Veszteségek
Tarjányi Péter katonai szakértő(!?) mondott egy nagyot! Az egyik médiumban nyilatkozott úgy, hogy az orosz inváziós katonai erő vesztesége elérte a kétharmadát az eredeti létszámnak.
Ő tudja!
A vizeldében Szergej Sojgu védelmi miniszter oda lopakodott mellé, és a fülébe súgta, hogy már kétharmada a katonáknak elesett!
Mert másképpen nem történhetett hiszen „jólértesült” Péterünknek is tudnia kell, hogy háborús időszakban (de nem csak abban!) az egyik legvédettebb katonai információ a veszteségek listája.
Így volt ez mióta világ a világ!
De számoljunk egy kicsit. Az Ukrajnában harcoló 240-250 ezer fős kontingens kétharmada az körülbelül 163 ezer fő!
Az afganisztáni 10 éves kalandozás becsült vesztesége (szeretném hangsúlyozni „becsült”) 14500 fő környékén van. Nekem úgy tűnik, hogy a „jólértesült” Péterünk egy kicsit szolgalelkű, hiszen meg akar nagyon felelni valakinek/valakiknek!
A második világháborúban is (még a háború végén sem) lehetett megmondani a pontos emberveszteség létszámot, mert volt aki az eltúlzásban volt érdekelt és volt aki a finomításban, vagyis a lehető legkisebb számban! Csak a példa kedvéért az oroszok a minél nagyobb számban voltak érdekeltek, hogy megmutassák milyen nagyon meg kellett küzdeniük a nácikkal.
Ezért vélhetőleg még a Gulágon meghaltakat is hozzácsapták a listához mert volt, hogy hallottam én még 27 milliós számot is.
Az amerikaiak pedig a minél kisebb számban voltak érdekeltek, hiszen a következő választásokon az elesettek rokonai is szavaznak.
De térjünk vissza Ukrajnához! Nem véletlen, hogy az ukránok mindig az oroszok veszteségét jelentik be és a sajátjukat soha! Ugyanígy az oroszok.
Háború végeztével azonban kiadnak egy veszteségről szóló összesítést, de a politika vélhetőleg ott is komolyan kozmetikázhatja a dolgot. Természetesen annak függvényében milyen erős a kormányzati és társadalmi kontroll!
Úgyhogy Péterünknek jobban és komolyabban kéne vennie a „szakértői” számokat, mert a tények makacs dolgok! Ezt még Virág elvtárs is megmondta anno!
Cs. Szabó Béla
Tarjányi Péter katonai szakértő(!?) mondott egy nagyot! Az egyik médiumban nyilatkozott úgy, hogy az orosz inváziós katonai erő vesztesége elérte a kétharmadát az eredeti létszámnak.
Ő tudja!
A vizeldében Szergej Sojgu védelmi miniszter oda lopakodott mellé, és a fülébe súgta, hogy már kétharmada a katonáknak elesett!
Mert másképpen nem történhetett hiszen „jólértesült” Péterünknek is tudnia kell, hogy háborús időszakban (de nem csak abban!) az egyik legvédettebb katonai információ a veszteségek listája.
Így volt ez mióta világ a világ!
De számoljunk egy kicsit. Az Ukrajnában harcoló 240-250 ezer fős kontingens kétharmada az körülbelül 163 ezer fő!
Az afganisztáni 10 éves kalandozás becsült vesztesége (szeretném hangsúlyozni „becsült”) 14500 fő környékén van. Nekem úgy tűnik, hogy a „jólértesült” Péterünk egy kicsit szolgalelkű, hiszen meg akar nagyon felelni valakinek/valakiknek!
A második világháborúban is (még a háború végén sem) lehetett megmondani a pontos emberveszteség létszámot, mert volt aki az eltúlzásban volt érdekelt és volt aki a finomításban, vagyis a lehető legkisebb számban! Csak a példa kedvéért az oroszok a minél nagyobb számban voltak érdekeltek, hogy megmutassák milyen nagyon meg kellett küzdeniük a nácikkal.
Ezért vélhetőleg még a Gulágon meghaltakat is hozzácsapták a listához mert volt, hogy hallottam én még 27 milliós számot is.
Az amerikaiak pedig a minél kisebb számban voltak érdekeltek, hiszen a következő választásokon az elesettek rokonai is szavaznak.
De térjünk vissza Ukrajnához! Nem véletlen, hogy az ukránok mindig az oroszok veszteségét jelentik be és a sajátjukat soha! Ugyanígy az oroszok.
Háború végeztével azonban kiadnak egy veszteségről szóló összesítést, de a politika vélhetőleg ott is komolyan kozmetikázhatja a dolgot. Természetesen annak függvényében milyen erős a kormányzati és társadalmi kontroll!
Úgyhogy Péterünknek jobban és komolyabban kéne vennie a „szakértői” számokat, mert a tények makacs dolgok! Ezt még Virág elvtárs is megmondta anno!
Cs. Szabó Béla
*****
Gazdag László
MI A KÖZÖS A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGBAN ÉS FUTBALLBAN?
Kéziratom leadása az albán labdarúgó válogatottól a világbajnoki selejtezőkön elszenvedett kettős vereség után, némiképp annak hatására is íródott. 1986 óta hiányzunk erről a nemzetközi tornáról, és legközelebb megint hiányozni fogunk. Közben bekövetkezett az Anglia elleni kettős győzelem, közte a 4:0. Úgy gondolom azonban, hogy a mostani eufória közepette sem kellene elfeledkeznünk arról, hogy mekkora a különbség egy európai torna és a nagy futballvilágverseny között!
In medias res
A föltett kérdésre a válasz: nincs még egy olyan ország a világon, ahol ilyen magasról ilyen mélyre zuhant volna e két terület színvonala! Nézzük pár szóban először a futballt! Az 1950-es évek Aranycsapata messze a legerősebb válogatott volt a világon, onnan zuhantunk le ide, a mélybe, a futottak még kategóriába! Nemrég az albánok is elpáholtak minket kétszer, na nem valami tét nélküli meccsen, hanem világbajnoki selejtezőn.
Mezőgazdaságunkról pedig annyit elöljáróban, hogy az 1980-as években ez az ágazat kb. annyira állt a topon a világ élvonalában a teljesítményét, hatékonyságát tekintve, mint az Aranycsapat korábban a futballban. Sok mutató tekintetében a miénk volt akkor a világ leghatékonyabb mezőgazdasága, beleértve a fenntartható fejlődés kritériumát is: a mi modellünk állt a legközelebb a környezetbarát agrártermelés követelményéhez! Onnan zuhantunk ide a mélybe, a gödör aljára: Nyugat-Európa növénytermelési alapanyagellátójává, valamint nettó állatitermék importőrévé "fejlődtünk"!
Mi az oka eme két elképesztő, példa nélküli zuhanásnak? Nagyon egyszerű a válasz: a két területet nézve a történelmileg kialakult, sajátos nemzeti karaktert hordozó kultúra, így a sajátos magyar futballkultúra, és a szintén sajátos magyar agrármodell önfelszámolása, önmegsemmisítése!
Mert bizony létezik kérem szépen nemzeti futballkultúra és nemzeti agrárkultúra, amit nem lehet mással lecserélni, legalább is negatív következmények nélkül nem.
Magyar labdarúgás-kultúra
Nézzük előbb a labdarúgást! A brazil futball, az olasz futball, a német futball bizony éppen a sajátos nemzeti karakteréről ismerhető fel évtizedek óta. Ilyen volt a magyar futball is. A braziléhoz állt a legközelebb, mégpedig a technikai tudás terén: a brazil "futballtangó" és a magyar "futballcsárdás" közhely volt egykor a világon. Ha a korszak emblematikus labdazsonglőreiről volt szó, bárkinek a világon Pelé, Garrincha, Mazzola, Di Stefano, Puskás, Albert, stb. jutott eszébe. Ismétlem ilyen volt a magyar futball. Volt! Azóta eltűntek a futballvilágban az emblematikus magyarok, miközben a brazil, olasz, német futball e téren semmit nem változott, ma is ugyanaz!
Egykor olyan magyar edzők tevékenykedtek itt, mint Sebes Gusztáv, Illovszki Rudolf, Baróti Lajos. Ha ma szétnézünk a klubjainknál, vagy a válogatott háza táján, nem is látunk magyar edzőt. Velük együtt eltűnt, megsemmisült a sajátos magyar futballkultúra is.
Magyar agrárkultúra, sajátos "magyar modell"
A magyar mezőgazdaságban is kialakult az 1960-as évektől kezdve egy sajátos kultúra, egy nemzeti karakter, amely gyökeresen különbözött a szovjet kolhozmodelltől, de a nyugati farmermodelltől is, mindkettőt messze felülmúlva! Ez volt a híres, világszerte, így nyugaton is, méltán csodált, elismert "magyar agrármodell"! Hol van már a tavalyi hó, hol van már ez a "magyar agrármodell"?
Nézzünk néhány tényt! 1989-ben Magyarországon működött 1261 mezőgazdasági termelőszövetkezet, átlagosan 4400 hektár területen, valamint 127 állami gazdaság, mezőgazdasági kombinát átlagosan 7100 hektár területen. Ezzel szemben Nyugat-Európa farmjainak területei a nyugatnémet 16 hektártól a brit 70 hektárig szóródtak, de az a lényeg, hogy eltörpültek egy magyar nagyüzem mellett. Az USA-ban ekkor 200 hektár volt a farmok átlagterülete.
A táblaméret is szorosan összefügg az üzemmérettel. Márpedig a nagyobb táblákon hatékonyabban üzemelnek a korszerű, drága gépek. Nagyon fontos tényező az agrárágazatban a specializáltság és a diverzifikáltság mértéke! Egy kisméretű nyugat-európai farm túlspecializált. Ha növénytermesztő, akkor egy-két növényfélét tud termelni, ha állattenyésztő, akkor egy állatfajra specializálódik, de már a piacról beszerezve a takarmány jelentős részét. Ez nagyon sebezhetővé teszi ezt a gazdálkodási formát a mezőgazdaság éghajlati-időjárási kitettsége és eme termékcsoport rapszodikus piaci ingadozásai miatt.
Ezzel szemben a soklábon állásnak nagy előnyei vannak, és éppen ezt tudta kihasználni az ágazattársító magyar nagyüzem: 8-10 féle növényt termesztettek a szántóföldi, a kertészeti, a szőlészeti ágazatokban, valamint mindegyik nagyüzem foglalkozott állattenyésztéssel is, két-három, vagy még több fajjal, azon belül többféle hasznosítási iránnyal. Volt szarvasmarha ágazat, azon belül húsmarha valamint tejelő tehén tartás, volt ugyanott sertéstenyészet, baromfitenyészet, ez utóbbi megint többféle fajjal, hasznosítási iránnyal: tojástermelés, hústermelés.
Nálunk ugyanaz a géppark működött már, mint Nyugaton: John Deere traktorok, Claas Dominátor kombájnok, Hesston bálázók, stb. E gépek több kultúrában is használhatók. A Claas Dominátor kombájn learatja az árpát, a búzát, repcét, szóját, napraforgót, majd a kukoricát. Már, ha egy üzemben ezek mind megvannak. A magyar nagyüzemekben ezeknek a gépeknek a kihasználtásgi foka 4-6-szorosa volt az amerikai farmokénak! Mi termeltük a gabonaféléket, olajosnövényeket a legolcsóbban a világon. Kukorica termésátlagunk a második volt a világon az USA mögött az egymillió hektárt meghaladó területen termelő országok között.
De az élőmunka termelékenység terén sem álltunk rosszul a közhiedelemmel ellentétben. Vaszilij Leontyiev, Nobel-emlékdíjas orosz közgazda írta le 1984-ben, hogy a magyar mezőgazdaságban az élőmunka termelékenysége is nagyobb már, mint a francia mezőgazdaságban!
Akkoriban az egy főre jutó almatermelésben-és exportban elsők voltunk a világon 1-1,2 millió tonna terméssel. 1998 óta nettó almaimportőrök vagyunk!
Az agyonspecializált nyugati farmokkal szemben nálunk kiépültek az üzemen belüli vertikumok is: takarmánytermelés, állattenyésztés, feldolgozás, értékesítés. Szövetkezeti és állami gazdasági vágóhidak, húsfeldolgozók, tejfeldolgozók, savanyítóüzemek, borászatok, stb.
Nagyon fontos a társadalmi háttér is! Egy-egy szövetkezet, állami gazdaság megoldotta az adott település teljes foglalkoztatását, biztos megélhetést nyújtott. 1989-ben a vidéki felnőtt cigány lakosság 95 százaléka munkakönyvvel, munkahellyel rendelkezett, és őket is az agrárszektor foglalkoztatta. Ez jobb arány volt, mint a városokban! Fontos szerep jutott a foglalkoztatásban a melléküzemágaknak: a szövetkezetek sokféle ipari terméket is gyártottak, amelyeket az ipari nagyvállalatok gazdasági okokból nem vállaltak fel, ezért hiánycikkek voltak: gémkapocs, szög, csavar, stb.
Nagyon fontos itt megemlékeznünk az úgynevezett "háztáji gazdaságokról", amelyek a nevükkel ellentétben, és a szovjet típusú kolhozzal ellentétben valójában jól jövedelmező árutermelő családi vállalkozások voltak, a nagyüzembe integrálva. Onnan kapták az alapanyagot, a szaktudást, és oda értékesítették a végterméket, vagyis biztonságos termékpályák működtek az ágazatban, nem úgy, mint ma, ahol az agrártermelők kiszolgáltatottak a felvásárlóknak. Ennek jelentőségét nehéz lenne túlértékelni. Az 1980-as években a sertésállomány 56 százaléka hízott háztáji portákon. 1984-ben közel tízmillió sertést tenyésztettünk, és egy főre vetítve ezzel, valamint a sertéshús export terén a világon a második helyen álltunk Dánia mögött. Ma 2,3 millió sertés van Magyarországon, holott a hazai ellátáshoz is 5,5 millió kellene. Tehát nettó sertéshús importőrökké váltunk. 2016-ban indult egy hangzatos program: 2020-ig megduplázni az akkor 3 milliós sertésállományt. Ez még mindig messze elmaradt volna az 1980-as évekétől, de mint látjuk ez sem valósult meg. És persze ma ezt a kudarcot nagy csend övezi...
Az egy főre jutó tojástermelésben--és exportban az első-második helyet cserélgettük Hollandiával a világon évről évre, ma már tojásból is nettó importőrök vagyunk!
Általában is igaz, hogy most a magyar mezőgazdaság nettó feldolgozott állatitermék importőr, és növénytermelési nyerstermék-alapanyag exportőr. Az 1980-as években még főként feldolgozott élelmiszert exportáltunk, ma már csak alapanyagot feldolgozatlanul.
Valamikor a magyar búzatermésátlag meghaladta az EGK átlagát, az egy tehénre jutó tejtermelésben 1000 literrel múltuk felül Franciaország, Ausztria és Svájc eme mutatóját. De akkor Magyarországon legelt Európa legnagyobb tisztavérű Holstein-Fríz tejelőmarha állománya, ez ma is a világ legjobb tejelő fajtája.
Az 1980-as években a Magyarország a kukoricavetőmagtermelésben első volt a világon, ugyanis a legnagyobb vetőmagtermelő, az amerikai Pioneere cég nálunk termeltette emg a teljes európai vetőmagszükségletét. Márpedig a szaporítóanyag a mezőgazdaság igazi high-techje, extraprofitot hozó vállalkozása. Hatalmas vetőmeg feldolgozó üzemeink működtek például Dalmandon, Bábolnán, Nádudvaron, Komáromban.
Ki kell itt emelni a termelési rendszerek szerepét. Az 1980-as években több mint hatvan ilyen nagy integrátor és fejlesztő szervezet működött az országban. Biztos ellátó-szolgáltató hátterét képezték a termelőszférának, valamint intenzív fejlesztő munkát végeztek mint az agrárium innovációs motorjai. Hatalmas szellemi kapacitás halmozódott föl ezekben a szervezetkben. Mindez elenyészett a szövetkezeti szektor felszámolásával, az állami gazdaságok szétverésével.
Agrárkultúránk kamikázerepülése
Az egykor méltán csodált magyar futballkultúra felszámolása nagyjából az 1966-os angliai labdarúgó világbajnokság után, az 1970-es években ment végbe. A magyar agrármodell, tehát a szintén csodált agrárkultúra felszámolása pedig a rendszerváltás utáni első két ciklus alatt: az Antall-és Horn kormányok idején.
A magyar futball és agrárium szabályos összeomlása között azért van némi különbség az okokat tekintve! Futballkultúránk valahogy önmagától, spontánul múlt ki, ezzel szemben a magyar agrármodellt a rendszerváltás utáni politika verte szét, számolta föl. A miértre a válasz: hozzá nem értésből, tudatlanságból, tévhitekből kiindulva (szövetkezet = kolhoz!) ideológiai göcsök által vezérelve, és bizony a hazai szakmai értelmiség közönyétől kísérve, vagy éppen aktív asszisztálásával! Mint említettem, ez a szégyenteljes folyamat 1990-1998 között, az Antall-és Horn kormányok alatt ment végbe, de paradox módon a dandárja a "baloldali" Horn kormány négy évére esett, mintegy a Bokros-Surányi csomag nagy privatizációs hevülete részeként. Mindent szétverni, leépíteni, amit a szocializmusból örököltünk. Még jó hogy a vasutakat nem szedtük föl, azzal, hogy ezeket is a kommunisták fektették le. Jut eszembe egykori pécsi agrárközgazdaságtani tanszékvezető professzorom kifakadása: "Ami itt történt a rendszerváltás után az agráriumban, az fölért egy hazaárulással!" Mellesleg az MSZP a szövetkezeti szektor szétverésével, az élelmiszeripar szabályos elkótyavetyélésével saját biztos vidéki bázisát számolta föl!
Futballkultúránk önfelszámolása
A magyar futball(kultúra) kamikázerepülése is tanulságos történet! 1950-1954 között messze az első helyen, a topon állt a világon. 39 mérkőzést nyertek meg ez alatt a négy év alatt. 1954-ben a svájci világbajnokságon egymás után győzték le a négy évvel korábbi ezüstérmes Brazíliát és a bajnok Uruguayt. De úgy, hogy e két sorsdöntő mérkőzésen nem játszhatott a sérült Puskás. Ez olyan, mintha az argentinok Maradona nélkül nyertek volna 1986-ban Mexikóban vébét, vagy ma Messi nélkül állna ki a csapata.
Mellesleg a magyar válogatott akkor megközelítette Napóleon Guiness rekordját: a "korzikai" 1796-1812 között 41 csatát nyert meg zsinórban. Ne feledjük, ő még Borogyinónál is győzött, de magát a hadjáratot végül elvesztette! Az utolsó két csatánál bukott csak el: Lipcse, 1813, Waterloo, 1815.
Az Aranycsapat története, majd szétesése számunkra történelmi szerencsétlenség volt, pont a Rákosi érára esett a tündöklése sajnos. De még az 1960-as évek csapata nélkül sem lehetett volna elképzelni világbajnokságot, pedig akkor csak 16 csapat játszott. 1966-ban a "brazilverő magyarok", 1967-ben az Aranylabdát elnyert Albert Flórián! Még mindig ott voltunk a topon, vagy annak közelében. Ha akkoriban az a csapat, az akkori edzők több figyelmet szenteltek volna az erőnlétre, szerintem akár vébét is nyerhettünk volna! Csak hát az első félidő után mindig elfogyott a szufla, következett "Flóri" legendás zihálása csipőre tett kézzel. Valamikor Sepp Herberger, nyugatnémet edző mondta: "A magyarokat hagyni kell két góllal vezetni az elején, aztán utána meg lehet őket verni!"
A fordulópontot, a hanyatlás kezdetét én 1966-ra teszem. Az angliai vébén kiestek az igazi futballzsonglőr csapatok, mint a brazilok, magyarok, olaszok, győzőtt az angol és német erőfutball. (Szegény Mazzoláékat Észak-Korea verte ki, emlékszünk még?) Erre választ kellett adni! Nos, a brazilok, az olaszok megértették: a technika nem elég, szükség van az erőnlétre, de még a test-test elleni harcban való helytállásra is. Pelé 1970-ben visszavezette a csúcsra a brazil futballt, és az olaszokat győzték le a döntőben 4:1-re. Vagyis megint két technikás csapat, a latin futballkultúra két gyöngyszeme a csúcson.
Volt egy érdekes történet, amelyben, mint cseppben a tenger, minden érthetővé vált számomra! A Coca Cola készített egy 10 perces epizódokból álló rövidfilm sorozatot a labdarúgás alapelemeiről Pelével. E kisfilmekben néha bejátszottak jeleneteket a Santos edzéseiről, és mindenki láthatta, hogy a háromszoros világbajnok Pelé izzad, csurog róla a veríték, semmi sztárallűr, keményen edz a többiekkel. A magyar változat narrátora Szepesi György volt (ki lett volna más?), aki lelkendezve állította példaképül a magyar fiatalok, a magyar labdarúgók elé Pelét! Apró komikus mellékzöngéje volt akkoriban ennek a műsornak a Heves Megyei Népújságban, tehát a párt megyei lapjában G. Gy. tollából megjelent cikk, amelyben az "újságíró" azon méltatlankodott: micsoda dolog az, hogy Szepesi a milliomos kapitalistává vált Pelét állítja példaképül a szocialista magyar ifjúság elé. Nem az 1950-es években, hanem az 1970-es években voltunk... Amikor ezt másoknak is fölolvastam együtt kacagtunk.
"Szúrd ki, nem pattog!"
Mi volt ezzel szemben a magyar válasz a futballvilág nagy kérdésére: erőfutball és/vagy technikás futball? Mi kiöntöttük a gyereket a fürdővízzel együtt, "jó" magyar szokás szerint, és sikerült az "és"-ről a "vagy"-ra helyezni a hangsúlyt. Elfelejtettük a legendás magyar technikát, maradt az eszetlen erőfutball.
Nálunk az edzők, a vezetők kimondták 1966 után: a technikás futballnak vége, az erőfutballé a jövő! Elhanyagolták a technikai képzést, de annyira, hogy jött egy új futballnemzedék, amelynek tagjai elemi labdakezelési hibákat vétettek sorozatban, válogatott játékosként. Az én korosztályom még emlékszik Hofira, aki így bíztatta akkoriban válogatott (!) labdarúgóinkat: "Szúrd ki, nem pattog!" A másik probléma az volt, hogy a mi futballistáink összetévesztették a kemény játékot a durvasággal! Ezért aztán igen gyakran szenvedett vereséget válogatottunk tíz emberrel küszködve. Emlékszem olyan világbajnoki selejtezőre a horvátok ellen, amelyen az első tíz percben már kiállított a bíró egy szabálytalankodó magyar játékost, teljes joggal. "Természetesen" így arra a vébére sem jutottunk ki!
Még volt egy átmeneti fellángolás később, kijutottunk az 1978-as argentínai, az 1982-es spanyolországi és az 1986-os mexikói világbajnokságokra Nyilasi Tibor, Törőcsik András és társai vezetésével. De csak kijutottunk, hogy rögtön az első körben kiessünk. Pedig 1982-ben a San Salvador ellen az a 10:1-es győzelem a mai napig a világbajnokságok történetének bejegyzett gólarány csúcsa. Mégis búcsúztunk Belgium és Argentína ellen. 1986-ban Irapuatóban 6:0-ra kaptunk ki a szovjet válogatottól, és ezzel ennek a fellángolásnak is vége lett. 36 éve már, hogy nem izgulhattunk világbajnokságon a magyar válogatottért. És ez folytatódik...
Rossz kérdésre csak rossz válasz adható
Láthattuk, téves volt a kérdésfeltevés: erőfutball, vagy technikás futball? A helyes megoldás ez lett volna: technika és erőnlét ötvözése! Ahogy a brazilok, az olaszok csinálták.
Majd a mezőgazdaságban is ez következett a rendszerváltás után Antallék és Hornék alatt, a velejéig hamis kérdésfelvetés következtében: kolhoz vagy farm legyen? A választ ismerjük, csakhát a rossz kérdésre csak még rosszabb válasz adható. Mert először is: itt már nem volt kolhoz! A helyes megoldás ez lett volna: fejlesszük tovább a sajátos magyar szövetkezeti modellt, megtartva benne az értékest, az előremutatót! Csak azt a kérdést kellett volna, szabadott volna föltenni, hogyha szükséges, akkor mit és hogyan változtassunk rajta? Ha így tettük volna föl a kérdést, akkor megszülethetett volna a helyes válasz is: jó a magyar modell, meg kell tartani, továbbfejleszthető!
1991-ben Roberto Rodriguez brazil farmer, a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének elnöke, és az ő elnökhelyettese, a magyar Zsarnóczai Sándor találkozni akart Antall Józseffel, hogy lebeszéljék őt a termelőszövetkezetek szétveréséről. Roberto Rodriguez tárgyalt már ilyen minőségben, tehát az SZNSZ elnökeként Ronald Reagan amerikai elnökkel (1984-ben), Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnökkel, Butrosz Butrosz Galival, az ENSZ egyiptomi főtitkárával. Mert bizony az SZNSZ a világ legnagyobb civil szerveződése 800 millió taggal szerte a világon, még a politikusok is komolyan veszik. Kivéve Antall Józsefet. Nagyon nagy árat fizettünk ezért!
Összefoglalásul
Minden nemzetnek megvan a sajátos nemzeti karaktere, amely szinte észrevétlenül jelen van a társadalom szöveteiben, a legkülönbözőbb területeken, így a kultúrában, sportban, a gazdaságban, a tudományban, stb. Tehát a futballban és az agráriumban is. Ha egy nemzet az egyes területeken feladja a saját értékeit, lerombolja, felszámolja történelmileg kialakult sajátosságait, és elkezdi a külföldi példákat majmolni, akkor belesüpped a szürke globalizált középszerbe! Mi majmolni akarjuk 1990 óta a nyugati uniformizált farmermezőgazdaságot és a nyugati uniformizált futballt is. Ez utóbbi esetében persze nem a brazilt, az olaszt, hanem az egykaptafára játszott középszert. És persze középszerű nyugati edzőkkel "természetesen", extra fizetésért. A mai magyar mezőgazdaságnak és futballnak nincs már semmi nemzeti karaktere, belesüppedt mindkettő a szürke középszerbe. Sikerült a fürdővízzel együtt kiönteni a gyereket!
Felhasznált irodalom:
Budai-Sántha Attila: Agrárpolitika, vidékpolitika. Dialog-Campus Kiadó, 2006.
Csath Magdolna: Rendszerváltás a gazdaságban, avagy hova tűnt el a magyar ipar? Kairosz Kiadó, 2016.
Ferenczi Attila: Itt a válasz arra, miért beteg a magyar futball? 24. hu/sport/foci/2016/08/08.
Gazdag László: A Bokros csomag mítosza és a valóság. Laurus Kiadó, 2007.
Gazdag László: Magyarország úttévesztése (A rendszerváltás közgazdaságtana). Mundus Egyetemi Kiadó, 2009.
Gazdag László: Magyarország agrártörténete. Agroinform Kiadó, 2016.
Gazdag László: Merre tovább agrárium? Valóság, 2019/7.
Gazdag László: 1989: megint utat tévesztettünk. Valóság, 2020/8. 11-21.o.
Nagy Pongrác: A rendszerváltás gazdaságpolitikája. Akadémiai Kiadó, 2004.
Sebes Gusztáv: A magyar labdarúgás. Kiadó és évszám nélkül.
Végh Antal: Miért beteg a magyar futball? Magvető Kiadó, 1974.
Végh Antal: Gyógyít6atlan. Lapkiadó Vállalat 1986.
MI A KÖZÖS A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGBAN ÉS FUTBALLBAN?
Kéziratom leadása az albán labdarúgó válogatottól a világbajnoki selejtezőkön elszenvedett kettős vereség után, némiképp annak hatására is íródott. 1986 óta hiányzunk erről a nemzetközi tornáról, és legközelebb megint hiányozni fogunk. Közben bekövetkezett az Anglia elleni kettős győzelem, közte a 4:0. Úgy gondolom azonban, hogy a mostani eufória közepette sem kellene elfeledkeznünk arról, hogy mekkora a különbség egy európai torna és a nagy futballvilágverseny között!
In medias res
A föltett kérdésre a válasz: nincs még egy olyan ország a világon, ahol ilyen magasról ilyen mélyre zuhant volna e két terület színvonala! Nézzük pár szóban először a futballt! Az 1950-es évek Aranycsapata messze a legerősebb válogatott volt a világon, onnan zuhantunk le ide, a mélybe, a futottak még kategóriába! Nemrég az albánok is elpáholtak minket kétszer, na nem valami tét nélküli meccsen, hanem világbajnoki selejtezőn.
Mezőgazdaságunkról pedig annyit elöljáróban, hogy az 1980-as években ez az ágazat kb. annyira állt a topon a világ élvonalában a teljesítményét, hatékonyságát tekintve, mint az Aranycsapat korábban a futballban. Sok mutató tekintetében a miénk volt akkor a világ leghatékonyabb mezőgazdasága, beleértve a fenntartható fejlődés kritériumát is: a mi modellünk állt a legközelebb a környezetbarát agrártermelés követelményéhez! Onnan zuhantunk ide a mélybe, a gödör aljára: Nyugat-Európa növénytermelési alapanyagellátójává, valamint nettó állatitermék importőrévé "fejlődtünk"!
Mi az oka eme két elképesztő, példa nélküli zuhanásnak? Nagyon egyszerű a válasz: a két területet nézve a történelmileg kialakult, sajátos nemzeti karaktert hordozó kultúra, így a sajátos magyar futballkultúra, és a szintén sajátos magyar agrármodell önfelszámolása, önmegsemmisítése!
Mert bizony létezik kérem szépen nemzeti futballkultúra és nemzeti agrárkultúra, amit nem lehet mással lecserélni, legalább is negatív következmények nélkül nem.
Magyar labdarúgás-kultúra
Nézzük előbb a labdarúgást! A brazil futball, az olasz futball, a német futball bizony éppen a sajátos nemzeti karakteréről ismerhető fel évtizedek óta. Ilyen volt a magyar futball is. A braziléhoz állt a legközelebb, mégpedig a technikai tudás terén: a brazil "futballtangó" és a magyar "futballcsárdás" közhely volt egykor a világon. Ha a korszak emblematikus labdazsonglőreiről volt szó, bárkinek a világon Pelé, Garrincha, Mazzola, Di Stefano, Puskás, Albert, stb. jutott eszébe. Ismétlem ilyen volt a magyar futball. Volt! Azóta eltűntek a futballvilágban az emblematikus magyarok, miközben a brazil, olasz, német futball e téren semmit nem változott, ma is ugyanaz!
Egykor olyan magyar edzők tevékenykedtek itt, mint Sebes Gusztáv, Illovszki Rudolf, Baróti Lajos. Ha ma szétnézünk a klubjainknál, vagy a válogatott háza táján, nem is látunk magyar edzőt. Velük együtt eltűnt, megsemmisült a sajátos magyar futballkultúra is.
Magyar agrárkultúra, sajátos "magyar modell"
A magyar mezőgazdaságban is kialakult az 1960-as évektől kezdve egy sajátos kultúra, egy nemzeti karakter, amely gyökeresen különbözött a szovjet kolhozmodelltől, de a nyugati farmermodelltől is, mindkettőt messze felülmúlva! Ez volt a híres, világszerte, így nyugaton is, méltán csodált, elismert "magyar agrármodell"! Hol van már a tavalyi hó, hol van már ez a "magyar agrármodell"?
Nézzünk néhány tényt! 1989-ben Magyarországon működött 1261 mezőgazdasági termelőszövetkezet, átlagosan 4400 hektár területen, valamint 127 állami gazdaság, mezőgazdasági kombinát átlagosan 7100 hektár területen. Ezzel szemben Nyugat-Európa farmjainak területei a nyugatnémet 16 hektártól a brit 70 hektárig szóródtak, de az a lényeg, hogy eltörpültek egy magyar nagyüzem mellett. Az USA-ban ekkor 200 hektár volt a farmok átlagterülete.
A táblaméret is szorosan összefügg az üzemmérettel. Márpedig a nagyobb táblákon hatékonyabban üzemelnek a korszerű, drága gépek. Nagyon fontos tényező az agrárágazatban a specializáltság és a diverzifikáltság mértéke! Egy kisméretű nyugat-európai farm túlspecializált. Ha növénytermesztő, akkor egy-két növényfélét tud termelni, ha állattenyésztő, akkor egy állatfajra specializálódik, de már a piacról beszerezve a takarmány jelentős részét. Ez nagyon sebezhetővé teszi ezt a gazdálkodási formát a mezőgazdaság éghajlati-időjárási kitettsége és eme termékcsoport rapszodikus piaci ingadozásai miatt.
Ezzel szemben a soklábon állásnak nagy előnyei vannak, és éppen ezt tudta kihasználni az ágazattársító magyar nagyüzem: 8-10 féle növényt termesztettek a szántóföldi, a kertészeti, a szőlészeti ágazatokban, valamint mindegyik nagyüzem foglalkozott állattenyésztéssel is, két-három, vagy még több fajjal, azon belül többféle hasznosítási iránnyal. Volt szarvasmarha ágazat, azon belül húsmarha valamint tejelő tehén tartás, volt ugyanott sertéstenyészet, baromfitenyészet, ez utóbbi megint többféle fajjal, hasznosítási iránnyal: tojástermelés, hústermelés.
Nálunk ugyanaz a géppark működött már, mint Nyugaton: John Deere traktorok, Claas Dominátor kombájnok, Hesston bálázók, stb. E gépek több kultúrában is használhatók. A Claas Dominátor kombájn learatja az árpát, a búzát, repcét, szóját, napraforgót, majd a kukoricát. Már, ha egy üzemben ezek mind megvannak. A magyar nagyüzemekben ezeknek a gépeknek a kihasználtásgi foka 4-6-szorosa volt az amerikai farmokénak! Mi termeltük a gabonaféléket, olajosnövényeket a legolcsóbban a világon. Kukorica termésátlagunk a második volt a világon az USA mögött az egymillió hektárt meghaladó területen termelő országok között.
De az élőmunka termelékenység terén sem álltunk rosszul a közhiedelemmel ellentétben. Vaszilij Leontyiev, Nobel-emlékdíjas orosz közgazda írta le 1984-ben, hogy a magyar mezőgazdaságban az élőmunka termelékenysége is nagyobb már, mint a francia mezőgazdaságban!
Akkoriban az egy főre jutó almatermelésben-és exportban elsők voltunk a világon 1-1,2 millió tonna terméssel. 1998 óta nettó almaimportőrök vagyunk!
Az agyonspecializált nyugati farmokkal szemben nálunk kiépültek az üzemen belüli vertikumok is: takarmánytermelés, állattenyésztés, feldolgozás, értékesítés. Szövetkezeti és állami gazdasági vágóhidak, húsfeldolgozók, tejfeldolgozók, savanyítóüzemek, borászatok, stb.
Nagyon fontos a társadalmi háttér is! Egy-egy szövetkezet, állami gazdaság megoldotta az adott település teljes foglalkoztatását, biztos megélhetést nyújtott. 1989-ben a vidéki felnőtt cigány lakosság 95 százaléka munkakönyvvel, munkahellyel rendelkezett, és őket is az agrárszektor foglalkoztatta. Ez jobb arány volt, mint a városokban! Fontos szerep jutott a foglalkoztatásban a melléküzemágaknak: a szövetkezetek sokféle ipari terméket is gyártottak, amelyeket az ipari nagyvállalatok gazdasági okokból nem vállaltak fel, ezért hiánycikkek voltak: gémkapocs, szög, csavar, stb.
Nagyon fontos itt megemlékeznünk az úgynevezett "háztáji gazdaságokról", amelyek a nevükkel ellentétben, és a szovjet típusú kolhozzal ellentétben valójában jól jövedelmező árutermelő családi vállalkozások voltak, a nagyüzembe integrálva. Onnan kapták az alapanyagot, a szaktudást, és oda értékesítették a végterméket, vagyis biztonságos termékpályák működtek az ágazatban, nem úgy, mint ma, ahol az agrártermelők kiszolgáltatottak a felvásárlóknak. Ennek jelentőségét nehéz lenne túlértékelni. Az 1980-as években a sertésállomány 56 százaléka hízott háztáji portákon. 1984-ben közel tízmillió sertést tenyésztettünk, és egy főre vetítve ezzel, valamint a sertéshús export terén a világon a második helyen álltunk Dánia mögött. Ma 2,3 millió sertés van Magyarországon, holott a hazai ellátáshoz is 5,5 millió kellene. Tehát nettó sertéshús importőrökké váltunk. 2016-ban indult egy hangzatos program: 2020-ig megduplázni az akkor 3 milliós sertésállományt. Ez még mindig messze elmaradt volna az 1980-as évekétől, de mint látjuk ez sem valósult meg. És persze ma ezt a kudarcot nagy csend övezi...
Az egy főre jutó tojástermelésben--és exportban az első-második helyet cserélgettük Hollandiával a világon évről évre, ma már tojásból is nettó importőrök vagyunk!
Általában is igaz, hogy most a magyar mezőgazdaság nettó feldolgozott állatitermék importőr, és növénytermelési nyerstermék-alapanyag exportőr. Az 1980-as években még főként feldolgozott élelmiszert exportáltunk, ma már csak alapanyagot feldolgozatlanul.
Valamikor a magyar búzatermésátlag meghaladta az EGK átlagát, az egy tehénre jutó tejtermelésben 1000 literrel múltuk felül Franciaország, Ausztria és Svájc eme mutatóját. De akkor Magyarországon legelt Európa legnagyobb tisztavérű Holstein-Fríz tejelőmarha állománya, ez ma is a világ legjobb tejelő fajtája.
Az 1980-as években a Magyarország a kukoricavetőmagtermelésben első volt a világon, ugyanis a legnagyobb vetőmagtermelő, az amerikai Pioneere cég nálunk termeltette emg a teljes európai vetőmagszükségletét. Márpedig a szaporítóanyag a mezőgazdaság igazi high-techje, extraprofitot hozó vállalkozása. Hatalmas vetőmeg feldolgozó üzemeink működtek például Dalmandon, Bábolnán, Nádudvaron, Komáromban.
Ki kell itt emelni a termelési rendszerek szerepét. Az 1980-as években több mint hatvan ilyen nagy integrátor és fejlesztő szervezet működött az országban. Biztos ellátó-szolgáltató hátterét képezték a termelőszférának, valamint intenzív fejlesztő munkát végeztek mint az agrárium innovációs motorjai. Hatalmas szellemi kapacitás halmozódott föl ezekben a szervezetkben. Mindez elenyészett a szövetkezeti szektor felszámolásával, az állami gazdaságok szétverésével.
Agrárkultúránk kamikázerepülése
Az egykor méltán csodált magyar futballkultúra felszámolása nagyjából az 1966-os angliai labdarúgó világbajnokság után, az 1970-es években ment végbe. A magyar agrármodell, tehát a szintén csodált agrárkultúra felszámolása pedig a rendszerváltás utáni első két ciklus alatt: az Antall-és Horn kormányok idején.
A magyar futball és agrárium szabályos összeomlása között azért van némi különbség az okokat tekintve! Futballkultúránk valahogy önmagától, spontánul múlt ki, ezzel szemben a magyar agrármodellt a rendszerváltás utáni politika verte szét, számolta föl. A miértre a válasz: hozzá nem értésből, tudatlanságból, tévhitekből kiindulva (szövetkezet = kolhoz!) ideológiai göcsök által vezérelve, és bizony a hazai szakmai értelmiség közönyétől kísérve, vagy éppen aktív asszisztálásával! Mint említettem, ez a szégyenteljes folyamat 1990-1998 között, az Antall-és Horn kormányok alatt ment végbe, de paradox módon a dandárja a "baloldali" Horn kormány négy évére esett, mintegy a Bokros-Surányi csomag nagy privatizációs hevülete részeként. Mindent szétverni, leépíteni, amit a szocializmusból örököltünk. Még jó hogy a vasutakat nem szedtük föl, azzal, hogy ezeket is a kommunisták fektették le. Jut eszembe egykori pécsi agrárközgazdaságtani tanszékvezető professzorom kifakadása: "Ami itt történt a rendszerváltás után az agráriumban, az fölért egy hazaárulással!" Mellesleg az MSZP a szövetkezeti szektor szétverésével, az élelmiszeripar szabályos elkótyavetyélésével saját biztos vidéki bázisát számolta föl!
Futballkultúránk önfelszámolása
A magyar futball(kultúra) kamikázerepülése is tanulságos történet! 1950-1954 között messze az első helyen, a topon állt a világon. 39 mérkőzést nyertek meg ez alatt a négy év alatt. 1954-ben a svájci világbajnokságon egymás után győzték le a négy évvel korábbi ezüstérmes Brazíliát és a bajnok Uruguayt. De úgy, hogy e két sorsdöntő mérkőzésen nem játszhatott a sérült Puskás. Ez olyan, mintha az argentinok Maradona nélkül nyertek volna 1986-ban Mexikóban vébét, vagy ma Messi nélkül állna ki a csapata.
Mellesleg a magyar válogatott akkor megközelítette Napóleon Guiness rekordját: a "korzikai" 1796-1812 között 41 csatát nyert meg zsinórban. Ne feledjük, ő még Borogyinónál is győzött, de magát a hadjáratot végül elvesztette! Az utolsó két csatánál bukott csak el: Lipcse, 1813, Waterloo, 1815.
Az Aranycsapat története, majd szétesése számunkra történelmi szerencsétlenség volt, pont a Rákosi érára esett a tündöklése sajnos. De még az 1960-as évek csapata nélkül sem lehetett volna elképzelni világbajnokságot, pedig akkor csak 16 csapat játszott. 1966-ban a "brazilverő magyarok", 1967-ben az Aranylabdát elnyert Albert Flórián! Még mindig ott voltunk a topon, vagy annak közelében. Ha akkoriban az a csapat, az akkori edzők több figyelmet szenteltek volna az erőnlétre, szerintem akár vébét is nyerhettünk volna! Csak hát az első félidő után mindig elfogyott a szufla, következett "Flóri" legendás zihálása csipőre tett kézzel. Valamikor Sepp Herberger, nyugatnémet edző mondta: "A magyarokat hagyni kell két góllal vezetni az elején, aztán utána meg lehet őket verni!"
A fordulópontot, a hanyatlás kezdetét én 1966-ra teszem. Az angliai vébén kiestek az igazi futballzsonglőr csapatok, mint a brazilok, magyarok, olaszok, győzőtt az angol és német erőfutball. (Szegény Mazzoláékat Észak-Korea verte ki, emlékszünk még?) Erre választ kellett adni! Nos, a brazilok, az olaszok megértették: a technika nem elég, szükség van az erőnlétre, de még a test-test elleni harcban való helytállásra is. Pelé 1970-ben visszavezette a csúcsra a brazil futballt, és az olaszokat győzték le a döntőben 4:1-re. Vagyis megint két technikás csapat, a latin futballkultúra két gyöngyszeme a csúcson.
Volt egy érdekes történet, amelyben, mint cseppben a tenger, minden érthetővé vált számomra! A Coca Cola készített egy 10 perces epizódokból álló rövidfilm sorozatot a labdarúgás alapelemeiről Pelével. E kisfilmekben néha bejátszottak jeleneteket a Santos edzéseiről, és mindenki láthatta, hogy a háromszoros világbajnok Pelé izzad, csurog róla a veríték, semmi sztárallűr, keményen edz a többiekkel. A magyar változat narrátora Szepesi György volt (ki lett volna más?), aki lelkendezve állította példaképül a magyar fiatalok, a magyar labdarúgók elé Pelét! Apró komikus mellékzöngéje volt akkoriban ennek a műsornak a Heves Megyei Népújságban, tehát a párt megyei lapjában G. Gy. tollából megjelent cikk, amelyben az "újságíró" azon méltatlankodott: micsoda dolog az, hogy Szepesi a milliomos kapitalistává vált Pelét állítja példaképül a szocialista magyar ifjúság elé. Nem az 1950-es években, hanem az 1970-es években voltunk... Amikor ezt másoknak is fölolvastam együtt kacagtunk.
"Szúrd ki, nem pattog!"
Mi volt ezzel szemben a magyar válasz a futballvilág nagy kérdésére: erőfutball és/vagy technikás futball? Mi kiöntöttük a gyereket a fürdővízzel együtt, "jó" magyar szokás szerint, és sikerült az "és"-ről a "vagy"-ra helyezni a hangsúlyt. Elfelejtettük a legendás magyar technikát, maradt az eszetlen erőfutball.
Nálunk az edzők, a vezetők kimondták 1966 után: a technikás futballnak vége, az erőfutballé a jövő! Elhanyagolták a technikai képzést, de annyira, hogy jött egy új futballnemzedék, amelynek tagjai elemi labdakezelési hibákat vétettek sorozatban, válogatott játékosként. Az én korosztályom még emlékszik Hofira, aki így bíztatta akkoriban válogatott (!) labdarúgóinkat: "Szúrd ki, nem pattog!" A másik probléma az volt, hogy a mi futballistáink összetévesztették a kemény játékot a durvasággal! Ezért aztán igen gyakran szenvedett vereséget válogatottunk tíz emberrel küszködve. Emlékszem olyan világbajnoki selejtezőre a horvátok ellen, amelyen az első tíz percben már kiállított a bíró egy szabálytalankodó magyar játékost, teljes joggal. "Természetesen" így arra a vébére sem jutottunk ki!
Még volt egy átmeneti fellángolás később, kijutottunk az 1978-as argentínai, az 1982-es spanyolországi és az 1986-os mexikói világbajnokságokra Nyilasi Tibor, Törőcsik András és társai vezetésével. De csak kijutottunk, hogy rögtön az első körben kiessünk. Pedig 1982-ben a San Salvador ellen az a 10:1-es győzelem a mai napig a világbajnokságok történetének bejegyzett gólarány csúcsa. Mégis búcsúztunk Belgium és Argentína ellen. 1986-ban Irapuatóban 6:0-ra kaptunk ki a szovjet válogatottól, és ezzel ennek a fellángolásnak is vége lett. 36 éve már, hogy nem izgulhattunk világbajnokságon a magyar válogatottért. És ez folytatódik...
Rossz kérdésre csak rossz válasz adható
Láthattuk, téves volt a kérdésfeltevés: erőfutball, vagy technikás futball? A helyes megoldás ez lett volna: technika és erőnlét ötvözése! Ahogy a brazilok, az olaszok csinálták.
Majd a mezőgazdaságban is ez következett a rendszerváltás után Antallék és Hornék alatt, a velejéig hamis kérdésfelvetés következtében: kolhoz vagy farm legyen? A választ ismerjük, csakhát a rossz kérdésre csak még rosszabb válasz adható. Mert először is: itt már nem volt kolhoz! A helyes megoldás ez lett volna: fejlesszük tovább a sajátos magyar szövetkezeti modellt, megtartva benne az értékest, az előremutatót! Csak azt a kérdést kellett volna, szabadott volna föltenni, hogyha szükséges, akkor mit és hogyan változtassunk rajta? Ha így tettük volna föl a kérdést, akkor megszülethetett volna a helyes válasz is: jó a magyar modell, meg kell tartani, továbbfejleszthető!
1991-ben Roberto Rodriguez brazil farmer, a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének elnöke, és az ő elnökhelyettese, a magyar Zsarnóczai Sándor találkozni akart Antall Józseffel, hogy lebeszéljék őt a termelőszövetkezetek szétveréséről. Roberto Rodriguez tárgyalt már ilyen minőségben, tehát az SZNSZ elnökeként Ronald Reagan amerikai elnökkel (1984-ben), Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnökkel, Butrosz Butrosz Galival, az ENSZ egyiptomi főtitkárával. Mert bizony az SZNSZ a világ legnagyobb civil szerveződése 800 millió taggal szerte a világon, még a politikusok is komolyan veszik. Kivéve Antall Józsefet. Nagyon nagy árat fizettünk ezért!
Összefoglalásul
Minden nemzetnek megvan a sajátos nemzeti karaktere, amely szinte észrevétlenül jelen van a társadalom szöveteiben, a legkülönbözőbb területeken, így a kultúrában, sportban, a gazdaságban, a tudományban, stb. Tehát a futballban és az agráriumban is. Ha egy nemzet az egyes területeken feladja a saját értékeit, lerombolja, felszámolja történelmileg kialakult sajátosságait, és elkezdi a külföldi példákat majmolni, akkor belesüpped a szürke globalizált középszerbe! Mi majmolni akarjuk 1990 óta a nyugati uniformizált farmermezőgazdaságot és a nyugati uniformizált futballt is. Ez utóbbi esetében persze nem a brazilt, az olaszt, hanem az egykaptafára játszott középszert. És persze középszerű nyugati edzőkkel "természetesen", extra fizetésért. A mai magyar mezőgazdaságnak és futballnak nincs már semmi nemzeti karaktere, belesüppedt mindkettő a szürke középszerbe. Sikerült a fürdővízzel együtt kiönteni a gyereket!
Felhasznált irodalom:
Budai-Sántha Attila: Agrárpolitika, vidékpolitika. Dialog-Campus Kiadó, 2006.
Csath Magdolna: Rendszerváltás a gazdaságban, avagy hova tűnt el a magyar ipar? Kairosz Kiadó, 2016.
Ferenczi Attila: Itt a válasz arra, miért beteg a magyar futball? 24. hu/sport/foci/2016/08/08.
Gazdag László: A Bokros csomag mítosza és a valóság. Laurus Kiadó, 2007.
Gazdag László: Magyarország úttévesztése (A rendszerváltás közgazdaságtana). Mundus Egyetemi Kiadó, 2009.
Gazdag László: Magyarország agrártörténete. Agroinform Kiadó, 2016.
Gazdag László: Merre tovább agrárium? Valóság, 2019/7.
Gazdag László: 1989: megint utat tévesztettünk. Valóság, 2020/8. 11-21.o.
Nagy Pongrác: A rendszerváltás gazdaságpolitikája. Akadémiai Kiadó, 2004.
Sebes Gusztáv: A magyar labdarúgás. Kiadó és évszám nélkül.
Végh Antal: Miért beteg a magyar futball? Magvető Kiadó, 1974.
Végh Antal: Gyógyít6atlan. Lapkiadó Vállalat 1986.
*****
Sütő Gábor *
Mert vétkesek közt cinkos aki néma ….
mert gyönge fegyver szózat és igazság.
Nincs is itt haszna szépszónak s imának,
csak harcnak és a hatalom nyilának.
Babits Mihály: Jónás könyve
Tudatunk védelme (7)
(A MAGYAR TUDAT UKRÁNOSÍTÁSA)
Napjaink alapvető történelmi kérdése, amely fontosságában minden más kérdést megelőz, Oroszország és az önmagát nyíltan nem vállaló globális, főleg amerikai-zsidó háttérhatalom összecsapása, amelyet az utóbbi, a világsajtó nagy részét uralva, megtévesztésül orosz-ukrán háborúnak állít be.
E konfliktushoz kapcsolódó kérdésekben kormányunk fontos nemzetközi és kétoldalú fórumokon nehéz csatákat vív, és nyer meg nem egyet. Azonban a belpolitikai háttér, s egyes külpolitikai megnyilvánulások nem mindig igazodnak e csata szelleméhez, vagy a nemzeti érdekeinkhez. A szemünk előtt játszódó világméretű tudatromboló tevékenységnek nem sikertelen volta indokolja a segítő szándékú elemző, értékelő, s remélhetőleg hasznosnak bizonyuló, a mellébeszélést kerülő, a dolgokat a nevükön nevező megjegyzéseket, amelyeket nem ellenzékiként, hanem pártolóként teszünk.
E konfliktushoz kapcsolódó kérdésekben kormányunk fontos nemzetközi és kétoldalú fórumokon nehéz csatákat vív, és nyer meg nem egyet. Azonban a belpolitikai háttér, s egyes külpolitikai megnyilvánulások nem mindig igazodnak e csata szelleméhez, vagy a nemzeti érdekeinkhez. A szemünk előtt játszódó világméretű tudatromboló tevékenységnek nem sikertelen volta indokolja a segítő szándékú elemző, értékelő, s remélhetőleg hasznosnak bizonyuló, a mellébeszélést kerülő, a dolgokat a nevükön nevező megjegyzéseket, amelyeket nem ellenzékiként, hanem pártolóként teszünk.
Mindenekelőtt leszögezzük, a magyar kormány időben és egyértelműen kifejezett álláspontja, miszerint Magyarország nem szállít fegyvereket a harcoló feleknek, a területén sem enged át ilyen szállítmányokat, ki kíván maradni e fegyveres konfliktusból, az értelmetlenül és illetéktelenül Oroszország ellen bevezetett gáz-olaj EU-szankciókhoz csatlakozással pedig nem kockáztatja az ország energiaellátását, történelempolitikailag helyes, nemzeti érdekeinket határozottan védelmező, támogatandó eljárás.
Életképességét bizonyítja, hogy dacára a hatalmas ellenszélnek, nemzetközileg is támogatókra talál. A lehető legnagyobb nemzeti egységben ki kell tartanunk mellette akkor is, ha miatta átmenetileg egyre nagyobb külföldi nyomás is nehezedik ránk, s egyes V4-es partnereink, a valóságtól elrugaszkodott európai kormányok, valamint a nemzetidegen és nemzetellenes hazai ellenzékiek azon mesterkednek, hogy puhítsák. A negyedik kétharmad arra is felhatalmazás és kötelezettség, hogy helyénvalóan kezeljük végre e téveszméket és a hirdetőiket. Megengedhetetlen, hogy a főpolgármesteri hivatal, számos nemzetellenes és nemzetidegen ellenzéki szervezet és személy mindent megtehet a kormány munkájának akadályozására, Magyarország befeketítésére, helyzetének rosszabbítására, a választók megbízásait nem végzi, a munkáját sem, mégis havonta több milliót zsebel be. Felelős időket élünk, nem mi vagyunk a nemzetközi helyzet urai sem, de minden hazafi kötelessége, hogy minél többet tudjon az időszerű fejleményekről, biztonságosan igazodjon el és igyekezzen elősegíteni sikeres kormányzati kezelésüket. A határozott álláspont kialakításához és tetté érleléséhez első lépésként őszinte és helyes választ kell adni önmagunknak az alábbi kérdésre.
Sajátmagunk uraljuk-e ma a tudatunkat?
A kelleténél sokkal ritkábban felidézett keserves nemzeti tanulságunk, hogy egyes történelmi időszakokban súlyosan és jóvátehetetlenül ráfizettünk a tudatunkra kényszerített németesítésre, zsidósításra, oroszosításra, akárcsak a jelenleg tolakodó-eluralkodó szexmániával közösülő amerikanizálásra, vagy a növekvő kínaiasításra, amelyek e csonka Magyarországnak a fokozódó idegen megszállásával párosulnak.
Ennyi fojtogató tapasztalat szándéktalan feledése és céltudatos feledtetése ellenére közembernek, vezetőknek, társadalmi szervezeteknek mégis tudniuk kellene, hogy a háttérhatalmi kényszer nyomása mellett még saját rásegítéssel, a harsányan érzelmes, politikailag veszélyes ukránosítás sem vezet másra. Az ukrán viszonylatban eleve benne rejlő ellenséges nyomulás veszélyét kiéreztük rögvest a rendszerváltás után és az azóta felgyülemlett faragatlanságaikból, követeléseikből, fenyegetéseikből is.
Az utóbbi években a saját állampolgáraik, főleg a kisebbségek ellen intézményesen elkövetett véres brutalitásaikból, szinte céllá kikiáltott népirtásukból, a szomszédjaik ellen állandósult fenyegetéseikből pedig meg is bizonyosodtunk, még rosszabbra számíthatunk, ha nem fékezzük le az irántuk indokolatlanul, hiábavalóan kimódolt lelkesítésünket, s főleg őket magukat.
Ennyi fojtogató tapasztalat szándéktalan feledése és céltudatos feledtetése ellenére közembernek, vezetőknek, társadalmi szervezeteknek mégis tudniuk kellene, hogy a háttérhatalmi kényszer nyomása mellett még saját rásegítéssel, a harsányan érzelmes, politikailag veszélyes ukránosítás sem vezet másra. Az ukrán viszonylatban eleve benne rejlő ellenséges nyomulás veszélyét kiéreztük rögvest a rendszerváltás után és az azóta felgyülemlett faragatlanságaikból, követeléseikből, fenyegetéseikből is.
Az utóbbi években a saját állampolgáraik, főleg a kisebbségek ellen intézményesen elkövetett véres brutalitásaikból, szinte céllá kikiáltott népirtásukból, a szomszédjaik ellen állandósult fenyegetéseikből pedig meg is bizonyosodtunk, még rosszabbra számíthatunk, ha nem fékezzük le az irántuk indokolatlanul, hiábavalóan kimódolt lelkesítésünket, s főleg őket magukat.
Ennek ellenére, az elmúlt években érthetetlenül gesztust gesztus után tettünk nekik, pedig nemcsak választ, köszönetet sem kaptunk értük. Legvégül azonban méltánylandó külpolitikai tett volt, hogy a kárpátaljai (nem „kárpátukrajnai”) magyarok védelmében a hosszú elhibázott kivárás után tettünk bátor lépéseket (vétónk bejelentése Ukrajna NATO-csatlakozására, valamint még három vétó a NATO-ban más fontos kérdésekben), de a fejlemények miatt e problémakör már teljesen másképpen merül fel, ám vétóink mellett ki kell tartanunk.
A megváltozott helyzet okai és következményei tárgyilagos elemzéséhez, kezeléséhez tisztázandók alapvető mérvadó kérdések. Nem az igazi ukránok miatt váltunk tőlünk idegen háborús fejlemény szenvedő alanyaivá, hanem a háttérhatalom által támogatott NATO terjeszkedés („Drang nach Osten” NATO módra), fasizálódás, valamint a nemzetidegenekből verbuvált ukrajnai, azaz nem ukrán kormányok miatt.
Politikájuk tartalma és célja nem ukrán nemzeti, hanem büszkén hangoztatott háttérhatalmi amerikai-zsidó, így eleve a természetéhez tartozik a nyomulás más népek terhére, az önprovokációig terjedő erkölcsi-politikai gátlástalanság. Általában is, az oroszok ellen vérre menően, velünk különösen, de mindazokkal szemben is, akik nem teljesítik az ukrán nép nyakára ültetett nemzetidegenek mind pökhendibb követeléseit.
Az amerikai-zsidó háttérhatalom és kivitelező vállalkozói, mint a NATO, az EU, az NGO-k, ukrajnai végrehajtójuk Zelenszkij nem békét akarnak, hanem elhúzódó háborút. Ezt elősegítendő tette Zelenszkij pallérozatlan javaslatát: zárják ki Oroszországot az ENSZ Biztonsági Tanácsából, vagy a BT oszlassa fel önmagát. Bátran tehette, mivel mostanában minél butább egy javaslat, annál biztosabban elfogadják. Az ENSZ Közgyűlés azonban csak az Emberi Jogi Bizottságban függesztette fel Oroszország tagságát. Támogatta 93 ország, köztük az EU-országok, így Magyarország is. Ellene volt 24 ország, köztük Kína, Kuba, Koreai NDK, Szíria, Vietnam, Belarusz, Irán, Bolívia, Kazahsztán, Laosz, Nicaragua. 58 ország tartózkodott, köztük India, Szaúd-Arábia.
Az ENSZ történetében egyetlenegyszer zártak ki egy országot az Emberi Jogi Bizottságból, 2011-ben Líbiát. Ám a mostani döntés veszélyes precedenst teremt, és az ENSZ fokozatos öngyilkosságát eredményezheti.
Álláspontunk kialakításához körültekintés és elővigyázatosság javallt tehát, mert leginkább utólag derül ki, mennyire fontos a részleteket és jelentőségüket, összefüggéseiket meglátni, mint ahogy az is, hogy az ismertekké váltakon kívül milyen tények, tényezők befolyásolhatták a fejleményeket, s ezen keresztül önmagunkat. Bármennyire is meglepő, sokunk által átélt, de figyelmet nem kapott alábbi részleteknek nagyobb lehetett a jelentősége, s fékezték is politikai tudatunkat.
A második világháborúban országunkat nem oroszok szállták meg és lőtték rommá Budapestet, hanem „az ukrán frontok”. Mindazt, amivel azóta is az oroszokat vádolják, alapvetően ukránok követték el. 1956-ban sem orosz politikus küldte Budapestre a hadseregét, hanem ukrán: Nyikita Szergejevics Hruscsov. Internetes források szerint eredeti neve Nikita Salomon Pearlmutter, ami egészen másra is utalhat, ha igaznak bizonyul.
A Sztálinról szóló portrékban felelevenítik, Sztálin italozás közben mondogatta is Hruscsovnak, hogy „te nem is vagy orosz”. De 1968-ban a Prágai Tavasz leverését sem orosz politikus rendelte el, hanem az ukrán Leonyid Iljics Brezsnyev. Személyi okmányai szerint ő is ukrán volt, de az 1940-es évektől oroszként szerepeltették. Kárpátalján sem oroszok romboltak le magyar emlékműveket és gyújtogattak magyar intézményekben, hanem az ukrán fasiszták. Kijevben sem oroszok készítettek halállistákat a magyarokról, és másokról, hanem az ukrán fasiszták. Az újukránok 2014 óta vezetik „Mirotvorec” (Béketeremtő) elnevezésű halállistát, azoknak a politikusoknak a nevével, akiken bosszút kívánnak állni. Szijjártó Péter külügyminiszter, Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, Várhelyi Olivér uniós bővítési biztos és mások után Orbán Viktort is feltették rá.
Mi meg kifejezetten hívogatjuk őket a betelepülésre, holott a napnál is világosabb, ez máris túl sokba került és még többe fog, ha nem állunk le vele, és nem építjük le a kiépült újukrán pozíciókat. De a kijevi Majdan-téri fasiszta forradalmat sem az oroszok finanszírozták, hanem az önmagát büszkén lezsidózó Viktória Nuland vezetésével az USA! Az illető hölgy szerint 5 milliárd dollárt áldoztak a fasiszták-soviniszták hatalomra juttatására. Bőven megérte, mert aztán ellophatták az ukrajnai nemzeti bank mintegy 35 milliárd dollár értékű aranyát, amit hallgatás övez.
Meg kell tehát különböztetni az ukrán és orosz népet, és vezetőiket. E néhány tényből is kiderül, az elhanyagolhatónak tűnő adatoknak, körülményeknek meglehet a jelentőségük, legyen szó egyénről, vagy államról. Feszült pillanatban döntő szerepet játszhatnak egy kérdés váratlan irányú eldöntésében. Jelenleg is így van. Ez a külpolitika és a tömegtájékoztatás feladata lenne.
Az utóbbi években nálunk ugyan egyértelműen érezhető volt a külpolitikában ez a megkülönböztetés, a tömegtájékoztatásban pedig ennek erőszakolt elfogadtatása, ám egyértelműen mindvégig a velünk szemben félreérthetetlenül otromba, barátságtalan, egyre ellenségesebb ukrajnaiak javára.
E tények okán közvéleményünkben kételyek merülhetnek fel az ukrán menekültek iránti általánosnak és feltétlennek beállított szolidaritási, humanitárius fogadókészségünk tekintetében. Amit ukrajnai részről a legmesszebbmenőkig kihasználtak, de köszönetet ezért sem kaptunk nemzetidegen vezetőiktől, ellenkezőleg kevesellték az önzetlent messze meghaladó segítségünket, s a belügyeinkbe beavatkozva, követelik, hogy az ő pillanatnyi igényeik szerint alakítsuk politikánkat és nemzetközi kapcsolatainkat. E ránk erőltetett ellentmondásból ki kell keverednünk, világos helyzetet kell teremtenünk, s elfogadtatnunk.
Ez nem olyan nehéz, mint ahogy tűnhet, hisz a világ is láthatja, magyar részről évtizedeken át mostanáig, a kölcsönösségről felelőtlenül lemondva, mindent megtettünk az ukrajnaiakért, amit csak megtehettünk. Az elmúlt hetekben a szemünk előtt zajló események tagadhatatlanul bizonyítják, hogy ez politikai hiba volt. Mivel pedig folytatódik, legyen is teendőnk annak elemzése, hogy mi és miért volt hiba. Mindehhez kellett volna valami, amire e sorozatban többször utaltunk, s ami fájdalmasan, sőt végzetesnek bizonyulhatóan hiányzik a jelenlegi orosz-ukránnak nézett, ám valójában világkonfliktus hazai értelmezéséből és kezeléséből.
Történelempolitikai tudatosság
A sokba kerülő és fájdalmas tévedéseket tudatunk védelme fő módszerével, a történelempolitikai (emlékezetpolitikai) szemlélet tudatos alkalmazásával kerülhetjük el. Lényege, hogy mégoly sürgető, pillanatnyi előnyt ígérő, vagy fenyegető napi politikai igények nyomására, szövetségi rendszerünk nyomasztó, de politikailag téves követeléseire sem vonatkoztathatunk el múltunk-jelenünk történelméből levonható tapasztalatoktól, tényektől, eseményektől s a belőlük leszűrendő tárgyilagos következtetésektől, s ezek nemzeti érdekeinknek megfelelő egyeztetésétől a jelen pillanat követelményeivel.
Ismerni kell minden kérdés, helyzet, partner előtörténetét és jelenét, s ezek alapján felmérni a jövőbeni lehetséges alakulását, hatását, eljárását. És tilos ezeket háttérbe szorítanunk idegenek állandósított, felnagyított, példátlanul törvényesített túlérzékenységét védelmező zéró toleranciával és hasonló divatos érzékenyítésekkel szemben.
Törekvéseinknek magyar nemzeti emlékezetpolitikaiaknak kell lenniük, minden tekintetben és minden esetben meg kell szabadulnunk a ránk erőszakolt nemzetidegen igényekhez idomuló esetenként már szolgai szellemi-politikai alkalmazkodás kikövetelésétől. A társadalmi tevékenység valamennyi területén ennek fényében kell alkotóan, mélyrehatóan elemeznünk, ítélnünk, döntenünk, cselekednünk.
Ismerni kell minden kérdés, helyzet, partner előtörténetét és jelenét, s ezek alapján felmérni a jövőbeni lehetséges alakulását, hatását, eljárását. És tilos ezeket háttérbe szorítanunk idegenek állandósított, felnagyított, példátlanul törvényesített túlérzékenységét védelmező zéró toleranciával és hasonló divatos érzékenyítésekkel szemben.
Törekvéseinknek magyar nemzeti emlékezetpolitikaiaknak kell lenniük, minden tekintetben és minden esetben meg kell szabadulnunk a ránk erőszakolt nemzetidegen igényekhez idomuló esetenként már szolgai szellemi-politikai alkalmazkodás kikövetelésétől. A társadalmi tevékenység valamennyi területén ennek fényében kell alkotóan, mélyrehatóan elemeznünk, ítélnünk, döntenünk, cselekednünk.
E meggondolások nem idegenek a negyedszer is kétharmaddal nyerő pártoktól, ám alkalmazásuk nem mindig következetes. A jelen történelmi pillanat is bizonyította, ha a folyamatnak a figyelmet keltő, vagy váratlan fejleményéről nem a folyamatbeli okozati elhelyezkedéséből kiindulva ítélünk, ahogy az orosz-ukrán viszonyra vonatkozóan tesszük, téves következtetéseket vonunk le, ami célszerűtlen szavakhoz és tettekhez vezet. Sajnos, a nagyszámú lényeges előzménytől elszigetelve kezeltük, hogy Oroszország végre visszaütött.
Ukrán vonatkozásban pedig ugyanez a menekültek látványos csalogatásában és főúri ellátásában nyilvánult meg, figyelmen kívül hagyva éles ukrajnai támadásokat amiatt, hogy az általuk elvárt esztelen követeléseket viszont nem teljesítettük. Szövetségi rendszerünkben is ellentmondásos reagálásokat váltott ki.
Senki nem állíthatja, hogy egyszerű lett volna másképpen kezelni a fejleményeket, de törekedni kellett volna rá, hogy nemzetstratégiailag ítéljünk, döntsünk, cselekedjünk, bármennyire lehetetlennek is tűnt. Nem pedig érzelmi vonatkozásokat, idegen elvárásokat is szem előtt tartva, csőlátással kezelni a fejleményeket, 2022. február 24-t minden más vonatkozástól, előzménytől eltekintve, kiinduló pontnak felfogni, politikában és tömegtájékoztatásban ekként elfogadtatni és érvényesíteni.
Ukrán vonatkozásban pedig ugyanez a menekültek látványos csalogatásában és főúri ellátásában nyilvánult meg, figyelmen kívül hagyva éles ukrajnai támadásokat amiatt, hogy az általuk elvárt esztelen követeléseket viszont nem teljesítettük. Szövetségi rendszerünkben is ellentmondásos reagálásokat váltott ki.
Senki nem állíthatja, hogy egyszerű lett volna másképpen kezelni a fejleményeket, de törekedni kellett volna rá, hogy nemzetstratégiailag ítéljünk, döntsünk, cselekedjünk, bármennyire lehetetlennek is tűnt. Nem pedig érzelmi vonatkozásokat, idegen elvárásokat is szem előtt tartva, csőlátással kezelni a fejleményeket, 2022. február 24-t minden más vonatkozástól, előzménytől eltekintve, kiinduló pontnak felfogni, politikában és tömegtájékoztatásban ekként elfogadtatni és érvényesíteni.
Soha jobb alkalom a jóvátételre, mint a negyedik kétharmad után, hiszen öndicséret, s elbizakodottság nélkül tehetjük, de hangsúllyal a kellő önvizsgálatra. Ehhez néhány alapvető ideológiai-politikai kérdésben is fel kell számolnunk a kitartó, tudatromboló megtévesztéseket, amelyek társadalmunk előtt már nyilvánvalóak. Ilyen a pártok téves, a politikai tájékozódást zavaró jobb- és baloldalra osztása, mikor nyilvánvaló, hogy az ellenzék (a Munkáspárt kivételével) nem baloldali. Kormánypártok és ellenzékiek, bár a nemzeti érdekeink kezelésében elhanyagolhatatlan különbség van közöttük, egyaránt tőkések, azaz jobboldaliak.
A politológia ezt már régen megállapította. Avagy az egyre élénkülőbb, a magyar hazafiak jogait meghaladó előjogok, ideológiai-politikai védernyő törvényi biztosítása nemzetidegen csoportoknak, fajoknak, kisebbségeknek, mint a „zéró tolerancia” egyetlen izmus ellen, a kínai, ukrán betolakodás ehhez mindinkább hasonuló védelmezése, amelyek már szinte áthidalhatatlan törésvonalakat hoztak létre társadalmunkban a magyar hazafiak terhére.
Legutóbbi példa rá a zsidó szervezetek által fujt álságos riadó a Mi Hazánk Mozgalom parlamentbe kerülése miatt. Mielőtt bárki antiszemitizmust kiáltana, olvassa el Szabó Dezső idevágó meglátását: „Olyan életrendszert kell teremteni, mely lehetetlenné teszi a magyarság mindenféle kizsákmányolását.
Nem a zsidó érdek, zsidó szellem hódítása ellen kell külön ügyességeket kiécázni. Az intézményes biztosítékok olyan sorát kell megteremteni: mely minden idegen érdek, minden idegen szellem hódítását a magyarság ellen csírájában megfojtja, s minden magyar polgár lelkét beformálja a magyar nyelv, magyar kultúra, az organikus magyar célok nagy emberi egységébe.” Fogalmazhatunk úgy is, hogy ezt a negyedszerre is megkapott kétharmados szavazói akarat valamennyi valós okának, elvárásának, igényének és céljának következetes, mélyreható és alázatos megismerésével, majd még következetesebb érvényesítésével kell megtennünk.
A másik hangsúly pedig arra essen, „fent” és „lent” egyaránt, és egymásra figyelve lépjünk, s valóban előre haladjunk a társadalmunkat, sajnos mindinkább megosztó említett és más törésvonalak felszámolásában is. Ezen belül is inkább a tetteink beszéljenek és legyenek ellentmondást nem tűrőek, de időszerűsítendő szóhasználatunk is. Tudnunk kell, mit akarunk, s ezen belül mi lehetséges.
Ugyanakkor tudatában kell lennünk, hogy e vonalvezetés maradéktalan megvalósítása még nagyhatalom számára is teljesíthetetlen, de irányelvként ez a helyes, különben a nemzeti érdekeinket, sőt a megmaradásunkat fenyegető külső és belső veszélyek sokasodhatnak.
Az eddigi tapasztalatok alapján a különböző politikai oldalakon állók, az orosz-ukránnak még feltételesen sem nevezhető konfliktus kezelésében vezető szerepet játszók történelempolitikai körültekintésre intése tehát kifejezetten parancsoló. Honi és külföldi ukránosítók, jobb lenne, ha nem várnák ki a történelem végzését, hanem tudomásul vennék, hogy ez a történet csak az ő csőlátásukkal és csak az ő számukra kezdődött 2022. február 24-én, s hogy a folyamatot nem Oroszország kezdte.
Sajnos, e téveszme az új köztársasági elnök beiktatásán és az új kormánytagok meghallgatásán is értelemszerűen uralkodott, pedig nem hihető, hogy nem látnák e folyamatot, s azt sem, hogy az odaadó ukránosításba eleve be van építve a nem kisebb veszélyt képező oroszellenesség.
Nem nehéz észrevenni azt sem, hogy amit a világ kezdetben a háttérhatalmi érzékenyítéseinek hatása alatt tévesen orosz agresszióként kezelt, mára sokak számára világossá vált – akár elismerik, akár nem – hogy a háttérhatalomnak Oroszország megtörésére, hatalmas gazdasági kincseinek megszerzésére irányuló régi agresszív terveire, Ukrajna kritikus pontra felfuttatott katonai, s benne biológiai hadviselési előkészületeire, valamint tervezett NATO-tagságára adott orosz válasz.
Putyin nemegyszer, fegyelmezetten és az utolsó pillanatig együttműködésre készen, figyelmeztette Ukrajnát és háttérhatalmi támogatóit, hogy átlépték a vörös vonalat, de sem a címzettek, sem mások nem vették komolyan. Hosszú, türelmes, többszöri korrekt intelmet, majd szigorú felszólítást, sőt szükség esetén komolyabb lépést is kilátásba helyező nyilatkozatsorozatot magába foglaló kivárás után, talán kissé meg is késve adott kényszerű válasz, amely mögött azonban felfoghatóan ott áll nemcsak a geopolitikai környezet, hanem az egész emberiség érdekeinek a védelme. Könnyű ezt észrevenni, ha nem a tolakodó beidomított és elfogult fősodorra hallgatunk, hanem történelempolitikai tudattal elemezzük a folyamatot.
Világpolitikailag, ha lehet, még ennél is többnek bizonyulhat. Ugyanis, ha közvetve is, de az első hatékony szembefordulás a globalista és nemzetidegen háttérhatalommal, amely puszta fogyóeszközként tekint minden népre, jelenleg az ukránokra.
Mindennek az utólagos felismerése és elismerése kulcsfontosságú a történtek tárgyilagos megértéséhez. Ám mindennek elnézése, elhallgatása, tudatosan álnok kezelése a politika és tömegtájékoztatás által súlyos kártékony következményekkel jár és fog járni mindenki számára, akár világpolitikai szereplő, akár nem. Tévútra tereli az országok közvéleményét, a V-4-eket, a világtudatot.
Ez pedig újabb tragédiákhoz vezető bűnös út. Meghökkentő példa a történelem effajta csőlátására, hogy ha magánvéleményként is, még a Külgazdasági és Külügyminisztérium dolgozóinak fejét is ilyesmivel tömik: „Putyin orosz elnök elvesztette türelmét a képzeletében gigantikussá növesztett nyugati „fenyegetés” miatt, valamint a befagyott ukrajnai konfliktust és az ukrán politikai helyzetet is saját szája íze szerint kívánja megoldani. Ellentmondást nem tűrő javaslatai a viszonosság minden említése nélkül teljes és azonnali biztonsági garanciákat követelnek az orosz politika rögeszméjévé vált imaginárius fenyegetésre.” Avagy: Ukrajna nem más, mint „a megtámadott Nyugat”, „hiszen tulajdonképpen Ukrajna lerohanása a fennálló és általánosan elfogadott értékeket és nemzetközi viszonyokat kérdőjelezte meg”, Putyin előzőleg „lehetetlen feltételeket szabott” Ukrajnának, vagy, hogy „a konfliktus elsősorban európai ügy” és hasonló téveszmék. Nem munkaokmányról, de nem is egyetlen, hanem viszonylagos rendszerességgel megjelenő irományokról van szó.
Amíg az LMBTQ érzékenyítése a biológiai létünket veszélyezteti, az ukrajnai érzékenyítés tudati veszélyeket rejt magában. Mégpedig azért, mert olyan erővel, s ritkán tapasztalható körültekintő fejedelmi, de humanitáriusnak feltüntetett kivitelezéssel, az emberi érzelmekre rájátszó megtévesztő érzelmi körítéssel folyik, hogy sokakat elijeszt a kérdés óvatos elemzésétől is, ami már tudatformáló-romboló töltettel bír.
Az emberi tudat ébren, önvédelemre és harckészen tartásának éppen az képezi a legfőbb gátját, ha bebeszélik neki, hogy vannak kényes kérdések, s ha ezek hivatalos fősodratú magyarázatával és elvárt kezelésével nem tud egyetérteni, jobb, ha hallgat. Ám akkor már nem tudat! Márpedig nekünk a koronavírus világjárvány és a világgazdasági tevékenység leállítása tapasztalatainak birtokában éppen a tudatunk védelmét parancsoló elősegíteni.
Ahhoz tartva magunkat, hogy nem érdekünk elhallgatni semmit, különösen nem elfogadni a háttérhatalmi bebeszélést. Ahhoz pedig, hogy tárgyilagos legyen az ítéltünk, célszerű jobban megismerni a látható és a láthatatlan főszereplőket, áttekinteni, rögzíteni, elemezni az ide vezető tényeket, eseményeket, folyamatokat, amelyeket részben magunk is átéltünk, de csak sejtettük az összefüggéseiket, mert a világhatalmi ágazattá előrukkolt, pártatlannak és semlegesnek egyáltalán nem minősíthető háttérhatalmi fősodratú tömegtájékoztatás igyekezett tévútra terelni bennünket, tudatilag átprogramozni a világot.
Ontják a rágalmakat, a szívfacsaró ukrán egyéni tragédiákat. Ez a tudati aláaknázás nálunk is sikeres, és nem érzékelhető tudati védekezés, nem is beszélve ellentámadásról. Bayer Zsolt „Európa elvesztése” c. tanulmányában joggal szögezi le: „még véletlenül sem jelenik meg idehaza semmi olyasmi, ami kikezdhetné ezt a beteg és undorító világképet.” Nyugodtan tarthatjuk magunkat Orbán Viktornak egy tárgyilagosságra törekvő román újságíróhoz írott levelében tett megállapításához is: „Nem gondoljuk azt, hogy mindenben igazunk van, és nem gondoljuk azt, hogy mindenkinek azt kellene csinálnia, amit mi csinálunk. De azt igenis gondoljuk, hogy ezeknek az értékeknek helyük van »a nap alatt«” Efféle történelempolitikai szemlélettel álljunk hozzá a következő kérdéshez is.
Milyen Ukrajnáért kellene lelkesednünk?
2014 óta nincs ukrán kormány, csak némi jóindulattal ukrajnai, amely kezdetben döntően idegen állampolgárságú importált zsidókból állt. A mai kormánylistán feltüntetett foglakozásaik láttán pedig az a benyomás, hogy tv-forgatócsoporttal van dolgunk.
De mert e téren valóban megvannak képességeik a képtelenségekre, az őket hatalomra juttató globális háttérhatalom a nagypolitikában súgás és forgatókönyv segítségével gyakoroltatja is velük. Azaz nem tv-, hanem felforgató csoportot alkotnak.
Az ukrán nép, ha 2014-ben az ukrán hazafiakból állott kormány mellett állt volna ki, nem kezdett volna már akkor külföldre menekülni, megmenti önmagát a szenvedésektől. Ennek tudatosítása még most is időszerű feladat Ukrajnában is, de nálunk is. Az orosz többségű, történelmileg szervesen Oroszországhoz tartozó Krím és Donbasz békés úton, de akkor is visszakerül az anyaországhoz. Sok ukrán tudja mindezt, s idővel még többen fogják megérteni, ha nem is tudják egykönnyen túltenni magukat a globális háttérhatalom által kiprovokált testvérháborún.
De mert e téren valóban megvannak képességeik a képtelenségekre, az őket hatalomra juttató globális háttérhatalom a nagypolitikában súgás és forgatókönyv segítségével gyakoroltatja is velük. Azaz nem tv-, hanem felforgató csoportot alkotnak.
Az ukrán nép, ha 2014-ben az ukrán hazafiakból állott kormány mellett állt volna ki, nem kezdett volna már akkor külföldre menekülni, megmenti önmagát a szenvedésektől. Ennek tudatosítása még most is időszerű feladat Ukrajnában is, de nálunk is. Az orosz többségű, történelmileg szervesen Oroszországhoz tartozó Krím és Donbasz békés úton, de akkor is visszakerül az anyaországhoz. Sok ukrán tudja mindezt, s idővel még többen fogják megérteni, ha nem is tudják egykönnyen túltenni magukat a globális háttérhatalom által kiprovokált testvérháborún.
A háttérhatalmi világpolitika és a tömegtájékoztatás, ha nem is tudta teljesen elhallgatni, egy szóval sem tiltakozott az ellen, hogy az ukrajnai kormányok nem tartották be a békés megoldást elősegítő első és második Minszki megállapodást. Nyolc éven át folyamatos véres agressziót folytattak az ősi orosz földeken elterülő, ukránná válni nem kívánó Luganszki Népköztársaság és a Donyecki Népköztársaság ellen, s az Ukrajnában élő oroszokkal szemben is rendszeresé tették a legtöbbször gyilkossággal végződő támadásokat.
Jellemző elvakult sovinizmusokra, hogy a békés orosz lakosság elleni csapásokra még az orosz különleges művelet alatt is mindvégig sort kerítettek. A világsajtó által elhallgatott háborút viseltek Oroszország ellen, s mintegy tizennégyezer oroszt öltek meg. Egy jajszó nem hangzott el a világban, nálunk sem, sőt, akiknek a tárgyilagos tájékoztatás kötelességük lett volna, máig szüntelenül és oktalanul elmarasztalják a luganszki és a donyecki „szeparatistákat”, folyamatosan elhallgatva az orosz álláspontot, eltájolva a magyar tudatot.
A Janukovics-kormány megdöntését követően 2014-ben hatalomra került "új ukrán kormány" üléseit angolul tartották; senki sem volt köztük ukrán! Ez tendenciaként azóta is érvényesül, de a magyar közvélemény erről sem tudott. Mesterségesen szították az országban és a világban az oroszgyűlölet, míg Oroszország ez ellen keveset tett, alig panaszkodott a világnak, ami nagy hiba volt.
Előkészülőben volt Ukrajna NATO-tagsága, az EU-val pedig társulási megállapodás jött létre. Holott az NDK és az NSZK egyesítésekor, amiben Magyarország fontos szerepet játszott, a NATO ígéretet tett, hogy nem terjeszkedik kelet felé. Ám ahogy egyesült a két német állam, elindult a keletre nyomulás. Az amerikai Nemzetbiztonsági Levéltár (National Security Archive) által 2017-ben titkosítás alól feloldott harminc dokumentuma egyértelműen bizonyítja Reagan és a nyugat-európai vezetők Gorbacsovnak tett írásos ígéretét, hogy ha az újraegyesített Németország a NATO tagja maradhat, akkor a NATO egy centit sem mozdul el kelet felé.
Ám azóta a közép-európai országok egész sora és a balti országok NATO-tagokká váltak, s Ukrajnát is azzá akarták tenni. A csatlakozását fontolgatja Finnország és Grúzia, Svédország. Bármelyikük belépése esetén újabb Oroszországgal határos területen állomásozhatnak NATO-katonák! Sőt az ukrán helyzetre hivatkozva a szemünk láttára újabb és újabb katonai kontingenseket, „reagáló erőket”, „harccsoportokat” és szervezeteket telepítettek ezekbe az országokba, sajnos hazánkba is, amivel hadi célponttá tették őket.
Magyar politikustól még azt is hallhattuk, hogy a NATO alkotja azt a politikai-katonai erőt, amellyel Magyarország szembe tud nézni, akár Oroszországgal is.
De miért kellene nekünk szembe nézni Oroszországgal? Talán mert kedvezményesen szállít nekünk gázt, vagy megmentett bennünket attól, hogy a fasizálódó s biológiai fegyver alkalmazására kész Ukrajnával kelljen szembenéznünk? Ne vakítson el bennünket a szövetségi hűség, mikor szövetségeseink egyre inkább ellenségeink. Nem véletlenül hangzott el Orbán Viktor keserű megjegyzése, hogy a NATO nem véd meg minket, aki ezt gondolja, téved.
E szándékosan takargatott okok és előzmények ma is hathatnának tudatra, amennyiben elhallgatásukkal nem vezették volna félre a világközvéleményt, ami miatt február 24 óta úgy lehet beállítani a fejleményeket, hogy az orosz támadással, ok nélkül kezdődött az egész. A súlyos előzményeket elhallgató politika és főleg a lakájsajtó ma is arról győzködi a közvéleményt – sajnos, nem sikertelenül és nálunk is – hogy az egész február 24-én kezdődött, s ebben csakis az oroszok, senki más nem hibás. E tisztességtelen és kártékony eljárás, az emberi tudat megtévesztése.
A magyar politika azonban attól kezdve helyesen jár el, amikor határozottan leszögezi, hogy kimaradunk a katonai összecsapásból. Szövetségi rendszerbeli kötelezettségként elítéltük az orosz akciót. Minden más szemszögből nézve, szolidárisak vagyunk azonban azokkal, akik Ukrajnát eszközül használva kiprovokálták a konfliktust, s akik formálisan szövetségeseink, de velünk évek óta nemcsak nem szolidárisak, hanem támadnak és büntetnek bennünket, sőt meg akarják dönteni kormányunkat.
Nem olyan elvi-gyakorlati ellentmondás ez, amitől el lehet tekintenünk. Számtalan más jel is mutatja, történelmileg nem jó oldalon állunk. Ám, sajnos, gyakorlatilag ezt a helyzetet kell kezelnünk, amit a kormány, helyesen, meg is tesz, annak tudatában is, hogy ez sorozatban szül hazai és nemzetközi ellentmondásokat.
A fentiek ismeretében elszomorító hallani, hogy Ukrajnáról szólva egyes politikusaink leghangsúlyosabb, s az alkalmatlanságig menő ismételgetése, Ukrajna területi integritásának és szuverenitásának védelme. Holott tudniuk kellene, meghatározatlan ez az „integritás”, s nemcsak krimi, donbaszi, kárpátaljai, hanem egyéb nem kevésbé fontos, de ugyancsak ukránnak hazudott összetevői bőven sorakoznak.
Ugyanis, hol a cárok, hol Lenin, majd Sztálin, avagy Hruscsov „ajándékozott” nekik területeket, amelyek idegenek voltak a már akkor is körvonalazhatatlan Ukrajnának, s azoknak is az a valahol a végeken leledző Ukrajna.
Történelmileg, államjogilag sohasem váltak Ukrajna szerves részeivé, ezért a politikai irodalomban sokszor „összetákolt” országnak minősítik Ukrajnát, nemzetként, államként pedig nemigen említik. Az orosz vezetés sem véletlenül tartja „lenini konstrukciónak”, bár ez mostanra elavult, hiszen a szemünk előtt átnőtt kifejezetten és nyíltan vállalt amerikai-zsidó háttérhatalmi konstrukcióba.
Sőt az önmagukat ukránoknak mondó ukrajnaiak, nehogy további terjeszkedésüket bármi is akadályozza, nem siettek megtenni a konglomerátumuk nemzetközi törvényesítését, csak másoktól követelték meg, hogy nyilatkozataikkal teremtsék meg annak nemzetközi jogi látszatát, hogy van ilyen ország, állam, nemzet. Ennek okán a világgá kürtölt politikai támogatásuk, szuverenitásuk és integritásuk védelme, bárki is teszi, inkább csak jelszó, sokat nem ér, mert formálisan nincsen földrajzilag, politikailag, nemzetileg pontosan meghatározható tárgya.
Egyszerűen emlékezni kellene a tényekre. 1991-ben népszavazás a volt, s az egységes állam megőrzése mellett foglalt állást, a Szovjetunió jogutódjaként pedig az Oroszországi Föderációt ismerte el. 1991. december 21-én létrejött a Független Államok Közössége (FÁK), a volt Szovjetunió tagállamai közül tizenkettőnek a konföderációja: Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Kazahsztán, Kirgizisztán, Moldova, Oroszország, Örményország, Tádzsikisztán, Türkmenisztán (megfigyelői státuszban), Ukrajna (Nem ratifikálta a szerződést, majd 1991-ben kilépett) és Üzbegisztán. (Grúzia később lépett be, majd kilépett, Észtország, Lettország és Litvánia pedig nem csatlakozott a közösséghez, de nem tartott népszavazást sem a kilépésről, sem az elszakadásról).
1992. május 15-én pedig létrehozták a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetüket (ODKB), amely a konfliktus alatt is összeült moszkvai csúcstalálkozójára. A FÁK önmagában nem alkot önálló államot, hanem független országok szövetsége. A nemzetközösségi politikát az államfők és kormányfők tanácsához hasonló egyeztető szervezeteken keresztül alakítják ki. Központja Minszkben van.
E közösségi létet nézve, Oroszország számára nem idegen területen indított különleges katonai műveletet, nem sérthette meg a szuverenitását, ahogy a háttérhatalmi előző beavatkozási kísérletek ellen Grúzia, Kazahsztán, vagy Belarusz megsegítésével sem tette, amelyek esetében fel sem merült hasonló nyugati vád. E tényeket ismerve, légből kapott és fura, hogy magyar méltóság hirdet „örökre nemet a Szovjetunió visszaállítását célzó minden törekvésre.”
Egyrészt ez Sorosnak a téveszméje, amelyet május végén Davosban ismét kifejtett. Másrészt beavatkozás egyszerre több ország ügyébe, de egyébként szó sincs róla. Harmadrészt, ha felmerülne, nem a mi dolgunk lenne. A történelempolitikai megközelítéshez az is szervesen hozzátartozik, hogy legyünk tisztában a történelemben betöltött szerepünkkel, semmiképpen ne értékeljük túl.
Továbbá, nem hagyható figyelmen kívül az előző ENSZ-főtitkár, Ban Ki-Moon ismert nyilatkozata sem, miszerint Ukrajna 1991.12.25 óta nem jegyeztette be határait, tehát jogszerűen sem az ENSZ, sem a nemzetközi gyakorlat nem is kezelhette szuverén államként. Ukrán részről azonban a főtitkár közlését letiltották a médiában és az interneten (hogy tovább tudjanak terjeszkedni), ezért nem ismert a világ előtt.
A nemzetközi jog szerint e politikai képződménynek önmaga hibájából egyszerűen nincsenek nemzetközileg elismert határai. Ezt erősíti meg az is, hogy Ukrajnának nincsenek feltüntetett határai az 1994-es Budapesti Memorandum és más megállapodások szerint sem. A majdani Ukrajnának a szomszédos államokkal, velünk is, megállapodást kell kötnie a határokról. Az EU, az USA, Nyugat éppen mindezek kihasználhatóságának ismeretében kötelezte el magát Ukrajna mellett. Mivel Oroszország a Szovjetunió jogutódja (ahogy a nemzetközi törvényszékek határozatai is leszögezik, például a volt Szovjetunió és külföldi országok közötti ingatlanvitákban), azokon a területeken, amelyeken Ukrajna, Fehéroroszország található Oroszország beleegyezése is kell ahhoz, hogy ez más állam területévé váljon. Ez eddig csak hallgatólagosan érvényesült.
Bármilyen beavatkozás e területeken jogilag Oroszország elleni intézkedésnek minősül. Ukrajnában nem volt hagyománya az államiságnak sem. Ukrajna ma nem tekinthető szuverén döntéshozónak, hiszen amerikai gyarmat, a léte az USA, illetve az EU-tagállamok fegyverszállítmányaitól, valamint Izrael szokásos mesterkedéseitől függ. Ukrán nemzeti állam tehát most nem létezik, azelőtt pedig közismerten nem volt.
Mindez magyarázza, hogy a Biden-kormány, a NATO és EU szerepkörét magára öltő amerikai-zsidó háttérhatalom miért döntött Ukrajna tűzfészekké alakítása mellett. Az általa 2014-ben az ukrán nép nyakára ültetett, az ukrán léttől távol eső zsidó, kazár és más nemzetidegen szereplőket ismerve, arra számíthatott, hogy beállítottságuk miatt a felmerülő békés megoldásra irányuló kísérleteket hosszú időn át sikertelenekké teszik, a politikát, gazdaságot, szólásszabadságot képesek az ő érdekeik szerint alakítani, s ami a leglényegesebb, gyengítik Oroszországot.
Ahogy történik is. Csakhogy naivitás volt feltételezni, hogy ezzel az oroszok nem számoltak. Mi sem lelkesedjünk hát a velünk szemben ellenséges Ukrajnáért a végeken és a végleteken.
Ahogy történik is. Csakhogy naivitás volt feltételezni, hogy ezzel az oroszok nem számoltak. Mi sem lelkesedjünk hát a velünk szemben ellenséges Ukrajnáért a végeken és a végleteken.
Ukránosító érzékenyítés
Mégis folyamatos az ukrajnai, de tudottan nem-ukrán kormányok iránti rokonszenv és gesztusok nyújtása, az ukrán menekültek szinte-szinte csalogatása az országba, még annál is látványosabb segítőkészebb, sőt kihívó fogadása, mint ahogy a németek (akik vakon követik a vezetőiket a pusztulásba) és a franciák (akik lemondtak a sokat emlegetett nagyságukról) fogadják a muszlim betolakodókat, egyáltalán nem vált ki olyan össznépi lelkesedést, ahogy próbálják beállítani.
Semmiféle igazolást, oltásit sem kérnek tőlük, nem is igen kérhetnek, hiszen Ukrajna – s ez sem véletlen – a tömeges oltásra kevésbé kényszerített országok közé tartozik. „A legnagyobb humanitárius segítségként” minősített fogadásuk keretében ingyenes ellátást, szállást, orvosi kezelést, utazást, internet-hozzáférést, sportolási lehetőséget, lelkisegély-szolgáltatást, de még házi kedvenc állataik elhelyezését, azaz kényúri fogadtatást kapnak. Illetékeseink sorozatosan és olyan harciasan erősítik meg, hogy a segítségpontok mindaddig ellátják e feladatokat, amíg a háború tart, hogy már visszatetszést szül.
Azt sem tudják, kik jönnek és kiket küldenek feladattal, milyen betegségeket hordoznak, vagy hoznak elrejtve. Mégis eleve elfogadottabbak, mint az oltatlan magyarok, akik már-már ellenségeknek minősülnek. A kormányinfón azt is bejelentették, hogy létszámkorlát nélkül fogadunk gyógykezelésre sebesült ukrán katonákat, sőt segélyeket szállítunk még az úgy nevezett belső ukrán menekülteknek is, azaz akik magában Ukrajnában települnek át egyik helyről a másikra. Illetékesünk külön kiemelte, hogy a Kárpátalján tömegével letelepülő – azaz oda betolakodó – ukránoknak is. Hány kérdőjelet tegyünk e tények után?
Semmiféle igazolást, oltásit sem kérnek tőlük, nem is igen kérhetnek, hiszen Ukrajna – s ez sem véletlen – a tömeges oltásra kevésbé kényszerített országok közé tartozik. „A legnagyobb humanitárius segítségként” minősített fogadásuk keretében ingyenes ellátást, szállást, orvosi kezelést, utazást, internet-hozzáférést, sportolási lehetőséget, lelkisegély-szolgáltatást, de még házi kedvenc állataik elhelyezését, azaz kényúri fogadtatást kapnak. Illetékeseink sorozatosan és olyan harciasan erősítik meg, hogy a segítségpontok mindaddig ellátják e feladatokat, amíg a háború tart, hogy már visszatetszést szül.
Azt sem tudják, kik jönnek és kiket küldenek feladattal, milyen betegségeket hordoznak, vagy hoznak elrejtve. Mégis eleve elfogadottabbak, mint az oltatlan magyarok, akik már-már ellenségeknek minősülnek. A kormányinfón azt is bejelentették, hogy létszámkorlát nélkül fogadunk gyógykezelésre sebesült ukrán katonákat, sőt segélyeket szállítunk még az úgy nevezett belső ukrán menekülteknek is, azaz akik magában Ukrajnában települnek át egyik helyről a másikra. Illetékesünk külön kiemelte, hogy a Kárpátalján tömegével letelepülő – azaz oda betolakodó – ukránoknak is. Hány kérdőjelet tegyünk e tények után?
Ezek fényében nem biztos, hogy egyetértésre talál a sűrűn hangsúlyozott állítás, miszerint „az egész magyar nemzet összefogott az ukrajnai bajbajutottakért”, s nemcsak Magyarország, hanem a teljes Kárpát-medence, mi több, a diaszpóra magyarsága is szövetkezik megsegítésükre. Valóan óriási erőfeszítéssel és anyagi-szervezeti ráfordítással, „életünket és vérünket” és még zabot is adunk szellemben folyik a segítségnyújtás. Annyira idomulni akarnak az ukránosításhoz, hogy számukra már Harkov is Harkiv és Lvov is Lviv, a donyecki és luganszki oroszok pedig „szakadárok”. Túlzó szavak eltúlzott tényekről, amelyek szemben állnak a történelempolitikai szemlélettel, a közvélemény tárgyszerű tájékoztatása, eligazítása tudati tájolásának követelményével. Április közepén közölték, addig negyven milliárd forintot költöttünk a menekültek megsegítésére.
A nemzetközi donor konferencián újabb harminchét millió forint segélyt ajánlottunk fel. Mert Ukrajna javára ilyet is szerveztek, míg az USA és a NATO által megtámadott háromtucatnyi ország esetében egyszer sem merült fel ilyesmi. Az új kormánytagok meghallgatásán még az is elhangzott, hogy olyan segítségnyújtási formát is alkalmazunk, amiről nem beszélünk, mert azt kérték tőlünk, hogy ne beszéljünk, de segítünk. Gyakorlatilag azt jelenti, ti mindent megtesztek ellenünk, de mi azért is szeretünk benneteket! Legyünk egymáshoz bizalommal, ahogy a negyedik kétharmad megköveteli. Senki ne gondolja, hogy mindezek megnyugtatják a magyar hazafiakat, a kitelepített devizahitel-károsultakat, a hajléktalanokat, a kisnyugdíjasokat, s azokat, akik még vágyni sem mernek olyan főúri kiszolgálásra, mint az ukrajnaiak. De a szélesebb közvéleményt sem, amely ha nem is mondja még, de tudja, hogy mindezzel bizony már jó ideje mégiscsak fizetjük a háború árát, ami talán még súlyosabb is, lakosságunk túlméretezett ellenjavallt politikai irányzatú mozgósításával, jelszavakkal támogatott magyar nemzeti öntudatunk tompításával jár.
Következményei előreláthatatlanok, de súlyosak lesznek mindenki számára, hiszen a valóságot, az igazságot, a tényeket nem lehet hosszú ideig büntetlenül félremagyarázni, vagy eltitkolni. Miről folyik a szó, kik és kitől kaptak törvényi felhatalmazást arra, hogy ilyen kihívóan Oroszország ellenében tevékenykedjenek? Összességében mindez ugyanis már részvétel a háborúban, és az amerikai-zsidó ukrajnaiak által uralt Ukrajna oldalán, illetve szembefordulás az ukrán néppel, Oroszországgal, sőt a nemzeti érdekeinkkel.
A nemzetközi jog által meghatározott körülmények között természetesen nyújtani kell humanitárius segítséget, de nem hivalkodó mértéktelenséggel, a történelmi előzmények, különösen a kifejezetten magyarellenes politika figyelmen kívül hagyásával, válogatás, ellenőrzés nélkül, és semmiképpen nem elsőrendű összenemzeti feladatként. Miközben állampolgárainknak hónapokat, féléveket kell várni egyszerű orvosi vizsgálatra, majd újabb hónapokat a kezelésre, külföldieknek, vagy kettős állampolgároknak nyújtott humanitárius feladatok nem előzhetik meg az állam intézményi belső szociális kötelezettségeit. Idegenek nem részesülhetnek szélesebb kedvezményekben és jogokban, mint a magyarok.
Nem vonható le más következtetés, mint hogy jogilag, de jogellenesen fölénk emelt csoportok, fajok, kisebbségek miatt az állam okszerűen az ő számukra jogállam, nekik biztosít antidemokratikus törvényi védernyőt, s ők vissza is élnek vele. Ezért elfogadhatatlannak, megsemmisítendőnek kell tekinteni.
Megköveteli ezt az is, hogy az utóbbi évek során több nagyobb városunkban kéretlenül és szükségtelenül több száz, sőt van ahol több ezer ukrán (nem kárpátaljai magyar) vendégmunkás jelent meg, ami sokféle komoly problémát okoz. Kötekednek, erőszakos cselekményeket követnek el, a magyarokban szándékosan félelmet keltenek (Igencsak hasonlítanak egy régebben betelepült kisebbségre). Jelen sorozatunkban többször megállapítottuk, hogy a helyesen és jogosan megépített határkerítés ellenére, ha minden idegent összeszámolunk, nem vagyunk kevésbé megszállt ország, mint egyes nyugat-európai országok. Nagyon igaza van Náray-Szabó Gábornak, a Professzorok Batthyány Köre alelnökének, aki a Pesti Srácok által indított „Merre tovább?” vitasorozathoz hozzászóló írásában leszögezte: „a folyamatosan beáramló, idegen civilizációból érkező tömegek szétzilálhatják a társadalmat.” Most még több ukrán és velük együtt ukrajnai zsidó, kazár várható.
Parancsoló haladéktalanul és szigorúan felülvizsgálni a szolidaritás tartalmát, mindenre és mindenkire tekintet nélkül, hiszen a nemzetünk sorsáról van szó. A szorult helyzetbe került idegenek iránti szolidaritásnak az erkölcsi meggondolásokkal azonos, de inkább nagyobb súlyú történelempolitikai feltételei legyenek. Látványosan, fájón, költségesen bizonyosodott be a szemünk előtt, hogy a tüntető, könnyfacsaró, fülsértő és bántóan egyoldalú feltétlen szolidaritás nemcsak belpolitikailag ellenjavallt, hanem szövetségesnek, ellenfélnek és javadalmazottnak egyaránt rossz üzenet.
Nem is beszélve a törvényszerűen bekövetkező kártékony következményeiről. Kívülről úgy tűnik, mintha a kormányszervek nemcsak nem látnák e veszélyeket, hanem meggondolatlanul ösztönzik, mértéktelen áldozatokkal elősegítik. Ezért az idegen letelepedés kérdését jogilag a lehető legsürgősebben kifejezetten korlátozási céllal szabályozni kell. Akár a kormánynak erre felhatalmazást adó népszerű nemzeti konzultáció, akár szakszerű jogi kezdeményezés alapján. Tudomásul kell venni, hogy egyetlen kormánynak sincs joga önhatalmúlag megváltoztatni lakosságunk nemzetiségi összetételét.
Ezt a kis csonka országot hagyják már békén, mi pedig tudatosan és hajthatatlanul őrizzük meg csakis magunknak. Ezt akár alkotmánymódosításként is elő kellene terjeszteni. Talán testhezálló feladat lehetne az Országgyűlésbe bekerült Mi Hazánk Mozgalomnak, mert a jelenlegi nemzetközi helyzetben, érthető és érthetetlen okokból, másoktól ez ugyan elvárandó, de nemigen várható.
Pontosítjuk, hogy az előbbiek nem a kisebbségi sorból menekülő magyarokra (akiket eddig arról győzködtünk, hogy maradjanak a szülőföldjükön, ami történelempolitikailag helyes), hanem másokra vonatkoznak. Köztük azokra, akik e kiprovokált helyzet tudatos előidézői voltak, és most menekítik rokonaikat, majd maguk is menekülni fognak.
A megtévesztő háttérhatalmi tömegtájékoztatás miatt ma a világban sokminden nem az, aminek látszik. A menekülés sem. Az országot elhagyó hétmillió ember beszédes szám. Már az orosz különleges katonai művelet előtti években is több millió ukrán hagyta el Ukrajnát a Zelenszkij-féle, a lakosságát is terrorizáló, az ellenzéket betiltó kormány miatt, azaz a „saját” amerikai-zsidó kormányuk önkénye elől. (Németországban már négyszázezer munkanélküli ukrán garázdálkodik!)
Ki garantálja, hogy nincsenek köztük a félelmetes ukrán maffia, vagy fasizálódottak családtagjai, s majdani családegyesítésre számítva menekülnek? Mondhatják erre ők, vagy mások, könnyű elítélni a bajba jutottakat, ami csak hangzik igaznak. Ugyanis talán mégsem menekülni kellene tízmillió-számra, hanem a háttérhatalom által nyakukba ültetett nemzetidegen és népirtó kormány ellen kellene hadakozniuk.
Hogy mégsem ezt teszik, az többek között, ugyancsak azt érzékelteti, hogy Ukrajna nem történelmileg alakult ki, hanem politikai tákolmány, amelyben az emberek sokasága nem érzi magát otthon. A megbízhatatlan elemek lehet, hogy a menekülteknek akár jelentős hányadát is kiteszik, s minden ellenőrzés nélkül bárhova eljuttatják őket, de ilyen értelemben róluk nem esik egy szó sem a világsajtóban, sem a világpolitikában. A magyarországi sajtó nagy része szolgaian ismétli az ukrajnai oroszellenes koholmányokat: magtárakat rombol le – ahol mag helyett fegyvereket tárolnak. Mezőgazdasági létesítményeket bombáz – ahonnét az oroszokat lövik. Iskolákat, vagy színházakat lő, amelyeket az ukrán hadsereg felelőtlenül pajzsnak használ, blokád alá vette a kikötőket – amelyeket náci bandák ellenőriznek, és amelyek nem sétahajókat, hanem nyugati fegyverszállítmányokat fogadnának. Egy népét védelmező kormány nem engedte volna katonai célpontokká tenni a lakóház-tömböket, az iskolákat stb. azáltal, hogy ágyúállásokat telepítettek az épületek tetejére. Rá kellene mutatni, hogy e nemzetidegen ukrajnai különítményt még a háború körülményei között sem hagyta cserben a nyerészkedő-haszonleső kalmár szelleme sem.
Már a nyugati sajtó is szörnyülködik, hogy eladják más államoknak az ingyen kapott fegyvereket és segélyszállítmányokat. Zelenszkij képét, immár Jézust helyettesítve, világszerte árusított imagyertyákon láthatjuk, feltüntetve, hogy az értük kapott pénz nem máshoz, mint pont Zelenszkijhez kerül. A határon megfeszítetten dolgozó bátrabb segélyezőink megerősítik, a menekültek panaszkodnak, hogy az ukrán határőröknek több ezer eurót kell fizetniük, ha el akarják hagyni az országot, s a saját hadseregük lövi le őket, ha megpróbálnak a háború elől, azaz Zelenszkij elől menekülni!
Mindez valahogy egytől-egyig kimarad a magyar sajtóból, mintha csak azt is Zelenszkij vigécei vezényelnék. Az is felkelthette volna az illetékesek – márpedig ebben minden magyar hazafi illetékes – figyelmét, hogy minket már azelőtt is feltűnően sok ukrán és ukrajnai „boldogított”. Elhűlve halljuk, hogy szervezés alatt van ezer ukrajnai ortodox zsidó befogadása, akik ráadásul nincsenek is veszélyben, mert már Lengyelországba menekültek, de úgy érzik, Magyarországon nagyobb eséllyel tudnák megélni hitüket.
Nem megnyugtató, hogy jól érzik! Ha megszólalnának, vajon mit mondanának erre a félreértelmezett szolidaritást kezdettől ellenző magyar hazafiak? A kormányszerveknek a magyar nemzet, de a saját biztonságuk érdekében is számolniuk kellene azzal, hogy belső vörös vonal is létezik.
Megkerülhetetlen a kárpátaljai magyarság sorsának igazságos és biztonságos rendezése. A hányatott sorsú Kárpátalja hatalmi játékszerként a Versaillesban létrehozott, azaz korábban nem is létező Csehszlovákiához, majd a Szovjetunióhoz, annak felbomlása után pedig a korábban ugyancsak nem létező Ukrajnához került. Idegen test volt a Szovjetunió számára is. Elismerve, hogy soha sem tartozott Ukrajnához nem véletlenül ajánlotta fel már Hruscsov is Kádár Jánosnak, majd Kucsma ukrán elnök Antall Józsefnek, hogy visszaadják. Nem rajtuk, hanem az említett magyar vezetőkön múlott, hogy nem történt meg.
Vajon mitől riadtak vissza? Kárpátalja 1991. december 1-i népszavazáson elsöprő többséggel kinyilvánított önkormányzati népszavazási igényét öt nappal követően az Antall-kormány által felelőtlenül aláírt magyar-ukrán alapszerződésre hivatkozva, a kárpátaljai magyarok nevében még azt is állította, hogy ők "lojális és hűséges polgárai" Ukrajnának. Zelenszkij, valamint zsidó és fasiszta társai pedig már attól sem riadnak vissza, hogy ősi ukrán területnek tekintsék és elűzzék onnan a magyarokat, a ruszinokat és mindenki mást.
A háború ürügyén folyik is a Vereckei szoros megszentségtelenítése, Kárpátalja ukrajnai, feltehetőleg ukrán megszállása is. Az ugyancsak zsidó Porosenko elnöksége alatt megvonták tőlük az anyanyelv hivatali használati jogát, az oroszoktól úgyszintén. Zelenszkij törvényt hozott, miszerint a magyar gyermekek a 4. osztálytól csak ukránul tanulhatnak.
A Nyugat által szított elbizakodottságukban, az oroszokkal együtt, egyiküket sem tekintik őslakosnak, holott évezred óta ott élnek, provokációkat követtek el ellenük, kiirtással fenyegették, és irtották is őket. Már csak ezért is erőltetett Ukrajna területi integritása és szuverenitása melletti állandó és hangos kiállásunk. Amikor pedig a kárpátaljai magyarság ellen a fentieket elkövették és a magyar kormány helyesen bejelentette, hogy ezért ellenzi Ukrajna felvételét a NATO-ba, egy ukrán szenátor nyíltan fenyegetődzött, hogy két óra alatt eljutnak a Balatonhoz.
Jelképesen el is jutottak, még meg ismét csak magyar segítséggel. Ugyanis 2021 októberében, amikor a visegrádi 4-ek katonai vezetői Balatonakarattyán Európa biztonságának és stabilitásának erősítését célzó közös nyilatkozatot írtak alá, megmagyarázhatatlan módon jelen volt az ukrán vezérkari főnök is. Holott mindenki tudta, az ukrán kormány nyíltan háborús politikát folytat Oroszországgal és Belarusz Köztársasággal szemben, igyekszik leválasztani a lengyeleket a V4-ről, előtte, akkor is és utána is leplezetlenül ellenséges volt Magyarországgal szemben.
Mindezek ellenére Ukrajna éveken át úgynevezett visszafordított szállítással (reverz) még orosz földgázt is kapott Magyarországtól, s a legutóbbi időszakban is adtunk el gázt „ukrán barátainknak”, ahogy az illetékes vezető politikus nevezte őket. Az ukrajnai „köszönet” pedig az lett minderre, hogy Olena Zerkal ukrán energiaügyi miniszter tanácsadója, korábbi külügyminiszter-helyettes kijelentette: "Ukrajnának van egy erős ütőkártyája: a Barátság kőolajvezeték.
Véleményem szerint nagyon helyénvaló lenne, ha történne valami ezzel a vezetékkel, de végső soron az ukrán kormány és az elnök dönt politikai kérdésekben, így arról is, hogy valóban olyan nyelvet használjunk, amit Orbán is megért, vagy még nem állunk erre készen"! Otromba fenyegetés. A tudatromboló csőlátás megdöbbentő példájaként magyar méltóságtól ukrajnai tv jótékonysági műsorában mintegy válaszul ezt hallhattuk: „Magyarország egyértelműen elítéli az orosz agressziót és Ukrajna fegyveres megtámadását, követeli minden háborús bűn kivizsgálását, és megfelelő büntetést kér azokra, akik ezeket az emberiség elleni barbár tetteket elkövették.”
Az orosz különleges katonai műveletet követően méltóságainktól hallottuk azt is, hogy a „szívünk az ukránokkal dobog”, meg „orosz agressziót” emlegettek. Reméljük, az ő szívük sem így dobog, vagy tragikusan félreértik a történteket, de a helyükben legalább a semlegesség lenne a kívánatos, ha történelempolitikai szellemű tettre nem merészkednek. Az amerikai-zsidó védenc Zelenszkijnek kisebb gondja is nagyobb az ukrán nemzeti érdekek védelmezésénél.
Háttérhatalmi utasításokat hajt végre annak mindenen, így faji jellemzőivel együtt. Neki nemhogy lelkiismeret furdalást, gondot sem okoz, hogy harcoljon az utolsó ukrán katonáig. Elkötelezett támogatása, s olyan beállítás, mintha ez a magyar hazafiak álláspontja lenne, idegenszívű elutasítandó megközelítés.
Azon nem csodálkozunk, hogy az ellenzék szerint az ukránok a mi háborúnkat vívják, de amikor nem ellenzékiektől halljuk ugyanezt, amikor megjátsszák, vagy elhiszik, sőt próbálják elhitetni, hogy Ukrajna vívja a mi harcunkat, akkor legyen akárki, de történelempolitikai hazugságot terjeszt, kártékonyan befolyásolja a magyar nemzeti tudatot. Hallunk olyat is, hogy „elítéljük a putyini agressziót, egy szuverén állam fegyveres megtámadását." Nem „putyini”, hanem orosz! Másrészt a számtalan gyilkos amerikai beavatkozás történt valóban szuverén államok ellen. Szabad volt Irakban kétmillió békés lakost lemészárolni? Számos hasonló esetben a mai jajveszékelők némák maradtak.
Akkor is, amikor a NATO indok nélkül a szuverén Szerbiából kiszakította Koszovót, a taszári repteret is használva, szétbombázta Szerbiát, benne a Vajdaságot is, holott a reptér használatát azzal a feltétellel kapta meg, hogy a magyarok lakta területet nem bombázza. Nem voltak ilyen szolidaritási akciók, de még hangok sem. A nemzetközi szervezetek is megkerülték az állásfoglalást. Azóta tulajdonképpen nincs biztos védelmet nyújtó nemzetközi jog sem jogállamok, sem nem jogállamok részére; csak a háttérhatalmi kényszerjog van, amelynek fő eszköze most az általa megszállt Ukrajna.
Amelynek szabad folyamatosan mészárolni Donbassz és Luganszk békés polgárait, kéttucatnyi vegyi és biológiai fegyver laboratóriumot felállítani és működtetni, amelyek számunkra, szomszédjaink számára is életveszélyt jelentettek. Ezeket kellene ismételgetni, tudatosítani mindenekelőtt itthon, majd Európában, nem a csőlátással szemlélt „orosz agressziót” sulykolni, s nem csatlakozni az amerikai-zsidó hazugságözönhöz, olyasmit állítva, hogy ez az Ukrajna „Európa kapuját védi”.
Vajon mitől riadtak vissza? Kárpátalja 1991. december 1-i népszavazáson elsöprő többséggel kinyilvánított önkormányzati népszavazási igényét öt nappal követően az Antall-kormány által felelőtlenül aláírt magyar-ukrán alapszerződésre hivatkozva, a kárpátaljai magyarok nevében még azt is állította, hogy ők "lojális és hűséges polgárai" Ukrajnának. Zelenszkij, valamint zsidó és fasiszta társai pedig már attól sem riadnak vissza, hogy ősi ukrán területnek tekintsék és elűzzék onnan a magyarokat, a ruszinokat és mindenki mást.
A háború ürügyén folyik is a Vereckei szoros megszentségtelenítése, Kárpátalja ukrajnai, feltehetőleg ukrán megszállása is. Az ugyancsak zsidó Porosenko elnöksége alatt megvonták tőlük az anyanyelv hivatali használati jogát, az oroszoktól úgyszintén. Zelenszkij törvényt hozott, miszerint a magyar gyermekek a 4. osztálytól csak ukránul tanulhatnak.
A Nyugat által szított elbizakodottságukban, az oroszokkal együtt, egyiküket sem tekintik őslakosnak, holott évezred óta ott élnek, provokációkat követtek el ellenük, kiirtással fenyegették, és irtották is őket. Már csak ezért is erőltetett Ukrajna területi integritása és szuverenitása melletti állandó és hangos kiállásunk. Amikor pedig a kárpátaljai magyarság ellen a fentieket elkövették és a magyar kormány helyesen bejelentette, hogy ezért ellenzi Ukrajna felvételét a NATO-ba, egy ukrán szenátor nyíltan fenyegetődzött, hogy két óra alatt eljutnak a Balatonhoz.
Jelképesen el is jutottak, még meg ismét csak magyar segítséggel. Ugyanis 2021 októberében, amikor a visegrádi 4-ek katonai vezetői Balatonakarattyán Európa biztonságának és stabilitásának erősítését célzó közös nyilatkozatot írtak alá, megmagyarázhatatlan módon jelen volt az ukrán vezérkari főnök is. Holott mindenki tudta, az ukrán kormány nyíltan háborús politikát folytat Oroszországgal és Belarusz Köztársasággal szemben, igyekszik leválasztani a lengyeleket a V4-ről, előtte, akkor is és utána is leplezetlenül ellenséges volt Magyarországgal szemben.
Mindezek ellenére Ukrajna éveken át úgynevezett visszafordított szállítással (reverz) még orosz földgázt is kapott Magyarországtól, s a legutóbbi időszakban is adtunk el gázt „ukrán barátainknak”, ahogy az illetékes vezető politikus nevezte őket. Az ukrajnai „köszönet” pedig az lett minderre, hogy Olena Zerkal ukrán energiaügyi miniszter tanácsadója, korábbi külügyminiszter-helyettes kijelentette: "Ukrajnának van egy erős ütőkártyája: a Barátság kőolajvezeték.
Véleményem szerint nagyon helyénvaló lenne, ha történne valami ezzel a vezetékkel, de végső soron az ukrán kormány és az elnök dönt politikai kérdésekben, így arról is, hogy valóban olyan nyelvet használjunk, amit Orbán is megért, vagy még nem állunk erre készen"! Otromba fenyegetés. A tudatromboló csőlátás megdöbbentő példájaként magyar méltóságtól ukrajnai tv jótékonysági műsorában mintegy válaszul ezt hallhattuk: „Magyarország egyértelműen elítéli az orosz agressziót és Ukrajna fegyveres megtámadását, követeli minden háborús bűn kivizsgálását, és megfelelő büntetést kér azokra, akik ezeket az emberiség elleni barbár tetteket elkövették.”
Az orosz különleges katonai műveletet követően méltóságainktól hallottuk azt is, hogy a „szívünk az ukránokkal dobog”, meg „orosz agressziót” emlegettek. Reméljük, az ő szívük sem így dobog, vagy tragikusan félreértik a történteket, de a helyükben legalább a semlegesség lenne a kívánatos, ha történelempolitikai szellemű tettre nem merészkednek. Az amerikai-zsidó védenc Zelenszkijnek kisebb gondja is nagyobb az ukrán nemzeti érdekek védelmezésénél.
