudná mondani vajon hova fut ki ez az egész, mit hoz Amerikának, Európának és mit a világnak?
A két szuperhatalom a második világháború alatt kezet rázott, majd annak befejezése után szembefordult egymással és dollár százezer milliárdjait költötték egymás megfélemlítésére. Úgy tűnt, hogy a költekezésből adódó 1990-es gazdasági összeomlást csak egyedül a szovjeteknek kell elviselni és az USA száraz lábbal éppen és nyertesen jön ki a „buliból”! Az oroszok viszont a „gyarmataik” leadásával óriási rendfenntartó költségeket tudtak megtakarítani, valamint a gazdasági dogmák oldásával racionalizálták a pénzügyi helyzetüket. A világból felszívható információs tőkével újragondolta gazdasági filozófiáját és az államkapitalizmusból egy magántulajdonú kapitalizmust alkotott és így az oroszoknak mára már valami dereng az alagút végén.
De vajon hol tart ma az USA?
A nyugati világ az 1990-es örömmámor után, miután ölükbe hullott közép-kelet Európa, először is jól ellátták tanáccsal az akkori politikai vezetőket, majd telerakták a zsebeiket egy halom színes üveggyönggyel, majd bevásárló körútra indultak és felvásárolták azt, amit az oroszok ott hagytak! A többit már talán a kedves olvasó is tudja hiszen együtt éltük át az elmúlt 30 év minden nyomorát.
De marad a kérdés mi van az USA-val?
Sokan gondolnák, hogy minden OK. mennek a dolgok a maguk útján. Azonban ez nincs így. Éppen ebben az évben lépte át az amerikai költségvetés hiánya azt a rubikont, amellyel a nemzeti vagyon már kevesebb, mint az amerikai kormányzat tartozása. Mindjárt fel is tehetjük a kérdést, de kinek is? Hát annak a magántulajdonú banknak, amely eddig hitelezett! Ha vicceskedni szeretnék, akkor mondhatnám, hogy ezzel öt-hat banktulajdonos tulajdonképen zsebre tette az Egyesült Államokat a teljes nemzeti vagyonnal együtt?
A fenti okokból kifolyólag, ezért igen viharos időszak következik az USA polgárainak életében. Nem véletlen, hogy Trump kormányzásának időszakában elsősorban a gazdasági kérdésekre helyezte a hangsúlyt és nem másodsorban elutasított mindenféle háborús igényt, hiszen a háborúnál drágább műfaj nem létezik a világon a mai technológiai színvonal mellett.
Egy katonai akciót engedélyezett az iráni kémfőnök ellen, amely nagyon kellemetlenül és károsan érintette az USA katonai és külpolitikai vezetését. Ha csak arra gondolunk, hogy mindenféle hadüzenet nélkül megtámadni, majd kivégezni egy másik (nem háborús fél) állam magas rangú katonai vezetőjét már az önmagában egy nemzetközi és külpolitikai skandalum! Nem lehetünk biztosak abban, hogy nem e egy provokáció volt a belpolitikai harcok közepette? A gyilkosságra válaszként elrendelt rakétacsapás eredménye (vesztesége) mind a mai napig titkos, pusztán a műholdas felvételeken látható, hogy nem kis léptékű erővel történt.
Az új amerikai adminisztráció, nem csak a fent leírt okokból, hanem gazdasági filozófiájából eredően is komoly probléma előtt áll. Az eddigi ténykedése révén lendített egy nagyot az infláción, amely a szegény és középső réteget sújtja és hathatósan tovább rongálja a dollárt. Az amúgy is rossz bőrbe lévő dollár már mindenkinek terhes még akkor is ha jó erősen oda van rögzítve más húzós valutákhoz. A közállapotok, a rend nem látszik javulni, sőt ha megindul az ember áradat délről, akkor vélhetőleg még rosszabb lesz. Márpedig az elnök ki fogja nyitni a határokat.
E helyett Joe Biden beleköt még az élő fába is, és megtesz mindent, hogy az összes nagyhatalom megharagudjon az USA-ra! Beleköt Kínába csak azért, mert óriási dömpinggel kereskedelmi többletet teremt Kínának. Én még emlékszem az amerikai külpolitikai szlogenekre a háború után, amelyben szabadkereskedelmi lehetőséget követelt magának az USA, amikor az éppen magára találó Európai gazdaság védővámokkal próbálta korlátozni az amerikai árukat. Hát kérem így változik a világ!
Azonban azt minden amerikai elemzőnek látnia kellene, hogy nem jó és nem tanácsos Kínával túlságosan „kekeckedni”, mert ez a Kína már nem az a Kína, amelyik az 1900-as évek elején volt. Ráadásul, ha még hozzávesszük Oroszországot, amellyel szintén újat próbál húzni, akkor pedig ez már maga a megtestesült felelőtlenség!
Az oroszoknak sajnos tökéletesen igazuk van abban, hogy a közép-kelet Európai régió leadásakor a nyugati hatalmak megígérték, hogy nem fognak közelebb húzódni katonailag az orosz határhoz. Ezt az ígéretüket nemhogy nem tartották be, de egyenesen hitszegő módon meg is szegték azt! Azóta két komoly rakétatámaszpont is le van telepítve az orosz határtól pár száz kilométerre. Most már csak az a dolgom, hogy feltegyem a legadekvátabb kérdést!
Mi lesz veled Amerika?
Cs. Szabó Béla köíró
a magányos harcos
Halmozódnak a történések az USA-ban az új elnök hatalomra kerülése óta. Hol orra esik a repülőgép feljáróján, hol elalszik interjú közben, vagy más „mondjuk” elszólás röppen szét a világban. Ma nincs az a politikai elemző, aki meg tudná mondani vajon hova fut ki ez az egész, mit hoz Amerikának, Európának és mit a világnak?
A két szuperhatalom a második világháború alatt kezet rázott, majd annak befejezése után szembefordult egymással és dollár százezer milliárdjait költötték egymás megfélemlítésére. Úgy tűnt, hogy a költekezésből adódó 1990-es gazdasági összeomlást csak egyedül a szovjeteknek kell elviselni és az USA száraz lábbal éppen és nyertesen jön ki a „buliból”! Az oroszok viszont a „gyarmataik” leadásával óriási rendfenntartó költségeket tudtak megtakarítani, valamint a gazdasági dogmák oldásával racionalizálták a pénzügyi helyzetüket. A világból felszívható információs tőkével újragondolta gazdasági filozófiáját és az államkapitalizmusból egy magántulajdonú kapitalizmust alkotott és így az oroszoknak mára már valami dereng az alagút végén.
De vajon hol tart ma az USA?
A nyugati világ az 1990-es örömmámor után, miután ölükbe hullott közép-kelet Európa, először is jól ellátták tanáccsal az akkori politikai vezetőket, majd telerakták a zsebeiket egy halom színes üveggyönggyel, majd bevásárló körútra indultak és felvásárolták azt, amit az oroszok ott hagytak! A többit már talán a kedves olvasó is tudja hiszen együtt éltük át az elmúlt 30 év minden nyomorát.
De marad a kérdés mi van az USA-val?
Sokan gondolnák, hogy minden OK. mennek a dolgok a maguk útján. Azonban ez nincs így. Éppen ebben az évben lépte át az amerikai költségvetés hiánya azt a rubikont, amellyel a nemzeti vagyon már kevesebb, mint az amerikai kormányzat tartozása. Mindjárt fel is tehetjük a kérdést, de kinek is? Hát annak a magántulajdonú banknak, amely eddig hitelezett! Ha vicceskedni szeretnék, akkor mondhatnám, hogy ezzel öt-hat banktulajdonos tulajdonképen zsebre tette az Egyesült Államokat a teljes nemzeti vagyonnal együtt?
A fenti okokból kifolyólag, ezért igen viharos időszak következik az USA polgárainak életében. Nem véletlen, hogy Trump kormányzásának időszakában elsősorban a gazdasági kérdésekre helyezte a hangsúlyt és nem másodsorban elutasított mindenféle háborús igényt, hiszen a háborúnál drágább műfaj nem létezik a világon a mai technológiai színvonal mellett.
Egy katonai akciót engedélyezett az iráni kémfőnök ellen, amely nagyon kellemetlenül és károsan érintette az USA katonai és külpolitikai vezetését. Ha csak arra gondolunk, hogy mindenféle hadüzenet nélkül megtámadni, majd kivégezni egy másik (nem háborús fél) állam magas rangú katonai vezetőjét már az önmagában egy nemzetközi és külpolitikai skandalum! Nem lehetünk biztosak abban, hogy nem e egy provokáció volt a belpolitikai harcok közepette? A gyilkosságra válaszként elrendelt rakétacsapás eredménye (vesztesége) mind a mai napig titkos, pusztán a műholdas felvételeken látható, hogy nem kis léptékű erővel történt.
Az új amerikai adminisztráció, nem csak a fent leírt okokból, hanem gazdasági filozófiájából eredően is komoly probléma előtt áll. Az eddigi ténykedése révén lendített egy nagyot az infláción, amely a szegény és középső réteget sújtja és hathatósan tovább rongálja a dollárt. Az amúgy is rossz bőrbe lévő dollár már mindenkinek terhes még akkor is ha jó erősen oda van rögzítve más húzós valutákhoz. A közállapotok, a rend nem látszik javulni, sőt ha megindul az ember áradat délről, akkor vélhetőleg még rosszabb lesz. Márpedig az elnök ki fogja nyitni a határokat.
E helyett Joe Biden beleköt még az élő fába is, és megtesz mindent, hogy az összes nagyhatalom megharagudjon az USA-ra! Beleköt Kínába csak azért, mert óriási dömpinggel kereskedelmi többletet teremt Kínának. Én még emlékszem az amerikai külpolitikai szlogenekre a háború után, amelyben szabadkereskedelmi lehetőséget követelt magának az USA, amikor az éppen magára találó Európai gazdaság védővámokkal próbálta korlátozni az amerikai árukat. Hát kérem így változik a világ!
Azonban azt minden amerikai elemzőnek látnia kellene, hogy nem jó és nem tanácsos Kínával túlságosan „kekeckedni”, mert ez a Kína már nem az a Kína, amelyik az 1900-as évek elején volt. Ráadásul, ha még hozzávesszük Oroszországot, amellyel szintén újat próbál húzni, akkor pedig ez már maga a megtestesült felelőtlenség!
Az oroszoknak sajnos tökéletesen igazuk van abban, hogy a közép-kelet Európai régió leadásakor a nyugati hatalmak megígérték, hogy nem fognak közelebb húzódni katonailag az orosz határhoz. Ezt az ígéretüket nemhogy nem tartották be, de egyenesen hitszegő módon meg is szegték azt! Azóta két komoly rakétatámaszpont is le van telepítve az orosz határtól pár száz kilométerre. Most már csak az a dolgom, hogy feltegyem a legadekvátabb kérdést!
Mi lesz veled Amerika?
Cs. Szabó Béla köíró
a magányos harcos
*****
Sütő Gábor *
Világjárvány – nem véletlen, hogy a fő kérdés említésre sem kerül!
(HA TERMÉSZETES A KORONAVÍRUS – VÉGE LESZ; HA MESTERSÉGES – VÉGÜNK LESZ?)
Hétköznapjaiban mind kínzóbban érzékeljük, hogy nem tisztázhatatlan, de tisztázatlan helyzetben élünk, ami nyomasztóan hat ránk. Döbbenten észleljük, nincs kellő tájékozottságunk, hogy tárgyilagosan szembenézzünk a fejleményekkel, ami tisztázott helyzetben többnyire megoldható feladatnak bizonyul. Ám a létbiztonságunkat, életünket fenyegető veszélyek okán e szembenézést kényszerűen és parancsolóan nemcsak meg kell ejtenünk, hanem tovább is kell lépnünk. Önmagunk védelmében, s egyben az emberiség létérdekét szolgálva.
Jelenlegi generációinknak osztályrészül juttatott a történelmi szerep, hogy kezükbe vegyék a saját sorsuk irányítását. Mi magyarok is biztosra vehetjük, mostantól sokkal inkább önmagunkra leszünk utalva, ezért fektessünk hangsúlyt a közösen elfogadott kormányzati jelszó melletti szigorú kitartásra, hogy „Senkit nem hagyunk az út szélén.”
A világban is az emberi szolidaritás próbaideje következik. Merthogy a globális háttérhatalom által janicsárszerepre kárhoztatott nem kormányzati szervezetek (NGO-k), a megfélemlített, lekorrumpált, nemzetellenessé nevelt politikusok, a közszolgálati szerepe helyett eltájolásra kényszerített, nemzetidegen kézben, vagy befolyás alatt lévő tömegtájékoztató eszközök ránk terpeszkedő téveszméikkel, fenyegetéseikkel szemben, az elbátortalanított kormányok helyett, de lehetőleg velük, a visszaszerzendő természetes emberközpontú tárgyilagossággal meg kell értenünk, fogalmaznunk és tudatosítnunk, mi zajlik a világban.
Jelenlegi generációinknak osztályrészül juttatott a történelmi szerep, hogy kezükbe vegyék a saját sorsuk irányítását. Mi magyarok is biztosra vehetjük, mostantól sokkal inkább önmagunkra leszünk utalva, ezért fektessünk hangsúlyt a közösen elfogadott kormányzati jelszó melletti szigorú kitartásra, hogy „Senkit nem hagyunk az út szélén.”
A világban is az emberi szolidaritás próbaideje következik. Merthogy a globális háttérhatalom által janicsárszerepre kárhoztatott nem kormányzati szervezetek (NGO-k), a megfélemlített, lekorrumpált, nemzetellenessé nevelt politikusok, a közszolgálati szerepe helyett eltájolásra kényszerített, nemzetidegen kézben, vagy befolyás alatt lévő tömegtájékoztató eszközök ránk terpeszkedő téveszméikkel, fenyegetéseikkel szemben, az elbátortalanított kormányok helyett, de lehetőleg velük, a visszaszerzendő természetes emberközpontú tárgyilagossággal meg kell értenünk, fogalmaznunk és tudatosítnunk, mi zajlik a világban.
Minden ország helyzete különböző, de mindenhol csak a lehető legszélesebb, az emberi öntudatra visszalelt társadalmi mozgalmakkal együtt tudunk helyes irányt szabni önönmagunknak, ami a természet- és emberellenes háttérhatalom, s „újnormális” segédcsapataik világméretű nyomulása miatt a szó legszorosabb értelmében életbe vágó. Az emberi élet jogán és védelmében, ugyancsak lehetőleg a kormányokkal együtt, de ha kell, nélkülük is, még egy bátor lépést meg kell tennünk: világgá kell kürtölnünk, mi a valós helyzet.
Nevezetesen, kideríteni, bebizonyítani és kimondani, természetes-e, vagy mesterséges a koronavírus, megszemélyesíteni, kik és milyen céllal gerjesztik a bebeszélésük szerint a vírus által előidézett, holott évtizedek óta érzékelt és be is jelentett háttérhatalmi szándékot követő, az emberi tevékenységet bénító világválságot. E két egymástól elválaszthatatlan rejtély képezi a fő kérdést, amelynek tisztázása, a felelősek megnevezése, felelősségre vonása és ártalmatlanítása nélkül kérdéses lehet menekvése embernek, emberiségnek.
Nevezetesen, kideríteni, bebizonyítani és kimondani, természetes-e, vagy mesterséges a koronavírus, megszemélyesíteni, kik és milyen céllal gerjesztik a bebeszélésük szerint a vírus által előidézett, holott évtizedek óta érzékelt és be is jelentett háttérhatalmi szándékot követő, az emberi tevékenységet bénító világválságot. E két egymástól elválaszthatatlan rejtély képezi a fő kérdést, amelynek tisztázása, a felelősek megnevezése, felelősségre vonása és ártalmatlanítása nélkül kérdéses lehet menekvése embernek, emberiségnek.
Meggyőzően alátámasztja ezt a tény, hogy éppen e fő kérdésre nemcsak nincs válasz, de még fel sem merül. Miközben a világ döbbenten tapasztalja, hogy látszólag egymással kapcsolatban sem álló személytelen-élettelen, valamint megszemélyesíthető bűnösök rejtelmes és hatékony összhangban, immár második éve megkeserítik, ellehetetlenítik, veszélyeztetik életünket, az emberiség létét. Nevükön nevezve – amit, sajnálatos sem a sajtó, sem a politika nem tesz meg – az önállóan életképtelen koronavírus, valamint becstelenül szerzett pénze és becsvágyó beképzeltsége ellenére, a kizsákmányolás lehetősége nélkül ugyancsak életképtelen elembertelenedett globális háttérhatalom.
Az emberiség lázas, zaklatott, időnként-helyenként szervezetlen, de általában eredményes, vagy annak hitt védekezése nyomán egyes politikusok fel-feléledő optimizmusa, a nyitás előtti közös erőfeszítésre felhívásai ellenére, s az újra és újra kellő átgondolás nélkül meg-megjósolt, hol két, hol négy héten belüli kiút nemcsak nem látszik, hanem a világhelyzet súlyosbodik mind egészségügyi, mind a politikai szempontból. A kardoskodó optimizmus ellenére több országban már a negyedik hullám tombol, s újabb és újabb kifinomultabban, célzottabban támadó és fertőzőképesebb mutánsok tűnnek elő. Spanyolországban megjelent az ötödik hullám, Indiában fellobbant és megállíthatatlannak tűnően tombol a járvány és tovaterjed a világban.
Az eredeti wuhani, avagy a Fort-Detricki (katonai víruslabor, amelyben a nemzetközi egyezményeket megsértve biológiai hadviselési eszközökkel kísérleteztek) vírus mellett már pusztít brit, dél-afrikai, cseh, brazil és más változat, szakmai források szerint számuk gyakorlatilag felbecsülhetetlen, mert már a mutánsoknak is vannak mutánsai, sőt újabban „dupla mutánsai”. Illetékes orvosunk szerint nálunk is megjelenhet a magyar mutáns, és poszt-Covid szindróma is kialakulhat.
Ha azonban mindez így ismétlődve és eszkalálódva állandósul, s az emberiségtől továbbra is csak a törvényszerűen állandóan lemaradó védekezésre, azon belül is csak oltásra telik, nem fojtja el a vírust az eredeténél, nem ártalmatlanítja a vírust fegyverként használókat – akikről ugyancsak nem véletlenül egy szó sem esik – akkor majd jön/küldik a még halálosabb mutánsokat, s befejezésül a végsőt is!
Mindez azért alakulhatott így, mert bár a világban sokan és időben figyelmeztetettek a pénzmágnás-szabadkőműves összeesküvés veszélyére, az intézkedési helyzetben lévők könnyelmű legyintéssel, kétellyel fogadták, sőt leintették őket. Ma pedig már, még ha akarnák is, alig tudnak tenni valamit is ellene, a háttérhatalmi összeesküvésből immár alakot öltött fondorlatos világméretű háttérhatalmi puccs az emberiséget ostromolja.
A háromszáz családként is emlegetett globális háttérhatalom, s kirajzolódó vezérkara, a sejtelmes tizenhárom másvallású család, világkormánnyá szeretne előlépni, sanyarú sorsot szánva az egész emberiségnek, annak a hétmilliárdból meghagyandó ötszázmilliónak is, akiknek életben tartását célszerűnek tartja. Felmérhetetlen kárt okoz hát, aki minduntalan azt hajtogatja, hogy az összeesküvés csak az emberek fejében van, amikor az összeesküvők egyre nyíltabban jelentik be, mit akarnak tenni velünk.
Az emberiségnek ez az egy százalékánál is kisebb része mára, igazi énjét adva, arctalanból arcátlanná vált, önmagát felhatalmazva, az egyedüli illetékesnek tartja magát arra, hogy országokat, népeket, az emberiséget megkerülve, önhatalmúlag döntsön a globális problémákról, a nemzetközi, sőt a nemzeti társadalompolitikai kérdésekről, de még az élet-halál kérdésében is. Hosszabb idő alatt kitervezett és megszervezett emberiség elleni bűncselekménnyel állunk szemben. Sajnos személy szerint a világ senkit nem tud felelősségre vonni. Egyelőre. Bár a háttérhatalom már jóval a koronavírus előtt körvonalazódott, a járvány alatt áttekinthetőbbé vált, s ugyanazokat sejteti, akiket már rég gyanúsítottként tartunk számon.
Mindvégig elsősorban a világhelyzetet elemezzük, annak tudatában, hogy mi is a világ része vagyunk, így meglátásaink értelemszerűen önmagunkra is vonatkoznak. Annak az elvárásnak a biztonságában, hogy senki nem veheti rossznéven, ha az átláthatatlan feszült helyzetben az állampolgároknak önálló véleményük mellett tisztázást, eligazodást, eligazítást igénylő kérdései, kételyei is merülhetnek fel. Ha ezek felismerhető politikai meggondolásból nem irányulnak értelmetlenül az önmagukat a demokratikus szabályokhoz tartó kormányok ellen, maga a hatalom sem veheti zokon. Ellenkezőleg, támpontot jelenthetnek számára a napi politika alakításához.
Az állampolgároknak a választásokon reá adott szavazati bizalmáért bizalommal kell fizetnie a hatalomnak is. Elismerendő, hogy ezt könnyű kimondani, de nehéz megvalósítani a napi politikában, ám nem lehetetlen. A sokféle kimenetellel terhelt helyzetünkben ez különösen fontos, s még a gondolatát is kerülni kell annak, hogy ezekért bírságot, büntetést rójanak ki az állampolgárra, ami a mindinkább érzékelhető háttérhatalmi nyomás alatt sok helyen kezd gyakorlattá válni. Nálunk ezt az őrjöngő, nemzetellenes, önmagát ellenségnek nyilvánító ellenzékre, a köznyugalmat zavaró ellenzéki és nemzetellenes kirohanásokra kellene tartalékolni, de ez sajnálatos módon még nem gyakorlat. Lesújtó példa rá a Zsidó Világkongresszus elnökének, Laudernek a Magyar Nemzetben megjelent illetéktelen beavatkozásnak minősítendő rasszista „figyelmeztetése” Magyarországnak, amelyre született válasz lehozását e lap megtagadta, sőt értetlenkedett rajta, hogy kérése ellenére más sajtószervek nem álltak ki Lauder véleménye mellett.
„Újcivilizált” világunkban mintha a társadalomellenes, a politikai irodalomban polgárjogot nyerő „újnormalitásnak” nevezett emberellenes zagyvaságok védettebbek lennének, mint a tisztességes, fegyelmezett, öntudatos állampolgárok meglátásai. A kételyeik sokasodásának ez is oka. Érzik, hogy sorsfordító események zajlanak a fejük fölött, körülöttük, s a vírus és a vakcina miatt már-már bennük is, amelyeknek tevékeny tudatos alanyai helyett egyre inkább tehetetlen tárgyaivá válnak.
Az állampolgároknak a választásokon reá adott szavazati bizalmáért bizalommal kell fizetnie a hatalomnak is. Elismerendő, hogy ezt könnyű kimondani, de nehéz megvalósítani a napi politikában, ám nem lehetetlen. A sokféle kimenetellel terhelt helyzetünkben ez különösen fontos, s még a gondolatát is kerülni kell annak, hogy ezekért bírságot, büntetést rójanak ki az állampolgárra, ami a mindinkább érzékelhető háttérhatalmi nyomás alatt sok helyen kezd gyakorlattá válni. Nálunk ezt az őrjöngő, nemzetellenes, önmagát ellenségnek nyilvánító ellenzékre, a köznyugalmat zavaró ellenzéki és nemzetellenes kirohanásokra kellene tartalékolni, de ez sajnálatos módon még nem gyakorlat. Lesújtó példa rá a Zsidó Világkongresszus elnökének, Laudernek a Magyar Nemzetben megjelent illetéktelen beavatkozásnak minősítendő rasszista „figyelmeztetése” Magyarországnak, amelyre született válasz lehozását e lap megtagadta, sőt értetlenkedett rajta, hogy kérése ellenére más sajtószervek nem álltak ki Lauder véleménye mellett.
„Újcivilizált” világunkban mintha a társadalomellenes, a politikai irodalomban polgárjogot nyerő „újnormalitásnak” nevezett emberellenes zagyvaságok védettebbek lennének, mint a tisztességes, fegyelmezett, öntudatos állampolgárok meglátásai. A kételyeik sokasodásának ez is oka. Érzik, hogy sorsfordító események zajlanak a fejük fölött, körülöttük, s a vírus és a vakcina miatt már-már bennük is, amelyeknek tevékeny tudatos alanyai helyett egyre inkább tehetetlen tárgyaivá válnak.
A helyzetüknél, munkájuknál fogva a politikában kevésbé járatosoknak ösztönös tiltakozását váltja ki mindaz a természet- és emberellenes fejlemény, amit mostanában kényszerűen átélünk. Érthetetlen számukra. Még érthetetlenebb a politikában járatos hazafiaknak, mert ők le tudják bontani mindezt konkrét esetekre, eljárásokra, személyekre, akikről nem feltételezték, hogy átkényszeríthetőek a háttérhatalom oldalára. Tőlük eltérően képesek rátalálni az ok-okozati összefüggésre, helyükre tudják tenni az eluralkodott képtelenségeket, esztelenségeket, barbárságokat, meg tudják teremteni a hídfőállást az ellenálláshoz, az ellentámadáshoz. Ezért emberi kötelességük, hogy a bizonyosság tudatában legalább utaljanak ezekre. Akik ismerjük a szó erejét, a kockázatokat vállalva, legalább annyival segítsünk, hogy a félreérthetetlen logikai sorrendbe állítható gyanús események mellett ne menjünk el szavak, sem pedig a szavakat bizonyító tények nélkül. A jelen írás szavai főleg mai világunkra vonatkoznak, nem annyira Magyarországra, akkor is, ha értelmetlenség lenne különválasztva kezelni őket. Ennek fényében értékeljük a fenti állításokat bizonyító messze nem egyedüli tényeket és következtetéseket.
Mi vár az emberiségre, ha a védekezésre szorítkozik?
A védekezés önmagában elégtelen megoldás. Sőt, bár szükségessége, áldozatos végrehajtása nem megkérdőjelezhető, fájó, de egyre valószínűbb, hogy nem is megoldás sem az újabb és újabb hullámokban, mutánsokkal és a várhatón más módokon támadó vírussal, pláne nem a háttérhatalommal szemben. Velük szemben önmagában még a cselekvő védekezés is passzivitást jelent egészségügyi és politikai szempontból egyaránt.
Mind egyértelműbb ugyanis – és ezt az illetékesek fülébe kell rágni mindaddig, amíg önmaguk is nem hirdetik, habár lehetetlen, hogy nem tudják –, hogy a vírus fegyver, vagy azzá vált a háttérhatalom kezében. Az emberiségnek a védekezésnél tovább kellett volna lépnie a kezdet kezdetén, amikor még volt rá lehetősége, de nem tette. A napnál is világosabb, további késlekedés nélkül cselekednie kellene, mégsem teszi.
E mögött is súlyos okoknak kell rejtőzniük. S valóban kiderült, az illetékesek mulasztása mellett az emberi közösség szervezetlen, a háttérhatalom semlegesítette eszközei nagy részét, kiszorította fórumairól, leszűkítette mozgásterét. Lekorrumpált, vagy „érzékenyített” saját vezetői és a sajtója elhallgatta a háttérhatalom nyomulását, nem tudatosította a veszélyt. A háromszáz-családnyi háttérhatalom ügynökei segítségével eluralta nemzetközi fórumokat, az ENSZ-t, a WHO-t, az NGO-kat, a tömegtájékoztatási eszközök kulcspozícióit, szövetségeseivé tette a pénzügyi és a gyógyszeripari maffiát, sőt a Vatikánt is.
Mivel azonban ez mégsem ment minden harc nélkül, a kialakult frontvonalak feltérképezéséből az is nyilvánvalóvá vált, hogy az emberiségnek van történelmileg kialakult nyerő és támadó eszköze, amely ma éppen ezért elkeseredett háttérhatalmi támadások célpontja, s amit parancsoló megvédeni: a nemzetállam. A nemzetállamok megerősítésével, összefogásával, csatasorba állításával az emberiség megmentheti önmagát. Túlélheti a háttérhatalom végzetesnek szánt támadását, bebiztosíthatja magát a megismétlődésétől. Nem lehet elégszer leszögezni, nem a győzelemhez elégtelen jogos védekező ténykedéseit kell hibáztatni, hanem az életbevágó mulasztásait, ami nem minősíthető véletlennek.
Egyik oka a szemünk előtt zajlik hosszabb ideje. Ősrégi módszerről van szó; oszd meg és uralkodj. Migránspártiak és migránsellenesek, összeesküvés-elmélet hívei és ellenfelei, nemzetállamok pártolói, vagy egy világkormány bérencei, most pedig az ugyancsak mesterségesnek, figyelemelterelőnek minősítendő késhegyig menő vita az oltáspártiak és az oltásellenesek között. E hamis szembenállást tükröző minősítések tűnjenek fel mindenkinek, főleg e harcban álló kormányoknak, mert megbélyegzéssé, politikai fegyverré fajulnak, mint a rasszizmus, nácizmus, antiszemitizmus. Nem is véletlen, hogy az oltási igazolások központba helyezésével valakik ezeket tették központi kérdésekké, s ezzel a főkérdésről olyannyira elterelik a figyelmet, hogy az szóba sem kerül.
Mind egyértelműbb ugyanis – és ezt az illetékesek fülébe kell rágni mindaddig, amíg önmaguk is nem hirdetik, habár lehetetlen, hogy nem tudják –, hogy a vírus fegyver, vagy azzá vált a háttérhatalom kezében. Az emberiségnek a védekezésnél tovább kellett volna lépnie a kezdet kezdetén, amikor még volt rá lehetősége, de nem tette. A napnál is világosabb, további késlekedés nélkül cselekednie kellene, mégsem teszi.
E mögött is súlyos okoknak kell rejtőzniük. S valóban kiderült, az illetékesek mulasztása mellett az emberi közösség szervezetlen, a háttérhatalom semlegesítette eszközei nagy részét, kiszorította fórumairól, leszűkítette mozgásterét. Lekorrumpált, vagy „érzékenyített” saját vezetői és a sajtója elhallgatta a háttérhatalom nyomulását, nem tudatosította a veszélyt. A háromszáz-családnyi háttérhatalom ügynökei segítségével eluralta nemzetközi fórumokat, az ENSZ-t, a WHO-t, az NGO-kat, a tömegtájékoztatási eszközök kulcspozícióit, szövetségeseivé tette a pénzügyi és a gyógyszeripari maffiát, sőt a Vatikánt is.
Mivel azonban ez mégsem ment minden harc nélkül, a kialakult frontvonalak feltérképezéséből az is nyilvánvalóvá vált, hogy az emberiségnek van történelmileg kialakult nyerő és támadó eszköze, amely ma éppen ezért elkeseredett háttérhatalmi támadások célpontja, s amit parancsoló megvédeni: a nemzetállam. A nemzetállamok megerősítésével, összefogásával, csatasorba állításával az emberiség megmentheti önmagát. Túlélheti a háttérhatalom végzetesnek szánt támadását, bebiztosíthatja magát a megismétlődésétől. Nem lehet elégszer leszögezni, nem a győzelemhez elégtelen jogos védekező ténykedéseit kell hibáztatni, hanem az életbevágó mulasztásait, ami nem minősíthető véletlennek.
Egyik oka a szemünk előtt zajlik hosszabb ideje. Ősrégi módszerről van szó; oszd meg és uralkodj. Migránspártiak és migránsellenesek, összeesküvés-elmélet hívei és ellenfelei, nemzetállamok pártolói, vagy egy világkormány bérencei, most pedig az ugyancsak mesterségesnek, figyelemelterelőnek minősítendő késhegyig menő vita az oltáspártiak és az oltásellenesek között. E hamis szembenállást tükröző minősítések tűnjenek fel mindenkinek, főleg e harcban álló kormányoknak, mert megbélyegzéssé, politikai fegyverré fajulnak, mint a rasszizmus, nácizmus, antiszemitizmus. Nem is véletlen, hogy az oltási igazolások központba helyezésével valakik ezeket tették központi kérdésekké, s ezzel a főkérdésről olyannyira elterelik a figyelmet, hogy az szóba sem kerül.
Egyetlen európai sem kívánja más civilizációk pusztulását, de nem maradhatunk a vesztes oldalon. A szembehelyezkedés, a harc mindezekkel szemben józan ítéletet és döntést követel, ami nemcsak önmagában is felbecsülhetetlen jelentőségű, hanem létkérdéssé vált. Ezért, anélkül, hogy megkérdőjeleznénk a vírus elleni védekezésre történő összpontosítást, a betegség elleni harcot, rá kell döbbennünk, hogy a háttérhatalom által kialakított körülmények között fokozatosan elfeledkezünk az emberiség megmentését egyedül biztosító támadásról. Ha csak védekezünk, veszteni fogunk, az egészségügyben ugyanúgy, mint a politikában. A fő cél az emberi élet védelme, az emberiség megmentése azoktól, akik kifinomult és durva eszközökkel milliárdok kiiktatására törekednek. Elfeledkezni a csata kimenetelét eldöntő fő kérdésről, elhanyagolni a támadást, ellentámadást, olyan horderejű megbocsáthatatlan mulasztás, amely kérdésessé teheti az emberségközpontú jövőt.
Megbocsáthatatlan mulasztás az is, amiről még nem tudjuk, nem bizonyul-e jóvátehetetlennek, hogy másfél év elteltével a koronavírus megjelenése után a védekező erőfeszítéseinken szinte gúnyolódó újabb és újabb mitikus hullámainak és mutánsainak keletkezési, kiindulási forrásai után sem nyomoz egyetlen olyan nemzetközi, vagy nemzeti szerv sem, amelyeket pedig az emberiség éppen védelmi, oltalmi, biztonsági feladatok ellátására hozott létre és tart fenn. Hihetetlen, de mióta tart a világjárvány e védekezésnél is fontosabb kérdést minden nemzetközi szervezet, ország, kormány, párt, egészségügyi intézmény és személy nemcsak tüntetően hanyagolja, hanem még csak nem is említi, pedig nem hihető, hogy nem jut eszükbe.
Nemcsak az nem érdekli, hogy a koronavírus mesterséges, vagy természetes (amiről kezdetben még folyt némi vita, de valakik ezt is elfojtották), hanem az sem, hogy az ismétlődő, minden alaptalan bizakodás ellenére nem szűnő, hanem újabb és újabb, érzékelhető politikai céltudatosságú mutáns hullámai honnan erednek. Sőt elszigetelik a szerencsére sokasodó embertársainkat, akik bármilyen formában is felvetik a kérdéskört. Senki ne értse félre, megismételjük, a védekezés szükséges, de akármilyen eredményes is, mindaddig fél siker, de lehet, hogy annyi sem, amíg a vírus és mutánsai forrását nem írtjuk ki, s a mögötte állókat nem ártalmatlanítjuk.
Merthogy – s ezt sem szűnjünk meg ismételni – akár mesterséges, akár természetes, ma már vitathatatlanul a globális háttérhatalom felhasználja. Ennek nem érzékelése, fel nem ismerése nemcsak előjele a nem kizárható világtragédiának, hanem a kezdete, félő, hogy már annál is több.
A megindokolhatatlanság és magyarázhatatlanság okán a koronavírus személytelen és egyre veszélyesebb büntethetetlen bűnössé válik, amellyel lehet, hogy majd együtt kell élnünk, mondogatják az emiatt gyanúba keverhetők. A leple alatt mind nyíltabban működik, a nemzetektől idegen, emberiségellenes globális pénzügyi-gazdasági háttérhatalom. Mind aktívabb szereplője a világpolitikának, ezért egyre gyakoribb tárgya a politikai elemzéseknek is, emberiségellenes céljait már nem is tagadja, de az említett mulasztás okán ugyancsak büntethetetlen. Amíg nem érezte magát elég erősnek tagadta, janicsárjaival tagadtatta önmaga létezését is, jóllehet, mióta van emberi társadalom, valamilyen formában mindig létezett.
A közvélemény egyre kisebb része még ma sem hisz a háttérhatalomban, és megmosolyogja, ha valaki felveti a vele azonosított összeesküvés elméleteket. Holott aki kissé is járatos a történelemben, s a nemzetközi politikában, ténykérdésként kezeli, hogy az összeesküvés hosszú ideje a háttérhatalom stratégiai céljának, a saját világkormánya megteremtésének alapvető eszköze. Ahogy a világjárványt is azzá teszi. Egy perui bíróság a kézzelfogható tényekből le is vonta a logikus következtetést, miszerint a koronavírust „a világot uraló bűnöző elit hozta létre”. Hasonló állásfoglalások egyre gyakoribbak, de még kevesek.
Az említett „újnormalizmus” nem más, mint ennek az újrasszista elitnek a keresztény fehér heteroszexuális emberek, s az általuk teremtett civilizáció minden vívmánya ellen indított politikai-ideológiai harca. Mögötte az LMBTQ, a lefizetett nem-kormányzati szervek, a nemzetáruló EU-vezetők és nemzetgyilkos nyugat-európai politikusok állnak, együtt az iszlám betolakodókkal, de még a nem-ukrán rasszista ukrajnai kormánnyal is. Ugyanazok a háttérhatalmi erők, akiket az általuk előtérbe tolt Soros, Bill Gates, Zukerberg, Schwab képvisel. Azt is beindították, aminek a veszélyére neves, de leintett gondolkodók ugyancsak régen figyelmeztették az emberiséget: kultúrák és civilizációk harcát.
Amennyiben az emberiség továbbra is hagyja magát belekényszeríteni az egyoldalú védekezési spirálba, úgy járhat, mint a dugóhúzóba került repülőgép. Más jelképet használva, önként tart a háttérhatalom működésre felkészített vágóhídjaira (Ld. FEMA-táborok). Egyrészt kell tehát újabb és újabb védekezési módszer, másrészt – és ez a fontosabb – át kell venni a katonai doktrínát, hogy a legjobb védekezés a támadás. Ehhez azonban ismét csak nélkülözhetetlen a fő kérdés megoldása: haladéktalanul és pontosan meg kell állapítani, honnan és kik lövik ki az egyre halálosabban mérgező nyilakat.
Mit tesznek, mit tehetnének a kormányok?
A világjárvány fő kérdésében a kormányok többsége a kezdeti áttekinthetetlenség, de inkább ma még ismeretlen sokkal komolyabb okok miatt a fő kérdésben nem játszik, vagy nem játszhat nyílt kártyákkal. Sokszor kizárólag egészségügyi, sőt leszűkítve, oltási kérdésként kezelik. Ez olyan hiba, amire a legsúlyosabb minősítő jelzők illenek, lévén, hogy a háttérhatalommal megvívandó ütközetek kritikus helyzeteiben a nem kellően tájékoztatott társadalomtól nem kapják meg azt a támogatást, amire szükségük lenne. Megkockáztatható, hogy felületes ránézésre nálunk is hasonló a helyzet. Ám a mi kormányintézkedéseinkből szerencsére kiérezhetjük, kormányunk tudatában van az említett mélyebb összefüggéseknek.
Tükröződik ez a „Magyarországnak működnie kell!” jelszóban, és az ennek szellemében foganatosított gazdasági-pénzügyi, adózási, családtámogatási és egyéb sorozatban bevezetett, elfogadott és támogatott helyes intézkedésekben, amelyek a valamikor bekövetkező újraindításhoz is szükségesek. Sajnos, az ellenzék mindezt nemcsak hitelteleníteni akarja, hanem ellenségnek nyilvánította önmagát és akként is viselkedik. Még annak tudatában is, hogy immár nemcsak önmagát, hanem a globális háttérhatalmat képviseli. Ennek megfelelően kellene kezelnünk őket.
Nálunk ugyanakkor elég széleskörű a vélemény, hogy a kormány túl kíméletes az elképesztő ütemben gyarapodó bankokkal, pénzintézetekkel, nagytőkésekkel, a betelepülő általában környezetszennyező multinacionális vállalatokkal szemben. Még feltűnőbben azokkal a nemzetidegenekkel, akik hagyományosan nemcsak tartják a markukat, hanem minél több kedvezményt kapnak (teljesen indokolatlanul, mert mindig a leggazdagabbak közé tartoznak), annál többet követelnek. Tőlük nem is igényel áldozatot, azoknak meg eszükbe sem jut, hogy az őket egyre jobb pozícióba juttató kormánynak bármiben is a segítségére siessenek. Ám a kormány nem tágít: csak azért is kedvez nekik, még annak árán is, hogy a pozitív diszkrimináció már jobban kilóg, mint az a bizonyos lóláb.
E nagyon is megkérdőjelezhető jelenséget csak az a két párt teszi szóvá, amelyeket a politikusok többsége tévesen szélsőbalnak és szélsőjobbnak nevez, holott mindkettő a kormányhoz hasonlóan, csak határozottabban nemzeti érdekképviseletet és érvényesítést követel: a Munkáspárt és a Mi Hazánk. Nagyobb figyelmet is érdemelnek a társadalom, a szavazók részéről. Támogatást érdemel a Mi Hazánk javaslata járványszolidaritási adó bevezetésére a gyógyszeripari cégekre, digitális óriáscégekre, kaszinókra, multinacionális cégekre, favorizált nemzetidegenekre, azaz a koronavírus haszonélvezőire.
Általában a kormányok mindvégig többet, némelyek sokkal többet tudtak a világjárvány és a háttérhatalom összefüggéséről, mint az a szinte semennyi, amit ki mertek szivárogtatni népeiknek. Félnek még feltételezésként említeni is, hogy a világjárvány esetleg kapcsolatban állhat a háttérhatalommal. Holott ők tudják a legjobban, akár természetes, akár mesterséges a koronavírus, vitathatatlanul a háttérhatalom eszköze volt, vagy azzá lett. A vírus ismert geopolitikai menetrendjéből világos, hogy a kellő politikai pillanatban mutálódó személytelen vírus mögött több mint feltételezhető, hogy ott állnak az emberiség megszemélyesítendő ellenségei. Ezért ellenjavallt nyitási-győzelmi dátumokkal hitegetni a közvéleményt, mert amint tapasztalhatjuk, napokon belül módosítani, vagy visszavonni kell. Mivel a fő kérdésben pedig nem léptek időben, tenni is már csak vírus elleni védekező lépéseket képesek, vagy mernek, a többségük világpolitikailag passzív szerepre kényszerül.
A történelem fintora, hogy a világ vezető politikusai közül amerikai elnökök voltak majdhogynem az egyetlenek, akik szólni mertek a háttérhatalomról. Igaz, Eisenhower az elnöksége után, de még így sem dicséretet kapott érte, Kennedyt pedig meggyilkolták. Trump nyílt harcot hirdetett ellene, s kisebb nyertes ütközetek után csatát vesztett, de a háború folytatását ígéri. Valamennyien megfizettek érte, a világ kormányainak nagy többsége pedig csak szemlélődött, sajnálkozott, gyászolt, temette áldozatait és védekezett.
Mindez nem lebecsülendő, ám kár lenne tagadni, hogy történelmileg lekéstek. Pedig sok gondolkodó ember figyelmeztette őket, s ezzel az emberiséget, a háttérhatalmi összeesküvésre. Nem hittek nekik, sőt leintették őket. Sok politikus még most is ferde szemmel néz rájuk. Pedig már önmaguk is tapasztalják, legfeljebb egyezkedhetnek, de mintha nem mernék tenni ezt sem. Pénze, pozíciói birtokában, no meg mert csak formálisan „létezik”, s mindezt látva, s önmagát nyerő pozícióban lévőnek gondoló háttérhatalom erre nem is hajlandó. A felszínen nyílt háborút folytat és folytattat ügynökeivel (EU, NGO-k, gender, BLM, Soros, Bill Gates, Schwab és mások, köztük a magyarországi nemzetellenes és nemzetidegen ellenzék) a nemzetállamok ellen, a mélyben azonban ez a háború maguk a nemzetek ellen folyik. Egyezkedni, vagy szembehelyezkedni inkább csak a nagyhatalmak vezetői képesek, vagy azon kevés államférfi és más személyek, akik minden körülmények között, a túlerővel szemben is ki mernek állni a saját nemzetállamuk, nemzetük mellett.
A magyar közvélemény ismeri és elismeri e politikusokat és személyeket, akik a harcban nőtték ki magukat. Tudják, a háttérhatalomnak abban áll mindenféle érdeke (politikai, pszichológiai, pénzügyi, gazdasági), hogy állandósult védekezésre kényszerítse az emberiséget. Ezért nekünk, anélkül, hogy a védekezési erőfeszítéseket a legkisebb mértékben is szükségtelennek tartanánk, tudatában kell lennünk, hogy a vírust gátlástalanul kihasználó-alkalmazó, önmagát az emberiség ellenségévé nyilvánított ellenféllel állunk szemben, s csak akkor győzünk, ha a harcban gyakorlatilag és szellemileg egyaránt fölébe kerekedünk. Ezért orvosok, politikusok, kormányok, országok, embertársaink, lássuk be, nem abban kell versengeni, hogy ki oltat be több embert, hanem abban, amire, sajnos nemcsak tudatos, még ösztönös törekvés sincs a világban, hogy a vírus és mutánsai kiinduló pontját felfedjük, a mögöttük állókat leleplezzük, s mindkettőt ártalmatlanítsuk. Ha ezt a választók által döntéshozó pozícióba emeltek nem értik meg, velük együtt mindannyian, politikailag, biológiailag áldozattá válhatunk.
Mindezek ismeretében a kormányok nyílván folytatni fogják az oltási kampányt, de a számtalan valós és valótlan ellenmondás miatt rossz vért szül, ha erőltetetik. A kormányok és a gyógyszergyárak tárgyalásairól több országban hírek jelentek meg róla, hogy a gyógyszermaffia teljes mentességet követel a vakcinák ártalmas hatásai miatti kárpótlási perek alól, sőt nem restell politikai igényekkel fellépni, amit a kormányok többsége, társtettesekké válva, el is fogadott, kisebb része azonban visszautasított. Ezért az oltást elkerülőket semmilyen módon nem szabad diszkriminálni, hiszen újabb súlyos belpolitikai megosztottságot szül, ami a háttérhatalom célja. Sajnos, ebbe az irányba mutatnak az előnyöket ígérő, formailag és tartalmilag egyaránt kifogásolható „vakcina útlevél” elsietettnek és erőltetetteknek tűnő polgárjogosítására irányuló törekvések. Nálunk ez érzékelhető abban, hogy már az újraindítási nemzeti konzultációnk kapcsán, ártalmatlannak tűnően úgy tették fel a kérdést, hogy a védettségi igazolvánnyal rendelkezők majd kapjanak-e előjogokat, azaz eleve elfogadottnak tartották, hogy előjogokat biztosító igazolvány születhet. A hangoztatott nem kötelező oltás is sok helyen már majdhogynem kötelező, akad, aki ki is mondja. Mintha fokozatosan mennének elébe a háttérhatalom igényeinek. Pedig a háttérhatalom elleni küzdelem ott kezdődik, hogy mindenkinek tartania kell magát az eredetileg megfogalmazott és elfogadott egységerősítő állásponthoz: az oltás ingyenes és nem kötelező! A közember úgyis tudja, hogy nem ingyenes, hiszen a gyógyszer-maffia nemhogy nem ad ingyen semmit, hanem extraprofitot és előjogokat igényel a kormányoktól. A kormányok tehát fizetnek, de máshonnan ők sem vehetik a pénzt, mint abból, amit a közember megtermel, adózik, vagy felajánl. Vagy akad más forrásuk, amire elszórtan utalások találhatók az interneten?
Mindennek ismeretében és szellemében kell megvívni a harcot a koronavírussal. Az Európa Tanács is így foglalt állást február 8-i határozatában (Nem az EU szerve, hanem 47 ország regionális, nemzetközi szervezete, amelynek a rendszerváltás óta Magyarország is tagja. 1950-ben fogadta el az Emberi Jogok Európai Egyezményét, melynek keretében felállították az Emberi Jogok Európai Bíróságát, az emberi jogok legfőbb európai bírói fórumát): "Az emberi jogok tiszteletben tartása miatt az embereket nem szabad COVID-19 oltás beadására kényszeríteni, és nem különböztethetőek meg hátrányosan azok, akik nem oltatják be magukat – utalva itt az oltásigazolás hiányából fakadó lehetséges korlátozásokra. …
A kormányok gondoskodjanak arról, hogy az állampolgárok tájékoztatást kapjanak arról, hogy az oltás NEM kötelező, és hogy senkit sem politikai, társadalmi vagy egyéb módon nem kényszerítenek arra, hogy beoltassák magukat, ha ők maguk nem akarják ezt megtenni.” Nem dicsérendő, hogy a hazai sajtó és politika ezt elhallgatta, jobb- és baloldali egyaránt. Mivel azonban a kormány is a fentihez hasonló álláspontot hangoztat, annak a számtalanszor felmerült választ igénylő kérdésnek is komolyan napirendre kell kerülnie, hogy ki irányítja a hazai sajtót, a magyar kormány, vagy a globális háttérhatalom ügynökei?
Ide kívánkozik, hogy népszerűsítik Magyarország csatlakozását az izraeli kezdeményezéshez a "zöld" oltási igazolvány bevezetésére. Ez több mint indokolja az ide kapcsolódó megszívlelendő intelmet. Magyarország 2010-től végre kialakított egy viszonylag önálló külpolitikát, amire joggal vagyunk büszkék. A viszonylag kifejezés egyáltalán nem rosszalló, hiszen még a legnagyobb hatalmak sem képesek más országok érdekeit teljesen figyelmen kívül hagyó külpolitikát folytatni.
Ezt, egyfolytában, a testi-lelki szövetségese, az USA kardját csörtetve, egyedül éppen Izrael teszi. A mesterséges létrehozása óta (ez az állam ugyanis nem történelmileg alakult ki, hanem a nemzetközi közösség művileg hozta létre) egyfolytában véres agresszív, terrorista, rasszista politikát folytat. A jelenlegi magyar külpolitika azonban, félretéve e kérdésben a történelempolitikai szemléletet, eltekint az elítélendő véres előzményektől, iparkodik idomulni az izraeli politikához, nemzetközi fórumokon folyamatosan, feltűnő érzelmességgel és majdhogynem egyesegyedül, védelmébe veszi Izraelt, de még más országokkal fenntartott kétoldalú kapcsolataiban is nemegyszer Izrael érdekeit védelmezi. Ilyen képtelen eljárás teljesen szokatlan a nemzetközi politikában.
Olyan fonákság, amivel a sikeres és nemzetközileg is egyre elismertebb mai magyar külpolitika önmagát kontrázza, s Izrael ésszerűtlen magatartása okán kiismerhetetlen veszélyeknek teszi ki magát. Az izraeli kezdeményezés azonnali szolgálatkész támogatása, sőt a V4-eken belüli képviseletének bejelentése félreérthetetlenül erre mutat. (Egyébként Izraelben már megfordult a helyzet: miután már majdnem a teljes lakosságot beoltották ez a zöld micsoda teljesen érdektelenné vált; nem kérik, és nem mutatják. Csak nem azért kellett, hogy könnyebb legyen rávenni az embereket az oltásra?)
Az Európai Unió is dolgozik a zöld útlevél bevezetésén, amely mindenhol digitálisan leolvashatóvá tenné az oltási státuszt. El akarja hitetni, ez az egyetlen módja, hogy az emberek szabadon utazhassanak, igénybe vehessenek szolgáltatásokat. A zöld útlevelet bármely országban el lehetne olvasni, azaz egységes szoftvert, nyelvet, felügyeleti és nyomon követési rendszert jelent, ami ismét csak a háttérhatalom álma. Tehát nem állja meg a helyét az állítás, hogy az efféle útlevél az egészség védelmét szolgálja, ahogy az sem, amit pedig közismert felelőseinktől is hallunk néha, hogy „minden egyes beoltatlan ember veszélyt jelent”.
Ugyanis kiderült, s méltányolnunk is kell, hogy erről az illetékesek is nyíltan szólnak, hogy az emberek két oltás után is megfertőződhetnek és megfertőzhetnek másokat, azaz mind a beoltottak, mind a beoltatlanok továbbra is, kölcsönösen és egyaránt ki vannak téve a veszélynek. Orvosi vélemény szerint az említett nyájimmunitás sem érhető el addig, amíg a beoltottak másokat megfertőzhetnek. Azt sem tudja senki megállapítani egyelőre, hogy az oltások mikortól és mennyi ideig nyújtanak védelmet. Jelenleg a világ országainak több mint fele egyetlen vakcinát sem kapott. Akkor a következő – mert arra kell számítani, hogy lesz következő – mutáns, új vírus, vagy más kórokozó célpontjai ők lesznek, vagy a beoltottak? Szó, ami szó, egészségügyi-orvosi szempontból indokolatlan közöttük bármiféle megkülönböztetés; előny, vagy hátrány alkalmazása pedig állampolgári, politikai és egyéb szempontok szerint kifejezetten elfogadhatatlan. Minden kormánynak figyelembe kell vennie, hogy Európában, de a világ más részein is ellenállás bontakozik ki az igazságtalan megkülönböztetés ellen.