Háttérhatalmi utasításokat hajt végre annak mindenen, így faji jellemzőivel együtt. Neki nemhogy lelkiismeret furdalást, gondot sem okoz, hogy harcoljon az utolsó ukrán katonáig. Elkötelezett támogatása, s olyan beállítás, mintha ez a magyar hazafiak álláspontja lenne, idegenszívű elutasítandó megközelítés.
Azon nem csodálkozunk, hogy az ellenzék szerint az ukránok a mi háborúnkat vívják, de amikor nem ellenzékiektől halljuk ugyanezt, amikor megjátsszák, vagy elhiszik, sőt próbálják elhitetni, hogy Ukrajna vívja a mi harcunkat, akkor legyen akárki, de történelempolitikai hazugságot terjeszt, kártékonyan befolyásolja a magyar nemzeti tudatot. Hallunk olyat is, hogy „elítéljük a putyini agressziót, egy szuverén állam fegyveres megtámadását." Nem „putyini”, hanem orosz! Másrészt a számtalan gyilkos amerikai beavatkozás történt valóban szuverén államok ellen. Szabad volt Irakban kétmillió békés lakost lemészárolni? Számos hasonló esetben a mai jajveszékelők némák maradtak.
Akkor is, amikor a NATO indok nélkül a szuverén Szerbiából kiszakította Koszovót, a taszári repteret is használva, szétbombázta Szerbiát, benne a Vajdaságot is, holott a reptér használatát azzal a feltétellel kapta meg, hogy a magyarok lakta területet nem bombázza. Nem voltak ilyen szolidaritási akciók, de még hangok sem. A nemzetközi szervezetek is megkerülték az állásfoglalást. Azóta tulajdonképpen nincs biztos védelmet nyújtó nemzetközi jog sem jogállamok, sem nem jogállamok részére; csak a háttérhatalmi kényszerjog van, amelynek fő eszköze most az általa megszállt Ukrajna.
Amelynek szabad folyamatosan mészárolni Donbassz és Luganszk békés polgárait, kéttucatnyi vegyi és biológiai fegyver laboratóriumot felállítani és működtetni, amelyek számunkra, szomszédjaink számára is életveszélyt jelentettek. Ezeket kellene ismételgetni, tudatosítani mindenekelőtt itthon, majd Európában, nem a csőlátással szemlélt „orosz agressziót” sulykolni, s nem csatlakozni az amerikai-zsidó hazugságözönhöz, olyasmit állítva, hogy ez az Ukrajna „Európa kapuját védi”.
Tárgyilagosan kell látniuk, Oroszország vívja a mi háborúnkat, áldozatokat hozva, megmentve geopolitikai környezetünket az esetleges amerikai-zsidó-ukrajnai háttérhatalmi tűzfészektől. Azt is megláthatnák, hogy a kárpátaljai magyarok és állampolgáraink, akik nem a pillanatnyi történések, hanem történelempolitikai elemzés alapján ítélnek, nem örülnek ugyan a kikényszerített orosz akciónak, de azokkal az „ukránokkal”, akik csak ukrajnaiak, nem dobog együtt a szívük.
Csodálkozunk azon is, hogy a szakminisztériumban, igaz a már említett szakszervezeti vonalon, de olyasmit olvashatunk, hogy „a putyini törekvésekben az egész második világháború után kialakult, és a hidegháború lezárása után megerősödött nemzetközi rendszer agresszív megkérdőjelezésének és átalakításának (nem természetes fejlődésen alapuló, hanem erőszakos fellépéssel kikényszeríteni szándékozó) kísérletéről van szó.” Éppen a természetes fejlődésről, sőt az ezt akadályozni akaró háttérhatalmi erők uralmával szemben a világtörténelemben az első komoly ellenintézkedésről van szó.
Nem örülhetünk a menekültek csalogatásának, s annak sem, hogy folyamatosan óriási mennyiségű értékes segélyeket küldünk azokba az ukrán városokba, ahol harcok folynak, s ellenőrizhetetlen, hogy kik használják fel. Mindez ugyanis már részvétel az ukrajnaiak mellett, s törvényhozási felhatalmazás nélkül.
Szemben áll a helyes álláspontunkkal, miszerint ki kell maradnunk a háborúból. Félő is, hogy mindez nem növeli a kormány tekintélyét, ami veszélyes tendenciává nőhet ki. Intő, hogy a nemzetellenes ellenzék ezeket nem is kifogásolja, sőt fegyvert és magyar katonákat akar küldeni a frontra. E témakör követel némi magyarázatot, amire feltehetőleg hiába várunk. A kormánytól, eddigi teljesítménye és hivatalos állásfoglalásai alapján, továbbá a magyar-orosz és a magyar-ukrán kapcsolatok alakulásának ismeretében azonban elvárható a kimozdulás a semlegesség irányába. Nem menekülési útként jegyezzük meg, hanem az elemzés követelményeként, hogy tudjuk, a politikában nem mindig a legegyenesebb (elvi) út vezet az elérendő eredményre. A hazafi érti ezt, de mégis fáj neki, hogy nem a történelempolitikai szemlélet és tapasztalat alapján jártunk el, holott csak annak útján juthatunk el az igazsághoz, s talán valamennyire elősegíthetjük, hogy az igazi ukrán hazafiak is eljussanak hozzá. Hiszen még az a gyanú is fennáll, hogy egyes EU-tagállamok is szövetségi kényszerűségből ítélték el Oroszországot. A szövetségi szolidaritás minket is erre kötelezett, de ezen túl is mintha látványosan meg akarnánk felelni a háttérhatalmi elvárásoknak. Nehogy a megszerzett és meglévő orosz bizalom elvesztésével járjon mindez. Oroszország elítélése ugyanis kiérződött nem egy megnyilatkozásunkból és eljárásunkból. Nem nyerik el a közvéleményünk osztatlan tetszését, s az idő múlásával elkerülhetetlenül keltenek kételyeket.
Ezért helyes, hogy külpolitikai megnyilatkozásainkban nemegyszer rámutatunk, hogy, szövetségi rendszerünk más tagállamai hangoztatnak ugyan oroszellenes jelszavakat, ám gyakorlatilag csendben, de hatékonyan együttműködnek Oroszországgal. Az EU 2022 áprilisában a teljes orosz olajexport 53 százalékát importálta naponta háromszázmillió dollárért. Azaz nem engedik, hogy a szövetségi rendszer felülírja a nemzeti érdekeiket, tőlünk viszont megkövetelik.
Holott az EU vezetése, vezető szervei döntéseinek többsége már a meghozatala pillanatában tévedésnek bizonyult, ellentmond a szervezet létrehozásakor kinyilvánított céloknak, sőt ellenségnek tekintik azokat, akik ezt észreveszik, pláne még észrevételezik is. (Ehhez képest a KGST nemcsak utólag tűnik demokratikusabbnak, hanem az is volt).
Több mint elegendő saját tapasztalatunk van tehát ahhoz, hogy felfokozott érzelmek nélkül, az eddiginél tárgyilagosabban foglaljunk állást az „újukrán” neonácik üzelmeivel kapcsolatban. Nem is kellett volna megvárni fenyegetéseiket, beavatkozásaikat, Zelenszkij ordenáré kirohanását a miniszterelnök ellen az EU-NATO csúcson. Orbán Viktornak feltett felelősségre vonó kérdései helyett csak köszönetet mondhat neki. Szövetségi kötelezettségből aláírtuk az EU Oroszországot elítélő nyilatkozatait, amit remélhetőleg megért az orosz vezetés.
Azt már nemigen, hogy ezen felül az Országgyűlés az orosz katonai beavatkozást elítélő, valamint Ukrajna szuverenitása, területi épségének sérthetetlensége mellett kiálló külön politikai nyilatkozatot fogadott el 174 igen szavazattal, 1 nem (Mi Hazánk) ellenében és 2 tartózkodás mellett. Kormánypártok és ellenzék közösen! A júniusi kétnapos ülésen szerepeltették „az ukrán győzelem utáni” fejleményekről beszélő ukrán nemzetiségi szószólót, aki hasonló szellemben „érzékenyítette” a honatyákat. Ugyanez a szellem tükröződött új méltóságunk kellemetlen következményekkel járható szóhasználatában a „putyini agresszió” elítélésében.
Ám éppen hatásos vétóink és elvi álláspontunk következetes sikeres megvédése bizonyítja, hogy nem ez a helyes irány. Mégis egyre inkább kimondjuk, hogy nem vagyunk semlegesek, s tetteink is egyértelműen ukrajnai-pártiak. Ne várjuk meg, amíg az efféle történelmietlen szemlélet végzi ki a szövetségi rendszerünket is. Ma még más a helyzet, de nem kell nagy jártasság a politikában annak megértéséhez, hogy a cél eléréséhez olyan utak és módszerek is vezethetnek, amelyek ellentétesnek tűnhetnek az első pillanatban.
Csakhogy ez oda-vissza érvényes. Az említett nyilatkozatokra nem kényszerített senkit szövetségi kötelezettség, csak saját történelmietlen gondolkodásmód. Az ukrajnaiak iránti barátságnak efféle kihívó fitogtatása ráadásul sokszor őszintétlen is, mivel a mélyben nemegyszer oroszellenességből fakad, s ezt nem csak mi tudjuk, és jegyezzük meg. Mivel az efféle felelőtlenül, avagy tudatosan még össznépiként is feltüntetett tudatrombolásnak máris érezhető a kártékony hatása, ami a továbbiakban súlyosabbá válik, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, mert könnyen lehet, hogy történelmileg felelősséget fogunk viselni érte.
A szövetségesi hűség, különösen a tőke és a vele egy húron pendülő háttérhatalom által uralt helyzetben tehát igencsak ellentmondásos dolog, enyhén szólva mondhatnánk, szükséges rossz, így a valós magyar nemzeti érdek ritkán esik egybe vele. Nem is irigyeljük a kormányt az ilyen helyzetek kezeléséért, s el is kell ismernünk, a méreteinkhez és befolyásunkhoz képest, az esetek többségében bátran és sikeresen is teszi!
A szövetségi rendszerünk sajátja, hogy partnereink többsége nyíltan és folyamatosan támad, korlátoz bennünket olyan eljárásokban, amelyeket ők mindenre és mindenkire figyelem nélkül, félredobva a szövetségesi hűséget, megtagadva még a nekünk járó szerződéses pénzügyi kötelezettséget, az alapszerződés szerinti kötelezettségeiket is.
Az EU-nak semmiféle köze, jogi kötelezettsége sincs Oroszországhoz, sem Ukrajnához, tehát amit tesz, nem más, mint beavatkozás más országok belügyeibe. Eközben, az amerikai-zsidó háttérhatalom, az EU támogatását maguk mögött érezve, Zelenszkij, a politikusai és diplomatái, a Budapestre akkreditált ukrán nagykövetnő különösen, kezdettől fogva megengedhetetlen felsőbbségi stílusban beszélnek. Betiltották gyakorlatilag a teljes ellenzéket, az emberi jogokat semmibe véve működtetik az országot.
A jogállamiságra oly érzékeny EU egyetlen tiltakozó szót sem ejt, sőt Ursula von der Leyen Kijevbe utazott. Tőlünk viszont elvárják, hogy minden téveszméjüket támogassuk. Ha nem tesszük, nem vagyunk jogállam, büntetnek és uszítják ránk az ukrajnaiakat. Mi meg, mintha nem vennénk észre, rezzenéstelenül folytatjuk a gesztusok politikáját. Gázt, áramot, segélyeket, politikai támogatást nyújtunk akkora volumenben, hogy az újukránok enélkül észrevehetően rosszabbul állnának.
E körülmény kérdőjeleket is felvet. Ugyanis egyeseknek mintha nem Magyarország volna az első, legalábbis nem így szólnak és tesznek. Ezért helyes volt kimondani, hogy Magyarország e konfliktusban Magyarország pártján áll. Nem egyszerű ezt érvényesíteni a mindennapi gyakorlatban, de helyes, megkövetelendő, s támogatandó jelszó. A fent említett Náray-Szabó Gábor erről is megfogalmazza az egyetlen helyes álláspontot: „álságos szolidaritásra hivatkozva nem szabad engednünk nemzeti érdekeink képviseletéből.
Ehhez kitartás és elszántság kell, ezért minden erővel támogassuk az Országgyűlést és a kormányt a béke és a szabadság megőrzéséért vívott harcában!”
Zelenszkij 2022-02-28-án kérelmezte, hogy vegyék fel Ukrajnát az EU tagállamai közé, amit már a Krím visszacsatolásakor is felvetettek, de az EU akkor még kihátrált. Most hivatalosan is regisztrálta Ukrajna kérelmét. A kitöltendő kérdőívet tüntetően maga Ursula von de Leyen adta át Kijevben Zelenszkijnek.
Nekünk, ahogy más országoknak is, sokhónapos munkával „kosárnak” nevezett a legbizalmasabb adatokat tartalmazó köteteket kellett összeállítanunk, hogy beléphessünk. A soviniszta ukrajnai kormánynak elég egy kérdőívet kitölteni? S ha ezt észrevesszük, Putyin szövetségeseinek minősítenek és hátrányosabban kezelnek bennünket, az EU egyenrangú tagját! Ezért nem is válthatott ki lelkesedést, amikor a kormány támogatta nyolc tagállam kérését, hogy ezt az Ukrajnát mielőbb vegyék fel a tagjelöltek közé. Bulgária, Csehország, Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia közös nyilatkozatukban támogatta, hogy azonnali EU-s csatlakozást engedélyezzenek Ukrajnának, amelyhez Románia is azonnal csatlakozott. Illetékesünk még alá is húzta, „azt várjuk el Brüsszeltől, hogy kezelje kellő komolysággal ezt a kezdeményezést". Háborúban álló országot nem okos dolog fölvenni az EU-ba. Törökországnak évtizedek óta van ilyen státusza.
Magyarország éveken át kínlódott az EU-követelmények teljesítésével. Szerbia évek óta vár az EU-tagságra. Ráadásul ez a remélhetőleg létrejövő ukrán Ukrajnának ez ilyen módon nem is nemzeti érdeke. Az EU meg azt sem tudja, nem is érdekli, hogy olyan országot vesz fel a tagjai közé, amely nem jogállam, s még nemzetközileg regisztrált és elfogadott határai sincsenek.
Az európaiságtól igencsak messze álló Ukrajnát most ukmukfukk felveszik, benne a mi támogatásunkkal, újabb nagy ellentétek keletkeznek mind a tagállamok, mind a hosszú idő óta várakozó jelöltek között, amelyek felgyorsítják az EU megszűnésének egyre valószínűbbnek tűnő folyamatát.
A Mi Hazánk helyesen szögezte le: a lépés háborúba sodorhatja hazánkat, nem szolgálja a magyar nemzeti érdekeket. Ukrajna felvétele az Európai Unióba óriási pénzügyi és gazdasági terhet jelentene, és magunkra vonnánk Oroszország nemtetszését is. Már az eddigi, oroszok ellen elrendelt embargók is rendkívüli anyagi terhet rónak a magyar kormányra, a magyar emberekre. Ismét mellőzzük a történelempolitikai szemléletet. Nem kellene ennyire sietni még EU-tagokkal is nyíltan szembefordult ország érdekeinek védelmében.
„De a háború nem megoldás”
Eleinte sokszor, mostanában ritkábban halljuk e tételt, ami minden vitát azonnal lezár, hiszen ki merne ellentmondani? Pedig az emberiség története majdhogynem háborúk története, amelyek döntő többségükben tényleg nem megoldották a problémákat, hanem előkészítették a következő háborút.
Ám a világ nem tanul. És felejt. A közelmúltat is, pedig nem felejtendő, hogy az USA, sok esetben Izrael unszolására, avagy vele együtt hány háborút indított. A világ hiszékenyen és szenvtelenül járt el az USA-nak a második világháború óta végrehajtott mintegy negyven ország ellen elkövetett több mint hatvan agressziója, intervenciója, háborúja, népirtása, elnökök meggyilkolása, tiltott fegyverek bevetése és emberiségellenes bűnei felsorolhatatlan eseteiben is.
Fájdalmas, de a világ, a honi szájhősökkel együtt magára vethet, mert e hatvanegynehány esetben összesen nem hangzott el a világban – nálunk sem – annyi jajveszékelés, s nem nyilvánítottak annyi szolidaritást, mint most a nem-ukránná fajult Ukrajna esetében. Az ENSZ is hallgatott. Pedig sokmillió embertársunkat ölték meg, s az elkövetők büntetlenek maradtak. Ukrajnával hirtelenjében teljesen megváltozott a helyzet, mintegy hódolva a háttérhatalomnak, boldog-boldogtalan szolidáris és még büntetni is akar. Mi is.
Mi több, nem az igazi bűnöst, hanem aki végül visszaütött. Tüntetően barátságosak a bűnössel, kihívóak a saját érdekeit védelmezővel. Ez utóbbi tény még csak nem is tudatosul bennük, vagy ha igen, félreértelmezett szövetségi hűségből eltitkolják. Nem tanultak meg tanulni a történelemből. A megrázó, érzelmes kis történetek – amelyeket senki nem képes ellenőrizni, hogy úgy történtek-e, vagy megtörténtek-e egyáltalán – szenzációhajhász ismételgetése nem oda vezet, ahová el kell jutnunk. Nem az érzelmeket, a tudatot kell élesíteni.
A háttérhatalom éppen ezt akadályozza, ám a bombák élesítéséhez ért. Ahhoz is, hogy megszedje magát háborún. Az USA a 2017-ben érvénybe lépett új nemzetvédelmi stratégiája kapcsán már az akkori kommentárok aláhúzták, hogy „halálosabb” haderő kiépítésébe kezd, mivel az Oroszországgal és Kínával szembeni technológiai előnye erősen csökkent. Mivel halálosak a szó legszorosabb értelmében, latolgatások jelentek meg arról, hol lenne legcélszerűbb legyártani ezeket.
A sajtóba kiszivárgott vita következtetései szerint öt helyet vizsgáltak meg: Dél-Korea, Taiwan, Ukrajna, a NATO déli szárnya (Törökországtól a Kaukázusig) és az Arab öböl. Kísérletet tettek Kazahsztánban és Beloruszban, de a helyi vezetőknek és az oroszoknak helyén volt a szívük és az eszük. Végül Ukrajna mellett döntöttek, s ennek megfelelően itt indult be a „halálosabb” biológiai fegyvernem, benne az etno- és fajspecifikus biológiai fegyver gyártása. Az amerikai-zsidó háttérhatalom Ukrajna választásával háborúba akarta kergetni a V-4-eket, Romániát, Bulgáriát Oroszországgal, hogy páholyból nézhesse az emberirtást, és szabad kezet kapjon a Kínával elkerülhetetlennek tartott összecsapáshoz. A nyugati sajtó részletezte a levelezést, mely szerint Biden fia, Hunter Biden fontos szerepet játszott a kórokozókkal folytatott ukrajnai kísérletek pénzügyi hátterének megteremtésében, amit már Trump is ki akart vizsgáltatni. Oroszország a különleges művelet legelső napján porrá zúzott kéttucatnyi biolaborató-riumot, ahol a lépfene, a tularémia, a brucellózis, a kolera, a leptospirózis és az afrikai sertéspestis kórokozóival kísérleteztek ukránokon, amerikai pénzen és megrendelésre.
Oroszország az ENSZ BT-ben erről már konkrét cégeket és személyeket megnevezve több száz dokumentumot mutatott be bizonyítékként. A Pentagon hivatalos közleményben ismerte el, hogy húsz éve negyvenhat ukrajnai laboratóriumot támogat. Mi lehet a magyarázata, hogy a magyar közvéleményt e hírekről sem tájékoztatják az illetékesek?
Végbemenőben van azonban egy fontos világpolitikai változás. Az USA-t a saját területén még nem érte támadás. Máig! Ellene az ENSZ, az EU, a világ nem alkalmazott szankciókat. Máig! Bár sok szakértő állítja, hogy mint birodalom leszálló ágban van, mégis próbálkozik világcsendőrként garázdálkodni. Ennek a világnak azonban vége. Mintha erre utalt volna a NATO óvatos eljárása is. Stoltenberg főtitkár leszögezte: "Eltökélt szándékunk, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk Ukrajna támogatására.
De felelősségünk az is, hogy a háború ne terjedjen az ukrán határon túlra, és ne váljék konfliktussá a NATO és Oroszország között. Ez még több halált és még több pusztítást okozna". Sőt azt is közölte, hogy nyugati katonai szállítmányokra mért orosz csapás Ukrajna területén nem tartozik a NATO elleni támadás kategóriájába.
Vagyis, ha a nyugati politikusok nem is, a katonai vezetők emlékeznek rá, Putyin kezdettől fogva óva intett, ha bárki beavatkozik elsöprő csapásnak teszi ki magát. Június elején pedig, amikor az angolok nagy hatótávolságú rakétákat ígértek Zelenszkijnek, korrekten figyelmeztetett: „Ha ezeket leszállítják, akkor levonjuk a megfelelő következtetéseket, és arra használjuk majd a megsemmisítő eszközeinket, amelyekkel elegendő mennyiségben rendelkezünk, hogy olyan célpontokra mérjünk csapást, amilyenekre eddig még nem mértünk”. Katonai nyelven ez azt jelenti, a birodalmi történelem-csinálásnak lejáróban az ideje.
Már kockázatos biztonságosnak vélt távolból élvezni, hogy országokat egymásnak ugrasztanak. Ennek megérzése ijesztette meg a háttérhatalmat, ezért akarja beidomítani, sőt megritkítani „a konkurenciát”, ami az ő értelmezésében az emberiséget jelenti. Ez megköveteli, hogy mielőtt bárki minősít bármilyen nemzetközi fejleményt, különösen beleértve a második Izraelt játszó fasizálódó Ukrajna móresre tanítását, történelempolitikailag tájékozódjon, ne higgyen gépiesen a lakájsajtónak és a háttérhatalom ügynöki minőségében eljáró politikusoknak.
Ne feledjék, az USA és a nyugat-európai országok óriási fegyverszállítmányokkal segítetik Ukrajnát, miközben követelik, hogy legyen vége a háborúnak. Az USA, Kanada, Izrael és más országok még önkénteseket is küldtek, a Mariupolban önmagukat megadók között ott voltak az ő tábornokaik is.
De felelősségünk az is, hogy a háború ne terjedjen az ukrán határon túlra, és ne váljék konfliktussá a NATO és Oroszország között. Ez még több halált és még több pusztítást okozna". Sőt azt is közölte, hogy nyugati katonai szállítmányokra mért orosz csapás Ukrajna területén nem tartozik a NATO elleni támadás kategóriájába.
Vagyis, ha a nyugati politikusok nem is, a katonai vezetők emlékeznek rá, Putyin kezdettől fogva óva intett, ha bárki beavatkozik elsöprő csapásnak teszi ki magát. Június elején pedig, amikor az angolok nagy hatótávolságú rakétákat ígértek Zelenszkijnek, korrekten figyelmeztetett: „Ha ezeket leszállítják, akkor levonjuk a megfelelő következtetéseket, és arra használjuk majd a megsemmisítő eszközeinket, amelyekkel elegendő mennyiségben rendelkezünk, hogy olyan célpontokra mérjünk csapást, amilyenekre eddig még nem mértünk”. Katonai nyelven ez azt jelenti, a birodalmi történelem-csinálásnak lejáróban az ideje.
Már kockázatos biztonságosnak vélt távolból élvezni, hogy országokat egymásnak ugrasztanak. Ennek megérzése ijesztette meg a háttérhatalmat, ezért akarja beidomítani, sőt megritkítani „a konkurenciát”, ami az ő értelmezésében az emberiséget jelenti. Ez megköveteli, hogy mielőtt bárki minősít bármilyen nemzetközi fejleményt, különösen beleértve a második Izraelt játszó fasizálódó Ukrajna móresre tanítását, történelempolitikailag tájékozódjon, ne higgyen gépiesen a lakájsajtónak és a háttérhatalom ügynöki minőségében eljáró politikusoknak.
Ne feledjék, az USA és a nyugat-európai országok óriási fegyverszállítmányokkal segítetik Ukrajnát, miközben követelik, hogy legyen vége a háborúnak. Az USA, Kanada, Izrael és más országok még önkénteseket is küldtek, a Mariupolban önmagukat megadók között ott voltak az ő tábornokaik is.
Aki látja és számításba veszi e közismert fejleményeket, arra a meggyőződésre jut, hogy az ukrán nép jelenlegi szenvedéseiért nem az orosz vezetés a felelős, hanem a sajátjának nem nevezhető, az amerikai-zsidó háttérhatalmi erők által vezető pozíciókba juttatott nemzet-idegenek.
Akik életre keltették és támaszkodnak a második világháborúban a német fasiszták oldalán harcoló Bandera és Vlászov nevét viselő maradványokra, elősegítették a sovinizmus-fasizmus felé tartó, az oroszokat, magyarokat, egyéb kisebbségeket halállal fenyegető újabb különítmények, mint a fegyveres erőkkel egyesített 2014-ben létrejött újfasiszta Azovi, valamint Ajdar alakulat és hasonló fasiszta fegyveres szervezetek létrejöttét, szervezkedését, elnézték utcai önbíráskodásaikat.
A háttérhatalom arra készítette fel őket, hogy tűzfészket képezzenek Oroszország és a V4-k ellen. Ez az emberellenes háttérhatalmi akció kifejlődés esetén akár világháborúba is torkollhatott volna.
Aki viszont mindezt nem látja, vagy látja, de elhallgatja, vezérelheti akár félreértett jó szándék is, ám meghamisítja a történelmet, s ezen belül mára és a jövőre vonatkozóan balul, de lehet, hogy tragikusan tájoltatja be a magyar tudatot. Mindezek okán e fejezet alcímeként szereplő érvelés átmenetileg arathat köztetszést, de a gyakorlatban semmit nem ér.
Mégiscsak van „ha” a történelemben?
A történelemben nincsen ”ha”, csak tények, szoktuk ismételgetni. Ám nemegyszer a legismertebb, a világközvéleménnyel elfogadottá mesterkélt „tények” bizonyultak hamisnak, hivatkozási alapul szolgáltak új politikai vonal, emberellenes bűnök igazolására. Ilyen hazug történelemformáló tény volt 2001. szeptember 11-én a new-yorki Világkereskedelmi Központ toronyépületeinek lerombolása.
A világ színe előtt az áldozatot lelkiismeretlenül megjátszó amerikai-izraeli elkövetők az afganisztáni hegyekben bujkáló Osama bin Laden által irányított arab terroristákra fogták, holott mérnökileg és politikailag alaposan, emberileg gátlástalanul gyalázatos tömeggyilkosságként kivitelezett amerikai-izraeli önprovokáció volt. Kezdve azzal, hogy nem két tornyot, hanem többet robbantottak fel. Közülük a harmadikat megrögzötten elfeledtetik, mert abban kapott helyet az önprovokáció irányító központja, s e nyomot még a véletlen említés szintjéről is mindenképpen el kellett tüntetniük.
Úgy tetszik, ez volt a háttérhatalom önmaga elé állított nagy próbatétele, s úgy ítélte meg, hogy átment a vizsgán, elfogadtatta a világgal az arab terroristák meséjét, s a javak újrafelosztását elérendő, következett a demokrácia két évtizedes exportja a terroristának minősített országokba, ártatlan milliók legyilkolása, természeti kincseik elrablása, majd a világgazdaság bedöntése koronavírus világjárvány kirobbantásával. Az emberiségnek ez a 2001 óta átélt tragédiája halálosnak bizonyulhat, ha továbbra is önmagát becsapva, világszerte máig – sajnos, nálunk is – az USA-t ért arab terrortámadásról beszél, holott bizonyítékok ezrei tanúsítják: a terrortámadás igaz, csak nem arab, hanem amerikai-izraeli, azaz háttérhatalmi önterror volt.
Amíg ezt a világ nem mondja ki, az ukrajnai eseményekről sem mondhatja el az igazat, nem tudatosíthatja, mi zajlik. Védtelen marad.
A világ színe előtt az áldozatot lelkiismeretlenül megjátszó amerikai-izraeli elkövetők az afganisztáni hegyekben bujkáló Osama bin Laden által irányított arab terroristákra fogták, holott mérnökileg és politikailag alaposan, emberileg gátlástalanul gyalázatos tömeggyilkosságként kivitelezett amerikai-izraeli önprovokáció volt. Kezdve azzal, hogy nem két tornyot, hanem többet robbantottak fel. Közülük a harmadikat megrögzötten elfeledtetik, mert abban kapott helyet az önprovokáció irányító központja, s e nyomot még a véletlen említés szintjéről is mindenképpen el kellett tüntetniük.
Úgy tetszik, ez volt a háttérhatalom önmaga elé állított nagy próbatétele, s úgy ítélte meg, hogy átment a vizsgán, elfogadtatta a világgal az arab terroristák meséjét, s a javak újrafelosztását elérendő, következett a demokrácia két évtizedes exportja a terroristának minősített országokba, ártatlan milliók legyilkolása, természeti kincseik elrablása, majd a világgazdaság bedöntése koronavírus világjárvány kirobbantásával. Az emberiségnek ez a 2001 óta átélt tragédiája halálosnak bizonyulhat, ha továbbra is önmagát becsapva, világszerte máig – sajnos, nálunk is – az USA-t ért arab terrortámadásról beszél, holott bizonyítékok ezrei tanúsítják: a terrortámadás igaz, csak nem arab, hanem amerikai-izraeli, azaz háttérhatalmi önterror volt.
Amíg ezt a világ nem mondja ki, az ukrajnai eseményekről sem mondhatja el az igazat, nem tudatosíthatja, mi zajlik. Védtelen marad.
Mi viszont tudjuk, s hirdessük is, nem Oroszország és Ukrajna, nem is az USA és Oroszország, hanem az amerikai-zsidó szabadkőművesek háttérhatalma és Oroszország között folyik a harc! Az Oroszországgal szembenállók nem is a nemzeti Ukrajnáért szállnak síkra (aminek az említésétől is a hideg rázza ki őket), hanem Európa, s a történelmileg szükségszerű orosz-európai együttműködés ellen. Érdekük Európa és Oroszország egymásra uszítása, hogy ebből hasznot húzzanak, az ukránok ebben csak eszközük, akiket jelenleg az ő személyes megbízottjaik irányítanak. Ez sok tízezer emberéletbe kerül, de nekik nemcsak nem számít, hanem bejelentett céljuk.
Ugyanezt szolgálta/szolgálja a sok százmilliárdos hasznot bezsebelt gyógyszeripari maffiájuk is, amelyeket sokan jogosan neveznek vírusgyáraknak.
Sem külpolitikailag, még kevésbé belpolitikailag senki/semmi nem kényszeríthet bennünket rá, hogy a velünk szemben ellenséges mai Ukrajna minden kölcsönösséget nélkülöző, feltétlen, eltúlzott, tudatromboló, érzelemmel túlfűtött, megindokolhatatlan, a nagylelkűt is meghaladó mértéktelen segélyezését, támogatását folytassuk.
A fokozatosan eluralkodó ukránosodás/ukránosítás politikailag, tudatilag, erkölcsileg téves és káros, felmérhetetlenül ártalmas következményekkel fenyeget. A napnál is világosabb, hogy a nemzeti érdekeink, de az emberiség érdekei is azt követelik, hogy késlekedés nélkül minimum semlegesek legyünk, Ukrajnával kapcsolatban térjünk át a teljes és szigorú kölcsönösségre, Oroszországgal pedig továbbfejlesszük, ápoljuk a kölcsönösen előnyös együttműködési kapcsolatainkat.
Napjainkban, a világban meg is mozdult valami, ami elvezethet az emberiség által óhajtott célokhoz. Oroszország az ukrajnai különleges katonai művelettel a saját és a közép-európai országok biztonságát védte meg. Enélkül ugyanis Ukrajna a háttérhatalom segítségével szinte napokon belül második Izraellé vált volna, geopolitikailag hasonló szerepet játszott volna Közép-Európában, mint Izrael Közel-Keleten.
Fenyegette volna a szomszédjait – minket valószínűleg különösen – terjeszkedett volna, háborúzott volna. Bevetette volna az amerikai segítséggel készülő biofegyverét. Ezért bár a történelemben tényleg nincs „ha”, a kialakított helyzet politikai elemzésében van helye. Ha Oroszország, önmagát és a geopolitikai környezetét is védve, bár megkésve, de nem teszi meg az őt kezdetben ezért elítélő, ám fokozatosan és csendben megértő világ által kifogásolt lépését, azóta már vele együtt mi is az újabb, a „halálosabb” háttérhatalmi biológiai fegyver veszélyeztetettjei, vagy áldoztai lennénk.
Fenyegette volna a szomszédjait – minket valószínűleg különösen – terjeszkedett volna, háborúzott volna. Bevetette volna az amerikai segítséggel készülő biofegyverét. Ezért bár a történelemben tényleg nincs „ha”, a kialakított helyzet politikai elemzésében van helye. Ha Oroszország, önmagát és a geopolitikai környezetét is védve, bár megkésve, de nem teszi meg az őt kezdetben ezért elítélő, ám fokozatosan és csendben megértő világ által kifogásolt lépését, azóta már vele együtt mi is az újabb, a „halálosabb” háttérhatalmi biológiai fegyver veszélyeztetettjei, vagy áldoztai lennénk.
Reméljük, a világ, s mi is, tanul Oroszország eljárásából. Egyrészt folyamatosan, világra szólóan le kell leplezni az egyre nyíltabb emberiségellenes szándékait megvalósító háttérhatalmat, másrészt, ha eljön az ideje, lehetőleg humánusan, de késlekedés és ingadozás nélkül ártalmatlanítani kell, megsemmisítő csapást kell mérni a fő erejére, hiszen az emberiség sorsáról, talán létéről van szó.
A háttérhatalom tettei bizonyítják, fel sem merül benne, más megoldás, mint hogy önmagát mindenki fölé helyezve, dönt és nyomul a világban. Ennek okán megszervezett hatalmas ellenerő kialakítása nélkül újabb tűzfészkek kialakításában fennmarad az emberiséget ténylegesen fenyegető végveszély. A globális bűnbanda törekvéseit nem támogató országok nagyobb erőt képviselnek, s az ellenakció gondolata kering is a világban, számos ország szervezetileg is csatlakozna, ha lenne kezdeményezés. Az emberellenes háttérhatalommal szemben elszórtan szó esik sajtóban és politikában egyaránt, az emberbaráti háttérhatalomról.
Feltételezések szerint szerepet kapna benne Kína, Oroszország, Brazília, India, Dél-Afrika (azaz a már létező BRICS) és más országok. Oroszország és Kína ebbe az irányba mutató minden területet felölelő együttműködési megállapodást kötött. Mindkét esemény világpolitikai jelentőséggel bír, akkor is, ha az elukrajnaiasodott politikánk és tömegtájékoztatásunk majdhogynem teljesen elhallgatta.
Közvéleményük arról sem kap tájékoztatást, hogy Ázsia, Afrika és Latin-Amerika szinte semmit nem tett az ukrajnaiak védelmében. Pedig érdemes odafigyelni Lionel Zinsu, Benin volt elnökének egy diplomáciai értekezleten elhangzott szavaira: „Nem veszed meg az afrikaiakat a demokráciáról szóló történetekkel. Ezek csak a te meséid belső fogyasztásra. Az afrikai elit többsége a Szovjetunióban alakult ki – orvosok, mérnökök, pilóták, tanárok, tudósok. Az oroszok az egyetlen európaiak, akik dekolonizálták Afrikát.
És Afrika emlékszik rá. Ahogy Afrika emlékszik az európai atrocitásokra. Ha észreveszi, az afrikai országok nem támogatták az ENSZ Oroszországot elítélő határozatát. És soha nem fognak támogatni semmilyen Oroszország elleni határozatot. Ez minden afrikai gerincébe be van kötve: Oroszország jó, bármit is gondol róla. Ez egy állandó. Egész Afrika figyeli a Közép-afrikai Köztársaságot és Malit.
Amit az európaiak évtizedekig nem tudtak megtenni, azt az oroszok egy év alatt megtették. A Közép-afrikai Köztársaság helyén bandák működtek, ma már igazi állam van ott.” Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnök is a NATO bővítését tette felelőssé a háborúért, s a Dél-afrikai Köztársaság nem is ítélte el Oroszországot az ENSZ-ben.
A mi sajtónk, politikánk azonban fél meglátni, vagy a szövetségi kötelékek miatt nem láttathatja, hogy Oroszország különleges művelete tényleg az, aminek nevezi. Nem Ukrajna, hanem a fasizmust, nácizmust, cionizmust ösztönző és kihasználó befészkelődött globális háttérhatalom ellen irányul, s
az ügynökeik által eluralt Ukrajnában folyik. Előző szövetségi rendszereinkben is tilos volt meglátni a lényeget. Nem békülhetünk meg azonban folyamatosan azzal, hogy e jelenség uralja a tudatunkat. A fentieket összefoglalva, lássuk hát, amit még ezen túl látnunk kell az orosz lépésben, s amikről igazolhatatlanul szó sem esik politikánkban és tömegtájékoztatásunkban.
Elsődlegesen, az orosz vezetés fő gondolatmenete, amit a nyugat-európai „progresszívek” nem értenek, az, hogy a szülőföld védelme mindig szent. Nem úgy, mint ma az EU által eluralt Nyugat-Európában. Oroszország soha nem fogja feladni a szülőföld szeretetét, a hitet és a hagyományos értékeket.
Az ősi orosz földek történelmi és természeti jogait veszi vissza, amelyeket mások téveszmék tudatos, vagy öntudatlan követőiként elkótyavetyéltek, avagy eloroztak. (Davosban ezt a törhetetlen orosz szellemet még az ősellenség Henry Kissinger is elfogadandónak ítélte, s figyelmeztette Nyugatot, ne játsszanak vele). Ehhez az amerikai-zsidó háttérhatalomnak, ügynökeinek és ügynökszervezeteinek semmi köze nincs. Oroszország eleve óvott is mindenkit, hogy beavatkozásuk súlyos következményeket vonhat maga után, egyesek mégis világpolitikai kérdéssé szeretnék felturbózni és egyre nyíltabban be is avatkoznak.
A következményeket feltehetően meg fogják szenvedni. Alig érezhetően, de a világközvélemény kezdi mindezt a helyén kezelni.
Az ősi orosz földek történelmi és természeti jogait veszi vissza, amelyeket mások téveszmék tudatos, vagy öntudatlan követőiként elkótyavetyéltek, avagy eloroztak. (Davosban ezt a törhetetlen orosz szellemet még az ősellenség Henry Kissinger is elfogadandónak ítélte, s figyelmeztette Nyugatot, ne játsszanak vele). Ehhez az amerikai-zsidó háttérhatalomnak, ügynökeinek és ügynökszervezeteinek semmi köze nincs. Oroszország eleve óvott is mindenkit, hogy beavatkozásuk súlyos következményeket vonhat maga után, egyesek mégis világpolitikai kérdéssé szeretnék felturbózni és egyre nyíltabban be is avatkoznak.
A következményeket feltehetően meg fogják szenvedni. Alig érezhetően, de a világközvélemény kezdi mindezt a helyén kezelni.
Másodlagosan, olyan módszerekkel teszi mindezt, amelyeket, türelmes, békés megoldásokat javasló politikájának eredménytelensége, reagálásának emiatti viszonylagos megkésettsége lehetővé tesz. Mindezek okán, visszatekintve az átélt eseményekre, s egyben a jövőbe nézve, azt is latolgatnunk kell, helyeselhetők-e a konkrét helyzet történelempolitikai elemzése nélkül az önmagukban helyesnek tűnő sűrűn hangoztatott jelszavak, hogy „a háború nem megoldás” „békét minden áron”, amelyeket a háttérhatalommal szemben igényként soha senki nem támasztott, pedig többtucatnyi alkalom volt rá.
E jelszavak arathatnak köztetszést, de semmit nem érnek a kialakított gyakorlati politikában, különösen, ha még nem is a valódi bűnösöknek címzik. Mérlegeljük ezt is, mert a háttérhatalom meghirdetett emberiségirtó terveinek ismeretében az elkövetkező időszaknak ez lesz az egyik központi, ha nem fő és mindenképpen eldöntendő kérdése. Oroszország ennek tudatában számolta fel a mi geopolitikai környezetünket is fenyegető fasizálódó tűzfészket.
Harmadlagosan, az amerikai-zsidó háttérhatalom ugyanazt akarja végrehajtani a világpolitikában, amit a világegészségügyben általa sikeresnek vélten végrehajtott: profitorientálttá tette az egészségügyet, amihez nem egészséges, hanem beteg emberekre van szüksége, és születteti is őket.
Ahhoz pedig, hogy a világpolitikában teljesen uralkodóvá válhasson, emberekre sem lesz szüksége. Ezt is meghirdette és most a WHO-nak a nemzeti kormányok fölé emelésével meg akarja koronázni. Az emberiség történelme értékelni fogja, hogy valaki megálljt kiáltott és nemcsak annyi ereje van, hogy a háttérhatalom orrára koppintson, hanem képes rá, hogy ártalmatlanná is tegye.
Aki az emberiségtől elidegenedett bitangok védelmében, avagy a puszta létüket védelmező megtámadottak ellen felszólal, az maga is háborús bűnös. A háborús bűnösök, tömeggyilkosok és címeres gazemberek ellen durvább szavakra, de főleg tettekre van szükség. A világnak példát mutatva, Oroszország megtette végre az első komoly lépést a háttérhatalom totális uralomra jutása ellen.
Ahhoz pedig, hogy a világpolitikában teljesen uralkodóvá válhasson, emberekre sem lesz szüksége. Ezt is meghirdette és most a WHO-nak a nemzeti kormányok fölé emelésével meg akarja koronázni. Az emberiség történelme értékelni fogja, hogy valaki megálljt kiáltott és nemcsak annyi ereje van, hogy a háttérhatalom orrára koppintson, hanem képes rá, hogy ártalmatlanná is tegye.
Aki az emberiségtől elidegenedett bitangok védelmében, avagy a puszta létüket védelmező megtámadottak ellen felszólal, az maga is háborús bűnös. A háborús bűnösök, tömeggyilkosok és címeres gazemberek ellen durvább szavakra, de főleg tettekre van szükség. A világnak példát mutatva, Oroszország megtette végre az első komoly lépést a háttérhatalom totális uralomra jutása ellen.
Válhat-e a harmadlagos szempont elsődlegessé? Nem tudni, hogy az oroszok nem így gondolkodtak-e, amikor az ukrajnai nácitlanító és demilitarizáló különleges műveletükbe belevágtak. De a világnak ennek lehetőségéről tudnia kell, nem pedig vakon ismételgetni a háttérhatalom által követelt ukránosítást.
Sőt, késlekedés és határozatlankodás nélkül választania kell, hagyja magát elpusztítani, vagy harcol az életéért. Hamis minden más alternatíva, amely a világ tudatát uralni akarja, ha igaznak hangzik is, de nélkülözi a történelempolitikai szemléletet.
Következésképpen szünet nélkül, minden eszközzel védjük a tudatunkat, s ebben ne tegyünk engedményt. A tömegtájékoztatási eszközök birtokában a háttérhatalom és ügynökei naponta tucatnyi módon támadják tudatunkat. Arra törekszenek, hogy csak az általuk végezett kártékony érzékenyítés juthasson el hozzánk, s elszigeteljenek bennünket minden mástól. A minap az EU illetéktelenül elrendelte, hogy a tagállamokban tiltsák le az orosz Planeta tv adását. Ne hallgattassék meg a másik fél? Mi azonnal készségesen követtük e sajtószabadságot sértő súlyos hibát. Nem akarjuk megismerni a történelempolitikai ítélethez szükséges teljes igazságot?
Óvunk tőle, hogy így járjunk el a folyamatosan sulykolt álságos kívánalommal is, hogy háborús helyzetben ne legyen helye ideológiai vitáknak. Amikor leginkább szükségesek? Akadhatnak, akik jóindulattal, átgondolatlanul ajánlgatják. A jóindulat rendben lenne, de az átgondolatlanságra nincs szükségünk. Azokra meg pláne nincs, akik ezt nagyon is átgondoltan gajdolják.
Ugyanis, akik ki akarják közösíteni az ideológiát, éppen a tudatosodást akadályozzák. Ők azok, akik nem veszik észre, vagy titkolni igyekeznek, hogy a tudatunk sajnálatos módon immár erőszakosnak minősíthető ukránosítása tömény ideológia. Ezt tudva se vigyük túlzásba az ideologizálást, de azon őrködjünk, s követeljük meg, hogy magyar nemzeti legyen, minden idegen behatás nélkül.
Óvunk tőle, hogy így járjunk el a folyamatosan sulykolt álságos kívánalommal is, hogy háborús helyzetben ne legyen helye ideológiai vitáknak. Amikor leginkább szükségesek? Akadhatnak, akik jóindulattal, átgondolatlanul ajánlgatják. A jóindulat rendben lenne, de az átgondolatlanságra nincs szükségünk. Azokra meg pláne nincs, akik ezt nagyon is átgondoltan gajdolják.
Ugyanis, akik ki akarják közösíteni az ideológiát, éppen a tudatosodást akadályozzák. Ők azok, akik nem veszik észre, vagy titkolni igyekeznek, hogy a tudatunk sajnálatos módon immár erőszakosnak minősíthető ukránosítása tömény ideológia. Ezt tudva se vigyük túlzásba az ideologizálást, de azon őrködjünk, s követeljük meg, hogy magyar nemzeti legyen, minden idegen behatás nélkül.
Annak biztos tudatában, hogy csodát nem várhatunk, csak önmagunkban bízhatunk, tudatosan ébereknek lennünk, ahogy eddig is tettük, nem pedig elkésve megijedni, amikor már csak átkozódhatunk és önmagunkat kárhoztathatjuk. Védhetjük, menthetjük magunkat, ha történelempolitikai szellemben vizsgáljuk mindazt, amit átélünk, kimondjuk róla a véleményünket, s tettekké is alakítjuk. A magyar hazafiak e szellemben fejlesztett egyéni tudatának kialakítása túlbecsülhetetlen, mert belőle áll össze a visszamagyarosítás társadalmai tudata.
2022-06-13.
* A szerző közíró, nyugalmazott nagykövet
*****
Gazdag László
KIK IS AZ AGYMOSOTTAK?
Fékek és ellensúlyok rendszere
Alexis de Tocqueville (1805-1859) fogalmazta meg 1835-ben megjelent művében a fékek és ellensúlyok rendszerének elméletét. Szülei arisztokraták voltak, és 1794-ben, a vérgőzös jakobinus téboly idején siralomházban várták kivégzésüket guillotine által. (A guillotine-t egy Joseph Ignace Guillotin nevű orvos ajánlotta a Nemzetgyűlésnek 1789. október 9-én abból a célból, hogy a "forradalmi nép a kivégzéseket is hajtsa végre humánusan"! Avagy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Egyébként Franciaországban 1977. szeptember 10-én hajtották végre az utolsó kivégzést nyaktilóval, és csak 1981-ben helyezték hatályon kívül!) Tocqueville szüleit a thermidori fordulat (1794. július 27-28.) mentette meg a haláltól.
A jakobinus terror szörnyetegei mentek akkor a vérpadra, avagy "a forradalmak felfalják saját gyermekeiket"!
De a franciák szeretik a forradalmakat! 1830-ban máris próbálkoztak a következővel. A júliusi forradalom után hatalomra került új rendszer (amelyet majd az 1848 februári forradalom söpör el!) küldte el az Egyesült Államokba Tocqueville-t, hogy tanulmányozza ott a börtönöket, a büntetésvégrehajtás rendszerét. Ő ennél tovább ment, és könyvet írt az amerikai demokrácia működéséről.
Lényeges megállapítása, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerét, az egymást kontrolláló, egymástól független hatalmi ágak (törvényhozó parlament, végrehajtó kormány, igazságszolgáltatás) léte garantálja.
Ma már negyedikként ide soroljuk a független médiát is: sajtószabadság, szólásszabadság! De Tocqueville leszögezi, hogy ezt működtetni csak egy erős, hiteles ellenzék tudja! Az USA-ban akkor már markánsan körvonalazódott a ma is ismert stabil kétpártrendszer. Igaz, akkor még a Republikánus Párt nem létezett, mert csak 1854-ben hozták létre. A születésénél ott bábáskodott egy bizonyos Ábrahám Lincoln is, az egykori Kentucky-i favágó, majd ügyvéd.
Ők a rabszolgaság felszámolását tűzték ki célul, míg az akkori Demokrata Párt a rabszolgaság fenntartásán munkálkodott nagy erőkkel. Azóta nagyot fordult a világ! Ma már a demokratákat a baloldalon, sőt, a szélsőbal, illetve a szélsőséges ultraliberális sávban találjuk, míg a józan ész őrei a republikánusok. Hangsúlyozom: én nem konzervativizmusról, jobboldalról beszélek, hanem inkább a józan észről!
Amikor a mai Magyarországon folyik a juj-és jajveszékelés a demokrácia hiánya miatt, emlékeztetnék rá, hogy ma egyszerűen nincs hiteles, kontrollálni képes ellenzék, amely működtethetné a fékek és ellensúlyok gépezetét!
Ezt bizonyítja 2022 április 3.-a is! Demokrácia van itt, csak megbillent, féloldalas demokrácia, a kormányoldal kialakult túlsúlya miatt. De erről nem a kormányoldal tehet! John McCaine, az akkor már teljesen szenilis egykori amerikai szenátor Orbán Viktort fasiszta diktátornak titulálta. Tamás Gáspár Miklós, a hazai balliberális oldal egyik megmondó embere locsogott "fasiszta Orbánról és Salvinitről", akik megtagadják szegény, szerencsétlen menekülő embertársainktól a segítséget. Mármint az erőszakos muzulmán illegális határsértőktől, akik Nyugat-Európát már elárasztották, és tönkre is tették.
Vegyük tudomásul, hogy Magyarország ma jogállam és demokrácia, de hiteles, erős ellenzék nélkül. Ugyanakkor Orbán Viktor személyiségéből, hatalmi holdudvarának mentalitásából kiindulva nem várható el, hogy ők majd gesztusokkal, önkontrollt gyakorolva valamelyest pótolják ezt a hiátust a magyar politikában...
A Fidesz kényszerszavazói
Amit eddig leírtam, legyen a kiinduló pont! Az immár zsinórban negyedik 2/3, mint hatalmas ellenzéki zakó, "magyarázata" az alaposan elpáholt ellenzéki oldal részéről szinte már ma kódolja Orbán Viktor négy év múlva esedékes újabb kétharmadát. De lehet hogy már négyötödét. Fölteszem a kérdést: kik is az agymosottak? Aki Orbánra, a Fideszre szavaztak, vagy akik ezt végtelen ostobaságokkal, primitív jelzőaggatással igyekeznek most "megmagyarázni"?
Először is az emberekben, főleg a vidéki lakosságban, szinte a génekbe kódolva ott a félelem: ha jönnek a ballibik, jön törvényszerűen a megszorító csomag. Bokros-Surányi csomag, Gyurcsány-Bajnai csomag. Mert "ezeknek", a viccbeli Móricka mintájára, mindenről csak "az" jut az eszébe. Már ma is olvasom-hallom a szörnyű, apokaliptikus jóslatokat arról, hogy most aztán micsoda megszorítások jönnek, még az Orbán kormányt is maguk alá temetik. Például Inotai András.
Megnyugtatok mindenkit: lesznek nehézségek, nem is kicsik, de nem jön a megszorító csomag! Azt csak a közgazdaságtan és a gazdaságpolitika szamarai hiszik, hogy megszorító csomaggal kell, vagy egyáltalán lehet kezelni bármiféle egyensúlyi zavart. Eme szamarak díszpéldányai: Bokros Lajos, Surányi György, Bajnai Gordon, Király Júlia. A megszorító csomag éppen a kilábalás zálogát, a humántőke vagyont értékeli le! Ezenkívül az emberek tömeges elszegényítésével a piaci keresletet szűkítve fojtja meg a gazdaságot.
Foglalkozik a magyar baloldal az elkövetett súlyos hibákkal, bűnökkel? Meg sem kísérlik! De mit beszélek, hol van itt ma magyar baloldal?
A másik fontos kérdés a mai Magyarországon, de egész Európában is az emberek természetes és normális biztonságérzete! Mindenki látja, hova vezetett Merkel mutti álhumánus, alapjaiban elhibázott migrációs politikája! A befogadóknak sem jó, a migránsoknak sem! Fel kellene végre ismerni, hogy az Orbán kormány igenis helyes választ adott már nagyon korán erre a problémára, mégpedig elsőként Európában. Ki kellett volna, ki kellene állni e téren az Orbán kormány mellett, mögött! Ehelyett 2015 óta megy itt az össze-vissza locsi-fecsi, a bénázás a köbön. Ez döntött 2018-ban is! Egy mondat hiányzott akkor: MARAD A KERÍTÉS!
Mára két újabb probléma került a fókuszba: a genderőrület és a háborúból való kimaradás kérdése. Nem az a kérdés, hogy a gyermekeinket az isiben, oviban, böliben nemváltásra akarják rábeszélni! Micsoda ostobaság ez a csúsztatás! Hanem arról, hogy ne tipegjenek be szakállas transzneműek tűsarkú cipőben, neccharisnyában gendermeséket felolvasni arról, hogy Hófehérkét nem a királyfi menti meg, hanem a leszbikus királykisasszony. Ebből az abnormális idiotizmusból nem kér a magyar nép többsége, és ez a normális! Ebben semmi homofób vonás sincs, ez nem érinti az LMBTQ közösséghez tartozók valós emberi jogait.
"Az anya nő, az apa férfi, és hagyják békén a gyermekeinket!" Ennyi! Minden éplelkű, épeszű normális ember ezt elfogadja! Nálunk legalábbis! Szerencsére!
A másik kérdés a háborúból való kimaradás. Bárki bármit kér, követel tőlünk, legyen az a NATO, az EU, mi KIMARADUNK mindenféle módon! Ennyi! Hogy micsoda össze-vissza locsogás-fecsegés, bénázás ment e téren is a választási kampányban! Törvényszerű volt, hogy ezek után még azok is a Fideszre szavaztak, akik egyébként nagyon is kritikusan szemlélik az Orbán kormány tevékenységét. És szerintem ők vannak a többségben, nem pedig Orbán Viktor kritikátlan hozsánnázó imádói. A stabilitásra, kiszámíthatóságra, nyugalomra, a biztonságra szavazott a többség, a kiszámíthatatlan, bizonytalan, zavaros alternatívával szemben. Nem kellett a moslék! Schiffer András fogalmazta ezt meg tömören!
Kik is az agymosottak?
2019 október 13-án, az önkormányzati választásokon már érzékelhető volt egy elégedetlenségi hullám az Orbán kormánnyal szemben, egyfajta jogos felháborodás a negatív tapasztalatok láttán. 15 nagyvárosban, közte a fővárosban váltás ment végbe. Csak ezt az elégedetlenségi hullámot kellett volna az ellenzéknek fenntartani, tovább erősíteni, és simán győznek 2022 áprilisában. De még erre is képtelenek voltak.
Most, április 3-án a 15 nagyvárosból már csak a fővárosban tudtak győzni. De ez is megtévesztő, mert szinte az összes jelöltjük minimális többséget tudott csak szerezni. Ez a gyatra fölény elolvadhat 2026-ig! És el is fog olvadni, ha nem történik ellenzéki oldalon radikális paradigmaváltás!
Most pedig az ember a katasztrofális ellenzéki vereség végtelen ostoba utólagos "magyarázatait" hallva elcsodálkozik: ezek a megmondó-magyarázó sztárceleb politikusok és elemzők ennyire agymosottak lennének? Mert azok! Nem a Fidesz választói a buták, agymosottak, sötétben trágyával etetett gombák, hanem éppen azok, akik ezekkel a primitív, velejéig ostoba magyarázatokkal előjönnek.
Önmaguk agyát mosták ki a nagy kollektív Orbán-fóbia vezérelte totális elhülyülésben! Félreértés ne essék, az Orbán kormány objektív, tárgyszerű kritikájára igenis szükség van, és lenne is mit bírálni. De az ellenzéki oldal ma nem ezekkel foglalkozik, hanem a maga gyártotta fantomokat kergeti: Orbán diktátor, Magyarország nem jogállam, a megsemmisítő újabb zakóért a kormányoldal médiatúlsúlya, a Fidesz jobb kommunikációja a felelős. És persze az, hogy a Fidesz szavazói buták, primitívek, agymosottak.
Ez a tipikus struccpolitika. És ez garantálja 2026-ban Orbán Viktor újabb győzelmét, de akkor már négyötöddel!
Dixi et salvavi animam meam!
Alexis de Tocqueville (1805-1859) fogalmazta meg 1835-ben megjelent művében a fékek és ellensúlyok rendszerének elméletét. Szülei arisztokraták voltak, és 1794-ben, a vérgőzös jakobinus téboly idején siralomházban várták kivégzésüket guillotine által. (A guillotine-t egy Joseph Ignace Guillotin nevű orvos ajánlotta a Nemzetgyűlésnek 1789. október 9-én abból a célból, hogy a "forradalmi nép a kivégzéseket is hajtsa végre humánusan"! Avagy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Egyébként Franciaországban 1977. szeptember 10-én hajtották végre az utolsó kivégzést nyaktilóval, és csak 1981-ben helyezték hatályon kívül!) Tocqueville szüleit a thermidori fordulat (1794. július 27-28.) mentette meg a haláltól.
A jakobinus terror szörnyetegei mentek akkor a vérpadra, avagy "a forradalmak felfalják saját gyermekeiket"!
De a franciák szeretik a forradalmakat! 1830-ban máris próbálkoztak a következővel. A júliusi forradalom után hatalomra került új rendszer (amelyet majd az 1848 februári forradalom söpör el!) küldte el az Egyesült Államokba Tocqueville-t, hogy tanulmányozza ott a börtönöket, a büntetésvégrehajtás rendszerét. Ő ennél tovább ment, és könyvet írt az amerikai demokrácia működéséről.
Lényeges megállapítása, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerét, az egymást kontrolláló, egymástól független hatalmi ágak (törvényhozó parlament, végrehajtó kormány, igazságszolgáltatás) léte garantálja.
Ma már negyedikként ide soroljuk a független médiát is: sajtószabadság, szólásszabadság! De Tocqueville leszögezi, hogy ezt működtetni csak egy erős, hiteles ellenzék tudja! Az USA-ban akkor már markánsan körvonalazódott a ma is ismert stabil kétpártrendszer. Igaz, akkor még a Republikánus Párt nem létezett, mert csak 1854-ben hozták létre. A születésénél ott bábáskodott egy bizonyos Ábrahám Lincoln is, az egykori Kentucky-i favágó, majd ügyvéd.
Ők a rabszolgaság felszámolását tűzték ki célul, míg az akkori Demokrata Párt a rabszolgaság fenntartásán munkálkodott nagy erőkkel. Azóta nagyot fordult a világ! Ma már a demokratákat a baloldalon, sőt, a szélsőbal, illetve a szélsőséges ultraliberális sávban találjuk, míg a józan ész őrei a republikánusok. Hangsúlyozom: én nem konzervativizmusról, jobboldalról beszélek, hanem inkább a józan észről!
Amikor a mai Magyarországon folyik a juj-és jajveszékelés a demokrácia hiánya miatt, emlékeztetnék rá, hogy ma egyszerűen nincs hiteles, kontrollálni képes ellenzék, amely működtethetné a fékek és ellensúlyok gépezetét!
Ezt bizonyítja 2022 április 3.-a is! Demokrácia van itt, csak megbillent, féloldalas demokrácia, a kormányoldal kialakult túlsúlya miatt. De erről nem a kormányoldal tehet! John McCaine, az akkor már teljesen szenilis egykori amerikai szenátor Orbán Viktort fasiszta diktátornak titulálta. Tamás Gáspár Miklós, a hazai balliberális oldal egyik megmondó embere locsogott "fasiszta Orbánról és Salvinitről", akik megtagadják szegény, szerencsétlen menekülő embertársainktól a segítséget. Mármint az erőszakos muzulmán illegális határsértőktől, akik Nyugat-Európát már elárasztották, és tönkre is tették.
Vegyük tudomásul, hogy Magyarország ma jogállam és demokrácia, de hiteles, erős ellenzék nélkül. Ugyanakkor Orbán Viktor személyiségéből, hatalmi holdudvarának mentalitásából kiindulva nem várható el, hogy ők majd gesztusokkal, önkontrollt gyakorolva valamelyest pótolják ezt a hiátust a magyar politikában...
A Fidesz kényszerszavazói
Amit eddig leírtam, legyen a kiinduló pont! Az immár zsinórban negyedik 2/3, mint hatalmas ellenzéki zakó, "magyarázata" az alaposan elpáholt ellenzéki oldal részéről szinte már ma kódolja Orbán Viktor négy év múlva esedékes újabb kétharmadát. De lehet hogy már négyötödét. Fölteszem a kérdést: kik is az agymosottak? Aki Orbánra, a Fideszre szavaztak, vagy akik ezt végtelen ostobaságokkal, primitív jelzőaggatással igyekeznek most "megmagyarázni"?
Először is az emberekben, főleg a vidéki lakosságban, szinte a génekbe kódolva ott a félelem: ha jönnek a ballibik, jön törvényszerűen a megszorító csomag. Bokros-Surányi csomag, Gyurcsány-Bajnai csomag. Mert "ezeknek", a viccbeli Móricka mintájára, mindenről csak "az" jut az eszébe. Már ma is olvasom-hallom a szörnyű, apokaliptikus jóslatokat arról, hogy most aztán micsoda megszorítások jönnek, még az Orbán kormányt is maguk alá temetik. Például Inotai András.
Megnyugtatok mindenkit: lesznek nehézségek, nem is kicsik, de nem jön a megszorító csomag! Azt csak a közgazdaságtan és a gazdaságpolitika szamarai hiszik, hogy megszorító csomaggal kell, vagy egyáltalán lehet kezelni bármiféle egyensúlyi zavart. Eme szamarak díszpéldányai: Bokros Lajos, Surányi György, Bajnai Gordon, Király Júlia. A megszorító csomag éppen a kilábalás zálogát, a humántőke vagyont értékeli le! Ezenkívül az emberek tömeges elszegényítésével a piaci keresletet szűkítve fojtja meg a gazdaságot.
Foglalkozik a magyar baloldal az elkövetett súlyos hibákkal, bűnökkel? Meg sem kísérlik! De mit beszélek, hol van itt ma magyar baloldal?
A másik fontos kérdés a mai Magyarországon, de egész Európában is az emberek természetes és normális biztonságérzete! Mindenki látja, hova vezetett Merkel mutti álhumánus, alapjaiban elhibázott migrációs politikája! A befogadóknak sem jó, a migránsoknak sem! Fel kellene végre ismerni, hogy az Orbán kormány igenis helyes választ adott már nagyon korán erre a problémára, mégpedig elsőként Európában. Ki kellett volna, ki kellene állni e téren az Orbán kormány mellett, mögött! Ehelyett 2015 óta megy itt az össze-vissza locsi-fecsi, a bénázás a köbön. Ez döntött 2018-ban is! Egy mondat hiányzott akkor: MARAD A KERÍTÉS!
Mára két újabb probléma került a fókuszba: a genderőrület és a háborúból való kimaradás kérdése. Nem az a kérdés, hogy a gyermekeinket az isiben, oviban, böliben nemváltásra akarják rábeszélni! Micsoda ostobaság ez a csúsztatás! Hanem arról, hogy ne tipegjenek be szakállas transzneműek tűsarkú cipőben, neccharisnyában gendermeséket felolvasni arról, hogy Hófehérkét nem a királyfi menti meg, hanem a leszbikus királykisasszony. Ebből az abnormális idiotizmusból nem kér a magyar nép többsége, és ez a normális! Ebben semmi homofób vonás sincs, ez nem érinti az LMBTQ közösséghez tartozók valós emberi jogait.
"Az anya nő, az apa férfi, és hagyják békén a gyermekeinket!" Ennyi! Minden éplelkű, épeszű normális ember ezt elfogadja! Nálunk legalábbis! Szerencsére!
A másik kérdés a háborúból való kimaradás. Bárki bármit kér, követel tőlünk, legyen az a NATO, az EU, mi KIMARADUNK mindenféle módon! Ennyi! Hogy micsoda össze-vissza locsogás-fecsegés, bénázás ment e téren is a választási kampányban! Törvényszerű volt, hogy ezek után még azok is a Fideszre szavaztak, akik egyébként nagyon is kritikusan szemlélik az Orbán kormány tevékenységét. És szerintem ők vannak a többségben, nem pedig Orbán Viktor kritikátlan hozsánnázó imádói. A stabilitásra, kiszámíthatóságra, nyugalomra, a biztonságra szavazott a többség, a kiszámíthatatlan, bizonytalan, zavaros alternatívával szemben. Nem kellett a moslék! Schiffer András fogalmazta ezt meg tömören!
Kik is az agymosottak?
2019 október 13-án, az önkormányzati választásokon már érzékelhető volt egy elégedetlenségi hullám az Orbán kormánnyal szemben, egyfajta jogos felháborodás a negatív tapasztalatok láttán. 15 nagyvárosban, közte a fővárosban váltás ment végbe. Csak ezt az elégedetlenségi hullámot kellett volna az ellenzéknek fenntartani, tovább erősíteni, és simán győznek 2022 áprilisában. De még erre is képtelenek voltak.
Most, április 3-án a 15 nagyvárosból már csak a fővárosban tudtak győzni. De ez is megtévesztő, mert szinte az összes jelöltjük minimális többséget tudott csak szerezni. Ez a gyatra fölény elolvadhat 2026-ig! És el is fog olvadni, ha nem történik ellenzéki oldalon radikális paradigmaváltás!
Most pedig az ember a katasztrofális ellenzéki vereség végtelen ostoba utólagos "magyarázatait" hallva elcsodálkozik: ezek a megmondó-magyarázó sztárceleb politikusok és elemzők ennyire agymosottak lennének? Mert azok! Nem a Fidesz választói a buták, agymosottak, sötétben trágyával etetett gombák, hanem éppen azok, akik ezekkel a primitív, velejéig ostoba magyarázatokkal előjönnek.
Önmaguk agyát mosták ki a nagy kollektív Orbán-fóbia vezérelte totális elhülyülésben! Félreértés ne essék, az Orbán kormány objektív, tárgyszerű kritikájára igenis szükség van, és lenne is mit bírálni. De az ellenzéki oldal ma nem ezekkel foglalkozik, hanem a maga gyártotta fantomokat kergeti: Orbán diktátor, Magyarország nem jogállam, a megsemmisítő újabb zakóért a kormányoldal médiatúlsúlya, a Fidesz jobb kommunikációja a felelős. És persze az, hogy a Fidesz szavazói buták, primitívek, agymosottak.
Ez a tipikus struccpolitika. És ez garantálja 2026-ban Orbán Viktor újabb győzelmét, de akkor már négyötöddel!
Dixi et salvavi animam meam!
*****
Gazdag László
KÉSZÜL ORBÁN VÁLASZTÁSI 4/5-E 2026-BAN!
"Nem ennyien szeretik a narancsot, de ennyien utálják a moslékot!" Schiffer András
A "közvéleménykutatók" magánossága
Nem akarom a vállam veregetni, de hónapokkal ezelőtti kör-email üzeneteimmel bizonyítani tudom, hogy már hónapok óta bizonyos voltam a Fidesz kértharmados győzelmében. Akkor is, amikor a Závecz Research, meg a Publicus már "enyhe" ellenzéki fölényt "mért", és még a Medián is szoros eredményre számított. Itt, a vége felé pedig: Závecz Research: 47-47%, Medián 49-41%. Meggyőződésem, hogy a Medián ennél többet, sokkal többet mért, csak bénáztak, és nem merték lehozni, "óvatosak" voltak.
Az előválasztási Muppet show bohózat alatt, majd után erősödött meg bennem a meggyőződés, hogy készül Orbán Viktor eddigi legnagyobb arányú győzelme. Ezt meg is jósoltam szintén! Azért előre bocsátom, hogy nem tartozom Orbán Viktor, a Fidesz kritikátlan követői közé, gyakran fogalmazom meg kemény bírálatomat egy-egy kifogásolható döntésük esetén.
Felvilágosult Budapest, kontra meghülyített vidék
Cikkem főcíme arra utal, hogy látom az ellenzéki moslékkoalíció és annak holdudvara elképesztő struccmentalítását: képtelenek szembenézni saját elkövetett hajmeresztő hibáikkal, bűneikkel, és megelégszenek ama banális "magyarázattal", hogy akik Orbánra szavaztak, azok buták! Mi sem egyszerűbb ugye!
Inotai András, a "nemzetközileg elismert" közgazdász szakember ír "meghülyített" szavazókról (szó szerint!), de úgy folytatja, hogy majd jön a nagy kiábárndulás hamarosan, mert beüt a válság, ami maga alá temeti az Orbán kormányt. Avagy "savanyú a szőlő"! És persze a katasztrofális vereség után a vágyvezérelte illúziókergetés: igaz, hogy jól elpáholtak minket, de majd a deus es machina segít, majd jönnek az istenek, a sors, a gondviselés, az ügyeletes csoda, most éppen az elkerülhetetlen válság képében! Megnyugtatok mindenkit: nem jön a válság! Nehézségek lesznek, nem is kicsik, de nem fogják maguk alá temetni a kormányt.
Magyar György, a jogvédők gyöngye, a börtöntöltelék biznisz mágusa az ATV-ben a felvilágosult Budapestről beszél, valamint a "többiről". Mármint a vidékről. Eufemisztikus, diplomatikus sejtetése annak, hogy a vidékiek nem felvilágosultak, vagyis felvilágosulatlan laposföld hívők, buták, primitívek, meghülyítettek, "sötétben trágyával etetett gombák", akik már délelőtt részegek, stb. Mit is írt Voltaire a plebsről: "A népet nem lehet leváltani"! Hát igen, ez iciripicuri kellemetlenség a vágyvezérelte, realításokkal nem számoló politikusok és elbutult szellemi holdudvaruk számára. Ha a plebs nem követett minket, nem szavazott ránk, akkor a plebsben van a hiba. Ki másban, mi másban lenne, hiszen mi tökéletesek, felvilágosultak vagyunk. Ki, vagy mi a felelős tehát?
"Az a hülye akác!" Hofi
Emlékszünk rá: egy sorsdöntő meccsen vereséget szenvedett a magyar labdarúgó válogatott, és nem jutottunk ki a világbajnokságra. A média, a futballszakemberek hamar megtalálták a felelőst: a labda a kapufáról kifelé, és nem befelé pattant. Hofi ezt fogalmazta meg tömören és szellemesen.
2022 április harmadika hatalmas zakójáért az ügyeletes "hülye akác", a média! Úgy bizony! Az a hülye média! Tompos Márton, a sötétlila Momentum ficsúrja szerint az elmúlt négy év propagandájával nyert a Fidesz. Magyar György: Nem "a zemberekben", hanem a médiában van a hiba! Azért, ha a dörzsölt, minden hájjal megkent ügyvéd ügyesen csomagolt fogalmazását kibontjuk, benne találjuk implicite a lényeget: a média által megvezethető, félrevezethető, tehát nagyon is buta választóban van bizony a hiba.
Tölgyessy Péter, a bukott szdsz-es politikus, a hírhedt Antall-Tölgyessy paktum hőse (amivel a szőnyeg alá lett söpörve, egyedül nálunk, a múlt rendszer összes trutyija!) nyilatkozza, hogy Orbán jobban megértette a magyarok gondolkodását. Vagyis Orbán volt a jobb kommunikátor, és jobban használta a médiát. Milyen egyszerű! Ha belehallgatok egy-egy ATV, vagy RTL műsorba, ha belenézek a 444.hu oldalaiba, a Népszava cikkeibe végigvonul a csúfos vereség okaként a Fidesz hatalmas médiatúlsúlya. Valaki már javasolja is, hogy kell gyűjtést rendezni, és felépíteni egy anti-HÍRTV csatornát. Nem értem a problémát! Bige László, Mártha Imre, a Gyurcsány házaspár, a többi ilyen-olyan, "balliberális" oldalhoz közeli oligarcha nem tudna erre egy kis "aprót" biztosítani?
A lényeg tehát: elmarad a tükörbe nézés, a feltárása az elkövetett hibáknak, bűnöknek, ostobaságoknak és gazemberségeknek, amelyek oda vezettek, hogy Orbán Viktor irányításával a Fidesz immár ötödik választását nyerte meg, és ezen belül most egyfolytában négyszer lett ereményes, mégpedig négyszer kétharmaddal.
Egy napon néztem az ATV-ben Rónai Egon műsorában Kunhalmi Ágnest, majd Tóth Bertalant, az MSZP két társelnökét. Én bizony megkérdeztem volna, hogy az 1994-es 54% után hogyan jutottak idáig: gyakorlatilag megsemmisült egykor oly erős baloldali váltópártjuk, amely még 2002-ben is miniszterlnököt tudott adni? A vereség miatt lemondásukra vonatkozó kérdésre viszont egyértelmű nemmel válaszoltak. Mint ahogy Jakab Péter is, holott a Jobbik szavazóbázisa megfeleződött négy év alatt. Mellesleg az ellenzéki moslék 2018-hoz képest 889 ezer szavazót vesztett. André Kosztolany szerint a tőzsdén 2×2 nem négy. A politikában sem. Pl. a Jobbik szavazóbázisának egy része átment a Mi Hazánkhoz, egy másik része a Fideszhez (!), és egy harmadik részük távol maradt!
Vissza kell mennünk az időben!
Ahhoz, hogy megértsük a történteket, vissza kell kicsit tekintenünk a rendszerváltás utáni első évtizedre! 1994-1998: Horn kormány, Bokros-Surányi csomag. A közgazdasági dilettantizmus és az erkölcstelen gazemberség orvosi lova volt! Minden benne, amit nem szabad a gazdaságpolitikában elkövetni! Horn Gyuláék igérték a nagy szakértelmet, majd szabályosan átengedték a gyeplőt a kis kullancspárt, a 23%-ot szerző SZDSZ embertelen, de teljességgel értelmetlen programja számára. (Lásd: Gazdag L.: A Bokros csomag mítosza és a valóság. Laurus K. 2007., Nagy Pongrác: A rendszerváltás gazdaságpolitikája. Akadémiai K. 2004.) Hogy minek kellett az akkor 54%-ot szerző szocialistáknak egyáltalán koalícióra lépnie ezzel a sötét, ostoba, és velejéig erkölcstelen társasággal, a mai napig nem értem.
A Bokros-Surányi csomag "eredményeként" 25%-kal zuhant a reálbér, és 31%-kal a reálnyugdíj, miközben a gazdaság pangott, az infláció pedig megint 10 százalékponttal pörgött föl 1994-hez képest. Az 1995 március 13-án bejelentett csúszó leértékelés pedig sokszáz milliárd forintnyi veszteséget okozott az országnak. De én most csak egy szegmenset emelnék ki: az agrár-és vidékpolitikát! Az Antall-kormány elkezdte az akkor világhírű, világszínvonalú, még Nyugaton is csodált magyar agrármodell szétverését, a vidéki lakosságnak biztos megélhetést nyújtó termelőszövetkezeti szektor felszámolását. Amikor az MSZP győzött 1994-ben, azt hittem, hogy ők ezt az esztelen és velejéig erkölcstelen folyamatot leállítják, sőt visszafordítják. Ehelyett szépen folytatták és végigvitték! A Bokros-Surányi csomag fontos része volt még a magyar élelmiszeripar-és kereskedelem színve-virágának elkótyavetyélése, leépítése, tönkretétele. A Horn kormány ezekkel a számomra ma is érthetetlen lépésekkel a baloldal, az MSZP saját betonbiztos vidéki bázisát számolta föl, zúzta szét. De mit beszélek? Dehogy érthetetlen számomra: a kullancspárt, az SZDSZ szélsőjobboldali gazdasági programjának volt fontos része a mindent kiárusítani, privatizálni elv!
2002-ben mégis kaptak egy új lehetőséget, de azzal se tudtak élni! Pedig Medgyessy Péterrel jó irányban indultak el: a 2002 szeptemberi 50%-os közalkalmazotti béremelés, az ehhez kapcsolódó nyugdíjemelés szerves folytatása volt a legelső Orbán kormány (1998-2002) nagyarányú minimálbér emelésének. 1999-2001 között 19600 Ft-ról 50000 Ft-ra nőtt a minimálbér. Csak az Orbán kormány még 1998-ban elkövetett egy súlyos hibát: adott a nyugdíjasoknak egy hatalmas pofont, és ők 2002-ben törlesztettek. Ugyanis 1998 elején a megijedt Horn kormány hozott egy utolsó intézkedést: 19%-kal emelte a nyugdíjakat, ami az akkori 16% inflációt figyelembe véve 3%-nyi reálemelés volt. A 31 százalékos zuhanás után! Orbánék ezt azzal vonták vissza, hogy "nincs rá fedezet". Dehogy nem volt! Az csak politikai döntés kérdése mindig, hogy az erőforrásokat miként osztjuk föl! Medgyessy Péter sem eladósodásból fedezte a közalkalmazotti béremelést 2002 szeptemberében, hanem átcsoportosításból.
Én mindig hangsúlyozom, hogy nem kell eeeemúúúút nyóóóócévezni! 1998-2004 képez szerves egységet, akkor ment jó irányban a magyar gazdaság, éppen a bér-és nyugdíjemelkedés eredményeként, és láss csodát: az infláció a bér-és nyugdíjemelkedés ellenére (vagy inkább annak következméyneként) lement 3,6%-ra! Nesze neked bérinfláció meséje, amivel már csak Király Júlia riogatott az utóbbi időben. Aki egyébként Márki-Zay kijelölt pénzügyminisztere volt! Mellesleg Medgyessy 2004. szeptember 29-én a GDP arányos adósságot 59%-kal adta át amiért el is verték rajta a port. Ma, 18 évvel később hol is vagyunk ettől: 76%-on! Mi történik mégis: Medgyessyt leváltja saját pártja, és következik a Gyurcsány-Bajnai féle elképesztő kóklerkedés! Na, ez alapozta meg Orbán Viktor, a Fidesz végtelenített kétharmadait! És jó lenne észhez térni: amíg Gyurcsány Ferenc itt bohóckodik, gesztikulál, mint egy rángatott marionett bábu, vízionálja hogy a kígyók kígyók kígyóznak, és kutatja nyilvánosan a pírmszámok rejtelmeit az ellenzéki moslék vezéreként, addig marad Orbán, éspedig minimum kétharmaddal! És még megemlíteném, hogy a baloldal nem foghat össze karlendítő nácikkal, akkor sem ha azok cukisodtak...
Nem folytatom, mert túl hosszú lenne! Ez az ellenzéki oldal nem képes szembenézni saját elkövetett ostobaságaival, bűneivel. Ezért fog a Fidesz 2026-ban is győzni, de akkor már akár 4/5-del!
*****
Sütő Gábor *
„Legyen a dal fájdalmas, merengő,
Fiaim, csak énekeljetek!”
Tompa Mihály: A madár, fiaihoz
Tudatunk védelme (6)
/ÉLETMENTŐ TÁMADÁS HELYETT VÉDEKEZÉS MINDHALÁLIG?/
Az emberiség tragédiájával fenyegető világhelyzet elhibázott kezelésére utaló alcím a koronavírus világjárvány kezdetétől mind a mai napig sajnálatosan vonatkoztatható az országok többségének járványügyi és politikai eljárására egyaránt. Ne tévesszen meg senkit, hogy a járvány enyhül, s az sem, hogy ukrajnai események elterelik róla a figyelmet. Sőt a következtetések rögzítése és átgondolása még parancsolóbb, mert az említett események nem függetlenek egymástól, az ukrajnai tűzfészek megteremtése is ugyanannak a háttérhatalomnak a műve, amely leállíttatta a koronavírussal a világgazdaságot.
A háttérhatalom több fórumon nyilvánosan bejelentette a célját, biztosak lehetünk benne, hogy kitart mellette. Lehet, hogy eszközei változnak, de lehet, hogy nem. Ezért az eddigiekből le kell vonnunk a következtetéseket. Leszögezve a talán legfontosabb tanulságot: nem az tragikus, hogy az országok védekeztek, hanem hogy csak védekeztek, s az ellenséget egyedül az önmagában élet- és cselekvésképtelen vírusban látták, s látják a mai napig, a világjárványt pedig a világhelyzettől, a háttérhatalom nyíltan meghirdetett emberiségirtó törekvésétől elszigetelten kezelik.
Politikai tüneti kezelés, mintegy elébe menve a háttérhatalom törekvésének: éspedig, hogy a világméretű oltás-hadjárat, azaz a passzív védekezés állandósuljon, s nehogy az esetleg fellendülő tudatosodás, ellenállás, erőre kapó tiltakozás az ellene irányuló támadásba nőhessen át. Ennek ellenére egyre érzékelhetőbb a világméretű tudatosodás, polgári, sőt orvosi ellenállás, az oltás hadjárat háttérhatalmi tervezői és végrehajtói elleni nemzetközi jogi eljárások fokozatosan teret hódítanak. Ám az általános áttörő ellentámadás veszélye az emberiség által két átszenvedett év után sem fenyegeti a háttérhatalmat.
Egyrészt e hatalom hosszú időn át alaposan megszervezett nyomulása és kiterjedt előkészítő aknamunkája miatt nemcsak az ellenállás gyenge és összehangolatlan, s az ellentámadásnak nincs még elég szervezett ereje, hanem nem állt helyre a tudat, a megroggyant normális hozzáállás a világ és az egyén létkérdéseihez.
Másrészt, ugyanezen okokból a társadalmi tevékenység, ezen belül főleg a politika, valamint az egészségügy a kimerítő és önfeláldozó védekezéssel együtt, részint a bebeszélt látszatvalóságban működött a tapasztalható köznapi valóság helyett, azaz tulajdonképpen ismét csak a háttérhatalom elvárása szerint halálra védekezett életmentő támadás helyett. Bárcsak rossz jóslatnak bizonyulna, de a háttérhatalmi szándék ismeretében arra kell számítanunk, hogy a világjárványnak nincs vége!
Ennek okán a háttérhatalom ártalmatlanná tételének történelmi feladata sem kerülhet le az emberiség napirendjéről.
Nem feledhetjük, hogy okozója, az emberiségtől és az emberségtől egyaránt elidegenedett, a politikai irodalomban leginkább az egytől egyig a találó bankár-gyógyszeripari szabadkőműves-zsidó jelzőkkel azonosított háttérhatalom, lelki beteg maffia mesterkedései és téveszméi, amelyek eddig nem találtak szakavatott és elkötelezett általános ellenállásra, hanem az illetékes nemzetközi politikai és egészségügyi szervezetek, valamint a kormányok többségének tehetetlenkedései, gyanús okokból tanúsított szolgai behódolása miatt tovább trónolnak.
Az ugyancsak a háttérhatalom által megteremtett fasizálódott ukrán tűzfészek valamelyest eltereli róluk a figyelmünket is. Lehetővé téve, hogy a háttérhatalom a gazdaságnak a vírusjárvánnyal kikényszerített leállítása, a geopolitikai környezetével szembeforduló Ukrajna, azaz e három hadművelet összehangolt vezénylésével mindent bevessen az emberi tudat megzavarására is.
Felmérte, hogy e mentsvárunk bevétele nélkül, azaz csak a gyakorlatilag már megszerzett pozíciók alkalmazásával, beláthatatlan károkat okoz ugyan, anyagi mohóságát kielégítheti, megtizedelheti az emberiséget, de nem arathat győzelmet. Az emberiségnek több mint elegendő ereje, védelmi eszköze van, de mert a tudata a több évtizedes agymosás miatt nincs a helyzet magaslatán, még nem képes mobilizálni azokat elsöprő ellentámadásra. Döbbenetes, ám a két év után tárgyilagosan nem állapíthatunk meg mást, mint hogy a maroknyi maffiózó egyelőre sikeres a hét és fél milliárddal szemben.
A háttérhatalom több fórumon nyilvánosan bejelentette a célját, biztosak lehetünk benne, hogy kitart mellette. Lehet, hogy eszközei változnak, de lehet, hogy nem. Ezért az eddigiekből le kell vonnunk a következtetéseket. Leszögezve a talán legfontosabb tanulságot: nem az tragikus, hogy az országok védekeztek, hanem hogy csak védekeztek, s az ellenséget egyedül az önmagában élet- és cselekvésképtelen vírusban látták, s látják a mai napig, a világjárványt pedig a világhelyzettől, a háttérhatalom nyíltan meghirdetett emberiségirtó törekvésétől elszigetelten kezelik.
Politikai tüneti kezelés, mintegy elébe menve a háttérhatalom törekvésének: éspedig, hogy a világméretű oltás-hadjárat, azaz a passzív védekezés állandósuljon, s nehogy az esetleg fellendülő tudatosodás, ellenállás, erőre kapó tiltakozás az ellene irányuló támadásba nőhessen át. Ennek ellenére egyre érzékelhetőbb a világméretű tudatosodás, polgári, sőt orvosi ellenállás, az oltás hadjárat háttérhatalmi tervezői és végrehajtói elleni nemzetközi jogi eljárások fokozatosan teret hódítanak. Ám az általános áttörő ellentámadás veszélye az emberiség által két átszenvedett év után sem fenyegeti a háttérhatalmat.
Egyrészt e hatalom hosszú időn át alaposan megszervezett nyomulása és kiterjedt előkészítő aknamunkája miatt nemcsak az ellenállás gyenge és összehangolatlan, s az ellentámadásnak nincs még elég szervezett ereje, hanem nem állt helyre a tudat, a megroggyant normális hozzáállás a világ és az egyén létkérdéseihez.
Másrészt, ugyanezen okokból a társadalmi tevékenység, ezen belül főleg a politika, valamint az egészségügy a kimerítő és önfeláldozó védekezéssel együtt, részint a bebeszélt látszatvalóságban működött a tapasztalható köznapi valóság helyett, azaz tulajdonképpen ismét csak a háttérhatalom elvárása szerint halálra védekezett életmentő támadás helyett. Bárcsak rossz jóslatnak bizonyulna, de a háttérhatalmi szándék ismeretében arra kell számítanunk, hogy a világjárványnak nincs vége!
Ennek okán a háttérhatalom ártalmatlanná tételének történelmi feladata sem kerülhet le az emberiség napirendjéről.
Nem feledhetjük, hogy okozója, az emberiségtől és az emberségtől egyaránt elidegenedett, a politikai irodalomban leginkább az egytől egyig a találó bankár-gyógyszeripari szabadkőműves-zsidó jelzőkkel azonosított háttérhatalom, lelki beteg maffia mesterkedései és téveszméi, amelyek eddig nem találtak szakavatott és elkötelezett általános ellenállásra, hanem az illetékes nemzetközi politikai és egészségügyi szervezetek, valamint a kormányok többségének tehetetlenkedései, gyanús okokból tanúsított szolgai behódolása miatt tovább trónolnak.
Az ugyancsak a háttérhatalom által megteremtett fasizálódott ukrán tűzfészek valamelyest eltereli róluk a figyelmünket is. Lehetővé téve, hogy a háttérhatalom a gazdaságnak a vírusjárvánnyal kikényszerített leállítása, a geopolitikai környezetével szembeforduló Ukrajna, azaz e három hadművelet összehangolt vezénylésével mindent bevessen az emberi tudat megzavarására is.
Felmérte, hogy e mentsvárunk bevétele nélkül, azaz csak a gyakorlatilag már megszerzett pozíciók alkalmazásával, beláthatatlan károkat okoz ugyan, anyagi mohóságát kielégítheti, megtizedelheti az emberiséget, de nem arathat győzelmet. Az emberiségnek több mint elegendő ereje, védelmi eszköze van, de mert a tudata a több évtizedes agymosás miatt nincs a helyzet magaslatán, még nem képes mobilizálni azokat elsöprő ellentámadásra. Döbbenetes, ám a két év után tárgyilagosan nem állapíthatunk meg mást, mint hogy a maroknyi maffiózó egyelőre sikeres a hét és fél milliárddal szemben.
A titkot nem képező fejlemények további magyarázata abban rejlik, hogy a háromszáz családként emlegetett bűnöző kaszt, vagy törzs alaposan felkészült céljai elérésére. Ravaszul kitervelt sokfrontos, felkapott szóhasználattal hibrid világháborút indított. Észrevétlenül „felkészített” bennünket is, cselekvésképtelenné téve az informatikai kényelmi szolgáltatásokkal, amelyekkel egyrészt uralni igyekszik tudatunkat, megfigyel, rabjaivá tesz bennünket, s akkor zárhatja el, amikor akarja, a mostaninál is nagyobb világméretű bizonytalanságot, pánikot, tragédiát, halált keltve, amivel közismert atyaistenei már fenyegetődznek is.
Felmérhetetlen előnyre tett szert azzal is, hogy kormányzati és társadalmi éberségünk hiányát kihasználva, sorainkból világszerte túl sokakat sikerült ügynökévé beszervezni és álcázva kulcspozíciókba, sőt kormánypozíciókba juttatni. Felkészültsége tudatában, vérszemet kapva, nyíltan hirdeti emberellenes terveit, amit azonban az így, vagy úgy megdolgozott kormányok túl hosszú időn át „nem hittek el”, sőt leintették – sok még ma is ezt teszi – az összeesküvésére figyelmeztetőket.
Holott az egész világ érzékelhette, hogy már terveinek a megvalósítása folyik. Ennek szerves részét képezte az Oroszország és a V-4-ek elleni ukrán háborús tűzfészek kialakítása az elmúlt időszakban, amire az áldozatnak kiszemeltek szintén nem fordítottak időben kellő figyelmet.
Az egészségügyi védekezésen kívül a kormányok kételyeket ébresztő ellentámadási cselekvőképtelensége miatt végzetessé válható kritikus helyzetünk még nem tudatosodott elég széles körben. Pedig a parancsoló ellenállás és ellentámadás szervezése mellett tudatában kellene lennünk, hogy a kialakult helyzetben tudásunk, tájékozottságunk, tudatunk fejlesztése, szellemi-értelmi harcképességünk naprakész állapotban tartása, azaz a mindennapi valóság pontos érzékelése biztosíthatja az egyéni és a nemzeti létünket.
Életbe vágó, hogy ez mindenkiben feltétlenül tudatosodjon, merthogy ma nincs így. Ezért első lépésben éppen annak kell tudatosodnia az utca emberétől a legmagasabb beosztásban lévőkig, hogy mindebben, ha nem is egyenlő mértékben, de mindketten vétkesek, mert elnézték, ami a szemük előtt játszódott hosszú időn át. Most közös, kinyilatkoztatott és gyakorlatilag bizonyított erőfeszítéssel el kell érniük, hogy a tudatos harckész állapot rohamosan a nemzeti, majd világszintre fejlődjön fel. Főleg az Európában egyre inkább eluralkodó, s a mi helyzetünket is súlyosbító önsors-rontással szemben látniuk kell, és tanulságként le kell vonniuk, hogy nem annyira a koronavírustól beteg a világ, benne hazánk, mint a kifinomultan és durván begyökeresített háttérhatalmi téveszmék szolgálatában végzett hatósági, kormányzati, tömegtájékoztatási tudatrombolástól, a közélet ellehetetlenítésétől, a termelő tevékenység leállításától, a mesterséges ellentétek szításától, a kényszer és az erőszak nyomulásától. E fejleményekből tanulva, mindig és forrást, személyeket azonosítva tudniuk kell, mi zajlik országban, világban, és érvényesíteni kell tudatosan közössé teendő akaratukat. Nemzeti létünket, megmaradásunkat mindennel és mindenkivel szemben biztosítani kell. A kormányunk is ezt hangsúlyozza, de ehhez valameny-nyiünknek meg kell ismernünk még konkrétebben az alapvető problémák igazi, nem pedig a világban túlsúlyban lévő háttérhatalmi félretájékoztatás által meghamisított okait/okozóit, s ki kell szenvednünk a helyes választ megalapozó közös stratégiát. Vajon tudatában van-e mindenki, hogy ha ez nem sikerül, közös pusztulás lesz a végünk. S ez a vég akkor kezdődik, ha az itt körvonalazottakat naivan, vagy tudatosan, de frázisoknak, demagógiának, nem pedig egyéni, párt- és társadalmi, sőt nemzetközi cselekvési programnak fogjuk fel.
Életbe vágó, hogy ez mindenkiben feltétlenül tudatosodjon, merthogy ma nincs így. Ezért első lépésben éppen annak kell tudatosodnia az utca emberétől a legmagasabb beosztásban lévőkig, hogy mindebben, ha nem is egyenlő mértékben, de mindketten vétkesek, mert elnézték, ami a szemük előtt játszódott hosszú időn át. Most közös, kinyilatkoztatott és gyakorlatilag bizonyított erőfeszítéssel el kell érniük, hogy a tudatos harckész állapot rohamosan a nemzeti, majd világszintre fejlődjön fel. Főleg az Európában egyre inkább eluralkodó, s a mi helyzetünket is súlyosbító önsors-rontással szemben látniuk kell, és tanulságként le kell vonniuk, hogy nem annyira a koronavírustól beteg a világ, benne hazánk, mint a kifinomultan és durván begyökeresített háttérhatalmi téveszmék szolgálatában végzett hatósági, kormányzati, tömegtájékoztatási tudatrombolástól, a közélet ellehetetlenítésétől, a termelő tevékenység leállításától, a mesterséges ellentétek szításától, a kényszer és az erőszak nyomulásától. E fejleményekből tanulva, mindig és forrást, személyeket azonosítva tudniuk kell, mi zajlik országban, világban, és érvényesíteni kell tudatosan közössé teendő akaratukat. Nemzeti létünket, megmaradásunkat mindennel és mindenkivel szemben biztosítani kell. A kormányunk is ezt hangsúlyozza, de ehhez valameny-nyiünknek meg kell ismernünk még konkrétebben az alapvető problémák igazi, nem pedig a világban túlsúlyban lévő háttérhatalmi félretájékoztatás által meghamisított okait/okozóit, s ki kell szenvednünk a helyes választ megalapozó közös stratégiát. Vajon tudatában van-e mindenki, hogy ha ez nem sikerül, közös pusztulás lesz a végünk. S ez a vég akkor kezdődik, ha az itt körvonalazottakat naivan, vagy tudatosan, de frázisoknak, demagógiának, nem pedig egyéni, párt- és társadalmi, sőt nemzetközi cselekvési programnak fogjuk fel.
A vírus terjedt, vagy terjesztették?
Az előzményekben rámutattunk, hogy az illetékes szervek, hatóságok elhanyagolták ennek az alapkérdésnek a tisztázását is. Továbbra sem látunk érdemi változást, de még csak szándékot sem ennek kinyomozására. Mintha a világ önmaga ellen esküdött volna össze. Ki tekintené véletlennek, hogy nem akad egyetlen komoly politikai intézmény, kormány, vagy nemzetközi szervezet, amely legalább formálisan napirenden tartaná. E körülmény is az összeesküvést bizonyítja. Ezért mindaddig, amíg tényszerűen ki nem derül, konokul választ kell követelnünk az illetékes nemzetközi és nemzeti szervektől az alapvető kérdésekre.
Honnan eredt a vírus, hogy terjedhetett el villámgyorsan a világban Wuhantól Milánón át Washingtonig? Avagy az amerikai Fort Detrictől, ahol 2015-ben, a Nature tudományos folyóirat közlése szerint előállították az emberről emberre terjedő koronavírust, amelyet Bill Gates szabadalmaztatott (!), majd bevásárolta magát Wuhanba, s amerikai pénzen ott folytatták a kísérleteket a vírussal?
Miért éppen azokon a helyeken keletkeznek, vagy terjednek mutánsai futótűzként, ahol, és ahogy történik, és miért fejlődik ki a szokatlanul sok mutáns és alfaj. Külön figyelmet érdemel, hogy az USA-ban, ahol annyi vakcina-gyártó van, miért dúlhat szinte csillapíthatatlanul s követelhet kezdettől fogva a legutóbbi időkig a legtöbb áldozatot. Miért van, hogy Kínában szélsebesen legyőzik a mutánsokat, mégis mindig újból megjelenik a vírus.
E tények önmagukban is követelik napjaink legsúlyosabb, de figyelmet alig kapó fő kérdéseinek nemcsak adatolt, hanem átgondoltan elemzett tényszerű megválaszolását. Végül, miért nem nyomoz ezek után a WHO (amelynek ez alapvető feladata), vagy az ENSZ, holott a vírus és mutánsai forrásának ártalmatlanítása nélkül az emberiség ennél súlyosabb fejleményeknek is ki lehet és nagy valószínűséggel ki is lesz téve.
Honnan eredt a vírus, hogy terjedhetett el villámgyorsan a világban Wuhantól Milánón át Washingtonig? Avagy az amerikai Fort Detrictől, ahol 2015-ben, a Nature tudományos folyóirat közlése szerint előállították az emberről emberre terjedő koronavírust, amelyet Bill Gates szabadalmaztatott (!), majd bevásárolta magát Wuhanba, s amerikai pénzen ott folytatták a kísérleteket a vírussal?
Miért éppen azokon a helyeken keletkeznek, vagy terjednek mutánsai futótűzként, ahol, és ahogy történik, és miért fejlődik ki a szokatlanul sok mutáns és alfaj. Külön figyelmet érdemel, hogy az USA-ban, ahol annyi vakcina-gyártó van, miért dúlhat szinte csillapíthatatlanul s követelhet kezdettől fogva a legutóbbi időkig a legtöbb áldozatot. Miért van, hogy Kínában szélsebesen legyőzik a mutánsokat, mégis mindig újból megjelenik a vírus.
E tények önmagukban is követelik napjaink legsúlyosabb, de figyelmet alig kapó fő kérdéseinek nemcsak adatolt, hanem átgondoltan elemzett tényszerű megválaszolását. Végül, miért nem nyomoz ezek után a WHO (amelynek ez alapvető feladata), vagy az ENSZ, holott a vírus és mutánsai forrásának ártalmatlanítása nélkül az emberiség ennél súlyosabb fejleményeknek is ki lehet és nagy valószínűséggel ki is lesz téve.
A bizonyított válasz teljes hiánya ezen alapvető kérdésekre szintén nem tekinthető puszta mulasztásnak. Ennek okán ugyanúgy tisztázni kell késedelem nélkül azt is, hogy e feltűnő akarathiánynak mi az oka. A válaszoktól az emberiség sorsa függhet, ezért az említett szervezeteknek és a kormányoknak ma is elsőrendű feladatként kellene kezelni. Nem teszik. Pedig fontos, hogy értelmes világméretű párbeszéd folyjon, s olyan stratégiát dolgozzunk ki, amely nemcsak védelmi, hanem segít megelőzni az újabb hasonló, vagy másféle támadásokat. E teendőt akadályozó magyarázatok egyre gyengülnek, s az emberiségellenes bűnökben vétkesek védelmében esetenként már fel-felvetik, nem az űrből érkezett-e (üstökössel, vagy más módon) a vírus.
Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, a Földön keressük a földi felelősöket. Pontosabban, és többek között, a WHO-ban, ahol március 1-jén kormányközi bizottság alakult kötelező jellegű nemzetközi egyezségokmány (ITPPP) kidolgozására, amely pandémiák, egészségügyi vészhelyzetek esetén kivenné a nemzetállamok kezéből az önálló intézkedés jogát. Az ismert tények fényében kirí, hogy ismét nem az egészségvédelemről van szó, hanem újabb álcázott kísérletről a háttérhatalom terveinek „hivatalossá” tételére, a világkormány létrehozására.
Szerencsére elkerülhetetlenül egyre több információ jut el hozzánk a találóan plandémiának elnevezett járványról, tudásunk, tájékozottságunk, tudatunk bővül, szélesedik, mélyül. Erősödik meggyőződésünk, hogy tudatunk védelmére, fejlesztésére irányuló törekvésünk valóban parancsoló. A közembernek is minél több információra van szüksége, tudnia kell kivel hányadán állunk. Csak így mozgósítható.
Ma már még határozottabban körvonalazódik, a nemzetközi szervezetek és egyes kormányok szinte cinkosként lehetővé tették, hogy a „nemlétezésből” előrukkolt háttérhatalom eszközként saját céljaira, az emberiség megtizedelésére, a gazdaság leállítására használja a vírust, s ezzel megtartsa markában a világ pénzügyeit, s a tömegtájékoztatást. Hiába kerülik a kérdést, hallgatják el, avagy állítanak mást, a vírus nem terjed, hanem terjesztik, ahogy erre az előzményekben számos bizonyítékot nyújtottunk.
Ezért, ha nem alakul ki nemzetközi összefogás, s a világ nem ártalmatlanítja késedelem, mindenre, mindenkire tekintet nélkül a háttérhatalom parancsnokságát, az tovább erősödik, az emberiség sorsa pedig egyre inkább megpecsételődik. A létünk veszélyben marad akkor is, ha azok a gyerekes állítások, hogy az omikron véget vethet a megpróbáltatásainknak, igaznak bizonyulnának. Lehet, hogy az omikron mutáns lecsengése – ha erről van szó – újabb mutánsok, újabb vírus, vagy más eszköz még gátlástalanabb bevetését igényli a háttérhatalomtól, de ez sem állítja meg.
Ma már még határozottabban körvonalazódik, a nemzetközi szervezetek és egyes kormányok szinte cinkosként lehetővé tették, hogy a „nemlétezésből” előrukkolt háttérhatalom eszközként saját céljaira, az emberiség megtizedelésére, a gazdaság leállítására használja a vírust, s ezzel megtartsa markában a világ pénzügyeit, s a tömegtájékoztatást. Hiába kerülik a kérdést, hallgatják el, avagy állítanak mást, a vírus nem terjed, hanem terjesztik, ahogy erre az előzményekben számos bizonyítékot nyújtottunk.
Ezért, ha nem alakul ki nemzetközi összefogás, s a világ nem ártalmatlanítja késedelem, mindenre, mindenkire tekintet nélkül a háttérhatalom parancsnokságát, az tovább erősödik, az emberiség sorsa pedig egyre inkább megpecsételődik. A létünk veszélyben marad akkor is, ha azok a gyerekes állítások, hogy az omikron véget vethet a megpróbáltatásainknak, igaznak bizonyulnának. Lehet, hogy az omikron mutáns lecsengése – ha erről van szó – újabb mutánsok, újabb vírus, vagy más eszköz még gátlástalanabb bevetését igényli a háttérhatalomtól, de ez sem állítja meg.
Ezt a háttérhatalmi „logikát” kellene végre megérteni az embereknek, pártoknak, társadalmaknak, a világnak. Különösen annak az egyre inkább nyugtalanító ténynek láttán, hogy a váltig tagadott világméretű háttérhatalmi összeesküvés rég megszülte a saját helyi összeesküvéseit. Egyes országokban a globális háttérhatalom által irányított helyi háttérhatalomnak érdekében áll a saját népének pusztítása, mivel hagyta magát bevonni az embertelen folyamatba, részesül a hatalmas bevételekből, s hallgatólagosan elfogadja a kitűzött háttérhatalmi célt.
A legtöbb országban titkos, hosszas, céltudatos előkészítés után jött létre a helyi háttérhatalom, és a felkészített nyilvános álcivil szervezetek segítségével kialakult egy-egy láthatatlan, de körvonalazódó tömegtájékoztatási, egészségügyi, kormányzati, csoport, amely a vírusra hivatkozva mindenkit kényszerrel beoltatna a vészhelyzetre engedélyezett, sok helyen a tiszti főorvosok által jóvá sem hagyott vakcinákkal. Erősödő orvosi vélemény szerint nem egészségvédelmi célja van annak a tervnek sem, hogy minden embernek többször is be kell adni az oltást – még akkor is, ha felépült a Covidból.
Az ember elidegeníthetetlen joga azonban, hogy egyetértése nélkül nem lehet semmiféle orvosi beavatkozásra kényszeríteni. Különösen annak ismeretében, hogy a vakcinák hatásairól és mellékhatásairól a gyártók a világszerte erősödő követelések ellenére továbbra sem adnak tájékoztatást, szerződésileg nem hajlandók semmiféle felelősséget vállalni hatásaikért és mellékhatásaikért!
Nem is érthető, hogy a velük szerződő kormányok ezt miért nem követelik meg. Holott önmagában e tény is elegendő lenne az oltás megtagadásához, s egyéb gyanús körülményekkel együtt ezt a kormányoknak is komolyabban figyelembe kellene venni, nem pedig egyre inkább kötelezővé tenni az oltást. Ehelyett megkeserítik az emberek életét megkérdőjelezhető lezárásokkal, szankciókkal, erőszakoskodással, félelemkeltéssel. Még az emberiség érdekének is beállítják, holott nyilvánvaló, hogy mindez a láthatatlan, sötét hatalom, benne a gyógyszeripari maffia érdeke.
A beteg embert, felelős orvosi kivizsgálását követően, természetesen kezelni, gyógyítani kell. Az egészségeset azonban hagyják békén; csak arra kérhetik, hogy tartsa be a higiénia alapszabályait. Az orvosoknak pedig végre emlékezniük kell arra, amit az immunrendszer szerepéről és a non nocere szellemében történő kezelésről tanultak annak idején. Világszerte és kezdettől fogva rossz irány volt abban versenyezni, hogy melyik ország a leggyorsabb és a legeredményesebb az oltásban, amelyet kellő bizonyíték nélkül felsőfokon biztonságosnak, hatékonynak állítottak be, anélkül, hogy hatásairól, mellékhatásairól egy szót is szóltak volna.
Ahelyett, hogy az orvosi etika, s az alapvető egészségügyi szabályok szerint a természet által megteremtett, az emberiséget évezredek óta sikerrel szolgáló immunrendszerünk erősítésében versenyeztek volna, abban vetélkedtek, hogy a Pfizer és a többi nemzetidegen nagyvállalat javára felülírják a természetet.
Honnan ez az alaptalan és tarthatatlan fölényes magabiztosság, amely nem támaszkodik a természet gyógyító erejére? A kételyeket is felhalmozó Pfizer vakcinát igazolvánnyal is hajlandók bizonylatolni, ám az immunrendszert nem. De még nyugton sem hagyják; nemcsak tudatosan elterelték róla a figyelmet, hanem a tesztelgetéssel és oltogatással szándékosnak látszóan még külön rendkívüli feladat elé állították.
Akik kellő szakmai tudás nélkül, azaz felelőtlenül immár két éve óránként ismételgetik, hogy nem az orvos által kellő kivizsgálás után javasolt, hanem az orvosilag tudatlan beteg által véletlenszerűen választott oltóanyag hatékony és biztonságos, fontolják már meg, hogy az efféle kényszergyakorlat eredője merre mutat; az egészség, vagy a háttérhatalom által óhajtott cél irányába?
A közemberben ez kérdésként fel sem merül, tudja rá a választ. Ő annak okát is tudja, egyes helyeken miért titkosították az operatív törzsek üléseinek dokumentumait. Meg is van róla a véleménye. Mondja is: ha ilyenképpen járnak el, ne botránkozzanak meg, ha összeesküvés elméletek keletkeznek. Majd ha láthatom, milyen döntések születnek a fejem felett, akkor én sem fogok találgatni. Annál inkább, mivel a koronavírus járványnak nincs vége, az újabb eseményeket csak akkor tudom helyesen megítélni, ha kellő tájékozottsággal rendelkezem. Ez nem magánügy, hanem közügy, nem operatív törzs ügy, hanem nemzeti ügy! Azok, akik ezt teszik (egyén, szervezet, párt, intézmény) nemcsak önmagukkal, hanem az országaikkal szemben felelőtlenek. Egyébként is fura, miért kell titkosítani pont én előttem, ha mindent az én egészségemért tesznek, és nem holmi politikáról van szó?
Honnan ez az alaptalan és tarthatatlan fölényes magabiztosság, amely nem támaszkodik a természet gyógyító erejére? A kételyeket is felhalmozó Pfizer vakcinát igazolvánnyal is hajlandók bizonylatolni, ám az immunrendszert nem. De még nyugton sem hagyják; nemcsak tudatosan elterelték róla a figyelmet, hanem a tesztelgetéssel és oltogatással szándékosnak látszóan még külön rendkívüli feladat elé állították.
Akik kellő szakmai tudás nélkül, azaz felelőtlenül immár két éve óránként ismételgetik, hogy nem az orvos által kellő kivizsgálás után javasolt, hanem az orvosilag tudatlan beteg által véletlenszerűen választott oltóanyag hatékony és biztonságos, fontolják már meg, hogy az efféle kényszergyakorlat eredője merre mutat; az egészség, vagy a háttérhatalom által óhajtott cél irányába?
A közemberben ez kérdésként fel sem merül, tudja rá a választ. Ő annak okát is tudja, egyes helyeken miért titkosították az operatív törzsek üléseinek dokumentumait. Meg is van róla a véleménye. Mondja is: ha ilyenképpen járnak el, ne botránkozzanak meg, ha összeesküvés elméletek keletkeznek. Majd ha láthatom, milyen döntések születnek a fejem felett, akkor én sem fogok találgatni. Annál inkább, mivel a koronavírus járványnak nincs vége, az újabb eseményeket csak akkor tudom helyesen megítélni, ha kellő tájékozottsággal rendelkezem. Ez nem magánügy, hanem közügy, nem operatív törzs ügy, hanem nemzeti ügy! Azok, akik ezt teszik (egyén, szervezet, párt, intézmény) nemcsak önmagukkal, hanem az országaikkal szemben felelőtlenek. Egyébként is fura, miért kell titkosítani pont én előttem, ha mindent az én egészségemért tesznek, és nem holmi politikáról van szó?
Társadalmi törésvonalak
A társadalmi életben elkerülhetetlenül képződnek törésvonalak. Sok vesződséggel járnak. Ilyen jellegű veszélyeket rejtő megosztó intézkedés a zéró tolerancia bevezetése az antiszemitizmus ellen. Nem nemzeti, vagy népi, még csak nem is állampolgári igényre, hanem minden társadalmi egyeztetés nélkül egyes választott politikusok egyéni véleményeként, milliók egyéni véleményével szemben.
Betelepedett, fokozatosan hatalomba nyomuló nemzetidegeneknek indokolatlanul, megszolgálatlanul, viszonozatlanul, törvényileg kikényszerített megkülönböztető előjogok formájában. Kártékony előítéletes voltát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ez az egyetlen izmus, amelyet szemet szúró szigorúsággal törvény véd.
Mindenek felett áll. A történelem fintora, hiszen az effajta eljárás a társadalom szemében kelti és élteti az antiszemitizmust. Ezért a köntörfalazás minden félnek csak árt. Kár is lenne titkolni, keserűen érződik, hogy ez egyre inkább korlátozza az őshonos és államalkotó magyarság társadalmi törekvéseit Mindezek okán e törésvonal nemcsak megoldatlan, hanem mélyül is.
Betelepedett, fokozatosan hatalomba nyomuló nemzetidegeneknek indokolatlanul, megszolgálatlanul, viszonozatlanul, törvényileg kikényszerített megkülönböztető előjogok formájában. Kártékony előítéletes voltát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ez az egyetlen izmus, amelyet szemet szúró szigorúsággal törvény véd.
Mindenek felett áll. A történelem fintora, hiszen az effajta eljárás a társadalom szemében kelti és élteti az antiszemitizmust. Ezért a köntörfalazás minden félnek csak árt. Kár is lenne titkolni, keserűen érződik, hogy ez egyre inkább korlátozza az őshonos és államalkotó magyarság társadalmi törekvéseit Mindezek okán e törésvonal nemcsak megoldatlan, hanem mélyül is.
Ugyancsak ránehezedik a társadalomra a „cigánybűnözésként” ismert problémakör. Fennmaradása, hasonló pozitív megkülönböztetések érthetetlen bevezetése miatt egyre élesebben merül fel. Lényege, hogy a cigány bűnelkövetőkre, a gyilkosokra is, egyes bíróságok feltűnően mérsékelt ítéleteket rónak ki. A felzárkóztatásukra fordított milliók pedig nyomtalanul eltűnnek, aminek nincs semmi következménye. Ez az irányvonal sem kecsegtet semmi jóval.
Mintha nem lenne elég e két probléma, érthetetlenül és indokolatlanul hozzájött egy nemzeti törésvonal. 2022. január 13-án, a kormányinfón bejelentették, február 15-től a védettségi igazolványt átnevezik oltottsági igazolvánnyá, és aki természetes úton szerezte meg a védettséget, nem lesz jogosult a védettségét igazoló kártyára. Ez úgy hangzik, mintha nem az állampolgár egészsége érdekelné a hatóságokat, hanem csak az oltottság. A Pfizerben bíznak, az évezredek óta jól működő, a természet által e célra kifejlesztett immunrendszer védekezőképességében nem!
Az immunrendszer kifejezett háttérbe szorításával WHO-tól kezdve, a világ más egészségügyi intézményein keresztül a politizáló orvosokig mind politikailag mind orvosilag melléfogtak. E kifejezést használtuk az sorozatunk 5. fejezetében, de úgy néz ki, hogy melléfogtunk. Ugyanis tanult, értelmes, politikában és orvostudományban képezett emberekről van szó, akiknek kellő tájékozottsága van a háttérhatalmi célokban, azaz pontosan tudják, mit jelent az egészséges oltatlan emberekkel szembeni diszkriminatív döntés. Mindenki ismeri az immunrendszer rendeltetését és képességét. Most viszont politikusok, orvosi segédlettel, elfeledtetik velünk, és valami mást akarnak helyette elsődlegesként elismertetni, s még csodálkoznak is, hogy ez nem szül jó vért.
Ennek okán az említett és más országok hasonló intézkedései, valamint az oltás kötelezővé tételének elrendelése már nem melléfogás, hanem egyelőre ismeretlen okokból elkövetett politikailag és orvosilag egyaránt káros beavatkozás a társadalmi és a természeti rendbe. Hihetetlen felelősséggel járó, kellően nem átgondolt döntés, amely a legváratlanabb és legsúlyosabb következményeket vetíti előre, ahogy különösen Kanada, de más országok fejleményei figyelmeztetnek. Az illetékeseknek be kell látniuk, hogy ez bizony történelempolitikailag Magyarország számára sem előrelépést, hanem hátralépést jelent.
Helyesbítendő, de inkább visszavonandó, amíg nem okoz helyrehozhatatlan károkat.
Az immunrendszer kifejezett háttérbe szorításával WHO-tól kezdve, a világ más egészségügyi intézményein keresztül a politizáló orvosokig mind politikailag mind orvosilag melléfogtak. E kifejezést használtuk az sorozatunk 5. fejezetében, de úgy néz ki, hogy melléfogtunk. Ugyanis tanult, értelmes, politikában és orvostudományban képezett emberekről van szó, akiknek kellő tájékozottsága van a háttérhatalmi célokban, azaz pontosan tudják, mit jelent az egészséges oltatlan emberekkel szembeni diszkriminatív döntés. Mindenki ismeri az immunrendszer rendeltetését és képességét. Most viszont politikusok, orvosi segédlettel, elfeledtetik velünk, és valami mást akarnak helyette elsődlegesként elismertetni, s még csodálkoznak is, hogy ez nem szül jó vért.
Ennek okán az említett és más országok hasonló intézkedései, valamint az oltás kötelezővé tételének elrendelése már nem melléfogás, hanem egyelőre ismeretlen okokból elkövetett politikailag és orvosilag egyaránt káros beavatkozás a társadalmi és a természeti rendbe. Hihetetlen felelősséggel járó, kellően nem átgondolt döntés, amely a legváratlanabb és legsúlyosabb következményeket vetíti előre, ahogy különösen Kanada, de más országok fejleményei figyelmeztetnek. Az illetékeseknek be kell látniuk, hogy ez bizony történelempolitikailag Magyarország számára sem előrelépést, hanem hátralépést jelent.
Helyesbítendő, de inkább visszavonandó, amíg nem okoz helyrehozhatatlan károkat.
E nemzeti törésvonal megjelenése annak ellenére történt, hogy a napi gyakorlatból mindenki látja-tudja, az oltás nem véd meg a fertőzéstől, akár a háromszor beoltottak is éppúgy megfertőződhetnek és fertőzhetnek, mint az oltatlanok. Ezért, egyrészt, nevetséges és felelőtlenség úgy beállítani, hogy a Covid különösen az oltatlanokra veszélyes. A nemzeti statisztikák ezt nem támasztják alá. Másrészt, azokra veszélyesebb, akiknek a természetes immunrendszere nem működik megfelelően, vagy pszichológiailag, orvosilag meggyengítették. Harmadrészt, nem az oltatlanok panaszkodnak a beoltottakra, hanem fordítva.
A kormányzati döntés ebben a hangulatban szó szerint intézményesítette a mesterségesen gerjesztett társadalmi törésvonalat, hiszen megbélyegezte az oltatlanokat, akik egészségesek, vagy már legyőzték a koronavírust. Az egészséges oltatlanok nem lesznek jogosultak az oltási igazolványra, a védettség állapotára, sőt az ilyen jogcímen kiadott védettségi igazolványok érvényüket vesztik.
Nincs kellő logikai következetesség sem az állításokban, sem a tettekben, mintha a megkövetelendő emberi hozzáállás sem lenne kiérezhető egyértelműen. Nem hihető, hogy a kormányzati szervek nem látják, másodrendű állampolgárokká fokozzák le azokat a milliókat, akik nem kívánják felvenni az oltást. Viszont megdicsőülnek, és adott esetben, előnyökben is részesülnek, akik hittek a háttérhatalomnak. A döntés melletti érvelések sokszor erőltetettek, gyermetegek, nemegyszer tévesnek is bizonyulnak. Nem valós igazságot állít az a bemagyarázó szöveg sem, hogy az oltatlanok nagyobb veszélyben vannak, mint az oltottak. Az oltottaknak több oltás után már immunisaknak kellene lenniük, de ugyanúgy elkapják a vírust, s akár többször is, és még tisztázatlan mellékhatásoknak is ki vannak téve, amitől az oltatlanok eleve mentesülnek.
E döntés szerint azonban teljesen mindegy, hogy valaki védett, mert átesett rajta, csak az oltás jelenti a mennybemenetelt. Ezt igazolja Klaus Schwab is, aki a WTF-en nyíltan megerősítette, hogy az oltási igazolás oltási útlevél, s az első lépés a globális digitális személyazonosítás felé, amelyet minden embernek kötelezően magán kell majd viselnie. Ezt vetítette elő az a döbbenetes, de sem a sajtó, sem mások által „észre nem vett”, s az összeesküvésre utaló tény, hogy a kormányok szinte a világ minden táján egyformán kezelték a járványt, mintha valakik előírták volna a teendőiket.
A kormányzati döntés ebben a hangulatban szó szerint intézményesítette a mesterségesen gerjesztett társadalmi törésvonalat, hiszen megbélyegezte az oltatlanokat, akik egészségesek, vagy már legyőzték a koronavírust. Az egészséges oltatlanok nem lesznek jogosultak az oltási igazolványra, a védettség állapotára, sőt az ilyen jogcímen kiadott védettségi igazolványok érvényüket vesztik.
Nincs kellő logikai következetesség sem az állításokban, sem a tettekben, mintha a megkövetelendő emberi hozzáállás sem lenne kiérezhető egyértelműen. Nem hihető, hogy a kormányzati szervek nem látják, másodrendű állampolgárokká fokozzák le azokat a milliókat, akik nem kívánják felvenni az oltást. Viszont megdicsőülnek, és adott esetben, előnyökben is részesülnek, akik hittek a háttérhatalomnak. A döntés melletti érvelések sokszor erőltetettek, gyermetegek, nemegyszer tévesnek is bizonyulnak. Nem valós igazságot állít az a bemagyarázó szöveg sem, hogy az oltatlanok nagyobb veszélyben vannak, mint az oltottak. Az oltottaknak több oltás után már immunisaknak kellene lenniük, de ugyanúgy elkapják a vírust, s akár többször is, és még tisztázatlan mellékhatásoknak is ki vannak téve, amitől az oltatlanok eleve mentesülnek.
E döntés szerint azonban teljesen mindegy, hogy valaki védett, mert átesett rajta, csak az oltás jelenti a mennybemenetelt. Ezt igazolja Klaus Schwab is, aki a WTF-en nyíltan megerősítette, hogy az oltási igazolás oltási útlevél, s az első lépés a globális digitális személyazonosítás felé, amelyet minden embernek kötelezően magán kell majd viselnie. Ezt vetítette elő az a döbbenetes, de sem a sajtó, sem mások által „észre nem vett”, s az összeesküvésre utaló tény, hogy a kormányok szinte a világ minden táján egyformán kezelték a járványt, mintha valakik előírták volna a teendőiket.
Önmagunkra visszatérve, a döntéshozók is emberek, s ha nem elég éberek eluralkodhat körükben tudatos, vagy tudattalan téveszme. Más szóval, az oltatlanok elleni média- és kormányzati kampányban, akarják, nem akarják, de azt éreztetik, hogy az oltatlan veszélyt jelent. Életbe léptették az oltatlan betegek ellátását korlátozó rendelet, amely szerint a védettségi igazolvánnyal nem rendelkezők csak akkor mehetnek halasztható műtétre vagy rehabilitációs ellátásra, ha saját pénzen elvégeztetnek és bemutatnak negatív PCR-tesztet. Az efféle kifejezetten bosszúálló büntetések is csak tovább élezik az eredetileg is „fentről” létrehozott mesterséges társadalmi törésvonalat. Szembehelyezkednek az elhallgatott, de nem elhanyagolható számú oltássérültekkel is. (Egyébként a PCR-teszt feltalálója öngyilkos lett, mert hiába győzködte a világot, hogy az nem alkalmas a Covid-19 megállapítására! Ennek ellenére a PCR-teszt immár majdhogynem önálló üzletág lett).
Megismételjük, mindezt olyan emberek teszik, akik intelligensek, műveltek, tudják, mit cselekednek. Honnan ered, kik-mik táplálják e túlzott társadalompolitikai és egészségügyi elbizakodottságukat? Tudniuk kell, hogy nem jó oldalra állnak, de úgy tesznek, mintha nem látnák, milyen társadalmi bizonytalanságokat szülnek, vagy – valamiféle nyomós okból – nem is törődnek vele. Senki ne értse félre ezt sem, kérdésünk az ő saját védelmüket is szolgálja. De kérdésünkre választ várunk. Elsősorban tettekben, de szavakban sem ártana.
Történt mindez választás előtt! S amikor tényleg minden szavazat számít, a nemzet jövője a tét! Szembefordítják egymással az embereket. Mintha csak vesztésre játszanának. Ez nem az első példa a melléfogásra; a koronavírus témakörében is idézhetők hasonlóak. Az indokolatlanul növekvő államtitkári és közigazgatási állomány mire való, ha ilyen nyilvánvaló melléfogásokat nem szúr ki? Avagy valahol a kormányzati szervekben vesztésre játszó ügyeskedő (ellenzéki) belső ellenállás van kialakulóban?
Hiszen nyílt titok, hogy az elidegenedett háttérhatalom más kormányt szeretne, sőt próbál hatalomra juttatni, mint a magyar nép, és szervezkedik is ennek érdekében. Intő példaként szolgál, hogy Oroszország meggyengítésére ezt megkísérelték Grúziában, Kazahsztánban, Belorusz Köztársaságban. Sajnos, kezdettől fogva begyűrűzött hozzánk az orosz-ukrán szembenállás is, belső ellentmondásokat, megbicsaklott intézkedéseket, újabb és ugyancsak tartósnak „ígérkező” törésvonalat szült, aminek önálló tanulmányt kell szentelnünk.
Az előző fejezetben hangsúllyal szóltunk arról is, hogy a helytelenül oltáselleneseknek minősítettek nagyobb része nem oltásellenes, hanem oltatlan, mert az ügyeletes-intézkedő kormányzati és egészségügyi hatóságoktól eltérően nem bízik vakon a gyógyszeripari maffiában, különösen azt tudva, hogy nem ritkán előfordul oltás okozta megbetegedés és halál, amiről nemcsak a magyar, de a világsajtó is hallgatni szeretne. A legbeszédesebb azonban, hogy az amerikai sajtó közölte, a Pfizer-BioNTech igazgatója, a cég vezetősége és dolgozói nem oltatták be önmagukat a saját készítményükkel! Nincs hír arról sem, hogy a háttérhatalmi háromszáz család, köztük a Rockefellerek, a Rothschildok beoltatták-e magukat. Milliárdok viszont vegyék fel az ismeretlen hatású és mellékhatású oltást!?
Mindezek és számos egyéb ismertté vált tény okán az oltatlanok megrökönyödéssel fogadják, hogy az intézkedő kormányzati és egészségügyi szervek, no meg a lakájsajtó, kimondva már nyíltan veszélyként, gyakorlatilag egyre inkább büntetendőként, sőt ellenségként kezelik őket. Ezért súlyos politikai és egészségügyi hiba az efféle, nem „lent” keletkező, hanem „fentről” kezdeményezett megosztás azok között, akik a „fentiekkel” együtt egyaránt veszélyben vannak.
Egymás megértésére irányuló törekvés alig tapasztalható. Főleg az oltáspártiak, elvonatkoztatva az ismert fejleményektől, nem értik az oltatlanokat, sőt őket vádolják agresszivitással, az oltottak pedig megalapozottan és tisztességesen, ugyanazon ismert fejlemények helyes értelmezésében, igazuk tudatában, egészségük természetes védelmében jobban bíznak.
Meg kell érteni az embereket. Járvány ügyben túl sok nem teljesült jóslást, ígéretet kaptak. Ehhez jön a világszerte látványosan növekvő tiltakozás. Egyre inkább érzékelik, hogy ezek okán léteznek megfogalmazhatatlan titkos világpolitikai elvárások is, amelyeket a kormányoknak nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni. Azonban vannak kemény belpolitikai elvárások is, amelyeket nemcsak figyelembe kell venni, hanem a politikai jövő biztosítására parancsolónak kell tekinteni. Ezzel szöges ellentétben felelős személyek olyan állításainak sűrűsödő ismétlésével kerülnek szembe, hogy „az oltatlanok mindannyiunkra veszélyt jelentenek”, „vagy beoltják magukat, vagy meghalnak.” Igen, élet-halál kérdésről van szó, ezért nem lehet feltételezni, hogy felelőtlenül, politikai, vagy pénzügyi érdekeltségből mondják.
Hanem ők tudhatnak valamit, amit sem a beoltottak, sem az oltatlanok nem tudnak, nem is kötik az orrukra, holott jogukban áll megtudni, hogy honnan tudják, és mit tudnak. Történik majd valami, mindek következtében a beoltottak túlélnek, az oltatlanok pedig meghalnak? Milyen halállal? A vírustól, vagy más módon? Ha birtokában vannak valamilyen fontos információnak, miért nem világosítanak fel mindenkit?
Ezt a kérdést sem lehet megválaszolatlanul hagyni! Észre kell venni, hogy a jogos kételyeket és a sokasodó téveszméket a titkolódzással, kényszerítéssel, sőt fenyegetéssel párosuló informálatlanság, valamint a félretájékoztatás okozza, ahogy ez Dániában ki is derült és közbotrányt okozott. Akaratlanul is Hamvas Béla meglátása csapódik az eszünkbe: „a világ nem az igazságra hivatkozik. Amire a világ hivatkozni szokott, az a többség. A többséget úgy szerzi meg, hogy aki nem áll melléje, attól az élet lehetőségét megvonja, lázadónak bélyegzi és a társadalomból kizárja. A többségi véleménynek az igazsághoz semmi köze, de a korrupt közösségben az az igazság funkcióját végzi. A helyzetet bonyolítja, hogy a többség – a világ minél korruptabb, annál kevésbe tényleges – csupán politikai többség, részben félrevezetett, részben becsapott, részben terrorizált és egyéb politikai trükkel létrehozott, a valódi többség ellenére koholt statisztikai blöff-többség, vagyis demokrácia.
Nihilizmus. Elkopott szólam.”
Meg kell érteni az embereket. Járvány ügyben túl sok nem teljesült jóslást, ígéretet kaptak. Ehhez jön a világszerte látványosan növekvő tiltakozás. Egyre inkább érzékelik, hogy ezek okán léteznek megfogalmazhatatlan titkos világpolitikai elvárások is, amelyeket a kormányoknak nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni. Azonban vannak kemény belpolitikai elvárások is, amelyeket nemcsak figyelembe kell venni, hanem a politikai jövő biztosítására parancsolónak kell tekinteni. Ezzel szöges ellentétben felelős személyek olyan állításainak sűrűsödő ismétlésével kerülnek szembe, hogy „az oltatlanok mindannyiunkra veszélyt jelentenek”, „vagy beoltják magukat, vagy meghalnak.” Igen, élet-halál kérdésről van szó, ezért nem lehet feltételezni, hogy felelőtlenül, politikai, vagy pénzügyi érdekeltségből mondják.
Hanem ők tudhatnak valamit, amit sem a beoltottak, sem az oltatlanok nem tudnak, nem is kötik az orrukra, holott jogukban áll megtudni, hogy honnan tudják, és mit tudnak. Történik majd valami, mindek következtében a beoltottak túlélnek, az oltatlanok pedig meghalnak? Milyen halállal? A vírustól, vagy más módon? Ha birtokában vannak valamilyen fontos információnak, miért nem világosítanak fel mindenkit?
Ezt a kérdést sem lehet megválaszolatlanul hagyni! Észre kell venni, hogy a jogos kételyeket és a sokasodó téveszméket a titkolódzással, kényszerítéssel, sőt fenyegetéssel párosuló informálatlanság, valamint a félretájékoztatás okozza, ahogy ez Dániában ki is derült és közbotrányt okozott. Akaratlanul is Hamvas Béla meglátása csapódik az eszünkbe: „a világ nem az igazságra hivatkozik. Amire a világ hivatkozni szokott, az a többség. A többséget úgy szerzi meg, hogy aki nem áll melléje, attól az élet lehetőségét megvonja, lázadónak bélyegzi és a társadalomból kizárja. A többségi véleménynek az igazsághoz semmi köze, de a korrupt közösségben az az igazság funkcióját végzi. A helyzetet bonyolítja, hogy a többség – a világ minél korruptabb, annál kevésbe tényleges – csupán politikai többség, részben félrevezetett, részben becsapott, részben terrorizált és egyéb politikai trükkel létrehozott, a valódi többség ellenére koholt statisztikai blöff-többség, vagyis demokrácia.
Nihilizmus. Elkopott szólam.”
Mindennek okán, a fentiekkel látszólagos ellentétben (Látszólagos, hiszen mindkettőt a kormány védelmében fogalmazzuk meg) sem most, sem április 3-án, sem azt követően nem szabad elfelednünk, hogy a kormányra folyamatosan többfrontos hatalmas kényszerítő nyomás nehezedik a jelenlegi nemzetközi szövetségi rendszerünk részéről is. Az EU, a háttérhatalom, az általuk támogatott álcivil szervezetek, valamint hazai ügynökeik (az önmagát immár ellenségnek nyilvánító majdhogynem egész ellenzék) a leváltásán dolgozik.
A legnagyobb dilemma elé a választók kerülnek április 3-án, mert jogosan bírálják a kormány elméretezett oltási és egyéb lépéseit, ugyanakkor elégedettséggel fogadják a sok kedvező szociális, családjogi, gyermekvédelmi, migrációellenes és egyéb intézkedéseit. Szavazataikkal tehát büntetniük és támogatniuk is kellene egyidőben, ami lehetetlen. A legfőbb feladat mégis az, hogy megakadályozzák az említett pozitívumok visszavonásával és bosszúállással fenyegető háttérhatalmi-ügynök ellenzék hatalomra kerülését.
A kormány megkönnyítené a szavazópolgárok helyzetét, ha nyíltan (legalább nyíltabban) szólna a bennük jogos kételyeket szülő nemzetközi orvosi és politikai kérdésekről, intézkedésekről, körülményekről. Ha bizalmat tanúsít, s kifejezetten igényli cselekvő támogatásukat és alkotó segítségüket mindebben.
Az előző fejezetben jeleztük, a kormányoknak sürgősen ellentmondást nem ismerő módon megvalósított össznépi segítségre van szükségük, akár akarják, akár nem. Sokukat ugyanis a maffiózók pénzelik-irányítják. Mivel így milliárdokhoz jutnak, elfogadják a kényszerhelyzetet, kisebb-nagyobb morzsákat juttatnak is a tömegeknek, de a kiutat nem látják, nincs is jele, hogy keresik. A világban már sokan és régen Covid fasizmusnak nevezik az eljárást. Sokak számára mégis megdöbbentő volt, amikor a Magyarok Világszövetsége, majd a Mi Hazánk is a helyzetet ugyancsak Covid fasizmusnak minősítette. Csakhogy ez a lényegét tekintve nem az, mivel a Covid csak eszköz, hanem háttérhatalmi fasizmus.
E minősítés a háttérhatalomra tökéletesen illik, de egyre többen eltúlzott propagandával, kényszerrel, fenyegetéssel, társadalmunk megosztásával keményen dolgoznak rajta, hogy a gyakorlatát mégis elfogadhatóvá tegyék. Mintha ők, akik között bőven akad illetékes, nem látnának ebben veszélyforrást.
Tanuljunk meg tanulni a történtekből
Nehéz művészet ez. Tudatos szigorú folyamatos odafigyelést, szellemi rugalmasságot és politikai bátorságot, de főleg a történelempolitikai szemlélet érvényesítését igényli.
Minden emberi döntés a fejben születik, a tudat hozza meg. Ezért vált most a tudat a háttérhatalom célpontjává. Sajnos, a koronavírus és mutánsai, valamint az általuk kiváltott társadalompolitikai fejlemények a megszokottaknál is komolyabban veszélyeztetik az emberek logikus gondolkodását, nagyon megzavarják azok tudatát, akik nem logikus átgondolás, a történelempolitikai vizsgálódás, azaz az okok és a következmények taglalása nélkül nyilvánítanak véleményt a napirendre került eseményekről.
A világjárvánnyal kapcsolatos fejlemények a közembernek túl váratlanok és szokatlanok voltak. Nem úgy egyes kormányoknak, ahogy ezt érzékeltettük. Történelempolitikai tudat nélkül nem egyszerű egyértelműen meglátni az átélt fejleményekből, hogy gazdaságunk, életmódunk, nemzeti és nemi önazonosságunk lebontása egyben az emberi tudat elleni összetett támadást jelenti.
Másképpen kifejezve, a háttérhatalom le akarja bontani, fel akarja számolni az emberi önazonosságtudatot. Helyette ideológiailag és biológiailag bevezetni a transzhumanizmust, műszakilag pedig a metaverzumot, amelyek a virtuális valóságba helyeznék, sőt legvégül oda töltenék fel az emberi tudatot. Egyértelmű, hogy különösen az európai tudat, ezen belül a német nemzeti tudat ellen hadakoznak. Mi tagadás, eredményesen.
E körülmény a háttérhatalom eredeti természetére valló specifikus következtetésre is enged jutni, amit senki nem mer még említeni sem, pedig hiba figyelmen kívül hagyni, különösen a németeknek, hogy holokausztot kell elszenvedniük a holokausztért. A Hopkins Orvosegyetem mindenki által elérhető naponta frissített kimutatása szerint a hosszú ideig USA, India, Brazília vezető helyeire már Németország, Oroszország, Dél-Korea került.
A Világgazdasági Fórumon (WEF) Klaus Schwab Fiatal Globális Vezetők tanfolyamán sok más mostanában szereplő ismert politikussal együtt, az ott a nemzetgyilkosságra felkészített Merkel keze alatt a nagyhatalom Németországból önazonosság megroggyanásával, energiaválsággal, betolakodókkal küszködő, a problémákból ki nem látszó, bizonytalan jövőjű nemzetietlen ország lett. A fehér, keresztény, heteroszexuális ember tudatának lerombolását többek között a betolakodók betelepítésével kívánják elérni. „Tudományosan” úgy fogalmazzák, hogy a keveredéssel süllyed az európai tudat, az európai IQ, amely mindig szúrta a háttérhatalom szemét. Az Oroszország elleni szankciók célja is az egész Európa lerombolása, csak a nyugat-európai politikusok ma még nem kiderült okoknál fogva partnerek hozzá.
Ukrajnában a háttérhatalom már szervezi a partizánháborút és a diverziót, hogy a feszültséget fenntartsa. Mi is nyissuk ki a szemünket és vegyük észre, példának okáért, hogy Afrikában, a regisztrált számokat nézve, s más kontinensekhez hasonlítva, gyakorlatilag majdhogy nem volt járvány (A tiszta levegőjéről ismert Szicíliában sem), mintha csak a koronavírust fehér európai emberekre tervezték volna.
A Magyar Nemzet is merészkedett megírni, hogy Afrikában igencsak alacsony a bejegyzett koronavírusos esetek száma, de a Hopkins portál, s más háttérhatalminak minősíthető források is igazolják ezt számokkal. A háttérhatalom fegyelmezetlenebbjei rögtön rávágják, hogy ez a nyilvántartás hiányosságát mutatja, mert valójában az igazolt kb. tízmillió esethez képest a fertőzések száma akár több százszorosa, de akár milliószorosa is lehetett.
Akkor tehát túlélték! S mivel a hírek szerint oda alig jutott vakcina, csak az immunrendszerük védte meg őket. Akkor miért nem ugyanez, vagy legalább hasonló játszódott le Európában, az USA-ban, vagy Kínában? Nem volt-e ebben valamelyes szerepe a túl sok tesztelésnek és oltásnak (amelyek a szemünk előtt üzletággá váltak)?
Vagy talán, ahogy néha ki is mondják, tényleg a fehér embereket és a feltörekvő versenytársakat kell ritkítani, kiirtani, kevésbé fejlettekkel keverni, hogy az IQ-juk lecsökkenjen, s így könnyű legyen irányítani őket, ami majd megkönnyíti a világkormány bevezetését is? Hányszor mondjuk egymásnak megadóan, hogy ma már a globalizáció miatt minden összefügg mindennel, de itt megállunk, a példákat nem is keressük rá.
Pedig az afrikai példa eltérő, de látványos formát öltött. Nekünk ugyanolyan hatékony az immunrendszerünk, csak a tudatunk van satnyulóban. És ehhez még valamit: az afrikaiak milliárdja fütyül az Európában és Amerikában hódító tömeges agymosásra. Tegyük meg mi is a nagy tudati újraindítást.
Minden emberi döntés a fejben születik, a tudat hozza meg. Ezért vált most a tudat a háttérhatalom célpontjává. Sajnos, a koronavírus és mutánsai, valamint az általuk kiváltott társadalompolitikai fejlemények a megszokottaknál is komolyabban veszélyeztetik az emberek logikus gondolkodását, nagyon megzavarják azok tudatát, akik nem logikus átgondolás, a történelempolitikai vizsgálódás, azaz az okok és a következmények taglalása nélkül nyilvánítanak véleményt a napirendre került eseményekről.
A világjárvánnyal kapcsolatos fejlemények a közembernek túl váratlanok és szokatlanok voltak. Nem úgy egyes kormányoknak, ahogy ezt érzékeltettük. Történelempolitikai tudat nélkül nem egyszerű egyértelműen meglátni az átélt fejleményekből, hogy gazdaságunk, életmódunk, nemzeti és nemi önazonosságunk lebontása egyben az emberi tudat elleni összetett támadást jelenti.
Másképpen kifejezve, a háttérhatalom le akarja bontani, fel akarja számolni az emberi önazonosságtudatot. Helyette ideológiailag és biológiailag bevezetni a transzhumanizmust, műszakilag pedig a metaverzumot, amelyek a virtuális valóságba helyeznék, sőt legvégül oda töltenék fel az emberi tudatot. Egyértelmű, hogy különösen az európai tudat, ezen belül a német nemzeti tudat ellen hadakoznak. Mi tagadás, eredményesen.
E körülmény a háttérhatalom eredeti természetére valló specifikus következtetésre is enged jutni, amit senki nem mer még említeni sem, pedig hiba figyelmen kívül hagyni, különösen a németeknek, hogy holokausztot kell elszenvedniük a holokausztért. A Hopkins Orvosegyetem mindenki által elérhető naponta frissített kimutatása szerint a hosszú ideig USA, India, Brazília vezető helyeire már Németország, Oroszország, Dél-Korea került.
A Világgazdasági Fórumon (WEF) Klaus Schwab Fiatal Globális Vezetők tanfolyamán sok más mostanában szereplő ismert politikussal együtt, az ott a nemzetgyilkosságra felkészített Merkel keze alatt a nagyhatalom Németországból önazonosság megroggyanásával, energiaválsággal, betolakodókkal küszködő, a problémákból ki nem látszó, bizonytalan jövőjű nemzetietlen ország lett. A fehér, keresztény, heteroszexuális ember tudatának lerombolását többek között a betolakodók betelepítésével kívánják elérni. „Tudományosan” úgy fogalmazzák, hogy a keveredéssel süllyed az európai tudat, az európai IQ, amely mindig szúrta a háttérhatalom szemét. Az Oroszország elleni szankciók célja is az egész Európa lerombolása, csak a nyugat-európai politikusok ma még nem kiderült okoknál fogva partnerek hozzá.
Ukrajnában a háttérhatalom már szervezi a partizánháborút és a diverziót, hogy a feszültséget fenntartsa. Mi is nyissuk ki a szemünket és vegyük észre, példának okáért, hogy Afrikában, a regisztrált számokat nézve, s más kontinensekhez hasonlítva, gyakorlatilag majdhogy nem volt járvány (A tiszta levegőjéről ismert Szicíliában sem), mintha csak a koronavírust fehér európai emberekre tervezték volna.
A Magyar Nemzet is merészkedett megírni, hogy Afrikában igencsak alacsony a bejegyzett koronavírusos esetek száma, de a Hopkins portál, s más háttérhatalminak minősíthető források is igazolják ezt számokkal. A háttérhatalom fegyelmezetlenebbjei rögtön rávágják, hogy ez a nyilvántartás hiányosságát mutatja, mert valójában az igazolt kb. tízmillió esethez képest a fertőzések száma akár több százszorosa, de akár milliószorosa is lehetett.
Akkor tehát túlélték! S mivel a hírek szerint oda alig jutott vakcina, csak az immunrendszerük védte meg őket. Akkor miért nem ugyanez, vagy legalább hasonló játszódott le Európában, az USA-ban, vagy Kínában? Nem volt-e ebben valamelyes szerepe a túl sok tesztelésnek és oltásnak (amelyek a szemünk előtt üzletággá váltak)?
Vagy talán, ahogy néha ki is mondják, tényleg a fehér embereket és a feltörekvő versenytársakat kell ritkítani, kiirtani, kevésbé fejlettekkel keverni, hogy az IQ-juk lecsökkenjen, s így könnyű legyen irányítani őket, ami majd megkönnyíti a világkormány bevezetését is? Hányszor mondjuk egymásnak megadóan, hogy ma már a globalizáció miatt minden összefügg mindennel, de itt megállunk, a példákat nem is keressük rá.
Pedig az afrikai példa eltérő, de látványos formát öltött. Nekünk ugyanolyan hatékony az immunrendszerünk, csak a tudatunk van satnyulóban. És ehhez még valamit: az afrikaiak milliárdja fütyül az Európában és Amerikában hódító tömeges agymosásra. Tegyük meg mi is a nagy tudati újraindítást.
Ha a magyar politika és tömegtájékoztatás csak azt sulykolja, amit a fősodratú, és nem képes mélyebbre hatolni a jelenségek és a fejlemények mögött rejlő okokba, nem is beszélve a következményekről, és ha mi is csak rájuk figyelünk, akkor el vagyunk veszve! Ma már nem elég kimondani, hangosan hirdetni még azt sem, hogy gátlástalan ellenféllel állunk szemben, hanem tudatában kell lenni, azt jelenti, nem válogat eszközökben a céljai eléréséhez. Számolni kell azzal is, hogy sorainkban is vannak beszervezett ügynökei. Napjainkban az dőlhet el, hogy a megszerveződött háttérhatalomnak sikerül-e végrehajtani a „társadalommérnöki tervét” (ha milliók kiirtásának és transzhumán, vagy humanoid kiborgokká alakításunk tervét így lehet nevezni). Nagy a veszélye, mert a kormányok többsége – eltitkolt nyomós okoknál fogva – éppen ezt a veszélyt „nem látja”, nem tartja komolynak, vagy nem mer hozzányúlni. Ezért sok eljárásuk érthetetlen a társadalom számára. Próbálja csak bárki is megmagyarázni egy adott kormány pillanatnyi, vagy hosszabb távú eljárását. Akár a német, francia, osztrák, vagy az amerikai kormányét, avagy akár a szlovákét, olaszét, és így tovább. Segíteni kell a kormányoknak, hogy letérhessenek az igaznak hirdetett, de hamis útról.
Érdemes elgondolkodniuk rajta, hogy az Orvosok a tisztánlátásért szervezet, milyen világosan megfogalmazta a háttérhatalom taktikai elképzelésének első, immár gyakorlatilag megvalósított szakaszát: „Ha túl gyorsan és nagy tömegben hullanak az emberek, mint a legyek, az logisztikai problémákat okozhat, és túl feltűnő: még a legostobábbak is előbb-utóbb észreveszik, hogy valami gáz van. Ezért dolgozták ki a jelenkori doktor mengelék a fokozatos népirtást a különböző dózisú méreginjekciókkal, amelyek hosszú időn át tizedelik az emberiséget, így sokkal nehezebb őket tetten érni, mint a közönséges tömeggyilkosokat.
Akik túlélik, azok élő terminálként fognak kapcsolódni az 5G, 6G, 7G révén a központi kaptártudathoz, mint a Borg a Star Trekben. Majd a mesterséges intelligencia elvégzi a legtöbb munkát a parazita kaszt számára, a túlélő, jogfosztott emberi alattvalók meg feltétlen engedelmességre lesznek kondicionálva. Most folynak a globális elmekontroll kísérletek: pofapelenka, távolságtartás, farmaflepni, méreginjekciózás “normalizálása”.
A mostani gyerekeknek már mindez teljesen természetes lesz, mert ebben nőnek fel. Persze csak akkor, ha hagyjuk.” Az utolsó mondat már nem ébresztő, hanem vészkiáltás, amit elsősorban a kormányoknak, de nemcsak nekik, hanem velük együtt, de ha elkerülhetetlen, velük szemben is mindenkinek meg kell hallania, akinek drága a saját élete és az embertársaié.
Érdemes elgondolkodniuk rajta, hogy az Orvosok a tisztánlátásért szervezet, milyen világosan megfogalmazta a háttérhatalom taktikai elképzelésének első, immár gyakorlatilag megvalósított szakaszát: „Ha túl gyorsan és nagy tömegben hullanak az emberek, mint a legyek, az logisztikai problémákat okozhat, és túl feltűnő: még a legostobábbak is előbb-utóbb észreveszik, hogy valami gáz van. Ezért dolgozták ki a jelenkori doktor mengelék a fokozatos népirtást a különböző dózisú méreginjekciókkal, amelyek hosszú időn át tizedelik az emberiséget, így sokkal nehezebb őket tetten érni, mint a közönséges tömeggyilkosokat.
Akik túlélik, azok élő terminálként fognak kapcsolódni az 5G, 6G, 7G révén a központi kaptártudathoz, mint a Borg a Star Trekben. Majd a mesterséges intelligencia elvégzi a legtöbb munkát a parazita kaszt számára, a túlélő, jogfosztott emberi alattvalók meg feltétlen engedelmességre lesznek kondicionálva. Most folynak a globális elmekontroll kísérletek: pofapelenka, távolságtartás, farmaflepni, méreginjekciózás “normalizálása”.
A mostani gyerekeknek már mindez teljesen természetes lesz, mert ebben nőnek fel. Persze csak akkor, ha hagyjuk.” Az utolsó mondat már nem ébresztő, hanem vészkiáltás, amit elsősorban a kormányoknak, de nemcsak nekik, hanem velük együtt, de ha elkerülhetetlen, velük szemben is mindenkinek meg kell hallania, akinek drága a saját élete és az embertársaié.
Az országok többségétől eltérően társadalmunk kedvező állapotára előrevivő hatással volt, hogy kormányunk – talán egyedüli kormányként a világban – több fontos, köztük történelmi horderejű kérdésben kikérte az állampolgárok véleményét. Anélkül, hogy egy cseppet is lebecsülnénk a nemzeti konzultációk jelentőségét, egyik kérdés sem volt olyan életbevágó, mint a koronavírus járvány kezelése. Ez a kezdet kezdetén nem lehetett nemzeti konzultáció témája, hanem félig-meddig vakon kellett bátran intézkednie – amit meg is tett.
Emiatt azonban egyre inkább kényszerhelyzetbe került, immár diktálni is kényszerül, amit elkerülhetett volna egy későbbi rendkívüli nemzeti konzultációval, amire hivatkozhatott, támaszkodhatott volna, s akkor nem kellene veszélyt, vagy ellenséget sejtenie az oltatlanokban sem. Be kell látnia, hogy a háttérhatalom szándékainak, valamint az oltás-hadjárat tapasztalatainak ismeretében a beoltottak egy része is növekvő kételyekkel küszködik.
Lehet, jobb lenne a kétes útról visszafordulni minél előbb, ha az áprilisi választásokig már nincs is idő újabb nemzeti konzultációra. A győztes választások után azonban nem lehet halasztani.
E kérdést semmiképpen nem kell levenni a napirendről, mert biztosak lehetünk benne, hogy a háttérhatalom gátlástalanul, eszközökben nem válogatva folytatja az általa elképzelt új világrend megvalósítási kísérleteit, amelyeket a jövőben tudatosabban és jobban ki kell védenünk. Ha sikerül szilárdabb és szélesebb társadalmi összefogással a törésvonalakat kiiktatnunk, még sikeresebbek leszünk, mint jelenleg.
Ma még messze nem tartunk itt, félő, hogy nem is mindig ebbe az irányba lépdelünk. Alapvető egészségügyi tájékozottság birtokában is megállapítható, hogy egyes „szakértők” továbbra is efféle téveszmékhez tartják magukat: minek nekünk a természet alkotta immunrendszer, mikor a Pfizer-BioNTech és a vakcinái mellettünk állnak, mi pedig ő mellettük? Nos, ha még várni kell rá, hogy a történelem mindenki számára egyértelműen eldöntse, kinek van igaza. Azok esetében, akik így gondolkodnak ez már nem áll fenn. Lehet, hogy végül a vesztes, lehet, hogy a győztes, de mindenképpen az igaztalan kártékony oldalon állnak.
Aki figyelemre sem méltatja az emberi egészség legfontosabb védelmező rendszerét, vagy bármi mást eléje sorol, az ezeréves alapvető orvosi és erkölcsi előírásokat sért meg. Látnivaló, hogy a kételyek, ellentmondások, mesterkedések, erőszakoskodások, demokráciát megkérdőjelező eljárások miatt világszerte növekvő és erősödő polgári, politikai, jogi és egyéb tiltakozások ismeretében csak a háttérhatalom javára elfogultak mernék állítani, hogy a történelem már döntött. Annak tudatos vállalásában állítható ez, hogy minket nem a hatpárti ellenzéket jellemző eszement állítások, őrjöngő politikai bosszúszomj vezérel, hanem a kormánypolitikával rokon törekvés.
Ugyanis bármennyire is szükség van egészségügyi védekezésre, az erőszakolásával nem célszerű erkölcsi-politikai határokat átlépni. Sokkal nagyobb szükség van a járvány nemzetközi vonatkozásainak őszinte bátor feltárására, ami alapkérdések rendezését akadályozó kételyeket tisztázhat, viszont akár minőségileg megnövelheti a kételyek számát, ha nem történik meg.
Lehet, hogy hiányosan, imitt-amott talán pontatlanul ismertetjük a fejleményeket, meglátásaink nem ülnek mindig pontosan, de azzal védekezhetünk, hogy messze nem ismerhetünk annyi részletet, mint a kormányok, nem is beszélve a háttérhatalomról, ők pedig – mintha csak összebeszéltek volna, tisztelet a kevés kivételnek – a legalapvetőbb kérdésekre vonatkozó információkat megtartják maguknak. A háttérhatalom atyaisteneiknek nyilatkozatai, s a világesemények megerősítik, hogy a fő kérdésben, az alapkérdésekben azonban helyesek a meglátásaink, létünkről lévén szó, az állampolgár, a hazafi jogán nem látunk, és nem is tudunk elképzelni a titkolódzás és a kényszerítés mellett szóló elfogadható érveket.
Ugyanakkor osztjuk a kormány által helyesen megfogalmazott irányelvet, hogy Magyarországnak előre kell mennie és nem hátra, mi is mindvégig ezt szorgalmazzuk, ezért az itt kifejtett közkívánalmakkal is közösen és komolyan kell számolnunk. Mint ahogy mindezt, s folyamatosan, nem a kormány ellen, hanem védelmében fejtjük ki. Reméljük, elvárjuk, hogy minden személy és hatóság megérti és hiszi, ha valakik nehezményeznek, bírálnak, elleneznek valamit, tehetik azt jóakaratból is, óva őket magukat is a megkérdőjelezhető, valamennyiünknek kárt okozható eljárásoktól. Egyedüli kivételként, s eddig minden visszhang nélkül, a miniszterelnök részéről a Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évindító beszédében nem akármi hangzott azonban el, mintegy utalva a háttérhatalom "Agenda 2030" tervére: „2030 környékén, amikor mindenfajta nagy átrendeződések lesznek a világban - amiről már most nincs időm beszélni -, de Amerikától az Európai Unióig sok minden történni fog. Arra a 2030 környéki időpontra, ami minden nemzetet megpróbál majd és komoly, ennél a mostani pandémiánál sokkal nagyobb stressz-teszt alá helyez majd.
Arra a 2030-as időpontra a mi nemzetünknek, a mi nemzeti közösségünknek, ideértve annak a gazdaságát olyan állapotban kell lenni, hogy azokat a kihívásokat majd ott és akkor bírjuk, sőt gyarapodásra tudjuk felhasználni!” Ezt az előrejelzést senki ne feledje, és fényében, tudatában vizsgálja az eddig történteket, és az ezután történőket is.
Ugyanakkor osztjuk a kormány által helyesen megfogalmazott irányelvet, hogy Magyarországnak előre kell mennie és nem hátra, mi is mindvégig ezt szorgalmazzuk, ezért az itt kifejtett közkívánalmakkal is közösen és komolyan kell számolnunk. Mint ahogy mindezt, s folyamatosan, nem a kormány ellen, hanem védelmében fejtjük ki. Reméljük, elvárjuk, hogy minden személy és hatóság megérti és hiszi, ha valakik nehezményeznek, bírálnak, elleneznek valamit, tehetik azt jóakaratból is, óva őket magukat is a megkérdőjelezhető, valamennyiünknek kárt okozható eljárásoktól. Egyedüli kivételként, s eddig minden visszhang nélkül, a miniszterelnök részéről a Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évindító beszédében nem akármi hangzott azonban el, mintegy utalva a háttérhatalom "Agenda 2030" tervére: „2030 környékén, amikor mindenfajta nagy átrendeződések lesznek a világban - amiről már most nincs időm beszélni -, de Amerikától az Európai Unióig sok minden történni fog. Arra a 2030 környéki időpontra, ami minden nemzetet megpróbál majd és komoly, ennél a mostani pandémiánál sokkal nagyobb stressz-teszt alá helyez majd.
Arra a 2030-as időpontra a mi nemzetünknek, a mi nemzeti közösségünknek, ideértve annak a gazdaságát olyan állapotban kell lenni, hogy azokat a kihívásokat majd ott és akkor bírjuk, sőt gyarapodásra tudjuk felhasználni!” Ezt az előrejelzést senki ne feledje, és fényében, tudatában vizsgálja az eddig történteket, és az ezután történőket is.
Végkövetkeztetésünk nem is lehet más, mint hogy a tudatunk (a köztudat) naprakész harci fejlesztése egyben egyre inkább társadalmi és személyes önvédelem kérdésévé is válik. Ez utóbbi egyáltalán nem örvendetes jelenség, de felettébb szükség mutatkozik az önvédelemre. Bizonyítja ezt Ukrajna 2014 óta kialakult a háttérhatalomhoz idomuló, azaz a világjárvánnyal és a világválsággal összhangban álló veszélyes magatartása.
Következő fejezetünkben a magyar tudat védelmét az emiatt kialakult háborús konfliktus szempontból fogjuk vizsgálni. Bizony-bizony, nem árt elmerengeni a fejleményeken. Leginkább azokon, amelyeket meghátrálás nélkül elleneznünk, de egy pillanatra nem veszítve szem elől azokat, amelyeket természetesen folyamatosan támogatnunk kell. Így biztosíthatjuk közösen, hogy újabb emberpróbáló fejlemények esetén az igazi bűnösök helyett ne bűnbakokat büntessünk.
2022-03-11.
* A szerző nyugalmazott nagykövet, közíró.
*****
Nyílt levél Nepop Ljubov Nagykövet Asszony Őexcellenciájának
Excellenciás Nagykövet Asszony!
Azt a hangnemet és azt a mondanivalót, amelyet Ön megengedett magának a magyar Miniszterelnöknek címezve, így a magyar nemzet egészét megsértve, a magam részéről, mint magyar állampolgár, nyomatékosan visszautasítom.
Emlékeztetem Nagykövet Asszonyt, hogy a Kárpátaljai magyarok súlyos diszkriminációja, olykor pedig, az ellenük generált kormányszintű kijevi gyűlöletkeltés, majd a 21. században páratlanul aljas nyelvtörvény ellenére mi, magyarok az Ön népe ellen nem gyűlölködtünk, hanem kértük Önöket arra, hogy a magyarellenes szankcióikon változtassanak, hiszen, egy néhányszázezres nemzeti kisebbség semmilyen fenyegetést nem jelent az Ön országára.
Az Önök történelme tele van gyilkosságokkal és gyilkosságsorozatokkal, a kisebbségek elleni atrocitások és emberiség ellen elkövetett bűncselekmények tömegével.
Kezdve az 1943-as lengyelek elleni népirtástól a Kelet-Ukrajnában tizennégy éve folyó szörnyű cselekményekkel, többek között gyermekek sokaságának kiirtásával.
Mi, magyarok mindezen súlyos történelmi bűneik ellenére az Ön hazájából idemenekültek között nem teszünk kivételt, hanem mint rászoruló embereken mindenkin segítünk lehetőségeink szerint. Az, hogy Önök ma mindenkitől elvárják, hogy a politikájuk miatti súlyos csapás elhárításában támogatójuk legyen, hogy háborúba vigyük fiainkat az Önök országa érdekében vagy fegyvereket adjunk az Önök kezébe egy olyan háborúban, amihez semmi közünk nincsen, több mint arcátlanság Öntől, kivált úgy, hogy nemzeti ünnepünket –amelyet a Kárpátalján nem ünnepelhettek meg magyar testvéreink – veszi a szájára, súlyos sértésnek veszem.
Ön sem emberileg nem felel meg betöltött posztjának, sem, mint diplomata.
Ha rajtam múlna, e sértés miatt kiutasítanám ebből az országból, ahová békét remélve és ellátást kapva érkeznek az Ön országából, az Önök miatt kialakult helyzet okán, a háborúból ukránok, ruszinok, magyarok… és miközben Ön minket sérteget, ők hálás szívvel és szeretettel vannak irántunk. És ez a fontosabb.
Ha mi most Önök miatt és az Önök érdekében háborúban állnánk, akkor az Ön országának polgárai meghalnának, mert nem volna hová menekülniük. Habár, az Ön szavai arra engednek következtetni, hogy Önöket a saját állampolgáraik testi épsége és élete sem érdekli…
Excellenciás Nagykövet Asszony! Ne kérjen bocsánatot sem, csak távozzék innen, mert helyrehozhatatlan az, amit tett, mondott. Szégyellje magát!
Stoffán György
magyar állampolgár, író
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
*****
Sütő Gábor *
Ha minden nemzet fásultan lemond,
S a szent rajongás mindenütt kiég,
S a büszke jognak minden vára megdől:
A te szabadság-szerető szívedtől
Új lángra gyullad Európa még!
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar örökre élni fog!
Ábrányi Emil: Él a magyar
Tudatunk védelme (5)
(A VILÁGEGÉSZSÉGÜGY STRATÉGIAI MELLÉFOGÁSAI)
Az emberiség, önmaga iránti oktalan felelőtlenségből, két keserves év után is mindmáig úgy tesz, mintha nem tudná, hogy nyakára ült a mindenkitől elidegenedett háttérhatalom, bejelentette az emberiség csökkentésének programját és hozzá is kezdett a megvalósításához. Mintha nem látná, kik kaparintották meg a pénz feletti uralmat, háborúkat, világháborúkat indítottak, most pedig meghirdetett gyilkos szándékkal, s kiprovokált gazdasági leállással hadat üzentek az emberiségnek. Döbbenetes, de az emberiség nem is keresi a felelőseket. A létfontosságú kérdések tisztázására (honnan ered a vírus, kik és hogyan terjesztik akadálytalanul az újabb és újabb hullámokat) sincs komoly nemzetközi, vagy akár nemzeti törekvés, de még csak szándék sem körvonalazódik. Még mindig nem tudatosodott volna világméretekben, hogy ezek kiderítése nélkül a válság megoldhatatlan, a háttérhatalom gonosz tervei akadály nélkül megvalósulnak? Annyi mutáns, vagy újabb vírus lesz, amennyi ehhez szükséges.
Az emberiség nemzetközi intézményei, a nemzeti kormányok e felfoghatatlan érdektelensége a gyilkosaik leleplezése és ártalmatlanítása iránt biztos útja annak, hogy embertelen jövőjük lesz, s millióknak, milliárdoknak már nem is lesz.
Az emberiség nemzetközi intézményei, a nemzeti kormányok e felfoghatatlan érdektelensége a gyilkosaik leleplezése és ártalmatlanítása iránt biztos útja annak, hogy embertelen jövőjük lesz, s millióknak, milliárdoknak már nem is lesz.
Látva mindezt, nem lehet elégszer és elég mélyen foglalkozni azzal, ami a mozgósítandó erőnk mellett megmenthet bennünket: tudás, tájékozottság, tudat. Naprakésszé, harckésszé fejlesztendő állapotuk és alkalmazásuk soha nem volt parancsolóbb, hiszen a háttérhatalom az életünk-halálunk kérdését tűzte a napirendjére.
Akiknek pedig mindennek okán nemzeti és nemzetközi szinten rég riasztani és harcba szólítani kellett volna az emberiséget, még ma sem érzékelik, hogy feladatuk elhanyagolása már majdhogynem végzetessé, ők pedig tömeggyilkossá, nemzetgyilkossá váltak. A világjárvány sokasodó magyarázatlan, ám korántsem megmagyarázhatatlan szokatlan fejleményei láttán, szerencsére már nem vakon ugyan, de még mindig túl sokan alaptalan, illetve áruláshoz közeli, valós, vagy megjátszott optimizmussal néznek a jövőnkbe, oktalan bizalommal vannak a vádlottakká átminősítendő háttérhatalmi szereplők iránt.
Azok viszont nemcsak nem tagadják emberirtó terveiket, hanem egyre kihívóbban ismertetik és már második éve a szemünk előtt dolgoznak a megvalósításán. Anélkül, hogy bármilyen veszély fenyegetné őket, vagy legalább akadályba ütköznének!
Az azonos fő címet viselő négy előzmény elemzi a világjárvány okait, okozóit, összefüggéseit, ismerteti a róluk rendelkezésre álló, minden bizonnyal jócskán hiányos, de a tudatos tájékozódáshoz hozzásegítő bizonyítékokat. Ezek ismeretében senkinek nem áll jogában tagadni, hogy élet-halál harcról van szó, amelyben mindenkinek megvan a maga tennivalója, s amely elől tilos megfutamodni. Sem szavakban, sem tettekben.
Ezúttal a felületesen és eleve elmarasztalóan oltás-ellenességnek nevezett magatartás kapcsán nagy erővel beindított tudatromboló, a nemzeti érdekekkel pökhendien szemben masírozó, kellő tudás és tudat hiányáról tanúskodó világfejleményekre térünk ki. Bár még ez sem végzetes, lehangoló, hogy két év nem sikertelen harcunk tapasztalatait látva, nem minden nemzetközi közéleti társadalmi szereplő érti igazán, hogy közös az ellenségünk, s ellene a siker reményében egységben kell felvennünk a harcot. A jelek szerint a bennünket egymásnak uszító ellenség kiléte sem tudatosul kellően minden előtérbe került politikai szereplőben, vagy nyomós okból kerülik még az említésüket is. Azok pedig egyre nyíltabban hirdetik embertelen téveszméiket.
A legtöbb országban ügynökeik hálójában vergődünk, ezért a saját háza táján mindenkinek tudatosabban, kritikusabban kell szétnéznie. Azzal a változatlan céllal, hogy gondolkozzunk el a szemünk előtt zajló eseményeken, egymás érvein, értsük meg egymást, s együtt lépjünk, hiszen nem mi, oltottak és oltatlanok veszélyeztetjük egymást, hanem egyaránt veszélyben vagyunk.
Az életünket féltjük, s a természetesnél is természetesebb, hogy nem egyformán védjük, amit egyes sajnálatos ellentmondásos, végiggondolatlan központi intézkedések is elősegítenek. Ennek okán mindannyian, választók és választottak, EGYARÁNT illetékesek vagyunk, s EGYÜTT, S EGYÜTT MARADVA, józanul be kell látnunk, a történelem még nem döntötte el, kinek van igaza, még az sem kizárt, hogy mindkettőnknek, ám azt többszörösen bizonyította, hogy az ellenségünk közös, s ennek kell meghatároznia cselekedeteinket. Egyesek közülünk mégsem rájuk, hanem magyarként a magyarra kezdenek támadni. Ahogy a közös ellenség megtervezte ellenünk! Hajrá, háttérhatalom?
E nemzetellenes cselszövésnek beugrás okán a jelen írás egyik alapvető célja e tragikusan és sajnos nem véletlenül szem elől tévesztett közös feladat tudatosítása. Egyéb kapcsolódó területekre is kitérünk, mert a globalizmus okán az eddig előtérbe tolultak mellett rokon természetű bonyolult, szem előtt lévő, de álcázott okok is vezettek a jelenlegi helyzethez, aminek a tudatosítása eddig ugyancsak elmaradt. Sokunkat nyugtalanít a gondolat, milliók sorsa múlik azon is, hogy vannak e válságnak az oltással azonos, sőt fontosabb vetületei is, amelyek figyelmen kívül hagyása – akár csak az említés szintjén is – elfogadhatatlan, de lehet, hogy jóvátehetetlen. Ezért azonnal orvosolandók.
Intelligens ellenfeleink, szövetségeseink
Az átszenvedett drámai folyamat kiérleltebb megértéséhez meg kell állapítanunk, jó ideje rávettek bennünket, hogy kényelemből, nem pedig tudásból, tájékozottságból, tudatból cselekedjünk; ösztönösen fogadjuk el a csalétekül felkínált, életünket ravaszul behálózó előregyártott dolgokat, kereteket és eljárásokat. Észre sem véve, hogy az álszent módon kényelmet ajánló, ám ellenségnek bizonyult ismeretlenek iránti alaptalan bizalmunk, természetes emberi jóhiszeműségünk hova vezethet.
Sőt, még ma is örömmel megyünk elébe, s mind fokozottabban hozzákötődünk a háttérhatalom kezében lévő, hol kifinomultan, hol erőszakosan ránk tukmált globális mesterséges informatikai szentháromság (nélkülözhető mobil-telefon, közösséginek hazudott internetes oldalak, digitálissá, személytelenné váló ügyintézés és pénz) által ránk erőltetett gépies, a tudatos eljárást kiiktató életmódhoz. Már-már mozdulni sem tudunk nélkülük, s általuk tökéletesen megfigyelhetők vagyunk. Van, aki már csak ezek virtuális világában vegetál.
Nem kell lemondanunk róluk, hanem uralni kell őket, s érdekeink, hagyományaink szerint használni, akár harci eszköznek is. Annak tudatában, hogy segítségükkel a vallási és kulturális önazonosságunk lebontása után a nemzeti és nemi önazonosságunk támadásával egyidejűleg már magát az emberi önazonosságunkat ássák alá. Az emberi létezés helyébe életellenes illúziót plántálnak, testünk és tudatunk digitalizálására, vegetálásra kárhoztatják az embert. Már azzal kecsegtetnek, hogy feltölthetők leszünk CD-lemezre és e formában élhetünk tovább…
Sőt, még ma is örömmel megyünk elébe, s mind fokozottabban hozzákötődünk a háttérhatalom kezében lévő, hol kifinomultan, hol erőszakosan ránk tukmált globális mesterséges informatikai szentháromság (nélkülözhető mobil-telefon, közösséginek hazudott internetes oldalak, digitálissá, személytelenné váló ügyintézés és pénz) által ránk erőltetett gépies, a tudatos eljárást kiiktató életmódhoz. Már-már mozdulni sem tudunk nélkülük, s általuk tökéletesen megfigyelhetők vagyunk. Van, aki már csak ezek virtuális világában vegetál.
Nem kell lemondanunk róluk, hanem uralni kell őket, s érdekeink, hagyományaink szerint használni, akár harci eszköznek is. Annak tudatában, hogy segítségükkel a vallási és kulturális önazonosságunk lebontása után a nemzeti és nemi önazonosságunk támadásával egyidejűleg már magát az emberi önazonosságunkat ássák alá. Az emberi létezés helyébe életellenes illúziót plántálnak, testünk és tudatunk digitalizálására, vegetálásra kárhoztatják az embert. Már azzal kecsegtetnek, hogy feltölthetők leszünk CD-lemezre és e formában élhetünk tovább…
Tudománytalan általánosítva nézni az ember történelmi fejlődését, de nem alaptalanul sejlik fel sajátos irányzat. Sántító a megállapítás, de a nácik és a szovjetek, nagyon is különböző ideológiákra alapozva, ám új, felsőbbrendű embert akartak kinevelni. Történelmi tévedés volt beavatkozni az ember természetes fejlődésébe.
A jelek szerint az önmagát viszont már születésénél fogva felsőbbrendűnek tekintő háttérhatalom mintha fura következtetést vont volna le a kudarcból, s alsóbbrendű ember kifejlesztésére törekszik. Nem teljesen sikertelenül, ami történelmi tragédia előszele. Annak idején az emberiség, nagy áldozatokra kényszerülve, védekezett, ellenállt és győzött. A védekezés most is beindult, készül az ellentámadás és a győzelemnek nem szabad elmaradnia, mert az emberi történelem végét jelenthetné.
Maga a háttérhatalom is elkerülhetetlenül belepusztulna, de ez, korai győzelmi mámorukban, talán még el sem jutott a tudatukig. Ami pedig minket illet, ha hagyjuk vitetni magunkat e művi árral, és ha a geopolitikailag irányított vírus meghagy bennünket, akkor ez a globális újsütetű szentháromság, zombivá téve veszejt el bennünket. Kövessük csak nyomon, mit propagálnak, de még tanulságosabb, ha azt is megjegyezzük, amit cenzúráznak és tiltanak. Sürgősen meg kell tanulnunk tudatosabban élni a képernyő szentháromságának lehetőségeivel, s gazdáik ellen fordítani őket. Látunk is erre törekvést és sikeres példákat.
Ha ellenállunk, átmenetileg egy pillanat alatt leállíthatják ugyan mindhármat, amikor csak akarják, de már nem vehetik el, mert globalizálódott. Ezért ez a helyes út, s fel kell rá készülnünk. Merthogy kezdettől fogva úgysem mi voltunk az urai egyiknek sem, de úgy is fogalmazhatunk, az elfogadásukkal rabjaivá váltunk mindegyiknek. Nem vettük észre, hogy a globalizációnak e fő eszközei egy maroknyi önmagukat kiválasztottnak tekintő, szabadkőműves-zsidó és egyéb alapon összetartó-összeesküvő embercsoport kezébe kerültek, akik a koronavírus (vagy más gyilkos eszköz) újabb hullámát, az informatikai szentháromság lehetőségeivel élve, akkor és ott eresztik ránk, amikor és ahol az adott pillanatban emberellenes politikai-geopolitikai téveszméik megkövetelik. Pedig nem akárki, sőt e kérdésekben sokoldalúan tájékozott Teller Ede már 2002-ben felhívta a figyelmünket rájuk: „Akik úgy vélik, hogy még nem vagyunk érettek valamilyen tudásra, azok valamilyen világarisztokrácia tagjainak képzelik magukat, amely minden másnál hivatottabb értékítéletet mondani. A huszadik század egyik másik rémtette az ő véleményüket látszik igazolni. Én azonban ösztönszerűen ellenzek mindenféle arisztokráciát és elitizmust, legyen akár születési, faji, pénzügyi – még a tudásból táplálkozó felsőbbrendű érzést is megvetem.” Az általa találóan és szenvedélyesen leírt vészes történelmi helyzetet végletessé fokozott szakaszát éljük.
Ez megköveteli, hogy késlekedés nélkül tudatosítsuk, nagy késésben vagyunk, de a biztos tudás, ha kell, a korlátokat is átlépő tájékozódás, és a józan tudatunk még megmenthet bennünket. Ezek is csak akkor, ha létünk védelmében megtorpanás nélkül, bármivel és bárkivel szemben lehetőleg humánusan, de bátran, törhetetlen következetességgel és főleg minden késlekedés nélkül széles társadalmi egységben tudatosan bevetjük őket.
Egyre titokzatosabbá váló, majdhogynem saját tudattal rendelkező főszereplőnek beállított, ámde valójában önmagában életképtelen, öntudatlan és mesterséges eszközökkel kerültünk szembe. A mesterséges intelligencia és a koronavírus egyaránt művi, az egyik informatikai, a másik genetikai információ, és nem több. Azaz természetük rokonságot mutat. Áttekintő megértésünket elősegítő tájékozódás céljával fogalmazzuk meg magunknak, mi a mesterséges intelligencia, hogy megvizsgálhassuk, mesterséges voltukban nem hasonlítanak-e egymásra. Például abban, hogy korunk háttérhatalmi eszközei.
Az elnevezésük nyomban elárulja, ha mesterségesek, akkor ember alkotta és hozza működésbe, vagy állítja le őket. Az ember akarata nélkül cselekvésképtelenek, nincs kezdeményező képességük. Azaz nem önállóan indulnak be, nem önjáróak és pláne nem társadalmi-társasági lények, személyi kapcsolatokat, közéleti szerepet nem képesek játszani. Léttudatot nem lehet mesterségesen létrehozni. Akkor sem, ha az egyik sikerültebb emberszabású mesterséges intelligenciának még állampolgárságot is adtak már. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az emberi szellemiség nem gépiesíthető, ezért a mesterséges intelligencia leképezheti az emberi tevékenységet, de önállóan gondolkodni nem tud, saját érzelmei (fájdalom, bánat, öröm, szex, stb.) sincsenek.
Gondolkodás és érzelmek nélkül pedig nincs tudat sem. Az ember a gondolkodást, a legkülönbözőbb helyzetekben keletkező érzelmeit nem tudja beprogramozni neki, azaz maga az ember sem léphet túl a saját emberi intelligenciáján, így az általa előállított termék sem. Nem lesz olyan mesterséges intelligencia, mint az ember. Akkor pedig eleve nem lehet intelligens, sem pedig intelligencia, hanem csak mechanikus automata szerkezet, s csak gyakorlati szempontok indokolják, hogy másképpen nevezzük.
Viszont tagadhatatlan, hogy e rendszerek számítási műveleteket, adatkorpuszokban keresést az embernél sokkal gyorsabban és biztonságosabban tudnak végezni, képesek a betáplált automatikus „viselkedésük” bizonyos fokú módosítására, a korábbi lépéseik ugyancsak betáplált elemzésével, azaz „tanulnak”, de mindig „logikusan”, azaz érzelem nélkül döntenek, ezért önálló döntésük kockázatos. E „tanulási” folyamatot kívánja tükrözni, hogy az „okos” jelzőt eléjük teszik. Szaporodnak is az „okos” eszközök, amelyek elnevezéseit megkülönböztetésül már egybe is írják: okostelefon, okosóra, okoskarkötő, okosház, vagy önvezető autó, stb. Mint eszköz az ember kezében igencsak hasznos tud lenni; ebben minőségileg különbözik a vírustól, legyen az természetes, vagy mesterséges. A mesterséges intelligenciát elvben embert segítő eszközként, a vírust azonban eleve háborús eszközként hozták létre. A koronavírus sem tudatos intelligenciaként viselkedik. Bár látszólag tudatot tükröz, csakhogy e tudat nem a sajátja, hanem embereké. Pandémia névvel illetik világszerte. Kivéve Oroszországot és Bulgáriát, ahol egy „l” betű hozzáadásával a legtalálóbb elnevezést adták neki: plandémia, azaz megtervezett epidémia. A megsokasodott eszement nyelvújító igyekezet mellett végre egy helyénvaló kezdeményezés.
Nyugodtan melléállhatunk, hiszen e kifejezéssel tudatosítjuk a járvány valós, azaz ember irányította természetét. Jelzi ezt, többek között, hogy az ismert kórokozókhoz képest természetellenes sebességgel és veszélyessége növekedésével mutálódik. Politikai, geopolitikai és szociális tájékozottsága, valamint mutánsok és hullámok szülése megfelelő helyen és időben annyira feltűnő, hogy emberi jelenlétet sejttet a háttérben. Akárcsak az ugyancsak terv alapján készülő mesterséges intelligencia.
Ijesztő, hogy az így létrehozott mesterséges intelligenciába, akár informatikai, akár genetikai, bele lehet táplálni majdnem mindent, amire csak az ember képes, és csak azt tudja végrehajtani. Érzéktelenül, ezért eleve nem intelligens. Kifejezetten életveszélyes, hogy azt is bele lehet táplálni, legyen informatikai, vagy biológiai, amire az ember nem képes, lévén intelligens és tudatos! Betanítható, programozható gyilkolásra is.
Már ha akad ember, aki képes ilyesmiket elkövetni. És ez a kulcskérdés, mert nem sok, de akad. A ma velünk élőket úgy nevezzük, hogy háttérhatalom, mély állam, vagy kulturáltan, de érdemtelenül, hogy globális elit. Ők azok, akik az embereket ugyanúgy szeretnék ki- és bekapcsolni, ahogy maga az ember a robotot.
Következtetésünk nem lehet tehát más, mint hogy önmagában nem a mesterséges intelligencia, vagy a koronavírus veszélyes, hanem az őket megalkotó eltájolódott emberek elkülönülő, emberellenes álláspontra helyezkedő, más tekintetekben is szélsőséges összeesküvő csoportja válhat/válik azzá; önmagával és az emberiséggel szemben. Az emberiség igazi, hasonlíthatatlanul veszélyesebb ellenségei ma ők, nem pedig valamelyik élettelen eszközük, mint koronavírus, vagy a mesterséges intelligencia. Ahogy a mesterséges intelligencia nem indul be önmagától, a koronavírus sem terjed önmagától. Az előbbit elismerik, az utóbbit tagadják, de a leleplező tények láttán a tagadók száma csökken. Hasonló hát az anyagi lényegük, s a sajátosságaik, minek okán hasonló az emberi társadalomban rájuk ruházott beprogramozott szerep is, amit, lévén, hogy nem intelligensek, öntudatlanul, érzéktelenül, gépiesen kegyetlenül teljesítenek MINDEN ÁRON, akkor is, ha emberellenes. Ezért ma nem is lehet más az alapvető emberi feladatunk, mint emberi tudatunk védelme; hogy MINDEN ÁRON, minden tettünkben és alkotásunkban emberek maradjunk! Ne a képernyős szentháromság irányítsa hát tevékenységünket és gondolkodásunkat, hanem a meglévő sok más eszköz mellett körültekintő tudatossággal az érdekeinknek megfelelően használjuk, de a tudásunkra, tájékozottságunkra, tudatunkra hagyatkozzunk.
Oltottak és oltatlanok nem egymást veszélyeztetik,
hanem egyaránt veszélyben vannak!
A kérdéskör az utóbbi időben kormányzati részről szokatlanul nyomatékosan élére állított, nyelvileg és politikailag nemcsak egyaránt félreérthető kérdéssé vált, kezelése sajnálatos negatív minőségi változást szenvedett. Még az is felvetődött egyes személyekben, nem emberellenesek, netán még magyarellenesek-e az oltásellenesek? De mindenképpen ők az agresszívak, és nem az oltottak.
Mások azt is „kiderítették”, hogy a hamis védettségi igazolványokat is ők gyártják. „Oltásellenes egészségügyi dolgozók a gyanúsítottak között” – győzedelmeskedik egyik népszerű napilapunk. Mindennek nyomán bekövetkezett, aminek a folyamatos, akadályba nem ütköző háttérhatalmi tömegfélrevezetési kampánynak meg kellett szülnie nálunk is. Kibuggyantak az első, remélhetőleg tudatalatti emberellenes kijelentések, majd intézkedések. A felejthetetlen és mellbevágó első megjelenésük e közlés volt: „aki még azon gondolkodik, hogy valamiféle álhírek gyártásával vagy propagandával gyengítse az oltási kedvet, legyen nagyon óvatos, mert őket mind egytől egyig személyes felelősség fogja terhelni az esetleges halálesetekért és az esetleges károkért.” Meg is nyitotta a zsilipet egészen a felkapott hírességekig, akik néhány, a celeb színvonalat alulmúló politikussal, újságíróval, kamarai vezetővel, orvossal együtt félreérthetetlenül fizikai erőszak alkalmazására buzdított ellenük, s az idősebb oltatlanok névszerinti összeírása is felmerült.
Embertársaik megértésére sem törekednek, hanem eleve ellenségnek, veszélynek nyilvánítják őket, ahogy a háttérhatalom harácsoló érdekei megkövetelik. Döbbenetes, de még a Fidesz kongresszusán is kiérződött e nézőpont. Pedig mintegy hárommillió állampolgárról van szó, akiknek úgy a harmada potenciális Fidesz-szavazó lehet/lehetne 2020. áprilisában. Fura ellentmondások, amelyekre sem a politikusoknak, sem az orvosoknak nincs és a gyakorlat sem is alakít ki egyértelmű válaszokat. Mindenképpen felelőtlenség azonban riogatni az embereket, hogy „a járványok kora jön”, vagy „az oltatlanok meghalnak”, stb. Az ezt tudattalanul ismételgetők árulják már el, honnan, kitől tudják, hogy a járványok kora jön? Ugyanis, ha a forrás ismert, tegyék közhírré, s eleve másként alakul a járvány és a válság elleni harcunk.
Tekintélyes politikai és orvosi forrásokból elhangzott számos jóindulatú biztatás és nyugtatás is, de a megkérdőjelezhetetlen szándékok ellenére ezek sem bizonyultak igaznak. (Az oltottak nem kaphatják el a vírust, és nem fertőznek, a nyájimmunitás visszaszorítja a vírust, gyermekekre nem veszélyes a vírus, ezért őket biztosan nem kell beoltatni, nem lesz negyedik hullám, az oltásnak nincs kockázata, minden vakcina hatékony és biztonságos, és sorolhatnánk a végtelenségig). Túl sok és növekvő a miértek száma.
Ne csapjuk be egymást, hiszen nem igaz az sem, hogy a vírussal állunk háborúban, hanem a terjesztőikkel. Nem is a vírus tombol, hanem, tehetetlenkedéseink láttán, a háttérhatalom és ügynökei. A „Nagy Újraindításnak” sem a főpróbája folyik, hanem élésben megy a világgazdaság leállítása és a biológiai fegyver bevetése. Jogosan vetődik fel tehát, hogy ha az általában több halálos áldozatot követelő éves influenza-járványok esetében nem állították le a világgazdaságot, ez esetben miért teszik ezt, mintha csak tetézni akarnánk a bajt.
Mások azt is „kiderítették”, hogy a hamis védettségi igazolványokat is ők gyártják. „Oltásellenes egészségügyi dolgozók a gyanúsítottak között” – győzedelmeskedik egyik népszerű napilapunk. Mindennek nyomán bekövetkezett, aminek a folyamatos, akadályba nem ütköző háttérhatalmi tömegfélrevezetési kampánynak meg kellett szülnie nálunk is. Kibuggyantak az első, remélhetőleg tudatalatti emberellenes kijelentések, majd intézkedések. A felejthetetlen és mellbevágó első megjelenésük e közlés volt: „aki még azon gondolkodik, hogy valamiféle álhírek gyártásával vagy propagandával gyengítse az oltási kedvet, legyen nagyon óvatos, mert őket mind egytől egyig személyes felelősség fogja terhelni az esetleges halálesetekért és az esetleges károkért.” Meg is nyitotta a zsilipet egészen a felkapott hírességekig, akik néhány, a celeb színvonalat alulmúló politikussal, újságíróval, kamarai vezetővel, orvossal együtt félreérthetetlenül fizikai erőszak alkalmazására buzdított ellenük, s az idősebb oltatlanok névszerinti összeírása is felmerült.
Embertársaik megértésére sem törekednek, hanem eleve ellenségnek, veszélynek nyilvánítják őket, ahogy a háttérhatalom harácsoló érdekei megkövetelik. Döbbenetes, de még a Fidesz kongresszusán is kiérződött e nézőpont. Pedig mintegy hárommillió állampolgárról van szó, akiknek úgy a harmada potenciális Fidesz-szavazó lehet/lehetne 2020. áprilisában. Fura ellentmondások, amelyekre sem a politikusoknak, sem az orvosoknak nincs és a gyakorlat sem is alakít ki egyértelmű válaszokat. Mindenképpen felelőtlenség azonban riogatni az embereket, hogy „a járványok kora jön”, vagy „az oltatlanok meghalnak”, stb. Az ezt tudattalanul ismételgetők árulják már el, honnan, kitől tudják, hogy a járványok kora jön? Ugyanis, ha a forrás ismert, tegyék közhírré, s eleve másként alakul a járvány és a válság elleni harcunk.
Tekintélyes politikai és orvosi forrásokból elhangzott számos jóindulatú biztatás és nyugtatás is, de a megkérdőjelezhetetlen szándékok ellenére ezek sem bizonyultak igaznak. (Az oltottak nem kaphatják el a vírust, és nem fertőznek, a nyájimmunitás visszaszorítja a vírust, gyermekekre nem veszélyes a vírus, ezért őket biztosan nem kell beoltatni, nem lesz negyedik hullám, az oltásnak nincs kockázata, minden vakcina hatékony és biztonságos, és sorolhatnánk a végtelenségig). Túl sok és növekvő a miértek száma.
Ne csapjuk be egymást, hiszen nem igaz az sem, hogy a vírussal állunk háborúban, hanem a terjesztőikkel. Nem is a vírus tombol, hanem, tehetetlenkedéseink láttán, a háttérhatalom és ügynökei. A „Nagy Újraindításnak” sem a főpróbája folyik, hanem élésben megy a világgazdaság leállítása és a biológiai fegyver bevetése. Jogosan vetődik fel tehát, hogy ha az általában több halálos áldozatot követelő éves influenza-járványok esetében nem állították le a világgazdaságot, ez esetben miért teszik ezt, mintha csak tetézni akarnánk a bajt.
A nyilatkozók messze nem voltak, nem is lehettek, s ma sem urai a helyzetnek; ugyanezen az úton haladva nem is lesznek. A helyzet urai valakik mások. Immár négy hullám bizonyítja, hogy a vakcinák önmagukban, de még korlátozó intézkedésekkel együtt sem jelentik a megoldást. Ha továbbra is csak egyedül a vírus ellen védekezünk, de nem támadjuk terjesztőiket, annyi hullám és mutáns lesz, amíg csak a háttérhatalom el nem éri a célját, az emberiség pedig a tragikus végét. Több mint hétmilliárdan nem lennénk képesek legyőzni egy maroknyi kisebbséget?
A sántító magyarázatok egyre azt sejttetik, hogy az oltásellenesek, azaz a többségükben egészséges emberek, veszélyt jelentenek a beoltottakra, akiknek pedig, éppen azért, mert beoltottak, immunisaknak kellene lenniük, de rég kiderült, hogy nem azok, így ha a veszélyeztetés szempontjából nézzük, ugyanolyan veszélyt jelentenek, mint az oltatlanok.
Az elítélő nyilatkozatok mellett immár nemcsak célzásokat tesznek rá, hogy az oltásellenesek korlátozásokat fognak szenvedni, hanem több országban szenvedik is, sőt nekik szánt koncentrációs táborokat is hoztak már létre. A negyedik hullámot célzatosan az oltatlanok járványának is nevezték el, abban az értelemben, hogy az oltatlanok, a valódi bűnösök helyett, az okozói közé sorolhatók. Már azt is közölték velünk, hogy „az ötödik hullámban már csak az lesz érdemben védett, aki felvette a harmadik oltást is”. Eleve betegekre és potenciális betegekre osztják a társadalmat. Szó sem esik róla, hogy vannak egészséges emberek, akik senkire nem jelentenek semmilyen veszélyt, ám egyesek mégis őket akarják a legnagyobb, sőt szinte-szinte bármely eszközzel felszámolandó veszélynek feltüntetni. A háttérhatalom meg dörzsöli a markát, s bőkezűbben jutalmazza ügynökeit, hiszen sikeresen a magyar ellen uszítják a magyart.
Az elítélő nyilatkozatok mellett immár nemcsak célzásokat tesznek rá, hogy az oltásellenesek korlátozásokat fognak szenvedni, hanem több országban szenvedik is, sőt nekik szánt koncentrációs táborokat is hoztak már létre. A negyedik hullámot célzatosan az oltatlanok járványának is nevezték el, abban az értelemben, hogy az oltatlanok, a valódi bűnösök helyett, az okozói közé sorolhatók. Már azt is közölték velünk, hogy „az ötödik hullámban már csak az lesz érdemben védett, aki felvette a harmadik oltást is”. Eleve betegekre és potenciális betegekre osztják a társadalmat. Szó sem esik róla, hogy vannak egészséges emberek, akik senkire nem jelentenek semmilyen veszélyt, ám egyesek mégis őket akarják a legnagyobb, sőt szinte-szinte bármely eszközzel felszámolandó veszélynek feltüntetni. A háttérhatalom meg dörzsöli a markát, s bőkezűbben jutalmazza ügynökeit, hiszen sikeresen a magyar ellen uszítják a magyart.
A tényeket, s az elhangzott szavak is tények, nem lehet megkerülni, különösen feszült és veszélyes helyzetben. Választóknak és választottaknak hidegvérrel és józanésszel kell latolgatni a döntéseiket. Ennek tudatában az állásfoglalások logikai menete vélhetőleg a következők szerint alakul. Ha a választó azt látja, hogy egy fontos, ha nem a legfontosabb, körülményt az oltáspártiak nemcsak nem vesznek figyelembe, hanem nem is említik, csak gépiesen hajtogatják, hogy „A vakcina hatékony és biztonságos”, „Az oltás működik”, de ellenőrizhető, nyilvánvaló bizonyítékokat a folyamatos igény ellenére sem párosítanak hozzá, s ezt nem teszik maguk a gyártók sem, akkor a bizonytalanság növekszik benne.
Ezt azonban nagy tévedés lenne az ő hibájának tekinteni, nem pedig a nem eléggé körültekintően eljáró választottakénak. Különösen, ha azt látja, hogy a világban, de itthon is, a növekvő számú, immár a polgári ellenállás felé is hajló, az oltást politikai és egészségügyi szempontokból ellenzőknek az elemzései, ellenérvei viszont sajnos egyre nyugtalanítóbb konkrétumokat és körültekintőbben bizonyított ellenérveket tartalmaznak. Sok orvos nyíltan el is ismeri, hogy némi kockázata van a vakcináknak, akkor bizony – hiszen az ő életéről is szó van – az ésszerűség és nem a vak hit felé hajlik.
Innen súlyos következtetésekre juthatunk, de a helyes értékeléshez vázlatosan tekintsük át, hogyan jutottunk idáig. Ezt annál inkább meg kell tennünk, mert nem tipikusan magyar jelenségről van szó. Ez is az immár történelmi tényként kezelhető Vaknyugatról „gyűrűzött be” hozzánk. Sok más országban is azonos, vagy hasonló a képlet, s ott már polgári engedetlenséget, erőszakos megmozdulásokat is kiváltott, amit nekünk lehetőleg el kell kerülnünk, különösen annak láttán, hogy az ellenzék kezére játszana, s jelentős külföldi támogatást is élvezne.
E veszély reális, és más méltánylandó indokok is szólnak amellett, hogy ne osszuk meg magunkat; ne legyünk az oltatlanok ellenségei, s őket se minősítsük ellenségünkké, potenciális gyilkosokká a valódi gyilkosok helyett. Emberileg le kell csillapítanunk azt a néhány oltott és oltatlan erőszakoskodót, legyenek akárkik, akik minden háttérhatalom által okozott bajért a velük ugyanolyan veszélyben lévő embertársaikat fenyegetik, anélkül, hogy egyetlen szót ejtenének a valódi bűnösökről. Állampolgár és intézmények, különösen kormányzati és egészségügyi szervezetek, ne váljunk a háttérhatalmi, ellenzéki törekvések öntudatlan eszközeivé. Ezt időben fel kellett volna fogni mindenkinek, de nem tettük, ezért most haladéktalanul a helyesbítés és jóvátétel útjára kell lépnünk, nehogy végzetessé váljon. Oltottak és oltatlanok ugyanúgy és ugyannak a támadásnak vannak kitéve, amit a felülről indult kialakuló mesterségesen keltett torzsalkodás még veszélyesebbé tesz.
Idézzük fel, hogy a Covid-19 világjárvány bejelentésekor, majd még hosszú ideig, főleg a politikusok, de orvosok is esküdöztek, hogy az oltás önkéntes és ingyenes. Majd ugyanők bizonygatták, hogy a vakcina hatékony és biztonságos. S minden hullám után azt is, hogy nem lesz következő hullám, de az oltás akkor is megkövetelhető. Ez az egyoldalú eltájoló kampány folyt világszerte, nálunk is. Ámde hol tartunk már ettől! Tudatosítás céljából megismételjük: mindegyik állítás megkérdőjeleződött. Egyrészt önmaguk az említett személyek nem tudtak urai maradni a szavaiknak, amiben csak kis részben hibásak, hiszen tőlük nem függ semmi sem.
Egyikőjük ki is mondta, csak milliók beoltása után derül ki, hogy mire képesek a vakcinák. Másrészt a mai napig csak a védekezésre összpontosítanak, ártalmatlanítás céljával nem nyomoznak a vírus eredete, okai, okozói, terjesztői után (még hazai környezetben sem), ami végzetes hiba. (Az előző kísérletek, így a H1N1, SARS, MERS, stb. esetében kiderítették az eredetüket, a Covid esetében erre még tisztes kísérletet sem tesznek sem nemzetközi, sem nemzeti szinten!). Harmadrészt a háttérhatalom eszköze, a koronavírus által rájuk kényszerített gyakorlati eljárások miatt, amit önfeláldozóan végeznek. Az okok között megjelent azonban az is, hogy védőoltásnak beállított oltási kampány (magyartalanul oltakozás) jól jövedelmező iparágakat szült (maszkgyártás, tesztek), amelyekhez máris jelentős nemzetközi és hazai háttérhatalmi érdekek csapódtak.
Mindeközben már Covid-21-ről és az ötödik hullámról beszél a világ, s a harmadik oltás, majd további emlékeztető oltások felvételét erőltetik világszerte, nálunk is. Ám ma már az oltáspárti orvosok is elismerik, hogy a védőoltás nem véd meg a fertőzéstől és a betegségtől, hanem csak az általa előidézett súlyos állapottól, sőt attól is csak rövid ideig. Amit az illetékes szervek szintén elhallgattak, amíg ki nem derült.
Politikusok és orvosok egyre megadóbban nyilatkoznak úgy, hogy valószínűleg évente meg kell ismételni az oltásokat, azaz vég nélküli mutánsokkal és hullámokkal számolnak, ahogy a háttérhatalom tervezi. Ömlesztik a számokat, hogy a delta, majd az omikron hányszor fertőzőbb, hányszor nagyobb eséllyel kerülünk kórházba, hányszor lehet végzetesebb a fertőzés, stb. Az ég áldja meg őket, honnan tudják, hogy hányszor, mikor ők is először ütköznek bele? Ám ennek ellenére, a politikusokkal együtt, tucatnyi módon próbálják rávenni/rákényszeríteni az embereket az oltásra!
Ahányszor csak lehet, le kell szögezni azt is, ami a legrosszabb és legelítélendőbb: egy szót sem szólnak a világjárvány nemzetközi vonatkozásairól. Arról, hogy a világjárvány a „Nagy újraindítás” eszközévé vált – ha nem eleve az volt – amit a háttérhatalom faltörő kosai (Klaus Schwab, Soros György, Bill Gates, Anthony Fauci és mások, akik az egész emberiséget be akarják oltatni, a létszámát radikálisan csökkenteni akarják, világkormányt akarnak létrehozni) tetteikkel, szavaikkal évek óta elismernek.
De mintha ez el sem hangzana! Nos, nálunk is ez a legnagyobb kérdőjel, ezért növekszik a bizalmatlanság, hiszen nemcsak a világközvélemény, hanem a magyar közvélemény is ismeri ezeket, s többek között éppen ezért nem hisz a háttérhatalom élcsapatát alkotó gyógyszeripari maffia által szorgalmazott vakcináknak.
Tehát az esetek többségében nem oltásellenességről van szó, hanem a nyíltan hangoztatott háttérhatalom, a gyógyszeripari maffia szándékai kiváltotta egészségügyi indíttatású politikai bizalmatlanságról, ami – sajnos – hiányzik egyes egészségügyi és kormányzati hatóságaink részéről, s ezzel ők növelik a bizalmatlanságot önmaguk iránt is. Holott kinek-kinek, de nekik aztán tényleg nyitott szemmel kellene járniuk és tájolniuk a közvéleményünket. Így jutottunk oda, ha egy pedagógus megkérdőjelezi a kötelező oltást, politikusok, újságírók hada rohan rá, s nevezi, a legrosszabb esetben is baloldali provokátornak.
De nem egy esetben, s egyre inkább, kifejezett magyarellenességbe fordul az ügy. Hol állnak ők a haza bölcsének a sajtóra vonatkozóan kimondott örökérvényű erkölcsi alapigazságától: „Hazudni pedig nem szabad!” Vegyük már észre valamennyien, hogy messze túlléptük e határt! S mindebben választottak és választók, egyaránt felelősek vagyunk. Tegyünk róla, hogy ne maradjunk azok.
De mintha ez el sem hangzana! Nos, nálunk is ez a legnagyobb kérdőjel, ezért növekszik a bizalmatlanság, hiszen nemcsak a világközvélemény, hanem a magyar közvélemény is ismeri ezeket, s többek között éppen ezért nem hisz a háttérhatalom élcsapatát alkotó gyógyszeripari maffia által szorgalmazott vakcináknak.
Tehát az esetek többségében nem oltásellenességről van szó, hanem a nyíltan hangoztatott háttérhatalom, a gyógyszeripari maffia szándékai kiváltotta egészségügyi indíttatású politikai bizalmatlanságról, ami – sajnos – hiányzik egyes egészségügyi és kormányzati hatóságaink részéről, s ezzel ők növelik a bizalmatlanságot önmaguk iránt is. Holott kinek-kinek, de nekik aztán tényleg nyitott szemmel kellene járniuk és tájolniuk a közvéleményünket. Így jutottunk oda, ha egy pedagógus megkérdőjelezi a kötelező oltást, politikusok, újságírók hada rohan rá, s nevezi, a legrosszabb esetben is baloldali provokátornak.
De nem egy esetben, s egyre inkább, kifejezett magyarellenességbe fordul az ügy. Hol állnak ők a haza bölcsének a sajtóra vonatkozóan kimondott örökérvényű erkölcsi alapigazságától: „Hazudni pedig nem szabad!” Vegyük már észre valamennyien, hogy messze túlléptük e határt! S mindebben választottak és választók, egyaránt felelősek vagyunk. Tegyünk róla, hogy ne maradjunk azok.
Térjünk vissza rá, hogy mindezeken túl, mi minden másért is megkérdőjelezendő az alcímben feltett kérdés? Maga az oltásellenes szó félreérthető és eltájoló, s mint vád egyáltalán nem bizonyítható rá a vele minősítettek többségére. Vannak köztük olyanok, akik tudatlanság miatt húzódzkodnak az oltástól. Vannak, akik az igencsak ellentmondásos közlésekkel és gyakorlattal érvelve, tartanak az oltástól.
Vannak, akiknek gyanús, hogy annak távlati hatásairól mindenki hallgat, ezért nem is bíznak benne. Vannak, akik egészségügyileg-orvosilag szükségtelennek tartják, mert a misztikusan eltűnt influenzának vélik. Ez is tényeken alapuló meglátás, bár félő, hogy ez mégsem ugyanaz az influenza, hiszen az nem támadott hullámokban, de ők éppen e hullámokat tartják mesterségesen megszervezettnek.
Nem állítható, hogy nem jogos és ésszerű álláspontok.
A többséget alkotók, akiknek a száma egyre növekszik, elvben szintén nem oltásellenesek, hanem ismételten aláhúzzuk, hogy a háttérhatalom szerves részét alkotó gyógyszeripari maffiában és annak sok országban beszervezett ügynökeiben nem bíznak. Álláspontjuk tudatos szembenállás, mert tényeken alapul, teljességgel elfogadható. Valamennyien szabad szuverén emberek, saját akaratuk-tudatuk szerint rendelkezhetnek a testükkel. Mindennek okán helytelen az oltásellenes minősítésük, helyesebb és magyarosabban is hangzik, ha oltatlanoknak nevezzük őket, nem pedig olyan minősítéssel, amelynek az adott helyzetben eleve alaptalan rosszalló politikai értelme és egyre inkább következménye is van. Az „ellenes” könnyen ellenséggé válik, és sajnálatosan el is indultunk ebbe az irányba.
E problémakörben a háttérhatalmasok a kormányokat arra kényszerítik, hogy rátérjenek erre az útra. Így jutottunk el arra a pontra, hogy e pszichopata emberellenes nemzetközi bűnözők röhöghetnek a markukba, mert helyettük, ahogy ők feltehetőleg maguk is remélték/tervezték, az oltásellenesek válnak a fő ellenséggé sok országban. Immár egyes és már nemcsak az általában jól megkülönböztethető, hanem a megkülönbözte-tendő fehér, keresztény heteroszexuális beoltott magyarok is ellenségüknek tekintik a fehér, keresztény heteroszexuális oltatlan magyarokat! Szintet léptek! Tudatosan, vagy öntudatlanul? Nézzünk csak utána, mert akiknek, népeik védelmében, s annak segítségét kérve, szembe kellene fordulni e pszichopatákkal, szenvtelenül hagyják, hogy a klasszikus divide et impera tovább tisztítsa a terepet a háttérhatalom számára.
A világegészségügy stratégiai melléfogásai
Két év nyomasztó tapasztalatainak ismeretében emberiségellenes bűn lenne nem összegezni-elemezni annak a számtalan világszerte megismert szakorvosnak és orvosi szervezetnek a meglátásait, amelyeket parancsolóan követni kellett volna az emberiségnek, s követnie is kell, ha meg akar maradni.
Azokét, akik a háttérhatalom és ügynökeik hihetetlen erejű nyomásával szemben is képesek voltak történelempolitikai helyzet magaslatára emelkedni, rámutatni a helyzetünk romlásáért felelősek meglepően túl széles körére, bátran, világosan megfogalmazni az emberiség feladatait, azok helyett, akiket a népek erre a feladatra választottak, de nem bizonyultak rá méltóknak! Kimondani szabatosan, tudományosan, a mellébeszélő politikusok és orvosok helyett, mit éltünk/élünk át, miért, és kiket kell okolnunk, s főleg késlekedés és immár különösebb mérlegelés nélkül ártalmatlanítani őket. Voltak, akik tucatnyi, vagy félszáznyi szakszerűen megindokolt és bizonyított pontban foglalták össze álláspontjukat, aminek lényege, hogy nem összeesküvés-elmélettel állunk szemben, hanem az immár két éve megvalósuló gyakorlatával. (Kellene már egy hamis összeesküvés-elméletet, mert az eddigiek igaznak bizonyultak.) Csak az általuk szerepeltetett legfontosabbnak tartott azon két pontra térünk ki, amelyekben orvosoknak tilos tévedni.
Ám mind az Egészségügyi Világszervezet (WHO), mind a főszerepet játszó nemzeti szervezetek mégis egyaránt súlyosan melléfogtak. Pont ezt a kettőt „tették talonba”, ami olyan baklövés, hogy semmiképpen nem lehetett véletlen, sem tudatlan, ezért e két pontban világszerte azonnali átfogó és a leggyökeresebb egészségpolitikai és személyi váltás kikényszerítése szükséges.
Azokét, akik a háttérhatalom és ügynökeik hihetetlen erejű nyomásával szemben is képesek voltak történelempolitikai helyzet magaslatára emelkedni, rámutatni a helyzetünk romlásáért felelősek meglepően túl széles körére, bátran, világosan megfogalmazni az emberiség feladatait, azok helyett, akiket a népek erre a feladatra választottak, de nem bizonyultak rá méltóknak! Kimondani szabatosan, tudományosan, a mellébeszélő politikusok és orvosok helyett, mit éltünk/élünk át, miért, és kiket kell okolnunk, s főleg késlekedés és immár különösebb mérlegelés nélkül ártalmatlanítani őket. Voltak, akik tucatnyi, vagy félszáznyi szakszerűen megindokolt és bizonyított pontban foglalták össze álláspontjukat, aminek lényege, hogy nem összeesküvés-elmélettel állunk szemben, hanem az immár két éve megvalósuló gyakorlatával. (Kellene már egy hamis összeesküvés-elméletet, mert az eddigiek igaznak bizonyultak.) Csak az általuk szerepeltetett legfontosabbnak tartott azon két pontra térünk ki, amelyekben orvosoknak tilos tévedni.
Ám mind az Egészségügyi Világszervezet (WHO), mind a főszerepet játszó nemzeti szervezetek mégis egyaránt súlyosan melléfogtak. Pont ezt a kettőt „tették talonba”, ami olyan baklövés, hogy semmiképpen nem lehetett véletlen, sem tudatlan, ezért e két pontban világszerte azonnali átfogó és a leggyökeresebb egészségpolitikai és személyi váltás kikényszerítése szükséges.
1. Félreállított immunrendszer
A legsúlyosabb világméretű, és hihetetlen, de máig túlélő hiba volt az elfeledkezés az emberi immunrendszerről. A körülmények ürügyén vezető szerephez juttatott WHO, egyéb nemzetközi és nemzeti egészségügyi szervezetek, orvosok, de politikusok is nemcsak nem igyekeztek csatasorba állítani az ember leghatékonyabb védelmi eszközét, hanem kifejezetten elterelték róla a figyelmet, a szándékos tudatromboló lakájsajtó segítségével, ijesztgetéssel, sőt hamis hírekkel még pszichológiailag is gyengítették, ahelyett, hogy erősíteni igyekeztek volna.
Nézzék végig a járvány kezdetétől a hivatalos híradásokat; nem találnak felhívást rá, hogy az immunrendszerünk erősítésével, mozgással, egészséges étrenddel, vitaminokkal, nyomelemekkel, friss levegővel, elegendő mennyiségű és minőségű víz fogyasztásával tudatosan erősítsük a védettségünket! A hullócsillagként fel-feltűnő kirakat-szakértőktől sem hallottuk, hogy van immunrendszerünk, amely a védekezésben minden más eszközt megelőz. Elképesztő, de ez még ma sem dívik!
Az emiatt illetéktelenné váltak mégis változatlanul szajkózzák, az oltás biztonságos és hatékony, s az egyetlen eszköz a védelemre. Mivel – anélkül, hogy tagadnánk a védekezés bármilyen formájának fontosságát – ez nyilvánvaló hazugság és bűn, hiszen elfeledteti, kiiktatja az első számú védelmi rendszerünket, de az egyéb védekezési lehetőséget is, jogosan vetődik fel: kinek állt az érdekében, hogy az emberiség elfeledkezzen a legfőbb, eleve a vírusok elleni harcra évezredek alatt kiépült természetes fegyveréről?
A tömegtájékoztatás – politikai és orvosi egyaránt – mintha nem is az emberek egészsége, hanem a gyógyszermaffia bevételi tervének a teljesítése lenne a célja, csakis azt sulykolta, hogy az oltás az egyetlen megoldás, biztonságos és hatékony, mintha más harci eszköz nem is állna az ember rendelkezésére. Tulajdonképpen ezt ismerte el Karikó Katalin is, amikor arra a kérdésre, mikor lesz kapható az omikron variánsra kifejlesztett Pfizer-BioNTech koronavírus elleni vakcina, nyíltan megmondta: „Erre nem tudok válaszolni üzleti titok miatt, hiszen a BioNTech is egy tőzsdei vállalat, és ez a válasz jelen állapotában nem publikus.” Azaz a Pfeizer-társ BioNTech számára, nem az egészség az elsőrendű szempont, hanem az üzlet, amelynek titkokban kell maradni még a szövetséges konkurensei előtt is, nem is beszélve a vírus által fenyegetettekről.
Két hazugságot akartak egyszerre elhitetni az emberekkel. És reggeltől estig, óránként ismételgetve ez folyt/folyik minden hírközlő rendszeren világszerte, sok helyen oltási kényszerbe csapva.
Nézzék végig a járvány kezdetétől a hivatalos híradásokat; nem találnak felhívást rá, hogy az immunrendszerünk erősítésével, mozgással, egészséges étrenddel, vitaminokkal, nyomelemekkel, friss levegővel, elegendő mennyiségű és minőségű víz fogyasztásával tudatosan erősítsük a védettségünket! A hullócsillagként fel-feltűnő kirakat-szakértőktől sem hallottuk, hogy van immunrendszerünk, amely a védekezésben minden más eszközt megelőz. Elképesztő, de ez még ma sem dívik!
Az emiatt illetéktelenné váltak mégis változatlanul szajkózzák, az oltás biztonságos és hatékony, s az egyetlen eszköz a védelemre. Mivel – anélkül, hogy tagadnánk a védekezés bármilyen formájának fontosságát – ez nyilvánvaló hazugság és bűn, hiszen elfeledteti, kiiktatja az első számú védelmi rendszerünket, de az egyéb védekezési lehetőséget is, jogosan vetődik fel: kinek állt az érdekében, hogy az emberiség elfeledkezzen a legfőbb, eleve a vírusok elleni harcra évezredek alatt kiépült természetes fegyveréről?
A tömegtájékoztatás – politikai és orvosi egyaránt – mintha nem is az emberek egészsége, hanem a gyógyszermaffia bevételi tervének a teljesítése lenne a célja, csakis azt sulykolta, hogy az oltás az egyetlen megoldás, biztonságos és hatékony, mintha más harci eszköz nem is állna az ember rendelkezésére. Tulajdonképpen ezt ismerte el Karikó Katalin is, amikor arra a kérdésre, mikor lesz kapható az omikron variánsra kifejlesztett Pfizer-BioNTech koronavírus elleni vakcina, nyíltan megmondta: „Erre nem tudok válaszolni üzleti titok miatt, hiszen a BioNTech is egy tőzsdei vállalat, és ez a válasz jelen állapotában nem publikus.” Azaz a Pfeizer-társ BioNTech számára, nem az egészség az elsőrendű szempont, hanem az üzlet, amelynek titkokban kell maradni még a szövetséges konkurensei előtt is, nem is beszélve a vírus által fenyegetettekről.
Két hazugságot akartak egyszerre elhitetni az emberekkel. És reggeltől estig, óránként ismételgetve ez folyt/folyik minden hírközlő rendszeren világszerte, sok helyen oltási kényszerbe csapva.
Bár a magyar általános gyakorlat, főleg a jövő társadalmi-gazdasági létfeltételei biztosításának tekintetében, jelentősen kedvezően különbözik sok más országétól, az immunrendszer kiiktatásának tekintetében, sajnos, mindvégig az élmezőnyben foglaltunk helyet, s még erősíteni is igyekszünk e pozíciónkat.
Illetékeseink nemcsak „elfeledkeztek” róla, hanem az oltás erőltetésével a vírus által teremtett csatatér mellé az oltással a nyakába varrtak egy másik csatateret is. Szakértők egybehangzóan állítják, hogy a járvány idején végzett oltáskampány fokozott és mesterséges működésre készteti az immunrendszert, ahelyett, hogy néhány nap alatt könnyedén leszámoljon a behatolóval. Életveszélynek tartják, hogy az immunrendszerünk által leküzdhető kórokozó ellen úgy oltogatunk, mintha nem is tudnánk az immunrendszer létezéséről és képességeiről.
Elfeledték, vagy elfelejttették velük, hogy az emberi környezet által sugallt biztonságérzet elősegíti az egészség megőrzését, vagy a gyógyulást. Ám ha ennek tudatosítása elmarad, sőt a környezetből félelemkeltés árad, ami még némi kényszerrel is párosul, az egészségromlásra sarkall.
Minden tisztelet azoké, akik erőn felül kivették a részüket a védekezésből, de mert erre ismét szükség lehet, emlékezzenek ezekre az alapigazságokra, ami minden ember sajátja. Köztük még arra is, hogy a vakcina bizonyítottan nem győzi le a vírust, sőt a beoltottak ismét megfertőződhetnek, ugyanúgy, mint az oltatlanok. Ám arról nem szól egyetlen nyilatkozó, sem értekezés, hogy ha az oltatlan immunrendszere legyőzte a vírust, akkor ő megfertőződhet-e ismét. Pedig e kérdés biztosan nem egyedül nekünk jutott eszünkbe és valószínűleg van is rá válasz. S a mély hallgatás róla, szintén nagyon beszédes.
Mindeközben immunrendszerünk tette a dolgát, megsemmisítette a behatoló vírusokat, kijavította a sérült sejteket, törölte a téves genetikai információkat, őrködött az életünk felett. Tudta azt is, amit elfelejtettek azok, akiknek pedig a fülükbe rágták, hogy kórokozó különösen akkor tud betegséget okozni, ha az embert erre tudatosan fogékonnyá teszik, elfeledtetik az immunrendszeréről, gyengítik, pszichológiailag rettegésben tartják. Nem érdekli, hogy még csak említésre sem kerül, de ő a hőse a részleges győzelemnek, nem pedig a központba állított vakcinák. Jegyezzük meg, hogy a jövőben is ezt fogja tenni, saját döntése alapján, minden emlékeztető oltás nélkül.
2. Ne árts!
Az évszázadok óta bevált hippokratészi tanítás az erkölcsileg megkövetelt orvosi eljárás középpontjába helyezi a "primum non nocere, secundum cavere, tertium sanare" elvet, azaz "először is, ne árts, másodszor, légy óvatos, harmadszor gyógyíts". Eszerint az orvosnak mindenekelőtt arra kell ügyelnie, hogy ne ártson a páciensnek. Másodszor, óvatosnak kell lennie, pontosan meg kell állapítania, mi történik valójában a beteggel.
Harmadszor, csak ezek után teheti meg a gyógyuláshoz szükséges lépéseket. Az orvos ilyen szakszerű és erkölcsös eljárása és döntése helyett viszont azt láthattuk, hogy alig ismert vakcinákat kikiáltottak csodaszernek, amelyet az orvos – akivel ugyancsak annyit tudattak e csodaszerről, hogy „biztonságos és hatékony” – kényszerhelyzetében a páciens alapos kivizsgálása helyett a beteg által minden ismeret hiányában vakon kiválasztottat adta be neki.
Erre az eljárásra a nevetséges is túl kíméletes minősítés. A felelősséget nem a gyártó, nem a nemzeti egészségügyi intézmény, nem is az orvos, hanem önmaga a beteg viseli. (A Pfizer és a többi szállító a kormányokkal kötött szerződésekben nem is vállal semmiféle felelősséget!)
Harmadszor, csak ezek után teheti meg a gyógyuláshoz szükséges lépéseket. Az orvos ilyen szakszerű és erkölcsös eljárása és döntése helyett viszont azt láthattuk, hogy alig ismert vakcinákat kikiáltottak csodaszernek, amelyet az orvos – akivel ugyancsak annyit tudattak e csodaszerről, hogy „biztonságos és hatékony” – kényszerhelyzetében a páciens alapos kivizsgálása helyett a beteg által minden ismeret hiányában vakon kiválasztottat adta be neki.
Erre az eljárásra a nevetséges is túl kíméletes minősítés. A felelősséget nem a gyártó, nem a nemzeti egészségügyi intézmény, nem is az orvos, hanem önmaga a beteg viseli. (A Pfizer és a többi szállító a kormányokkal kötött szerződésekben nem is vállal semmiféle felelősséget!)
Sértés lenne feltételezni, hogy az intézkedésre kijelölt szakemberek nem ismerik e két alaptételt; de az is sértés, hogy bárki feltételezze, a közélet nem ismeri őket, és nem követeli meg. Erkölcsi követelmény, hogy az illetékesek magyarázatot adjanak a mellőzésükről. Nincs ugyan rá elfogadható magyarázat, de magyarázkodjanak csak! Önállóan, felelősen nemzetközi, vagy nemzeti egészségügyi szervezet sem követhet el egyszerre két fatális hibát. Nekik is bőven van, mit magyarázni.
A helyes eljárások helyett sokszor tisztességtelen módon ránk erőszakoltak különböző vakcinákat, amelyek nagy többsége mérvadó szakemberek szerint máig nincs kellően kikísérletezve. Nem is lehetnek – állítják továbbá – lévén, hogy a Covid-19 név alatt futó vírust mindeddig nem sikerült izolálni, ami nélkül lehetetlen megfelelő ellenszer kidolgozása. Anglia Tudományos Kormányhivatala ismerteti, hogy szakemberek kérelmeket nyújtottak be kanadai, új-zélandi, ausztrál, német, brit, angol, ír és amerikai intézményekhez, keresve olyan feljegyzést, amely leírja a "COVID-19 vírus", más néven "SARS-COV-2" izolálását egy beteg emberből vett, hamisítatlan mintából. Kérésüket kiterjesztették az intézmények birtokában lévő minden olyan feljegyzésre, amely a "COVID-19 vírus" bárki, bárhol, bármikor végzett izolálását írja le.
16 tudományos intézmény adott választ, és mindegyik ugyanazt jelezte: nincs a birtokukban olyan feljegyzés, amelyet bárki, bárhol, bármikor készítettek volna, és amely leírja a "SARS-COV-2 vírus" izolálását egy megbetegedett személyből vett, hamisítatlan mintából. Az erősödő világméretű követelés ellenére nincs semmiféle tájékoztatás a vakcinák hatásairól, mellékhatásairól. Kvantum-mikroszkópokkal Dániában és más országokban gyanús anyagokat találnak bennük. (Pl. grafén származékok, amelyek adott esetben úgy szívják magukba az oxigént, mint szivacs a vizet, stb.)
Minden elismerés megilleti orvosainkat, akik a hihetetlenül erőszakos háttérhatalmi és egészségügyi-kormányzati nyomás ellenére, bizonyítják a meghirdetetett és bebeszélt világjárvány hamisságát, emberellenességét. Egyikőjük sem tartalmatlan jelszavakat ismételget, hanem tények és érvek felsorakoztatásával, felelősen, tisztességesen tájékoztatja közvéleményünket, azaz kormányzati és egészségügyi szerveinket is a valóságról. Felelősségét éreznek a nemzetünk, az emberiség sorsáért. Kár, hogy akiknek mindezt meg kellene hallani, nemcsak nem hallgatnak rájuk, hanem igyekeznek ellehetetleníteni őket.
Dr. Lenkei Gábort, aki évtizedek óta elismert és értékelt nemzetközi harcot vív a gyógyszeripari maffia ellen. Dr. Tamási Józsefet és Dr. Pócs Alfrédot, akik érthetően elmagyarázzák a tudatos pánikkeltés eredetét, céljait, valamint a vakcinák összetételét, Dr. Gődény Györgyöt, aki a nemzetközi vonatkozásokat ismertetve, tanulmányozásra érdemes nagy ívű nyílt levélben szólítja fel hatóságainkat a parancsoló szemléletváltásra.
Ők és sokan mások segítséget, szövetséget ajánlanak, egy rossz szót nem ejtenek az oltottak szájhősködő sorban feltűnő, s egyhamar letűnő önjelölt öntudatlan vezéreiről, de félelem nélkül leleplezik a tévedéseiket. Sokatmondó, hogy hivatalos szervek csak fenyegették őket, de állításaikat sem ezek, sem szakmai szervek, sem a gyártók nem cáfolták.
Nos, életünk védelmében illetékesek válaszát igényelve, fel kell tennünk a kérdést: az említett és a hozzájuk folyamatosan csatlakozó orvosaink helyett miért a Pfeizer igazgatójának, Gatesnek, Faucinak, Schwabnak, vagy a többi maffiavezérnek és helyi ügynökeiknek, vagy megtévesztett szószólóiknak kellene vakon hinnünk?
Akik titkolják a vakcináik szövődményeket, esetenként halált okozó mellékhatásait, semmiféle jogi felelősségét nem vállalnak értük, csak az unalomig elkoptatatott és tévesnek bizonyult jelszavaikat harsogják. Fizetésként stratégiai jellegű ellenszolgáltatásokat követelnek a kormányoktól, s csak a pénztárcáik további tömésével és emberellenes szándékaik megvalósításával foglalkoznak.
Nem véletlen, hogy az említettek ellen számtalan bírósági beadvány született, amelyekben közismert és bizonyított tények felsorolásával népirtással vádolják őket és második Nürnbergi pert követelnek. Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum elnöke (Henry Kissinger közeli barátja) 2004 óta Fiatal Globális Vezetők elnevezéssel tanfolyam-sorozatot szervez a „Nagy újraindítás” vezető személyiségeinek kiképzésére. Sok ismert politikus – feltűnően sok egészségügy-miniszter – részt vett, s valóban aktív szerepet vállaltak a későbbiekben (Angela Merkel, Nicolas Sárközy, Tony Blair, Manuel Barroso és sokan mások, akiknek nevei meglepetést okozhatnak, s akik jórészt „teljesítettek” is. Ahogy a nemzetgyilkos Merkel nyugdíjba vonulásakor büszkén jelentette: „Megcsináltuk!”).
Akik titkolják a vakcináik szövődményeket, esetenként halált okozó mellékhatásait, semmiféle jogi felelősségét nem vállalnak értük, csak az unalomig elkoptatatott és tévesnek bizonyult jelszavaikat harsogják. Fizetésként stratégiai jellegű ellenszolgáltatásokat követelnek a kormányoktól, s csak a pénztárcáik további tömésével és emberellenes szándékaik megvalósításával foglalkoznak.
Nem véletlen, hogy az említettek ellen számtalan bírósági beadvány született, amelyekben közismert és bizonyított tények felsorolásával népirtással vádolják őket és második Nürnbergi pert követelnek. Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum elnöke (Henry Kissinger közeli barátja) 2004 óta Fiatal Globális Vezetők elnevezéssel tanfolyam-sorozatot szervez a „Nagy újraindítás” vezető személyiségeinek kiképzésére. Sok ismert politikus – feltűnően sok egészségügy-miniszter – részt vett, s valóban aktív szerepet vállaltak a későbbiekben (Angela Merkel, Nicolas Sárközy, Tony Blair, Manuel Barroso és sokan mások, akiknek nevei meglepetést okozhatnak, s akik jórészt „teljesítettek” is. Ahogy a nemzetgyilkos Merkel nyugdíjba vonulásakor büszkén jelentette: „Megcsináltuk!”).
Nem lehet hát kérdéses, hogy az emberért harcba szálló embertársainknak, avagy ehhez a háttérhatalmi „ifjúgárdához” tartozó, emberellenességtől visszariadóknak higgyünk, akik eddig úgy ötszázmilliárd dollárt zsebeltek be a tőlük láthatólag egyáltalán nem független koronavírus világjárvány kapcsán? De nem felejtsük azt sem, hogy hasonló mondvacsinált indokokkal ugyanők voltak azok, akik máig büntetlenül milliókat gyilkoltattak le az USA, vagy a NATO égisze alatt a Balkánon, Közel- és Távol-Keleten, Afrikában, és más helyeken.
Ma viszont a világméretű átoltottságot erőltetik, ám nincs semmi hír arról sem, hogy e háttérhatalmi csúcson pöffeszkedők, a Rockefeller, a Rothschild család, vagy a háromszáz család beoltatta volna magát, sőt, ahogy az amerikai sajtó közölte, a Pfizer ugyancsak zsidó igazgatója Alberto Bourla, a cég vezetősége és dolgozói nem oltatták be önmagukat a saját készítményükkel!
Kell-e ennél „hatékonyabb és biztonságosabb” érv? Árulkodó, de ők még arra sem veszik a fáradságot, hogy a többtucatnyi komoly szakmai kifogásra legalább cáfolat formájában válaszoljanak. De a világközvélemény számára éppen a vakcinájuk elkerülése és a cáfolat hiánya igazán meggyőző! A háttérhatalom meghirdetett emberirtó politikája ismeretében kell-e még magyarázat rá, hogy miért akarják beoltatni az egész emberiséget? S ugyanilyen súlyú kérdés, hogy mindennek, sőt ennél jóval többnek az ismeretében a kormányok miért nyújtanak segítőkezet egy meghirdetett emberellen eljáráshoz?
A kormányoknak segítségre van szükségük!
Az előzőekből okszerűen következik, nem is akármilyenre, hanem történelmi jelentőségű, a lehető legszélesebb össztársadalmi segítségre és késedelem nélkül, sőt két év viszonylagos tehetetlenkedésük után, akár igénylik, akár nem! Azaz, kellő rugalmassággal szükségszerű megtalálni minden fél számára elfogadható célszerű új társadalmi együttműködési formát. A demokratikus jogok tagadhatatlanul fokozódó korlátozása helyett a társadalmaknak, az emberi túlélés érdekében, rá kell találniuk e szokatlan útra.
Annak a mérlegelése nélkül, hogy az ellenérdekelt háttérhatalmi ügynökök demokratikusnak, vagy antidemokratikusnak minősítik. Minél tovább marad ugyanis szervezetlen az emberiség ellenállása, késlekedik ellentámadása, annál rosszabb helyzetbe kerül a világ, benne az egyes országok, mivel saját kulcspozícióikat nem birtokolják. Ilyen körülmények között a tudati és az erőviszonyok nem a javunkra változnak. A felelős politikának ezért kell valamennyi hazai és nemzetközi orvosi, társadalmi és minden más körülményt figyelemmel kísérni, mérlegelni, nem pedig pusztán védekezésre összpontosítani, s az egyre tartalmatlanabbá váló jelszavakat ismételgetni, hanem a társadalom figyelmét az elhanyagolt körülményekre irányítani.
A háttérhatalom egyre cinikusabban jelenti be, hogy mindenkit be kell oltani, akár kéri, akár nem és már javában be is indult e folyamat, amely a végtelenbe nyúlhat. A kormányok viszont e tekintetben sem álltak a helyzet magaslatán. Elnézésük, késlekedésük, sőt szolgai eljárásaik, főleg pedig kizárólag az orvosi védekezésre összpontosításuk összességükben végzetes hibának bizonyulhatnak.
Annak a mérlegelése nélkül, hogy az ellenérdekelt háttérhatalmi ügynökök demokratikusnak, vagy antidemokratikusnak minősítik. Minél tovább marad ugyanis szervezetlen az emberiség ellenállása, késlekedik ellentámadása, annál rosszabb helyzetbe kerül a világ, benne az egyes országok, mivel saját kulcspozícióikat nem birtokolják. Ilyen körülmények között a tudati és az erőviszonyok nem a javunkra változnak. A felelős politikának ezért kell valamennyi hazai és nemzetközi orvosi, társadalmi és minden más körülményt figyelemmel kísérni, mérlegelni, nem pedig pusztán védekezésre összpontosítani, s az egyre tartalmatlanabbá váló jelszavakat ismételgetni, hanem a társadalom figyelmét az elhanyagolt körülményekre irányítani.
A háttérhatalom egyre cinikusabban jelenti be, hogy mindenkit be kell oltani, akár kéri, akár nem és már javában be is indult e folyamat, amely a végtelenbe nyúlhat. A kormányok viszont e tekintetben sem álltak a helyzet magaslatán. Elnézésük, késlekedésük, sőt szolgai eljárásaik, főleg pedig kizárólag az orvosi védekezésre összpontosításuk összességükben végzetes hibának bizonyulhatnak.
Nem sok kétely merülhet fel azzal kapcsolatban sem, hogy a kormányok kezdetben kifejezetten hangsúlyozott álláspontjának, miszerint „az oltás önkéntes”, világszerte ellentétesre fordulásához mindenekelőtt a rájuk nehezedő megnövekedett háttérhatalmi nyomás járulhatott hozzá. Merthogy gyakorlata egyszerre sok helyen olyan gőzerővel indult be, hogy több országban azonnal súlyos, nem egy esetben erőszakos társadalompolitikai összeütközéseket idézett elő, ami pedig egyetlen kormánynak sem áll érdekében.
A leginkább szolgalelkű, a népeiket eláruló kormányok – egyelőre a görög és az osztrák – már a kötelező oltás bevezetésén „dolgoznak”, s az új német kormány is ugyanezt latolgatja, hasonlóan von der Leyen az EB elnöke. Az utóbbi időben nálunk is erőltetik az oltási hetet, oltási akciónapokat minden településen, a fészekoltást, s tucatnyi egyéb ürügyet gondolnak ki, egyre átlátszóbb manipulált kényszerítő módszerekkel oltanak és oltatnak. Pedig tárgyilagosan nézve, mindezek ismeretében, nem az veszélyezteti a társadalmat, aki nem oltatja be önmagát, hanem aki mindezek ismeretében, legyen orvos, vagy politikus, nemcsak elfogad, hanem kész másokra is rákényszeríteni kockázatosnak is ítélhető eljárásokat.
Nem veszik észre, hogy a Rubikont már az eddigiekkel is régen átlépték, ha bevezetik a kötelező oltást, a háttérhatalom teljes diadalt arat, vagy világméretű polgárháború tör ki, ami ugyancsak a háttérhatalom érdeke. Politikai, egészségügyi és minden tekintetben az az ábc, hogy nem az átoltottságot kell növelni, hanem az egészséget kell védelmezni, amihez nem az erőltetett átoltottság az első és nem is az egyetlen eszköz. Ez kezdettől fogva világos volt a közember számára, de – sajnos – nem az illetékes politikus és egészségügyi szervek részére, vagy – ami még rosszabb, de sajnos valószínűbb – ismeretlen nyomós okokból eltekintettek tőle.
Mondjuk ki, különben az útvesztőben tévelygünk. Ha nem így volt, cáfolják meg kétségbevonhatatlan tényekkel, érvekkel.
Mindez kifejezetten rosszabbodó társadalmi közérzetet vált ki és súrolja az alkotmányosság, ha úgy tetszik, a jogállam határát. Maroknyi pszichopata maffia pedig tovább zsarolja a kormányok többségét, ahogy ez több országban (Argentína, Brazília, India, Tanzánia) napvilágra is került. Szorult helyzetükben a kormányoknak azonban, ha titkos alkuval nincs megkötve a kezük, van mozgásterük, amivel élhetnek, ha van rá politikai akaratuk. Teljes őszinteséggel fel kell tárniuk a helyzetet népeik előtt és kérni segítségüket. Akár értésre adni, hogy lázadjanak a háttérhatalom ellen, és netán élére is állni e lázadásnak.
Csak tisztán és kifejezetten a háttérhatalom, gyógyszeripari maffia, oltási kényszer, „Nagy újraindítás”, stb. ellen kell irányulnia. Sajnos, a kormányok nagy többsége a helyzet érettsége ellenére nem támaszkodik népei érlelődő lázadására, hanem szolgaian – nemegyszer népeikkel szemben is – teljesítik a háttérhatalmi igényeket. Eljárásuk nagyon hasonlít arra, amit a német Bild magazin „Az emberiség sorsa” címen ismertetett. (Ld. „Tudatunk védelme-3”, ahol Duncan Shelley: „Az elme gyilkosai” című könyvének egyes kormányok jelenlegi eljárására is illő magyarázattal szolgáló, a lényegét illetően akár meg is történhetett részlete olvasható.)
E ponton, annak ellenére, hogy ismerik, átélik az átlagtól kedvező irányban eltérő hazai eseményeket, óhatatlanul sokakban felmerül a kérdés, mi az álláspontja e tekintetben a magyar kormánynak.
Ezt csak maga a kormány tudja. Az biztosra vehető, hogy kezdettől fogva sokkal többet tud az elhallgatott összefüggésekről, mint a közvéleményünk, vagy a politológusok. Ennek okán akaratunk ellenére olyan helyzetbe kerültünk, hogy az életünkről lévén szó, senki nem tekintheti magát illetékesnek a válaszra a kormány helyett, de még kevésbé illetéktelennek a véleménynyilvánításra.
Ezt csak maga a kormány tudja. Az biztosra vehető, hogy kezdettől fogva sokkal többet tud az elhallgatott összefüggésekről, mint a közvéleményünk, vagy a politológusok. Ennek okán akaratunk ellenére olyan helyzetbe kerültünk, hogy az életünkről lévén szó, senki nem tekintheti magát illetékesnek a válaszra a kormány helyett, de még kevésbé illetéktelennek a véleménynyilvánításra.
A figyelő és szerencsére tudatosodó állampolgárokban nyugtalanító gondolatok tolulhatnak fel, amelyek ugyanabban a fő kérdésben összegeződnek, amelyet kezdettől fogva mindenki figyelmen kívül hagyott és máig elfelejtett, pedig az emberiség sorsa függhet tőle: honnan ered a vírus, kiknek a kezében vált emberiségellenes fegyverré, kik és hogyan terjesztik. Persze, nem mi vagyunk azok, akik ennek a megkerülhetetlen és végzetesnek bizonyulható fő kérdésnek a végére tudunk járni, de a létezését tudatosíthatjuk.
Az eddigi fejlemények is azt bizonyítják, hogy csak a védekezéssel, akármilyen önfeláldozóan végezzük is, a vírus nem állítható meg. Ezért ki kell egészíteni támadó szellemű leleplezéssel, a vakcina-agresszorok ártalmatlanításával.
Ebből a meggondolásból, ellentmondásos érzésekkel, de nem helyeselhetjük, hogy kormányzati- és egészségügyi szerveink a világjárványt a háttérhatalom nyíltan meghirdetett emberirtó és válságteremtő politikájától, azaz a nemzetközi vonatkozásoktól függetlenül próbálják megérteni, megértetni és kezelni. Szerves összekapcsolódásukra még csak hivatkozás sem történik. A végtelen irányába elhúzódó súlyosbodó fejlemények láttán, komoly következményekkel járható hibának tartjuk.
Ennek ismerete, tudatosítása, számbavétele nélkül létfontosságú kérdésekben nem lehet helyes és meggyőző álláspontra jutni, ismeretében viszont más színben tűnhet fel az egymástól elválaszthatatlan világválság és világjárvány, így az élesen felmerült oltásellenesség problémaköre is.
Ennek ismerete, tudatosítása, számbavétele nélkül létfontosságú kérdésekben nem lehet helyes és meggyőző álláspontra jutni, ismeretében viszont más színben tűnhet fel az egymástól elválaszthatatlan világválság és világjárvány, így az élesen felmerült oltásellenesség problémaköre is.
Szokatlanul bonyolulttá vált tehát minden társadalmi szereplő helyzete; mindenekelőtt arra kell nagyon vigyáznunk, nehogy jogos elégedetlenségünk elősegítse a nemzetidegen nemzetellenes ellenzék véres bosszút és a vadkapitalizmus visszaállítását ígérő hatalmi törekvéseit.
Megfékezésük nemcsak kormányzati, hanem társadalmi feladat is. Ez jelenleg nincs kellően összehangolva, ezért azonnali határozott lépéseket igényel. A közvélemény jó része előtt ismeretlen, milyen hatalmas és sokoldalú nyomás nehezedik a kormányra. Ellenállásuknak, taktikázásuknak vannak jelei, az említett orvosaink is utalnak hasonló jelenségekre, de ezek megnevezése és értelmezése kellő tájékozottság hiányában kívül esik a látókörünkön. Arra azonban világos jelek mutatnak, hogy a társadalom egyre akcióképesebb állapotba kerül, keresi a kilábalás útjait, ezért vészhelyzetben az eltájolását, megosztását elősegítő kísérletek (köztük az antiszemitizmus monitorozása, a vitathatatlanul meglévő és erősödő cigánybűnözés, magyarellenesség) rendkívül károsak.
A társadalmi segítség szükségességét mindenekelőtt a kormányoknak kell megérteniük, és magyarázattal, akár bátor önkritikával (inkább a háttérhatalom kemény megalkuvás nélküli bírálatával), érthetően igényelni.
Megfékezésük nemcsak kormányzati, hanem társadalmi feladat is. Ez jelenleg nincs kellően összehangolva, ezért azonnali határozott lépéseket igényel. A közvélemény jó része előtt ismeretlen, milyen hatalmas és sokoldalú nyomás nehezedik a kormányra. Ellenállásuknak, taktikázásuknak vannak jelei, az említett orvosaink is utalnak hasonló jelenségekre, de ezek megnevezése és értelmezése kellő tájékozottság hiányában kívül esik a látókörünkön. Arra azonban világos jelek mutatnak, hogy a társadalom egyre akcióképesebb állapotba kerül, keresi a kilábalás útjait, ezért vészhelyzetben az eltájolását, megosztását elősegítő kísérletek (köztük az antiszemitizmus monitorozása, a vitathatatlanul meglévő és erősödő cigánybűnözés, magyarellenesség) rendkívül károsak.
A társadalmi segítség szükségességét mindenekelőtt a kormányoknak kell megérteniük, és magyarázattal, akár bátor önkritikával (inkább a háttérhatalom kemény megalkuvás nélküli bírálatával), érthetően igényelni.
Magyarország előre menjen, ne hátra!
Ez ma a hivatalosan meghirdetett érvényes és helyes társadalompolitikai jelszó. Indokoltan van benne figyelmeztetés is: ne hátra! Azaz nem lenne elég még az itt kifejtett világpolitikai szemlélettel sem elemezni az átélteket, de ha még ez sem történik, az semmiképpen nem előre mutat. Félő, akkor sem – s elismerendő, hogy ez lényeges, sőt remélhetőleg történelmileg lényegesebbnek bizonyuló kérdés – ha szinte megszámlálhatatlan helyzetjavító és jövőt megalapozó kedvező családjogi, szociális, gazdasági és pénzügyi és egyéb intézkedés történik, ami egyértelműen utal rá, hogy az illetékesek végzik az itt hiányolt világpolitikai elemzést, de valamilyen nyomós ok miatt nem osztják meg tudásukat és következtetéseiket a közvéleménnyel.