A sajátságos másodlagos útlevél tehát nem jelent gyakorlati védettséget sem a tulajdonosának, sem a kapcsolatrendszerének. A beoltatlanoknak viszont hátrányt jelent, mert tőlük olyan jogokat von meg, amelyekkel alanyi jogon rendelkeznek, azaz bünteti őket. A háttérhatalom pedig dörzsöli a markát, mert mint minden ellentmondás és ellentét, az útlevélhez kapcsolódók is az ő útját egyengetik. Annak az elvnek kell uralkodnia, és a kormányoknak, ha késve is, de ezt kell végre megérteni, hogy nem az emberek jelentenek veszélyt egymásra, hanem a háttérhatalom az emberekre. Európaiak, mi magyarok is, nagy bajba sodorjuk önmagunkat – állampolgártól a kormányig –, ha nem ezt tartjuk szem előtt, nem ezt hirdetjük, és nem eszerint járunk el.
S mert eddig a hangsúly mégsem erre esett, érdemes visszatekinteni rá, hogy ez milyen eredményeket szült. A híreket háttérbe szorító oltási kampány, a vakcina-útlevél egyre fenyegetőbb emlegetése, de főleg a mindezt kihasználó tömegtájékoztatási eszközök és a politikai ellenzék nem véletlenül elrettentő, nemegyszer szakmailag is téves közlései kezdettől fogva döntő szerepet játszanak az emberek pszichológiai állapotának romlásában. Ahol kezdettől fogva súlyosan és tartósan tombol a járvány, mint az USA, Brazília, India, Olaszország, Oroszország, Spanyolország, de szinte mindenhol a világban az emberek félni kezdtek.
Természetesen, először és elsősorban a vírustól. Azután a korlátozásoktól, a karanténtól, s attól, hogy az alapellátás gyakorlatilag megszűnt, telefondiagnosztika uralkodik, egyéb betegségekkel nehezen, sokszor hónapok múlva lehetett szakorvoshoz fordulni, vagy kórházba kerülni. A maszktól is, amely a kilélegzett széndioxid többszöri és tartós visszalélegzésére kényszeríti őket, s attól tartanak, hogy ennek következtében minél jobban védekeznek vele a vírus ellen, annál biztosabban elkapnak egy másik betegséget. Aztán az oltástól, hiszen azt sem tartják véletlennek, hogy Bill Gatestől a WHO-n át Merkelig azt hangsúlyozzák, addig nem lesz vége a világjárványnak, amíg mindenkit be nem oltanak, majd az oltásoknak ritka, de előforduló tragikus következményeitől. Ugyanakkor közismertté vált, s szerencsére az illetékesek ezt is elismerik, hogy a túl gyorsan elkészült vakcinákkal oltás nem akadályozza meg a vírus elkapását. Ismétlődő szóbeli és írásbeli tájékoztatásokból tudatják, hogy nem nyújtja a védőoltás elvárt szokásos biztonságát: s beoltottak újra megfertőződhetnek, másokat megfertőzhetnek. Sőt a Pfizer igazgatójának bejelentése szerint harmadik oltásra is szükség lesz (Angliában már itt tartanak), sőt lehet, hogy évente kell ismételni. (Más országokkal együtt mi is közelítünk ehhez).
Megerősítette ezt ismert infektológusunk, mondván, „úgy tűnik, hogy valamennyi védőoltás esetében egy úgynevezett harmadik oltásra is szükség lesz.” Félő, később majd azt is kitalálják, hogy évente hányszor. Biztosra vehető ugyanis, a járvány kezelése a háttérhatalom szerves részét képező gyógyszer-maffia részéről, kizárólag pénzvezérelt. Őket nem az egészségünk érdekli, hanem a profit. Újsághírek szerint a Pfizer eddigi bevétele kilencszáz millió dollár. A tudatosan kiváltott válság kezdeti sikere meghozta az étvágyukat, s a bevétel fokozásához az ijesztgetési kampány fenntartásával már a vakcina időszakonkénti ismétlését készítik elő. Megingott a hit a statisztikában is, hiszen sok országban, így az USA-ban, Belgiumban, Angliában, nyilvánosan bevallották, hogy jóindulatú tévedések miatt, de téves adatokat tartalmaznak. Gyanús módon oly nagyszámú már a mutáns, s országonként, korosztályok között oly ügyesen változtatja a célközegét, hogy mögötte egyre többen azt/azokat látják, ami/akik ott meghúzódnak. Emiatt vélik, arra sincs biztosíték rá, hogy ha egy ország beoltatja a teljes lakosságát, akkor kilábal a bajból. Azaz érzik, annak tudatában kell eljárnunk, hogy a vírus mögött tudatos tevékenység működik. Látva a vírus geopolitikai menetelését, szándékos terjesztést sejtenek mögötte.
Többek között annak okán, hogy megismerkedtek a hullámgenetikával, mely szerint a vírus nemcsak fizikai úton érintkezéssel terjedhet, hanem bárhova, egyetlen pillanat alatt eljuttatható kvantum hullám formában is. Azaz kontaktus nélkül, távolról terjeszthető, szelektív pusztításra is bevethető. Nem múlt el nyomtalanul, hogy e hullám-genetikai jelenséget felfedező Garjájev orosz professzor, akit 2020. októberében Nobel díjra jelöltek, egy hónapra rá „kiesett” a 14. emeletről! Az ő és más tudósok figyelmeztetése nyomán kialakult a társadalmi ellenállás a G5 vezeték nélküli sugárzással szemben is, amelyet eszköznek tartanak a koronavírus terjesztésében, és az emberek törvényellenes megfigyelésében, a 2025-ben bevezetésre tervezett még veszélyesebb G6-al együtt. Végül félnek az emberek, mert minderről nem kaptak, vagy nem kielégítő tájékoztatást kapnak. Így telt el több mint egy év, s immár egymástól is félnek.
Megalapozottan kelt bennük gyanút a kamerák hirtelen elszaporodása az utcán, a járműveken, a testkameráké a közszolgálati egyéneken. De olyasmi is, hogy szinte akárhová fordulunk tájékoztatásért, áruért, orvosságért, főleg az interneten, de fokozatosan az üzletekben is azzal válaszolnak, hogy „Nekünk fontos az Ön adatainak védelme …”, s csak akkor állnak szóba velünk, ha előzetesen regisztrálunk, s megadjuk nekik a legfontosabb adatainkat. Ismeretleneknek, akikkel azt sem tudjuk egymásról, kik vagyunk, miért lett hirtelen és mindenre kiterjedően fontos az adataink védelme intézményektől kócerájokig mindenkinek? De öntözi a növekvő kételyeket olyasmi is, hogy ma már szinte akárhová fordulunk tájékoztatásért, eligazításért, információért, orvosságért, áruért, stb., főleg az interneten, ekkor is csak akkor állnak szóba velünk, ha előzetesen regisztrálunk a gépükön, megadjuk nekik a legfontosabb adatainkat. Nálunk ez úgy is jelentkezik, hogy a személyi adatok védelmére hivatkozva, az oltási regisztrációs lap hátsó oldalán olvashatatlan kisbetűkkel közlik, adatainkat megküldik öt különböző szervnek; tehát csak az nem jut hozzá az adatainkhoz, aki nem akar.
De már akkor is meg kell adnunk az adatainkat, ha egyszerű festékpatront vásárolunk a nyomtatónkhoz, vagy az interneten meg akarjuk tudni, mondjuk a Hír TV aznapi műsorát! Nem képeznek az adataink hadititkot, főleg nem a hazai szervek előtt, de mire fel ez a furcsa adathalászási felbuzdulás, amely gyanúsan egybeesik a háttérhatalmi célokkal? Holott adatainkat rég ismerik mindazok, akik illetékességből érdekeltek. Másoknak meg mi köze hozzá?
A növekvő kételyeket öntözik afféle sűrűn hangoztatott meggondolatlan, ezért nevetség tárgyát képező állítások, hogy a vírus szüntette meg a munkahelyeket. Senki nem tud felmutatni egyetlen munkahelyet sem, amelyet a vírus szüntetett meg. A munkahelyeket a tőkések, vállalatok és pénzintézmények vezetői, esetleg kormányzati kényszerintézkedések szüntették meg. A legtöbbször kelletlenül tették ugyan, mert erre a válságtól további gazdagodást remélő háttérhatalom kényszerítette őket is. Fontos körülmény, hogy időrendben megközelítve a kérdést, a válság előidézésének bejelentett háttérhatalmi terve messze megelőzte a vírus megjelenését.
A társadalmi tevékenységek tekintetében a vírust tehát semmivel nem lehet vádolni, nem ő váltotta ki a válságot, hivatkozási alapul még inasként sem szerepeltethető; csak a háttérhatalom öntudatlan eszközéül szolgál. Sokatmondó, hogy a világ orvosai egyre nagyobb számban és közösen fellépve, cáfolhatatlan szakmai érvekkel fordulnak szembe a világjárvány egyes részleteinek minősítésével és kezelési módszereivel. Éppen e napokban több mint 1000 ügyvéd több mint 10 000 orvos szakértőből álló csapat az emberiesség elleni bűncselekmények miatt jogi eljárást indított a WHO és a Davosi Csoport ellen. Norvég orvosok szerint a koronavírus kapcsán uralkodóvá tett egyes téveszmék többet ártanak, mint maga a vírus. A közember a szakmai kérdésekben nehezen, vagy nem is tud eligazodni; érzi, igazság van abban, amit a kormánya mond neki, de mégis csak az orvosok az orvosok. S mivel az összefüggések, ha lassan is, de egyre inkább tisztázódnak, a közember is végig tudja gondolni a helyzetet.
Mindezek ismeretében a kényszerintézkedéseikért nem a kormányokat okolja, hanem azokat, akik számunkra láthatatlanul, nyíltan, vagy eltitkoltan, rákényszerítik őket, lakosságaikat, gazdaságaikat, szociális jólétüket sújtó lépésekre. Amiért viszont a kormányok nagyon is elmarasztalandók az, hogy egy szó nem sok, de ők ennyivel sem utaltak erre. Ők is csak a vírust hibáztatják, s ahogy a port minduntalan a denevéreken elverő WHO előírja, szinte kizárólag a védekezésre fordítják az erőfeszítéseiket. Nem megnyugtató, hogy úgy tesznek, mintha a világjárványnak és a háttérhatalomnak semmi köze nem lenne/lehetne egymáshoz. Még csak kísérletet sem tesznek rá; minden gondot önmagukra vállalnak. Holott annak össztársadalmi felismertetése, hogy mi folyik a háttérben, éppen a kormányok, no meg a sajtó feladata lenne, különben elveszünk a ránk özönlő félretájékoztatásban.
Ki kellene mondaniuk, hogy a másvallású háttérhatalom, benne a gyógyszer-maffia, nem a lakosságot védi a járvánnyal szemben, hanem sokmilliárd dollár profitját. Ha még azt is eléri, hogy a kormányok leállítsák az országokat, akkor eladósodik a kormány, a gazdaság, a lakosság, s kénytelenek lesznek kölcsönöket felvenni a talpra álláshoz. Ugyanazoktól a háttérhatalmasoktól!
Nem zárhatjuk ki azt sem, hogy nagyhatalmak közötti burkolt vírus-világháború zajlik. A frontokat nem látjuk világosan, hiszen látszólag mindenki azonos oldalon van, a vírus ellen. Ám a vírus politikai-geopolitikai útvonala mást sejttet. A gazdasági, kereskedelemi, pénzügyi téren kialakult formailag amerikai-kínai (globális háttérhatalom – nemzetállamok) szembenállás nyilvánvalóan átterjedhetett egyéb területekre, viszonylatokra, szintekre is. A nemzetállami politikának elvben és gyakorlatban egyaránt számolnia kell e nem kizárható lehetőséggel is.
Figyelmeztet erre a főleg amerikai sugallatra kialakulóban lévő Kína-ellenes hisztéria.
Nem könnyű eligazodni tehát a kormányoknak sem. Ezért a tisztázatlan helyzetben különösen fontos a legőszintébb egység a népükkel-nemzetükkel. Mindennek okán megkerülhetetlen és érdekük a világpolitikai rendezés beindítása is. Elengedhetetlen visszaállítani és megreformálni az ENSZ-t és szakmai szervezeteit, főleg a WHO-t, az EU-t és szerveit is, hogy eredeti rendeltetésük, alapokmányaik szerint működjenek. Az EU jelenlegi vezetőinek és szerveinek nagyobb része, a jobb sorsra érdemes lengyel Donald Tuskkal együtt Soros személyén keresztül nyíltan és szégyentelenül beállt a háttérhatalom ügynökének, saját népeik és hazájuk ellen politizálnak. Sajnos, ugyanez mondható el a nyugat-európai vezetők nagy részéről, mindenekelőtt Angela Merkelről, akiknek senki nem meri megmondani, hogy nemzetgyilkosok, hiszen nemcsak szenvtelenül nézik, hogy idegenek gyilkolják a saját állampolgáraikat, hanem még hívják és védelmezik is őket.
A nyugati világ vezetésére igényt tartó, alkalmatlanságát mind meggyőzőbben bizonyító Biden amerikai elnök veszélyt jelent nemcsak a saját népére, hanem a világbékére is. Vajon a háttérhatalomnak miért kellett szégyenletes választási csalást elkövetni, hogy olyan elnökük legyen, aki hol azt gondolja, hogy Bush a választási ellenfele, hol arról beszél, hogy sok évtizeddel ezelőtt milyen hőstettet hajtott végre, majd bejelenti, hogy újraindul a következő elnökválasztáson, avagy összekeveri a saját családja élő és holt személyeit, gyilkosnak nevezi Putyint, majd felhívja, hogy üljenek le tárgyalni. Aztán, púp a tevén, megtesz olyat is, amit soha egyetlen elnöktől nem látott a világ: háromszor is elesik a repülőgép lépcsőjén, … majd elfelejti megvádolni Putyint ezért is. E nevetséges sorozat nem annyira az ő személyes szégyene (ő túl is lép rajtuk, mintha semmi nem történt volna); az idő múlásával ilyesmi bárkivel előfordulhat. Az amerikai népektől, köztük a BLM-től is idegen másvallású háttérhatalom a bűnös ebben is, mivel gátlástalanságában bábfigurájával veszélybe sodorhatja az emberiséget. Vele ellentétben Putyin, Hszi Csin-ping, és kimondható, hogy Orbán Viktor, de mind többen mások is államférfiként viselkednek, egyikőjük sem hangoztat lehetetlenségeket, hanem igyekeznek megfontoltan és hatékonyan tenni a dolgukat.
A nyugati világ vezetésére igényt tartó, alkalmatlanságát mind meggyőzőbben bizonyító Biden amerikai elnök veszélyt jelent nemcsak a saját népére, hanem a világbékére is. Vajon a háttérhatalomnak miért kellett szégyenletes választási csalást elkövetni, hogy olyan elnökük legyen, aki hol azt gondolja, hogy Bush a választási ellenfele, hol arról beszél, hogy sok évtizeddel ezelőtt milyen hőstettet hajtott végre, majd bejelenti, hogy újraindul a következő elnökválasztáson, avagy összekeveri a saját családja élő és holt személyeit, gyilkosnak nevezi Putyint, majd felhívja, hogy üljenek le tárgyalni. Aztán, púp a tevén, megtesz olyat is, amit soha egyetlen elnöktől nem látott a világ: háromszor is elesik a repülőgép lépcsőjén, … majd elfelejti megvádolni Putyint ezért is. E nevetséges sorozat nem annyira az ő személyes szégyene (ő túl is lép rajtuk, mintha semmi nem történt volna); az idő múlásával ilyesmi bárkivel előfordulhat. Az amerikai népektől, köztük a BLM-től is idegen másvallású háttérhatalom a bűnös ebben is, mivel gátlástalanságában bábfigurájával veszélybe sodorhatja az emberiséget. Vele ellentétben Putyin, Hszi Csin-ping, és kimondható, hogy Orbán Viktor, de mind többen mások is államférfiként viselkednek, egyikőjük sem hangoztat lehetetlenségeket, hanem igyekeznek megfontoltan és hatékonyan tenni a dolgukat.
Voltak nemzetközi visszhangot kiváltó bizonyító esetek is rá, hogy a koronavírushoz kapcsolódó fejlemények mögött a mozgatórugó a háttérhatalom. Beloruszban Lukasenko igyekezett rugalmasan kezelni a kényszerintézkedéseket, s azonnal meg is jelent a külföldről támogatott ellenzéki mozgalom. Svédország az ellentmondásossága ellenére is kitartott a nyájimmunitás alkalmazása mellett, s a halálozási rátában az első húsz ország között szerepel. A nyájimmunitás azért tűnik hatékony védekezésnek, mert ösztönzi az emberi szervezetet a vírust legyűrő antitestek előállítására, míg az oltás ezt csak további oltások segítségével képes elérni.
Az AIDS elleni sikeres küzdelem után Kuba két saját készítmény és a hatásos gyógynövények egyidejű bevetésével, sikerrel vette fel a harcot a koronavírussal is, sőt az elsők között sietett a bajba jutott Olaszország segítségére, s ma már hetvenhét országban harminchétezer kubai orvos teljesít szolgálatot. Az ilyen teljesítmények elősegíthetik a világ védekezését. Kár, hogy a koronavírussal túlfoglalkozó hazai hírközlés említésre sem méltatja őket.
A kormányoknak parancsolóan napirendre kell tűzniük a vitán felül mindent eldöntő fő kérdést. Az oltási kampányra a megfelelően kikísérletezett, általánosan elfogadott védőoltás hiányában („Az a jó vakcina, amit beadtak” jelszó nevetséges és felelőtlen), s a vakcina-útlevélre (amelynek elkerülhetetlen diszkriminatív gyakorlata ellentmondásokat szül, esetünkben mérvadó jogászi vélemények szerint sérti alaptörvényünket is) vonatkozó fokozatosan kényszerítőbbé váló kijelentések és rendelkezések azonban elterelik a közfigyelmet a fő kérdés kulcsfontosságú indítékairól, részleteiről összetevőiről. Ezzel gyengítik a társadalmi támogatottságukat, ami kritikus pillanatban döntőnek bizonyulhat. Biztosra vehető, egyre inkább tudatosul is, hogy mindez végső soron, akár törekednek erre a kormányok, akár nem, egyezik a háttérhatalom szándékaival.
Azt pedig fő képviselőik kijelentései, és tetteik bizonyítják, hogy e szándékok, az extraprofit szerzésén túl alantas célokat tartalmaznak. E felismerések fényében nem jogos a kormányok neheztelése azon állampolgáraikra, akik mindebben biztosak, vagy efelé hajlanak. Ebből kifolyólag az említett kormányzati törekvések erőltetése szavazatveszteséget is jelent. Ennek arányát a közvélemény-kutató intézetek megközelítőleg jól ki tudják számolni. De a szavazás pillanatában ez kritikus mennyiséggé válhat. Ezért innen szép lassan, taktikusan, de egyértelműen vissza kell táncolni.
Határozottan megállapítható, az emberek áldozatoknak érzik magukat, ezért talál utat kétely, ellenállás. El fogják érni, hogy a fő kérdésre és a hozzá elválaszthatatlanul kapcsolódó kérdésekre az illetékesek kénytelenek legyenek válaszolni. Szavakkal, tettekkel, és immár történelmi felelősséggel. Kormánynak, állampolgárnak ennek megtörténéséhez gondolkodni kell, gyötrelmesen, okosan és önkritikusan. Mindenkinek ismerni és érteni kell a valóságot, azaz megalapozott történelempolitikai szemlélettel kell elemezni a felmerült problémák múltját, jelenét és jövőjét. Nem passzívan hinni, elhinni a mások által sulykolt tételeket. Mindent meg kell hallani és hallgatni nekünk is, de hinnünk az ismeret, tapasztalat, tudás alapján kialakított véleményünkben kell. Főnyeremény, ha ez rímel, vagy egybeesik a hivatalos véleménnyel, ahogy az elmúlt évtizedben, szerencsére nem kevésszer megtörtént velünk. Most sem nemzetidegenek előtti térdepeléssel, általuk elvárt hűségnyilatkozattal, vak hiedelemmel, hanem történelempolitikai önbizalommal kell elemeznünk a fejleményeket. Csak így lehet ráismerni a helytelenre, majd megcselekedni a helyeset. Kis javítgatások csak a háttérhatalomnak kedvező helyzetet tartósítják.
Egyre több indokunk van rá, hogy utaljunk a vírus politikai-gazdasági kihasználására, alkalmazására is. Kezdjük a háttérhatalom vezető személyiségeinek nyilatkozataival. Sokan nem először találkoznak velük, de most úgy olvassuk, hogy a már nem is kezdeti következményeiket a saját bőrünkön érezzük, ezért arra is gondoljunk, hogy lehetnek/lesznek még súlyosabb kihatásai. További tényekkel is alátámaszthatjuk, hogy a háttérhatalom szándékai és tettei kézzelfoghatóak. A leghitelesebb nyilatkozataik önmagukban is cáfolhatatlan bizonyítékok, de a szemünk előtt folyik a megvalósításuk is.
A válogatós vírus
Megbékélve szoktuk mondani, hogy a halál nem válogat. Ámde béketűrés nélkül vegyük észre, hogy a halált osztogató koronavírus válogat. De még mennyire! Ahogy az előzőekben láttuk is, válogat országok, korosztályok, politikai áramlatok, sőt politikusok között is.
Kezdte azzal, hogy abban a Kínában jelent meg, amely már-már letaszítja az USA-t a világelső gazdasági nagyhatalom trónjáról. A következő góc Irán, amelynek politikája nincs ínyére az USA-nak, különösen Izraelnek, s nem is titkolják agresszív szándékaikat vele szemben. A harmadik góc az észak-olaszországi Lombardia, ahol a migránsellenes Salvini erőteljesen nyomult előre. Feltűnő is, hogy Olaszország déli részein viszont alig jelentkezett a járvány. Ezért a wuhani, iráni és lombardiai súlyos góc a biológiai terrorizmust sejtet. De a migránsok miatt robbanásveszélyes Spanyolországban is létrehoz egy gócot, természetesen Oroszország is a súlyos esetek közé került, ámde az USA sem kerülhette el sorsát, sőt hosszú időre ott állt elő és áll fent mindmáig a legsúlyosabb eset. Figyelemre méltó, hogy Trump elkapta a vírust, a csetlő-botló Biden nem. Tanzánia eleinte mentesült a járványtól, sőt Magufuli elnök bizonyította, hogy a sokat bírált gyorsteszt koronavírusos fertőzöttséget mutat ki a trópusokon kedvelt papaya gyümölcsön és véletlen tárgyakon is.
Ezért elutasította a WHO által felajánlott segélyt, amit akkor kapott volna, ha leállítja az országot. Rövidre rá váratlanul meghalt. Nem koronavírusban! Amikor Anglia bejelentette, nem vár az oltások EU általi beszerzésére, hanem önállóan lép és elsőként be is indította a tömeges védőoltást, azonnal megjelent az országban a fertőzőbb brit mutáns. Majd mikor azt is bejelentette, hogy megállapodás nélkül is véglegesíti kilépését az EU-ból, másnap megjelent a koronavírus még veszélyesebb brit mutánsa. Pár nap alatt ugyanannak a vírusnak két új és gyilkosabb mutánsa, éppen politikailag kritikus pillanatokban megjelenik egy és ugyanazon színhelyen.
E figyelmeztetés félreérthetetlen, s azt is szemlélteti, hogy a vírus nem terjed, hanem terjesztik.
Ezért elutasította a WHO által felajánlott segélyt, amit akkor kapott volna, ha leállítja az országot. Rövidre rá váratlanul meghalt. Nem koronavírusban! Amikor Anglia bejelentette, nem vár az oltások EU általi beszerzésére, hanem önállóan lép és elsőként be is indította a tömeges védőoltást, azonnal megjelent az országban a fertőzőbb brit mutáns. Majd mikor azt is bejelentette, hogy megállapodás nélkül is véglegesíti kilépését az EU-ból, másnap megjelent a koronavírus még veszélyesebb brit mutánsa. Pár nap alatt ugyanannak a vírusnak két új és gyilkosabb mutánsa, éppen politikailag kritikus pillanatokban megjelenik egy és ugyanazon színhelyen.
E figyelmeztetés félreérthetetlen, s azt is szemlélteti, hogy a vírus nem terjed, hanem terjesztik.
Mindennek okán sok országban biztosan keletkeznek tisztázásra irányuló szándékok, amelyek nem jutnak el hozzánk, vagy a háttérhatalom által eluralt tömegtájékoztató eszközök elítélendő jelenségként tárják elénk, cenzúrázzák, elhallgatják, vagy elszigetelik. Beszédes hazai példa rá, hogy talán a legfelkészültebb nemzeti vonalat képviselő sajtószemélyiségünk a vírus két brit mutánsának néhány napon belüli angliai megjelenésével kapcsolatban kijelentette, hogy ő nem vírustagadó, de ez már neki is sok. Vitapartnerei óvatosan támogatták. Reménykeltő volt, hogy beindul a tisztázó folyamat. Sem gyanúsítani, sem vádolni nem illik senkit – legkevésbé a szellemi bátorságot tanúsító sajtószemélyiségünket – de úgy néz ki, hogy e remek kiinduló pontnak valamilyen oknál fogva nem a folytatása, hanem a fojtása következett be. Éppen ezért említendő.
A háttérhatalom vezetői rég nyíltan megfogalmazták, világ-kormányuk hatalomra jutásához csak egy kellő méretű válság kell. Politológiai elemzések, politikusok százszor idézgették David Rockefeller 1994-es kijelentését: „Egy globális átalakulás küszöbén állunk. Csupán a megfelelő válságra van szükség ahhoz, hogy a nemzetek elfogadják az Új Világrendet.” Idézgették, a bátrabbak még el is ítélgették, de nem vették annyira komolyan, hogy gyakorlatilag is fellépjenek a fenyegetéssel szemben. Pedig hiteles, soha senki nem cáfolta, ellenkezőleg, a háttérhatalom soraiból megerősítően, betartandó dogmaként idézik.
Így hát egyedül a kiszemelt áldozat, az emberiség siklott el felette. Most fizetnie kell érte. Keményen, és a győzelemért felmérhetetlen áldozatokat kell még hoznia. A háttérhatalmi vezérkar ugyanis ráébredt, hogy globalizáció elkerülhetetlenül politikai, környezeti, szociális katasztrófákba torkollik, ezért ki kell dolgozni a „fenntartható fejlődés” (a kapitalizmus megmentése) koncepcióját, a globalizáció eddigi nyerteseinek biztos jövőjét. Erre hozták létre a Római Klubot és foganatosítottak egész sor intézkedést a fetisizált fenntartható fejlődés biztosítására. Ezeket elemezve-összegezve Susan George, amerikai filozófus, politológus az ezredforduló táján megírta a „Luganói tanulmányt”, amelyben a tőke állandó növekedési kényszere által szült egyre aránytalanabb jövedelemelosztás miatti bukását az emberiség nagy részének a kiirtásával elkerülni akaró gazdasági-politikai háttérhatalom terveit mesterien konkretizálva foglalja össze.
Eszerint a lakosság létszámának csökkentése az egyedüli lehetséges módja, hogy a liberális világgazdasági rend fennmaradhasson; kevesebb ember a természetet kevésbé fogja károsítani, kevesebb szociális problémát okoz, megvalósulhat a fenntartható fejlődés. De világháborúk, etnikai-nyelvi csoportok kiirtása, és az egyéb durva módszerek túl nyilvánvalóak, költségesek és nem elég hatékonyak. A „módszer” ne igényeljen drága speciális berendezéseket, csak a meglévő infrastruktúra mérsékelt fejlesztését, az áldozatok kiválasztását pedig az oszd meg és uralkodj elv szerint magukra az áldozatokra kell bízni.
Az önmegvalósítás, nemi korcsosulások, szeparatizmus, drogozás, abortusz bátorítása, születések számának csökkentése, bizalmatlanság keltése egymás iránt, vagy bármi más, ami szolgálja a nemzeti összetartozás, a társadalmi szolidaritás leépítését elősegíti, hogy a lakosságcsökkentés végrehajtható legyen. Tömeges kísérletek lefolytatása a szegény országokban védőoltásnak beállított új gyógyszerekkel úgy, hogy halálesetekhez, gyógyíthatatlan betegségek kialakulásához vezessenek. Mindez és sokminden más részletesen kidolgozva, hozzátéve az ajánlást, hogy a kormányok lehetőleg maradjanak ki ezekből, bízzák mindennek a megtervezését és végrehajtását a magánszektorra, a tőkére.
A nemzeti elkötelezettségű vezetőket pedig, akik megérzik, mi történik, s tenni akarnak ellene, lehetetlenné, hiteltelenné kell tenni.
Ki merné állítani, hogy nem ennek vagyunk a szemtanúi a világban. A háttérhatalom pedig a 9/11 néven ismert 2001-es gyalázatos amerikai önprovokáció világméretű sikerén felbuzdulva hozzá is látott a világválság előkészítéséhez. 2008-ban megvolt a főpróba, most pedig immár egy éve tart az előadás. Rockefeller fenti „irányelvével” összhangban Bill Gates rutinszerűen ismételgeti, hogy 15-20%-al csökkenteni kell az emberiség létszámát, s afrikai, indiai és más védőoltásnak álcázott erőszakos oltási programjaival végzi is.
Akciói többször lelepleződtek, még a ködösítésben nagymester WHO sem tudta letagadni, bírósági eljárás is indult ellene Indiában, ahol félmillió kisgyermeket bénított meg a vakcinája, mégis szabadon jár-kel a világban és folytatja emberellenes ámokfutását. A Klaus Schwab és a davosi elit köré szerveződött globalista "Világgazdasági Fórum" (WEF) tavaly októberében megjelentette a „Visszaállítás – A jövő munkamenetrendje egy COVID utáni világban”, valamint videóban mutatta be a világ jövőjére vonatkozó terveit. Az állítólagos "újnormális" állapot a 9/11-t követő amerikai szükségállapot globális megismétlése és tartós alkalmazása. 2024-ig azonban mindennek maradnia kell a jelenlegi formájában, a karanténtól kezdve a kötelező védőoltásokon át az utazási korlátozásokig.
Amíg meg nem puhul az emberiség. A WEF, a Rockefeller Alapítvánnyal és más szövetségeseivel jelenleg azon is dolgozik, hogy digitális technológia segítségével lehetővé tegye a hatóságok számára, hogy nyomon követhessék minden személy mozgását, majd „fizikai, digitális és biológiai identitásának összeolvadását”. A közéletben mindenkinek az úgynevezett "Corona Compliance"-nek kell megfelelnie: kötelező vizsgálatok és védőoltások, megfigyelhetőség, adathozzáférés, természetellenes követelmények, állandó fertőtlenítés, társadalmi távolságtartás kötelezettsége, azaz embertelen viselkedés.
A „politikus” vírusra visszatérve, érdekes színfoltnál jóval többet jelent, hogy Wuhan és az amerikai Fort Detrick, képletesen Kína és a háttérhatalom nemcsak nem ismeretlenek egymás számára, hanem néminemű kapcsolatban is állnak. Már Obama is hitelt nyújtott a wuhani Wuxi Pharmaceutical Corporationnak, Gates pedig résztulajdonosnak bevásárolta magát a víruskutató intézetébe, amelynek másik tulajdonosa a Soros Alapítvány, amelyben viszont a Rothschildok és a gyógyszerész maffia vezérei játszanak főszerepet. Íme, minden összefügg, ami összetartozik. Összefüggést lehet látni abban is, hogy 2019 október végén Wuhanban Nemzetközi Hadijátékokra került sor, amelyen népes amerikai delegáció vett részt. A kínaiak gyanítják, hogy ők hozták be a vírust, minthogy november 17-én bukkantak az első betegre, vagyis éppen a koronavírus lappangási idejének lejártával.
Az összefüggést alátámasztja, hogy az előző játékoktól eltérően Kína és Oroszország tucatnyi aranyérmével szemben, az amerikai „sportolóknak" ezúttal csak egyetlen jutott; mintha másra koncentráltak volna. Ugyanebben az időszakban Kínába látogatott Merkel német kancellár is egy nem különösebben jelentős gazdasági konferenciára, amelyet éppen Wuhanban tartottak, majd Bill Gates látogatott hozzá Németországba. Gates kulcsfigurának tűnik további okokból is. A világ egyik legtekintélyesebb tudományos folyóirata, a Nature az interneten olvasható anyagaiban 2015-ben közölte, hogy Fort Detricnek sikerült a koronavírust úgy módosítania, hogy emberről emberre terjedjen. E tudományos közlés azonban nemcsak a WHO, hanem a járvánnyal foglalkozó valamennyi orvos és politikus figyelmét is mind a mai napig elkerülte. Sőt valakik mindig Wuhant juttatják az eszükbe. Mindezen túl nem semmitmondó, hogy a fort-detricki vírust szabadalmaztatták, s az egyik tulajdonosa Bill Gates és felesége Melinda Alapítványa.
Ezért azt sem lehet kizárni, hogy a wuhani és a fort-detricki vírus egy és ugyanaz. Gates 2017 óta nyilvánosan többször célzott rá, hogy fennáll egy súlyos világjárvány veszélye. A szabadalom birtokában, a bekövetkező világjárvány előtt, 2019 októberében, New Yorkban hatvanöt millió áldozatot követelő és súlyos gazdasági válságot kiváltó világméretű koronavírus járvány szimulációs gyakorlatot tartott. A róla készített videót feltették az internetre, mutatva, hogy a davosi találkozókról ismert személyiségek is részt vettek rajta, köztük a Kínai Betegségmegelőzési Központ vezérigazgatója is. Mindez megerősíti a feltételezést, hogy nem egy gondatlanságból elszabadult vírus terjed közöttünk, hanem valakik egy szabadalmaztatott emberirtó vírust terjesztenek. Szűk érdekek világpolitikai céljaiból. Ezért nem a denevéreken és a tobzoskákon kell elverni a port, a halpiacon, meg a denevérodúban keresni a vírus eredetét, ahogy az említettekkel egy húron pendülő WHO teszi, hanem az emberiség ellen vírus-világháborút vívó, valamint a nekik nem tetsző országokba hol demokráciát, hol migránsokat, hol vírust exportáló nagy- és kishatalmak fegyvertárában.
Fel kell hívni a világ figyelmét az emberellenes terveit megvalósító háttérhatalom nyomulására és közös, a lehető legszélesebb ellenállásra felszólítani. Magyarország el is kezdte ezt, amit a Soros elleni kampányként ismerünk, de az lecsendesedett, bár Soros lankadatlanul folytatja emberellenes, különösen magyarellenes tevékenységét.
Ismételten leszögezzük, a fentiekből is arra a következtetésre lehet jutni, hogy akár természetes, akár mesterséges a vírus, nyilvánvalóan a háttérhatalom eszközévé vált, s ha nem akarunk tévedni, így is kell kezelni.
Ha pedig így van, bármennyire is megrendítő, de a vírus elleni harc világpolitikai szempontból nézve csak tüneti kezelés. Abban az értelemben, hogy nem elég csak a vírus ellen harcolni, a háttérhatalom elleni küzdelmet nemzeti szinteken el kell kezdeni, hogy nemzetközileg győzedelmesen fejeződhessen be. Valakinek, lehetőleg egy nagyhatalomnak, ideje lenne példával elől járni.
Ha pedig így van, bármennyire is megrendítő, de a vírus elleni harc világpolitikai szempontból nézve csak tüneti kezelés. Abban az értelemben, hogy nem elég csak a vírus ellen harcolni, a háttérhatalom elleni küzdelmet nemzeti szinteken el kell kezdeni, hogy nemzetközileg győzedelmesen fejeződhessen be. Valakinek, lehetőleg egy nagyhatalomnak, ideje lenne példával elől járni.
Az élet jogán.
Ha minden így folytatódik, s a világ megbékül azzal a képtelenséggel, hogy a koronavírus világjárványnak nincs oka, csak súlyos egészségügyi és társadalmi következményei, azaz a fő kérdés nem tisztázódik, az emberiségnek a szó szoros értelmében életveszélyes állapotban kell tengődnie. Emiatt az egyértelmű bizonyított tisztázás elkerülhetetlenül elvégzendő feladat, s az is marad akár folytatódik a világjárvány, akár legyőzzük, mert csak így kerülhető el a megismétlődése, vagy másfajta kifinomult háttérhatalmi támadás kivédése.
A tisztázás elkerülhetetlenül a háttérhatalmi összeesküvés teljesebb lelepleződésével jár, nem lesz egyszerű feladat, mivel egyértelműen kiderül, kik az emberiség ellenségei, és egészen más szemmel fogunk visszanézni az oltási kampányra, meg a zöld útlevére is. Addigra az is láthatóbban kiderül, ami máris körvonalazódik, hogy kik gazdagodtak meg az oltási kampányon. Ezért a mindebben ellenérdekelt globális háttérhatalom nemcsak védekezni, hanem támadni, ellentámadni fog. Ha eszközként alkalmazza a vírust, akkor eleve számolt azzal, hogy az emberiség, ha képes lesz segédeszközökkel is védekezni, fő eszköze mindenképpen a védőoltás lesz, amely azonban a hullámokban támadó mutánsokkal csak olyan késésekkel tud szembeszállni, ami végzetes lehet.
Ennek nagy részét már a közember is tudja, vagy ráérez, s az oltási kampány egyes vonásai ezért keltettek sokakban egészséges kétkedést. Ez azonban nem a gyanakvók hibája, ezért a bírságolásukra, büntetésükre irányuló politika önmaga ellen dolgozik. A kormányoknak nem a védettjeik és a védőik rendszabályozására kell összpontosítania, hanem az igazi bűnösökre, különösen akkor, ha rejtőzködnek. Nemzetállam a nemzete védelmében csak így tud eredményesen szembeszállni a globális háttérhatalom kihívásaival.
A tisztázás elkerülhetetlenül a háttérhatalmi összeesküvés teljesebb lelepleződésével jár, nem lesz egyszerű feladat, mivel egyértelműen kiderül, kik az emberiség ellenségei, és egészen más szemmel fogunk visszanézni az oltási kampányra, meg a zöld útlevére is. Addigra az is láthatóbban kiderül, ami máris körvonalazódik, hogy kik gazdagodtak meg az oltási kampányon. Ezért a mindebben ellenérdekelt globális háttérhatalom nemcsak védekezni, hanem támadni, ellentámadni fog. Ha eszközként alkalmazza a vírust, akkor eleve számolt azzal, hogy az emberiség, ha képes lesz segédeszközökkel is védekezni, fő eszköze mindenképpen a védőoltás lesz, amely azonban a hullámokban támadó mutánsokkal csak olyan késésekkel tud szembeszállni, ami végzetes lehet.
Ennek nagy részét már a közember is tudja, vagy ráérez, s az oltási kampány egyes vonásai ezért keltettek sokakban egészséges kétkedést. Ez azonban nem a gyanakvók hibája, ezért a bírságolásukra, büntetésükre irányuló politika önmaga ellen dolgozik. A kormányoknak nem a védettjeik és a védőik rendszabályozására kell összpontosítania, hanem az igazi bűnösökre, különösen akkor, ha rejtőzködnek. Nemzetállam a nemzete védelmében csak így tud eredményesen szembeszállni a globális háttérhatalom kihívásaival.
Ennek hiányában is megtörténhet a nyitás, de nem következik békés, vagy kevésbé kritikus időszak. Minél mellbevágóbbak lesznek a háttérhatalom ügynökei által önmaguk számára tragikus önbizalommal hirdetendő újabb és újabb téveszmék, annál biztosabban kerülnek az „újnormalitás” trónjára, s ismét az elfogadására próbálnak kényszeríteni mindenkit, s „jutalmul” még egy utolsó oltást is beígérhetnek. Az „újcivilizáltak” világában az effajta zagyvaság, dőreség, baromság lett az „újnormalitás”. Velük szemben nem tanúsíthatunk politikai korrektséget, s ha valahol, akkor itt a zéró tolerancia tényleg kötelező. Az ellenséges nyomás akkora, céljai oly embertelenül messzemenőek, hogy tragédiával fenyegetik világunkat. Ennek okán a napi eligazodás és eligazítás már nemcsak önvédelem, hanem állampolgári, sőt embertársi kötelesség.
Az emberiség sorsára kihathat, ha nem nevezzük nevükön a dolgokat, szereplőket és a várható eseményeket egyaránt. TISZTÁZATLAN HELYZETÜNK LOGIKAI KÉPLETE AZ, HOGY AMENNYIBEN A VÍRUS TERMÉSZETES, AKKOR ELŐBB-UTÓBB VÉGE LESZ, HA MESTERSÉGES, AKKOR BEKÖVETKEZHET, HOGY NEKÜNK LESZ VÉGÜNK!
De az emberiség, a háttérhatalom bejelentett szándékainak ismeretében, a harcképessé erősödött nemzetállamok vezetésével mindinkább felkészültebb lesz. Tárgyilagosan, félelem nélkül szembe tud nézni a valós helyzettel, a világjárvánnyal, a civilizációk beindult harcával, és képes lesz megtenni az egész emberiség érdekét szolgáló szükséges lépéseket. Oroszország, Kína, a Gatest, Sorost és a Rockefellereket perlő Peru, India, és afrikai országok, a Pfizer politikai-stratégiai követeléseit visszautasító Brazília, Argentína, Tanzánia és más országok, nem utolsó sorban a V4-ek, valamint más nemzetállamok kialakítandó és bővítendő szellemi-politikai szövetségének képessé kell válnia az elidegenült, emberiségellenes, bankár-, rasszista, genderista, szabadkőműves maffia semlegesítésére, ártalmatlanná tételére.
Mindehhez azonban, az élet jogán folyamatosan tudniuk és nekünk magunknak is tudnunk, értenünk kell, pontosan mi zajlik, hogy támogathassuk, vagy ellenezhessük azt. Tudnunk kell, mit kell követelnünk, vagy elérnünk, támogatnunk, vagy elleneznünk. Az általában széleskörű, de az adott kérdésben leszűkített tájékozódási lehetőségek körülményei között nem szemrehányásként, hanem hasznosítandó tanulságként vonhatjuk le, hogy a közember szemében az elmúlt másfél évben átélt események nem a kormányok önállóságára, hanem a háttérhatalom tervére emlékeztetnek, ezért véleményétől nem áll el, és ne is álljon el. Alapvetően a háttérhatalommal szembefordulás húzódik meg a nem ellenzéki elégedetlenkedők és tiltakozók nagy többségének a fellépése mögött is.
Még ha formálisan a kormányaikkal vitáznak is, lényegében a háttérhatalommal szállnak szembe.
Nekik nem a meghirdetett nyerészkedő emberellenes „Nagy Újraindítás” szükséges, hanem az élet igenlése. A változó körülmények között is a társadalmi-technikai fejlődés és a természet által kialakított emberi léptékkel és fejlődési iránnyal. A „Nagy Újraindítás” abból a téveszméből indul ki, hogy az ember van a tőkéért és nem a tőke az emberért. A javak igazságosabb elosztása helyett embertelenül törekszik rá, hogy az eszközei használják az embert, nem pedig az ember azokat az érdekei szerint. Egyes képviselői megtévesztésül még azt is állítják, hogy a kapitalizmusnak szocializmussá átalakításáról van szó.
Az emberiségnek tanulnia kell a világtörténelmi tapasztalatból is: elfajult, majd megsemmisült minden állam, birodalom, amelyben felütötte a fejét az erkölcstelenség, szexuális, faji és egyéb eltévelyedés, ami most a fél világot jellemzi. Tagadhatatlanul fontos a mesterséges intelligencia is, de most sokkal nagyobb szükség lett az emberi intelligenciára.
Ezért az első lépések között kell szerepelni annak, amit, mint közemberek, valamennyien meg tudunk tenni, s mint állampolgároknak kötelességünk is megtenni már ma a saját védelmünkben, s ezzel védve az emberiséget is; AZ ÉVSZÁZADOK ÓTA HELYESNEK BIZONYULT EMBERI NORMÁK BETARTÁSA ÉS BETARTATÁSA, ha kell erőteljes eszközökkel is! Ne legyen semmiféle türelem azokkal szemben, akik nem tartják be a hagyományos egészségügyi, erkölcsi, magatartási-viselkedési, szexuális, különösen a politikai-politikusi normákat.
Késlekedés és teketória nélkül le kell nullázni a társadalmakra erőltetett politikai korrektséget, a hazafiakat kirekesztő nézetekkel szemben megkövetelt zéró toleranciát és más felerősödött, esetenként kormányzati támogatást élvező nemzetidegen, nemzetellenes törekvéseket. Mindezt társadalmi ellenőrzés mellett meg kell követelni a mindenkori kormányoktól, valamint tömegtájékoztatási eszközöktől. A NEMZETÁLLAMOKNAK, A NEMZETI ÉRZELMŰ ÁLLAMPOLGÁROKNAK EZ A NAGY ÚJRAINDÍTÁSA OLYAN PARANCSOLÓ, HOGY MINDENRE ÉS MINDENKIRE TEKINTET NÉLKÜL, KÉSLEKEDÉST MELLŐZVE MEG KELL VALÓSÍTANI. Ez egyáltalán nem lehetetlen feladat, ha a nemzetek és kormányaik egységben látnak neki. A többi már majdhogynem magától jönne, ha normális körülményekre számíthatnánk.
De ilyenekre kilábalás esetén sem számíthatunk, ezért sem a társadalmi fegyelmet, sem a társadalmi ellenőrzést ne szűnjünk meg gyakorolni. Legyünk elegen, akik megpróbálunk utánajárni más véleménynek is, mint amiről helyes, avagy helytelen eszközökkel megpróbálnak meggyőzni bennünket. Ki tudunk alakítani helytálló saját véleményt is, amit szemléletesen bizonyít, hogy az összeesküvés-elméleteink nemcsak beigazolódtak, hanem a háttérhatalmi összeesküvés túl is igazolta őket.
Esetünkben talán történelminek is bizonyulhat az a nagy feladatunk is, amely könnyűnek látszik, de most nehéz; nevezetesen, hogy azok legyünk, akik vagyunk: magyarok, akik a kormány helyes jelszava szerint magyar Magyarországot akarnak. A magyar szóra most ismét odafigyel a világ és egyre többen hallgatnak is rá. Tisztességesen és bátran élnünk kell vele. A lehetőségeinek keretében arra kell törekednünk, hogy a nagypolitikánk a nemzeti érdekeinkkel együtt az egész emberiséget szolgálja abban a harcban, amelyben le kell győznie a javakban dúskáló elembertelenedett, a valóságtól elrugaszkodott, világuralomra törő rasszista csoportocskát. A még kisebbségnek sem tekinthető törpe kártékony klikk nemcsak képes halálba küldeni az embereket, hanem a szemünk láttára meg is kezdte irtásukat.
E kritikus pillanatban az legyen az irányelvünk, hogy az emberség és az embertelenség világháborújában az válhat a háttérhatalmi összeesküvők újabb, talán a háború kimenetelét is eldöntő fegyverévé, ha a népek, nemzetek, orvosok, politikusok, az emberek mindezek után sem hiszik el, hogy a háttérhatalmasok milyen sorsot szánnak nekik, s gyanútlanok, tájékozatlanok, felkészületlenek, tétlenek maradnak.
* A szerző nyugalmazott nagykövet, közíró
*****
Ördögi terv az európai fehér ember kipusztítására
Vannak, akik némely újszerű és ezért szokatlan, nem agyon ismételgetett, hanem mellbevágóan friss felismeréseket hallva un. „összeesküvés elméleteket” emlegetnek. Önmagukat jól értesültnek vélve, természetesen elitélve az említett újszerű gondolatokat. Biztos, hogy lesznek, akik már a fenti címet olvasva is ilyen nem létező, ilyen kitalált koholmányra gyanakodnak majd: „Na, már megint egy agyrém!
Ugyan, ki akarná az európai fehér embert kipusztítani?”
Pedig valahol, valakik, számunkra, egyszerű földi halandók számára láthatatlan hatalmi birtokosok kétségtelenül ezt az ördögi tervet fundálták ki: az európai fehér embert kipusztítani és megüresedő helyére afrikai és ázsiai népességet telepíteni! Kijelenthető, hogy ami a nyugat-európai fehér népességet illeti: számításaik egyáltalán nem alaptalanok. Itt ellenállástól nem kellett és ma sem kell tartaniuk! A nyugat európai népek ugyanis egytől egyig önmagukat túlélt, túlérett karikatúrái, enervált, kifáradt, tehetetlen, akarat nélküli bábok, akikkel immár bármit meg lehet tenni, akár a kipusztításukat is! Nyíltan, mindenféle rejtekezés és titkosítás nélkül, a szemük láttára, sőt az ő aktív közreműködésükkel lehet végrehajtani. Ezek a nyugat európai puhány népek azt, hogy végóráikat élik, egyszerűen akkor sem veszik tudomásul, ha egyenesen a szemükbe mondanák!
Hát még így, hogy senki sem világosítja fel őket, s a téma nincs napirenden, senki sem hivatkozik rá, nem dörgölik az orruk alá, az egész, mint valami nem is létező, söpörtetik be a szőnyeg alá…
Pedig mindez már réges-régen eldöntetett. Jelesül az, hogy egyfelől az európai kontinens fehér népessége kipusztításra kerül, s ezzel egy időben megtörténik a lakosságcsere, mivel a megüresedő európai fehér bőrű népesség helyére fekete bőrű embertömeget áramoltatnak afrikai és ázsiai országokból! E színes népesség ugyanis kimeríthetetlen, mert alapvetően több százmilliós, a közülük beözönlők megnevezése pedig migráció! Az afrikai és ázsiai „embergyár” országok, ahol ismeretlen fogalom a születésszabályozás, egyre csak ontják és ontják a mind újabb ember milliókat, akiket aztán sem felnevelni, sem eltartani nem tudnak! Akik így a hazai vegátáció elől Európába özönlenek! Különösen, ha ehhez még ösztönzést is kapnak!
Ez azonban senkinek semmi gondot nem jelentenek! A Bogár László által „nem létező háttérhatalom”- nak nevezett, valójában nagyon is létező, de közönséges szemek számára kétségtelenül „láthatatlanná” tett háttérhatalom régen eldöntötte, hogy Európa jelenlegi, túlnyomórészt ma még fehér lakosságát eltünteti, s az így szándékosan és előre eltervezett, kiürített helyükre alacsonyabb rendű, így általuk jobban irányítható népességet telepít. Az „alacsonyabb rendű” kifejezés természetesen magyarázatra szorul, hiszen valaki esetleg még azt hámozná ki belőle, hogy vannak alacsonyabb és magasabb rendű emberi „fajok” azaz a történelem során már alaposan lejáratódott „fajelmélet” áldozataivá estünk! Pedig nem erről van szó! Nincs itt semmiféle fajelmélet! Csupán arról szól a történet, hogy az európai fehér embereknél jóval alacsonyabb IQ-val rendelkező, ezért jobban is irányítható, nem lázongó, a jobblétért egyelőre megalkvú vó,csaknem mindenbe zokszó nélkül beletörődő embertömegeket kívánnak a paralel kipusztításra ítélt fehérek helyébe telepíteni!
Még hogy „összeesküvés elmélet…” Kész röhej! Csak figyelni kell a történéseket.
A puszta és rideg valóság az, hogy a szemünk előtt, egyidejűleg zajlik a két folyamat: az európai fehér népesség csökkentése és az afrikai, meg ázsiai népesség migráció útján történő betelepítése. Ami történik, az valójában háború, amelyet nem fegyverekkel vívnak. Európa bennszülött fehér lakosságának lecserélése folyik két másik kontinens, Afrika és Ázsia nem fehér lakosságának egy részével! Az európai fehér népesség kipusztítása tehát nem fegyveres harc révén történik, hanem sokkal rafináltabb módszerekkel. Többek között ilyena nem látható háttérhatalom által az előtérbe állított George Soros (az emberek ui. utálják őt, ha valakit utálni kellene, hiszen ő látható) által lefizetett, korrupt európai uniós tisztviselők vakcina rendelési szabotácíója most, a Covid 19 pandémia idején! E Soros-zsoldosok látszólag „nem jó szerződéseket” kötöttek! Pedig dehogynem! Az európai országok számára valóban rossz, de a megbízóik szempontjából e szerződések nagyon is jók és célravezetőek a vakcina gyártókkal! Hiszen a cél: haljon meg minél több európai fehér ember a Covid 19 vírus révén! Erre van ugyanis az egész kitalálva! S hogy e célt hogyan lehet elérni? Ha a Soros-zsoldos EU bürokraták olyan szerződéseket kötnek a vakcina gyártókkal, hogy
1) minél kevesebb vakcina érkezzen Európába
2) ami érkezik, az is minél később, késve érkezzen, végül
3) a kialkudott mennyiséget is különféle átlátszó indokokkal
(pld. hirtelen adódott gyártási nehézségek) csökkentsék a minimumra!