Ám ez nem halasztható stratégiai lépés. Hiszen mindenki egyre inkább érzi, parancsoló szükség van minél szélesebb belpolitikai egység megteremtésére, s a vírus helyett a valódi ellenség megnevezésére, hogy a kialakulható belső szembenállásokat kíméletlenül kiküszöbölhessük. Egyszóval tudatunk védelmére, ami csakis egységben lehet sikeres.
A jelen írás végkövetkeztetése megfogalmazásához a bevezető szavaira gondoljunk vissza. Megosztásunkra, szabadságjogaink megfosztására, az emberiség irtására törekvő ellenfeleinkre. Valamennyien, ki politikai, ki meggyőződésbeli, ki faji alapon, de a formálódó emberellenes háttérhatalmat alkotják és szolgálják.
Ahogy az előzményekben rámutattunk, igencsak sajátos gazdasági-pénzügyi, társadalompolitikai, etnikai és egyéb érdekeik érvényesítése céljából denaturálták a szocializmust (így született „a létező szocializmus”), denaturálták a kapitalizmust is (így született a vadkapitalizmus), utódaik pedig most akarják denaturálni az egész emberiséget. Velünk együtt, sőt szálláscsinálóikkal együtt, akiknek erre időben és határozottan figyelmeztetniük kellett volna bennünket, de akik valahogy, de mindenképpen nyomós okból, ezt még most sem teszik.
Szólni kell azok történelmi érdemeiről, akik bátran, tisztességgel hirdetik, s elemzik a közvéleményünk által sajnos jórészt ismeretlen, de a világközvélemény előtt ismert, valamennyiünk számára létfontosságú nemzetközi társadalompolitikai tényeket, folyamatokat.
Amennyiben az orvosi és egészségügyi szervezetektől eltekintünk, s a politikai-eszmei közéletre összpontosítunk, igencsak tanulságos, hogy a vitathatatlanul ezeken munkálkodó, s eredményeket is felmutató valamennyi (azaz kormányzati és ellenzéki) politikai pártot, intézményt, politikusokat, politológusokat, politikai vitaműsorokat, tömegtájékoztatási eszközöket megelőzve, egyetlenegy, eddig kevéssé észrevett (de remélhetőleg létezik több is) szellemi műhely volt képes a történelempolitikai magaslatra emelkedni.
Kezdettől foga, folyamatosan és mindmáig. Tette ezt úgy – külön kiemelendő érdem – hogy nem volt, s most sem kormányellenes, s nem fordult az említettek ellen sem, hanem tárgyilagosan, átfogóan rámutatott a mesterséges gazdasági világválság („Nagy újraindítás”) és a koronavírus világjárvány ok-okozati összefüggéseire, eredetére, mozgatórugóira, céljaira és főszereplőire. Hasznos lenne az ország számára, ha az önmagukat illetékesnek érzők minden szinten levonnák e tényből a tanulságokat.
Amennyiben az orvosi és egészségügyi szervezetektől eltekintünk, s a politikai-eszmei közéletre összpontosítunk, igencsak tanulságos, hogy a vitathatatlanul ezeken munkálkodó, s eredményeket is felmutató valamennyi (azaz kormányzati és ellenzéki) politikai pártot, intézményt, politikusokat, politológusokat, politikai vitaműsorokat, tömegtájékoztatási eszközöket megelőzve, egyetlenegy, eddig kevéssé észrevett (de remélhetőleg létezik több is) szellemi műhely volt képes a történelempolitikai magaslatra emelkedni.
Kezdettől foga, folyamatosan és mindmáig. Tette ezt úgy – külön kiemelendő érdem – hogy nem volt, s most sem kormányellenes, s nem fordult az említettek ellen sem, hanem tárgyilagosan, átfogóan rámutatott a mesterséges gazdasági világválság („Nagy újraindítás”) és a koronavírus világjárvány ok-okozati összefüggéseire, eredetére, mozgatórugóira, céljaira és főszereplőire. Hasznos lenne az ország számára, ha az önmagukat illetékesnek érzők minden szinten levonnák e tényből a tanulságokat.
Ez a szellemi műhely a „Hihetetlen” folyóirat szerkesztősége. A számtalan idézhető példa között megfogalmazta a háttérhatalom által ránk kényszerített sorozatos mesterséges válságok logikai képletét, indító taktikáját, stratégiai célját. Szemléltetően, leleplezően, s főleg a közélet számára érthetően, a 2021. évi utolsó különszámában:
Adva van alapesetben a normalitás. Természetesen létezik a normalitáshoz képest helytelen, vagy még élesebben a rossz. Nézzük, mi szokott történni! Ez a rossz átkereszteli magát „másságnak”, és eleinte csak azért esdekel, hogy hadd létezzen ő is, hiszen ő is a világ része. Ha ez sikerül, és a normalitás engedi ezt, akkor a „másság” már az egyenlőséget kéri, hiszen minden és mindenki egyenlő. Az emberek ezt is hagyják. Ezután a „másság” szintet lép, és deklarálja, hogy ő nem egyszerűen csak egyenlő, de még egyenlőbb, sőt különb.
Végül már harsányan követeli, hogy takarodjanak a világból azok, akik még mindig a normálist követik, mert a másság a helyes, a jó és a követendő.
Közismert gyermekmesénk logikájára emlékeztet. Mégis, mennyien beugrottak neki, olyanok is, akik nemtörődöm módon elfeledkeztek róla, mihez kértek és kaptak felhatalmazást!
Választottaknak, választóknak nem érdeke, hogy a döntéshozatal (legyen politikai, egészségügyi, biztonsági, illetve nemzeti, avagy nemzetközi) egyre távolabb kerüljön az érintett társadalmi közösségtől. Márpedig nem a közvélemény, hanem idegen és nemzetidegen szereplők, s az ismeretlenségből előtűnt, idegen érdekeket képviselő álcivil szervezetek és az őket pénzelő háttérhatalmi maffia uralja a kormányok nagy részét is. Ezért ne csak várjunk döntésekre, hanem döntéseket hozzunk, sürgessünk, segítsünk elő, vagy akár kényszerítsünk ki, nehogy velünk is egyre inkább ugyanezt kelljen tenniük azoknak, akiket védelmünkre választottunk.
2022. áprilisában, nemzeti tudatunk védelmében arra gondoljunk, hogy nemcsak a saját sorsunkról, hanem nagy valószínűséggel az európai keresztény nemzetállamok sorsáról is döntünk. Ugyanis Európa felszámolásának – iszlamizálásának – a nemzetgyilkos Merkel, Macron és más vak-nyugateurópai, valamint az ukrajnai zsidó vezetők árulása miatt – jelenleg nincs más akadálya, mint a V4-ek és potenciális szövetségeseik.
Ezért az említett nemzetgyilkosokat irányító szabadkőműves-zsidó bankárkaszt szeretné elérni a Fidesz-KDNP-kormány eltávolítását, megsemmisíteni mindazt, amit tőkés kormányként, tőkés szövetségi rendszerben, nehéz harcok árán, de a kétharmadunk segítségével szociális, gazdasági-pénzügyi és nemzetegyesítési téren elért. Ne riadjunk vissza attól, hogy továbbra is bíráljuk a negatív jelenségeket, de nemzeti tudatunk védelmében tekintsük át a rendszerváltás utáni évtizedeket, s a történelmi soproni népszavazás centenáriuma alkalmából rendezett megemlékezésen elhangzottakat magunkévá téve, s tettekre váltva, emberi, nemzeti, európai tudatunknak hűséget esküdve, a jelen írás mottójául választott hit szellemében szavazzunk.
Ezért az említett nemzetgyilkosokat irányító szabadkőműves-zsidó bankárkaszt szeretné elérni a Fidesz-KDNP-kormány eltávolítását, megsemmisíteni mindazt, amit tőkés kormányként, tőkés szövetségi rendszerben, nehéz harcok árán, de a kétharmadunk segítségével szociális, gazdasági-pénzügyi és nemzetegyesítési téren elért. Ne riadjunk vissza attól, hogy továbbra is bíráljuk a negatív jelenségeket, de nemzeti tudatunk védelmében tekintsük át a rendszerváltás utáni évtizedeket, s a történelmi soproni népszavazás centenáriuma alkalmából rendezett megemlékezésen elhangzottakat magunkévá téve, s tettekre váltva, emberi, nemzeti, európai tudatunknak hűséget esküdve, a jelen írás mottójául választott hit szellemében szavazzunk.
Kell legyen felmérhető egyéni és közösségi haszna annak is, ha befejezésül, indulatok nélkül, okulásra szolgáló példát hozunk nemcsak arra, hogy a közvéleményt, a közembert legfőképpen mi érdekli, ahogy eddig tettük, hanem azt is, milyen kérdések hozzák zavarba.
Az önmagában életképtelen koronavírus gyanút keltő politikai, geopolitikai, szociális tájékozottságot mutat. Hol itt támad, hol ott, hol fiatalokat, hol időseket, hol pihenőt tart, hol gőzerővel rákapcsol, mintha csak tudatos lenne, holott önmagában nem az. Irányítása eltitkolt, de tudatos a háttérhatalom részéről. Könnyen élhet vele, hogy a Liszt Ferenc repülőtéren naponta ezrek minden egészségügyi felügyelet nélkül utazhatnak ki és be. A pápa látogatásakor és az eucharisztikus világkongresszus alatt a vírus körültekintően leállt.
A Vadászati világkiállítás és az év végi Kutyakiállítás alatt sztrájkolt. Az óriási tömeget mozgósító békemenettel szemben is kifejezetten kíméletes volt. A labdarúgó mérkőzések sem érdekelték különösebben. Majd időnként megsokszorozott erővel támadásba lendül, és mintha statisztikai kezeléséből ilyenkor kiolvasható lenne némi kis huncutság.
Miért gondolják bárkik is, hogy a közemberek az efféle eseményeket nem látják, nem vetik össze a kormányzati politikai és egészségügyi hadjárattal, és nem gondolkodnak el a szembeszökő ellentmondásain? Főképp, ha még azt is közlik velük, hogy március 15-én ismét lesz békemenet! Rögvest meg is fordítják a gondolatmenetüket: honnan veszik az illetékesek, hogy a vírus (= a háttérhatalom) március 15-én olyan hangulatban lesz, hogy ezt is elnézi majd? A cinikusabbjai meg is kérdezik, vannak olyan viszonyban a vírussal (= a háttérhatalommal), hogy ezt egyeztethetik? Ám az itt elemzett események ismeretében ez nem is cinizmus, hanem nagyon is indokolt kérdőjelek ágaskodnak bennük jogosan.
Örvendetesen egyre többen egyre kíváncsiabbak rá, mi is történik valójában. Saját szemükkel akarják látni. Abban biztosak ugyan, hogy a nemzetellenes és nemzetidegen ellenzékre (a „hazai” háttérhatalom) nem szavaznak, de a megfontolt választáshoz, szavazáshoz szükséges tudásukat, tájékozottságukat naprakésszé kívánják tenni, pontosan tudni akarják, mit történik a világban, hazánkban, s immár bennük is, ha beoltottak. Ezért mennek el a békemenetre is. Ráérezni irányultságára, megtudni, hogy e kérdésekben hogyan foglal állást.
Tanulnak, tájékozódnak, tudatosodnak. Megőrzik a Covid előtti logikájukat, nem dőlnek be „szakértő” lakájok és ügynökök mondományainak, fogadkozásainak, higgadtan fogadják és elemzik az ellentmondásokat. Szerencsések! Őrizzék meg mindezt, mert nem kizárható, hogy még nagyobb szükségük lesz rá, s nemzetünknek őrájuk.
* - A szerző nyugalmazott nagykövet, közíró.
*****
Ellenzéki képmutatás
Az ellenzéki összefogás „illusztris” vezetői, Márki Zay, Dobrev, Karácsony, Donáth annyira elvakultak a hatalomért való ámokfutásuk közben, hogy nem csak a tényeket hazudják el a gyűlöletből áradó, nyomdafestéket nem tűrő fröcsögő hangon, pitiáner stílusban elmondott, dührohamnak is felfogható parlamenti felszólalásaikban, de a körülöttük lévő valóságot sem ismerik fel, a nekik címzett üzeneteket sem fogják fel.
Örömükben, hogy Macron francia elnök szóba állt velük, nem vették észre azt az üzenetet, ami a tanácskozás helyéül szolgáló pici szoba jelentette. Jelentéktelen embereknek a pici szoba is megfelel, gondolhatta a francia elnök. Szegény Dobrev még a táskáját is csak a földre tudta helyezni. Persze ez a legstabilabb pont, onnan lejjebb már nem esik. Remélem, ez az elkövetkezendő választásra is igaz lesz!
Az emberek megunták, hogy az ellenzék a hatalomvágyuktól és a hataloméhségüktől áthatva folyamatosan elferdítik a tényeket, lehazudják a csillagokat az égről. Jól megtanulták a kommunisták módszereit. Többek között azt, hogy lehet a nem létezőt az emberek agyába létezőként betáplálni. Folyamatosan szajkózd azt, amit szeretnél a választókkal elhitetni, és előbb utóbb el is hiszik! Ennek egyik bajnoka a bosszútól áthatott felszólalásairól híres Szabó Tímea képviselő asszony, akiről Churchill jut eszembe, amikor az angol parlamentben egy ilyen mentalitású képviselő hölgy bosszúsan azt mondta neki, hogy „ha Ön lenne a férjem, én mérget tennék a teájába!” Churchill higgadtan válaszolt: „Hölgyem, ha Ön lenne a feleségem, én meg is innám!”
Szajkózzák is nap mint nap: Magyarországon diktatúra van, a gazdaság a vesztébe rohan, alacsonyak a fizetések, értéktelen a forint, az uniós támogatásokat ellopják, a szegénység nő, a kormány mégis stadionokra és oligarcháira költi a pénzt, aggodalmukat fejezik ki a korrupció, az orosz kapcsolatok és a választások tisztasága miatt. Csodálatos! Hát nem? Mindezt Magyarország templomában szajkózzák naponta, hogy a nagyvilág és a jogállamiságért aggódó és összeverbuválódott brüsszeliek is meghallják, hogy aztán „sargentiesítsék”.
Eközben cselekedeteikkel mindezt megcáfolják: feles többséggel tervezik elsöpörni az alkotmányt, mert Dobrev szerint „alkotmányellenes”. Ezen még egy 6 éves gyerek is felröhög: az alkotmány önmagával ellenes?
Remek gondolat hatalomvágyó emberek számára! Ennyit a jogállamiságról szóló elképzeléseikről!
Karácsony a szegénységről papol, miközben egymás után rúgja ki az egyszerű dolgozókat (ráadásul most, karácsony előtt!), s helyükbe tucatszámra dőzsölnek a húsosfazék közelébe a léhűtő tanácsadóknak titulált „csókosok”, és vesznek fel milliós fizetéseket, juttatásokat az adófizető budapesti polgárok pénzéből! Miközben az önkormányzat kormány általi kivéreztetéséről hazudozik, két marokkal szórja a milliókat! Termeli ki az oligarchákat.
Az uniós támogatások ellopásáról beszélnek, és arról, hogy a támogatások nem a kormányé, hanem az embereké! Igen! Az embereké, de nem kommunista módra! Ugye emlékezünk? „Tied a gyár, magadnak építed...” Ha az enyém, akkor haza is vihetek egyet s mást, gondolták az emberek. Egyik ilyen emberképviselőjük és követőjük Cseh Katalin, aki – mint az a tudósításokból feltételezhető – élt „emberi jogával”. Ha az uniós támogatás az embereké, akkor természetesen elveszi a „neki járót” a saját maga által meghatározott mennyiségben. Az ellenzék szavaival élve, ellopta az uniós támogatás egy részét vélhetőleg. Mert, ugye, az uniós támogatás az embereké! Persze erről mélyen hallgatnak és Hadházy ingerküszöbét sem lépte át! Mert ő, baloldalról csak jobbra lát. Ha jobbra egy-egy gyanú felmerül, Ákoska azonnal felébred Csipkerózsika álmából, de ébren is szemet huny a több tucat baloldali bűnökről és korrupciókról. Pedig tucatszámra lehetne azokat felsorolni, de nem élek ezzel.
Azért nem, mert az én olvasatomban nincs baloldali és jobboldali korrupció. Csak egyszerűen, korrupció létezik. Bár, ha elemeznénk, hogy melyik oldalon mekkora a korrupció, valószínűnek tartom, hogy nem büszkélkedhetne a baloldal. Ha csak ezt az évet vesszük figyelembe, a korrupciós botrányoktól nem a jobb, hanem a baloldal remekel.
A legordasabb hazugságuk az a minden alapot nélkülöző állításuk, mely szerint a gazdaság a vesztébe rohan! Őket nem érdekli az Eurostadt, a hitelminősítő intézetek, a KSH adatai, de semmilyen statisztika sem, amelyek az országot kedvező fényben állítja be! Csak annak a statisztikának hisznek, amit maguk hamisítottak. Ez a kormány már annyit „lopott”, hogy még az embereknek, a családoknak, a nyugdíjasoknak is nem kevés jutott! A fizetéseket alacsonynak ítélik meg, miközben az ismeretlenség homályából előbukkant miniszterelnök jelöltjük szerint nincs szükség a minimálbér emelésére, és támad mindent, amit a jobb megélhetést biztosítandó, a Kormány nyújt az embereknek. Képmutatás a javából!
Végül szólni kell arról is, hogy az ellenzéki összeborulás aggodalmát fejezi ki a választások tisztasága miatt. Egy olyan politikai képződmény aggódik a választások tisztasága miatt, amely megszegve a választási törvény alapvető előírását, a titkos szavazás helyett, adatgyűjtéssel is egybekötött nyílt szavazással választott miniszterelnök jelöltet. Vizet prédikálnak és bort isznak. Az egyes hírek szerint ráadásul a szavazókat anyagilag is érdekeltté tették, hogy megjelenjenek és leadják az ellenzékre a voksukat.
Az ellenzék oligarchákról szónokol, miközben nem veszik észre, hogy az oligarchák leginkább köztük élnek. Az oligarcha ugyanis az, aki a vagyonát az országos politikába való beleszólásra használja fel. Ismerősek a nevek? Soros és kiterjedt hálózata, Gyurcsány, Bajnai, Bige, Cseh… Az oligarcha Gyurcsány volt az, aki megalapozta az orosz kapcsolatokat, a hírek szerint még a saját lakásában is fogadta Putyin elnököt. Ez az igazi képmutatás! Szeretném megnyugtatni és felvilágosítani az orosz fóbiában szenvedőket, hogy a komolyabb stratégiai előrejelzések a Nyugat alkonyát és a Kelet, valamint Dél-Kelet Ázsia felvirágozását prognosztizálják. Ezért a magyar kormány a két-lábon állás külpolitikáját folytatva, ideológiától mentes két és többoldalú, kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok kialakítására törekszik. Mint ahogyan azok az uniós országok is, amelyek ezért Magyarországot ostromolják.
Dr. Mészáros Gyula
egyetemi docens
Az ellenzéki összefogás „illusztris” vezetői, Márki Zay, Dobrev, Karácsony, Donáth annyira elvakultak a hatalomért való ámokfutásuk közben, hogy nem csak a tényeket hazudják el a gyűlöletből áradó, nyomdafestéket nem tűrő fröcsögő hangon, pitiáner stílusban elmondott, dührohamnak is felfogható parlamenti felszólalásaikban, de a körülöttük lévő valóságot sem ismerik fel, a nekik címzett üzeneteket sem fogják fel.
Örömükben, hogy Macron francia elnök szóba állt velük, nem vették észre azt az üzenetet, ami a tanácskozás helyéül szolgáló pici szoba jelentette. Jelentéktelen embereknek a pici szoba is megfelel, gondolhatta a francia elnök. Szegény Dobrev még a táskáját is csak a földre tudta helyezni. Persze ez a legstabilabb pont, onnan lejjebb már nem esik. Remélem, ez az elkövetkezendő választásra is igaz lesz!
Az emberek megunták, hogy az ellenzék a hatalomvágyuktól és a hataloméhségüktől áthatva folyamatosan elferdítik a tényeket, lehazudják a csillagokat az égről. Jól megtanulták a kommunisták módszereit. Többek között azt, hogy lehet a nem létezőt az emberek agyába létezőként betáplálni. Folyamatosan szajkózd azt, amit szeretnél a választókkal elhitetni, és előbb utóbb el is hiszik! Ennek egyik bajnoka a bosszútól áthatott felszólalásairól híres Szabó Tímea képviselő asszony, akiről Churchill jut eszembe, amikor az angol parlamentben egy ilyen mentalitású képviselő hölgy bosszúsan azt mondta neki, hogy „ha Ön lenne a férjem, én mérget tennék a teájába!” Churchill higgadtan válaszolt: „Hölgyem, ha Ön lenne a feleségem, én meg is innám!”
Szajkózzák is nap mint nap: Magyarországon diktatúra van, a gazdaság a vesztébe rohan, alacsonyak a fizetések, értéktelen a forint, az uniós támogatásokat ellopják, a szegénység nő, a kormány mégis stadionokra és oligarcháira költi a pénzt, aggodalmukat fejezik ki a korrupció, az orosz kapcsolatok és a választások tisztasága miatt. Csodálatos! Hát nem? Mindezt Magyarország templomában szajkózzák naponta, hogy a nagyvilág és a jogállamiságért aggódó és összeverbuválódott brüsszeliek is meghallják, hogy aztán „sargentiesítsék”.
Eközben cselekedeteikkel mindezt megcáfolják: feles többséggel tervezik elsöpörni az alkotmányt, mert Dobrev szerint „alkotmányellenes”. Ezen még egy 6 éves gyerek is felröhög: az alkotmány önmagával ellenes?
Remek gondolat hatalomvágyó emberek számára! Ennyit a jogállamiságról szóló elképzeléseikről!
Karácsony a szegénységről papol, miközben egymás után rúgja ki az egyszerű dolgozókat (ráadásul most, karácsony előtt!), s helyükbe tucatszámra dőzsölnek a húsosfazék közelébe a léhűtő tanácsadóknak titulált „csókosok”, és vesznek fel milliós fizetéseket, juttatásokat az adófizető budapesti polgárok pénzéből! Miközben az önkormányzat kormány általi kivéreztetéséről hazudozik, két marokkal szórja a milliókat! Termeli ki az oligarchákat.
Az uniós támogatások ellopásáról beszélnek, és arról, hogy a támogatások nem a kormányé, hanem az embereké! Igen! Az embereké, de nem kommunista módra! Ugye emlékezünk? „Tied a gyár, magadnak építed...” Ha az enyém, akkor haza is vihetek egyet s mást, gondolták az emberek. Egyik ilyen emberképviselőjük és követőjük Cseh Katalin, aki – mint az a tudósításokból feltételezhető – élt „emberi jogával”. Ha az uniós támogatás az embereké, akkor természetesen elveszi a „neki járót” a saját maga által meghatározott mennyiségben. Az ellenzék szavaival élve, ellopta az uniós támogatás egy részét vélhetőleg. Mert, ugye, az uniós támogatás az embereké! Persze erről mélyen hallgatnak és Hadházy ingerküszöbét sem lépte át! Mert ő, baloldalról csak jobbra lát. Ha jobbra egy-egy gyanú felmerül, Ákoska azonnal felébred Csipkerózsika álmából, de ébren is szemet huny a több tucat baloldali bűnökről és korrupciókról. Pedig tucatszámra lehetne azokat felsorolni, de nem élek ezzel.
Azért nem, mert az én olvasatomban nincs baloldali és jobboldali korrupció. Csak egyszerűen, korrupció létezik. Bár, ha elemeznénk, hogy melyik oldalon mekkora a korrupció, valószínűnek tartom, hogy nem büszkélkedhetne a baloldal. Ha csak ezt az évet vesszük figyelembe, a korrupciós botrányoktól nem a jobb, hanem a baloldal remekel.
A legordasabb hazugságuk az a minden alapot nélkülöző állításuk, mely szerint a gazdaság a vesztébe rohan! Őket nem érdekli az Eurostadt, a hitelminősítő intézetek, a KSH adatai, de semmilyen statisztika sem, amelyek az országot kedvező fényben állítja be! Csak annak a statisztikának hisznek, amit maguk hamisítottak. Ez a kormány már annyit „lopott”, hogy még az embereknek, a családoknak, a nyugdíjasoknak is nem kevés jutott! A fizetéseket alacsonynak ítélik meg, miközben az ismeretlenség homályából előbukkant miniszterelnök jelöltjük szerint nincs szükség a minimálbér emelésére, és támad mindent, amit a jobb megélhetést biztosítandó, a Kormány nyújt az embereknek. Képmutatás a javából!
Végül szólni kell arról is, hogy az ellenzéki összeborulás aggodalmát fejezi ki a választások tisztasága miatt. Egy olyan politikai képződmény aggódik a választások tisztasága miatt, amely megszegve a választási törvény alapvető előírását, a titkos szavazás helyett, adatgyűjtéssel is egybekötött nyílt szavazással választott miniszterelnök jelöltet. Vizet prédikálnak és bort isznak. Az egyes hírek szerint ráadásul a szavazókat anyagilag is érdekeltté tették, hogy megjelenjenek és leadják az ellenzékre a voksukat.
Az ellenzék oligarchákról szónokol, miközben nem veszik észre, hogy az oligarchák leginkább köztük élnek. Az oligarcha ugyanis az, aki a vagyonát az országos politikába való beleszólásra használja fel. Ismerősek a nevek? Soros és kiterjedt hálózata, Gyurcsány, Bajnai, Bige, Cseh… Az oligarcha Gyurcsány volt az, aki megalapozta az orosz kapcsolatokat, a hírek szerint még a saját lakásában is fogadta Putyin elnököt. Ez az igazi képmutatás! Szeretném megnyugtatni és felvilágosítani az orosz fóbiában szenvedőket, hogy a komolyabb stratégiai előrejelzések a Nyugat alkonyát és a Kelet, valamint Dél-Kelet Ázsia felvirágozását prognosztizálják. Ezért a magyar kormány a két-lábon állás külpolitikáját folytatva, ideológiától mentes két és többoldalú, kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok kialakítására törekszik. Mint ahogyan azok az uniós országok is, amelyek ezért Magyarországot ostromolják.
Dr. Mészáros Gyula
egyetemi docens
*****
Sütő Gábor *
Ki értette így az embert,
- és ily kevéssé önmagát?
Nem volt még ily testvériség,
- és soha ily nagy árvaság.
A történelmet átpillantom,
- sötét félelem egy napom.
Múlt, jövő – felmért, tiszta térkép,
a jelen – tévesztő vadon.
Váci Mihály: Huszadik század
Tudatunk védelme (4)
/NEMZETI TUDATUNK ÉS A VILÁGVÁLSÁG/
A jelen írással azonos főcímet viselő előzményekben a témakör annak idején ismert legfontosabb vonatkozásait, okait, okozóit, okozatait tárgyaltuk. Életünkről, de lehet, hogy az emberiség létéről lévén szó, semminek nem beszélhettünk mellé. Ezúttal sem tehetjük. A magyar nemzeti tudat védelmének napirenden lévő, a 2022-es választások után is napirenden tartandó, megoldandó feladatai közül a leginkább húsbavágóknak minősíthetőkre térünk ki. Mindet messze nem tudjuk górcső alá venni; mégis hosszú a lista, így az írás is. Ámde nem spórolhatunk a tudatosodással, sem a tudatosítással. A tudatosítandók kellő rögzítése érdekében a legélesebben felvetődő kulcskérdések ismétlődő körbejárásáról sem mondhatunk le.
S hála a gyanúkeltő ellentmondásos fejleményeknek, kijelentéseknek és intézkedéseknek, nem volt nehéz elkerülni, hogy unalmas se legyen. Arra meg nem is törekedtünk, hogy ne legyen ijesztő, ébresztő, tudatosító. Miért is tettük volna? Mindent, ami itt következik, önmagunknak mondjuk, önmagunk védelmére és tudatosítására.
S hála a gyanúkeltő ellentmondásos fejleményeknek, kijelentéseknek és intézkedéseknek, nem volt nehéz elkerülni, hogy unalmas se legyen. Arra meg nem is törekedtünk, hogy ne legyen ijesztő, ébresztő, tudatosító. Miért is tettük volna? Mindent, ami itt következik, önmagunknak mondjuk, önmagunk védelmére és tudatosítására.
Bíráló szavaink értelmezéséhez pedig leszögezzük, nem osztjuk a nemzetellenes és nemzetidegen ellenzéknek, az emberellenes globális háttérhatalom hazai szövetségeseinek szavait, tetteit, sőt tudatosan elkövetett nemzetellenes bűnnek, hazaárulásnak tartjuk. A jelenlegi magyar politikát (már amennyit látunk belőle) általában támogatva, ellentmondásos érzéssel, de azt sem helyeselhetjük, hogy kormányzati- és egészségügyi szerveink a világjárványt a háttérhatalom nyíltan meghirdetett emberirtó és válságteremtő politikájától, a nemzetközi vonatkozásoktól függetlenül próbálják megérteni, megértetni és kezelni.
Tucatjával lehetne idézni háttérhatalmi „illetékesek” fentieket bizonyító megnyilatkozásait. Az elhúzódó fejlemények láttán, komoly következményekkel járható hibának tartjuk ezek figyelmen kívül hagyását, mert enélkül sok kérdésben nem is lehet helyes és meggyőző álláspontra jutni, ismeretében viszont más színben tűnhet fel a világjárvány, ahogy az alábbi kettőből kiderül. 2010-ben a Rockefeller Alapítvány közzétette a „A jövő forgatókönyvét”, benne az akkor még csak közelgőként emlegetett globális járványt, amelynek az emberiség feletti kényuralmi ellenőrzést kell eredményeznie.
Klaus Schwab (Henry Kissinger tanítványa és bizalmasa), a davosi Világkereskedelmi Fórum elnöke nemrég megjelent „A Nagy Újraindítás” c. könyvében tételesen leírja mindazt, amit most átélünk. Bill Gates nem győzi ismételgetni, hogy az egész emberiséget be kell oltani, és hogy fennáll a veszélye a járványnál is súlyosabb másféle próbatételnek. Valamennyiünk emlékezetében pedig friss még mindaz, amit az elmúlt két évben átszenvedtünk. Még ezeknél is hitelesebb bizonyítékokra várunk? Az ország így felkészületlen marad a látszólag vis majorként, de valójában háttérhatalmi mesterkedésként ránk törő, távlatilag súlyosbodó világpolitikai összefüggésekre és fejleményekre, amelyek majd egyszerre, villámcsapásként rontanak ránk, ezért beláthatatlan társadalompolitikai következményeket válthatnak ki. Tekintettel arra, hogy a kormány több fronton kényszerül politikai harcra, feltételezhető, hogy e késlekedésben vezérelheti olyan ésszerűnek tűnő meggondolás, hogy ne nyisson újabb frontot. De a többi frontot sem ő nyitotta, hanem ellene, a szuverén államok ellen nyitották az összeesküvő háttérhatalmasok, ahogy a világjárvány és a „Nagy újraindítás” frontját is, és mindez már le is lelepleződött a világ előtt. Politikának, egészségügynek ezzel a valósággal kell szembenéznie. S hogy hova vezethet, ha nem teszi, szemléltetően mutatja a nyugat-európai fejetlenség és önpusztítás.
A kritikus nemzetközi és hazai helyzetben, a maga módján és a jelen pillanatban ellenzéki-háttérhatalmi és kormányzati meggondolás egyaránt szélsőségesnek minősíthető. Az egyik a háttérhatalmi szándékok védelmében tudatosan félremagyarázza, a másik ismeretlen okból, de feltehetőleg ugyancsak tudatosan (hiszen a kormánynak sokkal többet kell tudnia az elmúlt két évben átélt események hátteréről, előzményeiről, okairól és okozóiról, mint amennyit érinthetünk), eltekint a világhelyzet nyilvános közérdekű elemezésétől, s ezzel mindkettő hátrányosan befolyásolja nemzeti tudatunk fejlődését.
Holott nyilvánvaló, valamennyi társadalmi szereplőnek az a hasznos, ha kimondja az igazat, vagy az igaznak vélt álláspontját. Legfeljebb vita kerekedik, amelyben megerősödhet, vagy újjászülethet az igazság.
Testünk és lelkünk védelme
Az okságilag elválaszthatatlanul összefonódó, s egyaránt mesterséges gazdasági világválság és koronavírus világjárvány szintúgy mesterségesen elhúzódó körülményei között törvényszerűen neki kell futnunk negyedszer is az emberi tudat témakörének, a történelempolitikailag megkövetelt harcra mozgósításának. Az ellentmondásos fejlemények folytatódását, elmélyülését és sötét távlatait látva, vélhetően nem is utoljára.
El kell fogadtatni, hogy a megfelelő orvosi és a minimálisan szükséges, de körültekintőbb hatósági korlátozó intézkedések mellett az emberi tudat józansága még fontosabb szerepet játszik a művi kettős válság leküzdésében. Parancsoló foglalkozni vele, mert a válság-vírus páros mögött meghúzódó háttérhatalmi szándék az emberi lét kisemmizéséhez, nem kizárható, hogy megsemmisüléséhez vezethet, ha ellenében csak a testet védjük, de a lelket, a szellemet nem.
El kell fogadtatni, hogy a megfelelő orvosi és a minimálisan szükséges, de körültekintőbb hatósági korlátozó intézkedések mellett az emberi tudat józansága még fontosabb szerepet játszik a művi kettős válság leküzdésében. Parancsoló foglalkozni vele, mert a válság-vírus páros mögött meghúzódó háttérhatalmi szándék az emberi lét kisemmizéséhez, nem kizárható, hogy megsemmisüléséhez vezethet, ha ellenében csak a testet védjük, de a lelket, a szellemet nem.
Mindennek okán nyugtalanító, hogy a szükséges fokozott védekezés mellett felelős szájakból, a globális vonatkozások ugyancsak figyelmen kívül hagyásával, fenyegető indulatos vádak hangzanak el, akkor is, ha ezek nem azonosíthatóak a háttérhatalom szándékaival. Az ok-okozat említett tisztázatlan nemzetközi körülményei között elkerülhetetlen is ellentmondások keletkezése, de a szélsőséges észjárást ki kell zárnunk. A maszk kezdeti fontossága egyértelműen megkérdőjeleződött, sőt káros voltát is kimutatták, most mégis a visszaállításáról van szó. A karantén részleteiről is hasonló vita folyik. Felelős politikus országra szólóan bejelentette, hogy nem lesz szükség harmadik oltásra, majd pár nap múlva ugyanő határozottan felszólított a felvételére. Az ilyen éles fordulatok elkerülhetetlenül elbizonytalanítják az embereket, erősítik a vakcinákat előállító gyógyszeripari maffia iránti világszerte növekvő kételyeket.
Egyik virológusunk mégis állította, hogy „A még be nem oltott két és fél millió fő oltakozási hajlandóságán múlik, hogy milyen súlyos lesz a koronavírus-járvány negyedik hulláma”. Másik politikus, a háttértől ugyancsak elvonatkoztatva, felelőtlenül fenyegetett: „aki még azon gondolkodik, hogy valamiféle álhírek gyártásával vagy propagandával gyengítse az oltási kedvet, legyen nagyon óvatos, mert őket mind egytől egyig személyes felelősség fogja terhelni az esetleges halálesetekért és az esetleges károkért.” A sajtó és egyes közszereplők lelkiismeretlenül az oltatlanokra hárítanak minden felelősséget, de mintha a hatalom egyes szervei is hajlanának efelé. Lehet – reméljük is – hogy véletlen, de ez érződik ki egy súlyos hibából is. A kormányzati szervek, az Országgyűlés jóváhagyása, vagy az immár intézményesült nemzeti konzultáció nélkül, a vállalatokra és a vállalkozókra ruházták a jogot, hogy alkalmazottaikat az oltás-sorozat felvételére kényszeríthessék. A hazafias közvélemény ezt kezdettől fogva alkotmány- és törvényellenes lépésnek nyilvánította, ráadásul önkényt, ellenségeskedést, káoszt, esetleg polgárháborús jelenségeket is szül. A háttérhatalmasok meg dörzsölik a markukat. Késlekedés nélkül vissza kell vonni. A legjobbnak minősíthető napilapunkban tekintélyes újságíró tollából olvashattuk: „van azonban egy erőszakos kisebbség, akik szabadságjogaik korlátozását látják abban, hogy nem fertőzhetik meg szabadon embertársaikat. Lehetnek ezek akár vírustagadók, idióta tévtanok követői, a természetes életmód korlátolt, beszűkült agyú hívei. De lehetnek egyszerűen felelőtlen, lusta disznók is.” Egyik kamarai vezető pedig felháborodottan fejtette ki, hogy az oltatlanok korlátozzák az ő mozgását és fenyegetik a biztonságát.
Ijesztő, hogy komoly embereket is gyorsan és könnyen lehet teljesen eltájolni. Mert állítsuk csak fel e kijelentések logikai képletét. Mit is állítanak fenyegetésekkel és durvaságokkal vegyítve? Azt, hogy az oltatlanok az erőszakosak, és ők fertőzik meg az immár beoltottakat, akiknek pedig elvben immunizáltaknak kellene lenniük! Hihetetlen, miféle tévelygő felsőbbségi-diktátori hajlamok kitörését válthatja ki egyesekből a mesterségesen keltett, felfokozott globális pszichózis! Jól tervezett a háttérhatalom. Ám mi tanuljunk belőle: legyen elismert orvos, vagy tekintélyes politikus, a magyar hazafiak – oltottak és oltatlanok egyaránt – visszautasítják az efféle politikailag és orvosilag bizonyíthatatlan fenyegető, a nemzeti egységet gyengítő, a háttérhatalmi szándékokat viszont közvetve elősegítő, a gyógyszeripari maffia iránt vak bizalmat tükröző kijelentéseket.
És fel is teszik a kérdést: miért nem a háttérhatalmasokat fenyegetik, miért nem őket vonják felelősségre? Ki-ki a saját szakterületén miért nem az emberiség számára nyilvánvalónál is nyilvánvalóbb legfontosabb kérdés tisztázásáért harcol, éspedig hogy honnan eredt és kik gerjesztik és terjesztik az újabb és újabb koronavírus hullámokat? Hazafias közvéleményünk joggal értetlenkedik, hogy erre még utalást sem tettek; mintha éppen ez a létkérdés nem is létezne, és őket nem is érintené.
Senkit nem akarunk alaptalanul megbántani, de elvárjuk, vegyék észre, hogy a fentiekhez hasonló eljárások felelőtlenül rossz irányba befolyásolják a közvéleményt, nyugtalanítanak oltottakat, oltatlanokat egyaránt, s ami a legrosszabb, szembeállítják őket olyan kritikus pillanatban, amikor egységre van parancsoló szükség. Egészségügyi és politikai hatóságaink is értsék meg végre, hogy a negyedik hullám sem azért jelent meg, mert három millió magyar nem oltatta be magát, hanem mert ártalmatlanítás és felelősségre vonás céljából senki a világon nem keresi komolyan a koronavírus eredetét, okait/okozóit, ami pedig már az eddig kiderült tényekből sem tűnik lehetetlennek. Enélkül pedig a járványnak csak akkor lesz vége, amikor a háttérhatalom jónak látja. Azt pedig várhatjuk. A nemzetközi orvostársadalom már számtalanszor konkréten meg is nevezte a felelősöket, a kört, amelyhez tartoznak, de azok tagadnak, és cinkosaik, ügynökeik védik őket. Legújabban még az amerikai titkosszolgálatokat is bevetették, amelyek hosszas vizsgálódás után október végén kollektíven bejelentették, valószínűleg sohasem lehet megállapítani, honnan eredt a koronavírus, de biztos, hogy nem biológiai fegyver. Holott közismert, hogy az USA és Kína együttműködött a létrehozására irányuló kutatásban. 2015-ben a Natura folyóirat közzé is tette, hogy Fort Detric amerikai katonai laboratóriumban előállították az emberről emberre terjedő koronavírust. Majd állítólag gyorsan bezárták a laboratóriumot, s amerikai pénzen a közös kutatást Wuhanban folytatták. Ennek a részletei is ismertté váltak, senki nem cáfolta, de mind a WHO (bár két küldöttséget is menesztett Wuhanba), mind az egészségügyi és politikai szervek minden országban egyaránt elhallgatják, mintha mi sem történt volna. Sőt világszerte, így nálunk is egyre többször hallhatjuk, láthatjuk a jóslást, hogy a vírus itt marad velünk, azaz béküljünk meg vele és mindazzal, ami a háttérhatalom elképzelése szerint vár ránk.
Nem világosítanak fel azonban arról, hogy ezt az orvostudomány állítja, vagy a politika sugallja? Azt is elhallgatják, hogy honnan/kitől tudják ilyen bizonyosan? A kialakult helyzetben, ezek tisztázása nélkül ennél felelőtlenebb (avagy árulkodóbb) kijelentést aligha lehetne tenni. Nyíltan írnak arról is, hogy „durvább az idén a többi vírus, mint a koronavírus előtti időszakban”. Csak nem azért, mert erősítés helyett valami gyengíti az immunrendszerünket?
Amíg pedig a nemzetközi közösség „nem talál rá” a részben már ismert és meg is nevezett bűnösökre, a háttérhatalmi téveszme kivitelezőire, fennáll az ötödik, a hatodik és további hullámok veszélye, azaz kockázatnak van kitéve az emberiség sorsa. Ehelyett nálunk tendenciaként az érvényesül, hogy még az esetleges majdan bekövetkező tragikus jövőért sem a különösebben már nem is bujkáló háttérhatalmi bűnöseket, hanem a társadalom jelentős részét, nem kizárt, hogy e kérdésben tudatosodottabb részét, teszik máris felelőssé. Holott mennyivel érdekesebb, sőt fontos lenne, ha inkább azt derítenék ki, hogy a Rothschild, a Rockefeller család és a többi háttérhatalmas beoltatta-e magát. Merthogy már ez az egyetlen információ is sokmindent elárulna és útmutatóul szolgálna. Persze, bizonyított oltásra és nem a tv előtti műkedvelő tűszúrásra gondolunk. Illetékeseink sejthetnék tehát, bizonyos kérdésekben nem az irántuk meglévő bizalom megőrzésének útján haladnak, s hogy a magyar hazafiak nemcsak nem akarnak hasonló vádaskodásokat hallani, de a szükséges nemzeti egység szempontjából az eddigiek magyarázatát nemcsak hasznosnak, hanem kívánatosnak is tartják. Nem annak bizonygatását, hogy igazuk volt, hanem hogy történelempolitikailag miért voltak helytelenek az említett kijelentéseik. Tartanak tőle, ha a hatalom birtokában továbbra is így kezelik, s hagyják kezelni nemzetünk és az emberiség létkérdését, kis idő után már késő lesz az ébredés, nekik is, nekünk is. Ennek szó szerint holtbiztos tudata kellene, hogy irányítsa és összehangolja parancsolóan szükséges közös nemzeti lépteinket.
Ha valaha, most a legmesszebbmenőkig éberséget kell tanúsítanunk nemcsak nekünk, hanem az emberiségnek. Mindenkinek tudatában kell lennie, olyan pillanatokat élünk, amikor nemcsak az erőre kell támaszkodni, hanem a legszélesebb tudásra és akarat uralta tudatra is. Kulcskérdés, hogy a lehető legpontosabban tudjuk, kik és mit tesznek, mi történik valójában a világban, országunkban, mi folyik környezetünkben, sőt a szó legszorosabb értelmében immár bennünk is.
Fonák világhelyzet
A következő gondolatoknak azt az elevenbe vágóbb alcímet is adhatnánk, hogy kik, miért, milyen „jogon” ítélnek milliókat halálra? Egyedülállóan sajátságos világháború folyik ugyanis. Az emberi történelemben először nem országok, vagy tömbök csatáznak egymással, hanem az összeesküvés évszázados titkos hálózatából nyíltan hadszíntérre lépett, emberi mivoltából kivetkezett globális elitnek nevezett szűk csoport üzent hadat az egész emberiségnek. Két év eseményeit áttekintve, több mint valószínű, hogy az összeesküvők vetették be a biofegyvert is az emberiség ellen a számukra kívánatos, nyíltan meghirdetett globális gazdasági-pénzügyi válság kiprovokálására, a „nagy újraindítás” lejátszására. A magukat kiválasztottnak hívők tömegeket ítélnek halálra, soknak tartják őket, mert istennek képzelik magukat.
Céljuk saját világkormány létrehozása, az emberiség vagyonának újrafelosztása. Ennek okán emberileg semmiképpen nem elit, hanem az emberiség alja, valójában nem is globális, csak annak nevezett maroknyi szabadkőműves-zsidó, pénzügyi, gyógyszeripari háttérhatalom, ahogy az interneten és komoly tanulmányokban minősítik. Az általa indított háború viszont globális; felölel minden frontot. Globálisnak tervezi a tartalékolt, de már a meglebegtetésen túljutott, s fő uralmi, rabszolgatartó eszközének szánt globális digitális pénzt is, amelynek bevezetésével végleg tőle függővé válna az egész emberiség, ugyanis akkor zárhatják el, amikor akarják, ahogy próbaként a minap a Facebookkal is tették néhány órára. A digitális pénz behozhatatlan hátránya, hogy egyszerű áramszünet esetén minden teketória nélkül megszűnik, amivel elérik, hogy a tulajdonosa is teljesen kiszolgáltatottá, tehetetlenné válik. (Ezért sorakoznak az e minőségében haldokló dollár helyett az új világpénzért csatasorba álló nemzetközi valuták. E veszélyt érzékelve akarja átállítani a háttérhatalom át a világot a saját digitális pénzére). A pénzügyi mellett gazdasági, jogi, politikai, nemi, pszichológiai, faji és egyéb frontok közül jelenleg különösen aktív biológiai, pszichológiai, egészségügyi fronton.
Az ő szempontjából nézve az egészségügyi frontra összpontosítás „logikus”, hiszen ahogy vezéralakjai meg is hirdették, túl sok az éhes száj, elég lenne belőlük úgy ötszázmillió. Évek óta sorakoztatják, próbálgatják is halálhozó eszközeiket: AIDS, ebola, sertésinfluenza, madárinfluenzák, szexuális korcsosulások, repülőgépekből ömlesztett fémoxid felhők, G5 halálsugár, butító informatikai kényelmi szolgáltatások, amelyek egytől-egyik káros sugárzásokat is bocsátanak ki. Majd az influenza elleni tömeges oltás sikertelen erőltetését követően a koronavírus végtelen számúnak ígérkező változataira és hullámaira hivatkozva, az egész emberiség ismeretlen utóhatású vakcinával történő ugyancsak nyíltan meghirdetett beoltási kísérlete.
Céljuk saját világkormány létrehozása, az emberiség vagyonának újrafelosztása. Ennek okán emberileg semmiképpen nem elit, hanem az emberiség alja, valójában nem is globális, csak annak nevezett maroknyi szabadkőműves-zsidó, pénzügyi, gyógyszeripari háttérhatalom, ahogy az interneten és komoly tanulmányokban minősítik. Az általa indított háború viszont globális; felölel minden frontot. Globálisnak tervezi a tartalékolt, de már a meglebegtetésen túljutott, s fő uralmi, rabszolgatartó eszközének szánt globális digitális pénzt is, amelynek bevezetésével végleg tőle függővé válna az egész emberiség, ugyanis akkor zárhatják el, amikor akarják, ahogy próbaként a minap a Facebookkal is tették néhány órára. A digitális pénz behozhatatlan hátránya, hogy egyszerű áramszünet esetén minden teketória nélkül megszűnik, amivel elérik, hogy a tulajdonosa is teljesen kiszolgáltatottá, tehetetlenné válik. (Ezért sorakoznak az e minőségében haldokló dollár helyett az új világpénzért csatasorba álló nemzetközi valuták. E veszélyt érzékelve akarja átállítani a háttérhatalom át a világot a saját digitális pénzére). A pénzügyi mellett gazdasági, jogi, politikai, nemi, pszichológiai, faji és egyéb frontok közül jelenleg különösen aktív biológiai, pszichológiai, egészségügyi fronton.
Az ő szempontjából nézve az egészségügyi frontra összpontosítás „logikus”, hiszen ahogy vezéralakjai meg is hirdették, túl sok az éhes száj, elég lenne belőlük úgy ötszázmillió. Évek óta sorakoztatják, próbálgatják is halálhozó eszközeiket: AIDS, ebola, sertésinfluenza, madárinfluenzák, szexuális korcsosulások, repülőgépekből ömlesztett fémoxid felhők, G5 halálsugár, butító informatikai kényelmi szolgáltatások, amelyek egytől-egyik káros sugárzásokat is bocsátanak ki. Majd az influenza elleni tömeges oltás sikertelen erőltetését követően a koronavírus végtelen számúnak ígérkező változataira és hullámaira hivatkozva, az egész emberiség ismeretlen utóhatású vakcinával történő ugyancsak nyíltan meghirdetett beoltási kísérlete.
Mindezzel párhuzamosan folyik a társadalmi-közösségi érintkezések korlátozása, szellemi-pszichológiai bebeszélés a népszerűvé mesterkedett és közösséginek nevezett internetes hálók hatékony eszközével. Ezek egyben a külföldi politikai ellenfeleink és a hazai ellenzék szócsövei is, de sajnos, kormányzati szerveink is gyanútlanul élnek vele. A háttérhatalmi összeesküvők felnövekvő korosztályokat arra kényszerítik, hogy felejtsék el szavakban kifejezni érzelmeiket, hiszen az interneten kéz alatt ott vannak a hangulatjelek; ezért életszagú esetekben, számítógép és mobiltelefon nélkül gyakrabban némáknak, bénáknak, gyámolatlanoknak is bizonyulnak. Óriási ütemben folytatja más társadalmi cselekvésmódok megváltoztatását is, kezdve az étkezési hagyományoktól, a kapcsolati modoron át a pénzkezelési szokásokig (McDonald, sms, készpénzforgalom korlátozása).
Elszemélyteleníti a vásárlásokat, ügyintézéseket, sikeresen erőlteti az otthoni munka, távoktatás, távgyógyítás, távvásárlás, stb. bevezetését, azaz a közösségrombolást. Megváltoztatja szavaink, fogalmaink tartalmi jelentését, sikeresen elangolosítja nyelvünket, gondoljunk csak a magyar megfelelőik helyett beözönlő, előkelősködően felkarolt idegen szavakra és rövidítésekre. Mindezzel roncsolja, ellehetetleníti a hagyományos társadalmi viszonyokat, minőségileg lerontja a közösségi, emberi kapcsolatokat, akadályozza szolidaritás, vagy ellenállás kialakulását a művi intézkedéseivel szemben.
A háttérhatalom legkártékonyabb fegyverei közé tartozik a hagyományos emberi szexuális tudatot megkérdőjelező és korcsosulásokat terjesztő LMBTQNZ mozgalom, amelyet a háttérhatalom nálunk is politika erővé növelt ki, anélkül, hogy időben kellő ellenállást tanúsítottunk volna. Önmagukat már hetvenvalahányképpen meghatározó buzik ordibálják naponta és országszerte, hogy fogjuk be a szánkat, mert a szexualitás magánügy. Ők azonban, idegen utasításokat követve, nem tartják ehhez magukat!
Önmaguk teszik közüggyé azzal, hogy a saját szexuális korcsosulásaikat akarják terjeszteni már az óvodások között is, és rákényszeríteni az egész társadalomra. Nyomulásuk révén szexuális tudati káosz uralkodik, sőt az LMBTQNZ már normaként írja elő számunkra a saját erkölcstelenségeit, s a nyomásnak sokan nem tudnak ellenállni; még az Írószövetség is kitűzte a székházára a szivárványos zászlót. A szélesedő társadalmi elégedetlenség ellenére nehezen ment az önmagukat már több mint lejáratott, de az egész országra kiterjedő törvény-, erkölcs-, ember- és társadalomellenes randalírozás tiltása, kifejezetten kártékony tevékenységük megakadályozása. A pedofília elleni törvény már nagyon esedékes volt, s parancsoló is tovább lépni, hiszen látnivaló, mesterkedéseik tökéletesen egybeesnek – ez nem véletlen – a háttérhatalom emberiség-csökkentési rögeszméjével. Igazat kell adni Putyinnak, aki a világ előtt kimondta: "Az új megközelítések fanatikusai odáig mennek, hogy magukat a fogalmakat is el akarják törölni. Akik vállalják a kockázatot, hogy kimondják, a férfiak és a nők még mindig léteznek, és hogy ez biológiai tény, azokat szinte kiközösítik".
Tudnunk kell, minden fronton beindított tervszerű butításnak, talmi ideológiaszerűségeknek, az ember tagadásának idejét éljük. A világjárvány, de főleg az ürügyén keltett világpszichózis, sok országban jó indok rá, hogy elhallgattassák az ellenvéleményeket. Sajnos, ez egyrészt nem tudatosodik eléggé, másrészt a vírus végeláthatatlan változataival, valamint a fősodor híradás özönlő félretájékoztatásával el is vonják róla a figyelmünket. A világban, ellenőrizhetetlen veszélyekre hivatkozva, tudatosan folyik a bizonytalanság és a rettegés fenntartása, sőt fokozása, az állampolgári jogok fokozatos lebontása, egyre szélesebb körű és mélyebb agymosás (Kanadában, USA-ban, Ausztráliában, Nyugat-Európában, de más országokban is már úgy nevezett karantén táborok is épültek az oltatlanok begyűjtésére!).
A mindezek nyomán átélt események azt a következtetést erősíthetik meg mindenkiben, hogy nem légüres térben önmagától keletkezett koronavírus világjárványról, hanem a háttérhatalom által kiváltott, sőt a vezéralakjai által a világhatalom megszerzéséhez kívánatos végkifejletként évtizedekkel ezelőtt többször is bejelentett mesterségesen kiváltott világválságról van szó, amelynek az ugyancsak mesterséges koronavírus inkább betervezett, mintsem véletlenül kapóra jött fő eszköze. Ha mégis ez utóbbiról lenne szó, történelempolitikailag akkor is téves és tragikus a világválságtól elkülönítetten kezelni a világjárványt, hiszen a háttérhatalom nyilvánvalóan a gazdasági élet leállításának eszközévé tette, s ügynökei csatasorba állításával éppen ezt akarja takargatni. A valós ok-okozat viszony tehát nem az, hogy a koronavírus járvány váltotta ki a világgazdaság nagymértékű leállítását, hanem fordítva, a leállítási tervet eszelték ki előbb, s hozzá keresték és találták meg az eszközt.
A háttérhatalom, mindezzel párhuzamosan, belsőleg megosztva, világpolitikailag pedig egymásra uszítva a nemzeteket, fajokat, vallásokat, embereket, mindenki ellen folytatja háborúját, de különösen a gondolkodó európai ember ellen. Főleg akkor, ha heteroszexuális, fehér és keresztény, méginkább ha mindemellett még magyar, vagy lengyel is. A háborút sunyi módon indító és vívó háttérhatalom kezdetben téveszmék köntösében kínálgatta magát, ám ma már, a természetes emberi jóhiszeműséggel visszaélve, mondvacsinált, vagy általa teremtett, valósnak tűnő ürügyek alapján, a nemzetközi szervezetek áruló vezetői és számos országban a megfélemlített kormányok segítségével ránk erőszakolja emberellenes törekvéseit. Jóllehet, a hétmilliárddal szemben mindössze háromszáznyi, minden nemzettől elidegenedett, szabadkőműves-zsidó, és bankárkaszti alapon szövetkezett családról van szó (és persze nagyszámú lepénzelt, vagy megfélemlített fél világot behálózó ügynökeikről), akik a tömegek kizsákmányolásával, becstelen pénzügyi mesterkedésekkel dúsgazdaggá tollasodtak. Elképzelhetetlenül fényűző körülményeik között és kényelemükben elvesztették emberi mivoltukat, tényleg istennek képzelik önmagukat, ahogy Soros György egyszer még ezzel a minősítéssel illetlenítette is önmagát.
Irigylik a nélkülözők, a szerény körülmények között tengődő milliárdok életét; nem a körülményeiket, az életüket! Azt, hogy tiszta lelkiismerettel, nyugodtan élnek, dolgoznak, a maguk módján élvezik az életet, s egyre többen el is gondolkodnak a világ sorsáról. Irigylik, holott az ő kizsákmányolásukkal kaparintották meg pénzeszsákjaikat, nélkülük senkik lennének. Mivel milliárdok kiirtását tervezik, még azokkal a szabályokkal, törvényekkel sem törődnek, amelyeket ők maguk hoztak és erőszakkal igyekeztek betartatni, nem beszélve az emberi tisztességről és erkölcsről. Itt is az ideje, hogy rókalelkűen indított háborújukra válaszolva, érthetően-érzékelhetően tudassuk velük, hogy az emberiség nélkül senkik lennének.
Parázslik, pislákol az effajta ellenállás, még az egyenlő, vagy nagyobb erőt képviselő nemzetközi ellen-háttérhatalom is körvonalazódik, de ennyi nem elég, mert az emberirtás beindult. Cselekedni kell, s nincs más mód, mint lehetőleg humánusan, de megingás nélkül ártalmatlanítani őket.
Összefoglalva, rémítő a pillanatnyi összkép. A háttérhatalom emberirtó háborújának módszere a kierőszakolt áttérítés/átterelés szinte mindenben az évszázadokon át életerős természetesről az élettelen és életellenes mesterségesre. Létfontosságú tudatosítani, életveszély fenyeget bennünket e maga fenekedő könyörtelen mivoltában. A meg-megújuló támadásokkal szemben a tisztánlátás, tudatunk, s ezzel életünk védelme ma nemcsak parancsoló egyéni védekezés és állampolgári-nemzeti kötelezettség, hanem megkövetelt parancsoló összemberi irányelv.
A magyar Magyarország felé tartunk-e?
A kérdés feltevése egyaránt sugall elégedetlenséget és pesszimizmust, de remélhetőleg már a közeljövőben kiderül, hogy nem bizonyulnak indokoltnak. A témakör átfogó helyes értelmezéséhez mindenekelőtt tisztán kell látni és értelmezni, hogy tartalmilag kinek mit jelent a kormány által meghirdetett helyes jelszó.
A magyar Magyarország a magyar hazafiak számára nemcsak a magyar fajra utalás, és annak védelme, bár ez is alapvető jellemzője, hanem a magyar nemzeti hagyományok, igények, értékek és érdekek tisztelete, érvényesítése, védelme és országon belül minden más érdek fölé helyezése, valamint a magyarellenesség törvényi tiltása és büntetése. Minden más nemzeti-kisebbségi, és esete válogatja, talán még faji érdekeket is tiszteletben kell tartani, amennyiben a fentieket betartják, ám nem kaphatnak ugyanilyen átfogó teljes védelmet, nem is beszélve a még ezt is meghaladóról. Az antiszemitizmus elleni zéró tolerancia azonban éppen ezt teszi.
Az okot, azaz a szemita nyomulást védelmezi, és az okozatot, a vele szembeni ellenállást bünteti. Hatalmaskodó és goromba meghirdetése, törvényi erőre emelése, sőt büntetése, mondvacsinált, vagy jelentéktelen jelenségek kapcsán állandósított fenyegető emlegetése és felnagyítása, rendszeresítése a politikában, sajtóban, oktatásban és a jogban olyan helyzetet teremtett, amely egyetlen más országban nem létezik. Gondos, körültekintő és rideg érvényesítési rendszere szinte már államot képez az államban. A nyilvános véleménynyilvánítás, a nézetek ütköztetése Magyarországon jelenleg egyáltalán nem problémás, a leglehetetlenebb álláspontokat is ki lehet fejteni, s hirdetni. Lehet németellenes, arabellenes, DK-ellenes, Fidesz-ellenes, akár magyarellenes is, de nem lehet zsidóellenes még akkor sem, ha valós hibákra, bűnökre mutat rá.
Akik ezt még törvényerőre is emelik, mutassanak még egy országot, ahol hasonló pozitív előnyben részesítenek, azaz önmaguk fölé emelnek nemzetidegen érdekeket. Ami erkölcsileg, emberileg helytelen, káros a befogadó nemzetre, azt mindenhol, mindenre és mindenkire tekintet nélkül lehet és ésszerű jogilag, politikailag, gyakorlatilag korlátozni.
A magyar Magyarország a magyar hazafiak számára nemcsak a magyar fajra utalás, és annak védelme, bár ez is alapvető jellemzője, hanem a magyar nemzeti hagyományok, igények, értékek és érdekek tisztelete, érvényesítése, védelme és országon belül minden más érdek fölé helyezése, valamint a magyarellenesség törvényi tiltása és büntetése. Minden más nemzeti-kisebbségi, és esete válogatja, talán még faji érdekeket is tiszteletben kell tartani, amennyiben a fentieket betartják, ám nem kaphatnak ugyanilyen átfogó teljes védelmet, nem is beszélve a még ezt is meghaladóról. Az antiszemitizmus elleni zéró tolerancia azonban éppen ezt teszi.
Az okot, azaz a szemita nyomulást védelmezi, és az okozatot, a vele szembeni ellenállást bünteti. Hatalmaskodó és goromba meghirdetése, törvényi erőre emelése, sőt büntetése, mondvacsinált, vagy jelentéktelen jelenségek kapcsán állandósított fenyegető emlegetése és felnagyítása, rendszeresítése a politikában, sajtóban, oktatásban és a jogban olyan helyzetet teremtett, amely egyetlen más országban nem létezik. Gondos, körültekintő és rideg érvényesítési rendszere szinte már államot képez az államban. A nyilvános véleménynyilvánítás, a nézetek ütköztetése Magyarországon jelenleg egyáltalán nem problémás, a leglehetetlenebb álláspontokat is ki lehet fejteni, s hirdetni. Lehet németellenes, arabellenes, DK-ellenes, Fidesz-ellenes, akár magyarellenes is, de nem lehet zsidóellenes még akkor sem, ha valós hibákra, bűnökre mutat rá.
Akik ezt még törvényerőre is emelik, mutassanak még egy országot, ahol hasonló pozitív előnyben részesítenek, azaz önmaguk fölé emelnek nemzetidegen érdekeket. Ami erkölcsileg, emberileg helytelen, káros a befogadó nemzetre, azt mindenhol, mindenre és mindenkire tekintet nélkül lehet és ésszerű jogilag, politikailag, gyakorlatilag korlátozni.
Mindennek mesterkélt tudatos napi gyakorlatától szenvedve, ki merné állítani, hogy e körültekintően kidolgozott és szigorúan érvényesített politikai, jogi, szellemi (mondhatnánk, háttérhatalmi) felépítmény a gyakorlatban nem ellentétes, nem megy szembe a magyar Magyarország elvével? Túl ezen, sokminden mással is. Sérti a magyar hazafiak szólásszabadságát, az állandósult rá hivatkozás védernyőt jelent bármiféle nemzetidegen visszaélésnek, ami pedig már régóta szembe megy a magyar nemzeti érdekekkel. Számtalan egyéb szempontból is támadható, ezért törvényileg csendben visszavonandó minden említett vonatkozásával együtt, anélkül, hogy megkérdőjeleznénk az emberi egyenjogúságot.
A jelenlegi eseményekre rátérve, mindenki javára válna az is, ha a Fidesz-KNDK kormány politikáját az általános támogatása mellett bármiféle fenntartás nélkül támogatni lehetne más vonatkozásaiban is, amelyekben jelenleg még nem elégít ki minden társadalmi elvárást. (Nem az ellenzék „igényeire” gondolunk). A legsürgősebb, s ezért is térünk vissza rá, hogy a közvéleményünket eligazítva, szóljon arról, amit az emberiség immár nemcsak egyre hangosabban kérdez, hanem irányelvként követeli a kimondását, éspedig hogy háttérhatalmi világgazdasági-pénzügyi üzelmek és a tőlük elkülöníthetetlen, immár geopolitikailag irányítottnak is minősíthető világjárvány az emberiség létét fenyegetik.
Elsősorban annak okán, hogy a járvány kezdetétől mindeddig senki komolyan nem nyomozta, honnan származik a vírus és az egyre veszélyesebbnek beállított, s idővel azzá is tehető változatai. Ordító ellentétben azzal, hogy az emberiség már jó ideje és vitathatatlanul megértette, hiszen nemcsak szakemberek bizonyították, hanem a háttérhatalom faltörő kosai is elismerték, a vírus nem az égből pottyant, hanem a Földön termett. Egyre bizonyosabb tehát abban, hogy nem természetes, hanem mesterséges. Immár második éve nem égiek, vagy földönkívüliek vezénylik, hogy politikailag szükséges időpontban és kritikus geopolitikai helyszíneken csapjon le, hanem földiek. Egyre világosabb, hogy háttérhatalmi valakik irányítják mind a vírust, mind rá hivatkozva a nemzetgazdaságok leállítását, hogy még gazdagabbak lehessenek, s megszerezhessék a világ kormányzását a meghirdetett téveszméik szerint. Tudatára ébredt az emberiség, hogy a mesterséges vírus eszköz az emberiségellenes háttérhatalom kezében.
Ez akkor is így van, ha netán azt „derítik ki”, hogy természetes.
Elsősorban annak okán, hogy a járvány kezdetétől mindeddig senki komolyan nem nyomozta, honnan származik a vírus és az egyre veszélyesebbnek beállított, s idővel azzá is tehető változatai. Ordító ellentétben azzal, hogy az emberiség már jó ideje és vitathatatlanul megértette, hiszen nemcsak szakemberek bizonyították, hanem a háttérhatalom faltörő kosai is elismerték, a vírus nem az égből pottyant, hanem a Földön termett. Egyre bizonyosabb tehát abban, hogy nem természetes, hanem mesterséges. Immár második éve nem égiek, vagy földönkívüliek vezénylik, hogy politikailag szükséges időpontban és kritikus geopolitikai helyszíneken csapjon le, hanem földiek. Egyre világosabb, hogy háttérhatalmi valakik irányítják mind a vírust, mind rá hivatkozva a nemzetgazdaságok leállítását, hogy még gazdagabbak lehessenek, s megszerezhessék a világ kormányzását a meghirdetett téveszméik szerint. Tudatára ébredt az emberiség, hogy a mesterséges vírus eszköz az emberiségellenes háttérhatalom kezében.
Ez akkor is így van, ha netán azt „derítik ki”, hogy természetes.
Mindez ellen eredményesen, a győzelem reményében küzdeni csak úgy lehet, ha pontosan ismerjük, mi történik, kik a főszereplők, mi a céljuk, mit szolgálnak, milyen következményei lesznek az általuk ránk erőltetett módszereknek és eszközöknek. Csak akkor mondhatjuk ki bátran az igazságot, ha pontosan ismerjük a nemzetközi és a hazai helyzetet és erőviszonyokat. Ettől még, sajnos, jócskán elmaradunk, de a háttérhatalmasok éppen ettől félnek, mert a világ összességében nagyon is efelé halad. A leleplezés és ellenállás mellett növekszik a tudatosság és az ellenakció. Ezt akarják mindenáron megakadályozni, mindenekelőtt nemzeti keretekben, hogy világméretekben uralkodhassanak.
E fejlemények megkövetelik, hogy a 2022. áprilisi választásokra készülve, a nemzetközi vonatkozások mellett helyezzünk nagyobb hangsúlyt a nemzeti vonatkozásainkra. Kerüljük el, hogy Csurka István találó kifejezése szerint, immár sokadszorra is „Dr. Utólagokká” váljunk. Azaz, ne utólag legyünk okosok, hanem tudatosan, támadó szellemben, a lehető legszélesebb nemzeti egységben nézhessünk szembe mindazzal, ami még vár/várhat ránk, s úgy érvényesíthessük a saját szándékainkat, hogy összhangban legyünk továbbra is az emberiség létérdekeivel.
A helyes irány fenntartásához, a felmérhetetlen feladatözönön belül fel kell végre számolnunk az évek óta beidegződött, s egyre terjedő szellemi beszűkültséget, a megrekedést a múltban, ami egyaránt akadályozza a ma és a holnap helyes minősítését, megértését, s ezáltal a felmerülő kérdések helyes gyakorlati kezelését. Nevezetesen a jelen körülmények között félrevezető a kommunistázás, bolsevikozás, „liberálnáci újmarxizmus”, „balra csúszott Brüsszel”, „kultur-rasszizmus”, „globális neomarxista globalizmus”, „posztmodern baloldal”, ”nemzetközi párttá szervezett baloldal”, „ifjúkommunisták”, „kommunisták új nemzedéke”, valamint más talajtalan, időszerűtlen, vagy értelmezhetetlen, félrevezető okoskodó találmányok.
Főleg a tömegtájékoztatásban, s bosszantó módon különösen a jobboldali-konzervatív beállítottságú szervek és személyek műsoraiban. A lelkesítőnek és nem elméleti tanulmánynak szánt induló, az Internacionálé „a múltat végképp eltörölni” szavai is, mint a mágnes vonzzák őket. Szinte nincs politikai műsor, amelyben valaki elítélően ne idézné, s azt hiszi, hogy ezzel mindent elintézett. Pedig ez nem érvelés, sőt ezzel az eljárással valójában a múltat éppen ők törlik el, mivel csak ennyit mondanak/tudnak róla. Miért nem a „Tőkével”, vagy a „Kommunista kiáltvánnyal” kezdenek ki? Azokban nem találnak semmi bírálhatót? Avagy nem is keresnek? Teszik mindezt ahelyett, hogy nevén neveznék, vagy ha ez sem megy, legalább tárgy- és életszerűen körülírnák a bírált jelenségeket a múltból átideologizált erőltetett minősítések helyett.
Ez vezet, többek között, ahhoz az elméleti zavarral járó jelenséghez is, hogy nagy történelmi eseményeinket, a történelempolitikai lényegüktől eltekintve, a mai napi aktuálpolitikai szükségleteik szerint minősítgetik, használják érvként. Holott valamennyien tudjuk, nem a nem létező szörnyszülemény fantomok okozzák a problémákat, hanem ugyanaz a tőkés rendszer, amely a rendszerváltáskor létrejött, s amely ma is fennáll! S amelyről egy szó sem esik, pedig velük együtt valamennyien benne élünk.
Főleg a tömegtájékoztatásban, s bosszantó módon különösen a jobboldali-konzervatív beállítottságú szervek és személyek műsoraiban. A lelkesítőnek és nem elméleti tanulmánynak szánt induló, az Internacionálé „a múltat végképp eltörölni” szavai is, mint a mágnes vonzzák őket. Szinte nincs politikai műsor, amelyben valaki elítélően ne idézné, s azt hiszi, hogy ezzel mindent elintézett. Pedig ez nem érvelés, sőt ezzel az eljárással valójában a múltat éppen ők törlik el, mivel csak ennyit mondanak/tudnak róla. Miért nem a „Tőkével”, vagy a „Kommunista kiáltvánnyal” kezdenek ki? Azokban nem találnak semmi bírálhatót? Avagy nem is keresnek? Teszik mindezt ahelyett, hogy nevén neveznék, vagy ha ez sem megy, legalább tárgy- és életszerűen körülírnák a bírált jelenségeket a múltból átideologizált erőltetett minősítések helyett.
Ez vezet, többek között, ahhoz az elméleti zavarral járó jelenséghez is, hogy nagy történelmi eseményeinket, a történelempolitikai lényegüktől eltekintve, a mai napi aktuálpolitikai szükségleteik szerint minősítgetik, használják érvként. Holott valamennyien tudjuk, nem a nem létező szörnyszülemény fantomok okozzák a problémákat, hanem ugyanaz a tőkés rendszer, amely a rendszerváltáskor létrejött, s amely ma is fennáll! S amelyről egy szó sem esik, pedig velük együtt valamennyien benne élünk.
Közismert intelligens, tájékozott, tisztelt személyekről lévén szó, akik pontosan tudják, hogy a jelen súlyos problémáit, fájdalmas fejleményeit nem más, mint a háttérhatalmat és a koronavírust szülő nagytőke, a kapitalista rendszer okozza, nem pedig láthatatlan kommunisták mesterkedése, nem is a letűnt szocializmus. Az sem jut eszükbe, hogy az egykori hangadó kommunisták mögött a háttérben, örökös háttérhatalmi minőségben, mindig álltak valakik, akiknek még a megnevezését is tiltották és tiltani akarják ma is. Mindennek okán a kommunisták meg a baloldaliak elleni hadakozásuk valóban fantomok ellen folyik, miközben valódi ellenfeleik nevetnek a markukba. A jelek szerint, a politikai korrektség hamis követelménye, vagy valamiféle nyomás még őket is arra kényszeríti, hogy ne a lényegüket visszatükröző nevükön nevezzék a tényeket, eseteket, eljárásokat, személyeket, hanem minden logikai, politikai, időbeli ellentmondás ellenére a múltra mutogassanak.
De ha csak a múltra mutogatásra futja, akkor se a védekezésre képtelen indulót támadják, hanem már a nevükkel is hazudókat. Kun (Kohn) Bélát, Szamuely (Szamueli) Tibort, Rákosi (Rosenfeld) Mátyást, Gerő (Singer) Ernőt, Péter Gábort (Eisenberger Benjámin) Aczél Györgyöt (Appel Henrik), Fekete Jánost (Schwarz Elemér), Apró (Klein) Antalt, Soros (Schwartz) Györgyöt és társaikat.
Közülük egyesek lehet, hogy tényleg kommunisták voltak, vagy csak ezzel tévesztették a népet, de valójában – és ez a döntő – valamennyien, ki politikai, ki meggyőződésbeli, ki faji alapon, de a formálódó nemzetidegen háttérhatalmat szolgálták, ahogy mai utódaik is. Igencsak sajátos etnikai érdekeik érvényesítése céljából denaturálták a szocializmust és denaturálják a kapitalizmust is (így „született" a vadkapitalizmus), háttérhatalmi utódaik pedig most akarják denaturálni az emberiséget. Ám akiknek erre kellene rámutatniuk, újságíróknak, történészeknek, politológusoknak, politikusoknak, valahogy ezt nem veszik észre. Talán mert mégiscsak könnyebb és kockázatmentesebb egy indulót, vagy egy fantomot támadni?
Mindezzel összefüggő hasonnemű, történelmileg ugyancsak meghaladott, de túlélő eljárás a jelenlegi politikai erők múltból átörökölt gépies jobb- és baloldalra osztása. A kommunistázással együtt megállás nélkül halljuk a baloldal ostorozását. Csak sehol nem látjuk egyiket sem. Mégis ez uralkodik a politikában minden szinten, annak ellenére, hogy a világesemények nem igazolják, sőt már számtalan komoly elméleti elemzés is arra a megállapításra jutott, hogy e felosztás elavult, felülírta a nemzeti és nemzetellenes erők szembenállása. Belpolitikánkban, s a politika és a tömegtájékoztatás minden szintjén mégis naponta „a baloldal” ellen folyik a politikai-ideológiai harc. Az ellenzéket, és mindenkit, aki szemben áll a jobboldali-konzervatív kormány politikájával, eleve baloldalinak minősítenek, holott azok ugyanúgy a kapitalizmus hívei, azaz ugyancsak jobboldaliak.
Nemcsak furcsa, hanem történelmi tévedés baloldalinak minősíteni a nagytőkés Gyurcsány Ferencet és a hozzá hasonlókat. Hiszen a történelmi baloldal tőke- és kapitalizmusellenes. A jelenlegi kormányzati és az ellenzéki erők pedig egyaránt a kapitalizmus hívei, azaz a saját minősítésük szerint jobboldaliak. Ám valóban van valami, ami élesen megkülönbözteti őket, és ezt nagyon is figyelembe is kell vennünk: a nemzethez, a nemzeti érdekekhez, a nemzetállamhoz való viszony. Ma ez a vízválasztó. A kormányzati erők politikailag-ideológiailag a nemzeti konzervatív, az ellenzéki erők a nemzetellenes neoliberális politikai vonulathoz tartoznak. Az ő lekommunistázásuk e jelenlegi lényegükről vonja el a figyelmet. Nem is tiltakoztak ellene; lepereg róluk.
A jelenlegi magyar politikai életben egyedül a Munkáspárt baloldali, ezért a baloldali érzelmű választóknak értelemszerűen erre a pártra célszerű szavazniuk. Javára is szolgálna a belpolitikai életünknek, ha 2022. áprilisában bejuttatnák az Országgyűlésbe. Sokan szívesen látnák ott a Mi Hazánk Mozgalmat is.
Főleg, ha tudatosul a mozgalmukban, hogy nem a Szabadság-téri szovjet felszabadítási emlékmű, vagy a kommunistákra utaló utcanevek, azaz ismét csak a múlt miatt nem érvényesülnek kellően a magyar hazafias érdekek. Ugyanis miközben a múlton akarnak bosszút állni, a jelenben továbbra is a nemzetidegenek állnak bosszút rajtuk. Ezért sokkal inkább a Szabadság teret elcsúfító amerikai tankcsapda, és a háttérhatalom bábjainak ott felállított két sétáló amerikai figurája, a közterületeket egyre inkább uraló zsidó vonatkozású emlékhelyek és utcanevek lehetnének a jelen által megkövetelt céltábláik.
A Munkáspárt vitathatatlanul a mában él, s ha a Mi Hazánk Mozgalom is erre az útra lép, s támogatja a Fidesz-KDNP-kormány magyar nemzeti érdekeket szolgáló lépéseit, mindkettőjüknek ott a helye az Országgyűlésünkben. A történelempolitikai tudat pedig azt mondatja, a Fidesz-KDNP-nek is igencsak szüksége van rá, hogy ha átmenetileg is, ha csak egyes kérdésekben is, de legyenek szövetségesei.
A jelen hibáinak a múltra hárítása, s a múlt kategóriáinak mechanikus alkalmazása a jelenre tehát súlyosabb következmé-nyekkel járó tévedés, mintsem gondolnánk. Még a tüneti kezelésnél is rosszabb és hamisabb, mert lényegében igazolja, megbocsátja, menti, sőt élteti a kapitalista jelen hibáit, a közvéleményt, a társadalmat pedig félrevezeti, bénítja a magyar tudatot. Mindezzel rossz döntéseket alapoz meg. Aláhúzzuk, nem tudattalanságról van szó, hanem egyesek valami miatt azon erőlködnek, hogy mindent beletuszkoljanak valamely általuk ismert és talán mások által elvárt átkosbeli izmusba, vagy az ugyancsak automatikusan használt állandósult kedvencükbe, az antiszemitizmusba. Bátor újítás helyett, túlzott megfelelési kényszerben strapálják magukat, de e tévúton nem is szülhetnek mást, mint zavarodott és zavarkeltő ide-odalógai badarságokat. Azt is mondhatjuk, a háttérhatalmi koronavírusos hadviselés leleplezése helyett szellemtelen izmust táplálnak.
Nem mentség, hogy ez nemcsak magyar jelenség, hiszen a világban mostanában az amerikai BLM-t, a német AfD-t és számtalan más lázadó, vagy ellenzéki szervezeteket, avagy személyeket is minden további nélkül meggondolatlanul és alaptalanul lekommunistáznak, lemarxistáznak, avagy más történelempolitikailag időszerűtlen, illetve értelmezhetetlen jelzőkkel illetnek.
Jelenleg sok hazafi egyre inkább érzi úgy azt is, hogy helyesek a kormány által kiadott politikai jelszavak, vannak is szép számmal célravezető intézkedések, eredmények, a helyzet mégsem megnyugtató, egyes akciók kétségesek, a nemzetidegen ellenakciók pedig idegesítőek, sikeresek. Ebben is közrejátszanak nyomós nemzetközi körülmények, de túl nagy szerepet kapnak olyan belső okok, problémák is, amelyek megoldására elhangzottak ígéretek, s a teljesítésükkel nem kellett volna, most sem kellene tétovázni és késlekedni, mégis ez történik. Nézzük a legközismertebb és jelenleg napirendre tűzött kérdéskört.
Választók és választottak a kétharmad és igazuk birtokában immár egy évtizede több mint elegendő törvénysértő okok-bűnök tömkelegét tapasztalták és szenvedték el Gyurcsány és társai részéről ahhoz, hogy a számtalanszor beígért, a társadalom által elvárt sokszorosan indokolt elszámoltatásukat megejtsék. Politikusok, politológusok unalomig idézgetik Gyurcsány balatonőszödi kijelentéseit, amikor is ő maga tételesen fel is sorolta, mi mindenért lehetett volna őt és hadsegédeit felelősségre vonni.
A nagy harc azonban csak szavakban folyik. Nem szűnnek meg ismételni, hogy el nem évülő bűnöket is követett el, ami fontos ugyan, ám a többszörösen indokolt tetterős jogi-politikai cselekedetek váratnak magukra. Gondolkodjunk csak el, ki hogyan minősítené az efféle eljárást, és milyen okokat sejtene mögötte. Még olyan vélemény is van, hogy a választási ígéretként sokszor bejelentett elszámoltatásokra, köztük a 2006-os szemkilövetés és idegen rendőrség bevetésének szigorú kivizsgálására nem magyar, hanem nemzetidegen érintettség miatt nem kerülhetett sor. Pedig a jelenlegi hatalom, amely a jogállam keretein belül meg is tehetné, nem „a múltat eltörlő” kommunisták kezében van, ám ez a múlt mégis egyre inkább törlődik. A logikus következménye a szemünk előtt: most éppen azok a nemzetellenes és nemzetidegen ellenzékiek fenyegetik leszámolással nemcsak a hatalmon lévőket, hanem a magyar népet is, akiket nem számoltattak el!
A nagy harc azonban csak szavakban folyik. Nem szűnnek meg ismételni, hogy el nem évülő bűnöket is követett el, ami fontos ugyan, ám a többszörösen indokolt tetterős jogi-politikai cselekedetek váratnak magukra. Gondolkodjunk csak el, ki hogyan minősítené az efféle eljárást, és milyen okokat sejtene mögötte. Még olyan vélemény is van, hogy a választási ígéretként sokszor bejelentett elszámoltatásokra, köztük a 2006-os szemkilövetés és idegen rendőrség bevetésének szigorú kivizsgálására nem magyar, hanem nemzetidegen érintettség miatt nem kerülhetett sor. Pedig a jelenlegi hatalom, amely a jogállam keretein belül meg is tehetné, nem „a múltat eltörlő” kommunisták kezében van, ám ez a múlt mégis egyre inkább törlődik. A logikus következménye a szemünk előtt: most éppen azok a nemzetellenes és nemzetidegen ellenzékiek fenyegetik leszámolással nemcsak a hatalmon lévőket, hanem a magyar népet is, akiket nem számoltattak el!
Mindez bizony tisztázandó, súlyos és választói bizalmat is érintő kérdéseket vet fel. Különösen hasonlófélének tűnő két közelmúltbeli fejlemény láttán/hallattán. Az előbb említettek után váratlanul meghirdették a „Stop Gyurcsány! Stop Karácsony!” petíció aláírását. Túl az említett történelmi késésen, elég szokatlan lépés hatalmon lévők részéről, hiszen petíció aláírása általában ellenzéki párt tiltakozási módszere, avagy inkább állampolgárok gyűjthetnek aláírásokat közcél érdekében. Ráadásul azok ellen gyűjtöttek aláírásokat, akiket a kétharmad birtokában, hibáik, bűneik ismeretében már régen háttérbe szoríthattak volna, ha akarták volna.
Különösen annak fényében, hogy megvan, és ha nem is aktívan, de működik a NER, a nemzeti konzultáció rendszere is. Értetlenséget kiváltó kísérő fejlemény, hogy kormánypártiak csodálkoznak, panaszkodnak, sopánkodnak, sajnáltatják magukat, amiért még ma is, sőt 2022 áprilisában is újfent Gyurcsány ellen kell harcolniuk. Az ellenzék ellen, amely a DK-tól (Demokratikus Koalíció) eljutott a DK-ig (Dobrev Klára), hogy a kanadai-amerikai felkészítésű, lámpavasat emlegető Márki Zay Péternél kössön ki, aki, ígérete szerint „minden zsidót, meleget, cigányt, jobb- és baloldali embert szeretettel fogunk magunkhoz ölelni”.
A magyarokról ugyanúgy elfeledkezik, ahogy Dobrev, Karácsony, Gyurcsány tette. Ez bizony sajnálatos, s önmaguk a kormánypártiak hibásak, mert még csak kísérletet sem tettek a bűnösök elszámoltatására. De mintha nem tanultak volna Budapest és néhány nagyváros elvesztéséből sem. Egyre többször hallható olyasféle lemondó, még csak nem is feltételes módban megfogalmazott nyilatkozat is, hogy „ha Gyurcsányék nyernek”, „ha az ellenzék győz” „ha Gyurcsány vezeti Magyarországot”, mi vár a társadalomra, mintha csak ezt valós alternatívaként kezelnék. Mivel az efféle lejtésű megfogalmazások sorozatban hangzanak el, ennek csak negatív társadalmi következményei lehetnek. Az ellenzék hirdeti is, hogy a Fidesz-KDNP a vereségre készül.
Ezzel a szemlélettel és hozzáállással tényleg elveszíthető a kétharmad, a feltételezhető külföldi beavatkozással a választás is. Ennek pedig tragikus társadalmi következményei lehetnek. Az ellenzék saját erejéből nem juthat hatalomra, de a háttérhatalom (Soros, az EU, az NGO-k, a CEU és más nemzetidegen szervezetek, stb.) beavatkozásra készül. Beleértve a Nyugat által titkon remélt véres leszámolást, amit az ellenzék nyíltan be is ígért. Nemcsak a Fidesz-KDNP kormány sorsáról, hanem a magyar Magyarország sorsáról van szó. Ezért szem elől nem tévesztendő, hogy a Fidesz-KDNP felelősséget visel nemcsak önmaga, hanem a társadalom előtt is, s ebből le kell vonni a szükséges következtetéseket, s meg kell határozni az újabb kétharmados győzelem megszerzéséhez szükséges feladatokat, intézkedéseket, és következetesen végre kell hajtani.
Különösen annak fényében, hogy megvan, és ha nem is aktívan, de működik a NER, a nemzeti konzultáció rendszere is. Értetlenséget kiváltó kísérő fejlemény, hogy kormánypártiak csodálkoznak, panaszkodnak, sopánkodnak, sajnáltatják magukat, amiért még ma is, sőt 2022 áprilisában is újfent Gyurcsány ellen kell harcolniuk. Az ellenzék ellen, amely a DK-tól (Demokratikus Koalíció) eljutott a DK-ig (Dobrev Klára), hogy a kanadai-amerikai felkészítésű, lámpavasat emlegető Márki Zay Péternél kössön ki, aki, ígérete szerint „minden zsidót, meleget, cigányt, jobb- és baloldali embert szeretettel fogunk magunkhoz ölelni”.
A magyarokról ugyanúgy elfeledkezik, ahogy Dobrev, Karácsony, Gyurcsány tette. Ez bizony sajnálatos, s önmaguk a kormánypártiak hibásak, mert még csak kísérletet sem tettek a bűnösök elszámoltatására. De mintha nem tanultak volna Budapest és néhány nagyváros elvesztéséből sem. Egyre többször hallható olyasféle lemondó, még csak nem is feltételes módban megfogalmazott nyilatkozat is, hogy „ha Gyurcsányék nyernek”, „ha az ellenzék győz” „ha Gyurcsány vezeti Magyarországot”, mi vár a társadalomra, mintha csak ezt valós alternatívaként kezelnék. Mivel az efféle lejtésű megfogalmazások sorozatban hangzanak el, ennek csak negatív társadalmi következményei lehetnek. Az ellenzék hirdeti is, hogy a Fidesz-KDNP a vereségre készül.
Ezzel a szemlélettel és hozzáállással tényleg elveszíthető a kétharmad, a feltételezhető külföldi beavatkozással a választás is. Ennek pedig tragikus társadalmi következményei lehetnek. Az ellenzék saját erejéből nem juthat hatalomra, de a háttérhatalom (Soros, az EU, az NGO-k, a CEU és más nemzetidegen szervezetek, stb.) beavatkozásra készül. Beleértve a Nyugat által titkon remélt véres leszámolást, amit az ellenzék nyíltan be is ígért. Nemcsak a Fidesz-KDNP kormány sorsáról, hanem a magyar Magyarország sorsáról van szó. Ezért szem elől nem tévesztendő, hogy a Fidesz-KDNP felelősséget visel nemcsak önmaga, hanem a társadalom előtt is, s ebből le kell vonni a szükséges következtetéseket, s meg kell határozni az újabb kétharmados győzelem megszerzéséhez szükséges feladatokat, intézkedéseket, és következetesen végre kell hajtani.
Nem gondoljuk, hogy az illetékesek mindezt nem látják, azt sem, hogy nem terveznek győzelemre vezető ellenlépéseket, csak a helyzetet elemezzük azzal a szándékkal, hogy társadalmunkban minél többen tudatára ébredjenek a valós helyzetnek és a miérteknek. Értsék, hogy harci szellemben állást kell foglalniuk, s e szellemet a választási urnába leadott szavazat után is fent kell tartaniuk, mert mostantól külső erők beavatkozásával kell számolnunk máris, különösen a választáskor, de utána is.
Tulajdonképpen mit mondott nekünk a pápa?
Ferenc pápa budapesti látogatását érezhetően felfokozott várakozás és rendkívüli előkészület előzte meg, ami azonban alapvetően az eucharisztikus világtalálkozónak szólt, csak részben neki. Hiszen ő maga sem magyarországi látogatásra jött, hanem a budapesti eucharisztikus kongresszusra, ám a magyar vezetés helyesen minden tekintetben a legfelsőbb szintű tisztelettel fogadta. Látogatása előtt és után nyilvános és közéleti vita folyt itt tartózkodása rövid időtartamáról: az eucharisztikus világtalálkozónak és Magyarországnak együtt csak egy pár órát szentelt, míg Szlovákiának pár napot.
Ez az aránytalanság igenis szembeszökő és sokatmondó. Nyilván oka is van. Látni való, az ok összefügg a keresztény és a katolikus világban kialakult, egyházi méltóságok által is vallott nézettel, miszerint Ferenc pápa talán a legméltatlanabb személy, aki eddig a pápai trónra került. Ez hosszú pápaságot jósol neki, mint ahogy valakik alig egyhónapnyi pápaságot engedélyeztek I. János Pálnak, aki viszont e rövid idő alatt is a legméltóbbak közé emelkedett, ha nem a legméltóbb volt, s minden jel szerint ezért kellett meghalnia.
Ez az aránytalanság igenis szembeszökő és sokatmondó. Nyilván oka is van. Látni való, az ok összefügg a keresztény és a katolikus világban kialakult, egyházi méltóságok által is vallott nézettel, miszerint Ferenc pápa talán a legméltatlanabb személy, aki eddig a pápai trónra került. Ez hosszú pápaságot jósol neki, mint ahogy valakik alig egyhónapnyi pápaságot engedélyeztek I. János Pálnak, aki viszont e rövid idő alatt is a legméltóbbak közé emelkedett, ha nem a legméltóbb volt, s minden jel szerint ezért kellett meghalnia.
A világ, mindennek tudatában, már az akkor érezhető háttérhatalmi nyomással kötötte össze XVI. Benedek lemondását és megrökönyödéssel fogadta Ferenc pápa megválasztását, ami legelső lépéseit követően döbbenetté, s ellenzéssel vegyes rémületté fokozódott, hiszen szembeszökően elütöttek az előtte trónolt három elődje cselekedeteitől. A Vatikán ma inkább politikai pártnak tűnik, mint hitközségnek. A háttérhatalmi világi mély állammal összhangban Ferenc pápa létrehozta a vallási mély államot, a Vatikán helyett kialakította az egyházi háttérhatalmat. A magyar közvélemény előtt is ismertek európaellenes, kereszténymellőző, háttérhatalmat támogató, migránsok lábát mosó, zsidó papoknak kezet csókoló, a homoszexuális követelések törvényesítését támogató, és az egyházon belül is élesen kifogásolt egyéb tettei.
Ám ezekhez viszonyítva a túl rövidre méretezett budapesti látogatása során tulajdonképpen eddigi önmagához képest jobban tartotta magát ahhoz, amit a világ elvár a pápától. Zuhanó tekintélye miatt az eucharisztikus világkongresszus előtt kénytelen volt valamelyest feledtetni eddigi önmagát. Tudatosan másnak akart tűnni. Azt is el kell ismerni, hogy a szájába adott magyar vonatkozású megjegyzések ültek (Isten áldd meg a magyart, Lánchíd, a család méltatása, Radnóti-idézet), bár burkoltan ezeket már inkább az előző énjét tükrözve magyarázta a magyaroknak; kiérződött, hogy nálunk mondta és nekünk címezte.
Hangsúlyt fektetett, sőt határozottan egységet szorgalmazott az antiszemitizmus ellen, ami a legtipikusabb tüneti kezelés. Az anti előtag ugyanis eleve azt jelzi, hogy okozat elleni harcra, azaz nem ok/okozók elleni küzdelemre szólítja híveit. Lám, ezt az indítóokot nemcsak nálunk, a Vatikánban sem szokás megnevezni. Nem más ugyanis, mint a világszerte folyamatosan nyomuló szemitizmus, avagy judaizmus, miszerint a zsidók minden más néppel szemben kiválasztottak, s ezt helybenhagyó előnyös megkülönböztetésben kell részesíteni őket. Ahogy ezt nemcsak a szent könyveik, hanem minden más megnyilvánulásuk betartandó törvényként követelik meg mindenkitől. Ez a rasszizmus elképzelhető legsúlyosabb formája, mivel az egész emberiség ellen irányul. Figyelemre méltó, hogy a pápa ezt nem látja, pedig emiatt volt, van és lesz is antiszemitizmus.
Akár tiltják, akár nem. Sőt, minél agresszívebben tiltják, annál inkább. "Mindig, ha valaki be akarta kebelezni a másikat, az nem építő volt, hanem romboló, ahogyan az is, aki ki akarta rekeszteni a másikat ahelyett, hogy befogadta volna” – állította. Nézzünk végig az elmúlt két évszázad magyar történelmén: mi voltunk a befogadók és vagyunk másokat ma is indokolatlanul befogadók, és kik azok, akik kirekeszteni akartak és akarnak bennünket a saját hazánkban? Ha befogadók, befogadottak őszinték tudnak lenni önmagukkal szemben, mindketten ugyanazokra gondolnak, azaz egyikük sajátmagára! Ez azonban mindeddig sem ténylegesen, sem szavakban, de még gondolatban sem következett be! Nem is várható! Ezt a pápa is pontosan így tudja. Akkor miért nem ezt mondja?
Mindenki vallásszabadságát tiszteletben kell tartani – húzta alá. Könnyű ezt elvileg kimondani két megnevezetlen vallásról, de forduljunk ismét a történelmünkhöz. Tapasztalataink szerint nincs közös hitbéli örökség, amit nem létező zsidó-kereszténységként mégis be akarnak beszélni nekünk. Bármely két eltérő vallású nép közül, főleg ha az egyik gyanútlan jóindulatú befogadó, a másik pedig nyomuló, sőt honfoglaló szándékokat melengető, ez utóbbiak csak a saját vallásszabadságukat követelik meg; a másikéval nemcsak nem törődnek, hanem amikor csak lehet, ellene cselekszenek. Nem lehet egyenlőségjelet tenni közéjük.
Mi több, megtévesztésül, vagy akár számító meggondolásokból még fel is vehetik az ellenségesnek tekintett vallást, de ettől még más fajhoz tartozók maradnak, és magatartásukra, főleg kritikus helyzetben, ez a döntő, nem a felvett vallás. A faji, nemzeti önazonosság – amit ma helytelenül identitásnak neveznek e szép magyar szó helyett – szinte mindig döntőnek bizonyul. Így van a mi saját esetünkben is. És ez így jól is van, csak vegyük végre tudomásul, hogy a másik fél esetében is így van. Kár azzal hitegetni bárkit is, "nem az számít, hogy ki hívő és ki nem hívő", miközben amellett kardoskodnak, hogy nagyon is számít, ki a szemita és ki az antiszemita.
Summázva, inkább oktatott bennünket, mint pártunkra állt volna. Így történt ez annak idején a romániai-erdélyi látogatása során is, ahol hagyta magát manipulálni. Trianon eszébe nem jutott. Ezért üdvös lenne, ha költői fordításban eljutnának hozzá jeles erdélyi költőnk, Dsida Jenő „Psalmus hungaricus” c. versének zengzetes sorai: „Fáj a földnek és fáj a napnak/ s a mindenségnek fáj dalom, de aki nem volt még magyar,/ nem tudja, mi a fájdalom!”
A pápának megható szép gondolatokat kell mondania, meg is tette, ezzel önmagában nincs is semmi baj. Ámde ha ezeket be is akarja tartani/tartatni, a konkrét részletekben is el kell mélyülnie, meg kell azokat nevezni, s tenni is kellene értük. Nos, ennek a gyakorlatra lebontott keresztény, de még katolikus tudatát sem láttuk tőle eddig a világpolitikában, az ellenkezőjét viszont bőven tapasztalja a világ és egyre inkább ellenzi is. Pedig kinek-kinek, de neki istenigazából tudnia kellene, hogy az ördög a részletekben lakozik. Ne elégedjünk meg hát még a valóban szükséges szép kifejezésekkel sem, mert önmagunkat csapjuk be, helyes értelmezésükhöz fordítsuk le őket gyakorlati nyelvre.
Az egyoldalú elkötelezettség veszélyei
A magyar külpolitika nemzetközi színtéren és az EU-ban következetes, kemény és sokszor sikeres harcot vív a normális nemzetközi kapcsolatok alapelvének, a kölcsönösségnek az érvényesítéséért. Azonban a belpolitikában erőszakolt zéró toleranciával összhangban van a külpolitikánknak is a hazafiak által következetesen kifogásolt, súlyos válság esetén nemzeti sorsunkra is veszélyesnek bizonyulható rokonítható jellemzője, amitől meg kell szabadulnia: a feltétel nélküli, látványosan érzelmes, egyoldalú elkötelezettség és kiállás az izraeli-zsidó érdekek mellett.
Megdöbbentő az eltekintés a nemzetközi kapcsolatok alapelvétől, a kölcsönösségtől, azaz nemzetidegen érdekeknek a magyar nemzeti érdekek elé helyezése, ami elfogadhatatlan a politikában. Minden nagy magyart foglalkoztatott e kérdés. Lehetetlen mindegyikőjüket idézni, pedig jobbnál jobb kórismét és iránymutatást adtak nekünk, választóknak. Mi tartanánk is hozzá magunkat, de a választottak nélkül nem megy. Őket pedig sok belső és külső tényező, fájó kimondani, de a sírba vezető elnézésre, elnapolásra, hátrálásra kényszerít, amint elődjeik többségét is. Ezért nem kerülhet le a kérdés a napirendről, s tragédiánkat segítjük elő, ha elhisszük, hogy felvethetetlen kényes kérdés, s megkerülni igyekszünk. Irányelvnek tekinthetjük Liszt Ferenc meglátását: „El fog jönni az a nap, amikor minden olyan népnek, akik között zsidók laknak, fel kell tennie a kérdést, hogy mindannyiukat kiutasítja; ez a kérdés az élet és halál kérdése lesz, az egészség vagy krónikus betegség kérdése, a békés létezés vagy az állandó szociális láz kérdése.” Lehet, hogy ez pontosan ma már így nem megvalósítható, de mint irányelv helyes, s humánus módon, mindkét félnek erre kell törekedni, hiszen ez az időközben létrejött zsidó államnak is érdeke.
Megdöbbentő az eltekintés a nemzetközi kapcsolatok alapelvétől, a kölcsönösségtől, azaz nemzetidegen érdekeknek a magyar nemzeti érdekek elé helyezése, ami elfogadhatatlan a politikában. Minden nagy magyart foglalkoztatott e kérdés. Lehetetlen mindegyikőjüket idézni, pedig jobbnál jobb kórismét és iránymutatást adtak nekünk, választóknak. Mi tartanánk is hozzá magunkat, de a választottak nélkül nem megy. Őket pedig sok belső és külső tényező, fájó kimondani, de a sírba vezető elnézésre, elnapolásra, hátrálásra kényszerít, amint elődjeik többségét is. Ezért nem kerülhet le a kérdés a napirendről, s tragédiánkat segítjük elő, ha elhisszük, hogy felvethetetlen kényes kérdés, s megkerülni igyekszünk. Irányelvnek tekinthetjük Liszt Ferenc meglátását: „El fog jönni az a nap, amikor minden olyan népnek, akik között zsidók laknak, fel kell tennie a kérdést, hogy mindannyiukat kiutasítja; ez a kérdés az élet és halál kérdése lesz, az egészség vagy krónikus betegség kérdése, a békés létezés vagy az állandó szociális láz kérdése.” Lehet, hogy ez pontosan ma már így nem megvalósítható, de mint irányelv helyes, s humánus módon, mindkét félnek erre kell törekedni, hiszen ez az időközben létrejött zsidó államnak is érdeke.
Azoknak, akiket képviseletünkben és érdekeinkben hozandó döntésekre választottunk, meg kell érteniük, éppen az általuk is védelmezett emberi egyenlőség elve követeli meg, hogy ami a múltban megnevezetten cigány, vagy zsidó, közönséges, vagy politikai bűnözés volt, az ma is az. Nem lehet sem másképpen nevezni, sem másképpen kezelni, ahogy magyarok bűnelkövetéseit sem. Akik másképpen nevezik, kezelik, felelőtlenül félrevezetik önmagukat, közvéleményünket, de magukat a nemzet-idegeneket is. Határtalan jóhiszeműségükkel, jóindulatukkal, a nemzet-idegenek számára nyújtott számtalan előnnyel vétett nem közös hibáink miatt, de velük együtt még nagyobb árat fizetünk, ha így folytatják. Talán már mi korosztályunk is, de a következő korosztályok, azaz végső soron a magyar nemzet minden bizonnyal.
Értsük meg már, ha fájdalmas is, s amit mintha nem vennének észre azok, akiknek észre kell venniük, hogy csak nekünk fájdalmas, de az okozóiknak, az előnyökben részesített, mégis fajgyűlölő nemzetidegeneknek, nem. Nem is kértek elnézést tőlünk soha egyetlen szóval sem, sőt ünneplik a sikeres agresszív nyomulásukat. Mindaz, amit elődeik és mindenkori vezetőik elkövettek a történelem során egyáltalán nem fájt nekik, ám nekünk nagyon is. Dsida Jenő előbb idézett magyar fájdalmát ők csak okozzák és fokozzák, de maguk nem tudják, nem is akarják tudni, mi a magyar fájdalom, mert nem voltak és nem is lesznek magyarok. Ez utóbbi olyan adottságuk, amit nem lehet vádként felfogni, de tényként kell kezelni. Tisztességes, dolgos, a befogadó magyarságot elfogadó, tisztelő állampolgárok lehetnének, ám erre irányuló törekvés nagyon elszórtan tapasztalható.
A hazai politika és a fősodratú sajtó túlzott óvatossággal, félelemmel, időnként még rokonszenvvel is kezeli a honfoglalási és az elkülönülési célt egyáltalán nem kizáró betolakodott nemzetidegenekkel kapcsolatos kérdéseket. Tegyük fel a kérdést: mit érünk el vele, ha elhallgatjuk, elnézzük e tevékenységüket, s még a bűnözésüket is? Semmit! Ez helyes, talán még megnyugtató válasznak is tűnik, de nem igaz. Merthogy még rosszabb lesz a helyzet; a magyarság helyzetének gyengülését, a nemzetidegen pozíciók további erősödését érjük el! A sajtó pedig, amelyet ők uralnak, tovább ügyeskedik azon, hogy elfogadható hazugságokat ötöljön ki.
A jelzett módon kezelt cigánybűnözés, zsidó mesterkedés és beavatkozás azért veszélyes egyaránt, mert az elkövetőik tudatosan, magyarellenesség, s egyre kevésbé rejtett honfoglaló belső érzelmek és külső idegen ösztökélés által űzve végzik. Tudatos cselekvéssel állunk szemben. A nemzetidegenek közül azok, akik hazudnak, lopnak, csalnak, gyilkolnak, tudják, mit tesznek, s azt is, hogy megtehetik, mert az elnézésen, elhallgatáson túl a börtönökben egyre nagyobb a kényelem, a törvények, főleg egyes bíróságok hihetetlen figyelmességgel védik bűnözők érdekeit, a politika (szavazatnyerés és egyéb célok érdekében) szavakban el-elítéli, de a gyakorlatban a legtöbbször elnézi gazemberségeiket. S azt is, hogy az enyhe és harmadolt büntetés után hősként ünneplik őket a sajátjaik, s ösztönzik újabb magyarellenességek elkövetésére. Igen, súlyos szavak ezek, de a szóban forgó közismert és hasonlíthatatlanul súlyosabb tettek váltják ki.
Nem is támadást kezdeményező szavak, hanem az ő sokszor és régóta folytatott támadásaik keserű következményei. Mindenki tudna sorolni példákat rá, hogy nemegyszer még egy akár szándékosan félreértelmezett karmozdulatból is hosszantartó hazai és világpolitikai botrányt kerekítenek, ami ellentétes Magyarország érdekeivel, de tökéletesen kiszolgálja a nemzetidegen érdekeket. Ezért ne e tényeket tükröző szavakon háborodjon fel senki sem, hanem azon, hogy mindezt ma is megtehetik, s meg is teszik, a tömegtájékoztató eszközök pedig – szégyen, de legyenek jobb-, vagy baloldali beállítottságúak – szinte naponta untatnak bennünket a védelmükkel.
Tüneti kezelés folyik e tekintetben is, ahelyett, hogy a kiváltó okokat szüntetnék meg. Ráadásul uralkodó sajnálatos gyakorlat, hogy ha valakik mindezt szóvá teszik, azonnal izmusok tucatjával vádolják őket, amit a fősodor sajtó felkap, a politika elnéz, sőt hajlik a támogatásukra. Szerencsére ezek a valakik, a tudatos hazafiak, sokasodnak, a politika által rossz szemmel nézett önszerveződésük erősödik, vannak pártok is, amelyek megértik, támogatják őket, s amelyekkel szövetségre léphetnek. Ezek kimondása, tudatosítása és a lehető legkövetkezetesebb érvényesítése nélkül a tisztességes állampolgárokat megbecsülő meghirdetett magyar Magyarország megteremtése lehetetlen. Marad a jelenlegi helyzet, sőt minél tovább húzódik a helytelenül érzékenynek, sőt érinthetetlennek beállított problémakör megoldása, a belpolitikai helyzetünk egyre veszélyesebbé válik, s ne legyen kétség, minden érintett és érdekelt fél számára.
Ha félünk (még tiltjuk és büntetjük is) az igazság kimondásától, ahogy magyarok, cigányok, zsidók történelempolitikai tapasztalatai egyaránt előrevetítik, további helyrehozhatatlan tragédiákra, bukásokra kárhoztatjuk mind önmagunkat, mind valamennyi érintett félt.
Hasonló veszély áll fenn a kettős állampolgárok esetében. Természetesen, nem lehet őket eleve kettős ügynöknek tekinteni, de nem tölthetnek be nemzetbiztonsági szempontból fontos posztot. Azt mondhatják, önmagukról, kettős állampolgárságukkal ragaszkodásukat megkettőzik, pedig a legjobb esetben is elfelezik. Mi pedig erre azt mondhatnánk, aki két hazához, két nemzethez, két fajhoz tartozónak minősíti önmagát, valójában egyikhez sem tartozik, mert nincs dupla hűség, kettős önazonosság.
Mindkét állítás jól hangzik, ám a gyakorlat mindkettőt cáfolja. Döntő pillanatokban, kritikus helyzetekben az eredeti önazonosság az uralkodó, bár kivétel, természetesen, mindig akad. Számtalan példa van jelenleg is a szemünk előtt rá, hogy akár a hozzánk, akár Európába betelepültek, betolakodók (nem a nemzeti kisebbségekről beszélünk), legyenek muszlimok, vagy szemiták, nemcsak tüntetőn megőrzik eredeti önazonosságukat, hanem még azt is követelik, hogy a másságuk jogán előnyökben részesüljenek, ne kelljen alkalmazkodniuk a befogadók szokásaihoz, normáihoz, törvényeihez, hanem megtarthassák a sajátjaikat és a befogadók tartsák ezeket tiszteletben. A világ, mi magunk is, időtlen idők óta tapasztalja, hogy a zsidó diaszpórák vezetése sosem fog össze a befogadókkal, nem állapodik meg, nem köt kompromisszumot, nem segít a befogadó nemzet erkölcsi, politikai és társadalmi felemelkedésén. Nem ismer el olyan alapvető emberi követelményt, mint a kölcsönösség. Mindez egyaránt jellemzi a diaszpórákat és Izrael Államot is.
Mindennek tudatában állíthatjuk, hogy bár történelmünkben gyászt vagy örömöt jelentő fejlemények okán sűrűn megjelent és megtorpantatta vezetőinket, ebben most már nincs, nem lehet semmiféle logikusnak, kényszerűnek, vagy bármi másnak beállított „de”! E csonka hazában nem tekinthető rasszizmusnak, de még kényesnek sem, ha intézkedéseink a magyarság nemzeti érdekeit segítik elő, nem pedig az újrateremtendő magyar Magyarország immár a látnivalónál is fenyegetőbb sírásóinak betelepülését, szaporodását, párhuzamos társadalmának kiépítését. Nem kell messzire mennünk, csak valamely szomszéd ország példáját látnunk, annak felfedezéshez, hogy a magukat következetesen nemzetállamoknak nevező országok ezt teszik, és hogyan teszik.
Nem úgy, mint mi. Ez nem kell, hogy kontrázza a helyes és sikeres (ukrán viszonylatban teljes mértékben viszonzatlan, ám mégis ismétlődő gesztusokat tevő) jó szomszédsági politikánkat, de a kölcsönösség megköveteléséről lemondani történelmi hiba.
A kölcsönösség, a viszonosság alapvetően a belpolitikában is érvényesül a magyar és nem magyar társadalmi és politikai tényezők között. A sajnálatos kivétel itt is ugyanazt a jelleget viseli. Az összes izmus közül egyedül az antiszemitizmussal szembeni teljes türelmetlenség (amit idegenül zéró toleranciának neveznek) törvényerőre emelése, az antiszemitizmus definíció kötelező bevonása az oktatásba, a hazafiak szemében értelmetlen, jogellenes, sőt akárhogy is akarnák mentegetni, annál is több; a magyar szólásszabadság korlátozása és a zsidó-izraeli szólás- és a befogadókat minősítgető szabadságuk korlátlanná tétele országunkban, ami ugyancsak elfogadhatatlan.
De még ennél is több: természetellenes. Ugyanis senki nem születik antiszemitának, ám a gátlástalan zsidó nyomulást látva, antiszemitává válthat. Ez a természet rendje, amit ostobaság felülírni rendszabályokkal, törvényekkel. Ezzel minden félnek meg kell békülnie. Annak is, aki zsidónak született. Az lép túl és sérti meg a hatályos és a természeti törvényt, aki ezt nem ismeri el. Nem lehet bajnak, tilosnak, sőt büntetendőnek minősíteni, ha az állandósult, intézményesült, sőt kormányzatilag felelőtlenül intézményesített zsidó világi és vallási szervezetek és vezetők folyamatos mesterkedései, honfoglaló törekvései ellen szót emel a magyar hazafi. Hiszen naponta tapasztalja, hogy akaratukat, szokásaikat, ünnepeiket, érdekeiket, szubjektív véleményeiket rája erőltetik. Felháborítja, hogy a zsidó szervezetek még csak nem is önhatalmúan, hanem hivatalos támogatással feltérképezhetik („monitori-zálják”), kiket tartanak antiszemitának és erről jelentéseket írnak különböző központi szervezeteiknek. Nemzetidegenek magyarokat listázó és feljelentgető TEV gárdája hogy jelenhet meg önálló politikai erőként azt követőn, hogy a rendfenntartásban a segítségét ajánló Magyar Gárdát betiltják?
Mennyi tekintélyt akarnak még veszíteni effajta hiábavaló engedékeny, óvatlan romboló eljárások miatt? A magyar hazafiakat mélyen sérti leantiszemitázásunk tudatos állandósítása országon belül és nemzetközileg, annak hivatalos követelése, hogy állami intézményeink intézkedéseink, döntéseink első helyen, hangsúllyal vegyék figyelembe a zsidó-izraeli érdekeket, ősi jelképünk a turul emlékhelyek elleni folyamatos éles harc, stb. Nem más ez, mint a tetszőlegesen értelmezhető politikai korrektség megkövetelése, faji érdekekkel megspékelve.
Továbbmenve, a sűrűsödő események, a súlyosbodó helyzet, a történelempolitikai tapasztalatok fényében szellemi, politikai, faji támadás a magyar hazafias érzelmek ellen. Magyarországon a magyarellenességet kell/kellene törvényileg tiltani és büntetni, nem pedig nemzetidegenek honfoglaló mesterkedéseit védelmezni. Nincs erre semmiféle elfogadható magyarázat. Csak számtalan nyomós, történelmileg egyre súlyosbodó ellenérvek vannak, amelyek figyelmen kívül hagyása elkerülhetetlenül növekvő ellenszavazatokat vált ki, ha az eljárást gyökeresen, késlekedés és tétovázás nélkül nem változtatják meg.
Egyes politikusok részéről hallani olyan esetleges fenyegető fejlemény bekövetkeztére utaló mentegetődző magyarázkodást is, hogy Netanjahu és Trump, az egy húron pendülő kis kedvenc és a nagy kedvenc vezetőinek eltávolítása a hatalomból fontos támaszok elvesztését jelenti számukra. E vélemény mintha azt sejtetné, hogy az EU várható, az eddiginél is nyíltabb beavatkozása mellett amerikai-izraeli nyomás, netán ismételt beavatkozások belpolitikai következményeivel is kell számolnunk. A magyar és a közép-európai nemzeti érdekek védelmében, valamint más vonalakon is kemény, sikeres, dicsérendő és támogatandó nemzetközi politikai harcot vívó külpolitikánk e kérdésben feltűnő folyamatossággal, kitartással kontrázza önmagát. Ismételten alá is húzzuk, még a Martonyi-féle külpolitikát is felülmúlva, érzelmesen, dicsekvően, nemzeti konszenzus és felhatalmazás nélkül védelmezi Izrael érdekeit az ENSZ-ben, az EU-ban és más nemzetközi fórumokon.
Nincs rá közismert példa, hogy egy ország immár nemzetközi feltűnést kiváltó módon, kölcsönösséget nem elvárva, minden lehetőséget kihasznál rá, hogy hűségesküt tegyen a zsidóság mellett, valamint védelmezze az ENSZ-határozatokat, a nemzetközi és az emberi normákat a létezése első pillanatától kezdve gátlástalanul megsértő Izraelt.
Ez az eljárás, amit a közvélemény is régóta és folyamatosan rosszall és bírál, a magyar hazafiak szemében mértéktelen és gusztustalan, kárt és tekintélyveszteséget okoz a más területeken sikeres külpolitikánknak, s nem létezik rá elfogadható indok, sem magyarázat. Be kellene már látni, hogy súlyos következmények nélkül – amelyek szavazat- és tekintélyvesztés formában is elkerülhetetlenül megnyilvánulnak – nem folytatható.
A nemzeti tudat elsőbbsége
A Fidesz-KDNP kormány politikájának említett fontos, a közvélemény által megkérdőjelezett, vagy el is utasított egyes részletei feszült helyzeteket idézhetnek elő. A velük szembeni fenntartások mellett azonban, a 2022-s választás döntő jelentőségére gondolva, reálisan, történelempolitikai felfogásban látnunk kell, mire képes és milyen nemzetközi helyzetben van országunk és kormányunk, mit várhatunk el/követelhetünk tőle. Kis tőkés országról van szó, amely nagy európai tőkés szövetségi rendszer tagja, tőkés beállítottságú kormánya van, amely a pénzügyi önállóság védelmében tett sikeres lépései ellenére nem elhanyagolható mértékben függ a globális nagytőkétől. Az Európai Egyesült Államok létrehozását ellenző tagállamaival szembefordult szövetségi rendszeren belül kemény és sikeres harcot folytat nemzeti érdekeinkért, s e harcban szövetségesekre is talál.
Külpolitikája nemzeti érdekeinek érvényesítésére irányul, s együttműködés kialakítására törekszik minden országgal. Belpolitikájában a tőkés rendszeren belül elérhető szociális jólét irányába mutató politikát folytat, nagyjelentőségű család- és ifjúságtámogatási, valamint időseket pártfogoló intézkedéseket foganatosít, sajtó- és szólásszabadságot biztosít minden politikai áramlatnak, s általában demokratikus megoldásokra törekszik. Meghirdette a magyar Magyarország jelszavát, aminek tényleg történelmi jelentősége lehet akkor is, ha a gyakorlati megvalósításában keletkeznek ellentmondások. Összességében tekintélyt, népszerűséget szerzett a választók előtt. Ezt a békemenet is bizonyította.
Külpolitikája nemzeti érdekeinek érvényesítésére irányul, s együttműködés kialakítására törekszik minden országgal. Belpolitikájában a tőkés rendszeren belül elérhető szociális jólét irányába mutató politikát folytat, nagyjelentőségű család- és ifjúságtámogatási, valamint időseket pártfogoló intézkedéseket foganatosít, sajtó- és szólásszabadságot biztosít minden politikai áramlatnak, s általában demokratikus megoldásokra törekszik. Meghirdette a magyar Magyarország jelszavát, aminek tényleg történelmi jelentősége lehet akkor is, ha a gyakorlati megvalósításában keletkeznek ellentmondások. Összességében tekintélyt, népszerűséget szerzett a választók előtt. Ezt a békemenet is bizonyította.
Ha azonban e helyes döntések gyakorlata a minden tekintetben előnyben lévő, régóta folyamatos és igazságtalan (mondhatni törvénytelen) pozitív megkülönböztetésben részesülő élelmesek és élősködők, nem pedig kifejezetten a magyarság előnyét biztosítja, akkor legfeljebb a jelenlegi helyzetet és tendenciáit állandósíthatja. Az említettek már kitanulták, hogyan alkalmazkodhatnak a felmerülő lehetőségekhez, hogyan használhatják ki a maximálisnál is jobban. E döntések megvalósításához tehát nagyon is kell a magyar nemzeti tudat ébren tartása és tudatos gyakorlati védelme nemcsak a választók, hanem a választottak részéről is. Ha ez nem történik meg következetesen, nem a magyar Magyarország irányába fogunk haladni.
E témakör mélyebb és konkrétebb belső elemzést igényel, s remélhetőleg az említett döntések előtt ez meg is történt, s abban az értelemben, hogy elejét vegye minden további visszaélésnek és jogtalan előnynek.
Mindez a tőkés rendszer keretein belül marad, mégsem tetszik a nagytőkének, ezért országunk és kormányunk folyamatos komoly támadásoknak van kitéve, amelyek ellen szintén nem sikertelenül védekezik. Mindennek tudatosulnia kell a közvéleményünkben. A választók milliói érzékelik, értékelik és támogatják is e törekvéseket.
Az is világos a választók előtt, hogy a külső háttérhatalmi és a belső ellenzéki erők mindezzel szemben állnak, nincs egyetlen építő javaslatuk sem. Ehelyett a helyzet romlására játszanak, alaptalan vádaskodástól, hazugságtól, sőt a hazaárulástól sem riadnak vissza sem Budapesten, sem Brüsszelben, s erre napi rendszerességgel láthatunk példákat. Furcsán Gyerenc egyáltalán nem kivétel.