Tegyük fel ismét a kérdést, hogy mindezt miért és válaszoljuk is meg. Azért, hogy vakcina hiányában haljon meg minél több európai fehér ember! Akiknek a helyére így az időközben illegálisan Európába érkező afrikai és ázsiai illegális jövevények, a migránsok kerülnek! Szinte észrevétlenül történik meg így a korábbi népesség jövevényekre történő lecserélése!
Nyugat-Európát illetően a „nem létező” háttérhatalom elképzelése a fehér lakosság színesre cserélését illetően szinte problémamentesen zajlik. Az itteni enervált, önmagát túlélt megmaradásra képtelen, nemhogy szaporodni, de még önmagát reprodukálni is képtelen fehér népessége kimondva, kimondatlanul beletörődött valamennyiük nemzethalálába! A jelek szerint felszívódásuk meg-akadályozására nem tesznek semmit, előbb-utóbb maguktól is kipusztulnának, így a Soros-kommandóknak gyakorlatilag csak rá kell segíteniük kicsit!
Teendőjük csak annyi, hogy felgyorsítsák e folyamatot!
Erre agyalták ki az önpusztítás fehér embereket illetően támogatott módozatait, úgy, mint a kábítószerek fogyasztatása fehérek számára, a homoszexualitás (amely nem jár utódok nemzésével!) ugyancsak fehérek részére, az abortusz népszerűsítése kizárólag fehér nők részére (akik teherbe esnek közülük, azok is lehetőleg vetessék el a magzatukat még megszületés előtt). Most jön a bölcs közbevetés: mindez a színes bőrűekre nem vonatkozik? Bizony nem! Nem ők az un. „célcsoport.” Nem beszélve arról, hogy részükről olyan irdatlan embertömegről van szó, hogy ha kábitószereznek, meg élnek esetleg az abortusszal ők is, ez csepp a tengerben. Ezek az említettek az amúgy is kihaló félben lévő fehér emberekre életveszélyesek csupán!
Aztán újabb kitaláció kizárólag fehérek számára a BLM mozgalom! Essenek térdre a fehérek a feketék előtt, s legyen mardosó lelkiismeret furdalásuk az egykori rabszolgaságért, stb. A fehérek megzavarását, elbizonytalanítását szolgája egy másik nekik szóló találmány, a gender elmélet! Fehér férfiak akarják magukat nővé operáltatni meg fehér nők akarják magukat férfiakká operáltatni, s az így megzavart identitású fehér embereknek megint csak nem lesznek utódaik…
Mindezek a felsorolt szörnyűségek, a kábítószerezés, a homoszekszualitás és az abortusz népszerűsítése,a BLM mozgalomba hajszolás, a gendereztetés, stb. az amúgy is kevésbé szapora fehér népesség mind gyorsabb kihalásához vezet, reményeik szerint! Közben áradnak, ömlenek Európába az afrikai és ázsiai jogellenes beözönlők, a migránsok! Akik ma még nem eléggé nagy számban, de ha mind többen lesznek, akkor egyre inkább maguk is késsel, lő fegyverrel gépkocsiva, kamionnal a tömegbe hajtással irtják majd az európai fehéreket. Ma még elenyésző ezeknek a gyilkosságoknak a száma ahhoz képest, amilyen majd ennél nagyobb számú migráns Európába érkezése esetén lesz! Ma még csak itt- ott vágnak le, metélnek le egy-egy fehér fejet, de nem kell őket biztatni: bele fognak jönni a mainál sokkal jobban!
Az un „háttér hatalom” és az általuk előtérbe állított Soros György tervei egyedül kelet-közép Európa népei esetében szenvednek (átmeneti) kudarcot.
Ezek a népek szabadságküzdelmeiket illetően szovjet trenírozást kaptak, az állandó harchoz hozzászoktak, migránsokkal történő elárasztásuknak ellen-állnak! Részükre, - mindenekelőtt a legrenitensebb lengyelekre és magyarokra - kiagyalták az un.”jogállamisági” macerálást! Arra a kérdésre, hogy mi is a jogállam, azt felelhetjük, hogy nincs általánosan elfogadott meghatározása! Mármost azt, ami nincs, azt nem is lehet betartani! Mi tehát a teendő? A migrációt sehogyan sem (sem önkéntesen, sem kvóták alapján) el nem fogadó EU tagállamokat állandó jogállamisági prés alatt kell tartani, az őket jogosan megillető pénzek elvételével fenyegetni! Mikor jogállam egy állam? Ha önkéntesen, vagy számára meghatározott kvóták alapján migránsokat fogad be! Miért kell Európa minden államának afrikai és ázsiai migránsokat befogadni? Azért, mert a háttérhatalom elhatározta az európai fehér népesség afrikai és ázsiai színes bőrű lakosságra cserélését!
S így válik érthetővé az is, hogy miért volt probléma a magyar vakcina rendelés a kínaiaktól és az oroszoktól! Azért, mert ha van vakcina: kevesebb ember európai fehér ember hal meg! Ez pedig nem hogy cél lett volna, de egyenesen az ismertetett tervek ellenszólt! Ezért volt „halálos bűn” kínai és orosz vakcinákat rendelni!
Nos, ez, a fentiekben ismertetett a címben említett ördögi terv! Európa fehér őslakosságát a lehető legkülönfélébb eszközök, módszerek felhasználásával kipusztítani és a helyükre más kontinensek lakosságát, úgynevezett migránsokat betelepíteni!
Szép! Nem?
Polgárdy Géza
Vannak, akik némely újszerű és ezért szokatlan, nem agyon ismételgetett, hanem mellbevágóan friss felismeréseket hallva un. „összeesküvés elméleteket” emlegetnek. Önmagukat jól értesültnek vélve, természetesen elitélve az említett újszerű gondolatokat. Biztos, hogy lesznek, akik már a fenti címet olvasva is ilyen nem létező, ilyen kitalált koholmányra gyanakodnak majd: „Na, már megint egy agyrém!
Ugyan, ki akarná az európai fehér embert kipusztítani?”
Pedig valahol, valakik, számunkra, egyszerű földi halandók számára láthatatlan hatalmi birtokosok kétségtelenül ezt az ördögi tervet fundálták ki: az európai fehér embert kipusztítani és megüresedő helyére afrikai és ázsiai népességet telepíteni! Kijelenthető, hogy ami a nyugat-európai fehér népességet illeti: számításaik egyáltalán nem alaptalanok. Itt ellenállástól nem kellett és ma sem kell tartaniuk! A nyugat európai népek ugyanis egytől egyig önmagukat túlélt, túlérett karikatúrái, enervált, kifáradt, tehetetlen, akarat nélküli bábok, akikkel immár bármit meg lehet tenni, akár a kipusztításukat is! Nyíltan, mindenféle rejtekezés és titkosítás nélkül, a szemük láttára, sőt az ő aktív közreműködésükkel lehet végrehajtani. Ezek a nyugat európai puhány népek azt, hogy végóráikat élik, egyszerűen akkor sem veszik tudomásul, ha egyenesen a szemükbe mondanák!
Hát még így, hogy senki sem világosítja fel őket, s a téma nincs napirenden, senki sem hivatkozik rá, nem dörgölik az orruk alá, az egész, mint valami nem is létező, söpörtetik be a szőnyeg alá…
Pedig mindez már réges-régen eldöntetett. Jelesül az, hogy egyfelől az európai kontinens fehér népessége kipusztításra kerül, s ezzel egy időben megtörténik a lakosságcsere, mivel a megüresedő európai fehér bőrű népesség helyére fekete bőrű embertömeget áramoltatnak afrikai és ázsiai országokból! E színes népesség ugyanis kimeríthetetlen, mert alapvetően több százmilliós, a közülük beözönlők megnevezése pedig migráció! Az afrikai és ázsiai „embergyár” országok, ahol ismeretlen fogalom a születésszabályozás, egyre csak ontják és ontják a mind újabb ember milliókat, akiket aztán sem felnevelni, sem eltartani nem tudnak! Akik így a hazai vegátáció elől Európába özönlenek! Különösen, ha ehhez még ösztönzést is kapnak!
Ez azonban senkinek semmi gondot nem jelentenek! A Bogár László által „nem létező háttérhatalom”- nak nevezett, valójában nagyon is létező, de közönséges szemek számára kétségtelenül „láthatatlanná” tett háttérhatalom régen eldöntötte, hogy Európa jelenlegi, túlnyomórészt ma még fehér lakosságát eltünteti, s az így szándékosan és előre eltervezett, kiürített helyükre alacsonyabb rendű, így általuk jobban irányítható népességet telepít. Az „alacsonyabb rendű” kifejezés természetesen magyarázatra szorul, hiszen valaki esetleg még azt hámozná ki belőle, hogy vannak alacsonyabb és magasabb rendű emberi „fajok” azaz a történelem során már alaposan lejáratódott „fajelmélet” áldozataivá estünk! Pedig nem erről van szó! Nincs itt semmiféle fajelmélet! Csupán arról szól a történet, hogy az európai fehér embereknél jóval alacsonyabb IQ-val rendelkező, ezért jobban is irányítható, nem lázongó, a jobblétért egyelőre megalkvú vó,csaknem mindenbe zokszó nélkül beletörődő embertömegeket kívánnak a paralel kipusztításra ítélt fehérek helyébe telepíteni!
Még hogy „összeesküvés elmélet…” Kész röhej! Csak figyelni kell a történéseket.
A puszta és rideg valóság az, hogy a szemünk előtt, egyidejűleg zajlik a két folyamat: az európai fehér népesség csökkentése és az afrikai, meg ázsiai népesség migráció útján történő betelepítése. Ami történik, az valójában háború, amelyet nem fegyverekkel vívnak. Európa bennszülött fehér lakosságának lecserélése folyik két másik kontinens, Afrika és Ázsia nem fehér lakosságának egy részével! Az európai fehér népesség kipusztítása tehát nem fegyveres harc révén történik, hanem sokkal rafináltabb módszerekkel. Többek között ilyena nem látható háttérhatalom által az előtérbe állított George Soros (az emberek ui. utálják őt, ha valakit utálni kellene, hiszen ő látható) által lefizetett, korrupt európai uniós tisztviselők vakcina rendelési szabotácíója most, a Covid 19 pandémia idején! E Soros-zsoldosok látszólag „nem jó szerződéseket” kötöttek! Pedig dehogynem! Az európai országok számára valóban rossz, de a megbízóik szempontjából e szerződések nagyon is jók és célravezetőek a vakcina gyártókkal! Hiszen a cél: haljon meg minél több európai fehér ember a Covid 19 vírus révén! Erre van ugyanis az egész kitalálva! S hogy e célt hogyan lehet elérni? Ha a Soros-zsoldos EU bürokraták olyan szerződéseket kötnek a vakcina gyártókkal, hogy
1) minél kevesebb vakcina érkezzen Európába
2) ami érkezik, az is minél később, késve érkezzen, végül
3) a kialkudott mennyiséget is különféle átlátszó indokokkal
(pld. hirtelen adódott gyártási nehézségek) csökkentsék a minimumra!
Tegyük fel ismét a kérdést, hogy mindezt miért és válaszoljuk is meg. Azért, hogy vakcina hiányában haljon meg minél több európai fehér ember! Akiknek a helyére így az időközben illegálisan Európába érkező afrikai és ázsiai illegális jövevények, a migránsok kerülnek! Szinte észrevétlenül történik meg így a korábbi népesség jövevényekre történő lecserélése!
Nyugat-Európát illetően a „nem létező” háttérhatalom elképzelése a fehér lakosság színesre cserélését illetően szinte problémamentesen zajlik. Az itteni enervált, önmagát túlélt megmaradásra képtelen, nemhogy szaporodni, de még önmagát reprodukálni is képtelen fehér népessége kimondva, kimondatlanul beletörődött valamennyiük nemzethalálába! A jelek szerint felszívódásuk meg-akadályozására nem tesznek semmit, előbb-utóbb maguktól is kipusztulnának, így a Soros-kommandóknak gyakorlatilag csak rá kell segíteniük kicsit!
Teendőjük csak annyi, hogy felgyorsítsák e folyamatot!
Erre agyalták ki az önpusztítás fehér embereket illetően támogatott módozatait, úgy, mint a kábítószerek fogyasztatása fehérek számára, a homoszexualitás (amely nem jár utódok nemzésével!) ugyancsak fehérek részére, az abortusz népszerűsítése kizárólag fehér nők részére (akik teherbe esnek közülük, azok is lehetőleg vetessék el a magzatukat még megszületés előtt). Most jön a bölcs közbevetés: mindez a színes bőrűekre nem vonatkozik? Bizony nem! Nem ők az un. „célcsoport.” Nem beszélve arról, hogy részükről olyan irdatlan embertömegről van szó, hogy ha kábitószereznek, meg élnek esetleg az abortusszal ők is, ez csepp a tengerben. Ezek az említettek az amúgy is kihaló félben lévő fehér emberekre életveszélyesek csupán!
Aztán újabb kitaláció kizárólag fehérek számára a BLM mozgalom! Essenek térdre a fehérek a feketék előtt, s legyen mardosó lelkiismeret furdalásuk az egykori rabszolgaságért, stb. A fehérek megzavarását, elbizonytalanítását szolgája egy másik nekik szóló találmány, a gender elmélet! Fehér férfiak akarják magukat nővé operáltatni meg fehér nők akarják magukat férfiakká operáltatni, s az így megzavart identitású fehér embereknek megint csak nem lesznek utódaik…
Mindezek a felsorolt szörnyűségek, a kábítószerezés, a homoszekszualitás és az abortusz népszerűsítése,a BLM mozgalomba hajszolás, a gendereztetés, stb. az amúgy is kevésbé szapora fehér népesség mind gyorsabb kihalásához vezet, reményeik szerint! Közben áradnak, ömlenek Európába az afrikai és ázsiai jogellenes beözönlők, a migránsok! Akik ma még nem eléggé nagy számban, de ha mind többen lesznek, akkor egyre inkább maguk is késsel, lő fegyverrel gépkocsiva, kamionnal a tömegbe hajtással irtják majd az európai fehéreket. Ma még elenyésző ezeknek a gyilkosságoknak a száma ahhoz képest, amilyen majd ennél nagyobb számú migráns Európába érkezése esetén lesz! Ma még csak itt- ott vágnak le, metélnek le egy-egy fehér fejet, de nem kell őket biztatni: bele fognak jönni a mainál sokkal jobban!
Az un „háttér hatalom” és az általuk előtérbe állított Soros György tervei egyedül kelet-közép Európa népei esetében szenvednek (átmeneti) kudarcot.
Ezek a népek szabadságküzdelmeiket illetően szovjet trenírozást kaptak, az állandó harchoz hozzászoktak, migránsokkal történő elárasztásuknak ellen-állnak! Részükre, - mindenekelőtt a legrenitensebb lengyelekre és magyarokra - kiagyalták az un.”jogállamisági” macerálást! Arra a kérdésre, hogy mi is a jogállam, azt felelhetjük, hogy nincs általánosan elfogadott meghatározása! Mármost azt, ami nincs, azt nem is lehet betartani! Mi tehát a teendő? A migrációt sehogyan sem (sem önkéntesen, sem kvóták alapján) el nem fogadó EU tagállamokat állandó jogállamisági prés alatt kell tartani, az őket jogosan megillető pénzek elvételével fenyegetni! Mikor jogállam egy állam? Ha önkéntesen, vagy számára meghatározott kvóták alapján migránsokat fogad be! Miért kell Európa minden államának afrikai és ázsiai migránsokat befogadni? Azért, mert a háttérhatalom elhatározta az európai fehér népesség afrikai és ázsiai színes bőrű lakosságra cserélését!
S így válik érthetővé az is, hogy miért volt probléma a magyar vakcina rendelés a kínaiaktól és az oroszoktól! Azért, mert ha van vakcina: kevesebb ember európai fehér ember hal meg! Ez pedig nem hogy cél lett volna, de egyenesen az ismertetett tervek ellenszólt! Ezért volt „halálos bűn” kínai és orosz vakcinákat rendelni!
Nos, ez, a fentiekben ismertetett a címben említett ördögi terv! Európa fehér őslakosságát a lehető legkülönfélébb eszközök, módszerek felhasználásával kipusztítani és a helyükre más kontinensek lakosságát, úgynevezett migránsokat betelepíteni!
Szép! Nem?
Polgárdy Géza
*****
A kínai haderővel márpedig számolni kell!
Egy film a fejlesztési koncepciókról
(Katt ide44)
*****
A "Nagy Reset" ?
Egy film a jelenről és a jövőről.
*****
Trump elnök kálváriája
1968-ban Amerika polgárai Richard M. Nixont választották elnöküknek. Nagy volt a riadalom a „választottak” körében, de mikor Henry Kissinger Nixon tanácsadója lett, akkor megnyugodtak.
Röviddel Nixon második megválasztása után kitört a Watergate botrány, mely az elnök lemondásához vezetett. Kissinger lett a felkent mindenes. Elment Kínába, s miután visszajött nagy csinomdratta közepette bejelentette, hogy jönnek a kínai pingpongjátékosok, akik összemérik tudásukat Amerika legjobbjaival. Ennyi! A Council on Foreign Relation kiadványa arról írt, hogy Amerikából és Európából a kereskedelmi központ áthelyeződik a Távol-keletre. Valóban, azt vettük észre, hogy az amerikai és európai gyárosok leányvállalatokat építene Távol-keleten, főleg Kínában. A befektetőknek az olcsó munkaerő hatalmas haszonnal kecsegtetett, míg mindenegyes leányvállalat munkahelyvesztést jelentet Amerikában és Európában, de a befektetőknek milliárdos hasznot hozott. Európában és Amerikában milliók és milliók vesztették el jól fizető munkahelyüket, az életszínvonal emelkedése lelassult, majd visszaesett. Miközben az ifjúságot buzdították, hogy tanuljon, melyhez diákkölcsönöket vettek fel.
Befejezték tanulmányaikat, de a remélt munkahelyre bőven volt pályázó, azokat is, ha lehetett a vállatok igyekeztek betölteni olcsóbb, idegen munkással, ezért sokan munka nélkül maradtak, több tízezer dolláros adósággal a nyakukban. A politika színterére lépett a szocialista/kommunista Bernie Snders, és a pórul jártaknak megígérte, ha megválasztják elnöknek, akkor ő eme adóságokat eltörli, sőt, a tanítás és egészségügy is ingyenes lesz. 2016-ban egy üzletember, Donald J. Trump lépett a politika színterére, aki meghirdette, hogy ez így nem mehet tovább.
A gyárainkat vissza kell hódítani, amelyhez meg kell teremteni a gazdaság számára kedvező feltételeket, mondta Trump. Trumpot megválasztották, és késedelem nélkül munkához látott. Elsőként feloldotta az eszelős, gazdaságot korlátozó rendeleteket, majd a vállalatok haszonadóját 35 százalékról leszállította 21 százalékra. Ezen intézkedések beindították a gazdaság egészséges működését. A munkanélküliség az 50 évvel ezelőttire csökkent, és a bérek is emelkedtek, amely főleg az alsórétegek esetében volt a legkedvezőbb.
Belenyúlt a nemzetközi kereskedelmi egyezményekbe, mert azok Amerikának veszteséggel jártak, de nagyon kedvezőek voltak a rablótőkések és egyes politikusok számára, akik vagyona több tízmilliárd dollárra emelkedtek. Ezzel Trump kihívta maga ellen eme tőkések bosszúját. A sajtó pedig eme tőkések tulajdonában van. Érthető, hogy beindították a Trump ellen a könyörtelen politikai háborút.
Hillary Clinton, Trump ellenfele, a Demokrata Párt jelöltje 2016 áprilisában a Fusion GPS-t felfogadta, hogy Trumpról gyűjtsék össze a szükséges tudnivalót, amivel ellenfelét besározhatja. A Fusion GPS egy magánkutató cég, amely politikusok és vállalatok megrendelésre dolgozik. Még az év júniusában a Fusion GPS felfogadta a volt angol kémet, Christopher Steelet, hogy állítson össze egy aktát a megrendelésnek megfelelően. Steele orosz kapcsolatokra – e kapcsolatok (?) névtelenek maradtak – hivatkozva összegyűjtötte a szükséges anyagot, amely júliusban „dossier” néven az FBI birtokába került, de amelyet soha nem hitelesítettek.
Ez lett az alapja a Trump ellen beindított hadjáratnak, miszerint Trumpot Putyin segítette hatalomra, tehát hazaáruló. Miután Trump megnyerte a választást, és menesztette az FBI főnökét, James Comeyt, aki bosszúból titkosított iratot csúsztatott a sajtónak, ami a külön ügyész (Special Conceal) kinevezéséhez vezetett.
Eme bizonyos „dossier” John McCain szenátor tudomására jutott, kért egy másolatot a Fusion GPS-től, amelyet megmutatott barátjának, Sidney Graham szenátornak, aki azt javasolta McCainnek, hogy adja át az FBI-nak. McCain és Trump között elég hűvös volt a viszony, valószínű ezért találták alkalmasnak arra, hogy a két republikánus szenátort is az ügybe keverjék, amit a demokraták és a sajtó készségesen hangoztatott is.
A Trump megbuktatását a legmagasabb szinten dolgozták ki, amely tervről a volt elnök, Obama, és a helyettes elnök Joe Biden is tudott. A terv kivitelezésre egy magas rangú FBI tagot, Peter Strzokot bízták meg. Strzok a Trump-kormány Nemzetbiztonsági Tanácsadóját, Michael Flynn tábornokot célozta meg. James Comey, az FBI vezetője egy FBI tagot küldött a tábornokhoz, hogy érdeklődjön, és lehetőleg csalja kelepcébe.
A beszélgetést kielemezték, de nem találtak benne semmit olyat, amiért Flynnt perbe foghatták volna. Ettől függetlenül Strzok nem engedte meg az ügy lezárását. Miután Trump menesztette Comeyt, a boszorkánykonyhán kikotyvasztották, hogy a tábornok hazudott. Megfenyegették, ha nem vállalja a hazugságot, akkor fiát is perbe fogják. Flynn vállalta a hazugságot, hogy ezzel védje fiát.
A tábornokot erkölcsileg és anyagilag is tönkretették. Ez történt több Trumptámogatóval is. Így működik a globalista „demokrácia”. Flynnt azért tartották veszélyesnek, mert az előzőekben leírtak az ő tudomására jutottak volna, ami Trump megbuktatásának tervét zátonyra futatta volna. Érdemes megjegyezni Strzok és szeretője, Lisa Page közötti, nyilvánosságra került levelezést, amelyben a magas rangú FBI-osok Trump megbuktatásáról értekeztek. Az elnök elleni hadjáratban az FBI mellett az Obama igazságminisztérium és a CIA felső vezetése is részt vett. A külön ügyész kinevezése is a globalista „demokrácia” menetrendje szerint történt. Alabama szenátora, Jeff Session már 2016-ban Trump támogatója lett.
Trump őt nevezte ki igazságügy miniszternek. Mikor a külön ügyész kinevezésére került a sor, ő nem tehette, mert már Trumpnak támogatója volt elnökké választása előtt. Ez a helyettes igazságügy miniszter, Rod Rosenstein feladata lett. Rosenstein Robert Müllert, a volt FBI főnökét nevezte ki, aki Trumppal nézeteltérésbe került, mert az elnök nem őt nevezte ki az FBI főnökének. Müller a demokrata pártot támogató ügyvédeket alkalmazott a bizottságban. Ezek között is a legharapósabbat, Andrew Weissmannt állította a csapat élére. A kivizsgálás közel két évig tartott, de nem tudták bizonyítani Trump hazaáruló mivoltát. Időközben nyilvánosságra került a Steele által összeállított vádanyag hamissága, amely nem akadályozta Müllert a kivizsgálás folytatásában, melyet a globalista sajtó lelkesen támogatott. 2018-ban a demokraták kerültek kongresszusi fölénybe.
Az ő kezükbe került a bizottságok vezetése. Már csak ürügy kellett, hogy folytassák, amit Müller abbahagyott. Trump az új ukrán elnökkel beszélt telefonon, és arra kérte, hogy segítse Bill Barr igazságügy minisztert, aki a Trump-Putyin ügy hátterét, a „dossier”-ben szereplő vádakat szeretné felderíteni. A demokraták feljajdultak, hogy Trump ezt az ukrán elnöktől a valamit valamiért alapon kérte, ami törvényellenes. A valóság éppen az ellenkezője volt.
Biden fia Hunter, a Burisma nevű ukrán vállalatnak „dolgozott”, holott se nyelvtudása, se szaktudása nem volt, de havi 83 ezer dolláros fizetést vett fel. Ezért az apa 1 (egy) milliárdos segélyt ajánlott fel az amerikai adófizetők pénzéből Ukrajna részére. Az ukrán kormány – ettől függetlenül – kivizsgálást indított Burisma üzletvitelével kapcsolatban, ekkor Joe Biden, Amerika helyettes elnöke megfenyegette a kormányt, ha nem bocsátják el a kivizsgáló ügyészt, akkor elesnek az egymilliárd dollártól. Az ügyészt elbocsátották, a kivizsgálást beszüntették. Erről videó felvétel is van. Hunter Biden ellen továbbra is kivizsgálás folyik pénzmosás, és sexkereskedelemmel kapcsolatban. A demokratáknak és Bidennek volt mit takargatni.
A legjobb védekezés a támadás, ezért támadásba lendültek. Bűneiket Trumpra kenték, amit megtehettek, mert a globalista sajtó őket támogatja. A kongresszus elnöke, Nancy Pelosi elindította a Trump ellenei eljárást (impeachment), amelynek célja az elnök elmozdítása volt. A bizottság élére David Schiff képviselőt ültette, aki azzal tette magát hírnevessé, hogy gátlástalanul tud hazudni. Schiff nyilvánosan hirdette, hogy cáfolhatatlan bizonyítékai vannak Trump és Putyin kapcsolatáról, de e „bizonyítékokat” soha nem terjesztette a bizottság elé. A bizottságnak volt és ma is van egy másik demokrata tagja, akiről kiderült, hogy egy kínai kémnő volt a szeretője, aki segítette a képviselőt, Eric Swalwellt a kongresszusi szék megnyerésében. Ez nem zavarja Nancy Pelosit, vagy akár a demokrata párt vezetőségét. Swalvell szintén, nyilvánosan hazaárulónak nevezte Trumpot. A kémnő meg lelépett még mielőtt letartóztatták volna.
Ők tehát Trump ellenségei, de ez csak a jéghegy csúcsa! Dian Finstein szenátor is kínai nőt alkalmazott irodájában, és a Ház Elnökének, Nancy Pelősinak is üzleti érdekeltsége van Kínában. Ezt kell takargatni Trump orosz kapcsolatával. Azonban, ne higgyük, hogy a hazaárulás demokrata kizárólagosság. Peter Schweizer, a Breitbart Hírszolgálat munkatársa arról tudósít, hogy a volt szenátusi többség vezetőjének, Mitch McConnell fiatal és csinos felesége, Elain Chao családjának hajógyára van Kínában. Ki merné állítani, hogy a házasságok nem a mennyekben köttetnek?
Miután Jeff Sessionnal Trump nem volt megelégedve, elbocsátotta és William Barr-t nevezte ki igazságügy miniszternek. Barr már Bush elnöksége alatt is szerepelt ebben a minőségben, ezért mindenki abban reménykedett, hogy Barr feltárja a törvénysértéseket, mert Trump ismételten hangoztatta, hogy ami vele történt, nem történhet meg a jövőben egyetlen elnökkel se. Barr kinevezett egy ügyészt, John Durham-ot az orosz és Biden ügy kivizsgálása céljából. Aztán telt/múlt az idő, némelyek, mint John Sullivan és Sarah Carter újságírók reménykedtek, hogy ekkora meg akkorra Durham elkészül a kivizsgálással, és nyilvánosságra hozza az eredményt, a bűnösöket pedig törvény elé állítja. Jelek szerint kiszaladtunk az időből, és a bűnösök hatalomban vannak. Kérdés, hogy mi az a háttér, amely a baloldali bűnözőket futni hagyja, míg a jobboldalt szigorúan bünteti?
Trump, még mielőtt megpályázta az elnökséget, jól ismerték ellenségei és barátai egyaránt. Gazdasági elképzelése se volt titok, mert van neki egy kb. 15 perces videója 35 éves korából, amelyben arról beszél, aminek megvalósítását célul tűzte ki. Trampot a nép szellemileg és erkölcsileg egészséges fele sajátjának, közülük valónak tekinti. Nagy volt a népszerűsége kezdettől. Ez nagyon zavarta globalista rablótőkéseket. Trump a NATO-t idejét-múlottnak tartotta. Felesleges kiadás, a Szovjetunió már régen felbomlott, gondolta. Nem gondolta, hogy ezzel ellenfelei lábujjára lépet. Mire a NATO találkozójára sorkerült, a háttérhatalom ebben hátráltatta meg először. Ettől kezdve a tagállamokat arra ösztönözte, hogy fizessék a fenntartás rájuk eső részét. A NATO első titkára, Lord Ismay, a katonai szövetség feladatáról a következőképp vélekedett: Keep the Americas in, the Russians out, and the Germans down. Magyarul: Maradjunk Európában, tartsuk a szovjetet kinn, a németeket megszállás alatt. Ebből az tűnik ki, hogy a NATO-t nem kizárólag védelmi erőnek tervezték, hanem megszállónak is.
Németországot szemelőt kellett tartani. Telt/múlt az idő és a NATO a nemzetközi rablótőke zsoldoshadserege lett, de úgy, hogy a zsoldot a tagországok adófizetői fizetik. Világrendőri címen a NATO csapatai hol egyik, hol másik országba bevonulnak, ha kell a „demokrácia” nevében romboltak, milliókat tettek földönfutóvá. Aztán megjelentek a rabló-kapitalisták, és kifosztották az országokat. Trump ezt nem tartotta helyesnek. Katonailag nem támadott meg egyetlen országot se, és szerette volna hazahozni a befejezetlen háborúk katonáit is, de ezzel is kihívta maga ellen a háborús gépezet haragját.
A Demokrata Párt hajdanában a munkás ember pártja volt, de már a rablótőke kiszolgálója lett. Látták Trump népszerűségét, ezért már 2017-ben megkezdték a felkészülést a 2020-as választásra. Tudták, hogy a hagyományos választási csalás nem lesz elég a győzelemhez. A törvényeket kellett átírni. Törvényt átírni, vagy újat alkotni kizárólag a nép által választott képviselőtestületnek van joga. Sebaj, gondolták! A köztársaság ma már csak formaiság. Ma már mindenki demokráciáról beszél, vagyis „néphatalomról”!
Politikusok, bírók megkezdték a törvények átírást, amelyeket a globalista sajtó szentesített. A törvényátírásban néhány republikánus politikus is részt vett a demokraták javára. Trump figyelmeztetett, hogy ennek nem jó vége lesz. A Republikánus Párt törvényre vitte a változtatásokat, de sorra veszítettek. Felmerül a kérdés, hogy valójában ki itt az úr? A Demokrata Párt politikusait az erőszakosság, az állhatatosság jellemzi. Vezetőjük a minden hájjal megkent politikus, az öncélú Nancy Pelosi. Hozzá volt szokva, hogy a republikánusok vezetőit könnyen a kisujja köré csavarja. Amit ő elhatározott, azt rendszerint keresztül vitte. Ezt megtehette, mert a republikánusok vezetői is csak félfokkal különbek a demokratáknál, de ez nem ment Trump esetében, mert Trump nemcsak látszólag, hanem valóban a nép érdekét képviselte.
Ez Nancyben olthatatlan gyűlöletet keltett Trumppal szemben, ami a két ember teljes kapcsolatszakadásához vezetett. Ez megmutatkozott abban, hogy a képviselőtestülettel másodszor is megszavaztatta az „impeachment”-ot, amelynek szenátusi tárgyalására már nincs idő. Ürügy a január 6-ik tűntetést kihasználva megszervezték, hogy az antifa és BLM élcsapata betört a Capitóliumba, amelyért Trumpot vádolják. Cél Trump megszégyenítése és a mozgalom szétverése, amelyben a globalista sajtó megbízható szövetséges.
Meg kell jegyezni, ami a republikánusok elesettségét illeti, míg a demokraták a legszélsőségesebb tagjaikat is keblükre ölelik, a republikánusok kizárták a bizottságból Steve Kinget, az IOWA-i képviselőt, aki a kellettnél egyszer többször mondta, hogy a keresztény erkölcsre épült nyugati műveltséget meg kellene menteni. Az újraválasztásához a párt megvonta a támogatást, és a helyi sajtó is ellenfelét támogatta.
Tudomásul kell vennünk azt is, hogy Trump nem hibátlan ember. A kellettnél nagyobb az önteltsége. Súlyos hibát követett el azzal, hogy a kongresszus által megszavazott 600 dolláros segélyt ő 2000 dollárra akarta emelni anélkül, hogy egyeztetette volna a republikánus vezetőkkel, ami nagyon megbosszulta magát. Nancy szemfüles politikus, és rávetette magát az égből pottyant lehetőségre, és hirdetni kezdte, ha megnyerik a két Georgia-i szenátori tisztet, akkor ők minden további nélkül megszavazzák a felemelt segélyt. Nagy a valószínűsége annak, hogy ez döntötte el a pótválasztás kimenetelét. Most 50-50 az arány, és a döntetlen szavazatok esetében a helyettes elnök, Kamala szavazata dönti el a kimenetelt. Amerika mélységesen megosztott műveltségileg és ideológiailag, melynek orvoslása – szerintem – már nem lehetséges, mert a „jó minőségű” egyetemek ontják a gyökértelen ifjúságot.
A társadalom építő és fenntartó réteg másodrendű polgára lett hazájának, és nyílt támadásnak van kitéve. Nagyon nagy kérdőjelek ágaskodnak a jövőbevezető göröngyös út mentén? Az se kizárt, hogy az USA a sáros út vége felé közeledik!
Radics Géza 2021. január.
W. Cleon Skousen 16 évig szolgált az FBI-ban, majd 4 évig volt Salt Lake City rendőrfőnöke, és 10 évig volt igazgató-szerkesztője a Law and Order/Törvény és rend című rendőr folyóiratnak. A The Naked Capitalist/A meztelen kapitalista című könyvében a következőt írja: "Dodd dr. (Az USA kommunista pártja országos bizottságának egyik tagja) azt állítja, hogy csak közvetlenül a II. Világháború befejezése után döbbent rá először egy rejtélyes tényre, a legfelsőbb vezetőség létezésére, mikor az USA kommunista pártjának nehézségei voltak, amelyre azonnali és létfontosságú utasítást kellett volna kapni Moszkvából. Az amerikaiak tudomására hozták (Moszkvából), hogy bármikor, hasonló életbevágó ügyek adódnak, lépjenek érintkezésbe a Waldorf Tower épületében található három megnevezett személy valamelyikével. Dodd dr. megjegyezte, ha a párt utasítást kapott e három személy valamelyikétől, azokat Moszkva mindig jóváhagyta. Dodd doktort az zavarta leginkább, hogy az urak egyike se volt orosz. Még csak kommunisták se voltak. Mind a három nagyon gazdag amerikai milliomos volt."
1968-ban Amerika polgárai Richard M. Nixont választották elnöküknek. Nagy volt a riadalom a „választottak” körében, de mikor Henry Kissinger Nixon tanácsadója lett, akkor megnyugodtak.
Röviddel Nixon második megválasztása után kitört a Watergate botrány, mely az elnök lemondásához vezetett. Kissinger lett a felkent mindenes. Elment Kínába, s miután visszajött nagy csinomdratta közepette bejelentette, hogy jönnek a kínai pingpongjátékosok, akik összemérik tudásukat Amerika legjobbjaival. Ennyi! A Council on Foreign Relation kiadványa arról írt, hogy Amerikából és Európából a kereskedelmi központ áthelyeződik a Távol-keletre. Valóban, azt vettük észre, hogy az amerikai és európai gyárosok leányvállalatokat építene Távol-keleten, főleg Kínában. A befektetőknek az olcsó munkaerő hatalmas haszonnal kecsegtetett, míg mindenegyes leányvállalat munkahelyvesztést jelentet Amerikában és Európában, de a befektetőknek milliárdos hasznot hozott. Európában és Amerikában milliók és milliók vesztették el jól fizető munkahelyüket, az életszínvonal emelkedése lelassult, majd visszaesett. Miközben az ifjúságot buzdították, hogy tanuljon, melyhez diákkölcsönöket vettek fel.
Befejezték tanulmányaikat, de a remélt munkahelyre bőven volt pályázó, azokat is, ha lehetett a vállatok igyekeztek betölteni olcsóbb, idegen munkással, ezért sokan munka nélkül maradtak, több tízezer dolláros adósággal a nyakukban. A politika színterére lépett a szocialista/kommunista Bernie Snders, és a pórul jártaknak megígérte, ha megválasztják elnöknek, akkor ő eme adóságokat eltörli, sőt, a tanítás és egészségügy is ingyenes lesz. 2016-ban egy üzletember, Donald J. Trump lépett a politika színterére, aki meghirdette, hogy ez így nem mehet tovább.
A gyárainkat vissza kell hódítani, amelyhez meg kell teremteni a gazdaság számára kedvező feltételeket, mondta Trump. Trumpot megválasztották, és késedelem nélkül munkához látott. Elsőként feloldotta az eszelős, gazdaságot korlátozó rendeleteket, majd a vállalatok haszonadóját 35 százalékról leszállította 21 százalékra. Ezen intézkedések beindították a gazdaság egészséges működését. A munkanélküliség az 50 évvel ezelőttire csökkent, és a bérek is emelkedtek, amely főleg az alsórétegek esetében volt a legkedvezőbb.
Belenyúlt a nemzetközi kereskedelmi egyezményekbe, mert azok Amerikának veszteséggel jártak, de nagyon kedvezőek voltak a rablótőkések és egyes politikusok számára, akik vagyona több tízmilliárd dollárra emelkedtek. Ezzel Trump kihívta maga ellen eme tőkések bosszúját. A sajtó pedig eme tőkések tulajdonában van. Érthető, hogy beindították a Trump ellen a könyörtelen politikai háborút.
Hillary Clinton, Trump ellenfele, a Demokrata Párt jelöltje 2016 áprilisában a Fusion GPS-t felfogadta, hogy Trumpról gyűjtsék össze a szükséges tudnivalót, amivel ellenfelét besározhatja. A Fusion GPS egy magánkutató cég, amely politikusok és vállalatok megrendelésre dolgozik. Még az év júniusában a Fusion GPS felfogadta a volt angol kémet, Christopher Steelet, hogy állítson össze egy aktát a megrendelésnek megfelelően. Steele orosz kapcsolatokra – e kapcsolatok (?) névtelenek maradtak – hivatkozva összegyűjtötte a szükséges anyagot, amely júliusban „dossier” néven az FBI birtokába került, de amelyet soha nem hitelesítettek.
Ez lett az alapja a Trump ellen beindított hadjáratnak, miszerint Trumpot Putyin segítette hatalomra, tehát hazaáruló. Miután Trump megnyerte a választást, és menesztette az FBI főnökét, James Comeyt, aki bosszúból titkosított iratot csúsztatott a sajtónak, ami a külön ügyész (Special Conceal) kinevezéséhez vezetett.
Eme bizonyos „dossier” John McCain szenátor tudomására jutott, kért egy másolatot a Fusion GPS-től, amelyet megmutatott barátjának, Sidney Graham szenátornak, aki azt javasolta McCainnek, hogy adja át az FBI-nak. McCain és Trump között elég hűvös volt a viszony, valószínű ezért találták alkalmasnak arra, hogy a két republikánus szenátort is az ügybe keverjék, amit a demokraták és a sajtó készségesen hangoztatott is.
A Trump megbuktatását a legmagasabb szinten dolgozták ki, amely tervről a volt elnök, Obama, és a helyettes elnök Joe Biden is tudott. A terv kivitelezésre egy magas rangú FBI tagot, Peter Strzokot bízták meg. Strzok a Trump-kormány Nemzetbiztonsági Tanácsadóját, Michael Flynn tábornokot célozta meg. James Comey, az FBI vezetője egy FBI tagot küldött a tábornokhoz, hogy érdeklődjön, és lehetőleg csalja kelepcébe.
A beszélgetést kielemezték, de nem találtak benne semmit olyat, amiért Flynnt perbe foghatták volna. Ettől függetlenül Strzok nem engedte meg az ügy lezárását. Miután Trump menesztette Comeyt, a boszorkánykonyhán kikotyvasztották, hogy a tábornok hazudott. Megfenyegették, ha nem vállalja a hazugságot, akkor fiát is perbe fogják. Flynn vállalta a hazugságot, hogy ezzel védje fiát.
A tábornokot erkölcsileg és anyagilag is tönkretették. Ez történt több Trumptámogatóval is. Így működik a globalista „demokrácia”. Flynnt azért tartották veszélyesnek, mert az előzőekben leírtak az ő tudomására jutottak volna, ami Trump megbuktatásának tervét zátonyra futatta volna. Érdemes megjegyezni Strzok és szeretője, Lisa Page közötti, nyilvánosságra került levelezést, amelyben a magas rangú FBI-osok Trump megbuktatásáról értekeztek. Az elnök elleni hadjáratban az FBI mellett az Obama igazságminisztérium és a CIA felső vezetése is részt vett. A külön ügyész kinevezése is a globalista „demokrácia” menetrendje szerint történt. Alabama szenátora, Jeff Session már 2016-ban Trump támogatója lett.
Trump őt nevezte ki igazságügy miniszternek. Mikor a külön ügyész kinevezésére került a sor, ő nem tehette, mert már Trumpnak támogatója volt elnökké választása előtt. Ez a helyettes igazságügy miniszter, Rod Rosenstein feladata lett. Rosenstein Robert Müllert, a volt FBI főnökét nevezte ki, aki Trumppal nézeteltérésbe került, mert az elnök nem őt nevezte ki az FBI főnökének. Müller a demokrata pártot támogató ügyvédeket alkalmazott a bizottságban. Ezek között is a legharapósabbat, Andrew Weissmannt állította a csapat élére. A kivizsgálás közel két évig tartott, de nem tudták bizonyítani Trump hazaáruló mivoltát. Időközben nyilvánosságra került a Steele által összeállított vádanyag hamissága, amely nem akadályozta Müllert a kivizsgálás folytatásában, melyet a globalista sajtó lelkesen támogatott. 2018-ban a demokraták kerültek kongresszusi fölénybe.
Az ő kezükbe került a bizottságok vezetése. Már csak ürügy kellett, hogy folytassák, amit Müller abbahagyott. Trump az új ukrán elnökkel beszélt telefonon, és arra kérte, hogy segítse Bill Barr igazságügy minisztert, aki a Trump-Putyin ügy hátterét, a „dossier”-ben szereplő vádakat szeretné felderíteni. A demokraták feljajdultak, hogy Trump ezt az ukrán elnöktől a valamit valamiért alapon kérte, ami törvényellenes. A valóság éppen az ellenkezője volt.
Biden fia Hunter, a Burisma nevű ukrán vállalatnak „dolgozott”, holott se nyelvtudása, se szaktudása nem volt, de havi 83 ezer dolláros fizetést vett fel. Ezért az apa 1 (egy) milliárdos segélyt ajánlott fel az amerikai adófizetők pénzéből Ukrajna részére. Az ukrán kormány – ettől függetlenül – kivizsgálást indított Burisma üzletvitelével kapcsolatban, ekkor Joe Biden, Amerika helyettes elnöke megfenyegette a kormányt, ha nem bocsátják el a kivizsgáló ügyészt, akkor elesnek az egymilliárd dollártól. Az ügyészt elbocsátották, a kivizsgálást beszüntették. Erről videó felvétel is van. Hunter Biden ellen továbbra is kivizsgálás folyik pénzmosás, és sexkereskedelemmel kapcsolatban. A demokratáknak és Bidennek volt mit takargatni.
A legjobb védekezés a támadás, ezért támadásba lendültek. Bűneiket Trumpra kenték, amit megtehettek, mert a globalista sajtó őket támogatja. A kongresszus elnöke, Nancy Pelosi elindította a Trump ellenei eljárást (impeachment), amelynek célja az elnök elmozdítása volt. A bizottság élére David Schiff képviselőt ültette, aki azzal tette magát hírnevessé, hogy gátlástalanul tud hazudni. Schiff nyilvánosan hirdette, hogy cáfolhatatlan bizonyítékai vannak Trump és Putyin kapcsolatáról, de e „bizonyítékokat” soha nem terjesztette a bizottság elé. A bizottságnak volt és ma is van egy másik demokrata tagja, akiről kiderült, hogy egy kínai kémnő volt a szeretője, aki segítette a képviselőt, Eric Swalwellt a kongresszusi szék megnyerésében. Ez nem zavarja Nancy Pelosit, vagy akár a demokrata párt vezetőségét. Swalvell szintén, nyilvánosan hazaárulónak nevezte Trumpot. A kémnő meg lelépett még mielőtt letartóztatták volna.
Ők tehát Trump ellenségei, de ez csak a jéghegy csúcsa! Dian Finstein szenátor is kínai nőt alkalmazott irodájában, és a Ház Elnökének, Nancy Pelősinak is üzleti érdekeltsége van Kínában. Ezt kell takargatni Trump orosz kapcsolatával. Azonban, ne higgyük, hogy a hazaárulás demokrata kizárólagosság. Peter Schweizer, a Breitbart Hírszolgálat munkatársa arról tudósít, hogy a volt szenátusi többség vezetőjének, Mitch McConnell fiatal és csinos felesége, Elain Chao családjának hajógyára van Kínában. Ki merné állítani, hogy a házasságok nem a mennyekben köttetnek?
Miután Jeff Sessionnal Trump nem volt megelégedve, elbocsátotta és William Barr-t nevezte ki igazságügy miniszternek. Barr már Bush elnöksége alatt is szerepelt ebben a minőségben, ezért mindenki abban reménykedett, hogy Barr feltárja a törvénysértéseket, mert Trump ismételten hangoztatta, hogy ami vele történt, nem történhet meg a jövőben egyetlen elnökkel se. Barr kinevezett egy ügyészt, John Durham-ot az orosz és Biden ügy kivizsgálása céljából. Aztán telt/múlt az idő, némelyek, mint John Sullivan és Sarah Carter újságírók reménykedtek, hogy ekkora meg akkorra Durham elkészül a kivizsgálással, és nyilvánosságra hozza az eredményt, a bűnösöket pedig törvény elé állítja. Jelek szerint kiszaladtunk az időből, és a bűnösök hatalomban vannak. Kérdés, hogy mi az a háttér, amely a baloldali bűnözőket futni hagyja, míg a jobboldalt szigorúan bünteti?
Trump, még mielőtt megpályázta az elnökséget, jól ismerték ellenségei és barátai egyaránt. Gazdasági elképzelése se volt titok, mert van neki egy kb. 15 perces videója 35 éves korából, amelyben arról beszél, aminek megvalósítását célul tűzte ki. Trampot a nép szellemileg és erkölcsileg egészséges fele sajátjának, közülük valónak tekinti. Nagy volt a népszerűsége kezdettől. Ez nagyon zavarta globalista rablótőkéseket. Trump a NATO-t idejét-múlottnak tartotta. Felesleges kiadás, a Szovjetunió már régen felbomlott, gondolta. Nem gondolta, hogy ezzel ellenfelei lábujjára lépet. Mire a NATO találkozójára sorkerült, a háttérhatalom ebben hátráltatta meg először. Ettől kezdve a tagállamokat arra ösztönözte, hogy fizessék a fenntartás rájuk eső részét. A NATO első titkára, Lord Ismay, a katonai szövetség feladatáról a következőképp vélekedett: Keep the Americas in, the Russians out, and the Germans down. Magyarul: Maradjunk Európában, tartsuk a szovjetet kinn, a németeket megszállás alatt. Ebből az tűnik ki, hogy a NATO-t nem kizárólag védelmi erőnek tervezték, hanem megszállónak is.
Németországot szemelőt kellett tartani. Telt/múlt az idő és a NATO a nemzetközi rablótőke zsoldoshadserege lett, de úgy, hogy a zsoldot a tagországok adófizetői fizetik. Világrendőri címen a NATO csapatai hol egyik, hol másik országba bevonulnak, ha kell a „demokrácia” nevében romboltak, milliókat tettek földönfutóvá. Aztán megjelentek a rabló-kapitalisták, és kifosztották az országokat. Trump ezt nem tartotta helyesnek. Katonailag nem támadott meg egyetlen országot se, és szerette volna hazahozni a befejezetlen háborúk katonáit is, de ezzel is kihívta maga ellen a háborús gépezet haragját.
A Demokrata Párt hajdanában a munkás ember pártja volt, de már a rablótőke kiszolgálója lett. Látták Trump népszerűségét, ezért már 2017-ben megkezdték a felkészülést a 2020-as választásra. Tudták, hogy a hagyományos választási csalás nem lesz elég a győzelemhez. A törvényeket kellett átírni. Törvényt átírni, vagy újat alkotni kizárólag a nép által választott képviselőtestületnek van joga. Sebaj, gondolták! A köztársaság ma már csak formaiság. Ma már mindenki demokráciáról beszél, vagyis „néphatalomról”!
Politikusok, bírók megkezdték a törvények átírást, amelyeket a globalista sajtó szentesített. A törvényátírásban néhány republikánus politikus is részt vett a demokraták javára. Trump figyelmeztetett, hogy ennek nem jó vége lesz. A Republikánus Párt törvényre vitte a változtatásokat, de sorra veszítettek. Felmerül a kérdés, hogy valójában ki itt az úr? A Demokrata Párt politikusait az erőszakosság, az állhatatosság jellemzi. Vezetőjük a minden hájjal megkent politikus, az öncélú Nancy Pelosi. Hozzá volt szokva, hogy a republikánusok vezetőit könnyen a kisujja köré csavarja. Amit ő elhatározott, azt rendszerint keresztül vitte. Ezt megtehette, mert a republikánusok vezetői is csak félfokkal különbek a demokratáknál, de ez nem ment Trump esetében, mert Trump nemcsak látszólag, hanem valóban a nép érdekét képviselte.
Ez Nancyben olthatatlan gyűlöletet keltett Trumppal szemben, ami a két ember teljes kapcsolatszakadásához vezetett. Ez megmutatkozott abban, hogy a képviselőtestülettel másodszor is megszavaztatta az „impeachment”-ot, amelynek szenátusi tárgyalására már nincs idő. Ürügy a január 6-ik tűntetést kihasználva megszervezték, hogy az antifa és BLM élcsapata betört a Capitóliumba, amelyért Trumpot vádolják. Cél Trump megszégyenítése és a mozgalom szétverése, amelyben a globalista sajtó megbízható szövetséges.
Meg kell jegyezni, ami a republikánusok elesettségét illeti, míg a demokraták a legszélsőségesebb tagjaikat is keblükre ölelik, a republikánusok kizárták a bizottságból Steve Kinget, az IOWA-i képviselőt, aki a kellettnél egyszer többször mondta, hogy a keresztény erkölcsre épült nyugati műveltséget meg kellene menteni. Az újraválasztásához a párt megvonta a támogatást, és a helyi sajtó is ellenfelét támogatta.
Tudomásul kell vennünk azt is, hogy Trump nem hibátlan ember. A kellettnél nagyobb az önteltsége. Súlyos hibát követett el azzal, hogy a kongresszus által megszavazott 600 dolláros segélyt ő 2000 dollárra akarta emelni anélkül, hogy egyeztetette volna a republikánus vezetőkkel, ami nagyon megbosszulta magát. Nancy szemfüles politikus, és rávetette magát az égből pottyant lehetőségre, és hirdetni kezdte, ha megnyerik a két Georgia-i szenátori tisztet, akkor ők minden további nélkül megszavazzák a felemelt segélyt. Nagy a valószínűsége annak, hogy ez döntötte el a pótválasztás kimenetelét. Most 50-50 az arány, és a döntetlen szavazatok esetében a helyettes elnök, Kamala szavazata dönti el a kimenetelt. Amerika mélységesen megosztott műveltségileg és ideológiailag, melynek orvoslása – szerintem – már nem lehetséges, mert a „jó minőségű” egyetemek ontják a gyökértelen ifjúságot.
A társadalom építő és fenntartó réteg másodrendű polgára lett hazájának, és nyílt támadásnak van kitéve. Nagyon nagy kérdőjelek ágaskodnak a jövőbevezető göröngyös út mentén? Az se kizárt, hogy az USA a sáros út vége felé közeledik!
Radics Géza 2021. január.