Követői közül határozottan kiemelkedik az országokon és pártokon át vándorló úton-útfélen rikoltozó egyik amazonjuk, Tabó Szímea, aki nagyon ügyel rá – teljes sikerrel – nehogy tévedésből igazat mondjon. Bár több pártban is bőven akadnak alig lemaradó amazon, de férfiú vetélytársai is, akik valahogy bekerülnek az Országgyűlésbe, néhány még exportra is jut Brüsszelbe, de mindenképpen ő vezet e dicstelen versenyben. Több kötetet lehetne összeállítani rágalmaikról és árulásaikról. Gyűlöletet szítanak.
Nem szólnak arról, hogy mit és hogyan kellene tenni, az ország érdekében. Csak az EU, a melegek, a betelepülők, élelmesek és élősködők érdekében hadakoznak. Nekik semmit nem jelent hazugságokat terjeszteni, sőt szembefordulni a hazájukkal, amelyet láthatólag nem is annak, hanem lakhelynek tekintenek, ezért külföld is csak kihasználja magyarellenességüket, így gyökértelenségük miatt világpolgárnak sem mennek el. Külföldi szövetségeseikkel arra készülnek és készítik magyarországi ügynökeiket, hogy a kormány Budapest után veszítse el az országot is és adja át nekik a hatalmat, annak az ellenzéknek, amely nyíltan hirdeti, hogy bosszút áll mindezért, és visszaállítja a rendszerváltás utáni vadkapitalizmust, amely a tönk szélére sodorta az országot. A Mi Hazánk Mozgalom és a Munkáspárt kivételével, idegen érdekeket képviselő nemzetellenes és összetételében nemzetidegen ellenzékről van szó, amely mára a saját bejelentése szerint ellenséggé vált.
Követői közül határozottan kiemelkedik az országokon és pártokon át vándorló úton-útfélen rikoltozó egyik amazonjuk, Tabó Szímea, aki nagyon ügyel rá – teljes sikerrel – nehogy tévedésből igazat mondjon. Bár több pártban is bőven akadnak alig lemaradó amazon, de férfiú vetélytársai is, akik valahogy bekerülnek az Országgyűlésbe, néhány még exportra is jut Brüsszelbe, de mindenképpen ő vezet e dicstelen versenyben. Több kötetet lehetne összeállítani rágalmaikról és árulásaikról. Gyűlöletet szítanak.
Nem szólnak arról, hogy mit és hogyan kellene tenni, az ország érdekében. Csak az EU, a melegek, a betelepülők, élelmesek és élősködők érdekében hadakoznak. Nekik semmit nem jelent hazugságokat terjeszteni, sőt szembefordulni a hazájukkal, amelyet láthatólag nem is annak, hanem lakhelynek tekintenek, ezért külföld is csak kihasználja magyarellenességüket, így gyökértelenségük miatt világpolgárnak sem mennek el. Külföldi szövetségeseikkel arra készülnek és készítik magyarországi ügynökeiket, hogy a kormány Budapest után veszítse el az országot is és adja át nekik a hatalmat, annak az ellenzéknek, amely nyíltan hirdeti, hogy bosszút áll mindezért, és visszaállítja a rendszerváltás utáni vadkapitalizmust, amely a tönk szélére sodorta az országot. A Mi Hazánk Mozgalom és a Munkáspárt kivételével, idegen érdekeket képviselő nemzetellenes és összetételében nemzetidegen ellenzékről van szó, amely mára a saját bejelentése szerint ellenséggé vált.
Két erő feszül egymásnak, nincs harmadik számba jöhető erő; e kettő közül kell választanunk. Nem lehet vitás, hogy fejlődésünket, nyugalmunkat, nemzeti érdekeket jobban és megbízhatóan képviselő erőt kell választanunk akkor is, ha vannak jogos fenntartásaink. Ezeket majd a választás után remélhetőleg fokozatosan rendezhetjük. A következő időszakban minden pártnak, minden szervezetnek, minden választónak, aki ezzel egyetért, ebből az alapvető szempontból kell elbírálnia mások szavait és tetteit és megfontolnia a sajátjait.
Ám soha nem feledve a demokrácia alapelvét, hogy a választók ellenőrzik a hatalomra emelteket, nem pedig ők a választókat, mert mintha esetenként ez is megfordulni látszana.
Ennek tudatában utólag megállapítható – de nem lett volna lehetetlen előrelátni sem – nem tekinthető szerencsésnek a nagyon is időszerű és jó előre bejelentett békemenet október 23-ra időzítése ellenére, jóval később és ugyanezen napra, egymást ütő időpontokra az összeszámolhatatlanul sok kisebb megmozdulás mellett még két fontos rendezvényt szerveztek. A Magyarok Világszövetsége „a COVID-fasizmus elleni közös harc jegyében nagygyűlést hirdetett” a Szabadság térre, a Mi Hazánk Mozgalom pedig nagyszabású megemlékező ünnepséget rendezett a Corvin-közben, összekötve képviselő-jelöltjei bemutatásával, a Magyar Önvédelmi Mozgalom részvételével. Az utóbbi kettő nyilvánvalóan politikai ellenrendezvény szerepét is játszotta. Mindkét rendezvényt rosszul időzítették; mindegyiket el lehetett volna tolni, vagy előre hozni pár nappal, így viszont mindhárom hátrányt szenvedett. Október 23-t meg kell hagyni annak, ami; október 23-nak. Ezekben az ellenzéki döntésekben nem a nemzeti tudat uralkodott, hanem a pártérdekek.
Anélkül, hogy megtagadnánk bármelyik politikai erőtől a saját rendezvény jogát, a jövőben érdemes ezen elgondolkodni. Tanulságul idézzük is fel, hogy néhány évvel ezelőtt a nemzeti oldalon értetlenséget keltett, sokan feszegették is az okát, hogy a magát nemzeti-konzervatívnak valló Fidesz-KDNP és az akkori Jobbik miért nem tudott, láthatólag nem is akart együttműködni, sőt politikai ellenfelek voltak mindvégig. A választ a Jobbik pálfordulása adta meg, s Mirkóczki megdöbbentő kijelentése ütötte rá a hitelesítő bélyeget, miszerint „… igazából mi nem azok voltunk, akiknek láttattuk magunkat. Azt is mondhatnám, hogy az a retorika, ami 2010 előtt ment, az volt a nem igaz”.
Jelenleg annyiban hasonló a helyzet, hogy mindhárom szervezet magyar nemzeti-konzervatív irányvonal mellett teszi le a garast, az említett másik két szervezet még határozottabban is, mint a Fidesz-KDNP. Ezért ismét ugyanaz a kérdés merül fel: miért nem képesek legalább minimális, vagy átmeneti együttműködést kialakítani? E ténynek is vannak okai, amiknek előbb-utóbb ki kell derülniük. Egyiküknek sem érdeke azonban, hogy a szabadkőműves-zsidó háttérhatalom által támogatott ellenzék kerüljön hatalomra jövő áprilisban.
Hacsak valamelyikük esetében az említett jobbikos vargabetű nem ismétlődik meg, amivel remélhetőleg nem kell számolni. Mindhármójuknak, de legalább valamelyiküknek fel kell nőnie történelempolitikai szintre, a vitakérdéseket el kell napolnia, s még időben megtennie az első közeledő lépést, hogy áprilisban a hazafias erők még biztosabban győzedelmeskedjenek. Mindenkinek meg kell értenie, hogy ezen a választáson, de azt követően is, minden tekintetben szélesebb, erősebb és hatékonyabb nemzeti egységre lesz szükségünk. Ennek tudatában azt sem engedheti meg magának senki, hogy a saját hazája minden szegletében békét, nyugalmat, vagyon- és életbiztonságot akaró és ezért tenni is kész magyar hazafiakat ne támogassa ebben, hanem még akadályozza is e szándékukban.
Napirenden a magyar igazság
A magyar igazság akkor érvényesül igazán és véglegesen, ha elnyerjük a világközösség, főleg Európa és közvetlen környezetünk elismerését, azaz, a magyarság és az emberiség tudatosítása egymástól elszakíthatatlan feladatként kerül elénk. Ha nem állna fenn ez az összefüggés, nemzeti érdekeink és igazságunk védelmében akkor is ebben a tudatban kellene eljárnunk. Természetesen, erőnkhöz mérten, de tudatosítanunk kell, hogy az emberiség az előrelátók figyelmeztetései és a sokasodó fenyegető tény ellenére hagyta nyakára nőni a háttérhatalmat. A vírus-világháborúban jelenleg sincs még a helyzet magaslatán, mert a háttérhatalom alaposan felkészült az emberiség elleni bűncselekményére, a másodlagos frontok pedig nem világosak. Ám jelenleg a mi szavunkra, nem először a világtörténelemben, ismét odafigyel a világ.
Ennek okán hazafias és egyben emberi kötelességünk, hogy a magyarsággal, s amennyire csak képesek vagyunk, az emberiséggel is tudatosítsuk, milyen helyzetben van, mik a teendői, és azok fontossági sorrendje. Ezeket sem mi határozzuk meg ugyan, de a már birtokunkban lévő konkrétumok alapján, lehetőleg szövetségeseket találva, megerősítő ismertetésükkel hozzájárulhatunk a helyzet és a feladatok világméretű tudatosításához.
Ennek okán hazafias és egyben emberi kötelességünk, hogy a magyarsággal, s amennyire csak képesek vagyunk, az emberiséggel is tudatosítsuk, milyen helyzetben van, mik a teendői, és azok fontossági sorrendje. Ezeket sem mi határozzuk meg ugyan, de a már birtokunkban lévő konkrétumok alapján, lehetőleg szövetségeseket találva, megerősítő ismertetésükkel hozzájárulhatunk a helyzet és a feladatok világméretű tudatosításához.
Megszaporodtak, bonyolultabbakká váltak hát a hazai és a nemzetközi teendőink. De sokkal több és nehezebb problémával kell szembenéznünk, mint amennyi itt említésre került. Ezért jó lenne elérnünk, hogy mindez ne csak a kormány és a hatóságok, hanem a társadalom, minden állampolgár feladatává váljon, azaz nemzeti egységünk fokozatosan szélesedjen, erősödjön, főleg tudatosabbá váljon.
Nehogy elveszítsük emberi együttműködési képességünket, s kapcsolatrendszerünket sem szabad feladnunk semmiféle logikusnak beállított korlátozó rendelkezések ellenére sem. Választóknak és választottaknak, egymásban bízva, ellent kell állnunk az oszd meg és uralkodj háttérhatalmi-ellenzéki taktikának, nem szabad felülni a mondvacsinált problémáknak, a mesterséges válságok gyártásának. Ne szűnjünk meg ismételni, tudatosítani, hogy az emberi összefogás, a nemzeti összetartás, ami midig fontos, talán soha nem volt oly parancsoló, mint jelenleg, s ha nem akarunk áldozatokká válni, cselekednünk kell. Ez központi feladat, de érezzük át, hogy e tragikus és beláthatatlan tragédiákkal fenyegető helyzetben, a maga posztján és hatókörében mindenkinek hozzá kell járulnia a közös érdekű megoldáshoz. Az pedig a szó legszorosabb értelmében jelenleg az életünk, a tudatunk és magyarságunk védelmében áll. Orbán Viktor a békemenet előtt történelempolitikailag helyes irányelvként fogalmazta meg a konkrét tartalmát: „Ha meg akarjuk védeni a családjaink biztonságát, országunk határait, gyermekeink jövőjét, a munkánk gyümölcseit, a nyugdíjunkat, a fizetésünket, a rezsicsökkentést, ha meg akarjuk őrizni kultúránkat, szokásainkat, nyelvünket, vagyis ha meg akarjuk védeni a mindennapi életünk szabadságát, akkor mindenkinek ki kell vennie a részét a ránk váró küzdelemből.” Tegyük is, és annak tudatában, hogy az október 23-i békemenet által megerősített igazság akkor válik ténylegesen magyar igazsággá, s tölti be történelmi szerepét, hódít meg tömegeket (választókat), ha nemcsak szép elvont elveket magasztal, hanem létfontosságú konkrét tényeket sorol, tárgyszerűen, történelempolitikai környezetükbe helyezve, semmit nem titkolva, s mindent, mindenkit bátran a nevén nevezve. Igen, ma kimondottan politikai bátorság kell a „magyar igazság” szavaknak még a kimondásához is. Hallattukra nem jelentéktelen külső és belső erők horkannak fel. A rajta munkálkodókat pedig immár életveszélyesen is fenyegetik. Mégis keményen, kitartóan, törhetetlenül végeznünk kell, hogy soha többé ne járhasson veszélyekkel, hanem mindenki természetesnek tartsa a hazában és a világban is, ahogy mi is természetesnek tartjuk, hogy más népek is az igazuk szerint járnak el.
Nem a magyar hazafiakon, hanem a ránk kényszerített szövetségi rendszereken, vagy nemzetidegen vezetőinkön múlott, hogy nem mindig, vagy nem kellően érvényesült, de mindig ez volt, s most is ez a magyar megmaradás irányelve. Előrelátó nagy egyéniségek kivételével az európai környezetünk, leginkább Nyugat-Európa, a pozsonyi csatától Trianon át az EU-ig soha nem ismerte el igazunkat, jószerével az ittlétünkkel/létünkkel sem békül meg. Pedig mi védtük Európát a törököktől, tatároktól, hívei vagyunk az európai összefogásnak, sőt még a szabadkőműves-zsidó összejátszással immár egy évszázada szétszabdalt nemzetként is hozzájárultunk egy másik nemzet, a németek újraegyesítéséhez, akiknek egyes nemzetgyilkos legfelsőbb vezetői most mégis ádáz politikai ellenfeleinkké váltak. Akárcsak ugyanerre a tévútra lépett hazai nemzetidegen és nemzetellenes ellenzék.
Nehogy elveszítsük emberi együttműködési képességünket, s kapcsolatrendszerünket sem szabad feladnunk semmiféle logikusnak beállított korlátozó rendelkezések ellenére sem. Választóknak és választottaknak, egymásban bízva, ellent kell állnunk az oszd meg és uralkodj háttérhatalmi-ellenzéki taktikának, nem szabad felülni a mondvacsinált problémáknak, a mesterséges válságok gyártásának. Ne szűnjünk meg ismételni, tudatosítani, hogy az emberi összefogás, a nemzeti összetartás, ami midig fontos, talán soha nem volt oly parancsoló, mint jelenleg, s ha nem akarunk áldozatokká válni, cselekednünk kell. Ez központi feladat, de érezzük át, hogy e tragikus és beláthatatlan tragédiákkal fenyegető helyzetben, a maga posztján és hatókörében mindenkinek hozzá kell járulnia a közös érdekű megoldáshoz. Az pedig a szó legszorosabb értelmében jelenleg az életünk, a tudatunk és magyarságunk védelmében áll. Orbán Viktor a békemenet előtt történelempolitikailag helyes irányelvként fogalmazta meg a konkrét tartalmát: „Ha meg akarjuk védeni a családjaink biztonságát, országunk határait, gyermekeink jövőjét, a munkánk gyümölcseit, a nyugdíjunkat, a fizetésünket, a rezsicsökkentést, ha meg akarjuk őrizni kultúránkat, szokásainkat, nyelvünket, vagyis ha meg akarjuk védeni a mindennapi életünk szabadságát, akkor mindenkinek ki kell vennie a részét a ránk váró küzdelemből.” Tegyük is, és annak tudatában, hogy az október 23-i békemenet által megerősített igazság akkor válik ténylegesen magyar igazsággá, s tölti be történelmi szerepét, hódít meg tömegeket (választókat), ha nemcsak szép elvont elveket magasztal, hanem létfontosságú konkrét tényeket sorol, tárgyszerűen, történelempolitikai környezetükbe helyezve, semmit nem titkolva, s mindent, mindenkit bátran a nevén nevezve. Igen, ma kimondottan politikai bátorság kell a „magyar igazság” szavaknak még a kimondásához is. Hallattukra nem jelentéktelen külső és belső erők horkannak fel. A rajta munkálkodókat pedig immár életveszélyesen is fenyegetik. Mégis keményen, kitartóan, törhetetlenül végeznünk kell, hogy soha többé ne járhasson veszélyekkel, hanem mindenki természetesnek tartsa a hazában és a világban is, ahogy mi is természetesnek tartjuk, hogy más népek is az igazuk szerint járnak el.
Nem a magyar hazafiakon, hanem a ránk kényszerített szövetségi rendszereken, vagy nemzetidegen vezetőinkön múlott, hogy nem mindig, vagy nem kellően érvényesült, de mindig ez volt, s most is ez a magyar megmaradás irányelve. Előrelátó nagy egyéniségek kivételével az európai környezetünk, leginkább Nyugat-Európa, a pozsonyi csatától Trianon át az EU-ig soha nem ismerte el igazunkat, jószerével az ittlétünkkel/létünkkel sem békül meg. Pedig mi védtük Európát a törököktől, tatároktól, hívei vagyunk az európai összefogásnak, sőt még a szabadkőműves-zsidó összejátszással immár egy évszázada szétszabdalt nemzetként is hozzájárultunk egy másik nemzet, a németek újraegyesítéséhez, akiknek egyes nemzetgyilkos legfelsőbb vezetői most mégis ádáz politikai ellenfeleinkké váltak. Akárcsak ugyanerre a tévútra lépett hazai nemzetidegen és nemzetellenes ellenzék.
A fájdalmas történelmi és a jelenleg átélt fejlemények nyomán a népfelség akaratát kifejező nyolcadik békemenet résztvevői tudatosan fogalmazták meg a magyar igazságot és annak vállalását. Elhangzott, figyelmeztetett, ösztönzött és felfegyverzett bennünket az ellenünk hadakozó globális és hazai nemzetidegen, nemzetellenes erőkkel szemben. Össztársadalmi érdekünk, senki ne is felejtse, hanem tudatosan számoljon vele, s annak szellemében ténykedjen, hogy a békemenet a magyar igazság, a magyar Magyarország mellett állt ki!
2021-11-06
* A szerző nyugalmazott nagykövet, közíró.
*****
Nyílt levél Fekete-Győr Andráshoz!
A Mandiner oldalán véletlenül bukkantam rá az Ön mondókájára, amit Mészáros Lőrincznek címzett:
„Az Ön vagyona ma már nagyobb, mint az angol királynőjé, II. Erzsébeté! Mindenki tudja, hogy ez a vagyon magyarok millióinak adóforintjaiból lett összelopva, óráról órára, napról napra, évről évre. A közvagyon ellopása pedig – egy európai polgári demokráciában – bűncselekmény, amit büntetőeljárásban fog a független igazságszolgáltatás a 2022-es kormány- és korszakváltás után kivizsgálni. Ezt hívjuk mi, momentumosok, felcsúti pernek.”
Én, mint egy egyszerű, pártkötődés nélküli magyar állampolgár (bár előre tudom, hogy FIDESZ-bérencezni fog engem) egyetértek azzal, hogy harcolni kell a korrupció ellen és transzparenssé kell tenni a pénzmozgásokat. Ez vonatkozik mindenkire: pártokra, civil szervezetekre, vállalkozásokra, magán emberekre, stb. A kettős mércét azonban nem tudom elfogadni! Az ön kettős mércéje viszont szembetűnő!
Éppen ezért kérdezem, hogy az Ön ingerküszöbét miért csak Mészáros Lőrincz vagyona lépi át? Az jól látható, érzékelhető, hogy Ön csakis baloldali szemüveggel látja a valóságot. Miért nem emeli fel szavát Mészáros mellett a Gyurcsány klán ellen, akik Indonéziába fektettek be hatalmas összegeket a Gyurcsány-kormány alatt, amelyről mélyen hallgattak és hallgatnak ma is a médiumok? (Hungarian companies to invest $4 billion in South Sumatra The Jakarta Post, Jakarta | Tue, 07/26/2005 8:25 AM). Vajon milyen pénzből kerülhetett ki ez a tetemes összeg? Tudom, az ott szerzett milliárdok jól jönnek a kampány finanszírozására! Miért nem kifogásolja, hogy a Gyurcsány klán, talán még a diktatúrából öröklött kapcsolati tőkéjének felhasználásával tetemes euró ellenében árulja el saját hazáját (ha nekik egyáltalán hazát jelent „e lángoktól ölelt kis ország”) Brüsszeli megrendelésre?
Nem emelte fel szavát és nem hívta segítségül a korrupciók feltárásában jeleskedő tudor barátját, Hadházi Ákost akkor sem, amikor Magyarországnak járó EU-támogatások felfüggesztéséért lobbizó, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntettének gyanújába keveredett Cseh Katalin ügye kipattant, amikor – többek között – az olimpia népszerűsítése céljából felvett nagy összegű EU-s pénzeket nem arra fordította, amire kapta, hanem pl. az olimpia meghiúsítását célzó kampányra fordította.
Nem zavarta az sem, hogy a Cseh család üzleti vagy személyes kapcsolatai révén miként gazdagodtak a momentumos politikushoz kötődő cég(ek)? A baloldali szemüveg sok mindent eltakar és megakadályozza Önt az objektív, mindenre és mindenkire kiterjedő értékítélet meghozatalában.
Nem emlékszem, hogy kiverte volna Önnél a biztosítékot a Gyurcsány kormánytól 2009-ben vagyont „szerzett” vörös báró esete, amikor a baloldali kormány feltételek és kezesség vállalása nélkül adott a ma már multimilliárdos Bige Lászlónak kölcsönt, mint annak idején Apró Piroska Gyurcsány Ferencnek, vagy Gyurcsány cége tisztázatlan körülmények között Czeglédinek.
Tudom, hogy most azt mondaná, hogy akkor Ön még nem volt a politika színpadán. Ma már azonban ott lévőnek tűnik, és elviseli, hogy a közel 100 milliárdos vagyonnal rendelkező vörös báró a Gyurcsány Ferenc vezette baloldali összefogás kampányát finanszírozza, és nem háborodik föl a sokakat megkárosító Czeglédi ténykedésén sem. De emlékeztetném a Kolompár Orbán ügyre is, a Galambos Lajos– Jakubinyi Róbert, az „Egymásért alapítvány”, és a „Fizessenek a tolvajok” molinóval turnézó Jakab Péter vezette pártjának nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás és más bűncselekmények miatt megvádolt jobbikos európai parlamenti képviselő Szegedi Csanád és hét társának ügyére. És lehetne sorolni.
Ön ezekkel a „tiszta(?)” pártokkal fogott össze, hirdetve a „tiszták összefogását”, miközben „vizet prédikálnak és bort isznak”.
A zavarosban megszerzett milliárdok nem zavarják Önt, mert a baloldali pénz akkor jó, ha van, mindegy, hogy miből származik! A korrupció feltárása iránti érzéke viszont rendkívül szelektív, a kettős mércén vagy az elhallgatáson alapszik.
Hogy fér be ennyi ellentmondás egy ember elméjébe? Hogy tudja Ön nyugodtan álomra hajtani a fejét?
dr. Mészáros Gyula
nyugállományú egyetemi docens
A Mandiner oldalán véletlenül bukkantam rá az Ön mondókájára, amit Mészáros Lőrincznek címzett:
„Az Ön vagyona ma már nagyobb, mint az angol királynőjé, II. Erzsébeté! Mindenki tudja, hogy ez a vagyon magyarok millióinak adóforintjaiból lett összelopva, óráról órára, napról napra, évről évre. A közvagyon ellopása pedig – egy európai polgári demokráciában – bűncselekmény, amit büntetőeljárásban fog a független igazságszolgáltatás a 2022-es kormány- és korszakváltás után kivizsgálni. Ezt hívjuk mi, momentumosok, felcsúti pernek.”
Én, mint egy egyszerű, pártkötődés nélküli magyar állampolgár (bár előre tudom, hogy FIDESZ-bérencezni fog engem) egyetértek azzal, hogy harcolni kell a korrupció ellen és transzparenssé kell tenni a pénzmozgásokat. Ez vonatkozik mindenkire: pártokra, civil szervezetekre, vállalkozásokra, magán emberekre, stb. A kettős mércét azonban nem tudom elfogadni! Az ön kettős mércéje viszont szembetűnő!
Éppen ezért kérdezem, hogy az Ön ingerküszöbét miért csak Mészáros Lőrincz vagyona lépi át? Az jól látható, érzékelhető, hogy Ön csakis baloldali szemüveggel látja a valóságot. Miért nem emeli fel szavát Mészáros mellett a Gyurcsány klán ellen, akik Indonéziába fektettek be hatalmas összegeket a Gyurcsány-kormány alatt, amelyről mélyen hallgattak és hallgatnak ma is a médiumok? (Hungarian companies to invest $4 billion in South Sumatra The Jakarta Post, Jakarta | Tue, 07/26/2005 8:25 AM). Vajon milyen pénzből kerülhetett ki ez a tetemes összeg? Tudom, az ott szerzett milliárdok jól jönnek a kampány finanszírozására! Miért nem kifogásolja, hogy a Gyurcsány klán, talán még a diktatúrából öröklött kapcsolati tőkéjének felhasználásával tetemes euró ellenében árulja el saját hazáját (ha nekik egyáltalán hazát jelent „e lángoktól ölelt kis ország”) Brüsszeli megrendelésre?
Nem emelte fel szavát és nem hívta segítségül a korrupciók feltárásában jeleskedő tudor barátját, Hadházi Ákost akkor sem, amikor Magyarországnak járó EU-támogatások felfüggesztéséért lobbizó, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntettének gyanújába keveredett Cseh Katalin ügye kipattant, amikor – többek között – az olimpia népszerűsítése céljából felvett nagy összegű EU-s pénzeket nem arra fordította, amire kapta, hanem pl. az olimpia meghiúsítását célzó kampányra fordította.
Nem zavarta az sem, hogy a Cseh család üzleti vagy személyes kapcsolatai révén miként gazdagodtak a momentumos politikushoz kötődő cég(ek)? A baloldali szemüveg sok mindent eltakar és megakadályozza Önt az objektív, mindenre és mindenkire kiterjedő értékítélet meghozatalában.
Nem emlékszem, hogy kiverte volna Önnél a biztosítékot a Gyurcsány kormánytól 2009-ben vagyont „szerzett” vörös báró esete, amikor a baloldali kormány feltételek és kezesség vállalása nélkül adott a ma már multimilliárdos Bige Lászlónak kölcsönt, mint annak idején Apró Piroska Gyurcsány Ferencnek, vagy Gyurcsány cége tisztázatlan körülmények között Czeglédinek.
Tudom, hogy most azt mondaná, hogy akkor Ön még nem volt a politika színpadán. Ma már azonban ott lévőnek tűnik, és elviseli, hogy a közel 100 milliárdos vagyonnal rendelkező vörös báró a Gyurcsány Ferenc vezette baloldali összefogás kampányát finanszírozza, és nem háborodik föl a sokakat megkárosító Czeglédi ténykedésén sem. De emlékeztetném a Kolompár Orbán ügyre is, a Galambos Lajos– Jakubinyi Róbert, az „Egymásért alapítvány”, és a „Fizessenek a tolvajok” molinóval turnézó Jakab Péter vezette pártjának nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás és más bűncselekmények miatt megvádolt jobbikos európai parlamenti képviselő Szegedi Csanád és hét társának ügyére. És lehetne sorolni.
Ön ezekkel a „tiszta(?)” pártokkal fogott össze, hirdetve a „tiszták összefogását”, miközben „vizet prédikálnak és bort isznak”.
A zavarosban megszerzett milliárdok nem zavarják Önt, mert a baloldali pénz akkor jó, ha van, mindegy, hogy miből származik! A korrupció feltárása iránti érzéke viszont rendkívül szelektív, a kettős mércén vagy az elhallgatáson alapszik.
Hogy fér be ennyi ellentmondás egy ember elméjébe? Hogy tudja Ön nyugodtan álomra hajtani a fejét?
dr. Mészáros Gyula
nyugállományú egyetemi docens
*****
Sütő Gábor *
Imádd a hűvös bankokat,
ott intézik a sorsodat,
ne vidd vásárra bőrödet,
kerüld a puskás őröket!
Szemétdomb város ez: tiéd,
tiéd az összegyűlt szemét!
Villánk s a svájci bankbetét
érted van, s téged véd, cseléd!
Szentmihályi Szabó Péter:
Térdre, magyar!
Tudatunk védelme (3)
/A HÁTTÉRHATALOMTÓL ELSZIGETELTEN KEZELT JÁRVÁNY VESZÉLYEI/
A koronavírus járvány kezdetekor a világban elterjedt a megtévesztő állítás, hogy a vírus, mintha csak tudatos lény lenne, munkahelyeket szüntet meg, holott a fejleményeknek még hasonló látszata sem volt. A vírus nem szüntetett meg egyetlen munkahelyet sem. A munkahelyeket a tőke, a tőkés vállalkozók szüntették meg.
A védtelen kis- és középvállalkozók kényszerből, a nagyvállalkozók, főleg pedig a háttérhatalomhoz kötődők tudatosan, hogy a „Nagy Újraindítás” védernyője alatt, a csődbe kényszerült vállalatok olcsó áron felvásárlásával újabb előnyhöz jussanak.
Mostanában meg azt hallja az emberiség, hogy a koronavírus negyedik-ötödik hulláma támadja őt. Mivel azonban bizonyított, hogy a vírus mesterséges, hiszen Bill Gates szabadalmaztatta is a 060606 kabalaszám alatt, márpedig szabadalmaztatni csak ember által létrehozott alkotásokat lehet. Így is történt. Az interneten több forrásmunka bizonyítja, hogy Gates a Fort Detrick titkos amerikai katonai laboratóriumban kikísérletezett, emberről emberre terjedő koronavírus szabadalmát szerezte meg. Nem kizárt, hogy ez azonos a wuhanival, mivel az amerikai és a kínai virológiai intézetek között titokban tartott együttműködés folyt, amíg Trump közbe nem lépett. Ez még csak nem is bizalmas, hanem közismert információ a világban. Nálunk, sajnos, nem, pedig ennek ismeretében más szempontból vizsgálható a világjárvány.
Merthogy nem a vírus, hanem az egész emberiséget beoltatni akaró Bill Gates, a háttérhatalom faltörő kosa Soros György, a davosi Világgazdasági Fórum alapítója és ügyvezető elnöke Klaus Schwab és háttérhatalmi főnökeik, azaz a háttérhatalom támadja az emberiséget. Tehát legfeljebb ismét csak kelteni lehet olyan látszatot, azt is csupán szavakban, hogy a vírus támad. Holott ezúttal is a tőke támad, amelynek globális alakzata a háttérhatalom, s amely kihasználja, gerjeszti s nagy valószínűséggel kelttette is a járványt. Hányszor olvashattuk, hogy Rockefeller még 1994-ben a világ szemébe mondta: „Globális átalakulás küszöbén állunk.
Csupán megfelelő válságra van szükség ahhoz, hogy a nemzetek elfogadják az Új Világrendet.” Az emberiségnek legkésőbb akkor kellett volna észbe kapnia. Bőven akadtak, akik akkor, sőt azt megelőzően is figyelmeztették. Ám a figyelmeztetőket akkor is, de még ma is sokan gúnyos mosollyal lekicsinyléssel illetik. „Összeesküvés elmélet”, legyintenek a jóhiszeműek, akik nem akarják látni, hogy a pokolba tartanak, meg a háttérhatalom ügynökei, akik az emberiség sorsát veszélyeztetik.
A védtelen kis- és középvállalkozók kényszerből, a nagyvállalkozók, főleg pedig a háttérhatalomhoz kötődők tudatosan, hogy a „Nagy Újraindítás” védernyője alatt, a csődbe kényszerült vállalatok olcsó áron felvásárlásával újabb előnyhöz jussanak.
Mostanában meg azt hallja az emberiség, hogy a koronavírus negyedik-ötödik hulláma támadja őt. Mivel azonban bizonyított, hogy a vírus mesterséges, hiszen Bill Gates szabadalmaztatta is a 060606 kabalaszám alatt, márpedig szabadalmaztatni csak ember által létrehozott alkotásokat lehet. Így is történt. Az interneten több forrásmunka bizonyítja, hogy Gates a Fort Detrick titkos amerikai katonai laboratóriumban kikísérletezett, emberről emberre terjedő koronavírus szabadalmát szerezte meg. Nem kizárt, hogy ez azonos a wuhanival, mivel az amerikai és a kínai virológiai intézetek között titokban tartott együttműködés folyt, amíg Trump közbe nem lépett. Ez még csak nem is bizalmas, hanem közismert információ a világban. Nálunk, sajnos, nem, pedig ennek ismeretében más szempontból vizsgálható a világjárvány.
Merthogy nem a vírus, hanem az egész emberiséget beoltatni akaró Bill Gates, a háttérhatalom faltörő kosa Soros György, a davosi Világgazdasági Fórum alapítója és ügyvezető elnöke Klaus Schwab és háttérhatalmi főnökeik, azaz a háttérhatalom támadja az emberiséget. Tehát legfeljebb ismét csak kelteni lehet olyan látszatot, azt is csupán szavakban, hogy a vírus támad. Holott ezúttal is a tőke támad, amelynek globális alakzata a háttérhatalom, s amely kihasználja, gerjeszti s nagy valószínűséggel kelttette is a járványt. Hányszor olvashattuk, hogy Rockefeller még 1994-ben a világ szemébe mondta: „Globális átalakulás küszöbén állunk.
Csupán megfelelő válságra van szükség ahhoz, hogy a nemzetek elfogadják az Új Világrendet.” Az emberiségnek legkésőbb akkor kellett volna észbe kapnia. Bőven akadtak, akik akkor, sőt azt megelőzően is figyelmeztették. Ám a figyelmeztetőket akkor is, de még ma is sokan gúnyos mosollyal lekicsinyléssel illetik. „Összeesküvés elmélet”, legyintenek a jóhiszeműek, akik nem akarják látni, hogy a pokolba tartanak, meg a háttérhatalom ügynökei, akik az emberiség sorsát veszélyeztetik.
A velük szemben a tudásért és a tudatért beindult harcunk ennek okán történelmi jelentőségű, s megtorpanás, mindenre és mindenkire tekintet nélkül kell végigvinni. Egyelőre azonban a háttérhatalom mesterkedése sajnálatos módon sikeres azért is – többek között, de elsősorban – mert elérte, hogy a kormányok többségével együtt a járványt olyan önálló kérdésként kezeljék, amely az égvilágon semmi és senki mással nem köthető össze.
Mintha politikai légüres térben keletkezne és működne. Mik lehetnek az okai ennek a világszerte túl sok politikusra jellemző határtalanul merész gyávaságnak?
Ha valaki arra gondol, hogy a háttérhatalom rendelte így, több mint megalapozott a gyanúja. Nem is más ez, mint a háttérhatalom részéről gyalázatos megtévesztés, a kormányok részéről egészségügyi és politikai tisztánlátás hiánya, avagy valami ennél is súlyosabb, amint alább körvonalazódik. Mindkettőnek még a mostaniaknál is vészterhesebb világpolitikai következményei lesznek.
A mesterséges nem uralhatja a természetest
Nem kell találgatni tehát, kik és miért kényszerítik az emberiséget, hogy a legnyilvánvalóbb ügyeket, dolgokat másképpen végezze és értelmezze, mint ahogy évszázadokon, évezredeken át természetes volt. Látható, kik és milyen céllal mesterkednek rajta, hogy szinte minden másképpen legyen, a nyelvtantól a társadalmi tevékenységen át az alapvető élettani jelenségekig, mint ahogy megszoktuk, ahogy bevált, és ahogy folytatni is akarjuk. Tudható, miért akarják meghatározni, hogyan gondolkodhatunk.
Az viszont magyarázatra szorul, miért van, hogy az efféle következményeiben végzetes téveszmék a pszichológiai és a párhuzamos egészségügyi nyomás alatt sok embert fertőznek meg a világon, hogy számos országban nemcsak nincsenek kormányzati ellenakciók, hanem a kormányok jelentős része is a természetellenes pártjára áll. A merészebbek hallgatólagosan, a gyávábbak tüntetően.
Ám mindez feltűnő összehangoltságban a koronavírus misztikusan, szinte politikai-geopolitikai rendelésre előtűnő újabb és újabb, s egyre veszedelmesebbnek kikiáltott soron következő (találóbban soros) mutánsainak célzott támadásával.
Az viszont magyarázatra szorul, miért van, hogy az efféle következményeiben végzetes téveszmék a pszichológiai és a párhuzamos egészségügyi nyomás alatt sok embert fertőznek meg a világon, hogy számos országban nemcsak nincsenek kormányzati ellenakciók, hanem a kormányok jelentős része is a természetellenes pártjára áll. A merészebbek hallgatólagosan, a gyávábbak tüntetően.
Ám mindez feltűnő összehangoltságban a koronavírus misztikusan, szinte politikai-geopolitikai rendelésre előtűnő újabb és újabb, s egyre veszedelmesebbnek kikiáltott soron következő (találóbban soros) mutánsainak célzott támadásával.
Igen, figyeljük csak meg, milyen tájékozott a koronavírus. Mély benyomást keltett, hogy amikor Angliára nyomás kellett gyakorolni, a brexit politikailag kényes időpontjában pár nap különbséggel hirtelen két új mutáns is megjelent egy és ugyanazon angliai körzetben.
Arra meg ki ne emlékezne, hogy az előző mutánsok válogattak a korosztályokban; hol az időseket, hol a fiatalokat, hol a középkorúakat támadták. Az USA-hoz közeli szigetországokban mostanában kezdték hangoztatni, hogy a koronavírus elleni vakcinával együtt mindenki vegye fel a rejtélyes módon eltűnt influenza elleni oltást is, egyelőre különösen az influenzás időszakban, de idővel majd ennek is jönnek annak is a mutánsai, ha a háttérhatalom pénzügyi és egyéb érdekei úgy kívánják.
Alig pár napja pedig beharangozták, hogy a deltával az „oltatlanok járványa” tört ki! Milyen ügyes és fejlődőképes ez a vírus, immár képes megkülönböztetni az oltatlanokat is az oltottaktól. Már a nyakunkon van nekünk is. Akad, aki el akarja hitetni, hogy „sikk lett az oltás”, vegyük fel a deltaellenest mi is. Mások meg a „mentális védőoltás” szükségességéről is beszélnek, egyelőre csak a feltehetőleg megrázó tapasztalataiktól tétovázóvá vált egészségügyi személyzet részére. A háttérhatalomnak kifogyhatatlanok az „ötletei”.
Arra meg ki ne emlékezne, hogy az előző mutánsok válogattak a korosztályokban; hol az időseket, hol a fiatalokat, hol a középkorúakat támadták. Az USA-hoz közeli szigetországokban mostanában kezdték hangoztatni, hogy a koronavírus elleni vakcinával együtt mindenki vegye fel a rejtélyes módon eltűnt influenza elleni oltást is, egyelőre különösen az influenzás időszakban, de idővel majd ennek is jönnek annak is a mutánsai, ha a háttérhatalom pénzügyi és egyéb érdekei úgy kívánják.
Alig pár napja pedig beharangozták, hogy a deltával az „oltatlanok járványa” tört ki! Milyen ügyes és fejlődőképes ez a vírus, immár képes megkülönböztetni az oltatlanokat is az oltottaktól. Már a nyakunkon van nekünk is. Akad, aki el akarja hitetni, hogy „sikk lett az oltás”, vegyük fel a deltaellenest mi is. Mások meg a „mentális védőoltás” szükségességéről is beszélnek, egyelőre csak a feltehetőleg megrázó tapasztalataiktól tétovázóvá vált egészségügyi személyzet részére. A háttérhatalomnak kifogyhatatlanok az „ötletei”.
S végül a legfontosabb, a fő kérdés, amelyet ne szűnjünk meg feltenni: kik és miért hallgatják el, akarják eltitkolni, hogy az emberiség létét fenyegető két folyamat (a járvány és a gazdaság leállítása) szoros összefüggésben áll egymással? Mindkettőt ugyanazok az erők keltik, vagy használják ki. Megnevezésüktől, a hasonló mesterkedések megakadályozására létrehozott nemzetközi és nemzeti politikai-kormányzati szervek, a fősodratúnak (mainstream) nevezett tömegtájékoztatási eszközök (média) a feladataik ellátása helyett félénken tartózkodnak, vagy nyíltan pártjukra állnak. Holott létkérdés pontosan tudnunk, kik fordultak szembe az emberiséggel.
Megnevezésük elé illő megszámlálhatatlan jelző közül oda kell tenni a legfontosabbakat, a leglényegesebbeket, amelyek szerencsére már közismertek, de mégse féljünk megismételni annyiszor, ahányszor csak kell: szabadkőműves, pénzügyi, gyógyszeripari, hadipari, s ahogy képviselőik, ügynökeik maguk is elismerik, erőteljes zsidó befolyásoltságú globális háttérhatalom. Az emberiséghez képest maroknyi, emberségéből kivetkezett egyén. Elemzők szerint mintegy háromszáz család, élükön egy tucatnyi ismert családdal.
A legtöbbször emlegetettek: Bruce, Cavendish, Habsburg, Hanover, Krupp, Medici, Plantagenet, Rockefeller, Rotschild, Romanov, Sinclair, Warburg, Windsor. Ez a háttérhatalom a faltörő kosain keresztül (Klaus Schwab, Bill Gates, Soros György, de megbotránkoztató és baljós módon Ferenc pápa is), az eluralt nemzetközi szervezetekben (ENSZ, WHO, EU, WEF) be is jelentette, hogy „sokan vagytok, túl sok az éhes száj”, elég lenne belőletek úgy ötszázmillió! Kizsákmányolásunk révén, piszkos pénzügyi machinációiknak köszönhetően, a pénzzsákokon ülve, az hiszik, hogy Istent játszhatnak.
Nyíltan a szemünkbe vágják, milliárdjainkat szeretnék likvidálni, s hihetetlen, de alig van ellene tiltakozás, nem is beszélve a parancsoló ellentámadásról! Az emberiség csak a védekezésre szorítkozik. Hol van a büszke emberi tudat?
Így történhetett meg, hogy az említett két folyamat beindításával, illetve rájuk épüléssel a háttérhatalom el is kezdte az irtásunkat. Felhatalmazva érzi magát az emberiség sorsának a meghatározására. S romlottságának megfelelően még nyerészkedik is rajta, mert az általa előállított, szakértők tömege szerint kikísérletezetlen vakcináit rákényszeríti a kormányokra, Értsük meg pontosabban, kikkel is állunk szemben.
A kialakult helyzetben nehéz lenne találóbb, eligazítóbb és irányelvet nyújtó jellemzést találni az efféle háttérhatalmasokra, mint Hamvas Béla megállapítását. „Egyesek azt mondják, hogy mindig lesz olyan nép, amely választottnak fogja magát tartani, mindig lesz önmaga által kiválasztott kaszt, vagy vallás, mert ez ugyanaz, amely dehonesztáló korlátoltsággal nemcsak abban hisz, hogy az egyetlen hiteles kinyilatkoztatás birtokában van s ezen az alapon joga van a többivel igazságtalanságot elkövetni, hanem abban is, hogy Istennel bizonyos üzleti viszonyban áll és vele bizonyos tekintetben közös haszonra dolgozik.”
Napjaink legégetőbb tennivalóira adandó tudatos helyes válaszok, sajnos késve és lassan, de szerencsére fokozatosan megfogalmazódnak az emberiség egyre növekvő részében, s végre egészséges társadalmi – sajnos, nem kormányzati – ellenhatásokat is szülnek, ami reménykeltő folyamat. Hiszen köznapi életünk biztosan, de lehet, hogy emberi létünk is veszélyben van. A pillanat tehát történelmi, ezért véssük tudatunkba, most minden ember felelős nemcsak önmagáért, hanem közösségéért, nemzetéért, az emberiségért.
Ha nem érezzük át e felelősséget, nem kerülhetjük el a zombivá válásunkat, vagy a halálunkat, amely ezúttal még csak nem is természetes lesz, hanem kifinomult, vagy durva kivégzés. Mindent egybevetve, napirendre kell tűzni az emberiség létfontosságú, további késedelmeskedés nélkül elvégzendő történelmi feladatát: az életére törő háttérhatalomnak ingadozás, mindenre és mindenkire tekintet nélküli leleplezését és ártalmatlanítását. Ahhoz, hogy ennek parancsoló szükségességét megértsük, elfogadjuk, és ingadozás nélkül végrehajtsuk, s lelkiismeretünk megnyugtatására, első lépésként ki kell derítenünk, hogy jutottunk/juthattunk ilyen helyzetbe.
Ha nem érezzük át e felelősséget, nem kerülhetjük el a zombivá válásunkat, vagy a halálunkat, amely ezúttal még csak nem is természetes lesz, hanem kifinomult, vagy durva kivégzés. Mindent egybevetve, napirendre kell tűzni az emberiség létfontosságú, további késedelmeskedés nélkül elvégzendő történelmi feladatát: az életére törő háttérhatalomnak ingadozás, mindenre és mindenkire tekintet nélküli leleplezését és ártalmatlanítását. Ahhoz, hogy ennek parancsoló szükségességét megértsük, elfogadjuk, és ingadozás nélkül végrehajtsuk, s lelkiismeretünk megnyugtatására, első lépésként ki kell derítenünk, hogy jutottunk/juthattunk ilyen helyzetbe.
Mi történhetett a háttérben?
A jelen tanulmánynak az interneten elérhető azonos főcímű két előzményében elemeztük a világfolyamat szerves részét képező ide vezető fejlemények jelentős részét. Ismétlésre csak a legszükségesebb esetben szorítkozunk, ennélfogva az itt következők azokkal együtt értelmezendők.
Az emberek tudatát világszerte próbára teszi a mindenkit fenyegető egyedülálló események logikai sorrendbe rendezése, megértése, de az is, hogy a kényelmetlenségeket okozó, fokozatosan parancsuralmi jelleget öltő járványellenes, de csak védekező intézkedéseket zokszó nélkül elfogadja. Természetes válaszként számtalan elemzés látott napvilágot tele tényekkel, tárgyszerű megállapításokkal, féligazságokkal, de feltételezésekkel és tévedésekkel, sőt tudatos félrevezetéssel is.
A csak védekező politika miatt, a szolgalelkű fősodratú sajtó segítségével ez utóbbiak az uralkodók, s ugyanannak a háttérhatalomnak és ügynökeiknek a termékei, amely az említett két folyamatot tervszerűen előkészítette, gerjesztette és uralja. Megbocsáthatatlan, hogy mindez a kormányokat felkészületlenül érte annak ellenére, hogy a háttérhatalom alig titkolta készülő terveit, sőt nemzetközi fórumokon nyilvánosságra is hozta.
Ezek olyannyira gátlástalanul emberellenesek, hogy nemcsak a kormányok, a világ maga sem hitte el, hogy a háttérhatalmi kaszt képes kivetkőzni emberi mivoltából. Ez azonban nem mentség senki számára. Merthogy pont ezt kihasználva, a háttérhatalom elérte, hogy a világ nagy része ne lásson tisztán, legyen kiszolgáltatott, ellentámadásra képtelen. Két világjárványos év után is tagadhatatlanul ez a helyzet, bár a társadalmi ellenállás sok országban kibontakozóban van, a politikai-kormányzati ellenállás azonban alig-alig pislákol.
A választottak nem képesek megvédeni a választókat, az oltás erőltetésével tüneti kezelésre szorítkoznak, vagy a háttérhatalom erre kényszeríti őket. Ám egy kormány sem vall színt a választói előtt. Számukra a háttérhatalom még most sem létezik? Mivel ez lehetetlen, jogos a kérdés, hogy juthattunk ide, hogy kerülhetett veszélybe az emberiség léte, mi vezethetett ide?
A csak védekező politika miatt, a szolgalelkű fősodratú sajtó segítségével ez utóbbiak az uralkodók, s ugyanannak a háttérhatalomnak és ügynökeiknek a termékei, amely az említett két folyamatot tervszerűen előkészítette, gerjesztette és uralja. Megbocsáthatatlan, hogy mindez a kormányokat felkészületlenül érte annak ellenére, hogy a háttérhatalom alig titkolta készülő terveit, sőt nemzetközi fórumokon nyilvánosságra is hozta.
Ezek olyannyira gátlástalanul emberellenesek, hogy nemcsak a kormányok, a világ maga sem hitte el, hogy a háttérhatalmi kaszt képes kivetkőzni emberi mivoltából. Ez azonban nem mentség senki számára. Merthogy pont ezt kihasználva, a háttérhatalom elérte, hogy a világ nagy része ne lásson tisztán, legyen kiszolgáltatott, ellentámadásra képtelen. Két világjárványos év után is tagadhatatlanul ez a helyzet, bár a társadalmi ellenállás sok országban kibontakozóban van, a politikai-kormányzati ellenállás azonban alig-alig pislákol.
A választottak nem képesek megvédeni a választókat, az oltás erőltetésével tüneti kezelésre szorítkoznak, vagy a háttérhatalom erre kényszeríti őket. Ám egy kormány sem vall színt a választói előtt. Számukra a háttérhatalom még most sem létezik? Mivel ez lehetetlen, jogos a kérdés, hogy juthattunk ide, hogy kerülhetett veszélybe az emberiség léte, mi vezethetett ide?
Több tekintetben bizonyításra szorul, de számos kérdésre logikusnak tűnő választ ad ez év január elején a német Bild magazinban „ismeretlen szerzőtől” megjelent megdöbbentő háttéranyag, amelyet a Nemzeti Hírhálónk is közzétett (Köszönet illeti!), de amely a világjárvány tombolása ellenére ugyancsak olyannyira valószínűtlennek tűnt, hogy aki olvasta, könnyelműen túltette magát rajta. Valljuk be utólag: restellendő! Azóta ugyanis számos újabb ugyanazon irányba mutató kétely, ellentmondás, logikátlan kényszerintézkedés, tudati ráhatás történt a világban. Nem elég, de sok fontos, sőt alapvető adat, körülmény kiderült, ám az emberiséget fenyegető veszély ezáltal nemcsak nem csökkent, hanem valóságosabbá, fenyegetőbbé vált.
Ezért érdemes szó szerint idézni a háttéranyagot a végéhez fűzött, ugyancsak ismeretlen szerzőtől származó kommentárral együtt, s a közelmúltban átélt eseményekkel összevetve figyelmesen elolvasni az írást (Alább //…// jelek között, a Nemzeti Hírhálóból átvéve). A felmerülhető kételyek ellenére közelebb vihet bennünket az eddig már átélt, majd hamarosan bekövetkező fejlemények természetéből adódó logikájának megértéséhez. Nehéz elhinni, hogy az esemény ilyen formában megtörtént, de a háttérhatalom gátlástalanságát mindenképpen kitűnően érzékelteti, s a valós helyzetre is szolgálhat magyarázatul.
Ezért érdemes szó szerint idézni a háttéranyagot a végéhez fűzött, ugyancsak ismeretlen szerzőtől származó kommentárral együtt, s a közelmúltban átélt eseményekkel összevetve figyelmesen elolvasni az írást (Alább //…// jelek között, a Nemzeti Hírhálóból átvéve). A felmerülhető kételyek ellenére közelebb vihet bennünket az eddig már átélt, majd hamarosan bekövetkező fejlemények természetéből adódó logikájának megértéséhez. Nehéz elhinni, hogy az esemény ilyen formában megtörtént, de a háttérhatalom gátlástalanságát mindenképpen kitűnően érzékelteti, s a valós helyzetre is szolgálhat magyarázatul.
//3 Minuten (Das Schicksal der Menschheit)
https://tulelesblog.wordpress.com/2021/01/08/3-perc-az-emberiseg-sorsa/ “…3 perc ( Az Emberiség sorsa ) “ – Túlélésblog (wordpress.com)
A német Bild magazin címlapján: 15.000 halálos áldozata van a kísérleti oltásprogramnak!
– Uraim! Egy táska van mindegyikük előtt, én két percig fogok beszélni és három perc múlva elhagyom a termet. Vagyis, egy percük lesz feltenni a kérdéseiket és eldönteni, hogy benne vannak a játékban vagy sem. Az óra elindult. A teremben 54 ország miniszterelnöke ült egyetlen hatalmas körasztalnál, amelynek fényesre polírozott felületéről, meglepettséget tükröző arcuk groteszk mása verődött vissza a tágas, barokk kupola felé. Egész-napos konferenciára számítottak, unott eszmecserére, heves vitákra, teátrális sértődésekre és lekenyerezett kiengesztelődésre.
Az, hogy mindössze három percig fog tartani az egész, cseppfolyóssá tette őket, puhává és képlékennyé. Ez volt a cél.
Az, hogy mindössze három percig fog tartani az egész, cseppfolyóssá tette őket, puhává és képlékennyé. Ez volt a cél.
- A pénz a világot mozgató energia, nem engedhetjük meg, hogy lényeges mennyiség tőlünk függetlenül legyen jelen. A táskában az új projektünk leírása található. Egy gazdasági válság, amely a közszférából kiszivattyúzza azokat a megtakarításokat, amelyek anyagi bázisai lehetnek bármilyen civil szervezkedésnek vagy ellenállásnak. A mostani világválság, nem a bankokkal operál, ahogyan az megszokott volt.
Túl átlátható és kiszámítható lenne. A recessziót egy világméretű járványra alapozzuk, melyre hivatkozva, nemcsak beborítjuk a világgazdaságot, de a vészhelyzetre hivatkozva jelentős korlátozásokat és szankciókat vezethetünk be, melyek aktív idejét mi határozzuk meg. A járvány kapcsán bevezetett rendkívüli állapotban bezárhatunk és lefoglalhatunk gyárakat, üzemeket, mintha államosítanánk a közszférát és a magánvagyont, azzal a különbséggel, hogy ezek most nem az állam égisze alá, hanem egyenesen a maguk érdekcsoportjához kerülnek.
A leírás pontosan meghatározza, hogyan kell eljárniuk a járvány ideje alatt, beleértve a katonaság, az oktatás, a média és a vallás vagy a gazdaságpolitika területén. Minden ország kap némi mozgásteret, hogy a jellegzetes társadalmi sémákhoz igazítsa az epidémia lefolyását.
Túl átlátható és kiszámítható lenne. A recessziót egy világméretű járványra alapozzuk, melyre hivatkozva, nemcsak beborítjuk a világgazdaságot, de a vészhelyzetre hivatkozva jelentős korlátozásokat és szankciókat vezethetünk be, melyek aktív idejét mi határozzuk meg. A járvány kapcsán bevezetett rendkívüli állapotban bezárhatunk és lefoglalhatunk gyárakat, üzemeket, mintha államosítanánk a közszférát és a magánvagyont, azzal a különbséggel, hogy ezek most nem az állam égisze alá, hanem egyenesen a maguk érdekcsoportjához kerülnek.
A leírás pontosan meghatározza, hogyan kell eljárniuk a járvány ideje alatt, beleértve a katonaság, az oktatás, a média és a vallás vagy a gazdaságpolitika területén. Minden ország kap némi mozgásteret, hogy a jellegzetes társadalmi sémákhoz igazítsa az epidémia lefolyását.
- A táskában legfelül egy mappát találnak, melyben egyetlen lap szerepel, rajta három számmal. Az első az az összeg, amelybe az önök országában az új válságterv kerülni fog. Ezt és a két másik összeget is mi álljuk. A második szám azt az összeget jelöli, amit azért utalunk, hogy a válság alatt az országot és az önök érdekcsoportjainak vállalkozásait működésben tartsuk. A harmadik összeg a maguké. Ezzel szabadon rendelkezhetnek, kibélelhetik vele zsebeiket, megtölthetik feneketlen bankszámláikat és bőven jut az önök lojális holdudvarának is, amit tetszésük szerint oszthatnak szét, vagy tarthatnak meg maguknak és strómanjaiknak.
– Nyissák ki, uraim! A teremben mozgolódás támadt, a nyugtalanság szétterjedt, a feszültség láthatatlan mezőként terült szét a kupola alatt. A táskák nemesfém zárai felpattantak, mohó tekintetek zuhantak a bársony mappák mélyére. - Minden számjegy egy milliárdot jelent dollárban és ahogyan láthatják a harmadik összeg jelentősen nagyobb, mint az előző kettő összesen. A két perc lejárt, van egy percük a kérdésekre és hogy eldöntsék megveszik a VÍRUS FRANCHISE-t. Kérdések?
Kövér, elhízott alak szólalt meg, sárga szemfehérje kíváncsi mohósággal villant. - Jól értettem, a harmadik összeget akár meg is tarthatjuk mind?
- Ha úgy gondolják, igen. De nem javaslom, ezzel megnőne a személyes erőpotenciáljuk és mozgásterük, így lehet, hogy meg kell maguktól szabadulnunk. A tanulmány részletezi százalékos elosztásban, mennyit érdemes a lojális körükbe invesztálni. Újabb kéz a magasban. Tessék?
- A járvány mennyire veszélyes?
- Igazából most nem lesz konkrét járvány. A vírus a médián keresztül fog terjedni. A hírcsatornák megkapnak minden segítséget, hogy hiteles anyaggal álljanak elő, mintha valóban egy világméretű járványról lenne szó. Ezt támogatják majd a megadott intézkedések, gyárak, iskolák, közintézmények bezárása, rendőrségi, katonai akciók stb.
- Mi a maguk haszna? – kérdezte egy aszketikus arc. A ráncok mélyén faggyús csillogás.
- Az egységes világhatalom megszilárdítása. Természetesen a teljes tervbe nem kapnak beavatást, de a leírásban szerepel, mit kérünk. Előjogokat, piacot, szabályok bevezetését, stb. A főbb anyagi bevétel és az abból származó helyzeti előny, az álvírusra kifejlesztett vakcinából származik majd, ami előbb-utóbb kötelező lesz. Csak a beoltottak dolgozhatnak, járhatnak iskolába, használhatnak banki tevékenységet. Olvassa el! Egyetlen kérdésre van idő.
- Mi van a vakcinában, ha a vírus nem valódi? – A tekintet tiszta, kissé aggódó.
- Számít ez magának? A férfi lehajtotta a fejét és a brosúrában szereplő összeget nézte. - Tulajdonképpen, nem.
- Én is úgy gondolom. Maguk a fekete esernyő alatt állnak, védelmük garantált… – A hatalmas faliórára pillantott. – Az idő lejárt, túl is léptük hat másodperccel. Az önök előtt lévő szavazógéppel jelezzék döntésüket mondta, azzal kifordult és öles léptekkel elhagyta a tárgyalótermet. Az 54 ország egyöntetűen elfogadta az új világválság tervezetét. Abban a pillanatban kitört az emberiséget fenyegető vírusjárvány. Az esti híradásokban már szerepeltek a veszélyeztetett országok, mutattak halottakat és elkezdtek a határok lezárásáról beszélni.”
– Ismeretlen szerző – https://youtu.be/7zNOo-_biEo
Mint látható Magyarország is aláírta a programot ami 2020 Márciusában el IS kezdődött. A terv folyamatban van a cél a likvidáció az oltásprogram segítségét kihasználva.
Agenda 21/2030/New World Order 21/2020 Idézet AZ idősebb Georg Bush szavaiból: A legnagyobb fegyverünk a nép ellen az lesz * hogy ezek az idióták el sem hiszik mire is készülünk valójában - [ ] Georg Bush 1992.....“ //
Lévén, hogy a globális háttérhatalom vezérkarát a bankárkaszt alkotja, az írás a cselszövés lényege tekintetében kifejezetten megerősíti az ez évi davosi Világgazdasági Fórumon (WEF) a Nagy Újraindítás jelszava alatt, Klaus Schwab által ismertetett, ezért valósnak tekintendő szándékokat. A pénz szerepére vonatkozóan kifejtett bankárkaszti vaslogika ugyancsak közismert, és a világgazdaság valóban bekövetkezett leállítása úgyszintén tagadhatatlan érv. A világ jelenlegi pénzrendszerének a magánmonopóliuma óriási hatalmat jelent. Az ezt megszüntetni akaró amerikai elnökök az életükkel fizettek.
Ez a magánvállalat és a multinacionális vállalatok könnyűszerrel „forradalmakat”, háborúkat robbantanak ki, s büntetlenül követhetnek el olyan emberiségellenes bűntetteket, mint a 9/11 néven ismert gyalázatos amerikai önprovokáció, amellyel indították a most ránk nehezedő folyamatot.
Ez a magánvállalat és a multinacionális vállalatok könnyűszerrel „forradalmakat”, háborúkat robbantanak ki, s büntetlenül követhetnek el olyan emberiségellenes bűntetteket, mint a 9/11 néven ismert gyalázatos amerikai önprovokáció, amellyel indították a most ránk nehezedő folyamatot.
A már ismert fejlemények lényegét alátámasztó, azok logikai sorrendjébe beilleszthető egyéb adatokat, eseményeket is könnyűszerrel lehet találni. Például, a Johns Hopkins Orvosegyetem frissülő koronavírus kimutatásaiban türelmes bogarászással nagyjából kiválasztható az 54 ország, ahol a világjárvány jól megkülönböztethetően erősebb, mint máshol. A pandémia térképet ajánló szintén frissülő magyar portálokon is hozzávetőleg kijelölhető ugyanaz a félszáznyi ország. Végül stimmelni látszik az is, hogy ezekben az országokban mostanában nem hallani pénzszűkéről, arról azonban igen, hogy általában nem arra költik, amire a társadalomnak szüksége lenne.
A Bild közlése tehát még akkor is értékes háttéranyag a világméretű koronavírus fejleményeknek és a tudatrombolás logikai miértjeinek a megértéséhez, ha költött, mert rideg szakszerűséggel irányítja az olvasó gondolatait azokra a lényegi kérdésekre és okszerű összefüggéseikre, amelyek a világ szeme előtt zajlottak és zajlanak, azaz bizonyítottak.
Ha akadtak kormányok, amelyek ezt, vagy hasonló alkut elfogadtak – amit biztosra lehet venni – akkor e kormányok számára a kezükben lévő legmeggyőzőbb, a leghasználhatóbb valós érvek felhasználhatatlanok politikájuk igazolására a saját országuk előtt. Lehet, ezért sokasodnak az ellentmondások a nyilatkozataikban, intézkedéseikben. Kínjukban nem tudnak mást tenni, mint hogy egyre fenyegetőbben, sőt kényszerítően lépnek fel az oltás beadatásáért, ami viszont még nagyobb ellentmondásokat, sőt, ahogy világszerte egyre sűrűbben láthatjuk, ellenállást vált ki a társadalom részéről. Ez az út egyes kormányok megdöntéséhez és a háttérhatalom igényeihez még jobban alkalmazkodó, azaz szükségszerűen diktatórikus kormányok megjelenéséhez vezethet. Az emberiség lázadó tudata tudja is, hogy az ártatlannak ígért, mégis egyre veszélyesebbnek bizonyuló vírus elleni védelmet nem lehet a haszonélvezőire, netán a terjesztőire bízni, de még nem ura a helyzetnek.
Ha akadtak kormányok, amelyek ezt, vagy hasonló alkut elfogadtak – amit biztosra lehet venni – akkor e kormányok számára a kezükben lévő legmeggyőzőbb, a leghasználhatóbb valós érvek felhasználhatatlanok politikájuk igazolására a saját országuk előtt. Lehet, ezért sokasodnak az ellentmondások a nyilatkozataikban, intézkedéseikben. Kínjukban nem tudnak mást tenni, mint hogy egyre fenyegetőbben, sőt kényszerítően lépnek fel az oltás beadatásáért, ami viszont még nagyobb ellentmondásokat, sőt, ahogy világszerte egyre sűrűbben láthatjuk, ellenállást vált ki a társadalom részéről. Ez az út egyes kormányok megdöntéséhez és a háttérhatalom igényeihez még jobban alkalmazkodó, azaz szükségszerűen diktatórikus kormányok megjelenéséhez vezethet. Az emberiség lázadó tudata tudja is, hogy az ártatlannak ígért, mégis egyre veszélyesebbnek bizonyuló vírus elleni védelmet nem lehet a haszonélvezőire, netán a terjesztőire bízni, de még nem ura a helyzetnek.
Végül, ami a legfontosabb. Az írás a nemzetközi és a nemzeti felelős politikai és egészségügyi szervezetek és szervek által elhallgatott és elhanyagolt fő kérdésre is tökéletesnek látszó magyarázatot ad. Mielőtt erre rátérnénk, meg kell jegyezni, sokan állítják, hogy a fő kérdés mellett van egy alapkérdés, vagy nulladik kérdés, éspedig, hogy létezik-e egyáltalán a Covid 19 talán nem is véletlenül „újnak” elnevezett koronavírus?
Mivel az eddigi információk szerint nem izolálták, jogosnak tűnik a felvetés. Ám ennek eldöntését mégis az orvosokra kell bízni, de mindeddig tőlük is – mármint azoktól, akik mertek állást foglalni e kérdésben – ugyancsak azt hallhattuk/olvashattuk, hogy valóban nem sikerült izolálni, anélkül pedig nem lehet ellene biztonságos és hatékony védőoltást kidolgozni. Visszatérve a fő kérdésre, amit a világban sokan súlyos és magyarázhatatlan mulasztás címén kifogás tárgyává tesznek, de mindeddig eredménytelenül, úgy fogalmazható meg, hogy a háttérhatalom által eluralt ENSZ, s a WHO mellett a mai napig a kormányok sem tették/tehették a legkisebb erőfeszítést sem a fő kérdés megoldására. Mégpedig annak kinyomozására, honnan eredt a vírus és erednek a kellő politikai pillanatokban és geopolitikai helyszíneken megjelenő a mutánsai.
Ennek kiderítése, nyilvánosságra hozása, és a bűnösök ártalmatlanítása nélkül pedig annyi mutáns „születik” még, amennyire a háttérhatalomnak szüksége lesz a bejelentett embertelen céljai eléréséhez.
S eközben a vakcinájának esetleges káros, vagy tragikus következményeiért nem vállal szerződéses jogi felelősséget, sőt a kormányoktól mentességet követel (és kap!) büntetőeljárás és kártérítések kifizetése alól! Még óriási haszonra is szert tesz, amit az írás ugyancsak megerősít, mint az egyik fő célját. A közismert gyakorlati tapasztalatok alapján megállapítható az is, hogy nem a járvány eredetét kinyomozó és gyökerestül felszámoló, hanem a legtöbb országban tünetenyhítő kezelés folyik, bódító szellemi, pszichológiai, biológiai mesterkedések kíséretében. Ebben tényleg a tömegtájékoztató eszközök fősodra játssza a főszerepet. Azt is mindenki láthatja, néhány más dolog is nagyon hasonlóan zajlik ahhoz, ahogy a Bild magazin megszellőztette.
A vírus látszólagos uralkodása ellenére az emberiség senkivel és semmivel szemben nem lehet tovább egy pillanatig sem naiv, jóhiszemű. Az általa átélt fejlemények nem véletlenek. Mindezt egyre világosabban látva és tudva, joggal lázadozik az emberi tudat, s szorulna kormányzati védelemre. Mivel azonban sem elegendő, sem megfelelő védelmet nem kap, a maga módján védekezik. Akár a lefizetett, vagy megfélemlített nemzetközi, de a saját kormányzati szerveivel szemben is. Indokoltan teszi, mert vegyük például a világjárvány kérdésében legilletékesebb WHO-t. Gebrejeszusz WHO-főigazgató közelmúltbeli látogatása alkalmával egyik vezető politikusunk agyondicsérte e szervezetet, külön méltatva a függetlenségét, holott az hibát hibára halmozott, amelyek kivizsgálására még nemzetközi bizottságot is létrehoztak, kínai befolyásoltsága pedig közismert. Ez eléggé ismert a világközvélemény és a hazai közvélemény előtt is. Mire jó akkor az efféle eltájolásunk és a megjátszott eltájoltság? Gebrejeszusz viszont közölte velünk, „a járvány csak akkor ér véget, ha már mindenhol véget ért” (Jaj, de bölcs!), a védekezés ezért csak akkor lehet sikeres, ha az egész világot beoltották már. (Ahogy Bill Gates erőlteti!)
Számos elemzés mindezt harmadik világháborúnak nevezi. A világ ezt ma még nem tekinti egyértelműen bizonyítottnak, de megalapozottan tagadni sem tudja. Az ugyancsak kimondatlan, kezdetben titkos amerikai-kínai víruskutatási együttműködésből vírus-háborúba átnövő összecsapás ugyan több mint felsejlik. Jelek utalnak rá, hogy folytatódik is, de a járvány, rövid kezdeti szakaszt követően egyértelműen világjárvánnyá növekedett, azaz egész világunkat fenyegeti, akárcsak az említett nem kevésbé veszélyes tudatromboló folyamatok. Pontosan úgy, ahogy ezt a háttérhatalom már jóval előbb kívánatosnak tartotta a "Nagy Újraindítás" megvalósításához.
Tájékozódás és tudás védi meg tudatunkat,
de az is csak addig, amíg nem késő!
Nemcsak a kormány és az ellenzék készül a 2022-es parlamenti választásokra, hanem a globális háttérhatalom is. Jól érzékelhetően fontosnak tartja ezt a választást, s gőzerővel készíti fel hazai ügynökeit. Nyílt beavatkozásra is számítanunk kell, főleg az EU és az USA részéről, amelyek mintha a haláltusájukat vívnák, amikor is felülkerekedhet a minden mindegy reményvesztettségből kiúttal kecsegtető kalandorság. Ez tükröződik az ellenzék polgárháborús fenyegetéseiben is. Elszórtan ugyan, de e választások tekintetben találkozunk más nyugtalanító belpolitikai állásfoglalásokkal is.
Az ellenzék úgy értékel egyes tényleg magyarázatra szoruló kormányzati lépéseket, hogy a Fidesz-KDNP vereségre készül. Meglehet, ez említésre sem lenne méltó, ha nem párosulna ennél riasztóbb kormánypárti ismétlődő megengedő lejtésű megfogalmazásokkal, miszerint „ha az ellenzék győz”, „ha Gyurcsányék kerülnek hatalomra”, „ha, ne adj Isten, ők győznek” stb. Ismert politikusok, politológusok, valamint tv-vitaműsorok egyre többször fogalmaznak így, vagy hasonló értelemben. Mintha ez ugyanúgy bekövetkezhetne, mint Budapest és néhány nagyváros elvesztése. Mintha pesszimista megbéküléssel értékelnék a hazai és a nemzetközi erőviszonyokat, egyenlő esélyt adva a győzelemnek és a vereségnek.
Az ellenzék úgy értékel egyes tényleg magyarázatra szoruló kormányzati lépéseket, hogy a Fidesz-KDNP vereségre készül. Meglehet, ez említésre sem lenne méltó, ha nem párosulna ennél riasztóbb kormánypárti ismétlődő megengedő lejtésű megfogalmazásokkal, miszerint „ha az ellenzék győz”, „ha Gyurcsányék kerülnek hatalomra”, „ha, ne adj Isten, ők győznek” stb. Ismert politikusok, politológusok, valamint tv-vitaműsorok egyre többször fogalmaznak így, vagy hasonló értelemben. Mintha ez ugyanúgy bekövetkezhetne, mint Budapest és néhány nagyváros elvesztése. Mintha pesszimista megbéküléssel értékelnék a hazai és a nemzetközi erőviszonyokat, egyenlő esélyt adva a győzelemnek és a vereségnek.
Az októberi békementnek a helyükre kell tenni a dolgokat, de jobb, ha mi az illetékesekkel együtt addig sem várunk, és utána sem dőlünk hátra. Vagyis nekünk választóknak is készülniük kell. Emberi tudatunk követeli, hogy ha meg akarjuk őrizni, erősíteni a nemzeti egységünket, a NER keretében megvalósítandó akcióegységünket, s ki akarunk tartani a magyar Magyarország jelszavunk mellett – márpedig akarjuk, és e sorok is ennek érdekében íródnak – az itt érintett kérdéseknek a magyarság előtt álló, erőnktől, lehetőségeinktől függő kormányzati tisztázása nélkül nem lehet kezelni a mindannyiunkat érintő egyetlen kérdést sem. Nincs talán sürgetőbb dolog, mint haladéktalan és rendkívüli gyorsasággal lebonyolítandó nemzeti konzultáció ezekről az égető kérdésekről. A kormány védelmében, helyzete megerősítése céljával.
A fentiekből következik, hogy van miért és lehet is bírálni a kormányt. Méltánylandó, hogy ezt szabadon megtehetjük. Azt a kormányt azonban támogatnunk kell – akkor is, ha e követelményeknek csak részleges megvalósítására szánthatja el magát – amely a világválság körülményei között is képes a jövőnkre összpontosítani az erőfeszítéseket. Hatékony családtámogatási programot hirdetett és valósít meg. Sikerrel készíti fel az országot a gazdaság újraindítására. Mindez létünk, megmaradásunk, jövőnk alapja.
Nemzeti tragédia lenne, ha a nemzetellenes, nemzetidegen ellenzék kerülne hatalomra, ahogy az említett szóhasználatok értelmezhetőek pesszimista szemmel. Ilyen nemzetközi körülmények között ez az ellenzék még a háttérhatalom által megkövetelteknél is magyarellenesebb lenne. Minden kormányzati szervnek, politikusnak érzékelnie kell, hogy a választóiknak e kiszolgáltatott helyzetével (sokan ezt úgy fogalmazzák meg, hogy a kisebbik rosszra történő kényszerű szavazás) nem lenne bölcs dolog visszaélni a legkisebb mértékben sem, egyetlen szóval, vagy tettel sem.
Más szavakkal, a kormányzatnak kell törekednie a közhangulat kedvező megváltoztatására, de mindenekelőtt meg kell értenie, hogy az nem pártatlan, de tárgyszerű és őszinte tájékoztatást követel. Nem szereti azt sem, ha lebeszélik, de azt sem, ha rábeszélik valamire. Önmaga akar választani. A hiányosan, s ennek okán nem meggyőzően tálalt igazság kevésnek bizonyulhat előtte a legnyilvánvalóbb, de a teljesség látszatával hatásosan előadott hazugsággal szemben. Ezért a kormányzatban és az egészségügyi apparátusban felelős posztot betöltőknek tudatában kell lenniük, ha még ráadásul nem is egyformán kezelik, hanem megkülönböztetik a szavazókat, például beoltottakra és beoltatlanokra, akarva-akaratlanul a háttérhatalom, valamint a nemzetellenes és nemzetidegen ellenzék divide et impera szándékai szerint járnak el. Ennek egyik figyelmeztető jele, hogy a sajtóban már szemrebbenés nélkül összemossák az oltatlanokat a baloldallal, azaz politikai kérdést csinálnak egy egészségügyi kérdésből. (Ez is mindennapos politikai tévedés, egyben a közvélemény megtévesztése. Ma Magyarországon egyetlen baloldali, azaz tőkeellenes párt van, a Munkáspárt, amelyet be is kell juttatni a parlamentbe. Az összes több szervezet és párt, legyen kormányzati, vagy ellenzéki, a kapitalizmus híve, vezetői kifejezetten tőkések képviselői, vagy maguk is tőkések, azaz jobboldaliak. Igen, lehet, hogy mellbevágó, de Gyurcsány és társai sem baloldaliak, hiába állítják ezt róluk szüntelenül!). Akárhogy alakul tovább a vírusháború, elkerülhetetlenül előáll olyan helyzet, hogy a kormánynak majdnem mindent, vagy mindent el kell mondani a háttérhatalom aljas űzelemeiről. A kivárásban azonban az a kockázat, hogy sokkhatással lehet a felkészítetlen közvéleményre. A választók egy része tájékozatlanságában, kényszerzavarában, vagy jogos felháborodottságában esetleg nem oda húzza majd be az x-et, ahova a valós érdeke megkívánná, nem az igazi bűnöst bünteti. Az összehangoltság e körvonalazott hiánya miatt így járhatnak rosszul választók és választottak egyaránt.
Továbbmenve, nemcsak az oltáselleneseknek, hanem a beoltottaknak is joguk van megtudni – talán még inkább, mint a beoltatlanoknak –, hogy vannak-e mégis utólagos- és mellékhatásai vannak a vakcináknak, amelyek azonnali, de főleg jövőbeni tulajdonságairól nincs közlés, a rákérdezést pedig gyanúval fogadják. A gyanú viszont ellengyanút kelt minden egészségesen és helyesen gondolkodó emberben. A mellékhatásokról szóló tájékoztatások minden gyógyszerhez mellékélve vannak, ám a vakcina esetében még rákérdezni sem illik. Az nem állítható, hogy nem szabad, de választók, választottak egyaránt tudjuk, efelé közeledünk. Bemondásra kell elhinnünk, amit megállás nélkül ismételnek politikusok, politológusok, orvosok, sajtó, tv, meg akik vakon hisznek: „Minden vakcina hatékony és biztonságos!”, illetve „Az oltás az egyetlen eszköz a vírus ellen!” Hogy-hogy nem érzik, hogy ennyi nem elég a társadalomnak. Tetézi ezt, hogy az oltásellenzők viszont tudományosan érvelnek, részletesen, pontosan megnevezve a vakcinában lévő gyanút keltő anyagokat, azonnali és későbbi lehetséges hatásaikat, amelyekre nincs nemcsak ugyanilyen szintű, hanem semmiféle cáfolat. A közvéleményre, a szavazókra a feltételezettnél sokkal nagyobb hatással vannak az olyan esetek is, hogy az amerikai FDA beismeri, a PCR-tesztet anélkül alkották meg, hogy rendelkezésre állt volna a vírus. Más szavakkal ezt a magyarok számára még megbízhatóbb Karikó Katalintól is hallhattuk: a vakcina fejlesztésekor nem állt rendelkezésre SARS-COV2 vírus anyag. Orvosok pedig, ahogy említettük, egyértelműen állítják, hogy a vírus izolálása és szakszerű kutatása nélkül nem lehetséges kellő védőoltás előállítása ellene. A választó, a közember előtt tehát az a dilemma áll, hogy melyiküknek higgyen. A vakcina ellen szakszerűen indokoló orvosnak, a szakembernek, vagy a mellette szóló, de csak az előbb idézett pár mondatot ismételgető orvosoknak és politikusoknak? Azaz a tényeknek, vagy a bemondásoknak? S amikor még azt is tapasztalja, hogy az utóbbiak ingerültek, ha nem nekik hisz, bizony meginog a bizalma, pedig nekik szeretne hinni. Ezért nem szívesen bírálja őket, mert azt is látja és méltányolja, hogy több nemzetközi és hazai csatatéren kell küzdeniük – teszik is és sikerrel –, s nem akarja nehezíteni a helyzetüket, de a tapasztalatainak, véleményének elhallgatása nem kenyere.
A világjárványhoz kapcsolódó, ugyancsak globálisnak minősülő említett kérdések köztudatba vitele és tárgyalása nélkül tehát nem lehet ellentmondásmentes és bizalomerősítő módon tájékoztatni a társadalmi közvéleményt. E hiánynak a visszahúzó hatása a járvány kezdetétől mindmáig kiérezhető a kormány-közvélemény kapcsolatából. A hibát nem a tájékozatlanabb közvélemény követte el, hanem csak érzékeli és jelzi. Ezért a kételyek, ellenvélemények nyílt és őszinte felvetése miatt nem hibáztatható. Illetve, lehet folytatni a hibáztatását, a fenyegetést, de az feszültségekhez, szembenállásokhoz, s végső soron esetleges tragikus fejleményhez vezethet.
Most, és sajnálatos módon valószínűleg hosszabb időn át, nagy szükség van választóknál, választottaknál, beoltottaknál és oltatlanoknál egyaránt, hogy tudatosan bátrak és tudatosan bölcsek maradjanak, ne hagyják szembefordítani magukat egymással, amivel csak a közös hazai és nemzetközi ellenségeik nyernének. Mégis máris minden bekövetkezett, sőt bekövetkezendő esetleges bajért, kárért, tragédiáért az oltatlanokat vádolják. Felelős szájakból fenyegetően és indulatosan hangzanak el hasonló vádak. Ez már önmagában is nemzeti tragédia. „A még be nem oltott két és fél millió fő oltakozási hajlandóságán múlik, hogy milyen súlyos lesz a koronavírus-járvány negyedik hulláma” – jelentette ki egyik virológusunk. Másik „elkerülhetetlennek” érzi a negyedik hullámot, mert „az ország harmada nem oltatta be magát, ez a delta-variáns pedig legalább kétszer-háromszor olyan fertőző, mint az a vírus, ami tavaly volt forgalomban”. Egy politikus: „aki még azon gondolkodik, hogy valamiféle álhírek gyártásával vagy propagandával gyengítse az oltási kedvet, legyen nagyon óvatos, mert őket mind egytől egyig személyes felelősség fogja terhelni az esetleges halálesetekért és az esetleges károkért” Avagy: Ám a két és fél millió oltatlan fő továbbra is veszélyben van, számukra jelentősen nagyobb kockázatot jelentenek az új, rendkívül virulens mutánsok.
Rendezett, okaiban és következményeiben ismert körülmények között logikusnak tűnhetnének e megállapítások. Ám a helyzetet nagyon is szemléletesen pont az ellenkezők jellemzik. A háttérhatalom szándékai, bejelentetett emberiség-csökkentő tervei ismeretében, annak láttán, hogy a beoltottak ismét megfertőződhetnek és fertőznek is, valamint egyéb megdöbbentő körülmények birtokában, tárgyszerűen gondolkodni merő ember, ma még, sajnos, azt sem állapíthatja meg önmaga számára bizonyossággal, hogy a beoltottak, vagy az oltatlanok vannak-e nagyobb veszélyben. Ez nem támadás az oltáspártiak, vagy a beoltottak ellen, hanem a világpolitikai és a hazai összefüggésekből levonható következtetés, amit jó lenne, ha mindenki így is tudna kezelni az egység megőrzése, erősítése érdekében, ugyanis mindketten egyaránt veszélyben vannak.
Tudatosan nem nevezünk meg név szerint senkit a mieink közül, mert nem az ellentéteket, megosztottságot akarjuk tovább szítani, hanem közös erőfeszítésekkel szeretnénk meghatározni a saját utunkat. Azt azonban éppen közös érdekeink védelmében ki kell mondjuk, átgondolatlan, lelkiismeretlen vádaskodásnak tekinthetők a hasonló állásfoglalások. Ugyanis politikailag és egészségügyileg egyaránt nyilvánvaló tévedések, ezért jogosan vetnek fel kételyeket. Gondolkodjunk csak el logikusan és tudatosan. Anélkül, hogy megtévesztenénk embertársainkat. A negyedik hullámnak mi az oka? Semmiképpen nem az, amit egyesek el akarnak hitetni, hogy az ország kisebbik fele nem oltatta be magát! Ettől önmagában egyetlen vírus, vagy mutáns nem keletkezik, nemhogy járványhullám! Még ha nem is igazolódna be az állítás, hogy a világjárványt a háttérhatalom tudatosan keltette a Nagy Újraindítás megkönnyítése érdekében, hanem csak ráépült – de ez a kevésbé valószínű – mindenképpen fegyverként használja a Nagy Újraindítás érdekében, amit viszont teljesen nyíltan hirdetett meg Klaus Schwab Davosban, az egyik Rockefeller pedig a nevét viselő régebbi jelentésben. Nem szabad hát a lakosságnak azt a részét elmarasztalni, vádolni, sőt fenyegetni minden következményért (ahogy, sajnos, történik), amely nem hisz a gyógyszeripari maffiának, meg a háttérhatalomnak! Árulja már el valaki azt is, honnan veszik, hogyan számolják ki ilyen „pontosan”, hogy ez a delta-variáns „legalább kétszer-háromszor” olyan fertőző, mint az a vírus, ami „tavaly volt forgalomban”. A kettő között legalább 100% a különbség! Azt pedig a közember is tudja, nem mindegy, hogy kétszer, vagy háromszor! A „tavaly volt forgalomban” egyáltalán nem ideillő fogalmazás (egy árucikkre ráillik, de a vírusra nem), ám lehet akaratlanul, mégis rátapint a lényegre: a gyógyszeripari maffia tavaly azt forgalmazta még az önmaga által is igencsak jelentősnek ítélt haszonnal, most pedig a deltát! Felelőtlen, a társadalmat megosztó kijelentések, amelyek a háttérhatalom malmára hajtják a vizet. Mindig feltolakodik a jogos kérdés: miért nem a járvány eredetét/keltőit keresik sem az orvosok, sem a politikusok? Bármennyire is nehéznek látszik megérteni és elfogadni, amíg azt/azokat meg nem találják, és nem semlegesítik, ártalmatlanítják, addig mindaddig lesznek újabb hullámok, amíg a háttérhatalom el nem éri meghirdetetett aljas céljait. Gyanús is, hogy nemcsak nem találják, hanem nem is keresik ezeket! Pedig már nagyon sok ismert és ellenőrizhető adat, tény és esemény áll rendelkezésre a bűnösök leleplezésére. Amíg ezt nem érti meg a politika és az egészségügy, addig az egész emberiség veszélyben marad. Pedig mindketten azért léteznek, hogy védjék az embereket, az emberiséget! Ezért nem a szembenállást, hanem az egységet kell keresniük.
A hosszú idő alatt titkon kidolgozott háttérhatalmi rendszerrel nem vehetjük fel a harcot elszigetelt hadakozással, hanem csak a saját kidolgozott rendszerünkkel. Mivel élet-halál harcról van szó, s az emberiség irtásán mesterkedő háttérhatalmi agytröszt nem ismer korlátot, az emberiség akkor tud vele sikeresen szembeszállni, ha hallgat az emberiség képviseletében harcra kész, szám szerint eleve sokkal több és sokasodó, korlátot jó értelemben nem ismerő gondolkodó agyakra. Azokra is, akik oltásellenesek, sőt kiderülhet, különösen rájuk. A kellően nem tájékozott/tájékoztatott tömegeknél ugyanis az egyéni, vagy a csoportérdek megelőzi a társadalmi érdeket, a nemzeti érdekeket. Ebben rejlik a kialakult, de ugyancsak elhallgatott nemzetidegen háttérhatalom, párhuzamos társadalom veszélye is. A kormányzat családtámogatási, gazdaság-újraindítási cselekedetei helyesek, az azokkal kapcsolatos kommunikációja viszont hagy kívánnivalót. Nem magyarázza el, hogy egyes csoportokat, polgári, vallási, nemzetidegen szervezeteket és rétegeket miért támogat – egyeseket feltűnő és hazafiakat bosszantó bőkezűséggel – s mi a célja ezeknek az intézkedéseknek. A lakosság nagy része nem érti ezt, nem is fogadja el. A jelen tanulmány második részében ezért mutattunk rá, hogy nem vagyunk nemzetidegenek által kevésbé megszállt ország, mint az iszlám által megszállt nyugat-európai országok. Most csak emlékeztetünk rá, vezető politikusok, a hazafiakat megbotránkoztatva, már úgy beszélnek Magyarországról, mint amelyben „zsidók és nem zsidók”, illetve „romák és nem romák” élnek. A magyarok már említésre sem kerülnek. Lehet, hogy utólag ezt véletlen rossz fogalmazásnak minősítik, de fogalmazni is felelősen kell, nehogy nemkívánatos törekvéseket sejthessen mögötte bárki is. A 2022 áprilisi választáson az is ki fog derülni, – remélhetőleg igenlő formában – hogy van-e még győzedelmeskedhető magyar tudatunk, mármint a lakosság többségének, vagyis hogy nemzet lakja-e még csonka országunkat, vagy csak lakosság. Addig is ezért tegyünk meg mindent, ne pedig a választási eredményt is fenyegető megosztottságot növeljük.
A világnak arra is emlékeznie kell, hiszen a közelmúltban történt, hogy akármilyen átlátszó, hazug és nevetséges is volt, de a közembert tették felelőssé a tőkés multinacionális vállalatok által okozott klímaválságért. Most pedig egyre inkább az ember válik felelőssé a koronavírus világjárványért is. Előbb csak a háttérhatalomnak hasznot nem hajtó oltatlanok, majd egyre szélesebb kör. Világunkban eljött a pillanat, amikor az oszd meg és uralkodj alapelvét képező efféle kényszerítő-vádaskodó folyamatot azonnal, hajthatatlanul és visszavonhatatlanul le kell állítani, mert a logikája (és a történelmi tapasztalatok) szerint eluralkodik, és bosszúálló ámokfutásba kezd. Választók és választottak (mert végső soron nem az oltottak és oltatlanok, hanem az ők szembeállításáról van szó) megértően, de következetesen követeljék meg egymástól a másik álláspontjának tiszteletben tartását és megfontolását. Ehhez első egységteremtő lépésként elengedhetetlen, hogy ne csak a választók, hanem a háttérhatalmat és terveit a választóknál sokkal jobban ismerő választottak is merjenek beszélni a háttérhatalomról, és szembefordulni emberellenes törekvéseivel. Őszinte és megfelelő, rendszeres és időszerű széleskörűen terjesztett háttér-információ és irányelv nélkül erre kevés esély van.
VALAMENNYIÜNK, választók és választottak sorsa múlhat az alapvető kérdéseknek a helyzet megkövetelte bátor, őszinte, rugalmas, bölcs és EGYSÉGERŐSÍTŐ KÖZÖS kezelésén.
* A szerző nyugalmazott nagykövet, közíró.
*****
Dr. Polgárdy Géza
Először MAGYAR vagyok, - s csak aztán minden más!
Először MAGYAR vagyok, - s csak aztán minden más!
„Elsősorban szükségszerűen ember vagyok,
s csak másodsorban, véletlenül francia.”
(Charles de Secondat MONTESQUIEU)
Ami a Montesquieu idézetet illeti: mondhatja ezt egy francia, - de nem egy magyar lelkű magyar! Mert igen, Montesquieu - nek nagyon igaza van, ez az egyetlen épeszű megnyilvánulás, - HA AZ EMBERT HAGYJÁK ÉLNI! De mi van akkor, ha nem hagyják? Ha azt a népet, amelynek tagjául született, egész hosszú, ezer évesnél jóval hosszabb (Ismert! Mert van sokkal hosszabb, ma még nem ismert) története (is!) meg próbálták és megpróbálják megsemmisíteni?
Bár én is elmondhatnám, mint Montesguieu, hogy először - szükségszerűen! – ember vagyok, s csak másodsorban, véletlenül magyar! De nem mondhatom ezt el, mert nem hagyják! Mert különböző népek hosszú történelmünk során, -- és ma is! - állandóan meg akartak és meg akarnak minket, magyarokat semmisíteni! Így rákényszerítettek minket, magyar lelkű magyarokat arra, hogy MINDENT, MINDENT, MINDENT MEGELŐZVE, MAGYAROK LEGYÜNK! Hogy ez legyen az életünk értelme, a célja, hogy ez töltse ki a napunk minden óráját: a mélységes hit és akarat a magyar megmaradást, a magyar fennmaradást tekintve minden törekvésünk értelmeként!
Sokan, nagyon sokan törekedtek és törekednek ma is arra, hogy beteljesüljön a Herderi-jóslat a kisszámú magyarságot illetően! Az, hogy mi magyarok végleg eltűnjünk a Föld színéről! Mi magyarok, nem vagyunk több, mint hatvan milliónyian, mint a franciák! Mi magyarok az egész világon szétszóródva is csak 15 milliónyian vagyunk, s itt a „MARADÉK” HAZÁBAN (hogy ne mondjam a „CSONKA” szót, mert azt ugye nekünk nem szabad: hogyan is mernék csúnya irredentává alacsonyodni!) élő, 10 millió emberből sem mind magyar lelkű magyar! Jó sokan vannak, akik közöttünk élnek, de mint az oktalan állatok, csak esznek, isznak, léteznek öntudatlanul, bele a vakvilágba!
A harcunk tehát, - amelyre a sorsunk rákényszerít, - kétirányú! Küzdenünk kellett tatárral, törökkel, osztrákkal és szovjettel a múltban, most pedig a jelenben az Európai Unió balos és libsi többségével, akik az Európai Egyesült Államok nevezetű rémálom által fenyegetnek, s helyezik kilátásba számunkra a megsemmisülést! De küzdenünk kell a Soros-bérenc belső ellenségeinkkel is, akik számára nem csak tetszetős, de kitűzött, megvalósítandó cél is a magyar önfeladás!
Kimondom hát újra és újra: először, másodszor és kilencvenkilencedszer is magyar vagyok, s csak ezután minden más! Mégpedig azért, mert rákényszerítetek!
Mily szép is, lenne, mily elbűvölő, ha mi is elmondhatnánk azt, amit elmondott Montesquieu! Csak hát teljesen mások a körülmények! A hozzánk képest nagy létszámú franciákat soha nem fenyegette a nemzethalál réme! Ellentétben velünk, magyarokkal, akiknek Demoklész kardjaként állandóan a nyakunkon tartották – ÉS TARTJÁK MA IS! – az éles pengéjű kardot, hogy megöljenek, hogy megsemmisítsenek, hogy a magyarok feje vágassék le, s hulljon a porba! Már jó Zrínyi Miklós sem örömében kiáltott fel: NE BÁNTSD A MAGYART!
S 1920-ban nemzetgyilkossági kísérlet történt! Úgy csonkolták meg ezt a természetes határokkal rendelkező nagy és büszke országot, nagy és büszke Nemzetet, hogy amit belőle meghagytak, az egy életképtelen csonk legyen csupán, mely szép lassan magától felszámolódik!
De tévedtetek, magyar gyűlölő külső és belső gazemberek! Mert a magyar élni akarás csodákra volt képes! Mert ma is élünk és létezünk, s egyre erősebbek, egyre életre valóbbak vagyunk, így megcsonkolt állapotunkban is!
Az Európai Egyesül Államok rémálma maga a legteljesebb önfeladás! Mi minden ármány, minden ellenünk szőtt összeesküvés, minden felszámolási kísérlet ellenére, viharos történelmünk során, meg után, megmaradtunk magyarnak!
Sem a Szovjetunió, sem a volt Szovjetunióhoz egyre jobban hasonlítani igyekvő, mert a kényszerítést választó Európai Unió nem fog minket sem beolvasztani, sem megsemmisíteni! Azok akarunk maradni, amik vagyunk! MAGYAROK! S mert erre kényszerítettek, öntudatosan vallom és valljuk, hogy először is magyar vagyok, hogy először is magyarok vagyunk, s csak utána minden más!
A szerző nyugd. jogász, közgazdász, szociológus, közíró
Forrás: Polgárdy Géza Blogja
*****
Kifelé a tévútra tért Európai Únióból!
Amikor 2004-ben beléptünk az EU-ba, még messze nem látszott az, ami mára napnál világosabbá vált: ez az alapításakor jobb sorsra érdemes grémium teljesen, totálisan rossz úton jár, tévútra tért! Az EU alapértékeknek minősít olyan, épeszű emberek számára elfogadhatatlan és visszataszító fogalmakat, mint a homoszexualitás, a gender ideológia, az abortuszhoz való jog és most már a pandémiához való jog is!
Továbbá a korlátlan, felső határok nélküli bevándorlás, beözönlés más kontinensekről Európába. Mindezt végig gondolva, lehetetlen, hogy az ember eszébe ne jusson a kiváló brit gondolkodó és író, Douglas Murray könyve, melynek címe: EURÓPA FURCSA HALÁLA. Mert erről van szó:
Európa nyugati fele öngyilkosságra készül, s miután ezt elhatározta, azokat is követésre, azokat is öngyilkosságra akarja kényszeríteni, akiknek azt az öngyilkosságot eszük ágában sincs elkövetni! Akik nem akarnak sem meghalni, sem kipusztulni!
Ezek az enervált, önmagukat túlélt, hitehagyott, önmagukkal meg hasonlott nyugat-európai népek két irányból közelítenek saját öngyilkosságukhoz. Egyfelől alapértékekké nyilvánítottak olyan esztelen, feltétlenül a saját önfelszámolásukat eredményező szörnyűségeket, mint az említett homoszexualitás, a gender ideológia és az abortusz, amelyek napnál világosabb, hogy az európai fehér ember létszámának drasztikus csökkenését, majd megszűnését eredményezi. Másfelől az Európai Unió alapértékévé léptették elő a kontinensünkre történő nyakló nélküli, felső határokat nem ismerő beözönlést más, az afrikai és ázsiai földrészekről.
Ami minket, magyarokat illet: a legutóbbi és - bevallom! - általam nem várt csapás a magyar pedofilellenes törvényre szórt minden elképzelést felülmúló átoközön volt! Az, hogy Nyugat-Európában egyenesen divat lett a homoszexualitás, eddig sem volt titok! Neveket, noha tudnék, nem kívánok említeni. Ennek oka az, hogy egyes felelős tisztségeket betöltő politikusok nyíltan vállalják, hogy homoszexuálisok, míg mások ezt magánügyüknek tekintik, s ez így, - véleményem szerint, - lehetetlenné teszi az egyenlő mércével mérést! De! Tisztában vagyok a fogalmak jelentésével!
Az igaz, hogy minden pedofil homoszexuális, de nem minden homoszexuális pedofil is egyben! Saját, egyéni véleményem az, hogy a homoszexuálisokkal nekünk, heteroszexuálisoknak semmi dolgunk, nem kell vele foglalkoznunk! Elég, ha tudomásul vesszük, hogy vannak, léteznek ilyen, a normálisól eltérő, elfajzott szexualitású emberi lények és ezzel kész is! Nincs velük semmi dolgunk!
Ám a homoszexuálisok közül azokkal, akik kicsi, még saját akarattal nem rendelkező gyermekek megrontására törekednek, csak a saját elfajzott, beteges vágyaik kielégítésére törekedve és nem törődve azzal, hogy a gyermekeket egy életre tönkreteszik, vagyis a PEDOFILOKKAL, igenis foglalkoznunk kell!
Ezek az eltorzult emberi lények igenis kötelezően az ellenőrzésünk alatt kell, hogy álljanak, ezek féken tartására (gyermekeink érdekében!) törvénnyel kell védekeznünk! S ezt, szerencsére! nem csupán én látom így, hanem a magyar törvényhozók is: ezért született a magyar pedofil ellenes törvény! Amely aztán kiváltotta Nyugat-Európa több olyan vezető politikusának a hiszterikus reagálását, amelyet egyáltalán nem vártunk volna! Mert a mindenki által ismert Ursula van der Leyden asszonytól, aki hét gyermekes családanya, egyáltalán nem vártuk volna, hogy ilyen vehemensen, ilyen gyilkos indulattal támadjon rá, rontson rá a magyar PEDOFIL ELLENES TÖRVÉNYRE! Azt, hogy Ursula asszony kedveli a homoszexuálisokat, azt az ő magánügyének tartom én is és sokan mások is!
De hogy egy hétgyermekes családanya a gyermekek megrontásának LEHETŐSÉGÉT az Európai Unió ALAPÉRTÉKÉNEK MINŐSÍTSE és a MAGYAR PEDOFIL ELLENES TÖRVÉNYRE FÚRIKÉNT TÁMADJON RÁ, - NOS EZT NEM VÁRTAM TŐLE! De nem csak én nem, hanem sokan mások se! Ezek szerint naivitás volt azt gondolni, hogy egy hét gyermeket a világra hozó asszony, vagyis van der Leyden azért másként, több empatikus beleérzéssel viszonyul a pandémiához, s ezért elutasítja azt, nem úgy, mint a gyermektelen Angela Merkel, vagy az ugyancsak gyermektelen Mark Rutte holland kormányfő!
Ám Ursula asszonyon kívül az EU jelenlegi 27 állama közül 17 állam is elmarasztalta a magyar pedofilellenes törvényt! Másképpen fogalmazva: az EU elsőszámú vezetőjén kívül még 17 tagállam ért egyet azzal, hogy a pedofilia megengedett, sőt az EU alapértéke! Ez pedig, hogy a gyermekeink a padofilok szabad prédájává váljanak: végképpen kiverte a biztosítékot! Ennél már nincs lejjebb!
Kifelé a tévútra tért Európai Unióból!
Polgárdy Géza
Amikor 2004-ben beléptünk az EU-ba, még messze nem látszott az, ami mára napnál világosabbá vált: ez az alapításakor jobb sorsra érdemes grémium teljesen, totálisan rossz úton jár, tévútra tért! Az EU alapértékeknek minősít olyan, épeszű emberek számára elfogadhatatlan és visszataszító fogalmakat, mint a homoszexualitás, a gender ideológia, az abortuszhoz való jog és most már a pandémiához való jog is!
Továbbá a korlátlan, felső határok nélküli bevándorlás, beözönlés más kontinensekről Európába. Mindezt végig gondolva, lehetetlen, hogy az ember eszébe ne jusson a kiváló brit gondolkodó és író, Douglas Murray könyve, melynek címe: EURÓPA FURCSA HALÁLA. Mert erről van szó:
Európa nyugati fele öngyilkosságra készül, s miután ezt elhatározta, azokat is követésre, azokat is öngyilkosságra akarja kényszeríteni, akiknek azt az öngyilkosságot eszük ágában sincs elkövetni! Akik nem akarnak sem meghalni, sem kipusztulni!
Ezek az enervált, önmagukat túlélt, hitehagyott, önmagukkal meg hasonlott nyugat-európai népek két irányból közelítenek saját öngyilkosságukhoz. Egyfelől alapértékekké nyilvánítottak olyan esztelen, feltétlenül a saját önfelszámolásukat eredményező szörnyűségeket, mint az említett homoszexualitás, a gender ideológia és az abortusz, amelyek napnál világosabb, hogy az európai fehér ember létszámának drasztikus csökkenését, majd megszűnését eredményezi. Másfelől az Európai Unió alapértékévé léptették elő a kontinensünkre történő nyakló nélküli, felső határokat nem ismerő beözönlést más, az afrikai és ázsiai földrészekről.
Ami minket, magyarokat illet: a legutóbbi és - bevallom! - általam nem várt csapás a magyar pedofilellenes törvényre szórt minden elképzelést felülmúló átoközön volt! Az, hogy Nyugat-Európában egyenesen divat lett a homoszexualitás, eddig sem volt titok! Neveket, noha tudnék, nem kívánok említeni. Ennek oka az, hogy egyes felelős tisztségeket betöltő politikusok nyíltan vállalják, hogy homoszexuálisok, míg mások ezt magánügyüknek tekintik, s ez így, - véleményem szerint, - lehetetlenné teszi az egyenlő mércével mérést! De! Tisztában vagyok a fogalmak jelentésével!
Az igaz, hogy minden pedofil homoszexuális, de nem minden homoszexuális pedofil is egyben! Saját, egyéni véleményem az, hogy a homoszexuálisokkal nekünk, heteroszexuálisoknak semmi dolgunk, nem kell vele foglalkoznunk! Elég, ha tudomásul vesszük, hogy vannak, léteznek ilyen, a normálisól eltérő, elfajzott szexualitású emberi lények és ezzel kész is! Nincs velük semmi dolgunk!
Ám a homoszexuálisok közül azokkal, akik kicsi, még saját akarattal nem rendelkező gyermekek megrontására törekednek, csak a saját elfajzott, beteges vágyaik kielégítésére törekedve és nem törődve azzal, hogy a gyermekeket egy életre tönkreteszik, vagyis a PEDOFILOKKAL, igenis foglalkoznunk kell!
Ezek az eltorzult emberi lények igenis kötelezően az ellenőrzésünk alatt kell, hogy álljanak, ezek féken tartására (gyermekeink érdekében!) törvénnyel kell védekeznünk! S ezt, szerencsére! nem csupán én látom így, hanem a magyar törvényhozók is: ezért született a magyar pedofil ellenes törvény! Amely aztán kiváltotta Nyugat-Európa több olyan vezető politikusának a hiszterikus reagálását, amelyet egyáltalán nem vártunk volna! Mert a mindenki által ismert Ursula van der Leyden asszonytól, aki hét gyermekes családanya, egyáltalán nem vártuk volna, hogy ilyen vehemensen, ilyen gyilkos indulattal támadjon rá, rontson rá a magyar PEDOFIL ELLENES TÖRVÉNYRE! Azt, hogy Ursula asszony kedveli a homoszexuálisokat, azt az ő magánügyének tartom én is és sokan mások is!
De hogy egy hétgyermekes családanya a gyermekek megrontásának LEHETŐSÉGÉT az Európai Unió ALAPÉRTÉKÉNEK MINŐSÍTSE és a MAGYAR PEDOFIL ELLENES TÖRVÉNYRE FÚRIKÉNT TÁMADJON RÁ, - NOS EZT NEM VÁRTAM TŐLE! De nem csak én nem, hanem sokan mások se! Ezek szerint naivitás volt azt gondolni, hogy egy hét gyermeket a világra hozó asszony, vagyis van der Leyden azért másként, több empatikus beleérzéssel viszonyul a pandémiához, s ezért elutasítja azt, nem úgy, mint a gyermektelen Angela Merkel, vagy az ugyancsak gyermektelen Mark Rutte holland kormányfő!
Ám Ursula asszonyon kívül az EU jelenlegi 27 állama közül 17 állam is elmarasztalta a magyar pedofilellenes törvényt! Másképpen fogalmazva: az EU elsőszámú vezetőjén kívül még 17 tagállam ért egyet azzal, hogy a pedofilia megengedett, sőt az EU alapértéke! Ez pedig, hogy a gyermekeink a padofilok szabad prédájává váljanak: végképpen kiverte a biztosítékot! Ennél már nincs lejjebb!
Kifelé a tévútra tért Európai Unióból!
Polgárdy Géza
*****
A sátáni terv
Az ország politizáló része nem győz csodálkozni Gyurcsány-Cipolla varázsló bűvész trükkjein. Nem érti mit akar ez a népszerűtlen ezerszer leszerepelt, hazug, csaló, gazember milliárdos.
Mit akar azzal, hogy indítja feleségét, a bolgár nőt, akinek anyai nagyapja, Haynau módjára rendezett vérfürdőt az 1956-os forradalom és szabadságharc idegen fegyverekkel való leveretése után, és apja, Dobrev bolgár ezredes felbérelt egy asszaszint, bizonyos Ali Akcát, hogy gyilkolja meg János Pál pápát, ezt a szent embert.
Ugyanakkor látványosan támogatja a miniszterelnöki szék elnyerésében az ország leghülyébb alakját, ezt a tehetetlen Jancsi bohócot, aki mint politikus már nullára égett Zugló polgármesteri székében, és legjobb úton halad, hogy gyönyörű fővárosunkat élhetetlen pusztasággá tegye.
Csak Thomas Mann Mariójaként nézzük a varázsló érthetetlen trükkjeit, és nem tudjuk, hol végződik a mutatvány és hol kezdődik a tragédia? Pedig átlátható, ócska és egyszer már bevált trükkről van szó.
Anno megválasztatták Megyesi Pétert, végrehajtatattak vele egy sor népszerűtlen intézkedést, és amikor a népnek már elege lett, akkor jött a „Megváltó”, a nagy varázsló.
Ezt a sikeres forgató könyvet újra el kell játszani. Miniszterelnökségi bársonyszékbe taszítani, ezt a szerencsétlen hülyét, ezt a Sztójai Döme reinkarnációt, aki meghozza a „szükséges” intézkedéseket.
A nemzet mint olyan megszüntetése, az Egyesült Európai Államok közösségéhez való csatlakozással, a keleti nyitás politikájának felszámolása, a migráció maximális támogatása, Soros pénzügyi elképzeléseinek megvalósítása, a V-4 Szövetség felszámolása, a külföldi magyarok minden szinten való támogatásának azonnali beszüntetése.
Belpolitikailag új, liberális Alkotmány létrehozása, a Parlamentarizmus, és a többpártisság megszüntetése, az Orbán-kormány tagjainak és holdudvaruknak büntetőjogi felelősségre vonása, a szimpatizánsok „földönfutóvá” tétele, az egyházi és nemzeti intézmények felszámolása, a nemzeti jelképek (Szent Korona, címer, Hymnusz, szobrok, emlékhelyek) „száműzése”, bankáruralom, a bérek és a nyugdíjak radikális csökkentése, az adók emelése, a családi támogatások megszüntetése, a honvédség felszámolása, a rendőrség minimalizálása, új és liberális, enyhe BTK. életbe léptetése (ugyanakkor a politikai „bűncselekmények” eltérő vélemény, izgatás, összeesküvés, csoportosulás stb. legkeményebb szankcionálása), infláció elszabadítása, eddigi létesítmények (pld. Városliget és egyéb projektek felszámolása), az egészségügy privatizálása, vizitdíj bevezetése, a mezőgazdaság kollektivizálása, vegán életmód bevezetése, szabados szexuális élet, az iskolák tanterveinek egységesítése, a sajtó és az irodalom silány egyhangúsága, a nyugati „limonádé kultúra” népszerűsítése, a fekete faj „herrenvolkká” tétele, a „fehér, keresztény és heteroszexuális képződmények” megszüntetése” (HEIL! NIEDERMÜLLER!) és így tovább. A sorsunkról lehet dönteni egy esetleges új Wannsee-i Konferencián. Ezt majd László doktor, alias „Mengele”’ levezényli.
És amikor a népnek elege lesz, és a belpolitikai helyzet feszültté válik, a levitézlett rongybábút (Kari-Genyát) a szemétdombra lökni, és jön a megváltó: DOBREV KLÁRA.
Ahogyan 1956-ban jött Rákosi után Kádár. Valamivel élhetőbbé válik a bel-politikai helyzet, a csomagolás jobb lesz, de a tartalom ugyanez marad,
Hát ez rejlik Gyurcsány bűvész dobozában, ahonnan majd kellő időben, gombnyomásra kiugrik az Ördög.
Ezt a nemzetgyilkossági kísérletet egyféle módon lehet elkerülni, a Kossuth-nóta felhívása alapján, 2022-ben „mindnyájunknak el kell menni”, és a bal-liberális bandát oda küldeni, ahová valók.
Bp. 2021. 05. 23.
Földi Pál
Az ország politizáló része nem győz csodálkozni Gyurcsány-Cipolla varázsló bűvész trükkjein. Nem érti mit akar ez a népszerűtlen ezerszer leszerepelt, hazug, csaló, gazember milliárdos.
Mit akar azzal, hogy indítja feleségét, a bolgár nőt, akinek anyai nagyapja, Haynau módjára rendezett vérfürdőt az 1956-os forradalom és szabadságharc idegen fegyverekkel való leveretése után, és apja, Dobrev bolgár ezredes felbérelt egy asszaszint, bizonyos Ali Akcát, hogy gyilkolja meg János Pál pápát, ezt a szent embert.
Ugyanakkor látványosan támogatja a miniszterelnöki szék elnyerésében az ország leghülyébb alakját, ezt a tehetetlen Jancsi bohócot, aki mint politikus már nullára égett Zugló polgármesteri székében, és legjobb úton halad, hogy gyönyörű fővárosunkat élhetetlen pusztasággá tegye.
Csak Thomas Mann Mariójaként nézzük a varázsló érthetetlen trükkjeit, és nem tudjuk, hol végződik a mutatvány és hol kezdődik a tragédia? Pedig átlátható, ócska és egyszer már bevált trükkről van szó.
Anno megválasztatták Megyesi Pétert, végrehajtatattak vele egy sor népszerűtlen intézkedést, és amikor a népnek már elege lett, akkor jött a „Megváltó”, a nagy varázsló.
Ezt a sikeres forgató könyvet újra el kell játszani. Miniszterelnökségi bársonyszékbe taszítani, ezt a szerencsétlen hülyét, ezt a Sztójai Döme reinkarnációt, aki meghozza a „szükséges” intézkedéseket.
A nemzet mint olyan megszüntetése, az Egyesült Európai Államok közösségéhez való csatlakozással, a keleti nyitás politikájának felszámolása, a migráció maximális támogatása, Soros pénzügyi elképzeléseinek megvalósítása, a V-4 Szövetség felszámolása, a külföldi magyarok minden szinten való támogatásának azonnali beszüntetése.
Belpolitikailag új, liberális Alkotmány létrehozása, a Parlamentarizmus, és a többpártisság megszüntetése, az Orbán-kormány tagjainak és holdudvaruknak büntetőjogi felelősségre vonása, a szimpatizánsok „földönfutóvá” tétele, az egyházi és nemzeti intézmények felszámolása, a nemzeti jelképek (Szent Korona, címer, Hymnusz, szobrok, emlékhelyek) „száműzése”, bankáruralom, a bérek és a nyugdíjak radikális csökkentése, az adók emelése, a családi támogatások megszüntetése, a honvédség felszámolása, a rendőrség minimalizálása, új és liberális, enyhe BTK. életbe léptetése (ugyanakkor a politikai „bűncselekmények” eltérő vélemény, izgatás, összeesküvés, csoportosulás stb. legkeményebb szankcionálása), infláció elszabadítása, eddigi létesítmények (pld. Városliget és egyéb projektek felszámolása), az egészségügy privatizálása, vizitdíj bevezetése, a mezőgazdaság kollektivizálása, vegán életmód bevezetése, szabados szexuális élet, az iskolák tanterveinek egységesítése, a sajtó és az irodalom silány egyhangúsága, a nyugati „limonádé kultúra” népszerűsítése, a fekete faj „herrenvolkká” tétele, a „fehér, keresztény és heteroszexuális képződmények” megszüntetése” (HEIL! NIEDERMÜLLER!) és így tovább. A sorsunkról lehet dönteni egy esetleges új Wannsee-i Konferencián. Ezt majd László doktor, alias „Mengele”’ levezényli.
És amikor a népnek elege lesz, és a belpolitikai helyzet feszültté válik, a levitézlett rongybábút (Kari-Genyát) a szemétdombra lökni, és jön a megváltó: DOBREV KLÁRA.
Ahogyan 1956-ban jött Rákosi után Kádár. Valamivel élhetőbbé válik a bel-politikai helyzet, a csomagolás jobb lesz, de a tartalom ugyanez marad,
Hát ez rejlik Gyurcsány bűvész dobozában, ahonnan majd kellő időben, gombnyomásra kiugrik az Ördög.
Ezt a nemzetgyilkossági kísérletet egyféle módon lehet elkerülni, a Kossuth-nóta felhívása alapján, 2022-ben „mindnyájunknak el kell menni”, és a bal-liberális bandát oda küldeni, ahová valók.
Bp. 2021. 05. 23.
Földi Pál
*****
Kikre számíthat a jövő évi választásokkor Gyurcsány?
Van néhány tény, amelyeket már ismerünk és lesznek események, amelyek majd bekövetkeznek, de amelyeket ma még nem ismerünk, csak tippjeink lehetnek, hogy majd miként alakulnak? Tudjuk azt, hogy jövőre, 2022-ben tavasszal országgyűlési képviselőket választunk és az is ismert mindenki előtt, hogy ezen a legnagyobb eséllyel két párttömörülés indul majd.
Egyfelől a Fidesz-KDNP, másfelől a Gyurcsány vezette hat párti szövetség, melyet igen tarka összetétele miatt itt, a mi oldalunkon nemes egyszerűséggel csak „moslék-koalíció”néven emlegetnek. Ezen, mindenki által ismert tényeken túlmenően, - a dolog természetéből adódóan - ma még nem ismerhetjük a választások kimenetelét, eredményét. Tippjeink persze lehetnek, az esélyeket latolgathatjuk, mert miért is ne?
Az utolsó három országgyűlési választás alkalmával (2010-ben, 2014-ben és 2018-ban) a Fidesz-KDNP pártszövetség kétharmados győzelmet aratott. Ez alighanem 2022-ben is bekövetkezett volna, ha némely baloldali ötletadók (mindenekelőtt az azóta elhunyt Heller Ágnes marxista filozófus) fel nem vetik, Gyurcsány pedig meg nem fogadja, hogy a külön-külön esélytelenül induló un. „ellenzéki” pártokat egyetlen egységbe kell tömöríteni a Fidesz-KDNP ellenében. Az ötlet eleinte azért tűnt bizarrnak, mert öt baloldali és liberális párt mellett,- Heller és mások ötlete nyomán, - a szélsőjobb irányultságúnak mutatkozó Jobbik - ot is e tömörülés tagjának kívánták. Többen is, - köztük Gyurcsány, az un. ellenzék egyértelmű vezetője, - felismerték ugyanis, hogy a Jobbik szavazói nélkül, - akik csak nem teljes mértékben ugyancsak Fidesz-KDNP ellenesek, eme két utóbb említett mai kormánypárt legyőzésére nincs semmi esély. Valóságos bűvészmutatványra volt azonban szükség ahhoz, hogy az eredetileg Gyurcsány e l l e n létrehívott szélsőjobbos megnyilvánulásokat produkáló Jobbik-ot egy vele teljesen ellentétes, mert balos és liberális pártokat felvonultató gyurcsányista táborba becsatornázzák.
Ha ez végül Jakab Péter áruló Jobbikos pártvezér hathatós aknamunkájának köszönhetően sikerült is, a Jobbikból előbb Toroczkai László, majd Volner János, végül Varga-Damm Andrea vezetésével három újabb pártot létrehozó volt tag is kivált. Eme három utóbb említett, csekély támogatottságú párt, a hitehagyott maradék Jobbikkal ellentétben nem csatlakozott a Gyurcsány vezette, előbb már emlitett hatpárti „moslék” koalícióhoz, az ezekben tömörült és az ezekkel szimpatizáló választók támogatására Gyurcsány a jövő évi választások alkalmával sem számíthat. Ám tegyük fel a jelen írás címében már megfogalmazott kérdést: végül is kikre számíthat Gyurcsány a jövő évi, 2022-es országgyűlési képviselői választások- kor?
Megítélésem szerint Gyurcsány két alapvető emberi tulajdonsággal rendelkező választói csoport tagjaira számíthat. Egyfelől számíthat arra, hogy a politikát valóban átlátó, értelmes, okos választó kevesebb lehet, mint ahány ostoba, buta, stupid, de legalább is politikailag vak, a pályán nem látó, a balliberális sajtó által még tovább butított, az itt hallott, olvasott véleményeket a sajátjának elfogadó, azt tovább szajkózó proli választó akad. Gyurcsány tehát jövőre (is) feltétlenül számíthat a még ma, három évtizeddel az 1990-es évekre tehető rendszerváltozást követően is feltétlenül jelentős számú proli tömegekre, köztük mindenekelőtt saját pártjának, a Demokratikus Koalíció tagjaira és szimpatizánsaira.
Számíthat továbbá a könnyen felejtőkre! Mert tudomásul kell vennünk, hogy szép számmal akadnak, akik már elfelejtették egykori jogos, Gyurcsány, ( vagy elvbarát utóda, Bajnai Gordon) okozta sérelmeiket! A villany- és gázárak többszöri és drasztikus emelését, a tizenharmadik havi nyugdíj megvonását, stb. E könnyen és gyorsan felejtő, ugyancsak balliberális megtévesztés áldoza-tául esett szavazók számára az eltelt hónapok és évek olyan újabb problémákat hoztak, amelyek elfedték régi sérelmeiket és sebeiket.
Ezek a választók, akik semmi esetre sem sorolhatók be a minőség nélküli emberek (tehát az ostoba, buta prolik) közé, valami miatt mindeddig nem találták meg az életben remélt számításaikat. Saját sikertelenségüket, vagy a reméltnél csekélyebb érvényesülésüket a legkönnyebb utat és módot választva nem valamely személyes hibájuknak, ügyetlenségüknek, tehetetlenségüknek, stb. hanem a Fidesz-KDNP rendszer szerinti kudarcának tudják be.
Éppen ezért ők, az un. „csalódottak” a Fidesz-KDNP -től eltérőt, valami mást, számukra kedvezőbbet remélnek, amikor létszámukkal Gyurcsány jövendő szavazói táborát gyarapítják.