W. Cleon Skousen 16 évig szolgált az FBI-ban, majd 4 évig volt Salt Lake City rendőrfőnöke, és 10 évig volt igazgató-szerkesztője a Law and Order/Törvény és rend című rendőr folyóiratnak. A The Naked Capitalist/A meztelen kapitalista című könyvében a következőt írja: "Dodd dr. (Az USA kommunista pártja országos bizottságának egyik tagja) azt állítja, hogy csak közvetlenül a II. Világháború befejezése után döbbent rá először egy rejtélyes tényre, a legfelsőbb vezetőség létezésére, mikor az USA kommunista pártjának nehézségei voltak, amelyre azonnali és létfontosságú utasítást kellett volna kapni Moszkvából. Az amerikaiak tudomására hozták (Moszkvából), hogy bármikor, hasonló életbevágó ügyek adódnak, lépjenek érintkezésbe a Waldorf Tower épületében található három megnevezett személy valamelyikével. Dodd dr. megjegyezte, ha a párt utasítást kapott e három személy valamelyikétől, azokat Moszkva mindig jóváhagyta. Dodd doktort az zavarta leginkább, hogy az urak egyike se volt orosz. Még csak kommunisták se voltak. Mind a három nagyon gazdag amerikai milliomos volt."
*****
Biden a király
Eldőlt!
Úgy tűnik Biden véglegesen győzött még a Legfelső Bíróság szerint is. Az emberfia gondolhatná, hogy eldőlt, vége és most vissza a hétköznapokhoz, gyerünk tovább dolgozni.
Azonban a helyzet nem ilyen egyszerű, hiszen a világ legnagyobb állami adósságával rendelkező Egyesült Államok, a huszonegyedik század elejére olyan sérülékeny ország lett, amelyet elképzelni sem tudunk. Elvesztette hagyományos vezető szerepét az autóiparban, a polgári légi-iparban, valamint más területeken is háttérbe került az amerikai ipar.
Vélhetőleg Trump ezt ismerte fel, amikor is kijelentette:
- Vége annak a kornak, amelyben az USA, mint a világ csendőre, bárhol, bármikor, katonailag beavatkozik és megpróbál érdekei szerint rendet teremteni(!!). Trump felismerte azt, hogy ez egy igen drága játék(?).
Nem beszélve arról, hogy mind technikailag, mind pénzügyileg és nem utolsó sorban gazdaságilag komoly kihívókat kaptak a világban, amelyek már határozottan veszélyeztetik nem csak a nemzeti érdekeiket, de a nemzetbiztonságukat is.
A kedves olvasó persze felteheti a kérdést, hogy miként fordulhat ez elő, hiszen talán a világ legerősebb hadserege áll a rendelkezésére, technológiai értelemben mindenképpen!
A történelem mint a számtalan példatárak tárháza rendelkezésre áll e tekintetben!
A „nagy” Szovjetunió, mint az egyik példánk, az azt mutatja, hogy a nagyok is kerülhetnek kritikus helyzetbe, hiszen komoly pénzügyi eszközöket fordítanak a világban betöltött pozíciójukért, illetve annak megtartásáért. Nem volt ez másként az orosz impériumban és nincs ez másként az USA politikájában sem. Tudva levő, hogy a világban szétszórt, az USA helyi érdekeit védő és kiszolgáló katonai bázisok óriási összegeket emésztenek fel az Egyesült Államok költségvetéséből, még akkor is, ha a helyi kormányok is keményen hozzájárulnak a bázisok fenntartásához. (Ugyan úgy, mint anno, mi itt Magyarországon a szovjet megszálló hadsereg kényelméhez és jólétének fenntartásához!)
Trump próbálta a gazdaságot, mint az ország motorját újraindítani és igyekezett a külföldre menekült tőkét hazacsábítani, ezzel stabilizálni a belső pénzügyi gondokat, valamint igyekezett a külföldi küldetésben lévő katonai erőket hazarendelni, hogy ezzel is csökkentse a költségvetésre nehezedő nyomást. Ez csak részben sikerült, mivel ez a választás keresztül húzta a számítását, akaratát.
A Trump által, négy évben korrigálni próbált politikát, amit Biden már az első nyilatkozatában annullált, hogy az USA érdekeit továbbra is ugyan olyan szinten kívánják biztosítani mint eddig! Ez szó szerint azt jelenti, hogy az USA világ csendőri szerepe tovább folytatódik, ha nem esetleg még erősködik is.
Így tehát szinte kódolva van az USA gazdaságpolitikájában a további eladósodás, ami viszont a még jelenleginél is mélyebb gazdasági és társadalmi problémákhoz vezet, amely az eddig sem felhőtlen helyzetet tovább feszíti.
Az amerikai társadalomban érezhető, naponta tapintható a gazdagok és a szegények közötti különbség, vagyis a társadalmi olló szétnyílása. A különböző szélsőséges mozgalmak reakciója szinte kiszámíthatatlan az újabb gazdasági nehézségek láttán. A polgárháború rémének felvetése sem értelmetlen, látva a számtalan felfegyverzett radikális csoportot.
Biden és köre nem hajlandó tudomásul venni, hogy vége van annak a kornak, amelyben az USA a második világháború után egy óriási léptékű fellendülés részese volt, amely csak erre az adott 60-70 évre szólt.
A világ a sebeiből gyógyulva talpra állt és már nincs ráutalva az USA gazdasági erejére, sőt bizonyos régiók kezdenek komolyan önállósodni és elhúzni az USA mellett mind pénzügyileg, mind gazdaságilag.
Gondoljuk csak Kínára, az ázsiai térség országaira. Várhatóan Biden folyamatosan és továbbra is ki fogja játszani a Kínai és Iráni kártyát a belpolitikában, hogy fenntartson egy ellenségképet, amellyel sakkban tarthatja a társadalmat, és nem utolsósorban további ösztönzést adjon a hadiiparnak és azok vezetőinek.
Ezzel viszont szinte kódolva van az USA további eladósodása, az államhiány további emelkedése!
Így viszont a dollár helyzete kérdőjeleződik meg!
A régi politikai trendek folytatásával kritikusan megemelkedik a dollár bedőlésének veszélye, ami az árfolyamának eséséhez vezethet.
Hogy az új vezetés mit tud kitalálni annak érdekében, hogy a káposzta is megmaradjon és a kecske is jóllakjon, ez itt az alapvető kérdés?
Erre még nincs pontos válasz, de az elnöki beiktatás után, már okosabbak leszünk, hiszen ott meg kell nyilatkozni, mert az elnökök itt határozzák meg politikájuk főbb stratégiai vonalait.
Azonban kétségünk se legyen afelől, hogy a politikai vonal változni fog!
Az amerikai elnöknek azonban tudnia kell, hogy Irán és Kína nem Irak, Szíria és Libanon ezekben az országokban más erők vannak.
Egy kínai kaland még politikai értelemben belefér, azonban katonai értelemben már semmiképen, hiszen Kína egy olyan ország, amely legyőzhetetlen és vélhetően Kína is ragaszkodni fog az érdekeihez körömszakadtáig!
Cs. Szabó Béla
a KDNP HNSZB volt tagja
Eldőlt!
Úgy tűnik Biden véglegesen győzött még a Legfelső Bíróság szerint is. Az emberfia gondolhatná, hogy eldőlt, vége és most vissza a hétköznapokhoz, gyerünk tovább dolgozni.
Azonban a helyzet nem ilyen egyszerű, hiszen a világ legnagyobb állami adósságával rendelkező Egyesült Államok, a huszonegyedik század elejére olyan sérülékeny ország lett, amelyet elképzelni sem tudunk. Elvesztette hagyományos vezető szerepét az autóiparban, a polgári légi-iparban, valamint más területeken is háttérbe került az amerikai ipar.
Vélhetőleg Trump ezt ismerte fel, amikor is kijelentette:
- Vége annak a kornak, amelyben az USA, mint a világ csendőre, bárhol, bármikor, katonailag beavatkozik és megpróbál érdekei szerint rendet teremteni(!!). Trump felismerte azt, hogy ez egy igen drága játék(?).
Nem beszélve arról, hogy mind technikailag, mind pénzügyileg és nem utolsó sorban gazdaságilag komoly kihívókat kaptak a világban, amelyek már határozottan veszélyeztetik nem csak a nemzeti érdekeiket, de a nemzetbiztonságukat is.
A kedves olvasó persze felteheti a kérdést, hogy miként fordulhat ez elő, hiszen talán a világ legerősebb hadserege áll a rendelkezésére, technológiai értelemben mindenképpen!
A történelem mint a számtalan példatárak tárháza rendelkezésre áll e tekintetben!
A „nagy” Szovjetunió, mint az egyik példánk, az azt mutatja, hogy a nagyok is kerülhetnek kritikus helyzetbe, hiszen komoly pénzügyi eszközöket fordítanak a világban betöltött pozíciójukért, illetve annak megtartásáért. Nem volt ez másként az orosz impériumban és nincs ez másként az USA politikájában sem. Tudva levő, hogy a világban szétszórt, az USA helyi érdekeit védő és kiszolgáló katonai bázisok óriási összegeket emésztenek fel az Egyesült Államok költségvetéséből, még akkor is, ha a helyi kormányok is keményen hozzájárulnak a bázisok fenntartásához. (Ugyan úgy, mint anno, mi itt Magyarországon a szovjet megszálló hadsereg kényelméhez és jólétének fenntartásához!)
Trump próbálta a gazdaságot, mint az ország motorját újraindítani és igyekezett a külföldre menekült tőkét hazacsábítani, ezzel stabilizálni a belső pénzügyi gondokat, valamint igyekezett a külföldi küldetésben lévő katonai erőket hazarendelni, hogy ezzel is csökkentse a költségvetésre nehezedő nyomást. Ez csak részben sikerült, mivel ez a választás keresztül húzta a számítását, akaratát.
A Trump által, négy évben korrigálni próbált politikát, amit Biden már az első nyilatkozatában annullált, hogy az USA érdekeit továbbra is ugyan olyan szinten kívánják biztosítani mint eddig! Ez szó szerint azt jelenti, hogy az USA világ csendőri szerepe tovább folytatódik, ha nem esetleg még erősködik is.
Így tehát szinte kódolva van az USA gazdaságpolitikájában a további eladósodás, ami viszont a még jelenleginél is mélyebb gazdasági és társadalmi problémákhoz vezet, amely az eddig sem felhőtlen helyzetet tovább feszíti.
Az amerikai társadalomban érezhető, naponta tapintható a gazdagok és a szegények közötti különbség, vagyis a társadalmi olló szétnyílása. A különböző szélsőséges mozgalmak reakciója szinte kiszámíthatatlan az újabb gazdasági nehézségek láttán. A polgárháború rémének felvetése sem értelmetlen, látva a számtalan felfegyverzett radikális csoportot.
Biden és köre nem hajlandó tudomásul venni, hogy vége van annak a kornak, amelyben az USA a második világháború után egy óriási léptékű fellendülés részese volt, amely csak erre az adott 60-70 évre szólt.
A világ a sebeiből gyógyulva talpra állt és már nincs ráutalva az USA gazdasági erejére, sőt bizonyos régiók kezdenek komolyan önállósodni és elhúzni az USA mellett mind pénzügyileg, mind gazdaságilag.
Gondoljuk csak Kínára, az ázsiai térség országaira. Várhatóan Biden folyamatosan és továbbra is ki fogja játszani a Kínai és Iráni kártyát a belpolitikában, hogy fenntartson egy ellenségképet, amellyel sakkban tarthatja a társadalmat, és nem utolsósorban további ösztönzést adjon a hadiiparnak és azok vezetőinek.
Ezzel viszont szinte kódolva van az USA további eladósodása, az államhiány további emelkedése!
Így viszont a dollár helyzete kérdőjeleződik meg!
A régi politikai trendek folytatásával kritikusan megemelkedik a dollár bedőlésének veszélye, ami az árfolyamának eséséhez vezethet.
Hogy az új vezetés mit tud kitalálni annak érdekében, hogy a káposzta is megmaradjon és a kecske is jóllakjon, ez itt az alapvető kérdés?
Erre még nincs pontos válasz, de az elnöki beiktatás után, már okosabbak leszünk, hiszen ott meg kell nyilatkozni, mert az elnökök itt határozzák meg politikájuk főbb stratégiai vonalait.
Azonban kétségünk se legyen afelől, hogy a politikai vonal változni fog!
Az amerikai elnöknek azonban tudnia kell, hogy Irán és Kína nem Irak, Szíria és Libanon ezekben az országokban más erők vannak.
Egy kínai kaland még politikai értelemben belefér, azonban katonai értelemben már semmiképen, hiszen Kína egy olyan ország, amely legyőzhetetlen és vélhetően Kína is ragaszkodni fog az érdekeihez körömszakadtáig!
Cs. Szabó Béla
a KDNP HNSZB volt tagja
*****
Mi történt a Capitoliumnál?
Most derülnek ki azok a furcsaságok, amelyet a helyszínen készült felvételekből próbálnak elemezni az amerikai médiumok. Nézzük meg az egyik műsorát!
Victory Channel Flashpoint műsora:
(Katt ide!!)
*****
Gazdag László
ILLEGÁLIS MIGRÁCIÓ: IDEJE MÉG TOVÁBB SZIGORÍTANI!
A magyar kormány 2020. V. 21-i döntése értelmében megszűnnek a tranzitzónák a szerb-magyar határon. Néhány nappal ezelőtt erre tettem javaslatot egy cikk kéziratban, amelyet a Magyar Hírlap szerkesztőségébe küldtem be. Most ezt a kéziratot egy kicsit átfogalmaztam az említett döntés ismeretében és további szigorításokra teszek javaslatot!
A magyar kormány méltó válasza: a tranzitzónák bezárása!
Strasbourg-i székhelyű Európai Unió Bírósága nevetséges ítéletet hozott két afgán és két iráni ILLEGÁLIS határsértő ügyében: jogsértő a magyar hatóságok eljárása, miszerint ez a négy határsértő külföldi nem tartható erőszakkal a tranzitzónában. Mint tudjuk, a tranzitzóna Szerbia felé nyitott, ugyanakkor déli szomszédunk; szerintem a maga szempontjából helyesen; nem fogadja vissza őket. A probléma jogi része nem olyan vészes: tartanunk kell magunkat ahhoz az Európai Unióra is vonatkozó alapelvhez, hogy a nemzeti Alkotmány primátussal bír az uniós jogszabályokkal szemben, és ezért a nemzeti Alkotmánybíróság döntése adott ügyekben a mérvadó. Most például a Karlsruhéban székelő német Alkotmánybíróság mondott ki egy európai bírósági határozatot megsemmisítő döntést.
Én már évek óta javasoltam ezeknek a tranzitzónáknak a megszüntetését! Nagyon jól tudjuk, hogy az illegális határsértőknek a 99 százaléka nem menekült, hanem egyszerűen a jobb élet reményében keltek útra, vagy egy részük egyenesen rossz szándékkal érkezik. Különös módon a nagy „menekülésben” elhagyják a papírjaikat, de azért laptopjuk, okostelefonjuk, pénzük van. Csak az embercsempészeknek 8-10 ezer eurót fizetnek fejenként. A nagy részük január elsején született, gyakran kifejezetten hazudnak a korukat illetően, erre az NGO szervezetek készítik föl őket.
Bárkinek adott a lehetősége a legális utat bejárni: bármelyik tranzitországban az ottani magyar külképviseleti szervnél benyújthatják kérelmüket. Ehhez nem kell megkísérelniük az illegális határátlépést. Ebből következik, hogy jogosan lettek bezárva a tranzitzónák! Innentől kezdve az illegális határsértőket azonnal át kell toloncolni oda, ahonnan érkeztek!
A bűncselekményt büntetni kell!
Azonban további szigorításokra is szükség van most már: az illegális határsértőket, mint törvénysértőket, meg kell büntetni, mégpedig pénzbírságra! Így visszatérülne valamennyi a határőrizetre fordított költségekből, ha már a Brüsszeli Bizottság e téren nem hajlandó segíteni, holott mi a schengeni határokat védjük! Másrészt ezzel szoktatnánk le az illegális határsértőket arról, hogy a mi határainknál próbálkozzanak. Ez megint a határőrizetre fordított kiadásokat csökkentené. Gondoljunk itt arra is, micsoda stresszt jelenthet a határőrizetet ellátó katonák, rendőrök számra az, hogy egy-egy notórius határsértőt már sokadszor kell visszakísérniük „illedelmesen” a tranzitzónához. El tudom képzelni mennyire illedelmesen viselkedhetnek ezek az emberek ilyenkor, tudva, hogy a határőrizetesek keze mennyire meg van kötve, és nem csak átvitt értelemben.
És persze az NGO szervezetek aktivistái árgus szemellek őrködnek az illegális határsértők „emberi jogai” fölött.
Emellett javaslom, hogy az illegális határsértők kitiltását az ország területéről legalább öt évre, vagyis legálisan se jöhessen! Ez egyébként az Egyesült Államokban az eljárás minden Mexikó felől érkező határsértővel szemben.
Muszlimok tömeges integrációjának kérdése
Van még egy külön probléma: a muzulmán migránsok befogadásának kérdése! Japánban, és újabban Ausztráliában is, a letelepedni szándékozó muszlimoktól eleve megtagadják ezt a kérelmet! Nem véletlenül! Ma már egyértelműen bizonyított, hogy muzulmánokat nagy tömegben nem lehet semmilyen más kultúrában integrálni, mert nem is akarnak integrálódni. Ugyanis a Korán erre kötelezi őket! Számukra a saria Allahtól kapott törvény, hogy jön ahhoz az európai ember, hogy a parlamentjei által saját törvényeket hozzon?
Szaúd-Arábia alkotmánya például maga a Korán. Ott egy pohár sörért nyilvános korbácsolás jár! Egy hithű muszlim számára a Louvre kincsei, az antik és reneszánsz szobrok, festmények, vagy egy korpusz a falon, mind szörnyű blaszfémia (istenkáromlás), hiszen az iszlám tiltja az emberábrázolást, illetve tagadja Jézus isteni mivoltát.
Ne dugjuk homokba a fejünket: muzulmánok tömeges beáramlására, letelepedésére a mi kultúránkban semmi szükség! Éljünk a muszlim országokkal, népekkel békében, normális kapcsolatokat fenntartva, de kellő távolságban!
ILLEGÁLIS MIGRÁCIÓ: IDEJE MÉG TOVÁBB SZIGORÍTANI!
A magyar kormány 2020. V. 21-i döntése értelmében megszűnnek a tranzitzónák a szerb-magyar határon. Néhány nappal ezelőtt erre tettem javaslatot egy cikk kéziratban, amelyet a Magyar Hírlap szerkesztőségébe küldtem be. Most ezt a kéziratot egy kicsit átfogalmaztam az említett döntés ismeretében és további szigorításokra teszek javaslatot!
A magyar kormány méltó válasza: a tranzitzónák bezárása!
Strasbourg-i székhelyű Európai Unió Bírósága nevetséges ítéletet hozott két afgán és két iráni ILLEGÁLIS határsértő ügyében: jogsértő a magyar hatóságok eljárása, miszerint ez a négy határsértő külföldi nem tartható erőszakkal a tranzitzónában. Mint tudjuk, a tranzitzóna Szerbia felé nyitott, ugyanakkor déli szomszédunk; szerintem a maga szempontjából helyesen; nem fogadja vissza őket. A probléma jogi része nem olyan vészes: tartanunk kell magunkat ahhoz az Európai Unióra is vonatkozó alapelvhez, hogy a nemzeti Alkotmány primátussal bír az uniós jogszabályokkal szemben, és ezért a nemzeti Alkotmánybíróság döntése adott ügyekben a mérvadó. Most például a Karlsruhéban székelő német Alkotmánybíróság mondott ki egy európai bírósági határozatot megsemmisítő döntést.
Én már évek óta javasoltam ezeknek a tranzitzónáknak a megszüntetését! Nagyon jól tudjuk, hogy az illegális határsértőknek a 99 százaléka nem menekült, hanem egyszerűen a jobb élet reményében keltek útra, vagy egy részük egyenesen rossz szándékkal érkezik. Különös módon a nagy „menekülésben” elhagyják a papírjaikat, de azért laptopjuk, okostelefonjuk, pénzük van. Csak az embercsempészeknek 8-10 ezer eurót fizetnek fejenként. A nagy részük január elsején született, gyakran kifejezetten hazudnak a korukat illetően, erre az NGO szervezetek készítik föl őket.
Bárkinek adott a lehetősége a legális utat bejárni: bármelyik tranzitországban az ottani magyar külképviseleti szervnél benyújthatják kérelmüket. Ehhez nem kell megkísérelniük az illegális határátlépést. Ebből következik, hogy jogosan lettek bezárva a tranzitzónák! Innentől kezdve az illegális határsértőket azonnal át kell toloncolni oda, ahonnan érkeztek!
A bűncselekményt büntetni kell!
Azonban további szigorításokra is szükség van most már: az illegális határsértőket, mint törvénysértőket, meg kell büntetni, mégpedig pénzbírságra! Így visszatérülne valamennyi a határőrizetre fordított költségekből, ha már a Brüsszeli Bizottság e téren nem hajlandó segíteni, holott mi a schengeni határokat védjük! Másrészt ezzel szoktatnánk le az illegális határsértőket arról, hogy a mi határainknál próbálkozzanak. Ez megint a határőrizetre fordított kiadásokat csökkentené. Gondoljunk itt arra is, micsoda stresszt jelenthet a határőrizetet ellátó katonák, rendőrök számra az, hogy egy-egy notórius határsértőt már sokadszor kell visszakísérniük „illedelmesen” a tranzitzónához. El tudom képzelni mennyire illedelmesen viselkedhetnek ezek az emberek ilyenkor, tudva, hogy a határőrizetesek keze mennyire meg van kötve, és nem csak átvitt értelemben.
És persze az NGO szervezetek aktivistái árgus szemellek őrködnek az illegális határsértők „emberi jogai” fölött.
Emellett javaslom, hogy az illegális határsértők kitiltását az ország területéről legalább öt évre, vagyis legálisan se jöhessen! Ez egyébként az Egyesült Államokban az eljárás minden Mexikó felől érkező határsértővel szemben.
Muszlimok tömeges integrációjának kérdése
Van még egy külön probléma: a muzulmán migránsok befogadásának kérdése! Japánban, és újabban Ausztráliában is, a letelepedni szándékozó muszlimoktól eleve megtagadják ezt a kérelmet! Nem véletlenül! Ma már egyértelműen bizonyított, hogy muzulmánokat nagy tömegben nem lehet semmilyen más kultúrában integrálni, mert nem is akarnak integrálódni. Ugyanis a Korán erre kötelezi őket! Számukra a saria Allahtól kapott törvény, hogy jön ahhoz az európai ember, hogy a parlamentjei által saját törvényeket hozzon?
Szaúd-Arábia alkotmánya például maga a Korán. Ott egy pohár sörért nyilvános korbácsolás jár! Egy hithű muszlim számára a Louvre kincsei, az antik és reneszánsz szobrok, festmények, vagy egy korpusz a falon, mind szörnyű blaszfémia (istenkáromlás), hiszen az iszlám tiltja az emberábrázolást, illetve tagadja Jézus isteni mivoltát.
Ne dugjuk homokba a fejünket: muzulmánok tömeges beáramlására, letelepedésére a mi kultúránkban semmi szükség! Éljünk a muszlim országokkal, népekkel békében, normális kapcsolatokat fenntartva, de kellő távolságban!
*****
Lopakodó népirtás Európa népei ellen
A tömeges bevándorlás egy olyan jelenség, melynek kiváltó okait a mai napig ügyesen kendőzi el a multikulturalista propaganda, mely azt – tévesen – elkerülhetetlen történelmi folyamatnak állítja be.
Ezen cikk célja az, hogy rámutasson a harmadik világbeli bevándorlás mesterségesen előidézett voltára, melyet sokan a modern világ, a társadalmi “fejlődés” elkerülhetetlen velejárójaként akarnak láttatni, ez a folyamat valójában több évtizedes, tudatos tervezés eredménye, hogy kontinensünk arculata végleg megsemmisüljön.
A Pán-Európai Mozgalom megszületése
Kevesen tudják, hogy az európai integráció egyik fő megindítója ugyanaz a személy volt, aki lerakta az ideológiai alapjait az európai népek ellen folyó csendes népirtásnak. Egy sötétlelkű emberről van szó, akinek a létezése ismeretlen a tömegek számára, de az elit az Európai Unió megalapítójának tartja. Neve: Richard Coudenhove-Kalergi, akinek az apja egy osztrák diplomata volt: Heinrich Coudenhove-Kalergi, akit rokoni szálak fűztek a Kallergis elnevezésű bizánci császári családhoz, édesanyja a japán származású Mitsu Aoyama volt.
Richard Kalergi a háttérből működve, távol a nagyközönség fürkésző tekintetétől, sikeresen győzte meg Európa legfontosabb államfőit az európai integráció tervének végrehajtásáról, mivel személyes ismerőse volt a korabeli európai nemesek és jelentős politikusok mindegyikének és mivel megörökölte a nemesi származású, diplomata édesapjának a politikai kapcsolatait.
1922-ben, Bécsben alapította meg a Pán-Európai Mozgalmat melynek célja egy “Új Világrend” létrehozása volt, melynek vezető államai az Egyesült Államok és a vele szövetséges, föderális államok lennének. E terv szerint a világkormány létrehozásának első lépése az európai integráció megindítása lenne.
A kezdeményezés legelső támogatói között voltak olyan cseh politikusok is, mint Tomáš Masaryk és Edvard Beneš, az anyagi alapot a dúsgazdag bankár Max Warburg teremtette meg a 60 000 márka pénzbeli adományával. A Pán-Európai Mozgalmat Ignaz Seipel osztrák kancellár és Ausztria későbbi miniszterelnöke Karl Renner vezette. Később olyan francia politikusok támogatták a mozgalmat, mint Léon Bloum, Aristide Briand, Alcide De Gasperi.
Az európai fasizmus felemelkedésével a Kalergi tervet törölték és a Pán-Európai Mozgalmat szétverték, de a második világháború után, hála Kalergi fáradhatatlan és őrült tevékenységének, Winston Churchill és a B’nai B’rith elnevezésű zsidó szervezet támogatásának és olyan neves lapok médiatámogatásának, mint amilyen a New York Times, a tervet végül elfogadja az Egyesült Államok kormánya. Ennek eredményeképp a CIA végül belekezdett a terv végrehajtásába.
A Kalergi terv lényege
Könyvében – melynek címe: “Praktischer Idealismus” – Kalergi rámutat, hogy a jövő Európáját nem az Óvilág honos népei birtokolják majd, hanem egy fajta ember alatti ember, mely a különböző rasszok kényszerített keveredésének az eredménye.
Coudenhove-Kalergi egyértelművé teszi, hogy Európa népeit sárga mongoloid népekkel és harmadik világbeli színes népekkel kell keresztezni, hogy létrejöjjön egy identitás, etnikai hovatartozás nélküli gyökértelen és soknemzetiségű sokaság melyen a jövőbeli hatalmi elit könnyűszerrel tudna uralkodni.
Kalergi első lépésben az európai nemzetek önrendelkezési joguktól való megfosztását hirdette, a későbbiekben ezen nemzetek kiirtását tűzte ki célul tömeges bevándorlás és etnikai szeparatista mozgalmak révén.
Ahhoz, hogy Európát egy új vezető réteg akadálytalanul uralhassa, Kalergi egy feketékből, ázsiaiakból és fehérekből álló új, homogén faji keveréknépesség létrehozását hirdette. De ki lesz ezen a népességen uralkodó új elitréteg? Kalergi erről is felvilágosít minket:
A jövő embere kevertfajú lesz, a mai kor faji csoportjai és társadalmi osztályai lassan, fokozatosan eltűnnek a tér és idő beszűkülése, az előítéletesség megszűnése miatt.
Az eurázsiai-negroid faj a jövő, mely küllemében leginkább az ősi egyiptomiakra hasonlít. Ennek a fajnak a létezése fogja a népek és egyének sokféleségét felváltani. Európa a judaizmus elpusztítása helyett – akarata ellenére –, kiművelte és erőssé tette ezt a népet, hogy ezen mesterségesen előidézett fejlődési irány során a jövő társadalmi elitjét képezzék.
Egyáltalán nem meglepő, hogy az a nép, mely a gettók börtönéből szabadult, vált Európa új szellemi arisztokráciájává. Európa gondoskodása megteremtett tehát egy új, modern arisztokráciát, azokban az időkben, amikor a hagyományos európai, feudális arisztokráciát végleg szétzúzta a zsidó emancipáció. (a Francia Forradalom mészárlásai nyomán)
Bár Richard Kalergi nevét egyetlen tankönyv sem említi meg, az ő elgondolásai képezik az Európai Unió eszmei alapját. A különböző etnikai kisebbségeket előtérbe helyező és védő intézkedések és jogszabályok összessége azzal a céllal született meg, hogy elősegítse az afrikai és ázsiai népesség európaiakkal való keveredését, hogy elpusztítsák identitásunkat, hogy Európa teljes népességét egy fajta keverék, mulatt fajjá homogenizálják.
Ezen intézkedéseknek nem humanitárius célja van, hanem az, hogy megvalósítsák az emberiség eddigi legnagyobb népirtását, melyet a kíméletlen multikulturalista rezsim akar elkövetni. Minden második évben kiosztják a Coudenhove-Kalergi Európa díjat azoknak az európaiknak, akik élvonalában álltak ennek a bűnös tervnek a végrehajtásában. A díjat többek közt olyan politikusoknak is megítélték, mint Angela Merkel és Herman van Rompuy.
A genocídiumra – azaz népirtásra – való szüntelen uszítás szerves részét képezi az ENSZ felhívásainak, mivel a világszervezet állandó jelleggel bevándorlók millióinak befogadását követeli Európától, hogy enyhítsenek az úgynevezett “demográfiai válságon”.
lopakodo-nepirtas-europa3Az ENSZ New York-i kirendeltségének egy 2000 év január havában közzétett jelentése szerint – címe: “Immigration replacement: A solution to declining and aging population” – Európának 2025-ig 159 000 000 bevándorlóra van szüksége.
Az ember elgondolkozik azon, honnan jöhetnek ezek a számok, melyek azt hivatottak bizonyítani, hogy nekünk X év múlva Y számú bevándorlóra van “szükségünk”. Könnyű belátni, hogy a “demográfiai válságot” bőkezű családtámogatási rendszerrel, családbarát értékrend közvetítésével és a családromboló devianciák hirdetésének a szankcionálásával könnyedén meg lehetne oldani. Nyilvánvaló, hogy az Európán kívüli génállomány beáramlása tönkreteszi népeink genetikai örökségét, a bevándorlásnak hála egyszer megszűnünk létezni, mint egyedi faji és etnikai csoport.
A különböző deszegregációs, multikulturalista és “rasszizmus” ellenes intézkedéseknek az egyedüli célja az, hogy eltorzítsák népünket, hogy olyan ember alatti emberekké váljunk, akiknek nincs nemzeti identitása, saját kultúrája és történelme. Röviden összefoglalva a Kalergi tervben foglaltak alapozzák meg a mindenkori kormányok azon intézkedéseit és jogi szabályozóit, melyek a honos Európai népesség tömeges bevándorlással való megsemmisítését tűzték ki célul. G. Brock Chisholm az Egészségügyi Világszervezet egykori vezetője mesterien elsajátította a Kalergi terv doktrínáját, ez teljesen egyértelmű a hangoztatott álláspontja alapján: “Amit fontos lenne megtenni az, hogy mindenhol korlátozzuk a születések számát és népszerűsítsük a – rasszok közötti – vegyes házasságokat a célból, hogy létrejöjjön egy globális emberfaj, egy olyan világban, melyet egy központi kormány fog teljes egészében irányítani. ”
Végkövetkeztetések
Ha körbenézünk korunk multikulturális társadalmában, nyilvánvalóvá válik, hogy Kalergi terve a végkifejletéhez közeleg, mivel napjainkban Európa összeolvadása zajlik a harmadik világgal. A faji keveredés pestise évente többezer kevert fajú gyermek megszületését eredményezi, ők “Kalergi gyermekei”. A fősodratú média a félretájékoztatás és a bevándorláspárti álhumanitárius propaganda kettős nyomásával akarja a honos európai embereket szüntelenül a saját örökségük, identitásuk és származásuk megtagadására kényszeríteni.
A dolgozók millióit megnyomorító globális kapitalizmus tányérnyalói szakadatlanul arról akarnak minket győzködni, hogy identitásunk megtagadása egy “nemes”, haladó és humanitárius cselekedet, hogy az ún. “rasszizmus” bűn és elítélendő. Mindezt azért teszik, mert mindannyiunkból vak, atomizált fogyasztókat akarnak nevelni, akik nem rontják nekik a “bizniszt”. Napjainkban minden eddiginél fontosabb a rendszer hazugságai ellen küzdeni, hogy felébresszük az európai népek forradalmi küzdőszellemét, hogy kiálljanak nemzeti önrendelkezési és önszerveződési jogukért és felkeljenek a multikultikulturalista elnyomatás ellen! Mindenkinek látnia kell, hogy az európai integráció valójában csendes népirtás az európai gyökerű népek ellen, tehát nincs más választásunk, csak a forradalmi küzdelem létünkért, családjainkért, minden más alternatíva a nemzethalált jelenti!
Szerző: Andre Lowoa
Forrás: (Magyar Tudat Nemzeti Hírportál)
*****
Világhatalmak az idő múlásával
Nem! Én még nem vagyok saját magam felesége, de ki tudja? Az idő kemény dió sohasem lehet tudni mit is hoz a jövő. Soha nem gondoltuk volna, hogy az USA odáig jut, hogy egy demens (Joe Biden) lehet az elnöki poszt várományosa. Azé az elnöki poszté, amelyben a világ legerősebb hadserege és nem utolsósorban a legerősebb atomarzenál felügyelete van reá bízva, ahol felelősségteljes döntéseket kell meghozni úgy, hogy az a világnak is elfogadható legyen!
A sajtóhírek azonban úgy festenek, hogy mentálisan nincs a helyzet magaslatán az új elnökjelölt. Különböző elszólások mutatják, hogy nem képes önállóan gyorsan és pontosan reagálni bizonyos kérdésekre. Nos ha megválasztják, akkor úgy gondolom, hogy az egész világ „térdre imához”.
Amerikában volt már ilyen, vagy ehhez hasonló kalamajka, amikor is Henry Kissinger a 90 -es évek szovjet összeomlása után azzal házalt az amerikai Fehér Házban, hogy megnyílt egy időablak és most, lehetne egy meglepetésszerű atomháborúval a Szovjetuniót térdre kényszeríteni!
Hogy a világnak ez hány száz millió áldozatába került volna, arról nem szól a fáma. Azonban hála Istennek sikerült „leszerelni” az akkor már erősen szellemileg devalvált időskorú volt külügyminisztert, így elhárult a világ feje fölül az atomháború rémképe.
De nem csak az Egyesült Államokban voltak ilyen és ehhez hasonló „alkotmányos” anomáliák, mert én még ahhoz a korosztályhoz tartozom, amelyben megértem a Brezsnyevi kort és fiatal korunkban fogadásokat kötöttünk arra, hogy hányszor cserélnek elemeket az „öreg mondhatni demens főtitkárban” egy Moszkvában tartott katonai díszszemle alkalmával.
Visszagondolva nem is volt ez olyan vicces, hiszen mint egy halála előtt álló ember – neki már úgyis mindegy alapon - akár tehetett volna bármi rosszat!! Abban csak bizakodhatunk, hogy voltak a környezetében olyan józan gondolkodású emberek, akik vész esetén megpróbálták volna lefogni a kezét. Brezsnyev halála után egy másik matuzsálem Andropov, majd az ő halála után Csernyenko lett a Szovjetunió első számú vezetője. Ezek az emberek erősen időskorú emberek lévén nem lehettek a szellemi képességük 100 százalékának birtokában, hiszen számtalan betegség nyomta a vállukat, az alkoholt sem vetették meg, sőt.
Minden nagy hatalmú vezető környezetében, azonban vannak tanácsadók, vagy más címen futó emberek, akik között akár lehet egy olyan csoport is, amelyek bármikor kirobbanthat egy háborút, a legjobb esetben, de a rosszabb esetben akár egy világháborút is.
Ilyen volt a Kubai válság, ahol a világ penge élen táncolt a háború és béke között. Az akkori szovjet tanácsadók, akik Hruscsovnak adták a politikai és katonai tanácsot, elmentek volna a végsőkig, ha Kennedy nem tesz egy látszólagos engedményt.
Éppen ezért kirívóan fontos, hogy az atomhatalmak vezetői olyan személyek legyenek, akik egészségileg, illetve mentálisan is kiváló állapotban vannak, hisz egy végzetes döntés akár a világunk (föld) végét is jelentheti.
Cs. Szabó Béla
közíró
*****
Sütő Gábor *
Fekete, fehér – igen, nem
Ezen a néven ismerjük a kérdezz-felelek gyermekjátékot, amelyben a négy szó egyikét sem szabad a válaszban kimondani. Hasznos értelemfejlesztő játék. Az USA-ban, 2012-ben a színházakban ugyanezzel a címmel, de közéleti versengési tartalommal ment egy sikeres amerikai vígjáték. Ártalmatlan színpadi mű.
Napjainkban, ugyanebben az országban, hamis politikai jelszóvá gerjesztve, de ugyanezen a címen, az országos színpadon baljóslatú véres faji-nemzeti tragédia, fékeveszett emberellenes őrjöngés játszódik, kultúra és civilizáció elleni harc folyik. Immáron átterjedt a világszínpadra is. Megkérdőjelezi, feltételhez köti, tiltja, sőt bünteti mind a négy közhasználatú nélkülözhetetlen szónak a kimondását hagyományos értelemben.
Ez benne az egyetlen pontozható, hiszen ennél találóbban nem is jellemezhetné önmagát.
A történet azzal indult, hogy a fehérek nem akarták kifehéríteni a feketéket, ám a feketék mások által felbujtva, s önmaguktól felhevülve, be akarják feketíteni a fehéreket. De nem képesek rá. Jobb lenne, ha nem is próbálkoznának vele; nemcsak nekik, a világnak, amely nem kíván ellenségeskedő fekete-fehérré válni, hanem békés sokszínű akar maradni.
Vajon miért nem örülnek színpompás világunknak, amely soha nem volt színtelen, vagy színehagyott fakó. Drága közös kincsként kellene kezelni, s legalább annyit megérteni, hogy békésen együtt kell élni mindenkivel. Védeni színdús létünket és környezetünket. Tudva, hogy a színek összhangja – az emberi megmaradás záloga. S hogy mindenki felelős érte, s e felelősséget minden egyes embernek tudatosan vállalnia kell, bármilyen színű is. Annak felismerésével és elfogadásával, hogy mindenki színes. A fehér is. Fehér színű. Színtelen ember nincs, senki ne is akarjon ilyet. És egyik szín se hordozzon semmiféle megkülönböztető politikai tartalmat. Egyik sem és sohasem. Uralkodó szín se legyen. Minden szín egyenrangú. Csak tévútra vetődött, vagy megtévesztett ember tulajdonít nekik szociális, biológiai, politikai, vagy más jelentéstartalmat. Ám törekvése szembemegy az emberi méltósággal. Megmaradásunk záloga, hogy senkinek semmiféle előnye, vagy hátránya nem származhat abból, hogy fehérnek, feketének, vagy más színűnek született. Ez megváltozhatatlan tény, hiábavaló minden harc ellene.
Mégis ezt kérdőjelezi meg az amerikai BLM mozgalom (Fekete Élet Számít). Úgyszintén az EU jelenlegi vezetői, a nyugat-európai politikusokkal együtt, bár tudják, hogy az európai sohasem lesz afrikai, vagy ázsiai, el akarják hitetni európaiakkal, hogy az afrikaiak és az ázsiaiak európaiakká válhatnak. Sőt szenvtelenül nézik, hogy a betolakodók gyilkolják saját népeik fiait. S mit tesznek ellene? Képmutatóan gyertyát gyújtanak emlékükre. És folytatják hazaáruló nemzetgyilkos politikájukat.
Az ember akkor bicsaklik meg, mint ember, ha nem az egyenlőség, sokszínűség elismerése és tisztelete az életelve. Hiszen mekkora butaság politikát láttatni például abban, hogy a sakkjátékban a fehér és a fekete egymás ellen küzd. A bábukat mozgató játékosok, fehérek, feketék, mulattok, négerek, sárgák, rézbőrűek, vagy mások, csak játszanak. A bábukkal vívják játék-csatájukat. Egymással, de nem egymás ellen, ember az ember ellen értelemben. A sakkjáték szabályai szerint a bábuk harca kegyetlen, de a játékosok nem ültethetik át e kegyetlenséget az emberi kapcsolatokba, a társadalmi életbe. Mégis akadnak, akik már e fehér-fekete bábuharcban is emberi szembenállást akarnak látni. Nekik nem elég ellentmondani; szép, vagy kemény szavak mellett tettek is kellenek ellenük. Igen, ellenük, az emberiség és az emberség, tehát az ő saját védelmükben is.
Mindenki tudja, hogy a fehér szín – a fény – a természetéből adódóan magába foglalja a többi színt, prizmával felbontva tárja elénk a színgazdagságot, s bárki kedvére élvezheti a szebbnél szebb látványt. Az emberiség történelme úgy alakult, a fehér, sajnos, nem dicsekedhet azzal, hogy mindig békére, együttműködésre törekedett a többiekkel. Ezért tölti most történelmi büntetését. A fekete és más színek előtt viszont most ott a történelmi lehetőség, hogy a színek békéjének zászlóvivője legyen. De nem lesz, ha bosszúállásra áhítozik, mert bár ebben érhet el sikert, vegye biztosra, hogy ismét fordul majd a kocka. Ezért mindegyik színnek meg kell tanulnia, hogy bár mind egyéniség, csak harmonikus együttműködésüknek lehet sima az útja. Senki nem akarhatja egyetlen színben látni a világot, hanem a változatos képet kell elfogadni, amelyben minden szín egyenlő, akárhogy is fordul a világ, soha nem ismétlődő újabb és újabb színes képhalmazt teremtve. Ahogy a kirakodó vásárok kedvenc gyermekjátéka, a kaleidoszkóp teszi oly vonzerővel, hogy felnőttek is szívesen bele-belekukkantanak. Ám a kaleidoszkóp sem képviselne élvezhető értéket, ha a BLM szellemében a fekete szín ötven árnyalatát mutatná. Még akkor sem, ha fekete-fehérét. Úgy az igazi, hogy minden színt mutat. Mind önálló, s nem egymással versengve, hanem ahogy a természetben is, egymáshoz illeszkedve nyújtanak szép látványt és élményt mindenkinek.
Nagyobb méretekben és más formátumban a szivárvány is ezt teszi, bár csak néhány színnel. Önálló szivárványszín nincs, hiába erőltetik. Akik szivárványszínűnek tartják, azaz többszínűnek vélik magukat másoknál, alaptalanul különítik el önmagukat az emberiségtől. Tévesen beszélnek ilyen színről, vagy ilyen színű zászlóról, ahogy teszi a meleg büszkeség, a zsidó autonóm terület az orosz távol-keleten, vagy egyes békemozgalmak. Newton megállapította, a szivárványt alkotó színek a vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó és ibolya. Mivel azonban a szivárványban folytonosan változnak és egybefolynak a színek, esetenként meg lehet különböztetni ennél a hétnél többet (türkiz, rózsaszín, cián, királykék), vagy kevesebbet. Az alapszínnek számító fekete és a fehér azonban soha nincs közöttük. A szivárvány mégis a béke és a sokszínűség jelképe, ezért a természet ellen vét, aki a színeit kisajátítva, megkülönböztető, vagy harci eszközzé manipulálja a feketék, vagy a fehérek ellen.
Az ember meghitten együtt él a színekkel. Történelmileg kialakult jelentést tulajdonít nekik. A fekete a gyász színe (Kínában a fehér), a rózsaszín a szerelem és a szeretet, a vörös az élet és az energia, a narancssárga a gyógyítás és a dinamizálás, a sárga a nap, vagy az irigység, a homokszín az idegesség, a szürke a szürkeség, a zöld a természet és a remény, a türkiz a művészet, az indigókék a harmónia, az enciánkék az alkotóképesség, az ibolya a lélek és az aura, a lila a spiritualitás színe, és vég nélkül sorolhatnánk az egyéb színek és több mint száz árnyalatuk jelentését. Ennek megfelelő pszichológiai hatással vannak az emberre.
Az ember pedig legyen bármilyen színű, a történelmileg kialakult életmódját éli, ami számos tekintetben nem esik egybe másokéval, de ennek nem ellentétet kellene szülnie, hanem vonzalmat egymás közelebbi megismerésre. A történelemnek ez is a tendenciája. Ám valamely szín szándékolt terjeszkedése, célirányos nyomulása, uralomra törése, agressziója esetén minden színnek jogában áll véleményt nyilvánítani, agresszió esetén védekezni. Napjainkban, önszántából és uszításnak engedve, a fekete iratkozott fel erre a napirendre. Ma az USA-ban feketék előtt nyilvánosan nem lehet úgy értelmezni még a BLM-et sem, hogy nemcsak a feketék élete számít, hanem mindenkié; naponta példa van rá, hogy meglincselnek, meg is ölhetnek érte. Élharcosaik szégyenletesen ki is mondják, más élet nem számít! Ki akarják iktatni a fehéret az életből, de ezzel a saját létüket fenyegetik. Ezért most róluk, de értük beszéljenek a szavak.
Ha akadnak feketék, antifák, akik nem tudják, nem ismerik el, vagy nem értenek egyet, azzal, hogy nem csak a fekete élet számít, nemre, vallásra, világnézetre való tekintet nélkül, zárkózzanak önmagukba, ne hallgassanak klasszikus zenét, mesze kerüljék el az olyan helyeket, mint az Ermitázs, Louvre, Prado, akkor is, ha ott sok ledönthető szobor van, ne olvassanak, különösen ne Nobel-díjas műveket, pláne ne írjanak fehéren feketével. Egyszóval, tartózkodjanak a fehérektől, következetesen ítéljék el minden eddigi tettüket, szigeteljék el őket, minek érdekében tegyék még az alábbiakat is.
Hagyják abba a C-vitamin szedését, ne gyógyíttassák maláriájukat, cukorbetegségüket, beri-berijüket, tífuszukat, hepatitiszüket, himlőjüket, sem a szifiliszüket, kutyaharapás esetén ne kérjenek tetanusz oltást, ne törődjenek feleségeik gyermekágyi lázával, sem a gyermekbénulással, verjék szét az EKG és a röntgen készülékeket, ne bajlódjanak a tbc gyógyításával, meneküljenek, ha azt a szót hallják, hogy penicillin, hagyják a sorsára a leprásokat. Ugyanis mindennek az ellenszerét a fehérek találták fel, vagy dolgozták ki.
Ja, és ne alázzák meg önmagukat azzal, hogy szedik azt a sok fehér tablettát, ami ugyancsak a fehérek találmánya.
És még valamit: írják a "fekete" szót csupa nagybetűvel, a "fehér" szót pedig kicsivel és minél apróbb szedéssel.
Mindezzel valószínűleg képesek lerontani a világot, élhetetlenné tenni, de képtelenek újat-jobbat teremteni. Szertefoszlatják Martin Luther King álmát. Ezért ideje latolgatni azt is, hogy a jobb élet reményében visszatérjenek Afrikába.
Bár már jogot, erkölcsöt, de még a saját erejüket is meghaladó nagybetűkkel írják önmagukat, tegyenek még egy erőfeszítést, s az eddiginél nagyobb tudatossággal gondolkodjanak el rajta, nem fordítva nézik-e az iránytűt? Szín szerint kell-e megítélni az embert, vagy embersége szerint? Gondolkodva visszanyerhetik a bennük is ugyanúgy ott lévő embert. S ha ekkor tenni akarnak valamit az emberiség érdekében, ne az utca védtelen és ártatlan fehér emberét kényszerítsék letérdelni, hanem az embertelen pénzügyi háttérhatalmi összeesküvőket, akik fellázították őket, akármilyen színűek is. Mert azok hallomásból sem ismerik a leírhatatlan nyomorúságot, nélkülözést, szenvedést, amit miattuk, feketéknek, fehéreknek, sárgáknak, barnáknak, rézbőrűeknek évszázadokon át meg kellett élniük, s amit szánnak nekik továbbra is.
Ha nem ezt teszik, megmaradnak a háttérhatalom ügynökeinek, a lényeg továbbra sem változik; de ha megteszik, meglátják, ez segít abban, hogy megértsék, magukénak tartsák és jobbá tegyék színes világunkat.
* A szerző nyugalmazott nagykövet, közíró.
*****
A Globális Elit megfélemlíti az emberséget?
Érdekes összefüggések a világpolitikában az amerkai belpolitikában, valamint a saját életünkben, illetve a sorsunk további alakulásában. Magyarul az összeesküvés elméletek és a tények!
Úgy látszik, kísért a múlt. Ami 1917-ben megtörtént Oroszországban, azt próbálják megismételni most az Egyesült Államokban, legalábbis nagyon úgy tűnik. Azonban a folyamat könnyen vezethet az USA széteséséhez is. Meg kell hagynunk, egy nagyon bonyolult és veszélyes folyamat zajlik, amiben jól látható, ha a hatalmi befolyás megszerzése a tét a demokraták és az őket támogató Deep State számára, akkor semmi sem drága.
Joel Pollak, a Breitbart News főszerkesztője nyilatkozott a Rebel News című műsorban a 2020-as elnökválasztással kapcsolatban.
Pollak kifejtette, hogy az Egyesült Államokban most zajló forrongás megszüntetése a demokraták részéről egyáltalán nem várható, éppen ellenkezőleg, ők azok, akik ezt szítják. Mindez jól látható abból is, hogy igyekeznek meggyengíteni a rendfenntartó szerveket, a közrend intézményeit.
Több városban gyakorlatilag felszámolták a rendőrséget, az oaklandi iskolai rendőrséget megszüntették. (Emlékezzünk csak vissza, az Egyesült Államokban az utóbbi 10 évben számos olyan fegyveres támadás történt oktatási intézményekben, ahol jelentős volt az áldozatok száma. Oaklandben 2012-ben egy fegyveres nyitott tüzet egy katolikus egyetemen. Az eredmény 7 halott és 3 sebesült. Idén, május végén ugyanitt, a helyi zavargások közelében egy kormányzati szerződésben álló biztonsági őrt lőttek agyon.) Minneapolisban feloszlatják a rendőrséget, miközben a New York-i rendőrség költségvetését 1 milliárd dollárral csökkentik.
Pollak utalt rá, hogy a demokraták célja mindenképpen az, hogy bebiztosítsák maguknak a többséget a szenátusban és átírják a játékszabályokat. A céljuk egy szocialista forradalom megvalósítása, egyfajta Zöld New Deal bevezetése, amelyben lehetővé teszik az illegális bevándorlást, majd átírják a történelmet, illetve „kijavítják” a múltat. (Nekünk, a közép-kelet európai régiókban élőknek egyáltalán nem ismeretlenek ezek a gondolatok. Szinte visszaköszön az Internacionálé szövege.)
Ez a törekvés mindenesetre jól látható, hiszen a képviselőház a múlt héten elfogadta azt a javaslatot, mely szerint Washington DC 51.-ként szerepeljen az államok között. Ezzel a demokraták két szenátorral többet küldhetnének a szenátusba.
Pollak kifejtette, hogy bár korábban nem volt ebben biztos, de mára már teljes meggyőződése, hogy a demokraták célja egyfajta szocialista forradalom, amelyet úgy tüntethetnek majd fel, mint valamiféle rendszerjavítást, aminek szükségességét a közösségi médiumokat felhasználva majd meg is magyaráznak.
Pollak úgy látja, ez a folyamat a Donald Trumpot támogatók megfélemlítéséhez, sőt később akár az üldözéséhez is vezethet. Amennyiben a demokraták kerülnek hatalomra, ugyan megszűnhetnek a zavargások és az erőszakhullám is, de ez nem feltétlenül jelenti majd azt, hogy a másként gondolkodók megfélemlítése is megszűnik.
Joel Pollak véleménye szerint, ami most az USA-ban zajlik, világtörténelmi jelentőségű mozzanat, melyben eldőlhet, hogy fennmarad-e az amerikai demokrácia vagy elbukik. Utalva a demokraták médiatúlsúlyára kijelentette, hogy jelenleg egy olyan háború zajlik, amelyben szinte az összes fegyver a demokraták kezében van.
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
*****
George Soros leleplezése - a bevándorlás irányítása és az Antifa hadsereg pénzelése
*****
Óriási botrány Németországban!
(Az AFD leleplezte Merkelt: A bevándorlók harmadát repülőgépekkel és a törvényeket megsértve hozták be-derült ki az adatok kikérése után.)
Az AfD követelésére nagy nehezen kiadta a német belügyminisztérium a Németországba érkező migránsokra vonatkozó 2017-es adatokat, amelyek nyilvánosságra kerülése politikai botrányt okozott.
Kiderült, hogy a tavaly Németországba érkezett migránsok harmada – a Merkel-kormányzat hallgatólagos támogatásával – már repülővel jutott a német határokon belülre.
Politikai botrányt okozott Németországban, hogy az AfD által kikért belügyminisztériumi statisztikai adatokból kiderült, a német államnál 2017-ben menekültstátuszért folyamodott bevándorlók egyharmada az EU más tagállamaiból elindulva repülővel érkezett német területre.
Az AfD szerint felháborító, hogy a német kormány megengedi, sőt gyakorlatilag támogatja a hatályos EU-s és német törvények megsértését azzal, hogy megengedi az önmagukat menekülteknek valló migránsoknak, hogy repülővel utazhassanak be Németországba.
Ezek a “menekültek” a beutazásukkal megsértik az EU dublini megállapodását, amely kimondja, hogy a menedékkérőknek a legelső biztonságos országban – ahová megérkeznek – kell menedékjogot kérniük.
Azonban a Németországban menedéket kérő migránsok legnagyobb csoportjait alkotó szírek, afgánok és eritreaiak Görögországban, Olaszországban és Törökországban szállnak fel a Németországba tartó járatokra.
Az állítólagos menekültek törvénysértő módon érkeznek Németországba, a német állam pedig menedékjogi eljárásokat indít, illetve segélyezést biztosít olyan migránsok számára, akik repülővel érkeztek Berlinbe.
A Junge Freiheit megkérdezte az ügyről Leif-Erik Holm AfD-s politikust is, akinek a követelésére végül is nyilvánosságra hozta az eddig titkolt migrációs adatokat a német belügyi tárca.
A kormány titkolózása erről az ügyről egyértelműen azt a benyomást kelti, hogy Merkel és a kormánya minden eszközzel megpróbálja álcázni és eltitkolni a katasztrofális menedékjogi politikájának következményeit”– mondta Holm, aki szerint érthetetlen, hogy egy jogállamban hogyan lehetséges a törvényeknek az ilyen botrányos semmibevétele.
A most nyilvánosságra hozott német belügyi nyilvántartások szerint, amelyek csak a hivatalosan regisztrált és segélyért folyamodó migránsok számát rögzítik, 2017-ben 186 ezer migráns kért menedékjogot Németországban. Ez azt jelenti, hogy Németországba jelenleg is havonta több mint tízezer migráns érkezik úgy, hogy a német határok túloldalán csak olyan országok vannak, amelyek biztonságosnak számítanak.
(Az AFD leleplezte Merkelt: A bevándorlók harmadát repülőgépekkel és a törvényeket megsértve hozták be-derült ki az adatok kikérése után.)
Az AfD követelésére nagy nehezen kiadta a német belügyminisztérium a Németországba érkező migránsokra vonatkozó 2017-es adatokat, amelyek nyilvánosságra kerülése politikai botrányt okozott.
Kiderült, hogy a tavaly Németországba érkezett migránsok harmada – a Merkel-kormányzat hallgatólagos támogatásával – már repülővel jutott a német határokon belülre.
Politikai botrányt okozott Németországban, hogy az AfD által kikért belügyminisztériumi statisztikai adatokból kiderült, a német államnál 2017-ben menekültstátuszért folyamodott bevándorlók egyharmada az EU más tagállamaiból elindulva repülővel érkezett német területre.
Az AfD szerint felháborító, hogy a német kormány megengedi, sőt gyakorlatilag támogatja a hatályos EU-s és német törvények megsértését azzal, hogy megengedi az önmagukat menekülteknek valló migránsoknak, hogy repülővel utazhassanak be Németországba.
Ezek a “menekültek” a beutazásukkal megsértik az EU dublini megállapodását, amely kimondja, hogy a menedékkérőknek a legelső biztonságos országban – ahová megérkeznek – kell menedékjogot kérniük.
Azonban a Németországban menedéket kérő migránsok legnagyobb csoportjait alkotó szírek, afgánok és eritreaiak Görögországban, Olaszországban és Törökországban szállnak fel a Németországba tartó járatokra.
Az állítólagos menekültek törvénysértő módon érkeznek Németországba, a német állam pedig menedékjogi eljárásokat indít, illetve segélyezést biztosít olyan migránsok számára, akik repülővel érkeztek Berlinbe.
A Junge Freiheit megkérdezte az ügyről Leif-Erik Holm AfD-s politikust is, akinek a követelésére végül is nyilvánosságra hozta az eddig titkolt migrációs adatokat a német belügyi tárca.
A kormány titkolózása erről az ügyről egyértelműen azt a benyomást kelti, hogy Merkel és a kormánya minden eszközzel megpróbálja álcázni és eltitkolni a katasztrofális menedékjogi politikájának következményeit”– mondta Holm, aki szerint érthetetlen, hogy egy jogállamban hogyan lehetséges a törvényeknek az ilyen botrányos semmibevétele.
A most nyilvánosságra hozott német belügyi nyilvántartások szerint, amelyek csak a hivatalosan regisztrált és segélyért folyamodó migránsok számát rögzítik, 2017-ben 186 ezer migráns kért menedékjogot Németországban. Ez azt jelenti, hogy Németországba jelenleg is havonta több mint tízezer migráns érkezik úgy, hogy a német határok túloldalán csak olyan országok vannak, amelyek biztonságosnak számítanak.
(vilaghelyzete.com)
*****
Fura szerzet az ember
teremthetne egy új világot
emberszépet nagyszerűt
de meghal inkább
mert az egyszerűbb
(György László: Fura szerzet az ember)
Sütő Gábor *
A világjárványról politikus szemmel
/A HÁTTÉRHATALOM FŐPRÓBÁJA A VILÁGSZÍNPADON?/
Tájolás
A koronavírus-járvánnyal kapcsolatban számtalan színvonalas szakavatott, illetve eligazodást kereső okos elemzéssel találkoztunk. Kormányunktól, vészhelyzeti hatóságainktól folyamatos útmutatást, tájékoztatást kaptunk. Az önfeláldozó orvosi-ápolói gondoskodás mellett a segítségnyújtás lelkesítő példáit láthattuk.
Védettebbek, nyugodtabbak, felkészültebbek lettünk. Szükséges a további tájékoztatás is, mert ellentmondó, de figyelmet érdemlő tudományos és politikai fejtegetésekkel is találkozunk. Özönlenek a bizonytalanságokat, hisztériát keltő ellenséges rémhírek, de a kényelmetlen igazságokat álhíreknek beállító mesterkedések is. Még keveset tudunk ahhoz, hogy áttekinthetően lássuk, mi történt, arról viszont meggyőződtünk, hogy a járvány érint minden társadalmi tevékenységet. Ezért az ember szívesen veszi a véleményét megerősítő, módosító, vagy ellenző útbaigazítást
Védettebbek, nyugodtabbak, felkészültebbek lettünk. Szükséges a további tájékoztatás is, mert ellentmondó, de figyelmet érdemlő tudományos és politikai fejtegetésekkel is találkozunk. Özönlenek a bizonytalanságokat, hisztériát keltő ellenséges rémhírek, de a kényelmetlen igazságokat álhíreknek beállító mesterkedések is. Még keveset tudunk ahhoz, hogy áttekinthetően lássuk, mi történt, arról viszont meggyőződtünk, hogy a járvány érint minden társadalmi tevékenységet. Ezért az ember szívesen veszi a véleményét megerősítő, módosító, vagy ellenző útbaigazítást
A hivatalos megnyilvánulások érthetően nem a politikai vonatkozásokra összpontosítottak. Jövőnk szolgálatában érdemes azonban politikus szemmel is elemeznünk az átélt fejleményeket, mert idő haladtával fontos részletek felejtődhetnek el. Márpedig bűn és hiba lenne elfelejteni, hogy az ellenzék kezdettől fogva és mindvégig nemcsak hogy egyetlen kérdésben sem támogatta a kormányt, az országot a védekezésben, hanem akadályozta, nemzetellenes és nemzetidegen érdekeket követett itthon is, Brüsszelben is. Sürgető is amiatt, hogy a valódinak is, de inkább látszólagosnak tekintendő főszereplő, a koronavírus mögött kitapinthatóak politikai mozzanatok.
Céltudatosan vallatva az eseményeket, rábukkanhatunk messze mutató részletekre, nyugtalanító jelenségekre, világpolitikai indíttatásokra és következményekre, megemlítetlen háttérszereplőkre, talán még a főszereplőre is. Tudva persze, hogy valószínűleg senki nem érti pontosan, mi is történt a világszínpadon, s a kulisszái mögött, kivéve azokat, akik tudatosan, vagy mulasztásból okozták a válságot.
Még nem megállapítható, hogy a számtalan, majdan helyesnek, vagy hibásnak minősülő meglátásoknak mennyi közük van a valósághoz. De a rendkívüli helyzetben, annak valószínűsített ismétlődésétől tartva, életünk védelmében nem riadhatunk vissza a feltoluló kérdések feltevésétől, a kételyek megfogalmazásától akkor sem, ha valakik politikailag inkorrektnek tartják.
Senki nem gondolhatja komolyan, hogy a világűrt ostromló Föld egy láthatatlan és öntudatlan vírustól rendült meg. Egy vírustól nem elvárható politikai jártasságnak pedig gondolkodásra kell késztetnie az emberiséget. Egyre több ország indít is vizsgálatot a vírus eredetének és céljának kiderítésére, aminek politikai ítélet kimondásához is kell vezetnie. Akár művinek, akár természetesnek bizonyul a koronavírus, nemzetbiztonsági kockázatként kell kezelnünk. Elvitathatatlan jogunk megtudni róla mindent, hiszen sorsunkról, életünkről van szó. Létérdekünk, hogy a politikainak minősíthető vonatkozásokban végigvigyük az átélt válságos időszak eseményeinek elemzését.
Tényállás
A koronavírusok évszázadok óta ismertek, nemrég SARS, MERS néven is találkoztunk velük, főleg Ázsiában. Az emberről emberre terjedő mutáns első eseteit az uralkodóként beállított változat szerint 2019 decemberében fedezték fel a kínai Vuhan városában. Terjedése egybeesett a kínai holdújévvel, amikor milliók utazgatnak Kínában keresztül-kasul. A kínai hatóságok állítólag késve hozták nyilvánosságra, félvén az ünnep elrontásától. Mire január 23-án lezárták a gócot, már több millió kínai szétrajzott az országban. Úgy tűnt, széthurcolták a vírust.
A járvány mégis főleg Vuhanra és környékére korlátozódott. Az ezer kilométerre fekvő Pekingben, vagy a közelebb eső Sanghájban nem okozott gondot. Viszont a sok ezer kilométerre fekvő Európában, sőt az óceánt áthidalva az USA-ban is súlyos gócok jöttek létre, s rohamosan világjárvány alakult ki. Mintha nem is önmaga a vuhani vírus terjedt volna meglepő gyorsasággal, hanem egyidejűleg önállóan keletkeztek volna a gócok. Mindez úgy – s ezt tartsuk szem előtt – hogy nem a levegőben, hanem cseppfertőzéssel emberről emberre terjed, azaz valakik odahurcolták minden helyre, ahol csak megjelent.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) csak 2020. március 11-én nyilvánította világjárvánnyá.
A járvány mégis főleg Vuhanra és környékére korlátozódott. Az ezer kilométerre fekvő Pekingben, vagy a közelebb eső Sanghájban nem okozott gondot. Viszont a sok ezer kilométerre fekvő Európában, sőt az óceánt áthidalva az USA-ban is súlyos gócok jöttek létre, s rohamosan világjárvány alakult ki. Mintha nem is önmaga a vuhani vírus terjedt volna meglepő gyorsasággal, hanem egyidejűleg önállóan keletkeztek volna a gócok. Mindez úgy – s ezt tartsuk szem előtt – hogy nem a levegőben, hanem cseppfertőzéssel emberről emberre terjed, azaz valakik odahurcolták minden helyre, ahol csak megjelent.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) csak 2020. március 11-én nyilvánította világjárvánnyá.
Már e néhány részlet is orvosilag, politikailag egyaránt tüzetes elemzést követel. Ám mi minden jön még hozzá. Nem kevés neves virológus a kórokozót nem vírusnak, hanem baktériumnak, vagy különleges fehérje gén-képződménynek, tartja, amit az emberi test hoz létre az őt ostromló folyamatos elektromágneses sugárzással és rádióhullámmal szemben. Immunrendszerünk idegen testnek vélve őket, úgy nevezett exosomes kibocsátásával jelzi a veszélyt és mozgósítja ellene a bennünk meglévő vírusokat, hogy eltávolítsák azt. Rímel ezzel Baranyi Lajos USA-ban élő magyar kutatóorvos szabadalma a vírusfertőzés által kiváltott túlzott immunreakcióról. Szerinte nem a vírus okozza a problémát, hanem az abnormálisan erős immunválasz, amit szaknyelven citokinviharnak neveznek. (A gyulladásos fehérjék fokozott termelése, és a nyomában kialakuló súlyos különleges tüdőgyulladás). Az infektológus főorvos Szlávik Jánostól, de másoktól is elhangzott, hogy sokmindent nem tudni az új típusú koronavírusról. Nevezetesen, honnan származik, hogy jutott át az emberekre, az emberről emberre terjedés pontos mechanizmusa, mennyi a lappangási ideje, a kigyógyultak fertőzőek maradnak-e, lesz-e védőoltás, ha cseppfertőzéssel terjed, a kutatók miért találják meg egyre több testnedvben, stb.
Elhangzott az is, hogy „a koronavírusnál nincs semmilyen fogódzó, kiindulópont, ezért is annyira nehéz megtalálni az ellenszert”.
Elhangzott az is, hogy „a koronavírusnál nincs semmilyen fogódzó, kiindulópont, ezért is annyira nehéz megtalálni az ellenszert”.
A szakmai állításokban senki nem kételkedhet. De a járvánnyal világszerte folytatott többhónapos sikeresnek ítélt harc után, s immár sok részlet ismeretében hallva mindezt, a közemberben felmerülhet: akkor mit izoláltak, milyen betegséget gyógyítottak, a kigyógyultakat miből gyógyították ki, az elhalálozottak mibe haltak bele, stb. Orvosi kérdésekben nem tud eligazodni, de azt a következtetést levonja, hogy a koronavírusnak nevezett valaminek az eredete, tulajdonságai, kezelhetősége tekintetében nincs a világban közös álláspont a szakemberek között. Gyanítja, az ellentmondások mélyén megbújhat politikai kérdés is, amelynek az irányultsága csak akkor lesz megállapítható, ha a szakemberek egyöntetű és ellenőrizhető végkövetkeztetésre jutnak.
Nagy lesz a jelentősége, mivel az elemzések nem tekintik véletlennek, hogy a 2G, 3G, 4G hálózatok mellett az egészségre különösen káros, ezért világszerte éles tiltakozást kiváltó 5G (ötödik generációs) vezeték nélküli mobiltelefon és internet szolgáltatást Vuhanban vezették be először, és ott jelent meg a koronavírus is, s a világ gépiesen összekapcsolja a kettőt. De az is lehet, valakik eleve ezt a látszatot akarják kelteni.
Akadnak a járványt közvetlenül megelőző, figyelemkeltő politikai mozzanatok is, amelyeket Vuhan mint a mágnes vonzott, de a nemzetközi hírközlésben elsikkadtak. 2019 szeptemberében Kínába látogatott Merkel német kancellár, de nem Pekingbe, hanem egy nem különösebben jelentős gazdasági konferenciára, amelyet éppen Vuhanban tartottak. Októberben pedig Vuhanban rendezték a nemzetközi hadi játékokat és kínai források szerint az amerikai katonák hurcolták be a vírust. (Cinikusok összefüggést is vélnek aközött, hogy Kína és Oroszország százat meghaladó aranyérméivel szemben, az amerikaiaknak csak egyetlen jutott; mintha másra koncentráltak volna). Vuhanban működik neves virológiai laboratórium, amelyben a koronavírussal is foglalkoznak, s e laboratóriumnak résztulajdonosa Bill Gates, akinek amerikai vállalata régóta foglalkozik a koronavírussal. Mindezt sejtelmesen árnyalja, hogy a hangsúlyozottan újfajtának minősített koronavírus állítólag Vuhanban, ámde maláj tobzoskában született (bár a denevéreket is gyanúsítják). Csakhogy e tájon évszázadok óta fogyasztanak patkósdenevért, bogarat, kígyót, tobzoskát, de nem vezetett járványhoz. Sőt az ott honos nedves piacok egészségügyi ellenőrzése mindeddig nem találta gyanúsnak a tobzoskát és társait. 2007-ben ugyan megjelent a járványt megjósoló kínai tanulmány, 2010-ben pedig négy virológiával foglalkozó kínai tudós figyelmeztetett, hogy kitörhet a koronavírus járvány, s Bill Gates is tett hasonló jóslatot, de nem figyeltek rájuk. Még a WHO sem, holott ez a feladata. Mindezek tények, de az összefüggéseik megállapítását hagyjuk a szakértőkre.
Az újfajta vírus olyan időpontban bújt elő, amikor a nemzetektől elidegenedett, világuralomra törő háttérhatalom a javak igazságosabb elosztása helyett nyíltan és drasztikusan csökkenteni szeretné az emberiség létszámát. S a vírus pontosan úgy viselkedik, mint ugyanezen háttérhatalom által népvándorlásra késztetett migránsok; oda megy, ahova akar. De mintha geopolitikai sugallatot követne. Gyors egymásutánban három véletlenek aligha nevezhető gócot hoz létre: Kínában, illetve Iránban és Olaszországban. A vuhani laboratórium szerint nem kizárt, hogy Olaszországban előbb megjelent, mint Vuhanban, csak a hasonlóság miatt influenzának vélték. Sőt Franciaországban még a múlt év decemberében elhalálozott az első koronavírussal fertőzött.
A sajtó és a politikusok szerint azonban Kínában született, amely már-már letaszítja az USA-t a világelső gazdasági nagyhatalom trónjáról. A másik góc Irán, egész történelme során kerülte a háborúzást más államokkal, de szuverenitását, önazonosságát és a világ egyik legjelentősebb olajtartalékát keményen védelmezi, ami nincs ínyére az USA-nak, különösen Izraelnek, s nem is titkolják agresszív szándékaikat vele szemben. Az észak-olaszországi Lombardiában pedig ismét csak nekik nem tetsző politikai fordulat veszélye fenyegetett, ugyanis ha a migránsellenes Salvini e térségben is vezető pozícióba kerül, átállíthatja Olaszországot a háttérhatalom szerint nemkívánatos nemzetállami vonalra. Ne is kerülje el figyelmünket, hogy Olaszország déli részein meg sem jelent, vagy alig jelentkezett a járvány. Ezért a vuhani, iráni és lombardiai súlyos góc olyan statisztikai adat, amely a későbbi átfogó elemzésben érvként súlyos lesz azokkal szemben, akiket a háttérhatalom összefoglaló néven azonosítanak. De a migránsok miatt robbanásveszélyes Spanyolországban is létrehoz egy gócot, mintha csak el akarná érni, hogy a spanyolok se a migránsok, hanem a koronavírus ellen hadakozzanak. Ahogy történt is.
A sajtó és a politikusok szerint azonban Kínában született, amely már-már letaszítja az USA-t a világelső gazdasági nagyhatalom trónjáról. A másik góc Irán, egész történelme során kerülte a háborúzást más államokkal, de szuverenitását, önazonosságát és a világ egyik legjelentősebb olajtartalékát keményen védelmezi, ami nincs ínyére az USA-nak, különösen Izraelnek, s nem is titkolják agresszív szándékaikat vele szemben. Az észak-olaszországi Lombardiában pedig ismét csak nekik nem tetsző politikai fordulat veszélye fenyegetett, ugyanis ha a migránsellenes Salvini e térségben is vezető pozícióba kerül, átállíthatja Olaszországot a háttérhatalom szerint nemkívánatos nemzetállami vonalra. Ne is kerülje el figyelmünket, hogy Olaszország déli részein meg sem jelent, vagy alig jelentkezett a járvány. Ezért a vuhani, iráni és lombardiai súlyos góc olyan statisztikai adat, amely a későbbi átfogó elemzésben érvként súlyos lesz azokkal szemben, akiket a háttérhatalom összefoglaló néven azonosítanak. De a migránsok miatt robbanásveszélyes Spanyolországban is létrehoz egy gócot, mintha csak el akarná érni, hogy a spanyolok se a migránsok, hanem a koronavírus ellen hadakozzanak. Ahogy történt is.
E geopolitikai vonalba, a politikai célpontnak tűnő országok közzé besorolhatjuk önmagunkat is. A globalista kapitalizmus korlátai között, de egyre inkább a saját lábára állt az ország. Növekedtek a bérek, jelentősen megnőtt a foglalkoztatás, a munkanélküliség minimálisra csökkent, jók voltak a gazdasági kilátásaink, a kormányzati unortodox törekvések helyes irányba mutattak, az EU-nak a Soros-szövetséges nép- és nemzetellenes vezetőivel vívott politikai csatánk növekvő elismerést váltott ki. Senki nem állítja – maga a kormány sem – hogy minden hibátlanul és olajozottan folyt. (Az ellenzék támogatását, valamint előjogokat követelő rákosan burjánzó gender mozgalom, de még a cigány gyilkosok is élvezik a rendőrség-bíróság védelmét, az ellenük tiltakozókat pedig vegzálják; a belpolitikában makacsul folytatódtak a filoszemita, a külpolitikában az Izrael-párti beütések, s az ezt szóvá tevők sem dicséretet kapnak, stb.) Összességében azonban tagadhatatlanul jók voltak a perspektíváink. Ne lássunk rémeket, de tényeket igen: nemzetközi ellenfeleinknek, valamint a lakhely szerint hazai, de lelkileg máshol élő nép- és nemzetellenes ellenzékünknek kezére játszott a hozzánk is behurcolt koronavírus.
Mindennek fényében meglepő az ellentétes irányú geopolitikai fordulat, ugyanis a vírus átlépte a háttérhatalomhoz elválaszthatatlanul kötődő USA és Izrael határait is, majd megvetette a lábát Oroszországban is, s akárcsak általa keltett pánik, világméretűvé vált. Eddig az USA-ban követelte a legtöbb halálos áldozatot, és igen súlyosnak bizonyult gazdaságbénító hatása is, mintha csak Trump újraválasztási esélyeit akarná rontani.
A geopolitikai tényeket egybevetve, a koronavírus terjedési útvonala mögött a háttérhatalom érdekinek megfelelő politikai vonal kitapintható. Különösen, ha arra is odafigyelünk, hogy feltűnően rövid idő alatt futotta be. Igaz, szerepet játszottak nem szervezettnek tűnő, de feltűnően nemtörődöm eljárások is, hogy a lombardiaiak víg felvonulást rendeztek a vírus ellen, az osztrák síparadicsomokban a turisták, fittyet hányva a járványügyi előírásokra úgy buliztak, mintha mi sem történt volna, Svédországban pedig nem foganatosítottak intézkedéseket. Abban viszont már sejlik a szervezettség, hogy a hatóságok nemcsak itt, hanem más helyeken is kezdetben tétlenek maradtak. A járvány terjedéséhez hozzájárult, hogy mintegy álcázásul a vírus a nátha-influenza időszakban vágott bele világkörüli száguldásába, s egyes helyeken mutálódott influenzaként fogták fel, mivel a kellő immunitással rendelkező személyeknél hasonlóan zajlik le.
Az EU Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központja (European Centre for Disease Prevention and Control ECDC) 2020. február 11-én késéssel közölte, hogy az új típusú koronavírusnak a születési-anyakönyvi kivonatában SARS-CoV-2 (Súlyos Akut Légzőszervi Szindróma koronavírus 2) a bejegyzett neve. Ugyanakkor ügyvezető igazgatója alacsonynak vélte elterjedési veszélyét, s úgy nyilatkozott, hogy nincs szükség korlátozó intézkedésekre. A legfurább mulasztás, hogy a járvány már tombolt több európai országban, amikor a WHO a világjárvány esetére előírt feladatainak haladéktalan teljesítése helyett, még azon morfondírozott, hogy ez az elnevezés politikailag nem korrekt, mert a SARS járványra emlékeztetné az ázsiaiakat, ezért Covid-19-nek keresztelte, amit a járvánnyal már javában küzdő világ hallgatólagosan elfogadott. Azt elfelejtette bejegyezni, hogy természetes, vagy művi képződmény, ami azóta is vita tárgya a leendő és jövendő áldozatai között. A születési hely rubrikát pedig rosszul töltötte ki, ugyanis az nem a hivatalossá tett változatban emlegetett Vuhan, hanem az amerikai Fort Detrick katonai víruslabor, amelyben a nemzetközi egyezményeket megsértve biológiai hadviselési eszközökkel kísérleteztek.
A világ egyik legtekintélyesebb tudományos folyóirata, az amerikai Nature az interneten közzétett anyagaiban többször is foglalkozott a tevékenységével, 2015-ben pedig közölte, ennek a labornak sikerült a koronavírust úgy módosítania, hogy emberről emberre terjedjen! E tudományos közlés azonban nemcsak a WHO, hanem a járvánnyal foglalkozó valamennyi politikus figyelmét is mind a mai napig elkerülte. Sőt valakik mindig Vuhant juttatják az eszükbe. Mindezen túl is van még valami, ami nem semmitmondó; éspedig hogy ki a vírus keresztapja. A fort-detricki vírust ugyanis szabadalmaztatták, s az egyik tulajdonosa Bill Gates és felesége Melinda Alapítványa. Gates a szabadalom birtokában, a világjárvány előtt, 2019 októberében, New Yorkban hatvanöt millió áldozatot követelő és súlyos gazdasági válságot kiváltó világméretű koronavírus járvány szimulációs gyakorlatot tartott.
A róla készített videót fel is tették az internetre, mutatva, hogy a davosi találkozókról ismert személyiségek is részt vettek rajta, s ott volt a Kínai Betegségmegelőzési Központ vezérigazgatója is. E tényeket tovább részletezve, az interneten tanulmányok tucatjai konkrétumokkal bizonyítják, hogy Gatesnek köze van a koronavírus világjárványhoz. Több kommentár leleplezi, hogy a 2020 januárjában tartott Davosi Világgazdasági Fórumon a háttérhatalom úgy döntött, elő kell készíteni a világkormány elfogadását, amihez meg kell valósítani az ID2020AGENDA tervet. Eszerint be kell vezetni a bőr alá ültetendő chipet, amelynek tárolnia kell az illető személyes kartotékját, benne az egészségügyi adatait. Ki tagadhatná, hogy e terv elfogadását egy világjárvány uralta vészhelyzet elősegítheti?
Az ötletet Bill Gates is lelkesen népszerűsíti és szerepet akar vállalni benne. Komoly ellenfélre akadt Robert F. Kennedy, a meggyilkolt elnök unokaöccsében, aki mindezek miatt a neoimperializmus egyik vezetőjének nevezte Gatest, aki Indiában, a Fülöp-szigeteken, Kongóban és más afrikai országokban már többször szervezett jótékonykodásnak beállított oltási kampányt, amelyek azonban fogamzás- és nemzésgátlást okoztak, s tömeges halállal jártak, ezért az illetékes kormányok letiltották, sőt Indiában a legfelsőbb bíróság elé került az ügy. A botrányos vizsgálatok nyomán a WHO is kelletlenül elismerte, hogy bizonyos járványbetegségek kirobbanását a Gates oltási programjának egyik vakcinája okozta. Több nemzetközi tanulmány kifejezetten népességcsökkentő akciókkal meg is vádolta Gates és a WHO együttműködését. Az USA-ban már félmillióan írták alá a petíciót, követelve, hogy az elnök indíttasson nyomozást Bill és Melinda Gates ellen az emberiség ellen elkövetett bűneik miatt. Gates azonban akadálytalanul folytathatja tevékenységét, sőt a Facebook társtulajdonos Zuckerberggel együtt támadja Trump elnököt. Volt olyan érdekes mozzanat is, hogy a kínai tv védelmébe vette Gatest. A világjárvány kellős közepén, április 13-án pedig a német tv-ben Merkellel együtt jelent meg és emlékeztetett rá, ő már három évvel ezelőtt figyelmeztetett, hogy világjárvány törhet ki.
A WHO-ra visszatérve, az okkal, ok nélkül Kína-barátnak beállított etióp főigazgatója, bár kezdetben aggasztónak nevezte a helyzetet, megnyugtatta a világot, hogy a koronavírus emberről emberre nem terjed. Sőt a WHO az ellenszerek helyett hosszan felsorolta mi nem nyújt ellene védelmet: antibiotikum, influenza elleni gyógyszerek, fokhagyma, ecet, szeszesital, hideg, stb. Arról is biztosított, hogy világjárványtól sem kell tartani. Ez utóbbit az EU Járványügyi Hivatala is megerősítette. Még akkor is efféle kérdésekkel foglalkoztak, amikor már ezrek vesztették életüket, a napnál is világosabban bizonyítva, hogy nem igaz a főigazgató állítása, miszerint emberről emberre nem terjed. A helyzet súlyosbodása láttán az igazgató március 11-én végül bejelentette, hogy világjárványról van szó, majd március 25-én bizonytalankodó nyilatkozatában elismerte, hogy „egy hónappal, két hónappal ezelőtt lett volna itt a cselekvés ideje”. A WHO azon is erősködött, hogy az elhunytakat nem kell felboncolni, ami ugyancsak kételyeket ébreszt.
A WHO politikai és szakmai felelőssége olyannyira nyilvánvaló, hogy a kivizsgálása elkerülhetetlenné vált. (Annál inkább, mivel a már a sertés- és a madárinfluenzák esetében is a szándékos terjesztés vádja érte a szervezetet, hogy ezzel segítse a vakcinák eladását, azaz növelje a gyógyszermaffia bevételeit). A WHO 194 tagállama – közöttük az Egyesült Államok és Kína – a májusi virtuális közgyűlésén konszenzussal elfogadta az EU által benyújtott határozati javaslatot, hogy független vizsgálat tisztázza eljárását a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban. Az EU képviselője a teljes egység láttán ijedten figyelmeztetett, hogy nem akar bűnbak keresést. Könnyen lehet, a független vizsgálat arra a következtetésre jut, hogy a vírus egy üstökös csóvájának poraival, vagy meteorittal az űrből érkezett. Ezzel mentesül Fort Detrick, Vuhan, Bill Gates, a WHO, mindenki, s a legelégedettebb a háttérhatalom lesz. Annál inkább megtörténhet akár ez is, mivel máris politikai vita lángolt fel a tagállamok között, s meghökkentő, de a fő vitakérdés, hogy a járvány kezelésében a kapitalizmus, vagy a szocializmus mondott-e csődöt.
Hasonló módon tétlenkedett az EU is. Újfent kiderült, ami kezdettől fogva kiérződött: a kereszténységről és az európaiságról lemondó EU nem a saját gazdája. Létrejövetelénél az USA bábáskodott, (még a tiszteltre méltó alapító atyái is élvezték a CIA pénzügyi és politikai támogatását) tevékenységében ennek okán eluralkodtak az amerikai-izraeli érdekek. Az USA-nak már az első világháború előtti évektől az volt a célja, hogy ne kelljen külön tárgyalni minden európai országgal, hanem csak egy európai központtal. Képzeljük el, Sorosnak is mennyivel több időt és pénzt kellene áldozni, ha az EB lekorrumpálása helyett 27 kormánnyal kellene vesződnie, amelyek közül a fele nem is menne lépre. A sokat emlegetett európai egység tartalmilag is az amerikai érdekekhez idomul, a Soros fémjelezte háttérhatalmi politika mögé felsorakozást jelenti. Még az Euro is amerikai találmány, szellemi atyja az amerikai Robert Mundell kapott érte Nobel-díjat. 2015 óta pedig az EU, a saját népeit elárulva, kifejezetten eu-afro-ázsiai unióvá kíván válni, mert a háttérhatalmi érdekek ezt követelik. Az EU elfogadott vezető hatalma sem véletlenül Németország, amely a maga módján tehetetlen, hiszen a mai napig az amerikaiak által megszállt ország, békeszerződés nélkül, vezetői pedig nem a német nép érdekeit képviselik. Mindez magyarázat rá, miért nem tudott az EU egyetlen épkézláb intézkedést foganatosítani a koronavírus tombolása idején. A járvány lecsengőben van, de a márciusban beindított közös lélegeztetőgép beszerzési eljárása ellenére még egyetlen egyet sem sikerült vásárolnia. Ursula von der Leyen, elnézést kérve Olaszországtól az EU segítségének elmulasztása miatt, elismerte, hogy hibás döntések sorozata miatt nem volt képes érdemi és hatékony segítséget nyújtani a tagállamok számára. Arra viszont változatlanul képes volt az EU minden szerve, hogy mindvégig rágalmazza és támadja a saját tagállamait, elsősorban Magyarországot. Már összeszámolhatatlan hányszor és hány fórumán tűzte napirendre álszent módon a jogállamiság állítólagos sérülését, ám a kérdés tárgyalására be sem engedi a magyar képviselőt. Más országok is magukra maradtak. Csak saját politikával, saját erőforrásból, saját rendelkezésekkel tudtak szembeszállni a bevándorlással és a járvánnyal. Az Európa Bizottság, amely 2011 és 2018 között az egészségügyi kiadások szűkítésére szólította fel a tagállamokat, most 37 milliárd eurót szán a járvány elleni harcra, de egyrészt igazságtalanul osztja el, másrészt a bankokon keresztül nyújtja, sőt részükre külön pénzalapot is létrehozott. A kapitalizmus a népekkel fizetteti meg a remélt kilábalás költségeit, s érintetlenül hagyja a nagytőkét. Ma még nem nehéz visszaemlékezni, érdemes is, hogy a KGST sem volt szent, de ilyen hatalmaskodó és lenéző eljárások nem jellemezték.
A NATO az EU-hoz hasonlóan hetekig szinte semmit se tett a járvány ellen. „NATO alapvető feladata a védelem és biztonság biztosítása, ami azt jelenti, hogy elsődleges célja annak garantálása, hogy a koronavírus-járvány okozta egészségügyi krízis ne váljon biztonságot érintő válsággá” – adta tudtunkra Stoltenberg NATO-főtitkár. Április 2-án külügyminiszteri értekezletet tartottak, amely rövid nyilatkozatban üzente a koronavírussal élet-halál küzdelmet folytató népeknek, hogy a NATO biztos támaszuk a bajban. E frázis gyakorlati értelmezését Heiko Maas német külügyminiszter találóan úgy fogalmazta, hogy a NATO nem mentőorvos. Ennek megfelelően a NATO egész idő alatt Irakban szervezte a harcot azok ellen, akik nem az USA-Izrael parancsait, hanem az ország érdekeit szeretnék követni.
Az USA felfrissíti a Németországban tárolt atomfegyvereinek szoftverét. Belgiumban, Olaszországban, Hollandiában és Törökországban. Tovább mozgósította fasizálódó Ukrajnát és Grúziát Oroszország ellen. Újabb amerikai hadihajókat vezényelt a Balti-tengerre és a Fekete-tengerre, és huszonötezerrel növelte az Európában állomásozó katonái számát, hogy „védjék az európai népek biztonságát”. Folytatta Oroszország bekerítését katonai támaszpontokkal, azaz a járvány idején is háborús előkészületeket végzett. Végül a NATO kezdett bekapcsolódni néhány kisegítő feladatba, hangsúlyozva, hogy együttműködik mindenfajta fenyegetés ellen, így „a béke, a biztonság és a demokráciát fenyegető hamis információk leleplezésében.”
Ilyen NATO-ra és EU-ra valójában csak az USA-nak van szüksége, no meg a nem tagállam Izraelnek; a többieknek kényszert jelent. Háttérhatalmi nyomás alatt mindkét szervezet vezetői és vezető szervei nemcsak túllépik a hatásköreiket, hanem alapokmányaik céljairól is lemondtak. Mint a tőkés globalizmus szerves részei, mindezzel biztosítottak bennünket, hogy a következő válsághelyzetben sem tudják majd ellátni legfontosabb feladatukat, tagállamaik állampolgárai életének a biztosítását, sőt nem is ezt tekintik legfőbb feladatuknak.
Nemzetközi szakmai és politikai szervezetek részéről ki tekintené puszta tévedésnek, hogy alábecsülték a világjárvány lehetőségét, hetekig áltatták a világközvéleményt, amivel tömeges halált okoztak, nem is beszélve az általa okozott társadalmi és gazdasági válságról? Tehetetlenkedésük, amit sokan szándékos kivárásnak minősítenek, nagy tiltakozást váltott ki a világban. Trump amerikai elnök meg is vonta a WHO amerikai finanszírozását. Ennek kapcsán magyarázatot követel Merkel német kancellár feltűnő tüsténkedése, hogy az EU-val pótoltassa az így keletkezett pénzügyi hiányt.
Tudatosan, vagy véletlenül, de megtévesztő volt az a kezdeti megalapozatlan, nem tudni, honnan eredő téves tájékoztatás is, hogy a vírus elsősorban a fiatal korosztályokat veszélyezteti. Holott akár van járvány, akár nincs, az idősek önmagában a koruk miatt nagyobb veszélyben vannak, pláne, ha még krónikus betegségük is van. (Vérlázító is, hogy a halálesetek nagy részét a Pesti úti idősek otthona adta, ahol 160 gondozottra 1 ápoló jut, míg a Városház utcában 1 főpolgármesterre 44 tanácsadó, de ez az aránytalanság egyiküknek sem tűnt fel!) A vírus, habár a leggyakoribb organizmus a Földön, virológiai tanulmányok szerint nem élő szervezet, hanem szubmikroszkópikus parazita, nem terjed, hanem terjesztik.
Csak emberi sejtbe jutva kel életre és képes számolatlanul megsokszorozni önmagát. E körülmény még nagyobb gyanúba kever szervezeteket, országokat, hiszen ha nem önmaga terjed, akkor valakik terjesztik, különben nem vált volna napokon belül a világszínpad főszereplőjévé, röpke néhány nap alatt nem terjedt volna el megállíthatatlanul a világban. Elfogadott vélemény, hogy az emberiség globális járvánnyal áll szemben annak köszönhetően, hogy a globalizáció világméretűvé váló felmagasztalt csábító eszközei váltak a vírus legfőbb terjesztőivé, míg az előző járványok ezek hiányában nem is válhattak globálissá. S ha már globális a járvány, úgy illik, hogy legyen globális az ellene intézkedők védőöltözete is: fehér overall, nagy kék keresztcsíkokkal, ahogy láthattuk a legkülönbözőbb országok tv-iben. Újabb elgondolkodtató tény, mert ez csak úgy lehetséges, ha valakik valahol jó előre nagy mennyiségben legyártották annak tudatában, hogy sok országnak sürgősen nagy szüksége lesz rá.
Kinek ne akadna meg a szeme a furcsa fejleményeken, akkor is, ha nehezen találja meg a rájuk illő jelzőt. Jobb híján maradjunk a politikainál. Ami úgy hangzik, hogy az emberiség sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben van, mintsem gondolná. Nem a vírusnak, hanem azoknak, akik érvényes nemzetközi szerződéseket megszegve nemcsak biológiai fegyvereket fejlesztenek, hanem figyelmeztetnek is bennünket, hogy túl sokan vagyunk. Mivel e fenyegetés már évek óta rendszeresen elhangzik, az igazi ellenség nem a vírus, hanem akik mögötte állnak. Naiv óvatlanság eleve elvetni, hogy a vírus mögött nem húzódhat meg az emberiségtől és az emberségtől elidegenült háttérhatalom törekvése a népesség csökkentésére, új világrend kialakítására, nemzetek fölötti világkormány, a maroknyi világelit diktatúrájának létrehozására. Ha ez az eset forog fenn, a háttérhatalom nyilván azzal számolt, hogy ha egyetlen járvány nem is, de kettő-három majd elkerülhetetlenül a majdani világkormány által megkövetelendő fegyelemre a korlátozások elfogadására szoktatja a lakosságot. Következésképpen az emberiség emberhez méltó jövőjének biztosításához a világ előtt minél előbb pontosan megválaszolandó fájdalmas kérdés, hogy egy önmagában élhetetlennek minősített parazita szervezetecske képes lehet-e alig néhány nap alatt tudatosnak, tervszerűnek, mozzanataiban politikusnak tűnő világméretű terjeszkedésre minden emberi segédlet nélkül?
A körvonalazható szereplők
Az emberiség tehát még nem tudja, hogy a létét fenyegető világjárvány természet szülte vak véletlen, avagy ember szervezte művi kísérlet. Létérdeke, hogy ne késlekedjen a bizonyítékok kikényszerítésével azokból, akiknek tudniuk kell a választ. Ehhez őszinte indíttatású és szándékú nemzetközi összefogás szükséges, de ennek létrejötte kétes. A kormányoknak pedig nem mindegy, hogy mi ellen kell megszervezniük a további védekezést. Halaszthatatlan és parancsoló napirenden tartani a kérdést mindaddig, amíg nem kapjuk meg rá a hiteles és bizonyított orvosi választ, amely egyben a politikai is lesz. Ennek fényében helyes, hogy a kormány hangsúlyt helyez elegendő mennyiségű és minőségű védőeszköz beszerzésére és a korlátozások fokozatos feloldásával nem szünteti meg az operatív törzs munkáját.
Ballépés lenne azonban, ha elszigetelten csak magát a járványt vizsgálnánk, felülnénk a tudományos mezbe burkolt megnyugtató leegyszerűsítéseknek, vagy a gátlástalan manipulációs törekvéseknek. Az események rejtélyes kezdete és kitapintható politikai irányvonala emlékeztet korunk negatív világpolitikai fordulatát kikényszerítő 2001. szeptember 11-i eseményre, a Világkereskedelmi Központ (WTC = World Trade Center; az amerikaiak World Trade Conspiracy-ként emlegetik) tornyainak szakképzett lerombolására. A koronavírus járvány talányosságáról sokaknak 9/11 jut az eszébe, magának Andrew Cuomo, New York Állam jelenlegi kormányzójának is.
Nehogy a vírusnak a szakértők által valószínűsített újabb támadása megtéveszthessen bennünket, idézzük fel, hogy a gyalázatos amerikai-izraeli önprovokáció ürügyén az USA-ban villámgyorsan elfogadták az emberi jogokat korlátozó jó előre kidolgozott Hazafias Törvényt (Patriotic Act). Több európai országban, Ausztráliában, Új-Zélandban, ugyanabban az időpontban, ugyanazon módon fogadtak szabadságjogokat korlátozó törvényeket. Majd beindították a nemzetközi terrorizmusellenes háborút, amely mindenekelőtt az olajért folyik, valamint a minderről a figyelmet elterelő világméretű agymosást.
Mindennek okán azóta politikai furcsaságok korát éljük, amelyek rászolgálnak a kétkedő hozzáállásra. Merthogy a szavakban terrorizmusellenes háború a valóságban államközi terrorizmus, ahogy Afganisztán, Irak, Líbia, Szíria elleni amerikai-izraeli agresszió és a következő áldozatnak kiszemelt Irán esetében láthatjuk. Sajnos vezető politikusok, két évtized elteltével sem merik figyelmeztető példaként idézni a világgal aljas módon elhitetett mesét, miszerint bin Laden egy pakisztáni barlangból irányította a WTC elleni, hosszú előkészítést, a legmagasabb szintű mérnöki, katonai, műszaki, közigazgatási tervezést és kivitelezést igénylő műveletet. Nem hiszik, hogy az USA egykori szövetségesét azért kereste évekig halálra, majd végezte ki, mert nem vállalta magára az elkövetést, holott az amerikai-izraeli tettesek fedezésére őt szemelték ki. Laden ráadásul kitartott amellett, hogy az amerikaiaknak ki kell vonulniuk Szaúd-Arábiából és nem szólhatnak bele az ország olajpolitikájába, amit különösen addigi bizalmas partnere Geroge Bush vett nagyon zokon.
Az sem véletlen, hogy a Ladent kivégző katonai osztag röviddel azután helikopter szerencsétlenségben elpusztult. Annak a mintájára, ahogy Kennedy elnököt állítólag lelövő Lee Oswaldot lepuffantó Jack Rubyt is gyorsan eltették láb alól. Vagy Larry P. McDonald volt képviselőt (aki hangoztatta, a bankok a legveszélyesebbek a szabadságra nézve, ezért a pénzkibocsátás jogát el kell venni a FED-től, és vissza kell adni az államnak) azonosító bejelentkezés nélkül a KAL 747-es járaton szovjet légtérbe irányították, ahol le is lőtték. Az összeesküvés-elméletek (conteo) különösen az említett események óta foglalkoztatják a világközvéleményt, mivel a hivatalos változataik a tényeket figyelmen kívül hagyják, fizikai képtelenségeket állítanak, valamint a tanúk gyanús sorozatos meggyilkolásával járnak. A háttérhatalomnak nincsenek ínyére olyanok, akik kényelmetlenül tanúskodnak, vagy nyilatkoznak.
A háttérhatalom önmagukat neokonoknak (neokonzervatívoknak) nevező ügynökei lelkiismeret-furdalás nélkül hajtották végre a 9/11-i tömeggyilkosságot. Még arra sem vették a fáradságot, hogy az azóta született ezernyi leleplezést (könyvek, filmek, tanulmányok és nyilatkozatok, vezető nyugati politikusok állításai, stb.) megpróbálják cáfolni. Ehelyett kényszerítik a világot, hogy fogadja el a Laden mesét, és a világ – tisztelet a nem sok, de növekvő számú kivételnek – ezt megteszi. Ennek okán önvédelemből és az emberiség érdekében legyen szellemi-politikai bátorságunk, hogy a koronavírus járvány kirobbantása, feltűnően hanyag kezelése és a hozzá rendelt pánik- és hisztériakeltő környezetvédelmi, majd járványügyi tömegmanipuláció, valamint egyidejűleg a virtuális életmódra, a digitális pénzügyi intézkedésre kényszerítésünk mögött a bankárkaszt, a világelit hatalomátvételének főpróbáját is feltételezzük. Mindaddig, amíg kézzelfogható tények az ellenkezőjét nem bizonyítják.
Logikus tehát nemcsak a párhuzamba állítás, hanem a koronavírus járványnak 9/11-el azonos politikai vonalba sorolása is, hiszen feltételezendő, hogy ha művi kísérlet volt, akkor ugyanazon, vagy velük politikailag rokonítható háttérhatalmi erők állnak mögötte. Találkozni olyan kommentárral, amely szerint az említett gyanús előkészítő események azt sem zárják ki, hogy a feltételezett összeesküvők elsiették a vírus bevetését, ezért félresikerült. Akár ez történt, akár így tervezett főpróba volt, a világnak komolyan kell vennie azoknak a szakértőknek a véleményét, akik a vírus újabb támadására figyelmeztetnek.
Természetesen, nem zárható ki a véletlen, illetve egy, vagy több állam akciója sem. Kína és az USA egymást tekintik főszereplőnek, felelősnek; fokozódik is közöttük a feszültség. A hangoztatott vélemények azt sugallják, hogy inkább a gyanúsítottak, mintsem az áldozatok kategóriájába esnek. Ám igazán a tények beszélnek. Kína már több ízben vált vírustámadás áldozatává: a sertés-influenza és a madár-influenza felmérhetetlen károkat okozott a sertés- és a szárnyas állományában. Az ember-influenza felett viszont gyors és magabiztos győzelmet aratott, sőt a világ sok országának segített. A kommentárokban egyes üzleti ágazatok is gyanúsítottak között szerepelnek, így az utóbbi időben Bill Gates által boldogított gyógyszeripari maffia, mivel máris többszörös nyereséget zsebelt be. A gyógyszeripari és az 5G maffia feltérképezendő összefüggéseire mutat, hogy Gates alapítványai mindkettőben aktív részesek. A nemzetközi pénzügyi szervezetek sem eshetnek gyanún felül, legalábbis közreműködőként szóba kerülhetnek. Különösen azt látva, hogy a tőzsdéken pénzügyi csúcsok dőltek meg, s egyes részvények szárnyaltak, mások értéküket vesztették.
Az értelmetlen növekedési versenyben felhalmozott árukészletek jelentősen megcsappantak. Ennek tudatában ne önkényesen kinevezett bűnbakokat vádoljunk, ahogy az egymást csodálatosan megértő hazai és nemzetközi ellenzékeink teszik, hanem a meglapuló bűnösöket keressük. Merthogy százmilliók, de lehet, hogy az emberiség sorsa függ tőle, ha megismétlődik, vagy esetleg állandósul, amivel feltűnően fenyegetik máris az emberiséget. A párhuzam ebben is jelen van, ugyanis 9/11 előtt is rendeztek a WTC-tornyokban próbarobbantást, amely alig okozott károkat, sőt játékfilm is készült, amelyben kísértetiesen hasonlóan zajlott le az eset, sőt a sajtó hónapokkal előtte elkezdett „arabterroristázni”. Azaz előkészítették a lakosságot. Tarthatunk hát akár attól is, hogy a vírus legyengített változatával álltunk szemben, s a veszélyesebb mutáció majdhogynem biztosra vett támadása nem magától a vírustól függ, de akkor kitől? Bár ma még arról folyik a vita, hogy természetes képződmény volt-e, ahogy néhány kissé kényszeredettnek tűnő tudományos elemzés állítja, avagy valakik tudatosan rászabadították az emberiségre, amire bőven találunk célzásokat, de a tényszerű bizonyítottság egyelőre hiányzik.
Ehhez előbb arra a nem könnyebb kérdésre kell megtalálni a választ: cui prodest, kinek állt érdekében? Az elemzők többsége, a túlnépesedéstől tartó, a világkormány kikényszerítésére egyre nyíltabban törekvő pénzügyi háttérhatalom céljainak ismeretében, inkább azt gyanítja, afféle megrendezett főpróba volt, amelynek a színpadi jeleneteit kényszer-műkedvelőként maga az emberiség játszotta, a kulisszák mögött pedig a háttérhatalom rejtőzködött.
Az értelmetlen növekedési versenyben felhalmozott árukészletek jelentősen megcsappantak. Ennek tudatában ne önkényesen kinevezett bűnbakokat vádoljunk, ahogy az egymást csodálatosan megértő hazai és nemzetközi ellenzékeink teszik, hanem a meglapuló bűnösöket keressük. Merthogy százmilliók, de lehet, hogy az emberiség sorsa függ tőle, ha megismétlődik, vagy esetleg állandósul, amivel feltűnően fenyegetik máris az emberiséget. A párhuzam ebben is jelen van, ugyanis 9/11 előtt is rendeztek a WTC-tornyokban próbarobbantást, amely alig okozott károkat, sőt játékfilm is készült, amelyben kísértetiesen hasonlóan zajlott le az eset, sőt a sajtó hónapokkal előtte elkezdett „arabterroristázni”. Azaz előkészítették a lakosságot. Tarthatunk hát akár attól is, hogy a vírus legyengített változatával álltunk szemben, s a veszélyesebb mutáció majdhogynem biztosra vett támadása nem magától a vírustól függ, de akkor kitől? Bár ma még arról folyik a vita, hogy természetes képződmény volt-e, ahogy néhány kissé kényszeredettnek tűnő tudományos elemzés állítja, avagy valakik tudatosan rászabadították az emberiségre, amire bőven találunk célzásokat, de a tényszerű bizonyítottság egyelőre hiányzik.
Ehhez előbb arra a nem könnyebb kérdésre kell megtalálni a választ: cui prodest, kinek állt érdekében? Az elemzők többsége, a túlnépesedéstől tartó, a világkormány kikényszerítésére egyre nyíltabban törekvő pénzügyi háttérhatalom céljainak ismeretében, inkább azt gyanítja, afféle megrendezett főpróba volt, amelynek a színpadi jeleneteit kényszer-műkedvelőként maga az emberiség játszotta, a kulisszák mögött pedig a háttérhatalom rejtőzködött.
A háttérhatalom világuralmi céljaihoz kapóra jött a járvány, akkor is, ha semmi köze nem lenne hozzá. A biológiai fegyver gyorsaságával végbement globálissá válását a világot átfogó tőkés globalizáció, mint mindenhová behatoló eszköz segítette elő. Ha pedig bevezetésre kerül a robotokkal is kapcsolatra képes 5G, még könnyebb és teljesebb lesz a központosított ellenőrzés megvalósítása a világ felett. Az 5G telepítésére szinte mindenhol kiadták az engedélyeket (nálunk is) és rohamos ütemben épülnek a sugárzó tornyok, mivel alkatrészei valahol ugyanúgy előre elkészültek, mint a kék keresztcsíkkal ellátott védőruhák. A szemlélődő-gondolkodó emberben e tények láttán keletkezhet olyan benyomás, hogy a Covid-19, az 5G és a SpaceX már bevezette őt a „szép új világrend” korai szakaszába, és „biztonságot” ígér a szabadságjogai megnyirbálásáért és az egészségéért. Örömmel venné, ha hozzáértő embertársai megsemmisítő tényekkel tudnák ezt cáfolni. Az élet és a halál kérdéseiben valamennyien, és mostantól tudatosabb illetékesekké válunk, annak ellenére, hogy a világkormányzásra törekvő háttérhatalom egyre illetéktelenebbeknek szeretne tudni bennünket.