Hogy mindez mire lesz elég jövőre, az országgyűlési választások során, ma még nem tudható. Remélhetően mindezek az emberek kevesebben lesznek, mint a jelenlegi kormánypártokat támogatók, így nem lesz módjuk tönkretenni az utóbbi tíz év nagyon jelentős eredményeit…
Dr. Polgárdy Géza
Van néhány tény, amelyeket már ismerünk és lesznek események, amelyek majd bekövetkeznek, de amelyeket ma még nem ismerünk, csak tippjeink lehetnek, hogy majd miként alakulnak? Tudjuk azt, hogy jövőre, 2022-ben tavasszal országgyűlési képviselőket választunk és az is ismert mindenki előtt, hogy ezen a legnagyobb eséllyel két párttömörülés indul majd.
Egyfelől a Fidesz-KDNP, másfelől a Gyurcsány vezette hat párti szövetség, melyet igen tarka összetétele miatt itt, a mi oldalunkon nemes egyszerűséggel csak „moslék-koalíció”néven emlegetnek. Ezen, mindenki által ismert tényeken túlmenően, - a dolog természetéből adódóan - ma még nem ismerhetjük a választások kimenetelét, eredményét. Tippjeink persze lehetnek, az esélyeket latolgathatjuk, mert miért is ne?
Az utolsó három országgyűlési választás alkalmával (2010-ben, 2014-ben és 2018-ban) a Fidesz-KDNP pártszövetség kétharmados győzelmet aratott. Ez alighanem 2022-ben is bekövetkezett volna, ha némely baloldali ötletadók (mindenekelőtt az azóta elhunyt Heller Ágnes marxista filozófus) fel nem vetik, Gyurcsány pedig meg nem fogadja, hogy a külön-külön esélytelenül induló un. „ellenzéki” pártokat egyetlen egységbe kell tömöríteni a Fidesz-KDNP ellenében. Az ötlet eleinte azért tűnt bizarrnak, mert öt baloldali és liberális párt mellett,- Heller és mások ötlete nyomán, - a szélsőjobb irányultságúnak mutatkozó Jobbik - ot is e tömörülés tagjának kívánták. Többen is, - köztük Gyurcsány, az un. ellenzék egyértelmű vezetője, - felismerték ugyanis, hogy a Jobbik szavazói nélkül, - akik csak nem teljes mértékben ugyancsak Fidesz-KDNP ellenesek, eme két utóbb említett mai kormánypárt legyőzésére nincs semmi esély. Valóságos bűvészmutatványra volt azonban szükség ahhoz, hogy az eredetileg Gyurcsány e l l e n létrehívott szélsőjobbos megnyilvánulásokat produkáló Jobbik-ot egy vele teljesen ellentétes, mert balos és liberális pártokat felvonultató gyurcsányista táborba becsatornázzák.
Ha ez végül Jakab Péter áruló Jobbikos pártvezér hathatós aknamunkájának köszönhetően sikerült is, a Jobbikból előbb Toroczkai László, majd Volner János, végül Varga-Damm Andrea vezetésével három újabb pártot létrehozó volt tag is kivált. Eme három utóbb említett, csekély támogatottságú párt, a hitehagyott maradék Jobbikkal ellentétben nem csatlakozott a Gyurcsány vezette, előbb már emlitett hatpárti „moslék” koalícióhoz, az ezekben tömörült és az ezekkel szimpatizáló választók támogatására Gyurcsány a jövő évi választások alkalmával sem számíthat. Ám tegyük fel a jelen írás címében már megfogalmazott kérdést: végül is kikre számíthat Gyurcsány a jövő évi, 2022-es országgyűlési képviselői választások- kor?
Megítélésem szerint Gyurcsány két alapvető emberi tulajdonsággal rendelkező választói csoport tagjaira számíthat. Egyfelől számíthat arra, hogy a politikát valóban átlátó, értelmes, okos választó kevesebb lehet, mint ahány ostoba, buta, stupid, de legalább is politikailag vak, a pályán nem látó, a balliberális sajtó által még tovább butított, az itt hallott, olvasott véleményeket a sajátjának elfogadó, azt tovább szajkózó proli választó akad. Gyurcsány tehát jövőre (is) feltétlenül számíthat a még ma, három évtizeddel az 1990-es évekre tehető rendszerváltozást követően is feltétlenül jelentős számú proli tömegekre, köztük mindenekelőtt saját pártjának, a Demokratikus Koalíció tagjaira és szimpatizánsaira.
Számíthat továbbá a könnyen felejtőkre! Mert tudomásul kell vennünk, hogy szép számmal akadnak, akik már elfelejtették egykori jogos, Gyurcsány, ( vagy elvbarát utóda, Bajnai Gordon) okozta sérelmeiket! A villany- és gázárak többszöri és drasztikus emelését, a tizenharmadik havi nyugdíj megvonását, stb. E könnyen és gyorsan felejtő, ugyancsak balliberális megtévesztés áldoza-tául esett szavazók számára az eltelt hónapok és évek olyan újabb problémákat hoztak, amelyek elfedték régi sérelmeiket és sebeiket.
Ezek a választók, akik semmi esetre sem sorolhatók be a minőség nélküli emberek (tehát az ostoba, buta prolik) közé, valami miatt mindeddig nem találták meg az életben remélt számításaikat. Saját sikertelenségüket, vagy a reméltnél csekélyebb érvényesülésüket a legkönnyebb utat és módot választva nem valamely személyes hibájuknak, ügyetlenségüknek, tehetetlenségüknek, stb. hanem a Fidesz-KDNP rendszer szerinti kudarcának tudják be.
Éppen ezért ők, az un. „csalódottak” a Fidesz-KDNP -től eltérőt, valami mást, számukra kedvezőbbet remélnek, amikor létszámukkal Gyurcsány jövendő szavazói táborát gyarapítják.
Hogy mindez mire lesz elég jövőre, az országgyűlési választások során, ma még nem tudható. Remélhetően mindezek az emberek kevesebben lesznek, mint a jelenlegi kormánypártokat támogatók, így nem lesz módjuk tönkretenni az utóbbi tíz év nagyon jelentős eredményeit…
Dr. Polgárdy Géza
*****
N I H I L I S T Á K
De legyenek csak érték tagadók! Mert évek során felfigyeltem és megjegyeztem néhány fellépésüket több minden ellen, ami hitem (vagy ha a nemzeti konzervatívokra gondolok, akkor bátran fogalmazhatok többes számban is) hitünk, meggyőződésünk szerint érték!
Ilyen például szinte állandó hergelésük a határon túli magyarság ellen! Mert mi azt valljuk, hogy csak az országoknak vannak (nem feltétlenül saját maguk által meghúzott!) határaik, de a Nemzet olykor átnyúlik e mesterségesen, torz módon meghúzott határokon.
S ez nem irányul senki ellen, de értünk van, magunkért! „Haza a magasban.” - írta Illyés Gyula és igaza volt. De a beszűkültek, az önzők, az egészen az orrukig ellátók ellenzik a határon túli magyarok szavazati jogát. Szerintük szavazzanak ott, ahol adót fizetnek, ne itt! Mert a nihilisták szerint magyarnak lenni: ez pusztán anyagi kérdés…
Aztán sikerre vitték e nihilisták elképzelésüket a magyar rendezésű olimpiát illetően. NOLIMPIA, vagy más képen No, olimpia! Persze! Miért is rendezne Magyarország olimpiát?! Nem nekünk való az. Hiszen mint Kovács Laci bácsitól tudjuk: legyünk, maradjunk csak kicsik! Kicsik, elesettek, tehetetlenek és persze tehetségtelenek! A nihilisták fantáziája (már ha van nekik ilyen!) földhöz ragadt! Kép-telen a szárnyalásra, az csak nekünk, magyar lelkű magyaroknak jutott! Hiszen mi azt is elé tudjuk képzelni, hogy stadionokat épí- tünk, persze nem is egyet! A focinak, a kézilabdának, az atlétiká- kának és így tovább!Az úszóknak és a vízilabdázóknak! Olyanokat, amelyeknek utána csodájára jár a világ! Hogy a magyar fiatalság ne csak a cigarettázás, italozás, kábítószerezés, de a sport terén is kifejthesse a képességeit! Persze a nihilistáknak a stadionok sem kellenek! Miért is?
…Aztán most itt van a Fundan egyetem! „Ne legyen az sem!” - mondják a mindent tagadók, a mindent elvetők, a nihilisták, - és felvonulást szerveztek ellene! Még csak szó volt róla, még sehol a döntés, de a tagadásra, a rombolásra egész filozófiát építők már eszméltek és ugrottak!
„Vigyázat! Itt még a végén valami épül! Valami szép, valami jó, valami nemes, valami nagy, valami felemelő! Valami, ami számít!”
Hát ne legyen ilyen!
Nolimpia, no, stadionok, no, Fundan egyetem! No, no, no! Semmit, ami előre visz, ami épít, ami felemel!
Mert oly jó lenn a porban, nem igaz, prolikák?Mert ott lenn, dühöng a nihilizmus romboló szelleme!
Ha valamire mi, magyar lelkű magyarok is nemet mondunk, és azt, hogy „le vele!” - hát akkor az ez!
Az érték tagadók által hirdetett rontás, rombolás, tagadás szelleme!
Polgárdy Géza
De legyenek csak érték tagadók! Mert évek során felfigyeltem és megjegyeztem néhány fellépésüket több minden ellen, ami hitem (vagy ha a nemzeti konzervatívokra gondolok, akkor bátran fogalmazhatok többes számban is) hitünk, meggyőződésünk szerint érték!
Ilyen például szinte állandó hergelésük a határon túli magyarság ellen! Mert mi azt valljuk, hogy csak az országoknak vannak (nem feltétlenül saját maguk által meghúzott!) határaik, de a Nemzet olykor átnyúlik e mesterségesen, torz módon meghúzott határokon.
S ez nem irányul senki ellen, de értünk van, magunkért! „Haza a magasban.” - írta Illyés Gyula és igaza volt. De a beszűkültek, az önzők, az egészen az orrukig ellátók ellenzik a határon túli magyarok szavazati jogát. Szerintük szavazzanak ott, ahol adót fizetnek, ne itt! Mert a nihilisták szerint magyarnak lenni: ez pusztán anyagi kérdés…
Aztán sikerre vitték e nihilisták elképzelésüket a magyar rendezésű olimpiát illetően. NOLIMPIA, vagy más képen No, olimpia! Persze! Miért is rendezne Magyarország olimpiát?! Nem nekünk való az. Hiszen mint Kovács Laci bácsitól tudjuk: legyünk, maradjunk csak kicsik! Kicsik, elesettek, tehetetlenek és persze tehetségtelenek! A nihilisták fantáziája (már ha van nekik ilyen!) földhöz ragadt! Kép-telen a szárnyalásra, az csak nekünk, magyar lelkű magyaroknak jutott! Hiszen mi azt is elé tudjuk képzelni, hogy stadionokat épí- tünk, persze nem is egyet! A focinak, a kézilabdának, az atlétiká- kának és így tovább!Az úszóknak és a vízilabdázóknak! Olyanokat, amelyeknek utána csodájára jár a világ! Hogy a magyar fiatalság ne csak a cigarettázás, italozás, kábítószerezés, de a sport terén is kifejthesse a képességeit! Persze a nihilistáknak a stadionok sem kellenek! Miért is?
…Aztán most itt van a Fundan egyetem! „Ne legyen az sem!” - mondják a mindent tagadók, a mindent elvetők, a nihilisták, - és felvonulást szerveztek ellene! Még csak szó volt róla, még sehol a döntés, de a tagadásra, a rombolásra egész filozófiát építők már eszméltek és ugrottak!
„Vigyázat! Itt még a végén valami épül! Valami szép, valami jó, valami nemes, valami nagy, valami felemelő! Valami, ami számít!”
Hát ne legyen ilyen!
Nolimpia, no, stadionok, no, Fundan egyetem! No, no, no! Semmit, ami előre visz, ami épít, ami felemel!
Mert oly jó lenn a porban, nem igaz, prolikák?Mert ott lenn, dühöng a nihilizmus romboló szelleme!
Ha valamire mi, magyar lelkű magyarok is nemet mondunk, és azt, hogy „le vele!” - hát akkor az ez!
Az érték tagadók által hirdetett rontás, rombolás, tagadás szelleme!
Polgárdy Géza
*****
Jobboldali új összefogást az EU-ban, de minél előbb!
Egy közelmúltban, az európai parlament (EP) számára készült felmérésből az derült ki, hogy az uniós válaszadók 73 %-a szerint az Uniónak alapvető reformokra van szüksége.(Tegyük hozzá, hogy Magyarországon a válaszadóknak „csak” 58 %-a vélekedett így!) A többség tehát itthon is, meg a teljes Unióban is változásokat akar.
Ez a számunkra, magyar nemzeti konzervatívok számára nem meglepő felmé-rési eredmény, mivel mi magunk is a változások (vagy nevezzük így: reformok) hívei vagyunk.
Emlékezzünk csak!
Az Európai Unió egyes lengyel (PiS), magyar (Fidesz) és olasz (Liga) jobboldali (vagy mondjuk így: nemzeti) pártjai már korábban kifejezték összefogási szándé- kukat. Legutóbb pedig májusban a spanyol VOX elnöke, Santiago Abascal jelentette ki Budapesten járva, hogy osztják az említett három párt elgondolá- sait, szándékait és örömmel csatlakoznának maguk is a „hármak”- hoz. Tény, hogy az Európai Unió új jobboldali pártcsaládjához, - annak megalakulását követően,- további pártok képviselőinek csatlakozása várható. S ez az új jobb-oldali tömörülés pontosan ennek, az alapvető reformoknak a jegyében jönne létre.
Mindez remek, mondhatnánk örömteli, - de mikor fog ez végre megtörténni?
Az idő sürget, mert az EU-ban sokak szerint egyáltalán nem mennek jól a dolgok, az európai polgárok nagy többsége - hiszen a fentebb említett 73 % feltétlenül annak számít, - az unió megújulását várja. Ám tény hogy egy ilyen új tömörülés létrehozása nem egyszerű feladat és nem is megy máról holnapra.
A legújabb akadály, amely ezen újszövetség megalakulása elé tornyosult, Mateo Salvini, a Liga elnökének 2021. május 31-én közzétett terve. Ennek révén az EU három, jelenlegi pártcsaládjának egy csoportba tömörülését sürgette. Salvini portugáliai látogatása alkalmával jelentette be, hogy szerinte az EU Identitás és Demokrácia (ID) meg az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) továbbá az Európai Néppárt (EPP) egyesülése hozná el a kívánt eredményt. Salvini egy új Európa létrahozását szorgalmazta, melynek két legfontosabb feladata a migráció elleni fellépés és az európai családok védelme lenne. Utóbbit illetően kiemelte a béranyaság és az azonos nemű párok általi örökbefogadás lehetősé -gének eltörlését.
Salvini megemlítette az EPP - ből nemrég kilépett Fideszt is, mint az ID, ECR és EPP általa elképzelt szövetségének jövendő tagját. Nyilatkozata szerint az így létrejövő újszövetség Brüsszel meghatározó erejévé válik.
Meghatározó, - s ezt már mi tesszük hozzá, - bizonyára a jó irányú változások motorjává is…
Salvini ezen bejelentését mi, nemzeti konzervatívok itt, Magyarországon kétség- telenül meglepődve hallgattuk. E meglepődés fő oka az volt, hogy a Fidesz kifejezetten azért lépett ki a Néppártból, mert úgy ítélte meg, hogy az annyira bal oldali és annyira liberális párttá lett, hogy alig különböztethető meg a magukat baloldaliként és liberálisként deklaráló pártoktól. Most meg Salvini e balliberálissá vált EPP - vel kívánja a Fideszt újfent társítani? Ez így persze részünkről, magyar jobbközép (Fidesz) szavazók részéről felmerült aggály. De nem csupán egyedül a mi, magyar szavazók részéről felmerült fel kifogás.
Mert fogalmazódtak meg kétségek a Forza Itália (Hajrá, Olaszország) az egyik jelenlegi olasz kormánypárt részéről is. Antonio Tajani alelnök ugyanis kijelentette, lehetetlennek tartja, hogy az EPP (amelyhez pártjuk tartozik) szövetségre lépjen az ID-vel (amelyhez viszont a Liga tartozik) mert ez ídentitás vesztésüket jelentené. Hiszen az ID tagja például a Marine Le Pen vezette francia Nemzeti Tömörülés, amely velük, Európa - pártiakkal ellentétben euro szkeptikus párt. Aztán elvetette Salvini ötletét a Giorgia Meloni vezette Olasz Testvérek párt, az ECR tagja is, mely párt olyan szövetségesekkel szeretné bővíteni együtt működését, amely hozzájuk hasonló értékeket és elveket képvisel. Carlo Fidanza az Olasz Testvérek párt nevében kijelentette, hogy az ECR kapuja természetesen nyitva áll az EPP - ből kiábrándultak, de egyáltalán nem a teljes EPP előtt. Ahogyan azt Salvini véli…
Mindebből látható, hogy az új formáció összecsiszolása nem megy zökkenő- mentesen, s az egyik fő nézeteltérési pont az, hogy tagja legyen-e az EPP? Vele (mondja Salvani) vagy nélküle (mondja szinte mindenki más).
A magunk részéről mértékadónak tekintjük Orbán Viktor miniszterelnök úr nyilatkozatát, amelyet nemrég a Postoj.sk szlovák lapnak adott. Nyilatkozatában emlékeztetett rá, hogy az Európai Unió mai formájában nem alkalmas arra, hogy megfelelő válaszokat adjon az európai emberek problémáira. A Fidesz az EPP - vel együtt szerette volna megváltoztatni Brüsszelt, de az EPP erre nem volt hajlandó. Ezért hagyta el márciusban a Fidesz az EPP - t. Sem a migrációt, sem korábban a 2008-as pénzügyi válságot, sem most a pandémiával kapcsolatos vakcina beszerzéseket nem kezelte megfelelően Brüsszel. Ezért egy olyan új politikai közösség létrehozásán dolgoznak lengyelek, magyarok, olaszok, spanyolok és mások, amely hatást tud gyakorolni Brüsszelre.
Ez majd valamilyen intézményi keretben meg fog jelenni, - nyilatkozta Orbán Viktor.
S e ponton vissza is kanyarodhatunk a jelen írás címében is, meg az írás elején is sürgetett mielőbbi jobboldali összefogásra az EU-ban. Mert úgy látjuk mi, egyszerű emberek, az európai népek jobboldali politikai nézeteket valló polgá- rai, hogy érdekeinket (például a bevándorlás, beözönlés tekintetésben) jelenleg az Európai Unióban nem képviseli senki! Ezért sürgetjük ezt az új, a mi érdekeinket képviselő formációt, meg annak új intézményi keretben történő megjelenését! Egyben az egész Európai Unió reformját is!
Vajh, meddig várjunk még?
Polgárdy Géza
Egy közelmúltban, az európai parlament (EP) számára készült felmérésből az derült ki, hogy az uniós válaszadók 73 %-a szerint az Uniónak alapvető reformokra van szüksége.(Tegyük hozzá, hogy Magyarországon a válaszadóknak „csak” 58 %-a vélekedett így!) A többség tehát itthon is, meg a teljes Unióban is változásokat akar.
Ez a számunkra, magyar nemzeti konzervatívok számára nem meglepő felmé-rési eredmény, mivel mi magunk is a változások (vagy nevezzük így: reformok) hívei vagyunk.
Emlékezzünk csak!
Az Európai Unió egyes lengyel (PiS), magyar (Fidesz) és olasz (Liga) jobboldali (vagy mondjuk így: nemzeti) pártjai már korábban kifejezték összefogási szándé- kukat. Legutóbb pedig májusban a spanyol VOX elnöke, Santiago Abascal jelentette ki Budapesten járva, hogy osztják az említett három párt elgondolá- sait, szándékait és örömmel csatlakoznának maguk is a „hármak”- hoz. Tény, hogy az Európai Unió új jobboldali pártcsaládjához, - annak megalakulását követően,- további pártok képviselőinek csatlakozása várható. S ez az új jobb-oldali tömörülés pontosan ennek, az alapvető reformoknak a jegyében jönne létre.
Mindez remek, mondhatnánk örömteli, - de mikor fog ez végre megtörténni?
Az idő sürget, mert az EU-ban sokak szerint egyáltalán nem mennek jól a dolgok, az európai polgárok nagy többsége - hiszen a fentebb említett 73 % feltétlenül annak számít, - az unió megújulását várja. Ám tény hogy egy ilyen új tömörülés létrehozása nem egyszerű feladat és nem is megy máról holnapra.
A legújabb akadály, amely ezen újszövetség megalakulása elé tornyosult, Mateo Salvini, a Liga elnökének 2021. május 31-én közzétett terve. Ennek révén az EU három, jelenlegi pártcsaládjának egy csoportba tömörülését sürgette. Salvini portugáliai látogatása alkalmával jelentette be, hogy szerinte az EU Identitás és Demokrácia (ID) meg az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) továbbá az Európai Néppárt (EPP) egyesülése hozná el a kívánt eredményt. Salvini egy új Európa létrahozását szorgalmazta, melynek két legfontosabb feladata a migráció elleni fellépés és az európai családok védelme lenne. Utóbbit illetően kiemelte a béranyaság és az azonos nemű párok általi örökbefogadás lehetősé -gének eltörlését.
Salvini megemlítette az EPP - ből nemrég kilépett Fideszt is, mint az ID, ECR és EPP általa elképzelt szövetségének jövendő tagját. Nyilatkozata szerint az így létrejövő újszövetség Brüsszel meghatározó erejévé válik.
Meghatározó, - s ezt már mi tesszük hozzá, - bizonyára a jó irányú változások motorjává is…
Salvini ezen bejelentését mi, nemzeti konzervatívok itt, Magyarországon kétség- telenül meglepődve hallgattuk. E meglepődés fő oka az volt, hogy a Fidesz kifejezetten azért lépett ki a Néppártból, mert úgy ítélte meg, hogy az annyira bal oldali és annyira liberális párttá lett, hogy alig különböztethető meg a magukat baloldaliként és liberálisként deklaráló pártoktól. Most meg Salvini e balliberálissá vált EPP - vel kívánja a Fideszt újfent társítani? Ez így persze részünkről, magyar jobbközép (Fidesz) szavazók részéről felmerült aggály. De nem csupán egyedül a mi, magyar szavazók részéről felmerült fel kifogás.
Mert fogalmazódtak meg kétségek a Forza Itália (Hajrá, Olaszország) az egyik jelenlegi olasz kormánypárt részéről is. Antonio Tajani alelnök ugyanis kijelentette, lehetetlennek tartja, hogy az EPP (amelyhez pártjuk tartozik) szövetségre lépjen az ID-vel (amelyhez viszont a Liga tartozik) mert ez ídentitás vesztésüket jelentené. Hiszen az ID tagja például a Marine Le Pen vezette francia Nemzeti Tömörülés, amely velük, Európa - pártiakkal ellentétben euro szkeptikus párt. Aztán elvetette Salvini ötletét a Giorgia Meloni vezette Olasz Testvérek párt, az ECR tagja is, mely párt olyan szövetségesekkel szeretné bővíteni együtt működését, amely hozzájuk hasonló értékeket és elveket képvisel. Carlo Fidanza az Olasz Testvérek párt nevében kijelentette, hogy az ECR kapuja természetesen nyitva áll az EPP - ből kiábrándultak, de egyáltalán nem a teljes EPP előtt. Ahogyan azt Salvini véli…
Mindebből látható, hogy az új formáció összecsiszolása nem megy zökkenő- mentesen, s az egyik fő nézeteltérési pont az, hogy tagja legyen-e az EPP? Vele (mondja Salvani) vagy nélküle (mondja szinte mindenki más).
A magunk részéről mértékadónak tekintjük Orbán Viktor miniszterelnök úr nyilatkozatát, amelyet nemrég a Postoj.sk szlovák lapnak adott. Nyilatkozatában emlékeztetett rá, hogy az Európai Unió mai formájában nem alkalmas arra, hogy megfelelő válaszokat adjon az európai emberek problémáira. A Fidesz az EPP - vel együtt szerette volna megváltoztatni Brüsszelt, de az EPP erre nem volt hajlandó. Ezért hagyta el márciusban a Fidesz az EPP - t. Sem a migrációt, sem korábban a 2008-as pénzügyi válságot, sem most a pandémiával kapcsolatos vakcina beszerzéseket nem kezelte megfelelően Brüsszel. Ezért egy olyan új politikai közösség létrehozásán dolgoznak lengyelek, magyarok, olaszok, spanyolok és mások, amely hatást tud gyakorolni Brüsszelre.
Ez majd valamilyen intézményi keretben meg fog jelenni, - nyilatkozta Orbán Viktor.
S e ponton vissza is kanyarodhatunk a jelen írás címében is, meg az írás elején is sürgetett mielőbbi jobboldali összefogásra az EU-ban. Mert úgy látjuk mi, egyszerű emberek, az európai népek jobboldali politikai nézeteket valló polgá- rai, hogy érdekeinket (például a bevándorlás, beözönlés tekintetésben) jelenleg az Európai Unióban nem képviseli senki! Ezért sürgetjük ezt az új, a mi érdekeinket képviselő formációt, meg annak új intézményi keretben történő megjelenését! Egyben az egész Európai Unió reformját is!
Vajh, meddig várjunk még?
Polgárdy Géza
*****
Ország gyalázók
Mindenki emlékezhet rá: Gyurcsány Ferenc még miniszterelnökként Hazánkat ”kur...a ország”- nak nevezte. Sokáig, - mondhatnám, hogy mindmáig,- kíváncsian vártam: minősíthetetlen mocskolódásának lesz-e következménye? Szerintem ugyanis senki, egy egyszerű, hétköznapi ember sem nyilatkozhat így az országról amelyben él, amelynek a polgára, nagy nyilvánosság előtt, de az ország miniszterelnöke meg különösen nem!
(Mint tudjuk, a miniszter szó szolgát jelent! Ha pedig a miniszterek szolgák, akkor a miniszterelnök az ország elsőszámú szolgája, szolgálója. Vagy nem?)
Szóval vártam, vártam, de az ügyben nem történt semmi! Kénytelen voltam tudomásul venni, hogy Fricz Tamás politológus elhíresült mondása, mely szerint ez egy „következmények nélküli ország”a gyurcsányi gyalázkodásra is vonatkozik…
Aztán a napokban újabb fejlemény történt. Egy némelyek által ismertnek nevezett divattervező, bizonyos Herczeg Zoltán, - én életemben még egyszer sem hallottam a nevét, azt sem tudtam, hogy a világon van, de ez legyen az én hibám, - ezt nyilatkozta a Facebook oldalán: ”Undorodom ettől az országtól, szégyellem, hogy én is magyar vagyok.”
Majd még hozzátette: „egy utolsó, sz..r házmester ország vagyunk, fényévekre Európától.”
Nos, ez így nem lesz jó! Mármint az, ha a demokráciát, meg a szólásszabadságot némelyek úgy értelmezik, hogy bárki, akinek erre kedve szottyan, szabadon, minden önkontroll, a határok mindenféle figyelembe vétele nélkül gyalázhatja, mocskolhatja a Hazánkat. Itthon!!.
Mert azt, hogy külföldön mi történik, azt a gyakorlatban aligha befolyásolhatjuk. Akiknek itt nem jó, azoknak el lehet innen menni! Gyurcsány ezt is megmondta! Ám kérdezem: itthon nem lehet semmiképpen megálljt parancsolni az útszéli, ország gyalázó megnyilvánulásoknak? Amikor némelyek, akik itt élnek közöttünk és magyar kenyeret falnak, ezt az országot, -melyet mi, öntudatos magyarok a Hazánknak hiszünk és nevezünk,- undorító, gyalázatos szavakkal illetik?
Ha nem, - akkor itt a világ vége!
Polgárdy Géza
Mindenki emlékezhet rá: Gyurcsány Ferenc még miniszterelnökként Hazánkat ”kur...a ország”- nak nevezte. Sokáig, - mondhatnám, hogy mindmáig,- kíváncsian vártam: minősíthetetlen mocskolódásának lesz-e következménye? Szerintem ugyanis senki, egy egyszerű, hétköznapi ember sem nyilatkozhat így az országról amelyben él, amelynek a polgára, nagy nyilvánosság előtt, de az ország miniszterelnöke meg különösen nem!
(Mint tudjuk, a miniszter szó szolgát jelent! Ha pedig a miniszterek szolgák, akkor a miniszterelnök az ország elsőszámú szolgája, szolgálója. Vagy nem?)
Szóval vártam, vártam, de az ügyben nem történt semmi! Kénytelen voltam tudomásul venni, hogy Fricz Tamás politológus elhíresült mondása, mely szerint ez egy „következmények nélküli ország”a gyurcsányi gyalázkodásra is vonatkozik…
Aztán a napokban újabb fejlemény történt. Egy némelyek által ismertnek nevezett divattervező, bizonyos Herczeg Zoltán, - én életemben még egyszer sem hallottam a nevét, azt sem tudtam, hogy a világon van, de ez legyen az én hibám, - ezt nyilatkozta a Facebook oldalán: ”Undorodom ettől az országtól, szégyellem, hogy én is magyar vagyok.”
Majd még hozzátette: „egy utolsó, sz..r házmester ország vagyunk, fényévekre Európától.”
Nos, ez így nem lesz jó! Mármint az, ha a demokráciát, meg a szólásszabadságot némelyek úgy értelmezik, hogy bárki, akinek erre kedve szottyan, szabadon, minden önkontroll, a határok mindenféle figyelembe vétele nélkül gyalázhatja, mocskolhatja a Hazánkat. Itthon!!.
Mert azt, hogy külföldön mi történik, azt a gyakorlatban aligha befolyásolhatjuk. Akiknek itt nem jó, azoknak el lehet innen menni! Gyurcsány ezt is megmondta! Ám kérdezem: itthon nem lehet semmiképpen megálljt parancsolni az útszéli, ország gyalázó megnyilvánulásoknak? Amikor némelyek, akik itt élnek közöttünk és magyar kenyeret falnak, ezt az országot, -melyet mi, öntudatos magyarok a Hazánknak hiszünk és nevezünk,- undorító, gyalázatos szavakkal illetik?
Ha nem, - akkor itt a világ vége!
Polgárdy Géza
*****
Kezd elszabadulni a vörös terror
(Szavakban mindenképpen)
Gyurcsány nemrég még visszafogott volt: a hazai ép eszűeknek azt ígérte: ha jövőre, 2022-ben hatalomra kerülnek, valamennyiüket földönfutóvá teszi. Tóta Weisz Árpád, a hvg című szennyhetilap munkatársa azonban már nem lacafacázik: az ő kendőzetlen őszinteségéért, mindenképpen hálásak lehetünk. E lap 2021. május 13-án megjelent, idei 19. számában, az 56. oldalon a VÉLEMÉNY rovatban „Hogyan vesszük vissza?”címmel megjelent írásában ugyanis nevezett nyíltan kimondja, hogy mi vár ránk jövőre, a hat párti moslék választási győzelmük esetén: ”… fel kell függeszteni a jogállamot, lesz pár hónap vörös terror, aztán átöltözünk.”
Brávó! Mondhatnám bravissimó!
Ennél nyíltabban, ennél egyértelműben bekonferálni, hogy a hat párti moslék, jövő évi győzelme esetén mi vár ránk: lehetetlenség! Hálás köszönetem Tóta Weisz Árpádnak a nyílt, őszinte előre jelzésért!
Így legalább már semmiféle kétely nem bujkálhat bennünk, nincs okunk a találgatásra, mert itt a bizonyosság. Most már biztosan tudjuk, hogy mihez tartsuk magunkat, mi várható, ha ezek a XXI. századi Lenin-fiúk kerülnének hatalomra…
Azt ugyanis, hogy a XX. századi vörös terrort megvalósító Szamuely, Tibor, Korvin Klein Otto és vértől csöpögő szájú, elvadult társaik, azaz e múlt századi Lenin-fiúk mit műveltek: nagyon is jól tudjuk! Gyilkoltak és gyilkoltak, ahol és akit értek!
Ezek a fenevadak a gyilkolás megszállottai, semmiféle más megoldást nem ismertek, csak a gyilkolást, az akasztást! A vörös terror maga volt a téboly! Ennek a vörös terrornak Magyarországon nem volt semmiféle előzménye, ez Szamuely és briganti társai „találmánya” volt! Ezek az eltorzult lelkű fenevadak a gyilkolásban lelték örömüket, a vérontás megszállottai, fanatikus tömeggyilkosok voltak egy szálig!
Jó tudni, hogy Tóta Weisz Árpád és társai ott a hat párti moslék koalícióban „repetázni” akarnak vérontásból, vörös terrorból! Egyetlen kérdés mégis felmerül bennem, ez pedig az, hogy lehet-e, szabad-e az ilyen nyílt fenyegetést mindenféle válasz, mindenféle reagálás nélkül hagyni?
Fricz Tamás politológus elhíresült mondása szerint „ez egy következmények nélküli ország!” No, nem minden esetben, mert a jobboldal némely megnyilvánulásai, szavai korántsem maradnak következmények nélkül! Csak hogy mást ne említsek Budaházy György,- aki persze nem libsi, nem libernyíák vagy balos tévtanokat hirdető keretlegény, hanem merő véletlenségből jobboldali patrióta, - már korántsem volt ennyire elnéző az aktuális hatalom! Minő érdekes! Minő roppant érdekes: a balosoknál valahogy mindig elmarad a felelősségre vonás!
E sorok tisztelt Olvasója tud olyan ÁVÓ - s vagy ÁVH-s szadistáról, aki elnyerte méltó büntetését? Csupán azért kérdezem, mert én egyetlen egyről sem tudok! Most vagy mi vagyunk ilyen mértékben tudatlanok, a nemzetnek elkötelezett tollforgatók, és olvasók, hogy egyetlen ÁVÓ - s meg ÁVH-s briganti büntetéséről sem tudunk, vagy az történt, hogy ezek a vérebek soha, semmikor nem követtek el semmiféle rosszallást kiváltó bűncselekményt?
Mert arra még csak gondolni sem merek, hogy kétféle morál munkál az országban és kétféle jogi felelősségre vonás a módi: míg a jobboldaliaknak kemény büntetés dukál, addig minden balos brigantit ágyban, párnák közt ér az elkerülhetetlen vég, mert soha egyetlen egy balos bűnelkövető haramiát sem ér el az igazságszolgáltatás reá méltán lesújtó keze?
Íme, itt van ez a Tóta Weisz Árpád! Már hallom is az ilyenkor szokásos balos nyivákolást: nem lehet egy írás mondanivalójából kiragadni egyetlen mondatot! Nem? Valóban nem? Vajh hány sort kellene idéznem ahhoz, hogy a „fel kell függeszteni a jogállamot” állítás értelme megváltozzon?
Meg hányt sort kellene még idézni ahhoz, hogy „a lesz pár hónap vörös terror” értelme enyhébb értelműre változzon?
Kérem szépen elég a cinkos hallgatásból és elég a mellébeszélésből!
Tóta Weisz Árpád idézett írása következményekért kiált! Hiszen a napnál világosabb, hogy immár kezd elszabadulni a vörös terror!
A szavak szintjén mindenképpen, s ildomos lenne itt, ezen a szinten még megállítani!
Már ha lehetséges…
Polgárdy Géza
(Szavakban mindenképpen)
Gyurcsány nemrég még visszafogott volt: a hazai ép eszűeknek azt ígérte: ha jövőre, 2022-ben hatalomra kerülnek, valamennyiüket földönfutóvá teszi. Tóta Weisz Árpád, a hvg című szennyhetilap munkatársa azonban már nem lacafacázik: az ő kendőzetlen őszinteségéért, mindenképpen hálásak lehetünk. E lap 2021. május 13-án megjelent, idei 19. számában, az 56. oldalon a VÉLEMÉNY rovatban „Hogyan vesszük vissza?”címmel megjelent írásában ugyanis nevezett nyíltan kimondja, hogy mi vár ránk jövőre, a hat párti moslék választási győzelmük esetén: ”… fel kell függeszteni a jogállamot, lesz pár hónap vörös terror, aztán átöltözünk.”
Brávó! Mondhatnám bravissimó!
Ennél nyíltabban, ennél egyértelműben bekonferálni, hogy a hat párti moslék, jövő évi győzelme esetén mi vár ránk: lehetetlenség! Hálás köszönetem Tóta Weisz Árpádnak a nyílt, őszinte előre jelzésért!
Így legalább már semmiféle kétely nem bujkálhat bennünk, nincs okunk a találgatásra, mert itt a bizonyosság. Most már biztosan tudjuk, hogy mihez tartsuk magunkat, mi várható, ha ezek a XXI. századi Lenin-fiúk kerülnének hatalomra…
Azt ugyanis, hogy a XX. századi vörös terrort megvalósító Szamuely, Tibor, Korvin Klein Otto és vértől csöpögő szájú, elvadult társaik, azaz e múlt századi Lenin-fiúk mit műveltek: nagyon is jól tudjuk! Gyilkoltak és gyilkoltak, ahol és akit értek!
Ezek a fenevadak a gyilkolás megszállottai, semmiféle más megoldást nem ismertek, csak a gyilkolást, az akasztást! A vörös terror maga volt a téboly! Ennek a vörös terrornak Magyarországon nem volt semmiféle előzménye, ez Szamuely és briganti társai „találmánya” volt! Ezek az eltorzult lelkű fenevadak a gyilkolásban lelték örömüket, a vérontás megszállottai, fanatikus tömeggyilkosok voltak egy szálig!
Jó tudni, hogy Tóta Weisz Árpád és társai ott a hat párti moslék koalícióban „repetázni” akarnak vérontásból, vörös terrorból! Egyetlen kérdés mégis felmerül bennem, ez pedig az, hogy lehet-e, szabad-e az ilyen nyílt fenyegetést mindenféle válasz, mindenféle reagálás nélkül hagyni?
Fricz Tamás politológus elhíresült mondása szerint „ez egy következmények nélküli ország!” No, nem minden esetben, mert a jobboldal némely megnyilvánulásai, szavai korántsem maradnak következmények nélkül! Csak hogy mást ne említsek Budaházy György,- aki persze nem libsi, nem libernyíák vagy balos tévtanokat hirdető keretlegény, hanem merő véletlenségből jobboldali patrióta, - már korántsem volt ennyire elnéző az aktuális hatalom! Minő érdekes! Minő roppant érdekes: a balosoknál valahogy mindig elmarad a felelősségre vonás!
E sorok tisztelt Olvasója tud olyan ÁVÓ - s vagy ÁVH-s szadistáról, aki elnyerte méltó büntetését? Csupán azért kérdezem, mert én egyetlen egyről sem tudok! Most vagy mi vagyunk ilyen mértékben tudatlanok, a nemzetnek elkötelezett tollforgatók, és olvasók, hogy egyetlen ÁVÓ - s meg ÁVH-s briganti büntetéséről sem tudunk, vagy az történt, hogy ezek a vérebek soha, semmikor nem követtek el semmiféle rosszallást kiváltó bűncselekményt?
Mert arra még csak gondolni sem merek, hogy kétféle morál munkál az országban és kétféle jogi felelősségre vonás a módi: míg a jobboldaliaknak kemény büntetés dukál, addig minden balos brigantit ágyban, párnák közt ér az elkerülhetetlen vég, mert soha egyetlen egy balos bűnelkövető haramiát sem ér el az igazságszolgáltatás reá méltán lesújtó keze?
Íme, itt van ez a Tóta Weisz Árpád! Már hallom is az ilyenkor szokásos balos nyivákolást: nem lehet egy írás mondanivalójából kiragadni egyetlen mondatot! Nem? Valóban nem? Vajh hány sort kellene idéznem ahhoz, hogy a „fel kell függeszteni a jogállamot” állítás értelme megváltozzon?
Meg hányt sort kellene még idézni ahhoz, hogy „a lesz pár hónap vörös terror” értelme enyhébb értelműre változzon?
Kérem szépen elég a cinkos hallgatásból és elég a mellébeszélésből!
Tóta Weisz Árpád idézett írása következményekért kiált! Hiszen a napnál világosabb, hogy immár kezd elszabadulni a vörös terror!
A szavak szintjén mindenképpen, s ildomos lenne itt, ezen a szinten még megállítani!
Már ha lehetséges…
Polgárdy Géza
****
A feketére mosdatott szerecsen ...!
A „pestsrácok.hu” honlapon megjelent egy érdekes írás „A kárpátaljai népszavazás legendája” címmel Kertész Dávid tollából, amelyben megmagyarázzák a magyarázhatatlant!
Az írás a kárpátaljai történésekről szól a rendszerváltás hajnalán, amikor még azt hittük, hogy nekünk magyaroknak most már biztosan sikerül kilábalni a bajokból. A közvélekedésben akkor úgy tűnt, hogy talán sikerül visszakapnunk a nemzeti gyászunk egy darabkáját, Kárpátalját! Nos erről szól a cikk, amelyben mindenféle magyarázat elhangzik.
Én bevallom őszintén, hogy nem vagyok a téma szakértője, így nem is fogalmazok meg róla semmit. Ezt meghagyom inkább dr. Raffay Ernő professzor úrnak, aki nem csak mint történész, de szemtanúként is hitelesebb ismerője e témának, vagy egy másik szereplőjének dr. Bégány Attilának, aki csak azért nem szólalhat meg e témakörben mert, mint közalkalmazott jelenleg a „pofa súlyba” állapotban leledzik!
Azonban az írásban olyan állítások vannak, amelyek mellett elmenni lehetetlen! Mint köztudott az ukrán – magyar alapszerződésről van szó, amelyben végül is a magyarok deklarálták, hogy „nincs területi követelésük” Ukrajnával szemben. Természetesen védelmébe veszi dr. Antall József akkori miniszterelnököt, mintha bárki is bántani akarná. Le is írom gyorsan, hogy erről szó nincs, azonban én úgy érzem, hogy arra mindenképpen szükség van/lenne, hogy megértsük, hogy mi is történt 25-30 évvel ezelőtt, megtudjuk, hogy hol hibáztunk, mit rontottunk el és miért!
Szükség lenne erre, hiszen megérdemli az az 5-6 millió ember, aki a hátán cipelte a rendszerváltás összes nyűgét, terhét, akit a leépítések alkalmával elsőként rúgtak ki az állásaikból, miközben a maradék milliók a napos oldalon sétáltak, vagy mások a hatalmas vagyonok felhalmozásának fontos teendőivel voltak elfoglalva!
Ők megérdemelnék az őszinte szót, a témával való szembenézés katarzisát.
A cikkíró azt próbálja elhitetni, hogy a külügyben olyan impotensek gyülekezete van, hogy képtelenek megfogalmazni precízen egy szerződést, mert a következőket írja a cikkben:
„A szerződés újabb és újabb módosításokon esett át; olyanok, akik részt vettek annak elkészítésében, sem látták át, hogy éppen melyik verzió a legfrissebb, melyikhez kellene tartania magát az aláíróknak.”
Vagy:
„A helyzetet tovább nehezítette, hogy Ukrajna még nem nyerte el teljesen a függetlenségét, a kormány nem volt legitim, a magyar fél egyszerűen nem tudta, hogy kivel tárgyalhat a kérdésben.”
Már bocsánatot kérek, de hova is rohanunk? Mi ez a nagy szerződéskötési láz?
Továbbá:
„A magyar kormánynak minden oka megvolt tehát azt feltételezni, hogy a terület megkaphatja az ígért autonómiát, azonban keleti szomszédunk akkor először, de nem utoljára cserben hagyott minket.”
Hinni nem csak a templomban kell?
Mit tehettünk volna ’91-ben? - teszi fel a kérdést a szerző az egyik alcímében!
Nos bármit, csak ezt nem! Gyakorlatilag legyártottunk az ellenfeleinknek egy dokumentumot, amelyre bármikor hivatkozhatnak! Ha keményebben akarok fogalmazni, akkor cserben hagytuk a külhonba szakadt véreinket, újból és újból csalódást okozva ezzel nekik.
Nem csak 2014-ben a baloldal, hanem mi is úgy, hogy a nemzetnek magának még csak lehetősége sem volt befolyásolni az eseményeket.
Ezután a cikk után számomra is sokkal világosabb lett egy sor dolog! Értem már miért nem szeretnek a rendszerváltás témaköréről beszélni egyesek, miért kényelmetlen nekik.
Értem, hogy miért nem vetíthetnek le a rendszerváltással foglalkozó bizonyos filmeket a PESTI TV -ben.
És világossá vált, hogy még nem jött el az őszinte beszéd ideje!
A RETÖRKI (Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet) megalapításakor egy interjút készítettem dr. Bíró Zoltánnal az alapító főigazgatóval, akinek feltettem egy őszinte kérdést, hogy „mennyiben lehet objektív, tárgyilagos kutatásokat végezni ilyen közeli eseményekről”? Nos a főigazgató úr megnyugtatott és biztosított, hogy részéről az objektivitás az megkérdőjelezhetetlen.
Sajnos úgy tűnik, hogy a válasz az elhamarkodott volt, még akkor is, ha a főigazgató úr ezt komolyan gondolta.
Cs. Szabó Béla
közíró
A „pestsrácok.hu” honlapon megjelent egy érdekes írás „A kárpátaljai népszavazás legendája” címmel Kertész Dávid tollából, amelyben megmagyarázzák a magyarázhatatlant!
Az írás a kárpátaljai történésekről szól a rendszerváltás hajnalán, amikor még azt hittük, hogy nekünk magyaroknak most már biztosan sikerül kilábalni a bajokból. A közvélekedésben akkor úgy tűnt, hogy talán sikerül visszakapnunk a nemzeti gyászunk egy darabkáját, Kárpátalját! Nos erről szól a cikk, amelyben mindenféle magyarázat elhangzik.
Én bevallom őszintén, hogy nem vagyok a téma szakértője, így nem is fogalmazok meg róla semmit. Ezt meghagyom inkább dr. Raffay Ernő professzor úrnak, aki nem csak mint történész, de szemtanúként is hitelesebb ismerője e témának, vagy egy másik szereplőjének dr. Bégány Attilának, aki csak azért nem szólalhat meg e témakörben mert, mint közalkalmazott jelenleg a „pofa súlyba” állapotban leledzik!
Azonban az írásban olyan állítások vannak, amelyek mellett elmenni lehetetlen! Mint köztudott az ukrán – magyar alapszerződésről van szó, amelyben végül is a magyarok deklarálták, hogy „nincs területi követelésük” Ukrajnával szemben. Természetesen védelmébe veszi dr. Antall József akkori miniszterelnököt, mintha bárki is bántani akarná. Le is írom gyorsan, hogy erről szó nincs, azonban én úgy érzem, hogy arra mindenképpen szükség van/lenne, hogy megértsük, hogy mi is történt 25-30 évvel ezelőtt, megtudjuk, hogy hol hibáztunk, mit rontottunk el és miért!
Szükség lenne erre, hiszen megérdemli az az 5-6 millió ember, aki a hátán cipelte a rendszerváltás összes nyűgét, terhét, akit a leépítések alkalmával elsőként rúgtak ki az állásaikból, miközben a maradék milliók a napos oldalon sétáltak, vagy mások a hatalmas vagyonok felhalmozásának fontos teendőivel voltak elfoglalva!
Ők megérdemelnék az őszinte szót, a témával való szembenézés katarzisát.
A cikkíró azt próbálja elhitetni, hogy a külügyben olyan impotensek gyülekezete van, hogy képtelenek megfogalmazni precízen egy szerződést, mert a következőket írja a cikkben:
„A szerződés újabb és újabb módosításokon esett át; olyanok, akik részt vettek annak elkészítésében, sem látták át, hogy éppen melyik verzió a legfrissebb, melyikhez kellene tartania magát az aláíróknak.”
Vagy:
„A helyzetet tovább nehezítette, hogy Ukrajna még nem nyerte el teljesen a függetlenségét, a kormány nem volt legitim, a magyar fél egyszerűen nem tudta, hogy kivel tárgyalhat a kérdésben.”
Már bocsánatot kérek, de hova is rohanunk? Mi ez a nagy szerződéskötési láz?
Továbbá:
„A magyar kormánynak minden oka megvolt tehát azt feltételezni, hogy a terület megkaphatja az ígért autonómiát, azonban keleti szomszédunk akkor először, de nem utoljára cserben hagyott minket.”
Hinni nem csak a templomban kell?
Mit tehettünk volna ’91-ben? - teszi fel a kérdést a szerző az egyik alcímében!
Nos bármit, csak ezt nem! Gyakorlatilag legyártottunk az ellenfeleinknek egy dokumentumot, amelyre bármikor hivatkozhatnak! Ha keményebben akarok fogalmazni, akkor cserben hagytuk a külhonba szakadt véreinket, újból és újból csalódást okozva ezzel nekik.
Nem csak 2014-ben a baloldal, hanem mi is úgy, hogy a nemzetnek magának még csak lehetősége sem volt befolyásolni az eseményeket.
Ezután a cikk után számomra is sokkal világosabb lett egy sor dolog! Értem már miért nem szeretnek a rendszerváltás témaköréről beszélni egyesek, miért kényelmetlen nekik.
Értem, hogy miért nem vetíthetnek le a rendszerváltással foglalkozó bizonyos filmeket a PESTI TV -ben.
És világossá vált, hogy még nem jött el az őszinte beszéd ideje!
A RETÖRKI (Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet) megalapításakor egy interjút készítettem dr. Bíró Zoltánnal az alapító főigazgatóval, akinek feltettem egy őszinte kérdést, hogy „mennyiben lehet objektív, tárgyilagos kutatásokat végezni ilyen közeli eseményekről”? Nos a főigazgató úr megnyugtatott és biztosított, hogy részéről az objektivitás az megkérdőjelezhetetlen.
Sajnos úgy tűnik, hogy a válasz az elhamarkodott volt, még akkor is, ha a főigazgató úr ezt komolyan gondolta.
Cs. Szabó Béla
közíró
*****
Vitaindító !
Vészkorszak és Turul
Nagyon nehéz szívvel osztom meg az alábbi dokumentum anyagot. Ugyanakkor hálás vagyok Szent Iványi Domokos özvegyének, Ágnes Asszonynak, aki pont olyan nehéz szívvel osztotta meg velem néhány hete elkészült dokumentum anyagot.
Végtelen szomorúsággal, mert abban a budai zsidó kórházban születtem 1944 nyarán Ikerként jún 1.-én, melyről a film szól...
Édesanyámtól halottam születésem körülményiről, amihez akkor még nem a nyilas rémuralom, hanem a közeli Déli Pályaudvar célpontú amerikai éjszakai szőnyegbombázás robbanásainak zenéje adták meg az alaphangokat, áramnélküliség miatti petróleumlámpák fénye és "illata" járta be a műtőként előlépett légópincét, ahol éjszaka egy órakor jöttem a világra!
A filmben felsorolt döbbenetes tényekről én is csak homályosan hallottam és hálát adok szerencsés sorsomnak valamit a Kos jegyében született édesanyám életigenlésének, mellyel megmenekültem a fél évvel későbbi, kevésbé "szerencsés " emberek" tragikus mártíromságától!
Sok helyénvaló kérdés vetődik fel bennem a film megtekintése után. Helyesen tettem, hogy nyilvánosan védtem meg 2005-ben az emlékhelyet az azóta is folyamatos politikai és az osztálygyűlölet jegyében fogant, tudatosan félrebillentett történelmünk okozta visszagyűlölet-kampánytól?
Ennek a minősíthetetlen gyűlölet-kampánynak első állomása az Ungár Klára és Gusztos Péter által szervezett, de álláspontom szerint eleve megbukott, mert Hazánk akkori és jelenlegi ellenségeinek csak ezköze volt az emlékhely elleni demonstráció és ingerküszöbüket átlépte a nemzeti védőellenállás mindent elsöprő válasza, melynek a Budai Turulvédő Egylet létrehozásával szerénységem is részévé vált, és amit a 2009-ben rólam megjelent egyébként cenzúrázott könyv részletesen hozza.
Turulunk védelmében akkor elmondott beszédem és most ide nem illő hírhedtté vált spontán Ungárnak címzett és a kamerák által rögzített fekete humorom!
Figyelemre méltó, hogy a dokumentumfilm a nemzeti oldalunk számára jól ismert, hírhedt 444 webes heccújság készítői erről az "apróságról" tudatosan elfelejtkeztek, és a kötelező megkérdezetteken kívül, ugyancsak fontos felhívni a figyelmet, hogy nagyon sokan nem férhettek bele a film "alkotói" világszemléletébe, akiknek bizony mértékadó véleménye döbbenetesen hiányzik a filmből.
Így látványosan propagandává válik a sajnálatos mai politikai küzdelem tudatos részeként, a sajnos végtelen szomorú tények közzététele, melynek emlékét kötelező folyamatosan kutatni és hitelesen úgy bemutatni, ahogy a film alkotói ezt nem tették meg, eleve sugallt, gyűlöletkeltő módon, lejárató kampányeszközeik jól ismert eszközeként.
Az igazi megválaszolandó kérdés az, hogy most vállalom a döbbenetes és akkor általam még nem ismert tények ismeretében az akkor elmondott Turul védő beszédem tartalmát és vállalom a Gyurcsányi terrorra adott, akkori jó válaszként létrehozott Magyar Gárda pártoló tagságát, melyet a film "alkotói" tudatosan járatnak le, hamisan összevágott képekkel lényeginek mutatva be a liberális világtrendekhez illeszkedően, a csakis a nyilas hatalomgyakorlás ideológiai alapjaként szolgáló, a nemzeti múltunk köztiszteletben álló jelképeivel visszaélő ideológiáját, mely hasonlatos nemzetünk ádáz jelenlegi ellenségeinek politikai korrektséget gyakorló mindent elsöprő terrorjához! A válaszom a költőinek szánt kérdésemre, hogy igenis vállalom minden akkori tettem és sajnos ma is aktuális gondolataimat.
Közben szívemben mély gyásszal emlékezem az ártatlan mártírokra gyertyát gyújtva emlékükre és emlékeztetem még a film megtekintése előtt olvasóimat, hogy nincs és soha nem is lehet kettős mérce a náci és bolsevik ideológiák megítélésében.
Kérem olvasóimat anélkül, hogy kitérnék a filmben szerepet vállaló megszólalókra, hogy a film megtekintése közben gondoljanak arra, hogy mindent meg kell tennünk, hogy ezek a drámák soha többet ne forduljanak elő és egyúttal soha ne felejtsék el bolsevizmus ártatlan áldozatai százmilliót jócskán meghaladó mártírjai emlékét sem, mert a zsidó származású mártírjaink szerves részei maradnak nemzetünk összgyászának elmékezetkultúránk részeként, de nem felülírva azt!
Utoljára még felhívom figyelmüket, hogy bizony arra kényszerültek a film "alkotói", hogy tényszerűen beismerjék a kisnyilasok tömeges beépülését a szovjet megszállók által kiépített rákosista erőszakállam kommunista pártjába és erőszakszerveibe a Szállasiék alatt gyakorolt hatalmi téboly folytatásaként új bolsevista ideológiai világtérhódító erőszakként.
Mélységes megrendültséggel, de magyarságomban megerősödve szeretettel:
Reiner Péter
vészkorszak túlélő
Nagyon nehéz szívvel osztom meg az alábbi dokumentum anyagot. Ugyanakkor hálás vagyok Szent Iványi Domokos özvegyének, Ágnes Asszonynak, aki pont olyan nehéz szívvel osztotta meg velem néhány hete elkészült dokumentum anyagot.
Végtelen szomorúsággal, mert abban a budai zsidó kórházban születtem 1944 nyarán Ikerként jún 1.-én, melyről a film szól...
Édesanyámtól halottam születésem körülményiről, amihez akkor még nem a nyilas rémuralom, hanem a közeli Déli Pályaudvar célpontú amerikai éjszakai szőnyegbombázás robbanásainak zenéje adták meg az alaphangokat, áramnélküliség miatti petróleumlámpák fénye és "illata" járta be a műtőként előlépett légópincét, ahol éjszaka egy órakor jöttem a világra!
A filmben felsorolt döbbenetes tényekről én is csak homályosan hallottam és hálát adok szerencsés sorsomnak valamit a Kos jegyében született édesanyám életigenlésének, mellyel megmenekültem a fél évvel későbbi, kevésbé "szerencsés " emberek" tragikus mártíromságától!
Sok helyénvaló kérdés vetődik fel bennem a film megtekintése után. Helyesen tettem, hogy nyilvánosan védtem meg 2005-ben az emlékhelyet az azóta is folyamatos politikai és az osztálygyűlölet jegyében fogant, tudatosan félrebillentett történelmünk okozta visszagyűlölet-kampánytól?
Ennek a minősíthetetlen gyűlölet-kampánynak első állomása az Ungár Klára és Gusztos Péter által szervezett, de álláspontom szerint eleve megbukott, mert Hazánk akkori és jelenlegi ellenségeinek csak ezköze volt az emlékhely elleni demonstráció és ingerküszöbüket átlépte a nemzeti védőellenállás mindent elsöprő válasza, melynek a Budai Turulvédő Egylet létrehozásával szerénységem is részévé vált, és amit a 2009-ben rólam megjelent egyébként cenzúrázott könyv részletesen hozza.
Turulunk védelmében akkor elmondott beszédem és most ide nem illő hírhedtté vált spontán Ungárnak címzett és a kamerák által rögzített fekete humorom!
Figyelemre méltó, hogy a dokumentumfilm a nemzeti oldalunk számára jól ismert, hírhedt 444 webes heccújság készítői erről az "apróságról" tudatosan elfelejtkeztek, és a kötelező megkérdezetteken kívül, ugyancsak fontos felhívni a figyelmet, hogy nagyon sokan nem férhettek bele a film "alkotói" világszemléletébe, akiknek bizony mértékadó véleménye döbbenetesen hiányzik a filmből.
Így látványosan propagandává válik a sajnálatos mai politikai küzdelem tudatos részeként, a sajnos végtelen szomorú tények közzététele, melynek emlékét kötelező folyamatosan kutatni és hitelesen úgy bemutatni, ahogy a film alkotói ezt nem tették meg, eleve sugallt, gyűlöletkeltő módon, lejárató kampányeszközeik jól ismert eszközeként.
Az igazi megválaszolandó kérdés az, hogy most vállalom a döbbenetes és akkor általam még nem ismert tények ismeretében az akkor elmondott Turul védő beszédem tartalmát és vállalom a Gyurcsányi terrorra adott, akkori jó válaszként létrehozott Magyar Gárda pártoló tagságát, melyet a film "alkotói" tudatosan járatnak le, hamisan összevágott képekkel lényeginek mutatva be a liberális világtrendekhez illeszkedően, a csakis a nyilas hatalomgyakorlás ideológiai alapjaként szolgáló, a nemzeti múltunk köztiszteletben álló jelképeivel visszaélő ideológiáját, mely hasonlatos nemzetünk ádáz jelenlegi ellenségeinek politikai korrektséget gyakorló mindent elsöprő terrorjához! A válaszom a költőinek szánt kérdésemre, hogy igenis vállalom minden akkori tettem és sajnos ma is aktuális gondolataimat.
Közben szívemben mély gyásszal emlékezem az ártatlan mártírokra gyertyát gyújtva emlékükre és emlékeztetem még a film megtekintése előtt olvasóimat, hogy nincs és soha nem is lehet kettős mérce a náci és bolsevik ideológiák megítélésében.
Kérem olvasóimat anélkül, hogy kitérnék a filmben szerepet vállaló megszólalókra, hogy a film megtekintése közben gondoljanak arra, hogy mindent meg kell tennünk, hogy ezek a drámák soha többet ne forduljanak elő és egyúttal soha ne felejtsék el bolsevizmus ártatlan áldozatai százmilliót jócskán meghaladó mártírjai emlékét sem, mert a zsidó származású mártírjaink szerves részei maradnak nemzetünk összgyászának elmékezetkultúránk részeként, de nem felülírva azt!
Utoljára még felhívom figyelmüket, hogy bizony arra kényszerültek a film "alkotói", hogy tényszerűen beismerjék a kisnyilasok tömeges beépülését a szovjet megszállók által kiépített rákosista erőszakállam kommunista pártjába és erőszakszerveibe a Szállasiék alatt gyakorolt hatalmi téboly folytatásaként új bolsevista ideológiai világtérhódító erőszakként.
Mélységes megrendültséggel, de magyarságomban megerősödve szeretettel:
Reiner Péter
vészkorszak túlélő
*****
Legfontosabb az európai új jobboldal létrehozása
Valaha, nem is olyan nagyon régen Európában karakteres, határozott és tehetséges politikusok vitték a prímet! Adenauer, De Gaule, Margaret Teacher, Helmut Kohl a saját népeik érdekeit szem előtt tartva politizáltak, még egy futó gondolat szintjén sem merült fel bennük, hogy ettől, a saját nemzeti érdekeiktől eltávolodtak volna!
Aztán ahogy telt múlt az idő, helyettük egyre inkább színre léptek a politikai törpék, (de inkább gnómok) a szellemi torzszülöttek, a tehetségtelen, önállótlan, immár nem népeiknek elkötelezett, hanem valami zavaros liberális ködképtől átitatott gyermektelen fantaszták. Csak nagy hirtelen említem meg a gyermekek nélküli Angela Merkelt, Emmanuel Macront és Mark Ruttét,a mai idők „sztár politikusait!”
Ezeket a jövő nélküli, nagynak kikiáltott politikai törpéket! Ezeket a torzszülötteket! Akiknek egytől egyig az az elképzelése, hogy Európa fehérbőrű őslakosságát lecserélik Afrika és Ázsia tehetetlen, tehetségtelen, képzetlen, mihaszna, a nyakló nélküli szaporodáson kívül semmire sem jó színes bőrű népességére! Akik igen, tehetetlenek és tehetségtelenek, mert képtelenek magukról gondoskodni, magukat eltartani, akik semmihez sem értenek kivéve az ipari szintű gyerekgyár- tást, mert szexuális életet élni, kétségtelenül magas szinten képesek! Mi több, ez az egyetlenegy emberi tevékenység, amelyhez indíttatást éreznek! Ezen túl már csak az élősdiség, a mások nyakán élés, a velejéig parazita létezés mondható lételemüknek! S az említett gyermektelen, meg felsorolt további torz lelkű európai politikusok mindebben nem látnak semmi kivetnivalót! Sőt!
Megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy Európa fehérbőrű őslakos népességét lecseréljék erre az értéktelen, saját hibájából nincstelen afrikai és ázsiai embertömegeire! Nem csak ez ég egy adta világon semmit nem tesznek a színesek Európába özönlésének megállítására, hanem minden módon ösztönzik azt!
Másfelől, k i z á r ó l a g a f e h é r e m b e r-ek részére erőltetik az abortusz népszerűsítését, hogy szülessen minél kevesebb fehér gyermek!
Ugyan- ezt a célt szolgálja a kizárólag fehér emberek részére népszerűsített homoszexualitás! Ugyanennek a célnak az érdekében támogatnak mindenfajta szexuális aberrációt, abnormalitást, kizárólag fehér bőrüek részére! Ugyanezen cél érdekében próbálnak beavatkozni a Teremtés csodájába, kieszelve a gender elméletet, össze-vissza zavarni a nemi létezést: a fehér embereknek kieszelve azt, hogy ha nők, akkor operáltassák át magukat férfiakká, ha férfiak, operáltassák át magukat nővé! Összezavarni, megbolondítani akarják őket egyetlen cél érdekében: hogy a fehér embereknek ne legyenek utódai, hogy a fehér ember pusztuljon, haljon ki, hogy adja át helyét az Európába özönlő, jött-ment semmirekellőknek!
A politikai törpék, a fehér embert eláruló gnómok az Európai Néppárt mai vezetői között is feltűntek! Donald Tusk és Martin Weber minden, csak nem a saját nemzeteik, meg az őslakos európai fehér emberek érdekeit szem előtt tartó nemzeti politikusok! Ellenkezőleg! Kereszténydemokrata álarcot hordó nemzetárulók! Akik mímelik az egykori néppárti sajátosságo- kat. miközben velejéig balliberálisok! Alighanem küldött emberek, mert ha nem azok lennének, akkor miért a Néppártot züllesztik balliberális párttá és miért nem eleve a nekik fekvő, nekik szimpatikus balos, vagy liberális pártok tagságát gazda-gítják „értékes” személyiségükkel? Erre egyetlen magyarázat adható, mégpedig az, hogy feladatot, küldetést teljesítenek, a Néppárt lezüllesztését!
Ezek az emberek aztán, ha feladatukat teljesítették, zsoldjukat zsebre téve, szépen eltűnnek! Senki ne gondolja, hogy a tovaris Tavaresek és Judith Sargentinik (meg a Tuskok és Weberek) valaha is felelősségre vonhatók lesznek áldatlan, áruló tevékenységükért! Nem! Eltűnnek, mint szürke szamár a ködben!
Summa, summáron, a legfőbb feladat az új, a valódi európai jobboldal létrehozása! Szerencsénkre van olyan államférfi a színen, - ráadásul magyar államférfi! – akinek e téren (is) van víziója, jövőképe, aki kellően tehetséges, energikus és koncepciózus! Akinek képviselő csoportját most, PANDÉMIA idején energiát és fáradtságot nem kímélve „kifúrtak” az Európai Néppártból! Még hozzá azok, akiknek eszük ágában sem volt a most tomboló pandémia elleni küzdelemre összpon- tosítani! Dehogy! Inkább szervezték a Fidesz kiüldözését, kitúrását a Néppártból! Nekik, - valamely okból kifolyólag, -nem európai emberek tíz és százezreinek az élete, annak vakcina beszerzés általi megmentése volt a legfontosabb céljuk! Dehogy!
Nekik az volt a fontos, hogy haljon meg bármennyi európai ember, nem számít, legalább több lesz a hely a beözönlő afrikai ás ázsiai színeseknek, csakhogy a Fideszt valahogy eltávolítsák a képviselőcsoportból! Sikerült, a Fidesz ezen körülmények között, önként távozott a Néppártból!
Most tehát a legfontosabb feladat az új, európai jobboldal létrehozása, megszervezése! Ám van egy figyelmen kívül nem hagyható körülmény! Ez pedig a balliberálisok gátlástalansága! Ezek ugyanis mindenre és még azon túl is mindenre képesek! Tehát az új európai jobboldal potenciális megszer- vezőjének a személyi védelmét KÖTELEZŐ MEGERŐSÍTENI! Kérem szépen nem rémeket látok és senki ne vegye riogatás- nak, de nehogy késő legyen! A balliberális gátlástalanság szó szerint nem ismer határokat!
Ezek a határtalanul elvetemült emberi lények ugyancsak tisztában vannak azzal, hogy ki képes az új jobboldal létrehozására és kik nem. Aki képes rá, annak az élete szó szerint közvetlen veszélyben van! Annak személyi védelmét ideje minden módon megerősíteni! Mert megismétlem, nehogy késő legyen! Én szóltam!
Polgárdy Géza
Valaha, nem is olyan nagyon régen Európában karakteres, határozott és tehetséges politikusok vitték a prímet! Adenauer, De Gaule, Margaret Teacher, Helmut Kohl a saját népeik érdekeit szem előtt tartva politizáltak, még egy futó gondolat szintjén sem merült fel bennük, hogy ettől, a saját nemzeti érdekeiktől eltávolodtak volna!
Aztán ahogy telt múlt az idő, helyettük egyre inkább színre léptek a politikai törpék, (de inkább gnómok) a szellemi torzszülöttek, a tehetségtelen, önállótlan, immár nem népeiknek elkötelezett, hanem valami zavaros liberális ködképtől átitatott gyermektelen fantaszták. Csak nagy hirtelen említem meg a gyermekek nélküli Angela Merkelt, Emmanuel Macront és Mark Ruttét,a mai idők „sztár politikusait!”
Ezeket a jövő nélküli, nagynak kikiáltott politikai törpéket! Ezeket a torzszülötteket! Akiknek egytől egyig az az elképzelése, hogy Európa fehérbőrű őslakosságát lecserélik Afrika és Ázsia tehetetlen, tehetségtelen, képzetlen, mihaszna, a nyakló nélküli szaporodáson kívül semmire sem jó színes bőrű népességére! Akik igen, tehetetlenek és tehetségtelenek, mert képtelenek magukról gondoskodni, magukat eltartani, akik semmihez sem értenek kivéve az ipari szintű gyerekgyár- tást, mert szexuális életet élni, kétségtelenül magas szinten képesek! Mi több, ez az egyetlenegy emberi tevékenység, amelyhez indíttatást éreznek! Ezen túl már csak az élősdiség, a mások nyakán élés, a velejéig parazita létezés mondható lételemüknek! S az említett gyermektelen, meg felsorolt további torz lelkű európai politikusok mindebben nem látnak semmi kivetnivalót! Sőt!
Megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy Európa fehérbőrű őslakos népességét lecseréljék erre az értéktelen, saját hibájából nincstelen afrikai és ázsiai embertömegeire! Nem csak ez ég egy adta világon semmit nem tesznek a színesek Európába özönlésének megállítására, hanem minden módon ösztönzik azt!
Másfelől, k i z á r ó l a g a f e h é r e m b e r-ek részére erőltetik az abortusz népszerűsítését, hogy szülessen minél kevesebb fehér gyermek!
Ugyan- ezt a célt szolgálja a kizárólag fehér emberek részére népszerűsített homoszexualitás! Ugyanennek a célnak az érdekében támogatnak mindenfajta szexuális aberrációt, abnormalitást, kizárólag fehér bőrüek részére! Ugyanezen cél érdekében próbálnak beavatkozni a Teremtés csodájába, kieszelve a gender elméletet, össze-vissza zavarni a nemi létezést: a fehér embereknek kieszelve azt, hogy ha nők, akkor operáltassák át magukat férfiakká, ha férfiak, operáltassák át magukat nővé! Összezavarni, megbolondítani akarják őket egyetlen cél érdekében: hogy a fehér embereknek ne legyenek utódai, hogy a fehér ember pusztuljon, haljon ki, hogy adja át helyét az Európába özönlő, jött-ment semmirekellőknek!
A politikai törpék, a fehér embert eláruló gnómok az Európai Néppárt mai vezetői között is feltűntek! Donald Tusk és Martin Weber minden, csak nem a saját nemzeteik, meg az őslakos európai fehér emberek érdekeit szem előtt tartó nemzeti politikusok! Ellenkezőleg! Kereszténydemokrata álarcot hordó nemzetárulók! Akik mímelik az egykori néppárti sajátosságo- kat. miközben velejéig balliberálisok! Alighanem küldött emberek, mert ha nem azok lennének, akkor miért a Néppártot züllesztik balliberális párttá és miért nem eleve a nekik fekvő, nekik szimpatikus balos, vagy liberális pártok tagságát gazda-gítják „értékes” személyiségükkel? Erre egyetlen magyarázat adható, mégpedig az, hogy feladatot, küldetést teljesítenek, a Néppárt lezüllesztését!
Ezek az emberek aztán, ha feladatukat teljesítették, zsoldjukat zsebre téve, szépen eltűnnek! Senki ne gondolja, hogy a tovaris Tavaresek és Judith Sargentinik (meg a Tuskok és Weberek) valaha is felelősségre vonhatók lesznek áldatlan, áruló tevékenységükért! Nem! Eltűnnek, mint szürke szamár a ködben!
Summa, summáron, a legfőbb feladat az új, a valódi európai jobboldal létrehozása! Szerencsénkre van olyan államférfi a színen, - ráadásul magyar államférfi! – akinek e téren (is) van víziója, jövőképe, aki kellően tehetséges, energikus és koncepciózus! Akinek képviselő csoportját most, PANDÉMIA idején energiát és fáradtságot nem kímélve „kifúrtak” az Európai Néppártból! Még hozzá azok, akiknek eszük ágában sem volt a most tomboló pandémia elleni küzdelemre összpon- tosítani! Dehogy! Inkább szervezték a Fidesz kiüldözését, kitúrását a Néppártból! Nekik, - valamely okból kifolyólag, -nem európai emberek tíz és százezreinek az élete, annak vakcina beszerzés általi megmentése volt a legfontosabb céljuk! Dehogy!
Nekik az volt a fontos, hogy haljon meg bármennyi európai ember, nem számít, legalább több lesz a hely a beözönlő afrikai ás ázsiai színeseknek, csakhogy a Fideszt valahogy eltávolítsák a képviselőcsoportból! Sikerült, a Fidesz ezen körülmények között, önként távozott a Néppártból!
Most tehát a legfontosabb feladat az új, európai jobboldal létrehozása, megszervezése! Ám van egy figyelmen kívül nem hagyható körülmény! Ez pedig a balliberálisok gátlástalansága! Ezek ugyanis mindenre és még azon túl is mindenre képesek! Tehát az új európai jobboldal potenciális megszer- vezőjének a személyi védelmét KÖTELEZŐ MEGERŐSÍTENI! Kérem szépen nem rémeket látok és senki ne vegye riogatás- nak, de nehogy késő legyen! A balliberális gátlástalanság szó szerint nem ismer határokat!
Ezek a határtalanul elvetemült emberi lények ugyancsak tisztában vannak azzal, hogy ki képes az új jobboldal létrehozására és kik nem. Aki képes rá, annak az élete szó szerint közvetlen veszélyben van! Annak személyi védelmét ideje minden módon megerősíteni! Mert megismétlem, nehogy késő legyen! Én szóltam!
Polgárdy Géza
*****
Európa iszlamizációját lassítani még lehet, megállítani már nem!
Tetszik, vagy nem tetszik, lassan hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy Európa előbb-utóbb teljes egészében iszlám lesz. Mindez a jelek szerint nem egyszerre, nem villámcsapás szerűen, hanem több részletben fog bekövetkezni. Mert Európa eljövendő iszlamizációját illetően, - ismerjük el! - elég sok a bizonytalanság.
Csupán egyetlen valami biztos, mégpedig a lényeg az, hogy ennek bekövetkezése immár elkerülhetetlen!
Legelőbb várhatóan Nyugat-Európa néhány iszlám népesség által már most is teljesen elárasztott országa, Belgium, Franciaország, Svédország lesz európai iszlám országgá. Ha nem lenne olyan hosszú és olyan nehezen kimondható, akkor úgy fogalmazhatnánk, hogy ez a folyamat ezeket az országokat illetően immár nem irreverzibilis! S mivel e szót célszerű kerülni, maradjunk annál, hogy e folyamat immár visszafordíthatatlan!
Teljesen egyértelmű, hogy a nyugat-európai nemzetállamok az iszlám beözönlésnek képtelenek ellenállni! Egész egyszerűen elvesztették az önvédelmi képességüket! Nem léptek és nem lépnek fel ellene, eszük ágában sincs az ellenállás! Megadják magukat, némán, egyetlen zokszó nélkül tűrik, hogy az afrikai és ázsiai beözönlők ellepjék az országaikat, s teljes mértékben átformálják azokat a saját muszlim képükre! A jövevényeknek nincs szándékukban beilleszkedni, sem az „elfoglalt” országok nyelvét, sem vallásait, sem szokásait, egyszerűen semmit sem hajlandóak elfogadni, amit itt találtak.
Illetve egy valamit igen, hiszen ezért jöttek! Az európai jólétet! Beleülni a készbe, élvezni mások munkájának gyümölcseit.
Ez, ez a szemünk láttára végbemenő történés, a más kontinensekről érkezett elsősorban muszlim népesség honfoglalása számunkra, kelet-közép-európai államok polgárai számára egész egyszerűen elképesztő, s csak nem felfoghatatlan! Persze saját magunk (oktondi) megnyugtatására, lázadó lelkiismeretünk el némítésére mondhatnánk azt, hogy mindehhez semmi közünk sincs: minden állam úgy képzelheti el a jelenét és az ezzel együtt járó jövőjét, ahogyan akarja. A dolog azonban nem ilyen egyszerű, mert az ugye elképzelhetetlen, hogy Európa nyugati fele belátható időn belül muzulmán lesz, s ez a nyugat-európai muzulmán világ szó és hang nélkül tudomásul veszi azt, hogy kelet-közép Európa ezután is megmarad kereszténynek, merthogy ezek az államok ragaszkodnak a gyökereikhez, a hagyományaikhoz, a megszokott életükhöz, stb. Ez még elméletileg is elképzelhetetlen, hát még gyakorlatilag! Az Európába irányuló iszlám beözönlés egyáltalán nem azért indult meg, hogy valahol is megálljt kiáltson önmagának! Hogy bárhol is azt mondja: eddig és ne tovább!
S itt lépünk be a képbe mi, kelet-közép európai államok, akik ma még(!) s ezt nagyon erősen érdemes hangsúlyozni, hogy ma még(!) nem vagyunk elszenvedő alanyai a muszlim beözönlésnek! Akik kritizálják a magyar határkerítést, azzal (is) szoktak ellene érvelni, hogy a migránsok nem itt, nálunk akarnak letelepedni, rajtunk „csak” keresztül akarnak menni, céljuk a nálunk jóval gazdagabb, nekik jobb életet biztosítani tudó Nyugat-Európa!
Igen, kétségtelen, hogy ma még így van! De meddig lesz így? Természetesen egy ideig, amíg Nyugat-Európa meg nem telik velük, muzulmánokkal, aztán következünk majd mi!A migránsokat eddig sem úgy ismertük meg, mint akik nagyon finnyásak lennének, ha arról van szó, hogy beleüljenek a készbe, amely mindenképpen jobb körülményeket jelent számukra, mint a maguk mögött hagyott otthon! Ha nem így lenne, vajon miért hagynák el a szülőföldjüket?
Visszatérve a jelen írás címéhez: Európa iszlamizációját lassítani, ideig-óráig késleltetni még lehet, de megállítani már nem! Ahhoz már késő! Nyugat-Európa államainak némelyikében (például Dániában) ugyan észlelhető némi kijózanodás, de elég erőtlenül, s már az is elkésett! Németországban is van bevándorlás ellenes párt, az országosan harmatgyenge AfD, meg Franciaországban is a Marine Le Pen vezette, ugyancsak gyengécske Nemzeti Párt. Amely párt ellen úgy a jobbközép, mint a balközép jó francia szokás szerin összefog, így aztán a bevándorlás ellenesek végül nem mennek semmire!
Mi magyarok, szövetségben a V4-ek másik három tagjával, meg még esetleg Szerbiával, Szlovéniával és Horvátországgal talán valamivel tovább tarthatunk ki, mint Nyugat-Európa országai!
Talán az osztrákok is tovább húzzák, mint például a németek! Igen, talán!De illúziókat immár kár lenne kergetni! A régi értelemben vett, a keresztény Európának vége, ez a hajó már elment!
Csak idő kérdése, hogy mikor kell megállapítanunk: immár végérvényesen el is süllyedt.
Polgárdy Géza
Tetszik, vagy nem tetszik, lassan hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy Európa előbb-utóbb teljes egészében iszlám lesz. Mindez a jelek szerint nem egyszerre, nem villámcsapás szerűen, hanem több részletben fog bekövetkezni. Mert Európa eljövendő iszlamizációját illetően, - ismerjük el! - elég sok a bizonytalanság.
Csupán egyetlen valami biztos, mégpedig a lényeg az, hogy ennek bekövetkezése immár elkerülhetetlen!
Legelőbb várhatóan Nyugat-Európa néhány iszlám népesség által már most is teljesen elárasztott országa, Belgium, Franciaország, Svédország lesz európai iszlám országgá. Ha nem lenne olyan hosszú és olyan nehezen kimondható, akkor úgy fogalmazhatnánk, hogy ez a folyamat ezeket az országokat illetően immár nem irreverzibilis! S mivel e szót célszerű kerülni, maradjunk annál, hogy e folyamat immár visszafordíthatatlan!
Teljesen egyértelmű, hogy a nyugat-európai nemzetállamok az iszlám beözönlésnek képtelenek ellenállni! Egész egyszerűen elvesztették az önvédelmi képességüket! Nem léptek és nem lépnek fel ellene, eszük ágában sincs az ellenállás! Megadják magukat, némán, egyetlen zokszó nélkül tűrik, hogy az afrikai és ázsiai beözönlők ellepjék az országaikat, s teljes mértékben átformálják azokat a saját muszlim képükre! A jövevényeknek nincs szándékukban beilleszkedni, sem az „elfoglalt” országok nyelvét, sem vallásait, sem szokásait, egyszerűen semmit sem hajlandóak elfogadni, amit itt találtak.
Illetve egy valamit igen, hiszen ezért jöttek! Az európai jólétet! Beleülni a készbe, élvezni mások munkájának gyümölcseit.
Ez, ez a szemünk láttára végbemenő történés, a más kontinensekről érkezett elsősorban muszlim népesség honfoglalása számunkra, kelet-közép-európai államok polgárai számára egész egyszerűen elképesztő, s csak nem felfoghatatlan! Persze saját magunk (oktondi) megnyugtatására, lázadó lelkiismeretünk el némítésére mondhatnánk azt, hogy mindehhez semmi közünk sincs: minden állam úgy képzelheti el a jelenét és az ezzel együtt járó jövőjét, ahogyan akarja. A dolog azonban nem ilyen egyszerű, mert az ugye elképzelhetetlen, hogy Európa nyugati fele belátható időn belül muzulmán lesz, s ez a nyugat-európai muzulmán világ szó és hang nélkül tudomásul veszi azt, hogy kelet-közép Európa ezután is megmarad kereszténynek, merthogy ezek az államok ragaszkodnak a gyökereikhez, a hagyományaikhoz, a megszokott életükhöz, stb. Ez még elméletileg is elképzelhetetlen, hát még gyakorlatilag! Az Európába irányuló iszlám beözönlés egyáltalán nem azért indult meg, hogy valahol is megálljt kiáltson önmagának! Hogy bárhol is azt mondja: eddig és ne tovább!
S itt lépünk be a képbe mi, kelet-közép európai államok, akik ma még(!) s ezt nagyon erősen érdemes hangsúlyozni, hogy ma még(!) nem vagyunk elszenvedő alanyai a muszlim beözönlésnek! Akik kritizálják a magyar határkerítést, azzal (is) szoktak ellene érvelni, hogy a migránsok nem itt, nálunk akarnak letelepedni, rajtunk „csak” keresztül akarnak menni, céljuk a nálunk jóval gazdagabb, nekik jobb életet biztosítani tudó Nyugat-Európa!
Igen, kétségtelen, hogy ma még így van! De meddig lesz így? Természetesen egy ideig, amíg Nyugat-Európa meg nem telik velük, muzulmánokkal, aztán következünk majd mi!A migránsokat eddig sem úgy ismertük meg, mint akik nagyon finnyásak lennének, ha arról van szó, hogy beleüljenek a készbe, amely mindenképpen jobb körülményeket jelent számukra, mint a maguk mögött hagyott otthon! Ha nem így lenne, vajon miért hagynák el a szülőföldjüket?
Visszatérve a jelen írás címéhez: Európa iszlamizációját lassítani, ideig-óráig késleltetni még lehet, de megállítani már nem! Ahhoz már késő! Nyugat-Európa államainak némelyikében (például Dániában) ugyan észlelhető némi kijózanodás, de elég erőtlenül, s már az is elkésett! Németországban is van bevándorlás ellenes párt, az országosan harmatgyenge AfD, meg Franciaországban is a Marine Le Pen vezette, ugyancsak gyengécske Nemzeti Párt. Amely párt ellen úgy a jobbközép, mint a balközép jó francia szokás szerin összefog, így aztán a bevándorlás ellenesek végül nem mennek semmire!
Mi magyarok, szövetségben a V4-ek másik három tagjával, meg még esetleg Szerbiával, Szlovéniával és Horvátországgal talán valamivel tovább tarthatunk ki, mint Nyugat-Európa országai!
Talán az osztrákok is tovább húzzák, mint például a németek! Igen, talán!De illúziókat immár kár lenne kergetni! A régi értelemben vett, a keresztény Európának vége, ez a hajó már elment!
Csak idő kérdése, hogy mikor kell megállapítanunk: immár végérvényesen el is süllyedt.
Polgárdy Géza
*****
Sütő Gábor *
A világot nem a gonosz fogja elpusztítani, hanem azok,
akik végignézik a gonoszságokat,és nem csinálnak semmit!
Albert Einstein
A rossz győzelméhez nem kell más, csak az, hogy a jók
ne tegyenek semmit.
Edmund Burke
A vészkiáltás ma már nem elég!
(A KORONAVÍRUSNAK NEM LENNE OKA, CSAK KÖVETKEZMÉNYEI?)
Mindazt, amit látunk, hallunk, cselekszünk, ami történik bennünk, velünk, körülöttünk, valamennyi természeti, társadalmi eseményt és jelenséget okszerű viszonyok hálózzák be, határozzák meg, amelyek akkor is hatnak, ha észrevétlenek, avagy álcázzák, félremagyarázzák, eltitkolják őket. Az okok és okozatok viszonya, kiderülésük sorrendisége, következményeik beteljesedése a természetben és a társadalomban egyetemlegesen érvényesül. Törvényszerű okviszonyok, kauzalitások, összefüggések uralkodnak anyagon és szellemiségen, materialistán és idealistán, eszmén és téveszmén egyaránt. A koronavírus világjárványon is.
Ezért mai valóságunk megértéséhez, helyes kezeléséhez feltétlenül szükség van az okszerűség, a következményesség pontos feltérképezésére, ismeretére. A mottóban idézetteken kívül más neves embertársaink is figyelmeztetnek rá, hogy enélkül a gonosz győzedelmeskedhet az emberiségen.
Ezért mai valóságunk megértéséhez, helyes kezeléséhez feltétlenül szükség van az okszerűség, a következményesség pontos feltérképezésére, ismeretére. A mottóban idézetteken kívül más neves embertársaink is figyelmeztetnek rá, hogy enélkül a gonosz győzedelmeskedhet az emberiségen.
Fenn is áll e veszély, mivel napjainkat létünkben fenyegető világjelenségek határozzák meg. Kézenfekvő, hogy ezért mindenekelőtt a nemzetközi viszonylatokat vizsgáljuk. A politikailag, egészségügyileg súlyos, az emberiség jövője szempontjából válságos világhelyzet megértéséhez és kezeléséhez is nélkülözhetetlen alapvető okainak, okozóinak a felismerése. Ebben, ha nem is világszerte, de sok helyen mégis vészes tájékozatlanság és elmaradás mutatkozik. A fontosabbnál fontosabb fejlemények közül legszemléltetőbben öt kulcsfontosságú drámai fordulat esemény-együttesei utalnak az elemzés elengedhetetlen szükségességére. Mindegyik mögött az egyre inkább megszemélyesíthető nemzetközi háttérhatalom, a nemzeti mély állam áll, amely mindeddig, hiábavalóban ugyan, de tagadta még a saját létét is.
Kronológiailag és jelentőség szempontjából elsőként említendő a folyamatot meghatározó 9/11-ként ismert gyalázatos amerikai-izraeli önprovokáció, a new-yorki Világkereskedelmi Központ toronyépületeinek lerombolása. Az elkövetők, a világtörténelem egyik legnagyobb hazugságaként elhitették a világgal, arab terroristák voltak a tettesek, hogy ennek ürügyén beindíthassák a világméretű államközi terrort. A világot megtévesztő önprovokáció leleplezése a mai napig nem történt meg a szükséges mértékig. E. Snowden CIA-alkalmazott leleplezéseiből ismert, hogy kiegészítéseként az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) világszerte beindította a mobiltelefonok lehallgatását (Merkelt is lehallgatták), s a „közösséginek” nevezett internetes oldalakkal és ingyenes „csevegő” programokkal együtt az ugyancsak világméretű adatgyűjtést. J. Assange ausztrál újságíró, a WikiLeaks főszerkesztője pedig a háttérhatalmi összeesküvést igazoló titkos íratok ezreit hozta nyilvánosságra. Figyelmeztettek, hogy közeleg a magántőke uralta amerikai bank- és pénzügyi rendszer összeomlása, amiről újabb provokációkkal akarják elterelni a figyelmet.
A koronavírus ezt meg is tette, de csak elodázta az elkerülhetetlent. Az aljas önprovokációk, a döbbenetes leleplezések sajnálatosan nem riasztották az emberiséget.
A koronavírus ezt meg is tette, de csak elodázta az elkerülhetetlent. Az aljas önprovokációk, a döbbenetes leleplezések sajnálatosan nem riasztották az emberiséget.
Jelentőségben követi az EU-nak, valamint a fő nyugat-európai országok kormányfőinek a háttérhatalom nyomása alatti szembefordulása önmagával, nemzetárulása, nemzetgyilkos politikája, a muszlim betolakodók kebelre ölelése, s ennek nyomán bekövetkezett történelmi hanyatlás, valamint a mindezzel szembeni nemzeti ellenállás feltűnő és megmagyarázhatatlan hiánya. Következményként ma már nem az a kérdés, milyen Európát szeretnénk, hanem, hogy lesz-e egyáltalán Európa. A minden nemzettől idegen háttérhatalmi ügynökök kulcspozícióba, csúcshatalomra juttatásával elérték, hogy Európa megtagadja kereszténységét, önmagába zárkózzon, a saját és a világ égető társadalmi ügyeit ignorálja, lakosságát vegyítsék fel, azaz beinduljon európaiságának eltervezett felszámolása. Az EU pedig forduljon szembe a nemzetállamokkal. Megmagyarázhatatlan, hogy akik egykor gyarmatosítókként az ázsiaiak, afrikaiak nyakába ültek, ma a saját nyakukba ültetik őket, de még azt is követelik, hogy azok is ezt tegyék, akik soha nem voltak gyarmatosítók. A nemzetállamok felszámolása, népeinek elvegyítése azonban csak átmeneti célja a háttérhatalomnak.
A nagy cél a „Nagy Újraindítás” (Great Reset), egész világunk átalakítása, új világrend megteremtése a saját szájízük szerint, s mindenképpen a belőlük álló világkormánnyal.
A nagy cél a „Nagy Újraindítás” (Great Reset), egész világunk átalakítása, új világrend megteremtése a saját szájízük szerint, s mindenképpen a belőlük álló világkormánnyal.
Ezekkel párhuzamosan, csendben, de koordinálva következett be a Vatikán pálfordulása, a „mély egyház” megjelenése és szövetkezése létrehozójával, a háttérhatalommal. Élén a jezsuita argentin Ferenc pápával, akinél méltatlanabb, már-már keresztényellenes pápa még nem ült Szent Péter székében.
Az immár kritikus helyzetben gyanús módon beütött koronavírus és még rejtelmesebben napok alatt világjárványt okozott a koronavírus. Eredetének, okának, vagy okozóinak tisztázatlansága, kiderítésük bűnös mellőzése – ami távlatilag komolyabb fenyegetés az emberiségre, mint maga a járvány – s ennek következtében ellentmondásos kezelése világválságot okozott. A járványellenes kényszerintézkedések következtében világméretű gazdasági visszaesés, az anyagi javak újrafelosztása, s ennek nyomán a háttérhatalmi magánpénzrendszer megerősödése következett be.
Végül, némileg ellenkező előjellel, az amerikai külpolitika lényeges változása. Trump elődjeitől eltérően nem indított háborút egyetlen ország ellen sem. Még Izraelnek sem sikerült belerángatni őt Irán elleni agresszióba, sőt Szíriából is megkezdte a kivonulást, belpolitikailag pedig nyíltan szembehelyezkedett a mély állammal, egészségesebbé tette az ország gazdasági életét. Ugyanakkor folytatta Oroszország bekerítését (amelyben Románia, de még egyes V4-es országok is, sajnos mi is, segédkezet nyújtanak), ellenséges volt Kínával szemben, nyíltan meggyilkoltatott egy iráni felső katonai vezetőt, akitől Izrael tartott. A nemzetközi háttérhatalom és az amerikai mély állam összeesküvése az ügynökükké tett Demokrata Párttal végeztetve a piszkos munkát, kezdettől fogva akadályozta politikáját, és az USA-t a világ előtt szégyenletes helyzetbe hozó leplezetlen választási csalással elérte Trump eltávolítását. Mivel a kendőzetlen csalást mind az USA-ban, mind a világon elítélték, a figyelem elvonására megszervezték a Capitolium ostromát. Ez az újabb önprovokáció is arra utal, hogy a háttérhatalomnak nincs kellő szellemi ereje, a politikai elképzelését pedig nem meri nyíltan meghirdetni, a jogállamiságot csak másoktól követeli meg. A „szólás- és véleménynyilvánítási szabadság” nevében, az önmagukat „közösséginek” nevező, de demokrata-párti kötődésű és kémkedő Twitter, Facebook, Apple, Google, Amazon bosszúból letiltotta a demokratikusan megválasztott hivatalban lévő amerikai elnököt. Máris jelzik, hogy ugyanezt bárhol, bármikor, bárkivel megtehetik. E bosszúszomjas „közösség” még azon is igyekezett, hogy Trump az utolsó két hetében se tölthesse már be az elnöki posztot sem. Az USA e „választással” alulmúlta a még a sokszor kifigurázott banánköztársaságokat is. A Demokrata Párt jelképe a csökönyös szamár, a Köztársaság Párté pedig az erőfölényben lévő elefánt; most mégis mintha a demokraták kerülnének erőfölénybe és a köztársaságiak bizonyulnának szamaraknak.
Biden egyik kampánybeszédében (Majdnem mindig tévedett, hol Busht vélte ellenfelének, hol összekeverte még a saját családtagjait is. Legutóbb a tv előtt egy okmányt kellett aláírnia, de a golyóstollat nem tudta a zakója belső zsebébe beletenni, megpróbálta a másik belső zsebbe, de az sem ment, erre a nadrágzsebébe tette) el is szólta magát, amit sok tömegtájékoztatási eszköz leközölt, de sem ő, sem a háttérhatalom egyetlen ügynöke még azon sem fáradozott, hogy helyesbítsen. Íme, beismerése: „Közösen összehoztuk, azt hiszem, az amerikai politikatörténet legkiterjedtebb és legbefogadóbb választási csalási szervezetét.” A „közösen” alatt ki más érthető, mint a nemzetközi háttérhatalom és a mély állam vezetői, ügynökei, akik most nyíltan kiléptek a világszínpadra.
Biden egyik kampánybeszédében (Majdnem mindig tévedett, hol Busht vélte ellenfelének, hol összekeverte még a saját családtagjait is. Legutóbb a tv előtt egy okmányt kellett aláírnia, de a golyóstollat nem tudta a zakója belső zsebébe beletenni, megpróbálta a másik belső zsebbe, de az sem ment, erre a nadrágzsebébe tette) el is szólta magát, amit sok tömegtájékoztatási eszköz leközölt, de sem ő, sem a háttérhatalom egyetlen ügynöke még azon sem fáradozott, hogy helyesbítsen. Íme, beismerése: „Közösen összehoztuk, azt hiszem, az amerikai politikatörténet legkiterjedtebb és legbefogadóbb választási csalási szervezetét.” A „közösen” alatt ki más érthető, mint a nemzetközi háttérhatalom és a mély állam vezetői, ügynökei, akik most nyíltan kiléptek a világszínpadra.
Intelem a világnak, hogy mindegyik szerteágazó esemény-együttes a pénzügyi-szabadkőműves, mindenkitől elidegenedett, nemzetállam-ellenes, keresztényellenes és fehérember-ellenes pénzügyi háttérhatalom (a politikai irodalomban elfogadott úgy emlegetni, hogy a háromszáz, főként zsidó család) pozícióinak erősödésével, milliók szenvedésével, nyomorával és halálával járt, s pusztítóan hatott a hidegháború befejeződését követően valamelyest normalizálódó nemzetközi kapcsolatokra.
Nyomulását jelzi az is, hogy a titokban folyamatosan kiképzett, feltűnően megsokasodott ügynökei az országokban és a nemzetközi szervezetekben előtérbe kerültek. Összehangolt mesterkedéseik nyomán álcázott hamis oksági viszonyok és téveszmék szellemi, politikai, pszichológiai, sőt életeket fenyegető és követelő terrorja uralkodott el, amely kényszerűen elvonja az emberek figyelmét a valódi összefüggésekről, akadályozza a természetes létfenntartási, megélhetési teendőik végzését a szokásos társadalmi rendben. Mély világválság állt be, amire nem is titkoltan vágyott a háttérhatalom, hogy rá hivatkozva kikényszerítse önmaga világ-kormánykénti elismertetését, s megvalósítsa az emberiség radikális csökkentését.
Nyomulását jelzi az is, hogy a titokban folyamatosan kiképzett, feltűnően megsokasodott ügynökei az országokban és a nemzetközi szervezetekben előtérbe kerültek. Összehangolt mesterkedéseik nyomán álcázott hamis oksági viszonyok és téveszmék szellemi, politikai, pszichológiai, sőt életeket fenyegető és követelő terrorja uralkodott el, amely kényszerűen elvonja az emberek figyelmét a valódi összefüggésekről, akadályozza a természetes létfenntartási, megélhetési teendőik végzését a szokásos társadalmi rendben. Mély világválság állt be, amire nem is titkoltan vágyott a háttérhatalom, hogy rá hivatkozva kikényszerítse önmaga világ-kormánykénti elismertetését, s megvalósítsa az emberiség radikális csökkentését.
Mindebben a legmegdöbbentőbb, hogy a világ látta, hagyta, sőt hagyja kifutni a folyamatot, holott egyáltalán nem megakadályozhatatlan, inkább ellentámadást követelően kihívó. Tapasztalhatjuk is, már nemcsak a világpolitikai, hanem a mindennapos okviszonyok értelmezésébe is erőszakkal betolakodnak a háttérhatalmi érdekek, a látszólagos és pillanatnyi előnnyel, kényelemmel kecsegtető megtévesztő magatartási-eljárási beállítások, ösztönzések, demokratikusnak és szolidárisnak hazudott kényszerítések.
A nemzetektől, az emberiségtől elidegenedett érdekek a politikaitól kezdve, a fajin, az anyagion túl megszámlálhatatlanul sokféle valós és félrevezető jelleget ölthetnek. Az országok többségében az utca emberétől kezdve a vezető politikusokig ezekkel az álokokkal kényszerülnek foglalkozni, ami miatt háttérbe szorulnak a valós létfontosságú társadalmi problémáik. Az álcázott és a hamis okviszony kiderítése bonyolult, ha az ok és az okozat időben és helyszínben nem találkozik láthatóan, s ezért úgy állíthatóak be, hogy közöttük nincs is, vagy fordított viszony van. A legsokatmondóbb, hogy nincs hír arról, a háttérhatalom, vagy szervezetei, köztük az NGO-k hadakoznának a koronavírus világjárvány ellen. Egy lépés nem sok, de annyit nem tettek; viszont számtalan jel mutatja, kihasználják, sőt valószínűsíthető segédei, netán kiváltói. Le is szögezhetjük, túl „politikusan” viselkedik e vírus, túlzottan a háttérhatalom kezére játszik ahhoz, hogy természetesnek tarthassuk.
A háromszáz családnyi háttérhatalmi vezérkar mesterkedései világméretűvé gerjesztett gyakorlatának az egész emberiség a szenvedő alanya, s ha hagyjuk, egyre inkább csak a tárgya. A kialakult világhelyzetben, amikor egészségügyi, politikai, vagy akár mondvacsinált okokból sokunk súlyos, sőt halálos veszélybe kerülhet, kötelezőnek tekintendő eligazodási-eligazítási törekvéseinkkel, a mélyebb összefüggések megláttatásával elő kell segítenünk a belénk sulykolt valótlan összefüggések, álokok és következmények felismerését, küzdelmes, sőt veszélyes, esetleg áldozatot követelő leleplezését és legyőzését, a józanész diadalát.
Összeesküvés-elmélet - ok, vagy okozat?
Az emberiség csökkentését nemcsak tervező, hanem már hozzá is látott háttérhatalomnak kedvelt védekezése, hogy tagadja, ügynökeivel kifiguráztatja, elítélteti azokat, akik tényszerűen bizonyítják emberiségellenes összeesküvését. Holott a tények beszédesek és közismertek: a Bilderberg csoport, a Trilaterális bizottság, a davosi értekezletek, s az utóbbi időben még maga az ENSZ is, nyíltan hirdetik a világkormány létrehozásának szükségességét. A Világgazdasági Fórum (WEF – A davosi gazdasági csúcstalálkozók rendezője) pedig kifejezetten dolgozik az istenített „transzhumanista” (az „ember továbbfejlesztése” a világkormány elfogadására) törekvések elfogadtatásán. Alapítója, Klaus Schwab nemrég kifejtette, hogy a „negyedik ipari forradalom” összefüggésében „fizikai, digitális és biológiai identitásunk egyesüléséhez vezet”. Mindez kifejezetten mindenki ellen irányuló egészségügyi, gazdasági, pénzügyi kényszert, társadalmi megrázkódtatást idéz elő. A WEF 2021. január végén tartja esedékes csúcstalálkozóját „Davos Agenda” elnevezéssel, de ezúttal Szingapúrban. Megtárgyalják a „Nagy Újraindítás” programot, „amelyben minden országnak részt kell vennie,… és minden iparágat át kell alakítani,… Az innovatív és merész megoldások elősegítése és kiválasztása a COVID-19 válság kapcsán, … az „LMBTQ ideológia befogadása,” stb.
Számtalan egyéb félreérthetetlen bizonyíték létezik emberiségellenes összeesküvésükre, akármennyire is tagadják, akárhogyan is nevezik. A legnyilvánvalóbb a Világkereskedelmi Központ lerombolása, amiről sikerrel elhitették a világgal a saját összeesküvés-elméletüket, miszerint arab terroristák követték el, holott kormányszintű amerikai-izraeli önprovokáció volt. Úgy ebben az esetben, mint a többiben a tények helyett megtévesztésül a kifejezésekre terelik a vitát, meghamisítva az ok-okozat viszonyt. Ám mi nem lovagolhatunk a kifejezéseken, a tények pedig azt bizonyítják, nem az összeesküvés elmélet szüli az összeesküvést, hanem ahogy példák sora igazolja, az összeesküvésnek mind a gyakorlata, mind az elmélete a háttérhatalom sajátja.
A történeti ok-okozat viszony tisztázása ezért létfontosságú. Mindenekelőtt el kell oszlatni egy tévhitet: a háttérhatalom által nem véletlenül uralkodóvá tett sejtetést, miszerint a világkormány terve a magyar-osztrák gróf férj és a japán szamuráj hölgy házaspár fiának, Richard Coudenhove-Kalerginek az agyában született meg. Ugyanis tetemes idővel megelőzte őt a budapesti Herzl Tivadar zsidó szabadkőműves (alias Benyamin Zeev Herzl, avagy harmadik nevén Hóze Hamedíná), aki már a XX. század legeslegelső éveiben kifejtette, hogy világkormány kell, és a megvalósítását erőltető stratégiát is felvázolta, csak ő még „világkirályságnak” nevezte. Kalergi csak két évtized múltán állt elő ugyanezzel a tervvel, ami ugyan nyilván nem független az előzménytől, sőt látnivalón a folytatásának tekinthető. Szinte szó szerint támasztja ezt alá „Cion bölcseinek jegyzőkönyve” is, amit a zsidóság hamisításnak tart, ám a benne kifejtett tényeket, célokat, irányelveket senki nem cáfolta, a világesemények is inkább alátámasztják. Mindegy, zsidók írták-e önmaguknak irányelvként, vagy zsidókról írták mások a tapasztalataik alapján; félreérthetetlenül a témakör szakértői írták.
Ezért akár hamisítatlan eredeti, akár eredeti hamisítvány, de kifejti a „zsidó királyság, … amelyet nyílt terrorral és nyíltan csak zsidók fognak kormányozni”, a „szabadkőműves királyság”, vagy az „egész világra kiterjedő királyságunk” tervét, s „királyságunkat oly hatalmas arányú kényuralom fogja jellemezni, hogy bármikor és bárhol képes lesz elsöpörni minden gójt, aki tettel vagy szóval szembehelyezkedik velünk.” (Élő példa Trump, aki pedig csendes filoszemita belpolitikát és látványos Izrael-barát külpolitikát folytatott, de a bankár diktatúrát megkérdőjelező gójként nem remélhetett támogatást, a jóért rosszal fizető háttérhatalom magva, a szemita háromszáz család részéről.).
Az említett dogmák és fineszes mesterkedések tényleges megvalósítására irányuló törekvéseknek ugyanígy vélekedő terjedelmes világirodalma van. Sokasodik azon történelmi tanulmányok száma is, amelyek okszerűen kifejtik, hogy már a két világháború megrendezett kitörése is a pénzügyi háttérhatalomnak a világuralmi törekvéseit szolgálta. Történészek által bizonyított tények szerint mindkét háborúzó felet pénzelték, hogy sikeresebben irthassák egymást. Most a koronavírussal a kezükre játszik a természet, vagy önmaguk egyelőre „békésebbnek” tűnő eszközhöz nyúltak, amelyről azonban a világ még nem tudja az igazat.
Világjárvány – ok, vagy okozat?
A fentieket értelmezve, a koronavírus világjárványnak is mindenek-előtt az okai, okozói, esetleges politikai vonatkozásai tisztázandóak. A kifejezetten átláthatatlan orvosi-egészségügyi részleteinek politizálása nem kívánatos sem a jelenünket, sem a jövőnket illetően. Minél élesebb és kiterjedtebb vitát idéznek elő a háttérhatalom ügynökei a víruspártiak és a vírustagadók, az oltáspártiak és az oltásellenzők között, az annál inkább kezére játszik a háttérhatalomnak. Elégedetten láthatja, bejön a számítása, a történelmi oszd meg és uralkodj taktikája beválik ma is: leendő és jövendő áldozatai, majdhogynem egymást, nem pedig őt tekintve ellenségnek, nem arról vitatkoznak, honnan eredhet a vírus. Mi több, e kérdés eszükbe sem jut, hanem részletek eltérő megközelítésén okoskodnak. Ahelyett, hogy keresnék a koronavírus eredetét, okát, okozóját, terjesztőjét – bizonyosságot szerezve rá, hogy vannak ilyenek, vagy nincsenek, ami megmutatná a világnak a követendő helyes utat – az erre hívatottak nagy része valami mást tesz.
Sokan perlekednek, hogy a vírussal, vagy a védőoltással kapcsolatban feltett kérdések tagadásnak, ellenzésnek minősülnek-e. Egyesek elemezgetik, mi az oka, hogy az influenza viszont minden földrészen eltűnt, vagy alig jelentkezik. Mások már tényként kezelik a digitális oltási nyilvántartás (koronavírus-útlevél) bevezetését és azok diszkriminálását, akik nem veszik fel az oltást. Ismét mások meggyőződéssel vallják, aki az oltás ellen van, az embertársai halálát okozza.
Döbbenetes, hogy több országban tervezik a koncentrációs táborba zárásukat. Közismert, hogy az USA-ban FEMA-tábor néven már több száz létezik. Ausztráliától Németországig más országokban is sűrűsödnek a hasonló szándékokról szóló hírek. Kanadában, egy parlamenti képviselő leleplezte, karantén-elkülönítő táborokat terveznek részükre, s az új oltóanyagokat rajtuk próbálják ki.
A hír óriási állampolgári tiltakozást váltott ki, mivel a tervet az ország közegészségügyi ügynöksége is megerősítette. E kérdésben a WHO (Egészségügyi Világszervezet) ezúttal is hű maradt önmagához, s közleményben szólította fel a tagállamait, tekintsék példának a kanadai tervet!
Magyarországot meg már azért is bírálták, hogy egy nappal előbb kezdte el a védőoltást, mint az EU-tagállamok, holott a tagállamoknak a dátumra vonatkozóan nem volt közös döntése, sőt az EU feltűnően és tartósan késlekedik a védőoltások beszerzésével. Mintha minden valami ellenterv szerint haladna.
Nemcsak rászolgál figyelmünkre, hanem elfelejtenünk sem szabad, hogy ezúttal a Soros által „érzékenyített” NGO-k és egyéb szervezetek, de még a harcias magyar ellenzéki amazonok is némák maradtak. A hallgatás pedig, régi mondásunk szerint, igent jelent.
Sokan perlekednek, hogy a vírussal, vagy a védőoltással kapcsolatban feltett kérdések tagadásnak, ellenzésnek minősülnek-e. Egyesek elemezgetik, mi az oka, hogy az influenza viszont minden földrészen eltűnt, vagy alig jelentkezik. Mások már tényként kezelik a digitális oltási nyilvántartás (koronavírus-útlevél) bevezetését és azok diszkriminálását, akik nem veszik fel az oltást. Ismét mások meggyőződéssel vallják, aki az oltás ellen van, az embertársai halálát okozza.
Döbbenetes, hogy több országban tervezik a koncentrációs táborba zárásukat. Közismert, hogy az USA-ban FEMA-tábor néven már több száz létezik. Ausztráliától Németországig más országokban is sűrűsödnek a hasonló szándékokról szóló hírek. Kanadában, egy parlamenti képviselő leleplezte, karantén-elkülönítő táborokat terveznek részükre, s az új oltóanyagokat rajtuk próbálják ki.
A hír óriási állampolgári tiltakozást váltott ki, mivel a tervet az ország közegészségügyi ügynöksége is megerősítette. E kérdésben a WHO (Egészségügyi Világszervezet) ezúttal is hű maradt önmagához, s közleményben szólította fel a tagállamait, tekintsék példának a kanadai tervet!
Magyarországot meg már azért is bírálták, hogy egy nappal előbb kezdte el a védőoltást, mint az EU-tagállamok, holott a tagállamoknak a dátumra vonatkozóan nem volt közös döntése, sőt az EU feltűnően és tartósan késlekedik a védőoltások beszerzésével. Mintha minden valami ellenterv szerint haladna.
Nemcsak rászolgál figyelmünkre, hanem elfelejtenünk sem szabad, hogy ezúttal a Soros által „érzékenyített” NGO-k és egyéb szervezetek, de még a harcias magyar ellenzéki amazonok is némák maradtak. A hallgatás pedig, régi mondásunk szerint, igent jelent.
Mindez jelzi, tényleg nem egyszerű eligazodni, mert sok esetben messze nem úgy állnak a dolgok, ahogy a lakájmédia, vagy egyes politikusok verklizik. Az sem tűnik fel senkinek, hogy pont akkor toppant be a vírus, mikor a migránsok milliói az EU elidegenült, áruló, nemzetgyilkos vezető szerveinek, s egy sor nyugat-európai kormányfőnek a háttérhatalom előtti megalázkodása miatt szinte kivédhetetlenül áradtak Európába.
Az ellen nem lehet kifogás, hogy a koronavírus járvány következményeivel, felszámolásával szinte mindenki foglalkozik, még akkor sem, ha az a hamis benyomás alakul ki, hogy más nem is történik mostanában a világban. Annál súlyosabb vádat kell emelnünk azonban a megdöbbentő tény ellen, hogy mindenki elfelejti, s valakik, álproblémák keltésével tudatosan elfelejtetik velünk, hogy a világjárványnak, mint mindennek, volt és van oka, okozója. Ám ezek kiderítésre a legkisebb törekvés sem tapasztalható.
Holott amíg ez meg nem történik, féleredménynek bizonyulhat a sokszoros erőfeszítés a védőoltás elállítására, hiszen a hivatalos bejelentések szerint már a második hullámban is „megváltozott természetű” vírus támadott, s ez ismétlődött az immár megjelent harmadikban is, és folytatódhat a tömegtájékoztatásban emlegetett fenyegető jóslatban is, miszerint lehet, hogy hosszabb ideig együtt kell élnünk a vírussal. Alátámasztja ezt, hogy a vírus legújabb változatában, az Angliában megjelent mutánsban 17 eltérést fedeztek fel, sokkal gyorsabban terjed, s hetven százalékkal fertőzőképesebb. Az eredeti vírussal megfertőződött személy 2-3 másikat tud megfertőzni, a mutáns viszont ennek mintegy kétszeresére képes és elsősorban fiatalokat fertőz meg. Majd harmadnap megjelent egy még hatékonyabban fertőző mutáns. Ha további változásokra kerül sor, a vírus ellenállóvá válhat a jelenlegi oltóanyagokkal szemben. Viszont felötlik, vajon egy-két nap alatt hogyan állapították meg ilyen pontosan ezeket az adatokat, és miért nem a mutánsok eredetét kutatják ezúttal sem?
Még ilyen szándékról sem hallunk. Ne csodálkozzon hát senki sem, ha gyanút tükröző kérdések merülnek fel.
Annál inkább, mivel a világjárványnak kezdetétől fogva vannak feltűnő sajátosságai, amiket sem az orvosok, sem a politikusok nem tudnak megmagyarázni, ezért inkább – helytelenül – elhallgatják. Éspedig hogy vírustól nem elvárhatóan politikailag jártasnak bizonyul, félreérthetetlenül háttérhatalmi érdekeket követ. Lehet, valakik ezért minősítették kezdettől fogva „újfajtának”. Továbbá olyan időpontban bújt elő, amikor a nemzetektől elidegenedett, világuralomra törő háttérhatalom a javak igazságosabb elosztása helyett nyíltan és drasztikusan csökkenteni szeretné az emberiség létszámát. S pontosan úgy viselkedik, mint ugyanezen háttérhatalom által népvándorlásra késztetett migránsok; oda megy, ahova akar, terrorizál és gyilkol. Geopolitikai tájékozottsággal gyors egymásutánban három véletlenek aligha nevezhető gócot hoz létre: Kínában, Iránban és Olaszországban. Abban a Kínában, amely már-már letaszítja az USA-t a világelső gazdasági nagyhatalom trónjáról. A másik góc Irán, egész történelme során kerülte a háborúzást más államokkal, de szuverenitását, önazonosságát és a világ egyik legjelentősebb olajtartalékát nemzetállamként védelmezi, ami nincs ínyére az USA-nak, különösen Izraelnek, s nem is titkolják agresszív szándékaikat vele szemben, el akarják hitetni a világgal, hogy ez az ősi kultúrájú ország az emberiség közellensége.
Az észak-olaszországi Lombardiában pedig ismét csak nekik nem tetsző politikai fordulat veszélye fenyegetett, ugyanis ha a migránsellenes Salvini e térségben is vezető pozícióba kerül, átállíthatja Olaszországot a háttérhatalom szerint nemkívánatos nemzetállami vonalra. Ne is kerülje el figyelmünket, hogy Olaszország déli részein alig jelentkezett a járvány. Ezért a vuhani, iráni és lombardiai súlyos góc a biológiai terrorizmusnak olyan statisztikai adatává válhat, amely súlyos érv azokkal szemben, akiket a háttérhatalom néven azonosítunk.
De a migránsok miatt robbanásveszélyes Spanyolországban is létrehoz egy gócot, mintha csak el akarná érni, hogy a spanyolok se a betolakodó migránsok, hanem a koronavírus ellen hadakozzanak. Ahogy történt, és történik ma is. Természetesen Oroszország is a súlyos esetek közé került.
Az észak-olaszországi Lombardiában pedig ismét csak nekik nem tetsző politikai fordulat veszélye fenyegetett, ugyanis ha a migránsellenes Salvini e térségben is vezető pozícióba kerül, átállíthatja Olaszországot a háttérhatalom szerint nemkívánatos nemzetállami vonalra. Ne is kerülje el figyelmünket, hogy Olaszország déli részein alig jelentkezett a járvány. Ezért a vuhani, iráni és lombardiai súlyos góc a biológiai terrorizmusnak olyan statisztikai adatává válhat, amely súlyos érv azokkal szemben, akiket a háttérhatalom néven azonosítunk.
De a migránsok miatt robbanásveszélyes Spanyolországban is létrehoz egy gócot, mintha csak el akarná érni, hogy a spanyolok se a betolakodó migránsok, hanem a koronavírus ellen hadakozzanak. Ahogy történt, és történik ma is. Természetesen Oroszország is a súlyos esetek közé került.
Mindezt tudva-látva, naivitás lenne elhinni, hogy a vírus, amely a virológia szerint nem élő szervezet, hanem szubmikroszkópikus parazita, önmagában terjed. Csakis állati, vagy emberi sejtbe jutva kel életre és képes megsokszorozni önmagát. E körülmény még nagyobb gyanúba kever szervezeteket, országokat, hiszen ha nem önmaga terjed, akkor valakik terjesztik, különben nem vált volna a világszínpad főszereplőjévé. Kínában a rendkívül szigorú és hatékony intézkedések ellenére is egyes helyeken, látszólag ok nélkül, ismét meg-megjelenik. Angliára visszatérve, igencsak feltűnő, hogy alig egy-két napra rá azt követően jelenik meg az említett veszedelmesebb mutációja, hogy az angolok sem vártak a késlekedő EU „közös” oltóanyag beszerzésére, hanem önállóan léptek és elsőként indították be a tömeges védőoltást. Majd azt is bejelentették, hogy megállapodás nélkül is véglegesítik kilépésüket az EU-ból.
Erre másnap megjelenik a koronavírus még veszélyesebb mutánsa. Három nap alatt ugyanannak a vírusnak két új és veszedelmesebb mutánsa, politikailag két kritikus pillanatban megjelenik egy és ugyanazon helyen. Vitathatatlan jele a vírus irányított, mesterséges voltának. A háttérhatalmi figyelmeztetés félreérthetetlen. Álcázásra hirtelen Nigériában is megjelentették, mielőtt átjutatták Európába.
Erre másnap megjelenik a koronavírus még veszélyesebb mutánsa. Három nap alatt ugyanannak a vírusnak két új és veszedelmesebb mutánsa, politikailag két kritikus pillanatban megjelenik egy és ugyanazon helyen. Vitathatatlan jele a vírus irányított, mesterséges voltának. A háttérhatalmi figyelmeztetés félreérthetetlen. Álcázásra hirtelen Nigériában is megjelentették, mielőtt átjutatták Európába.
Érthető, ha valaki effélék láttán hitetlenkedik. Ha nyitott szemmel nézi a világot, meg is győződhet róla, a háttérhatalom annyira kiterjedt, hogy képes kifejleszteni és szabályozottan (mostanában úgy mondják, hogy hullámokban), vagy anélkül (ez a céljaitól függ) elterjeszteni egy vírust, megspékelve a róla szóló pánikkeltéssel. Azzal a céllal, hogy leállítsa a világgazdaságot, megkaparintsa fillérekért a kényszerleállás miatt tönkrement értékes cégeket, a kormányokat rákényszerítse dollárhitelek felvételére, amelyeknek ő csak a papír alapanyaguk árát fizeti, de olyan kamatra nyújtja, amit ugyancsak az önmaga által üzemeltetett dollárnyomtató cégei, bankjai határoznak meg. Ilyen lehetőségek mellett, s a vírus által immár eléggé megfélemlített világban, gyerekjáték volt behurcoltatni mutációkat Angliába, hogy tromfként szolgáljanak a rendezett egyezményes brexitre, mivel Johnson brit miniszterelnök túl erősnek bizonyult az EU-val szemben.
A kamatnál nem kevésbé értékes hab a tortán, hogy a vírus elleni védőoltást is a háttérhatalom gyógyszermaffiája gyártja. Terjed is az információ, hogy ezt „előrelátóan” már évekkel ezelőtt megkezdte. Most meg – lehet, hogy áremelés céljából – megjátsszák, hogy nem képesek kielégíteni a keresletet.
A kamatnál nem kevésbé értékes hab a tortán, hogy a vírus elleni védőoltást is a háttérhatalom gyógyszermaffiája gyártja. Terjed is az információ, hogy ezt „előrelátóan” már évekkel ezelőtt megkezdte. Most meg – lehet, hogy áremelés céljából – megjátsszák, hogy nem képesek kielégíteni a keresletet.