Ám erősödik a fellépés az egészség, az élet védelmében. Joggal, mert az adótornyok betegséget, szerencsétlenséget, halált okozó lopakodó fegyverekké változtathatóak. Angliában és más helyeken a tiltakozók felgyújtják a felállított adótornyokat. Könnyen lehet, ez a sors vár a SpaceX rendszerre, amely 4400 műholdat akar fellőni és párszáz méterenként közvetítő tornyokat építeni, azzal szédítve az embereket, hogy a világ legeldugottabb sarkában is fogható lesz az általa nyújtott ingyenes internet. Ingyenes szolgáltatás a kapitalizmusban? No, ennek lesz nagy ára!
A kormány és a kapitalizmus
Az idézett tények megerősítik, e kérdés oly szervesen összefügg a témakörrel, hogy a helyes megértéséhez nélkülözhetetlen. De lássunk még egy szemléltető példát. Március legelején bevezetésre került az azonnali pénzátutalási rendszer. A tömegtájékoztató eszközök úgy próbálták beállítani, hogy a lakosság örvendezve fogadta, holott a közéletben ez nem volt tapasztalható. Nem is a közember érdeke, hogy mielőbb megszabaduljon pénzétől, hanem a bankoké, hogy a pénz felgyorsított szabad áramlása révén minél előbb náluk kamatozzon. Észre sem vesszük, pedig még e látszólag semleges ránk erőltetett kényelmi kérdésben is a kapitalizmus lényege tükröződik. Érdemes hát körültekintőbben eligazodni e kérdéskörben a járvány szempontjából is. Annál inkább, mivel fonák társadalmi jelenséget élünk át. Biztosan sokan észreveszik, de senki nem hozakodik vele elő. Az előző társadalmi rendszerben a politika, a tömegtájékoztatási eszközök naponta emlékeztették a lakosságot, hogy szocializmusban él.
A rendszerváltásra készülve azonban sem a régi, sem az új pártok, politikusok, tömegtájékoztatási eszközök nem vették rá a fáradságot, hogy figyelmeztessenek bennünket, tőkés társadalomba tartunk vissza. A rendszerváltást követően sem szorgoskodtak annak tudatosításában, hogy megérkeztünk a kapitalizmusba. Negyedik évtizede, hogy elhallgatják az állampolgárok előtt, milyen társadalmi rendszerben élnek. Igaz, nem csinálnak belőle titkot, egyszerűen nem beszélnek róla. Amikor elkerülhetetlen, polgári társadalmat emlegetnek. Az egyetlen kivétel a Munkáspárt, amely szembehelyezkedik a tőkés rendszerrel.
A rendszerváltásra készülve azonban sem a régi, sem az új pártok, politikusok, tömegtájékoztatási eszközök nem vették rá a fáradságot, hogy figyelmeztessenek bennünket, tőkés társadalomba tartunk vissza. A rendszerváltást követően sem szorgoskodtak annak tudatosításában, hogy megérkeztünk a kapitalizmusba. Negyedik évtizede, hogy elhallgatják az állampolgárok előtt, milyen társadalmi rendszerben élnek. Igaz, nem csinálnak belőle titkot, egyszerűen nem beszélnek róla. Amikor elkerülhetetlen, polgári társadalmat emlegetnek. Az egyetlen kivétel a Munkáspárt, amely szembehelyezkedik a tőkés rendszerrel.
Felnőtt nemzedékünk mégis pontosan megfogalmazza, hogy az MSZP-SZDSZ kormányok idején nemzetidegenek uralta vadkapitalizmusban éltünk, minek következményeit hosszú ideig fogjuk nyögni. 2010 óta pedig olyan tőkés rendszerben, amelynek szintén nem vagyunk urai, bár számos kormányzati intézkedés szuverenitásunk védelmére irányul, még ha a tőke diktálta kereteken belül is. Ezért dicsérendő és támogatandó minden hasonló kormányintézkedés. Ha viszont a fiatalabb korosztályokat végigkérdeznék, ők inkább a bűnösként emlegetett múlt rendszert tudnák nevén nevezni, s félő, hogy sokan, kormánypártiak, ellenzékiek egyaránt, a jelen rendszert illetően nem tudnának helyes választ adni. Az oktatástól a tömegtájékoztatáson és a kultúrán át a politikáig mindenhol nemtörődöm módon átsiklanak e kérdésen.
A globalizmus korát élő kapitalizmus vajon miért nem dicsekszik önmagával, mint egykoron a szocializmus? Nincs mivel? Mulasztásnak, hibának minősül-e, véletlen, vagy törvényszerű? Lehet rajta vitatkozgatni, de e tényállásból kell kiindulnunk, akár a kormány politikáját, akár valamely társadalmi jelenséget helyesen akarunk értékelni.
A kapitalizmus lényege a profit féktelen hajszolása, az embernek ember általi kíméletlen kizsákmányolása, a szociális egyenlőtelenség trónra emelése, a népuralom értelmében vett demokrácia csorbítása, vagy hiánya. A közvélemény manipulálását magába foglaló többpárt-rendszer és a választások csak a demokrácia látszatát keltik, eltakarják a kizsákmányolók uralmát. A választót meghagyják hitében, hogy a vezetőit ő választja, de azok politikáját a tőke igényei szabják meg.
Mindezt nemzetközi síkra kivetítve nem állapíthatunk meg mást, mint hogy világbékének a globalizmus korában is ugyanúgy, mint az előző korszakokban, egyetlen akadálya van: a tőke. A munkahelyeket sem a koronavírus számolja fel, ahogy naponta halljuk, hanem a tőke. Olaszországban sem a koronavírus miatt vetődött fel az EU-ból kilépés gondolata, hanem mert a kapitalizmus e súlyos helyzetben is a tőke érdekeit helyezte előtérbe a nemzeti érdekkel szemben. A magyar tőkések, gyáriparosok is a munkások szerzett jogainak visszavonásán gondolkodnak. Mindennek okán az emberek fő követelésévé nem az vált, amit a háttérhatalom a járványtól remélt, azaz hogy kell egy világkormány, hanem hogy az unióktól (EU), a csődöt mondott nemzetközi szervezetektől (főleg az NGO-k, WHO, de maga az ENSZ is) térjünk vissza a nemzetállamokhoz, mert szilárdabb alapot biztosítanak. A háttérhatalom remélte, hogy a válság nyomása alatt könnyűszerrel el lehet fogadtatni olyan új törvényeket és intézkedéseket, amit békeidőkben nem lehetne.
A körülmények nyomása alatt a kormányok rákényszerültek hasonló lépésekre, de sok kormány, így a miénk is, olyan módosításokkal és korlátozó-, vagy ellenintézkedésekkel együtt fogadta el, hogy a közélet minél kevésbé sérüljön. Lehet, maguk a döntéshozók utólag túlzásnak minősítenek egyes intézkedéseket, de nézzük el, mert a következő vírustámadásnál ezek is kevésnek bizonyulhatnak. Az Orbán-kormány bizonyította, hogy szembe mer fordulni az ésszerűtlenségekkel és az igazságtalanságokkal akárhonnan is erednek. A járvány azonban emberéletet fenyegetett és sokféle lehetséges veszélyt jelentett. A kormánynak hasonlíthatatlanul több információja volt a járványról, mint amennyi ebben az írásban szerepel, tudta, hogy nem lehet késlekedni, kockáztatni, hanem a legmesszebbmenőbb biztonságra kell törekednie. Más országokénál gyorsabb, szakszerűbb, felelősebb intézkedései sok életet mentettek meg.
Mindezt nemzetközi síkra kivetítve nem állapíthatunk meg mást, mint hogy világbékének a globalizmus korában is ugyanúgy, mint az előző korszakokban, egyetlen akadálya van: a tőke. A munkahelyeket sem a koronavírus számolja fel, ahogy naponta halljuk, hanem a tőke. Olaszországban sem a koronavírus miatt vetődött fel az EU-ból kilépés gondolata, hanem mert a kapitalizmus e súlyos helyzetben is a tőke érdekeit helyezte előtérbe a nemzeti érdekkel szemben. A magyar tőkések, gyáriparosok is a munkások szerzett jogainak visszavonásán gondolkodnak. Mindennek okán az emberek fő követelésévé nem az vált, amit a háttérhatalom a járványtól remélt, azaz hogy kell egy világkormány, hanem hogy az unióktól (EU), a csődöt mondott nemzetközi szervezetektől (főleg az NGO-k, WHO, de maga az ENSZ is) térjünk vissza a nemzetállamokhoz, mert szilárdabb alapot biztosítanak. A háttérhatalom remélte, hogy a válság nyomása alatt könnyűszerrel el lehet fogadtatni olyan új törvényeket és intézkedéseket, amit békeidőkben nem lehetne.
A körülmények nyomása alatt a kormányok rákényszerültek hasonló lépésekre, de sok kormány, így a miénk is, olyan módosításokkal és korlátozó-, vagy ellenintézkedésekkel együtt fogadta el, hogy a közélet minél kevésbé sérüljön. Lehet, maguk a döntéshozók utólag túlzásnak minősítenek egyes intézkedéseket, de nézzük el, mert a következő vírustámadásnál ezek is kevésnek bizonyulhatnak. Az Orbán-kormány bizonyította, hogy szembe mer fordulni az ésszerűtlenségekkel és az igazságtalanságokkal akárhonnan is erednek. A járvány azonban emberéletet fenyegetett és sokféle lehetséges veszélyt jelentett. A kormánynak hasonlíthatatlanul több információja volt a járványról, mint amennyi ebben az írásban szerepel, tudta, hogy nem lehet késlekedni, kockáztatni, hanem a legmesszebbmenőbb biztonságra kell törekednie. Más országokénál gyorsabb, szakszerűbb, felelősebb intézkedései sok életet mentettek meg.
Mivel az ország szó szerint minden intézménye és lakosa rendkívüli erőfeszítésekre, áldozatokra, anyagi, pszichikai megterhelésre kényszerült, a politikai szemlélet megköveteli, hogy kitérjünk két kategóriára, amelyek mindennek a kivédésében alig, vagy nem is vettek részt, holott az átlagnál jelentősen jobb helyzetben vannak, ezért tőlük elvártunk volna cselekvőbb, áldozatkészebb hozzáállást, amit talán a kormány is elvárt, vagy elvárhatott volna.
A járvány alatti nyomorúságot tetézte, hogy a bankok nyomására visszaszorult a készpénzfizetés, s vele együtt az emberi kapcsolatok. A távmunka és a távoktatás, bármennyire is sikeres, de ugyanebbe az irányba hat. Nőtt a kiszolgáltatottság és a tehetetlenség, felfutott a visszaélésekre alkalmas on-line kereskedelem, vak vásárlásra kényszerülünk a web-áruházakban.
A szükségtelenül növekvő bankszektor egyik legsikeresebb éve 2019 volt. A válsághelyzet azt követelné, hogy szolidaritási adó, segítségnyújtás, vagy más formában komoly részt vállaljon a rendkívüli terhekből. Ehelyett egyszeri adót vetnek ki rá, az adóalap 50 milliárd forint feletti részének 0,19 százaléka mértékben, de a következő öt évben a bankadóból levonva, azt is teljes mértékben visszakapja. Ez nem hangzik áldozatvállalásnak, inkább előrehozott adóbefizetésnek, hiszen gyakorlatilag kölcsönöz. Még jó, hogy nem kamattal kapja vissza. A milliárdosokra és az oligarchákra még ennyi kötelezettség sem hárul, nem is beszélve a multinacionális vállalatokról. Ha nem rájuk, akkor kikre hárulnak végül a hatalmas rendkívüli kiadások? Nos, kapitalizmusban ez költői kérdés. Pedig azt halljuk, hogy minden magyar felelős minden magyarért. A tény pedig az, hogy a válságban felgyorsult a javak újrafelosztása, amit mindenki megérez a saját bőrén. A bankok nagy többsége nem az országaikkal, hanem a háttérhatalommal fonódott össze. Kulcsszerepük jelentős korlátozása elengedhetetlen a háttérhatalmi törekvések meggátolásához.
A szükségtelenül növekvő bankszektor egyik legsikeresebb éve 2019 volt. A válsághelyzet azt követelné, hogy szolidaritási adó, segítségnyújtás, vagy más formában komoly részt vállaljon a rendkívüli terhekből. Ehelyett egyszeri adót vetnek ki rá, az adóalap 50 milliárd forint feletti részének 0,19 százaléka mértékben, de a következő öt évben a bankadóból levonva, azt is teljes mértékben visszakapja. Ez nem hangzik áldozatvállalásnak, inkább előrehozott adóbefizetésnek, hiszen gyakorlatilag kölcsönöz. Még jó, hogy nem kamattal kapja vissza. A milliárdosokra és az oligarchákra még ennyi kötelezettség sem hárul, nem is beszélve a multinacionális vállalatokról. Ha nem rájuk, akkor kikre hárulnak végül a hatalmas rendkívüli kiadások? Nos, kapitalizmusban ez költői kérdés. Pedig azt halljuk, hogy minden magyar felelős minden magyarért. A tény pedig az, hogy a válságban felgyorsult a javak újrafelosztása, amit mindenki megérez a saját bőrén. A bankok nagy többsége nem az országaikkal, hanem a háttérhatalommal fonódott össze. Kulcsszerepük jelentős korlátozása elengedhetetlen a háttérhatalmi törekvések meggátolásához.
A másik elmarasztalható kategória a háttérhatalom-féleséget alkotó, előjogokat élvező, mind több hatalmat követelő, mindig hangos, Izraellel álmodó nemzetidegenek. Viccnek szokták szánni, de nekik tényleg mindenről az antiszemitizmus jut az eszükbe. Bizonygatják is, hogy a koronavírusban is az volt a rossz, hogy felerősödött az antiszemitizmus világszerte. Akaratlanul rá is tapintanak az okára. "A Covid-19-világjárvány kezdete óta jelentősen erősödnek azok a vádak, amelyek szerint a zsidók - egyénenként és kollektíven - állnak a vírus terjedése mögött, vagy legalábbis közvetlenül profitálnak belőle" - panaszkodott Móse Kantor, az Európai Zsidó Kongresszus elnöke. Szövetségesre találtak Antonio Guterres ENSZ-főtitkárban, aki a koronavírus elleni harc helyett arra figyelmeztettet, hogy világjárvány "gyűlölet, idegengyűlölet, bűnbakkeresés és rémhírterjesztés áradatát indította el". Nálunk a karantén ellenére elérték, hogy Izraelből rituális sakterek (metszők) érkezhessenek Budapestre, annak ürügyén, hogy az EMIH által működtetett kóser vágóhidakon (Innen látják el kóser hússal az európai zsidóságot) szükség van rájuk. Izraeli lapok, Nyugathoz csatlakozva, továbbra is támadták a magyar kormány intézkedéseit. A közfórumokon bosszúszomjasan drukkoltak a vírusnak, hogy elkapja a palesztin hatóság vezetőjét. Tehát, ahogy a történelem során mindvégig, az ő magatartásuk miatt növekedett az antiszemitizmus. Mégis elvárják, hogy a hatóságok az ő elképzeléseik és érdekeik szerint alakítsanak mindent, bele is szólnak mindenbe, mindig tartják a markukat, ám a járvány alatt nem tolakodtak a segítségnyújtásban.
Milyen szolidaritást tanúsított az agyondédelgetett EMIH, vagy az antiszemitizmussal vádaskodó, és helyreigazítást ezúttal is követelő Mazsihisz, vagy a magyarokat feljelentgető TEV? Jellemzően nem került a szemünk elé semmi hír róla, hogy bármilyen segítséget felajánlottak volna.
Ha növekszik az antiszemitizmus, fő okai között az is szerepel, hogy az elemzések szerint a háttérhatalmat háromszáz család alkotja, nagyrészük filoszemita, vagy zsidó, amit egyébként önmaguk sem tartanak titokban. Az általuk bevezetett kamatrabszolgaság rendszerével fosztották ki az országokat. Tulajdonképpen az eltelő időt fizettetik meg, holott az idő mindenkié, azaz senkinek nem a tulajdona. E fondorlat polgárjogot nyert a tőkés társadalomban, senki nem meri megkérdőjelezni. Vérszemet kapva, az elmúlt években az ugyancsak senki tulajdonát nem képező levegőt bocsátották áruba CO2 kvóták formájában.
Elhitetik, hogy az állítólagos globális felmelegedés oka maga az ember, miközben a nagytőke gyárai, erőművei, járművei ontják a széndioxidot. Ezt harsogtatják a megvásárolt tömegtájékoztatási eszközökkel. A klímahisztéria nyilvánvalóan irányított tudatmanipuláció, akárcsak egyéb világpánikok. Szerencsénkre határozott, megalapozott tudományos és politikai ellenállás alakult ki vele szemben (Nem a politikusok, hanem a józan közvélemény és a hozzáértő szakemberek részéről).
A zavart csitri Greta Thunberget is bevetették, hogy „helyre tegyék” az értelmetlenkedő emberiséget. Szomorú, de alig akadt politikus, aki nem alázkodott meg az eszelős manipulált bakfis előtt. Van der Leyen, az EB újdonsült elnökasszonya, akkor vesztette el kevéske tekintélyét, amikor megalázkodóan gardírozta Grétácskát az EU-ban. Május közepén az amerikai CNN négy szakértőt hallgatott meg a koronavírus-járvány kapcsán, köztük Gretát. Szerepeltetése még Amerikában is felháborodást váltott ki. Pedig a háttérhatalom kis boszorkája el sem árulta, amit rajta kívül még senki nem tud, hogy neki sikerült megfertőznie magát a koronavírust is. Világpolitikai szerepeltetését viccnek vehetjük, de ha eltűrjük a hasonló ostobaságokat, nem lesz nehéz dolguk a világkormány létrehozásával sem.
Elhitetik, hogy az állítólagos globális felmelegedés oka maga az ember, miközben a nagytőke gyárai, erőművei, járművei ontják a széndioxidot. Ezt harsogtatják a megvásárolt tömegtájékoztatási eszközökkel. A klímahisztéria nyilvánvalóan irányított tudatmanipuláció, akárcsak egyéb világpánikok. Szerencsénkre határozott, megalapozott tudományos és politikai ellenállás alakult ki vele szemben (Nem a politikusok, hanem a józan közvélemény és a hozzáértő szakemberek részéről).
A zavart csitri Greta Thunberget is bevetették, hogy „helyre tegyék” az értelmetlenkedő emberiséget. Szomorú, de alig akadt politikus, aki nem alázkodott meg az eszelős manipulált bakfis előtt. Van der Leyen, az EB újdonsült elnökasszonya, akkor vesztette el kevéske tekintélyét, amikor megalázkodóan gardírozta Grétácskát az EU-ban. Május közepén az amerikai CNN négy szakértőt hallgatott meg a koronavírus-járvány kapcsán, köztük Gretát. Szerepeltetése még Amerikában is felháborodást váltott ki. Pedig a háttérhatalom kis boszorkája el sem árulta, amit rajta kívül még senki nem tud, hogy neki sikerült megfertőznie magát a koronavírust is. Világpolitikai szerepeltetését viccnek vehetjük, de ha eltűrjük a hasonló ostobaságokat, nem lesz nehéz dolguk a világkormány létrehozásával sem.
A világjárványra visszatérve, ha valóban a háttérhatalom főpróbája volt, fontos tekintetekben a visszájára fordult, ellen-főpróbává vált. Az emberiség azzal nyert, hogy a halál sorsformáló együttműködésre sarkalta az embereket, kormányokat, országokat, s a jelek szerint jól vizsgáztak. Kényszerűen főpróbává vált azok számára, akik nemcsak sikeresen megvívták a harcot a koronavírussal, hanem meg is nyerik a háttérhatalommal szemben: a nemzetállamok számára. Összefogásuk, kölcsönös segítségnyújtásuk, szolidaritásuk elindult globalizmus ellenessé válás irányában. Ha kitartanak, ők írják a történelmet, nem a járvány, nem a mögötte álló háttérhatalom.
Magyarország az elmúlt évtizedben végzett teremtő munkájáért a kiérdemelt koronát várta, ám kényszerűen a megsemmisítés koronavírusával kellett szembenéznie. Kormányunk megértette, hogy az államnak minden eszközzel küzdenie kell a járvány ellen, mert a nyomában járó emberi és anyagi pusztítás megingathatja a társadalmat. Meggyőző bizonyíték gyanánt elmélázgathattunk közismert mondásunkon, miszerint „Jobb félni, mint megijedni!”
Ha valaki nem fél valami fenyegetőtől, viszont megijed, amikor beüt, rosszabbul jár, mintha félt volna, azaz felkészült volna rá. Az olaszok, az osztrák síparadicsomban bulizók, s a svédek sem féltek, sajnálatosan nyögik is a következményeket. Ha kormányunk sem készült volna fel, és nem készített volna fel bennünket, nem ment volna elébe a várható fejleményeknek, sokkal súlyosabb következményei lettek volna nálunk is. Jól tette, hogy „félt”, így amikor fellángolt a járvány, nem kellett megijednie; neki sem, nekünk sem. Még méltánylandóbb, hogy a globális érdekek szolgálatának nem ment elébe, nem ragadt le a fontos egészségügyi területnél sem, hanem előrelátóan eleve együtt kezelte a járvány után elkerülhetetlenül felmerülő létfontosságú gazdasági, pénzügyi, szociális, munkaügyi kérdésekkel.
Ha valaki nem fél valami fenyegetőtől, viszont megijed, amikor beüt, rosszabbul jár, mintha félt volna, azaz felkészült volna rá. Az olaszok, az osztrák síparadicsomban bulizók, s a svédek sem féltek, sajnálatosan nyögik is a következményeket. Ha kormányunk sem készült volna fel, és nem készített volna fel bennünket, nem ment volna elébe a várható fejleményeknek, sokkal súlyosabb következményei lettek volna nálunk is. Jól tette, hogy „félt”, így amikor fellángolt a járvány, nem kellett megijednie; neki sem, nekünk sem. Még méltánylandóbb, hogy a globális érdekek szolgálatának nem ment elébe, nem ragadt le a fontos egészségügyi területnél sem, hanem előrelátóan eleve együtt kezelte a járvány után elkerülhetetlenül felmerülő létfontosságú gazdasági, pénzügyi, szociális, munkaügyi kérdésekkel.
Az ellenzék viszont megijedt, de szégyenszemre az sem a vírustól, hanem annak láttán, hogy a kormány nem ijedt meg. Pedig legfőbb ideje, hogy attól ijedjen meg, amitől igazán félnie kell: a nemzetellenes gondolkodásmódjától, a rikácsoló amazonjaiktól, a Clinton család mutatványait utánozni iparkodó „rém rendes család” téveszméitől és tévelygéseitől. A szűk párt-, faji, vagy más szempont által vezéreltek politikája abban áll, hogy a halál elleni harcról, de minden más létfontosságú kérdésről is elvonják a kormány figyelmét, erejét, akadályokat gördítsenek elé, ordító hazugságokat és a legaljasabb rágalmakat terjesszék róla a világban. Az egykori MSZP-s belügyminiszter, Lamperth Mónika azon aggódott, hogy Orbánnak az idősek elpusztítása a célja, azon belül is azoké, akik nem az ő köreihez tartoznak. „Nem akarom elhinni, hogy így van… de sajnos kizárni sem tudom” válaszolta az ezt firtató kérdésre. Ha viszont Szarvas Koppány Bendegúztól, a Momentum józsefvárosi önkormányzati képviselőjétől függene, leszámolásra hajlanának, ahogy a közösségi oldalán ki is mondja: „Járványkezelés Fidesz módra.
Nehéz erre szalonképesen reagálni, inkább csak úgy fogalmazok: megdolgoznak a fiúk a lámpavasért.” Az „Ez a lényeg” címet viselő szennyoldal „Hírszerkesztője” nem marad el tőle: „Tetszenek érteni: egy tömeggyilkossal állunk szemben. Ma Magyarországon, a járvány leple alatt, népirtás zajlik. Húsz év! Életfogytiglan! Kötél!”
A nemzetellenes és nemzetidegen ellenzékiek tehát, hogy nem vitában és vitával akarják megoldani a szembenállást. Hogy ezek csak szavak? Igen, de a történelemből tudjuk, a szavak megvalósulásra törekednek. Rémüljünk meg hát, de ne a szavaiktól, hanem annak biztos tudatától, hogy ha az emberséges, de szigorú elégtételvételt ezúttal is elmulasztjuk, azzal fegyvertelenné és hiteltelenné tesszük önmagunkat. A demokratikus közélet megköveteli, vessünk véget annak, hogy felelősségre vonás nélkül lehessen dobálódzni fals szavakkal, hamis vádakkal, gyilkosságra uszítással, faji jellegű bírósági ítéletekkel. A nemzet, amely saját érdekeit nem védi, biztos halálra van ítélve. Akkor később már csak annyit tud majd tenni, mint a Titanic, amikor nekiütközött a jéghegynek: világgá kiáltani, hogy Tititi-tátátá-tititi!
Nehéz erre szalonképesen reagálni, inkább csak úgy fogalmazok: megdolgoznak a fiúk a lámpavasért.” Az „Ez a lényeg” címet viselő szennyoldal „Hírszerkesztője” nem marad el tőle: „Tetszenek érteni: egy tömeggyilkossal állunk szemben. Ma Magyarországon, a járvány leple alatt, népirtás zajlik. Húsz év! Életfogytiglan! Kötél!”
A nemzetellenes és nemzetidegen ellenzékiek tehát, hogy nem vitában és vitával akarják megoldani a szembenállást. Hogy ezek csak szavak? Igen, de a történelemből tudjuk, a szavak megvalósulásra törekednek. Rémüljünk meg hát, de ne a szavaiktól, hanem annak biztos tudatától, hogy ha az emberséges, de szigorú elégtételvételt ezúttal is elmulasztjuk, azzal fegyvertelenné és hiteltelenné tesszük önmagunkat. A demokratikus közélet megköveteli, vessünk véget annak, hogy felelősségre vonás nélkül lehessen dobálódzni fals szavakkal, hamis vádakkal, gyilkosságra uszítással, faji jellegű bírósági ítéletekkel. A nemzet, amely saját érdekeit nem védi, biztos halálra van ítélve. Akkor később már csak annyit tud majd tenni, mint a Titanic, amikor nekiütközött a jéghegynek: világgá kiáltani, hogy Tititi-tátátá-tititi!
A járvány utáni teendők közé parancsoló tehát besorolni a régebben beígért elégtételvételt, a nyilvános politikai és jogi felelősségre vonást, de addig is meg kell találni a módját, hogy az önmagukat ellenséggé nyilvánító ellenzékiek a fröcsögő amazonjaikkal, Karácsony Gergellyel, pártfogóival és pártfogoltjaival együtt mielőbb ingyen szájmaszkot, s mellé szájkosarat és kényszerzubbonyt is kapjanak, s úgy masírozzanak a történelmi karanténba egyszer s mindenkorra. És érje már végre valami magyaros szó a szemlőhegyi ház elejét is, mert a brüsszeli áldemokrácia szabályainak szigorú betartása mellett euroszó biztos nem éri továbbra sem.
A nyelv- és fülsértően „endzsiónak” (NGO) nevezett, feltűnően megszaporodott és aktivizálódott Nem Kormányközi Szervezetek nagy része, különösen az Amnesty International, a Helsinki Bizottság, TASSZ és mások a Soros nevével fémjelzett világméretűvé vált háttérhatalmi bűnszervezet eszközei. Bizonyítja ezt, hogy (akárcsak az ellenzék) miközben támogatták az iszlám migrációt, képmutatóan tagadták, hogy az egyáltalán létezik. Most sem titkolják, hogy a koronavírus mellett állnak, s hogy nekik a magyar ember élete nem drága. Hosszú ideje folyó magyarellenes tevékenységük a legkomolyabb nemzetbiztonsági kockázatot jelenti, rég ideje helyükre tenni őket is. Budapest megkérdőjelezendő elvesztése láttán ne gondoljuk, hogy az idő mindig nekünk dolgozik.
Sem az ellenzék állításai, sem az esetleges átmeneti melléfogások egy pillanatra nem vonják kétségbe kormányunk nemzetpolitikai és járványellenes intézkedéseinek helyességét.
A kormány azt tette, amit kellett. Az egészségünkért folytatott harca, amihez orvosainkban, ápolóinkban, a lakosság döntő többségében elkötelezett szövetségesekre talált, kiegészült a nemzetállamért, nemzeti önazonosságunkért vívott küzdelmével. Képes volt a helyén kezelni, ellensúlyozni a nemzetellenes és nemzetidegen ellenzék által támasztott hazai és nemzetközi akadályokat is.
Vitathatatlanul tőkés ország tőkés kormányáról van szó, de társadalmi felelősséget tanúsított, olyan szociális intézkedéseket is hozott, amelyeket sok tőkés kormány nem vállalt. E tettek tükrében a választók politikai leckéje, hogy 2022-es választáskor se felejtsék a kormány felelős és sikeres harcát. S egyben az ellenzéki vezetők hosszú ideje folyó nemzetellenességéért, árulásaiért, hazai és nemzetközi gazemberségéiért se ingadozzanak elégtételt venni a szavazófülkében.
A kormány azt tette, amit kellett. Az egészségünkért folytatott harca, amihez orvosainkban, ápolóinkban, a lakosság döntő többségében elkötelezett szövetségesekre talált, kiegészült a nemzetállamért, nemzeti önazonosságunkért vívott küzdelmével. Képes volt a helyén kezelni, ellensúlyozni a nemzetellenes és nemzetidegen ellenzék által támasztott hazai és nemzetközi akadályokat is.
Vitathatatlanul tőkés ország tőkés kormányáról van szó, de társadalmi felelősséget tanúsított, olyan szociális intézkedéseket is hozott, amelyeket sok tőkés kormány nem vállalt. E tettek tükrében a választók politikai leckéje, hogy 2022-es választáskor se felejtsék a kormány felelős és sikeres harcát. S egyben az ellenzéki vezetők hosszú ideje folyó nemzetellenességéért, árulásaiért, hazai és nemzetközi gazemberségéiért se ingadozzanak elégtételt venni a szavazófülkében.
A választói tettek annál inkább időszerűvé, sürgetővé és lehetségessé váltak, mert a világpolitikai fejlemények hatása alatt nemzetközileg is egyre inkább elismerik, hogy a pénzügyi háttérhatalom által uralkodónak szánt és mindennek (a vírusoknak is) a korlátlan szabad áramlását világkultusszá felfújó egyre embertelenebb neoliberális világrend gyengítéséhez számos nemzetközi tényező mellett az illiberális, unortodox nemzeti politikánk is kétségtelenül kezdeményezően hozzájárult. Világosabbá váltak teendőink a világban és házunk táján, de azzal is számolnunk kell, hogy szaporodni és nehezedni fognak. Ám nincs indok (elfogadható oka sem volt soha) a nemzetidegen nyomulás és uralom előtti megalázkodó eljárásra. Ellenkezőleg, a magyar megmaradás parancsára ingadozás nélkül történelempolitikai szemlélettel további késlekedés nélkül hozzá kell látni a felszámolásához.
Korunk szelleme
Kormányunknak a világhelyzet és a hazai követelmények szerint végrehajtott szükséges és – annak ellenére, hogy mindent lehetetlen volt előrelátni – sikeres intézkedései megnyugtatták a kétharmados választókat, s felbőszítették a nemzetellenes és nemzetidegen ellenzéket. Az egymásnak ellentmondó állásfoglalásaik azonban egyaránt arra mutatnak, hogy jó irányban haladtunk. Ám senki sem lehet biztos abban, hogy az emberiség jó irányba tart. Folytatódik az intézményesített államközi terror, a megfoghatatlan örök ellenség üldözése, aki állítólag mindig pont abban az országban bujkál, ahol az adott pillanatban az amerikai-izraeli érdekek összpontosulnak. Folyik Oroszország katonai bekerítése, s nagyon rossz előjel, hogy ebbe Magyarországot is egyre inkább belekényszerítik. A kínai-amerikai szembenállás váratlan súlyos fordulatokat vehet.
Az EU-tól és a NATO-tól semmi jót nem várhatunk. Változatlanul fenyeget a migráns invázióként nevezett, s ezzel a veszélyét alábecsülő iszlám hódítás. A koronavírus járvány eddigi fejleményei nem tisztázták a fő kérdéseket, de rávilágítottak fontos politikai körülményekre, betájolták a szó legszorosabb értelmében létfontosságú tisztázó vizsgálat irányvonalait. Az átmeneti helyzetkép elemzéseiben vannak zavaró, hamis elemek is. Nem is lehet másként, amíg az alapvető okozati összefüggéseket és tényeket nem ismerjük a maguk valóságában. Az eddig kitapinthatóakat pedig egyaránt be lehet állítani úgy, hogy „C” a felelős, de úgy is, hogy „D”. Ám ha az összefüggések leleplező váddá is állnának össze valamelyikük ellen, akkor sem lehetünk biztosak benne, hogy ő a fő bűnös. Nem kizárható, inkább feltételezendő, hogy mögötte áll a rejtőzködő háttérhatalmi „A”, vagy „B”. A koronavírus ellen vívjuk a csatát, ám nem a vírus támadta meg az emberiséget, ő csak eszköz, de mivel halálos, a harcot mindenekelőtt ellene kellett megnyernünk.
Megbújhatott mögötte a háttérhatalmi összeesküvés. Utal erre a világszerte ismétlődő figyelmeztetés, hogy lesz a járványnak második hulláma, vagy hosszú időre velünk maradhat. Politikailag ez úgy értelmezhető, hogy valakik zsarolói pozícióba mesterkedhették magukat, s bármikor rászabadíthatják a vírus veszedelmesebb mutációját az ellenségesnek tekintett országokra, hogy térdre kényszerítsék őket. Ezért parancsoló világosan és egyértelműen kideríteni, kivel hányadán állunk. Akárkik alkotják a gyáva háttérhatalmat, önmagunk felett mondanánk ki a halálos ítéletet, ha lemondanánk az igazság kiderítéséről.
Az EU-tól és a NATO-tól semmi jót nem várhatunk. Változatlanul fenyeget a migráns invázióként nevezett, s ezzel a veszélyét alábecsülő iszlám hódítás. A koronavírus járvány eddigi fejleményei nem tisztázták a fő kérdéseket, de rávilágítottak fontos politikai körülményekre, betájolták a szó legszorosabb értelmében létfontosságú tisztázó vizsgálat irányvonalait. Az átmeneti helyzetkép elemzéseiben vannak zavaró, hamis elemek is. Nem is lehet másként, amíg az alapvető okozati összefüggéseket és tényeket nem ismerjük a maguk valóságában. Az eddig kitapinthatóakat pedig egyaránt be lehet állítani úgy, hogy „C” a felelős, de úgy is, hogy „D”. Ám ha az összefüggések leleplező váddá is állnának össze valamelyikük ellen, akkor sem lehetünk biztosak benne, hogy ő a fő bűnös. Nem kizárható, inkább feltételezendő, hogy mögötte áll a rejtőzködő háttérhatalmi „A”, vagy „B”. A koronavírus ellen vívjuk a csatát, ám nem a vírus támadta meg az emberiséget, ő csak eszköz, de mivel halálos, a harcot mindenekelőtt ellene kellett megnyernünk.
Megbújhatott mögötte a háttérhatalmi összeesküvés. Utal erre a világszerte ismétlődő figyelmeztetés, hogy lesz a járványnak második hulláma, vagy hosszú időre velünk maradhat. Politikailag ez úgy értelmezhető, hogy valakik zsarolói pozícióba mesterkedhették magukat, s bármikor rászabadíthatják a vírus veszedelmesebb mutációját az ellenségesnek tekintett országokra, hogy térdre kényszerítsék őket. Ezért parancsoló világosan és egyértelműen kideríteni, kivel hányadán állunk. Akárkik alkotják a gyáva háttérhatalmat, önmagunk felett mondanánk ki a halálos ítéletet, ha lemondanánk az igazság kiderítéséről.
Nem lenne politikus összeesküvést vélni mindenhol, de ahol van, ott meg kell látni és nevezni. Biztosra vehetjük, hogy nem csak az történt, amit láttunk, és amiről tájékoztattak bennünket. Ha a háttérhatalom a ludas, számára a gazdasági-pénzügyi fejlemények legalább azonos értékűek, ha nem fontosabbak, mint az egészségügyiek. Politikai hiba visszariadni attól, hogy szalonképtelenné teszik az összeesküvés szó kimondását is, igyekeznek lejáratni azokat, akik mernek rá utalni. E hosszú ideje alább nem hagyó kampány éppen az összeesküvés létének közvetett bizonyítéka. Az összeesküvés nem tabu, hiszen nem más, mint érdekszövetség közös cél elérésére, ami mindig is jellemezte az emberi történelmet.
A szabadkőművesektől a Davosi értekezleteken, 9/11-en, az UFO dezinformáción, a titkosításokon, a Soros-féle népvándoroltatáson át az EU vezetésének Magyarország elleni támadásáig sokminden ide sorolható. Így a szemünk előtt zajló, az Obama és Clinton család, az FBI és az Igazságügy-minisztérium – a „mély állam” – puccskísérlete Trump ellen, minek során még azzal a képtelenséggel is megvádolták, hogy Oroszország segítette elő a választási győzelmét. Korunkra tehát nem is az összeesküvés-elmélet, hanem az egyre nyíltabb összeesküvés-gyakorlat a jellemző. Mégis sokan az összeesküvés kifejezéstől viszolyognak, ami mutatja, nem eredménytelen a háttérhatalom szolgálatában álló fősodor sajtó lejárató kampánya.
Szellemi igénytelenségre próbál nevelni bennünket. Vajon mi másért támadná oly hevesen mindazokat, akik a háttérhatalom közismert világpolitikai törekvéseire utaló tények alapján feltételezik, hogy nagy valószínűséggel világméretű összeesküvéssel állunk szemben. Az ismeretlenségben lapító érintettek lakájsajtójukkal álhírnek minősíttetik és tagadtatják e tényeket, s támadtatják mindazokat, akik a tényeknek hisznek. Azonnal bevetik az álhírrel vádaskodást, ha valaki a fősodor tömegtájékoztatási eszközök által bebeszéltektől eltérőt állít. Ráerősít erre, hogy több országban már nemcsak politikailag ítélik el, hanem feltűnő szorgalommal bírságolják, sőt büntetik az „álhíreket” terjesztőket. Tagadhatatlanul terjesztik a világban a vélemény-diktatúrát előkészítő hamis tudatot, ellenséges elemek tudatosan terjesztenek valótlanságokat, akikkel szemben el kell járni. Ám az öncenzúrát elutasítókkal, a szellemileg bátrakkal szembeni büntetőeljárás önkényes és jogellenes, ugyanis egyetlen állam jogrendjében sincs megfogalmazva, hogy mi minősül álhírnek.
A szociális katasztrófával és más súlyos problémákkal terhelt helyzetben történelmi fontosságú a nemzet és a kormány egysége. A válsághelyzet hozzásegített bennünket, hogy határozottabban legyünk ennek tudatában fent és lent egyaránt. Különösen abban a sajnálatos helyzetben, hogy az ellenzék nagy része nemzetellenes politikát folytat úgy itthon, mint a nemzetközi szervezetekben. Sajnos, a tömegtájékoztató eszközök jó része a kezükben van, a másik része pedig visszafogottan tudósít róluk, rágalmazó vezetőiket, rikácsoló amazonjaikat pedig a demokrácia nevében naponta szerepeltetik. Pedig Mészáros Lőrinc egymilliárd forintja és Dobrev Klára húsz szájmaszkja példáján és számos hasonló eseten szemléltetően bemutathatták volna, ki kész igazán segíteni embertársain. A gender-mentes férfi-női egyenjogúság mellett kitartva, az ellenzéki amazonok (a Soros-féle hazai és nemzetközi érzékenyítő tréningek éltanúlói) eddigi „teljesítménye” láttán bizonyossággal állítható, hogy az anyaság, mint főfoglalkozás jót tenne nekik személyesen, de közéletünknek is.
Nemcsak nem lehet az ellenzékre számítani bajok, válságok esetén, hanem azzal a sajnálatos hallatlan körülménnyel kell számolni, hogy nyíltan összeesküdnek ellenségeinkkel. Ezt kellene végre bírságolni és büntetni, nem pedig udvariasan bocsánatkérésre felszólítgatni őket. Akik bocsánatukért esedeznek, azt vegyék már észre, hogy miért tagadják meg elemi emberi és állampolgári kötelezettségeiket? Két alapvető oka bizonyosan van, amelyek között nehéz sorrendiséget felállítani. A háttérhatalom (tényszerűen láthatjuk, esetükben Soros György) lefizeti őket, azaz pénzért, és mert meggyőződésből is nemzet- és magyarellenesek. Esete válogatja, bőven akadnak faji és egyéb okok is.
Állampolgároktól az intézményeken át a kormányig mindenkinek körültekintőbben kell állást foglalnia, eljárnia és elemezni a helyzetet. Annak az eshetőségét sem szabad elvetni, hogy az ember- és nemzetellenes háttérhatalmi törekvésekkel szemben a nemzetállamok is szövetkezhetnek. A globális vírus ellen globális antivírus szükséges. Mi több, efféle ellen-összeesküvés kívánatos is. Az elemzett események, ellentmondásaikkal és érthetetlenségeikkel együtt beállíthatóak akár ilyen vonalba is. Igaz, ez még az élénk fantáziájú neoliberális fórumokon sem merült fel, így e szellemi torna az olvasóra hárul. Azt viszont bárki megfigyelheti, hogy sok ország, köztük nagyhatalmak, fordul szembe a főleg amerikai-izraeli tengelyre épülő világuralmi törekvésekkel.
A világközvélemény egyre kritikusabban figyeli mesterkedéseiket. Mi sem vagyunk magunkra utalva, hiszen mindezek mellett a V4-ek és néhány más ország támogatásában bízhatunk. A nemzetközi helyzet érettnek látszik rá, hogy az emberiség megálljt parancsoljon az önmagukat mindenhatónak képzelőknek.
A változások szelét érezve, világszerte hangoztatják, hogy a járvány után minden más lesz. A közembertől a politológusokon át a Pápáig, ki reménykedve, ki fogadkozva, ki óvatlanul mondja. Ösztönösen igazat adunk nekik, pedig nem mondanak elég útbaigazítót. Egyrészt nem lesz minden más; sokminden, köztük a háttérhatalom és az ellenzék szándékai azonosak maradnak. Másrészt, lesz, ami csak módosul. Nekünk viszont jelentősen változnunk kell. Fennen ki kell mondanunk, s meg kell követelnünk, hogy minden emberségesebbé váljon, megfontoltan kidolgozni ennek útját és megingathatatlanul tenni is érte, függetlenül attól, hogy mit mond róla az ellenzék, a nemzetidegenek, vagy Brüsszel. Mi az utóbbi évtizedben egy kis tőkés ország lehetőségeihez képest jó és javuló és önállósuló úton haladtunk. Most tegyünk meg minél szélesebb közösségben minden tőlünk telhetőt, hogy a jelen írás mottójául választott, a kor szellemében fogant, nyelvileg, gondolatilag egyaránt gyönyörű versszak értelmében új világot teremtsünk, „emberszépet, nagyszerűt”.
* A szerző nyugalmazott nagykövet, közíró
*****
Gazdag László
ILLEGÁLIS MIGRÁCIÓ: IDEJE SZIGORÍTANI!
Strasbourg-i székhelyű Európai Bíróság nevetséges ítéletet hozott két afgán és két iráni ILLEGÁLIS határsértő ügyében: jogsértő a magyar hatóságok eljárása, miszerint ez a négy határsértő (tehát: TÖRVÉNYSÉRTŐ) külföldi egyén nem tartható erőszakkal a tranzitzónában. Mint tudjuk, a tranzitzóna; ahová határőrizeteseink kötelesek illedelmesen visszakísérni az elfogott illegális határsértőket, akár huszadszor is; Szerbia felé nyitott. Ugyanakkor Szerbia, szerintem nagyon helyesen a maga szempontjából, nem fogadja vissza őket újabban. Ezért tényleg de facto fogva tartássá változott a tranzitzónában tartása az illegális határsértőknek. A probléma nem olyan vészes, egyszerűen tartanunk kell magunkat ahhoz az Európai Unióra is vonatkozó alapelvhez, hogy a nemzeti Alkotmánybíróságok bármelyik nemzetközi törvényt, így bármelyik uniós jogszabályt is alkotmányellenesnek nyilváníthatnak!
Én már évek óta javaslom ezeknek a tranzitzónáknak a megszüntetését, ezekre semmi szükség! Ma már nagyon jól tudjuk, hogy az illegális határsértőknek a 99 százaléka nem menekült, hanem egyszerűen a jobb élet reményében keltek útra, vagy egy részük egyenesen rossz szándékkal érkezik. Különös módon a nagy „menekülésben” elhagyják a papírjaikat, de azért laptopjuk, mobiltelefonjuk, sőt, kifejezetten okostelefonjuk van, mint ahogy pénzük is. Csak az embercsempészeknek 8-10 ezer eurót fizetnek fejenként, és persze amíg idáig eljutnak addig is meg kell élniük valamiből. A nagy részük január elsején született, jelentősen fiatalabbnak mondják magukat, mint amilyen idősek valójában, NGO szervezetek készítik föl őket már jó előre részletesen arra is, hogy mit mondjanak, pontosabban, hogy mit hazudjanak.
Tételezzük föl, hogy keverednek közéjük valódi menekültek! Nos, ők is átcsörtetnek öt-hat határon, többnyire szintén illegálisan, olyan országokon csatangolnak át, amelyek mindegyike biztonságos országnak tekinthető. Amennyiben hazánkhoz akarnak menekültstátuszért, védelemért folyamodni, vagy csak egyszerűen itt letelepedni, úgy lehetőségük van a legális utat bejárni, bármelyik tranzitországban az ottani magyar külképviseleti szervnél benyújthatják eme kérelmüket, az igazoló papírjaikkal együtt. Nem kell ehhez idejönniük a magyar határig, és főként semmi szükség rá, hogy megkíséreljék az illegális határátlépést. Hát ezért kellene bezárni a tranzitzónákat! Az illegális törvénysértő határsértőket egyszerűen azonnal át kell toloncolni oda, ahonnan érkeztek!
A bűncselekményt büntetni kell!
A másik dolog, amit szintén évek óta szorgalmazok az, hogy az illegális határsértőket, mint törvénysértőket, meg kell büntetni! Pénzbírságra: ezer euróra! Így visszatérülne valamennyi a határőrizetre fordított költségekből, ha már az Európai Unió intézményei, így a Brüsszeli Bizottság e téren nem hajlandó segíteni, holott mi egész Európa határait védjük, a schengeni határokat főleg. Másrészt ezzel szoktatnánk le az illegális határsértőket arról, hogy a mi határainknál próbálkozzanak. Ez megint a határőrizetre fordított kiadásokat csökkentené.
A másik büntetés az ország területéről történő ötéves kitiltás kell hogy legyen: aki illegálisan lépi át a határt, az öt évig legálisan sem jöhet. Ez egyébként az Egyesült Államokban az eljárás minden Mexikó felől érkező határsértővel szemben.
Bevallom őszintén, hogy nem is értem, miért nem lépi meg ezt a két dolgot a magyar kormány, mi tartja ettől vissza? Szavakban, a retorika szintjén gyakran olyan elszántak, határozottak vagyunk, miért nem lehet következeteseknek lennünk a tettek szintjén is?
Muszlimok tömeges integrációjának kérdése
Japánban, és újabban Ausztráliában is a muzulmán vallású letelepedni szándékozóktól eleve megtagadják ezt a kérelmet! Nem véletlenül! Ma már egyértelműen bizonyított, hogy muszlimokat nagy tömegben nem lehet semmilyen más kultúrában integrálni, mert nem is akarnak integrálódni, a Korán erre kötelezi őket! Számukra a saria Allahtól kapott törvény, hogy jön ahhoz az európai ember, hogy a parlamentjei által saját törvényeket hoz? Szaúd-Arábia alkotmánya például maga a Korán. Egy hithű muszlim számára a Louvre kincsei, az antik és reneszánsz szobrok, festmények, de még egy korpusz is a falon, mind szörnyű blaszfémia (istenkáromlás), hiszen az iszlám tiltja az emberábrázolást, illetve tagadja Jézus isteni mivoltát. Ne dugjuk a homokba a fejünket, muzulmánok tömeges beáramlására, letelepedésére a mi kultúránkban semmi szükség! Éljünk a muszlim országokkal, népekkel békében, normális kapcsolatokat fenntartva, de kellő távolságban!
*****
Átláthatatlanok
Eddig felfedezetlen, és még meg nem határozott problémát vetett fel a Kaleta Gábor -féle pedofil ügy, de nem a szenzáció okán, hanem az államigazgatás és törvényalkotás hiányossága miatt.
Az úgynevezett rendszerváltás, vagyis 1990 előtti időkben az esetlegesen ilyen és hasonló, vagy más ügyek nem igen játszottak komoly szerepet, mivel a „megbízhatóság” egy teljesen speciális feltételrendszeren keresztül érvényesült.
Ez a feltételrendszer a párthoz való lojalitáson alapult, amelynek folyamán az illetőt nem csak a kommunista eszméhez való elkötelezettség, hanem egyéb szempontok szerint is figyelemmel kísérték szinte egész életén át. Ha valamilyen posztra kinevezett személy komoly, „hibát”, vagy bűnt követett el, akkor csendben eltávolították a posztjáról. Ha azonban a nyilvánosság előtt dekonspirálódott a helyzet, akkor esetlegesen ugyan bírósági eljárás is indulhatott ellene, de gondosan ügyeltek mindig arra, hogy a „mi kutyánk kölyke” az illető!
Hogy a felügyelet az igen szoros volt, az abból is látható, illetve köztudomású az a tény, hogy a KGB felügyelete nem csak a HM, BM és a Külügy, de a magyar titkosszolgálatokra is kiterjedt.
Ez a Belovai ügy kapcsán az általa írt könyvből is kiderült, hogy amikor a nyugatiak által telepített atomaknazárat a magyar felderítés felderítette, akkor a KGB nemes egyszerűséggel az információkat eltulajdonítva, utasította a magyar szolgálatokat a felderítés folytatására, miközben ez az országnak több millió dollárjába került.
Vagy egy másik egyszerű példa, ha egy katonát sorozáskor a BM karhatalmi alakulatához akartak behívni akkor egy mély, komplett környezettanulmányt készítettek róla, de olyan szinten, hogy még a házmestert és a környezetében lakókat is kikérdezték a személy múltjáról! Az ilyen és ehhez hasonló okok azok, amik miatt a kiválasztott emberek átvilágítása szinte folyamatos volt.
1990 után ez azonban megszűnt, illetve érthetetlen módon fellazult. Természetesen azt nem lehet mondani, hogy ma nincs átvilágítás, hiszen van egy A, B és C típusú ellenőrzési rendszer, amelyik működik is, de a szakemberek pontosan tudják, hogy komoly joghézagok vannak a rendszerben. A jogi és a szolgálatok szakemberei viszont a 90-óta tartó folyamatos politikai háborúban képtelenek, vagy nem mernek a feltételrendszereken módosítani, a kor rendszeréhez megfelelően igazítani.
A mai kor talán legnagyobb jellemzője, hogy olyan mérhetetlen a politikai táborok közötti bizalmatlanság, amely már-már szinte mérgezi a levegőt. Ennek az írásnak most nem célja ezen okoknak a taglalása, de látni kell, hogy a rendszerváltáskor kialakult kettős politikai térerő, amely élesen szembeáll egymással, képtelen az alapvető nemzetbiztonsági kérdéseket a pártpolitika fölé helyezni. Ezt a tényt e sorok írója is megtapasztalta, amikor 2002 és 2010 között beléptetvén a Fehér Házba, illetve a Parlament épületébe az őr beütve a személyi adatokat a képernyő tónusa pirosra váltott, jelezve a szigorúbb ellenőrzési eljárást.
Mindez történt annak ellenére, hogy az FKGP Honvédelmi és Nemzetbiztonsági Kabinet tagjaként (1995-től), majd az FKGP megszűnése után a KDNP HNSZB tagjaként, nem valószínű, hogy rászorultam erre a megkülönböztetett figyelemre. Az ilyen ügyek is mutatják, hogy a szolgálatok működése és a jog között komoly eltérés lehetséges!
A szolgálatok jelzéseiben nem mindig a szakmai érvek szerint döntenek egyes politikai pártok, vannak amikor ezt felülírja a pártpolitikai érdek.
Teljesen kaotikus az, hogy bizonyos extra magas beosztásokba olyan személyek is kerülhetnek, akiknek a háttere tartalmaz kockázati elemeket. Ilyenre volt már példa, hiszen a Magyar Nemzeti Bank vezetője egy ország pénzügyi stabilizálásáért felelős és itt bizony volt olyan személy aki kettős állampolgár volt és amely akár komoly kockázati elemeket is rejthetett és ezt a felelős politikai kör is tudta!!
A pontosabb megértéshez például egészen furcsán nézne ki a helyzet, ha a hírszerzés, vagy az elhárítás vezetője egy magyar román, vagy egy magyar orosz kettős állampolgár lenne, de még az sem igen lenne javallt ha netán más nemzetiségű felesége lenne! Ugyan így van a külügyi képviseletek vezetőivel is, hiszen olyan információk birtokában vannak, amely súlyos károkat okozhat az országnak, akár hosszú ideig is.
A Kaleta-ügyben is az a legfőbb probléma, hogy ma sem lehet pontosan tudni, hogy történt e behatolási kísérlet, mert azért olyan naivnak nem szabad lenni, hogy bármely idegen szolgálat (akár baráti, akár ellenséges), ha talál egy rést, akkor azt ne próbálná meg kihasználni. Jó lenne eljutni legalább odáig, hogy a nemzetbiztonsági és honvédelmi kérdések kikerüljenek a napi politikai csaták mezejéről és az ország érdekeit tartanák szem előtt.
Lehet, hogy ez egy naiv kívánság főleg akkor, ha egy, vagy két párt nem csak gondolatban, hanem cselekedetben is eljut addig a pontig (a nemzet árulásban), hogy a külföldön élő magyar kisebbségek helyett az elnyomó többséget támogatja és ezt nem is szégyenli!
Cs. Szabó Béla
a KDNP HNSZB volt tagja
Eddig felfedezetlen, és még meg nem határozott problémát vetett fel a Kaleta Gábor -féle pedofil ügy, de nem a szenzáció okán, hanem az államigazgatás és törvényalkotás hiányossága miatt.
Az úgynevezett rendszerváltás, vagyis 1990 előtti időkben az esetlegesen ilyen és hasonló, vagy más ügyek nem igen játszottak komoly szerepet, mivel a „megbízhatóság” egy teljesen speciális feltételrendszeren keresztül érvényesült.
Ez a feltételrendszer a párthoz való lojalitáson alapult, amelynek folyamán az illetőt nem csak a kommunista eszméhez való elkötelezettség, hanem egyéb szempontok szerint is figyelemmel kísérték szinte egész életén át. Ha valamilyen posztra kinevezett személy komoly, „hibát”, vagy bűnt követett el, akkor csendben eltávolították a posztjáról. Ha azonban a nyilvánosság előtt dekonspirálódott a helyzet, akkor esetlegesen ugyan bírósági eljárás is indulhatott ellene, de gondosan ügyeltek mindig arra, hogy a „mi kutyánk kölyke” az illető!
Hogy a felügyelet az igen szoros volt, az abból is látható, illetve köztudomású az a tény, hogy a KGB felügyelete nem csak a HM, BM és a Külügy, de a magyar titkosszolgálatokra is kiterjedt.
Ez a Belovai ügy kapcsán az általa írt könyvből is kiderült, hogy amikor a nyugatiak által telepített atomaknazárat a magyar felderítés felderítette, akkor a KGB nemes egyszerűséggel az információkat eltulajdonítva, utasította a magyar szolgálatokat a felderítés folytatására, miközben ez az országnak több millió dollárjába került.
Vagy egy másik egyszerű példa, ha egy katonát sorozáskor a BM karhatalmi alakulatához akartak behívni akkor egy mély, komplett környezettanulmányt készítettek róla, de olyan szinten, hogy még a házmestert és a környezetében lakókat is kikérdezték a személy múltjáról! Az ilyen és ehhez hasonló okok azok, amik miatt a kiválasztott emberek átvilágítása szinte folyamatos volt.
1990 után ez azonban megszűnt, illetve érthetetlen módon fellazult. Természetesen azt nem lehet mondani, hogy ma nincs átvilágítás, hiszen van egy A, B és C típusú ellenőrzési rendszer, amelyik működik is, de a szakemberek pontosan tudják, hogy komoly joghézagok vannak a rendszerben. A jogi és a szolgálatok szakemberei viszont a 90-óta tartó folyamatos politikai háborúban képtelenek, vagy nem mernek a feltételrendszereken módosítani, a kor rendszeréhez megfelelően igazítani.
A mai kor talán legnagyobb jellemzője, hogy olyan mérhetetlen a politikai táborok közötti bizalmatlanság, amely már-már szinte mérgezi a levegőt. Ennek az írásnak most nem célja ezen okoknak a taglalása, de látni kell, hogy a rendszerváltáskor kialakult kettős politikai térerő, amely élesen szembeáll egymással, képtelen az alapvető nemzetbiztonsági kérdéseket a pártpolitika fölé helyezni. Ezt a tényt e sorok írója is megtapasztalta, amikor 2002 és 2010 között beléptetvén a Fehér Házba, illetve a Parlament épületébe az őr beütve a személyi adatokat a képernyő tónusa pirosra váltott, jelezve a szigorúbb ellenőrzési eljárást.
Mindez történt annak ellenére, hogy az FKGP Honvédelmi és Nemzetbiztonsági Kabinet tagjaként (1995-től), majd az FKGP megszűnése után a KDNP HNSZB tagjaként, nem valószínű, hogy rászorultam erre a megkülönböztetett figyelemre. Az ilyen ügyek is mutatják, hogy a szolgálatok működése és a jog között komoly eltérés lehetséges!
A szolgálatok jelzéseiben nem mindig a szakmai érvek szerint döntenek egyes politikai pártok, vannak amikor ezt felülírja a pártpolitikai érdek.
Teljesen kaotikus az, hogy bizonyos extra magas beosztásokba olyan személyek is kerülhetnek, akiknek a háttere tartalmaz kockázati elemeket. Ilyenre volt már példa, hiszen a Magyar Nemzeti Bank vezetője egy ország pénzügyi stabilizálásáért felelős és itt bizony volt olyan személy aki kettős állampolgár volt és amely akár komoly kockázati elemeket is rejthetett és ezt a felelős politikai kör is tudta!!
A pontosabb megértéshez például egészen furcsán nézne ki a helyzet, ha a hírszerzés, vagy az elhárítás vezetője egy magyar román, vagy egy magyar orosz kettős állampolgár lenne, de még az sem igen lenne javallt ha netán más nemzetiségű felesége lenne! Ugyan így van a külügyi képviseletek vezetőivel is, hiszen olyan információk birtokában vannak, amely súlyos károkat okozhat az országnak, akár hosszú ideig is.
A Kaleta-ügyben is az a legfőbb probléma, hogy ma sem lehet pontosan tudni, hogy történt e behatolási kísérlet, mert azért olyan naivnak nem szabad lenni, hogy bármely idegen szolgálat (akár baráti, akár ellenséges), ha talál egy rést, akkor azt ne próbálná meg kihasználni. Jó lenne eljutni legalább odáig, hogy a nemzetbiztonsági és honvédelmi kérdések kikerüljenek a napi politikai csaták mezejéről és az ország érdekeit tartanák szem előtt.
Lehet, hogy ez egy naiv kívánság főleg akkor, ha egy, vagy két párt nem csak gondolatban, hanem cselekedetben is eljut addig a pontig (a nemzet árulásban), hogy a külföldön élő magyar kisebbségek helyett az elnyomó többséget támogatja és ezt nem is szégyenli!
Cs. Szabó Béla
a KDNP HNSZB volt tagja
*****
EURÓPA VÁLASZÚTHOZ ÉRKEZETT
Gyermekkoromban, az ötvenes évek elején minden este imádkoztam azért, hogy létrejöjjön az Európai Egyesült Államok. Hogy honnan vettem ezt az ötletet, nem tudom, azzal sem voltam tisztában, hogy akkor ez mivel járt volna, de Rákosi diktatúrájában mindenki a csodált Nyugatra vágyott.
A lelkesedés szinte változatlan intenzitással kitartott a rendszerváltozásig, az egyre gyakrabban tapasztalt negatív benyomások ellenére.
A piacaink lerohanása, a sok embernek tisztességes munkát adó iparágak (texlilipar cukoripar, élelmiszeripar stb. gátlástalan felvásárlása - gazdasági hazaárulók becstelen közreműködésével -, majd lelkiismeretlen megsemmisítése…) a nyugati partnerek lekezelő magatartása, a kötelező kulturális kánon erőltetése még elviselhető ellenérzéseket keltett bennem, amelyeket kompenzált a javuló gazdasági, tudományos és kulturális teljesítmény, a jogállam, az intézményi stabilitás iránt érzett tisztelet.
Az első figyelmeztetés akkor jött, amikor kiderült, hogy az új európai alkotmány vehemens viták után sem tesz említést az unió keresztény gyökereiről. (Ne legyen félreértés: nem a vallásos hitről van itt szó, hanem egy olyan koherens értékrendről, amelynek lényegi eleme a becsület , mások tisztelete, a humánum stb.).
Ezzel Európa zárójelbe tette a múltját, amelyben a jelen sikerei is gyökereznek. Ma már szomorúan kell megállapítani, hogy a kontinensen nincs közös eszme, amely összeköt, amelyért érdemes élni és meghalni. Csak az egyén számít, a társadalom egyszemélyes csoportokra esett szét, a mesterségesen létrehozott szakmai, fogyasztói, jogvédő és más csoportok nem képesek átvenni a korábbi családi és nemzeti közösségek szerepét. Hiába harsog a fülünkbe a reklámszöveg: „Minden csak érted van!”, hamar kiderül, hogy nem ránk, inkább a pénzünkre vagy a manipulált szavazatunkra ácsingóznak.
Bomlik a család. A melegházasság törvénybe iktatása nem azért ejt kétségbe, mert erőszakkal meg akarom változtatni mások szexuális irányultságát, hanem azért, mert ez pofon a családnak.
Azt sem tudjuk, hogy fiúk vagyunk-e vagy lányok. Nem meglepő, hogy pár éve, amikor egy szakállas énekesnő nyerte az európai dalfesztivált, egyik hetilapunkban Európa elrablása felirattal jelent meg az arcképe a címlapon.
Az egyre jobban erőre kapó önzés is hozzájárul ahhoz, hogy ma már a családok kétharmada felbomlik, kevés a gyermek. Akik mégis megszülettek, nélkülözik az érzelmi biztonságot, nagyon sokan kizárólag az anyagi javakban keresik a boldogságot. Persze ezekből keveseknek sokkal több jut, mint a többségnek, megállíthatatlanul nőnek a vagyoni különbségek, ami nehezen csillapítható frusztrációhoz vezet.
A családi közösségek gyengülése miatt idős korukra sokan maradnak egyedül, ha megbetegszenek, még pénzért sem ápolják őket. A mai ember retteg a szenvedéstől, ehelyett sokan inkább az önkéntes halált választják. Akik az eutanáziát is törvényesítik, nem gondolnak arra, hogy hol van a megállás. Van-e a mai európai ember olyan erkölcsi magaslaton, hogy dönteni tudjon életről és halálról?
A család válságát elmélyíti az erőltetett gendertudatosság. Amikor néhány éve egy konferencián előre akartam engedni egyik nőkollégámat, nem fogadta el az udvariasnak szánt gesztust, mondván, hogy ne diszkrimináljam, őt nem különbözteti meg semmi a férfiaktól. A nők egy része mindenáron a férfiak fizikai teljesítményét akarja utánozni, netán meg is haladni. Eljött a női ketrecharcosok ideje, akik a filléres akciófilmekben éppúgy csépelik gonosz ellenfelüket, mint férfi társaik.
Eközben elsikkadnak a valódi női jó tulajdonságok, az egyenjogúság túlzott hangsúlyozása tulajdonképpen ugyanolyan maszkulin értékrendet támogat, ami ellen lázadna.
Mindent maga alá gyűr a politikai korrektség (ami nem mellesleg egy egzakt módon nem definiálható, önkényesen és akár rosszhiszeműen értelmezhető fogalom). A kötelező jó ízlés számonkéréséből mára az lett, hogy belefojtják véleményét a hivatalos kánonnal szemben másként gondolkodóba, rosszabb esetben intellektuálisan ki is végzik. Néhány éve történt, hogy egy Nobel-díjas tudós azt nyilatkozta egyeteme újságjának nőnemű kollégáiról, hogy ha nem sikerül nekik egy-egy kísérlet, bizony elsírják magukat.
Hisztérikus gyűlöletkampányt indítottak ellene, el kellett hagynia a munkahelyét, most a Távol-Keleten dolgozik.
Kezd megvalósulni Orwell víziója, az újbeszél nem tűri például az olyan mesefigurákat, mint Fekete Péter – a holland krampusz –, de rossz felhangjuk van a cigány és a néger szavaknak is. Frank Füredi Angliában élő magyar származású szociológus hívja fel a figyelmet arra, hogy fokozatosan kiszorul az oktatásból a világháború előtti történelem. Szégyellni kell, le kell tagadni, sőt el kell törölni a múltat, mert csak a jelen számít.
Bomlik a nemzet Nyugat-Európában.
Elmélyült filozófusok mutatták ki, hogy az emberi közösségek eme legnagyobbika nem tartható fenn, sőt egyenesen káros, mert a szocialisták által pontatlanul fasizmusnak nevezett nemzetiszocializmus megalapozását szolgálta és szolgálhatja a jövőben. Egy német baloldali politikus odáig ment a nemzet „meghaladásában”, hogy leírta: olyan szépirodalmi műveket, művészfilmeket fogad boldogan, amelyekben németeket ölnek.(Őrület!!!)
A török származású(!) német(!) integrációs államtitkár nyilvánosan kijelentette, hogy német kultúra nem létezik, legfeljebb a nyelv tartja össze ezt a széteső tákolmányt. A választási kampányban a mindenkinek megfelelni kívánó kancellárjelölt figyelemre méltónak nevezte a megállapítást.
Az egyre jobban kirajzolódó bomlásnak meg is vannak a következményei. Nincs a természet rendje szerinti normális reprodukcióhoz elegendő létszámú gyermek, az európai emberből kihalt az ősi ösztön, amely az utódok létrehozására irányul. Ez sokaknak csak azért baj, mert nincs elég munkaerő, nincs elég ember, aki a piszkos munkát kevés pénzért elvégzi.
A megoldást a hivatalos, politikai korrekt álláspont szerint a migráció jelenti. Valaha viruló kereszténységünktől gyökeresen különböző civilizációk gyermekei áramlanak tömegesen a kontinensre. Ők hisznek valamiben, ha ez nem is a kereszténységet átható, krisztusi szeretet.
Megvetően szemlélik a hedonista nyugati embert, nem kívánják átvenni szekularizált szemléletét, kialakítják egyre növekvő, saját közösségeiket, ahol még a befogadó (megszállandó?!) ország nyelvét sem beszélik.
A migránsok beözönlését követő terrorcselekmények, erőszakos megnyilvánulások csak a jéghegy csúcsát jelentik, az igazi veszély majd a század végén lesz mindenki számára világos. Ahogyan Michel Houellebecq francia író Behódolás című regényében jövendöli: ha többségbe kerülnek, átveszik a hatalmat. Azt már én teszem hozzá: akkor jaj a liberális, hedonista életformának, vége a női egyenjogú-ságnak.
A mai Európa nem az, amiért gyermekkoromban imádkoztam. Mégis, ha összehasonlítjuk hazánk állapotát a nyugati országokéval, bizony irigykedve tekintünk rájuk, mert majd minden vonatkozásban elmaradunk az ottani, áhított színvonaltól. Az elmúlt évek számtalan eredménye sem tudott változtatni azon, hogy szegényebbek vagyunk, gyengébb az infrastruktúránk, nem vagyunk eléggé egészségesek, kívánnivalók vannak az oktatással, a közigazgatással, a természeti tőkével és bizony a közbizalommal kapcsolatban is.
Egy dologban azonban nemhogy lemaradunk, hanem élen is állunk: szemben az öngyűlölő hangadókkal, mi meg akarunk maradni. A család és a nemzet összeköt minket a szemben álló politikai vélemények ellenére, jobb- és baloldali emberek egyaránt örülnek az itt-ott elért magyar sikereknek, és szeretnék, ha utódaink száz meg száz év múlva is magyarul beszélnének a Kárpát-medencében. Ha viszonylag szegények is vagyunk, sokszor úgy érezzük, hogy az ág is húz minket, mégis van jövőnk!
Dr. Náray-Szabó Gábor akadémikus, egyetemi tanár
a Professzorok Batthyány Körének elnöke
*****
Cs. Szabó Béla közíró
Világpolitika 2020
Az év kellően nagy bizonytalansággal/bizonytalanságokkal kezdődött, aminek úgy tűnik még nincs vége. Talán a külpolitikában legkeményebb esemény, ami szinte mindenkit meglepett, az az iráni katonai vezető likvidálása volt, amely megrendítette a világ vezető politikusait és tényezőit. Nem önmagában az, ahogy levadásznak valakit, -hisz erre talán ez a legjobb szó – hanem az, hogy egy háborúban nem álló állam deklarált vezetőjét.
Akinek a státusa önmagában védett, egy harmadik ország területén pedig még inkább!
Nem lenne semmi probléma, ha az ISIS, a HAMASZ, vagy más szélsőséges arab terrorszervezet vezetőjével tették volna ezt, amelyek háborúban állnak a fél világgal. Azonban ez az eset már más nyugati állam vezetőinek is túl sok volt, hisz ha ez a gyakorlat jogot nyer a világpolitikában, a nemzetközi jogban, diplomácia mezsgyéjén, akkor az beláthatatlan folyamatokat indíthat el a világban.
A történelemben persze van sok érdekes esemény, amely szinte kísértetiesen hasonló példákat mutat, de olyan nem igen, amelyben - nem háborús felek között – szinte kilövési engedélyt ad egy másik ország felső vezetőjére. Elmondható tehát, hogy Donald Trump nagyot tévedett !
De valójában ő tévedett e??
Először is vizsgáljuk meg az indokokat, amelyre hivatkoznak és amelyek nem mások mint „terror szervezetek támogatása bizonyos arab térségekben”, amelyek szemben állnak az amerikai érdekekkel. De milyen érdekek is ezek?
Azokkal az amerikai érdekekkel(!?), amelyek kimondva/kimondatlanul, de hamis okok alapján (vegyi fegyverek, atom fegyverkezési kutatások) indultak meg és így lett Irakból egy megszállt ország. Vagy milyen amerikai érdek az, az „arab tavasz” fedőnevű mozgalom(?), ahol egyes források, talán nem véletlenül, magát a CIA-t látják a ködfoszlányokban.
Az az arab tavasz, amely szétrombolta az észak-afrikai államokat, valamint a Földközi tengeri arab államok államszervezetét és infrastruktúráját. Az az arab tavasz, amely letarolni látszik Európát a migrációs válsággal és így szinte kést szorít az európai társadalom és a gazdaság torkának.
Hacsak, hacsak nem ez volt a cél!
Vagy talán egy előre eltervezett akció sorozatról lenne szó??
Itt rögtön láthatóvá válik az az érdek ellentét (milyen finoman is fogalmaztam meg a dollár ezer milliárdokat!!), amely a térségben szembe állítja a feleket.
Ha minden állami vezető, amely állama ellen más országok vezetői áskálódnak, vagy netán összeesküvést szőnek, vagy azt vélik, hogy ármánykodást szőnek és azt megtorolhatják, akkor a nemzetközi jogot, úgy ahogy van ki lehetne dobni a kukába, hiszen csak politikai retorika kérdése az egész, amit bárki úgy forgat/forgathat ki ahogy akar.
Sokan megkérdőjelezik, hogy ez a döntés egyáltalán Trump ötlete volt e, hiszen mint köztudott egy-egy Fehérház-i döntés 12-14 szakértő és tisztviselő tanácsaival kerül elfogadásra.
Érthetetlen, hogy milyen logika alapján hagyták ki a külpolitikai számításból Kínát, és Oroszországot? Pontosan tudható volt, hogy ez komoly háborús kockázatot jelentett, még akkor is ha valaki nem jól ismeri az arab „mélylélektant”, hiszen Kína és Irán kapcsolata az energia és a hadi beszerzések miatt meglehetősen erős. Egy komoly háborús konfliktus esetén (ha az USA megtámadja Iránt) akkor Kína veheti ezt a nemzetbiztonsági érdekeinek a súlyos megsértéseként, amely arra ösztönzi Kínát, hogy Irán segítségére siessen. Az ezek utáni eszkaláció (az Oroszok belépésével) már csak hab lenne a háborúk tortáján.
Hogy történelmi példával is alátámasszuk érveinket a Japánok Amerika elleni háborújának egyik mozgató rugója az volt, hogy az USA megtagadta az olaj és más nyersanyagok szállítását Japánnak.
A konklúzió tehát: érthetetlen miképpen vétettek azok a külpolitikai elemzők ekkora fatális hibát, amikor erre a kalandra rábólintottak?
Csak a rend kedvéért minden nagyhatalom használja befolyásolásra a titkosszolgálatát! Így az USA , Anglia, Franciaország, Oroszország és Kína is legalább 80-90 éve veti be a saját érdekeinek érvényesítési szándékával a CIA-t, MI 6-t, DGSI-t, vagy a KGB-t (FSB). Olykor, mint azt a Vietnámi háborúkból már pontosan tudható, még játékszabályok (ha egyáltalán vannak ilyenek) sem igen érdeklik az adott hatalom vezetőjét, csak és kizárólag az eredmény.
Hogy még érzékletesebben vázoljam fel a kérdést, a világ 30 éve alaposan megváltozott ! 1990 után az USA egyedül maradt mint világhatalom, azonban ez mára már megváltozni látszik. A világ ügyeibe mások is beleszólást követelnek, mert meg van hozzá az erejük és az igényük.
Kína
A világhálón keringő információk alapján pontosan látható, hogy Kína katonai potenciálja hatalmasat lépet előre. Ma már minőségi szárazföldi alakulatok és légierő áll a Kína-i vezetők rendelkezésére. Gondoljunk bele abba is, hogy ez az ország legalább 30-35 szeres mennyiségi fölényben van az USA-val szemben, és már a minőségi mutatók különbsége sem olyan nagy, mint azt sokan ma gondolnák !
Az utolsó 3-4 évben a haditengerészet, amely a kínai haderő eddig egyetlen fejletlen fegyverneme, erőteljes fejlesztésnek indult és várhatóan 4-5 éven belül már nem lesz elhanyagolható erejű és mértékű. A fejlődés a polgári élet minden területén tapasztalható, példának okáért a világban található 300 km/óra sebességű vasúthálózatoknak a 70 %-a Kínában van, nem beszélve arról a tényezőről, hogy a munkaerő kapacitás és nem utolsósorban tudás, amely a vezetés rendelkezésére áll. Látni kell azt is, hogy a Kínai hírszerzőszolgálatoknak szinte végtelen rezidens állhat a rendelkezésre szinte az egész világon szétszóródott kínaiak élnek . Ilyennel talán csak a Harmadik Birodalom és a CIA büszkélkedhetett.
Oroszország
Az Orosz medve amely eddig a mély álmát aludta(!?), mára megállította a gazdasági zuhanást, sőt úgy tűnik, hogy mind gazdaságilag mind társadalmilag fejlődésnek indult! Kétségtelen tény, hogy az olajbevételek jelentősen hozzájárultak a konszolidációhoz, de a tulajdonviszonyok átalakítása is beindította a fejlődést.
Ezt bizonyítja az a tény is, hogy egy olyan technikai fölényt harcolt ki a rakéta harcászati fegyvernem területén, amely az egész világot szó szerint meglepte. Meg kell említeni az új légvédelmi rendszereket, amely szintén kiváló színvonalú, hiszen egy sor ország vásárolt belőle, nem utolsósorban Törökország!
Ahogy a hírekből kitűnt Európa sem örült Trump elnök döntésének, hiszen a vén kontinens kirívóan érdekelt a nyugalomban, a feszültségmentes világban, mert a gazdasági fejlődés a vezető európai országokban inogni látszik. Egyedül a kelet-európai országok fejlődése töretlen, de ez is csak addig, ameddig utol nem érik a nyugati gazdasági színvonalat.
Végső konklúzióként: érthetetlen a külpolitikában Trump-i kapkodás, hiszen nem csak USA-nak vannak immár külpolitikai érdekei, hanem jelentkezett két aspiráns is. Az egyik (Oroszország) aki már jelen is van Szíriában és úgy látszik ezt a jelenlétet hosszabb időre tervezi.
A másik (Kína) akinek viszont, létérdeke az Iráni olaj, de oly annyira, hogy ennek kockáztatása, vagy elvesztése akár beláthatatlan következményeket is okozhat. Ezeket a szempontokat mára már az Egyesült Államok nem kerülheti meg, ha békét akar!
(* a szerző KDNP HNSZB volt tagja)
Világpolitika 2020
Az év kellően nagy bizonytalansággal/bizonytalanságokkal kezdődött, aminek úgy tűnik még nincs vége. Talán a külpolitikában legkeményebb esemény, ami szinte mindenkit meglepett, az az iráni katonai vezető likvidálása volt, amely megrendítette a világ vezető politikusait és tényezőit. Nem önmagában az, ahogy levadásznak valakit, -hisz erre talán ez a legjobb szó – hanem az, hogy egy háborúban nem álló állam deklarált vezetőjét.
Akinek a státusa önmagában védett, egy harmadik ország területén pedig még inkább!
Nem lenne semmi probléma, ha az ISIS, a HAMASZ, vagy más szélsőséges arab terrorszervezet vezetőjével tették volna ezt, amelyek háborúban állnak a fél világgal. Azonban ez az eset már más nyugati állam vezetőinek is túl sok volt, hisz ha ez a gyakorlat jogot nyer a világpolitikában, a nemzetközi jogban, diplomácia mezsgyéjén, akkor az beláthatatlan folyamatokat indíthat el a világban.
A történelemben persze van sok érdekes esemény, amely szinte kísértetiesen hasonló példákat mutat, de olyan nem igen, amelyben - nem háborús felek között – szinte kilövési engedélyt ad egy másik ország felső vezetőjére. Elmondható tehát, hogy Donald Trump nagyot tévedett !
De valójában ő tévedett e??
Először is vizsgáljuk meg az indokokat, amelyre hivatkoznak és amelyek nem mások mint „terror szervezetek támogatása bizonyos arab térségekben”, amelyek szemben állnak az amerikai érdekekkel. De milyen érdekek is ezek?
Azokkal az amerikai érdekekkel(!?), amelyek kimondva/kimondatlanul, de hamis okok alapján (vegyi fegyverek, atom fegyverkezési kutatások) indultak meg és így lett Irakból egy megszállt ország. Vagy milyen amerikai érdek az, az „arab tavasz” fedőnevű mozgalom(?), ahol egyes források, talán nem véletlenül, magát a CIA-t látják a ködfoszlányokban.
Az az arab tavasz, amely szétrombolta az észak-afrikai államokat, valamint a Földközi tengeri arab államok államszervezetét és infrastruktúráját. Az az arab tavasz, amely letarolni látszik Európát a migrációs válsággal és így szinte kést szorít az európai társadalom és a gazdaság torkának.
Hacsak, hacsak nem ez volt a cél!
Vagy talán egy előre eltervezett akció sorozatról lenne szó??
Itt rögtön láthatóvá válik az az érdek ellentét (milyen finoman is fogalmaztam meg a dollár ezer milliárdokat!!), amely a térségben szembe állítja a feleket.
Ha minden állami vezető, amely állama ellen más országok vezetői áskálódnak, vagy netán összeesküvést szőnek, vagy azt vélik, hogy ármánykodást szőnek és azt megtorolhatják, akkor a nemzetközi jogot, úgy ahogy van ki lehetne dobni a kukába, hiszen csak politikai retorika kérdése az egész, amit bárki úgy forgat/forgathat ki ahogy akar.
Sokan megkérdőjelezik, hogy ez a döntés egyáltalán Trump ötlete volt e, hiszen mint köztudott egy-egy Fehérház-i döntés 12-14 szakértő és tisztviselő tanácsaival kerül elfogadásra.
Érthetetlen, hogy milyen logika alapján hagyták ki a külpolitikai számításból Kínát, és Oroszországot? Pontosan tudható volt, hogy ez komoly háborús kockázatot jelentett, még akkor is ha valaki nem jól ismeri az arab „mélylélektant”, hiszen Kína és Irán kapcsolata az energia és a hadi beszerzések miatt meglehetősen erős. Egy komoly háborús konfliktus esetén (ha az USA megtámadja Iránt) akkor Kína veheti ezt a nemzetbiztonsági érdekeinek a súlyos megsértéseként, amely arra ösztönzi Kínát, hogy Irán segítségére siessen. Az ezek utáni eszkaláció (az Oroszok belépésével) már csak hab lenne a háborúk tortáján.
Hogy történelmi példával is alátámasszuk érveinket a Japánok Amerika elleni háborújának egyik mozgató rugója az volt, hogy az USA megtagadta az olaj és más nyersanyagok szállítását Japánnak.
A konklúzió tehát: érthetetlen miképpen vétettek azok a külpolitikai elemzők ekkora fatális hibát, amikor erre a kalandra rábólintottak?
Csak a rend kedvéért minden nagyhatalom használja befolyásolásra a titkosszolgálatát! Így az USA , Anglia, Franciaország, Oroszország és Kína is legalább 80-90 éve veti be a saját érdekeinek érvényesítési szándékával a CIA-t, MI 6-t, DGSI-t, vagy a KGB-t (FSB). Olykor, mint azt a Vietnámi háborúkból már pontosan tudható, még játékszabályok (ha egyáltalán vannak ilyenek) sem igen érdeklik az adott hatalom vezetőjét, csak és kizárólag az eredmény.
Hogy még érzékletesebben vázoljam fel a kérdést, a világ 30 éve alaposan megváltozott ! 1990 után az USA egyedül maradt mint világhatalom, azonban ez mára már megváltozni látszik. A világ ügyeibe mások is beleszólást követelnek, mert meg van hozzá az erejük és az igényük.
Kína
A világhálón keringő információk alapján pontosan látható, hogy Kína katonai potenciálja hatalmasat lépet előre. Ma már minőségi szárazföldi alakulatok és légierő áll a Kína-i vezetők rendelkezésére. Gondoljunk bele abba is, hogy ez az ország legalább 30-35 szeres mennyiségi fölényben van az USA-val szemben, és már a minőségi mutatók különbsége sem olyan nagy, mint azt sokan ma gondolnák !
Az utolsó 3-4 évben a haditengerészet, amely a kínai haderő eddig egyetlen fejletlen fegyverneme, erőteljes fejlesztésnek indult és várhatóan 4-5 éven belül már nem lesz elhanyagolható erejű és mértékű. A fejlődés a polgári élet minden területén tapasztalható, példának okáért a világban található 300 km/óra sebességű vasúthálózatoknak a 70 %-a Kínában van, nem beszélve arról a tényezőről, hogy a munkaerő kapacitás és nem utolsósorban tudás, amely a vezetés rendelkezésére áll. Látni kell azt is, hogy a Kínai hírszerzőszolgálatoknak szinte végtelen rezidens állhat a rendelkezésre szinte az egész világon szétszóródott kínaiak élnek . Ilyennel talán csak a Harmadik Birodalom és a CIA büszkélkedhetett.
Oroszország
Az Orosz medve amely eddig a mély álmát aludta(!?), mára megállította a gazdasági zuhanást, sőt úgy tűnik, hogy mind gazdaságilag mind társadalmilag fejlődésnek indult! Kétségtelen tény, hogy az olajbevételek jelentősen hozzájárultak a konszolidációhoz, de a tulajdonviszonyok átalakítása is beindította a fejlődést.
Ezt bizonyítja az a tény is, hogy egy olyan technikai fölényt harcolt ki a rakéta harcászati fegyvernem területén, amely az egész világot szó szerint meglepte. Meg kell említeni az új légvédelmi rendszereket, amely szintén kiváló színvonalú, hiszen egy sor ország vásárolt belőle, nem utolsósorban Törökország!
Ahogy a hírekből kitűnt Európa sem örült Trump elnök döntésének, hiszen a vén kontinens kirívóan érdekelt a nyugalomban, a feszültségmentes világban, mert a gazdasági fejlődés a vezető európai országokban inogni látszik. Egyedül a kelet-európai országok fejlődése töretlen, de ez is csak addig, ameddig utol nem érik a nyugati gazdasági színvonalat.
Végső konklúzióként: érthetetlen a külpolitikában Trump-i kapkodás, hiszen nem csak USA-nak vannak immár külpolitikai érdekei, hanem jelentkezett két aspiráns is. Az egyik (Oroszország) aki már jelen is van Szíriában és úgy látszik ezt a jelenlétet hosszabb időre tervezi.
A másik (Kína) akinek viszont, létérdeke az Iráni olaj, de oly annyira, hogy ennek kockáztatása, vagy elvesztése akár beláthatatlan következményeket is okozhat. Ezeket a szempontokat mára már az Egyesült Államok nem kerülheti meg, ha békét akar!
(* a szerző KDNP HNSZB volt tagja)
*****
A fehér rassz rituális öngyilkossága
Az európai és az észak-amerikai fehér rassz, bajban van. Nagyon nagy bajban !!
Tévúton bolyong és nem találja a kiutat. Feladta hitét, eldobta lelkét és a szakadék szélén támolyogva fátyolos szemmel várja a beteljesülést ! Eközben azt akarják, hogy megvalósíthatatlan álmokban higgyen! Aki pedig felszólamlik ellene és nem hisz benne, azt mindenképpen rá akarják szorítani, hogy fogadja el.
Istenét letaszította trónusáról és a Mammont ültette helyére, gondolatainak minden percét csak a pénz tölti ki. Nincs az Isteni parancsolat között olyan, amelyet ne szegett volna meg az utolsó három- négy évszázadban. Megszegte mind a tizet, mégpedig a legkegyetlenebb módon. Ne ölj, mondja az egyik parancsolat. Százmilliók haltak meg értelmetlen rablóháborúkban csak azért, hogy valakiknek még több, és több legyen.
Ne lopj, mondja a másik parancsolat, miközben pár ezer ember birtokában van a világ vagyonának 95 %-a. Krisztus még annak idején korbáccsal verte ki a kufárokat a templomból, mára azonban a hit az a „legpáriább” valuta lett, amivel fizetni lehet.
Hamis pénzügyi próféták emberei árulják pénzportékájaikat a nemzeteknek, miközben elevenen falják fel adósaikat, veszik el életüket, vagyonukat jó-előre kitervelt csalárd módon.
Mindeközben a nemzetek vezetői hitről és erkölcsről szónokolnak és rájátszanak az emberek gyarlóságára, no és nem utolsó sorban tudatlanságukra, restségükre.
Ezek a hamis próféták arról akarnak meggyőzni minket, hogy miért jó ha a létező Istenünk helyett a pénz istenét szolgáljuk, amelynek kamatos-kamata a legfőbb Mammoné.
Arról is szívesen győzködnek, hogy miért kell házunkba-hazánkba idegeneket befogadni, letelepíteni és olyan segélyekkel maradásra bírni, amely még a honos, társadalmilag elesett egyéneknek sem jár.
A Mammonnak mindegy kinek a verejtékével tömi meg a hasát. A fehér rassz már túl sokba kerül, túl sokat fogyasztanak, sok fizetést követelnek és így mérhetetlenül csökken a profit.
A nemzetben honos fehér rassz politikai nyelvezetét már sikerült összezavarni, sőt részeredményként már a kultúrájukat is itt-ott kitörölni az emlékezetükből. Gondoljunk csak hazánk népzenei és nemzeti kultúrájára, amelyet a lakáj média segítségével kiszorít a mocsok.
Miközben emberséget hirdetnek az észak-afrikai tömegeknek, aközben a fehér rassz kiirtásán fáradoznak abortusszal, droggal és nyomorral, az utcán a megfagyás jogával, (természetesen mint alapvető emberi jog).
Az ehhez vezető utat a nemzetek generációinak pénzügyi lenullázásával érik el.
Aljasul trükkös módon csikarják ki a népek és nemzetek kezéből az önrendelkezés jogát!
Ha nem tetszik -mondják-, akkor fel is út, meg le is út, mutatják a kőműves-kalapácsos kezükkel!
Anarchista csőcselékkel ingatják meg az adott kormányok helyzetét, a világban pedig iskoláskorú szószolókat menedzselnek, akiknek halvány fogalmuk sincs gazdaságról, iparról, pénzügyről, de még a környezetvédelem is csak a ködfolton átderengő homályos valaminek tűnik.
Ilyen a világban futtatott Greta Thunberg, és a magyar megfelelője Nagy Blanka, akinek a kultúra szennyvízként ömlik ki a száján!
Fekete-Győr András odáig vetemedik, hogy a fiatal momentumosoknak azt tanácsolja karácsony szent napján, hogy agitáljanak a szüleiknél mennyire rossz ma itt az élet Magyarországon.
A TV-ket is állítsák át a konzervatív programokról a „haladó liberális” irányultságú adókra !
Lehet e ennél mélyebbre süllyedni?
Talán nem tudná ez az ember, hogy a mai nehéz helyzetért kik a felelősek?
Nem tudná, hogy egy nemzetközileg megcinkelt rendszerváltás történt nem csak nálunk, hanem egész közép-kelet Európában? Nem tudná azt, hogy a fiatalok nagyszámú külföldre költözése munkáért, kinek a felelőssége? Nem tudná azt, hogy a Medgyessi, Gyurcsány, Bajnai kormányok időszakában közel 1,5 millió munkanélküli volt? Nem tudná, hogy az államadósság 82 %-ra ugrott fel ezen idő alatt?
Nem tudná azt, hogy mára a munkanélküliség gyakorlatilag megszűnt, nem tudná azt, hogy az adósság lecsökkent 61 %-ra?
Tudja ezt jól ez a sunyi kis gazember.
Amit a nyugat eladott Jaltában, azt visszavette Máltán. Gorbacsov és George Bush megállapodása máig hat és talán nem véletlen, hogy a kelet-európai államokban sehol sem volt tisztességes elszámoltatás, és a régi bűnösök, és utódai kitömött zsebbel mosolyogva élvezik az életet, akit meg meghurcoltak az ma is csak vegetál, és az erkölcsi jóvátétel, amit időközönként felvillantanak az csak még keserűbbé teszi a könnyeiket.
Fekete-Győr András nem más, mint egy álszent kufár, aki lelkekkel kufárkodik csak azért, hogy a fehér rassz agóniája még gyorsabban bekövetkezzen.
De ő azt hiszi, hogy ők majd megússzák.
Nem, nem kedves momentumosok, a végsőket ti sem fogjátok megúszni!
Cs. Szabó Béla köíró
*****
Helyünk a világban
Először is nyugodtan kezdhetjük azzal, hogy a történelmünk olyan tragikusan mozgalmas volt, hogy szégyenkezésre egyáltalán nincs okunk. Sikerek és kudarcok sorozatából állt, amely a mai korban is hű kutyaként követ minket.
Ennek az írásnak az az oka, hogy mi magyarok hajlamosak vagyunk bárkibe megbízni, legyen az személy, ország, vagy akár nagyhatalom, de a saját véreinkben soha!
Ezt fényesen bizonyítja történelmünk, hiszen ki ne tanulta volna történelemből az ország három részre szakadását, és azok történelmi okait, vagy más sorsrontó hibáinkat, például: Horthy kiugrási kísérletét és még sorolhatnánk hosszan akár a mai napig.
Ide tartozik az Antall kormány által kezdeményezett, de a Horn kormány által lezárt a környező országokkal kötött nemzeti kisebbségi alapszerződés, amely nemhogy nem hozta meg a várt eredményt, de ma már látható, hogy Ukrajna és Románia esetében egyenesen bátorítást adott ahhoz, hogy vegzálja a kisebbségeiket, és saját szája íze szerint értelmezzen bármilyen szerződést, mint azt a történelemben már oly sokszor megtették!
A magyar külpolitika 2010-ig szinte ugyanazon a sínen futott, mint az elődje, vagyis az internacionalista, megalkuvó az események után kullogó „Pató Pál úri” felfogás.
Ugyan ez látható például a román külpolitikában is, mert ott is megmaradt ez a Ceausescu-féle hatás, amelynek logikája: semmit nem ígérni, semmit nem adni és mindent besöpörni, amit lehet!
Kiváló példa erre Melescanu külügyminiszter nemrégiben történt találkozója Szijjártó Péterrel!
Ehhez társul még egy jókora sovinizmus, amely naponta tapasztalható, akár a jelenlegi román kormány körökben.
Basescu mint volt államelnök olyanokat megenged magának, amelyben a román határt egészen a Tiszánál jelöli meg, vagy nyíltan fenyegeti meg Magyarországot, hogy a román hadsereg „ellátogat Budapestre” megint!!
Látnunk kell, hogy ez a hivatalos román külpolitikai állásponttól egyáltalán nincs messze, sőt talán mondhatni ez a vezérfonal amit 100 éve szisztematikusan követnek!!
Magyarország számára azonban ez egy újragondolandó biztonságpolitikai kérdést vet fel, amellyel a kormányköröknek és az ide tartozó szakértőknek foglalkozniuk kell !
Nem ért el eredményt az Ukrán alapszerződés sem, hiszen látványos és drasztikus romlás következett be az Ukrajnában lévő magyar kisebbségek helyzetében.
A fentiek alapján felvetődik a kérdés, volt e értelme, azoknak az alapszerződéseknek, amelyet nagy sebbel-lobbal tákolt össze Jeszenszky és Horn (miközben Szűrös Mátyás is a parlamenti szavazáson tartózkodott) annak reményében, hogy előbb válhatunk az EU tagjai?
A válasz egyszerű: -Nem !
Mégpedig azért nem, mert ahol jól működik az alapszerződés (Horvátország, Szlovénia, Szerbia, talán már Szlovákiát is idesorolhatjuk !) ott egyrészt hagyományosan jó kapcsolatok voltak egy-egy katolikus ország lévén, másrészt Szerbia, ahol a hagyományosan soviniszta népességet az amerikai bombák bírták jobb belátásra, hiszen ezzel vége lett a nagy szerb álomnak, amely egészen a Balaton partjáig tekintett el.
2010 után láthatóan megváltozott a magyar külpolitikai stílus, vagyis csak a tények számítanak, ezt a legjobban az ukrán események példázzák.
A külpolitika érvrendszeréből azonban hiányoznak azok a tények, amelyekkel cáfolnák azokat a 100 év óta tartó híreszteléseket, hogy milyen elnyomó is volt a Magyar Királyság, miközben a környező országokban tananyagokban oktatják, hogy a magyarok csak URAK voltak, míg a nemzetiségek csak ROBOTOLTAK!
Magyarország mindig is több nemzetiségű ország volt, mint Anglia, Franciaország, Spanyolország vagy más országok.
Csak példaként mutasson egy olyan országot amelyben a hivatalos fizetőeszközön hat nyelven van felírva az értéke. Természetesen Svájcot kivéve.
Vagy ahol egy kisebbséghez tartozó személy lehetett Lőcse város rendőrfőkapitánya, mint ahogy ez volt 1919-ig Dr. Hucskó Mihály Görgey Emilia férje!
Természetesen egy évszázad alatt azért sikerült megfejteni a rejtélyt, hogy nem a kisebbségek sorsa izgatta az akkori döntnökök kezét, amikor Magyarország sorsáról döntöttek.
Nyugodtan mondhatjuk mi magyarok azt, hogy csak annyit kérünk a magyar kisebbségeink számára, mint amennyi joguk volt a kisebbségeknek a Magyar Királyság területén.
Először is nyugodtan kezdhetjük azzal, hogy a történelmünk olyan tragikusan mozgalmas volt, hogy szégyenkezésre egyáltalán nincs okunk. Sikerek és kudarcok sorozatából állt, amely a mai korban is hű kutyaként követ minket.
Ennek az írásnak az az oka, hogy mi magyarok hajlamosak vagyunk bárkibe megbízni, legyen az személy, ország, vagy akár nagyhatalom, de a saját véreinkben soha!
Ezt fényesen bizonyítja történelmünk, hiszen ki ne tanulta volna történelemből az ország három részre szakadását, és azok történelmi okait, vagy más sorsrontó hibáinkat, például: Horthy kiugrási kísérletét és még sorolhatnánk hosszan akár a mai napig.
Ide tartozik az Antall kormány által kezdeményezett, de a Horn kormány által lezárt a környező országokkal kötött nemzeti kisebbségi alapszerződés, amely nemhogy nem hozta meg a várt eredményt, de ma már látható, hogy Ukrajna és Románia esetében egyenesen bátorítást adott ahhoz, hogy vegzálja a kisebbségeiket, és saját szája íze szerint értelmezzen bármilyen szerződést, mint azt a történelemben már oly sokszor megtették!
A magyar külpolitika 2010-ig szinte ugyanazon a sínen futott, mint az elődje, vagyis az internacionalista, megalkuvó az események után kullogó „Pató Pál úri” felfogás.
Ugyan ez látható például a román külpolitikában is, mert ott is megmaradt ez a Ceausescu-féle hatás, amelynek logikája: semmit nem ígérni, semmit nem adni és mindent besöpörni, amit lehet!
Kiváló példa erre Melescanu külügyminiszter nemrégiben történt találkozója Szijjártó Péterrel!
Ehhez társul még egy jókora sovinizmus, amely naponta tapasztalható, akár a jelenlegi román kormány körökben.
Basescu mint volt államelnök olyanokat megenged magának, amelyben a román határt egészen a Tiszánál jelöli meg, vagy nyíltan fenyegeti meg Magyarországot, hogy a román hadsereg „ellátogat Budapestre” megint!!
Látnunk kell, hogy ez a hivatalos román külpolitikai állásponttól egyáltalán nincs messze, sőt talán mondhatni ez a vezérfonal amit 100 éve szisztematikusan követnek!!
Magyarország számára azonban ez egy újragondolandó biztonságpolitikai kérdést vet fel, amellyel a kormányköröknek és az ide tartozó szakértőknek foglalkozniuk kell !
Nem ért el eredményt az Ukrán alapszerződés sem, hiszen látványos és drasztikus romlás következett be az Ukrajnában lévő magyar kisebbségek helyzetében.
A fentiek alapján felvetődik a kérdés, volt e értelme, azoknak az alapszerződéseknek, amelyet nagy sebbel-lobbal tákolt össze Jeszenszky és Horn (miközben Szűrös Mátyás is a parlamenti szavazáson tartózkodott) annak reményében, hogy előbb válhatunk az EU tagjai?
A válasz egyszerű: -Nem !
Mégpedig azért nem, mert ahol jól működik az alapszerződés (Horvátország, Szlovénia, Szerbia, talán már Szlovákiát is idesorolhatjuk !) ott egyrészt hagyományosan jó kapcsolatok voltak egy-egy katolikus ország lévén, másrészt Szerbia, ahol a hagyományosan soviniszta népességet az amerikai bombák bírták jobb belátásra, hiszen ezzel vége lett a nagy szerb álomnak, amely egészen a Balaton partjáig tekintett el.
2010 után láthatóan megváltozott a magyar külpolitikai stílus, vagyis csak a tények számítanak, ezt a legjobban az ukrán események példázzák.
A külpolitika érvrendszeréből azonban hiányoznak azok a tények, amelyekkel cáfolnák azokat a 100 év óta tartó híreszteléseket, hogy milyen elnyomó is volt a Magyar Királyság, miközben a környező országokban tananyagokban oktatják, hogy a magyarok csak URAK voltak, míg a nemzetiségek csak ROBOTOLTAK!
Magyarország mindig is több nemzetiségű ország volt, mint Anglia, Franciaország, Spanyolország vagy más országok.
Csak példaként mutasson egy olyan országot amelyben a hivatalos fizetőeszközön hat nyelven van felírva az értéke. Természetesen Svájcot kivéve.
Vagy ahol egy kisebbséghez tartozó személy lehetett Lőcse város rendőrfőkapitánya, mint ahogy ez volt 1919-ig Dr. Hucskó Mihály Görgey Emilia férje!
Természetesen egy évszázad alatt azért sikerült megfejteni a rejtélyt, hogy nem a kisebbségek sorsa izgatta az akkori döntnökök kezét, amikor Magyarország sorsáról döntöttek.
Nyugodtan mondhatjuk mi magyarok azt, hogy csak annyit kérünk a magyar kisebbségeink számára, mint amennyi joguk volt a kisebbségeknek a Magyar Királyság területén.
Cs. Szabó Béla közíró
*****
Gazdag László közgazdász
KIÉ IS A KRÍM?
(A nyugati politikusok történelmi ismeretei Kelet-Európáról)
Mint tudjuk, az Egyesült Államok és az Európai Unió szankciókkal bünteti Oroszországot a Krím-félsziget úgymond erőszakos „annektálása” miatt. Jelentős gazdasági károkat okoz Magyarországnak is ez a teljesen értelmetlen politikai ballépés.
A nyugati politikusok egyszerűen nincsenek tisztában a történelmi tényekkel. Barack Obama elnök egyszer azzal dicsekedett, hogy az apja részt vett Auschwitz felszabadításában. Figyelmeztették, hogy ezek szerint az apja a szovjet Vörös Hadseregben szolgált 1945. január 27-én.
A már szánalmas Jean-Claude Juncker, a „brüsszeli Brezsnyev”, a politika porcelánboltjában forgolódó elefántként méltatta december 21-én Erdély száz évvel ezelőtti Romániához csatolását, nem ismerve azt, milyen mély sebeket tép ezzel föl Magyarországon. De ugyanilyen tájékozatlanok a nyugati politikusok a Krím félsziget történelmét illetően is.
(Krím: 1783-tól orosz felségterület)
A Krím-félsziget meghódítására már Nagy Péter (1689-1725) is több eredménytelen kísérletet tett, majd végül 1774-ben Oroszországnak sikerült kierőszakolnia a terület leválását a Török Birodalomról. Megalakult a független Krími Tatár Kánság a Bahcsiszeráji szökőkút c. Aszafjev balettműből ismert Girej kán vezetésével. Nem sokáig, mert 1783-ban II. (Nagy) Katalin cárnő (1762-1795) Oroszországhoz csatolta, és rögtön, még abban az évben megalapította Szevasztopol városát a Fekete-tengeri orosz flotta leendő bázisaként. 1787-ben II. József osztrák császárt és magyar királyt a Krímben fogadta II. Katalin, ekkor mutatták be Józsefnek a hírhedt Patyomkin-falvakat
Az 1853-1855 közötti krími háborúban a farizeus nyugati hatalmak, Franciaország és Anglia, a muszlim Törökország mellé álltak a keresztény Oroszországgal szembeni konfliktus során. Az orosz vereség hatására öngyilkos lett I. Miklós orosz cár (1825-1855).
1941. október 30-tól 1942. július 4-ig tartott Szevasztopol 250 napos ostroma az Erich von Manstein tábornok vezette 11. német hadsereg által, lekötve ezt a haderőt. A Fekete-tengeri Vörös Flotta matrózai fontos szerepet játszottak ebben a küzdelemben, amely az orosz történelem igazi hőskölteménye. A feldühödött németek szörnyű bosszút álltak rajtuk: a sebesült matrózokból egy hegyoldalon egy hatalmas horogkeresztet rajzoltak ki, majd benzinnel lelocsolták és felgyújtották őket.
A háború után ezért a bűncselekményért akarták felelősségre vonni magát Mansteint, akit csak Churchill közbenjárása mentett meg a háborús bűnösként való kivégzéstől.
1944-ben sikerült a Vörös hadseregnek visszafoglalnia a Krímet, és ekkor Sztálin félmillió krími tatárt deportált onnan a Volga-vidékre, a kollektív felelősség ismert embertelen elve alapján. Ugyanis a tatárok egy része valóban együttműködött a megszálló nácikkal. (A magyarok a máig érvényben levő Benes dekrétumok, és a délvidéki magyar-irtás kapcsán ismerik a kollektív felelősség elvét!)
(A Krím elajándékozása)
Ilyen történelmi előzmények után került sor 1954. február 19-én a Krím-félsziget Ukrajnának való „adományozására” Nyikita Szergejevics Hruscsov szovjet pártfőtitkár által, az Ukrajna és Oroszország unióját kimondó perejaszlavi szerződés aláírásának 300. évfordulóján. 1654. február 18-án Bohdan Hmelnyickij ukrán atamán az ukrán rada (népi gyűlés) előtt ajánlotta fel ezt az egyesülést a Török Birodalom és a Lengyel Nemesi Köztársaság által egyaránt szorongatott ország számára, amit a rada elfogadott.