A hitetlenkedő közember, ha egy kicsit tájékozódik, azt láthatja, hogy világméretekben és szinte akadálytalanul folyik az emberi egészség és biztonság, az emberi élet manipulálása. Évtizedek óta nincs védőoltás az AIDS-ra; évszázada nincs oltás a rákra; hosszú idő óta az influenzára is csak közepes hatékonyságú védőoltást sikerült kidolgozni; most meg egy év alatt egyszerre csak féltucatnyi országban is előállítottak 90%-ot meghaladó hatékonyságúnak mondott védőoltást a koronavírus ellen, amelyet orvosi vélemény szerint még nem sikerült izolálni és tenyészteni, ami pedig elkerülhetetlen előfeltétel ahhoz, hogy védőoltást kidolgozhassanak ellene. Mintha a háttérhatalommal szövetkező gyógyszermaffia mindezen műveletekre felkészült volna, s most dörzsöli a tenyerét. Mi meg azért morgolódunk, hogy már a divatosnál divatosabbá váló maszkoknak az ára állandóan emelkedik, mivel már egy teljes új iparágat kell fenntartani.
De megfigyelhető a vírusnak az a figyelemre méltó tulajdonsága is, hogy nemcsak politikailag, hanem szociálisan is tájékozott. Meg tudja különböztetni az időseket a fiataloktól, s hol az egyik, hol a másik korosztályt támadja. Országa válogatja, de még e kategóriákon belül is politikusan lép fel az egyes országokban. Angliában akkor, amikor keménykedni akartak a háttérhatalomnak behódolt EU-val szemben. Az USA-ban még a sajtó is felfigyelt rá, hogy főleg a köztársaságpártiakat támadja és kevésbé a demokratákat. Trump el is kapta, de Biden nem.
Nem érdektelen átérezni azt sem, a világ bármely részén mit láthat a hitetlenkedő közember, ha még tovább tájékozódik. Szerencsétlen, akinek a karantén miatt egyre kevesebb a közvetlen tapasztalatszerzési lehetősége, kénytelen ellentmondásos, vagy célzatosan eltorzított híradásokra támaszkodni, elhinni, hogy minden, amit azelőtt nyugodtan megfogott, kezelt, használt, most fertőzéssel fenyeget. Karanténné vált lakásában dilemmázgathat azon, hogy a WHO, előző állásfoglalásainak ellentmondva, a múlt év októberében miért jelentette be, a koronavírus nem veszélyesebb, mint az influenza, mivel mindkettő fertőzési aránya 0,14% körül mozog. S ha így van, akkor mire fel a világméretű szájmaszk-láz, oltási kampány, mozgáskorlátozás, amik arra kényszerítik őt, hogy válasszon a szabadság és a biztonság között. Mivel neki mindkettőre szüksége van, előbb-utóbb akörül forognak a gondolatai, hogy ez tényleg politikus, sőt talán politikai vírus.
Ha nem tud dűlőre jutni, áttérhet egy könnyebb műfajra, s óvatosan érdeklődhet, hogy a gendernek nevezett előtérbe tolakodott szexuális csinnadratta közepette megtarthatja-e a hagyományos nemiségét, vagy az egyre növekvő számú valamelyik korcsosulást rákényszerítik. Álmában meg vigyorogva faggatja az ördög, hogy a koronavírustól, a védőoltástól, avagy a HIV-vírustól akar meghalni, és kacsingatva javasolja, hogy mint közember ne oltassa be magát, nehogy a közvélemény rossz néven vegye tőle. Megunja hát az egészet, előveszi a józan eszét. Nem válogat, hanem az önmaga által értelmezett élet, szabadság, biztonság mellett dönt.
Lehet, az előző bekezdés humorosnak, vagy mesterkéltnek hangzik, de a probléma bonyolultságán túl érzékelteti, amíg nem derül ki egyértelműen és bizonyítottan, hogy a koronavírus honnan ered és indítja újabb hullámait, az eddig megismert körülmények és jellemzők alapján, biztonság szempontjából mesterségesnek tekinthető és tekintendő is. Akárhonnan, akárkik indították az első hullámot, további hullámokat és egyre veszélyesebb mutációkat indíthatnak (teszik is), sőt újabbakat és akár veszélyesebb vírust is ránk szabadíthatnak, amíg le nem lepleződnek. A Moderna vakcina-gyártó cég vezérigazgatója a napokban „meg is nyugtatott bennünket”, mondván lehet, hogy a koronavírus örökre velünk marad. Azaz mindaddig fenntarthatják a rettegés légkörét, amíg a meggyötört-megtört emberiség önmaga nem kéri a világkormány létrehozását. Ennek megakadályozására kell készülni. – Nekünk is.
Kormányunk az időben és körültekintően beindított sikeres védekezés mellett, ugyanolyan hangsúlyt helyez a társadalmi és gazdasági tevékenység fenntartására és majdani újraindítására. Hatékony és kedvezményes család- és népességtámogató, otthonteremtési, intézkedéseket foganatosított, az egészségügyben bérfejlesztést végzett, átgondolt lépéseket tett, hogy a termelés, a gazdaság, az élet ne álljon le, s hitel- és adózási könnyítéseket, jövedelemadó csökkentéseket vezetett be, s más olyan intézkedéseket foganatosított, hogy a kényszerű lassulás után minden gyorsan újra tudjon indulni.
A turizmus újbóli teljes, sőt kiterjedtebb beindítására jelentős pénzügyi segítséget nyújtott az erre legelhívatottabb városoknak, s a járvány kezdete óta 1434 beruházást finanszírozott 1676 milliárd forint értékben. A válságkezelés eredményeként, más országokhoz viszonyítva, a munkanélküliség is csak minimálisan emelkedett. Az őrjöngő eszement ellenzékiek, a szoprán, vagy alt hangszínben rikácsolók, akik már nemcsak a kormány, hanem a közember napi teendőit is akadályozzák, mutassanak más országokat, ahol a világjárvány alatt, az EU támadásainak közepette ilyen átfogó szociális intézkedéseket foganatosított a kormány!
A turizmus újbóli teljes, sőt kiterjedtebb beindítására jelentős pénzügyi segítséget nyújtott az erre legelhívatottabb városoknak, s a járvány kezdete óta 1434 beruházást finanszírozott 1676 milliárd forint értékben. A válságkezelés eredményeként, más országokhoz viszonyítva, a munkanélküliség is csak minimálisan emelkedett. Az őrjöngő eszement ellenzékiek, a szoprán, vagy alt hangszínben rikácsolók, akik már nemcsak a kormány, hanem a közember napi teendőit is akadályozzák, mutassanak más országokat, ahol a világjárvány alatt, az EU támadásainak közepette ilyen átfogó szociális intézkedéseket foganatosított a kormány!
Az általános politikai vonal is helyes és céltudatos, amely a „Minden élet számít” jelszóban olyan időszerűen került megfogalmazásra, hogy méltán számíthat nemzetközi elismerésre.
Kellene is jobban népszerűsíteni a világban. Nemcsak a BLM „Fekete életek számítanak” téveszméjével szemben, hanem az emberiség történetének súlyos pillanatában kiadott életbevágó, sorsfordító jelszóként. Ugyanakkor, a jelek arra mutatnak, áldozatot főleg a kormány és a lakosság hoz, de a világjárványt is nyerészkedésre használó pénzintézetek és multinacionális vállalatok a lehetőségeikhez képest meglehetősen kíméletesen veszik ki ebből a részüket. Indokolt lenne ezen változtatni. A kifejezetten nemzetidegen és nemzetellenes hazai és külföldi szervezetekre (például a Kalergi tervhez kötődő Nemzetközi Páneurópai Unió, a Tett és Védelem nevű zsidó gárda, Hit Gyülekezete, stb., amelyek egyébként nem is szorulnak rá) és célokra költött jelentős összegeket is parancsoló megkurtítani, de inkább fokozatosan felszámolni.
Kellene is jobban népszerűsíteni a világban. Nemcsak a BLM „Fekete életek számítanak” téveszméjével szemben, hanem az emberiség történetének súlyos pillanatában kiadott életbevágó, sorsfordító jelszóként. Ugyanakkor, a jelek arra mutatnak, áldozatot főleg a kormány és a lakosság hoz, de a világjárványt is nyerészkedésre használó pénzintézetek és multinacionális vállalatok a lehetőségeikhez képest meglehetősen kíméletesen veszik ki ebből a részüket. Indokolt lenne ezen változtatni. A kifejezetten nemzetidegen és nemzetellenes hazai és külföldi szervezetekre (például a Kalergi tervhez kötődő Nemzetközi Páneurópai Unió, a Tett és Védelem nevű zsidó gárda, Hit Gyülekezete, stb., amelyek egyébként nem is szorulnak rá) és célokra költött jelentős összegeket is parancsoló megkurtítani, de inkább fokozatosan felszámolni.
Magától értetődik, a kormánynak a vírussal szembeni szükségszerű intézkedéseken túl meg kellett lépnie a nemzetközileg előírt-elvárt eljárásokat is. Nem latolgathatta, hogy természetes, vagy mesterséges. Egyre meggyőzőbb jelek utalnak rá, hogy mesterséges, képes manőverezni, ezért a lehető legkörültekintőbb védekezés megszervezése még fontosabb, mintha a saját útját járó „apolitikus” természetes vírusról lenne szó. (Bővebben ld. az interneten A világjárványról politikus szemmel és a kétrészes Mi mindentől féltsük a kormányt? c. tanulmányokat).
A háttérhatalom részére kapóra jött a világjárvány, akár önmaga idézte elő, akár természetes, mivel elválaszthatatlanul kapcsolódik a mindenkinek drága egészség- és életvédelemhez. A világkormány elfogadtatásának egyik legkézenfekvőbb eszközének vélheti az emberek egészségét és jólétét, pontosabban annak fenyegető hiányát, illetve a visszaszerzésüket ígérő megoldásait.
Másrészt egyelőre nem túlságosan veszélyesnek mutatkozó, de egyre veszélyesebb mutánsokat szülő vírus bevetéséről van szó, amely ellen azonban mindenképpen mindenki védekezni fog, azaz engedelmeskedni fog a láthatatlan idegen akaratnak. Véssük agyunkba, az idegen akarat akkor is a háttérhatalomé, ha a vírus természetes, ő „csak” kihasználja, ha pedig mesterséges, akkor vita sincs. A háttérhatalom felelőssége tehát semmiképpen nem kérdéses, és ennek hangot is kellene már adni. A világjárványhoz kapcsolódó súlyos, kényes és egyelőre átláthatatlan alapkérdésekben ezért bárki, vagy bármelyik kormány könnyen tévedhet, melléfoghat. De a legnagyobb tévedés az ingadozás, a semmittevés lenne, mert az biztos bukáshoz vezetne. Ezért még az egymás iránti, különösen a kormány iránti jogos bírálatokat is kölcsönösen támogató szellemben és célzattal kell megfogalmaznunk.
Másrészt egyelőre nem túlságosan veszélyesnek mutatkozó, de egyre veszélyesebb mutánsokat szülő vírus bevetéséről van szó, amely ellen azonban mindenképpen mindenki védekezni fog, azaz engedelmeskedni fog a láthatatlan idegen akaratnak. Véssük agyunkba, az idegen akarat akkor is a háttérhatalomé, ha a vírus természetes, ő „csak” kihasználja, ha pedig mesterséges, akkor vita sincs. A háttérhatalom felelőssége tehát semmiképpen nem kérdéses, és ennek hangot is kellene már adni. A világjárványhoz kapcsolódó súlyos, kényes és egyelőre átláthatatlan alapkérdésekben ezért bárki, vagy bármelyik kormány könnyen tévedhet, melléfoghat. De a legnagyobb tévedés az ingadozás, a semmittevés lenne, mert az biztos bukáshoz vezetne. Ezért még az egymás iránti, különösen a kormány iránti jogos bírálatokat is kölcsönösen támogató szellemben és célzattal kell megfogalmaznunk.
Vészkiáltás - csatakiáltás
Ki vonhatna le más következtetést, minthogy a koronavírus nem terjed, hanem valakik terjesztik, azaz bármikor ránk szabadíthatnak egy újabb mutációt, egy új vírust is. Hiába lesz akár hatékonynak, esetleg még káros mellékhatásoktól is mentesnek bizonyuló védőoltásunk az egymást követő hullámokban támadó vírus ellen.
Ha nem jutunk el a keletkezési pontjáig, ahol csírájában elfojthatjuk, megakadályozva az újabb és újabb támadását, akkor ördögi körben kényszerülünk ténykedni; mire az egyik hullám ellen lesz védőoltás, már a nyakunkon lesz a következő hullám, vagy vírus, ahogy történik is. És ami jelzi is, hogy nem természetes, hanem mesterséges, de amit senki nem mer kimondani még feltételezésként sem. Pedig a valóban szükséges védekezésnél nem kevésbé fontosabb feladat a vírus eredetének kiderítése. Ezért hitelt érdemlő nemzetközi erőfeszítéssel haladéktalanul, mindenre/mindenkire tekintet nélkül hozzá kellene látni a vírus eredetének, keletkezésének kiderítéséhez. Erre azonban senki sem gondol, nem folyik nyomozás okának, okozójának kiderítésére, ami viszont annak félreérthetetlen bizonyítéka, hogy valakik nem akarják.
Nem nehéz kitalálni, kiknek nem érdeke az igazság kiderítése. Akik a vírus eredetének kellően bizonyított megállapítását nem tekintik alapvető kérdésnek, akarva-akaratlanul a háttérhatalom kezére játszanak, amely nyilvánvalóan felhasználja a járványt céljai elérésére, akkor is, ha az természetes eredetű. Az emberiség sorsa, léte szempontjából e kérdés a védekezésnél is fontosabbnak minősíthető.
Mégis csaknem kizárólag a védekezésre fordítja erőfeszítéseit. Nem kérdőjelezhető meg, hogy folytatnia kell a védekezést az esetenként ellentmondásos, következetlen politikai és orvosi közlések ellenére is, de mégsem azokon kell őrlődnie, hanem a vírus keletkezésének okain. A fenyegetett józanész mindebből csak azt a következtetést vonhatja le, hogy a világ nem tudja az igazat a koronavírus járványról. Ez esetben pedig a védekezése sem lehet a legmegfelelőbb.
Ha nem jutunk el a keletkezési pontjáig, ahol csírájában elfojthatjuk, megakadályozva az újabb és újabb támadását, akkor ördögi körben kényszerülünk ténykedni; mire az egyik hullám ellen lesz védőoltás, már a nyakunkon lesz a következő hullám, vagy vírus, ahogy történik is. És ami jelzi is, hogy nem természetes, hanem mesterséges, de amit senki nem mer kimondani még feltételezésként sem. Pedig a valóban szükséges védekezésnél nem kevésbé fontosabb feladat a vírus eredetének kiderítése. Ezért hitelt érdemlő nemzetközi erőfeszítéssel haladéktalanul, mindenre/mindenkire tekintet nélkül hozzá kellene látni a vírus eredetének, keletkezésének kiderítéséhez. Erre azonban senki sem gondol, nem folyik nyomozás okának, okozójának kiderítésére, ami viszont annak félreérthetetlen bizonyítéka, hogy valakik nem akarják.
Nem nehéz kitalálni, kiknek nem érdeke az igazság kiderítése. Akik a vírus eredetének kellően bizonyított megállapítását nem tekintik alapvető kérdésnek, akarva-akaratlanul a háttérhatalom kezére játszanak, amely nyilvánvalóan felhasználja a járványt céljai elérésére, akkor is, ha az természetes eredetű. Az emberiség sorsa, léte szempontjából e kérdés a védekezésnél is fontosabbnak minősíthető.
Mégis csaknem kizárólag a védekezésre fordítja erőfeszítéseit. Nem kérdőjelezhető meg, hogy folytatnia kell a védekezést az esetenként ellentmondásos, következetlen politikai és orvosi közlések ellenére is, de mégsem azokon kell őrlődnie, hanem a vírus keletkezésének okain. A fenyegetett józanész mindebből csak azt a következtetést vonhatja le, hogy a világ nem tudja az igazat a koronavírus járványról. Ez esetben pedig a védekezése sem lehet a legmegfelelőbb.
A problémát megnyugtató módon tehát csak az eddigi ismereteinken túlmutató kérdések feltevésével és megválaszolásával lehet megoldani. A tapasztalatok mellett feltétlen szükség van a dolgok értelmének, az események, a fejlemények okainak és céljainak felderítésére. Ezek megszerzését nem akadályozni kell (ahogy a háttérhatalom ügynökei teszik), hanem elősegíteni (ahogy a kormányoknak tenniük kellene). Konkrét ismeretek nélkül a mégoly zsenik sem tudnak válaszokat megfogalmazni. Lesújtó a következtetés: az ok-okozat viszony kiderítésének mulasztására, felelőtlen kezelésére ennél szemléltetőbb gyászos példát nehéz lenne idézni.
Következményeit az egész emberiség megszenvedheti. Lehetetlen elképzelni, hogy ennek elodázhatatlan szükségessége nem jut eszébe egyetlen kormánynak, politikusnak, orvosnak sem? Az is lehetetlen, hogy ennek sincs oka. De akkor annak mi az oka, mi a végső ok? E kérdésekre nemcsak illene válaszolni, hanem válaszolnunk is kell. Az eddigiekből világos, hogy e tekintetben sem botorkálunk teljesen sötétben, mert az elvárt válasz nyilvánvalónál is nyilvánvalóbban a háttérhatalmi összeesküvéssel áll okviszonyban, de őrjöngő bírálatözön, vagy pereskedés veszélye nélkül nehéz konkréten, akár személyekre szólóan megfogalmazni. Éppen ezért kormányoknak, politikusoknak, orvosoknak, s mindenki másnak igyekezni kell olyan helyzetbe kerülni, hogy elősegíthesse a tisztázást, a mulasztók, vagy a bűnösök nemzetközi leleplezést és kiadhassa a helyes irányelvet, különben vesztes helyzetbe kerülhetünk.
Következményeit az egész emberiség megszenvedheti. Lehetetlen elképzelni, hogy ennek elodázhatatlan szükségessége nem jut eszébe egyetlen kormánynak, politikusnak, orvosnak sem? Az is lehetetlen, hogy ennek sincs oka. De akkor annak mi az oka, mi a végső ok? E kérdésekre nemcsak illene válaszolni, hanem válaszolnunk is kell. Az eddigiekből világos, hogy e tekintetben sem botorkálunk teljesen sötétben, mert az elvárt válasz nyilvánvalónál is nyilvánvalóbban a háttérhatalmi összeesküvéssel áll okviszonyban, de őrjöngő bírálatözön, vagy pereskedés veszélye nélkül nehéz konkréten, akár személyekre szólóan megfogalmazni. Éppen ezért kormányoknak, politikusoknak, orvosoknak, s mindenki másnak igyekezni kell olyan helyzetbe kerülni, hogy elősegíthesse a tisztázást, a mulasztók, vagy a bűnösök nemzetközi leleplezést és kiadhassa a helyes irányelvet, különben vesztes helyzetbe kerülhetünk.
Sokakat nyugtalanít azt is, hogy ma még önkéntes és ingyenes védőoltásról beszélnek mindenhol, de a lakájsajtó már több országban sejteti, beállhat olyan kényszerhelyzet, hogy egyiket sem lehet megvalósítani, s jobb, ha az emberek mindenhez megtanulnak alkalmazkodni.
A légitársaságok már nyíltan beszélnek a vakcina-útlevél szükségességéről. Így, vagy úgy, de fokozatosan kötelezővé teszik, akkor is, ha a gyártók egy része nem vállal felelősséget a védőoltás hatásaiért, mellékhatásaiért, és jó néhány eset került rögzítésre, amikor a beoltottakon súlyos mellékhatások jelentkeztek. A sajtó halálesetekről is tudósított. Ez a sajtó mégis folyamatosan úgy állítja be, hogy az emberek alig várják az oltást, „nyugtat”, hogy immár napok kérdése a védőoltások engedélyezése egy féltucatnyi országban, hogy a kormányok között felvásárlási verseny folyik, meg hogy sok helyen felelőtlen vakcina-ellenesek kételyeket terjesztenek, akik ellen fel kell lépni. Sok országban a sportversenyekre emlékeztető tudósítások drukkoltak, hogy Karácsonyra, Újévre, de legkésőbb tavaszra már legyen oltás. Szinte versenyszerűen közlik, hogy eddig hányan regisztráltatták magukat oltásra. Állították, hogy a vakcina (Miért nem védőoltás?) „hatékony és biztonságos”, de párhuzamosan azt is, hogy a vakcinák bevizsgálása még folyik, hogy ahhoz évek munkája szükséges, stb. Azaz egységes szakmai igazolás nem áll rendelkezésükre, mégis izgatják a lakosságot.
Azt sem mindenki érti a világban, miért kell regisztrálni, mikor az influenza elleni oltást egyszerűen rendelkezésre bocsátották, s aki akarta beoltatta magát. Miért nem lehet ezt a rugalmas gyakorlatot folytatni? Nálunk ez úgy jelentkezik, hogy a személyi adatok védelmére hivatkozva, a regisztrációs adatainkat, amint a regisztrációs lap hátsó oldalán olvashatatlan kisbetűkkel közlik, megküldik öt különböző szervnek; tehát csak az nem jut hozzá az adatainkhoz, aki nem akar.
A légitársaságok már nyíltan beszélnek a vakcina-útlevél szükségességéről. Így, vagy úgy, de fokozatosan kötelezővé teszik, akkor is, ha a gyártók egy része nem vállal felelősséget a védőoltás hatásaiért, mellékhatásaiért, és jó néhány eset került rögzítésre, amikor a beoltottakon súlyos mellékhatások jelentkeztek. A sajtó halálesetekről is tudósított. Ez a sajtó mégis folyamatosan úgy állítja be, hogy az emberek alig várják az oltást, „nyugtat”, hogy immár napok kérdése a védőoltások engedélyezése egy féltucatnyi országban, hogy a kormányok között felvásárlási verseny folyik, meg hogy sok helyen felelőtlen vakcina-ellenesek kételyeket terjesztenek, akik ellen fel kell lépni. Sok országban a sportversenyekre emlékeztető tudósítások drukkoltak, hogy Karácsonyra, Újévre, de legkésőbb tavaszra már legyen oltás. Szinte versenyszerűen közlik, hogy eddig hányan regisztráltatták magukat oltásra. Állították, hogy a vakcina (Miért nem védőoltás?) „hatékony és biztonságos”, de párhuzamosan azt is, hogy a vakcinák bevizsgálása még folyik, hogy ahhoz évek munkája szükséges, stb. Azaz egységes szakmai igazolás nem áll rendelkezésükre, mégis izgatják a lakosságot.
Azt sem mindenki érti a világban, miért kell regisztrálni, mikor az influenza elleni oltást egyszerűen rendelkezésre bocsátották, s aki akarta beoltatta magát. Miért nem lehet ezt a rugalmas gyakorlatot folytatni? Nálunk ez úgy jelentkezik, hogy a személyi adatok védelmére hivatkozva, a regisztrációs adatainkat, amint a regisztrációs lap hátsó oldalán olvashatatlan kisbetűkkel közlik, megküldik öt különböző szervnek; tehát csak az nem jut hozzá az adatainkhoz, aki nem akar.
Bizony, vegyük észre, fokozatosan megtesszük, jó szándékúnak feltüntetett kényszerűségekkel megtetetik velünk az első lépéseket afelé, hogy mások legyünk. A személyességet egyre inkább korlátozó kényszerintézkedések (a maszktól a mobiltelefontól, a készpénz kivonásán át a kamera- és adó-vevő, sőt sugárzó rendszerekig) máris megfigyelhetően eltorzítják az ember személyiségét, s az egészségére is károsan hatnak. A háttérhatalom nem is titkolja, minden eddigivel szakítanunk kellene, kétes eredetű téveszmék és hamis indokok tehetetlen bábjaivá, áldozataivá kellene válnunk. Cserébe kapnánk koronavírus útlevelet, meg egy chipet a szervezetünkbe, ami megváltoztatná önazonosságunkat, azt sem tudnánk, hogy kik vagyunk.
El kellene veszítenünk mindazt, ami emberré tesz bennünket. Az embertelenség útjára terelnének bennünket, amelyre a háttérhatalom előtérbe merészkedő vezetői már rátértek. Ők már átestek e tragikus változáson, erkölcsileg meghasonlottak, legyőzték önmagukban az embert, s most azt akarják kikényszeríteni, hogy az egész emberiség kövesse őket.
El kellene veszítenünk mindazt, ami emberré tesz bennünket. Az embertelenség útjára terelnének bennünket, amelyre a háttérhatalom előtérbe merészkedő vezetői már rátértek. Ők már átestek e tragikus változáson, erkölcsileg meghasonlottak, legyőzték önmagukban az embert, s most azt akarják kikényszeríteni, hogy az egész emberiség kövesse őket.
Mindezek tudatában meg kell érteni, az emberség és az emberiség elleni összeesküvők nyomulásra figyelmeztető embertársaink szavaiban az embernek maradni kívánók lelkiismerete szólal meg, akik látják, hogy a háttérhatalmi gátlástalanság határtalan, s az emberiséget fenyegeti, beleértve sajátmagát a háttérhatalmat. Néhány hőbörgő, vagy áltudományos merészkedő, avagy lepénzelt lelketlen ügynök nem vonhatja el a figyelmünket arról, hogy az emberi fejlődés iránytűje a feltételesen nemzetieknek nevezhető történelmi totalitárius rendszerek után most a totalitárius világrendszer felé lendült ki.
A háttérhatalom arra számít, hogy szorongatott helyzetükben a kormányok kikényszerített, következményeiben nem eléggé átgondolható áterőltetett intézkedései a kezére játszanak. Ezért a vészhelyzet tudtában a kérdezőket, vonakodókat, hitetlenkedőket is a legkörültekintőbben, történelempolitikai szemlélettel (okok és következmények szigorúan tárgyilagos felmérésével) kell kezelnünk. Az össztársadalmi idegesség körülményei között célszerű kerülni a bizonyítottan jóindulatú alternatív gondolkodók ledorongolását, bírságolását, elnyomását, lehetőleg megértéssel és óvatossággal kezelni a mi tagadás, egyre kellemetlenebbé és szigorúbbakká váló kényszerintézkedések ellen sokasodó ösztönös tömeges lázadásokat is. Az előbbiek látják e jelenségek mögött a totalitárius háttérhatalmi törekvéseket, az utóbbiak pedig már a saját bőrükön érzik.
A háttérhatalom arra számít, hogy szorongatott helyzetükben a kormányok kikényszerített, következményeiben nem eléggé átgondolható áterőltetett intézkedései a kezére játszanak. Ezért a vészhelyzet tudtában a kérdezőket, vonakodókat, hitetlenkedőket is a legkörültekintőbben, történelempolitikai szemlélettel (okok és következmények szigorúan tárgyilagos felmérésével) kell kezelnünk. Az össztársadalmi idegesség körülményei között célszerű kerülni a bizonyítottan jóindulatú alternatív gondolkodók ledorongolását, bírságolását, elnyomását, lehetőleg megértéssel és óvatossággal kezelni a mi tagadás, egyre kellemetlenebbé és szigorúbbakká váló kényszerintézkedések ellen sokasodó ösztönös tömeges lázadásokat is. Az előbbiek látják e jelenségek mögött a totalitárius háttérhatalmi törekvéseket, az utóbbiak pedig már a saját bőrükön érzik.
Háttérhatalmi, vagy nemzeti út?
A „politikus” járvány zavarba hozta az emberiséget. Ahol időben és határozottan meghozták a szükséges intézkedéseket, a zavar múlóban van. Nem múlt el, mert a tömegtájékoztatási eszközök többsége a háttérhatalom kezében van és pánikkeltést, agymosást folytat. A nemzetközi szervezetek, élükön a WHO-val, amelytől alig marad el az EU, de az ENSZ is a nyomukban van, nem voltak képesek hatékonyan fellépni a világjárvány ellen. Rossz intézkedésekkel, vagy még azoknak is a hiányával bizonyították alkalmatlanságukat.
Mi több, megalapozott a gyanú, hogy nem is akartak. Magyarázata, hogy a háttérhatalom által megdolgozott, vagy lekorrumpált személyek lettek a vezetőik. Ennek legszemléltetőbb jele, hogy az EU vezetése a világ szeme előtt Soros Györgynek, a háttérhatalom faltörő kosának az utasításait követte. Kihívóan semmibe véve legfőbb szerve, az Európai Tanács álláspontját, saját népeik, a tagállamok akaratát, sőt büntetve az „engedetlenkedőket”.
Hasonló úton haladt a WHO etióp igazgatója, akit Bill Gates „felügyel”. Guterres, az ENSZ portugál főtitkára posztjához méltatlanul a muszlim betolakodók pozitív megkülönböztetésére ösztönözi a világot, nyíltan hirdeti a világkormány szükségességét, legutóbb posztjához méltatlanul egyoldalú érzékenységgel kikelt a „fehér nacionalizmus” és az antiszemitizmus ellen.
Mi több, megalapozott a gyanú, hogy nem is akartak. Magyarázata, hogy a háttérhatalom által megdolgozott, vagy lekorrumpált személyek lettek a vezetőik. Ennek legszemléltetőbb jele, hogy az EU vezetése a világ szeme előtt Soros Györgynek, a háttérhatalom faltörő kosának az utasításait követte. Kihívóan semmibe véve legfőbb szerve, az Európai Tanács álláspontját, saját népeik, a tagállamok akaratát, sőt büntetve az „engedetlenkedőket”.
Hasonló úton haladt a WHO etióp igazgatója, akit Bill Gates „felügyel”. Guterres, az ENSZ portugál főtitkára posztjához méltatlanul a muszlim betolakodók pozitív megkülönböztetésére ösztönözi a világot, nyíltan hirdeti a világkormány szükségességét, legutóbb posztjához méltatlanul egyoldalú érzékenységgel kikelt a „fehér nacionalizmus” és az antiszemitizmus ellen.
A nemzeti kormányok hatékonyan, gyakorlatiasan jártak el, alapvetően kezelni tudták a súlyos helyzetet, ahogy nálunk is történt; a nemzeti út bizonyult eredményesnek, nem a nemzetközi. Persze, az sem mindegy, milyen a nemzeti út. Svédország alig foganatosított intézkedéseket, rábízta magát a nyájimmunitásra.
Volt benne ésszerű gondolat, de következményeiben átgondolatlan eljárásnak bizonyult. Kína napokon belül minden szükséges erőt mozgósított, radikális intézkedéseket tett, ami eredményesnek bizonyult. Brazília megtett egy sor helyes lépést, de a lakossági fegyelem nem bizonyult elegendőnek. A V-4 országok, szoros együttműködésben, eredményesen tették meg a védelmi lépéseket. A legsúlyosabb és legtartósabb járványhelyzet az USA-ban alakult ki. Nyílván nem függetlenül attól, hogy Fort Detrick katonai víruslabor, a nemzetközi egyezményeket megsértve biológiai hadviselési eszközökkel kísérletezett; a Nature tudományos folyóirat még 2015-ben közölte is, a labornak sikerült a koronavírust úgy módosítania, hogy emberről emberre terjedjen! E hitelt érdemlő tudományos közlés azonban nemcsak a WHO, hanem valamennyi politikus figyelmét mind a mai napig elkerülte.
Sőt mindig Vuhan jut az eszükbe. A WHO is az elmúlt napokban küldöttséget menesztett Vuhanba, hogy „azonosítsa a vírus eredeti hordozóját”. Azaz ismét a denevéren, vagy a tobzoskán akarja elverni a port, hogy önmagáról, Bill Gatesről, a háttérhatalomról elterelje a világ figyelmét.
Az nem érdekli, hogy a fort-detricki vírust szabadalmaztatták, s az egyik tulajdonosa Bill Gates és felesége Melinda Alapítványa. Gates a szabadalom birtokában 2019 októberében, New Yorkban, külföldi megfigyelők előtt, hatvanöt millió áldozatot feltételező, súlyos gazdasági válságot kiváltó világméretű koronavírus járvány szimulációs gyakorlatot tartott. Részesedést szerzett a vuhani virológiai kutatásban is és a világközvélemény által kártékonynak tartott kapcsolatokat ápol a WHO-val.
Szinte versenyez vele az amerikai Kongresszus, amely még ez év első napjaiban is, a vírus elleni harc fokozása helyett a nyelvtani nemek azonosítására szolgáló hagyományos szavak kigyomlálását és átdolgozását tűzte napirendjére. Az apa, anya, fiú, lány, testvér, unoka, nagyapa, nagyanya, úgy félszáz oldalon felsorolva, esett áldozatul. Jó példa rá, hogy aki nem mestere valaminek, mégis hozzányúl, hóhérja az annak. Soros felhívhatná Washing Tóniék figyelmét, egyszerűbb lenne, ha hivatalossá tennék a magyar nyelvet, amelyet elődeink eleve úgy alkottak meg, hogy nincsenek benne nemek.
Nekünk nem is kell bajlódniuk e kérdésekkel, amelyek megkeserítették az amerikai honatyák sorsát, éppen azokban a napokban, amikor Trump ellen, vagy mellett kellett volna kiállniuk.
Volt benne ésszerű gondolat, de következményeiben átgondolatlan eljárásnak bizonyult. Kína napokon belül minden szükséges erőt mozgósított, radikális intézkedéseket tett, ami eredményesnek bizonyult. Brazília megtett egy sor helyes lépést, de a lakossági fegyelem nem bizonyult elegendőnek. A V-4 országok, szoros együttműködésben, eredményesen tették meg a védelmi lépéseket. A legsúlyosabb és legtartósabb járványhelyzet az USA-ban alakult ki. Nyílván nem függetlenül attól, hogy Fort Detrick katonai víruslabor, a nemzetközi egyezményeket megsértve biológiai hadviselési eszközökkel kísérletezett; a Nature tudományos folyóirat még 2015-ben közölte is, a labornak sikerült a koronavírust úgy módosítania, hogy emberről emberre terjedjen! E hitelt érdemlő tudományos közlés azonban nemcsak a WHO, hanem valamennyi politikus figyelmét mind a mai napig elkerülte.
Sőt mindig Vuhan jut az eszükbe. A WHO is az elmúlt napokban küldöttséget menesztett Vuhanba, hogy „azonosítsa a vírus eredeti hordozóját”. Azaz ismét a denevéren, vagy a tobzoskán akarja elverni a port, hogy önmagáról, Bill Gatesről, a háttérhatalomról elterelje a világ figyelmét.
Az nem érdekli, hogy a fort-detricki vírust szabadalmaztatták, s az egyik tulajdonosa Bill Gates és felesége Melinda Alapítványa. Gates a szabadalom birtokában 2019 októberében, New Yorkban, külföldi megfigyelők előtt, hatvanöt millió áldozatot feltételező, súlyos gazdasági válságot kiváltó világméretű koronavírus járvány szimulációs gyakorlatot tartott. Részesedést szerzett a vuhani virológiai kutatásban is és a világközvélemény által kártékonynak tartott kapcsolatokat ápol a WHO-val.
Szinte versenyez vele az amerikai Kongresszus, amely még ez év első napjaiban is, a vírus elleni harc fokozása helyett a nyelvtani nemek azonosítására szolgáló hagyományos szavak kigyomlálását és átdolgozását tűzte napirendjére. Az apa, anya, fiú, lány, testvér, unoka, nagyapa, nagyanya, úgy félszáz oldalon felsorolva, esett áldozatul. Jó példa rá, hogy aki nem mestere valaminek, mégis hozzányúl, hóhérja az annak. Soros felhívhatná Washing Tóniék figyelmét, egyszerűbb lenne, ha hivatalossá tennék a magyar nyelvet, amelyet elődeink eleve úgy alkottak meg, hogy nincsenek benne nemek.
Nekünk nem is kell bajlódniuk e kérdésekkel, amelyek megkeserítették az amerikai honatyák sorsát, éppen azokban a napokban, amikor Trump ellen, vagy mellett kellett volna kiállniuk.
A humort félretéve, kimondhatjuk, a józanész mindenkinek sajátja; csak elő kell vennie és érvényre juttatni a saját környezetében. Az emberiség érzékelhetően rá is ébred, a sorsáról, de lehet, hogy a létéről van szó, ezért a helyes szavakkal egyre inkább beszélő tettek párosulnak. A közvélemény már sok országban mozgolódik és lázad, a kormányok azonban óvatoskodnak a háttérhatalommal kapcsolatban. Pedig többet tudnak a mesterkedéseiről, mint amennyit a népeiknek elmondanak, azaz jószerével semmit, meg sem merik említeni. Trump megtette, de kollégái – szövetségesei és ellenfelei egyaránt – magára hagyták.
Pedig a háttérhatalom nyomulása a szemük előtt zajlott és zajlik, ám Oroszországon, Kínán és a V4-eken kívül mások alig tesznek ellene valamit. Pedig tudják, többről van szó, mint a vírusról, de a tőke korlátokat szab.
Pedig a háttérhatalom nyomulása a szemük előtt zajlott és zajlik, ám Oroszországon, Kínán és a V4-eken kívül mások alig tesznek ellene valamit. Pedig tudják, többről van szó, mint a vírusról, de a tőke korlátokat szab.
Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a magyar kormány intézkedéseiben nemcsak a nemzeti út uralkodik, hanem kiérződik valami ígéretes más is. Neki is számolnia kell vele, hogy a pénz birtokában és a pénzforgalom kezelésében önmagát mindenhatónak képzelő háttérhatalom csak az erőből ért. Következésképpen, akárcsak más országok, sajátos egyre kevésbé burkolt harcra kényszerül, amely már jó ideje több fronton is folyik. A háttérhatalom részéről kezdettől fogva tudatosan és nyíltan; mi fokozatosan zárkóztunk fel hozzá, de felzárkóztunk!
Kormányszinttől a közember szintjéig gondolatainknak, terveinknek, politikánknak, törekvéseinknek és tetteinknek a túlélés érdekében összhangban kell lenniük, országos és össznemzeti támogatást kell élvezniük. Az állampolgároknak támogatni kell a kormány helyes intézkedéseit, de nem szabad lemondani a társadalmi ellenőrzésről, hiszen ez a kormánynak is érdeke, mert csak együtt tudnak sikerrel szembeszállni a háttérhatalmi-ellenzéki nyomulással. Ez a magyar út.
Az első hullám idején érzékeltük is, részesei voltunk, rajta haladtunk. Lényege, hogy nem késve, nem betegesen, azaz nemcsak az emberiségre szabadított járvány ellen védekezünk, hanem időben, tudatosan és sokoldalúan, biztosítjuk, hogy a társadalmi élet, a termelés ne álljon le. Éles viták közepette a háttérhatalomnak behódolt EU-ban is magyar úton haladunk.
Ugyanakkor eljárásainkat nem vonatkoztathatjuk el a világeseményektől, a háttérhatalom sokféleképpen megnyilvánuló nyomásától sem. Tőkés környezetben, tőkés országban élünk, hozzá kényszerülünk alkalmazkodni. Ennek megfelelően kormányunk is tőkés szemléletű. Ezt sem érdemnek, sem hibának nem tekinthetjük, a rendszerváltással előállt történelmi tényként kell kezelnünk. Méltányolnunk kell, hogy a kedvezőtlen feltételek mellett is komoly kétoldalú és nemzetközi csatákat vív a magyar állami és nemzeti érdekek védelmében. Mások által is elismerten, nemegyszer győztesen. Sok más intézkedése politikai, gazdasági, pénzügyi vis maior körülmények nyomasztó hatása miatt nem illeszkedhet kifejezetten, mindenben és azon melegében a magyar érdekekhez. Az a benyomás, hogy ezek a háttérhatalom követeléseivel, irányvonalával mutatnak bizonyos egyetértő, remélhetőleg inkább kényszerű alkalmazkodást, de nem feledkeznek meg a nemzeti érdekeinkről. E benyomás közel lehet az igazsághoz.
Azt viszont tudjuk, látjuk is, hogy komoly, következetes és sikeres család- és népességtámogató politikát folytat, s jövőbe mutató átgondolt intézkedéseket foganatosít annak érdekében, hogy minél felkészültebben kezdhessünk majd neki a megújuló életnek a világjárványt követően.
Mindez összességében vitathatatlanul magyar érdek, magyar út. A háttérhatalom az ellenkezőt követi és követeli. Az ellene vívott harcból közvéleményünk csak a Soros elleni csatákat látja, de e harc azzal nem merül ki. A kormány küzdhet olyan provokációk és merényletek ellen is, amelyekről még nem szólhat, ezért bizonyos kérdésekben a közvéleményünk sem láthat pontosan. Ez nem üdvözlendő eljárás, de a zavaros és veszélyes helyzetben megértéssel kell kezelnünk, ha ilyen átmeneti gyakorlati szükségszerűség felmerül. Vérre menő, bonyolult, átláthatatlan harc folyik, s a kormány azon dolgozik, hogy az elkerülhetetlen következményei ne legyenek visszafordíthatatlanok. Legyen hát világos előttünk, miért és merre tartunk. S ezt tudva, még a kormányintézkedések esetleges jogos bírálatát is támogatólag, segítően kell megfogalmaznunk.
Mindez összességében vitathatatlanul magyar érdek, magyar út. A háttérhatalom az ellenkezőt követi és követeli. Az ellene vívott harcból közvéleményünk csak a Soros elleni csatákat látja, de e harc azzal nem merül ki. A kormány küzdhet olyan provokációk és merényletek ellen is, amelyekről még nem szólhat, ezért bizonyos kérdésekben a közvéleményünk sem láthat pontosan. Ez nem üdvözlendő eljárás, de a zavaros és veszélyes helyzetben megértéssel kell kezelnünk, ha ilyen átmeneti gyakorlati szükségszerűség felmerül. Vérre menő, bonyolult, átláthatatlan harc folyik, s a kormány azon dolgozik, hogy az elkerülhetetlen következményei ne legyenek visszafordíthatatlanok. Legyen hát világos előttünk, miért és merre tartunk. S ezt tudva, még a kormányintézkedések esetleges jogos bírálatát is támogatólag, segítően kell megfogalmaznunk.
Semmiféle közösséget nem vállalhatunk a neoliberális nemzetellenes ellenzék őrjöngő, esztelen kormányellenes, sajnos jelentős nemzetközi támogatást élvező hadviselésével.
Pontatlan baloldalinak minősíteni, ahogy sokszor teszik, hiszen a történelmi baloldal szemben áll a tőkés rendszerrel, Gyurcsány és szövetségesei pedig e rendszer elkötelezett hívei, ezért önmagunkat csapjuk be, ha baloldalinak nevezzük őket. Árulkodó jel, hogy ők maguk nem is tiltakoztak e minősítés ellen. Azon is elgondolkodhatunk, hogy az önmagát jobboldalinak és nemzeti elkötelezettségűnek valló Mi Hazánk, bár világosan elkülönül a neoliberális ellenzéktől, mintha nem keresné a kormánnyal való együttműködést, nem osztaná helyes eljárásait a nehéz pillanatokban sem, hanem, akárcsak az elődje, szembefordul a kormánnyal. Azt is látni és értékelni kell, hogy a valóban baloldali Munkáspárt viszont tárgyilagosan ítéli meg a kormány lépéseit, alapvetően bírálja, de nem riad vissza attól sem, hogy a nemzeti érdekeinket elősegítő lépéseit elismerje.
Pontatlan baloldalinak minősíteni, ahogy sokszor teszik, hiszen a történelmi baloldal szemben áll a tőkés rendszerrel, Gyurcsány és szövetségesei pedig e rendszer elkötelezett hívei, ezért önmagunkat csapjuk be, ha baloldalinak nevezzük őket. Árulkodó jel, hogy ők maguk nem is tiltakoztak e minősítés ellen. Azon is elgondolkodhatunk, hogy az önmagát jobboldalinak és nemzeti elkötelezettségűnek valló Mi Hazánk, bár világosan elkülönül a neoliberális ellenzéktől, mintha nem keresné a kormánnyal való együttműködést, nem osztaná helyes eljárásait a nehéz pillanatokban sem, hanem, akárcsak az elődje, szembefordul a kormánnyal. Azt is látni és értékelni kell, hogy a valóban baloldali Munkáspárt viszont tárgyilagosan ítéli meg a kormány lépéseit, alapvetően bírálja, de nem riad vissza attól sem, hogy a nemzeti érdekeinket elősegítő lépéseit elismerje.
Az amerikai tragédiából a legfontosabb megértenünk, rég megérett rá a helyzet a nemzetközi háttérhatalom irányelveit követő ellenzéki garázdálkodással, hazudozással, magyarellenességgel szemben intézkedéseket foganatosítsunk. A társadalmat éltető emberi erkölcsök lerombolásának folyamata az USA-ban a világ szeme előtt ment végbe. Nem igaz, amit el akarnak hitetni a világgal, hogy Kína, Oroszország, vagy külföldi politikai mozgalom szellemisége, beavatkozása szülte a folyamatot. Nem is a baloldal vezényelte: amerikaiak tették amerikaiakkal, mert valakik rávették őket, ne hagyják magukat korlátozni „elavult” erkölcsi elvárásokkal. Többévtizedes erkölcsromboló folyamatnak látjuk a társadalmi eredményét, lehet, hogy a végeredményét, ami ma teljesen uralja életüket. Jelen van óvodáktól egyetemekig minden oktatási szinten, tömegtájékoztató eszközökben, filmekben, zenében, reklámokban, különösen pénzügyekben, bel- és külpolitikában, és mint a világ láthatta még a „demokratikus” választásokban is. Intő példa minden más országnak, hogy mindezt a háttérhatalom, azaz nemzetidegen amerikaiak művelték amerikai amerikaiakkal. Más országokban is háttérhatalmi nemzetidegenek teszik majd meg az őshonosokkal. A hazai nemzetidegen és nemzetellenes ellenzéknek is ez az irányelve.
Ellehetetlenítik a társadalmi életet, ok nélkül rágalmaznak, panaszkodnak a világnak, holott a legteljesebb szabadságot élvezik. Az amerikai események arra is figyelmeztetnek, hogy a közeljövőben nagyobb külföldi támogatást kaphatnak. Eljött hát az ideje, hogy ne csak levonjuk a következtetéseket, hanem azokat tettek is kövessék. A nemzeti oldalnak nem szabad továbbra is kesztyűs kézzel bánni velük, s tenni kell valamit, nem is keveset, hogy legyen végre valós okuk a panaszkodásra. A 2022-es választásokon mi választók is tegyünk meg mindent, nehogy az önmagát immár nem ellenfélnek tekintő, hanem ellenséggé nyilvánító, nemzetellenes és nemzetidegen ellenzék a hatalomnak a közelébe se kerülhessen. Budapest elvesztése (ami olyannyira megmagyarázhatatlan, hogy van, aki felelőtlenségnek, sőt átengedésnek minősíti), a főpolgármesteri hivatal kártékony szembefordulása az országgal hazai és nemzetközi szinten egyaránt, legyen elrettentő példa, visszaszerzése pedig valamennyi nemzeti erő kötelező feladata.
Sajnos, a Soros-féle Közép-európai Egyetemen (CEU) változatlanul folyik a hazai háttérhatalom következő generációjának a felkészítése, amelynek már a 2022-es választásokon is szerepe lehet, s távlatilag a magyar Magyarország sírásóinak szánják őket.
Bizonyára sokan olvastak égető kérdések kapcsán született írásokat, amelyek némi túlzással úgy fejeződtek be, hogy haladéktalanul intézkedni kell, mert holnap már késő lehet. Számunkra azonban most bizonyítottan eljött e pillanat, hiszen naponta halljuk az embertelen szándékokat, látjuk a halált, ami minden kétséget kizárva figyelmeztet, hogy az életünkről van szó. Nem válhatunk az emberségtől elidegenedett szűk háttérhatalmi kaszt tehetetlen függvényévé. Tudatosan törekedjünk rá, hogy a saját posztján és lehetőségeivel élve, mindenki, minden intézmény szervezet, párt és kormány összehangolva megtegye a tőle telhető legtöbbet, hogy ez ne következhessen be.
A Nemzeti Együttműködési Rendszer (NER) keretében szélesebb, erős, tudatos és valóban népi-nemzeti egységet kell megteremtenünk, s aktívan tartanunk nemcsak a 2022-es választásokig, hanem utána is. Erkölcsileg-politikailag mi sem lett volna természetesebb már régen, de most parancsolóvá vált, hogy zéró toleranciát vezessünk be a magyarellenesség ellen. Ehhez a törvényileg elrendelt antiszemitizmus elleni zéró toleranciát, azzal a könnyed és vigyázatlan eljárással, ahogy létrehozták, törvényileg meg kell szüntetni. Eddigi gyakorlata fájón bizonyítja, nemcsak nem ésszerű, hanem káros. Egyrészt önmaga tartósítja az antiszemitizmust.
Másrészt sok magyar hazafit riaszt. Harmadrészt, ügyeskedő politikusok a kormány helyes jelszavának megvalósításáért, a Magyar Magyarország létrehozásáért tevő-cselekvő magyar hazafiak, sőt a kormány ellen fordíthatják. Továbbá jogosulatlan, igazságtalan védőbástyát képez, a számtalan pozitív megkülönböztetés mellett újabb előjogokat biztosít a hagyományosan hálátlan nemzetellenes-nemzetidegen háttérhatalmi erők részére, amely mögül büntethetetlenül lövöldözik ránk mérgezett nyilaikat.
A Nemzeti Együttműködési Rendszer (NER) keretében szélesebb, erős, tudatos és valóban népi-nemzeti egységet kell megteremtenünk, s aktívan tartanunk nemcsak a 2022-es választásokig, hanem utána is. Erkölcsileg-politikailag mi sem lett volna természetesebb már régen, de most parancsolóvá vált, hogy zéró toleranciát vezessünk be a magyarellenesség ellen. Ehhez a törvényileg elrendelt antiszemitizmus elleni zéró toleranciát, azzal a könnyed és vigyázatlan eljárással, ahogy létrehozták, törvényileg meg kell szüntetni. Eddigi gyakorlata fájón bizonyítja, nemcsak nem ésszerű, hanem káros. Egyrészt önmaga tartósítja az antiszemitizmust.
Másrészt sok magyar hazafit riaszt. Harmadrészt, ügyeskedő politikusok a kormány helyes jelszavának megvalósításáért, a Magyar Magyarország létrehozásáért tevő-cselekvő magyar hazafiak, sőt a kormány ellen fordíthatják. Továbbá jogosulatlan, igazságtalan védőbástyát képez, a számtalan pozitív megkülönböztetés mellett újabb előjogokat biztosít a hagyományosan hálátlan nemzetellenes-nemzetidegen háttérhatalmi erők részére, amely mögül büntethetetlenül lövöldözik ránk mérgezett nyilaikat.
A vírusjárvány hátterében sokkal nagyobb világpolitikai játék folyik annál, mint amennyit látunk, látni hagynak belőle. Ennek okán történelmi tettre vagyunk hivatottak; az dől el, milyen lesz a jövőnk, vagy lesz-e jövőnk egyáltalán. Vagy elvégezzük történelmi feladatunkat, vagy eltűnhetünk a Föld színéről. A hadba szállt gátlástalan nemzetközi háttérhatalom, s hazai ügynökei, csatlósai élet-halál harcot vívnak ellenünk. Ha ezzel nem számolunk halálosan komolyan, a leleplezésükön, elítélgetésükön túl nem teszünk semmit, s ha csak védekezésre rendezkedünk be, ahogy eddig tettük – veszítünk! Tudatában kell lennünk, az válhat a nemzetközi és a hazai háttérhatalmi összeesküvők leghatékonyabb fegyverévé, ha a népek, nemzetek nem hiszik el, hogy milyen sorsot szánnak nekik, tájékozatlanok, felkészületlenek és tétlenek maradnak.
A valóság megismerése és bátor hirdetése emberpróbáló feladattá vált, ami elől sajnálatosan nemcsak a háttérhatalmi összeesküvés ellen hadakozókat lenézően kinevetők, hanem az immár megfélemlítettek is kitérnek, nem törődve vele, hogy akkor már késő lesz, amikor semmi mást nem tudnak tenni, csak sajnálkozni egykori együgyűségükön. Minden állampolgár alkatrész a háttérhatalom által uralni akart világ gépezetében, de az akadozni fog, ha csak ezer alkatrész felmondja a szolgálatot, ha pedig milliók, le is áll. Ebben a szellemben vészkiáltásunknak csatakiáltássá kell válnia. Akár természetes, akár mesterséges a ránk rontott koronavírus, le fogjuk győzni akárhány hullámban is kell megküzdeni vele. Ám egy pillanatra se feledjük, meg kell vívnunk és nyernünk a másik csatát is a fő ellenség, a rejtőzködéséből a nemzetközi arénában és nemzeti keretekben egyaránt előbújt, világuralomra törő emberidegen háttérhatalom és kiszolgálóik ellen. Túl sokszor megszenvedtük gátlástalanságukat, s most be is jelentették, hogy földönfutóvá tesznek mindenkit, aki nem az ő hívük. Ezzel feljogosítottak rá bennünket, hogy a saját fegyvereiket is ellenük fordíthassuk: velük szemben okafogyott a politikai korrektség, ám megokolt a zéró tolerancia.
A valóság megismerése és bátor hirdetése emberpróbáló feladattá vált, ami elől sajnálatosan nemcsak a háttérhatalmi összeesküvés ellen hadakozókat lenézően kinevetők, hanem az immár megfélemlítettek is kitérnek, nem törődve vele, hogy akkor már késő lesz, amikor semmi mást nem tudnak tenni, csak sajnálkozni egykori együgyűségükön. Minden állampolgár alkatrész a háttérhatalom által uralni akart világ gépezetében, de az akadozni fog, ha csak ezer alkatrész felmondja a szolgálatot, ha pedig milliók, le is áll. Ebben a szellemben vészkiáltásunknak csatakiáltássá kell válnia. Akár természetes, akár mesterséges a ránk rontott koronavírus, le fogjuk győzni akárhány hullámban is kell megküzdeni vele. Ám egy pillanatra se feledjük, meg kell vívnunk és nyernünk a másik csatát is a fő ellenség, a rejtőzködéséből a nemzetközi arénában és nemzeti keretekben egyaránt előbújt, világuralomra törő emberidegen háttérhatalom és kiszolgálóik ellen. Túl sokszor megszenvedtük gátlástalanságukat, s most be is jelentették, hogy földönfutóvá tesznek mindenkit, aki nem az ő hívük. Ezzel feljogosítottak rá bennünket, hogy a saját fegyvereiket is ellenük fordíthassuk: velük szemben okafogyott a politikai korrektség, ám megokolt a zéró tolerancia.
- - -
* A szerző nyugalmazott nagykövet, közíró
*****
Kövér László mérnöki pontossággal ítéli meg a helyzetet.
Támogassuk minél többen!
A saját kiindulási pontom a magyarság feltétlen szeretete! Szerintem minden, minden megnyilvánulást, a legapróbbat is támogatni kell, amely ennek a sokat szenvedett népnek a javát szolgája! Mi, a mai Magyarország egy szuverén nemzetállam vagyunk. Mind a két szót hangsúlyozni kell, ezért kiemelve is megismétlem: mi, magyarok, ma szuverén és nemzetállam vagyunk! Persze, hogy a mai globalista világban, - hogy finoman fogalmazzak! - ez csípi a szemét a globalistáknak! Akik világkormányt áhítoznak, meg Európai Egyesült Államokat vizionálnak! Ezeknek a globalistáknak a szuverenisták a legnagyobb, a legádázabb ellenségei! Meg is tesznek mindent a megfojtásunkra! Ne legyenek cseppnyi illúziónk sem!
Ha az Egyesült Államokban megtalálták a módját, hogy az amerikai érdekek kiváló képviselőjét, a kimagaslóan Amerika-párti Donald Trump jelenlegi elnököt csalások tömegét produkálva félre állítsák, akkor a szuvere- nisták legbátrabbját, - az Egyesült Államokhoz képest parányi Magyarországot - persze, hogy szintén tönkre akarják tenni! Mert figyeljük csak az eseményeket! Ez a Biden nevű báb még el sem foglalta a csalások özönével „zsákmányolt” elnöki székét, máris bejelentette, hogy a jelenleg az Államokban jogellenesen tartózkodó migránsok millióinak adja majd meg az amerikai állampolgárságot! Már csak ez kellett Amerikának!
Az éhenkórászok millióinak amerikai állampolgárrá tétele! Akiknek munkahelyeket – természetesen, – még a Biden - féle „lángész” sem fog tudni biztosítani, s akiket a baloldali bajkeverők - mint történelmi tapasztalataink alapján jól tudjuk, - remekül tudnak manipulálni! Pompásan tudnak felhasználni a káosz létrehozásához! Majd jönnek a tüntetések, - nem csupán az idióta fekete életek is számítanak, kapcsán, - de „munkát, kenyeret!” jelszavakat skandálva is, a mint a „jó”kelet - európai lázongások idején is volt! Ez a „zseniális” Biden nem kitoloncolja az USA-ba beözönlött migránsokat, nem, dehogy! Állampolgárságot ad nekik, hogy ez által is felduzzassza az anarchiára hajlamosak létszámát! Mert, mint ugyancsak tudjuk, a zavarosban a legjobb halászni! Hát legyenek csak bőven, akik majd ezt teszik! Micsoda esztelenség!
Nos, itthon Kövér László, az Országgyűlés elnöke, a HÍR TV 2020. december 27-i Bayer show című műsorában emlékeztetett az amerikai, úgynevezett „választásokra” pontosabban választási csalásokra. Mint mondta: „Ha azt látjuk, hogy ott lehetséges volt, akkor ne legyenek illúzióink, hogy ez itt is lehetséges lesz.”
Nekem meggyőződésem, hogy így lesz!
Meg fogja találni a hazai moslék koalíció, hogy választási csalások özönével, - legalábbis megpróbálja! - átvenni a mai, nemzeti kormány helyét! Ez békés úton aligha képzelhető el, mert a nemzeti kormányt illető biztos választói többség (legalábbis ma) megkérdőjelezhetetlen! Tehát háború lesz!S ezt nem én mondom, hanem a nálam valamivel messzebb látó és nálam valamivel több információval rendelkező országgyűlési elnök!Talán érdekesnek mondható, hogy én, egyszerű, hétköznapi emberként ugyanígy érzékelem a veszélyt! S egészen biztos vagyok benne, hogy még sokan, nagyon sokan mások is!
Arra kell felkészülnünk, mondta Kövér László, hogy úgy Brüsszelből, mint a tengeren túlról óriási erők fognak megmozdulni a következő másfél évben, hogy a magyar választások eredményét kívülről, illegitim módon, manipulálva, a nekik megfelelő irányba vigyék. Majd úgy fogalmazott, hogy ez már egy háború! S korántsem demokratikus küzdelemről, tisztességes választásról van szó! Mint kifejtette, az EU nem veszi tudomásul a nemzettudat jelentőségét. A vírushelyzetet is a demokrácia, a nemzetállamok lebontására próbálják felhasználni.
Figyelmeztetett: a közvélemény hiteles és pontos tájékoztatása helyett olykor a közvélemény befolyásolása zajlik, különféle nem valós közvélemény kutatási adatok közzététele által.
Összegezve az általa elmondottakat: háborúra kell készülnünk! Mi, egyszerű emberek pedig legfőképpen, - s ezek már az én szavaim, - azt tehetjük, hogy összezárunk, és minden erőnkkel támogatjuk a mai nemzeti kormányt! Az életünkről, a magyarság megmaradásáról a mindannyiunk által szeretett és tisztelt magyar kultúra megmaradásáról van szó!
(A moslék koalíció bezzeg a nyakunkra zúdítaná a mígránsok hadát!) Magyar lelkű magyarok! Készüljünk, mert harc lesz.
Dr. Polgárdy Géza
ny. jogász, közgazdász,
szociológus, közíró
Támogassuk minél többen!
A saját kiindulási pontom a magyarság feltétlen szeretete! Szerintem minden, minden megnyilvánulást, a legapróbbat is támogatni kell, amely ennek a sokat szenvedett népnek a javát szolgája! Mi, a mai Magyarország egy szuverén nemzetállam vagyunk. Mind a két szót hangsúlyozni kell, ezért kiemelve is megismétlem: mi, magyarok, ma szuverén és nemzetállam vagyunk! Persze, hogy a mai globalista világban, - hogy finoman fogalmazzak! - ez csípi a szemét a globalistáknak! Akik világkormányt áhítoznak, meg Európai Egyesült Államokat vizionálnak! Ezeknek a globalistáknak a szuverenisták a legnagyobb, a legádázabb ellenségei! Meg is tesznek mindent a megfojtásunkra! Ne legyenek cseppnyi illúziónk sem!
Ha az Egyesült Államokban megtalálták a módját, hogy az amerikai érdekek kiváló képviselőjét, a kimagaslóan Amerika-párti Donald Trump jelenlegi elnököt csalások tömegét produkálva félre állítsák, akkor a szuvere- nisták legbátrabbját, - az Egyesült Államokhoz képest parányi Magyarországot - persze, hogy szintén tönkre akarják tenni! Mert figyeljük csak az eseményeket! Ez a Biden nevű báb még el sem foglalta a csalások özönével „zsákmányolt” elnöki székét, máris bejelentette, hogy a jelenleg az Államokban jogellenesen tartózkodó migránsok millióinak adja majd meg az amerikai állampolgárságot! Már csak ez kellett Amerikának!
Az éhenkórászok millióinak amerikai állampolgárrá tétele! Akiknek munkahelyeket – természetesen, – még a Biden - féle „lángész” sem fog tudni biztosítani, s akiket a baloldali bajkeverők - mint történelmi tapasztalataink alapján jól tudjuk, - remekül tudnak manipulálni! Pompásan tudnak felhasználni a káosz létrehozásához! Majd jönnek a tüntetések, - nem csupán az idióta fekete életek is számítanak, kapcsán, - de „munkát, kenyeret!” jelszavakat skandálva is, a mint a „jó”kelet - európai lázongások idején is volt! Ez a „zseniális” Biden nem kitoloncolja az USA-ba beözönlött migránsokat, nem, dehogy! Állampolgárságot ad nekik, hogy ez által is felduzzassza az anarchiára hajlamosak létszámát! Mert, mint ugyancsak tudjuk, a zavarosban a legjobb halászni! Hát legyenek csak bőven, akik majd ezt teszik! Micsoda esztelenség!
Nos, itthon Kövér László, az Országgyűlés elnöke, a HÍR TV 2020. december 27-i Bayer show című műsorában emlékeztetett az amerikai, úgynevezett „választásokra” pontosabban választási csalásokra. Mint mondta: „Ha azt látjuk, hogy ott lehetséges volt, akkor ne legyenek illúzióink, hogy ez itt is lehetséges lesz.”
Nekem meggyőződésem, hogy így lesz!
Meg fogja találni a hazai moslék koalíció, hogy választási csalások özönével, - legalábbis megpróbálja! - átvenni a mai, nemzeti kormány helyét! Ez békés úton aligha képzelhető el, mert a nemzeti kormányt illető biztos választói többség (legalábbis ma) megkérdőjelezhetetlen! Tehát háború lesz!S ezt nem én mondom, hanem a nálam valamivel messzebb látó és nálam valamivel több információval rendelkező országgyűlési elnök!Talán érdekesnek mondható, hogy én, egyszerű, hétköznapi emberként ugyanígy érzékelem a veszélyt! S egészen biztos vagyok benne, hogy még sokan, nagyon sokan mások is!
Arra kell felkészülnünk, mondta Kövér László, hogy úgy Brüsszelből, mint a tengeren túlról óriási erők fognak megmozdulni a következő másfél évben, hogy a magyar választások eredményét kívülről, illegitim módon, manipulálva, a nekik megfelelő irányba vigyék. Majd úgy fogalmazott, hogy ez már egy háború! S korántsem demokratikus küzdelemről, tisztességes választásról van szó! Mint kifejtette, az EU nem veszi tudomásul a nemzettudat jelentőségét. A vírushelyzetet is a demokrácia, a nemzetállamok lebontására próbálják felhasználni.
Figyelmeztetett: a közvélemény hiteles és pontos tájékoztatása helyett olykor a közvélemény befolyásolása zajlik, különféle nem valós közvélemény kutatási adatok közzététele által.
Összegezve az általa elmondottakat: háborúra kell készülnünk! Mi, egyszerű emberek pedig legfőképpen, - s ezek már az én szavaim, - azt tehetjük, hogy összezárunk, és minden erőnkkel támogatjuk a mai nemzeti kormányt! Az életünkről, a magyarság megmaradásáról a mindannyiunk által szeretett és tisztelt magyar kultúra megmaradásáról van szó!
(A moslék koalíció bezzeg a nyakunkra zúdítaná a mígránsok hadát!) Magyar lelkű magyarok! Készüljünk, mert harc lesz.
Dr. Polgárdy Géza
ny. jogász, közgazdász,
szociológus, közíró
*****
A migráció egyetlen megoldása: teljes határlezárás és haza zsuppolás!
Fogalmazzunk egyértelműen: a migrációt illetően immár hat éve megy a szarpaszírozás! Be kellene végre ismerni, hogy a migránsok európai letelepítése, beilleszkedésre késztetése, munkára ösztönzése teljes, totális kudarcot vallott! A migránsok jönnek, jönnek, és századszor is jönnek, méghozzá végeláthatatlan sorokban és megállíthatatlanul! Európába érkezve ugyan munkát csak egy töredékük vállal, amin nincs is mit csodálkozni, hiszen nem ezért jöttek! Egyrészt az érkezők nagy többsége írástudatlan, másrészt nem értenek semmihez, - a szexen kívül! Utóbbihoz azonban nem csupán értenek, hanem élnek-halnak érte! Ha csak tehetik, gyakorolják is, mint az általuk kedvelt egyetlen elfoglaltságot. S mivel a születés szabályozásról még soha nem hallottak, persze hogy nem ismerik! Gyártják hát, gyártják, méghozzá ipari szinten a semmire se jó, elképzelhetetlen mennyiségű emberfelesleget!
Mondhatnánk persze azt is: ha egyszer gyártják az embereket, - hát gyártsák! Az ő dolguk! De mégsem mondhatjuk ezt, mert minket, európaiakat is bevonnak a dologba! No, nem az ember gyártás folyamatába, mert azzal maguk is elvannak! Ám az emberi lényeket nem csak előállítani kell, hanem fel is kell nevelni, meg el is kell tartani! A gyermekeket iskolába kell járatni, etetni, ruházni kell, ha pedig megbetegszenek, orvoshoz kell vinni! Nos, mindez már korántsem olyan egyszerű, mint a gyermekgyár országok ipari méreteket öltött gyermek-előállítási ténykedése! Ezekre a tevékenységekre már korántsem terjed ki a gyerekgyárak tudománya! Sem mint országoknak (Afganisztán, Pakisztán, Szíria, stb.) sem mint afgán, pakisztáni, szíriai, stb. egyes embereknek.
Ezért mit tesznek? Neki indultak és folyamatosan özönlenek Európa felé, azzal a nem titkolt céllal, hogy Nyugat-Európa gazdag országaiban telepedjenek le, merthogy nagy ott a jólét. Majd a dolgos, munkához szokott németek, svédek, dánok, franciák, hollandok, belgák, stb. eltartják őket.
Milyen egyszerű is ez!
A németek, svédek, franciák, hollandok, belgák, stb. dolgoz nak, jövedelmük alapján adót fizetnek, s ez, a munkát végzők adója a fedezete a dologtalan, parazita, migráns jövevények eltartásának!
Mármost a kérdés az, hogy Európa gazdag nyugati felének őslakói rádöbbennek e egyszer, s ha esetleg igen, akkor mikor, hogy a migránsok madárnak nézik, és kihasználják őket?
Erről egyelőre nem, hogy szó nincs, de még csak halvány jele sem látható! Mármint annak, hogy a nyugat-európaiak végre valahára rádöbbennének arra, hogy a tehetetlen, parazita, élősdi migránsok fejőstehénnek nézik őket, akiknek a nyakán élnek! Merthogy élősdiek! Azt gondolják:”ti csak dolgozzatok barmok, nekünk elég, ha eltartotok!”
Mint fentebb, a legelső mondatban szerepel: az európaiak csak kenegetik, kenegetik a migráns problémát, annak igazi, valós megoldása pedig eszük ágában sincs! A megoldásra semmi hajlandóság sincs a nyugat-európaiakban, (immár hat éve) csak és kizárólag arra van késztetés, hogy álmegoldásokkal próbálják elodázni a tragédiát! Szóval paszíroznak, paszíroznak, megállás nélkül és szakadatlanul! Így aztán persze, hogy nem mennek semmire. Franciaországban is, meg a dél balkáni államokban is tapasztaljuk azt a röhejes megoldást, hogy, - mint mondják - „migráns telepeket számolnak fel!”
S e felszámolásokat óriási győzelemként ünnepelik is! Az is lenne, - mármint nagy-nagy győzelem, - ha a megszüntetett migránskolóniák semmirekellő, irdatlan mennyiségű embertömegeit haza zsuppolnák! Oda, ahonnan jöttek! Vagy legalább arra a földrészre, ahonnan Európára zúdultak! Ez igen! Ez megoldás lenne!
De nem, nem ez történik! Hanem itt felszámolnak egy migráns-telepet, majd amott, de még országon belül, néhány kilométerrel odébb, ugyanezekből a migránsokból egy másik, új migráns telepet hoznak létre! Mi történt? Gyakorlatilag semmi! Földrajzilag kicsit odébb helyezték a migránsokat is, meg a velük kéz a kézben járó problémákat is! Hatalmas elánnal megy az öncsalás, a szemfényvesztés, a paszirozgatás! Azaz adnak a szarnak egy jókora pofont! Óriási csinnadratta mellett gyakorlatilag nem történik semmi! Csak egy-egy látszatintézkedés! Azon meg, hogy a problémát országon belül innen, áthelyezik oda, - vajon mit lehet ünnepelni?
Persze lenne valós megoldás is, - ha lenne rá akarat! De nincs! Csak a paszírozására van igény, csak arra van késztetés, az igazi, a valódi megoldásra nincs! S hogy mi lenne ez a valódi, ez a tényleges megoldás?
Európa határait teljesen, totálisan, hermetikusan lezárni, bezárni a migráns beözönlés előtt! Egyetlen migránst sem beengedi jogtalanul! Másrészt az itt dekkoló, hatalmas embertömeget visszazsuppolni oda, ahonnan jöttek! S ott, a szülőhazájukban, minden lehetséges módon segíteni a megélhetésüket. Ez lenne a megoldás!
Na, de hát ez szóba sem jön! Hiába mondjuk, hajtogatjuk, ezt váltig, mi kelet-közép európaiak, a nyugat-európai illetékeseknek ez még tán a füléig sem jut el! Meg sem hallják!
Így aztán falra hányt borsó az egész.
Ám, - amint tudjuk, - nem akarásnak nyögés a vége! Nyögés pedig már most is van bőven, - pedig még hol a vége? Mert a migráció megoldásának a vége így egyáltalán nem látható.
A paszírozás meg megy, megy tovább, feltartóztathatatlanul…
Dr. Polgárdy Géza
ny. jogász, közgazdász,
szociológus, közíró
*****
Parttalanul hömpölyög a prolik körében a Gyurcsány keltette Orbán-gyűlölet
Régebbi években kell kezdenem.
Mert az Orbán-gyűlölet, - emlékezetem szerint, - Gyurcsány találmány! Még arra is emlékezni vélek, - remélem jól! - hogy ez a nemtelen valami mikortól „él”? Egyszer régen, sok év előtt, volt egyszer a tévében egy Orbán - Gyurcsány szópárbaj! S a jobb és tájékozottabb körökben ma már csak „bukott miniszterelnök”- ként számon tartott élőlény megállás nélkül, szakadatlanul, szünet nélkül támadott! Emlékezetemben csupán annyi maradt meg, hogy ez az akkori, - teljesen váratlan Gyurcsány offenzíva, - lehengerlő volt! Mert Orbán erre valahogy nem volt sem felkészülve, sem felkészítve! Nekem, mint a tévé előtt ülő nézőnek akkor ama érzésem támadt, hogy Orbánt tanácsadói nem erre, a szünet nélküli támadásra, rágalom halmazra készítették fel! Részéről sehol egy védés-vissza- szúrás, sehol egy parázsriposzt, ahogy a vívók mondanák! Ő, aki akkor még messze nem volt olyan tapasztalt politikus, mint amilyen manapság, tán arra számított, hogy ez a szópárbaj az érvek csatája lesz.
Érvek, érvek ellen!
A kiegyensúlyozottságát, higgadtságát mindenképpen meg őrző Orbán állandó defenzívában lett volna, - ha csak védekezik! De még ezt sem tette! Körötte csaknem megállt a levegő! Mert Gyurcsány támadott, rágalmazott, támadott, rágalmazott, támadott, Orbán pedig nem védekezett! Mintha le lett volna merevedve! Mintha arra számított volna, hogy ez a Gyurcsány-Orbán csörte higgadt lesz, kiegyensúlyozott és kimért, az érvek csatája érvek ellen, s aki jobban érvel, az majd elnyeri a nézők szimpátiáját!
De nem ez történt!
Hanem Gyurcsány támadott, támadott és támadott, Orbán pedig csak állt, mintha nem akarna hinni a fülének! Mint egy béna kacsa, s szinte nem is reagált a rágalmakra! Némán, a szeme sem rebbent, egyetlen zokszó nélkül tűrt és a rágalmak, vádak szinte elsuhantak a füle mellett! Nekem, nézőnek felfoghatatlan és rémisztő volt! Nem akartam hinni a szemeimnek! Ekkor született meg, ott és akkor, a szemünk láttára gy.f. találmánya: az Orbán-gyűlölet!
Nos, mindez régen történt, évekkel ezelőtt!
Amiért felidézni most kénytelen voltam, annak oka az, hogy most 2020-ban parttalanul hömpölyög- PROLI KÖRÖKBEN- a Gyurcsány-keltette Orbán gyűlölet! S én ezen Orbán-gyűlölet keletke- zését, megszületését, létrejöttét ekkora, a tévé csörte idejére datálom! Igen, igen, ekkor született meg - véleményem szerint - az un. „Orbán-gyűlölet”! Ekkor ismerte fel a későbbi öszödi rém, hogy milyen kifizetődő a számára, aki képtelen akár egyetlen egy hasznos mozdulatot is tenni a magyarság javára, aki a nemzetközi globali -záció elkötelezett csahosa, a magyarság tönkretételén dolgozó rákfene, hogy a minden alap nélküli rágalmazás, a minőség nélküli proli tömegek körében milyen, - talán nem is várt - kedvező fogad -tatásra talál!
Gyurcsány, és a vele egy ívású proli söpredék e ponton egymásra talált!
MEGSZÜLETETT AZ UGYNEVEZETT ORBÁN-GYŰLÖLET!
Később meg még ORBÁN-REZSIM! meg ORBÁN-DIKTATÚRA!
Megannyi utolsó, mocskos rohadt rágalom, mint amilyen a kiötlője! S a kór terjedt, terjedt, feltartóztathatatlanul!
Mert vegyük tudomásul, hogy minden népnek, így sajnos a magyar- nak is megvan a maga alja népe, selejtje, söpredéke! Akik semmire sem jók, csak arra, hogy irigykedjenek arra, aki tehetséges! Akik lehúznák maguk mellé a trágya lébe, amelyben fürödve tocsognak, a mélybe azt, aki kivált a tehetsége, a képességei révén! Mintha Jonathan SWIFT róluk mondta volna:” Ha egy lángész megjelenik, a buták összefognak ellene!”
A lángész, - Orbán Viktor személyében - megjelent!
De összetudnak-e fogni a buta barmok? Majd elválik!
Tény, hogy Tisza István óta nem volt ilyen politikai tehetség a magyar politikai életben, mint OVI! Aki felismerte, hogy mi az ezer oldalról támadott, Trianonban letiport magyarság érdeke, hogyan lehet megoldani a megoldhatatlant: a magyarság fenn- és megmaradását? Hogyan lehet egy 10 millió körüli lélekszámú, korántsem egységes, hanem megosztott,- mert a mocskos rohadék prolik által a pusztulását kívánt- népet, a nemzetközi érdeklődés homlokterébe helyezni? Ki vitatná, hogy nem Belgium, hogy nem Svédország, stb. került az országok lélelek számát illetően kisebb államok közül a nemzetközi érdeklődés középpontjába, hanem Magyarország!
Ma, 2020-ban is parttalanul hömpölyög a Gyurcsány keltette hitvány Orbán gyűlölet! No, nem a minőségi emberek, a gondol- kodásra képes polgárság körében, - dehogy! Az utolsó mocskos, rohadék prolik, e minőség nélküli élőlények körében!
Csak hát igaza van az én kutatóorvos barátomnak, amikor azt mondja: négy analfabéta, dohányzó, alkoholista csöves szavazata pontosan eggyel több, mint három Kossuth, vagy Széchenyi díjas kiváló alkotóé! S ez így igaz!
Darab, darab!
Mivel nem végeztem szociológia felmérést a magyar népesség körében, nem állíthatom határozottan, hogy ma, 2020-ban a polgárság már feltétlenül s z á m b e l i fölényben van Kádár népe, az ócska, szemét, minőség nélküli prolik, Gyurcsány mai népe felett!
Kétségtelen, hogy a 2010-es, 2014-es és 2018-as választások eredményei, a FIDESZ-KDNP kétharmados győzelmei bizakodásra adnak okot! Még akkor is, ha mint a legfrissebb mai hírekből hallható, Gyurcsány felesége ismét milliókat kapott a baloldali európai testvérpártoktól, hogy itt, a Magyar Hazában a magyarság ellen uszítson!
Higgyünk hát Istenben, de tartsuk szárazon a puskaport! Mert ma 2020-ban is és 2022, a választások éve már nincs túl messze,- parttalanul hömpölyög a koszos-mocskos proli tömegek körében a Gyurcsány keltette és Gyurcsány táplálta, Orbán gyűlölet!
Dr. Polgárdy Géza
ny. jogász, közgazdász, szociológus
*****
Egyszer volt mese a V4-ekről
Egyszer volt, hol nem volt, túl az óperenciás tengeren is, ahol a kurta farkú kis malac túrt, volt egyszer egy V4 nevű tömörülés. A teljes nevük „Visegrádi négyek” voltak, s csak rövidítve emlegették őket V4-ekként, mivel négy közép-európai állam a magyarországi Visegrádon kötött egymással szövetséget: Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia, hogy neveiket szigorúan az ABC szerint soroljuk fel, nehogy valaki is megsértődjön közülük.
Nos, az, hogy ez a négy ország képes volt szövetséget kötni egymással közös érdekeik eredményesebb megvédésére, abból a felismerésből eredt, hogy így négyen együtt erősebbek, mint külön-külön!
Közülük a legnagyobb és legnépesebb vitathatatlanul Lengyelország volt, amely egymaga kétszer nagyobb volt, mint a másik három ország együttesen.
Mégis azt kell mondanunk, hogy a lengyel történelem ennek ellenére sem volt kevésbé viharos, mint a V4-ek bármely másik tagjáé! Lengyelország ugyanis Oroszország, Németország és az Osztrákok közvetlen szomszédságában mindig is ki volt téve különféle felosztási, osztozkodási vágyakozásoknak, így aztán az is előfordult, hogy olyan is volt, hogy nem is volt Lengyelország! Éhes szomszédai ugyanis felosztották Lengyelországot egymás között! Ebbe azonban ne menjünk bele, mert nem ez a témánk, hanem az, hogy bármennyire is Lengyelország a V4-ek legnagyobb és mind gazdaságilag, mind például katonailag a legerősebb országa, a lengyelek is belátták, hogy a másik említett három országgal kifelé egyetlen egységet alkotva: erősebbek, mint egyedül!
Ez egy nagyon, de nagyon fontos felismerés volt! Megítélésem szerint ez volt a legfontosabb felismerés a V4-ek létrejöttekor! Amelynek alapja egy igen-igen kipróbált barátság volt a lengyel és a magyar nép között, mert ez a két nép ezeréves történelmük során soha, soha egymás ellen nem fordult, nem harcolt! Vagy egymást támogatták, ahol csak tudták, de ha erre nem volt módjuk, egymás ellen akkor sem fordultak soha!
EZ VOLT A LEGERŐSEBB FUNDAMENTUM, AMIRE ÉPITENIE A V4-EKNEK ÉPÍTENIE LEHETETT!
A másik két állam, Csehország és Szlovákia eltérő történelmet tudhattak maguk mögött, de a V4-ek létrehozásakor volt bennük akkora felismerési készség, hogy ők is belátták: NÉGYEN ERŐSEBBEK, NÉGYEN EGYÜTT JOBBAN TUDJÁK ÉRVÉNYESITENI A KÖZÖS ÉRDEKAIKET, NÉGYÜKKEL EGYÜTT MÁSOKNAK IS JOBBAN KELL SZÁMOLNIUK, NÉGYÜK HANGJA MESSZEBBRE ELHALLATSZIK, MINT AZ KÜLÖN-KÜLÖN TÖRTÉNNE! Mert egyikük sem egy óriás!
Nem hogy a közeli hatalmas Oroszországgal, de még Németországgal, vagy Franciaországgal sem lehet őket külön-külön összehasonlítani! Ám egységben az erő, a V4-ekkel így együtt tény, hogy mindenkinek számolnia kellett, mert így együtt bizony tényezővé váltak!
Az olyan mélyen hitetlenkedő emberek, mint jómagam, persze a fejüket csóválták és azt kérdezték: ugyan, meddig fog ez tartani? Mert sem a cseheket, sem a szlovákokat nem úgy ismertem, mint akik az életük árán is képesek kitartani a szövetségeseik mellett. Számomra úgy a csehek, mint a szlovákok, inkább hasonlítottak a klasszikus árulókra, a románokra, akik bármely pillanatban képesek bárkit elárulni, ha az érdekeik úgy kívánják, s a románok azok, akik bárki mellett képesek kitartani addig, amíg az érdekeik úgy kívánják, de bármelyik szövetségesüket képesek menten hátba szúrni, ha az érdekeik úgy fordulnak!
Annak, akiknek a románok ideig-óráig a barátaiknak mutatkoznak: nincs szükségük ellenségre! Ott vannak nekik a románok!
Nos, ami engem illet, a csehekért és a szlovákokért soha nem tettem volna tűzbe a kezemet egy Mucius Scevolaként! Nem én! Inkább azon töprengtem: meddig lesz a V4-ek V4-ek, és mikor csökken majd V2-re a számuk?Mert a néplélek, az néplélek! Alapvetően nem változik!
Sajnos hamar igazam lett, és nem kellett sokáig várnom! A 2020 - as év elhozta ezt, a V4-ek egységét természetesen a csehek és a szlovákok bontották meg, a mindenki által ismert módon! Maradtunk ketten a lengyelekkel, s most mindenféle mocskos Soros-kosztos azon fáradozik, hogy e maradék V2 egységét is megbontsák, mert hiszen vitathatatlan, hogyha ez sikerül nekik, egyenként már könnyen levadásznak minket, könnyen végez velünk az ármány!
Mivel azonban én most nem történelmet, hanem publicisztikát írok, legyen szabad írásomat befejeznem egy ismert adomával, amely - sajnos(!) - nagyon, de nagyon idevág!
Eszerint a négy evangélista a következő három: Péter és Pál!
Ja és csókoltatom a cseheket és a szlovákokat! Nem okoztak csalódást!
Dr. Polgárdy Géza
Egyszer volt, hol nem volt, túl az óperenciás tengeren is, ahol a kurta farkú kis malac túrt, volt egyszer egy V4 nevű tömörülés. A teljes nevük „Visegrádi négyek” voltak, s csak rövidítve emlegették őket V4-ekként, mivel négy közép-európai állam a magyarországi Visegrádon kötött egymással szövetséget: Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia, hogy neveiket szigorúan az ABC szerint soroljuk fel, nehogy valaki is megsértődjön közülük.
Nos, az, hogy ez a négy ország képes volt szövetséget kötni egymással közös érdekeik eredményesebb megvédésére, abból a felismerésből eredt, hogy így négyen együtt erősebbek, mint külön-külön!
Közülük a legnagyobb és legnépesebb vitathatatlanul Lengyelország volt, amely egymaga kétszer nagyobb volt, mint a másik három ország együttesen.
Mégis azt kell mondanunk, hogy a lengyel történelem ennek ellenére sem volt kevésbé viharos, mint a V4-ek bármely másik tagjáé! Lengyelország ugyanis Oroszország, Németország és az Osztrákok közvetlen szomszédságában mindig is ki volt téve különféle felosztási, osztozkodási vágyakozásoknak, így aztán az is előfordult, hogy olyan is volt, hogy nem is volt Lengyelország! Éhes szomszédai ugyanis felosztották Lengyelországot egymás között! Ebbe azonban ne menjünk bele, mert nem ez a témánk, hanem az, hogy bármennyire is Lengyelország a V4-ek legnagyobb és mind gazdaságilag, mind például katonailag a legerősebb országa, a lengyelek is belátták, hogy a másik említett három országgal kifelé egyetlen egységet alkotva: erősebbek, mint egyedül!
Ez egy nagyon, de nagyon fontos felismerés volt! Megítélésem szerint ez volt a legfontosabb felismerés a V4-ek létrejöttekor! Amelynek alapja egy igen-igen kipróbált barátság volt a lengyel és a magyar nép között, mert ez a két nép ezeréves történelmük során soha, soha egymás ellen nem fordult, nem harcolt! Vagy egymást támogatták, ahol csak tudták, de ha erre nem volt módjuk, egymás ellen akkor sem fordultak soha!
EZ VOLT A LEGERŐSEBB FUNDAMENTUM, AMIRE ÉPITENIE A V4-EKNEK ÉPÍTENIE LEHETETT!
A másik két állam, Csehország és Szlovákia eltérő történelmet tudhattak maguk mögött, de a V4-ek létrehozásakor volt bennük akkora felismerési készség, hogy ők is belátták: NÉGYEN ERŐSEBBEK, NÉGYEN EGYÜTT JOBBAN TUDJÁK ÉRVÉNYESITENI A KÖZÖS ÉRDEKAIKET, NÉGYÜKKEL EGYÜTT MÁSOKNAK IS JOBBAN KELL SZÁMOLNIUK, NÉGYÜK HANGJA MESSZEBBRE ELHALLATSZIK, MINT AZ KÜLÖN-KÜLÖN TÖRTÉNNE! Mert egyikük sem egy óriás!
Nem hogy a közeli hatalmas Oroszországgal, de még Németországgal, vagy Franciaországgal sem lehet őket külön-külön összehasonlítani! Ám egységben az erő, a V4-ekkel így együtt tény, hogy mindenkinek számolnia kellett, mert így együtt bizony tényezővé váltak!
Az olyan mélyen hitetlenkedő emberek, mint jómagam, persze a fejüket csóválták és azt kérdezték: ugyan, meddig fog ez tartani? Mert sem a cseheket, sem a szlovákokat nem úgy ismertem, mint akik az életük árán is képesek kitartani a szövetségeseik mellett. Számomra úgy a csehek, mint a szlovákok, inkább hasonlítottak a klasszikus árulókra, a románokra, akik bármely pillanatban képesek bárkit elárulni, ha az érdekeik úgy kívánják, s a románok azok, akik bárki mellett képesek kitartani addig, amíg az érdekeik úgy kívánják, de bármelyik szövetségesüket képesek menten hátba szúrni, ha az érdekeik úgy fordulnak!
Annak, akiknek a románok ideig-óráig a barátaiknak mutatkoznak: nincs szükségük ellenségre! Ott vannak nekik a románok!
Nos, ami engem illet, a csehekért és a szlovákokért soha nem tettem volna tűzbe a kezemet egy Mucius Scevolaként! Nem én! Inkább azon töprengtem: meddig lesz a V4-ek V4-ek, és mikor csökken majd V2-re a számuk?Mert a néplélek, az néplélek! Alapvetően nem változik!
Sajnos hamar igazam lett, és nem kellett sokáig várnom! A 2020 - as év elhozta ezt, a V4-ek egységét természetesen a csehek és a szlovákok bontották meg, a mindenki által ismert módon! Maradtunk ketten a lengyelekkel, s most mindenféle mocskos Soros-kosztos azon fáradozik, hogy e maradék V2 egységét is megbontsák, mert hiszen vitathatatlan, hogyha ez sikerül nekik, egyenként már könnyen levadásznak minket, könnyen végez velünk az ármány!
Mivel azonban én most nem történelmet, hanem publicisztikát írok, legyen szabad írásomat befejeznem egy ismert adomával, amely - sajnos(!) - nagyon, de nagyon idevág!
Eszerint a négy evangélista a következő három: Péter és Pál!
Ja és csókoltatom a cseheket és a szlovákokat! Nem okoztak csalódást!
Dr. Polgárdy Géza
*****
Magyarország teljes felszámolása két lépcsőben, - ha hagyjuk!
Előbb Trianon, később migránsbetelepítés
Nyugat-Európa enervált, túlérett, kiélt, önmagát túlélt népei a teljes önfeladás állapotába kerültek. Az országaikba beözönlő muszlimok azt tesznek velük, amit csak akarnak! Halomra gyilkolják a muszlimok ezen országok bennszülött lakosságát.
Kamionnal közéjük hajtanak, a nőket megerőszakolják, majd megkéselik és megölik, de ha a kedvük úgy hozza, megölt áldozataikat vadállati kegyetlenséggel a militáns muszlimok le is fejezik! Egy ép lelkű, önmagára adó, öntudatos nép a most csak példálódzó jelleggel felemlített, de hosszasan sorolható szörnyűségek ellen legalább az önvédelem jegyében fellépne. A mai Nyugat-Európa önmagukat túlélt, kiégett népei erre az önvédelmre ma már képtelenek A probléma lényét illetően legfeljebb maszatolnak. A szaporodó, egyre újabb és újabb tragédiák színhelyeire virágokat és mécseseket visznek és ezzel kész. Alélt dermedtséggel, tehetetlenül várják a következő gyilkosságokat, amikor majd újabb helyszínekre visznek újabb mécseseket és újabb virágokat!
Ennyi!
De hogy valaha is belássák: a muzulmánok nagy tömegei nem a beilleszkedés szándékával érkeznek Európába, hanem azzal a szándékkal, hogy az elöregedett, szaporodásra (mit szaporodásra? még önmaguk reprodukálására is) képtelen, hitehagyott, vallásainak gyakorlásával is felhagyott őslakosságot mielőbb felváltsák. Lehetőleg kiirtsák és az általuk létrehozott jólétbe beleülve, a maguk iszlám kultúráját, vallását, jogát (a sariát) helyezzék. Céljuk a honfog
lalás, Európa teljes, totális muszlim világgá alakítása. Az önvédelmre képtelen franciák, németek, hollandok, belgák, svédek, stb. el fognak tűnni a történelem, - muszlimok megásta - süllyesztőjében.
Kelet-Európa több évtizedes szocializmust megélt népei ezt a nyugati jólétet nem tapasztalhatták meg, nem volt lehetőségük és idejük a lélek sorvasztó jóléttől elpuhulni! A szovjet járom e népeket állandó edzésben tartotta, folyamatos küzdelmet kellet vívniuk a fenn - és megmaradásért. Nem volt idejük puhánnyá degenerálódni!
A mi szempontunkból, szovjetek által edzett, állandó edzésben tartott kelet európaiak szempontjából a fő baj nem az, hogy a felsorolt nyugat európai népek öngyilkosságot követnek el, országaik terepét átenged- ve az életerős és esetenként militáns muszlim betelepülésnek, hanem az, hogy a muszlimjárásból minket is részeltetni akarnak! Minket, akik ez ellen kézzel-lábbal tiltakozunk! Ezért a Soros (és a mögötte álló leplezett pénzügyi hatalom) által halálra ítélt európai civilizáció teljes, totális tönkretételére kieszelték az un.”jogállamisági” kitételt.
A Nyugat önként vállalja, hogy kihal, ám minket, keletieket erőszak- kal kell rávenni a kipusztulásra! Ezért kimondták: aki nem fogad be migránsokat (elsősorban muszlimokat)az nem jogállam. Aki pedig nem jogállam azt szünet nélkül ostorozni kell, mindaddig, amíg meg nem törik, s ugyanúgy a muszlim térhódítás prédájává válik, mint a tehetetlen, impotens, tesze-tosza Nyugat-Európa!
Minket, magyarokat illetően Nyugat-Európa képtelen felfogni, hogy mi nem akarunk megsemmisülni! Hitetlenkednek: ugyan miért nem? Mi meg akarunk maradni magyaroknak! 1100 éves ismert történel- münk szakadatlan küzdelem a meg- és fennmaradásért. Mi ugy né- zünk a múltunkra, hogy 1920-ban, történelmünk legnagyobb tragé- diáját mérték ránk a nyugati államok, amikor a történelmi Magyar-ország területének kétharmadát és lakosságának óriási többségét is elcsatolták tőlünk! Ez, Trianon, nem volt más, mint nemzetgyilkossági kísérlet, a magyarság tönkretételének, megsemmisítésének kísérlete. De ezt az Európában példátlan nemzetgyilkossági kísérletet is túl éltűk! A Nyugatot mindez nem érdekli! Ellenben minket annál inkább! Mi tisztában vagyunk vele, hogy ez a nem egészen tízmilliós - ráadásul DK - val, meg Momentummal, e két hazaáruló párttal meg- vert! - mai magyar népesség képtelen lenne ellent állni az országunkra törő beláthatatlan mennyiségű muszlim betelepülésnek! Ha valami, akkor ez, az országunkra törő migráns - cunami, Magyarország és a magyar népesség teljes felszámolását jelentené! Vagyis a Trianonban megkezdett, a magyarságot sújtó nemzetgyilkossági kísérlet eredmé- nyes befejezését!
Átlagos nyugati ésszel ez persze felfoghatatlan! Ők önként dugják a fejüket a halálos hurokba és végképpen nem értik, hogy mi, magyarok miért nem tesszük ugyanezt?
„Hülye magyarok!” - gondolják. „Olyan nagyon jó öngyilkosnak lenni és a helyünket önként, dalolva átadni a muszlimoknak! Miért nem tartotok velünk? Mi, jogállamok önként megyünk a teljes pusztulásba! Magyarok, gyertek, tartsatok velünk!”
Tehát a magyarság előtt álló számtalan feladat között, amelyek mind-mind megmaradásunkat, fennmaradásunkat szolgálják, igen előkelő helyet foglal el az agyalágyult migráció, a migránsok nyakló nélküli betelepítése elleni leghatározottabb fellépés!
Mert tény, hogy Soros, (és e gazember, vén pénzeszsák mögött álló szabadkőműves, vakoló kanalas összeesküvés) tönkre akarja tenni Európát, az európai magas kultúrát pedig a migránsok által el akarja törölni a föld színéről! Mindazt a felbecsülhetetlen értéket, amit őseink évezredek során megalkottak, létrehoztak! Primitív, barbár, a szaporodáson kívül semmire sem jó ázsiai és afrikai betelepülők sisere hadával akarja lecserélni az európai népeket!
Jó lenne e törekvésnek K Ö Z Ö S E N, egymással összefogva ellent-állni! Mert adódnak e téren szövetségeseink! Mindenki kivétel nélkül nem hibbanhatott meg! De ha mégsem, akkor egyedül is ellent kell állnunk a felszámolásunkra tett legújabb kísérleteknek!
MAGYARORSZÁGNAK, A MI HAZÁNKNAK, FENN KELL MARADNIA, - MINDEN ÁRON, ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ!
Ezt bízták ránk a századok és mi sem lehetünk hitványabbak, mint tiszteletre méltó, hős elődeink!
Dr. Polgárdy Géza
ny. jogász, közgazdász, szociológus,
közíró
Előbb Trianon, később migránsbetelepítés
Nyugat-Európa enervált, túlérett, kiélt, önmagát túlélt népei a teljes önfeladás állapotába kerültek. Az országaikba beözönlő muszlimok azt tesznek velük, amit csak akarnak! Halomra gyilkolják a muszlimok ezen országok bennszülött lakosságát.
Kamionnal közéjük hajtanak, a nőket megerőszakolják, majd megkéselik és megölik, de ha a kedvük úgy hozza, megölt áldozataikat vadállati kegyetlenséggel a militáns muszlimok le is fejezik! Egy ép lelkű, önmagára adó, öntudatos nép a most csak példálódzó jelleggel felemlített, de hosszasan sorolható szörnyűségek ellen legalább az önvédelem jegyében fellépne. A mai Nyugat-Európa önmagukat túlélt, kiégett népei erre az önvédelmre ma már képtelenek A probléma lényét illetően legfeljebb maszatolnak. A szaporodó, egyre újabb és újabb tragédiák színhelyeire virágokat és mécseseket visznek és ezzel kész. Alélt dermedtséggel, tehetetlenül várják a következő gyilkosságokat, amikor majd újabb helyszínekre visznek újabb mécseseket és újabb virágokat!
Ennyi!
De hogy valaha is belássák: a muzulmánok nagy tömegei nem a beilleszkedés szándékával érkeznek Európába, hanem azzal a szándékkal, hogy az elöregedett, szaporodásra (mit szaporodásra? még önmaguk reprodukálására is) képtelen, hitehagyott, vallásainak gyakorlásával is felhagyott őslakosságot mielőbb felváltsák. Lehetőleg kiirtsák és az általuk létrehozott jólétbe beleülve, a maguk iszlám kultúráját, vallását, jogát (a sariát) helyezzék. Céljuk a honfog
lalás, Európa teljes, totális muszlim világgá alakítása. Az önvédelmre képtelen franciák, németek, hollandok, belgák, svédek, stb. el fognak tűnni a történelem, - muszlimok megásta - süllyesztőjében.
Kelet-Európa több évtizedes szocializmust megélt népei ezt a nyugati jólétet nem tapasztalhatták meg, nem volt lehetőségük és idejük a lélek sorvasztó jóléttől elpuhulni! A szovjet járom e népeket állandó edzésben tartotta, folyamatos küzdelmet kellet vívniuk a fenn - és megmaradásért. Nem volt idejük puhánnyá degenerálódni!
A mi szempontunkból, szovjetek által edzett, állandó edzésben tartott kelet európaiak szempontjából a fő baj nem az, hogy a felsorolt nyugat európai népek öngyilkosságot követnek el, országaik terepét átenged- ve az életerős és esetenként militáns muszlim betelepülésnek, hanem az, hogy a muszlimjárásból minket is részeltetni akarnak! Minket, akik ez ellen kézzel-lábbal tiltakozunk! Ezért a Soros (és a mögötte álló leplezett pénzügyi hatalom) által halálra ítélt európai civilizáció teljes, totális tönkretételére kieszelték az un.”jogállamisági” kitételt.
A Nyugat önként vállalja, hogy kihal, ám minket, keletieket erőszak- kal kell rávenni a kipusztulásra! Ezért kimondták: aki nem fogad be migránsokat (elsősorban muszlimokat)az nem jogállam. Aki pedig nem jogállam azt szünet nélkül ostorozni kell, mindaddig, amíg meg nem törik, s ugyanúgy a muszlim térhódítás prédájává válik, mint a tehetetlen, impotens, tesze-tosza Nyugat-Európa!
Minket, magyarokat illetően Nyugat-Európa képtelen felfogni, hogy mi nem akarunk megsemmisülni! Hitetlenkednek: ugyan miért nem? Mi meg akarunk maradni magyaroknak! 1100 éves ismert történel- münk szakadatlan küzdelem a meg- és fennmaradásért. Mi ugy né- zünk a múltunkra, hogy 1920-ban, történelmünk legnagyobb tragé- diáját mérték ránk a nyugati államok, amikor a történelmi Magyar-ország területének kétharmadát és lakosságának óriási többségét is elcsatolták tőlünk! Ez, Trianon, nem volt más, mint nemzetgyilkossági kísérlet, a magyarság tönkretételének, megsemmisítésének kísérlete. De ezt az Európában példátlan nemzetgyilkossági kísérletet is túl éltűk! A Nyugatot mindez nem érdekli! Ellenben minket annál inkább! Mi tisztában vagyunk vele, hogy ez a nem egészen tízmilliós - ráadásul DK - val, meg Momentummal, e két hazaáruló párttal meg- vert! - mai magyar népesség képtelen lenne ellent állni az országunkra törő beláthatatlan mennyiségű muszlim betelepülésnek! Ha valami, akkor ez, az országunkra törő migráns - cunami, Magyarország és a magyar népesség teljes felszámolását jelentené! Vagyis a Trianonban megkezdett, a magyarságot sújtó nemzetgyilkossági kísérlet eredmé- nyes befejezését!
Átlagos nyugati ésszel ez persze felfoghatatlan! Ők önként dugják a fejüket a halálos hurokba és végképpen nem értik, hogy mi, magyarok miért nem tesszük ugyanezt?
„Hülye magyarok!” - gondolják. „Olyan nagyon jó öngyilkosnak lenni és a helyünket önként, dalolva átadni a muszlimoknak! Miért nem tartotok velünk? Mi, jogállamok önként megyünk a teljes pusztulásba! Magyarok, gyertek, tartsatok velünk!”
Tehát a magyarság előtt álló számtalan feladat között, amelyek mind-mind megmaradásunkat, fennmaradásunkat szolgálják, igen előkelő helyet foglal el az agyalágyult migráció, a migránsok nyakló nélküli betelepítése elleni leghatározottabb fellépés!
Mert tény, hogy Soros, (és e gazember, vén pénzeszsák mögött álló szabadkőműves, vakoló kanalas összeesküvés) tönkre akarja tenni Európát, az európai magas kultúrát pedig a migránsok által el akarja törölni a föld színéről! Mindazt a felbecsülhetetlen értéket, amit őseink évezredek során megalkottak, létrehoztak! Primitív, barbár, a szaporodáson kívül semmire sem jó ázsiai és afrikai betelepülők sisere hadával akarja lecserélni az európai népeket!
Jó lenne e törekvésnek K Ö Z Ö S E N, egymással összefogva ellent-állni! Mert adódnak e téren szövetségeseink! Mindenki kivétel nélkül nem hibbanhatott meg! De ha mégsem, akkor egyedül is ellent kell állnunk a felszámolásunkra tett legújabb kísérleteknek!
MAGYARORSZÁGNAK, A MI HAZÁNKNAK, FENN KELL MARADNIA, - MINDEN ÁRON, ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ!
Ezt bízták ránk a századok és mi sem lehetünk hitványabbak, mint tiszteletre méltó, hős elődeink!
Dr. Polgárdy Géza
ny. jogász, közgazdász, szociológus,
közíró
*****
Franka Tibor
Bravó, plébános úr!
Na végre! Osztie Zoltán katolikus plébános uram a sarkára állt. Éppen ideje már a templomi szószék környékéről is odaszólni valakinek, aki dicső szentjeink rózsaszínű meg fehér szobrai közül előjön, kilép az utcára és határozottan, akár Jézus az ördögűzés esetében, rájuk parancsol: „Hallgass és takarodj ki belőle!” (Mk 1,25).
Bár tudjuk, földi halandó égi csodára nem képes, de Isten szolgájaként kötelessége szembemenni velük, akiket megszállt az ördög. Osztie atya a Hír Televízió Civil kör műsorában bátran meg is tette: „Kikérem magamnak, hogy a magyar zászló mellé kirakják a buzizászlót.”
Bizonyára hasonlóan őszinte és jogos harag töltötte el, mint Jézust, amikor a jeruzsálemi templomból kikergette a kufárokat. (Jn 2,15). Minket is harag, émelygés tölt el, mióta egy törpe politikai minoritás önös érdekeitől vezérelve a nagy nyilvánosság elé pofátlankodik, és miközben homoszexuális propagandát skandál, szivárványlepedőt feszít a magyar zászló mellé. (A gondolkodó melegek már tudják, ez a cirkusz nekik sem jó.)
De nemcsak a nyájért aggódó lelkipásztor, hanem a VIII. kerületi tisztviselőtelepen cseperedett pesti polgár, egyetemi tanár is őszintén megnyilvánul, amikor kijelenti: „Ne akarjuk a normalitás alternatívájaként feltüntetni a beteg, torzó életformát.” Márai Sándor Bölcsességek című könyvének egyik rövid kétsorosa jut eszembe: „Kétely. Lehet, hogy még nem is volt készen?… – csak Isten megutálta és abbahagyta a hetedik napon.” (Ennélfogva a homoszexuálisoknak, pedofiloknak, gendereknek szükségük lett volna a nyolcadik napra is, még egy kis teremtői türelemre.)
A teremtőé után most plébános uram türelme is elfogyott és beszólt, nagyon helyesen. Ráadásul úgy és olyan hangnemben szólt be, amilyet ők használnak és amilyet megérdemelnek. Mert a keresztényi türelemnek igenis van határa! Ezek most odaértek. Sőt ha belegondolunk, hogy a melegönkény-párti Momentum (Fekete-Győr Andrásék) már az óvodákban is királylányok és királyfiak egymás közti meleg érzékenyítésével kampányolnának, mint a pedofília lompos farkú ördöge, azzal már a határkerítést másznák. Dörögjenek ismét Jézus urunk szavai: „Hallgass és takarodj ki belőle!” Jöjjön még idejében és tiltakozzon határozottan velünk együtt a katolikus, a református, az evangélikus, az unitárius, illetve a zsidó felekezet valamennyi Isten szolgája és vezető testületei, hiszen Magyarországon a népesség több mint hatvan százaléka vallásosnak vallja magát a népszavazás rubrikái szerint. Nálunk, a mi szívünkben az Úristen legális, nem kell bújtatni, mint a partizánt, nem kell félteni, mint Csipkerózsikát, hanem követni és végrehajtani a parancsait: „Vigyázzatok magatokra, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegségben, […] mert ami az emberből ered, az teszi tisztátalanná az embert.”
Hogy merre van a lelki mosdótál meg a szappan, Osztie atya azt is megmutatta.
Plébános úr! Bravó.
(Forrás: Magyar Nemzet)
*****
A baloldal és a törvények
Hazudnék, ha azt állítanám, hogy ez a két fogalom összhangban van egymással. Mi itt Közép-Kelet-Európában ezt nagyon is megtanultuk, talán még jobban is mint odaát nyugaton ezt gondolják!
Megtanultuk, mert a történelmi múltunk megtanította ezt nekünk. Kezdhetnénk mindjárt az 1919-es vörös terrorral, ahol magukból kifordult önhitt „társadalomtudósok” gyilkolászták végig az országot! A cél szentesíti az eszközt. Vagy ha úgy tetszik Machiavelli óta a politikai törtetés és gátlástalanság egyik eszköze és jelszava! Az anarchisták hatalomra jutásukhoz nem volt szükség másra mint egy hülye vörös grófra (Károlyi Mihály személyében), aki azzal sem volt tisztába, hogy milyen jogi követelményekkel lehet és kell átadni a hatalmat egy másik politikai csoportosulásnak.
De legalább akkor még megvolt a nemzet és a társadalom önvédelmi reflexe és „CSAK” 133 napig engedte a gyilkolást és fosztogatást.
Mára azonban ez már mind semmivé foszlott, a nyugat önhittsége, nagyképűsége és mérhetetlen butasága, na meg arroganciája miatt. Igen butasága miatt, mert megbízott a szovjet szövetségesében a II. világháború során, amikor az ígéretek ellenére bedarálta a megszállt nemzetek választott kormányait és saját bábrendszerét helyezte hatalomba. Törvényes miniszterelnököt kényszerített emigrációba, regnáló király fenyegetett a saját palotájában ágyútűzzel, és a hatalomért nem ismert sem Istent, sem embert. Itt Közép-Kelet-Európában 10 és 10 milliókat tettek földönfutóvá, forgattak ki vagyonukból törvényesen(?). Választásokat szimuláltak a látszat kedvéért csak azért, hogy mondhassák „itt törvényes minden”.
A nyugat annyira megszokta ezt a „törvényességet”, hogy a 89-es fordulat alkalmával már-már sajnálta, hogy megszakadnak azok a szaftos üzleteket hozó kapcsolatok és azzal oda az addigi országot kifosztó gyakorlat, és vélhetőleg az az új politikai szereplők miatt abba marad!
Apropó, az úgynevezett rendszerváltás alkalmával a regnáló kommunista hatalom az ígérete ellenére is átverte az újonnan megalakult Antall kormányt. Dr. Torgyán József számol be arról egy 2014-ben készült mélyinterjú alkalmával: hogy a felálló parlamentben a képviselők több mint fele a kommunista hatalom beépített ügynöke volt, ezt maga Antall József jelentette ki neki! Ennyit a kommunista tisztességről, adott szóról.
Mára azonban eljutottunk oda, hogy már a hóhért viszik akasztani! Vagyis az USA, amit a demokrácia bölcsőjének szoktak aposztrofálni, mára oda jutott, hogy banánköztársaságnak kell tekinteni, ha a mostani választásra tekintünk. Olyan szemtelen arroganciával csaltak, hogy az már vérlázító. A választási grafikon, amelyet a TV-k kürtöltek világgá, egyszerre csak meglódult és máris eltűnt Trump elnök előnye. Engem egy kicsit a 2002-es magyar választásokra emlékeztet, amikor is egy borítékból 4-5 szavazócédula is előbukkant!! Megszegték a legalapvetőbb választási szabályokat és úgy tűnik meg lehetett tenni büntetlenül!
Ugyan ilyen logika mentén csaltak anno, az MSZP-sek is még 2002-ben, és amire lezárultak volna a vizsgálatok a szavazó cédulák megsemmisítésre kerültek, de ennek ellenére másfél év után a Magyar Közlönyben is kénytelenek voltak rögzíteni a csalás tényét, de akkor már eső után köpönyeg!
Nem lehetnek illúzióink! Már most látszik, hogy az önkormányzati pénzek egy nagy hányadát a választásokon fogják felhasználni, abból fognak kampányolni, mert mire valami kiderülne belőle, már régen vége a választásnak! A baloldal, a zöldek, a liberálisok nem azok a politikai szereplők, akikkel korrekt politikai alkukat, megállapodásokat lehet kötni. Csakis a legszigorúbb kontrollt kell és szabad a választások és az államigazgatásban velük szemben alkalmazni!
Mert mint Júdás, harminc ezüstért bármire hajlandóak.
Cs. Szabó Béla
Közíró, újságíró
Hazudnék, ha azt állítanám, hogy ez a két fogalom összhangban van egymással. Mi itt Közép-Kelet-Európában ezt nagyon is megtanultuk, talán még jobban is mint odaát nyugaton ezt gondolják!
Megtanultuk, mert a történelmi múltunk megtanította ezt nekünk. Kezdhetnénk mindjárt az 1919-es vörös terrorral, ahol magukból kifordult önhitt „társadalomtudósok” gyilkolászták végig az országot! A cél szentesíti az eszközt. Vagy ha úgy tetszik Machiavelli óta a politikai törtetés és gátlástalanság egyik eszköze és jelszava! Az anarchisták hatalomra jutásukhoz nem volt szükség másra mint egy hülye vörös grófra (Károlyi Mihály személyében), aki azzal sem volt tisztába, hogy milyen jogi követelményekkel lehet és kell átadni a hatalmat egy másik politikai csoportosulásnak.
De legalább akkor még megvolt a nemzet és a társadalom önvédelmi reflexe és „CSAK” 133 napig engedte a gyilkolást és fosztogatást.
Mára azonban ez már mind semmivé foszlott, a nyugat önhittsége, nagyképűsége és mérhetetlen butasága, na meg arroganciája miatt. Igen butasága miatt, mert megbízott a szovjet szövetségesében a II. világháború során, amikor az ígéretek ellenére bedarálta a megszállt nemzetek választott kormányait és saját bábrendszerét helyezte hatalomba. Törvényes miniszterelnököt kényszerített emigrációba, regnáló király fenyegetett a saját palotájában ágyútűzzel, és a hatalomért nem ismert sem Istent, sem embert. Itt Közép-Kelet-Európában 10 és 10 milliókat tettek földönfutóvá, forgattak ki vagyonukból törvényesen(?). Választásokat szimuláltak a látszat kedvéért csak azért, hogy mondhassák „itt törvényes minden”.
A nyugat annyira megszokta ezt a „törvényességet”, hogy a 89-es fordulat alkalmával már-már sajnálta, hogy megszakadnak azok a szaftos üzleteket hozó kapcsolatok és azzal oda az addigi országot kifosztó gyakorlat, és vélhetőleg az az új politikai szereplők miatt abba marad!
Apropó, az úgynevezett rendszerváltás alkalmával a regnáló kommunista hatalom az ígérete ellenére is átverte az újonnan megalakult Antall kormányt. Dr. Torgyán József számol be arról egy 2014-ben készült mélyinterjú alkalmával: hogy a felálló parlamentben a képviselők több mint fele a kommunista hatalom beépített ügynöke volt, ezt maga Antall József jelentette ki neki! Ennyit a kommunista tisztességről, adott szóról.
Mára azonban eljutottunk oda, hogy már a hóhért viszik akasztani! Vagyis az USA, amit a demokrácia bölcsőjének szoktak aposztrofálni, mára oda jutott, hogy banánköztársaságnak kell tekinteni, ha a mostani választásra tekintünk. Olyan szemtelen arroganciával csaltak, hogy az már vérlázító. A választási grafikon, amelyet a TV-k kürtöltek világgá, egyszerre csak meglódult és máris eltűnt Trump elnök előnye. Engem egy kicsit a 2002-es magyar választásokra emlékeztet, amikor is egy borítékból 4-5 szavazócédula is előbukkant!! Megszegték a legalapvetőbb választási szabályokat és úgy tűnik meg lehetett tenni büntetlenül!
Ugyan ilyen logika mentén csaltak anno, az MSZP-sek is még 2002-ben, és amire lezárultak volna a vizsgálatok a szavazó cédulák megsemmisítésre kerültek, de ennek ellenére másfél év után a Magyar Közlönyben is kénytelenek voltak rögzíteni a csalás tényét, de akkor már eső után köpönyeg!
Nem lehetnek illúzióink! Már most látszik, hogy az önkormányzati pénzek egy nagy hányadát a választásokon fogják felhasználni, abból fognak kampányolni, mert mire valami kiderülne belőle, már régen vége a választásnak! A baloldal, a zöldek, a liberálisok nem azok a politikai szereplők, akikkel korrekt politikai alkukat, megállapodásokat lehet kötni. Csakis a legszigorúbb kontrollt kell és szabad a választások és az államigazgatásban velük szemben alkalmazni!
Mert mint Júdás, harminc ezüstért bármire hajlandóak.
Cs. Szabó Béla
Közíró, újságíró
*****
A vörös polip, kik, hogyan és mikor loptak
Tanulságos videó az Orbánozóknak és a Mészárosozóknak! Hogy tüntették el az ország tőkéjét 1980 és 2010 között.
A videó:
https://pestitv.pestisracok.hu/2020/09/25/a-voros-polip-avagy-az-apro-dobrev-klan/#fvp_198,5s
(Katt ide!)
*****
Szóvá kell tennünk.....!!
Nem mehetünk el szó nélkül az alábbiakban történt események mellett!
Mintha nem egy országban történnének a dolgok és valamilyen láthatatlan erő kényszerítené a hatalmat megalkuvásra. Az USA csak ide üzen, mint egykoron a "nagy Szovjetunió"!
A filmekben nyilvánvalóvá válik a kettős mérce, vagyis a nemzeti lobogóval és a Szent Koronával azt lehet csinálni amit csak akarnak, míg a szivárányos zászló ÉRINTHETETLEN.
Az egyik videó:
https://www.youtube.com/watch?v=OrX0YbI5HtY&w=420&h=237
(katt ide!)
A masik videó:
https://888.hu/gazemberek/egy-bator-fiatal-fenyes-nappal-dobta-a-dunaba-a-lanchid-egyik-magyar-zaszlojat-4268339/
(katt ide!)
Mi van itt? Mi történik ebben az országban?
*****
Választás 2022 III. (FIDESZ, KDNP)
A FIDESZ a működése alapján a damaszkuszi út végére ért! Hosszú volt az út és nem egyszerű, egy kicsit kacskaringós, de 2000-ben már látszott a tartalom. Magáévá tette az 1930-as évekbeli Kisgazdák, majd később a Kereszténydemokraták polgári és társadalmi, politikai alapvetése az Isten, Haza, Család fogalomkörébe tartozó életprogramot. Az Isten, haza, család nem politikai program, hanem életprogram.
Némi bukdácsolás után megtalálták a helyes utat és megkezdték a kármentést, amiben majdnem totális államcsődöt értünk, a 2008-as MSZP áldásos(?) tevékenységének eredményeként.
Van egy rossz hírem az O1G-s csapatnak: Orbán tényleg egy kiváló stratéga, nagyon jól válogatja össze a szakembergárdáját és a David Cameronnal történt találkozó után egyre bátrabban mert új politikai elgondolásokba belefogni. Tetszik, vagy nem tetszik az ellenzéknek, Orbán egy karizmatikus egyéniség. Különösen szerencsésen választott külügyminisztert Szíjjártó Péter személyében, aki a külgazdaságért is felelős. Az addigi langyos külügy a vezetése alatt felpezsdült és új erőre kapott a minisztérium, a munkabírása a miniszter úrnak szinte példa nélküli, még akkor is, ha Bombardier repülőn szeli keresztül a világot, és az ellenzék szerint nem egy „elektromos rollerrel”!!
Kiváló a teljesítménye Varga Mihály pénzügyminiszternek is, de nem lehet egy két embert kiemelni, éppen ezért ki kell mondani, hogy az egész kormány/ok jól teljesít/enek.
A FIDESZ támogatottsága, sokan úgy vélik csak és kizárólagosan a migrációs téma felmutatásával magyarázható. Azonban szerintem a fő eredményt hozó változtatás az úgynevezett „unortodox” gazdaságpolitika, amelyben volt bátorsága a kormánynak váltani és az országot folyamatosan zsaroló világ pénzügyi hatalma ellenére egy új elgondolást bevezetni, amely tulajdonképen csak Magyarországon új, mert Japán már évtizedek óta nem vesz fel külföldi (meghatározhatatlan hátterű) hitelt, ők csak és kizárólagosan a saját belső pénzpiacukról vesznek fel pénzeszközöket!
Ennek eredménye az, hogy a váratlanul jött korona vírus járványt úgy tűnik szinte probléma nélkül vészeljük át, miközben nagy reputációval rendelkező országok kerülnek komoly bajok közé.
Elgondolkodtató, hogy évekig hallgattuk a szörnyülködést az un: unortodox gazdasági politika miatt, miközben komoly közgazdászok magyarázták el, hogy miként és milyen gyorsan fog csődbe jutni az ország! Ebben az az elgondolkodtató, hogy vajon milyen közgazdászok lehetnek azok, akik a közpénzt ilyen könnyedén „AJÁNLANÁK KI” külföldre!
Szeretném tudni, hogy a fenti kérdésben hol kezdődik a nemzetárulás és természetesen a hűtlen, vagy a hanyag pénz kezelés?
Apropó, ha megnézzük mik valósultak meg az elmúlt 10 évben, akkor szép hosszú lista kerekedne ki belőle. Csak ha a haderőreform beruházásait vesszük, akkor még ilyen léptékű állami szerepvállalást nem tapasztalhattunk, hiszen a haderőnemek szinte minden szegmense érintett a beruházásban.
Továbbá érinteni kell a sokszorosan lesajnált stadion felújítási akciót, hiszen az ellenzék kellő hangerőt és energiát fektetett bele abba, hogy a köz tudomására hozza, hogy téglánként lopja a FIDESZ haza a stadionokat! A kellően hozzá nem értőek persze nem veszik azt számításba, hogy a beruházás általában munkaalkalmat teremt, de nem csak az építőiparnak, hanem a kapcsolódó iparágaknak is, (építőanyag, ajtó, ablak, társszakmák, stb.)!
Kár, hogy a FIDESZ ezt nem teszi ilyen szájbarágósan közzé, habár az O1G vírus ellen még ez sem hat.
Beszélni kell még az úgynevezett korrupcióról, amely az ellenzék által úgy körbelengi a FIDESZ-t.
Itt két csoportra kell osztani az olvasó és általában a közönséget, vagyis van az O1G-s csapat és van az ugyan minden tudó, de nem a hithű gyűlölködők csapata, aki ha érveket olvasnak akkor azt talán el is fogadják.
Az O1G csapatnak csak annyit, hogy a naponta tényként állított bűncselekményeket kérjük mielőbb az ügyészségen be, illetve feljelenteni! Gondolom, hogy az O1G megalkotója is megtette volna, ha tudja! Hogy az ügyészség eljárna e, azt bizonyítja az az egy-két eset, amelyben Fideszes képviselők csúszta le a törvény síkos mezején.
Tény, hogy mindenki a saját sorsából indul ki és aszerint ítéli meg a világot, hogy ő milyen helyzetben van! Higgyék el, hogy komoly képesítésekkel rendelkező emberek látják szürkén a világot, mert egyszer életükben hoztak egy rossz döntést. Ezeket az embereket lehet a legjobban manipulálni, vagyis azt az érzetet kelteni, hogy itt minden rossz, és ha váltanánk kormányzatot, akkor minden jobb lenne!
Nos ez az igazi csapda!
Mondhatnánk, hogy ott van a statisztika, de erre már Churchill elsütötte a megfelelő poént, ugye mindenki ismeri!!!
Én azt mondom, hogy ne a statisztikát figyeljék, hanem azt, hogy mit mondanak a külföldi gazdasági szakértők és szaklapok. Ennek ellenére nem lehet és nem kerüljük meg a korrupció kérdését.
Két lehetőség van.
Az egyik az O1G-s csapatnak csak annyit, hogyha fel tudják dolgozni, vagyis megértik az alábbi linken elérhető mondatokat és érveket, akkor fogjanak bele és nézzék végig, hogy mi is történt az országban 30 év alatt.
A másik, talán szakmai csapatnak mondhatnánk, aki egészen biztos, hogy megérti, de valamilyen más ok(!?) miatt nem érdeke komolyan vennie az alábbiakat, az gondolkozzon el azon, hogy hova vezet az az út ami az úgynevezett rendszerváltás után kialakult gazdasági helyzet, azaz az ortodox gazdaságpolitikával jár.
Ajánlom mindenki figyelmébe olvasásra és a videókat megtekintésre.
https://www.alternativhirek.com/2019/02/a-legszokimondobb-feltaro-beszelgetes.html?fbclid=IwAR07s_43sso3Qf0l279lXsrLlOI1O8d_t5RLE7MSdvgJlrDM4DEnITlMkGg
Az egyik videó elérhetősége YouTube csatornán:
https://www.youtube.com/watch?time_continue=6&v=H85HowClgSQ&feature=emb_logo
Azonban nem csak jó dolgok vannak a FIDESZ politikájában, hanem vannak olyan pontok, amelyek még javításra, átgondolásra, vagy ha úgy tetszik megalkotásra vár. Mondhatjuk nagy biztonsággal, hogy a magyar társadalmi szerkezetben a milliárdosok igen jó pozícióban vannak és talán még jól is szolgálják tőkéjükkel a hazát. Viszont azt nem lehet mondani, hogy az ő erkölcsiségük ad/adhat olyan társadalmi gerincet, amelyre egy nemzetnek támaszkodnia kell. Mint köztudott a kommunisták nem véletlenül fosztották ki a polgári réteget, tették földönfutóvá őket, mert ők voltak azok, akiket – ha a vagyonuk meg van –, akkor nem lehet manipulálni, befolyásolni. Nos ebben a kérdésben igen sok hátrányunk van, sőt azt hiszem, hogy egy tapodtat sem mozdultunk előre.
Egy nemzet gerince a polgárság! A nagytőkét, a milliárdosokat nem lehet a nemzet gerincének tekinteni, legfeljebb a tőkéjüket!
A másik allergikus pont az, hogy az egészségügy egyre jobban csúszik át a fizetős szférába. Nem tudható pontosan, hogy ez állami akarat, vagy sem? Azonban ez az időpont kérési rendszer egy olyan „eszközt” adott az orvostársadalom kezébe – tisztelet a kivételeknek – amellyel élnek és visszaélhetnek. Kérdés a hogyan?
Egy sürgősebb akkut például bőrgyógyászati kérdésben, ha elég távoli időpontot ad meg az asszisztens, akkor már a második mondatában közölheti a beteggel: - hogy viszont a doktor a magánrendelésén már holnap tudja fogadni.
Nem egyszer tapasztalható, hogy a szakrendelések némelyikén, - és megint aláhúzom, tisztelet a kivételeknek – betegelhárítás tapasztalható!
A magyar társadalom nem tehet arról, hogy a kommunista államhatalom elherdálta az egészségügyi és a nyugdíjjárulékokat. Nem tehet róla az az időskori rászorult aki tisztességgel élt, dolgozott, de mások vak hite nyomorba döntötte az országot. Az országnak viszont ezekben az ügyekben helyt kell állnia!
KDNP
Ez a párt az „ideológia”, amelyre a FIDESZ ráült. Isten, Haza, Család! Veszélyben van mind a három. A nemzet megmaradása, fennmaradása a tét! A képviselőknek van miért harcolni, hiszen ha kitekintünk a világba, elrettentő amit látunk, mert olyan dolgok történnek, hogy 5-6 évvel ezelőtt elképzelni sem tudtuk ezt. Az élet fundamentumát támadják csoportok, de úgy, hogy politikai és jogi támogatást kapnak az államoktól.
Kétségtelen tény, hogy a tandem jól működik a munkamegosztás elvének megfelelően az egyházügyek, a kisebbségi ügyek mind-mind remekül működnek, igaz ezek nem olyan volumenűek, amelyeknek nagy port kellene felverniük, de azért felvernek! A nemzetáruló ellenzéknél folyton kimegy a biztosíték a külhoniak megsegítése miatt. Ilyenkor mereng el az ember, hogy milyen kár, hogy nem az Apró-Dobrev-Gyurcsány családok szorultak külhonba! No, de félre az álmodozással!
Komoly szerepet vállalnak a haza védelmének a kialakításában a fiatalok egészséges nevelésében a hazaszeretet és a haza védelmének kialakításában a fiatalok között.
Csak így tovább!
Egy nemzet gerince a polgárság! A nagytőkét, a milliárdosokat nem lehet a nemzet gerincének tekinteni, legfeljebb a tőkéjüket!
A másik allergikus pont az, hogy az egészségügy egyre jobban csúszik át a fizetős szférába. Nem tudható pontosan, hogy ez állami akarat, vagy sem? Azonban ez az időpont kérési rendszer egy olyan „eszközt” adott az orvostársadalom kezébe – tisztelet a kivételeknek – amellyel élnek és visszaélhetnek. Kérdés a hogyan?
Egy sürgősebb akkut például bőrgyógyászati kérdésben, ha elég távoli időpontot ad meg az asszisztens, akkor már a második mondatában közölheti a beteggel: - hogy viszont a doktor a magánrendelésén már holnap tudja fogadni.
Nem egyszer tapasztalható, hogy a szakrendelések némelyikén, - és megint aláhúzom, tisztelet a kivételeknek – betegelhárítás tapasztalható!
A magyar társadalom nem tehet arról, hogy a kommunista államhatalom elherdálta az egészségügyi és a nyugdíjjárulékokat. Nem tehet róla az az időskori rászorult aki tisztességgel élt, dolgozott, de mások vak hite nyomorba döntötte az országot. Az országnak viszont ezekben az ügyekben helyt kell állnia!
KDNP
Ez a párt az „ideológia”, amelyre a FIDESZ ráült. Isten, Haza, Család! Veszélyben van mind a három. A nemzet megmaradása, fennmaradása a tét! A képviselőknek van miért harcolni, hiszen ha kitekintünk a világba, elrettentő amit látunk, mert olyan dolgok történnek, hogy 5-6 évvel ezelőtt elképzelni sem tudtuk ezt. Az élet fundamentumát támadják csoportok, de úgy, hogy politikai és jogi támogatást kapnak az államoktól.
Kétségtelen tény, hogy a tandem jól működik a munkamegosztás elvének megfelelően az egyházügyek, a kisebbségi ügyek mind-mind remekül működnek, igaz ezek nem olyan volumenűek, amelyeknek nagy port kellene felverniük, de azért felvernek! A nemzetáruló ellenzéknél folyton kimegy a biztosíték a külhoniak megsegítése miatt. Ilyenkor mereng el az ember, hogy milyen kár, hogy nem az Apró-Dobrev-Gyurcsány családok szorultak külhonba! No, de félre az álmodozással!
Komoly szerepet vállalnak a haza védelmének a kialakításában a fiatalok egészséges nevelésében a hazaszeretet és a haza védelmének kialakításában a fiatalok között.
Csak így tovább!
Cs. Szabó Béla
*****
Választás 2022 II. (DK, Momentum, Jobbik)
Ezt a társaságot azért kell együtt tárgyalni, mert mindegyik politikai csoport kellő intenzitással hajaz a Jászi Oszkár legjobb tanítványa címre! De még ha csak arra hajaznának.
DK.
Nincs könnyű helyzetben az ember, ha olyan dolgokat lát és hall egy politikai csoportól, ami kellően kiveri még nála is a biztosítékot. Egy írás, illetve elemzés nagy fokú pártatlanságot kíván meg az elemzőtől. Ez viszont nem könnyű! Nem könnyű mert az író is csak egy ember, akinek vannak barátai, rokonai, akiket ha megsértenek óhatatlanul ki áll értük, ki kell, hogy álljon mellettük. Ez után a kis bevezető után talán már mindenki sejti, hogy a külhoni magyarságról van szó. Arról a külhoni magyarságról amelyeket, még a legvadabb kommunisták sem tagadtak meg, igaz nem is igen törték magukat értük. Itt viszont kőkemény megtagadásukról, a nemzet egy részének kategorikus kitagadásáról van szó.
Ez viszont nettó haza, illetve nemzetárulás!
Éppen ezért a DK sohasem fog mélyen a társadalomba gyökerezni, mindig is megmarad egy szatellit pártnak, amely gyűjtőhelye lesz a régi radikális bolsiknak, illetve a liberális anarchistáknak. Nem fog tudni 12-15 % fölé menni a választásokon, bármennyire is táplálják a gyűlölet tűzét. A párt legnagyobb problémája, hogy nincs egy épkézláb társadalmi víziója, nem tudja, hogy hatalomra jutás után mit akar elérni, - azon túl – hogy a „régi rend” vezetőit meghurcolják, tönkretegyék és mindent visszaszervezzenek, amit eddig sikerült az állam szervezésében megalkotni. Vélhetőleg folytatódna a nyugati pénzügyi körök teljes mértékű kiszolgálása, ami a magyar adófizetőknek újabb terhek tömegét jelentené.
Ez a filozófia viszont a társadalom értelmiségi rétegének vajmi kevés. Az egész párt taktikáján látszik az az elv: „ha minél rosszabb annál jobb”! Ez rengeteg emberben visszatetszést, sőt mondhatni megütközést kelt. A magyar társadalom belefáradt az ilyen kockázatos ígéretek nélküli politikai „biankó” kiállításába, hiszen még mindig nyögi a gyurcsányi ámokfutás terheit.
A párt elnöke Gyurcsány nem hajlandó tudomásul venni, hogy ő erkölcsileg megbukott. Nincs egy olyan területe a gazdaságnak, ahol olyan elképzeléseik lennének, amely vitaalapot képezhetne a mai magyar társadalomban.
Az úgynevezett „unortodox” gazdasági politika bevezetésekor harsány „röhögés” „lesajnálás” és az államcsőd víziójának felvázolása volt az összes mondandójuk. A gazdaságot csak és kizárólag a neoliberális gazdasági szervezésben látják elképzelhetőnek, amelyről már az emberek többségének is (mi után fényes sikert aratott az unortodox gazdasági filozófia) megvan a negatív véleményük!
A társadalmi kérdésekben formailag a szegények(!?) melletti kiállást hangoztatják, azonban a magyar társadalomnak már egyszer eljátszották a „nem lesz gázáremelést”, így a vezető személyek hitelessége, vagyis annak hiánya komoly akadálya a párt fejlődésének. Azon töröm a fejem, hogy van e olyan szelete az össznemzeti létnek amelyhez le lehetne horgonyozni a párt ideológiáját és filozófiáját. Úgy gondolom, hogy NINCS!
Az emberek látják ezt, sőt maga a párt vezetése is „sejti” ezt, mert nem véletlen az, hogy egy szivárvány koalícióban gondolkoznak, vállalva azt a hihetetlen veszélyt, ami a sokszereplős egyeztetésekkel együtt jár. Vagyis megfogalmazhatjuk azt, hogy nem bíznak saját magukban, ezért a vállalkozó szövetséges pártoknak egy-egy koncot odakínálva próbálják megszerezni az egészet, vagyis az országot.
Különösen visszatetsző volt, amikor az önkormányzati választások után, - ahol egy kis eredmény felcsillant a nagyobb városokban – Gyurcsány Ferenc azonnal elkezdett pörögni, hogy nevezzék meg – vélhetőleg őt – a szivárvány koalíció vezetőjét, mert a DK-nak mint vezető ellenzéki erőnek ez jár!!
Ezzel jól felpaprikázta az egész tábort és elég sok idő kellett ahhoz, hogy némileg helyre álljon a régi rend. Valahogy úgy van ez, mint a vadnyugati kocsmában, amikor a haramiák pókereznek, mindig lapos szemekkel figyelik egymást az osztás közben.
Hiába a gengszterek között is a fél gengszter az már ÚR!
Momentum
A momentum egy minutum alatt lépet a politika színpadára. Politikai elemzők, szakértők állítják, hogy egy új párt elindításához minimum 4-500 millió forint szükséges az első körben.
Rögtön felmerül a kérdés, honnan van a pénz? Az elemzők rögtön jelezték, hogy a politikai irányultság megmutatja a pénz útját is. Ez fél éven belül bejött, mert rögtön fel ködlött a nagy szponzor és mi után EP képviselőt is adott a fenti párt, így már semmilyen kérdése sem maradt senkinek, hogy ki is lehet a nagy adományozó!
Azóta úgy tűnik, hogy a fiatalok között komoly beágyazottságot ért el, ami egy érdekes jelenség, mivel a Momentum és tagsága nem tartoznak a hazájukért elkötelezettebbek közé!
Azt hiszem, hogy ez a meghatározás talán túl finoman is van megfogalmazva. Főleg, ha az EU-s szereplésüket nézzük nap mint nap az EU parlamentben.
A fiatalok nagy arányú és radikális, anarchista viselkedése egy újabb kérdést vet fel!
Vajon milyen lehet a középiskolák és az egyetemek erkölcsre, hazafiságra való nevelése, ha a párt pár éves közszereplését megvizsgáljuk?
Ha olyan személyeket bocsájtanak a közéletbe, akik „kukákat akarnak borogatni, pártházakat gyújtogatni, stb.”, mit tudhatnak ezek az egyéneknek alig nevezhető valakik a politikai pluralizmusról.
Semmiben, de semmiben sem különböznek Kun Béláktól, Szamuely Tiboroktól, Corvin Ottóktól! Ugyan olyan anarchisták mint elődeik, azzal a különbséggel, hogy ők még ez-idáig nem gyilkoltak, de ami késik, az lehet, hogy nem múlik!
A jövőt nehéz megjósolni, hogy mennyire viszi a Momentum, de ha a maradék polgárság veszélyt felismerő képessége kellően aktív, akkor nem lehet nagy jövőt jósolni nekik.
Viszont azt zokszó nélkül ki lehet jelenteni, - ezt az elmúlt időszak EU-s szereplése is igazolja – hogy nem az ország érdekeiért küzdenek, sőt ahogy látszik inkább elgáncsolni igyekeznek az ország gazdasági, társadalmi és politikai érdekeit. Szerencsére folyamatosan és tendenciózusan járatják le magukat, amely a társadalomban mindenképpen nyomokat hagy.
A rendszerváltás(!?) után harminc évvel már nem olyan könnyű az embereket megtéveszteni, mint azt tették a 1994-es választáskor, hiszen ott csak sejtetni kellett a 3,60-as kenyeret, meg a teljes foglalkoztatottságot és mindenki, de legalábbis a zöme vissza szavazta a kádári kort a gulyáslevessel együtt. Ma az embereknek már van mit veszteniük! Váltsanak e egy bizonytalan gazdaságpolitika irányába, vagy sem! Ezt a diót kellene a Momentumosoknak feltörni, na és persze egy kicsit Európaibb és jogállamibb viselkedésre kellene szert tenni.
A Momentum káder állomány nagyon sok kérdést vet fel. Szakmailag nem túl képzettek, de mindenképpen kezdők és kérdéses a sok humán területen végzett ember miként tudná megállni a helyét egy kormányzati munkába, ha még a parlamenti keretekben sem tudják tisztességesen elvégezni azt.
Jobbik
Mint a feneketlen kútba dobot kő úgy zuhan a Jobbik a semmibe! Még a csobbanás sem hallatszik. Mindezért Vona Gábort terheli a felelősség, hiszen ő volt az aki ezt az utat kierőszakolta azon a bizonyos választmányi gyűlésen, na és persze a vezetőségének a tagjai.
A Jobbikról már nincs sok minden amit el lehet mondani, hiszen történelmi léptékben már talán nem is létezik.
Azt azonban mindenképpen meg kell említeni, hogy hihetetlen politikai szűk látó képességre vall, hogy megpróbálják összeházasítani a tűzet a vízzel! Az már csak hab a tortán, hogy aki anno elverette a Jobbikos aktivistákat azzal kötnek politikai szövetséget.
Ezret tennék egy ellen, hogy az ellenzéki kormányzás esetén két héten belül felborulna a koalíció, hiszen ha minden párt csak részben ragaszkodik a pártja által meghatározott irányhoz, akkor nincs egy pont amiben meg tudnának egyezni kivéve, természetesen abban, hogy a FIDESZT le kell váltani. Ilyen körülmények között ez az egész ellenzéki összeborulás a vicc kategóriája!
Ennél többet a Jobbikról szükségtelen mondani, mert minek?
(folytatása következik)
Cs. Szabó Béla közíró
*****
Választás 2022 I. (LMP, Párbeszéd, MSZP)
Lassan a választási ciklus közepe felé érve érdemes vissza tekinteni, hogy milyen párt erővonalak alakultak ki, illetve át az elmúlt két esztendőben. A közvélemény kutató intézetek nem jeleznek földrengető változásokat annak ellenére, hogy a parlamenti patkó két oldala folyamatosan csatában és perpatvarban van egymással. Ez a csata szinte élet-halál kérdése az egyes ellenzéki pártoknak és ez felszínre hozza azokat a szennyező hordalékokat, amelyek undort keltenek a társadalom mélyebb polgári rétegeiben. Ezért tekintsük át a pártok relatív helyzetét és szerepét.
LMP/Párbeszéd
Ezt a tömörülést azért szükséges együtt tárgyalni, mert a valamikori egy közösség együttesen sem és külön-külön sem volt képes gyökeret verni. Tulajdonképpen a legjobb formájukat még az elején a megalakulásuk utáni években hozták. Akkor neves közgazdászok, egyetemi emberek, szakmai értelmiségek voltak a tagjai, akik időközben a semmivé lettek! A megalakuláskor még remény volt egy valódi ellenzéki csoport kialakulására, amely ellenzéki, kritikus és ha kell konstruktív is! Ez a sikertelenség olyan belső feszültségekhez vezetett, amely az LMP kettéválását eredményezte. Ennél nagyobb baj már csak az volt, hogy egy karizmatikus vezető kiválása (vélhetőleg a belső vitákba belefáradva) szinte reménytelen helyzetbe hozta az LMP további létét.
Schiffer András (merthogy róla van szó!) ma már többször igazolta egy-egy interjújában, hogy méltó lenne az ellenzék vezérének és szegényebb lett a magyar parlamentarizmus a személyének a kiválásával.
Az LMP/Párbeszéd nem találja a helyét a politikai palettán, sokszor belefog egy-egy érdekesnek ítélt témába, amely aztán nem vezet sehova. Úgy tűnik, hogy felülve a nagy ellenzéki összefogás szólamának az LMP/Párbeszéd is radikalizálódott és sodródik olyan parlamenti gyakorlat felé, amely nem válik a magyar parlamentarizmus dicsőségére.
Kétségtelen tény, hogy az elmúlt idők önkormányzati választásain jelentősebb sikereket értek el és ez lehetőséget nyújt egy a parlamenti helyzeten való javításra is. Érdekes és ellenmondásos helyzet mert míg a parlamentben nem tudnak érdemben javítani a munkájukon, addig az önkormányzatokban állják a sarat. Ez alól talán csak a Párbeszédes Karácsony Gergely a kivétel, aminek talán az lehet az oka, hogy az ő kvalitásához túl nagy falat Budapest.
A humán értelmiséginek számító Karácsony több olyan hasábot tart a tűzbe, amely könnyen a körmére éghet. Ilyen például a budapesti közlekedés, mert az autós társadalomba belekötni az felér egy harmadik világháborúval, hiszen sok olyan autós közlekedik (nem a taxisokra gondolok) akik a napi megélhetésük miatt kénytelenek autózni, például a különböző szakmai szolgáltató szféra, amelyet így is mérhetetlenül megdrágít a napi parkolási költség és komoly frusztrációt okoz a vállalkozók és a Budapestiek életében. Ezt csak tetézi a biciklis társadalomnak tett gesztus, amely tovább lassítja az amúgy is lassú közlekedést és ez szintén egy forró pont Budapesten. Ide tartozik továbbá a Lánchíd ügye is, amely érthetetlen és komoly feszültség forrása, kivéve azt az esetet, ha ütközni kíván a regnáló kormánnyal!
MSZP
Mint tudjuk az MSZP nem kívánta felvállalni Gyurcsány Ferencet és ez sokba került az MSZP-nek. Oly annyira, hogy komoly kihívást jelent neki a következő választás és még a tagok is úgy érzik, hogy nem érik el az 5%-os küszöböt. Az MSZP-ben érdekes kettősséget lehet felfedezni!
Az egyik szárnya radikális és mindenben FIDESZ, illetve Orbán ellenes egészen olyan szintig, hogy már-már az a Hadházyt is túlszárnyalja, (Bangóné, Kunhalmi, Korózs) míg a másik vonal kellően konstruktív ellenzék (Hiller, Mesterházy, Tóth Bertalan)!
Valójában érthető ez a párt filozófia, hiszen ha valamilyen reményt próbálnak teremteni a választásokra, akkor szó szerint, minden szavazójukra szükségük van és meg kell érte dolgozniuk. A konstruktív szárny, ha teheti a migráció kérdését jegeli és nem vállal felesleges konfrontációt a parlamentben, de a társadalomban sem. Jól érzik, hogy komoly bajban vannak, ezért egyetlen lehetőségük az előre menekülés és minden olyan ballaszt elengedése, amely a következő választáson a mélybe rántaná őket! A kérdés az, hogy a Bangóné -féle szárny radikális álokoskodása mennyit visz el a választói táborból?
Az MSZP tulajdonképen a káderállományát tekintve nem áll túl jól. Az ember néha úgy érzi, hogy az a Horn Gyula, akinek nem volt éppen egy szeplőtelen múltja a politika területén, nagyobb eredményt tudott elérni néhány gondolatával, mint a maiak.
A fentiekre figyelemmel kétséges az MSZP bejutása a következő parlamentbe, mert a társadalom már nem vevő a (3,60-as kenyér) filozófiára és az MSZP egyenlőre semmilyen új alternatívát képtelen felvázolni. Az előző évtizedekben eljátszott politikai „hitel”, amely egyes egyéneknek milliárdos vagyont jelentett, mára semmisé tette a szociáldemokráciához való visszatalálást!
(folytatása következik)
Cs. Szabó Béla
*****
Bocskaitól a pufajkáig
Megsárgult kis plakátra leltem régi kacatjaim között. A Jobbik egyik – éppen tizenöt esztendeje 2005-ben nyomtatott -, kettős keresztes, huszonkét pontos szórólapjára, melynek első vállalása így szól: „A mi hazánk keresztény állam”, míg a másik: „A mi hazánkban létezik nemzeti összefogás.”
Nézem az új, alig néhány napja korszerűsített plakátjukat: a kettős kereszt megcsonkítva, akár egy hídépítő, vagy csatornázó cég logója lenne – mellette pedig a labancokhoz átállt (Buga) Jakab Péter feszít közönséges bőrdzsekiben. A bocskainak, meg a kettős keresztnek annyi? Már nem hívó kellékek, eljárt felettük az idő, nem illenek a modern, a 21. századi Jobbik (Ballik) kelléktárába.
Pedig az igazi Jobbikot háborút megjárt, és az ötvenes éveket szerencsésen túlélt MIÉP-es nagypapák és unokáik alapították, azok akik imádságos, nemzetszerető emberek voltak és, akik hazafias hevülettel énekelték a Hunyadi páncélost, minden ütközet előtt. Akik vágták az oroszt, mert vágyták a nagy hazát. Akik egyként gyűlölték a szovjetet és Apró magyar helytartóit.
A MIÉP rejtélyes körülmények között 2002-ben kiesett a Parlamentből, és a gondolataival, meglátásaival máig ható magyar író-politikus, a bocskais Csurka körül fogyni kezdett a tábor, a levegő. Elsősorban a csalódott öregek és néhány fiatal nemzeti vénájú értelmiségi (Kovács Dávid, Nagy Ervin, Novák Előd stb.) közös türelmetlenséggel vették ki a vén zászlótartó kezéből a nemzeti trikolort, és az igaztalanul antiszemitának, irredentának, fasisztának bélyegzett Csurka István nyomdokaiba léptek.
Többnyire névtelenül, de melléjük álltak gazdagabb vállalkozók, hazafias zenészek, művészek és adományaikból fenyőfából készült kettős kereszteket hordtak szét Budapesten, és az egész országban, mint IV. Béla a tatárjárás idején. Szívós munkával, önzetlen és elszánt pártolókkal, mindvégig fiatalos lendülettel álltak oda minden mellé, ami a keresztény nemzetet – legalábbis szerintük szolgálta -, és fordultak mindazzal szemben, ami gyengíteni igyekezett. (A 2002-es, aztán a 2006-os választási eredmények elleni tiltakozás, Uniós csatlakozás, cigánybűnözés, globalizáció, nyugat őrület, meleg mozgalmak stb.) Hasonlóan a kisebb pártokhoz viszonyítva aránylag gyorsan be is kerültek a Parlamentbe.
Akit érdekel a politika és figyelemmel kíséri, az tudja, hogy azóta mi történt: egyre ritkultak a kereszt állítások, az őszinte performanszok, a nyilvános vonulások, illetve tiltakozások, a kereszténység és a nemzet iránti parlamenti kiállások, és velük együtt ritkultak, ritkulnak a párt sorai. Elsőként a csalódott alapítók az 56-os nagypapák, néhány képviselő és a párt elit távozott, különösen, amikor Vonát a Fidesszel szemben Simicska jégre vitte, és most a maradék, azért int búcsút, mert Jakab Pétert meg Gyurcsány tette ki a napra. Találóan írta az egyik megyei alelnökük: „Az országos tisztújítás óta kizárólag békétlenséget, leszámolásokat, a baloldalnak való megfelelési kényszert tapasztalok. Ráadásul diktatúrát idéző besúgóhálózat működik és kontraszelektív kiválasztás.”
Sokak után – Novák, Hegedűsné, Dúró, Volner stb. – most Schneider következik, felkészül Varga-Damm, aztán Z.Kárpát, Szilágyi és így tovább, szépen sorban, miközben Vona után Jakab is áruló. És tényleg az! Egy, csak egy utolsó mohikán van még talpon, a Csurka-istállóban abrakolt Balczó Zoltán, akinek nem tudni mit mondana, ha élne még a Nagyfőnök, és mit mond a valóban rendíthetetlenül nemzeti, keresztény testvérbátyja, András. „Van az a pénz”, amiért képes valaki a bocskait vatelinos pufajkára cserélni. A dicső erdélyi zsinóros posztóját szekrénybe rejteni és naftalinba áztatni, mert a 21. századi Ballik már nem erről szól.
Hanem arról szól, hogy Gyurcsány utasítására Jakab büszkén rugdosson ki mindenkit, aki fintorogni merészel pálfordulásán, a maradék pedig falja fel egymást. Már a saját szavazóik írják: „A gazdi füttyent és a véreb máris ugrik, hogy megadja a kegyelemdöfést. Aztán szövetséget köt a DK-val, a többiek pedig mehetnek Vona után a szemétdombra. Jákobnak megéri a beígért Júdáspénz, hogy végleg tönkre tegyen egy pártot. Üssétek egymást árulók!”
Nézem az új, a korszerű plakátot: se trikolor, se kereszt, se bocskai. Helyette zöld sávos, vagy acélszürke háttér, hídépítő logó, meg bőrdzseki. Ennyit a tizenöt esztendeje nyomtatott szórólap tartalmáról: „A mi hazánk Magyarország. A mi hazánkban létezik nemzeti összefogás.” Makó Jeruzsálemtől.
A minap a Szabadság téri Születés temploma előtt sétálgatva, az egykor híres Pannon rádió ablakaival szemben, kopott és megdőlt kettős keresztre lettem figyelmes. Közelebb érve forgácslapból készült talapzata már berogyott, a szélvihar ellen belerakott homokzsákokon üres sörös kupakokat, meg pálinkás üvegeket kerülgetve egerek hancúroztak. De, a színehagyott fenyő corpus „estében” is hűségesen tartja a reá szögezett táblácskát: „Állította a Jobbik V. kerületi szervezete.”
Fraka Tibor
(Magyar Nemzet)
*****
A Turul
Olvasom a híreket és Seattle-ben érzem magam! Ugyan még nem törtek be kirakatokat, nem gyújtottak fel üzleteket, nem vertek meg senkit és főleg nem öltek meg senkit, de mégis. Deja vum van!
Az agytrösztök már munkához láttak és kinyilatkoztattak:
„Eleve kegyeletsértő a XII. kerületi nyilasok egykori objektumainak, a Németvölgyi úti Nyilasháznak és a vele szemben elhelyezett Hungarista Légió parancsnokságnak közvetlen közelében turulszobrot, illetve akármilyen második világháborús hősi emlékművet állítani”– írják.
„Ahogy a horogkeresztet, úgy a korabeli szélsőjobb által használt más jelképeket sem kellene erre használni, így a turult sem” – mondta ugyanott.
A turul az I. világháborúban a hadi hősiesség jelképének számított, majd az egyetemi Turul Bajtársi Szövetség névadója lett, a szervezet pedig a szélsőjobboldal egyik keltetője. „Itt elkezd kompromittálódni ez a jelkép. A nyilas szimbólumtárba is a magyar vitézség és hősiesség szimbólumaként kerül be, a magyar fajtisztaság víziójával együtt” – mondta a turul szimbólumtörténetéről Paksa. (index)
Aranyos, ahogy összemossák a Turult a horogkereszttel!!
Hogy kik ők? A névsor: Cseh Gergő Bendegúz, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója, Kovács Tamás, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója és Ungváry Krisztián történész a közismert politizáló történész.
Mint a fenti idézetekből kiderült a XII. kerületi Turul szoborról van szó és természetesen a liberál-baloldal által meghurcolt Pokorni Zoltánról, akinek a nagyapja felkerült a szobor talapzatára. Természetesen nagyon helytelenül.
Azonban fel kell tenni a kérdést: - Mi köze van ehhez az ifjú Pokorni Zoltánnak?
Mert ugye a „körmös” Bauer Miklós az ÁVH-s verőlegény fia az rendben van!
A Pető Ivánka az ugye megint csak rendben van!
Ezeket nem kell hetedíziglen-ig meghurcolni?
Vagy a hős „felszabadító szovjet” hadsereg, amely kifosztott és megerőszakolt ezreket azoknak jár a szobor? Azok akiket agyonlőttek egy jobb óráért, vagy a nők akik a tisztességüket vesztették el a haramiák által, azok nem emberek? Mégis naponta el kell menni mellette és nem tudjuk megkerülni a pillantásunkkal!
Azonban a Turul az más!
Ez a szobor a rendszerváltás(!?) óta csípi a liberálisok szemét és folytonos támadásnak van kitéve, de nem a szobor a lényeg, hanem az, hogy a turul a magyar eredetmondák legendás madara. Kézai Simon szerint Attilától Géza fejedelem idejéig a koronás fejű turul volt a magyarság hadi jelvénye. A Pokorni nagypapa kapcsán kirobbant és túlhajtott felháborodás csak ürügy.
Ürügy mert már a sokadik nekirugaszkodással akarják ellehetetleníteni.
A lényeg megint és újból a magyarság elleni támadás a lényeg, mint már a 30 évben meg-annyiszor!
Megtörni a magyarság tudatot – mint azt többször megírta Csurka – elvenni az életkedvét a mostanra magára talált és gyarapodó hazának és magyarságnak!
Akik ezt szándékozzák tenni, azok a magyarság ellenségei, akik bele akarnak hajszolni minket egy Európai Egyesült Államokba, egy olyan Egyesült Államokba, amely Amerikában éppen most készül szétesni.
Mára megint kitört a hidegháború, de egy olyan hidegháború, amelyben a frontok összecsúsztak a nemzeteken belül, egymás mellett élnek, ismerik egymást, nap mint nap találkoznak és az egyik fő célja, hogy a nemzetet mint olyat megsemmisítse és ne legyen, míg a másik célja, hogy túlélje ezt a világot behálózó őrületet.
Láthatjuk mit művelnek Európában, és mit az USA-ban. Az ember hallgatja a híreket és csak áll mint Bálám szamara és nem hisz a fülének! Nem hiszi le, hogy a kultúrája ilyen mélyre süllyedt, nem hiszi el, hogy védtelenné tette magát és fölszámolja önnön magát.
Ezt nem hagyhatjuk, fel kell vennünk a kesztyűt. Ja és a szobrot sem hagyjuk.
A nem odavaló neveket le kell venni és kész. A szobor marad!
Cs. Szabó Béla közíró
Az agytrösztök már munkához láttak és kinyilatkoztattak:
„Eleve kegyeletsértő a XII. kerületi nyilasok egykori objektumainak, a Németvölgyi úti Nyilasháznak és a vele szemben elhelyezett Hungarista Légió parancsnokságnak közvetlen közelében turulszobrot, illetve akármilyen második világháborús hősi emlékművet állítani”– írják.
„Ahogy a horogkeresztet, úgy a korabeli szélsőjobb által használt más jelképeket sem kellene erre használni, így a turult sem” – mondta ugyanott.
A turul az I. világháborúban a hadi hősiesség jelképének számított, majd az egyetemi Turul Bajtársi Szövetség névadója lett, a szervezet pedig a szélsőjobboldal egyik keltetője. „Itt elkezd kompromittálódni ez a jelkép. A nyilas szimbólumtárba is a magyar vitézség és hősiesség szimbólumaként kerül be, a magyar fajtisztaság víziójával együtt” – mondta a turul szimbólumtörténetéről Paksa. (index)
Aranyos, ahogy összemossák a Turult a horogkereszttel!!
Hogy kik ők? A névsor: Cseh Gergő Bendegúz, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója, Kovács Tamás, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója és Ungváry Krisztián történész a közismert politizáló történész.
Mint a fenti idézetekből kiderült a XII. kerületi Turul szoborról van szó és természetesen a liberál-baloldal által meghurcolt Pokorni Zoltánról, akinek a nagyapja felkerült a szobor talapzatára. Természetesen nagyon helytelenül.
Azonban fel kell tenni a kérdést: - Mi köze van ehhez az ifjú Pokorni Zoltánnak?
Mert ugye a „körmös” Bauer Miklós az ÁVH-s verőlegény fia az rendben van!
A Pető Ivánka az ugye megint csak rendben van!
Ezeket nem kell hetedíziglen-ig meghurcolni?
Vagy a hős „felszabadító szovjet” hadsereg, amely kifosztott és megerőszakolt ezreket azoknak jár a szobor? Azok akiket agyonlőttek egy jobb óráért, vagy a nők akik a tisztességüket vesztették el a haramiák által, azok nem emberek? Mégis naponta el kell menni mellette és nem tudjuk megkerülni a pillantásunkkal!
Azonban a Turul az más!
Ez a szobor a rendszerváltás(!?) óta csípi a liberálisok szemét és folytonos támadásnak van kitéve, de nem a szobor a lényeg, hanem az, hogy a turul a magyar eredetmondák legendás madara. Kézai Simon szerint Attilától Géza fejedelem idejéig a koronás fejű turul volt a magyarság hadi jelvénye. A Pokorni nagypapa kapcsán kirobbant és túlhajtott felháborodás csak ürügy.
Ürügy mert már a sokadik nekirugaszkodással akarják ellehetetleníteni.
A lényeg megint és újból a magyarság elleni támadás a lényeg, mint már a 30 évben meg-annyiszor!
Megtörni a magyarság tudatot – mint azt többször megírta Csurka – elvenni az életkedvét a mostanra magára talált és gyarapodó hazának és magyarságnak!
Akik ezt szándékozzák tenni, azok a magyarság ellenségei, akik bele akarnak hajszolni minket egy Európai Egyesült Államokba, egy olyan Egyesült Államokba, amely Amerikában éppen most készül szétesni.
Mára megint kitört a hidegháború, de egy olyan hidegháború, amelyben a frontok összecsúsztak a nemzeteken belül, egymás mellett élnek, ismerik egymást, nap mint nap találkoznak és az egyik fő célja, hogy a nemzetet mint olyat megsemmisítse és ne legyen, míg a másik célja, hogy túlélje ezt a világot behálózó őrületet.
Láthatjuk mit művelnek Európában, és mit az USA-ban. Az ember hallgatja a híreket és csak áll mint Bálám szamara és nem hisz a fülének! Nem hiszi le, hogy a kultúrája ilyen mélyre süllyedt, nem hiszi el, hogy védtelenné tette magát és fölszámolja önnön magát.
Ezt nem hagyhatjuk, fel kell vennünk a kesztyűt. Ja és a szobrot sem hagyjuk.
A nem odavaló neveket le kell venni és kész. A szobor marad!
Cs. Szabó Béla közíró
*****
Kedves Nemzeti Jogvédők, Támogatóink és
Partnereink !
Szíves tájékoztatásul, és segítő terjesztést kérve ezúton küldöm a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyeleti szolgálatáról szóló tájékoztatását és jogi értékelését Deák téri mészárlás miatti kegyeleti rendezvényekkel kapcsolatos rendőri intézkedésekről:
http://nja.hu/hirek/kozlemenyek/nemzeti-jogvedo-jogi-ertekeles-a-deak-teri-meszarlas-miatti-kegyeleti-rendezvenyekkel-kapcsolatos-rendori-intezkedesekrol.jog
*****
*****
*****
Néhány gondolat azzal kapcsolatban, hogy milyen hibák-hiányosságok észlelhetők a kiválóan dolgozó Fidesz-KDNP kormány kommunikációjában, és hogyan lehetne ezen javítani.
Ahogyan ezt egy Széchenyi-díjas pszichiáter professzor, az MTA doktora látja.
Ahogyan ezt egy Széchenyi-díjas pszichiáter professzor, az MTA doktora látja.
1/ Gyakran hallani (pl. a Sargentini jelentés vagy a 2020 január 16-án elfogadott a magyar jogállamisággal kapcsolatos EP határozat kapcsán), hogy „Politikai döntés született”. Ennyi. Ez logikailag is súlyosan hibás válasz. A politikai döntés ugyanis lehet jó is (pl. kormányunk politikai döntései….). Mi, kormánypártiak persze tudjuk, hogy mit takar ez a válasz, de nekünk nem kell magyarázni. A helyes válasz, hogy mindenki (a jószándékú, félrevezetett „ellenzéki”) is megértse: Hamis vádakra alapozott, politikailag motivált, igazságtalan döntés született. Csak pár szóval több, de teljesen világos és sokkal informatívabb,
2/ Szintén rendszeresen hallani, hogy az igaztalan vádakra („Magyarország nem jogállam, nincsen sajtószabadság,…”) az a válasz, hogy „Azért támadnak minket, mert a migráció ellen vagyunk..” Ez megint logikai hiba. Bár igaz, hogy ez is az okok között van, de ez nem válasz, mert amiért a bevándorlás ellen vagyunk, attól még elvileg tényleg lehetséges lenne, hogy nincsen jogállam és sajtószabadság. Tehát nem mellé kell beszélni, hanem a vádakat kell tételesen cáfolni és utána mondani, hogy ezek a nyilvánvaló hamis vádak azért hangzanak el, mert a bevándorlás ellen vagyunk….
3/ Gyakran hallani kormánypárti körökből a legmagasabb fórumokon is (rádióban, TV-ben, stb). „Nem szeretjük a politikai korrektséget” Ez szintén súlyos hiba. Mi, kormánypártiak tudjuk, hogy mi van e mögött, de az egyébként értelmes, tanult, de a dolgokat végig nem gondoló értelmiségi csodálkozik, hogy miért nem szeretjük ami korrekt. Több főorvos kollégám és fiatal orvos tanítványom is feltette ezt a kérdést. Elmondtam, hogy ezt így kell fogalmazni: „Nem szeretjük a politikai korrektségnek nevezett (hazudott) szájkosarat”
Tehát (magyarázom sokszor): Rasszistának lenni politikailag nem korrekt. Igaz? Igaz. Miért, biológiailag korrekt? Genetikailag korrekt? Történelmileg korrekt? Matematikailag korrekt? Csak éppen politikailag nem korrekt? A lényeg, hogy rasszistának lenni egyáltalán, semmilyen viszonylatban nem korrekt, nem csak politikailag. Aki „politikai” korrektségről beszél, az azt sugallja ezzel, hogy az én (vagyis az ő) politikai nézete szerint a dolog korrekt, a Te (vagyis a mi) politikai nézetünk meg le van sajnálva…..
4/ Évek óta ismétlődő hiba, hogy a kormányt érő súlyosan hazug vádak esetén a válasz ezzel kezdődik (és végződik): „Azok beszélnek akik alatt…” Egy példa, de nagyon sok ilyen van, évek óta figyelem. Tegnap a Kossuth rádióban: a DK szerint Magyarországon folyamatosan nő a szegénység és már 1,2 millió ember él a szegénységi küszöb alatt…..A Fidesz-KDNP válasza: „Azok beszélnek akik alatt……” Ez a válasz igaz, de nem cáfolat. Azért, mert a DK, MSZP stb. gazemberei alatt az ország lefelé csúszott, attól még ez a vád lehetne igaz is, csakhogy nem az. Vagy: kb. fél éve valami DK-s nő mondta, hogy a Fidesz csökkenteni akarja a nyugdíjakat. Erre a válasz: „Azok beszélnek akik…” A helyes válasz az (és ez nem hangzott el) „ A DK-s X.Y. azt állítja, hogy a Fidesz csökkenteni akarja a nyugdíjakat de ez hazugság, (finoman: nem igaz) semmiféle érv nem támasztja alá, mutasson bizonyítékokat ….különbenis azok beszélnek…” Tehát a) meg kell ismételni röviden a vádat, aztán b) második lépésben tételesen cáfolni azt, és c) harmadik lépésben jöhet az „azok beszélnek” szófordulat, aminek itt már van értelme és ereje.
Mellesleg sokkal többször kellene mondani, hogy a szegénység csökkent, az anyagi jóllét nőtt. A Fidesz-KDNP kormány alatt több mint kétszeresére nőtt a minimálbér és a bérminimum, jelentősen nőttek a közszolgálat különböző ágaiban a bérek, csökkentek az adók, rezsicsökkentés, családtámogatás, ingyenes tankönyv, -nyelvvizsga, -jogosítvány, folyamatosan nő a kiskereskedelmi forgalom (az élelmiszertől a benzinig) a belföldi turizmus, a kiadott építési engedélyek száma, szintén folyamatosan nő a pénz-megtakarítás , és nemcsak az összeg, hanem a megtakarítással rendelkezők száma is (? Ebben nem vagyok biztos), harmadára csökkent a munkanélküliség ez utóbbi is erősen a szegénység ellen hat.
5/ Miniszterelnök Úr (a kormány, stb.) nem perel az őt érő súlyos hamis vádak miatt. Igen ám, de ezzel a mi bőrünket (választókét) viszi a vásárra, mert amivel őt vádolják, az az egész kormányra vetül, és egyértelműen az ellenzéket erősíti („Fejtől bűzlik a hal” mondja az ellenzék, csak az a baj, hogy összekeverik a Miniszterelnök Úr kellemes férfias kölnijének illatát az ő büdös szájszagukkal). A legtöbb vád annyira képtelen és hazug, hogy könnyű lenne a cáfolat, nem is neki kellene perelni, van rá más fórum is. A magánjog ismeri a hitelrontás fogalmát, amikor egy vállalkozásra bizonyíték nélkül nagy nyilvánosság előtt rosszat mondok, megbüntetnek, mert indokolatlanul rontom az illető cég hitelét. A kormány hitelét sem szabad rontani indokolatlanul.
Egyébként a „nincsen sajtószabadság” vádat könnyen lehet az utóbbi évek sajtótermékeiből kiválasztott anyagok hiteles fordításával cáfolni. Itt aztán a Miniszterelnök Úr kilövetésétől a Gréczi féle végtermék Simicska által a Miniszterelnök Úrra történő vetítéséig egyértelmű a cáfolat. (Gréczi nevét az anyakönyvvezető rosszul írta, különben is ő a DK szóvivője, tehát megmondója. Öszülő haja azért hullámos, mert ondolálja). Aztán a Miniszterelnök Úr fejével focizó gazemberről készült videót is be lehet mutatni. Senkit nem büntetek meg ilyen dolgok miatt. Ekkora a diktatúra nálunk. Lehetne sok német példát hozni a sunyi elhallgatástól, sajtóbeli manipulációkról. A politikailag érintett ügyek többségében a bíróság nálunk a Kormány szája íze ellen ítél. Ezt nem lehetne a képükbe vágni? SZEVIÉP, Vörös Iszap, Hajdúbét (Libagyev), stb. nem igaz, hogy ezekkel nem lehet külföldön érvelni. Ezeket a cáfolatokat egyszer meg kellene tenni és a pofájukba vágni. Ha az EP-ben ezt nem lehet mert nem veszik tudomásul, bírósági úton lehet, mert ott kénytelenek megnézni és értékelni a bizonyítékokat.
6/ Több HírTV beli műsorban láttam, hogy pl. Horn Gábor mondta, hogy „Azért mert én nem a Fideszre szavazok azért hazaáruló vagyok?” A vitapartnerek sajnos nem csaptak le erre, és nem mondták, hogy „Dehogy vagy hazaáruló, mert nem a Fideszre szavaztál, hiszen nálunk demokrácia van, és minden bejegyzett pártra lehet szavazni,….azért Te nem vagy hazaáruló, ne adjál aljas módon a mi szánkba olyant, amit nem mondtunk. Az a hazaáruló, aki hamis, hazug vádakkal él külföldön Magyarország ellen. Ha te ilyent még nem tettél akkor nem vagy hazaáruló…” A vitapartnerek ehelyett csak ismételgették, hogy Dobrev Klára …stb. folyamatosan árulja a hazát……(ez megint igaz, de nem erre válasz).
7/ Mikor úgy tavaly október végén Karácsony Gergely 5 feltételt szabott a Kormánynak, amelyekről a kormány megígérte, hogy teljeesíti (amúgyis teljesítette volna), akkor buta módon azzal jöttek a kormánypárti kommentátorok, hogy „ Karácsony zsarolja a kormányt…” Ez azért hibás, mert ha zsarolja, akkor a Kormány miért teljesíti? Ez a Kormány ilyen könnyen zsarolható? Nem. Karácsony eme ténykedését így kell kommentálni: „Karácsony mivel látta, hogy nem tudja teljesíteni a stadion-stoppot, stb. menekülési útvonalként olyan „feltételeket” szabott, amelyekről tudta, hogy a Kormány úgyis teljesíti és így az a látszat keletkezik, mintha ő diktálna.” Olyan, mintha valaki parancsba adja hogy este menjen le a nap, és mivel tényleg lemegy, az illető büszkén kihúzza magát: látjátok mekkora hatalmam van?
8/ A Miniszterelnök Úr állítólag nem megy el az ellenzéki TV-be és ezt pl. Szakonyi Károly tegnap a HírTV-ben úgy értékelte, hogy ezért nincsen sajtószabadság nálunk. Ez képtelenség. Nem csaptak le rá a vitapartnerek. Azon túl, hogy nem ezen múlik a sajtószabadság, örüljön az ellenzék, hogy nem megy el az RTL-be és az ATV-be a Miniszterelnök Úr, mert ha elmegy akkor talán sok ellenzéki nézőnek felnyitja a szemét és ezáltal fórumok teremt magának a túloldalon is. Tudjuk, hogy a lakósság döntő többsége csak RTL-t és ATV-t néz. (Tehát kár, hogy nem megy el….). Ezért volt kapitális hiba az is, hogy Tarlóst nem engedték kiállni vitára Karácsonnyal. Tarlós lemosta volna azt a nyikhajt. És ami a fő, akkor azt a vitát az RTL és az ATV is közvetítette volna, tehát a mi érveink eljutottak volna az ellenzéki szavazókhoz. Ezt nem lehetett előre tudni? Én miért tudtam?. „Nem sűllyed odáig, hogy leáll vele vitázni…” mondták többen. Na, ezzel aztán jól kitólt Karácsonnyal, mert nem állt le vele vitázni…..Magunknak hiába mondjuk a tényeket, az nem segít, a túloldalra kell eljuttatni az információkat, így lehet és kell érvelni.
Így látja tehát ezeket a dolgokat egy 48 éves klinikai, kutatási és oktatási gyakorlattal rendelkező pszichiáter professzor. Hát nem logikus mindez? Hát nem így kell vitatkozni és érvelni? Vagy az én fenti gondolatmenetem nem követhető, esetleg hibás? Nem hinném. 73 éves vagyok, de ilyen jó kormányt még nem láttam. Pontosabb, jobb kommunikációval további széles tömegeket tudnánk megnyerni, mert van egy jelentős réteg, aki nem mélyül el a dolgokban és könnyű félrevezetni. Mindezek eltörpülnek a Kormány óriási teljesítménye mellett, de a végeredmény a választáson dől el. A zsigeri gyűlölködőkkel nem lehet mit kezdeni, de nagyon sokan csupán alul/félreinformáltak.
Budapest, 2020 január 17.
Prof. Dr. Rihmer Zoltán
Széchenyi-díjas c.egyetemi tanár
az MTA doktora,
SOTE Egyetem és Országos Pszichiátriai és
Addiktológiai Intézet, Budapest
2/ Szintén rendszeresen hallani, hogy az igaztalan vádakra („Magyarország nem jogállam, nincsen sajtószabadság,…”) az a válasz, hogy „Azért támadnak minket, mert a migráció ellen vagyunk..” Ez megint logikai hiba. Bár igaz, hogy ez is az okok között van, de ez nem válasz, mert amiért a bevándorlás ellen vagyunk, attól még elvileg tényleg lehetséges lenne, hogy nincsen jogállam és sajtószabadság. Tehát nem mellé kell beszélni, hanem a vádakat kell tételesen cáfolni és utána mondani, hogy ezek a nyilvánvaló hamis vádak azért hangzanak el, mert a bevándorlás ellen vagyunk….
3/ Gyakran hallani kormánypárti körökből a legmagasabb fórumokon is (rádióban, TV-ben, stb). „Nem szeretjük a politikai korrektséget” Ez szintén súlyos hiba. Mi, kormánypártiak tudjuk, hogy mi van e mögött, de az egyébként értelmes, tanult, de a dolgokat végig nem gondoló értelmiségi csodálkozik, hogy miért nem szeretjük ami korrekt. Több főorvos kollégám és fiatal orvos tanítványom is feltette ezt a kérdést. Elmondtam, hogy ezt így kell fogalmazni: „Nem szeretjük a politikai korrektségnek nevezett (hazudott) szájkosarat”
Tehát (magyarázom sokszor): Rasszistának lenni politikailag nem korrekt. Igaz? Igaz. Miért, biológiailag korrekt? Genetikailag korrekt? Történelmileg korrekt? Matematikailag korrekt? Csak éppen politikailag nem korrekt? A lényeg, hogy rasszistának lenni egyáltalán, semmilyen viszonylatban nem korrekt, nem csak politikailag. Aki „politikai” korrektségről beszél, az azt sugallja ezzel, hogy az én (vagyis az ő) politikai nézete szerint a dolog korrekt, a Te (vagyis a mi) politikai nézetünk meg le van sajnálva…..
4/ Évek óta ismétlődő hiba, hogy a kormányt érő súlyosan hazug vádak esetén a válasz ezzel kezdődik (és végződik): „Azok beszélnek akik alatt…” Egy példa, de nagyon sok ilyen van, évek óta figyelem. Tegnap a Kossuth rádióban: a DK szerint Magyarországon folyamatosan nő a szegénység és már 1,2 millió ember él a szegénységi küszöb alatt…..A Fidesz-KDNP válasza: „Azok beszélnek akik alatt……” Ez a válasz igaz, de nem cáfolat. Azért, mert a DK, MSZP stb. gazemberei alatt az ország lefelé csúszott, attól még ez a vád lehetne igaz is, csakhogy nem az. Vagy: kb. fél éve valami DK-s nő mondta, hogy a Fidesz csökkenteni akarja a nyugdíjakat. Erre a válasz: „Azok beszélnek akik…” A helyes válasz az (és ez nem hangzott el) „ A DK-s X.Y. azt állítja, hogy a Fidesz csökkenteni akarja a nyugdíjakat de ez hazugság, (finoman: nem igaz) semmiféle érv nem támasztja alá, mutasson bizonyítékokat ….különbenis azok beszélnek…” Tehát a) meg kell ismételni röviden a vádat, aztán b) második lépésben tételesen cáfolni azt, és c) harmadik lépésben jöhet az „azok beszélnek” szófordulat, aminek itt már van értelme és ereje.
Mellesleg sokkal többször kellene mondani, hogy a szegénység csökkent, az anyagi jóllét nőtt. A Fidesz-KDNP kormány alatt több mint kétszeresére nőtt a minimálbér és a bérminimum, jelentősen nőttek a közszolgálat különböző ágaiban a bérek, csökkentek az adók, rezsicsökkentés, családtámogatás, ingyenes tankönyv, -nyelvvizsga, -jogosítvány, folyamatosan nő a kiskereskedelmi forgalom (az élelmiszertől a benzinig) a belföldi turizmus, a kiadott építési engedélyek száma, szintén folyamatosan nő a pénz-megtakarítás , és nemcsak az összeg, hanem a megtakarítással rendelkezők száma is (? Ebben nem vagyok biztos), harmadára csökkent a munkanélküliség ez utóbbi is erősen a szegénység ellen hat.
5/ Miniszterelnök Úr (a kormány, stb.) nem perel az őt érő súlyos hamis vádak miatt. Igen ám, de ezzel a mi bőrünket (választókét) viszi a vásárra, mert amivel őt vádolják, az az egész kormányra vetül, és egyértelműen az ellenzéket erősíti („Fejtől bűzlik a hal” mondja az ellenzék, csak az a baj, hogy összekeverik a Miniszterelnök Úr kellemes férfias kölnijének illatát az ő büdös szájszagukkal). A legtöbb vád annyira képtelen és hazug, hogy könnyű lenne a cáfolat, nem is neki kellene perelni, van rá más fórum is. A magánjog ismeri a hitelrontás fogalmát, amikor egy vállalkozásra bizonyíték nélkül nagy nyilvánosság előtt rosszat mondok, megbüntetnek, mert indokolatlanul rontom az illető cég hitelét. A kormány hitelét sem szabad rontani indokolatlanul.
Egyébként a „nincsen sajtószabadság” vádat könnyen lehet az utóbbi évek sajtótermékeiből kiválasztott anyagok hiteles fordításával cáfolni. Itt aztán a Miniszterelnök Úr kilövetésétől a Gréczi féle végtermék Simicska által a Miniszterelnök Úrra történő vetítéséig egyértelmű a cáfolat. (Gréczi nevét az anyakönyvvezető rosszul írta, különben is ő a DK szóvivője, tehát megmondója. Öszülő haja azért hullámos, mert ondolálja). Aztán a Miniszterelnök Úr fejével focizó gazemberről készült videót is be lehet mutatni. Senkit nem büntetek meg ilyen dolgok miatt. Ekkora a diktatúra nálunk. Lehetne sok német példát hozni a sunyi elhallgatástól, sajtóbeli manipulációkról. A politikailag érintett ügyek többségében a bíróság nálunk a Kormány szája íze ellen ítél. Ezt nem lehetne a képükbe vágni? SZEVIÉP, Vörös Iszap, Hajdúbét (Libagyev), stb. nem igaz, hogy ezekkel nem lehet külföldön érvelni. Ezeket a cáfolatokat egyszer meg kellene tenni és a pofájukba vágni. Ha az EP-ben ezt nem lehet mert nem veszik tudomásul, bírósági úton lehet, mert ott kénytelenek megnézni és értékelni a bizonyítékokat.
6/ Több HírTV beli műsorban láttam, hogy pl. Horn Gábor mondta, hogy „Azért mert én nem a Fideszre szavazok azért hazaáruló vagyok?” A vitapartnerek sajnos nem csaptak le erre, és nem mondták, hogy „Dehogy vagy hazaáruló, mert nem a Fideszre szavaztál, hiszen nálunk demokrácia van, és minden bejegyzett pártra lehet szavazni,….azért Te nem vagy hazaáruló, ne adjál aljas módon a mi szánkba olyant, amit nem mondtunk. Az a hazaáruló, aki hamis, hazug vádakkal él külföldön Magyarország ellen. Ha te ilyent még nem tettél akkor nem vagy hazaáruló…” A vitapartnerek ehelyett csak ismételgették, hogy Dobrev Klára …stb. folyamatosan árulja a hazát……(ez megint igaz, de nem erre válasz).
7/ Mikor úgy tavaly október végén Karácsony Gergely 5 feltételt szabott a Kormánynak, amelyekről a kormány megígérte, hogy teljeesíti (amúgyis teljesítette volna), akkor buta módon azzal jöttek a kormánypárti kommentátorok, hogy „ Karácsony zsarolja a kormányt…” Ez azért hibás, mert ha zsarolja, akkor a Kormány miért teljesíti? Ez a Kormány ilyen könnyen zsarolható? Nem. Karácsony eme ténykedését így kell kommentálni: „Karácsony mivel látta, hogy nem tudja teljesíteni a stadion-stoppot, stb. menekülési útvonalként olyan „feltételeket” szabott, amelyekről tudta, hogy a Kormány úgyis teljesíti és így az a látszat keletkezik, mintha ő diktálna.” Olyan, mintha valaki parancsba adja hogy este menjen le a nap, és mivel tényleg lemegy, az illető büszkén kihúzza magát: látjátok mekkora hatalmam van?
8/ A Miniszterelnök Úr állítólag nem megy el az ellenzéki TV-be és ezt pl. Szakonyi Károly tegnap a HírTV-ben úgy értékelte, hogy ezért nincsen sajtószabadság nálunk. Ez képtelenség. Nem csaptak le rá a vitapartnerek. Azon túl, hogy nem ezen múlik a sajtószabadság, örüljön az ellenzék, hogy nem megy el az RTL-be és az ATV-be a Miniszterelnök Úr, mert ha elmegy akkor talán sok ellenzéki nézőnek felnyitja a szemét és ezáltal fórumok teremt magának a túloldalon is. Tudjuk, hogy a lakósság döntő többsége csak RTL-t és ATV-t néz. (Tehát kár, hogy nem megy el….). Ezért volt kapitális hiba az is, hogy Tarlóst nem engedték kiállni vitára Karácsonnyal. Tarlós lemosta volna azt a nyikhajt. És ami a fő, akkor azt a vitát az RTL és az ATV is közvetítette volna, tehát a mi érveink eljutottak volna az ellenzéki szavazókhoz. Ezt nem lehetett előre tudni? Én miért tudtam?. „Nem sűllyed odáig, hogy leáll vele vitázni…” mondták többen. Na, ezzel aztán jól kitólt Karácsonnyal, mert nem állt le vele vitázni…..Magunknak hiába mondjuk a tényeket, az nem segít, a túloldalra kell eljuttatni az információkat, így lehet és kell érvelni.
Így látja tehát ezeket a dolgokat egy 48 éves klinikai, kutatási és oktatási gyakorlattal rendelkező pszichiáter professzor. Hát nem logikus mindez? Hát nem így kell vitatkozni és érvelni? Vagy az én fenti gondolatmenetem nem követhető, esetleg hibás? Nem hinném. 73 éves vagyok, de ilyen jó kormányt még nem láttam. Pontosabb, jobb kommunikációval további széles tömegeket tudnánk megnyerni, mert van egy jelentős réteg, aki nem mélyül el a dolgokban és könnyű félrevezetni. Mindezek eltörpülnek a Kormány óriási teljesítménye mellett, de a végeredmény a választáson dől el. A zsigeri gyűlölködőkkel nem lehet mit kezdeni, de nagyon sokan csupán alul/félreinformáltak.
Budapest, 2020 január 17.
Prof. Dr. Rihmer Zoltán
Széchenyi-díjas c.egyetemi tanár
az MTA doktora,
SOTE Egyetem és Országos Pszichiátriai és
Addiktológiai Intézet, Budapest
*****
Gazdag László ny. egyetemi docens, közgazdász
Az Orbán kormány és a harang
A püspök megérkezik a faluba, és szóvá teszi a plébánosnak, hogy miért nem szólt a harang az ő tiszteletére.
- 101 oka van annak, atyám - így a plébános.
- Mondjon párat!
- Először is nincs harang.
- Ne is folytassa!
Ez jut eszembe mindig, amikor hallom az Orbán kormányt ekéző véleményeket. Ezek gyakran jogosak, én is kritikus szemmel nézem e kormány működését, bírálom is ha kell. Mégis, amikor például e-mailen kapok ilyen jellegű ledorongoló írásokat, a fenti anekdotával szoktam válaszolni, és mindjárt visszakérdezek: van-e ma az Orbán kormánynak normális, tisztességes alternatívája? A válaszom: nincs! És innentől kezdve ne is folytassa, mert „nincs harang”!
Két alapvető kérdésre a mai kaotikus ellenzéki „koalíció” nem tud elfogadható választ adni: a migránsválságra és a gazdaságpolitikára. Nincs programjuk, azzal vannak elfoglalva, hogy mi legyen a választási összefogás stratégiája, legyen-e közös lista, közös jelölt mindenütt, vagy sem. A kifejezetten „Orbán-fóbiás” kisebbséget leszámítva ez senkit nem érdekel. „Orbán fóbiások” alatt azokat értem, akik számára mindegy hogy kik, csak váltsák le Orbánt. Akkor is, ha nyilvánvalóan csak rosszabb változat jöhet utána. Én ilyen „csak rosszabb” alternatívaként könyvelem el például Gyurcsány Ferencet, aki már bizonyította tökéletes alkalmatlanságát.
Nos, először is válasszuk ketté az „Orbán-fóbiát” (elvakult Orbán ellenességet), és az objektív bírálatot, mert lényeges a különbség. A negatívumokat, a helytelen döntéseket bírálni kell, éppen a József Attila-i „érted haragszom, nem ellened” elv jegyében. Ábrahám Lincolnt, amikor elnökké választották, a legnagyobb saját pártbeli ellenfeleivel vette magát körül. Barátai megrökönyödésére azt válaszolta, hogy ezek az emberek majd figyelmeztetik őt a hibáira időben. A mindenkori hatalom legnagyobb ellensége bizony a kritikátlan imádat, a hajbókolás.
A jelenlegi ellenzék erőtlen, ezért frusztrált, ami megnyilvánul rendszeresen a megbotránkoztató performanszokban. Márpedig az emberek többsége viszolyog ettől. Amellett, hogy ez az ellenzék csenevész; elvégre volt itt 3x2/3, ami egyedülálló teljesítmény az európai politika utolsó három évtizedében, Margaret Thatcher óta; bizony kaotikus konglomerátumot is képez. Csak ha a Jobbikot és a Demokratikus Koalíciót nézzük: tűz és víz! Kérdezem én: hogyan fognak ők majd együtt kormányozni?
A másik nagy probléma, mint már említettem, a program totális hiánya. Az ő „programjuk” teljes egészében kimerül Orbán Viktor bármi áron történő leváltásában. Ez pedig édeskevés.
Az Orbán kormány két fontos feladatot oldott meg, amire az ellenzék még csak reagálni sem tudott:
1. A migránsválság kezelése.
2. A gazdaságpolitika kérdése.
Ami a migránsválságot illeti, az ellenzék részéről elképesztő tanácstalanságot, látunk. Az egyik súlyos hiba mindig az illegális, törvénysértő migráció összemosása a szabályozott, törvényes bevándorlással. Ez még akkor is igaz, ha vitatjuk például az ún. letelepedési kötvénybizniszt. De ez részletkérdés. Aki a törvényes utat betartva dolgozni jön, az jöhet. Aki viszont semmibe veszi szokásainkat, jogrendünket, annak kívül tágasabb. Ez nem rasszizmus kedves Tamás Gáspár Miklós, hanem jogos önvédelem. Itt ki kell térni a muszlim tömegek integrálásának kérdésére. Aki olvasta a Koránt, az érti miről beszélek: muzulmánokat sehol a világon, semmilyen más kultúrában még nem sikerült integrálni a történelemben. Vagy kiszorították őket időben, mint Magyarországról, vagy előbb-utóbb a saját képükre formálták a társadalmat, így a vallást, a jogrendet, az életformát.
A másik fontos kérdés, amiben a „baloldal” semmit nem tud fölmutatni: a gazdaságpolitika területe. A „baloldal” eddig két eszement megszorító csomagot produkált, súlyos válságba taszítva az országot, elnyomorítva több száz ezer embert, és elszegényítve további milliókat, hozzáteszem: teljesen értelmetlenül. Még mindig él sajnos a „válságkezelő” Bokros Lajos, és Bajnai Gordon mítosza, holott bizonyítható, hogy az ő megszorító csomagjaik éppen ellenkező eredménnyel zárultak: a V alakú válságot W alakúvá transzformálták, elnyújtva és megnehezítve a kilábalást. Csak emlékeztetnék rá, hogy a nagy világgazdasági válság 2008 őszén robbant ki, de Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde, amelyben valójában az akkor már súlyos hazai válságot ismerte be, két évvel korábban hangzott el. A világgazdasági válság a már eleve válságban levő magyar gazdaságra zúdult rá, ezért voltak olyan súlyosak a következményei: 2009-ben 6,8%-kal zuhant a GDP, ami akkor a 3. legrosszabb eredmény volt Európában. Ezzel szemben az Orbán kormány 2015-től kezdve az egyensúlyi növekedési pályára állította a magyar gazdaságot. Amíg e két kérdést nézve nincs életképes alternatíva, márpedig ez a helyzet, addig „nincs harang”, ne is folytassuk!
*****
100 éve volt Trianon
ELEGEM VAN A DEMOKRATIKUS LIBERALIZMUS
ÁLARCÁBA ÖLTÖZÖTT ÁRULÓKBÓL!
A nemzeti történelmi emlékezet holnapi jeles évfordulójára történő lelki készülődés közepette hozzám is eljutnak a hírek természetesen, hogy nem csak mi, a magunkfajták, hazában-nemzetben gondolkodók készülődünk Horthy Miklós Kormányzónk nemzetgyűlési beiktatása 100. kerek évfordulója megemlékezésére, hanem a másik oldal is és másképpen. A másik oldal, ha úgy tetszik az a másik maradék Magyarország rész, akiknek megállt a történelem, valahol a múlt század negyvenes éveinek végén, a kékcédulás választások után, amikor a munkásosztály ökle lecsapott és tudati rendet teremtett az osztálygyűlölet nevében, vélt ellenségeit megsemmisítve, elhallgattatva mindenkit évtizedekig
A gyűlölet kiteljesedett és emberiségellenes tevékenysége minden mérhető ponton jócskán meghaladta a nácizmus rémtetteit, időlegesen megállítva és visszaforgatva a történelem folyását. A cél elérése akkor sikerült és mindmáig méregként hat, csak hogy most más a neve a tudatos megtévesztésnek. Akkor a szocialista jövő volt, most liberális demokrácia a fedőszerv. Akkor az ÁVH (a fiataloknak Állam Védelmi Hatóság) és utódszervezetei, most a politikai korrektség ember és közösség ellenes liberális terrorja fenyeget minden önállóan, Nemzetben és Hazában gondolkodót és a történelem valóságával megismerkedni igyekvőt.
Nem célom és nem is vállalnám fel, hogy történelmi kutatások és hivatkozások igényével mutassam be, miért nem kétséges csatlakozásom azokhoz, akik Kormányzónkra vitéz Nagybányai Horthy Miklósra ma úgy emlékeznek, hogy minden ismert és korhoz kötődő hibái ellenére joggal emelhetjük nemzetünk nagyjai közé nemzetünk történelmi panteonjába, példaként az utódok elé állítva nemzetmegtartó és nemzetegyesítő tevékenységét. Különösen a trianoni, ránk kényszerített diktátum 100. évében!
Különleges közösségi élményem volt Kormányzónk hamvainak 1993-ban történt hazatérése és újratemetése családi birtokán, Kenderesen és a közel százezer megemlékező között sok olyan társammal találkoztam meglepetésemre a főhajtók között, akik vállalták származásukat és egyértelműen kifejezték magyarságunkhoz való tartozásukat hozzám hasonlóan. Hiteles antibolsevizmusomat lengyel testvéreink segítő, több évtizedes támogatásával még a hatvanas évektől, hiteles Trianon elutasításomat székely véreink értő segítségével a hetvenes évek közepétől alapoztam meg. A lengyelországi és székelyföldi élmények és a kenderesi közösségi élmény kényszere miatt kezdtem el forgatni az ideiglenesen sikeresen meghamisított történelemkönyvünket, hogy eljussak oda, hogy jelenlétem nélkül ne lehessen Kormányzónkra emlékezzünk itthon és otthon egyaránt.
Nincs és soha nem is volt megszólalási kényszerem, de ha a szoboravató megemlékezőktől vagy az írott és elektronikus médiától erre megtisztelő felkérést kaptam, soha nem féltem egyértelmű véleményt nyilvánítani felelősséggel.
Látva az értelmezhetetlen, úgynevezett antifasiszta készülődést és a hamisított történelem csapdája tudati állapotában vergődő fenyegetőket a Kormányzónkra hitelesen emlékezőkkel szemben kijelentem, hogy elegem van belőlük, és még egyértelműbben odaállok magyar honfitársaim és véreim mellé büszke magyar emberként, soha nem tagadva meg származásom és soha nem feledve a gyászom sem családtagjaim, sem az ártatlanul elpusztított mártír honfitársaim emlékét a náci és a bolsevik megsemmisítő haláltáborokban, a faji és az osztály gyűlölet következményeként!
2020. március 1-én minden megemlékezővel együtt jelentem ki, hogy valós történelmünk pontos ismeretében büszkén állok oda honfitársaim mellé Kormányzónkra úgy emlékezve, mint aki államférfiként a legtöbbet tette a trianoni diktátum nemzetünket megsemmisíteni szándékozó drámája után nemzetünk megmentéséért és nemzet újraegyesítéséért.
Elegem van az úgynevezett demokratikus liberalizmus álarcába öltözött árulókból a nemzeti érdekeinket júdáspénzért kiárusítókból a külhoni és beltenyésztett ellenségeinkből.
Hiszek Hazám és Nemzetem feltámadásában!
Reiner Péter
ÁLARCÁBA ÖLTÖZÖTT ÁRULÓKBÓL!
A nemzeti történelmi emlékezet holnapi jeles évfordulójára történő lelki készülődés közepette hozzám is eljutnak a hírek természetesen, hogy nem csak mi, a magunkfajták, hazában-nemzetben gondolkodók készülődünk Horthy Miklós Kormányzónk nemzetgyűlési beiktatása 100. kerek évfordulója megemlékezésére, hanem a másik oldal is és másképpen. A másik oldal, ha úgy tetszik az a másik maradék Magyarország rész, akiknek megállt a történelem, valahol a múlt század negyvenes éveinek végén, a kékcédulás választások után, amikor a munkásosztály ökle lecsapott és tudati rendet teremtett az osztálygyűlölet nevében, vélt ellenségeit megsemmisítve, elhallgattatva mindenkit évtizedekig
A gyűlölet kiteljesedett és emberiségellenes tevékenysége minden mérhető ponton jócskán meghaladta a nácizmus rémtetteit, időlegesen megállítva és visszaforgatva a történelem folyását. A cél elérése akkor sikerült és mindmáig méregként hat, csak hogy most más a neve a tudatos megtévesztésnek. Akkor a szocialista jövő volt, most liberális demokrácia a fedőszerv. Akkor az ÁVH (a fiataloknak Állam Védelmi Hatóság) és utódszervezetei, most a politikai korrektség ember és közösség ellenes liberális terrorja fenyeget minden önállóan, Nemzetben és Hazában gondolkodót és a történelem valóságával megismerkedni igyekvőt.
Nem célom és nem is vállalnám fel, hogy történelmi kutatások és hivatkozások igényével mutassam be, miért nem kétséges csatlakozásom azokhoz, akik Kormányzónkra vitéz Nagybányai Horthy Miklósra ma úgy emlékeznek, hogy minden ismert és korhoz kötődő hibái ellenére joggal emelhetjük nemzetünk nagyjai közé nemzetünk történelmi panteonjába, példaként az utódok elé állítva nemzetmegtartó és nemzetegyesítő tevékenységét. Különösen a trianoni, ránk kényszerített diktátum 100. évében!
Különleges közösségi élményem volt Kormányzónk hamvainak 1993-ban történt hazatérése és újratemetése családi birtokán, Kenderesen és a közel százezer megemlékező között sok olyan társammal találkoztam meglepetésemre a főhajtók között, akik vállalták származásukat és egyértelműen kifejezték magyarságunkhoz való tartozásukat hozzám hasonlóan. Hiteles antibolsevizmusomat lengyel testvéreink segítő, több évtizedes támogatásával még a hatvanas évektől, hiteles Trianon elutasításomat székely véreink értő segítségével a hetvenes évek közepétől alapoztam meg. A lengyelországi és székelyföldi élmények és a kenderesi közösségi élmény kényszere miatt kezdtem el forgatni az ideiglenesen sikeresen meghamisított történelemkönyvünket, hogy eljussak oda, hogy jelenlétem nélkül ne lehessen Kormányzónkra emlékezzünk itthon és otthon egyaránt.
Nincs és soha nem is volt megszólalási kényszerem, de ha a szoboravató megemlékezőktől vagy az írott és elektronikus médiától erre megtisztelő felkérést kaptam, soha nem féltem egyértelmű véleményt nyilvánítani felelősséggel.
Látva az értelmezhetetlen, úgynevezett antifasiszta készülődést és a hamisított történelem csapdája tudati állapotában vergődő fenyegetőket a Kormányzónkra hitelesen emlékezőkkel szemben kijelentem, hogy elegem van belőlük, és még egyértelműbben odaállok magyar honfitársaim és véreim mellé büszke magyar emberként, soha nem tagadva meg származásom és soha nem feledve a gyászom sem családtagjaim, sem az ártatlanul elpusztított mártír honfitársaim emlékét a náci és a bolsevik megsemmisítő haláltáborokban, a faji és az osztály gyűlölet következményeként!
2020. március 1-én minden megemlékezővel együtt jelentem ki, hogy valós történelmünk pontos ismeretében büszkén állok oda honfitársaim mellé Kormányzónkra úgy emlékezve, mint aki államférfiként a legtöbbet tette a trianoni diktátum nemzetünket megsemmisíteni szándékozó drámája után nemzetünk megmentéséért és nemzet újraegyesítéséért.
Elegem van az úgynevezett demokratikus liberalizmus álarcába öltözött árulókból a nemzeti érdekeinket júdáspénzért kiárusítókból a külhoni és beltenyésztett ellenségeinkből.
Hiszek Hazám és Nemzetem feltámadásában!
Reiner Péter
*****
Megzavarták Sajtótájékoztatónkat a Rajk László Szakkollégium diákjai
Kattints a képre !
A BREXIT-ről őszintén!
(magyar felirattal)
(kattints a képre!)
*****
NÉPSZAVAZÁS 2004. december 5.
NEMMEL SZAVAZZ !
/Prof. Dr. Bokor Imre/
Nemmel szavazz, mondjál nemet,
hagyd magára testvéredet!
Nemmel szavazz, mindazokra,
kiknek rosszul megy a sorsa!
……….
Szülőföldjük lett börtönük,
Trianon a börtönőrük.
Szenvedés lett az életük,
mert magyar az anyanyelvük.
……….
Ha a kínzást már nem bírták,
hát a szökést választották.
Kádár János parancsára,
vissza lettek toloncolva.
……….
De magyarnak megmaradtak,
s együttérzést tőlünk vártak.
Rúgj beléjük, megszokták már,
csak csizmádban ne essen kár!
……….
Hallgass Gyurcsány fals szavára,
Hiller s Kuncze bárgyúságra!
Hidd el Gál J. számítását,
és Lendvai hazugságát!
Magyar (?) kormány arra biztat,
tagadd meg a magyarokat.
Forintosít embert s lelket,
tisztességet, becsületet.
……….
Befogadtunk románt, bolgárt,
kínait és görög polgárt.
Zsidót, szerbet és szlovákot,
Isten tudja, hány nációt.
……….
Csak magyarra mondjál nemet,
áruld el a nemzetedet!
Csatlakozz hát Trianonhoz,
s gyalázatos kormányodhoz!
……….
Ha megteszed, felejts minket,
hőseinket, s címerünket.
Erdélyt és a székelyeket,
s minden elcsatolt földünket!
……….
Elérkezik a pillanat,
eldönthetjük a sorsukat!
„SEHONNAI BITANG EMBER”,
*****
Lehúzás felsőfokon
Ki gondolta volna, hogy Magyarország a 45 évnyi kommunizmus után, -ahol a tudással szerzett vagyon is tiltva volt-, egyszer csak egy újkori „kis-amerikává” lesz, ahol még a törvény is viszonylagossá válik.
Mielőtt valaki azzal vádolna meg, hogy egy volt kádári kort visszasíró káder lennék, annak hadd ajánljam volt írásaimat elolvasásra, ahol láthatja, hogy nem a tisztességgel szerzett vagyon a probléma, hanem a fondorlattal és mások jóhiszeműségével való visszaéléssel szerzett pénz, a jog teljes semmibevételével, ez az ami felháborító.
Persze az, hogyha az emberek próbálkoznak az majd hogy nem természetes, hiszen olyan még nem volt a történelemben, hogy mindenki jogszerűen élt, vállalkozott. Az igazi baj azonban az ha az állam nem kellő gondossággal végzi a dolgát, nem állít látható és érthető jelzőbójákat a jó és a rossz közé, vagyis a törvényes és a törvénytelen közé.
Vélhetőleg az elmúlt önkormányzati választásokban, illetve annak kudarcaiban ezek a nem elhanyagolható irritációk is szerepet kaptak, sok embert frusztrált a fenti helyzet !
De miről is beszélünk, mert ez így túl általánosnak hangzik. Vegyünk egy példát helyszín és név nélkül, hiszen nem a pellengér a fontos jelen esetben, hanem az, hogy megértsük magát a történetet.
Van egy régi gyártelep, amit egy beruházó ingatlanfejlesztésre megvásárolt és erre az ingatlanra több lakóingatlan blokkot fog felépíteni és értékesíteni.
Idáig az ügymenet sima és világos, sőt társadalmilag nagyon hasznos és ha nagyobb gyurcsányi károkozás nem következik be, akkor még igen szép haszonnal is jár a beruházás.
A mi kis beruházónk nem buta ember és gondol a jövőre is ezért a terveket úgy készíti el, hogy a területet egy utca választja ketté de úgy, hogy a lakótömbökbe csak az adott utcáról lehessen bejárni, sőt a gépkocsik is azon keresztül tudjanak csak behajtani. Természetesen ennek az utcának a tulajdonjoga az Ő érdekeltségi körébe tartozó valamelyik vállalkozás lesz!
Amikor azonban a házak felépülnek, a lakók beköltöznek, megalakulnak a lakóközösségek (általában egy-egy lépcsőház, 70-80 lakás), akkor bejelenti, hogy a szolgalmi jog, amiért az útját használják az 3-3,5 millió forint/év. Hogy a vállalkozás még több bevételre tegyen szert, kialakít egy parkolási rendszert, amely teljesen eltér a budapesti parkolási rendtől, vagyis a szokásos 8-18 óráig tartó fizetési kötelezettség helyett a 7-19-ig tartó időszak van megjelölve.
A budapesti parkolási rendben a zöld rendszámmal rendelkezők itt, ugyan úgy fizetnek mintha rendes autók lennének. Nem érvényes az a szabály sem, hogy az ott lakók egy valamilyen kedvező díj (általában 1500-2000 Ft/év) ellenében ott parkolhassanak. Mondanom sem kell, hogy a parkolási díj az övezethez viszonyítva a felső kategóriába tartozik (400 Ft/óra). A hivatkozás az, hogy az út magántulajdon így ott a tulajdonos olyan feltételeket szab amilyet akar !!
Még csak a látszatát is kerülni akarom a magántulajdon megsértésének, de azért fel kell tennem egy kérdést.
Vajon hogyan fordulhat elő egy ilyen helyzet? Az életünk legapróbb részleteit is törvények szabályozzák, de kiváltképp a vállalkozásokét. Talán a műszaki élet szigorúságán túl a másik legszigorúbb terület a jog. Az önkormányzatoknál a legszigorúbb terület az építkezéssel kapcsolatos jogszabályok rendszere, hiszen egy engedély nélkül felépített házat simán lebontathatnak és még csak vita sem lehet elvileg belőle. Így tehát érthetetlen, hogy milyen módon állhat elő egy ilyen helyzet?
Az adott terület polgármesterének szegezett kérdésre a válasz az, hogy az engedélyek nem az Ő idejében lettek kiadva így a fura helyzetért nem őt terheli a felelősség! Ebben vélhetőleg igaza van. Azonban abban már nincs, hogy a polgármester mellett ülő húszon valahány éves nyikhaj véleménye, amelybe azt közli, hogy a lakók (akik nem férnek a házak parkolóiba) azok parkoljanak a 8-10 kilométerre lévő P+R parkolóba. Ez az ifjonc, aki vélhetőleg valamelyik önkormányzati osztály vezetője, valójában fordítva ül a lovon. Ő azt hiszi, hogy mi lakók és adófizetők (nem is fizetünk keveset) vagyunk őértük!
Azt hiszem ki kell ábrándítanom az ifjú nagyszájút, mert ő, és ők vannak miértünk. Már csak azért is, mert a kormány nagyon komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy az amúgy nem túl magas jövedelmeket illetéktelenül ne dézsmálják meg pénzéhes szolgáltatók. Ezt nevezi a kormányzat rezsicsökkentésnek! Ha pedig nyugdíjasokra autótulajdonosokra gondolok, akkor még több embernek nyílik ki a bicska a zsebében, lévén a nyugdíj lényegesen elmarad a versenyszféra jövedelmétől!
Nemrégiben Olaszországban jártam, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy a magyar parkolási rendszer és logika csak és kizárólag a PÉNZ-ről szól!
Egy nagyon frekventált olasz tengerparti városban a közlekedés úgy néz ki, hogy a tengerparton fizetni kell, -kék csík van a járdák mellett- de nem annyit mint Budapesten, vagy bármely városban, hanem 0,88 euró, vagyis 281 Ft-ot. Nos tehát a tengerparton és a nagyon forgalmas helyeken ott fizetni kell, illetve ott ahol közcélú megállás van, rendőrség, a szeméttároló helye, vagy más igazoltan szükséges hely ott megállni sem lehet, itt sárga vonalak vannak. De minden más helyen, ahol parkolni lehet ott fehér vonallal jelzik ezt. Higgyék el ezek a fehér vonalak vannak többségben!
Azt hiszem, hogy Magyarországon eltértünk a realitásoktól, vagyis a közlekedés szervezéstől. Egész egyszerűen a parkoló gépek nem mások mint egy pénznyerő automaták!!
Pénznyerő automaták csak azért, hogy még több pénzt lehessen némely helyen elsíbolni.
Cs. Szabó Béla közíró
Ki gondolta volna, hogy Magyarország a 45 évnyi kommunizmus után, -ahol a tudással szerzett vagyon is tiltva volt-, egyszer csak egy újkori „kis-amerikává” lesz, ahol még a törvény is viszonylagossá válik.
Mielőtt valaki azzal vádolna meg, hogy egy volt kádári kort visszasíró káder lennék, annak hadd ajánljam volt írásaimat elolvasásra, ahol láthatja, hogy nem a tisztességgel szerzett vagyon a probléma, hanem a fondorlattal és mások jóhiszeműségével való visszaéléssel szerzett pénz, a jog teljes semmibevételével, ez az ami felháborító.
Persze az, hogyha az emberek próbálkoznak az majd hogy nem természetes, hiszen olyan még nem volt a történelemben, hogy mindenki jogszerűen élt, vállalkozott. Az igazi baj azonban az ha az állam nem kellő gondossággal végzi a dolgát, nem állít látható és érthető jelzőbójákat a jó és a rossz közé, vagyis a törvényes és a törvénytelen közé.
Vélhetőleg az elmúlt önkormányzati választásokban, illetve annak kudarcaiban ezek a nem elhanyagolható irritációk is szerepet kaptak, sok embert frusztrált a fenti helyzet !
De miről is beszélünk, mert ez így túl általánosnak hangzik. Vegyünk egy példát helyszín és név nélkül, hiszen nem a pellengér a fontos jelen esetben, hanem az, hogy megértsük magát a történetet.
Van egy régi gyártelep, amit egy beruházó ingatlanfejlesztésre megvásárolt és erre az ingatlanra több lakóingatlan blokkot fog felépíteni és értékesíteni.
Idáig az ügymenet sima és világos, sőt társadalmilag nagyon hasznos és ha nagyobb gyurcsányi károkozás nem következik be, akkor még igen szép haszonnal is jár a beruházás.
A mi kis beruházónk nem buta ember és gondol a jövőre is ezért a terveket úgy készíti el, hogy a területet egy utca választja ketté de úgy, hogy a lakótömbökbe csak az adott utcáról lehessen bejárni, sőt a gépkocsik is azon keresztül tudjanak csak behajtani. Természetesen ennek az utcának a tulajdonjoga az Ő érdekeltségi körébe tartozó valamelyik vállalkozás lesz!
Amikor azonban a házak felépülnek, a lakók beköltöznek, megalakulnak a lakóközösségek (általában egy-egy lépcsőház, 70-80 lakás), akkor bejelenti, hogy a szolgalmi jog, amiért az útját használják az 3-3,5 millió forint/év. Hogy a vállalkozás még több bevételre tegyen szert, kialakít egy parkolási rendszert, amely teljesen eltér a budapesti parkolási rendtől, vagyis a szokásos 8-18 óráig tartó fizetési kötelezettség helyett a 7-19-ig tartó időszak van megjelölve.
A budapesti parkolási rendben a zöld rendszámmal rendelkezők itt, ugyan úgy fizetnek mintha rendes autók lennének. Nem érvényes az a szabály sem, hogy az ott lakók egy valamilyen kedvező díj (általában 1500-2000 Ft/év) ellenében ott parkolhassanak. Mondanom sem kell, hogy a parkolási díj az övezethez viszonyítva a felső kategóriába tartozik (400 Ft/óra). A hivatkozás az, hogy az út magántulajdon így ott a tulajdonos olyan feltételeket szab amilyet akar !!
Még csak a látszatát is kerülni akarom a magántulajdon megsértésének, de azért fel kell tennem egy kérdést.
Vajon hogyan fordulhat elő egy ilyen helyzet? Az életünk legapróbb részleteit is törvények szabályozzák, de kiváltképp a vállalkozásokét. Talán a műszaki élet szigorúságán túl a másik legszigorúbb terület a jog. Az önkormányzatoknál a legszigorúbb terület az építkezéssel kapcsolatos jogszabályok rendszere, hiszen egy engedély nélkül felépített házat simán lebontathatnak és még csak vita sem lehet elvileg belőle. Így tehát érthetetlen, hogy milyen módon állhat elő egy ilyen helyzet?
Az adott terület polgármesterének szegezett kérdésre a válasz az, hogy az engedélyek nem az Ő idejében lettek kiadva így a fura helyzetért nem őt terheli a felelősség! Ebben vélhetőleg igaza van. Azonban abban már nincs, hogy a polgármester mellett ülő húszon valahány éves nyikhaj véleménye, amelybe azt közli, hogy a lakók (akik nem férnek a házak parkolóiba) azok parkoljanak a 8-10 kilométerre lévő P+R parkolóba. Ez az ifjonc, aki vélhetőleg valamelyik önkormányzati osztály vezetője, valójában fordítva ül a lovon. Ő azt hiszi, hogy mi lakók és adófizetők (nem is fizetünk keveset) vagyunk őértük!
Azt hiszem ki kell ábrándítanom az ifjú nagyszájút, mert ő, és ők vannak miértünk. Már csak azért is, mert a kormány nagyon komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy az amúgy nem túl magas jövedelmeket illetéktelenül ne dézsmálják meg pénzéhes szolgáltatók. Ezt nevezi a kormányzat rezsicsökkentésnek! Ha pedig nyugdíjasokra autótulajdonosokra gondolok, akkor még több embernek nyílik ki a bicska a zsebében, lévén a nyugdíj lényegesen elmarad a versenyszféra jövedelmétől!
Nemrégiben Olaszországban jártam, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy a magyar parkolási rendszer és logika csak és kizárólag a PÉNZ-ről szól!
Egy nagyon frekventált olasz tengerparti városban a közlekedés úgy néz ki, hogy a tengerparton fizetni kell, -kék csík van a járdák mellett- de nem annyit mint Budapesten, vagy bármely városban, hanem 0,88 euró, vagyis 281 Ft-ot. Nos tehát a tengerparton és a nagyon forgalmas helyeken ott fizetni kell, illetve ott ahol közcélú megállás van, rendőrség, a szeméttároló helye, vagy más igazoltan szükséges hely ott megállni sem lehet, itt sárga vonalak vannak. De minden más helyen, ahol parkolni lehet ott fehér vonallal jelzik ezt. Higgyék el ezek a fehér vonalak vannak többségben!
Azt hiszem, hogy Magyarországon eltértünk a realitásoktól, vagyis a közlekedés szervezéstől. Egész egyszerűen a parkoló gépek nem mások mint egy pénznyerő automaták!!
Pénznyerő automaták csak azért, hogy még több pénzt lehessen némely helyen elsíbolni.
Cs. Szabó Béla közíró
*****
Cs. Szabó Béla közíró
Ez az elvtársak, először a kasszát… !
A cím alapja egy a Pesten közszájon forgó vicc, amikor a félszemű Joe, heves lövöldözésbe keveredik egy texasi kocsmában, és kilövik a másik szemét, mire az felordít,
- Ez az fiuk, először a lámpát !
Ez az alapja ugyan, de a közéletben a napokban is tetten érhető. Olyannyira, hogy a budapesti városházán, ahol a „gengszterváltás” óta sok mindent láthattunk, most megint érdekes fejlemények vannak folyamatban, sőt a jövőben sok kis színes írásra ad majd alkalmat.
Lökdösődés, tolongás, már már, egyesek mint a megvadult birkák, vetik rá magukat a jobbnál jobban fizetős beosztásokra és a bizottsági helyek, költséget nem kímélő posztjaira.
Olyan nevek vannak a betüremkedők között mint az a Draskovics, aki bemutatott még a saját miniszterelnökének is Medgyesi Péternek !
Azonban mindenki nyugodjon meg.
Ez még csak a kezdet! Lesz ez még rosszabb is, mert sajnos személyes tapasztalatból mondom, hiszen magam is megjártam a saját kálváriámat anno.
Nem fogja érdekelni semmi Őket, mert a takarékosság mindennél előbbre valóbb lesz, hiszen valamiből osztogatni és „fosztogatni”, csak így lehet.
Vegyünk csak egy példát a 2000-es évek elejéről (saját tapasztalat), a Budapesti Temetkezési Intézet Rt.-ben történtekről, ahol százával rugdalták ki az embereket köztük több tucat nyugdíj előtt állót, (hisz aránylag nekik van a nagyobb jövedelmük) nem törődve a sorsukkal, hogy képesek e egyáltalán már elhelyezkedni, vagy sem.
Akkor a BTI. vezérigazgatója dr. Simóka Kálmánné aki maiakhoz hasonlóan egy hatalmas demokrata(!?) volt, akit a pártállamban még saját „K” telefonján is hívhatták, a 32-42-es számon !
De nézhetjük tovább a BKV esetét és itt most nem a nokiás dobozra gondolok, hanem buszok karbantartó részlegére, ahol az öreg szakikat rúgták ki először páros lábbal, -akik becsukott szemmel szervizelték le az akkori technikákat- így maradtak az olcsóbb kezdő szakik akiknek nem mindig jött össze a karbantartás precizitása, amit olykor-olykor, egy-egy lángoszlop jelzett a fővárosban.
Persze Demszkyék ezt is megmagyarázták, hiszen nemes egyszerűséggel ráfogták az Ikarus konstrukciós hibájára, nem törődve azzal, hogy egy nagy múltú céget és annak nevét teszik ezzel tönkre.
Szinte engem erősít meg az a tény, hogy azóta is elő-elő fordult egy-egy busz gyulladás, de már nem Ikarusok, hanem Mercédeszek és Volvók váltak/válnak hamuvá.
Javaslom, hogy mindenki jegyezze fel a naptárába, hogy az első kirúgási hullám a főváros cégeiből szinte heteken belül elkezdődik!
Igaz nem vagyok nagy jós, hiszen ezt Karácsony is megerősítette, amikor kérdésre -miből fogják pótolni azt az évi 200 milliót amibe az emelt tiszteletdíjak kerülnek(?)- válaszként mondta, hogy majd más területen elindul a spórolás. Nincs új a nap alatt, ezt már egyszer megértük.
Ja és még valami!
Egy jó tanács a Gerinek: viseld jól magad és tegyél meg mindent amit mondanak.
Mert ha nem, akkor ezek nem viccelnek, ezek tényleg elásnak !!
Ezek ilyenek !
Ez az elvtársak, először a kasszát… !
A cím alapja egy a Pesten közszájon forgó vicc, amikor a félszemű Joe, heves lövöldözésbe keveredik egy texasi kocsmában, és kilövik a másik szemét, mire az felordít,
- Ez az fiuk, először a lámpát !
Ez az alapja ugyan, de a közéletben a napokban is tetten érhető. Olyannyira, hogy a budapesti városházán, ahol a „gengszterváltás” óta sok mindent láthattunk, most megint érdekes fejlemények vannak folyamatban, sőt a jövőben sok kis színes írásra ad majd alkalmat.
Lökdösődés, tolongás, már már, egyesek mint a megvadult birkák, vetik rá magukat a jobbnál jobban fizetős beosztásokra és a bizottsági helyek, költséget nem kímélő posztjaira.
Olyan nevek vannak a betüremkedők között mint az a Draskovics, aki bemutatott még a saját miniszterelnökének is Medgyesi Péternek !
Azonban mindenki nyugodjon meg.
Ez még csak a kezdet! Lesz ez még rosszabb is, mert sajnos személyes tapasztalatból mondom, hiszen magam is megjártam a saját kálváriámat anno.
Nem fogja érdekelni semmi Őket, mert a takarékosság mindennél előbbre valóbb lesz, hiszen valamiből osztogatni és „fosztogatni”, csak így lehet.
Vegyünk csak egy példát a 2000-es évek elejéről (saját tapasztalat), a Budapesti Temetkezési Intézet Rt.-ben történtekről, ahol százával rugdalták ki az embereket köztük több tucat nyugdíj előtt állót, (hisz aránylag nekik van a nagyobb jövedelmük) nem törődve a sorsukkal, hogy képesek e egyáltalán már elhelyezkedni, vagy sem.
Akkor a BTI. vezérigazgatója dr. Simóka Kálmánné aki maiakhoz hasonlóan egy hatalmas demokrata(!?) volt, akit a pártállamban még saját „K” telefonján is hívhatták, a 32-42-es számon !
De nézhetjük tovább a BKV esetét és itt most nem a nokiás dobozra gondolok, hanem buszok karbantartó részlegére, ahol az öreg szakikat rúgták ki először páros lábbal, -akik becsukott szemmel szervizelték le az akkori technikákat- így maradtak az olcsóbb kezdő szakik akiknek nem mindig jött össze a karbantartás precizitása, amit olykor-olykor, egy-egy lángoszlop jelzett a fővárosban.
Persze Demszkyék ezt is megmagyarázták, hiszen nemes egyszerűséggel ráfogták az Ikarus konstrukciós hibájára, nem törődve azzal, hogy egy nagy múltú céget és annak nevét teszik ezzel tönkre.
Szinte engem erősít meg az a tény, hogy azóta is elő-elő fordult egy-egy busz gyulladás, de már nem Ikarusok, hanem Mercédeszek és Volvók váltak/válnak hamuvá.
Javaslom, hogy mindenki jegyezze fel a naptárába, hogy az első kirúgási hullám a főváros cégeiből szinte heteken belül elkezdődik!
Igaz nem vagyok nagy jós, hiszen ezt Karácsony is megerősítette, amikor kérdésre -miből fogják pótolni azt az évi 200 milliót amibe az emelt tiszteletdíjak kerülnek(?)- válaszként mondta, hogy majd más területen elindul a spórolás. Nincs új a nap alatt, ezt már egyszer megértük.
Ja és még valami!
Egy jó tanács a Gerinek: viseld jól magad és tegyél meg mindent amit mondanak.
Mert ha nem, akkor ezek nem viccelnek, ezek tényleg elásnak !!
Ezek ilyenek !
*****
Gazdag László közgazdász, egyetemi docens
TÖBB MINT BŰN: HIBA
(A jobboldal fővárosi fiaskójának okai. Avagy tanácsok a jobb-és baloldalnak 2022-re!)
„A rendszerváltások mozgatórugója az éthosz!”
(Az Élet és Irodalom 2003. X. 10-i számában megjelent írásom címe.)
Joseph Fouché igazsága
1804 III. 4-én hajnalban a Vincennesi-i erőd árkában agyonlőtték a 32 éves Louis Antoine de Bourbon-Condé-t, a németalföldi Enghien földbirtok hercegét, akit pár nappal korábban egy ezer fős francia dragonyos osztag rabolt el a szomszédos Badeni Őrgrófság területéről. Egy Napóleon elleni összeesküvés volt ellene a vád, amit azonban sohasem tudtak rábizonyítani. Ekkor mondta Joseph Foruché rendőrminiszter Bonaparte örökös konzulnak: „Ez több mint bűn, ez hiba volt!”
Ez jutott eszembe a Fidesz-KDNP koalíció budapesti fiaskója kapcsán. Már beindultak az önigazoló, bagatellizáló, önfelmentő reflexek: ugyan, 19 megyében győztünk, mi az a budapesti vereség, még növeltük is szavazóink számát. Megint Napóleonig kell visszamennem. A vége felé, a lipcsei „népek csatája” után (1813), Talleyrand tárgyalt I. Sándor orosz cárral, és azt mondta neki: ne törődjön azzal, hogy hány vereséget szenved a hadjárat közben, Párizst hódítsa meg, mert Párizs Franciaország szíve! Aki birtokolja, azé az ország!
Nos, ez Magyarországra is igaz: Budapest az aduász, mindent üt, ha úgy tetszik. A kérdés most az: miként győzhetett a kiváló eredményekkel büszkélkedő Tarlós Istvánnal szemben az egyszer már bukott, sokak által esélytelennek tartott Karácsony Gergely?
Protest szavazás volt megint!
Sokan értetlenül állnak a jelenség előtt, márpedig a rendszerváltás óta nem egyszer fordult elő, hogy a választók többsége nem valamire, valakire, hanem valami, valaki ellen szavazott. Most például megválasztották az egyik kerületben a kokainozás közben a százmilliós lenyúlásokról „elmélkedő” politikust is, mert mindegy volt, hogy ki az ellenjelölt, csak „büntessük őket”!
Oda kellett volna figyelni jobboldalon a figyelmeztető jelekre! Ilyen jel volt tavaly a hódmezővásárhelyi időközi választáson egy akkor meglepő eredmény: az ismeretlenségből felbukkant Márki-Zay Péter váratlan győzelme! Megint csak tipikus protest szavazás eredményét láttuk, közvetlenül a „Tiborcz ügy” kirobbanása után, arra adott reakcióként. Mégis csak a miniszterelnök vejéről van szó, elszakadt sokaknál a cérna, ez repítette a város polgármesteri székébe őt, és íme, most megint győzni tudott! Az intő jelre oda kellett volna figyelni a kormánypárt boszorkánykonyháiban.
Az arrogancia mindig visszaüt!
Amikor többen felhívták a figyelmet arra, hogy a felcsúti kisvasúton alig lézeng egy-két utas időnként, akkor nem töprengés következett, hogy miként lehetne ezen változtatni, hanem bicskanyitogató, fennhéjázó arrogancia: ha nem tetszik, majd meghosszabbítjuk Bicskéig. A fák nem nőnek az égig! Ez a „tenyérbemászó” stílus előbb-utóbb visszaüt! Amikor egyesek firtatják a nemzet gázszerelőjének szinte hihetetlen mértékű és sebességű meggazdagodását, akkor is mindig arrogancia volt a válasz. Maga az érintett is „nyegleo” stílusban Mark Zuckerberget emlegette. A stadionépítési mánia, a rongyrázó külföldi pénzszórás, erőn felüli jótékonykodás ugyancsak irritálja közvéleményt, még a Fidesz szavazóbázisának jelentős részét is!
Miért mi építünk onkológiai intézetet Vietnamban? Nem az az US Army szórta tele Vietnam erdeit a rákkeltő dioxint tartalmazó narancsszínű Orange szerrel lombhullatás céljából? Nem a franciák folytattak ott kilenc évig, 1945-1954 között véres gyarmati háborút? Azt megelőzően nem a japánok tartották megszállás alatt Indokínát 1941-1945 között? Miért mi építünk újjá földrengésben megrongálódott templomokat Mexikóban és Olaszországban? Miközben idehaza valóban súlyos a helyzet az egészségügyben.
Kilenc hónapot kellett várnom szürke hályog műtétre, miközben Kásler Miklós miniszter szerint az ilyen műtétekre már csak 8 napot kell várni. Hol él miniszter úr, a Marson? Folynak az erkölcstelen kilakoltatások, gyakran fogyatékos emberek kerülnek az utcára, miközben a Jegybank százmilliárd forintos nagyságrendben könyvel el évente árfolyam nyereséget. De ezt nem juttatja a költségvetésbe, ahogy a jegybanki törvény előírja, hanem Matolcsy György elkölti ingatlanokra, műkincsekre, alapítványokra.
Ez pedig a devizahitelesektől elvett pénz, amit nekik kellett volna már régen visszaadni! Azt is látni kell, hogy a gyenge forint stratégiája az MNB részéről közönséges szakmai dilettantizmus, és egyben súlyos veszélyeket is rejt! Ha a világgazdaság újra megbicsaklik, ebből a gyenge forintból még nagy baj lesz! Az erős pénz mindig egyfajta puffert, védőernyőt képez a reálgazdaság számára krízishelyzetben!
Ha a gyenge forint miatt elszabadul az infláció, viszi magával a kamatlábat, és a legnagyobb adós ma is a költségvetés! A gyenge forint miatt kellett mentőövért rohanni 1996-ban és 2008-ban az IMF-hez!
A Fidesz kényszerszavazói
Orbán Viktor kormánya két tényezőnek köszönheti folyamatos kétharmados győzelmét. 2010-ben a protest szavazás repítette őket vissza a hatalomba a Gyurcsány-Bajnai duó katasztrofális gazdaságpolitikájára válaszul. (Hogy miért kellett a szocialistáknak Medgyessy Pétert leváltani 2004 szeptemberében, amikor 59%-on állt a GDP arányos államadósság, fogalmam sincs!) 2015 óta végre dinamikusan nőnek a bérek (a nyugdíjak nem, azok csak megtartják vásárlóerejüket!), és úgy tűnik, hogy az ország búcsút mondott a korábbi szocialista kormányok dilettáns, embertelen, ostoba megszorító csomagjainak.
A másik fontos tényező, hogy 2015-ben elindult a migrációs lavina, és az Orbán kormány, elsőként Európában, helyesen ismerte föl a folyamat valós jellegét, adva rá az egyetlen ésszerű, hatékony választ. Ezzel szemben a baloldal (én inkább már álbaloldalról beszélek) ezt a kérdést sem volt képes normális módon értelmezni, kezelni. Azonban látnunk kell, hogy a Fidesz folyamatos kétharmadai nagyon is megtévesztőek! Sok ugyanis ebben a „táborban” a kényszerszavazó, aki jobb híján, a kisebbik rosszra szavaz. Én is, de például az ismert parodista és gyermekvers író Nagy Bandó András is, 2010-ben és 2014-ben a Fideszre szavaztunk, protest szavazóként. 2018-ban már nem szavaztunk rájuk. Jómagam sem 2018 áprilisában, sem az EP választáson, sem az önkormányzati választáson nem vettem részt: ez is „protest szavazás” volt a részemről.
Az én példám is mutatja, hogy van még egy másik fontos tényező: a „kényszerszavazók” mellett jelentős a távol maradók, a nem szavazók tábora. Ők a kiábrándult igazi többség: elegük van az egész rendszerváltó „elitből”! 30 év alatt nekünk be kellett volna emelődnünk a fejlettek szigetére, ehelyett még lejjebb csúsztunk sok szempontból! Például visszatért Magyarországra a tömeges nyomor, szegénység, kilátástalanság, szinte az 1930-as évek „puszták népének” világa. Végletekig polarizált lett a társadalom: az egyik oldalon a milliárdosok szűk osztálya, a másik oldalon a nincstelen tömeg, és közte egy csenevész, erőtlen középosztály. 2010 után azt vártam, azt vártuk sokan, hogy a Fidesz-KDNP koalíció ezen a helyzeten legalább megpróbál változtatni. Ehelyett folytatódtak a kedvezőtlen szociológiai folyamatok, a társadalom végletes polarizációja.
A budapesti protest szavazás megmutatta, hogy Orbán Viktor akkor sem legyőzhetetlen, ha valóban alkalmatlan, erőtlen, tehetségtelen az egész ellenzéke, úgy ahogy van. (Ez a sommás véleményem ugyanis!) 1994-ben, 2002-ben, 2010-ben protest szavazás váltotta a regnáló kormányt. 2022-ben ismétlődhet mindez, és jöhet újra a Fidesz-KDNP koalíció számára a húsz évvel korábbi fiaskó. Ha ráadásul mind eközben végre ellenzéki oldalon (ez alatt értve kizárólag a baloldalt, a liberálisokat!) felmérnének két döntő kérdést, és racionális választ adnának ezekre:
1. Az illegális, tömeges migráció valós veszélyeinek elismerése, különös tekintettel a muszlimok beáramlására!
2. Kimondanák végre, hogy baloldali kormány soha többet nem alkalmaz(hat) megszorító csomagot! Ellenkezőleg: egy baloldali kormány csakis humán tőke barát gazdaságpolitikát folytat(hat) a jövőben, kiegészítve egy szolidáris szociálpolitikával! Mert ez utóbbi is bűnös módon teljességgel hiányzott eddig a baloldali kormányok „repertoárjából”!
Nos, e két pont alatt felsorolt feltételek teljesülése esetén, és csak akkor, lehet 2022-ben kormányváltást elérni. Kérdés, hogy ma adottak-e ehhez a megfelelő személyi feltételek baloldalon, liberális oldalon? Úgy látom, hogy nem! Végezetül egy gondolat: a szélsőjobboldallal való bármiféle összefogást el kell felejteni!
A másik opció: a jobboldal irányváltása még időben, levonni a megfelelő tanulságokat! (E téren is szkeptikus vagyok most, ahogy a mai „baloldal” alkalmatlanságát nézve is!) A saját oligarchia hizlalása helyett széles kis-és középrészvényes középosztály megteremtése, arrogancia helyett kellő önmérséklet, alázat ha úgy tetszik, a közpénzek felelősségteljesebb felhasználása, nagyobb (sokkal nagyobb) szociális érzékenység, és nem utolsósorban felelős monetáris politika!
TÖBB MINT BŰN: HIBA
(A jobboldal fővárosi fiaskójának okai. Avagy tanácsok a jobb-és baloldalnak 2022-re!)
„A rendszerváltások mozgatórugója az éthosz!”
(Az Élet és Irodalom 2003. X. 10-i számában megjelent írásom címe.)
Joseph Fouché igazsága
1804 III. 4-én hajnalban a Vincennesi-i erőd árkában agyonlőtték a 32 éves Louis Antoine de Bourbon-Condé-t, a németalföldi Enghien földbirtok hercegét, akit pár nappal korábban egy ezer fős francia dragonyos osztag rabolt el a szomszédos Badeni Őrgrófság területéről. Egy Napóleon elleni összeesküvés volt ellene a vád, amit azonban sohasem tudtak rábizonyítani. Ekkor mondta Joseph Foruché rendőrminiszter Bonaparte örökös konzulnak: „Ez több mint bűn, ez hiba volt!”
Ez jutott eszembe a Fidesz-KDNP koalíció budapesti fiaskója kapcsán. Már beindultak az önigazoló, bagatellizáló, önfelmentő reflexek: ugyan, 19 megyében győztünk, mi az a budapesti vereség, még növeltük is szavazóink számát. Megint Napóleonig kell visszamennem. A vége felé, a lipcsei „népek csatája” után (1813), Talleyrand tárgyalt I. Sándor orosz cárral, és azt mondta neki: ne törődjön azzal, hogy hány vereséget szenved a hadjárat közben, Párizst hódítsa meg, mert Párizs Franciaország szíve! Aki birtokolja, azé az ország!
Nos, ez Magyarországra is igaz: Budapest az aduász, mindent üt, ha úgy tetszik. A kérdés most az: miként győzhetett a kiváló eredményekkel büszkélkedő Tarlós Istvánnal szemben az egyszer már bukott, sokak által esélytelennek tartott Karácsony Gergely?
Protest szavazás volt megint!
Sokan értetlenül állnak a jelenség előtt, márpedig a rendszerváltás óta nem egyszer fordult elő, hogy a választók többsége nem valamire, valakire, hanem valami, valaki ellen szavazott. Most például megválasztották az egyik kerületben a kokainozás közben a százmilliós lenyúlásokról „elmélkedő” politikust is, mert mindegy volt, hogy ki az ellenjelölt, csak „büntessük őket”!
Oda kellett volna figyelni jobboldalon a figyelmeztető jelekre! Ilyen jel volt tavaly a hódmezővásárhelyi időközi választáson egy akkor meglepő eredmény: az ismeretlenségből felbukkant Márki-Zay Péter váratlan győzelme! Megint csak tipikus protest szavazás eredményét láttuk, közvetlenül a „Tiborcz ügy” kirobbanása után, arra adott reakcióként. Mégis csak a miniszterelnök vejéről van szó, elszakadt sokaknál a cérna, ez repítette a város polgármesteri székébe őt, és íme, most megint győzni tudott! Az intő jelre oda kellett volna figyelni a kormánypárt boszorkánykonyháiban.
Az arrogancia mindig visszaüt!
Amikor többen felhívták a figyelmet arra, hogy a felcsúti kisvasúton alig lézeng egy-két utas időnként, akkor nem töprengés következett, hogy miként lehetne ezen változtatni, hanem bicskanyitogató, fennhéjázó arrogancia: ha nem tetszik, majd meghosszabbítjuk Bicskéig. A fák nem nőnek az égig! Ez a „tenyérbemászó” stílus előbb-utóbb visszaüt! Amikor egyesek firtatják a nemzet gázszerelőjének szinte hihetetlen mértékű és sebességű meggazdagodását, akkor is mindig arrogancia volt a válasz. Maga az érintett is „nyegleo” stílusban Mark Zuckerberget emlegette. A stadionépítési mánia, a rongyrázó külföldi pénzszórás, erőn felüli jótékonykodás ugyancsak irritálja közvéleményt, még a Fidesz szavazóbázisának jelentős részét is!
Miért mi építünk onkológiai intézetet Vietnamban? Nem az az US Army szórta tele Vietnam erdeit a rákkeltő dioxint tartalmazó narancsszínű Orange szerrel lombhullatás céljából? Nem a franciák folytattak ott kilenc évig, 1945-1954 között véres gyarmati háborút? Azt megelőzően nem a japánok tartották megszállás alatt Indokínát 1941-1945 között? Miért mi építünk újjá földrengésben megrongálódott templomokat Mexikóban és Olaszországban? Miközben idehaza valóban súlyos a helyzet az egészségügyben.
Kilenc hónapot kellett várnom szürke hályog műtétre, miközben Kásler Miklós miniszter szerint az ilyen műtétekre már csak 8 napot kell várni. Hol él miniszter úr, a Marson? Folynak az erkölcstelen kilakoltatások, gyakran fogyatékos emberek kerülnek az utcára, miközben a Jegybank százmilliárd forintos nagyságrendben könyvel el évente árfolyam nyereséget. De ezt nem juttatja a költségvetésbe, ahogy a jegybanki törvény előírja, hanem Matolcsy György elkölti ingatlanokra, műkincsekre, alapítványokra.
Ez pedig a devizahitelesektől elvett pénz, amit nekik kellett volna már régen visszaadni! Azt is látni kell, hogy a gyenge forint stratégiája az MNB részéről közönséges szakmai dilettantizmus, és egyben súlyos veszélyeket is rejt! Ha a világgazdaság újra megbicsaklik, ebből a gyenge forintból még nagy baj lesz! Az erős pénz mindig egyfajta puffert, védőernyőt képez a reálgazdaság számára krízishelyzetben!
Ha a gyenge forint miatt elszabadul az infláció, viszi magával a kamatlábat, és a legnagyobb adós ma is a költségvetés! A gyenge forint miatt kellett mentőövért rohanni 1996-ban és 2008-ban az IMF-hez!
A Fidesz kényszerszavazói
Orbán Viktor kormánya két tényezőnek köszönheti folyamatos kétharmados győzelmét. 2010-ben a protest szavazás repítette őket vissza a hatalomba a Gyurcsány-Bajnai duó katasztrofális gazdaságpolitikájára válaszul. (Hogy miért kellett a szocialistáknak Medgyessy Pétert leváltani 2004 szeptemberében, amikor 59%-on állt a GDP arányos államadósság, fogalmam sincs!) 2015 óta végre dinamikusan nőnek a bérek (a nyugdíjak nem, azok csak megtartják vásárlóerejüket!), és úgy tűnik, hogy az ország búcsút mondott a korábbi szocialista kormányok dilettáns, embertelen, ostoba megszorító csomagjainak.
A másik fontos tényező, hogy 2015-ben elindult a migrációs lavina, és az Orbán kormány, elsőként Európában, helyesen ismerte föl a folyamat valós jellegét, adva rá az egyetlen ésszerű, hatékony választ. Ezzel szemben a baloldal (én inkább már álbaloldalról beszélek) ezt a kérdést sem volt képes normális módon értelmezni, kezelni. Azonban látnunk kell, hogy a Fidesz folyamatos kétharmadai nagyon is megtévesztőek! Sok ugyanis ebben a „táborban” a kényszerszavazó, aki jobb híján, a kisebbik rosszra szavaz. Én is, de például az ismert parodista és gyermekvers író Nagy Bandó András is, 2010-ben és 2014-ben a Fideszre szavaztunk, protest szavazóként. 2018-ban már nem szavaztunk rájuk. Jómagam sem 2018 áprilisában, sem az EP választáson, sem az önkormányzati választáson nem vettem részt: ez is „protest szavazás” volt a részemről.
Az én példám is mutatja, hogy van még egy másik fontos tényező: a „kényszerszavazók” mellett jelentős a távol maradók, a nem szavazók tábora. Ők a kiábrándult igazi többség: elegük van az egész rendszerváltó „elitből”! 30 év alatt nekünk be kellett volna emelődnünk a fejlettek szigetére, ehelyett még lejjebb csúsztunk sok szempontból! Például visszatért Magyarországra a tömeges nyomor, szegénység, kilátástalanság, szinte az 1930-as évek „puszták népének” világa. Végletekig polarizált lett a társadalom: az egyik oldalon a milliárdosok szűk osztálya, a másik oldalon a nincstelen tömeg, és közte egy csenevész, erőtlen középosztály. 2010 után azt vártam, azt vártuk sokan, hogy a Fidesz-KDNP koalíció ezen a helyzeten legalább megpróbál változtatni. Ehelyett folytatódtak a kedvezőtlen szociológiai folyamatok, a társadalom végletes polarizációja.
A budapesti protest szavazás megmutatta, hogy Orbán Viktor akkor sem legyőzhetetlen, ha valóban alkalmatlan, erőtlen, tehetségtelen az egész ellenzéke, úgy ahogy van. (Ez a sommás véleményem ugyanis!) 1994-ben, 2002-ben, 2010-ben protest szavazás váltotta a regnáló kormányt. 2022-ben ismétlődhet mindez, és jöhet újra a Fidesz-KDNP koalíció számára a húsz évvel korábbi fiaskó. Ha ráadásul mind eközben végre ellenzéki oldalon (ez alatt értve kizárólag a baloldalt, a liberálisokat!) felmérnének két döntő kérdést, és racionális választ adnának ezekre:
1. Az illegális, tömeges migráció valós veszélyeinek elismerése, különös tekintettel a muszlimok beáramlására!
2. Kimondanák végre, hogy baloldali kormány soha többet nem alkalmaz(hat) megszorító csomagot! Ellenkezőleg: egy baloldali kormány csakis humán tőke barát gazdaságpolitikát folytat(hat) a jövőben, kiegészítve egy szolidáris szociálpolitikával! Mert ez utóbbi is bűnös módon teljességgel hiányzott eddig a baloldali kormányok „repertoárjából”!
Nos, e két pont alatt felsorolt feltételek teljesülése esetén, és csak akkor, lehet 2022-ben kormányváltást elérni. Kérdés, hogy ma adottak-e ehhez a megfelelő személyi feltételek baloldalon, liberális oldalon? Úgy látom, hogy nem! Végezetül egy gondolat: a szélsőjobboldallal való bármiféle összefogást el kell felejteni!
A másik opció: a jobboldal irányváltása még időben, levonni a megfelelő tanulságokat! (E téren is szkeptikus vagyok most, ahogy a mai „baloldal” alkalmatlanságát nézve is!) A saját oligarchia hizlalása helyett széles kis-és középrészvényes középosztály megteremtése, arrogancia helyett kellő önmérséklet, alázat ha úgy tetszik, a közpénzek felelősségteljesebb felhasználása, nagyobb (sokkal nagyobb) szociális érzékenység, és nem utolsósorban felelős monetáris politika!