Hruscsov a származására nézve ugyan orosz volt, de Ukrajnában született, ott nőtt föl, az Ukrán Kommunista Pártban futotta be politikai karrierjét. Neki 1954-ben szüksége is lett az ukrán kommunisták támogatására ahhoz, hogy megszilárdítsa helyzetét Sztálin utódaként az SZKP főtitkári posztján. Természetesen amíg fennállt a rendkívül centralizált Szovjetunió, vagyis 1991. december 25-éig, ennek a hovatartozásnak semmi jelentősége nem volt. Megváltozott a helyzet a Szovjetunió szétbomlása után. A legutóbbi népszámlálás szerint a Krím lakosságának 58,3%-a orosz, 12%-a tatár, és 24%-a ukrán.
Nosz ez az orosz többség most nem volt hajlandó elfogadni és szentesíteni Hruscsov egykori döntését, és 2014. március 19-én népszavazással döntött az Oroszországhoz való tartozásról. Külön érdekes kérdés Szevasztopol helyzete, ugyanis ennek a városnak az 1954-es döntés után különleges lett a státusza: az Orosz Föderáció része maradt, mint a Fekete-tengeri flotta bázisa.
Ezek után kérdés, hogy mire föl a nyugati hatalmak eme felzúdulása a Krím úgymond „erőszakos” orosz annektálása okán? A Nyugat (USA és az Európai Unió) Oroszország politikája eleve elhibázott, értelmetlen. Mégis kit fenyeget Oroszország, amelynek a hadiköltségvetése csak a negyedik legnagyobb a világon az USA (715 Md $), Kína (175 Md $) és Szaúd-Arábia (!) mögött? A Balti-államok és Lengyelország orosz-fóbiája, még a történelmi előzmények ismeretében is nyugodtan nevezhető ma már patológiásnak. Vlagyimir Putyint lehet szeretni, nem szeretni, de hogy Oroszországgal együtt kell működni, mind a világpolitikában, mind a gazdasági kapcsolatok terén, azt épeszű ember nem kérdőjelezheti meg. Oroszország elszigetelésének kísérlete, és a katonai kardcsörtetés a lehető legszerencsétlenebb stratégia a Nyugat részéről.
Végezetül egy kérdés: mit szólna az Egyesült Államok, ha orosz hadihajók, repülőgépek grasszálnának a Mexikói-öbölben, az amerikai partok közelében? Márpedig az amerikai hadihajók, repülőgépek ezt teszik a Balti-tengeren, és mindenfelé az orosz határok közelében.
KIÉ IS A KRÍM?
(A nyugati politikusok történelmi ismeretei Kelet-Európáról)
Mint tudjuk, az Egyesült Államok és az Európai Unió szankciókkal bünteti Oroszországot a Krím-félsziget úgymond erőszakos „annektálása” miatt. Jelentős gazdasági károkat okoz Magyarországnak is ez a teljesen értelmetlen politikai ballépés.
A nyugati politikusok egyszerűen nincsenek tisztában a történelmi tényekkel. Barack Obama elnök egyszer azzal dicsekedett, hogy az apja részt vett Auschwitz felszabadításában. Figyelmeztették, hogy ezek szerint az apja a szovjet Vörös Hadseregben szolgált 1945. január 27-én.
A már szánalmas Jean-Claude Juncker, a „brüsszeli Brezsnyev”, a politika porcelánboltjában forgolódó elefántként méltatta december 21-én Erdély száz évvel ezelőtti Romániához csatolását, nem ismerve azt, milyen mély sebeket tép ezzel föl Magyarországon. De ugyanilyen tájékozatlanok a nyugati politikusok a Krím félsziget történelmét illetően is.
(Krím: 1783-tól orosz felségterület)
A Krím-félsziget meghódítására már Nagy Péter (1689-1725) is több eredménytelen kísérletet tett, majd végül 1774-ben Oroszországnak sikerült kierőszakolnia a terület leválását a Török Birodalomról. Megalakult a független Krími Tatár Kánság a Bahcsiszeráji szökőkút c. Aszafjev balettműből ismert Girej kán vezetésével. Nem sokáig, mert 1783-ban II. (Nagy) Katalin cárnő (1762-1795) Oroszországhoz csatolta, és rögtön, még abban az évben megalapította Szevasztopol városát a Fekete-tengeri orosz flotta leendő bázisaként. 1787-ben II. József osztrák császárt és magyar királyt a Krímben fogadta II. Katalin, ekkor mutatták be Józsefnek a hírhedt Patyomkin-falvakat
Az 1853-1855 közötti krími háborúban a farizeus nyugati hatalmak, Franciaország és Anglia, a muszlim Törökország mellé álltak a keresztény Oroszországgal szembeni konfliktus során. Az orosz vereség hatására öngyilkos lett I. Miklós orosz cár (1825-1855).
1941. október 30-tól 1942. július 4-ig tartott Szevasztopol 250 napos ostroma az Erich von Manstein tábornok vezette 11. német hadsereg által, lekötve ezt a haderőt. A Fekete-tengeri Vörös Flotta matrózai fontos szerepet játszottak ebben a küzdelemben, amely az orosz történelem igazi hőskölteménye. A feldühödött németek szörnyű bosszút álltak rajtuk: a sebesült matrózokból egy hegyoldalon egy hatalmas horogkeresztet rajzoltak ki, majd benzinnel lelocsolták és felgyújtották őket.
A háború után ezért a bűncselekményért akarták felelősségre vonni magát Mansteint, akit csak Churchill közbenjárása mentett meg a háborús bűnösként való kivégzéstől.
1944-ben sikerült a Vörös hadseregnek visszafoglalnia a Krímet, és ekkor Sztálin félmillió krími tatárt deportált onnan a Volga-vidékre, a kollektív felelősség ismert embertelen elve alapján. Ugyanis a tatárok egy része valóban együttműködött a megszálló nácikkal. (A magyarok a máig érvényben levő Benes dekrétumok, és a délvidéki magyar-irtás kapcsán ismerik a kollektív felelősség elvét!)
(A Krím elajándékozása)
Ilyen történelmi előzmények után került sor 1954. február 19-én a Krím-félsziget Ukrajnának való „adományozására” Nyikita Szergejevics Hruscsov szovjet pártfőtitkár által, az Ukrajna és Oroszország unióját kimondó perejaszlavi szerződés aláírásának 300. évfordulóján. 1654. február 18-án Bohdan Hmelnyickij ukrán atamán az ukrán rada (népi gyűlés) előtt ajánlotta fel ezt az egyesülést a Török Birodalom és a Lengyel Nemesi Köztársaság által egyaránt szorongatott ország számára, amit a rada elfogadott.
Hruscsov a származására nézve ugyan orosz volt, de Ukrajnában született, ott nőtt föl, az Ukrán Kommunista Pártban futotta be politikai karrierjét. Neki 1954-ben szüksége is lett az ukrán kommunisták támogatására ahhoz, hogy megszilárdítsa helyzetét Sztálin utódaként az SZKP főtitkári posztján. Természetesen amíg fennállt a rendkívül centralizált Szovjetunió, vagyis 1991. december 25-éig, ennek a hovatartozásnak semmi jelentősége nem volt. Megváltozott a helyzet a Szovjetunió szétbomlása után. A legutóbbi népszámlálás szerint a Krím lakosságának 58,3%-a orosz, 12%-a tatár, és 24%-a ukrán.
Nosz ez az orosz többség most nem volt hajlandó elfogadni és szentesíteni Hruscsov egykori döntését, és 2014. március 19-én népszavazással döntött az Oroszországhoz való tartozásról. Külön érdekes kérdés Szevasztopol helyzete, ugyanis ennek a városnak az 1954-es döntés után különleges lett a státusza: az Orosz Föderáció része maradt, mint a Fekete-tengeri flotta bázisa.
Ezek után kérdés, hogy mire föl a nyugati hatalmak eme felzúdulása a Krím úgymond „erőszakos” orosz annektálása okán? A Nyugat (USA és az Európai Unió) Oroszország politikája eleve elhibázott, értelmetlen. Mégis kit fenyeget Oroszország, amelynek a hadiköltségvetése csak a negyedik legnagyobb a világon az USA (715 Md $), Kína (175 Md $) és Szaúd-Arábia (!) mögött? A Balti-államok és Lengyelország orosz-fóbiája, még a történelmi előzmények ismeretében is nyugodtan nevezhető ma már patológiásnak. Vlagyimir Putyint lehet szeretni, nem szeretni, de hogy Oroszországgal együtt kell működni, mind a világpolitikában, mind a gazdasági kapcsolatok terén, azt épeszű ember nem kérdőjelezheti meg. Oroszország elszigetelésének kísérlete, és a katonai kardcsörtetés a lehető legszerencsétlenebb stratégia a Nyugat részéről.
Végezetül egy kérdés: mit szólna az Egyesült Államok, ha orosz hadihajók, repülőgépek grasszálnának a Mexikói-öbölben, az amerikai partok közelében? Márpedig az amerikai hadihajók, repülőgépek ezt teszik a Balti-tengeren, és mindenfelé az orosz határok közelében.
*****
FELHÍVÁS A HAZA VÉDELMÉRE
Magyarországot megtámadták!
Hadüzenet nélkül orvul, aljasul!
Miért?
Mert: elsöprő győzelmet aratott a nemzeti akarat 2010, 2014 és a 2018. évi parlamenti választásokon.
Mert: elfogadásra került a nemzeti együttműködés rendszerének politikai és gazdasági célja.
Mert: a demokratikus rendet megerősítő, új alkotmánya lett Magyarországnak.
Mert: a magyar érdekeket akarjuk érvényesíteni itthon és a nemzetközi világban egyaránt.
Mert: a nyolc év bal-liberális kormányzásának erkölcsi és gazdasági csődjéből és az ezt tetőző világgazdasági-pénzügyi válság hatásainak hátrányaiból saját erőnkre támaszkodva törtünk ki.
Mert: költségvetésünk stabillá tétele érdekében szolidaritást követeltünk a bankoktól és a multinacionális kereskedelmi cégektől, azoktól, akiknek a kommunista rendszerváltást követően Magyarország biztosította a legelőnyösebb működési feltételeket Európa e térségében.
Mert: törvényeket alkotunk az ország szellemi, morális, valamint gazdasági felemelkedésének érdekében.
Mert: kitartunk nemzetállami létünk mellett.
Mert: Magyarország népességének szükséges állományát,--a gyermek szaporulatot—kiemelt családtámogatásokkal segíti a kormány.
Mert: lezártuk déli határszakaszunkat az illegális migrációs özön előtt. Ezzel nemcsak Magyarország, hanem Európa keresztény kultúráját és államiságait is védjük.
Mert: gazdasági fejlődésünk példaértékű eredményeket mutat fel.
Mert: mindezek csak a legteljesebb nemzeti összefogás alapján és felhatalmazásával valósíthatók meg.
A háborúk valódi célja sohasem a kirobbanásukat igazolni látszó, a közvélemény számára elfogadtatni akaró közvetlen esemény vagy események megnevezése. A megnevezések általában csak fedőnevei az offenzíváknak. Országunk ellen indított háború fedőneve: „ Magyarországon sérül a jogállamiság”
A támadók nem nemzeti vagy nemzetközi haderők, hanem annál sokkal veszélyesebb: hazai és nemzetközi szélhámosok hada.
A bal-liberálisok nyolc évig tartó országlása a magyar történelem egyik legszégyenteljesebb időszakát ölelte fel. A nemzeti tudat, a morál, az oktatás, a társadalmi csoportok léte, a demokratikus alapok és a gazdaság minden szegmense a mélypontra jutott.
Az ezt okozó és ezért a népakaratból a 2010-es és az azt követő választásokon hatalomvesztettek,-- az ellenségé vált ellenzék-- és ezek országon belüli és kívüli haszonélvező körei hűen önmagukhoz, a sok évtizedes tradíciókat meg nem hazudtolva, gondoljunk -- a tanácsköztársaság eseményeire -- mindent megtesznek visszatérésük érdekében. Itt nem a „jogállamiság” megvédéséről van szó, -- hiszen Ők pontosan tudják, hogy a kormány intézkedései ezek megerősítését szolgálják --, hanem egyszerűen a gazdasági és politikai hatalmuk visszaszerzésének lehetőségét látják ezen jelszavak hangoztatása mögé bújva. Mindehhez a nemzetközi bal és neoliberális körök teljes támogatását élvezve, Soros Györggyel az élen.
Módszereik aljasak és gátlástalanok, íme, egy a sok közül:
2011. január 7-én felhívást intézett az „európai” értelmiségiek egy csoportja -- magyar kezdeményezésre -- az uniós intézményekhez írt nyílt levél formájában, melyben a szabadságjogok számonkérhetőségét szorgalmazzák a magyar demokrácia védelmében, mert „megtörtént az, amit az Európai unió hivatott megakadályozni: az EU saját határain belül 2004 óta tagállam Magyarországon felszámolták a liberális demokráciát”
„A kormány, habár demokratikusan választották meg visszaélve parlamenti többségével módszeresen letépi a demokrácia fék- és ellensúlyrendszerét, eltörli az alkotmányos korlátokat, és a kormányzó párt uralma alá hajtja az összes hatalmi ágat, a független intézményeket és a sajtót”.
Ezért az európai pártcsaládokat összefogásra szólítják fel: „fejlesszenek ki távlatos védelmet Európa közös demokráciájának lerombolása ellen.”
Aláírók magyar részről többek között: Demszky Gábor, Göncz Árpád, Haraszti Miklós, Hodosán Róza, Kenedi János, Konrád György, Kőszeg Ferenc, Magyar Bálint, Pető Iván, Rajk László.
A leírtakhoz kommentárt nem fűzünk, de azt igen, hogy ezek az emberek szemérmetlen és mocskos, hazugságra épülő nyílt támadást intéztek a Magyar Köztársaság Kormánya, intézményrendszere, a magyar demokratikus rend ellen. Ezek az emberek hazaárulók, ezek az emberek a nemzet szégyenei!
Ezt követte és tetőzte a magyar belső ellenség közreműködésével, az Európai Parlament támogatásával készült Sargentini jelentés. Ennek alapvető célja az uniós szerződés hetes cikke szerinti eljárás Magyarországgal szembeni megindítása azzal az állandóan hangoztatott indokkal, hogy a magyar kormány semmibe veszi az európai alapértékeket és a jogállamiság követelményeit. A jelentés lényegét illetve, az Európai Parlament és a jelentéstevő aggályait az alábbi 12 pontban foglaltak tartalmazzák:
(1) az alkotmányos és a választási rendszer működése;
(2) az igazságszolgáltatás és más intézmények függetlensége, valamint a bírák jogai;
(3) a korrupció és az összeférhetetlenség;
(4) a magánélet védelme és az adatvédelem;
(5) a véleménynyilvánítás szabadsága;
(6) a tudományos élet szabadsága;
(7) a vallásszabadság;
(8) az egyesülési szabadság;
(9) az egyenlő bánásmódhoz való jog;
(10) a kisebbségekhez tartozó személyek – köztük a romák és a zsidók – jogai, valamint a kisebbségekkel szembeni gyűlölködő kijelentésekkel szembeni védelem;
(11) a migránsok, menedékkérők és menekültek alapvető jogai;
(12) a gazdasági és szociális jogok.
A felsorolt, kérdéseknek is tekintendő 12 pont mindegyikére „Magyarország Alaptörvénye” egzakt választ ad. Tehát a jelentéstevő Sargentini asszony, és magyar vagy külföldi tanácsadói, ha vették volna a fáradságot és alkotmányunkat tanulmányozták volna a véleményük nyilvánítása előtt, nem alakulhatott volna ki ez a mérhetetlen tudatlanságukra, egyben rosszindulatúságukra valló helyzet. Mindezekből világosan látszik, hogy feladatot kaptak, amit teljesíteniük kellett. A soros féle háttérhatalom és az EU. vezetői a migrációt minden téren támogató összefogása Magyarország elleni szégyenteljes támadás.
Ebből csak azt a következtetést lehet levonni – ahogy az előbbiekben erre már utaltunk --, hogy egyetlen céljuk az uniós szerződés 7-es cikke szerinti eljárás megindítása hazánk ellen. Judith Sargentini (zöldpárti, holland) jelentését 2018. szeptember 11-én tárgyalta az EP. A dokumentum felszólítja a Tanácsot, hogy indítsa el a 7-es cikkely szerinti eljárást, azaz állapítsa meg, fennáll-e az egyértelmű veszélye, hogy Magyarország megsérti-e az EU alapértékeit, azaz identitását.
A 7. cikk értelmében a Tanács felfüggesztheti a kérdéses uniós országnak a Szerződések alkalmazásából származó egyes jogait, beleértve ezen országot a Tanácsban megillető szavazati jogokat. Ehhez azonban az kell, hogy az értékek súlyos megsértése tartósan fennálljon.
A Sargentini jelentés vádjai alaptalanok. Minden egyes támadási pontjára a felelet: „Magyarország Alaptörvénye.” A 7-es cikkely érvényesítése tehát Magyarországgal szemben igazságtalan és törvényellenes! Ennek magyar támogatói pedig közönséges hazaárulók!
Itt azonban meg kell jegyezni, hogy szakértői vélemények szerint „a 7. cikk nem is alkalmas alapvető feladatának – az EU identitásának védelme ellátására, és ezért maximum csak papíron tekinthető „atomfegyvernek”. Ahhoz, hogy egy valóban hatékony eljárás jöjjön létre, mely a gyakorlatban is képes lenne az uniós alapértékek tagállamokkal szembeni védelmére, legalább a következő feltételeknek kellene teljesülnie: 1. jelentősen le kellene egyszerűsíteni és fel kellene gyorsítani az eljárást. 2. az uniós alapértékek tartalmáról valamiféle alapvető konszenzusnak ki kellene alakulnia az uniós intézmények és a tagállamok gyakorlatában.”
Meg kell védenünk Magyarországot, meg kell védenünk a magyar Kormányt és annak Miniszterelnökét, akire most kétszeres teher nehezedik: a magyar és az európai teher.
Az iszonyú nehézségek ellenére, minden esélyünk megvan, hogy a terheket legyűrve győztesek legyünk, mert ez minden egyes a nemzethez hű magyar állampolgár győzelmét, így a nemzet győzelmét fogja jelenteni.
Ehhez kérjük polgártársaink összefogott támogatását, hitét és akaratát, mert bizodalmunk teljesülésének ez a legfőbb záloga!
Egyben felszólítjuk a szocialista, liberális és a hozzájuk kötődő egyéb szervezeteket, hogy a Magyarország megbélyegzését a náci veszéllyel, az antiszemitizmussal, a rasszizmussal és egyéb nemtelen jelzőkkel és az ebből fakadó hisztériakeltéssel azonnal fejezzék be! A hazaárulók felelősségre vonása nem kerülhető el.
Budapest, 2019. január 21.
Dr. László Jenő nyugalmazott gépészmérnök
Hadüzenet nélkül orvul, aljasul!
Miért?
Mert: elsöprő győzelmet aratott a nemzeti akarat 2010, 2014 és a 2018. évi parlamenti választásokon.
Mert: elfogadásra került a nemzeti együttműködés rendszerének politikai és gazdasági célja.
Mert: a demokratikus rendet megerősítő, új alkotmánya lett Magyarországnak.
Mert: a magyar érdekeket akarjuk érvényesíteni itthon és a nemzetközi világban egyaránt.
Mert: a nyolc év bal-liberális kormányzásának erkölcsi és gazdasági csődjéből és az ezt tetőző világgazdasági-pénzügyi válság hatásainak hátrányaiból saját erőnkre támaszkodva törtünk ki.
Mert: költségvetésünk stabillá tétele érdekében szolidaritást követeltünk a bankoktól és a multinacionális kereskedelmi cégektől, azoktól, akiknek a kommunista rendszerváltást követően Magyarország biztosította a legelőnyösebb működési feltételeket Európa e térségében.
Mert: törvényeket alkotunk az ország szellemi, morális, valamint gazdasági felemelkedésének érdekében.
Mert: kitartunk nemzetállami létünk mellett.
Mert: Magyarország népességének szükséges állományát,--a gyermek szaporulatot—kiemelt családtámogatásokkal segíti a kormány.
Mert: lezártuk déli határszakaszunkat az illegális migrációs özön előtt. Ezzel nemcsak Magyarország, hanem Európa keresztény kultúráját és államiságait is védjük.
Mert: gazdasági fejlődésünk példaértékű eredményeket mutat fel.
Mert: mindezek csak a legteljesebb nemzeti összefogás alapján és felhatalmazásával valósíthatók meg.
A háborúk valódi célja sohasem a kirobbanásukat igazolni látszó, a közvélemény számára elfogadtatni akaró közvetlen esemény vagy események megnevezése. A megnevezések általában csak fedőnevei az offenzíváknak. Országunk ellen indított háború fedőneve: „ Magyarországon sérül a jogállamiság”
A támadók nem nemzeti vagy nemzetközi haderők, hanem annál sokkal veszélyesebb: hazai és nemzetközi szélhámosok hada.
A bal-liberálisok nyolc évig tartó országlása a magyar történelem egyik legszégyenteljesebb időszakát ölelte fel. A nemzeti tudat, a morál, az oktatás, a társadalmi csoportok léte, a demokratikus alapok és a gazdaság minden szegmense a mélypontra jutott.
Az ezt okozó és ezért a népakaratból a 2010-es és az azt követő választásokon hatalomvesztettek,-- az ellenségé vált ellenzék-- és ezek országon belüli és kívüli haszonélvező körei hűen önmagukhoz, a sok évtizedes tradíciókat meg nem hazudtolva, gondoljunk -- a tanácsköztársaság eseményeire -- mindent megtesznek visszatérésük érdekében. Itt nem a „jogállamiság” megvédéséről van szó, -- hiszen Ők pontosan tudják, hogy a kormány intézkedései ezek megerősítését szolgálják --, hanem egyszerűen a gazdasági és politikai hatalmuk visszaszerzésének lehetőségét látják ezen jelszavak hangoztatása mögé bújva. Mindehhez a nemzetközi bal és neoliberális körök teljes támogatását élvezve, Soros Györggyel az élen.
Módszereik aljasak és gátlástalanok, íme, egy a sok közül:
2011. január 7-én felhívást intézett az „európai” értelmiségiek egy csoportja -- magyar kezdeményezésre -- az uniós intézményekhez írt nyílt levél formájában, melyben a szabadságjogok számonkérhetőségét szorgalmazzák a magyar demokrácia védelmében, mert „megtörtént az, amit az Európai unió hivatott megakadályozni: az EU saját határain belül 2004 óta tagállam Magyarországon felszámolták a liberális demokráciát”
„A kormány, habár demokratikusan választották meg visszaélve parlamenti többségével módszeresen letépi a demokrácia fék- és ellensúlyrendszerét, eltörli az alkotmányos korlátokat, és a kormányzó párt uralma alá hajtja az összes hatalmi ágat, a független intézményeket és a sajtót”.
Ezért az európai pártcsaládokat összefogásra szólítják fel: „fejlesszenek ki távlatos védelmet Európa közös demokráciájának lerombolása ellen.”
Aláírók magyar részről többek között: Demszky Gábor, Göncz Árpád, Haraszti Miklós, Hodosán Róza, Kenedi János, Konrád György, Kőszeg Ferenc, Magyar Bálint, Pető Iván, Rajk László.
A leírtakhoz kommentárt nem fűzünk, de azt igen, hogy ezek az emberek szemérmetlen és mocskos, hazugságra épülő nyílt támadást intéztek a Magyar Köztársaság Kormánya, intézményrendszere, a magyar demokratikus rend ellen. Ezek az emberek hazaárulók, ezek az emberek a nemzet szégyenei!
Ezt követte és tetőzte a magyar belső ellenség közreműködésével, az Európai Parlament támogatásával készült Sargentini jelentés. Ennek alapvető célja az uniós szerződés hetes cikke szerinti eljárás Magyarországgal szembeni megindítása azzal az állandóan hangoztatott indokkal, hogy a magyar kormány semmibe veszi az európai alapértékeket és a jogállamiság követelményeit. A jelentés lényegét illetve, az Európai Parlament és a jelentéstevő aggályait az alábbi 12 pontban foglaltak tartalmazzák:
(1) az alkotmányos és a választási rendszer működése;
(2) az igazságszolgáltatás és más intézmények függetlensége, valamint a bírák jogai;
(3) a korrupció és az összeférhetetlenség;
(4) a magánélet védelme és az adatvédelem;
(5) a véleménynyilvánítás szabadsága;
(6) a tudományos élet szabadsága;
(7) a vallásszabadság;
(8) az egyesülési szabadság;
(9) az egyenlő bánásmódhoz való jog;
(10) a kisebbségekhez tartozó személyek – köztük a romák és a zsidók – jogai, valamint a kisebbségekkel szembeni gyűlölködő kijelentésekkel szembeni védelem;
(11) a migránsok, menedékkérők és menekültek alapvető jogai;
(12) a gazdasági és szociális jogok.
A felsorolt, kérdéseknek is tekintendő 12 pont mindegyikére „Magyarország Alaptörvénye” egzakt választ ad. Tehát a jelentéstevő Sargentini asszony, és magyar vagy külföldi tanácsadói, ha vették volna a fáradságot és alkotmányunkat tanulmányozták volna a véleményük nyilvánítása előtt, nem alakulhatott volna ki ez a mérhetetlen tudatlanságukra, egyben rosszindulatúságukra valló helyzet. Mindezekből világosan látszik, hogy feladatot kaptak, amit teljesíteniük kellett. A soros féle háttérhatalom és az EU. vezetői a migrációt minden téren támogató összefogása Magyarország elleni szégyenteljes támadás.
Ebből csak azt a következtetést lehet levonni – ahogy az előbbiekben erre már utaltunk --, hogy egyetlen céljuk az uniós szerződés 7-es cikke szerinti eljárás megindítása hazánk ellen. Judith Sargentini (zöldpárti, holland) jelentését 2018. szeptember 11-én tárgyalta az EP. A dokumentum felszólítja a Tanácsot, hogy indítsa el a 7-es cikkely szerinti eljárást, azaz állapítsa meg, fennáll-e az egyértelmű veszélye, hogy Magyarország megsérti-e az EU alapértékeit, azaz identitását.
A 7. cikk értelmében a Tanács felfüggesztheti a kérdéses uniós országnak a Szerződések alkalmazásából származó egyes jogait, beleértve ezen országot a Tanácsban megillető szavazati jogokat. Ehhez azonban az kell, hogy az értékek súlyos megsértése tartósan fennálljon.
A Sargentini jelentés vádjai alaptalanok. Minden egyes támadási pontjára a felelet: „Magyarország Alaptörvénye.” A 7-es cikkely érvényesítése tehát Magyarországgal szemben igazságtalan és törvényellenes! Ennek magyar támogatói pedig közönséges hazaárulók!
Itt azonban meg kell jegyezni, hogy szakértői vélemények szerint „a 7. cikk nem is alkalmas alapvető feladatának – az EU identitásának védelme ellátására, és ezért maximum csak papíron tekinthető „atomfegyvernek”. Ahhoz, hogy egy valóban hatékony eljárás jöjjön létre, mely a gyakorlatban is képes lenne az uniós alapértékek tagállamokkal szembeni védelmére, legalább a következő feltételeknek kellene teljesülnie: 1. jelentősen le kellene egyszerűsíteni és fel kellene gyorsítani az eljárást. 2. az uniós alapértékek tartalmáról valamiféle alapvető konszenzusnak ki kellene alakulnia az uniós intézmények és a tagállamok gyakorlatában.”
Meg kell védenünk Magyarországot, meg kell védenünk a magyar Kormányt és annak Miniszterelnökét, akire most kétszeres teher nehezedik: a magyar és az európai teher.
Az iszonyú nehézségek ellenére, minden esélyünk megvan, hogy a terheket legyűrve győztesek legyünk, mert ez minden egyes a nemzethez hű magyar állampolgár győzelmét, így a nemzet győzelmét fogja jelenteni.
Ehhez kérjük polgártársaink összefogott támogatását, hitét és akaratát, mert bizodalmunk teljesülésének ez a legfőbb záloga!
Egyben felszólítjuk a szocialista, liberális és a hozzájuk kötődő egyéb szervezeteket, hogy a Magyarország megbélyegzését a náci veszéllyel, az antiszemitizmussal, a rasszizmussal és egyéb nemtelen jelzőkkel és az ebből fakadó hisztériakeltéssel azonnal fejezzék be! A hazaárulók felelősségre vonása nem kerülhető el.
Budapest, 2019. január 21.
Dr. László Jenő nyugalmazott gépészmérnök
*****
EU Ügyészség! Igen, vagy nem ?
Folyik a mérhetetlen gyürkőzés a fenti kérdésben, természetesen a bokszsarkoknak megfelelően, kormány és ellenzéki felállásban.
Mindenki talál magyarázatot arra, hogy miért nem jó a másik álláspontja! Az egyik azt mondja, hogy a kormányhoz közelálló oligarchák dömperrel hordják haza a közpénzt, miközben mindenki tudja, hogy a nagy „ellenzéki vezérnek” Gyurcsánynak sem a szél hordta össze a milliárdjait.
A másik azt mondja, hogy az Európai Unióban uralkodó óriási ellenszélhez még egy jogi furkósbotot is a liberális-baloldal kezébe nyomni, no azt már nem.
Nos anélkül, hogy a fenti véleményekbe bármilyen módon bele szeretnénk avatkozni, látni kell, hogy a jelenlegi helyzetben számtalan jogi aggályt fogalmaznak meg szakemberek, ami arra utal, hogy már megint az EU vezetése úgy ugrott fejest bizonyos jogi szervezetek létrehozásába, hogy azt és az alapvető kérdéseket minden tekintetben átgondolta volna!
Álljon itt mindjárt Ligeti Miklós felvetése, akit igazán nem lehet kormánypártisággal vádolni, hiszen Ő a Transparency International jogi igazgatója.
Ligeti Miklós egyik példaként a házkutatás elrendelését hozta fel, amely Magyarországon akár egyszerű rendőrségi határozattal elrendelhető, szemben Németországgal, ahol erre csak a bíró adhat engedélyt.
„Jelenleg például nincs arra válasz, hogy a Magyarországon így beszerzett bizonyítékot az európai ügyész felhasználhatná-e például Németországban” – mondta, hozzátéve: megoldást az európai ügyészre vonatkozó egységes eljárási szabályok jelentenének, erre azonban csak minden uniós tagállam részvétele esetén lenne esély.” *
A fenti megállapítással tehát, egy rendezetlen viszonyok közé történő belépés lenne, ami az EU vezetését bármilyen galádságra ösztönözhetné, mint ahogy azt a Sargentini-jelentésnél kristálytisztán látni is lehetett.
Továbbá miként kell értelmezni azt a jelenséget, amelyben egy kontinens (egy jogilag zárt) törvényhozási rendszerébe egy másik kontinensről származó ember folyamatosan, rendszeresen instruálja az EU vezetőit, feladatokat szab nekik, jelzi, hogy melyik tagállam működik törvényszerűen és melyik nem!
Nem beszélve arról, hogy ez a szervezeti lépcsőfok egy újabb lépés lenne az Európai Egyesült Államok irányába, amelyről még vita folyik, és ez a vita nem, hogy még nem dőlt el, de úgy tűnik vérre menő kérdéssé vált!
Fel kell és lehet tenni azt a kérdést, hogy milyen jogszerűség folyik az EU-n belül, milyen jogszerűséget is védene az Európai Ügyészség, ha a tagállamok legalapvetőbb jogi eljárásai között ekkora joghézagok szerepelnek?
Ha például, én elmennék az USA-ba és különböző tanácsokkal látnám el Tramp elnököt (még akkor is, ha a hangyák hordtak volna össze nekem 8-10 milliárd Eurót), valószínűleg páros lábbal rúgnának ki az országból, hogy a lábam sem érné a földet.
Nézzük meg az Európai Ügyészség jogállása és szervezete című kiadványban,** hogy miként írják le az ügyészség működését: „….. Független, mert vezető tisztségviselői és az ügyészek nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasítást az EU Ügyészségen kívül álló személyektől, az Unió bármely tagállamától, valamint uniós intézményektől, szervektől és hivataloktól és ez utóbbi szervek kötelesek tiszteletben tartani az EU Ügyészség függetlenségét, és nem kísérelhetnek meg befolyást gyakorolni rá feladatainak ellátása tekintetében. ...”
Mi itt Közép-Európában nagyon sok ilyen és ehhez hasonló működési leírást láttunk, természetesen csak papíron!!
Ha az ügyészség nem fogadhat el „utasítást vagy ajánlást”, akkor a EU Bizottság miért igen ??
Hol vannak az európai ügyekbe való beleszólás határai?
Miért nagyobb egy Európán kívüli politikai személy(!?) szava, mint egy európai tagállamé, vagy tagállamoké?
Miért lehet egy kialakult nézetkülönbség miatt hajtóvadászatot indítani tagállamok ellen?
Maradjunk azonban az Egyesült Európai Államok kérdéskörénél. A jelenlegi helyzetben (migráns válság, két sebességes Európa, stb,.) úgy tűnik csak két ország szorgalmazza erőteljesen a New World, vagyis az új világrend megalkotását, amelyben egy centralista politikai csoport vezetné Európát. Ez a két államfő Macron, és Merkel.
A fő kérdés az, hogy lehetséges e ez, az európai állampolgárok ellenére, vagyis nélkülük, és mi lenne a következménye egy ilyen jogi környezetben, amellyel az EU ma rendelkezik?
A válasz egyértelmű: káosz!!
Az EU parlamentje és testületei nagyobb beleszólást akarnak elérni, mint amit az USA a saját tagállamaira gyakorol. A britek ezért léptek ki!
Nekünk magyaroknak és itt Közép-Európában sok más nemzetnek a függetlenség egy nagyon nagy kincs, amelyről egy-két részeges lázálmáért lemondani túlságosan is nagy luxus, hiszen a történelmünk során az utóbbi hatszáz évben csak órákra voltunk szabadok és függetlenek.
Az 1438-as Habsburg ház trónra jutása óta ez a nemzet csak mint gyarmat létezett, mélyen elmaradva Ausztriától, amelynek csak az 1867-es kiegyezés vetett véget.
A sort lehet folytatni, mert a nagyhatalmak által kigründolt világháború legnagyobb vesztese is a mi hazánk volt, hogy a sort ne fejezzük be, mindjárt a náci III. Birodalom kényszerített háborúba minket, rommá téve a hazánkat!
Azonban, hogy a nagy és híresen demokratikus Nyugat(!) ne ájuljon el saját magától, a II. Világháború befejező aktusaként Churchill kilízingelte Közép-Európát Sztalinnak, egy legalább akkora gyilkosnak mint Hitler!!
Természetesen „mélyen demokratikusan” és erkölcsösen hátba szúrta volt szövetségesét a lengyeleket!
Hogy mi magyarok miért nem bízunk semmilyen papírban(!?): ha a fentiek nem elegek, akkor csak szóljanak, tudom még tovább folytatni !!
* (Forrás: zoom.hu :Az Európai Ügyészség sem csodafegyver….!)
** (forrás: https://europaiugyeszseget.hu/az-europai-ugyeszsegrol)
Cs. Szabó Béla közíró
Magyar Justitia Bizottság elnökségi tagja
Folyik a mérhetetlen gyürkőzés a fenti kérdésben, természetesen a bokszsarkoknak megfelelően, kormány és ellenzéki felállásban.
Mindenki talál magyarázatot arra, hogy miért nem jó a másik álláspontja! Az egyik azt mondja, hogy a kormányhoz közelálló oligarchák dömperrel hordják haza a közpénzt, miközben mindenki tudja, hogy a nagy „ellenzéki vezérnek” Gyurcsánynak sem a szél hordta össze a milliárdjait.
A másik azt mondja, hogy az Európai Unióban uralkodó óriási ellenszélhez még egy jogi furkósbotot is a liberális-baloldal kezébe nyomni, no azt már nem.
Nos anélkül, hogy a fenti véleményekbe bármilyen módon bele szeretnénk avatkozni, látni kell, hogy a jelenlegi helyzetben számtalan jogi aggályt fogalmaznak meg szakemberek, ami arra utal, hogy már megint az EU vezetése úgy ugrott fejest bizonyos jogi szervezetek létrehozásába, hogy azt és az alapvető kérdéseket minden tekintetben átgondolta volna!
Álljon itt mindjárt Ligeti Miklós felvetése, akit igazán nem lehet kormánypártisággal vádolni, hiszen Ő a Transparency International jogi igazgatója.
Ligeti Miklós egyik példaként a házkutatás elrendelését hozta fel, amely Magyarországon akár egyszerű rendőrségi határozattal elrendelhető, szemben Németországgal, ahol erre csak a bíró adhat engedélyt.
„Jelenleg például nincs arra válasz, hogy a Magyarországon így beszerzett bizonyítékot az európai ügyész felhasználhatná-e például Németországban” – mondta, hozzátéve: megoldást az európai ügyészre vonatkozó egységes eljárási szabályok jelentenének, erre azonban csak minden uniós tagállam részvétele esetén lenne esély.” *
A fenti megállapítással tehát, egy rendezetlen viszonyok közé történő belépés lenne, ami az EU vezetését bármilyen galádságra ösztönözhetné, mint ahogy azt a Sargentini-jelentésnél kristálytisztán látni is lehetett.
Továbbá miként kell értelmezni azt a jelenséget, amelyben egy kontinens (egy jogilag zárt) törvényhozási rendszerébe egy másik kontinensről származó ember folyamatosan, rendszeresen instruálja az EU vezetőit, feladatokat szab nekik, jelzi, hogy melyik tagállam működik törvényszerűen és melyik nem!
Nem beszélve arról, hogy ez a szervezeti lépcsőfok egy újabb lépés lenne az Európai Egyesült Államok irányába, amelyről még vita folyik, és ez a vita nem, hogy még nem dőlt el, de úgy tűnik vérre menő kérdéssé vált!
Fel kell és lehet tenni azt a kérdést, hogy milyen jogszerűség folyik az EU-n belül, milyen jogszerűséget is védene az Európai Ügyészség, ha a tagállamok legalapvetőbb jogi eljárásai között ekkora joghézagok szerepelnek?
Ha például, én elmennék az USA-ba és különböző tanácsokkal látnám el Tramp elnököt (még akkor is, ha a hangyák hordtak volna össze nekem 8-10 milliárd Eurót), valószínűleg páros lábbal rúgnának ki az országból, hogy a lábam sem érné a földet.
Nézzük meg az Európai Ügyészség jogállása és szervezete című kiadványban,** hogy miként írják le az ügyészség működését: „….. Független, mert vezető tisztségviselői és az ügyészek nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasítást az EU Ügyészségen kívül álló személyektől, az Unió bármely tagállamától, valamint uniós intézményektől, szervektől és hivataloktól és ez utóbbi szervek kötelesek tiszteletben tartani az EU Ügyészség függetlenségét, és nem kísérelhetnek meg befolyást gyakorolni rá feladatainak ellátása tekintetében. ...”
Mi itt Közép-Európában nagyon sok ilyen és ehhez hasonló működési leírást láttunk, természetesen csak papíron!!
Ha az ügyészség nem fogadhat el „utasítást vagy ajánlást”, akkor a EU Bizottság miért igen ??
Hol vannak az európai ügyekbe való beleszólás határai?
Miért nagyobb egy Európán kívüli politikai személy(!?) szava, mint egy európai tagállamé, vagy tagállamoké?
Miért lehet egy kialakult nézetkülönbség miatt hajtóvadászatot indítani tagállamok ellen?
Maradjunk azonban az Egyesült Európai Államok kérdéskörénél. A jelenlegi helyzetben (migráns válság, két sebességes Európa, stb,.) úgy tűnik csak két ország szorgalmazza erőteljesen a New World, vagyis az új világrend megalkotását, amelyben egy centralista politikai csoport vezetné Európát. Ez a két államfő Macron, és Merkel.
A fő kérdés az, hogy lehetséges e ez, az európai állampolgárok ellenére, vagyis nélkülük, és mi lenne a következménye egy ilyen jogi környezetben, amellyel az EU ma rendelkezik?
A válasz egyértelmű: káosz!!
Az EU parlamentje és testületei nagyobb beleszólást akarnak elérni, mint amit az USA a saját tagállamaira gyakorol. A britek ezért léptek ki!
Nekünk magyaroknak és itt Közép-Európában sok más nemzetnek a függetlenség egy nagyon nagy kincs, amelyről egy-két részeges lázálmáért lemondani túlságosan is nagy luxus, hiszen a történelmünk során az utóbbi hatszáz évben csak órákra voltunk szabadok és függetlenek.
Az 1438-as Habsburg ház trónra jutása óta ez a nemzet csak mint gyarmat létezett, mélyen elmaradva Ausztriától, amelynek csak az 1867-es kiegyezés vetett véget.
A sort lehet folytatni, mert a nagyhatalmak által kigründolt világháború legnagyobb vesztese is a mi hazánk volt, hogy a sort ne fejezzük be, mindjárt a náci III. Birodalom kényszerített háborúba minket, rommá téve a hazánkat!
Azonban, hogy a nagy és híresen demokratikus Nyugat(!) ne ájuljon el saját magától, a II. Világháború befejező aktusaként Churchill kilízingelte Közép-Európát Sztalinnak, egy legalább akkora gyilkosnak mint Hitler!!
Természetesen „mélyen demokratikusan” és erkölcsösen hátba szúrta volt szövetségesét a lengyeleket!
Hogy mi magyarok miért nem bízunk semmilyen papírban(!?): ha a fentiek nem elegek, akkor csak szóljanak, tudom még tovább folytatni !!
* (Forrás: zoom.hu :Az Európai Ügyészség sem csodafegyver….!)
** (forrás: https://europaiugyeszseget.hu/az-europai-ugyeszsegrol)
Cs. Szabó Béla közíró
Magyar Justitia Bizottság elnökségi tagja
*****
SOROS GYÖRGY SZTALINT KÖVETI A MIGRÁCIÓ LEBONYOLÍTÁSÁBAN
Kevesen ismerik azt a tényt, hogy a második világháborút követő időszakban, amikor a Balti Államok önállósága megszűnt és vissza lettek csatolva a Szovjetunió „kebelébe”, akkor Sztalin intézkedett, hogy szovjet állampolgárok tömegét telepítsék át északi szomszédjaikhoz.
Az áttelepítés „forgatókönyvét” gyorsan elkészítették, a lebonyolításukat pedig napok alatt elvégezték. Az akciók hiteles végrehajtása Rigában és Narvában -, egymástól függetlenül, két szemtanú elmondása szerint úgy történt, hogy az esti és éjszakai órákban, autóbuszokkal és teherautókkal szállított szovjet állampolgárok lepték el a városokat, mindenkit kizavartak az otthonukból és birtokba vették a kiürített lakásokat. Az igazság szerint pontosan ez történ az egyszobás lakásokkal, a többszobás lakásokban bent maradhattak az ott lakók, de „társbérlőként” kapták meg a szovjet állampolgárokat.
A megüresedett szállító járművekkel pedig a kilakoltatott állampolgárokat (pólyás gyerektől kezdve az agg felnőttekig bezárólag) - ingyen és „bérmentve”-, elszállították a Távol Keleti zónába, ahol sem fedelet, sem élelmet, sem más emberi szükségleti eszközöket nem találtak, és egy-egy transzport, mintegy 40 ezer főből álló állományból, alig-alig akadt hírmondó, aki túlélte azt a tortúrát.
Észtország, Lettország és Litvánia népcsoportjaiban (jelenleg) mintegy 30-40 %-ot tesznek ki az oroszok, fehér oroszok és ukránok.
A Sztalin által átköltöztetett (akkori „migránsok”) viszont uralták vezető beosztásnak minősülőn a munkahelyeket, kezükben tartották a sajtót, a rádiót, (később a TV-t is), a könyvkiadást, az iskolai oktatási programokat, stb, stb.
Az adott állam lakói és a migránsok között a mai napig is tartó ellentét, kisebb, nagyobb összetűzések és nézetkülönbségek megmaradtak.
A fenti információkhoz Sztalin halála után jutott prof. dr. Bokor Imre, amikor az akkori Leningrádi Katonai Híradó Mérnöki Akadémiáról egyhónapos gyári gyakorlati munkára vezényelték Rigába, a VEF gyárba, illetve, amikor egy napot töltött Narvában.
Amikor oroszul próbált szót váltani egy olyan személlyel (áruházi eladóval, éttermi pincérrel vagy közúti rendőrrel), aki nem orosz nemzetiségű volt, akkor - legtöbbször - nem válaszoltak a kérdésére, nem szolgálták ki, akár órákig is várakoztatták egy ebéd kiszolgálásával, vagy a fizető pincér megjelenésével. Amikor megtudták, hogy magyar katonatiszttel van dolguk, azonnal barátjuknak tekintették és bátran elmondták, hogy mi történt velük, a sztalini érában.
De a Balti Államokban történtek sem voltak egyedi esetek, hasonló helyzet alakult ki Csecsen-és Ingus földön is. Ha kezükbe vesznek például egy 1953-as szovjet kiadású atlaszt, ne keressék Csecsen vagy Ingus földet, mert ELTÜNT A TÉRKÉPRŐL!!! A második világháborúban elfoglalt japán szigetecskét is ősi orosz területnek nyilvánította Sztalin, Putyin elfogadta Sztalin álláspontját. A Krím-félszigetet is hajdani orosz területként emlegeti Putyin elnök úr, és senki sem meri felvilágosítani, hogy az oroszok még a nevét sem ismerték a Krimnek, amikor görög, török, olasz, római, bolgár, ukrán fennhatóság alatt volt, sőt még a magyarok is igényt tarthatnának rá, ha az orosz gondolkodást (álláspontot) fogadnák el a hovatartozás alapjaként.
Tisztelt migráns pártiak! Önök sem lesznek kivételezettek, ha nagytömegű idegenek lepik el az országot, és győzni fog az erőszakkal párosult mennyiség. A tömény hazugság rekordere: Gyurcsány Ferenc-, a minap kijelentette, hogy még az ö házában is el tud helyezni néhány migránst. Csupán azt felejtette el, az a ház jogilag nem az övé, Rákosi elvtársa zabráltatta el, egy első világháborúban kimagasló szerepet játszó zsidó katonatiszttől, akit még a nyilaskeresztesek is tiszteltek. A kommunistákat csak a hatalmi vágy, a birtoklás, a likvidálás és a torz eszme imádata érdekli.
Ez volt egy kis „bemutató” a migránsok előzményeiről, és a Soros által pénzelt migráció várható eredményeiről. Mert ha most engedékenyek leszünk, akkor (ki tudja mikor) várható, hogy néhány millió vagy tízmillió afrikai, indiai, kínai migráns „csoportocskák” is vándorútra indulnak és társbérlőink lesznek!
Sztalin terrorral és hadsereggel intézte a migrációt, Soros (az ENSZ és az EP) pedig dollárral, demagógiával és jól fizetett politikusokkal.
Tisztelt Olvasók!
Gondolkozzanak el az eddig történtekről és a várható eseményekről. A migránsokat támogatók képtelenek gondolkozni, belebuktak a kommunizmus felépítésébe is, semmiből sem tanulnak!
NO COMMENT!
Budapest, 2018.11.21.
Tisztelettel:
Prof. Dr. Bokor Imre Péteri Attila Árpád
MJB elnök elnökségi tag koordinátor
Kevesen ismerik azt a tényt, hogy a második világháborút követő időszakban, amikor a Balti Államok önállósága megszűnt és vissza lettek csatolva a Szovjetunió „kebelébe”, akkor Sztalin intézkedett, hogy szovjet állampolgárok tömegét telepítsék át északi szomszédjaikhoz.
Az áttelepítés „forgatókönyvét” gyorsan elkészítették, a lebonyolításukat pedig napok alatt elvégezték. Az akciók hiteles végrehajtása Rigában és Narvában -, egymástól függetlenül, két szemtanú elmondása szerint úgy történt, hogy az esti és éjszakai órákban, autóbuszokkal és teherautókkal szállított szovjet állampolgárok lepték el a városokat, mindenkit kizavartak az otthonukból és birtokba vették a kiürített lakásokat. Az igazság szerint pontosan ez történ az egyszobás lakásokkal, a többszobás lakásokban bent maradhattak az ott lakók, de „társbérlőként” kapták meg a szovjet állampolgárokat.
A megüresedett szállító járművekkel pedig a kilakoltatott állampolgárokat (pólyás gyerektől kezdve az agg felnőttekig bezárólag) - ingyen és „bérmentve”-, elszállították a Távol Keleti zónába, ahol sem fedelet, sem élelmet, sem más emberi szükségleti eszközöket nem találtak, és egy-egy transzport, mintegy 40 ezer főből álló állományból, alig-alig akadt hírmondó, aki túlélte azt a tortúrát.
Észtország, Lettország és Litvánia népcsoportjaiban (jelenleg) mintegy 30-40 %-ot tesznek ki az oroszok, fehér oroszok és ukránok.
A Sztalin által átköltöztetett (akkori „migránsok”) viszont uralták vezető beosztásnak minősülőn a munkahelyeket, kezükben tartották a sajtót, a rádiót, (később a TV-t is), a könyvkiadást, az iskolai oktatási programokat, stb, stb.
Az adott állam lakói és a migránsok között a mai napig is tartó ellentét, kisebb, nagyobb összetűzések és nézetkülönbségek megmaradtak.
A fenti információkhoz Sztalin halála után jutott prof. dr. Bokor Imre, amikor az akkori Leningrádi Katonai Híradó Mérnöki Akadémiáról egyhónapos gyári gyakorlati munkára vezényelték Rigába, a VEF gyárba, illetve, amikor egy napot töltött Narvában.
Amikor oroszul próbált szót váltani egy olyan személlyel (áruházi eladóval, éttermi pincérrel vagy közúti rendőrrel), aki nem orosz nemzetiségű volt, akkor - legtöbbször - nem válaszoltak a kérdésére, nem szolgálták ki, akár órákig is várakoztatták egy ebéd kiszolgálásával, vagy a fizető pincér megjelenésével. Amikor megtudták, hogy magyar katonatiszttel van dolguk, azonnal barátjuknak tekintették és bátran elmondták, hogy mi történt velük, a sztalini érában.
De a Balti Államokban történtek sem voltak egyedi esetek, hasonló helyzet alakult ki Csecsen-és Ingus földön is. Ha kezükbe vesznek például egy 1953-as szovjet kiadású atlaszt, ne keressék Csecsen vagy Ingus földet, mert ELTÜNT A TÉRKÉPRŐL!!! A második világháborúban elfoglalt japán szigetecskét is ősi orosz területnek nyilvánította Sztalin, Putyin elfogadta Sztalin álláspontját. A Krím-félszigetet is hajdani orosz területként emlegeti Putyin elnök úr, és senki sem meri felvilágosítani, hogy az oroszok még a nevét sem ismerték a Krimnek, amikor görög, török, olasz, római, bolgár, ukrán fennhatóság alatt volt, sőt még a magyarok is igényt tarthatnának rá, ha az orosz gondolkodást (álláspontot) fogadnák el a hovatartozás alapjaként.
Tisztelt migráns pártiak! Önök sem lesznek kivételezettek, ha nagytömegű idegenek lepik el az országot, és győzni fog az erőszakkal párosult mennyiség. A tömény hazugság rekordere: Gyurcsány Ferenc-, a minap kijelentette, hogy még az ö házában is el tud helyezni néhány migránst. Csupán azt felejtette el, az a ház jogilag nem az övé, Rákosi elvtársa zabráltatta el, egy első világháborúban kimagasló szerepet játszó zsidó katonatiszttől, akit még a nyilaskeresztesek is tiszteltek. A kommunistákat csak a hatalmi vágy, a birtoklás, a likvidálás és a torz eszme imádata érdekli.
Ez volt egy kis „bemutató” a migránsok előzményeiről, és a Soros által pénzelt migráció várható eredményeiről. Mert ha most engedékenyek leszünk, akkor (ki tudja mikor) várható, hogy néhány millió vagy tízmillió afrikai, indiai, kínai migráns „csoportocskák” is vándorútra indulnak és társbérlőink lesznek!
Sztalin terrorral és hadsereggel intézte a migrációt, Soros (az ENSZ és az EP) pedig dollárral, demagógiával és jól fizetett politikusokkal.
Tisztelt Olvasók!
Gondolkozzanak el az eddig történtekről és a várható eseményekről. A migránsokat támogatók képtelenek gondolkozni, belebuktak a kommunizmus felépítésébe is, semmiből sem tanulnak!
NO COMMENT!
Budapest, 2018.11.21.
Tisztelettel:
Prof. Dr. Bokor Imre Péteri Attila Árpád
MJB elnök elnökségi tag koordinátor
